Adom tudtára mindazoknak, |
Kiket tán sorsom érdekel, |
Hogy tiszta látkörét jövőmnek |
Sötét, nehéz köd lepte el. |
Eddig Thalia papja voltam, |
Most szerkesztő-segéd leszek. |
Isten veled, regényes élet! |
Szép élet a színészi élet, |
Ki megpróbálta, tudja jól, |
Vak órjásának nyelve szól. |
Hogy én lelépek a színpadról, |
Szívem nagyon, nagyon beteg – |
Isten veled, regényes élet! |
Igaz, hogy ottan a rózsának |
Sokkal nagyobb tövise van, |
De oly rózsákat, mint ott nőnek, |
Máshol keresni hasztalan. |
Mindezt szívemben igazolják |
Isten veled, regényes élet! |
Mert nem lesz már nekem kalandom; |
Egyalakú, nagy pusztaság. |
Ki egy országon átfuték, most |
Egy kis szobában űlhetek – |
Isten veled, regényes élet! |
De sorsom egykor még ezt mondja, |
Ha majd rám megbékülve néz: |
„Eredj, ahonnan számüzélek, |
Légy ami voltál, légy színész!” |
Hát addig is, míg újra, elzárt |
Mennyországomba léphetek: |
Isten veled, regényes élet! |
|
|