Testük görnyedt, már megtört,
Ám szívük, lelkük állja az időt!
Aggódva figyelik gyermekeik sorsát,
Tudat alatt is mondjunk rájuk áldást!
Még most is féltve óvnak, védnek,
Néha (szükségtelenül) intenek.
Folyton, álmukban, s ébren imádkoznak,
Szép szemük alatt ráncok sorakoznak.
Drága kezük értünk oly sokat dolgozott,
Áldjuk meg őket mindenért, aki fáradozott!
Rebegjünk hálát életünkben minden nap;
Gondoljunk azokra, akik erről lemaradtak!
