Képzelt történet, amolyan űr-mese. Alapötletét az "iker-probléma" szolgáltatja: a száguldó űrhajóban lassabban telik az idő, az utas fiatalon érkezik meg, miközben kortársa megöregedett.

Minden kor, hely "megtermeli" a maga Rómeóját, Júliáját. A szerelem még az elgépiesedett, racionalizálódott világban is él, hatalmas akadályokon küzdi át magát. Előfordul, hogy beteljesületlen marad, a történetnek szomorú vége lesz. Itt is utóbbit sugallja a főszereplők nevének megválasztása.

Ugyanakkor érezhető a szerelem pozitív kisugárzása, hiszen lelket cserél a pár, szellemi energiák szabadulnak fel részint a tudomány, részint a művészet gazdagítására. Az érzés elbukásában is győzedelmeskedik.

Sorra vesszük az örök akadályokat: tiltás, munkahelyi kötelességek, eltérő gondolkodásmód, intrikák, csábítások, véletlenek. Mindezek ellenére a kapcsolatot áthatja a feltétlen bizalom, egymás elfogadása, - egészen a személyiség-cseréig. Némely szituációnak, megjegyzésnek tapasztalati vonatkozása is van, saját élményanyagomból merítve.

A betét-dalok eltérő versformája, hangulata hozzájárul az érzelmi átélés színesebbé, teljesebbé tételéhez.

Remélem, hogy valószerűtlensége, látszólagos szórakoztatni akarása ellenére a versdráma rávilágít valós problémákra, értékekre is.

2011. március 22.

BOGNÁR Stefánia