(62)

Mező-Berény, július 11. 1849.

Kedves barátom, az napon, melyre hirdettük a népgyűlést, melyre föllovalt bennünket Kossuth, hogy fanatizáljuk a pesti népet a főváros környékén vívandó véres, elhatározó, utolsó leheletünkig tartó csatára, hol Kossuth maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest romjai alatt stb., mint őmaga mondá: ugyanaznapon adta tudtára a kormány a fővárosi népnek - hegedűszóban persze - hogy eszeágában sincs Pest környékén harcolni, még kevésbé otthagyni becses fogát, hanem az első bokor zörrenésére el fog eblábolni világtalan világig, hol Árpád óta nem volt ellenség, s hol hazamentő irhája nagyobb biztosságban lehet. Én ezen komiszságra teljes erőm és tehetségem szerint dühbe jövén, s megemlékezvén még előbbeni sebeimről is, kaptam magam, fölszedtem sátorfámat s másnap családommal együtt ide, e békési magányba bujdokoltam azon óhajtással, vajha soha többé a nyilvános életnek még csak küszöbére se kényszerítene sorsom; s most itt vagyunk, s amely percekben végképp felejtem, hogy hazám is van, tökéletesen boldog vagyok. Hát ti mit csináltok, hogy vagytok? add tudtomra, valamint azokat is, amik az utóbbi időkben a világon és Magyarországban történtek, mert én, mióta Pestet elhagytam, semmit sem tudok. Te mégiscsak közelebb állasz az eseményekhez vagy legalább a hírekhez. Írj mielőbb. Az utolsó posták ide Gyula és Csaba. Isten veletek, ölelünk benneteket! barátod

 

Petőfi Sándor


Arany János jegyzete 1858-ból: ...”népgyűlést”. - Pesten laktomban egy nap hozzám jő Petőfi, hogy hivat Kossuth. Petőfi, én, Egressy, Vas Gereben s mások megjelentek (akkor láttam Kossuthot először, legalább oly közelről, hogy kényelmesen vizsgálhattam vonásait.) K. egy mondókát tartott, hogy a haza veszélyben van, a népet fanatizálni kell keresztes hadra stb. Mi eljöttünk, de nem vettem észre, hogy valamelyikünk valami nagy dolgot tett volna, és én már útban voltam családomhoz, talán másnap indultam is.

Mező-Berény az Orlay-Petrics szülőinek lakhelye, kikkel Petőfi rokonságban volt.

És ez hozzám utolsó levele Petőfinek. Mező-Berényből Váradra, s onnan Erdélybe ment, hogy Bemhez csatlakozzék; de útját nem Szalontának, hanem Ugrának vette, mely falu attól oldalvást esik. Ott a papnál volt megszállva, s a pap néhány sorban megírta nekünk, az ő megbízásából, hogy köszönt, és hogy megy Erdélybe. Ez volt utolsó izenete. Miért nem jött Szalontára? mert Berényből Váradra egyenesebb amúgy s ő sietett - meghalni!




Hátra Kezdőlap