Az öreg
háznak szép varázsa,
virág, szőlőlugas bódít el.
A panelház izzása után
régmúlt emlékeim szállnak.
Képzeletem fel-felkutatja
emlékeimnek birodalmát.
Magasztosan szép érzés száll meg,
Csodálom és magamba szívom
a hűs vályogfalak nyugalmát.
Tanyák
Roskatag parasztházak,
poros dűlőutak,
bedőlt kávájú kutak,
királydinnyés mezők,
ma már csak emlékeimben
éltek, ti pusztuló csodák,
visszahozhatatlan
romantikátokkal.