Képzelt
történet, amolyan űr-mese. Alapötletét az "iker-probléma" szolgáltatja: a
száguldó űrhajóban lassabban telik az idő, az utas fiatalon érkezik meg,
miközben kortársa megöregedett.
Minden kor, hely "megtermeli" a maga Rómeóját, Júliáját. A szerelem még az
elgépiesedett, racionalizálódott világban is él, hatalmas akadályokon
küzdi át magát. Előfordul, hogy beteljesületlen marad, a történetnek
szomorú vége lesz. Itt is utóbbit sugallja a főszereplők nevének
megválasztása.
Ugyanakkor érezhető a szerelem pozitív kisugárzása, hiszen lelket cserél a
pár, szellemi energiák szabadulnak fel részint a tudomány, részint a
művészet gazdagítására. Az érzés elbukásában is győzedelmeskedik.
Sorra vesszük az örök akadályokat: tiltás, munkahelyi kötelességek, eltérő
gondolkodásmód, intrikák, csábítások, véletlenek. Mindezek ellenére a
kapcsolatot áthatja a feltétlen bizalom, egymás elfogadása, - egészen a
személyiség-cseréig. Némely szituációnak, megjegyzésnek tapasztalati
vonatkozása is van, saját élményanyagomból merítve.
A betét-dalok eltérő versformája, hangulata hozzájárul az érzelmi átélés
színesebbé, teljesebbé tételéhez.
Remélem, hogy valószerűtlensége, látszólagos szórakoztatni akarása
ellenére a versdráma rávilágít valós problémákra, értékekre is.
2011. március 22.
BOGNÁR Stefánia |