(10)

Szalonta, augusztus 5. 1847.

Kedves Sándorom! hol találnak meg e soraim, nem tudom, de vesszenek bár el a posta-rendszer özönvizében, vagy térjenek vissza hozzám az óhajtott enyhítő olajág nélkül, kibocsátom őket. Azért is előre föltévén, hogy ha olvasod e levelemet, úgy bizonyosan meg is kaptad, éppen úgy szólok hozzád, mintha bizonyosan tudnám tartózkodásod helyét, mintha bizonyosan kezedbe fogna jutni iratom. Hogyan vagy, fiú? Hol jársz és kelsz? Örülsz-e, vagy búskodol, vagy haragszol és káromkodol? Előtte az egybekelésnek vagy utána? Mindennek nemtudása kínoz engemet naponként.

Azt képzelem, hogy tőlem téged jelenleg csak néhány mérföld választ. S irgalmatlanul infestál*, hogy rólad mit sem tudok. Úgy óhajtalak boldognak tudni téged. Úgy képzellek, mintha beteg fiam volnál, s válságos (kritikus) napjaidat számlálnám, élet vagy halál percét várva. Ragadj ki e helyzetből, s ha már tettél újabb lépéseket, írd meg, meddig haladtál. Hiszen lehetetlen, hogy oly perced ne legyen, melyben semmi egyébre jónak nem érzed magadat, csak a levélírásra. Ragadd meg e percet s tolladat és utasíts erre egy levelet.

Minden postanap mohón tépem fel az újságot, lesve, ha valamelyik pletyka ember rólad valamit kikottyantana, de hiába! Mysterium* az egész. Rántsd le előttem az igazság szobráról a fátylat - ne gondolj vele, ha meghalok is ijedtemben vagy örömömben.

Tompától írt leveled igazán meglepett. No, mondék, ez egyszer a kóbori mennykő! Igazán hip, hop! hírével jár. De Tompa nem állott be a jövő évi triumvirátusba, úgy-e?

Most Szilágyi volt nálam vagy két hétig s mi is veszekedtünk egy kicsit. Szeretné népies költeményeimből a népies kifejezéseket kihagyatni. Továbbá nem hiszi, hogy az érthetetlen szépségek kora lejárt. Pedig, úgy-e Sándor, lejárt, vagy ha még le nem járt volna, lejáratjuk? S hadd mondják aztán, hogy hátrafelé húzzuk az irodalom taligáját.

De hisz mi gondod most neked mindezekre? Jaj neked! ha gondod tudna lenni. Írtál már eleget s jogosan követelhetsz egy kis szünidőt a szerelem karjai közt. Hanem nekem válaszolj, mert különben előtalállak, megfojtalak - csókjaimmal. Barátod

 

Arany János


Boríték: Petőfi Sándornak barátilag. (Hely nélkül.)




Hátra Kezdőlap Előre