(26)

Pest, februárin 10. 1848.

Kedves Jankóm! Az eső esik a hó olvad, mindamellett is nagy a sár. Bocsáss meg, hogy esőben-sárban végeztem „Murány Ostoba” ... akarom mondani „Ostroma” ügyében. A censor három versszakot meg akart benne gyilkolni, ott, ahol arról beszélsz vagy beszélteted Máriát, hogy nézzünk csak a szegény romlott cseh szomszédig stb., azt fogta rá, hogy ez allusió* a mostani politikai viszonyokra, de én biztossá tettem, hogy nem lehet az, már csak azért, sem, mert szerzője olyan szamár paraszt, akinek fogalma sincs politikáról és viszonyokról; denique a capacitatio* köszörülvén megtompítottam gyilkos szándékú tőrét, s kedves rajkód életben és tökéletes épségben maradt, nemhogy meg nem ölték, hanem még zsidóvá sem lett, azaz környül sem metéltetett. És ezt nekem köszönheted, mert a censor az öreg Rezseta volt, az öreg Rezsetával pedig csak én tudok beszélni. Tőle a nyomdába mentem, s ott is végeztem. Olyan formában nyomják, mint a „János Vitéz” első kiadása, ívét 22 pengőért, szép velinpapiroson, 1000 példányban. A nyomatási költség és a bekötés mindössze mintegy 130 pengő, ára 40 p. kr. lesz, s így levonva a nyomdai költséget és a könyvárusi procentet, tiszta hasznod lesz, ha az 1000 példány elkel, körülbelül 400 pengő. Ha akarod, e 400 pengőt a legközelebbi alkalommal saját erszényemből elküldöm, csak arról az egyetlenegyről biztosíts, hogy addig a legközelebbi alkalomig megnyerem a nagy lutrit.

Shakespearet erősen fordítjuk Vörösmartyval, én e hónapban bevégzem „Coriolánus”-t, már a negyedik felvonás vége felé járok, Vörösmarty „Lear”-ez. Én „Coriolan”-on kívül még okvetlen lefordítom „Rómeó”-t, „Othelló”-t, „III. Richárd”-ot, „Athenei Timon”-t, „Cymbelin”-t, s talán „IV. Henrik”-et és a „Téli regé”-t; Vörösmarty „Lear”-en kívül „Macbeth”-et, „Hamlet”-et, „Violá”-t, a „Nyáréji álmot” s még nem tudom mit. Hirdették, hogy a könyvkiadó társulat megveszi fordításainkat, de nem igaz. Úgy volt, hogy megveszi, hanem megint mást gondolt, mint olyan jóféle magyar társulat. Most azt az ajánlatot tette, hogy kinyomatja (persze a jövedelemből aztán levonja a költséget) és procent nélkül árulhatja. Mármost meglátjuk, hogy leszünk. Hát te meddig vagy a „Eindsori víg dámák”-kal? úgy-e baromi veszekedett munka? Küldj legalább az én számomra „János király”-ból [Ha jól emlékeszem, ezt fordítottad.] egy kis mutatványt, én is küldök neked egy másik lapon „Coriolán”-ból. Megláthatod belőle, mennyi szabadságot veszek mind a külsejére, mind a belsejére nézve; úgy hiszem, a magyar nyelvtől nem igen kívánhatni ennél többet, már ez is óriási feladat. Néhol egy-egy sorral hosszabbra jövök ki, de ezt a híres Schegel is teszi, pedig ő német, s angolból németre fordítani, a magyarhoz képest, valóságos gyermekjáték.

„Lehel”-lel hallgatok, míg „Coriolán”-t el nem végzem, akkor egész erővel belekapaszkodom; 37 strófa van meg belőle 8 soros.

Előbbeni levelemre még nem feleltél, tán ez az első alkalom, hogy emberi lénynek kétszer írok egymás után.

Hogy vagytok? persze jól; mi is, rettentő dicsőséges boldog életünk van, de azért nem feledjük Szalontát, hát ti Pestet? Kész-e már Tholdy, hé? iparkodj', mer' a saraglyádba hányok, ha Pestre jössz. Készíti már komámasszony az elemózsiát az útra? Siess, kedves komámasszony, az isten áldja meg, avval a libapecsenyével, a sonkával és a pogácsával ... Laci, te meg ne pityeregj aztán, ha eljön az apád, lásd, Julcsa nem sír, hiszen nem lesz itt apátoknak semmi baja, legfeljebb a pénzét lopják ki a zsebéből, az megesik az olyan ostoba falusi emberen. Azért öcsém, Jankó, sok pénzt ne hozz magaddal, beéred egypárszáz pengővel. Isten áldjon! Barátod

 

P. Sándor


Jegyzet: A levél végén következik pár jelenet Petőfi „Coriolán”-fordításából.




Hátra Kezdőlap Előre