A fájdalom ékköveit
Magamra vettem,
Ragyogása sötét árny
Pislákoló lelkemben.
Élek nagy kietlenségben,
Igaz szeretethiány
Fénylő ékkövében.
A pénz vált Istenné -
Emberi értékek semmivé...
Prostitúció nyálkás, ragadós bűze
Népbetegségek meleg fészke.
Szervkereskedelem véres keze
Éj leple alatt osonnak érte.
Ember és fegyvercsempészet
Páncélöklű, kegyetlen harca,
Politikusok markecolós hada,
Eladják saját lelküket
Nyomorulttá teszik népüket.
A drog kemény világa,
Dílereknek életük nem drága.
Nagy maffiák viszik tovább
A szépenvirágzó üzletet,
"Keresztapák" nyalják zsíros kezüket.
Fejétől bűzlik a hal,
Emberek, csak nézzétek!
Kiáltanak nagy szavakat:
"Terrorizmus ellen legyen csapat!"
S közben harc folyik olajért, területért,
Leigázva állnak kis országok betevő falatért!
Gyermekek éhkoppal ülnek tanulni
Szellemüket nem táplálja semmi.
Karöltve kong gyomruk a bűnözéssel,
Belesodródnak, s nincs intő jel.
A fájdalom ékköveit
Magamra vettem,
Ragyogása sötét árny
Pislákoló lelkemben.
Úgy hull szét a kultúra,
Mint búzaszemet orkán hordja,
Magot nem tud bontani,
Termőföldben maradni.
Eladták talpunk alól Hazánkat,
Nincs otthona Magyar fajtánknak.
"Trianoni Békével" kezdődött a baj,
Azóta szétolvadt, mint írósvaj.
Élek nagy kietlenségben,
Igaz szeretethiány fénylő ékkövében!
Öld meg apád, s anyád!
Jelszóval lelked így kiált!
Hisz van még háza,
Beleköltözhetsz utána!
Emberek reszketve térnek nyugovóra,
Betöréses rablás nagy divat ma.
Talán agyon is verhetnek az éjjel,
Megkuporgatott vanodat vigyék csak el.
Isten parancsát semmibe véve,
Szakadások* léptek törvénybe.
Barátságok válnak moslékká,
Egoista, undok martalékká.
Üres fogalommá vált
Az igaz szeretet,
Elkótyavetéltétek,
Ördög gyermekei lettetek!
Most féltek fekélyektől,
Világméretű járványoktól,
Kikerekedett szemetekben
A rémület táncol, trónol,
Elüszkösödött agyatok zakatol,
Pénzzel életet nem válthattok,
Perccel sem hosszabbíthattok!
Teremtőnk parancsát semmibe vettétek,
Így zsoldotok az örök halál lett.
De én a fájdalom ékköveit
Magamra vettem;
Ragyogása sötét árny
Világító lelkemben.
Igaz szeretethiány
Szomjas tengerében
Fénylő ékkövében
Vérzik fájó szívem,
Cipelem keresztem,
Krisztus vezet engem.

 

*Szakadások, értsd: Hit nélküliség, mely gyűlölködést hordoz magában.

Jászjákóhalma, 2005. október 22.

Következő >>>