Az ifjúság, férfikor elszaladt,
hatvan évem már mögöttem maradt.
Néha-néha még megtörnek fények,
mégis jönnek új és új remények.
Zsongó tavaszok, forró dús nyarak,
borongó őszök télre váltanak.
Fehér telekben jő letisztulás,
szellődalokkal pislogó parázs.
Félévszázadnyi emlék-szunnyadás,
varázslat nékem, verssé változás.
Amíg élek, így telnek napjaim,
porszem életem,...lámpás-fényeim.
Most új-szellődalokra ébredek,
és élhetek még újult életet.
Lesz néhány tavasz, nyár, ősz tél...talán?
Felmelegíthet fény és napsugár.
Hogy hatvan évem immár elszaladt
Igaz!... De hitem fénye megmaradt.
Az árnyékkal és fénnyel életem,
mind-mind versvirágokba ültetem. |