Lélekmeditáció Utasi Hajnalkához
Kifent ollójával Belédhasít
Az élet törvénye.
Jeltelen szavakon át
Erős jelzéseket adtál.
Szétrobbanó génjeidet
Egésszé kerekíted.
Mutatod magad:
Ember maradsz.
A realitás mételye
Lehúzza tested,
Ám okos, művelt fejed
Isteni csatornákból ered.
Tisztán, áthatóan lebegsz
Ég és Föld között;
Lényedben a lényeg
Tudás-szellemet öltött.
Valamit tenni!
Másoknak adni
Ösztöne kényszerít,
Küzdeni kifeszít.
A kimondhatatlant mondod,
Lámpásként mutatod.
Láthatóvá gyúrod az érzések
Lappangó sűrűjében
Rezdüléseid mesterien.
Széplelkűséged, értelmed egy.
Elefántcsont-tornyod
Poklát megjártad,
Ki kellett jönnöd,
Nyújtani a világnak!
A magány fesztelen
Csöndjén utazol -
Mégis köztünk pulzál világod...
S én, mint zsenge poéta
Ámulva nézek e csodára;
Nyomdokaidban
Bukdácsolva,
Felnőni
Vágyva.