B oldog, s áldott volt a perc, találkozásunk,
O ly tünékeny, semmi a mi múló sorsunk.
L égy áldott, jártadban, keltedben;
D olgozz, alkoss nagy hűségben.
O kuljon írásaidból sok ember
G onosz sötét árnya ne érintsen.
S ikerüljön, mit az Égiek Rád bíztak,
Z ord időkben szavaid gyógyítsanak.
Ü nneppé váljon, mikor tollad vezeted,
L etépheted szívedről fájó sebeidet!
E lmúlással dacolnak könyveid,
T e vagy, ki megvalósítod álmaid!
É gjen elmédben az igazság lángja,
S emmi ne legyen ennek gátja!
N aponta töltődj új ihletéssel,
A mi eddig rossz volt, felejtsd el!
P ompázó virágok közt ébredj,
O daadó Kedveseddel boldogan nevess,
T eveled örökké együtt legyen!