Az oldal megtekintéséhez JavaScript1.1 szükséges. Ajánlott böngésző: Internet Explorer5.0-.

 

Ajánlás
Előszó
Tartalom
Bemutatkozás
Impresszum

 

 

 

 

 

 

 

Álomajtó

A múltam, jelenem, jövőm között állok,
Megnyitom álomajtóm, várok.
Visszadereng, mikor még szőke
Hajú, pár éves kislány voltam.
Odahaza a nagy diófa alatt...
A homokban pipiskét játszottam...
Voltak játszótársaim is.
A sors, az idő, és a tér
Kemény páncélként lépett közénk...

Ami most van, az mind jelen,
A mában önmagam keresem.
Kiemeltem a letűnt időkből
Fizikai testem, sérelmeimet nem dédelgetem.
Aztán lettek társaim, akikben
Saját ideáimat folyton kerestem.
Szerettem, ahogy egy érző ember tud,
Ám mi végre, ha senki
Sem szegődött igaz társamul!

A jövőm halovány és bizonytalan,
Képzelt dolgokért nem fáj fogam.
Persze, ha ideállna húsz év elém,
Amire csak ezután lépek én...
Bátran mondhatom, bölccsé válnék,
Kitaposott, ismert úton kedvvel járnék.

Mégis nyitom álomajtóm;
Tovább magam nem tartóztatom.
Szeretetszomjúságom feneketlen kút,
Van-e ebből egy földi-égi biztos kiút?
Már titkon meglestem az univerzumot,
Sebes szívvel, tompán nem járhatok.

Meggyógyítottam magam kemény akarattal.
Sötétségem világossággá, fénnyé imádkoztam.
Újjászületve, frissen léptem közétek,
Tessék, itt vagyok, meg sem ismertek
Egy egységet alkot a múlt, jelen és jövő;
Hát küzdjek, amíg velem van a Teremtő!

 

 

Következő >>>

 

2007. © A honlapot az Irodalmi Rádió készítette: www.irodalmiradio.hu