Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Ajánlás
Előszó
Tartalom
Bemutatkozás
Impresszum

 

 

 

 

 



Egy Felsőbbrendű Lényhez

/Utasi Hajnalka kortárs költőhöz/

Legyőzöd más ember hitvány
irigységét, önzőségét, féltékenységét,
Alávaló MINDENKIHEZ színűségét.
Mert valóban felsőbbrendű Lény vagy,
Megbirkóztál önmagaddal,
Emberi mivoltoddal,
Hisz Benned is egy pillanatra bujkál
S gejzírként előtör a felszínre
az önsértődés bűzös bugyra,
mely leszorítaná szárnyalni vágyó
szabad lelkedet...
S mégis - megérted.
Tisztán csillog szellemiséged...
A fényt sugárzod és adod,
Tiszta, égő s izzó szeretetet.
Önmagadról lemondóan
mások ügyét előreveszed,
Embertársaidat önzetlenül segíted!

Miért, miért?!

Mert tudod: ha nem is viszonozzák,
Az a legnagyobb áldozat, s jóság!
Lepelként visszahull Rád,
Angyali természeted így egészíted.
S átvonulsz Küldöttként
Földi, emberi alakzatként
köztünk, Te égi Lény!
Magasra röptet fényed, szellemed,
Néha csodálkozom:
Hogyan történhetett ez,
hogy a barátommá váltál,
S hozzám, hűen lehajoltál.
Csak a szépséget és jóságot
pulzálod magadból,
Elsurranó, kedves alakod
Mintha emelnék angyalok.
Majd eltűnsz a falak gyűrűjében...
Már csak lelkem integet utánad:
Menj, menj Te égő Áldozat.
Dolgod temérdek ebben a világban
Magadra húzod magányod palástját,
Kereszted alatt nyögöd létünk durvaságát.

(mellékdal)

Írásos üzenetben megírod felemelő Lényed,
Mert nem tűnhetsz el nyomtalanul!!
Ars poeticáddal* hitványul, társtalanul...
Minden áldás kísérje tollad vonalát,
Hogy az emberek átszellemülve olvassák.

*Ars poetica: Vallomásszerű mű, melynek tárgya a költő és a költészet személyes kapcsolata, a költői hitvallás, a költő és a világ viszonya.

 


Következő >>>



2007. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu