Hús-vér magányom gyakran még tombol,
mert felbőszít a csalfa rút világ
Tövis-babérkoszorúm már lángol,
de bízom benne vannak még csodák.
Búsongom porban... tobzódom fényben,
Szellemvibrálásom még fényt teremt.
Rőt üstökén megragadom sorsom,
vigyázom múltam, ... félem a jelent.
Néma duhajság , bent még forr a katlan.
Derült arc mögül kél villámcsapás.
De Istenem tán megérti a harcom?
és nem emészt el a nagy lángolás
Lehetnék már csöndes, békés ember.
Köszöntenek, mint jó kolduskirályt.
Tűzzsarátként tobzódnak jel versek.
Hatvan esztendőm még-még felkiált! |