![]() |
Ajánlás
A SZÍV KÖLTŐJE Kovács I. József is szilaj vérrel, forró hevülettel ír hazájáról, az alföldi tájakról, gyermekkori emlékeiről, szenvedélyes érzelmeiről, és a hazaszeretetről. Lírai és nemzeti elkötelezettségű ember. Ő alapította meg Kecskeméten húsz évvel ezelőtt, és tartja össze a mai napig is a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körét. Tudjuk, a művészek sajátságos talentumot kaptak gondolataik, érzelmeik kifejezésére, ami azért nagy dolog, mert a lélek mélyén örvénylő titkokat a legtöbb ember nem tudja kifejezni, és magába roskad vele. Kovács I. József nem ilyen ember. Ő kikiáltja a világba, amit gondol, amin kesereg, vagy ami éppen felvidítja. Meglátja az élet szépségeit, örömeit és azokat rímbe szedve a nagyközönség elé tárja. Amikor magányos, a "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" érzéséből fakadva dalol, hogy akik fogékonyak költészetére, rátaláljanak, és ily módon leljen társakra, barátokra.
Eleinte gyermekkori emlékekről, állatokról, vadászatról ír, majd ezeket
családi, lírai versek követik, mígnem eléri a csalódás. Álmai
összetöredeznek, a jövőbe vetett hite megkérdőjeleződik. Keserű politikai
verseivel, és a sötétségről, az élet végességéről szomorú versei
tanúskodnak. Létének kicsinységét, a magányban érzett elesettségét, és a
világmindenségben elfoglalt helyét keresi a
Porszemek és kopjafák című
kötetben az Üzen a homok című költeményében. Szép, kerek, jól érthető verseit nyugodt lelkiismerettel hagyhatja az utókorra. Emberi érzéseket közöl emberekkel. Amit keresett, sikerült megtalálnia. Rátalált a Kiskunság hasonló kis porszemeire, költőtársaira, és velük Baráti Kört alkotva, közös szellemi műhelyt alakított ki, akikkel havonta műsoros irodalmi délután keretében találkozik. Halasi Éva |
Ajánlott felbontás 1024x768