« Megjegyzések. Elmélkedések. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

Megjegyzések. Elmélkedések. »

f) Az 1226. évi halicsi hadjárat.

Miután Msztiszlav nem váltotta be teljesen ígéretét, amennyiben az egész ország helyett csak Przemyslt adta át vejének, Endrének, ez atyjához fordult segítségért, aki még az 1226. év végén kiment Halicsba, hogy fiának az egész országot elfoglalja. Leszko lengyel herceg ezúttal is segítette a magyarokat.

Az Endre herceg által időközben elhagyott Przemyslt elfoglalván, II. Endre nem ment Halicsra állítólag azért, mert magyar jósok azt mondták neki, hogy meghal, ha e várost meglátja, hanem a Dnjeszter balpartján lement Svenigorodig s onnan észak felé terjeszkedve, megvette Trembovlát s aztán előrenyomulva, Kremieniecnél véres csatát vívott az oroszokkal. Közben ugyanis Msztiszlav is összeszedvén seregét, megkockáztatta az összeütközést. A csata az oroszok győzelmével végződött, mire Endre Svenigorodra vonult vissza. Msztiszlav ide is követte és mégegyszer összecsapván a magyar-lengyel haddal, újból győzött s a magyarokat ottani táborukba űzte vissza.

A kettős vereség nagyon elszomorítá Endre királyt; gyorsan megfordult és hazafelé indult.

Ekkor érkezett be a Msztiszlav által segítségül hívott Danilo és testvére a ladoméri hadakkal, s minden áron üldözni akarta a magyarokat. De a halicsiak ellenezték és lebeszélték erről Msztiszlavot, mert attól tartottak, hogy akkor megint az általuk gyűlölt Danilo ül a nyakukra. Sőt a halicsiak vezére, Szudiszlav még arra is rábírta Msztiszlavot, hogy Endre királlyal kibékülvén, 1227. elején egész Halicsot önként átadja Endre hercegnek.[1]


[1] Volini évkönyv a 6734., vagyis az 1226. évhez.

« Megjegyzések. Elmélkedések. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

Megjegyzések. Elmélkedések. »