Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Ajánlás
Előszó
Tartalom
Bemutatkozás
Impresszum

 

 

 

 

 

 

 

A város

Úgy megszoktalak már, város -

Mikor csend van körülöttem,
Hallom pulzáló zajod szüntelen.
Látok loholó, robogó embereket,
Nagy tereknek beton placcait,
Siető, lüktető, dobogó emlékeket.
Szökőkutak gyönyörű vizeit,
Folyópartokon álló fűzfák ágait...
Házakat, mik ismerőssé váltak,
Fényes kirakatok csábító hívságait.
Barátokat, kik tőlem elszakadtak...
Temetőket, mikbe jártam,
Sok kedves ismerősöm elment,
Rekviemeken sírva álltam,
Végső búcsút, tiszteletet adtam.
Templomok megszokott illatát,
Közeli rokonaim ottlétét,
Most a távolság közénk állt - fel kiált!
Szagodat, mi belém itatódott,
Otthonomat, honnét el kellett jönnöm,
Iskoláimat, mikhez emlék kötött -

Letettem múltam, mint egy göncöt.

 

Következő >>>

 

2007. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu