Váteszi teremtés
(Tamás István íróhoz)
S mi végre írod
zavarodott világunkban
Lelked égő, izzó
bugyraiban lakozó
Istentől való
Betűidet?
Hogy olvassák
Az emberek?!
Fásult fejedben
Zsongnak
a ki nem mondott
Szavak...
Létedben, lényedben
Gomolyog
Az egész univerzum
Te isteni szikrát
Magadban hordozó
Tűztől pattanó
Mikrokozmosz!
Megfeneklett már
koponyádban a
Hiábavalóság -
Őrlődő perceidet
viszed tovább -
S égi tudásod
ellenértékeként
Könyveid, díjaid,
Elismeréseid
Néznek
Halványan
(vissza)
Rád!
(Dal)
Vívódásaid már nem fájnak,
Fölébe léptél e romlott világnak:
Lassan lecsitul lobogó elméd;
S hűs patakként simul eléd...