Most sötétség borult világomra,
Nem tudok, akarok átlátni rajta.
Nem akarok átlátni a dolgokon,
Amik bűvös pókhálóként
folynak torkomon.
Emberek! Ti akartátok mindezt!
A megvilágosodás és az egyenesség -
Tisztánlátás, szeretet, ez kéne még!
Túlbonyolítva, semmit hajszolva
Álltok életmezsgyéteken, kipakolva.
Nem kérek az árutokból,
Elutasítóvá lettem, tudom jól.
Komolyan: nem akartam ilyenné válni,
De az út, mire léptettetek,
új látásmóddal világított meg.
Ne higgyétek, magamat nem mentem,
Mert azt is tudom, én is ember lettem.