Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Ajánlás
Előszó
Tartalom
Bemutatkozás
Impresszum

 

 

 

 

 

 

 

Jégkristállyá fagyott szívem

Jégkristállyá fagyott szívem
Ebben a dermedt világban,
Január rideg kőszobrában.
Nézem a téli tájakat -
Már a fák is halottak.
Nem engedik be az áldott fényt,
A melegséget, az életet.
Épp ilyenné váltam én is;
Finomenergia mezőjében*
Jégkristállyá fagyott szívem.
Hisz oly egyszerű: létezésünkhöz tartozik
A mindenséget átható körforgás,
Semmi sem örök, csak a változás...
Jégkristállyá fagyott szívemmel
Együtt, vele élek, lüktetek,
Univerzum gyermeke így leszek,
A Te is az vagy, miért lennél más?
Génjeidben kódolva az elmúlás.
Majd az újjászületés ismét
Gigászi erővel tör rád,
Mint tavasszal ömlik a Természet,
S vele száguld ősi D. N. S.-ed -
Csattanva robban tested
Ontva a fényt, életet, meleget.
Hogy átvehesd mindenségi helyed,
Itt, e szellőnyi földi létben,
És lobogva égesd szellemed,
Hogy az utánad jövők értsenek,
S nyomod itt hagyván érezzenek,
Sejtjeikbe mélyen vésődjenek
A te elmúlásod porai,
Tudattalanul nyissanak neked
Szíveikben kitáruló ablakot,
Veled zsongjanak a napok,
S te láthasd mindezt,
Odaföntről örvendhess!
De most zúzmarává váltam,
Jégkristállyá fagyott szívem
Szétroppant a dermedt télben.
S az égető nyárról álmodik
Halott, fagyott, jeges lelkem.

*Finomenergia mező: Az embert és környezetét, az egész univerzumot összekötő, átható finomenergia, mely kölcsönhatáson alapul. László Ervin magyar tudós holo vagy pszi-mezőnek nevezi.

 

 

Következő >>>

 

 

2007. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu