Bevezetés

A kötetben szereplő mesék többsége saját gyűjtésemből származik. Kisebb részüket gyűjtőtársaim magnetofon-felvételeiről jegyeztem le. Néhány csekély irodalmi értékű szöveget is felvettem a kötetbe, hogy bemutassam a magyarországi cigány nyelvjárások sajátosságait, valamint a mindennapi cigány nyelvű beszélgetések stílusát.

A mesemondás a legutóbbi időkig kedvelt időtöltés volt a magyarországi cigányság körében. Az élő cigány népmese szemünk előtt halt ki a hetvenes években. Előzőleg úgyszólván minden cigány településen könnyűszerrel lehetett mesélni tudó férfiakra vagy nőkre bukkanni, akik átlagos szinten vagy átlag fölötti tehetséggel el tudtak mondani féltucatnyi mesét. A hagyományos cigány életforma gyökeres átalakulása, a cigány lakosság beilleszkedése az össztársadalmi életformába törvényszerűen magával vonta a hagyományos cigány népi kultúra (benne a mesemondás) felbomlását, ugyanúgy, ahogy a nemcigány paraszti lakosság népi kultúrája is felbomlott a felszabadulás után évek gyökeres mezőgazdasági átalakulása következtében. Ma már ugyanolyan ritkán lehet mesemondással találkozni a cigányok között, mint a nemcigány lakosság körében.

Régebbi időkben a legfőbb mesemondási alkalom a halottvirrasztás volt a cigányságnál. Halottvirrasztáskor - egyéb időtöltési formák mellett, amelyek közül legfontosabb volt a kártyázás - mesék és egyéb történetek elmondásával tartották ébren magukat. Éles ellentétben a paraszti kultúrával, amelyben a mesemondás különböző kollektív munkatevékenységek (fonás, tollfosztás, tengerihántás, kukoricamorzsolás, dohányfűzés, fakitermelés utáni pihenő, stb.) egyhangúságának feloldását szolgálta, a hagyományos cigány életformában ismeretlen volt a mezőgazdasági termelőmunka, így mindezek a mesemondási alkalmak tárgytalanok voltak cigány környezetben. Ilyen alkalmakkor csak akkor került sor cigány mesemondó szereplésére, ha a nemcigány munkavégzőket szórakoztatta mesével, díjazás fejében, egy-egy tehetséges cigány mesemondó férfi.

Éles különbség áll fenn a cigány és nemcigány mesemondás között a hagyományőrzés tekintetében is. Az európai paraszti kultúrákban a mesék szövegét a hagyomány szigorúan megkötötte; a közösség nem tűrte meg a megszokott, hagyományos szövegektől való eltérést. Ez a hagyományőrzés ugyanúgy érvényesült a paraszti kultúra és élet minden egyéb területén: dalokban, viseletben, vallásban, illemszabályokban stb. Ettől eltérőleg a cigány népi kultúrának egyik legfőbb jellemzője a hagyományok rendkívül gyors változása volt. Csupán az életformát és gondolkozásmódot őrizte egyedülálló szívóssággal a cigányság, a szorosabb értelemben vett népi kultúra (folklór) jelenségeit pillanatok alatt cserélte. A cigány népi kultúra állandóan a születés állapotában volt. Ez a nagyfokú változékonyság a mesére is jellemző. Ugyanazt a mesetémát a különböző cigány mesemondók teljesen különböző módon adták elő egyetlen közösségen belül is. A mese-motívumokat tetszőlegesen kombinálták, és más mesékből is tetszőlegesen emeltek át különböző epizódokat a történetekbe. Ez a kombinációs szabadság a legkülönbözőbb témák egybeolvasztását teszi lehetővé, és teljesen új történeteket eredményez. Ennek következtében a legtehetségesebb cigány mesemondók meséi gyakran "nem tipologizálhatók", azaz nem sorolhatók be az európai népmesék Aarne-Thompson féle rendszerébe.