Arcomba néznek
Talán sírtál, amikor nem láttál?
Könnyed hullhat napszámba,
Süket a fülem potyogására.
Sírtam évtizedeken át,
Téptem a levegő szobáját.
Kínomban rágtam párnám,
Szívem sajdult, szám kililult.
Vérköreim össze-vissza lüktettek,
Idegszálaim martalékká lettek
Hiába kerestelek - Nem érinthettelek!
Sosem voltál enyém,
Ezután sem légy!
Kegyetlenségből nem kell szerelem,
Eleget ostoroztad már lelkem!
Magamnak új esélyt adok;
Arcomba néznek a holnapok.