Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Ajánlás
Előszó
Tartalom
Bemutatkozás
Impresszum

 

 

 

 

 


 

Tornyomban

Elég volt, ne keressetek,
Tornyomba zárkózom; én megyek.
Ki sem kandikálok rajta,
Nem bánom, bánja kánya.

Szoros magányomból áll minden,
Átölel, fogva tart, szeret engem.
El nem enged magától soha,
Mellette a sorsom nem mostoha.

Jó, hogy velem van ez az álom,
Sosem félek, többre úgysem vágyom.
Elégedett vagyok mindennel,
Jár az emberek szája, semmire sem felel.

Tornyom hatalmas, eget-földet összeköt,
Benne a közepébe csak én ülök
Fala áttörhetetlen és szilárdan áll,
Nem pusztíthatja el semmi, nincs halál!

 

2007. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu