Vigasztaló
Megbántottak Téged valamiért?
Nézd: az élet végtelenül szép!
Menj ki a fénylő napsugárra,
Arcod, kezed melengeti napszámba.
Állj alá a meg nem szűnő esőre,
Megtisztulást hoz csupasz bőrödre!
Mikor tél hidege fagyot hoz mindenre,
Örülj, hogy eljön szép tavasznak kikelete.
Ne emésszen a búnak vad éhe,
Fütyülj a bántók keserű dühére!
Tisztán lásd meg, ártásuk véges,
Elképesztően kicsi, mi bennük téves.
Köszönj kedvesen, szólj az emberekhez,
Megérezheted, szavukból kedvesség övez!
Sose búsulj a vélt sérelmeidért,
Valóságalapja csak múló semmiség.
Hiábavalóság magad emészteni rajta,
Rájössz, kár volt búsulni hiába.
Másnap új örömök hada vár,
Nem ismersz tegnapi magadra már.
Kacagj, nevess, űzd el, mi gyötrelmes,
Lásd meg; életed gyönyörűséges,
Újult erőt adjon, hogy bántottak:
Szívedben ne legyen harag.
Szívd magadba a természet csodáját,
Megtisztult lélekkel minden olyan más!
Ülj le tiszta patak csobogó szélére,
Támaszkodj hűs víznek simogató erejére.
Sétálj hatalmas, zöld gyepen,
Szemed virágok szirmain megpihen.
Feltöltődhetsz széppel, jóval, mi kedves,
Kívülről láthatod magad: a bánat nevetséges!