Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Ajánlás
Előszó
Tartalom
Bemutatkozás
Impresszum

 

 

 

 

 



Judit balladája

Szép bőre fehér, szemei barnák, bennük rejtély.
Haja sötét, piros ajkán nevetés, kecses ívű lépte őzikés.
Fiatalsága sugároz, tornyaiban bírná az egész világot
De óh, jajj, korán férjhez ment Kárnoki Tiborhoz!

Hazavárja csendben urát és parancsolóját,
Esküvő után tudta meg kegyetlen sorsát!
Elkészíttette már neki finom ebédjét,
Testközelbe tette frissítő fürdővizét.

Nyájas szóval, édes csókkal várja,
Ám italgőzös férjétől ökölcsapás az ára.
Arca most nem szerelem tüzétől ég,
Kárnoki Tibor egyszer megöli még?

Judit testét rázza keserű zokogás,
Szobájában reszketve nehéz az elalvás.
Kezét kulcsolva, ajkát imára fogva,
Nem ismer szerelmére, Kárnoki Tiborra.

Új reggelre ébredve, új élet reménye!
Tartja magát az ifjú ara, hite nincs veszve!
Könnyek között végzi otthoni munkáját,
Jön Kárnoki Tibor, s Judit kitárja két karját.

Itt van végre kedvesének hitt párja,
Gondolataiban őt makulátlannak látja.
Pedig ha tudná, hogy napközben kivel hentereg,
Bánatában Juditnak szíve hasadna meg.

Tisztára mossa Tibornak ruháját,
Megvarrja, vasalja, szépen összehajtja.
Jön már haza a gazda, bőszült hallgatásban,
Egy fújtató bika sem lenne büszkébb nála!

Összehányja rendbe tett ruháit,
Lábbal tiporja felesége legszebb álmait.
Látja már, hogy ez is mind hiábavaló,
Szól is kérőn: Légy kedves hozzám, Tibor!

Másnap újra tűzhelyhez áll az asszony,
Órákon át, főzőkanállal kezében,
Szívét, ha mással nem, gyomrával szerzem meg -
Véli gondolatban bizakodóan, illendően.

Estebédre meg is érkezik újfent az "Úr"
-Étellel megterített asztal fogadjon vánkosul!
Rögvest lesöpri az ételt, az borul asztalostól,
Így mutatja ki szeretetét Kárnoki Tibor.

Judit meglepetésében kezei arcához kapja,
Szomorú, barna szemeit hitvesére tapasztja.
Erre felkap egy husángot Kárnoki Tibor,
Elnáspágolja feleségét úgy Istenigazából.

Sajgó, dagadt testtel dolgozik másnap Judit,
Összeszorított szívében csak a bánat lakik.
Fejében már rémült képzetek forognak,
Milyen újabb tette lesz Kárnoki Tibornak?

Ragyogó tisztaságot varázsolt a házban,
Várja haza Tibort csendes alázatban.
Most mocskos, csúfondáros beszéddel illeti Juditot,
Esze így forog: A szót nem látják a szomszédok!

Másnap kibotorkál Judit szülei sírjához,
Lelke bugyrából a kín felzokog:
Miért hagytak árván, ilyen korán magamra,
Nem bírom már sokáig az élők sorába!

Így élt Judit mellette örök félszben és gyászban,
Egy évnél sem bírta tovább az ártatlan.
Véget vetett életének egy nyári alkonyatkor,
Így szabadult meg feleségétől Kárnoki Tibor!

.

Következő >>>



2007. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu