A vitézlő statiszta

 

Más alkalommal ugyane színpadon adtuk XII. Károlyt Bendernél,* melyben hasonló, de drasztikusabb jelenet volt: XII. Károly svéd királyt a benderi basa szultánja parancsából erőhatalommal akarván eltávolítani, miután sok évig ott múlatott seregével a poltavai ütközet óta, s tetemes költségébe került, másrészről Péter orosz cár is fenyegette a szultánt miatta – de minthogy semmiképp nem akart távozni, janicsárjait használta –, XII. Károly is összeszedte piciny seregét, s harcba kerekedett a törökkel, hol a svédeket nyomták ki a színpadi csatában a törökök, hol a svédek a törököket, egy ily alkalommal Falström hadnagy (Kőszegi*) vezénylete alatt ki kellett volna verni a törököket, de azok semmiképp nem akartak tágítani, s jól elütlegelték a svédeket (Eszterházy-bakák voltak a törökök, tüzérek a svédek), erre előrenyomul Falström hadnagy, kinek érdekében volt a törökök elűzetése, mert nagy jelenete következett a tatár leánnyal (Zitah Mani), erővel taszigálja a vitéz törököket, kik végre csakugyan engedelmeskedtek is – de egy sehogy sem tágított, szuronyszegezve nekirohan Falströmnek, s szemöldét fölhasítja, ez is kiment a színpadról, mert vére erősen eleredt, ezt látva a színfalak mellől a bakakáplár, kiugrik a színpadra, rárivalg a töröknek öltözött közvitézre:

– Mért nem retirál* kend? Mennykő, te…!

– Ellenség előtt sem retiráltam soha, káplár uram! Hát itt a komédiában retiráljak? Nem, inkább meghalok!

S ezzel vége lőn az előadásnak, mert Falström nem játszhatott tovább plezúr-ja* miatt, s a nagyközönség harsogó tapssal jutalmazta a baka talpraesett, de szomorú extemporizálás-át.*

 

(Szilágyi Pál:* Egy nagyapa regéi… 38–39.)




Hátra Kezdőlap Előre