Faluzó társulatnál

 

Debrecen, novemb. 28-án 1843.

Mélyen tisztelt Tekintetes Úr!

Szíves engedelménél fogva, bátorkodom röviden lerajzolni körülményimet, s noha ezek alkalmasint feketébbek halvány tintámnál: mindazáltal örömmel írom le, áthatottan azon édes sejtéstől, hogy talán nincs a Tekintetes Úr minden részvét nélkül sorsom iránt. Legyen szabad azt remélnem, legyek oly szerencsés, hogy e remény valósuljon; mert elhagyott pályámon a Tekintetes Úrnak irántam mutatott – s általam aligha megérdemlett – szívessége, leereszkedése ösztönzőm egy magasabb cél felé, igen, vezércsillagom, büszkeségem.

Elhagyva Pestet, Debrecenbe jövék, innen ismét továbbutazandó Erdély felé. De több színészismerőm unszolásából Komlóssyhoz* menék, kinek társasága akkor itt működött, s ki, mint mondá, télre Kolozsvárra menend. Komlóssy meglehetősen fogada, s így egy hetet tölték Debrecenben, már mintegy tagja a társaságnak. Ekkor ismét magához szólíta Komlóssy, velem körülményesebben értekezendő. De már ekkor nagy meglepetésemre egészen más nótát fújt, s többek között azt is kijelenté, hogy Kolozsvárt énekelnem is kellend az operákban. Ez különösen nem tetszett nekem, s amint tőle távoztam, egy kis társaság igazgatójával találkozám. Ez hitt magához, s jó szerepeket, s jó fizetést ígért. Ennélfogva – de leginkább azért, mert pénzem már elfogyott, s tovább nem utazhattam – hozzá állék. Diószegre menénk – egy Bihar megyei mezővárosba – s itt játszánk néhány hétig. Kaptam egypár meglehetős szerepet, például Tornyayt a Tisztújítás-ban,* Warningot a Harmincéves kártyás-ban* stb. és ötven forint proporció-ba* tétettem. Innen Székelyhídra menénk, s itt mintegy három hétig játszánk. E hónap 24-én felbomlott társaságunk, mivel mi Nagykároly és Szatmárba akaránk menni, s az igazgató erre nem állott. Ennélfogva nem volt mást tennem, mint Debrecenbe jőnöm vissza, s nem csupán azon okból, mert társaságunk szétoszlott, de leginkább mert beteg vagyok, s betegségem napról napra terhesül. Már Székelyhídon sem játszhatám, s nincs is reményem, hogy egyhamar játszhassam, mert annyira el vagyok gyengülve, hogy erőm visszanyerése bizonyosan belekerül két-három hónapba. Egész csontváz vagyok. Így tengek ínséges állapotban, s itt kell a telet Debrecenben töltenem. (…) A múzsák kerülnek; minden, amit írni tudtam, mióta Pestet elhagyám, két keserves népdal. Tieck dramaturgiai lapjait s Rötscher Kunst der dramatische Darstellung-ját szorgalmason olvasom, ezzel telik minden időm. (…) Bocsásson meg a Tekintetes Úr, hogy ily hosszan alkalmatlankodom, és bocsásson meg levelem zavartságáért. Melyek után, szíves indulatába ajánlva magamat, maradok a tisztelt Tekintetes Úrnak

alázatos szolgája,

Petőfi Sándor

 

(Petőfi Sándor* levele Bajza Józsefnek*)*




Hátra Kezdőlap Előre