Repülés

Az embernek a repülő szerkezetben odafönt ki kell oldoznia magát, hogy, miként egy csónakban, egyensúlyozni tudjon, avégből, hogy a saját és a szerkezet súlypontját szükség szerint egyensúlyban tudja tartani, illetve meg tudja változtatni, az ellenállás középpontjának változása szerint.

 

A madár* mozgásának mindig a felhők fölött kell végbemennie, azért, hogy a szárny ne legyen nedves, de azért is, hogy az ember több vidéket fedezhessen fel, és hogy elkerülje annak a hirtelen fordulatok veszélyét, amit a szél jelenthet a hegyszorosokban, amelyek mindig tele vannak szélörvényekkel és -csoportokkal.

 

Az imént említett madárnak a szél segítségével jó magasra fel kell szállnia, mert ott van biztonságban. Ugyanis, még ha a már említett fordulatok be is következnek, van ideje visszatérni az egyensúlyi helyzetbe, feltéve, hogy tagjai megfelelő ellenállással rendelkeznek ahhoz, hogy a fent említett óvintézkedésekkel ellent tudjon állni a vihar dühének és lendületének. Illesztései erős bőrből készüljenek, kötélzete pedig rendkívül erős nyers selyemből. Senki se hagyatkozzon a vasalatokra, mert azok a hajlások során hamar tönkremennek vagy elhasználódnak, ezért nem szabad rájuk hagyatkozni.

 

Mindazok a szárnytollak, amelyek az adott szárny utolsó előtti tollai alatt nőnek, a madár repülése közben hajlíthatóak, méghozzá leginkább azok, amelyek nem fedik egymást, vagyis azok, amelyek repülés közben átfúródnak.

 

Amikor a madár kiterjesztett szárnyakkal körmozgást végezve a szél segítségével akar felemelkedni, akkor az egyik szárnyát és farktollainak egy részét leereszti, mégpedig körpályája középpontjának irányába.

 

Amikor a madár körmozgással emelkedik fölfelé, szárnycsapások nélkül, akkor körpályája negyedrészén a szelet az egyik szárnya alá kapja, így a szél éket alkot, és felemeli őt.

 

Repülés

Minden súllyal rendelkező, szabadon eső dolog mozgását a legnehezebb része vezeti.

 

Az ölyv és a többi olyan madár, amelyik keveset ver a szárnyaival, a szél pályáját keresi, és amikor a szél odafönt uralkodik, akkor nagy magasságban láthatók, amikor pedig odalent, akkor ők is alacsonyan vannak.

Szélcsend idején az ölyv repülés közben többször ver a szárnyával, oly módon, hogy a magasba emelkedik, és lendületre tesz szert. Azután pedig leereszkedés közben nagy távolságokat tesz meg szárnycsapások nélkül. Amikor leereszkedett, újra hasonlóképpen tesz, és így tovább sorjában. És ez a szárnycsapások nélküli leereszkedés alkalmat ad neki arra, hogy kipihenje a már említett fárasztó szárnycsapásokat.

 

A madár ugyanazt teszi a levegőben a szárnyával és a farkával, amit az úszó a vízben a karjaival és a lábával.

Ha az ember mindkét karjával azonos erőfeszítéssel úszik kelet felé, és a teste pontosan kelet felé mutat, akkor az illető úszó kelet felé halad. Ha azonban az északi karja nagyobb ívet ír le, mint a déli, akkor a mozgása északkeleti hosszirányba tér el. Ha pedig a jobb karja nagyobb ívet ír le, mint a bal, akkor a mozgása délkelet felé irányul.

 

Ha a madárnak nagy a szárnytávolsága és rövid a farka, és fel akar emelkedni, akkor erőteljesen felemeli a szárnyait, és csapkodva velük a szelet a szárnyai alá tereli. Ez a szél, amit maga körül keltett, nagyon gyors lökést ad neki […]

 

Az ilyen szerkezet kétféle módon zuhanhat le: az egyik, hogy összetörik, a másik, ha az élére vagy majdnem az élére fordul. Mert ennek mindig lejtőn és szinte vízszintes vonalban kell leereszkednie.

Ami a széttörés megakadályozását illeti, az úgy érhető el, hogy az ember lehetőség szerint jól megerősíti, mégpedig minden olyan vonalon, ahol felbillenhet, azaz vagy az élével, mivel a fejével vagy a farkával előrefelé esik, vagy a jobb vagy a bal szárny csúcsával, vagy az említett vonalak felező-, illetve negyedelő vonalában […]

Ami a tengelyre bármilyen irányban történő felbillenést illeti, azt alapvetően úgy lehet elkerülni, hogy az ember úgy építi meg az eszközt, hogy amelyik irányba le akar szállni, mindig az azzal ellenkező eszközt tartsa készenlétben. Ez úgy érhető el, hogy az ember saját súlyának középpontját az általa viselt nehéz test középpontja fölé helyezi, mindig merőlegesen, úgy, hogy az egyik súlypont a másiktól meglehetős távolságra helyezkedjen el. Vagyis: 30 könyök széles eszköz esetében a súlypontoknak 4 könyök távolságra kell elhelyezkedniük egymástól, és az egyiknek, ahogy mondtuk, a másik alatt kell lennie, és a nehezebb rész legyen alul, mert a mozgás irányítója mindig a nehezebb rész.

Egyébként, ha a madár fejjel lefelé akar zuhanni, mégpedig olyan dőlésszöggel, amely már átforduláshoz vezethetne, az nem következhet be, mert a könnyebb rész a nehezebb alatt helyezkedne el, és a könnyebb a nehezebb előtt zuhanna, ami hosszú zuhanásnál, ahogyan azt a Mechanika alapfogalmainak negyedik szakaszában bizonyítottuk, lehetetlen.

 

Ha a madár széllel szemben repül, akkor szükségképpen a föld felé ereszkedő vonalban kell előrehaladnia, mégpedig a szél alatt. De mivel az ő súlya hatékonyabb az őt különböző szögben érő szél tömegénél, az erősen a föld felé nyomná őt, ha a mozgása vonalában előtte lévő levegő mennyiségileg nem lenne kevesebb, mint az, amelyik alatta van és érintkezik vele. Ez a mozgás csak azt a levegőt győzi le, amelyiknek kisebb az ellenállása, és annak lesz kisebb az ellenállása, amelyik mennyiségileg kevesebb.

A mondottak alapján tehát meggyőződtünk arról, hogy a madár a felé a levegő felé mozog, amelyiknek kisebb az ellenállása, és szárnyainak a felszínével érintkezik, nem pedig a felé, amelyik szárnyai alsó felületét éri.

 

Sok olyan madár van, amelyik csak csigavonalban, vagyis körmozgás révén tud felemelkedni, kivéve a pacsirtát, amelyiknek felszálláskor úgy vannak áttörve a szárnyai, hogy nem keltenek ellenállást, kiváltképp, hogy egész idő alatt áttörve is maradnak.

Ha a madár le akar ereszkedni, szárnyait hátra veti, úgy, hogy súlyának középpontja kimozdul a szárnyak ellenállásának közepéből, és így zuhan előrefelé.

 

Amikor a madár szárnycsapásokkal repül, nem nyújtja ki teljesen a szárnyait, mert akkor a szárnyak csúcsa az emelőtől és az inaktól, amelyek mozgatják, túlságosan távol lenne.

Ha a madár zuhanás közben a szárnyaival hátrafelé verdes, felgyorsítja a mozgását, ez pedig amiatt van, hogy a szárnyak a levegőben csapkodnak, ami folyamatosan a madár mögé áramlik, hogy kitöltse a vákuumot, amit az maga mögött hagy.

Sul Volo

Repülő szerkezetek

 

A madár matematikai törvények alapján működő eszköz, amely saját mozgásait átruházza az emberre, de nem teljes mértékben. Csupán az egyensúly megtartására teszi képessé. Tehát azt mondhatnánk, hogy az ember által készített eszközből nem hiányzik semmi, hacsak nem a madár lelke, amelyet az ember lelkének utánoznia kell. A madár tagjaiban lakozó lélek kétségtelenül jobban engedelmeskedik a madár, mint a tőle elválasztott emberi lélek szükségleteinek, legfőképpen pedig a szinte észrevehetetlen himbálózó mozgásnak. De mivel látjuk, hogy a madár milyen sok érzékelhető, változatos mozgásról is gondoskodik, ebből a tapasztalatból megítélhetjük, hogy az erősen érzékelhetőket az ember is képes felismerni, és bőven meg tudja akadályozni a szerkezet lezuhanását, amelynek lelke és vezetője lett.

 

Egy tárgy éppen akkora nyomást gyakorol a levegőre, amekkorát a levegő a tárgyra.

Nézd, hogyan tartják meg a levegőbe ütköző szárnyak a nehéz sast a legvékonyabb légben, közel a tűz eleméhez. Nézd csak, hogyan hajtja előre a dagadó vitorlákba ütközve a tenger felett szálló levegő a megrakott, nehéz hajót. Az itt felsorolt, bizonyító erejű példák alapján beláthatod, hogy az ember a maga által szerkesztett, hatalmas szárnyakkal nyomást gyakorolhat az ellenálló levegőre, legyőzheti, leigázhatja és fölé emelkedhet.

C.161.

 

Ha az embernek van egy sátor alakú ernyője kiképzett vászonból, amelyik 12 könyök és széles és 12 könyök magas, akkor bármilyen magasságból levetheti magát anélkül, hogy bármi baja történne.

C.381.

 

Ha valóban próbára akarod tenni a szárnyakat, akkor hálóval merevített papírból készítsd őket. A váz nádból készüljön, a hossza és a szélessége mindegyik szárnynak 20 kar legyen, és egy 200 font súlyú gerendára erősítsd föl őket. Majd, ahogyan fönt előadatott, gyakorolj rá hirtelen nyomást. Ha a 200 font súlyú gerenda előbb emelkedik föl, mint ahogy a szárnyak leereszkednek, akkor a próba sikerült. Azonban ügyelj arra, hogy a nyomás hirtelen érje, és ha nem éred el a fent említett hatást, akkor ne is vesztegess rá több időt.

 

Ha ennek a szárnynak természeténél fogva 4 időegység alatt kellene leesnie, és te kieszközlöd, hogy 2 alatt essen le, akkor a 200 font súlyú gerendának fel kell emelkednie.

 

Tudod, hogy ha mély víz fenekén állva széttárod a karjaidat, majd hagyod, hogy saját természetes esésükkel lesüllyedjenek, akkor a karok a törzs mellé ereszkednek, és az ember korábbi helyén marad.

Ha azonban a karjaidat, amelyek 4 időegység alatt ereszkednének le, te 2 egység alatt engeded le, tudod, hogy akkor az ember elmozdul a helyéről, fölfelé lendül, és a víz felszínén foglalja el második helyét.

 

Azt is tudd meg, hogy ha a fent említett gerenda 200 fontot nyom, abból 100 jut az emberre, aki az emelőt a kezében tartja, és 100 nehezedik a szárnyak közvetítésével a levegőre.

I.B.88.

 

 

Ez legyen az n fej, a kormányrúd mozgatója. Vagyis amikor n b felé tart, a kormány kiszélesedik, amikor viszont n az ellenkező irányba mozdul el, a farokrész elkeskenyedik. Hasonlóképpen, amikor f lejjebb ereszkedik, akkor a farokrész is lejjebb ereszkedik azon az oldalon, amikor pedig az ellenkező oldalon ereszkedik lejjebb, hasonló hatást ér el.

L.59.

 

Én azt állítom, hogy célszerűbb egyenesen állni, mint hason feküdni, ugyanis akkor a szerkezet semmi esetre sem tud felborulni, másrészt pedig ezt követeli meg a hosszú használat során kialakult megszokás is.

Az emelkedő és az ereszkedő mozgás a két láb leengedéséből és felemeléséből adódik, ennek nagy ereje van, és közben a kezek szabadon maradnak. Ha azonban az ember a hasán feküdne, akkor a lábaknak, kiváltképp a comb illeszkedésénél, komoly erőfeszítéseket kellene tenniük, hogy megtartsák magukat.

Ereszkedésnél a lábak érnek földet először, felszállásnál viszont az r, s, t lábak érintik a talajt. Ők hordozzák a szerkezetet, miután az ember felhúzta a saját lábait, és ezek emelik fel a felfelé és lefelé irányuló mozgásuk révén a talajról azokat a lábakat.

Q a szíjakhoz van erősítve, a lábak a K és h kengyelben állnak, m és n a karok alatt egészen a vállakig nyúlik, o a fej helye. A szárnyaknak emelkedniük és ereszkedniük kell, és hozzá még forogniuk és hajolniuk is.

 

Ha meg akarod állapítani, mekkora súly tartaná meg ezt a szárnyat, állj bele egy mérlegnek az egyik serpenyőjébe, a másikba pedig helyezz annyi súlyt, hogy a két serpenyő azonos magasságban álljon a levegőben. Azután rá kell akaszkodni a szárny fogantyújára és átvágni a kötelet, ami a magasban tartja, és rögtön látni, amint ereszkedik lefelé. És ha magától 2 időegység alatt ereszkedett le, akkor 1 alatt kell leengedni, miközben az ember kezeivel a fogantyúba kapaszkodik. Most helyezz a másik serpenyőbe még több súlyt, hogy az erők kiegyenlítődjenek. Repülés közben is annyi súly tartja majd meg a szárnyat, amennyi a másik serpenyőben van, főképp, hogy közben erős nyomást gyakorol a levegőre.

C.381.

 

Eszköz, ami arra szolgál, hogy emelés közben a szárny egészen lyukacsos, ereszkedés közben pedig egészen tömör legyen

A háló szemei 1/8 szélesek legyenek.

A legyen egy könnyű és szálkás, zöld lucfenyődeszka.

B legyen egy barhent darab, amire a tollakat jó erősen fel lehet ragasztani, hogy a levegő ne szűrődjön át olyan könnyen.

C legyen egy megerősített szövetdarab, a próbához pedig vegyél egy vékony papírlemezt.

I.B.73.

 

Ezt a szerkezetet egy tó fölött próbáld ki, öv gyanánt pedig viselj egy hosszú csövet, hogy ha lezuhansz, nehogy megfulladj.

Szükséges továbbá, hogy a szárnyak leengedése mindkét lábbal egyidejűleg történő nyomás által menjen végbe, hogy lelassítsd [a mozgást], és hogy magadat egyensúlyban tudd tartani, ugyanis azalatt, szükség szerint, az egyik szárnyat gyorsabban nyomod lefelé, mint a másikat, ahogy az ölyvnél vagy más madaraknál láthatod. A páros lábbal történő leeresztés kétszer olyan erős nyomást is eredményez, mint az egy lábbal történő; mindazonáltal a mozgás kétszer olyan lassú.

 

Tegyük fel, hogy egy test olyan madár módjára lebeg a levegőben, amelyik a farkát különböző mértékben hajlítja be. Ebből általános szabályt vonhatsz le a madarak mozgásának különböző görbületeire vonatkozóan, amit a farkuk hajlítgatásával érnek el.

Minden lehetséges mozgás esetében a mozgó test legnehezebb része kormányozza a mozgást.

 

Ha a repülő test mozgatója olyan erővel rendelkezik, amelyik az ő négy engedelmes végtagja révén szétbontható négy [erőre], akkor az egyesével, de együtt is, akár egyenlő, akár nem egyenlő mértékben alkalmazható, a repülő test különféle mozgásainak követelményei szerint.

Ha mindegyiket egyenlő mértékben mozgatjuk, a repülő test mozgása szabályos lesz.

Ha azonban különböző mértékben használjuk őket, ahogyan például tartós viszony esetén, akkor a repülő test körmozgást fog végezni.

I. L. 60.




Hátra Kezdőlap Előre