Amit megteremtesz
Kis Istenként, amit megteremtesz magadnak,
Kiharcolod, bár már szíved szakad.
Gyötröd magad, mert nem elég az akarat,
Meg van gondolatod, ám önmagában szakad.
Tettek kellenek, hasznos ravaszságok,
Rá vagy kényszerítve; így kell formálnod.
Önmagad nem elég, ha nyíltan adod,
Őszinteségedért csak lehúznak a nagyok.
Alázkodj meg, folyton-folyvást?
Ember lettél, téged is így neveznek.
Különbséget miért tesznek mások,
Több a pénze, rangja, lelke?
Mikor lesz köztünk örök egyenlőség?
Amíg földön élünk, örökös sötétség
S nekem már nem fáj semmi sem.
Heted ízben is újjászülettem!