Önmagáról

A feltalálókat, a természet és az emberek közötti közvetítőket, összehasonlítva mások műveinek szajkózóival és kikiáltóival, úgy kell megítélnünk és megbecsülnünk, ahogyan egy tükör előtt álló tárgyat összehasonlítva ennek a tárgynak tükörben megjelenő képével. Mert az egyik önmagában valami, a másik pedig semmi. Ember, aki a természetnek keveset köszönhet, mivel külsejét csak véletlenül kapta, s anélkül az állatok csordájába lenne sorolható.

C.117.

 

Mivel belátom, hogy nagyon hasznos vagy kellemes anyagot már nem választhatok, mivel az előttem született emberek már minden hasznos és szükséges témát feldolgoztak, ezért úgy teszek, ahogyan az, aki szegénysége miatt utolsóként megy az éves vásárra, és ott, kiváltképp mivel másképp nem tud magáról gondoskodni, csupa olyan dolgot vásárol, amiket mások már megnéztek, de nem vettek meg, hanem csekély értékük miatt visszaraktak. Én ezekkel a megvetett és visszarakott holmikkal, oly sok kereskedő hagyatékával fogom megrakni szerény tarisznyámat. És nem a nagyvárosokba, hanem nyomorúságos falvakba megyek, ott osztom szét őket. S az általam kínált holmikért értéküknek megfelelő árat fogok szedni.

C.119.

 

Jól tudom, hogy némely öntelt ficsúr azt hiszi majd, hogy mivel én latinul nem tudok, jogosan vádolhat engem azzal, hogy műveletlen ember vagyok. Balga emberek, nem tudják, hogy én pontosan ugyanúgy válaszolhatnék nekik, ahogyan Marius a római patríciusoknak, a következő szavakkal: „Azok, akik mások eredményeivel cicomázzák fel magukat, nem akarják, hogy én a sajátjaimmal tegyem ugyanezt.” Azt fogják állítani, hogy én műveltség hiányában nem tudom helyesen elmondani azt, amit tárgyalni akarok. Nos, nem tudják, hogy én tanaimat nem annyira mások szavaiból, mint a tapasztalatból vezettem le, mindazok tanítómesterétől, akik jól írtak. Őt fogadom én tanítómul, és minden esetben őrá hivatkozom.

C.119.

 

Sokan azt fogják hinni, jogosan tehetnek nekem szemrehányást, amiért bizonyításaim ellentmondanak egyes szaktekintélyeknek, akiket nagyra becsülnek olyan véleményeikért, melyeket a tapasztalat nem támaszt alá; ám ők nem veszik figyelembe, hogy az én tanításaim az igazi tanítómestertől, az egyszerű, tiszta tapasztalattól származnak.

C.119.

 

Ezek a szabályok képessé tesznek téged arra, hogy az igazat a hamistól megkülönböztesd, ami ahhoz vezet, hogy az emberek több szerénységgel csupán a lehetséges dolgokban reménykednek, és hogy nem burkolózol tudatlanságba, amely, mivel eredménytelen, kétségbeesésbe és szomorúságba taszítana.

C.119.

 

A jó emberekben természetes módon megvan a tudás utáni vágyakozás.

Tudom, sokan fogják mondani, hogy ez a mű haszontalan; de ezek azok lesznek, akikről Demetrius azt mondta, hogy éppolyan keveset törődik azzal a széllel, ami beszédkor keletkezik a szájukban, mint azzal, amelyik a hátsó felükön jön ki. Vagyis: emberek, akik csak anyagi javakra vágynak, és nincs bennük semmi vágyakozás a bölcsesség, vagyis a lélek tápláléka és valóban maradandó gazdagsága iránt. Mert ahogyan a lélek értékesebb a testnél, úgy a lélek kincsei értékesebbek a test kincseinél. És ha azt látom, hogy közülük valaki kezébe veszi művemet, gyakran azt kérdezem magamtól: vajon nem úgy tesz-e, mint a majom, amelyik csak az orra elé tartja, vagy nem fogja-e megkérdezni, miféle ennivaló ez.

C.119.




Kezdőlap Előre