(56)

Debrecen, február 22. 1849.

Kedves komám, rövid, de nagyfontosságú lesz levelem. Feleségemnek mindenáron hozzátok kell mennie; magam szeretném őt Szalontára kísérni, de ő holnap még nem indulhat, s nekem holnap mennem kell Erdélybe. Ha egy kis barátság van bennetek, megteszitek értünk, hogy bejöttök, mihelyt jöhettek e levelem kézbekerülése után, s elviszitek magatokkal feleségemet és gyermekemet. Igen-igen kérlek erre; hogy őket aztán gondjaitokba ajánljam, az fölösleges. Én Bemhez megyek vissza. Tisztelünk, csókolunk benneteket!

A nemsokárai viszontlátásig! barátod

 

Petőfi Sándor

 

N. B. A jóféle bundákból annyit hozzatok, ha jöttök, mennyit csak összeszerezhettek.


Arany János jegyzete: E levél folytán nőm azonnal Debrecenbe sietett s elhozta P. családját: a nőt, gyermeket és dajkát.




Hátra Kezdőlap Előre