Tornyomban
Elég volt, ne keressetek,
Tornyomba zárkózom; én megyek.
Ki sem kandikálok rajta,
Nem bánom, bánja kánya.
Szoros magányomból áll minden,
Átölel, fogva tart, szeret engem.
El nem enged magától soha,
Mellette a sorsom nem mostoha.
Jó, hogy velem van ez az álom,
Sosem félek, többre úgysem vágyom.
Elégedett vagyok mindennel,
Jár az emberek szája, semmire sem felel.
Tornyom hatalmas, eget-földet összeköt,
Benne a közepébe csak én ülök
Fala áttörhetetlen és szilárdan áll,
Nem pusztíthatja el semmi, nincs halál!