Természetképek

A zöld fenyő kontúrjai csúcsán
a kék ég s a zöld is egyben áll.
Bárányfelhők ballagnak a képbe,
és a kompozíció összeáll.

A fény s az árnyék, csak úgy játszik,
a vibrálással új képet teremt.
Dördül az ég... megvillan egy villám,
természetképek és a klip pereg.


Bízom még

Hús-vér magányom gyakran még tombol,
mert felbőszít a csalfa rút világ
Tövis-babérkoszorúm már lángol,
de bízom benne vannak még csodák.

Búsongom porban... tobzódom fényben,
Szellemvibrálásom még fényt teremt.
Rőt üstökén megragadom sorsom,
vigyázom múltam, ... félem a jelent.

Néma duhajság –, bent még forr a katlan.
Derült arc mögül kél villámcsapás.
De Istenem tán megérti a harcom?
– és nem emészt el a nagy lángolás –

Lehetnék már csöndes, békés ember.
Köszöntenek, mint jó kolduskirályt.
Tűzzsarátként tobzódnak jel versek.
Hatvan esztendőm még-még felkiált!