Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Ajánlás
Előszó
Tartalom
Bemutatkozás
Impresszum

 

 

 

 

 


 

Nyárutó

A nyárutó hűvös lépcsőin
Lépkedek aléltan lefele.
Bőrömbe hasít metsző köd éle.
Halott virágok gyűrt bordó
Szirmai intenek lelkemnek.
Valami bennem is végetért -
Talán ismét az elszökő év.
S érettebb, bölcsebb lettem?
Nem. Csak az idő fogja kezem.
Vezet mind bentebb sűrű erdőbe
Nem látja vak szemem, hol van vége.
Borzongva nézem a fák közt
Vibráló, táncoló égi fényt,
Halántékom lüktet, hallom a zubogó vért,
Amint testemben kattanva idomul szét -
Mert ilyenek vagyunk mi,
Anyag, szövet, sejtbumeráng,
Mi újra, s újra életért kiált.
Szállnék most elúszó felhőkön,
Szólítom magasrendű Teremtőm:
S érettebb, bölcsebb lettem?
Nem. Csak az idő fogja kezem.
Vezet egy furcsa, ismeretlen világba,
Köddé váló, akaratlan elmúlásba.

 

 

2007. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu