Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Ajánlás
Előszó
Tartalom
Bemutatkozás
Impresszum

 

 

 

 

 


 

Vigasz

Oly közeli minden, itt van, érzem,
Feszül átitatódva érzékszerveimben.
Messzitűnő, távoli, hívogató jelek
Egyre közelebbre hoznak létemhez téged.

Felködlik a múlt sötét ege még; látom -
Jó tudni, hogy levetetted álarcpalástod!
Cssss, csak csitulj le halkan, fájó szívem!
Bús, lila fellegekben, ami volt, most tűnik el...

Ringató álomkép, oly csodás vagy előttem,
Engedd, hogy csak benned gyönyörködjem.
Hadd fürödjek még e szép gondolatban,
Tetőled nyugszik meg világom sorban.

Már látom őt, amint közeledik felém,
Sokáig nézem, bár szólni nem tudok még.
Káprázatos, hogy valaki itt él a földön,
Akiért újjászülettem, s többé nincs börtön.

Lám, mégis kegyes a Mindenható,
Kiemeli az embert abból, mi mulandó!
Hála, áldás, és köszönet őérte neki,
Hisz a lényeit magasztosan, fölemeli!

 

2007. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu