Déryné, ezúttal másról

 

Elfeledtem megemlíteni, hogy midőn Egerben voltunk, egy napon csak beállít egy igen egyszerű, igénytelen kinézésű fiú. Még egyéb nevet nemigen tudtam volna akkor neki adni. És mondja: ő szeretne beállni színésznek. Elmosolyodánk, reá tekintvén mindnyájan. Szentpétery* kérdezte:

– Hát tanultál-e már valamit, öcsém?

– Írni, olvasni tudok, de még játszani nem tanultam. Azonban teljességgel nem szeretem a szabóságot. Apám mindig szid. Hát már most megmondtam, hogy én nem leszek többé otthon, hanem elmegyek, és színész leszek.

– Jaj, édes öcsém, de arra nem elég azt mondani: színész leszek. Oda tanulmány kell és ügyesség.

– Megtanulok én mindent, csak adjanak rollét!

– No, ha éppen oly nagy kedved van színésszé lenni, és tanulni is van kedved, hát a társaság befogad téged garderobe-szabónak. A mi szabónk kiöregedett már, és éppen szükség van szabóra. Majd megtanít az öreg, hogy mit kell cselekedned; majd azután, ha látjuk, hogy alkalmas leszel, no hiszen, meglátjuk, kapsz szerepet is.

A fiú megvakarta a fejét, s gondolkozóba esett.

– De hát atyád micsoda? Meg fogja engedni, hogy eljöjj?

– Atyám szabó: Bartha János,* már akár engedi, akár nem, én többet haza nem megyek. Nem bánom, itt maradok.

És ott maradt nálunk. De nem néztek ki belőle semmit; bizony ő nem kapott szerepet, bár mindennap ostromolt a szerepért.

– Csak te varrj – mondák neki –, hogy elkészüljön az a „magyarka”.

– De játszani szeretnék én abban már egyszer. Adjanak már szerepet!

– Jó, jó – mondák –, csak te varrj!

Elutaztunk Egerből Miskolcra, a szabófiú is jött velünk. Nem tudom már, mi darabot adtunk elé. Egy kis valami fegyveres szolgaszemélyre nem volt senki.

– Jer ide, öcsém! – mondja neki Szentpétery. – Itt egy kis szerep, el mered-e játszani, mert ez jó szerep, jól meg kell tanulnod!

– Nem kell búsulni – mondá. Mindig tréfálkoztak vele a színészek a szerepek miatt. Próbán elmondta hiba nélkül. Megdicsérték, de egyébiránt közönséges csendes hangján elpróbálta. Midőn este kilépett, s elkezdette mondani szerepét, megrendült a kis színpad gyönyörű szonor,* tiszta csengő hangjától. Én odaszaladok az öltözőből:

– Ki az? Ki beszél ott? – s a publikum szűnni nem akaró tapsai között távozott a színpadról. Bartha János azután többször is kapott nagyobb-nagyobb szerepeket, a társaság nagy dicséreteivel elhalmozván őt.

 

(Déryné* naplója, II. 196–198.)*




Hátra Kezdőlap Előre