« KASSA TÖRTÉNETE. KEZDŐLAP

Abauj-Torna vármegye és Kassa

Tartalomjegyzék

KASSA RÉGI SIRKÖVEI. »

64A SZT. ERZSÉBET SZÉKESEGYHÁZ.

PÁRKÁNYRÉSZLET A DÓM DÉLI OLDALÁRÓL. (Saját felvételünk.) Fejlécz
A Szt. Erzsébet tiszteletére szentelt székesegyház nemcsak Kassának, hanem egész Felső-Magyarországnak legkiválóbb, legremekebb csúcsíves építménye. Építésének megkezdése a XIV. századra tehető. Helyén már előbb is állott templom, mely szintén Szt. Erzsébet nevét viselte, és a mostani középhajónak és a szentélynek terét foglalta el. A pontosan fölvett alaprajz és azok a párkányrészek, melyek ez ős templom maradványai voltak, gondosan rendezve, meglehetős hű képét tárták föl Kassa e régi templomának. Ez a templom korai csúcsíves építmény volt, apszisából következtetve, valószínűleg a XIII. században.
Régi templom.
A régi Szt. Erzsébet templom szentélyének hossza 11.50 méter, szélessége 10.25 méter, a hosszhajó 27.80 m. hosszú, 14 méter széles volt, tehát belső területe 520 négyszögmétert foglalt el. A templom nyugati kapuja 4 méterrel, a szentély 9 méterrel állt beljebb, mint a jelenlegi dóm; a régi templom tehát 13 méterrel volt rövidebb, ellenben a hosszanti hajó 5.10 méterrel volt szélesebb, mint a mai dóm középhajója. A régi templom magassága körülbelül megfelelhetett a mostani székesegyházénak. Ez a templom alig másfélszázados fennállása után a tűz martaléka lett.
Mai templom építése.
A négyzet-oszlopok alapjaiban talált sírkövek, melyek 1370-1378-ból erednek, az égés világos nyomait mutatják. Henszlmann szerint Villard d'Honnecourt lett volna a templom építője; de erről nem tudunk bizonyosat. Minden valószínűség szerint akkor kezdték építeni a dómot, mikor a régi, egy hajóval bíró Szt. Erzsébet templom még állott. A hagyomány Erzsébet királynénak, Nagy Lajos anyjának tulajdonítja a templom alapítását.

SZT. ERZSÉBET SZÉKESEGYHÁZ KASSÁN. A RESTAURÁLÁS UTÁN.
(Steindl Imre terve és Schikedanz Albert aquarelje után).
651382-ből állítólag egy alapító-levél származik, mely bizonyos szőllők jövödelmét a főoltár elkészítésének költségeire, valamint a Szt. Péter és Pál nevét viselő oltárnál mondandó mmisékre köti le. Ugyanazon évben a tímárok és szűcsök czéhe kötelezi magát, hogy fölépíttetése esetén fentart egy Szt. Márton tiszteletére szentel oltárt. Ez azonban nem bizonyítja, hogy a dóm már teljesen készen lett volna az 1382-ik esztendőben, mert akkor egy félig-meddig gazdag diszítésű oltáron eldolgoztak vagy negyedszázadig is.
Zsigmond.
Zsigmond király, Nagy Lajos veje, lehető áldozatkészséggel mozdította elő a dóm építését, jóllehet a török elleni vesztes háboru, a belzavarok, fogságba kerülése, gyakori pénztelensége meg-megakasztották azt. Ámde az épités alig szünetelt és Zsigmond halálakor, 1437-ben a dóm nagyrészt már készen állhatott és isteni szolgálatot is végeztek benne. Nem volt még befejezve a ma is csonka déli torony sem. Az északi tornyot valószinüleg a középhajó főpárkányzatának magasságáig emelték föl, mert a magasabb kősoron már azt a czímert találjuk, melyet V. László 1453-ban adott Kassa városának, míg a legfelső emeletet Crompholz Miklós építette 1496-tól 1497-ig. 1440 körül még nem léteztek a többé-kevésbé zavaró hatásu későbbi toldalék-építmények, a déli elő-építmény, melyhez az oldalhajót elfödő két káplnát ragasztották, valamint nem létezett az északi Szt. József kápolna sem, melyet a most folyó újjáépítéskor már eltávolítottak. A dóm belseje valószinüleg teljesen készen állt; legalább nem állíthatjuk bizonyossággal, hogy a gazdag kőornamentikával épült orgonakarzatot és a régi szószéket, melynek maradványait 1886-ban találták meg, csak Hollós Mátyás 66király korában építették volna; ellenben ekkor készült a még ma is létező szentségház. Az említett karzat és szószék Zsigmond király végső éveiben készülhetett el, nemkülönben az eredeti, erkélyszerüen kiszökelő énekesek karzata is. A mi nem volt kőből, azt később, az 1556-ban dúlt nagy tűzvész mind megsemmisítette; csak négy oltárt mentettek meg, melyek azonban a XVI. század elejéről származtak.

KASSA. - A DÓM KORÁBBI ÉS UJ ALAPRAJZA. A RÉGI TEMPLOM ALAPRAJZA. (Steindl Imre tanár rajza.)
Megmentett oltárok.
A megmentett négy oltár a következő:
A szép főoltár, melynek Wohlgemuth által festett táblás képe az 1495-től 1516-ig terjedő időben készült; Boldogasszony fogantatásának oltára, melyet ideiglenesen a Szt. Mihály kápolnában állítottak föl, s 1516-ból való; a szent Szűz haláláról nevezett oltár, 1519-ből; Szt. Antal oltára, melyet az ujabb időben történt restaurálással elrontottak.
E mellékoltárok képeit alkalmasint Wohlgemuth tanitványai festették, egyik-másik (úgy a főoltár képcsoportjából is) Dürer modorára emlékeztet.
Zsigmond halála után keveset épitettek a templomon; csak az északi tornyot emelték V. László alatt egy emelettel, mely most az utolsóelőtti emelet rétegét alkotja.

SZÓSZÉK A DÓMBAN. (Steindl Imre tanár rajza.)
Építés Mátyás alatt. Szentségház. Biztosító építkezések.
A műértő Mátyás király alatt uj épitési korszaka nyilik meg az egyháznak. Az akkori épitőmester azt tűzte ki első feladatul, hogy a befejezetlen déli tornyot épiti ki. Két év alatt annyira haladtak az előmunkálatok, hogy megkezdhették az első kősor felrakását, a mint azt az oldalhajó párkányszéle fölött 3 méternyi magasságban bevésett "1461" évszám mutatja. E munka által azonban meg nehezitették az orgonakarzathoz való feljárást, mely a déli toronyban volt, miért is a feljárást az északi toronyba kellett áthelyezni. E végből az orgonakarzatról ajtót kellett töretni az északi toronyba. A régi szabad lépcső helyett az északi torony nyugati oldalán 1462-ban csinos lépcsőtornyot épitettek kő-csigalépcsővel, mely úgy, mint a régi szabad lépcső, az első toronyemeletig, vagyis az orgonakarzatig vezet. Ugyanez időben készitették finom komlósi kőből a 16 méter magas, gazdagon áttört mívű szentségházat. Mestere állitólag Crom István, a ki azt 1472-ben fejezte be s a kinek sírkövét 1882-ben megtalálták. Ez a szentségház (melynek ábrázolását a város történetének szövegében közüljük) az 1556-ban pusztitott nagy tűz daczára, mind a mai napig meglehetős jó karban maradt fenn. Az 1860-iki restaurálás alkalmával értelmetlenül bekenték olajfestékkel; ámde a mostani restaurálás teljesen a régi minta szerint ujitotta 67meg ezt a nevezetes műemléket. A déli torony épitésével még nem haladtak tíz méternyi magasságra, midőn az épitésvezetőség észrevette, hogy a déli kereszthajó homlokfa kitolódott ama nagy nyomás következtében, melyet a kosárív alakjában a két oldalhajó fölé inkonstruktive vont kereszthajó-bordák fejtettek ki. Azt akkor nem vették észre, hogy a kereszthajók falának sekély alapozása is hozzájárult a homlokfal kinyomulásához. Jóllehet a négyezetpillérek is elhajoltak és ellenállási képességük nagyon megfogyatkozott, mégis arra kellett első sorban törekedni, hogy a déli kereszthajó magas homlokfalát támaszszák meg, melynek diszített oromzata már 30 centiméterrel hatolt kifelé. Fölépitették a déli kereszthajóhoz az előcsarnokot; de a biztositó toldalék-épitkezés szüksége szülte az oldalhajók elé épitett két kápolnát is, melyeket az előcsarnok homlokfalaival egy magasságra épitettek. 1477-ben e kápolnákat már a főpárkányzat magasságáig kellett fölépiteni, mert a Szt. János kápolna falán a főpárkány alatt levő napórába az 1477-ik év van vésve.

A DÓM DÉLI KAPUJA. (Letzter S. felvétele.)
68Királylépcső.
Miután ezeket a támogató épitkezéseket befejezték, hozzáfoghattak a déli előépitmény befejezéséhez és ékitéséhez. A déli előcsarnok fölött egy triforiumokkal gazdagon diszített kápolnahelyiséget s ehhez külön feljáratot épitettek. Ez az az elegáns király-lépcső, melyet a nép nyelvén a "szerelmesek lépcsőjének" neveztek el. A déli kereszthajóból, a kaputól balra, két egymással találkozó csigalépcső vezet a díszesen áttört kőfalakon belül négyszeri csavarodással a királyi oratoriumba, vagyis az előcsarnok fölött levő kápolnába, még pedig először az erkélyre, mely a kereszthajó homlokfalából messze kiugrik s gazdagon áttört mívü kőnyöklővel bir. Az oratorium és a kereszthajó összeköttetése végett a kereszthajó régi ablaka helyén csúcsíves nyilást készitettek. A kápolna padlójától fogva tovább vitték a királylépcsőt, már nem kettősen, de szintén ékesen áttört falak közt. A lépcső merészen keresztül tör a kereszthajó-boltozat sarokvállán s lehetővé teszi, hogy rajta a főhajó padlására mehessünk.
Épités félbenmaradása Mátyás után.
Mátyás király halála után az épitkezés hirtelen félbeszakadt, s igy a déli torony fölépitése is abban maradt. A Mátyás halálát követő királyválasztási harczokban, midőn Albert lengyel herczeg Kassát lövette, az északi torony is megsérült, s ezt neissei Crompholz Miklós épitőmester, a szenátus megbízásából, mint az északi torony szomszédságában a nyugati rizaliton levő latin felirat mondja, az 1496-1497-ik évben helyreállította. Egészen újonnan csak az északi torony legfelső emeletét építhették, melyen a városnak 1502-ben kapott három liliomos czímere van, lovagsisakkal. A szabadon álló torony-gyámfalaknak, melyeket szintén megrongáltak a golyók, csak felső részüket javitották ki.

A DÓM ÉSZAKI KAPUJA. (Letzter S. felvétele.)
1556-iki tűzvész.
Az 1556-iki tűzvészig, mely végzetes volt a székesegyházra is, még nem történt semmi zavaró átalakítás belsejében. Az 1556-iki tűzvész oly borzasztóan dúlt, hogy a kövek 30 centiméternyire áttüzesedtek, s igy ellenálló képességükből sokat veszítettek, sőt több helyen a falak megrepedeztek. Az északi torony harangjai elolvadtak, roncsaikból öntette a városi tanács az 69Orbán-harangot, melyet súlya és terjedelme miatt nem helyezhettek el a székesegyház tornyában, azért építették számára külön az Orbán-tornyot. A tűzvész után csak felületesen javitották ki a templomot. Az 1556-tól 1585-ig terjedő időszakban építették északi toldalékként a Szt. József kápolnát is, mely, mint emlitve volt, lehordatott, s nem is fog többé fölépittetni.
Elhibázott restaurálás.
Bocskay ostroma alatt is sokat szenvedett a templom. Ezeket a károkat sem javították ki soha alaposan. 1813-ban és 1845-ben a Hernád áradása okozott talajbeomlásokat a templomban.
Fábry püspök 1857-1863. nagy áldozatokkal renováltatta a templomot. De a nemes szándék kudarczot vallott a hozzá nem értő kezek kontár munkája miatt. A sok kárt értelmetlenül és felületesen javították ki. Így a falakon és bordákon támadt nagy repedésekbe erős faékeket vertek oly erővel, hogy a bordák több mint 10 centiméternyire eltolattak, a falak szerkezete pedig meglazult. A repedéseket és a betöltésükre szolgáló fa-ékeket gipsz-vakolattal bekenték, a hiányzó kőbordákat egyszerüen stukkós fabordákkal pótolták, melyek húsz év alatt elrothadtak, sőt a velük érintkező kőbordákat is teljesen meglazították. A megrongált kőburkolatokat gipszvakolattal kenték össze és az egészet olajfestékkel mázolták be. Kívülről hasonlóképen bántak a falak megujításával. A nagyobb kőrészek megujítására éretlen porfirt használtak Göncz vidékéről, mely húsz év alatt jobban pusztult, mint a hogy a régi kő 600 év alatt korhadt. Kisebb hibákat gipszvakolattal lepleztek el, a mi pár év alatt lehullott.

A DÓM NYUGATI KAPUJA. (Letzter S. felvétele.)
Dóm ujjáépítése.
Így semmi csodálni való sincs azon, hogy az 1875. évi nagy vihar erősen megrongálta a templomot és bár Perger János püspök kijavíttatta a rongálásokat, jónak látta sürgősen felhivni a közönség figyelmét e remek műemlékre. Általános nézetként hangoztatták, hogy a templomot további romlásnak nem szabad többé kitenni. Ez indította Trefort Ágoston akkori vallás- és közoktatásügyi minisztert arra, hogy a templom állapotát hivatott szakértővel megvizsgáltassa, kinek véleményét nemcsak meghallgatta, hanem azt teljesen terjedelmében magáévá is tette s elrendelte a dómnak alapos restaurálását. 1876-ban Schmidt Frigyest, a híres Szt. István dóm ujjáépitőjét hívta meg a templom megvizsgálására. Az ő javaslata alapján Trefort miniszter megbízta Steindl Imre budapesti műegyetemi tanárt, nemcsak 70a restaurálási tervek készítésével, hanem magával a munkálatok intézésével is. 1877. január 17-én kelt rendeletében adta e megbízást és megalakította a helyi építési bizottságot, melynek elnöke Kassa polgármestere: Münster Tivadar. Steindl ajánlatára épitésvezetőnek a württembergi származásu Weber József és rajzolónak Sztehlo Ottó alkalmaztattak. 1877. május 12-én indult meg a munkálat. 1877. november 29-én érkezett meg az első kődarab Szepes-Olasziból, melyet valóságos ünnepséggel fogadtak. Időközben az aggodalmasnak talált déli előcsarnok és a diadalív fölött álló oromfal megvizsgálására 1878-ban Hegedűs Kandid Lajos miniszteri tanácsos elnöklete alatt Schmidt Frigyes és Steindl Imre tagokból álló bizottság küldetett ki. Ez meggyőződött arról, hogy az előcsarnok fönn nem tartható, ennek újjáépítését tehát kimondották. Az első kész követ 1878. okt. 28-án helyezték el, s ezzel a tényleges restaurálás megindult. A következő két év a szentély nagy részének restaurálásával telt el, a mikor Weber József 1880. okt. 13-án hirtelen meghalt.
Steindl Imre tanár ugyanez év deczember 1-től fogva Frőhde Frigyes Vilmost hívta meg építésvezetőnek, a kinek alkalmazását a vallás- és közoktatásügyi miniszter helyben hagyta.

SZT. JÓZSEF OLTÁRA A DÓMBAN. (Steindl Imre tanár rajza.)
1881. deczember hóban a szentély és a hozzátartozó két lépcsőtorony restaurálását befejezték. 1882. julius havában megkezdték az összekötő alapfalak épitését. E munka közben rábukkantak Crom István sírkövére, valamint az őstemplom hajójának alapfalaira. 1883. szeptember 25-én elhelyezik a déli előcsarnok keresztrózsáját. 1884. január 21-én nagy szerencsétlenség fenyegette a templomot. Az 71északnyugati négyezetpillér a bordagyámtól fogva megrepedt, s a repedés a talapzattól számitva, mintegy két méternyi magasságig hatolt.
Katasztrófa elhárítása.
A templom veszélyeztetett állapotát már előbb is fölismerte Steindl s figyelmeztette rá a minisztert, elháritván magától a felelősséget. Két szakértő azonban a veszélyt kizártnak jelenté ki. A január 21-iki esemény hirére Trefort miniszter meghatalmazta Steindl Imrét, hogy a katasztrófa elháritására tegyen meg minden intézkedést. A feladat annál nehezebb volt, mert nem volt együtt sem a kellő számu munkaerő, sem az épitési anyag, úgy, hogy már azon a ponton álltak, hogy Budapestről vitessenek téglát, míg végre az utolsó órában előteremthették a kassai téglagyárak. A munkásoknak háromszoros bért kellett fizetni, még igy is sak az Istenbe vetett bizodalommal tarthatták őket éjjel-nappal munkában, mert minden pillanatban abban a veszélyben forogtak, hogy a leszakadó templom agyonüti őket a vezetőkkel együtt.
Február 6-ig az éjjel-nappal folytatott munkával, egészen a bordákig érő 1 1/4 méter vastag téglafalak felhúzásával elejét vették ugyan a katasztrófának, de a tarthatatlan állapot szükségessé tette az egész hajó ujjáépitését. E biztositó munkák közben folytatólagosan kiásták a korábbi templom szentélyét is.

A DÓM UJ ORGONÁJA. (Steindl Imre tanár rajza.)
Dóm befejezése.
Deczember 20-án fölállítják a déli kereszthajó keresztrózsáját. 1886. február 27-én a József-kápolna padlója alatt a már emlitett szószék festett és aranyozott részleteire találtak. 1887. juliusban lebontották a Szt. József-kápolnát.
1892 deczember 27-én a szentélyhez legközelebb álló, első északi fülkében - Szt. István kápolnájában - freskót fedeztek föl. 1893 január 4-én a szemközti déli - pócsi Szűz Mária - kápolnában szintén találtak freskót. Időközben elkészült az úgynevezett huszártorony, s május 2-án föltűzték rá a keresztet. 1894. szept. 8-án elhelyezték a kereszthajó északi ormának keresztrózsáját és ez évben befejezték a hajók boltozását. 1895-ben teljesen elkészítették a hajó belsejét, eltávolitották az orgona-karzat és szószék elhelyezése végett a belső állványozást, visszaállították a meglevő oltárokat, padokat, s elhatározták, hogy a templom felszentelését a millenáris 72ünnepélyek sorozatába veszik fel és ujra átadják az isteni tisztelet czéljára.
A következő évekre a déli, úgynevezett Mátyás-toronynak tervszerinti kiépitése és az északinak tatarozása van kitűzve.
Dóm költségei.
A dóm teljes befejezése e század végére várható. Az összes költség a berendezéssel együtt, de a tornyokon kívül, 900,000 forintra rúg; ehhez járul a déli torony kiépítése, körülbelül 300,000 frttal; ha pedig a terv szerint az északi torony is stílszerüen újjáépíttetik, ennek lehordása és újjáépítése további 400,000 forintot követel, úgy hogy az egész ujjáalkotás mintegy 1.600,000 forintba kerül.

DISZITMÉNY A DÓM DÉLI OLDALÁRÓL. (Saját felvételünk.) Zárókép.


« KASSA TÖRTÉNETE. KEZDŐLAP

Abauj-Torna vármegye és Kassa

Tartalomjegyzék

KASSA RÉGI SIRKÖVEI. »