Nyár
S újra fakad létemben a Nyár,
A vad, téli köd aurámból felszáll!
Bíborkék öröm árad szét világomban,
Simogató, puha meleg testemben dobban.
Mint lüktető erőmezők
Adják a Földanya létét
Mikrokozmoszomban él új világkép!
Forróság árad, nagy hegyek csúcsain,
A levegő aranyfénytől átszőve
Kószál az embereken, tájakon,
Milliónyi élőlényen, virágokon.
Felfakad a nyári, felhőtlen boldogság,
Vizek ezüstlő kékjén megcsillan a jóság.
Mert a Nyár az örök szeretet,
Jóság, tündöklő, biztos égi jele,
A Természet, és a szép Szerelem
Értékesebb bármily földi kincsnél...
Gyere, Nyár, üdvözülj velem;
Ha elmúlsz is, visszatérsz velem!