Jó színész volt-e Petőfi?

 

Egyszer tavasszal, az idény vége előtt jutalomjátékot kért Szabótól.* Meg is lett az neki ígérve.

De Petőfi a Lear király-t* választotta, s abból a maga számára a bolondot. Ez pedig olyan darab, amivel nemigen szoktak megbirkózni vidéki színpadon.

Én is mérlegbe vetettem befolyásomat, hogy Lear színre kerüljön.

Hogy honnan jutottam ehhez a befolyáshoz, azt is elmondom. Nem voltam ám akkor még se drámaíró, se lapszerkesztő.

De voltam piktor!

Már akkor tömérdek urat és kisasszonyt leolajfestettem Kecskeméten, és rajztanodát állítottam fel lakásomon, melyben a reményteljes ifjúság orrokat, füleket, szemeket formálni tanult tőlem. (Abonyi Lajos* írótársam bizonyíthatja, ő is tőlem tanult rajzolni.)

Tehát egyszer a Velencei nő-t* adták volna elő a színpadon, ami igen hatásos darab. De kell hozzá a velencei szárnyas oroszlán, ami nélkül nem lehet azt előadni, mert az is szerepel benne. A társulat pedig nem hordott magával díszítőt, s egész Kecskeméten nem volt piktor.

Ekkor felém fordult a szorongatott igazgató figyelme. Én aztán Petőfi közbenjártára készítettem egy olyan hatalmas velencei szárnyas oroszlánt Szabónak, hogy az egész Thespis szekerét kirántotta a bajból.

E hálára támaszkodva léptem fel aztán én is Lear király mellett, s intervencióm nem volt sikertelen.

Ámde a nagy királynak tömérdek akadállyal kellett megküzdenie, amíg Petőfihez eljuthatott. Először is Deésinek,* kire a címszerep várt, az a jogos követelése volt, hogy Ó-Anglia királyának lehetetlen a küldiplomácia előtt megjelenni egy olyan hosszú, vörös palást nélkül, mely legalább két apródnak dolgot adjon az utánavitelben. Pedig Szabónak nem volt kedve neki ilyen superflue-t* csináltatni.

Ezen is segítettünk. Egy derék honleány idekölcsönözte a vörös ablakfüggönyeit, a kettőt összevarrva belőlük, készen lett Lear díszpalástja.

Most újabb akadályok gördültek elé.

Learnek leányai is vannak: jók és rosszak. Szabónak pedig primadonnái voltak: könnyűek és nehezek. Kesziné könnyű villitermet volt; De Cau Mimi* pedig erős amazoni alak.

De Cau Mimi semmiképpen se akarta Gonerilt játszani, a gonosz leányt; hanem Cordéliát, a szelídet. Lear király pedig azt mondta, hogy ha őneki ezt a Cordéliát kell holtan az ölében a színpadra kivinni, hát abba ő megszakad, hamarább, mint Shakespeare kívánta.

Ismét minden diplomáciai rábeszélésünket elő kellett vennünk – s miután Cordéliát nem lehetett arra rábírni, hogy legyen könnyebb, Leart kellett arra kapacitálnunk, hogy legyen erősebb. Ami meg is lett.

Mégis színre került Lear király, Petőfivel mint bohóccal: ki szerepét, minden hozzákötött várakozás ellenére, igen szomorúnak vette; komoly filozófot játszott benne, s egy cseppet sem álcázta magát: egészen Petőfi volt, s azért nem is tetszett a publikumnak. Hisz nem volt ebben semmi bolond! Én és többi barátai azonban meg voltunk vele elégedve.

 

(Jókai Mór:* Megtörtént regék, 94–96.)*




Hátra Kezdőlap Előre