![]() |
|
Előszó Tornyomban címet azért választottam kötetem összefogójaként, mert minden embernek van egy benső világa, ami megközelíthetetlen és elmondhatatlan. Az írás tudománya folyton tanulásra ösztönöz, vallom; nem elég az adomány, ez csak az alap, mely alázatosságra int. Nem jogosít fel arra, hogy hányavetin, vállrándítva hallom a mondatokat és elég csak leírnom, sőt, ellenkezőleg: Az adomány tartozás Isten, az emberek és önmagam felé. A súly egyrészt felemelő, más oldalról megközelítve teher, próbatétel. Egyféle eufórikus állapotban élek, ha egy alkotás megszületik, és pozitív visszajelzések érkeznek róla. Az író önmagát adja, a lélek legmélyebb zugaiban rejtőző énjéről, fölkínálva személyiségét, olyan, mint egy áttetsző, kristálytiszta patak. Elindul a forrásból, utat tör magának, rohanva a világba, s addig nem teszi le tollát kezéből, amíg ki nem hull. Szikszai Ilka |
|
2007. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu |