Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Ajánlás
Előszó
Tartalom
Bemutatkozás
Impresszum

 

 

 

 

 


 

Mindenszentek

Süvít a szél, arcunk vágja,
De ennek túl nagy az ára!
Csak a holtak sikolyai hallik,
Velőt rázó, eget-földet kitágító!

A temető fanyar, dermedt csendje,
Lelkünkben imbolygó emlékek köde...
Mécsesek remegnek magányosan
S ezrével őrt állva csoportosan.

Szeretteink elbandukoltak
a megnyíló ismeretlenbe -
Hallom sóhajukat, elhaló gondolataikat...
Féregrágta anyaguk földi maradványa,
Életért kiált hozzánk, lentre
S föntre...

Magába szippant egy kietlen érzés:
Mi is elindultunk, úton vagyunk -
Itteni pokolból égő kínjainkkal,
Apró, cinkos örömeinkkel,
Hozzátok bukdácsolva megyünk,
S érkezünk.

Mindenszentek osonnak a sírok között,
Simogató, langy nyugalom száll ránk;
Bolyongó testünk meg-megáll
Egy kedves, szomorú sírhalomnál...

S a Mindenszentek átható áldása száll ránk...

2007. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu