« IPAR, KERESKEDELEM, HITELÜGY, KÖZLEKEDÉSÜGY. Irta Haraszthy Lajos. KEZDŐLAP

Bács-Bodrog vármegye II.

Tartalomjegyzék

BÁCS-BODROG VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta Reiszig Ede dr. »

476IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET.
A bevezető részt írták Pataj Sándor dr. és Grcsics János.
Az életrajzokat összeállította a szerkesztőség, kiegészítette Dömötör Pál és Vértesi Károly.
A szerb írókat ismerteti Grcsics János. A szinészetet Pataj Sándor dr.
Bács-Bodrog vármegye földrajzi fekvése magyarázatát adja annak, hogy kultúrális tekintetben miért kezd sokkal későbben és sokkal kisebb mértékben szerepelni, mint az ország azon megyéi, a melyek közelebb fekszenek a középponthoz.
Történelmi visszapillantás.
A határon fekvő vármegyék sorsa mostohább, mint azoké, a melyek az ország szívéhez közelebb állanak. De még e tekintetben is sokkal mostohább a Bácska sorsa, mint más határmegyéé, mert míg nyugatra, Ausztriával szemben és délnek a török és szláv szomszéd felé nyitva áll az ország határa, az Ausztriával határos vidékek, ha szenvedtek is a középkorban a szomszédok ellenséges betörésétől, de nyertek is később a nyugati műveltség terjedésével, épen arról az oldalról kárpótlást.
Bács-Bodrog vármegye azonban egész a legújabb időkig oly harczok hullámainak a színtere volt, a melyek után, ha el is vonúlt az áradat, nem maradt termékenyítő iszap. Az ország középpontjától, szívétől pedig minden tekintetben távol feküdt e vármegye, különösen akkor, a mikor az ország középpontja nem is Budapest volt, hanem, a hogy a harczok vándorlásai a kulturát maguk előtt űzték: Pozsony, Kassa, Kolozsvár stb.
A míg azonban más vármegyének kedvezőtlen földrajzi fekvését népességének egysége ellensúlyozhatta, itt a soknyelvű, több nemzetiségű, fajú és vallású népesség a legnagyobb mértékben kerékkötője volt a fejlődésnek.
Hogyan került volna ki magyar irodalom, magyar művészet, magyar tudomány abból a vármegyéből, a melynek a lakossága legnagyobb részében szerb, dalmát és német eredetű?
A vármegye lakosságának eredete és mai összeállítása olyan, hogy a kultúrális téren elért eredményeket a legnagyobb mértékben meglepőknek lehet nevezni. Mint mindenütt, úgy Bács-Bodrog vármegyében is a városoknak kell a szellemi fejlődés terén előljárniok. Városaink pedig hivatalnok- és kereskedő-városok, a hol még a fejlődésnek az a lényeges feltétele is hiányzik, hogy az értelmes elem állandó maradjon. De épen ez a sokat változó része a lakosságnak tette jóvá azt, a mit a magyarság csekély száma eredetileg nem tudott nyujtani. A sok áthelyezett és beköltözött idegen elem a maga szellemi kincseivel segített gazdagítani a vármegyét és az alant következő betűsoros felsorolásában a megye szellemi munkásainak, ott fogjuk találni nagyon sok jelesünknek a nevét, a ki bár nem született a vármegyében, de itt szerepelvén és működvén, a vármegye fejlődésének részese volt.
A míg más vármegyében a lelki szükségletek közössége hamar tömörítette egy táborba egy-egy vidék lakosságát, addig Bács-Bodrog vármegyében épen a politikai, társadalmi és felekezeti ellentétek minden egyes városban súlyos akadályai voltak annak, hogy itt akár az első könyv, akár az első ujság kiadható legyen, nyomda alakuljon, vagy színház épüljön. A történeti kutatás a Bácsmegyére vonatkozó első nyomokra is idegenben talál.
1735-ben írta Bél Mátyás a "Notitia Comitatum Bach-Bodrogh" czímű munkát a vármegye jóváhagyásával, de ez a munka nem jelent meg nyomtatásban. 1764-ben hoz a Pressburger Zeitung közleményt Zombor város uj telepítéséről.
4771769-ben keletkezett az első nyomda a vármegye területén, Újvidéken.
Ebben első sorban szerb és német művek jelentek meg. De a mily természetes szükséglete a haladásnak a nyomda, úgy eredményezi a meglévő nyomda a sajtó fellendülését és a következőkben ismertetendő hírlapstatisztika, a mely közel száz lapnak Újvidéken való megalapítását sorolja fel, fényes bizonyítéka annak, hogy milyen arányban áll a szellemi fejlődés a nyomda-iparral. Az a nagy idő, a melylyel Újvidék megelőzte Bács-Bodrog vármegye többi városát a nyomdaalapítás terén, biztosította neki a sajtó terén való elsőbbségét. A következő nyomdát 1844-ben alapították Szabadkán, 1853-ban Baján és 1865-ben Zomborban.
A helyi nyomdák alapítása előtt természetesen csak idegenben találunk e vármegyére vonatkozó irodalmi kísérleteket, így 1872-ben a Magyar Hírmondóban egy magyar nyelvű közleményt, a mely Újvidék városát írja le. 1791-ben a magyarországi szerbek története jelenik meg Újvidéken, német nyelven, ismeretlen szerzőtől és 1795-ben Büky nevű orvostól "hivatalbeli oktatás a pestis alkalmatosságával".
1790-ben gróf Kollonich László kalocsai érsek folyamodása a bácsi örökös főispánságért röpirat alakjában jelent meg Budán. Ugyancsak Bácsmegyére vonatkozik Katona István kalocsai kanonok munkája, a kalocsa-bácsi egyházmegye történetéről, a mely 1800-ban jelent meg. 1805-ben Vedres mérnök Szegeden adott ki egy munkát, a mely az akkor épülő Ferencz-csatornáról szólt és ugyancsak Szegeden 1816-ban jelent meg Ugróczy Ferencz munkája a zentai ütközetről. 1822-ben Eimann János újszíváczi jegyző első munkája jelent meg Újvidéken, a melylyel már a bácsmegyei írók működésének a sorozata megkezdődik.
A nyomdák megalapításával a hírlapok is megindultak.
Hirlapok.
Az első megyei magyar lap Baján látott napvilágot "Aldunai Lapok" czím alatt, a melyet Szarvas Gábor, a híres nyelvtudós szerkesztett és később "Bajai Hirnök" czímen folytatott. 1860-ban "Bajai Közlöny" czím alatt Klamarik János, a későbbi kultuszministeri tanácsos, nagy tanügyi tekintély, szerkesztett lapot. 1866-ban "Alvidéki Lapok" czímen indult lap és a "Bácskai Hiradó"; mind a kettő csak rövid ideig. 1867-ben indult meg a "Magyar Postaközlöny", a mely 1869-ben szűnt meg. 1872-ben a "Bács-Bodrogh", mely szintén rövidéletű volt. 1874-ben "Baja" czím alatt tekintélyesebb lap indult meg, alapította Dömötör Zuard, ki élénk szellemmel, változatos tartalommal szerkesztette azt. A lap későbbi szerkesztői következő sorrendben váltakoztak: Erdélyi Gyula, Cserbor Ferencz, Barcs Samu dr. és Margalits Ede dr.
1878-ban keletkezett a "Bajai Közlöny", a mely még ma is fennáll; huszonhét évig szerkesztette Erdélyi Gyula, most Boróczy Kálmán dr. ügyvéd szerkeszti. 1882-ben indult a "Bajai Figyelő" Olay Lajos későbbi országgyűlési képviselő szerkesztésében, 1884-ben a "Neven", 1885-ben a "Baja és Vidéke", a melyet Inczédy László szerkesztett. 1886-ban a "Bajai Hiradó", a melynek szerkesztője Drescher Rezső ügyvéd volt. 1897-ben indult a Bajai Hirlap, a mely 1904 óta politikai (szabadelvűpárti) lap, szerkeszti Lemberger Ármin dr., a bács-bodrogmegyei irodalmi társaság alelnöke, Arany Toldijának németre fordítója.
1900-ban alapította Szirmai Vidor dr. a "Bajai Független Ujságot", a melyet most Valentin Emil dr. szerkeszt (a függetlenségi párt lapja.) Baján az összes magyar lapokat megelőzőleg Medersitzki Ignácz nyomdatulajdonos 1857-ben "Bajaer Handels- und Gewerbe-Zeitung" czímen német lapot adott ki, a melynek Trics-Tracs czímmel élczlap-melléklete is volt, de két év múlva megszünt.
Újvidéken, mint fentebb említettük, a szerb sajtó a legrégibb és ez okból a legkifejlettebb is. Az első magyar lap itt csak 1875-ben indult meg. Ez az "Újvidék"; előbb Frankl István, utóbb Zanbauer Ágoston szerkesztette. A mikor 1908-ban Zanbauer átvette a "Határőr" szerkesztését, megszünt. 1891-ben keletkezett az "Újvidéki Hirlap". Alapította Nemes Sándor dr. újvidéki ügyvéd. A függetlenségi párt lapja volt. Megszünt 1905-ben, a szerkesztő halálával, a mikor gróf Teleki Afréd a "Határőrt" alapította, a mely most is a függetlenségi párt lapjaként jelenik meg. Szerkesztik Pap Sándor és Zanbauer Ágost. A "Határőr", gróf Teleki Arvéd lapvezérlete alatt, Mayer József alapította és szerkesztette 1905-től 1907-ig, 1908-ban pedig felelős szerkesztő Lusztig Nándor dr., szerkesztő Zanbauer Ágoston, 1909-ben felelős szerkesztő Pap Sándor és szerkesztőkiadóhiv. igazgató Zanbauer Ágoston. Az Újvidéki Közlöny, társadalmi lap, megjelenik 4781907 óta, politikai színezet nélkül. A "Törvényház", kizárólag jogi hírek és hirdetmények számára kiadott helyi lap, alapította Medveczky Imre dr. 1908-ban, szerkeszti Mayer Oszkár dr.
Újvidéknek legrégibb német lapja a "Neusatzer Kreisblatt". Alapította Fuchs Ignácz 1857-ben. 1861-ben Neusatzer Localblatt czímet vett fel és politikai lappá változott át Fuchs Ignácz szerkesztésében. 1877-ben megszűnt. 1877-ben indult meg a "Bács-Bodroger Presse". Szerkesztője Fuchs Emil. A lap ma is politikai lapként jelenik meg. A "Neusatzer Zeitung"-ot alapította Keller István. 1887-ben Obermüller Ferencz vette át a lap szerkesztését s azon évi novemberig szerkesztette, midőn a lap megszűnt.
Szabadkán 1847-ben jelent meg az első Szabadkai Naptár. 1848-ban politikai röpívek jelentek meg "Honunk állapota" czím alatt Szép Ferencztől. 1871-ben indult meg a "Bácska", Radics és Hoós szerkesztésében, utána a "Bácskai Hirlap" Farkas Antal szerkesztésében, a "Szabadság" Szalay László Antal szerkesztésében, a "Szabadka" 1873-tól 1875-ig és ujra 1885-től 1886-ig. 1871-1875-ig a "Bácskai Hiradó". 1872-ben a "Havi Krónika", 1876-ban a "Szabadkai Közlöny", 1877-ben a "Szabadka és Vidéke", 1881-ben a "Bácskai Ellenőr", szerkesztette Stotzek Károly, 1888-ban a "Szabadkai Hirlap", szerkesztették Sziklay Soma, később Buchwald Lázár, Siebenburger Károly és Lévay Simon. A "Tanügyi Lapok"-at szerkesztette 1885-1886-ig Torres Gusztáv. A "Bácskai Gazdasági Közlöny"-t szerkesztette 1879-80-ig Rácz Vilmos. A "Jogélet", szerkesztették Piller Artur, Révész Ernő, Szilasi Fülöp, Tauszig Izsó. A "Függetlenség", szerkesztették Mukits Simon országgyűlési képviselő és Fischer Jákó. A "Bácsmegyei Napló", szerkesztette Csillag Károly. A "Bácsország", szépirodalmi lap, szerkesztette Csillag Károly. "Rakéta", élczlap, szerkesztette Lipschitz Sándor. Mindezek a lapok megszüntek.
Jelenleg Szabadkán öt napilap jelenik meg: A Bácskai Hirlap, szerkesztette előbb Csillag Károly, utóbb Braun Henrik, most Havas Emil. - Szabadkai Ujság, szerkeszti Pusztay Béla. - Bácskai Napló, szerkeszti Veréb Gyula. - Bácsmegyei Napló, szerkeszti Fenyves Ferencz. - Délmagyarország, szerkesztik: Baloghy Ernő dr. orsz. képviselő és Braun Henrik. - Hetilapok: "Közgazdaság", szerkeszti Mahrer Sándor. "Hétfői Ujság", (a harmincznégy évvel ezelőtt megindult Szabadkai Közlöny folytatása) szerkeszti, Szabados Sándor.
Zomborban rövid ideig állt fönn az 1865-ben megindult "Ipar" czímű szaklap. 1878 július 7-én indult meg a "Bácska", Radics György főgimnáziumi igazgató szerkesztésében, a melyet tőle Molnár István dr. tanár vett át, utána Baloghy Ernő dr. lett a szerkesztője, míg 1905 óta Bittermann Sándor szerkesztésében jelenik meg. - 1882-ben alapította a megyei ellenzék a Zombor és Vidékét, Molnár Gyula szerkesztésében, a melyet később Alföldy Árpád dr., Donoszlovits Vilmos dr., Szilágyi Lajos dr., Csillag Károly, Jankovich Lajos, Kemény János és Oblát Károly szerkesztettek, illetőleg szerkesztenek. A lap, Molnár Gyula szerkesztésének utolsó éveiben, a "Bácskai Karczos" czímen vasárnaponként élczlap-mellékletet is hozott, különösen a szerkesztő kaczagtató humorával. Ez a melléklet a bácskai nevezetesebb férfiak arczképeit és életrajzait is hozta. - 1893-1897-ig a "Zombori Hirlap" czímű függetlenségi párti lapot szerkesztette Patay Sándor dr. - 1903-1905-ig jelent meg Donoszlovits Vilmos dr. politikai lapja, az "Uj Bácska". - 1905 óta jelenik meg a "Bácsmegyei Függetlenség" Jovánovits József dr. szerkesztésében; a függetlenségi párt hiv. lapja. - 1904 október 1-től 1906 január 1-ig Zomborban, azóta Budapesten jelenik meg Pataj Sándor dr. politikai és társadalmi havi szemléje, az "Igazság". - 1909 áprilisban indult meg az irodalmi társaság hivatalos lapja, az "Irodalmi Értesítő". Szerkesztik Patai Sándor és Prokópy Imre. - Hild Jakab szerkesztésében jelent meg Zomborban a "Zomborer Zeitung" cz. német lap rövid ideig, míg Oblát Károly német lapja, a "Bácskaer Volksblatt", húsz évi fennállás után szünt meg. "Bácskaer Bote" czím alatt 1908 végén indult meg Inhoff József szerkesztésében a gazdasági egylet német hetilapja.
Zentán 1875-80-ig jelent meg a Zentai Figyelő, 1881-82. Az "Alsó Tiszavidék". 1882. A "Zenta" és a "Zentai Hiradó" 1883-1892-ig a "Zentai Ellenőr". 1886. "Zentai Hirlap". 1884-ben indúlt meg a "Zentai Közlöny". Szerkeszti Fekete Sándor. 1900. "Összetartás", szerkeszti Ellinger Jenő dr. (ellenzéki függetlenség lap). 1904. "Zentai Függetlenség", szerk. Lovászy Andor dr. (kormánypárti függetlenségi.)
479Óbecsén az "Óbecse és Vidéke", Galambos Pál dr. lapja, tizennyolczadik évfolyamában jelenik meg; legújabban az "Óbecse" cz. lapot szerkeszti Feszl György. Időközi lapok, a melyek megszüntek, voltak az "Óbecsei Hirlap", az "Óbecsei Hirek", az "Óbecsei Közlöny" és a "Népbarát".
Apatinban két német lap jelenik meg: a "Bácskaer Zeitung", szerkeszti Szavadill József és a "Bácsbodroger Zeitung", szerkeszti Gasz Mátyás, Az Apatini Hirlap cz. magyar lap rövid élet után megszünt.
Adán az "Ada-Moholi Közlöny", alapította Gácsér Kálmán. Tizenkilenczedik évfolyam.
Bács-Topolyán a "Bács-Topolyai Hirlap", szerk. Fárnek Dezső dr.
Ósziváczon "Közép-Bácska" czím alatt Kovácsfy Antal szerkesztett lapot, mely öt évi fennállás után megszünt.
Palánkán Vermes Jenő dr. szerkeszt "Palánka" cz. alatt és Csernicsek Imre "Bácskai Hirek" cz. alatt helyi hetilapokat. A "Wacht" cz. német lap megszünt. Újverbászon "Verbász und Umgebung" cz. alatt ad ki Boros György lapot. Cservenkán "Süd-Bácskaer Zeitung" cz. alatt Welker Ádám szerkeszt heti lapot.
A vármegye székhelye, Zombor, hivatalnokváros. A magyarságát a honoratiorok, a kereskedők egy része és a tisztviselői kar teszik. Ez vajmi kevés arra, hogy erős kultúrális munkát fejtsen ki és éppen azért a legnagyobb elismerést érdemel az a néhány lelkes férfiú, a kik a vármegye politikai székvárosából kultúrális középpontot akart teremteni és lapok, egyesületek, körök alapításával a kultúra úttörői voltak.
A szinházépítő bizottság, a Tóth Kálmán-kör alapítói, a Schweidel-szobor tervezői és megépíttetői, a Szabad Lyceum, a Napközi Otthon, a Bács-Bodrog-megyei Irodalmi Társaság, a különféle jótékonysági és nőegyesületek, alkoholellenes körök, hírlapírói és tisztviselői testületek, sportklubok és még a pénzintézetek is, mind, akármennyinek látszanak, csaknem ugyanazon férfiak kezdeményezésének és közreműködésének köszönik fennállásukat.
A bácsmegyei nagy múltú és kifejlett szerb sajtót és időszaki irodalmat Grcsics János a következőkben ismerteti:
Bácsmegye szerblakta városai közül a legújabb időkig csakis Újvidék emelkedett a magyarországi szerbek politikai és kultúrális életének központjává. A következőkben, szakok szerint osztályozva, kronológikus sorrendben közöljük a bácsmegyei szerb sajtó és időszaki irodalom termékeit.
Az első szerb irodalmi folyóirat, a "Szerbszke Letopisi" ("Szerb évkönyvek") 1824-ben látott napvilágot. E folyóirat első füzete naptárt is tartalmazott. Kiadója volt Kauliczy Szilárd, újvidéki könyvkereskedő, szerkesztője pedig Magarásevics György, újvidéki szerb gimnáziumi tanár. E folyóiratból Kauliczy kiadásában csakis három könyv jelent meg, mert kiadását az 1826. évben alapított Szerb Maticza irodalmi társaság vette át. Magarásevics tovább is, haláláig, szerkesztette a folyóiratot, húsz kötetet. Halála után Hadzsics János, Szvétics Milos álnév alatt vette át a Szerb Maticza évkönyveinek szerkesztését és hat kötetet (21-26.) szerkesztett. Utána Sztomatovics Pál újvidéki esperes két (27. és 28.) kötetet. Majd Pávlovics Tódor, a jeles szerb hírlapíró vállalta el a szerkesztőséget és huszonhét (29-55.) kötetet szerkesztett. Pávlovics után Szubotics János dr. lett a Szerb Maticza évkönyveinek szerkesztője. Szuboticsot Ignyátovics Jakab, ezt Mladenovics Szubota, emezt Gyorgyevics János és majd Hadzsics Antal követte a szerkesztőségben. Az ő szerkesztése alatt nyolczvan kötet jelent meg. Hadzsics a szerkesztést 1896-ban Szávics Milánra, a szerb Maticza jelenlegi titkárára bízta, ki az évkönyveket egy melléje rendelt szerkesztőségi bizottsággal ma is szerkeszti. Eddigelé - 1908. év végéig - 234 kötet jelent meg.
Szépirodalmi folyóiratok és almanachok: "Bácska Vila" ("Bácskai tündér"). Újvidéken alapíttatott 1841-ben. Évenként egy könyv jelent meg. Kiadója Jankovics Pál ujvidéki nyomdász, szerkesztője Jovánovics Péter, újvidéki szerb gimnáziumi tanár volt. Összesen négy könyv jelent meg (1841-1844). "Szremszki Zabaunik." ("Szerémi allmanach"). Újvidéken 1852-ben Medákovics Dániel könyvnyomtató alapította. Csak egy füzet jelent meg. - "Fruskogorka" ("Fruskagorai nő"), kis almanach. Újvidéken 1854-ben alapította és szerkesztette Marsovszki Marsov Iván. Összesen egy kötet jelent meg. - "Szedmicza" ("A hét"). Első száma Újvidéken 1852. évi junius havában jelent meg. Hetilap volt. 480Kiadta Medákovics Dániel. Szerkesztője legutóljára Popovics György volt. Megszűnt 1858-ban. -"Danicza" ("Hajnalcsillag"). Újvidéken 1860-ban Popovics György alapította. Ő volt a lap kiadója és szerkesztője. 1860-1862-ig háromszor hónaponként jelent meg. 1863-tól egyszer hetenként. 1869-ben Fuchs Ignácz vette át a kiadást és a szerkesztést Rajkovics Györgyre bízta. Megszünt 1872-ben. "Szlovénka" ("Szláv nő"). Újvidéken 1860-ban Csakra Emil alapította és szerkesztette. Összesen kilencz füzet jelent meg s még az alapítás évében megszünt. "Szloga" ("Egyetértés"). Újvidéken 1862-ben Csakra Emil indította meg. Ő volt szerkesztője is. A lapból csak néhány füzet jelent meg. - "Javon" ("Juharfa"). Újvidéken 1862-ben Jovanovics János alapította. Az ő szerkesztése alatt jelent meg háromszor hónaponként, 1863. évi április haváig. Akkor megszünt és 1874-ben ujra megindult. Ognyanovics Illés dr. vállalta el a szerkesztőséget. 1876-ban ismét megszünt és 1877. év kezdetével Jóczics Lukács könyvkereskedő kiadásában ismét megjelent, Ognyánovics szerkesztésében. 1890-ben Pajevics vállalta el a kiadást. 1892-ben Karamat János zimonyi könyvkereskedő adta ki egy évig, Zsivályevics Dániel belgrádi író szerkesztése alatt. 1893 novemberben megszűnt, 1889-től 1890-ig Ognyanovics mellett Grcsics János is szerkesztője volt.- "Pumik" ("Utazó"). Újvidéken 1862-ben Fuchs Ignácz indította meg. Szerkesztői Natosevics György, Ignyatovics Jakab, Rajkovics György és Csakra Emil voltak. Csak hat füzet jelent meg. - "Ogledalo Szrbszko" ("A szerb tükör"), nyelvtudományi és történelmi folyóirat volt. Újvidéken 1864-ben Hadzsics János-Szvétics Milos alapította. Összesen kilencz száma jelent meg. - "Maticza" ("Méhkirálynő"). Újvidéken 1865. évi október havában a Szerb Maticza alapította. Havonként háromszor jelent meg Hadzsics Antal szerkesztése alatt. 1870. év június havában megszűnt. - "Omladinszka zajednicza" ("A fiatal nemzedék egyesülete"). 1867-ben Belgrádban alapíttatott. 1868 és 1869-ben Újvidéken jelent meg havonként egy-egy könyv. - "Mláda Szrbadija" ("A fiatal szerb nemzedék"). 1870-ben indult meg Újvidéken. Szerkesztette Hadzsics Antal. Megjelent havonként. Öszszesen kilencz füzet jelent meg. Megszűnt 1871. év végén. - "Zemlyák" ("Földi"), városnak és falunak szánt néplap. Újvidéken 1870-ben Rajkovics György indította meg és 1871-ig állott fenn. - "Glász Národa" ("A nép szava"). A népnek szánt oktató lap. Újvidéken 1871-ben a szerb nyomdai társulat alapította. Első évfolyam szerkesztője Popovics Pantaleon lelkész volt; 1872-ben Arszenijevics Vladan tanár, 1873-ban Popovics V. István, 1874-ben ismét Arszenijevics és 1875-ben Popovics Pantaleon szerkesztette. Megjelent hetenként egyszer. Megszűnt 1875-ben. - "Liszt za narod" ("A nép lapja"). Újvidéken 1876-ban Csakra Emil alapította. Kiadásában és szerkesztése alatt megjelent hetenként egyszer. "Zavicsaj" ("Szülőföld"). Újvidéken 1878-ban a "Zásztáva" politikai lap kiadóhivatala alapította. Szerkesztője Gyorgyevics Milán volt. Csak egy évig állott fenn. - "Sztrázsa" ("Őrség"), szépirodalmi és tudományos folyóirat. Újvidéken 1878. évi szeptember havában Pajevics Arzén könyvnyomdász alapította. Szerkesztője Pacsis Lázár volt. Összesen hat kötet jelent meg. Megszűnt 1879-ben. "Zádruga" (Házközösség"). Újvidéken 1879-ben indult meg. Hetenként egyszer jelent meg. Szerkesztője Musiczki Bránkó volt. Ugyanazon évben meg is szűnt. "Rodolyub" ("Hazafi"). Zomborban 1880-ban Deszpotovics Péter alapította és 1886-ig szerkesztette és kiadta. - "Vecsérnyacsa" ("Est-hajnali csillag"). Újvidéken Rajkovics György alapította. Kiadásában és szerkesztése alatt hetenként egyszer jelent meg. - "Szrpszke Ilusztrovane Novine za zabavu, pouku, umetnoszt i knyizsevnoszt" ("Szerb képes ujság"). Újvidéken Pájevics Arzén 1881-ben alapította. Szerkesztette Popovics V. István. Havonként kétszer jelent meg, összesen harminczhat szám. Megszünt 1882. év végével. - "Sztrazsilovo" (Szerémi hegy neve, melynek csúcsán Radicsevics Branko szerb hírneves költő hamvai vannak eltemetve. Radicsevics Bécsben 1853-ban halt meg, hűlt tetemeit 1883-ban ünnepélyesen hozták le Bécsből Sztrazsilovóra). Újvidéken 1885-ben Derra György dr., Jovanovics A. Milán, Milovánov István, Grcsics János és Magarásevics György gimnáziumi tanárok indították meg. A 28. számig Grcsics János szerkesztette, a 29-45. számig Szávics Milán. A 45. számmal, 1885. évi november hó elején, a lap megszünt. 1886. év kezdetén Grcsics János, Markovics Pál, karlóczai gimnáziumi tanár, Adamov P. álnév alatt, kiváló novellista társaságában, ujra megindította a lapot és szerkesztette 1888. év végéig, midőn a lap "Javorral" egyesült. 1892, év kezdetével Jóczics Lukács vállalta el a lap kiadását, Grcsics pedig ujra a "Sztrazsilovo" 481szerkesztője lett. A lap 1894. évi október hó elején megszünt. A lap hetenként egyszer jelent meg. - "Brslyan" ("Borostyán"). Újvidéken, 1885-ben, Rajkovics György alapította. Szerkesztése alatt a lap havonként kétszer jelent meg. Megszűnt 1886-ban. - "Daniczcz" ("Est-hajnali csillag"). Újvidéken, 1894-ben, Jóvics J. Sándor indította meg. Szerkesztette a 7. számig Belánovics Milutin, majd Jóvics István. Hetenként egyszer jelent meg. Megszünt 1894. év végével. "Nedelyne Novine" ("Heti Ujság"). Újvidéken 1899-ben Pésics Sándor alapította és az ő szerkesztése alatt a lap ugyanazon év végéig hetenként egyszer jelent meg. - "Szrpszka domaja" ("Szerb hajlék"). 1903-ban a rumai "Rád" nevű részvénytársaság alapította. Szerkesztették: Gyurgyevics Miklós és Miladinovics Zsárkó. Havonként kétszer jelent meg. Megszünt 1906-ban.
Politikai lapok: "Napredák" ("Haladás"). Újvidéken, 1847-ben Medákovics Dániel alapította és szerkesztette. A lap előbb kétszer, később háromszor hetenként jelent meg. 1849-ben megszünt, de 1863-ban újra megindult. 1865-ben Popovics György vette át és annak mindvégig, 1869-ig, szerkesztője maradt. "Vjesztnik" ("Hiradó"). 1848-ban Bogdánovics Szilárd alapította és szerkesztette. Csak néhány száma jelent meg. - "Szerbszki Dnévnik" ("Szerb napló"). Újvidéken 1852-ben Medákovics Dániel alapította és első szerkesztője volt. 1859-ben a lapot Gyorgyevics Jánosnak adta át, ki azt 1864. év végéig szerkesztette. Kezdetben hetenként egyszer, később háromszor jelent meg. "Szrbobrán" ("Szerbvédő"). Újvidéken, 1861-ben, Ninkovics Péter alapította. Szerkesztésében kétszer hetenként jelent meg. 1866-tól fogva pedig hetenként háromszor. Megszűnt 1867-ben. - "Zásztava" ("Zászló"). Budapesten, 1866-ban Mizetics Szvetozár dr. alapította. Ő volt kiadója és szerkesztője. Budapestről 1867-ben Újvidékre került és azóta ott jelenik meg. 1867-től 1868. év végéig Pavlovics István dr. szerkesztette. 1869-ben előbb Gersics Gergely, majd ismét Miletics. 1870-től 1872-ig Váczi Popovics István szerkesztette. Midőn ez fogságba került, ismét Miletics vállalta el a szerkesztőséget. 1874-ben Váczi Popovics István a fogságból kiszabadulván, ismét a "Zásztava" szerkesztője lett és a lapot az 1875. évi 47. számáig szerkesztette. Ekkor ismét Miletics vette át a szerkesztést és ezúttal az 1876. évi 95. számig szerkesztette. Majd Gyorgyevics Milán lett szerkesztő és az maradt 1880. év végéig. 1881 elejétől 1882 végéig ismét Miletics szerkesztette. 1883. év elejével Dimitrijevics Mihály vette át a szerkesztést, ugyanazon év 137. számáig, utána ismét Miletics következett, majd Bekics Tivadar 1884. év végég. Ekkor a lap tulajdonjoga Miletics leányára, Miliczára szállott, a szerkesztés pedig Tomics Jásó kezeibe került. Tomics 1890. év kezdetén börtönre ítéltetvén, Mihajlovics Braniszláv vette át a szerkesztést, de csak egy évig. Utána Jóvics István jött, szintén csak egy évig. 1892-ben Pacsu János dr. Tomics a börtönből való kiszabadulása után ismét a lap főszerkesztője lett, 1898 óta pedig Bradvarovics Szilárd szerepel felelős szerkesztőként. A lap kezdetben hetenként kétszer, majd háromszor, azután négyszer jelent meg, jelenleg pedig naponként jelenik meg kétszer. - "Szrbszki Národ" ("A szerb nép"). Újvidéken Masirevics pátriárka alapította és Grujics János dr. szerkesztette. A patriarka halála után - 1870. évi január havában - a lap tulajdonjoga is átszállott Grujicsra, ki a lapot hetenként kétszer 1891-ig adta ki. - "Národ" ("Nemzet"). Újvidéken, 1870-ben, Szubotics János dr. alapította. Kiadásában és szerkesztésében a lap hetenként kétszer jelent meg 1872, év végéig. - "Nase Doba" ("Korunk"). 1885-ben Újvidéken Pavlovics István dr. indította meg. Ő volt a lap tulajdonosa, kiadója és szerkesztője huszonkét éven át. A lap kétszer hetenként jelent meg. Megszünt 1906. év végével. - "Branik" ("Védő bástya"). Újvidéken 1885-ben Dimitrijevics Mihály indította meg. Ő volt a tulajdonos és kiadó 1888. év végéig. Miután meggyilkolták, 1890-ben Polit Mihály dr. lett a lap tulajdonosa. 1892-ben a "Branik"-társulat kezébe került, mely később részvénytársasággá lett. A lap első szerkesztője Jokszimovics Miklós volt s az maradt 1901-ig. Utána Perics Jankó következett, ki ma is szerkesztője a lapnak, mely 1903. év végéig heténként háromszor jelent meg, 1904 óta pedig naponként jelenik meg. A felelős szerkesztő mellett Polit Mihály dr. orsz. képviselő a főszerkesztője. "Szloga" ("Egyetértés"). Zomborban, 1905-ben, Bigarszki Szilárd ügyvéd alapította. Az ő szerkesztésében a lap hetenként egyszer jelenik meg. - "Nase kolo" ("Körünk"). Zomborban 1907-ben Vujics Branko dr. alapította. Szerkesztésében hetenként egyszer jelenik meg. - "Illusztrovana Ratna Kronika" ("Illusztrált 482háborúkrónika"). Pajevics Arzén alapította az orosz-török háború idejében. Összesen hét füzet jelent meg. 1877. évi július havában jelent meg az első és 1878. évi február havában az utolsó.
A népnek szánt ismeretterjesztő, oktató, szórakoztató folyóiratok, szaklapok és időszaki kiadások: "Ratár" ("Földmívelő"). Petrovics Dömötör karlóczai gimnáziumi tanár alapította 1855-ben. Havonként kétszer, Újvidéken jelent meg. 1856-ban megszünt. - "Szelyák" ("Falusi"). Újvidéken, 1862-ben, Rádics György reáliskolai tanár indította meg. Hetenként egyszer jelent meg. 1869-ben még Újvidéken találjuk. Később a szerkesztő Szerbiába elköltözvén, a lap is oda került. - "Nedélyni Liszt" ("Hetilap"). Újvidéken, 1867-ben, Beogradácz János alapította. Hetenként egyszer jelent meg Fuchs Ignácz kiadásában. Rövid fennállás után megszünt, de 1879-ben ismét megindult Ignyatovics Jakab szerkesztésében. Végleg megszünt 1884-ben. - "Rádnik" ("Munkás"). Újvidéken, 1871-ben, Szándics Sándor indította meg, de csak egy szám jelent meg belőle. - "Glász zanatlija" ("Az iparosok szava"). Újvidéken, 1872-ben, a szerb iparegyesület alapította. A szerkesztésért előbb Alekszics Elek, majd Prodánovics Miklós felelt, de tényleges szerkesztő Szándics Sándor volt. Egy évi fennállás után megszünt. "Liszt Za Národ" ("A nép lapja"). Újvidéken, 1876-ban, Csakra Emil alapította. Hetenként egyszer jelent meg. Rövid életű volt. - "Zadruga" ("A családi kör"). Újvidéken, 1879-ben, Musiczki Bránkó indította meg. Hetenként egyszer jelent meg. Rövid fennállás után megszünt. - "Narodni Lecsnik" ("Néporvos"). Újvidéken, 1880. év kezdetén, Batut Jovánovics Milán dr. alapította. Szerkesztésében és Pajevics Arzén kiadásában háromhavonként, füzetekben jelent meg, összesen nyolcz füzet. - "Zdrávlye" ("Egészség"). Zomborban 1880-ban Batut Jovánovics Milán dr. indította meg. Szerkesztésében a lap havonként kétszer jelent meg. "Szrpszko kolo" ("Szerb kör"). Újvidéken., 1881-ben, Dimitrijevics Miklós alapította 1884-ben Dimitrijevics István, majd D. Miklós özvegye volt a kiadó, a szerkesztést pedig 1885-ben Jokszimovics Miklós vállalta el. A lap 1885-ben megszünt. Az első négy évfolyamában a tényleges szerkesztő Derra György dr. volt. A lap kezdetben hetenként egyszer, majd kétszer jelent meg. - "Bácsvanin" ("Bácsmegyei"). Zomborban, 1885-ben, Popovics Dömötör ügyvéd és híres szerb költő indította meg. Szerkesztésében hetenként egyszer jelent meg. 1886-tól Radulovics Szilárd szerkesztette. Később Grujics Miklós vette át a szerkesztést, de 1893-ban a szerkesztést Georgievics Szilárdnak adta át. A lap megszünt 1893-ban. "Knyige za národ" ("Könyvek a nép számára"). Újvidéken, 1886-ban, a Szerb Maticza indította meg és mai nap is Konyevics Péter alapjából adja ki füzetekben, melyeknek megjelenése nincs időhöz kötve. Eddigelé 124 füzet jelent meg. "Dormátyi liszt" ("Házi lap"). Zomborban 1890-ban Konyevics István tanító alapította. Ő volt a lap tulajdonosa, kiadója és szerkesztője. A lap havonta kétszer jelent meg. 1894-ben megszünt. - "Sztrázsa" ("Őrség"). Újvidéken, 1893-ban, Jóvics István alapította. Szerkesztésében hetenként kétszer jelent meg. Tulajdonos és kiadóként Jóvics Sándor figurált. Megszünt 1896-ban. - "Vinogradar" ("Bortermelő"). Újvidéken, 1897-ban, alapíttatott. Szerkesztője Márics János volt. Csak egy évig állott fenn, - "Národno Kolo" ("Népkör"), Újvidéken, 1899-ben, egy társulat alapította. Első szerkesztője Jovánovics Milán, majd Prédics Milán volt. Megszűnt 1900-ban. - "Nas vrt" ("Kertünk"). Újvidéken, 1898-ban, Jovánovics Vojin alapította. Tényleges szerkesztője Mihajlovics György volt. Összesen tizenkét szám jelent meg. - "Bastován" ("Kertész"). Újvidéken, 1900-ban, Mihajlovics György alapította. Havonként kétszer jelent meg, összesen huszonnégy szám. - "Trgouvcske Novine" ("Kereskedők lapja"). Újvidéken, 1902-ben, indult meg és hetenként egyszer jelent meg. Mai nap is fennáll. Első szerkesztője Popovics Milán, utána Markovics Bránkó volt, majd Miroszávlyevics P. György, később Krisztics Péter lett a szerkesztője. 1908-ban Belánovics Szvetiszláv vállalta el a szerkesztést és ma is ő szerkeszti a lapot.
Egyházi folyóiratok: "Beszeda" ("Egyházi beszéd"). Újvidéken, 1868-ban alapíttatott. Első kiadója és felelős szerkesztője Monasevics András volt. 1869-ben Nikolics István vette át a szerkesztőséget. A lap havonként háromszor jelent meg. - "Glász isztine" ("Az igazság szava"). Újvidéken 1884-ben indult meg. Kiadó és laptulajdonos Pajevics Arzén volt. Kezdetben Rajkovics György szerkesztette; 1885-ben pedig Petrovics Száva. Havonként kétszer jelent meg. 1890-ben megszűnt. - "Szrpszki Szion" ("Szerb Zion"). Újvidéken, 1891-ben 483indult meg. A lap tulajdonosa mindvégig Brankovics György pátriárka volt, kiadója pedig 1891-ben Pajevics Arzén, szerkesztője Petrovics Száva. A lap 1895-ben Karlóczára került, hol Ruvaracz Dömötör szerkesztésében, Brankovics patriárka haláláig, hetenként egyszer jelent meg.
Tanügyi folyóiratok: "Skolszki Liszt" ("Iskolai lap"). Újvidéken, 1858 végén, Rajkovics György alapította, Medákovics Dániel pedig kiadta. A lap első szerkesztője Rajkovics, főmunkatársa, majd szerkesztője Natosevics György volt. A szerkesztőség 1864-ben Budára és 1867-ben Zomborba került, hol Vukicsevics Miklós szerkesztése alatt, félbeszakításokkal, több mint harmincz éven át, havonként kétszer vagy egyszer jelent meg. 1906-ban Karlóczára került, hol Popovics György egy évig szerkesztette. Megszünt 1907-ben. - "Novi vaszpitács" ("Új nevelő"). Újvidéken, 1888. év kezdetén Neskovics Dömötör indította meg. Havonként egyszer jelent meg 1907-ig. - "Skolszki Odjek" ("Iskolai visszhang"). Újvidéken, 1807-ben, az újvidéki szerb néptanítók alapították. Első szerkesztője Milovánovics Kuzmán volt. 1900-ban Travany Habakuk, 1904-ben ismét Milovánovics, 1906-ban pedig Kosztics Athanász. A lap 1906-ban megszünt. "Skolzski Glasznik" ("Iskolai Hiradó"). Újvidéken, 1908. év kezdetén, Mihajlovics György indította meg. Szerkeszti Popovics Gábor. A lap havonként kétszer jelenik meg.
Művészeti folyóiratok: "Pozoriste" ("Színház"). Újvidéken 1871-ben, Hadzsics Antal indította meg. A szerb nemzeti színház igazgatóságának kiadásában és Hadzsics Antal szerkesztésében, 1907. évi deczember 31-éig havonként egyszer, t. i. mikor a szerb színtársulat nem időzött Újvidéken, vagy hetenként legalább négyszer az újvidéki színi idény tartama alatt, jelent meg. E folyóirattal összeköttetésben állott a "Zbornik Pozorisnith Déla" ("Színművek tára"), 1872-től 1906-ig rövidebb vagy hosszabb időközökben megjelenő füzetekben, összesen 36-ban. Kezdetben a szerb nemzeti színház igazgatósága, majd Popovics M. Testvérek adta ki. - "Szerpszki Muzicski Liszt" ("Szerb zenelap"). Újvidéken, 1903. év kezdetén, Bájics Izidor indította meg. Havonként egyszer jelent meg, de csak kilencz szám.
Élczlapok: "Meszecsár" ("Alvajáró"). 1860-ban Mihajlovics Dömötör alapította és szerkesztette. A lap főmunkatársa Zmáj-Jovánovics volt. Összesen négy füzet jelent meg s még az alapítás évében megszünt. - "Komáracz" ("A szúnyog"). Alapíttatott 1861-ben, Újvidéken. Kiadója Keszerics Dragutin, felelős szerkesztője Rajkovics György, főmunkatársa Jovánovics János volt. 1863-ban a szerkesztést Jovánovics János vállalta el, majd Popovics Sándor Zúb, azután Telecski Lázár. 1867-ben megszünt, de 1868-ban Grujics János dr. megvette a lapot, egy évig állott a lap élén. 1869-ben szünt meg. - "Domislyan" ("Az elmés"). 1862-ben indult meg és 1886. év végéig állott fenn. Kezdettől végig Sztojadinovics Szvetozár szerkesztette. Havonként egyszer jelent meg. "Humoriszta" ("Élczelő"). Újvidéken, 1863-ban, Rajkovics György alapította és hamarosan meg is szüntette. - "Zólya" ("A darázs"). Újvidéken, 1864-ben Trumics Szilárd alapította. Megjelenése nem volt időhöz kötve. 1865-ben rnegszünt. - "Zmáj" ("A sárkány"). Budapesten alapíttatott 1865-ben és ott több mint négy évig Zmáj Jovánovics János, a hírneves költő szerkesztése alatt jelent meg. 1869-ben Újvidékre került, hol Jovánovics Sándor Músa szerkesztette egy évig. 1870-ben szünt meg. A "Zmáj" kéthetenként jelent meg. - "Ren" ("A torma"). Újvidéken, 1867-ben, Rajkovics György indította meg. Összesen öt szám jelent meg. - "Zsizsa" ("Zsizsi"). 1871. évi november havában, Pancsován, Zmáj-Jovánovics alapította, 1872-től Újvidéken folytatta és 1873. évi január havában beszüntette. Pancsován ő maga, Újvidéken pedig Jovánovics Brankó Musa szerkesztette. - "Sztarmáli" ("Az okos"). Újvidéken, 1878-ban kezdett megjelenni Pajevics Arzén kiadásában. Szerkesztője Zmáj Jovánovics János, főmunkatársa pedig Ognyánovics Illés dr. volt. Megjelent havonként kétszer. Megszünt 1889-ben. - "Salyivi Asztronom" ("Tréfás csillagász"). Újvidéken, 1879-ben, a szerb nemzeti egyleti nyomda kiadásában jelent meg. Szerkesztője Maukovics Milivoj volt. A lap havonként egyszer jelent meg. Csak néhány füzet jelent meg. - "Vrács Pogagyács" ("Az ötletes kuruzsló"). Zágrábban, 1896-ban, Lukin Lázics Simon alapította. Első szerkesztője Gyukics Miklós volt. Még ugyanazon évben Petrov Besevics István vette át a szerkesztést. 1904-ben, a kiadó halála után, özvegye vette át a lapot és most is ő adja ki, és ő a lap 484felelős szerkesztője, főszerkesztője pedig Petrov Besevics István. A lap 1902. év óta havonként kétszer jelenik meg Újvidéken. - "Sztarmládi" ("Koránérett"). Újvidéken, 1907-ben, Krsztonosics Péter indította meg és ma is szerkeszti. A lap tulajdonosa és kiadója neje Krsztonosics Mária. Havonként kétszer jelenik meg.
Nőknek szánt gyűjtemények és folyóiratok: "Bibliotéka za zsenszki szvét" ("Könyvtár a nővilág számára"). Újvidéken, 1877-ben, Popovics Testvérek alapították. Megjelenése nem volt időhöz kötve. Összesen kilencz füzete jelent meg. - "Zsenszki szvét" ("Nővilág"). Újvidéken, 1886. év április havában, Varagyanin Árkád alapította. Az újvidéki szerb jótékony nőegylet közlönyeként, havonként egyszer jelenik meg.
Gyermeklapok: "Radován" Újvidéken, 1876-ban, V. Popovics István alapította és elhúnyt gyermeke nevéről Radovánnak nevezte el. Megjelent havonként egyszer. Rövid életű volt. - "Golub" ("Galamb"). Zomborban, 1879-ben, Karakasevics Milivoj alapította és Blagojevics János szerkesztette huszonnyolcz éven át. 1907-től Sztojacsics Szilárd szerkeszti. Havonként egyszer jelenik meg. - "Neven" ("Gyűrűvirág"). 1880-ban Zmáj Jovánovics János indította meg. Szerkesztésében és Pajevics Arzén kiadásában a lap havonként kétszer jelent meg. 1901-ben Mihajlovics György lett a lap felelős szerkesztője, de Zmáj Jovánovics, 1904-ben bekövetkezett haláláig kiadó és főszerkesztő maradt. Halála után Mihajlovics György még hét számot szerkesztett és aztán visszavonult. A kiadást és szerkesztést ekkor Milovánovics Kuzmán vállalta el, de a lap már többé nem jelent meg rendesen és 1908-ban megszünt.
A hírlapirodalom fejlődését megelőzték a társas-élet szellemi mozgalmai. Így már az 50-es évek végén és a 60-as évek elején, hangversenyek műsoraiban hazafias szavalati költeményekkel hatottak a közszellemre. Baján Kalmár József (Petőfitől "A hazáról"), majd Csupor Gyula tanárok hazafias költeményeket szavaltak; Lisznyai Kádmán és Vahot Imre Baján is tartottak felolvasásokat; Hollósi Kornélia nagy dalművésznő is ellátogatott oda ilyen hangversenyre. Allaga Blanka zongoraművészetével, Allaga Bella énekével ragadták el a közönséget. A 60-as évek elején állandó műkedvelői társulata is volt Bajának, mely Czirfusz Ferencz tanár felügyelete alatt működött; zenei előadásait, az énekrészekkel együtt, az akkor Baján időző Allaga Géza vezette, egy-egy darabba beleszőve az akkor már híresekké válni kezdő dalait. Dömötör Zuárd megrázó alakítású Zrínyije, Aba Sámuele, Zsiga czigánya, Csupor Gyula népszínműi alakjai, Fejes István csizmadiája, Allaga Blanka, Allaga Bella, Jurits Bella alakításai, feledhetetlenek voltak.
A gimnáziumi irodalomtörténeti előadások pedig előkészítői voltak az irodalmi tevékenység meghonosításának. A bajai főgimnáziumban Kalmár József tanárnak, a Petőfi volt gárdája egyik tagjának lelkes előadása az ijfúság lelkére nagy termékenyítő erővel hatott. A felső osztályok tanulóinak java műveit "Vörösmarti Album" czímű füzetbe foglalta s ily tartalmú kötetet többet adott ki. Azokban jelentek meg Augsburger (később Rónai) István jeles lírikusnak, Szulik József egyházi, Popovits Döme magyar-szerb költőnek, Beck Hugó jogtudományi írónak és több más írónak első verses és prózai művei. Itt gyújtják meg az emlékezet fáklyáját Hanák Antal, tanuló-korában elhalt, nagytehetségű költő fölött, a ki ezekben az emlékkönyvekben számos megható, elegikus versét adta ki.
A szabadkai főgimnáziumban Jámbor Pál (Hiador) hatott lelkes előadásával az ifjúságra. A szabadkai kiválóbb írói gárda az ő tanítása alól került ki.
* * *
A vármegyében született, vagy itt hosszabb ideig élő és irodalmi vagy tudományos munkásságot kifejtett egyének, továbbá kiválóbb férfiak és művészek életrajzi adatai a következők:
Ács Jenő.
Ács Jenő dr. ügyvéd, szül. 1881-ben Szabadkán. Városi törvényhatósági bizottsági tag, a szabadkai Függetlenségi Kör főjegyzője. A megyei sajtóban számos verse jelent meg, melyeket most rendez sajtó alá. Olasz műfordításaiból számos tárcza, novella és vers jelent meg. A szabadkai Kossuth-szoborbizottság titkára.
Aczél Henrik.
Aczél Henrik, szabadkai festőművész, szül. 1876-ban. Legnagyobb sikere a műcsarnokban az 1897. és 98-iki nemzetközi tárlaton volt. Részt vett a Nemzeti Szalon nagyobb kiállításain is. Megfestette Baross Gábor, Ludvigh Gyula és 485Czorda Bódog arczképeit Szabadka város számára. Iparművészettel is foglalkozik, főleg bőrszobrászattal. Közel 150 drb díszpolgári oklevelet mintázott bőrből, eredeti tervei után. Jelenleg a DMKE. ipari és művészeti titkára.
Ágai Adolf.

Ágai Adolf.
Ágai Adolf orvostudor, lapszerkesztő, a Kisfaludy-Társaság tagja, szül. 1836 márczius 31-én, Jánoshalmán. Már kicsi korában Orahovicán, Eszék mellett lakott és négy éves koráig csak horvátúl beszélt. Szülei Péczelre költözvén, itt sajátította el a magyar nyelvet, és később Nagy-Abonyban végezett az elemi tantárgyakon kívül, két gimnáziumi osztályt, a többit pedig Pesten és Nagy-Kőrösön. Azután Bécsbe ment orvosi tanfolyamra s 1862-ban orvostudor lett. Sokat utazott, bejárta egész Európát, Afrika és Ázsia egy részét. Legelső műve, melylyel írói pályáját megkezdte, az Antoinette cz. franczia szabású beszély volt, mely 1854-ban, a Hölgyfutárban jelent meg. Ekkor írt ugyanoda bécsi leveleit is (1854-57), a Vasárnapi Ujságba (1857-1881) pedig több rajzot és bécsi képet. Bécsben tartózkodása alatt Török János Magyar Sajtójába fordította a sürgönyöket és írt a Wanderer, Humorist, Donau, Gartenlaube és a Fliegende Blätter czímű német lapokba. Tárcza-leveleivel "Porzó" név alatt legelőszőr a "Hon" hasábjain lépett föl 1865-ban, mely lapnak akkor színi kritikusa is volt. Tárczalevelei átmentek más lapokba is, így a Pesti Naplóba és a saját lapjába, a Magyarország és Nagyvilágba is, a Pester Lloydban pedig német fordításban jelentek meg. Az említett lapokon kívül írt még a következőkbe: Nővilág (1857), Szépirodalmi Közlöny (1858), Napkelet (1858), Magyarország, Üstökös, Bolond Miska, Családi Kör (1861-62), Ország Tükre (1863), Fővárosi Lapok (1870, 1877, 1879, 1882 és 1888-89), Magyar Bazár, Egyetértés, Koszorú, Gombostű, Reform (1874), Ország-Világ (1880, 1887), Képes Világ (Kiss József szerk.), Magyar Nyelvőr (1874, 1876 és 1877), Nemzet, Pesti Hirlap (1882), Magyar Salon (1884-1886) és Budapesti Szemle (Gyulai szerk. alatt 1882). Szerkesztése alatt 1868-ban indult meg a Borsszem Jankó, humorisztikus hetilap, melynek 29 alakját maga teremtette és (Suttyomberki Dariust és Tarjagos Illést kivéve) legtöbbnyire maga írta és írja. Szerkesztette a Magyarország és a Nagyvilágot 1870. november 20-tól 1879 végéig, továbbá a Kis Lap gyermek-lapot 1871 óta, Forgó bácsi névvel; a Borsszem Jankó albumát, mely Jankó és Klic rajzaival 1869-ban jelent meg Pesten; végre Heckenast Gusztáv kiadásában és Bródy Zsigmond segédletével a Látcső napilapot és a Regélő regényfüzeteket. 1877-ban választotta meg a Kisfaludy-Társaság rendes tagjává; székfoglalója az "Alszögi történet", megjelent a Kisf. Társ. Évlapjai XIII. kötetében, még két felolvasása s bírálata u. ott a XIV. és XVII.-ben. - Álnevei s jegyei: Náday, Ezüstös, Dr. Tőkés, K. T., Kappan Tóbiás, Forgó János, Csicseri Bors, Spitzig Iczig, Lengenádfalvay Kotlik Zirzabella, Tallérosy Zebulon, Hírviszi Bíbicz Misi, Forgó bácsi, Nemó, Ali, M-B. és + jegyek.
Munkái: Az arkanzási lókötők. Gerstäcker Fr. után ford. 4 kötet. Pest, 1860. Hartleben K. A. (Zilahy Károlylyal). - Jelenetek a magyar életből. De la Tour után ford. 3 kötet. U. ott, 1861. - Ilona. Regény a magyar életből. Nixarpa Eiluj (Apraxin Julie) után ford. 2 kötet. U. ott, 1861. - Egy szegény leány története. Sand Georges után ford. 2 kötet. U. ott, 1861. - Víg czimborák. Kock Pál után ford. 4 kötet. U. ott, 1863. - Egy őrült szerelmei. Montépin Xavér után ford. 2 kötet. U. ott, 1866-67. - Borsszem Jankó naptára 1870-re. Szerk. Csicseri Bors. Deutsch M. 1869. - Mokány Berczi naptára 1876-ra. Szerk. Csicseri Bors. Budapest, 1875 (4 kiadást ért). Athenaeum - Porzó tárczalevelei. Rajzok a társaséletből, a család köréből, úti vázlatok stb. 2 kötet. U. ott, 1876. - Püff neki! Mokány Berczi válog. gorombaságai. Naptári részszel 1877-re. U. ott, 1877. - Gyermekhumor. Rajzok és jellemző vonások a gyermekvilágból. U. ott, 1877. - Abrincs! 150 jordány vicz Seiffensteiner Salamontul. Szerk. Mokány Berczi 1879-re. U. ott, 1878-ra. - Gyöpre magyar! Válogatott java kortes-adomák és dalok, összehányta Duhaj Marczi, kiadta Mokány Berczi. U. ott, 1879. - Csihaj! Mulatságos és vérengző antisemita-naptár 1881-re. Tolyáss Dánielnek diktálta Mokány Berczi. U. ott, 1880. - Drukk! Mokány Berczi humorisztikus naptára 1882-re. U. ott, 1881. - Forgó bácsi gyermekszínháza. Tizenhat vígjáték, színmű és apró jelenet gyermekelőadások alkalmára. U. ott, 1881. - Czutumm! hexti antiszemida nopdár 1883-ra. Szerk. Kraxelhuber Tóbiás. U. ott, 1882. - Diák-ismeretek tára. Terjeszti Bukovay Absentius. U. ott, 1883. - Mihaszna András naptára 1884-re. U. ott, 1883. - Poszkiszli naptár 1885-re. Rátanált Mihaszna András. Irták a Borsszem Jankó írástudói heten. U. ott, 1884. - Az 1886-ra szóló Dsentri-naptár. Megcselekedték a Borsszem Jankó írástudói, eleibe csördít Mokány Berczi. Franklin 1885. - Virtus-naptár az 1887-iki deczifittyes esztendőre. Irták a "Borsszem Jankó" legényei, placzra lökte Mokány Berczi. Athenaeum, 1886. - Forgó Bácsi képeskönyve. Versek és mesék. Athenaeum, 1887. - Az én kis világom. Versek és mesék. U. ott, 1887. - Tilos-naptár az 1881-iki szerelmetes esztendőre. Irták a "Borsszem Jankó" legényei. U. ott, 1887. - Muszáj-naptár 1889-re. Sanyaró Vendelnek tollába diktálta Mokány Berczi. U. ott, 1888. - Fain! Hum. naptár 1889. - "Hoch"! Hexti nabbár. 1890-iki proczesziós esztendőre. Egyberugdalta s placzra eresztette nömös bugaczi és dombszögi Mokány Berczi. U. ott, 1889. - Vizen és szárazon, Utiképek. 2 kötet. 486Athenaeum. 1894. - Por és hamu. Kortársaim jellemrajzai, 1 köt. U. o. Uj hantok. Kortársaim jellemrajza 1900. U. o. - Igaz történetek. 1 köt. 1900. - Lampel Róbert (Wodianer és Fiai), Utazás Pestről Budapestre. Pallas 1908.
Allaga Géza.
Allaga Géza, zeneszerző, gordonka- és czimbalommester, szül. Óbecsén, 1841-ben. A bécsi konzervatóriumon tanulta 1857-1861-ig a gordonka-művészetet, a zeneszerzéssel együtt. A Molnár György-féle budai népszínházban, melyhez szerződve volt, Bényei István szövegére irt "A szerelmes kántor" czímű operettjét adták elő, melynek dalai országszerte elterjedtek, köztük a "Szeretlek én egyetlenegy virágom". Kempelen Győző "Szép Mara" és "A drótos tót" czímű népszínműveihez is irt zenét, köztük Tóth K. "Befútta az útat a hó" kezdetű versére országos hírűvé vált dalt. A Nemzeti Színházhoz szerződve, Tóth K. "Dobó Katicza" czímű népszínművének zenéjét írta meg. 1865-ben Pécsre ment színházi karnagynak, Szigeti Imre társulatához s Bényei "Szakállas Farkas" czímű operettszövegét, tárgyához képest, román ízlésben zenésítette meg. Szabadkán egyszersmind az új "Zenede" tanára és dalegyesületi karmester volt, 1870-ben pedig a bajai állami tanítóképzőben lett a zene tanára. 1871-ben ismét a Nemzeti Színház és folytatólag az 1884. év őszén megnyílt m. kir. Operaház zenekari tagja lett. Szigligeti Ede "Az amerikai", Tóth Kálmán "Az ördög párnája" és Rákosi Jenő "Nyomorúság a korsóban" czímű darabjaihoz írt zenét. Dalainak egy része a Rózsavölgyi és Táborszky-czégnél jelent meg. Újabb dalai között igen szépek a "Vadászdal", "Téli dal", "Vilma-csárdás". Tóth Kálmán (rokona) emlékére, annak érczszobra leleplezése után kiadott 15 eredeti dalt, a költő verseire. Kiadott még "Négy brillians és könnyű szalondarab"-ot, négy kis unokája arczképével; "Két könnyű szalondarab"-ot, egy eredeti magyar ábrándot, két szerb dalt és kólót." 1880 óta foglalkozik czimbalommal, megirta iskoláját, neki köszönhető jórészt e hangszer elterjedése. Tanította czimbalomjátékra Thurn-Taxis Albert herczeget is, néhai József főherczeg vejét. Újabb zeneművei "Eredeti magyar tréfás zenekép" (ének és zongorára); "Első nagyszabású magyar czimbalom-concert" (1895). Szerkesztett gyűjteményei: "Czimbalom-album" (1898); "A legszebb 101 magyar népdal" (Czimbalomra).
Alföldy Dénes.
Alföldy Dénes, vegytudor és okleveles gyógyszerész, szül. 1844. Baján; 1869-ben tanári képesítést nyert és 1872-től a temesvári m. kir. állami főreáliskolában a természetrajz, természettan és vegytan rendes tanára.
Munkái: Nehány szó a reáliskolai kérdés megvilágításához. Temesvár, 1878. - A bor vegyelemzése, különös tekintettel a hamisításokra. U. ott, 1880.
Ambrozovits Béla.
Ambrozovits Béla, miniszteri tanácsos, a III. oszt. vaskoronarend tulajdonosa s a belga Lipótrend középkeresztese, szül. 1835 január 20-ára, Zomborban, hol atyja. A. Nep. János okl. mérnök, ügyvéd, a város tanácsosa és egy ízben követe volt a pozsonyi országgyűlésen. Még tanúlmányai befejezte előtt segédkezett a Strassburg-Kehl közti vasúti híd tervezésénél; 1857 őszén a Ferencz József-vasút igazgatóságánál nyert alkalmazást Stiriában; innen a déli vasúthoz Nagy-Kanizsára és 1864-ben osztálymérnökként Budára helyezték át. 1867-ben államszolgálatba lépett, a közmunka s közt. miniszteriumnál vasúti felügyelő, 1871-ben osztálytanácsos, báró Kemény Gábor alatt pedig miniszteri tanácsos és a vasúti főfelügyelőség főnöke lett. 1885-ben a Brüsszelben tartott első nemzetközi vasuti kongresszuson, a magyar kormány kiküldöttjeként, a kongr. egyik szakosztályának elnöke és állandó bizottságának tagja volt. Beutazván Német-, Franczia-, Olasz- és Angolországot, Belgiumot és Svájczot, 1863-ban Amerikába utazott első nejéért, Meszlényi Gizelláért (Meszlényi Rudolf és Kossuth Zsuzsánna idősbik leányáért). Ez 1865 őszén elhalálozván, 1876-ban testvérét, Ilonát vette nőűl. A. Béla a magyar mérnök és építész-egyletnek megalakúlásától (1867) vál. tagja, 1812-78-ban titkára, 1885-88-ban alelnöke volt. A társulat közlönyét pedig 1869-78-ig szerkesztette. Közleményei és művei, melyekben nem egy önálló eszmével és gyakorlati értékű elmélettel lépett föl s melyek a közgazdasági tudomány előbbviteléhez nagyban hozzájárultak, kizárólag a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyében jelentek meg. Egyik elméletét, mely a vasúti politikára vonatkozik, Loria hírneves olasz tanár a páduai egyetem katedrájáról hirdeti. Egy másik műve, mely évekkel a vasúti zónarendszer életbeléptetése előtt jelent meg és melyet Baross miniszter alaposan önmert, tanulmányozott és felette nagyrabecsült, hatással volt a magyar vasúti zónadíjszabás rendszeresítésére, úgy hogy a Baross-féle zónarendszer előkészítésének az érdeme is az ő nevéhez fűződik. Ezeknek egy részét német, franczia és olasz nyelvre is lefordították, 487sőt a newyorki szakfolyóiratok is átvették. 1889-ben a "Közlekedés" szakfolyóirat közölte a vasúti kongresszuson tartott előadásait. Költészettel is foglalkozott és többnyire alkalmi verseket írt, melyek az egyesület kiadványaiban és a Vasárnapi Ujságban (1882) jelentek meg. Meghalt Budapesten, 1905 márczius 9-ikén és Zomborban van eltemetve.
Munkái: Czélszerű volna-e a magyar államvasútakat bérbeadni, vagy azok kezelését magánvállalkozókra bízni? Pest 1871. (Külön nyomat a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyéből). Felköszöntő Schwarzl Sándor egyleti titkárra. Bpest, 1880. (Hosszabb költemény. Külön nyomat ugyanonnan). - Ybl Miklósra 1882 deczember 5. Bpest. (Költemény. Külön nyomat a Vasárnapi Ujságból.) - Vasútforgalmi együtthatók. Tervezett vasútak bevételeinek meghatározása. Bpest, 1880. - A vasútak közgazdasági haszna, Bpest, 1887. - A magyar vasúti zónadíjszabás és elméletem. Bpest, 1893. - Az ár és fogyasztás, illetőleg termelés közti viszony. Bpest, 1895. - Országok gazdasági erejének összeméréséről. Bpest, 1897. - A tudomány érdekében. Budapest, 1896. A technikus-kérdéshoz. Bpest, 1896. - A vámtarifa kérdéséhez. Bpest, 1898. - A művészeti ízlés fejlesztéséről. Bpest, 1902. - De l'utilité des chemins do fer au point de vue de l'economie politique ed du calcul de tette utilité. Bruxelles, 1888. - La formation des employés de chemins de fer en Hongrie. Bruxelles. - Budapest, 1888. - Der gemeinwirschaftliche Nutzen der Eisenbahnen und dessen Berechnung. Wien, 1888. - Vantaggio Economico delle Strade Ferrado e Calcolo del medesimo. Milans, 1888. - La Tariffa a Zone delle ferrorie Ungheresi e la mio teoriir. Milano, 1895. - Le tarif par Zones des chemins do fer Hongrois et ma theorie. Bruxelles. 1895. - Moyens d'intéresser le personnel des chemins de fer à la prospèritè de l'entreprise. Paris, 1889. - Messung der wirthschaftlichen Kraft von Ländern. Wien, 1898. - Der ungarische Eisenbahn-Zonentarif und meine Theorie. Wien, 1898.
Arányi Dezső.
Arányi (Rajner) Dezső, bánfai városi tanácsnok, számvevő és szerkesztő, született Nemes-Militicsen 1854-ben. Színész volt 12 évig. 1886-ban Bánfán a rendőrség kötelékébe lépett; csakhamar tiszt, alkapítány s 1896. tanácsnok-számvevő lett. 1891-ben alapította a Bártfa és Vidéke hetilapot. Önálló művei közül megemlítendők: Színházi évkönyv (Kecskemét 1881. Miskolczy Henrikkel); Festett világ (Pécs 1884).
Árgay Bálint.
Árgay Bálint, kir. s.-tanfelügyelő, szül. 1865-ben Privigyén. 1894. évben kir. tanfelügyelőségi tollnokká és 1907-ben kir.s.-tanfelügyelővé neveztett ki Zomborba. A "Magyar paedagogiai szemle", "Iskola", Néptanoda" és "Tanítók szava" szakfolyóiratoknak munkatársa.
Munkái: A tanítói állás fontossága és javadalmazása. - A magyar nyelv tanítása az idegenajkú népiskolában. - A minimális tanterv. - A kisdedóvás. - A tanítók önképzése, a tanítói értekezletek és az iskolai életből czímű czikkei. - Ő írta e monografia számára a közoktatást.
Atanaczkovics Bogoboj.
Atanaczkovics Bogoboj, szül. Baján, 1826-ban. Szülővárosában ügyvédeskedett haláláig, 1858-ig. Atanaczkovics a szerb irodalomban szép, eredeti novelláival és egy "Dva idola" ("A két bálvány") czímű regényével nagy feltűnést keltett. Novellái "Darak Szrpkinyi" ("Kis ajándék a szerb nőnek") czím alatt jelentek meg összegyűjtve, két kötetben, Budapesten és Szabadkán. 1852-ben "Knyiga za dobre czéli" ("Jó czéloknak szánt könyv") czím alatt almanachot adott ki.
Athanaczkovits Platon.
Athanaczkovits Platon, szül. 1788-ban Zomborban. Elvégezvén iskoláit, 1812-ben Karlóczán papi pályára lépett. Fölszenteltetése után, tizenhat éven át, tanárként működött, előbb Szent-Endrén, utóbb Zomborban, hol lelkészi hivatalt is viselt. Sztratimirovits metropolita felhívására 1829-ben szerzetessé lett; 1839-ben budai püspök. 1848-ban a magyar vallásügyi miniszteriumban miniszteri tanácsos és bácsi püspök; de egyházmegyéjét csakis 1851-ben vehette gondozása alá. Meghalt 1867 április hó 9-én.
Számos önálló munkát írt, többnyire iskolakönyveket és bibliamagyarázatokat. Egyházi s alkalmi beszédei összegyűjtve jelentek meg 1845-ben "Dietalne beszede" czím alatt.
Auer István.
Auer István, író és hírlapíró, szül. Bácsordason 1872-ben. 1894-óta hírlapíró, munkatársa volt a "Keresztény Magyarországnak", a "Nemzeti Ujságnak", "Magyar Államnak", titkára az Orsz. Pázmány-Egyesületnek. Az Alkotmánynak alapításától kezdve belmunkatársa 1908-ig. A Christliches Volksblattnak 1896-1905-ig felelős szerkesztője. 1908 óta a kassai tankerület kir. főigazgatóságának tollnoka. Írt német nyelven röpiratokat; magyar nyelven költeményeket a Magyar Szemlébe és több kath. lapba. Önállóan megjelent "Vergődés" czímű költeménykötete (1901), "Amerre én járok" czímű elbeszéléskötete (1905) és Handel-Mazzetti Enrica "Jesse és Mária" cz. kétkötetes regényének fordítása (1907.)
Avrámovics Dömötör.
Avrámovics Dömötör, szül. Sajkás-Szent-Ivánon 1815-ben. Bécsben a festő akadémián tanult. 1840-ben Belgrádban az új metropolisi templom szent képeit festette. 1846-ban a szerb kormány költségén beutazta Szerbiát, hogy a régi szerb kolostorok és templomok képeit lemásolja. Ez alkalommal Szalonikiben 488és Konstantinápolyban is megfordult, és az Athos hegység kolostorait is meglátogatta. Élte utolsó éveit Újvidéken töltötte. Meghalt 1855-ben.
Írt egy "Correggio" czímű szomorújátékot, németből fordította "Zlatna zrncza za mláde i stare obojag pole" (Aranyszemcsék mindkét nemű örege-apraja szárvára) és leírta az Athosz-hegységet régiségeivel.
Balassa József.
Balassa József, bölcselettudor, keresk. akadémiai tanár, szül. 1864-ben, Baján. 1885-ben Budapesten tudori oklevelet nyert. Mint probaéves tanár egy évet a budapesti gyakorló főgimnáziumnál töltött. 1886-ban tanári oklevelet nyert. Ugyanezen év óta a székesfehérvári kereskedelmi Akadémia tanára. Nyelvészeti czikkei a magyar és német szaklapokban és folyóiratokban jelentek meg.
Munkái: Hangtani alapelvek és vitás kérdések. Bpest, 1885. - A phonetika elemei, különös tekintettel a magyar nyelvre. U. ott, 1886. - Kereskedelmi Zsebszótár. Két rész. Székesfehérvár, 1889. - A német kereskedelmi levelezés kézikönyve. Kleibel után átdolgozta. U. ott, 1889. - Magyar olvasókönyv poetikai és rhetorikai bevezetéssel. Keresk. és középisk, használatára. I. kötet az. I. osztály számára. Bpest, 1889. - Német-magyar és magyar-német kereskedelmi zsebszótár (Székesfehérvár, 1889). - Német és magyar szótár (Simonyi Zsigmonddal, Budapest, 1900-902); ugyanaz iskolai használatra U. ott, 1900-902). - Rendszeres magyar nyelvtan (U. ott, 1900.
Balaton Géza.
Balaton Géza, óbecsei tanító, szül. 1842-ben. Óbecsén. 1861 augusztus 1-én a főelemi iskolákhoz önálló tanítónak képesíttetvén, Óbecse község, atyja B. János helyébe, tanítóvá választotta meg, hol 1891-ig működött.
Munkái: Magyarország történelme rövid kivonatban. Népiskolai használatra. Kalocsa, 1873. (32 kiadásban és 1876-ban 14 német kiadásban is megjelent.) - Földrajz, népiskolai használatra. Bpest 1875. (37 kiadás egy köt. németben is.) - Természetrajz, népiskolai használatra. Bpest, 1878. (Több kiadást ért. Német kiadása u. ott, 1880.) Természettan népiskolai használatra. Ó-Becse, 1880. (25 kiadásban.) - Nyelvtani eredménytár. (1886. Budapest, 11 kiadásban.) Történelmét és földrajzát tót nyelvre is lefordították.
Balaton János.
Balaton János, csanád-apáczai róm. kath. plébános és esperes, szül. 1832-ben Doroszlón. 1858-tól több helyen káplán és plébános-helyettes volt. 1866-ban Temesvárra papnevelői aligazgatóvá, 1871-ben Kétegyházára plébánossá nevezték ki. 1879 óta apáczai esperes-plébános és szentszéki ülnök. Számos czikket írt a tanügyi és egyházi lapokba, folyóiratokba és a szaklapokba.
Munkái: Igazoló válasz. Szeged, 1861 (Röpirat). - Igazoló válasz a szegedi kath. legényegylet érdekében. U. ott, 1864. - Sarlós Boldogasszony és szent Rozalia élete. U. ott, 1864. - Havi Boldogasszony ünnepének eredete. U. ott, 1864. - Római zarándok-utam. Bpest, 1888.
Balogh Ármin.
Balogh Ármin, középiskolai tanár, szül. 1859-ben Szabadkán. 1888-ban a budapesti országos izraelita tanítóképző-intézethez rendes tanárrá nevezték ki, hol jelenleg is működik. - Tanulmányaiban különösen a magyar irodalommal és a középkori szellemi mozgalmakkal foglalkozik. Több könyvbírálata megjelent a Philol. Közlönyben (1887), nehány paedagogiai tanulmánya a M. Tanügy XI. évfolyamában. Írt a Nemzeti Nőnevelésbe, (XI. K.) is.
Munkája: Baco Novum Organum első része. Ford. és magyarázatokkal ellátta. Bpest. 1885
Balogh János.
Balogh János, m. kir. honvédszázados, szül: 1848-ban, Adán. 1869-ben az újonnan szervezett kir. honvédgyalogsághoz sorozták be. 1871-ben a szegedi tisztképző tanfolyamot bevégezvén, hadapród-őrmester lett. 1872 tiszthelyettes, majd hadnagy, 1879-ben főhadnagy, 1888-ban II. osztályu és 1889-ben I. osztályu százados lett. Jelenleg a m. kir. munkácsi 11. honvédgyalogezred 2-ik zászlóalj-parancsnokság vezetésével van megbízva. - Czikkei, melyek vidéki lapokban jelentek meg, helyi érdekű közlemények és tárczák.
Munkái: Eger-vár története. Eger 1881. - Munkács-vár története.
Baloghy Ernő.
Baloghy Ernő, orsz. képviselő. Középiskoláit Zomborban és Budapesten végezte. Hosszabb külföldi tanulmányutat tett. A budapesti egyetemen tett ügyvédi vizsgát, mely után ügyvédi irodát nyitott Zomborban. Közéleti szereplését Bácsvármegyében kezdte, a függetlenségi párt tagjaként. Ő szervezte a vármegyei függetlenségi pártot. 1906-ban az uj-verbászi kerület képviselőjének választotta meg. Tagja a közigazgatási bizottságnak is. A "Bácska" czímű lapot éveken át szerkesztette. Többször járt Olaszországban s a reneszánszkori nagy festőművészek munkáiról a "Bácská"-ban írt szépművészeti czikkeket. 1898-ban írta "A Magyar Kultura és a nemzetiségek" czímű publiczistikai kötetét, mely tartalmas munkáját a sajtó osztatlan elismeréssel fogadta.
Barics Adalbert.
Barics (Barits) Adalbert, jogtudor, a pesti egyetem tanára, szül. 1742-ben Újvidéken. Jogot s politikát tanított 1769-ben Varazsdon, három év mulva Zágrábban, négy év mulya Győrött, végre 1777-ben a budai egyetemhez neveztetvén ki, itt az államtörténetet adta elő, 1784-től pedig a pesti egyetemen az európai statisztikát magyarázta. 1764-65-ben jelen volt a pozsonyi országgyűlésen; 491innen a hétszemélyes táblánál jegyző lett; végre 1786-ban recktor volt az egyetemen. 1804-ben nyugalomba vonúlt Bécsbe, hol 1813-ban meghalt.
Munkái: Skriplomen ex regno Slavoniae a seculo XIV usque ad XVII. inclusior collectiv ex praelectionibus, Varasdini, 1774. - Die gewöhnliche Krönungsfeyer der ungarischen Könige und Königinnen. Pest, 1790. (Magyarul is) - Dissertatio statistica do potestate exseguente regis Angliae: H. n. 1790. (Magyarúl és németűl is.) - Conspectus regiminis formae regnorum Angliae et Hungariae. (2 kiadás.) Dessertatio statistica de forma legali regiminis hungarici. (Kassa) 1790. (2 kiadás.) - Nomilul de educatione juventutis scolasticae et studiorum reformatione in ditionibus Pannoicis, Pampelonae, 1792. - Kéziratban: Európa statisztikája 1792-ből: Introductio a statisticam czímmel a M. Nemzeti Múzeumban.
Barsy László Endre.
Barsy László Endre, ref. lelkész, szül. 1870-ben. 1899. év óta a szabadkai ref. egyház rendes lelkipásztora. A szabadkai szabad lyczeumnak igazgatósági tagja. Főleg a hírlapokban fejtett ki tevékeny írói munkásságot. Számos czikket és verset írt.
Munkái: A vallástanítás módszertena az elemi iskolában. Szabadka, 1903. - Tar Gábor históriája, Budapest, 1899. - Nazarénus. Elbeszélés. Budapest, 1901. - Eszter. Költői elbeszélés. Budapest, 1908.
Bayer József.
Bayer József, akadémiai tag, szül. 1851-ben Baján. 1876-ban tanári vizsgálatot tett. 1877-ben a budapesti tankerülethez actuariussá nevezték ki. Időközben tanárkodván a budapesti II. ker. és VII. ker. gimnáziumnál, a budapesti IV. ker. és VIII. ker. főreálnál, végre 1890-ben a budapesti V. ker. főgimnáziumhoz nevezték ki rendes tanárrá, hol jelenleg is működik. A Kisfaludy-Társ. 1888-ban rendes, a M. Tud. Akadémia 1899-ben levelező tagjává választotta.
Munkái: Magyarázó jegyzetek 1883. évi XXX. t.-czikkhez Budapest, 1883. - A nemzeti játékszín története. Bpest, 1887. Két kötet. (A Kisfaludy-társaságtól 200 aranynyal jutalmazott pályamű.) - Magyarázó jegyzetek az 1883. XXX. t.-cz. módosításához. Bpest, 1900. - A magyar drámairodalom története. Bpest, 1897. Két kötet. (A M. Tud. Akadémiától, a Bezsán-féle 1200 arany forintos díjjal jutalmazva. Kitüntették e munkáért a M. Tud. Akadémiai bronz-érmével. Páros iskolai drámák a XVIII. évszázadból. Bpest, 1897. - Balogh István Ludas Matyija. Bpest, 1897. - Diogne naplója. Három kötet. Bpest, 1901. - Egy magyar Eszther-dráma. Bpest, 1904. Szigligeti Ede színművei. Két kötet. Bpest, 1904. - Katona József válogatott munkái. 1 kötet. Bpest, 1907. - 1908 óta a Kisfaludy-társ. Skakespeare-bizottsága megbízásából szerkeszti a Magyar Skakespeare-Társ. - Ugyane bizottság megbízásából megírta a Shakespeare-drámák történetét hazánkban. Sajtó alatt. Két kötetben. - Százakra menő apró értekezései, melyek a Budapesti Szemlében, az Irodalomtört. Közleményekben, az Egyetemes Philologiai Közlönyben, a Magyar Shakespeare-Tárban stb. megjelentek, föl vannak részletesen jegyezve a Magyar Tudományos Akadémia Almanachjaiban (az 1900-tól 1909-ig terjedő kötetekben.)
Beck Hugó.
Beck Hugó, jogtúdós, ügyvéd, Beck Károly unokatestvére, szül. 1843 Baján. 1867-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1868 óta Budapesten működött. A budapesti ügyvédvizsgáló bizottságnak s a magyar jogászegyletnek igazgatósági tagja, 1892-ig a királyi kúria váltó- és kereskedelmi tanácsának bírájaként működik. A szabadalmi tanácsnak 1896 óta ülnöke, a magyar jogászegyesület pedig 1898 alelnökévé választotta.
Önállóan megjelent munkái: észrevételek a magyar kereskedelmi törvénykönyv tervezetének a, biztosítási ügyletet tárgyaló részére (1874); az 1876. évi XXVII. t.-cz. hivatalos források alapján szerkesztve (1878). - Törvényhozási reformok a biztosításügy terén (1890). - Tanúlmányok a biztosítási jogból (1891). - Törvényjavaslat a magánbiztosítási vállalatokról (az igazságügyminiszter megbízásából, 1894; ugyanerről jogászegyesületi előadás, 1895.) - Értekezései és czikkei a szaklapokban jelentek meg. Két német és egy franczia munkát is lefordított magyarra. 1895 decz. 28-án magyar nemességet kapott.
Beck Károly.
Beck Károly, magyar származású, német költő, szül. 1818-ban Baján. Bécsben orvosnövendék volt, utóbb Lipcsébe ment, hol fiatal író- és művésztársai körében kizárólag a szépirodalomnak, költészetnek és tudománynak élt. 1841-ben Pesetre jött lakni. 1843-ban ismét Bécsbe ment, hol benső viszonyba lépett Lenau Miklóssal. 1844-ben Berlinbe utazott. 1844, 1861 és 62-ben költeményeiből felolvasásokat tartott Drezdában, Weimarban és Berlinben. 1846 tavaszán haza látogatván, ez alkalommal találkozott Petőfivel is, kit verseiből már ismert. Beck a Pesti Divatlap szerint (1846. 15. sz. április 9. 297 l.) Petőfivel értekezvén, ennek költeményeiből egy kötetnyit németre akart fordítani, a mi azonban elmaradt. Az 1848-as mozgalmak kitörése után állandóan Bécsben telepedett le, hol 1879 április 10-én meghalt. Utolsó éveiben nagy ínségben élt, a német Schiller-egylet, a bécsi Concordia és az állam kegydíjaiból tengődött, úgy hogy 1878-79-ben télen gyűjtést is kellett számára rendezni.
Munkái: Nächte. Gepanzerte Lieder. Leipzig, 1838. - Der fahrende Poet. Dichtungen. U. ott, 1838. - Stille Lieder. 1 Bdchen. U. ott, 1840. - Saul. Ein Trauerspiel in 5 Aufz. U. o., 1841. (Ism. Blätter für liter. Unterhaltung. 358. sz.) - Jankó, der ungarische Rosshirt. U. ott, 1841. (Ism. Sonntagsblätter. Bécs, 1844) 2. jav. kiadás. Berlin; 1853. 3. kiadás - Gedichte. Berlin, 1846. (4. kiadás.) Tiz kiadást ért. - Lieder vom armen Mann. Leipzig, 1846. (3 kiadás. U. ott, 1848.) - 492Gepanzerte Lieder. Berlin, 1848. (Szabadságdalok). - Strauss, Januar u. Febr. U. ott, 1848), An Franz Joseph. Gedicht Wien, 1849. (2. kiadás U. ott, 1849.) - Aus der Heimat. Gesänge, Dresden, 1852. (2 kiadás.) - Mater Dolorosa. Erzählung. Berlin, 1853. (2 kiadás. U. ott, 1854. Magyarúl Beck Hugó által, Pest, 1864.) - Epistel an den Czaren. Berlin, 1854, - Jadwiga. Gedicht in 11 Gesängen. Stuttgart, 1864. (Bálint Gyula ford. magyarra. Pest, 1864.) - Still u. bawegt. Berlin, 1870. - Petőfi Sándor Beck Károly tollából. Ford. Witt Fülöp. Berlin, 1879. Szerkesztette a Frische Quellen cz. szépirodalmi évkönyvet Pesten 1865-ben, de csak egy évfolyama jelent meg 10 füzetben; 1857-ben Bécsben Gesollschafter in Wien czímű szépirodalmi lapot adott ki, de félév múlva ez is megszűnt. Magyarul is írt, ugyanis az Ország Tükrébe (1862). Együttlétem ünnepelt honfitársakkal 1843-44 czímű naplójegyzetekben Lenau Miklóssal való baráti viszonyát irja le; a Koszorúba (1879 I.) pedig Visszaemlékezések Petőfi Sándorra czímű czikket írt.
Beck Nándor.
Beck Nándor báró, a Magyar Jelzálog-Hitelbank nyugalmazott igazgatója, szül. 1849-ban Madarason. Tanulmányait befejezvén, előbb egy terménykereskedő-czégnél, majd a császári és királyi szabadalmazott kereskedelmi és iparintézet budapesti fiókjánál, végül az Angol-Magyar Banknál vállalt állást. Innen a Magyar Jelzálog-Hitelbankhoz került, a melynek akkor gróf Forgách Antal volt az elnöke. Szorgalma, tudása, széles látóköre annyira megszerezte számára az illetékes körök bizalmát és tiszteletét, hogy már 1872-ban a bank vezetőigazgatója lett. Kiváló érzéke volt a bank elnökigazgatójának, Széll Kálmánnak nagy konczepcziói iránt és ezek megvalósításával elévülhetetlen érdeme van abban, hogy az aránylag fiatal intézet az ország legjelentékenyebb pénzintézetévé fejlődött, a mely czímleteinek a külföldön is jelentékeny piaczot tudott teremteni. Ez a siker harminczhat esztendő munkájának eredménye és közben báró Beck Nándor az intézet elnökigazgatói állásában is gyarapíthatta érdemeinek sorozatát. Betegsége miatt le kellett mondania erről a díszes állásáról és az intézet igazgatóságában foglalt helyet, de tevékenységét itt is, valamint a többi intézetnél, a melyeknek igazgatósági tagja volt, a legszűkebbre szorította. Munkásságának értékét a király kegye is méltányolta, a III. oszt. vaskoronarendet, majd Madarasi előnévvel magyar nemességet, udvari tanácsosságot, végűl a bárói czímet adván jutalmúl. Irodalmilag is működött és szakczikkei névtelenül a különféle szaklapokban és egyes napilapokban jelentek meg. Meghalt 1909-ban.
Beck Vilmos.
Beck Vilmos, festőművész, sz. 1824-ban Baján. 1837-ban Bécsbe ment s itt több évet szentelt festészeti tanulmányoknak. Ezután visszatért Pestre, hol 1846-ban Der Zeitgeist czím alatt képes élczlapot adott ki, mely e nemben első volt az országban. 1849-ban Bécsbe költözött és Engländer S.-el szövetkezve, szerkesztette a Charivarit; ezért az osztrákok elítélték de két havi fogság után, 1850 február 17-én szabadon bocsátották és Pestre internálták. Itt munkatársa volt a "Der Eulenspiegel" czímű lapnak és szerkesztette a "Laczikonyha" czímű lapot, ezenkívül a legtöbb németországi s ausztriai élczlapnak és folyóiratnak volt munkatársa, a kereskedelmi lapokat pedig közleményekkel látta el és novellákat is írt. Meghalt 1862-ban. Az irodalomban Willi Beck név alatt működött.
Bellosics Bálint.
Bellosics Bálint, bajai áll. tanítóképző-intézeti tanár, a Magyar Népr. Társaság és a Bács-Bodrog vármegye Tört. Társ. választmányi tagja, szül. 1867-ban. Néprajzi tanulmányokat írt az Ethnographiába, a Magy. Nemz. Múzeum Népr. osztályának értesítőjébe, az Eth. Mitteilungen aus Ungarn és az Am Urquell füzeteibe, az Urániába és a Bács-Bodrog várm. Tört. Társ. évkönyvébe s e monografiába. Kiválóan tehetséges néprajzi író, kinek munkáit éles és alapos megfigyelés jellemzi. Nagy előszeretettel terjeszti a néprajzi ismereteket és gondot fordít arra, hogy e tudománynak mennél több hívet szerezzen.
Munkái: Nagyobb tanulmányok: A zala- és vasmegyei vendek. Osztr.-Magy. Monarchia írásban és képben, IV. köt. - Vas- és Zala vm. déli síkja. Turisták Lapja, 1896. - A gyermek a magyar néphagyományban. Bajai tanitóképző ért. 1902-3. - Adalékok a nyári napforduló magyarországi emlékeihez. Ethnogr. - A hetési faház. U. o. - Votiv-figurák. U. o. - Eső-varázslát (Dodola). Bácsmegyei Tört. Társ, évk. 1905. - Polazsenik. U. o., 1907. - A természeti ember ipari numkássága. Uránia, VI. évf. - A Bácska települ. történetéből, U. o., VIII. évf. - Bácsmegyei sokacz fejes guzsalyok. Népr. Múz. Ért. 1907. - Útmutató népr. tárgyak gyűjtésére. Kiadja e Bácsmegyei Tört. Társ., 1906. - Tankönyvek.
Bende Imre.

Bende Imre püspök.
Bende Imre, nyitrai róm. kath. püspök, szül. 1824 aug. 28-án Baján; a theologiai pályára lépve, a bécsi Pazmanaeum növendékeként végezte tanulmányait; 1847 aug. 29-én pappá szentelték Kalocsán; egy ideig segédlelkészkedett, 1848-tól a kalocsai papnevelő tanulmányi felügyelője volt s egyúttal az egyházjog és lelki pásztorkodástan tanáraként működött. 1852-ban érseki levéltárnok, 1853-ban szentszéki jegyző, a következő évben futaki plébános, 1858-ban 493kerületi jegyző, 1864-ben esperes lett. 1869-ben Újvidékre került plébánosnak és az Isten áldásáról czímzett apátságot kapta. 1878-ban Újvidék országgyűlési képviselője lett és a szabadelvű párthoz csatlakozott; 1884-ben újra megválasztották. 1886-ban kalocsai kanonokká, 1886 nov. 8-án beszterczei, majd 1893. jan. 4-én nyitrai megyés püspökké nevezték ki. - Főpásztori szózata a Religióban (1887. II. 27. sz.) jelent meg, mely lapnak több évig munkatársa volt. Bővebb életrajzi adatait Nyitra vármegye monografiájában közöltük.
Beogradácz János.
Beogradácz János, szül. Titelen, 1812-ben. Az olmüczi hadapródiskolát elvégezvén, 1833-ban hadnagy lett. Az olaszországi hadjárat alatt a vezérkarban működött. 1858-ban elsőosztályú századosként kilépett a hadseregből, és Újvidéken telepedett le, hol minden idejét egy perpetuum mobile föltalálásának szentelte, s minden vagyonát arra költötte. Meghalt Újvidéken, 1889.
Munkái: O. jeziku i pravopiszu szerbszkom ("A szerb nyelvről és helyesirásról", Újvidéken, 1857); - Czrkva i drzsava ("Egyház és állam", Ujvidéken, 1857.) Orient, Occident und Panslavismus (Újvidéken, 1865. Szerb nyelvre is lefordították.) - Miszli o szadasnyem polozsaju i budutynoszti naroda szrbszkog ("Eszmék a szerb nép jelen állapotáról és jövőjéről", Újvidéken, 1866.) Kéziratban maradt néhány nyelvészeti értekezése és a szerb szótárhoz való adalékok.
Berkes Kálmán.
Berkes Kálmán, államrendőrségi felügyelő, szül. 1841-ben, Mélykúton. 1884-ben a rendőrséghez oktatónak és 1886-ban felügyelőnek nevezték ki Budapesten. Előzőleg beutazta Amerikát, Angol-, Franczia-, Német- és Olaszországot s Belgiumot.
Munkája: A tolvajélet ismertetése. Budapest, 1888. (Németre ford. Erdélyi Viktor. U. o. 1889.)
Beszédes József.
Beszédes József, bölcselettudor, vízimérnök és a M. Tud. Akadémialevelező tagja, született 1787 február 12-én. Magyarkanizsán. 1813-ban okleveles mérnök, 1814-ben gróf Esterházy Károly uradalmi mérnöke lett. 1816-19-ben a Kapos vízszabályozásának tervét is elkészítette. 1819-ben bölcselettudorrá avatták. A Duna szabályozását átmetszésekkel Baja és Báta között végrehajtotta. A lincz-budweissi vasúttársaság megbízásából 1827-28-ban a vasútra káros hatású vízfolyásokat igazgatta ki. Figyelmeztette hazafiait a Duna medrében a Vaskapunál a hajózást gátló kőszirtek szétrobbantására, minek következtében 1830-ban gróf Széchenyi Istvánnal a Dunán Galaczig, onnan Konstantinápolyba utazott. A M. Tud. Akadémia 1831-ben választotta levelező tagjai közé. 1835-től kezdve a Fejér-, Fekete-Körös, Csigér, Tőz vizek szabályozáséti végezte. A középponti vasútnak Pozsonytól Szolnokig 1848-49-ben technikai igazgató-mérnöke volt. Meghalt 1852. Nagy szakirodalmi tevékenységet fejtett ki.
Birly Ede Flórián.
Birly Ede Flórián, orvostudor, szülészmester, egyetemi tanár és kir. tanácsos, szül. 1787-ben Hódságon. 1814 junius 27-én lett szülészmester s augusztus 30-án orvostudor; ekkor a híres Boer vette maga mellé segédnek. 1817 április 22-én ki nevezték a pesti egyetemhez a szülészet tanárává. 1824-ben ő felsége a magyar nemességgel ajándékozta meg, 1842-ben egyetemi rektorrá választották. Meghalt 1854 november 25-én. Több külföldi tudós társaság választotta tagjául.
Munkája: Dissertatio inaug. medica de epilepsia. Viennae, 1814.
Bodrogi Lajos.
Bodrogi Lajos, szül. 1849-ben, Baján. Tanárvizsgálatot tett 1876-ban. Tanitott Baján, Újvidéken, Ungváron a gimnáziumokban, Kecskeméten a reáliskolában, 1907-ben nyugalomba ment. Első szépirodalmi dolgozatai 1871-72-ben, Rákosi Jenő "Reform" czímű lapjában jelentek meg. Írt novellákat és társadalmi czikkeket a fővárosi és más lapokba. Füzetekben jelentek meg Zween Artikel (Újvidék, 1880). Üzenet (Kecskemét, 1891). Tanügyi czikkeket, színi bírálatokat is írt. A Kisfaludy-Társ. pályázatán jutalomdíjat nyert "Ezüst falak" czímű történeti elbeszélését a Társaság Évlapjai és a. Vasárnapi Ujság (1899) adta ki. A Shakespeare-Tárban két értekezése és könyvbírálatai jelentek meg. (1908, 1909).
Önálló munkái: Emberek, árnyékok. Elbeszélések. Budapest, 1805. - Nem szabad szeretnie. Regény. Budapest, é. n. (1836.)
Bogdanovics Luczián.
Bogdanovics Luczián, gör. kel. érsek, metropolita és szerb-patriárka szül. Baján, 1867-ben. Középiskoláit Baján, teologiai tanulmányait Karlóczán, a jogot pedig az egri érseki liczeumban fejezte be. 1891-ben a beocsini kolostorban szerzetesi fogadalmat tett. Újvidéken szentszéki aljegyző, és ugyanott az állami iskolákban hitoktató lett. 1892-ben a karlóczai főgimnázium hittanárává nevezték ki. Két év mulva Brankovics pátriárka mellett működött főegyházmegyei jegyzőként, később hint protoszinczellus. Magyarevics, volt, budai püspök halála után pátriákai mandatárius, majd a budai egyházmegye adminisztrátora lett; 1897-ben beocsini archimandrita és ugyanez év deczember havában a karlóczai püspöki zsinat budai szerb püspökké választotta meg. 1898-ban szentelték föl. 4941901-ben a király a kormány előterjesztésére a temesvári görög-keleti püspökség adminisztrátorává nevezte ki az elhúnyt Popovics Nikanor helyére, a mely állásban 1904-ig működött. 1908-ban április havában, Brankovics patriaáka halála után, a patriárkátus adminisztrátorává és valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki a király; ugyanez év szeptember havában pedig a szerb egyházi kongresszus metropolita-patriárkává válsztotta meg, Brankovics helyébe. Tagja a magyar főrendiháznak. Nagykeresztese a Szent Száva-rendnek.
Boromisza Tibor dr.
Boromisza Tibor dr. szatmári püspök, szül. 1840-ben, Jánoshalmán. Életrajzi adatait Szatmárnémeti város monografiájában közöltük.
Boromisza Tibor.
Boromisza Tibor, festőművész, szül. 1880-ban. Bácsalmáson. A katonai pályára lépett és ma is a honvédhuszároknál szolgál. A katonai élet nem ölte ki lelkéből a művészet utáni vágyat. Itt is folyton dolgozott és sikerült is a miniszteriumtól hosszabb szabadságoltatását kieszközölnie, a mikor aztán teljesen a művészetnek szentelte idejét. Modern pikturánk egyik mestere: Ferenczy, vezette be a modern festészetbe. Majd külföldre ment, hol Rómában, de főleg Párisban szorgalmasan dolgozott s látogatta a nagy impresszionisták iskoláit. Itthon csak legutóbb lépett a nyilvánosság elé, bemutatva képeit a Nemzeti Szalon és a Könyves Kálmán tárlatain, a hol azokkal nagy tetszést keltett. Jelenleg egyik honvédhadapródiskola tanára.
Borovszky Károly.
Borovszky Károly, mezőgazdasági statisztikai felügyelő a m. kir. földmívelésügyi minisztériumban, szül. 1862-ben, Pinczéden. Iskolai tanulmányait részben magánúton elvégezvén, 1884-ben Budapestre jött s báró Fiáth Miklós min. tanácsos mellett kezdte meg hivatalnoki pályáját. Korán lépett föl a közgazdasági szakirodalomban; külön kötetben megírta "Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye mezőgazdasági statisztikáját" (Budapest) és álnév alatt számos nemzetgazdasági röpiratot bocsátott közre, melyek az érdekelt közönség körében feltűnést keltettek. A budapesti nagyobb napilapok közgazdasági rovatában és a szaklapokban számos dolgozata jelent meg. Évek során át nagy áldozattal gyűjtötte össze az adatokat Magyarország teljes birtokstatisztikájához, a melyen jelenleg is dolgozik.
Borovszky Samu.
Borovszky Samu, bölcsészetdoktor, a M. Tud. Akadémia levelező-tagja s irodaigazgatója, a M. Történelmi Társulat titkára s "Századok" czímű folyóiratának szerkesztője, szül. 1860 október 25-én, Bácsordason, hol atyja, B. Pál, abban az időben mérnökösködött. Középiskoláit Nagyszalontán és Békésen végezvén, 1875-ben a fővárosba jött s itt tett érettségi vizsgálatot az ev. ref. főgimnáziumban. Már itt mint az ifjúsági önképzőkör elnöke, feltünt szépirodalmi és történelmi dolgozataival, melyekkel többízben pályadíjakat nyert. A budapesti egyetemen, hol ő felsége adományából a Ferencz József-Erzsébet aranyösztöndíjat élvezte, a bölcsészeti szakra iratkozott be s 1883-ban tanári, majd doktori oklevelet szerzett. Kedves tanítványa volt Salamon Ferencznek, Gyulai Pálnak s ez utóbbi ajánlatára jutott be még egyetemi hallgató korában a M. Tud. Akadémia szolgálatába. Lukács Móricznak, a Kisfaludy-Társaság elnökének s gróf Lónyay Menyhért akad. elnöknek, halálukig, magántitkára volt. Résztvett 1889-ben a Magyar Néprajzi Társaság megalapításában, melynek azóta választmányi tagja. Igazgatóválasztmányi tagja ezenkívül a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társulatnak is. 1899-ben választotta meg a M. Tud. Akadémia levelező-tagjául. Ennek kebelében tagja egyszersmind a Történelmi bizottságnak. 1896-tól szerkesztője a "Magyarország Vármegyéi és Városai" czímű monografiának, 1905 óta pedig annak főszerkesztője.
Munkái: A dákok. Ethnografiai tanulmány (doktori dolgozat.) Budapest, 1883. - A honfoglalás története. A művelt közönség számára, Budapest, 1894. - Csanád vármegye története 1715-ig. Két kötet. Budapest, 1896-97. - Tiszántúli ev. ref. papok. 1597-1679. Budapest, 1898. - Debreczeni írók és tanárok. 1583-1700. Budapest, 1898. - A népvándorlás kora. (a Nagy Képes Világtörténet IV. kötete). Budapest, 1899. - Karácsonyi Jánossal együtt: Az időrendbe szedett váradi regestrum betűhív és tudományos kiadása. Budapest, 1904. - A nagylaki iradalom története. Székfoglaló értekezés. (Az Akadémia történettud. Értekezései közt. XVIII. köt., 10. sz.), Budapest, 1900. Szendrő vára. (Akad. tört. Értek. XXII. 2.) Budapest, 1908. - Borsod vármegye története a legrégibb időktől a jelen korig. I. kötet: A vármegye általános története a szatmári békéig. Budapest, 1909. Ezeken kívül, 1878 óta, számos nagyobb történeti tanulmány jelent meg tőle: a Századokban, Ethnographiában, Ungarische Revueben, a Történelmi Tárban, Turulban, Archaeologiai Értesítőben, Irodalomtörténeti Közleményekben, Budapesti Szemlében, Egyetemes Philologiai Közlönyben, Hadtörténelmi Közleményekben, Protestáns Szemlében, Nyelvtudományi Közleményekben stb. és különböző hírlapokban.
495Boskovics János.
Boskovics János, szerb miniszter, szül. Újvidéken, 1834-ben. Miután elvégezte a jogtudományokat, ügyvédi fogalmazó, majd 1859-ben Szerbiában a belgrádi gimnáziumban a szerb nyelv tanára lett. 1865-ben a szerb nyelv és irodalomtörténet és a széptan tanára lett a belgrádi főiskolán. Ez állásban 1871-ig maradt. Akkor Újvidékre jött, hol rövid ideig a Szerb Maticza évkönyveit szerkesztette. 1875-ben ismét visszatért Belgrádba, hol a nemzeti könyvtár könyvtárnokává és a nemzeti múzeum őrévé nevezték ki. 1880-ban ismét a főiskola tanára lett, 1892-ben pedig vallás- és közoktatásügyi miniszter. Mint ilyen halt meg ugyanaz évben.
Számos nyelvtani értekezést írt. Kivonatot készített a szerb nyelvtanból és irodalomtörténetet, levélalakban. Összegyűjtött munkái (Szkuplyeni szpisi Jovana Boskovitya) czím alatt 1887-ben jelentek meg Belgrádban két kötetben. - Piszma o knyizsovniszti szrpszkoj i hrvatszkoj (A szerb-horvát irodalom története levelekben) czím alatt 1892-ben jelentek meg Újvidéken.
Bozsenik Béla.
Bozsenik Béla, újvidéki publiczista, főgimnáziumi tanár, született 1861-ben. Egyik alapítója és főmunkatársa volt a "Beszterczebánya és Vidéke" czímű lapnak. Politikai, közgazdasági, tanügyi és vegyes tartalmú czikkei újabb időben leginkább az "Újvidéki Hirlap"-ban és a "Határőr"-ben jelentek meg, mely utóbbinak állandó munkatársa. Fordított elbeszéléseket franczia íróktól és Gorkijtól. A Délvidéki Kárpátegyesület Útmutatójában leírta Lugos várost. Az alkotmányellenes kormányzás idején tagja volt az ujvidéki jóléti bizottságnak, mily az ellentálló törvényhatóság kebelében alakult.
Brancsics Blagoje.
Brancsics Blagoje, szül. Peterrévén 1860-ban. 1885-ben az újvidéki szerb főginmáziumhoz került helyettes tanárként. 1894-től mint rendes tanár, a latin és magyar nyelvet tanította. 1908-ban nyugalomba vonult.
Irodalmi munkássága: Derra György tanártársával Magyar-szerb (Újvidéken, 1889.) és Szerb-magyar (Újvidéken, 1894.) szótárt írt és azt a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával adta ki. Eredeti költeményeket is írt, de sokkal sikerültebbek a fordításai, különösen magyarból; ez utóbbiak "Iz magyarszkog perivoja" ("A magyar kertből") czím alatt összegyűjtve jelentek meg Újvidéken 1906-ban. Írt egy magyar nyelvtant szerb tanulók számára és egy magyar olvasókönyet állított össze. Nagyobb fordításai közül külön jelentek meg: Szigligeti Ede "A trónkereső" czímű drámája (Knéz Borics" Újvidéken, 1894-ben) és a német Keim "Szulamith" czímű drámája ("Szulámka", Újvidéken, 1886-ban).
Brankovics György.
Brankovics György, gör. kel. metropolita, patriárka-érsek, szül. Kölpényben 1830-ban, hol atyja lelkész volt. Alsó iskoláit Zentán, középiskoláit Óverbászon és Baján végezte, bölcsészetet pedig Nagy-Kőrösön tanult. 1848-ban lépett a közigazgatási pályára, Zenta város aljegyzőjeként, 1852-ben folytatta félbeszakított papi tanulmányait a karlóczai főiskolában. A lelkészkedést is Zentán kezdte. 1859-ben Zomborban esperessé választották meg. Két évtizeden át részt vett a szerb egyházi kongresszusokon, melyeken nagy tevékenységet fejtett ki. 1882-ben belépett a zárdai rendbe és még ugyanabban az évben archimandritává, majd temesvári püspökké szentelték. 1890-ben a szerb egyházi kongresszus karlóczai érsekké és szerb patriárkává választotta meg. A választást a király megerősítette és az új érseknek a valóságos belső titkos tanácsosi czímet adományozta. Kitüntette azonkívül a vaskorona-renddel és papsága ötven éves jubileumakor a Lipót-rend nagykeresztjével. Tulajdonosa volt még a szerb Szent-Szabbas és fehérsas-rend első osztályú nagykeresztjének, továbbá a montenegrói I. osztályu Daniló-rendnek is. Tagja volt a magyar főrendiháznak és a horvát országgyűlésnek. Meghalt 1907-ben.
Buday Gerő.
Buday Gerő, róm. kath. hittanár a zombori főgimnáziumban. Ír a megyesi lapokba különféle közérdekű czikkeket és vezeti a zombori kath. legényegylet tudományos és tanulságos felolvasó estélyeit.
Bugárszky István.
Bugárszky István, akadémiai tag, vegyész, szül. Zentán 1868-ban. 1891-ben az állatorvosi akadémián a vegytani tanszék mellett tanársegédként nyert alkalmazást, majd 1893-ban ugyanoda segédtanárrá nevezték ki. 1894-ben a budapesti egyetemen magántanári képesítést nyert az elméleti vegytanból. 1898-ban az állatorvosi akadémiához ny. rendkívüli, 1903 deczember 15-én rendes tanárrá nevezték ki. 1899-ben a M. Tud. Akadémia lev.-tagjává választotta.
Önálló dolgozatainak legnagyobb része a M. Tud. Akadémiától kiadott Math. és 'I'ermészettudományi Értesítőben jelent meg. Három tankönyvet is írt főiskolai használatra, az egyiket Vezérfonal a vegytani gyakorlathoz, a másikat A kémia repetitoriuma és borkémiai praktikum czímen. Chemia. (Tankönyv, Liebermann Leóval együtt 1900.)
Buky József.
Buky (Bruky, Bük,) József, orvos, szül. 1758-ban. A bölcseleti és orvosi tudományokat a nagyszombati s budai egyetemen végezte s 1782-ben orvostudorrá avatták. Ezután Bácsmegye, 1801-ban Biharmegye főorvosa és táblabírája lett.
496Munkái: Dissertatio inaug. medica de vernibus nasalibus. Budae, 1782. - A józan okosság törvénye. Lichtover után németből fordította versekben. Pozsony, 1784. - Hivatalbeli oktatás a pestis alkalmatoságával; Újvidék, 1795. - Dispositiones modico-politikae. U. ott. 1795. - Methodus visa repertu nistituendi. Mire kell a visum repertumban vigyázni. Debreczen, 1802. (Bükk névvel magyar és latin szöveggel.)
Chotek Rezső.
Chotek Rezső gróf. Édes atyja a Colloredo nevet viselő ezred parancsnoka volt Milanóban, anyja Brunswick Henrietta grófnő. Atyját korán elvesztette és így nagyatyja házában, jó magyar szellemben nőtt föl. Iskoláit Nagyszombatban, Budán, Pesten, Pozsonyban végezte. Már végzett bölcsész és joghallgató volt, mikor Bács-Bodrog vármegye fölszólította, hogy báró Orczy Bélával együtt tanulmányozzák Hollandia csatorna- és országút-rendszerét. Az Alföldet akarták hasonló módon rendezni. Tapasztalataik alapján tettek is kísérleteket Bácsmegyében. Külföldi útja után két évig aljegyzője volt a vármegyének. 1848-ban ott találjuk az országgyűlésen és mint korjegyző szerepelt a főrendiház első ülésén. A 48-as események után futaki birtokára vonult és a gazdaságnak élt. Birtokának rendezése teljesen lefoglalta és nem is lépett újra a közügyek szolgálatába. Birtokai után a horvát tartománygyűlésnek is tagja.
Csajági Bernát.
Csajági Bernát, szül. 1861-ben Rinyaszentkirályon, Somogymegyében. 1881-85-ig Pinczéden, 1885 óta Kulán tanító. Életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában közöljük. 1888-ban megindította a Bácskai Hirlapot, mely azonban rövid idő alatt megszünt. 1895-ben a Bácskulai Hirlapot indította meg. 1891-ben szervezte Kulán az iparostanoncziskolát, melynek tizennyolcz éven át igazgatója volt.
Munkái: Szülőföldisme. - Farsang, (40 tréfás jelenet). - Rachel, regény. - A gavallérok, vígjáték 3 felvonásban. - A szellemidézők, vígj. 3. felv. - A műkedvelők, vígj. 2 felv. - Ezeken kívül számos czikket írt a bácsmegyei és a fővárosi lapokba.
Csajághy István.
Csajághy István, orvostudor, kir. tanácsos, szül. 1813-ban, Bácsban. 1836-ban orvostudor és később bács-bodrogmegyei főorvos lett. Az 1849-iki magyar kormány Karczagra, majd Nagyváradra nevezte ki kórházi főorvosssá. A szabadságharcz után visszakerült előbbi főorvosi állásába Zentára, honnan Temesvárra költözött. 1860-ban fürdőorvos lett Buziáson, de előbb a nevezetesebb európai fürdőket és az egyetemi kórházakat látogatta meg. 1886-ban ülte meg félszázados orvostudori jubileumát, mely alkalommal a budapesti egyetem jubiláris oklevéllel tisztelte meg, 1888-ban pedig kir. tanácsosi czímet nyert.
Munkái: Orvostudori értekezés a rokonszenvről. Pest, 1836. - Beschreibung der Buziaser Minerwässer. Budapest, 1873.
Csajághy Károly.
Csajághy Károly, egyházi jogtudor, pécs-egyházmegyei nyug. esperes-plébános, szül. 1815-ben, Bácsban. 1843-tól a pécsi papnevelőben az alumnusok igazgatója s a theologia tanára volt; 1854-ben Babarczra, 1861-ben Szent-Királyra, 1874-ben Szászvárra ment plébánosnak; 1879-ben nyugalomba vonúlt és Budapestre költözött, hol jelenleg is él. Számos egyházi értekezést írt, de szépirodalmi dolgozatai is jelentek meg.
Csajághy Sándor.
Csajághy Sándor, hittudor, csanádi püspök, szül. 1810 április 6-án, Bácsban. 1833-ban misés pappá szentelték. A pesti nöpvendékpapság magyar egyház-irodalmi iskolájának megteremtésén 1836-ban ő is közreműködött. Egy évet töltött az Augustinum nevelőintézetben; 1836-ban Baján káplán volt és innen a pesti középponti papnevelőbe tanulmányi felügyelőnek nevezték ki, hol 1844-ig működött és egyúttal az egyháztörténetet is előadta. Ugyanez évben nyert hittudori oklevelet. Ezután Kalocsára került vissza az egyháztörténeti tanszékre, 1846-ban érseki titkárrá és cz. kanonokká nevezték ki. 1850-ben valóságos kanonokságra, 1851-ben csanádi püspökségre emelkedett. Adományai közül fölemlítendő, hogy a Tisza szabályozására 60.000 forintot adott. Meghalt 1860 február 7-én, Temesvárt. Irodalmi kísérleteit még pesti papnövendék korában kezdte, és később nagy hivatottsággal folytatta. Számos értekezést és czikket írt bel- és külföldi, napi- és egyházi lapokba.
Munkái: Misés pap az oltárnál. Sombuga után ford. 1838. - Az anyaszentegyház ellensége, megczáfolva a történetekből s legjelesebb protestánsok nézeteiből. Németből ford. 1840-ben. - Glossák nemes Zala-megyének a vegyes házasságok ügyébeni felírására. Európai Rotbeck Károly nézetei szellemében. Egy hazafitól. Pest, 1841. (Névtelenűl). Párbeszéd a vegyesházasságokról. (Barátságos felvilágosításúl a Világ f. é. 11. sz. vezérczikkére). 2. kiadás. U. ott, 1842. - Lelki életrend a papnevelő-intézetben. Schlör után, németből. U. ott, 1843. - Párbeszéd az inquisitóról, U. ott, 1843. (Különnyomat a Religióból) - Áhitatosság zsengéi. Keresztény kath. imakönyv az ifjúság számára. Készítette a pesti növendék-papság magyar iskolája, Csajághy Sándor felügyelete alatt. U. ott, 1843. (Kétféle kiadás). Isten irgalmából és az apost. sz. szék kegyelméből csanádi püspök, székfoglalásánál minden híveinek üdvöt és áldást ami Urunk Jézus Krisztusban. Temesvár. 1851.
497Csáth Géza.
Csáth Géza, író és zenekritikus, szül. 1887-ben, Szabadkán. Első irodalmi munkáit a Szabadkán megjelenő Bácskai Hirlap közölte. 1905-ben zenével kezdett foglalkozni és zenekritikusa lett a Budapesti Naplónak, mely novelláit is közölte. A zeneművészet fejlődéséről hosszabb tanulmányt írt, a mely a Huszadik Században jelent meg. 1908-ban jelent meg: A varázsló kertje cz. novellás könyve. Czikkeit és novelláit a fővárosi napilapokon kívül, a szépirodalmi és kritikai lapok is közlik. 1908-ban megjelent "Puccini" cz zenei tanulmánya.
Csernus Gerő.
Csernus Gerő, főgimnáziumi tanár, szül. 1853-ban Nemesmiliticsen. Tanult Baján, Kalocsán, hol két évig theologiát is végzett, a budapesti egyetemen és az eperjesi jogakadémián. 1878-ban a görög és latin nyelvből tanári képesítést nyert. 1879-ben Fehértemplomban rendes tanár lett, hol jelenleg is működik. Jogi tanulmányait magánúton végezte és az eperjesi és kecskeméti jogakadémiákon jog- és államtudományi vizsgákkal fejezte be 1884-ben. Irodalmi működését 1882-ben kezdte, eredeti és görögből fordított költeményekkel. Tárczaczikket írt számos vidéki lapba. Költeményeit most rendezi sajtó alá.
Csicsáky Imre.
Csicsáky Imre, kath. áldozópap, egyházi író és költő, szül. Bács-Almáson, 1860-ban. Pappá szentelték 1883-ban. Káplán volt Futakon, Csekonics Endre gróf gyermekeinek nevelője, később plébános Zsombolyán és pápai t. kamarás. Irodalmi munkássága elismeréséül a Szent István-társulat tudományi és irodalmi osztályának tagjává választotta.
Önálló művei: Allighieri Dante Divina Commedia művének harmadik része. A paradicsom. (Temesvár, 1887). - Beatrice mint az egyház jelképe Dante Divina Commedia művében, jelesül el Purgatorio XXVIII-XXXI. énekeiben (Budapest, 1887). - Cs. költeményei és kisebb műfordításai (spanyol, olasz, franczia, angol, német költőkből és a szentírásból. (Temesvár, 1888). - Dante politikája. (Budapest, 1888). - Dante bölcselete (Temesvár, 1888). - Dante ortodoxiája (Bndapest, 1890.) - Dante geologiája (U. o. 1891). - Dante és Olaszország városai: Róma és Florenz, 1891 és 1893). - Szent Konstanzia életrajza (Budapest, 1891). - XIII. Leó pápa költeményei (Temesvár, 1894). - Der heilige Vendelin. Ein Gedächtnissbüchlein für das christliche Volk. (Zsombolya, 1898). - XIII. Leó pápának Szűz Máriához írt költeményvirágai (Temesvár, 1898). - Imádkozzunk. (Kereszt. kath. imakönyv (Temesvár, 1899). 2. kiad. 1, Zsombolya 899). - Dante tudományossága. Budapest, 1890. - XIII. Leo pápa összes költeményei, 1903. - Ezeken kívül sok czikket, értekezést írt lapokba és folyóiratokba.
Csillag Károly dr.
Csillag Károly dr., szül. 1862-ben, Kishegyesen. Már tanuló korában munkatársa volt a Szabadkai Hirlapnak, a melynek később szerkesztője lett. Bács megyében ő szerkesztette az első napilapot, a Bácskai Hirlapot, a mely még ma is fennáll. Versei közül a Gaál Ferencz által megzenésített "Nemzeti Fohász" millenniumi ünnepélyen pályanyertes lett. Húsz éven át munkatársa volt Bartók Lajos "Bolond Istókjának", a melynek állandó alakját "Verbőczi Aladár különös jogesetei" írta. Ezek a jogesetek külön kis kötetben is megjelentek. Versei közül többet megzenésítettek; ezek között ismeretes a "Bácsmegyei Csárdás". Színdarabot is írt "A sátán utja" czímmel, (Nagel Ottó kiadása.) Egyfelvonásos darabját a "Vörös május" előadták. Szerkesztette Szabadkán az első képes vidéki folyóiratot "Bácsország" czímmel; ezenkívül a Zombor és Vidéke, Bácsmegyei Napló cz. lapokat. Számos czikket, útirajzot, humoros történetet írt még. Rövid ideig a miniszterelnökségi sajtóirodában volt, ez idő szerint Zsablyán ügyvéd.
Csupor Gyula.
Csupor Gyula, főszolgabíró, szül. 1839-ben, Baján. Középiskoláit ugyanott, a jogi tanfolyamot a budapesti egyetemen végezte. 1861-ben Baján városi aljegyző, 1862-ben az ottani főgimnáziumban a magyar irodalom tanára lett, hol egy évig működvén, ügyvédi oklevelet nyert. 1866-ban városi főjegyzőnek választották meg. 1867-ben bácsmegyei második aljegyzőnek választották; de csakhamar első aljegyző és tiszt. főjegyző, majd törvényszéki ülnök lett. 1872-1884 között Óbecsén ügyvédeskedett; azután főszolgabíró lett és Németpalánkán működött, majd nyugdijaztatása után Óbecsén ismét az ügyvédi pályára lépett s itt is halt meg. Költeményei, novellái a fővárosi szépirodalmi, de leginkább a bácskai lapokban jelentek meg. A köz- és főleg a társasélet mozgalmaiban, különösen a 60-as és 70-es években, vezető szerepet vitt; kitünő szónok volt, ki költői színezetű melegséggel előadott beszédeivel elragadta hallgatóit.
Munkái: Megbukott a mama! Regény (Zombor, 1888). - Hullámok. (Óbecse 1583. Költemények, beszélyek és egy vígjáték). - Tíz év után, Költemények (Németpalánka, 1889).
Czernacki Vazul.
Czernacki Vazul, szül. Turján 1781-ben. 1802-től 1816-ig beutazta az európai Törökországot, Kisázsiát és Oroszországot, mialatt nyelvismereteit gyarapította.
Munkája: "Szovokuplenije arabszko-perzijsko-turszkih recsej" ("Arab-török és perzsa szavak gyűjteménye, 1500 szó, a szerb nyelv tisztázása végett. (1831 után jelent meg).
498Czike János.
Czike János ref. lelkész, szül. 1813-ban, Baján. 1847-ben rendes lelkész lett. Duna-Radványon. A szabadságharczban Komárom ostroma alatt tábori lelkész volt. A vár feladása után visszatért egyházába. 1847-től a Prot. Egyh. és Iskolai Lapokba írt (Komáromi egyházmegyei, Z. vagy saját neve alatt) egyházi, és napi és gazdasági lapokba gazdasági, különösen szőlőszeti és borászati czikkeket és a neszmélyvidéki borászati társulat gyűléseiről, melynek jegyzője volt, tudósításokat stb.
Cziráky Gyula.
Cziráky Gyula, gombosi plebános, kiváló régész, szül. Dunaföldvárott 1867-ben. Bővebb életrajzát szülővármegyéje monografiájában közöljük.
Munkái: A Dunaföldvári Vár Ostroma és Bevétele 1705-ben. - Dunaföldvári Album. - Czimmermann István és Menyhárt László Élete (Szt. István-Társulat) - Bogojeva és Gombos multja (külön lenyomat a Bács-Bodrog vármegyei Tört. Társ. Évkönyveiből). - Gombos régi emlékei. - Árpádháti b. Margit, életrajz, 1907, Kalocsa. - Sajtó alatt van: Dunaföldvár multja és jelene, melyet szülővárosa ad ki. - Cziráky a vármegyei Történelmi Társulat működő és választmányi tagja.
Danicsics György.
Danicsics György, szül. Újvidéken, 1825-ben. A jogtudományokat Budapesten kezdte és Bécsben folytatta, a hol megismerkedett a nyelvújító Karadzsicscsal. Ez ismeretség következtében félbehagyta a jogi pályát és a nyelvtudománynak élt. 1856-ban a belgrádi nemzeti könyvtár könyvtárnoka, 1859-ben pedig a szláv nyelvészet, általános irodalomtörténet és széptan tanára lett a belgrádi főiskolán és ott maradt 1864 végéig. 1865-ben a zábrábi délszláv akadémia meghívta titkárának, Danicsics elfogadta e meghívást, Zágrábba költözött és ott maradt 1873-ig. Ez évben ismét a belgrádi főiskola tanára lett, de nemsokára megint Zágrábba tért vissza, hogy közreműködjék a szerb és horvát nyelv nagy szótárának kidolgozásában. Zágrábban halt meg 1882-ben.
Művei: "Rat za szrpszki jezik i pravopisz" ("A szerb nyelv és helyesírásért való harcz") czímű értekezésével kezdte meg irodalmi működését. Ez értekezésével vonta magára a tudós világ figyelmét. Egész életén át sokat dolgozott, és pedig nagy sikerrel, a szerb nyelvészet terén. Megírta a szerb nyelvtan összes részeit, számos nyelvtani értekezése örökbecsű. Összeállította a szerb irodalmi régiségek szótárát. Szerb nyelvre rermekűl fordította az Ó-testamentumot, Majkov orosz író Szerbek történetét s Muravijev orosz író liturgiáról szóló leveleit.
Danninger József.
Danninger József, tanítóképző tanár, szül. 1839-ben, Csonoplán. Kalocsán 1859-ben az elemi mintafőiskolánál altanító lett; azután rendes tanító és tanítóképző-segéd; rövid idő mulva helyettes képzőtanárnak nevezték ki. 1869-ben a sárospataki állami tanítóképző-intézetnél rendes tanár lett. 1872-ben a pozsonyi tanítóképzőhöz helyezték át. 1890-ben nyugdijba vonult, A minisztérium 1869-ban Németországba küldötte a külföldi népoktatási intézetek, különösen a weimáriak tanulmányozására. Számos tanügyi czikket írt.
Munkái: A magyar körmondattan, Pozsony 1878. - A magyar nyelv tanítása a népiskolákban. U. ott, 1879. - Nyelv- és mondattanainkban létező fogalomzavarról. U. ott, 1879. - (Ism. Egyet. Philol. Közlöny, 1880), - Német körmondattan. U. ott, 1879. - Nyelvtanirodalmi szánandó állapot. U. ott, 1882. - Az összetett mondat tana, vagyis rövid mondatkötéstan tanítóképzőintézetek és felsőbb osztályok számára. U. ott, 1880. - A magyar nyelvtan eredményei, Népoktatási intézetek számára. U. ott, 1888. - Mit mívesnek nyelvtaníróínk? U. ott, 1890.
Decsy Géza.
Decsy Géza, tanítóképző tanár, szül. 1850-ben, Baján 1873-tól 1876-ig tanítóképző-intézeti segédtanár volt Csongrádon; 1876 óta állami tanítóképző-intézeti rendes tanár Aradon. Tanügyi czikkeket, bírálatokat, továbbá kölseményeket, humoros dolgozatokat írt. Aradon az Alföld és Arad és Vidékérnek munkatársa volt.
Demuth Gyula.
Demuth Gyula, bajai városi népiskolai tanító és az ottani állami kertész-iskolában a közismereti tárgyak előadója, szül. 1865-ben. Több vidéki lapnak munkatársa volt. Főleg sok állatvédelmi czikket és utirajzot írt.
Munkái: Olaszországi útiemlékek. - Képek az osztrák fővárosból. - Egy körút a világszép Erdélyben. - Az én katonáskodásom. - Ő írta a sok ezer példányban közkézen forró Bécsi Kalauz czímű művet is, mely évekig az egyetlen magyar szövegű vezető volt a császárvárosban.
Derra György.
Derra György, szül. Újvidéken. 1844-ben. Budapesten jog- és államtudományi tudorrá avatták. Ezután Újvidéken a görög-keleti szerb főgimnáziumban tanári állást foglalt el és itt több mint harmincz éven át működött. 1906-ban nyugalomba vonult. Sokat utazott és utazásait le is írta:
Művei: "Uszpomeno iz Italije" ("Emlékezetek Olaszországból"` hét vaskos kötetben, 1892.) "Putopiszne czrte iz Ruszije" ("Úti rajzok Oroszországból", 1897.) - Írt azonkívül tudományos értekezéseket, egyebek között egy nagyobbszabású munkát "Agrarno pítánye a Rimulyáná" ("Az agrár kérdés a rómaiaknál") czím alatt. Brancsics tanárral egyetemben szerzette a Magyar-szerb (1889) és Szerb-magyar szótárt (1894). - Francziából fordította Bernardin de Saint Pierre "Pál és Virginia czímű regényét.
Deszpotovics Péter.
Deszpotovics Péter, szül. Zomborban. 1847-ben. Szülővárosában tanítóskodott, majd Szerbiába ment, hol az alekszináczi tanítóképző igazgatója lett. Nyugalomba 499vonulva, Belgrádban politikával foglalkozik és a "Szrpszka Zasztava" (Szerb zászló) czímű politikai lapot szerkeszti.
Művei: Ifiú korában novellákat írt, melyeket a "Danicza" és "Javor" czímű szépirodalmi folyóiratokban közölt. "Zsalosztan Badnyi dán" (A szomorú karácsonyest") és "Mileta" czímű elbeszélései külön könyvekben láttak napvilágot. Egy "Sztanko és Milka" nevű verses époszt is írt, mely 1868-ban jelent meg. Oroszból fordította Puskin "A kaukázusi rab" czímű költői elbeszélését. - Pedagógiai irodalommal is foglalkozott és e téren számos értekezésén kívűl, az "Isztorijszka pedagogika" ("Történelmi pedagógia") czímű művet írta.
Dimitrijevics Mihály.
Dimitrijevics Mihály, volt orsz. képviselő, szül. Újvidéken 1846-ban. A jogot elvégezvén, szülővárosában aljegyző lett, később az árvaszék bírája, mely állásában 1882-ig maradt. Ez időtől fogva nem hivataloskodott többé, de mint hírlapíró és országgyűlési képviselő működött a közéletben. Meghalt Újvidéken 1889-ben. Irodalommal sokat foglalkozott. Írt irodalomtörténeti értekezéseket és bírálatokat. Művei eddigelé nem jelentek meg összegyűjtve.
Dombi Márk dr.
Dombi Márk dr., bajai cziszterczi tanár, szül. 1869-ben. Életrajzát szülővár megyéjének monografiájában közöljük. Bajára 1896-ban került.
Munkái: Kölcsey mint kritikus (Székesfehérvár, 1896.) - Vajda János költészete (Kath. Szemle, 1900.) - II. Rákóczi Ferencz a költészetben (1904). - Reviczky Gyula költészete (Kath. Szemle, 1906.) Ezeken kívül számos czikket írt lapokba és folyóiratokba.
Donáth Gyula.
Donáth Gyula, egyetemi tanár, orvosdoktor, szül. 1849-ben Baján. 1871-ben az innsbrucki egyetemre, Maly R. tanár mellé került assisztensként, hol 1873-ban orvosdoktori oklevelet nyert. 1874-ben Schneider tanár meghívására a bécsi egyetem első vegyészeti tanszékénél az assistensi állást foglalta el. 1876-ban Gráczba ment, hogy az időközben oda áthelyezett Maly műegyet. tanár laboratoriumában a vegyészet gyakorlati tanítását vezesse; ugyanott 1877-ben az általános és fizikai vegytan magántanáraként habilitáltatta magát. Az 1677-78-iki orosz-török háborúban mint műőtőorvos vett részt; két hónapig a Sipka-szorosnál a kazanliki tábori kórházak főorvosaként működött és 1878 január 7-9-én a Sipkaszorosnál vívott csata után, mint török részről való parlanlemtair Kazanlik városát a győztes oroszoknak átadta. Azután a drinápolyi kórházakban, valamint a Boszporus magaslatain táborozó csapatoknál működött. A háború befejeztével szülővárosába visszatért, hol orvosi gyakorlatot folytatott. 1883-ban ideggyógyászati tanulmányútra Berlinbe ment, hol egy évet Westphal ideg- és elmegyógyászati klinikáin töltött, de egyszersmind Helmholtz Duboys-Reymond es Virchow laboratoriumban is dolgozott. Miután még egy ideig Párisban Charcotnál a Salpetrièren tartózkodott, 1885-ben Budapesten, mint idegorvos, állandóan letelepedett. A szakirodalomban kiterjedt munkásságot fejtett ki és kiváló szakczikkeinek szánna megközelíti a 300-at. 1893-ban a budapesti egyetemen az idegbetegségek magántanára, 1908-ban rk. tanára lett. 1901 óta a Szent István-kórház idegosztályának főorvosa. 1890 óta szerkesztője az általa alapított "Klinikai Füzetek"-nek és 1909 óta, főszerkcsztője az "Epilepsia" nemzetközi folyóiratnak, melynek franczia, angol és német a hivatalos nyelve. Egyszersmind főszerkesztője a "Pesten Medizinisch-Chirurgische Presse"-nek. Az epilepsiáról szóló dolgozatait, New-York államának az epilepsiások számára alapított Craig-coloniája, a nemzetközi díjjal tüntette ki.
Dömötör Aladár dr.
Dömötör Aladár dr., apatini kir. járásbíró, szül. 1877-ben, Zomborban. Jogtudományi czikkeket írt szaklapokba. Tárczaczikkei a Bácskában és más lapokban jelennek meg. Tudományos felolvasásokat tart az apatini Szabad Lyceumban.
Dömötör Győző.
Dömötör Győző, előbbinek fia, szül. 1880-ban, Zomborban. A zombori kir. törvényszéknél jegyző. Aesthetikai és encyklopedikus czikkeket írt a Zomborban megjelenő lapokban. "A görög nő világa a régi Athénben" (Zombor, 1909) czímű munkája önállóan is megjelent.
Dömötör Pál (id.).
Dömötör Pál (id.), bajai ügyvéd és Bács-Bodrog, Baranya s Tolna vár megyék táblabírája, szül. 1770-ben, meghalt 1847-ben Baján. Nagy kedvelője volt az irodalomnak; hőskölteményeket s útirajzokat írt. Tekintélyes szereplése volt a vármegyei közéletben. Báró Orczy László, a jankovácziak volt földesura, 1804-ben az ő véleménye alapján tett a legfelsőbb helyen lépéseket Jankovácznak mezővárossá emelése iránt s 1808-ban Dömötör Pál tartotta Jankovácz, mint mezőváros első tisztújítását. Ezt az érdekes jog- és kultúrtörténeti okiratot a Bács-Bodrog Vármegyei Tört. Társulat 1908-iki Évkönyvében közölte.
Munkája: Szűnő bánat és fakadó öröm, melyet Radványi gr. Győry Ferencz úr Bács-Bodrog vármegyén főispáni székébe való fényes iktatásának alkalmával érezett Pest, 1821. - Közirati 500munkái: Úti képek a jó magyar világból. Kalmár József rendezte sajtó alá; de nem jelent meg; ebből mutatványúl Berzsenyinél tett látogatását a Hölgyfutár hozta 1660 75. cz. továbbá Kétágú korbács, Hellasz romjai és Szabadsajtó cz. publiczisztikai munka. - Levelezésben állott Kiss Jánossal, Virág Benedekkel és Kazinczy Ferenczczel; 1823-ban meglátogatta Berzsenyi Dánielt és ez útját leírta az Úti képek czímű munkájában.
Dömötör Pál.
Dömötör Pál, kir. táblai bíró, előbbinek fia, szül. 1844-ben, Baján. Két évig Baján ügyvédkedett; azóta a bírói pályán működik. 1887 óta vezető járásbírája a zombori kir. járásbíróságnak. Az irodalomban az 1863-ik évben, a "Vasárnapi Ujság"-ban lépett fel egy költeménynyel. A "Fővárosi Lapok"-nak 1865 óta állandó munkatársa volt s 1867-től fogva már a fővárosi szépirodalmi lapok majd mindegyikében jelentek meg lírai költeményei. Fordításai a szerb költészetből ide értve a világirodalmi jelentőségű népkölteményeket is - vaskos kötetre rúgnak, melyekből a lapokban sokat kiadott, így Jovanovits Iván, Kosztits Lázár és más szerb költőkből, főleg pedig a szerb népkölteményekből, mely utóbbiak önálló gyűjteménye "A szerb múzsa népénekeiből" czím alatt vár kiadásra. "A dal" czímű tankölteménye a Kisfaludy-Társaság 1887-iki pályázatán dicséretet nyert és a társaság Évkönyvében (XXI. kötet) megjelent. A Tóth Kálmán szobrának leleplezésére írt s a bajai hölgyek díjával pályakoszorúzott ódáját a szobor leleplezésekor (1894) maga szavalta el. Az országos Jókai-ünnep alkalmából (1894) írt ódájával pedig a Kassai Irodalmi Társaságnál lett pályanyertes.
Munkái; Dömötör Pál költeményei. Zombor, 1876. - Úabb költeményei. U. ott, 1884. A perlekedő atyafiak. Bpest, 1855. - Az újoncz-szökevény. U. ott, 1885. - Bácskai nóták. U. ott, 1886. - A váltó, vagy örízkedjél az uzsorásoktól. U. ott, 1886. - A selyembogár (prózában.) U. ott, 1889. - Hazugság a bűnök anyja. U. ott, 1889. - A nemzetiségek, vagy horvát, oláh, tót, szerb és németség, Legyen velünk áldás és békesség. U. ott, 1890. - A javulás útján, vagy a családi élet boldogsága. U. ott, 1890. - Közlemények. Győr, 1888. - A hegyesi (1848-iki) csata-emlék leleplelezésére, Hősök emléke czímű ódát irt. Legutóbbi kötete: Őszi Rózsák, 1895. Zombor. - Írt kritikákat is (Magyar Szemle, Bácska, Zombor és Vidéke,) A hazai anthológiákban, így a Koszoruban, (szerk. Györy Vilmos), Virágos kertben (szerk. Szász Károly), költők albumában, (szerk. Radó Antal), A magyar költészet kincsesházában (szerk. Endrődi Sándor.) költeményeivel ő is képviselve van.
Drakulics Pál.
Drakulics Pál, szül. Zomborban. 1856-ban 1882-ben lépett a közpályára, mikor Bács-Bodrog vármegye árvaszéki ügyészszé választotta meg. 1887-ben leköszönt és ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1892-ben szülővárosa orsz. képviselőnek választotta meg. 1902-ben a szerb egyházi kongresszus tagja volt. Konsztantin Mihály török krónikáját a XV. századból ismertette a "Századokban" (1876.). 1907-ben Budapesten halt meg.
Dreisziger Ferencz.
Dreisziger Ferencz, tanár, szül. 1863-ban. Baján. Sükösdön (Pestm.) működött és 1887-ben Adára ment községi tanítónak. 1900 óta a kalocsai tanítóképző intézet tanára. Irodalmi működését 1882-ben a szépirodalom terén kezdte. 1885 óta paedagogiai czikkeket írt főleg az egri Népiskolai Tanügybe s a nagyszombati Kalauzba. Tagja az Orsz. Közoktatásügyi Tanácsnak; társszerkesztője a Kalocsai Néplapnak.
Munkái: Az iskolai záróvizsgálatokról. Önképzésünk akadályai. Az első olsztály teljes vezérkönyve. A népiskolai olvasókönyvről és olvasmánykezelésről. - Lakóhelyi ismeretek. - Útmutató a Szent István Társulat osztatlan iskolai könyveinek földolgozásához. - Olvasókönyv a gazdasági ismétlő iskolás fiuk számára. - Új magyar ÁBC- és olvasókönyv. - Általános és részletes oktatástan. - Bárány Ignácz: Tanítók könyvének átdolgozása. 2. kötet. - Mócsy-Petrovácz Walter második olvasókönyv átdolgozása. - A történettanítás módszere.
Dudás Ödön.
Dudás (Muhoray) Ödön, született 1852-ben Zentán. Okleveles jegyző volt és több bácskai községben hivataloskodott. Meghalt 1889-ben Zentán. 1878-ban megindította a Bács-Bodrogh czímű évnegyedes helytörténeti folyóiratot, mely másfél éven át egyesítette a bácskai történetírók kis csoportjának egész működését. 1885-ben ismét folytatta vállalatát; de csak rövid ideig tartotta fenn. Ő pendítette meg a Bács-vármegyei monografia s a Bács-vármegyei Történelmi Társulat eszméjét és a társulatnak haláláig választmányi tagja volt. Történelmi apróbb dolgozatokat írt és sajtó alá, rendezve hagyta hátra: Guyon Richard honvédtábornok vezénylete alatt működött magyar déli hadtest naplója 1899-től, valamint az 1848-49. szabadságharczban szerepelt honvédtisztek életrajzi gyűjteményét.
Dudás Gyula.
Dudás (Muhoray) Gyula, tanfelügyelő, szül. 1861-ben, Zentán. Több évig volt a zentai gimnázium és zombori középkereskedelmi iskola tanára és a bács-bodrogmegyei történelmi társulat titkár. Számos történeti s vegyes czikket írt a Századokba és más szaklapokba.
Munkái: A zentai csata. Előszóval bevezette Szilágyi Sándor. Zenta, 1885. - Bács-Bodrog vármegye régészeti emlékei. U. ott, 1856. - A zentai ütközet és Szeged visszavétele. 1686-ban. U. 501ott, 1886. - A szabad hajdúk története. Szeged, 1887. - Szerémi György emlékírata. Bpest, 1886. - A Szeged-alsóvárosi templom művészeti szempontból. Szeged, 1887. - Kritikai jegyzetek Szeged történetéhez. Zombor, 1890. - Bácskai nemes családok. Zombor 1893. - A szerbek története. Zombor, 1894. - Az oktatásügy multja és jelene. Zombor 1901. - Az oktatás története Bácsmegyében. Zombor 1903. - József császár tanügyi utasításai. Pécs, 1903. Az oktatásügy története Zemplén vármegyében. S.-A.-Ujhely, 1906. - Kéziratban Zenta város monografiája, melynek megírásával 1889-ben a város közönsége bízta meg. - Bács-Bodrog vármegye megbízásából szerkesztette többek közreműködésével a vármegye kétkötetes monografiáját 1896-ban.
Eimann János.
Eimann János, községi jegyző Újsziváczon, hova Duchrothról (Chur-Pfalz) vándorolt be. 1793 nov. 1-től 1797-ig ideiglenesen, azontúl fölesküdt és valóságos jegyzőként viselte hivatalát.
Munkája: Der deutsche Kolonist oder die deutsche Ansiedlung unter Kaiser Joseph dem Zweiten in den Jahren 1783 bis 1787 absonderlich im Königreich Ungarn in dem Bacser Comitat. Bpest, 1822.
Eisenhut Ferencz.

Eisenhut Ferencz.
Eisenhut Ferencz, festőművész, szül. Palánkán, 1857-ben. Atyja, E. György korcsmáros, a kereskedői pátvára szánta, de az ifjút minden vágya a művészetek felé vonzotta. A későbbi jeles művészre vallanak már azok a rajzai, a melyeket kereskedő-gyakornoki éveiben papírra vetett. Pénz nélkül, senkinek a segélyére nem számítva, ment ki Münchenbe, hogy művészeti tanulmányainak alapját megvesse. Életének ez a kora tele van szenvedéssel, nélkülözéssel. A fiatal festőnövendék azonban nem csüggedett és kitartásának nemsokára eredményét is látta. Apró képei iránt érdeklődni kezdtek a műkereskedők és mestereinek a figyelme is ráterelődött szokatlanul erős tehetségére. Tanulmányainak végeztével régi vágyát is elérte: a napsugaras Keletre utazhatott, a hol művészlelke a festő számára csodás kincsestárat talált. Színhatásokban megkapóan gazdag és érdekes, bizarr képeket hozott haza erről az útjáról. Ezekkel a képeivel azután egy csapásra megalapította hírnevét. A műárusok keresték vásznait, a melyeknek a kelendősége azután arra bírták a művészt, hogy újra és újra felkeresse afrikai és ázsiai tájait. A Képzőművészeti Társulat kiállításain hamarosan a legkeresettebb festők egyike lett. Gül Baba halála czímű színpompás képével az állami aranyérmet nyerte el, művét a király vásárolta meg, míg az Álom czímű keleti képet a Magy. Nemzeti Múzeum számára vásárolták meg. Ez kezdete volt későbbi komolyabb sikereinek itthon a hazában. Számos kitüntetés jutalmazta a jeles művészt, a kit a külföld is megbecsült. Különösen pártfogolta őt Luitpold bajor királyi régensherczeg, a ki számtalanszor felkereste a műtermét és hívta meg a művészt az udvarába. Képei a budai királyi várlakban, a müncheni Pinakothekben, a német, franczia, spanyol és amerikai állami és magánképtárakban sok helyen megtalálhatók. A berlini 1893. évi kiállításon szintén aranyéremmel ismerték el a jelességét. Szülővármegyéje is hálás volt kitünő fiához: az ezredév emlékére megfesttette vele a zentai csatát, mely hatalmas arányú képe a vármegyeház dísztermét ékesíti. A jeles művész iránt való kegyeletből, monografiánk e kötetében műlapon mutatjuk be ezt az alkotását. Eisenhut Ferencz művészpályája, sajnos, hamar szakadt ketté: élete delén, 1903-ban meghalt Münchenben, a mint éppen egy nagy munkáját fejezte be, mely ma az özvegye birtokában van, Palánkán.
Érdújhelyi Menyhért.
Érdújhelyi Menyhért, volt zentai plebános, szül. 1860-ban, Zentán. 1882-ben kalocsamegyei miséspappá szentelték föl és több bácsmegyei községben segédlelkészként működött. 1887-től segédlelkész és hitoktató Újvidéken, egyúttal a szerb-horvát nyelvet is előadta az ipariskolában. Később zentai plebános lett, de legutóbb kivándorolt Amerikába. Írt számos történeti értekezést a Bács-Bodrogmegyei Történelmi Társulat Évkönyvébe és a tudományos szakfolyóiratokba.
Nagyobb czikkei: A szerémi magyarok. Kalugyerek reformja. - A magyarországi szerb papság. - Szerkesztette a Kath. Hitoktatás cz. hitelemzési folyóiratot. Önálló munkái: "Újvidék. Története", (melyet a város megbízásából írt.) Újvidék, 1894. - Péter és Bánk bán összeesküvése. Újvidék, 1893. - Ő írta e munka számára az Újvidéket tárgyaló fejezet nagy részét.
Erődi D. József.
Erődi Dániel József, gimnáziumi tanár, lapszerkesztő, szül. 1844-ben, Baján. 1868-ban misés pappá szentelték. 1868-69-ben Pannonhalmán hitszónok volt, 1869-72-ben tanár volt Sopronban, 1872-76-ig Esztergomban, 1876-79-ben ismét Sopronban. Ez évben a rendből kilépett. Július 8-án a nagykikindai gimnáziumhoz választották meg tanárnak, hol 1893 február 7-én bekövetkezett haláláig működött. 1863 óta jelentek meg dolgozatai a szépirodalmi és egyházi lapokban. Költeményein, emlék- és üdvözlőbeszédein, egyházi értekezésein kívül, számos munkát írt.
502Munkái: Költemények, Győr, 1869. - A nemzeti verselés szabályai. U, ott, 1870. - Költészettan középtanodai és magánhasználatra. U. ott, 1874 (2. átdolg. kiadás, Bpest, 1878). - Társas dalok. Esztergom, 1875. - Idegen.dalok. Ford. U. ott, 1375. - Buda halálának széptani tanulmánya. U. ott, 1876. - Emlékbeszéd Deák Ferencz fölött. Tartotta az esztergomi főgimnázium gyászünnepélyén 1876 febr. 15. Győr, 1876. (2. kiadás. Bpest, 1883.) - A "Soproni és művészeti kör" alapszabályai. U. ott, 1877. (A kör szervezetében alapítóként vett részt és első titkára volt.) Eredi Dániel újabb költeményei. U. ott, 1878. - Petőfi költészetének nemzeti idomairól. U. ott, 1879. - Latin nyelvtani verses szabályok. Temesvár, 1880. (2. kiad. Nagy-Kikinda, 1885). - Erődi Dániel újabb költeményei. Második gyűjtemény. Sopron, 1881. - A közoktatás napi kérdéséhez. Nagy-Kikinda, 1885. - Király- és hondalok. U. ott, 1887. - Nova et votera. Költemények. Bpest, 1888. - Aesthetikai tanúlmány. A költői syllogismusról. U. ott, 1888. - Erődi Dániel költeményeiből. Új gyűjtemény). Bpest, 1890. - Pacsirtadaltól a szatíráig. U. ott, 1892. - Szerkesztette a Kikindai Közlönyt 1882 január 1-től Koós Istvánnal, november 19-től haláláig egyedül; e lapnak alapítója s kiadótulajdonosa is volt.
Evetovich János.
Evetovich János, bácsi plébános, szül. 1860-ban Bácsalmáson. 1885 június 26-án misés pappá szentelték fel, azután káplán volt Bátyon, Böködön, Katymáron, Bajmokon. Jelenleg bácsi plébános és a Bács-Bodrogmegyei Irodalmi Társaság választmányi tagja.
Munkái: Bács vármegye multja, a bunyeváczok és sokaczok történetéből. - Képek Baja város multjából. - Több egyháztörténetí értekezést irt a Kath. Szemlébe. Költeményeket fordított külföldi költők műveiből: francziából: Chateaubriand, Falconnet, Rebaul, Loprad; németből: Weber, Hensel Luiza, Uhland, Schiller, Görres; olaszból: Petrarka, Dante, Monzoni, Mili; angolból: Moore Tamás, Wordsworth. Ilemaus Felicia; spanyolból: Lopez y Vega és Carpio. - A szokás legyőzi a természetet cz. olaszból fordított regénye jelent meg. - Ő írta e munka számára a sokaczok néprajzát.
Falusy István.
Falusy István, főgimnáziumi tanár, szül. 1842-ben Baján. 1872 óta tanár a lőcsei kath. főgimnáziumban, hol a mennyiségtant és a természettant adja elő. Programmértekezése: A mathematikai és csillagászat az araboknál a VIII. században. Egyéb czikkei a tanügyi szaklapokban jelentek meg.
Famler Gusztáv.
Famler Gusztáv Adolf, torzsai evang. lelkész, szül. Modorban, Pozsonymegye, 1851-ben. Az evang. theológiát hallgatta Sopronban, a jenai, halle-wittenbergi és berlini egyetemen. Torzsán 1881-ben választották meg evang. lelkésznek.
Irodalmi téren nagy tevékenységet fejt ki. A Budapesten megjelenő és az evang. népnek szánt "Grüss Gott" czímű képes hetilapot öt éven át szerkesztette. Történelmi műveiből és valláserkölcsi tartalmú hosszabb elbeszélései közül megemlítendők: Thurmweihe zu Cservenka (1879), Torzsa und seine Ansiedlung (1884). Der Riedbauer (1881). - ChristianTraugott, oder die Lebens-schieksale eines evang. Predigers in Ungarn (1892). - Hochmut kommt vor dem Fall (1395). - Gott verlässt die Seinen nicht (1895). E három utolsó művet a Luther-társaság adta ki. - Erzählungen für das Volk, II. kötet. (1899). - "Luthers Kathechismus, mit Anmerkungen versehen" (1901). - A Bécsben megjelenő "Deutsch-Oestarreichische Literaturgeschichte" munkatársa. A "Missiói Lapok" "Evang. Családi Lapok" "Evangelikus Őrálló" munkatársa és levelezője stb. E monografia számára néprajzi tanúlmányt írt.
Farbál József.
Farbál József, szül. 1860-ban, Kulán. 1885 óta tanító Óbecsén. A helyi és megyebeli lapokba írt czikkeket, majd az Óbecse és Vidéke hetilap szerkesztője lett.
Önálló munkái: Huszonöt éves története az óbecsei lövész-egyletnek. (1903.) - Csupor Gyula élete. - Daloskönyv a népiskolák részére. - A tanítói nyugdíjtörvény revíziója.
Farkas László.
Farkas László dr., a Rókus-kórház főorvosa Budapesten, szül. 1846-ban Jánoshalmán. 1870-ben nyert orvosdoktori oklevelet a budapesti egyetemen. Orvosi czikkeket írt az Orvosi Hetilapba és a Vasárnapi Ujságba. Golyó történetéből, A "Vörös kereszt", 1892. Védekezés a kolera ellen. A hadegészségügy reformja. Budapest, 1887.
Fekete József.
Fekete József, középiskolai tanár, szül. 1833-ban, Baján. 1861-ben a pesti m. kir. főgimnázium tanára lett, október 18-án ugyanott helyettes és 1866-ban rendes tanárnak nevezték ki. 1879-ben nyugalomba vonult és jelenleg nevelő- intézet tulajdonosa Budapesten. Szerkesztette az Ifjúság Lapját 1867-től 1870 február 20-ig s a Tanúló Ifjúság Lapját 1870.
Felekiné-Munkácsi Flóra.
Felekiné-Munkácsi Flóra, színésznő, szül. Baján, 1836-ban. Atyja (Gaidler) Munkácsi név alatt vidéki színész és anyja, szül. Mészáros Anna, színésznő volt. Már gyermekkorában rokonszenvet és képességet mutatott a színi pálya iránt s 14 éves korában Aradon és Nagyváradon a szende szerepeket nagy hatással adta. Kiképeztetése czéljából Bécsbe ment egy nevelőintézetbe, hol az intézet által rendezett német előadásokban részt vett és általános elismerést aratott. Bécs tekintélyes egyénei óhajtották őt a német színészet részére megnyerni, ő azonban Magyarországba jött s 1855-ben fellépett a pesti Nemzeti Színházban. Meglepő tehetsége, ügyes játéka csakhamar a közönség kedvenczévé tették. Eleinte nagy nehézségekkel küzdött. elsőrangú szerepeket nem tudott kapni, 503de el nem csüggedett; végre a Czigány színműben Rózsi szerepét adta s ez megalapította hírnevét. 1858-ban Feleld Miklós neje lett. Külföldi csevegések czímű tárczája jelent meg a Fővárosi Lapokban. Töredékeket közölt naplójából; Az én első fölléptem a Nemzeti Színházban. Úttörő művésznő volt és elsőrendű alakító, a ki egész iskolát teremtett művészetével és a közönségnek állandóan kedvencze volt. Számos kiváló szerepet kreált, melyekben eddig senki sem múlta felül. Meghalt 1907-ben.
Ferenczy József.
Ferenczy József dr., műegyetemi tanár, a Petőfi-társaság tagja, az országos közoktatási tanács volt titkára., szül. 1855-ben április 29-én, Baján. 1878-ban a fehértemplomi állami gimnáziumhoz nevezték ki tanárnak, hol 1883 márczius 30-ig tanított, midőn az országos közoktatásügyi tanács jegyzője lett. Irodalomtörténeti czikkeinek, szépirodalmi dolgozatainak, eredeti s fordított közleményeinek és bírálatainak a száma oly nagy, hogy azokat itt felsorolni nehéz. Mind e czikkek, értekezések és tanulmányok fővárosi és vidéki lapokban és szakfolyóiratokban jelentek meg.
Fontosabb munkái: Tompa Mihály. Kassa, 1877. - A lélektani tanúlmány föltétlenül szükséges a művészetekkel foglalkozóknak. Bölcsészeti értekezés. Birnberg után ford. Kassa, 1877. Obernyik Károly szépirodalmi összes munkái. Sajtó alá rendezte s életrajzzal kiegészítette. Bpest, 1878-79. Négy kötet. - Garay János életrajza. 40 arany jutalmat nyert pályamű. U. ott, 1883. - Czakó Zsigmond összes művei. Sajtó alá rendezte és életrajzzal bevezette. Bpest, 1883-84. Két kötet. - Katona József Pozsony, 1884. - Báró Eötvös József. U. ott, 1885. - Kossuth Lajos. Pozsony, 1885. - Trefort Ágoston. Pozsony, 1886. - Mit prédikált egy falusi pap a felebaráti szeretetről. Bpest, - Hogyan gazdagodott meg Khon Ábrahám szemétből. U. ott, - Mi van megírva a csillagokban. Tanúlságos história. U. ott, - Erdős Péter története. U. ott. - Magyar hírlapirodalom története 1780-tól 1864-ig. A Magyar Tud. Akadémiától az Athenaeum-díjjal jutalmazott pályamű. Bpest, 1887. - Gróf Dessewffy Aurél összes művei. Sajtó alá rendezte, életrajzzal és jegyzetekkel kísérte. U. ott, 1887. - Magyar mesekönyv jó gyermekek számára. U. ott, 1887. - A főváros elinni népiskoáliról. U. ott, 1888. - Gróf Dessewffy József munkái. III. kötet. Levelek 1812-45. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel kísérte. U. ott, 1888. - Szerkcsztette 1888-ban a győri Egyetemes Könyvtárt, A Költők Lugasa cz. kiadványt. - Szavaló könyv. Bpest, 1887. Versszavaló. U. ott, 1888. - Szerkesztette a nép számárra 1855-től "Históriák és Nóták" és 1887-től a "Magyar Mesernondó" cz, gyűjteményeket. Bpesten. 1888. Pulszky Forencz életrajza. Pozsony, 1893. - Az Orsz. Közoktatási Tanács. Bpest, 1896. - Bosznia felé. Győr, 1895. - Aesthetikai és műtörténeti czikkek. Bpest, 1898. - Irodalmi dolgozatok. Bpest, 1899. - A szépművészetek Spanyolországban és Murillo, Kolozsvár, 1900. - Felolvasások az irodalom és szépművészetek köréből. Bpest, 1909.
Fialla Lajos.
Fialla Lajos dr. orvos, szül. 1829-ben, Szabadkán. Midőn a szabadságharcz kitört, ő is beállott az 5-ik önkéntes zászlóaljba; résztvett a hegyesi, szeghegyi, kisbéri, kamenicziai, szőregi csatákban és Soborsinnál az oroszok kezébe s tőlük az osztrákokéba: Aradra kelült. Az orvosi tanfolyamot 1849-1855-ig Bécsben végezte; 1857-ben Bukarestbe költözött és gyakorló orvos lett. 1859-ben az ottani Kolcza-kórházban elsőrendű orvosi állomást nyert. 1860-ban az oláhországi orvosi nevelőintézet boncztanárává nevezték ki. Bukarestben a legmagasabb köröknek kedvelt orvosa s az ottani szegény magyaroknak valóságos gyámolítója volt; ingyen gyógyította s gyógyszerrel is ingyen látta el őket. Orvosi apróságokat írt a Bukaresti M. Képes Naptárba 1890-re. Munkája: Az orosz-török-oláh háborúból. Visszaemlékezés. Kolozsvár, 1893.
Flesch Ármin.
Flesch Ármin dr., mohácsi főrabbi, szül. 1865-ben Bácsalmáson. 1887-ben bölcsészeti doktorrá avatták és 1888-ban rabbi-oklevelet nyert.
Munkái: Maria ben Simon ben Anatoli mint exegeta. Adalék a biblia allegorikus magyarázatának történetéhez. Bölcsészettudori értekezés. Bpest, 1887. - Élethivatásom. Székfoglaló beszéd, 1889. Pécs. Jákob Abbamari mint exegeta. 1887. - Gondolatok a talmudban. 1899. (Zenta.) A rabbi és hitközsége. 1907. - A mohácsi chevra-kadischa története 1900. - A zsidó (Mohács). Ezeken kívül számos czikket, szónoki munkát írt és felolvasást tartott.
Flóris Benő.
Flóris Benő, ref. néptanító, szül. 1825-ben, Pacséron. Báró Eötvös József közoktatásügyi miniszter Berlinbe akarta kiküldeni a porosz nevelési rendszer tanulmányozása végett, de Flórisnak elébb a német nyelv elsajátítását ajánlotta, mire ő a Szepességbe rándult; de ide is elhatott a szabadságharcz szelleme és Flórist magával sodorta. A szabadságharcz után 1850-ben Ráczkevén állapodott meg mint tanító; három év mulva Tatán nyert alkalmazást, hol azóta működik. Iskoláját az egyházmegye két ízben jutalmazta. Több értekezése jelent meg a tanügyi lapokban és három kisebb munkája.
Forgács Endre.
Forgács Endre (álnéven Kajabusz), szül. 1849-ben. A ref. teologiai tanfolyamot Sárospatakon végczte, hol egy évig a progimnázium tanára volt. 1884-ben Czeglédre került, onnan Sárbogárdra ment, hol pappá választották. Kajabusz álnéven számos humoros czikke jelent meg a Bácskában.
504Frankl István.
Frankl István id., szül. 1835-ben. 1857-ben a szabadkai gimnáziumhoz nevezték ki tanárrá, majd az intézet igazgatója lett. 1870-ben már bácsmegyei kir. tanfelügyelő, 1874-ben pedig az újvidéki kir. kath. magyar főgimnázium igazgatója 1890-ig. Írói munkásságát paedagogiai és tanügyi, majd történeti tartalmú dolgozatok jelzik. Számos czikke a nőtanítói intézménynyel foglalkozik. 1875-ben "Ujvidék" czím alatt Újvidéken az első magyar politikai és társadalmi hetilapot alapította, melyet négy és félévig szerkesztett. Szerkesztése alatt a lap minden számában jelentek meg tőle politikai, társadalmi és közmívelődési czikkek, melyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezidőtől kezdve Újvidéken a magyarságot is tényezőnek s fokonként irányadó tényezőnek tekintették. Nem kis érdeme e lapnak a "Bácsmegyei Történelmi és Régészeti Társulat" megalakulása. Az "Ujvidék" vetette fel egy ilyen társulat eszméjét. 1885-ben a király a tan- és közügyek terén kifejtett hasznos működése elismeréseül a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A mult század kilenczvenes éveiben megírta Bács-Bodrog vármegye egyetemes tanügyi történetét, mely a megye milléniumi Monografiájában jelent meg. Ugyanott jelent meg tőle Bács-Bodrogmegye ethnografiája képekkel illusztrálva. Ugyancsak tőle jelent meg 1899-ben "Szabadka szab. kir. város ismertetése", melyet a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Szabadkán tartott XXX. vándorgyűlése alkalmával, a városi törvényhatóság megbízásából írt és szerkesztett. "A kaponyai ütközet. 1849 márczius 5." czím alatt írta meg önálló füzetben a kaponyai győzelmes csata történetét a bácskai szerb lázadás hátterében, Az emlékirat az ütközet félszázados emlékezetére Szabadkán a Nemzeti Casinó előtt és a határában levő kaponyai térségen emelt két emlékoszlop felavatási ünnepélyére, 1899-ben jelent meg.
Fridrik Tamás.
Fridrik Tamás, népiskolai tanító s ipariskolai igazgató, szül. 1829-ben, Bácskertesen. Az 1848-49-iki szabadságharczban ő is részt vett és Damjanics táborában szolgált; ott volt mint tiszt Budavár ostrománál és a várfalról leesvén, sokáig betegen feküdt. 1852-ben végezte Szegeden a tanítóképző-intézetet; ösztöndíjban részesült. Adán választották meg tanítónak 1853-ban és ott működik jelenleg is. 1867 óta a bács-tiszavidéki r. kath. tanítóegyletnek alelnöke; tíz évig volt járási faiskolafelügyelő s selyemtenyészeti felvigyázó. A felnőttek esti oktatása, a tanyai iskolák keletkezése, olvasókör, népiskolák felállítása, ipariskolák megkezdése, vezetése s újból való szervezése, faiskola létesítése és a selyemtenyésztés körül kifejtett tevékenysége a magyar kormány részéről a hatvanas és hetvenes években több ízben elismerésben és jutalomban részesültek. Nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki és számos közhasznú értekezést írt.
Munkái: Bács-Bodrog vármegye földrajzi, történelmi és statisztikai népszerű leírása. Szeged, 1878. Térképpel. - Bács-Bodrog vármegye rövid leírása. Földrajzi alapfogalmakkal és családok számára. U. ott, 1880. Térképpel. 2. kiadás. Zenta, 1881. - Többi kiadásai: Nagykárolyban, Óbecsén és hét kiadás Zentán, 1892. (29 ezer példány kelt el.) - Bács-Bodrogmegye színes térképe. Szeged, 1885.
Fuchs Ignácz.
Fuchs Ignácz, könyvnyomdatulajdonon és hírlapíró. Újvidéken nyomdát alapított és 1857-ben Neusatzer Kreisblatt czímmel, az első német lapot indította meg ott, mely később Neusatzer Lokalblatt und Bácskaer Bote cz. alatt, majd Bácskaer Bote czimet vett fel és jelenleg Bács-Bodroger Presse czím alatt politikai hetilapként jelenik meg. E lapokat haláláig szerkesztette is. Azon kevesek közé tartozott, a kik az Újvidékre nézve szomorú Miletics-korszakban a törvényhatósági életben nemcsak kitartással küzdöttek, hanem a kisebbségben levő német ajkú, de magyarúl érző polgárság élén előkészítették a talajt, melyen ma már, mint biztos alapon, sikeresen működhetik a törvényhatóság. Meghalt 1877. Újvidéken.
Futtaky Gyula.
Futtaky Gyula, hírlapíró, szül. 1850-ben Újfutakon. Bende Imre, akkor újfutaki plébános, később nyitrai püspök pártfogása mellett tanult. 1870 elején lépett be Rákosi Jenő Reformjához korrektorként; itt mint országgyűlési tudósitó is működött; azután átment a Pesti Naplóhoz. 1873 január 1-én belépett a Pester Correspondenz szerkesztőségébe, a melyet azonban csakhamar elhagyott. Miután szerbül és horvátul tudott, lement. Karlóczára s az akkor ott működő szerb kongresszus tanácskozásairól az összes lapoknak ő küldötte a híreket, sőt a Miletics és társainak titkos konspirácziójáról is ő értesítette a sajtót. Azután Zágrábba utazott és az ottani mozgalmas tartománygyűlés tárgyalásairól és a titokban folyatott összeesküvésekről küldött sokszorosított tudósításokat, 1874 elején a P. Napló és a P. Lloyd állandó tudósítójaként, az akkor készülődő fúzió szükségét hangsúlyozta a P. Naplóban; a fuzionális tárgyalásokról nap-nap után írt. 1875 505deczember 18-án megindította a Budapester Correspondenc czímű kőnyomatost, mely a bel- és külföldi sajtónak állandóan politikai híreket szolgáltatott magyar és német kiadásban; azonkívül a reportagenak addig nálunk ismeretlen mérvű s tartalmú termékeivel látta el lapját; az orosz-török háborúról, a berlini kongresszusról, a boszniai okkupáczióról, a magyar delegáczió összes tárgyalásairól, különösen annak zárt bizottságairól, a magyar és osztrák kormány között évről-évre folyt tárgyalásairól, hadseregünk évi hadgyakorlatairól szóló tudósításai a világ majdnem összes lapjaiban megjelentek. A hetvenes években számos czikke jelent meg neve alatt és kezdőbetűkkel, különösen a berlini lapokban, a szászok állítólagos sérelmei ellen, a valuta-szabályozás kérdéséről stb.; ez utóbbi tárgyról a Pesti Hirlapba hosszú tanúlmányt írt, mely a törvényhozás elé terjesztett javaslatokra is hatott.
Füredi Ferencz Albin.
Füredi Ferencz Albin, fővárosi hivatalnok, szül. 1848-ban, Baján. 1866-ban a Szt.-Benedek rendbe lépett; 1872 július 29-én miséspappá szentelték föl; azután Pápán gimnáziumi tanár volt 1877-ig, midőn a rendet elhagyta, Budapestre költözvén, a Nemzeti Politika cz. lap belmunkatársa lett. Jelenleg fővárosi tisztviselő.
Munkája: A spanyol inquisitió vázlatos története. 1876. - Szerkesztette a Pápai Lapokat 1876 okt. 7-től 1877 szept. 9-ig.
Galambos Margit.
Galambos Margit, szül. 1885-ben, Óbecsén. A bácsmegyei és fővárosi lapokban számos költeménye jelent. meg.
Gavrilovics Bogdán.
Gavrilovics Bogdán, szül. Újvidéken, 1862-ben. Budapesten 1887-ben bölcsészettudori oklevelet nyert. Belgrádban egyetemi tanárrá választották s ott működik ma is.
Munkái: "Az egyértékű analytikus függvények előállításáról." Tudori értekezés. Bpest, 1886. "Analiticsna geometrija, tacske, prave, kruga i konicsnih preszeka" ("A pont, az egyenes vonal, a kör és a kúpátmetszetek analytikus mértana", Belgrád, 1896.) - "Teorija determinata" ("A determinaták elmélete", Belgrád, 1899.)
Geréb József.
Geréb József dr., bölcselettudor és főgimnáziumi tanár, szül. 1861-ben, Szabadkán. 1888-ban rendes tanár lett s azóta Losonczon működik. Több programértekezése jelent meg.
Munkái: Herodotos vallási és ethikai elvei. Bpest, 1883. - Aristoteles Poetikája, bevezetéssel és jegyzetekkel. U. ott, 1891. - Görög vallás és művészet. Segédkönyv az irodalom és művelődéstörténeti tanításhoz. U. ott, 1891. - Herodotos történeti könyvei. U. ott, 1892-1893; 3 kötet. (Görög-latin remekírók, bevezetéssel és jegyzetekkel, görög és magyar szöveggel. A Magy. Tudom. Akadémia class. philol. bizottsága által kiadva). - Az Olympos görög-római mythologiája. U. ott, 1893.
Girk György.
Girk György dr., pécsi püspök, szül. 1793 április 22-én, Baján. 1819-ben a történelem és egyházi jog rendes tanára lett. 1827-ben kanonokká, 1829-ben tiszai főesperessé nevezték ki. Az egyházi hívatalokban fokonként emelkedve, 1838 február 15-én adrasi fölszentelt püspök és 1839-ben érsekhelyettes lett; végre 1852 szeptember 4-én pécsi püspökké nevezték ki. Itt gyermek-szemináriumot alapított és megyei zsinatot tartott. A Szent Vinczéről nevezett szürkenénéket meghonosította stb. Érdemei elismeréseül a pápa főpapjává, a király 1863-ban valóságos belső titkos tanácsossá s a vaskorona-rend I. oszt. lovagjává, IX. Pius pápa pedig püspöktrónállóvá és római gróffá nevezte ki. Betegeskedése miatt utolsó éveiben a budai ferenczrendiek kolostorában tartózkodott, hol 1868 november 24-én meghalt. Egyházi szent beszédei és levelei nyomtatásban is megjelentek.
Gozsdu Elek.
Gozsdu Elek dr., szépirodalmi író, szül. 1849-ben. Életrajzi adatait szülő vármegyéjében ismertetjük. A zombori kir. törvényszék elnöke volt 1897-től 1906. évig. Zomborban tartózkodása alatt írt több elbeszélést és itt írta "A félisten" czímű drámáját, mely a Nemzeti Színházban 1908-ban került színre. A Szabad Lyczeumot Zomborban ő honosította meg, melynek elnöke volt. Az irodalomban rajzaival, elbeszéléseivel tünt fel 1878 óta. Írt két regényt "Az aranyhajú asszony" (Budapest, 1880), "Köd" (1882). "Tantalus" czím alatt kilencz elbeszélést adott ki. Elbeszélő irodalmunk legjava termékei közé tartoznak. 1906 óta a temesvári kir. ítélőtábla mellett kir. főügyész.
Göndör Ferencz.
Göndör Ferencz, kir. s.-tanfelügyelő, szül. Óbecsén, 1870-ben. Több tanügyi szakkönyvet írt. Legutóbb megjelent munkái közül feltűnést keltett az "Iskolán kívüli népoktatás" czímű munkája. Megjelent Budapesten. Több ezer példányban közkézen forog az 1907. évi XXVII. t.-cz.-hez a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól írt magyarázata, a mely a törvény életbeléptetésekor a hivatalos 506Utasítás kiadása előtt már könyvpiaczon volt. Elnöke volt a "Bácsmegyei Tanítószövetség"-nek és felelős szerkesztője a "Tanítószövetség" czímű tanügyi lapnak. Több vidéki lapot szerkesztett és szakczikkeivel sűrűn találkozunk a napilapok hasábjain is. Számos ifjúsági egyletet és szövetkezetet szervezett. Gazdasági előadóként éveken át bejárta Bácsmegye községeit és népies előadásokat tartott. A közoktatásügyi miniszter közhasznú tevékenységeért elismerő leiratot intézett hozzá. Összegyüjtötte kéziratban és részben nyomtatásban kiadta a bácsmegyei tiszamenti községek 1848-49-iki történetét. Munkálat alatt áll a "Tanítók kalauza" czímű szakműve.
Grcsics János.
Grcsics János, szül. 1855-ben. 1877-től 1901-ig az újvidéki szerb főgimnázium tanára volt. Jelenleg nyugalomban él Ujvidéken.
Munkái: "Kratka isztorija rimszke knyizsevnoszti" ("A római irodalom rövid története". Újvidék 1882 és 1897-ben). - Kratka isztorija sztare grcske knyizsevnoszti" ("Az ó görög irodalom rövid története" Újvidék 1883. és 1898.) - A magyar nyelv szótára: I. Magyar-szerb zsebszótár (Ujvidék 1902). II. Szerb-magyar zsebszótár (Ujvidék 1904.) - "Isztoriju szrpszke knyizsevnoszti" (Szerb irodalomtörténet, Ujvidék 1903. és 1906.) - Stivo usz isztorija szrpszke knyizsemoszti" (Olvasmányok a szerb irodalmi történethez: I. és II. (Újvidék 1906.) "Odmetnik" (Az elpártolt", Karlócza 11)03.) - "Nemacska gramatika" (Német nyelvtan. Újvidék 1906.) Magyarból fordította Csiky Gergely színműveit ("Sötét pont", "A jó Fülöp", ,,A vasember", ,,Két szerelem") és Herczeg Ferencz "Gyurkovics fiuk" cz. regényét és több, kisebb elbeszélését; németből fordította Grillpalzer "Sappho", "A toledoi zsidónő" és "Medea" cz. színműveit, Hammerling "Aszpázia" cz. regényét, Wilbrandt "Arria és Meszalina" és "Fabriczius úr leánya" cz. színműveit, Heyse Pál számos novelláját. Ő írta e fejezet számára a szerb írókra és irodalomra vonatkozó részeket.
Gubitza Kálmán.
Gubitza Kálmán, szül. Bezdánban 1870-ben. 1889-ben tanítói oklevelet nyert. Jelenleg a monostorszegi állami elemi iskola igazgatója és a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat múzeum-őre. Mint archeologus, a vármegye őskori történetének felderítése körül folytatott munkásságával jelentős eredményeket ért el. Kutatásainak ismertetése révén nevét az archeologiai szakirodalom munkásai között találjuk. Tanulmányai a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat "Évkönyve"-iben és a M. Tud. Akadémia Archeologiai Bizottságának a kiadványában, az "Archeologiai Értesítő"-ben jelentek meg. Monografiánk részére is ő írta a vármegye őskorát tárgyaló fejezetet. Ezen felül több paedagogiai szaklapnak és a helyi lapoknak is állandó munkatársa.
Gyorgyevics János.
Gyorgyevics János, volt szerb miniszter, szül. Zentán, 1826-ban. Budapesten orvosnövendék volt. Az 1848-iki és 1849-íki események következtében félbeszakította tanulmányait, melyeket tovább nem is folytatott, hanem három évig állami szolgálatban volt Zomborban, Lugoson és Temesváron. 1852-ben tanári állást nyert az újvidéki szerb gimnáziumban, mely állásban 1857-ig maradt. Innét Busapestre ment, hol a Szerb Maticza titkárának és a Letopis (Évkönyvek) szerkesztőjének választották. 1859-ben ismét visszatért Újvidékre, hol a "Szrpszki Dnévnik" (Szerb napló) czímű politikai lapot szerkesztette 1863-ig. Szószólása következtében alapitották a szerb színházat, melynek ő volt az igazgatója 1893-tól 1868-ig. Ekkor Míhály szerb fejedelem meghívására Belgrádba ment és ott átvette az ottani újonnan szervezett nemzeti színház igazgatóságát, melyet hét évig vezetett. Ettől kezdve Szerbiában élt. 1896-ban szerb vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki. Meghalt Belgrádban, 1900-ban. Írt allegoriákat, életrajzokat, szerkesztett egy latin-szerb szótárt. Lefordította Obernyik "Brankovics György" czímű színművét és Szigeti "A kísértet" és "A vén bakancsos és fia a huszár" czímű népszínműveit.
Hadzsy János.
Hadzsy János, topolyai orvos, majd a verbászi kerület orsz. képviselője volt. Kiváló emberbarát, a ki sokat tett városa és választókerülete érdekében. Halála után Topolyán szobrot emeltek neki, és 1908-ban nagy ünnepségek között leplezték le. Irodalmilag is működött és orvosi szakczikkei a szaklapokban jelentek meg.
Hadzsics Antal.
Hadzsics Antal, szül. Szabadkán, 1832-ben. A budapesti egyetemet végezte és akkor már ismert nevű író. 1859-ben az akkor Pesten székelő Matica Szerbszka, szerb irodalmi társaság főtitkárává és a társaság kiadásában megjelenő "Letopisz" (Évkönyvek) folyóirat szerkesztőjévé választották meg. Utóbb, mikor a társaság székhelyét 1864-ben Újvidékre helyezték át, ő is Újvidékre költözött és ott folytatta működését. Az ő szerkesztése alatt a Letopisz czímű folyóiratból több mint száz kötet jelent meg. Időközben szerkesztette a "Matica" czímű szépirodalmi, majd a "Mláda Szrbadija" (Új nemzedék) czímű kritikai és "Pozoriste" 507(Színpad) czímű színészeti szaklapot. 1896-ban a Matica-Társulat elnökévé választották meg. Nagyszámú ismeretterjesztő szépirodalmi, műbíráló, esztétikai, irodalomtörténeti tanulmányt és értekezést írt. Irodalmi munkáin mindenütt meglátszik a magasabb filozófiai műveltség, s méltán tartják őt tekintélynek a szerb széppróza terén. A szerb nép és a magyar haza közművelődési érdekeit szívén viseli s minden alkalommal őszintén azon működik, hogy szerb honfitársainknál testvéri szeretet váltsa föl a különben is mesterségesen szított fajgyűlöletet. A magyar irodalomból számos munkát ültetett át a szerb irodalomba. E téren szerzett érdemeinek méltánylásául a Kisfaludy-Társaság már 1867-ben levelező-tagjává. választotta, s e társaságnak több ülésén tartott felolvasást. Számos czikket és értekezést közölt a budapesti és vidéki sajtóban "Az osztrák-magyar Monarchia írásban és képben" cz. munkában ő írt a szerbekről. Nagy érdemei vannak a szerb színészet fejlesztése körül is. Négy évtizeden át valóságos lelke volt az újvidéki szerb színháznak, melynél a dramaturg, sőt az igazgató teendőit is többnyire ő végezte. Az ő művezető igazgatósága alatt a szerb színtársulat modern színvonalra emelkedett. A szerb színműirodalmat sok magyar színmű átültetésével és színrehozatalával gazdagította. A magyar és szerb irodalomban egyaránt működik. Érdemeinek elismeréseül a Matica szerb irodalmi társaság 1898-ban ünnepet akart rendezni 40 éves irodalmi működésének tiszteletére, de ő szerényen kitért minden ünneplés és ünnepeltetés elől. Kiváló érdemeit legutóbb a király is elismerte, midőn a kir. tanácsosi czímmel ruházta fel. Ő írta e munka számára a szerbek néprajzát és a gör. kel. egyházat.
Hadzsics György.
Hadzsics György, városi tanító, Újvidéken.
Munkái: Prosti opis celog zemljepoznania. Újvidék, 1844. (Népszerű Földrajz). - Pla osevno padenie Konstantinopola, 1453 . . . U. ott, 1853. (Konstantinápoly bevétele 1453-ban).
Hadzsics János.
Hadzsics János, "Szvetics Milos", szül. Zomborban, 1799-ben. 1830-ban a bácsmegyei szentszék ügyvédévé s egyszersmind az újvidéki szerb gimnázium igazgatójává nevezték ki. 1834-ben Újvidék város tanácsnokának választotta meg. 1837-ben Milos szerb fejedelem hívására Belgrádba ment s kilencz évi ott-tartózkodása alatt a szerb polgári törvénykönyvet szerkesztette. Visszatérvén Szerbiából, Újvidéken közigazgatási és törvényszéki hivatalokat viselt. 1854-ben nyugalomba vonult. 1869-ben meghalt Újvidéken. "Szvétics Milos" irodalmi név alatt, költészettel, történelemmel, nyelvészettel foglalkozott és irodalmi folyóiratokat is szerkesztett. Vannak eredeti és szerb nyelvre lefordított költeményei. Eredeti költeményei nagyobbára régi mintájú ódák és epigrammok. Sokat fordított: latinból, Vergilius Aeneisének I. és II. énekét, Horatius De arte poetica czímű episztoláját, Martialis epigrammjait németből: Herder Cid románczainak egy részét és példázatokat, Goethe néhány dalát, Schiller néhány költeményét és epigrammját, Klopstock Mcssiásának egy töredékét, Gessner idylljeit és Lessing "A bölcs Náthán" czímű színművét. Történelmi munkái: "A szerb nemzet szelleme", "A szerb felkelés Karagyorgye alatt" és "Naplóemlékek". A nyelvészet terén nehány czikket írt és makacs irodalmi küzdelmet folytatott Karadzsics Vukkal. A szerb Maticza szellemi alapítója volt és ennek hat Évkönyvét szerkesztette 1839-1844. Belgrádban szerkesztette a "Golubicza sza czvétom knyizsesztva szrbszkog" czímű almanachot és 1864-ben Újvidéken indította meg az "Ogledalo szrbszko za jezik, povjesztnicu i szmjeszu knyizsevnu" czímű folyóiratot, melyből csak tíz füzet jelent meg.
Hajdu Dezső.
Hajdu Dezső dr., zentai ügyvéd, szül. Péterrévén, 1869-ben. 1894-ben jogi doktor, 1895-ben ügyvéd. Több fővárosi napilap politikai tudósítója. 1904-ben Közvélemény czímmel Zentán hetenként háromszor megjelenő lapot alapított, melynek főszerkesztője volt. Az általa megalakított "Közgadasági párt" elnökeként tevékeny részt vett a városi és országos politikai ügyekben. Tanulmányútakat tett Ausztriában, Német-, Olasz-, Francziaországban, Angliában, Hollandiában, Belgiumban. 1906-ban megalapította a Zentai Agrár-Takarékpénztárt. Öt év óta tb. vármegyei főügyész.
Munkája: Röpirat az új bélyegtörvényről. (Athenaeum, 1894.)
Haraszty Ágoston.
Haraszty Ágoston, utirajzíró, szül. 1812-ben, Bács vármegyében; a jogi pályára készült de később a magyar testőrség tagja lett azután pedig József nádor magántitkára. A 30-as években beutazta Éjszakamerikát és írta azt a munkáját, mely ma már nem felel meg ugyan nyelvünk fejlettségének és egy utazási munka igényeinek, de akkor híres volt és gyújtó hatást tett; 508szabad szellem lengte át minden sorát. Haraszty eladván magyarországi birtokát, még 1848 előtt végkép Amerikába költözött egész családjával: Polgártársai mindig és mindenütt tisztelték, becsülték, évekig volt Kalifornia egyik választókerületének képviselője s a gyűlésben minden bizottságnak tagja. 1868-ban Nicaraguába ment lakni, hol fűrészmalmokat állított fel. Nemsokára odaköltözése után neje sárgalázban halt el, őt magát pedig 1869-ben az alligátorok tépték szét. Munkája: Utazás Éjszakameriákban. Pest, 1844. Két kötetben.
Heincz Albert.
Heincz Albert, műszaki tanácsos, a Ferencz-csatorna r.-t. műszaki és üzleti igazgatója, szül. 1850-ben. Műegyetemi tanulmányait 1873-ban fejezte be. Türr István felismerve Heinczban, az akkor alig 24 éves ifjúban. a szakképzettséget, 1874-ben meghívta a Ferencz-csatornát építő milánói építési bankhoz mérnöki minőségben. A Ferencz-csatorna rekonstruktionális építkezésénél nem csekély érdemeket szerzett. Az építkezések befejezése után a Ferencz-csatorna. r.-t. igazgató-tanácsa, érdemei elismeréséül a víziút fejlesztése érdekében, a vonal mentén szakaszmérnöki minőségben alkalmazta. Rövid időközökben a társulat főmérnöke, majd műszaki tanácsosa lett, 1898. évben pedig az igazgató-tanács a vonalmenti vezetéssel tüntette ki, s mint műszaki és üzletigazgató még ma is ez állást tölti be. Tervezője és építője lett a villamos üzemre berendezett modern óbecsei "Türr István"-zsilipnek, amely műszakilag oly kiváló alkotás, hogy messze idegenből már nem egy magasrangú műszaki személy jött azt tanulmányozni. Az ő találmánya az általa tervezett úszó vashíd, melyet Ószívácz és Szenttamás községekben épített. A csatornai vízépítészeti alapozásoknál már több ízben alkalmazta az általa feltalált vas-szádfalakat. Az országos vízügyi nagytanács tagja már több év óta és legutóbb a kereskedelemügyi kormány felkérésére bemutatta a Duna-Tisza-csatorna tervezetében, a kormány által megtartott országos tanácskozás alkalmával, az e csatornára vonatkozó tanulmányát. Még a kir. kultúrmérnöki hivatalok felállítása előtt ő volt első kezdeményezője a vármegyei vízlecsapolási és öntözési berendezéseknek. A rizstelepek alkotása és berendezése, valamint az egyes birtokok csatornázása és a műkenderáztatók terén is ő volt az úttörő. Irodalmilag a közgazdasági téren, inkább csak szaklapokban működik. Ő írta e munka számára a vízügyi részt.
Hekinger István.
Hekinger István, gimnáziumi tanár, szül. 1849-ben, Baján. 1872-ben a budapesti gyakorló-főgimnáziumnál gyakorló tanár. 1873-ban az aradi főgimnáziumhoz nevezték ki tanárnak és 1874-ben Budapesten tanári vizsgát tett. 1875 végén a bajai gimnáziumhoz ment, honnan 1880-ban a kaposvári, 1885-ben pedig a pécsi állami főreáliskolához helyezték át, és 1904-ben nyugalomba vonult. Jelenleg a pécsi polgári fiuiskola igazgató-tulajdonosa. Számos értekezése jelent meg a különféle értesítőkben és szakfolyóiratokban. Szépirodalommal most is foglalkozik.
Munkái: A görögök fizikája. Arad, 1874. - Csillagászati földrajz. Baja, 1877. - A szülő kibékülése az iskolával. Pécs, 1888. - A természettudományok egyetemes haszna. 1891. - A tanárhiány okai. Bpest, 1895. - Tanítunk és nevelünk. 1905. - Tíz év. 1906. - A népművelő polgári iskola és a falusi tanítók. 1907. - Következő munkái kéziratban maradtak: A felsőbb fokú egyenletek föloldási rendszereiről. Budapest delejes összrendezőinek kiszámítása. Állami jutalomban részesült. A tanár helyzete keleten, 1884. - Három tanügyi, illetőleg physikai munka. - A Társadalom cz. hetilapot indította meg 1883-ban, Kaposvárott, mely 1885-ig jelent meg.
Hermann Antal.
Hermann Antal dr., p.-ü. fogalmazó Zomborban. Különféle czikkeket és könyvbírálatokat ír lapokba. Ezeken kívül költészettel is foglalkozik; egy verskötete megjelent a könyvpiaczon.
Hermann Vilmos.
Hermann Vilmos, hírlapíró, szül. 1844-ben, Ókanizsán. 1874 óta Bécsben hírlapírással foglalkozik. Rövid ideig a "Die Extrapost" kiadója volt, több évig levelezője a "St.-Petersburger Zeitung"-nak. A korábbi években több lapnak is. munkatársa volt és rajzokat, novellákat közölt azokban.
Hetesy Viktor.
Hetesy Viktor, egyházi író, ref. lelkész, szül. 1843-ban, 1890 óta Bács-Kossuthfalván lelkész. A felső-baranyai egyházmegyének három évig volt aljegyzője 1891-től 1905-ig pedig az alsóbaranyabácsi ref. egyházmegye főjegyzője.
Munkái: A bor és a kártya-szonvedély káros következményei. - A gazdag és szegény találkozása. (Francziából, 1870). - A drávafoki ref. egyház évkönyve (1872). - Kalauz a helv. hitv. Énekeskönyvhöz (1883). - Egyházi beszédek. (Hírneves franczia szónokok műveiből átdolgozva. Két kötet, 1884-1885.) - Az alsó-baranya-bácsi ref. egyházmegye végzése. (Betűrendben, 1813-1888, 1890). - Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imák (1893). - Ima és emlékbeszéd Kossuth. Lajos felett (1894). - Köznapi imádságok (1896). - Gyászbeszédek, imák, sírbeszédek. - Bácsmegye kis földrajza. - Jézus vallását követem én? - A Biblia mint szövétnek. - Ezeken kívül sok czikket írt lapokba és egyházi folyóiratokba.
Hetzel Samu.
509Hetzel Samu, nyug. községi iskolai igazgató, szül. 1840-ben, Újverbászon. 1876-ban Temesvárra megválasztották belvárosi községi iskolaigazgatónak, 1869-72-ig és 1886-89-ig a délmagyarországi tanító-egyletnek elnöke volt, mindig a Diesterweg-féle irányt követve. 1892-től nagyobb külföldi tanulmányútat tett. Számos czikke jelent meg a helyi és szaklapokban.
Nagyobb munkái: Gemeinnnütziger Volkskalender. Temesvár, 1869-72. - Kurzgefasste Local-Geschichte des Marcktfleckens Liebing. U. ott, 1870. - Geschichte und Statistik des Volksschulwesens in Temesvár. Temesvár, 1873. - Die Lebensgeschichte Kaiser Josef II. U. ott, 1874. Die Geschichte vom armen Stoffel. Kitüntetett munka. U. ott, 1876. - Temesmegye földrajza. 1879. - Általános földrajz. U. ott, 1880. - Der Gevatter. Illustrierter Familienkalender auf das Jahr 1882. - Die Lebensgeschichte des ungarischen Dichters Johann Arany, U. ott, 1882.- Kurzgefasste Geographie für Volksschulen in Ungarn. U. ott, (1882.) - Das Büchlein vom "Grössten Ungar." Charakterzüge aus dem thatenreichen Leben Stephan Széchenyi's U. ott, (1883.) - Aquarellbilder aus meiner vierten Reise nach Deutschland. U. ott, 1884. - Lesebuch für Volksschulen in Ungarn. U. ott, 1885-87. Három rész. (I. 3 kiadásban.) - Vázlatok Temesvár sz. kir. város községi népiskolai történetéből. U. ott, 1890. - Wie der Deutsche spricht. Phraseologie der deutschen Sprache vom kulturhistorisehen Standpunkte. U. ott. 1895. - Szerkesztette az Illustrierte Dorfzeitungot; a temesvári Hausfreundot 1871 szept. 12-től 1878 végéig; a temesvári Beobachtert 1885-ben.
Hlatky Miklós.
Hlatky Miklós, főreáliskolai tanár, szül. 1848-ban, Szabadkán. 1876 Óta a székelyudvarhelyi főreáliskola rendes tanára, hol a mennyiségtant és természettant adja elő s a meteorologiai észleletek vezetője. Munkája: A meteorologia elemei és Sz.-Udvarhely meteorol. viszonyairól. 1895.
Hoffmann Frigyes.
Hoffmann Frigyes dr., állami főreáliskolai tanár, szül. 1853-ban, Bulkeszin. 1879-től tanár volt a pozsonyi ev. lyceumban, az 1886. tanév végéig. Innen a brassói állami főreáliskolához nevezték ki tanárnak, hol jelenleg is működik. Értekezései, szakczikkei a különféle szaklapokban és értesítőkben jelentek meg.
Hoffmann Károly.
Hoffmann Károly, theologiai doktor, kalocsai apát-kanonok, szül. 1848-ban, Csonoplyán. 1871-ben pappá szentelték; 1875 Kalocsán lyceumi helyettes tanár, papnevelőintézeti tanulmányi felügyelő s a szentszéknél szegényvédő. 1879-ben rendes tanár és a bécsi egyetemen theologiai doktorrá avatták; 1887-ben zsinati vizsgáló, 1888-ban kulai plebános. 1890-ben főtankerületi érseki hiv. iskolalátogatóvá nevezték ki. 1894-ben zeermonostori, máskép pusztaszeri czímzetes apát lett. 1902-ben kalocsai főszékesegyházi kanonok lett s jelenleg a felsőbb hittudományi intézet pro-direktora, s az érseki főgimnáziumban érseki biztos és a középiskolák hittanári vizsgáló bizottságának elnöke. A Bácskába több értekezést írt a kalocsai egyházmegye speciális pátronátusi viszonyairól, a Kalocsai Néplapba nevelés- és módszertani, a M. Államba házasságjogi czikkeket. 1895-ben a budapesti egyetem hittudományi kara doktor kollegiatusnak választotta meg. Mint a vármegyei törvényhatósági bizottság tagja, a közéletben tevékeny részt vett.
Horváth Antal.
Horváth Antal, állami tanítóképző-intézeti igazgató, szül. 1852-ben, Vajszkán. Egyetemi tanulmányait Budapesten befejezve, középiskolai tanári vizsgálatot tett s oklevelet nyert a kémiából és fizikából. 1880-ban báró Inkey István házában, báró Eötvös József unokái mellett nevelő volt 1889-ig. 1890-ben temesvármegyei kir. segédtanfelügyelővé s 1893-ban a Temesvárt újonnan felállított tanítóképző igazgatójává nevezték ki. Szépirodalmi dolgozatai (többnyire a svéd, norvég, dán és angol irodalomból) és tanügyi czikkei a vidéki és a szaklapokban jelentek meg. Munkája: Beszélyek és elbeszélések, tizenkét nép irodalmából. Eperjes, 1889. két. kötet.
Horváth Jeromos.
Horváth Jeromos dr., cziszterczi áldozó-pap s tanár, szül. 1866-ban, Baján. 1890-ben pappá szentelték; 1890-1905-ig főgimnáziumi tanár Baján. 1905-től jószágkormányzó Zirczen. 1891-ben bölcseletdoktori oklevelet nyert. Munkája Adatok az éti csiga (Helix pomatia L.) idegrendszerének boncz- és szövettani szerkezetéhez. Bpest, 1891. Egy tábla rajzzal.
Horváth Mór.
Horváth Mór dr., volt orsz. képviselő és ügyvéd, szül. 1846-ban. Szabadkán; a jogi pályára lépve, 1876-ban a jog- és államtudományok doktora lett és 1878-ban ügyvédi oklevelet nyert Budapesten. Szabadkai ügyvéd korában választották meg 1884-ben Szabadka város II. kerületében országgyűlési képviselővé, szabadelvűpárti programmal. Munkája: A halálbüntetésről. Szabadka 1876.
Ivanovits M. József.
Ivanovits (M.) József, hírlapíró, szül. 1862-ben, Vaskúton. 1884-ben vasúti tisztté nevezték ki Zimonyba. Innen naponta átjárt Belgrádba a sajtóirodába, minisztériumokba s szerkesztőségekbe s az összeszedett híreket megküldte a 510budapesti lapoknak, melyeknek politikai czikkeket és tárczákat is írt. 1888-ban kizárólag a hírlapírásnak szentelte idejét és Belgrádban a Budapesti Hirlapot képviselte. Annak megbízásából 1889 július végén a koszovói (rigómezei) ünnepek alkalmával, Sándor király felavatásakor, beutazta Szerbiát. 1884 óta Mijatovics szerb történetíró, volt miniszterelnöknek egy terjedelmes (kétkötetes) munkáját fordította magyarra. Számos költeménye, czikke és tárczája jelent meg a fővárosi és vidéki lapokban.
Jablonkay Géza.
Jablonkay Géza, szül. 1839-ben, Zomborban. 1870-ig Bács-Bodrogvármegye allevéltárnoka volt. 1870-ben Szegeden nyert alkalmazást. 1873-ban Lugoson, 1874-ben Temesvárt és 1875-80-ig Zomborban volt távirótisztviselő. 1881-ben Budapestre helyezték át számtisztként. 1883-ban halt meg. Költeményei s elbeszélései jelentek meg a budapesti lapokban.
Munkái: A lengyel forradalom után. Regény. Pest, 1860. - Beszélygyüjtemény. A külföldi jelesebb írók műveiből. Temesvár, 1870. Két kötet. (Orosz beszélyek.) - Szendike álma. Regény a lengyel forradalom korából. Bpest, 1884.
Jakobei János.
Jakobei János, seborvosmester, városi és uradalmi orvos Baján.
Czikkei: az Orvosi Tárban (1831. I. Különös kórjellel járó méhrák, Vízrák nevezetes két esete, II. Egy törzsök-gyermek esete III., VI., X., XI, 1831-33. Szent Vid táncza, jeles kóresetek, 1838. Zacskós daganat orvoslása, creosot által 1839. Creosot hatása egy tüdőfekély esetében, Víziszony gyógyítása Bácsmegyében, 1840. II. Nevezetes bonczolások a betudás, imputatió, törvényszéki kérdésére alkalmazva, 1847. I. Szülészeti nevezetességek, 1848. II, Szívhabarcz.
Jámbor Béla.
Jámbor Béla, szül. 1861-ben. Életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában közöljük. 1881 óta Bács-Bodrog vármegyében lakik és a Ferenczcsatorna r.-t. tisztviselője Bezdánban. A Bácskában kezdett Saxum alnév alatt írni; később Hunyor álnév alatt a Zombor és Vidéke közölte czikkeit. Zenedarabokat is írt, melyek közül a "Mit gondol felőlem" cz. dal megjelent. (Budapest, Rózsavölgyi.)
Jámbor Pál.
Jámbor Pál, író és költő, (írói neve Hiador), szül. 1821-ben. Előbb káplán volt Óbecsén, majd 1844-től plébános Jankováczon. Káplán korában köszöntött be verseivel az irodalomba. A Honderűben megjelent verseit külön is kiadta Hattyúdalok, írta Hiador (Pest, 1845); Emléklapok egy főrangú hölgyhez (Buda, 1846); II. Károly cz. ötfelvonásos történeti drámája miatt (megjelent Pest 1848), mely tárgyról Szigligeti is írt színművet, heves polémiája volt Szigligetivel, s ez az eset elszigetelte a többi íróktól. A szabadságharcz ügyét ő is szolgálta tollával: Kossuth, írta Hiador (Pest); Hangok az emberiséghez (Pest, 1848); Balladák (u. o. 1848); Szabad dalok a hadseregben (Debreczen, 1849); majd mind Hiador álnév alatt. 1849-ben a közoktatásügyi minisztériumban volt alkalmazva. A katasztrófa után ő is kibújdosott s Párisban élt mint menekült, tolla után; franczia lapokba dolgozott s Durivage álnév alatt egy kötet franczia költeményt is adott ki és egy regényt, Les artistes czímmel (később magyarul is. A művészek, (Kolozsvár, 1869); fordított francziára Jókaitól s Petőfi egyik franczia fordítójának, Chassin-nek segített. 1859-ben tért vissza, segédlelkész lett Hegyesen. Az 1861-iki országgyűlésre a kulai kerület képviselőül küldte; a határozati párt híve volt. Az országgyűlés után a szabadkai gimnázium igazgatója lett s 1867-1871-ben ismét a kulai kerület képviselője volt. Később az igazgatóságtól is viszszalépett s most nyugalomban él.
Művei még: Párisi emlékek (2 köt., Szabadka, 1861); Egyházi beszédek. (Szabadka, 1862, újabb kiadás, Budapest, 1872); Hiador költői művei (2 köt., Pest, 1804, 2. kiadás); Nagy Sándor (tragédia 5 felvenásban, Pest, 1865); Künn és hon, (költemények,. Szabadka, 1866); Hiador újabb költeményei. (Pest, 1861); Jámbor Pál munkái (2 köt. Budapest, 1873); Mesék az ifjúság számára, idegen kútfők után (Szabadka., 1876); Jámbor Pár művei (füzetekben, Budapest, 1881-82); Törvénytelen vér cz. drámáját. (Korvin Jánesról) sikerrel adták a nemzeti színpadon. N. L.
Janda Matild.
Janda Matild, tanítónő, szül. 1885-ben. 1903 óta Bezdánban működik. Képzőművészeti növendék volt, mikor első verskötetét "Versek" czímmel a Budapesti Hirlap kiadta. Ir fővárosi napi- és szépirodalmi lapokba; a Jövendő rendes munkatársa volt.
Jankovics Manó.
Jankovics Manó, szül. Újvidéken 1758-ban. Magyarországon elvégezvén a gimnáziumi tanulmányokat, Halleban az orvostant hallgatta. Lipcsében megismerkedett Obradovics Doszitheus szerb íróval, ki arra serkentette, hogy Újvidéken alapítsa meg az első szerb nyomdát. Jankovics Prágában egy nyomdához szegődött társként, hogy gyakorlati készültséget szerezzen magának. Hazatérve azonban nem kapott engedélyt a nyomda alapítására. Nemsokára azután meg is halt Újvidéken 1792-ben.
511Olaszból fordította Goldoni "A kereskedők" czímű vígjátékát s Lipcsében kiadta 1787-ben. Ugyanott adta ki 1789-ben Engl János Jakab: "A hálás fiu" czímű vígjátékának szerb fordítását és Bécsben ugyanez évben a németből fordított "Zao otacz i nevalyao szin" ("A rossz atya és gonosz fia") czímű vígjátékot.
Jausz János.
Jausz János, tanító, szül. 1835-ben, Járeken. A szabadságharcz alatt családjával bújdosott s a járeki s temerini ütközeteknek szemtanúja volt. 1849-től 1850. szeptemberig Szeghegyen tartózkodott, hol szintén jelen volt a Guyon és Jellasich közötti csatározásoknál. 1850-ben Járeken tanító lett; innen 1852-ben Szeghegyre ment tanítónak, mely állásáról 1871-ben lemondott. 1892 óta Budapesten tartózkodik. Többször beutazta Német- és Angolországot; uti éleményeit és tapasztalatait a bácsmegyei helyi lapokban közölte, a hova még több mezei gazdasági s ipari czikket is írt.
Munkája: Szeghegy im ersten Jahrhundert seines Bestandes. Kula, 1886. Két helyrajzi térképpel. (Tíz évig dolgozott ezen a munkán. A község ezer példányban nyomatta ki s minden házaspár kapott belőle egy példányt).
Jedlicska Jenő.
Jedlicska Jenő, zentai születésű fiatal író, kinek tárczái, novellái, tanulmányai, versei,a megyebeli lapokban álnevek alatt jelentek meg. Írt Istvánffy Jenő és Plagizátor név alatt is. Most,gyűjti össze novelláit, melyeket "Tizennyolcz év" czímmel szándékozik kiadni. A "Zentai Gyorsíró"-nak három évig segédszerkesztője volt.
Jeftics István.
Jeftics István, szül. Újvidéken, 1849-ben hol a felső leányiskola tanára volt, majd Szerbiába ment és Belgrádban tanároskodott haláláig. Meghalt 1904-ben.
Írt humorisztikus rajzokat, vígjátékokat, lírai költeményeket. Humorisztikus rajzai összegyűjtve jelentek meg "Album humoriszticsnih szlika" (,.Humorisztikus képek albuma"), 1877-ben Újvidéken és "Szitu i reseto" ("A szita és a rosta", I. 1885. II. 1887. Újvidéken) czím alatt. Vígjátékai: "Csebri milijona rubályá" ("Négy millio rubel", a Szerb Maticza pályadíjjal tüntette ki 1884-ben) és "Blago czara Radovana" (Radován czár kincse" Belgrádban). Lírai költeményei összegyűjtve jelentek meg "Vulkáni" (Vulkánok) czím alatt 1889-ben. Írt még egy "Milutin" nevű eposzt is, mely Belgrádban jelent meg 1894-ben.
Jelky András.
Jelky András, szül. 1732-ben, Baján. Mint szabólegény kivándorolt Németországba. Sok viszontagságon ment át. Eladták katonának Amerikába, de Rotterdamban megszökött, Angliába menekült, onnan Kantonba, utóbb Batáviába. Itt meg is telepedett, meg is nősült, vagyont is szerzett. Kalandos természete azonban nem hagyta nyugodni. Egy ceyloni útjában kannibálok keze közé került és csak a főnök leányának segítségével szabadult meg az ép oly biztos, mint különös haláltól. 1770-ben járt. Japánban is, még pedig követségben. Ugyanazon évben, neje halála után, visszatért Budára. 1771-ben kiadta emlékiratait, 1783-ban meghalt. Korabinsky Baja város leírásánál külön megemlékezik róla. Kalandos életének történetét Nevesi József feldolgozásában ismeri és szereti a serdülő ifjúság. Családjának nincsen nyoma a mai Baján.
Jeszenszky Dezső.
Jeszenszky Dezső, a zombori főgimnáziumnak évek során át nagyérdemű történelmi tanára, kinek tanítása az ifjúságra termékenyítőleg hatott s a történettudomány iránti érzéket nagy mértékben fejlesztette a gimnáziumi Értesítőben megjelent dolgozataival is. Megjelent tőle Zomborban, 1896-ban "A zombori magyar királyi állami főgimnázium története. 1872-1895". Ez a 6-od rétű, 156 lapra terjedő munka magasan fölülemelkedik az adatok krónikai felsorolásának átlagos színvonalán, széles látkörű, mély történet-bölcselmi előadásával. Született Újvidéken 1846-ban, meghalt Zomborban, 1899-ben.
Jévrics Pantaleon.
Jévrics Pantaleon, szül. Felsőkabolon, 1853-ban. 1875-ben szerzetes lett, majd Sisatovácz kolostor főnöke. Meghalt 1890-ben.
Írt elbeszéléseket és úti rajzokat, melyek szétszórva jelentek meg a folyóiratokban. Leírta Sisatovácz kolostort 1882-ben, majd Vrdnik kolostort 1889-ben.
Joannovich György.
Joannovich György, volt m. kir. postamester, bajai származású. 1867-ben megvált a bajai postahivataltól, a fővárosba költözött, a postai szakirodalom megalapítására megindította és szerkesztette a Postaközlönyt; a magyar szellemet meghonosította a postán; ő hívta össze azt az értekezletet, mely megalakította a magyar postaintézet segélyző- és gyámegyesületét és az ennek támogatására hivatott magyar-horvát-szlavonországi postamesterek egyesületét. Érdemeiért az egyesület 1892-ben életjáradékot szavazott meg. Előbb a Wilkens-féle könyvkiadó üzletben, azután a Pallas részvénytársaságnál foglalkozott pénztárnokként. Utolsó éveiben az Egyetértés politikai lapnak szerb és horvát ügyekben tudósítója.
Munkái: Post-Kalender für 1861. Baja, 1860. - Posta-naptár 1869 és 1870-re. Pest. M. Postászati Évkönyv 1871-re, U. ott. - Szerkesztette a Magyar Posta-Közlönyt 1867 május 20-tól 1868 végéig Baján és 1869 elejétől Posta-Közlöny cz. a. 1878. végéig Budapesten.
512Jónás Károly.
Jónás Károly, a Magyar Tudományos Akadémia gondnoka, szül. Madarason, 1853-ban. A gimnáziumot Szabadkán végezte, jogot hallgatott a budapesti egyetemen. 1873-tól 1877-ig a Magy. Ált. Hitelbanknál dolgozott; innen a budapesti kir. törvényszékhez került. 1881-ben a budapesti V. ker. kir. járásbírósághoz küldték ki, hol az 1881. évi LX. törv.-czikk (törvény a végrehajtási eljárásról) életbeléptetétse körül kifejtett jelentékeny munkásságáért Pauler Tivadar igazságügyminisztertől jutalomban és soron kívüli előléptetésben részesült, egyúttal az összes irodák vezetésével bízták meg. 1887-ben a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsa gondnokká választotta meg.
Munkái: Írt két humoreszket: "Az álmatlan segéd" és az "Öreg béres" czímen és költeménytiket a Győry Ilonától szerkesztett "Divat-Lap"-ba. - A M. Tud. Akadémia Széchenyi-Múzeumának tárgyjegyzéke. (Akadémiai Értesítő 1898-1902, májusi füzetei.) - Arany János levelezésének czímjegyzéke (Budapest, 1899. A Magy Tud. Akadémia kiadása.)
Jovanovics János-Zmáj.
Jovánovics János-Zmáj szül. Újvidéken 1833-ban. Mint a Tököly-féle intézet igazgatója, a budapesti egyetemen az orvostant elvégezvén, orvossá avatták. Gyakorló orvosként működött Pancsován, Karlóczán, Ófutakon, Újvidéken, Kameniczán, Bécsben, Belgrádban és Zágrábban. Életének utolsó éveit Kameniczán töltötte s ott halt meg 1904-ben. Jovánovics János a legkedveltebb szerb lyrai költő. A szerelem és házas-élet gyönyöreit remekül énekelte meg "Gyulityi" ("Rózsák") dalfüzérben; az elvesztett családi boldogság fölötti bánatnak megható költői kifejezést adott "Gyulityi Uveoczi" ("Hervadt rózsák") czím alatt összegyűjtött költeményeiben. Többi eredeti költeményeinek nagy része hazafias dal, de vannak szép balladái és románczai is. Ifjú korában írt három elbeszélést is. Kitűnt mint humorista író is. E nemben írta az egyfelvonásos "Saran" ("A ponty" czímű vígjátékot és a "Csemer-déka és Pelen-báka" ("Csömör apó és üröm anyó") czímű paródiát. Szerkesztette a következő humorisztikus élczlapokat: "Zmáj" ("A sárkány"), "Zsizsa" ("Zsizsi") és "Sztarmali" (,,Koraeszű"), azonkívül a "Priklapaló" ("Mesefi") és Zsizsan" ("Zsizsi") czímű víg naptárakat. A gyermekek számára sokáig szerkesztette a "Neven" ("Peremér") czímű gyermekújságot. Szerkesztett egy "Megynevencse" czímű olvasókönyvet is. Mint műfordító a legkiválóbb helyet foglalja el a szerb irodalomban. Fordított magyarból, oroszból, németből, francziából, angolból és románból. Magyarból: Petőfi, Gyulai, Ábrányi, Jókai stb. számos kisebb költeményein kívül, lefordította Arany "Toldi trilogiájának" mind a három részét és Petőfi "János vitéz" czímű költői elbeszélését, Madách "Ember tragédiáját", Arany "Murány ostroma" czímű eposzát. Műfordítói érdemeiért a Kisfaludy-Társaság levelező-tagjának választotta. Oroszból lefordította Lermontov "Démon" czímű költői beszélyét, németből Goethe "Iphigenie auf Tauris" czímű szomorújátékát, franciából Béranger néhány költeményét, angolból Tennyson "Enoch Arden" czímű eposzát és románból Carmen Sylva: "Manole mester" czímű drámáját. 1871-ben megjelent eredeti költeményeinek első gyűjteménye: "Szve dojákosnye peszme Zmáj-Jovana Jovánovicsa" ("Zmáj-Jovanovics János összes eddigi költeményei") czím alatt. 1882-ben Popovics testvérek kiadásában s Hadzsics Antal szerkesztése alatt Zmáj-Jovánovics költő művei "Pevanija Zmáj-Jovana Jovanovitya" czím alatt jelentek meg. 1895-ben jelentek meg Belgrádban "Druga Pevánija Zmáj-Jovana Jovánovitya" ("Zmáj-Jovánovity János költői műveinek második gyűjteménye") és "Sznohvaticza" ("Alomban költ dalok") czím alatt. 1900-ban "Devesilye" ("Suhancz") czím alatt török minták után készített költeményeit adta ki.
Jovanovics Milán.
Jovanovics Milán dr., gyakorló orvos Újvidéken.
Munkái: 1. Narodni lecnik Pouka s zwotu i zdravlju. Újvidék, 1880. (Nemzeti orvos.) - 2. Branic od zaraza. U. ott. 1886. arczk. (Védő a betegség ellen a nép számára.)
Jovanovics Péter.
Jovanovics Péter dr., gimnáziumi tanár Újvidéken. Költeményeket és elbeszéléseket írt a szerb lapokba. Szerkesztette a Baczka Vila (bácskai tündér) szépirodalmi almanachot 1841-ben Újvidéken; összesen négy füzete jelent meg.
Juba, Adolf.
Juba, Adolf dr., iskolaorvos és egészségtantanár, az országos közoktatási tanács tagja Budapesten. Szül. 1864-ben, Újvidéken. Szépirodalmi dolgozatai s orvosi czikkei a helyi lapokban jelentek meg; 1885 óta kizárólag szakirodalommal foglalkozik; az Egészség ez. folyóiratnak is munkatársa. Egészségtani gyüjteményéért ezüstérmet kapott az 1900. évi párisi világkiállításon.
Munkái: A szerb hadsereg egészségügye. (Az 1885. szerb-bolgár háborúban.) Budapest, 1886. A belső bajok klinikai kórisméje. Bakteriologiai, vegyi és mikroskopiai vizsgálati módszerek segélyével. Dr. Jaksch Rezső után fordította. Átvizsgálta Hőgyes Endre tanár. Budapest, 1891. Előadások a gyermekek betegségeiről. Kézikönyv orvosok és orvostanhallgatók számára. Dr Hensch 513Ede után ford. Átnézte Hőgyes Endre. U. ott, 1893. A magyar és német orvosi és paedagógiai folyóiratokban megjelent nagyszámú értekezésein kívül: Az iskolák építése és berendezése Németországban és Svájczban, 1897; Testtan tanítóképzők számára 2 K. 1908 szeptember.
Juhász Árpád.
Juhász Árpád, festőművész, szül. 1863-ban, Zomborban. Iskoláit a Falcione Gyula-féle városi ösztöndíjjal végezte és a mint a rajztanodán rajztanári oklevelet nyerve, Münchenben és Olaszországban folytatta festészeti tanulmányait. Tájképekben és tollrajzokban szép sikereket aratott. A Studio 1909-ben nagy elismeréssel emlékszik meg róla és tollrajzairól. Mint illusztrátor Kőrösi "Egyiptomát" és Malonyay Dezső "A Magyar Nép Művészete" cz. munkáját látta el rajzokkal. És utóbbi munkával van most is elfoglalva. Gödöllőn lakik, az ottani művésztelep tagjaként.
Kabos Márton.
Kabos Márton dr., a Bács-Bodrog vármegye Irod. Társ. választmányi tagja, 1858-ban szül. Tíz évig Csonoplyán községi orvos volt, azóta Zomborban folytat gyakorlatot. Leginkább folyóiratokba, szaklapokba és politikai lapokba ír.
Munkája "Lélekbuborékok." Útirajz, Zombor, 1906.
Kadosa Marczel.
Kadosa Marczel dr., ügyvéd, szül. Kishegyesen, 1874-ben. 1904 óta Buda pesten ügyvéd. Itt a Borsszem Jankó munkatársa lett, majd néhány évig az Üstököst szerkesztette. Közben novellákat írt a "Pesti Hirlap"-ba, a "Hét"-be és politikai czikkeket az "Élet"-be. Szerkesztője volt a demokrata "Új Század"-nak, ennek megszüntével pedig vezérczikkírója "A Nap"-nak és "A Polgár"-nak, majd felelős szerkesztője "A Nép" czímű napilapnak. A könyvpiacion két munkája jelent meg, 1897-ben "Blanka" verskötet és 1902-ben "A kupicza bolondja" czímű elbeszélése a "Munkás-könyvtár"-ban.
Kalapsza János.
Kalapsza János, 1848-49-ben huszárkapitány, szül. 1823-ban, Óbecsén. A szabadságharczban honvéd volt és mint huszárkapitány 1849 augusztus 23-án menekült Orsováról Törökországba. Ekkor Perczel tábornok segédtisztnek nevezte ki; ily minőségben 1850 február 15-én indultak Sumlából Kiútahiaba, hová április 12-én érkeztek. Kossuthot 1851-ben Amerikába követte, s Bostonban lovagló-iskolát nyitott. 1856-ban Utahban telepedett le, áttért a mormon hitre s meggazdagodott. Önéletrajzi jegyzetei vannak (1849 augusztus 1-től 1850 április 12-ig) a M. N. Múzeum levéltárában.
Kalmár Antal.
Kalmár Antal dr., közjogíró és publiczista, született Zentán, 1857-ben. Gimnáziumi tanulmányait Nagybecskereken, Szabadkán és Szegeden végezte, a jogot pedig Budapesten hallgatta. Az ügyvédi diplomát 1891-ben szerezte meg és Bácstopolyán ügyvédeskedett. A tudományos doktrinérségre való hajlama ellenállhatatlanul vonzotta az irodalom felé és egy négyszáz oldalas közjogi munkával egy csapásra szerzett magának hírnevet. Ez a könyve, a mely a magyar irodalom legnagyobb polémikus munkája, "Beksics Gusztáv történet- és közjogírása" czím alatt 1902-ben jelent meg. Alapvető új közjogi doktrínák, fényes dialektika, bonczoló vitatkozó elme, s a magyar Korpusz Jurisznak nagy tudása jellemzi a művet. E könyve megjelenése után, Kalmár A. kizárólag a publiczistikára adja magát, s már eddig megjelent hatszáznál több közjogi vezérczikkeivel, a nemzeti jogok legprononszírozottabb harczosa. Jelenleg az Országos Néplap felelős szerkesztője.
Munkái: Beksics Gusztáv, történet- és közjog írása, 1902. Budapest. - A király közjogi felvilágosítása. 1905. U. ott. - Új dualizmus. 1909. U. ott. (Ez a kötete a magyar hadsereg kérdését a pragmatica santio mintájára oldja meg. - Ezeken a munkáin kívül még kéziratban van a Tiszai Koronakerületről írt nagy történeti és közjogi tanulmánya.
Kalmár Endre.
Kalmár Endre, tanár, kegyes-tanítórendi tiszteletbeli rendfőnök, szül. 1823-ban, Szabadkán. 1879-ben rendfőnökké választották meg. 1891-ben önként letevén a rendfőnöki hivatalt, a rend a tiszteletbeli rendfőnök czimmel ruházta fel és mint a rendi kormánytanács állandó tagja vesz részt a rend kormányzati ügyeinek intézésében. Írt költeményeket, prózai dolgozatokat, alkalmi és üdvözlő beszédeket stb., a budapesti és a vidéki lapokba.
Kálics Dömötör.
Kálics Dömötör, szül. Újvidéken, 1847-ben. Előbb tanár az újvidéki felső leányiskolában, majd Zomborban az ottani szerb tanítóképzőben, melynek rövid ideig igazgatója is volt. A vígjáték terén sikerült műveket alkotott. Vígjátékainak tárgyát a szerb társadalmi életből merítette. "Préki lék" (Biztos orvosság), "Moj dzsep" (Az én zsebem), "Maxim" és "Po komandi" (Vczényszó szerint") czímű vígjátékaival a szerb Maticzánál pályadíjakat nyert. Többi vígjátékai "Szvekrva" ("Az anyós") és "Krivotvorczi" (Pénzhamisítók). Két történelmi szomorújátékot is árb:,;Deoba Jaksitsa" (A Jaksicsok osztozása" 1906-ban) és "Rasztko Nemanity" 1907-ben. Jelesebb szerb írók életrajzait megírta "Szrpszki knyizsevniczi" Szerb írók czím alatt négy kötetben.
514Kallivoda Andor.
Kallivoda Andor, m. kir. főerdőmérnök, szül. 1866-ban. Életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában adjuk. 13 év óta Szabadka sz. kir. város erdeinek kezelését vezeti. Szakczikkei a szaklapokban jelentek meg. Ő írta e munka számára a vármegye erdőgazdaságára vonatkozó részt.
Kanyó Lajos.
Kanyó Lajos, kir, ítélőtáblai bíró, szül. 1848-ban, Nemesmiliticsen. 1872. elejétől számtisztként szolgált az igazságügyminiszteriumnál, hol később miniszteri segédfogalmazóvá, majd fogalmazóvá nevezték ki. 1885-ben a kir. kúriánál segédtanácsjegyző lett. 1891-ban elnöki titkárrá, 1893-ban pedig kir, ítélő táblai bíróvá nevezték ki a szegedi kir. ítélő táblához.
Czikkei a M. Igazságügyben K. L. és k. l. jegyek alatt jelentek meg. - Munkája: Igazságügyi tiszti Névtár és az E. f. kir. bíróságok szervezete (Törvénykezési helynévtár.)
Kanyurszky György.
Kanyurszky György dr., egyetemi rendes tanár, szül. Nemesmiliticsen, 1853-ban. Rövid ideig működött segédlelkészként Szántón, honnan 1878-ban a kalocsai nagyobb papnevelő-intézetbe hívták theologiai rendes tanárnak és tanulmányi felügyelőnek. Egyúttal főszékesegyházi hitszónok volt. 1882-től a a budapesti egyetem theologiai karának rendkívüli s 1886 óta rendes tanára lett, hol a szír, khaki s az arab nyelveket tanította. A Religióban 1883-ban a külföldi egyházpolitikai s társadalmi rovatot vezette, s egyéb czikkeket is írt a lapba.
Munkái: Az élet halála és a halál élete. Kalocsa 1879. - A műveltség szabályai növendékpapok számára. - A legyőzött király diadala. Nagyböjti beszédsorozat. Kalocsa, 1880. - A horebi bálvány. Polemikus értekezés, Beke és Voltaire sat. ellen. Bpest, 2881. - A klasszikus arab nyelvtan kézikönyve. Iskolai és magánhasználatra. Bécs, 1882. Szerkesztette a Katholikus Theologiai Folyóiratot, többiekkel együtt, 1883-84-ben Budapesten.
Karakasevics Irezika.
Karakasevics Irezika, férjezett dr. Hannig Györgyné, szül. Moholon, 1877-ben. Számos verse és tárcza-czikke jelent meg a megyebeli és a fővárosi lapokban. Önálló munkája az "Életből" czímű kötet.
Kardos Gyula.
Kardos Gyula, festőművész, szül. Baján, 1857-ben. Művészi tanulmányait Münchenben végezte, a hol hat évet töltött az akadémián. Budapestre visszatérve, Benczur tanítványa lett s ez időben festette "Jób",,A szerelmes triton" és "Krisztus kigúnyoltatása" czímű nagyobbszabású műveit, mely utóbbit a budai királyi várpalota számára vették meg. Kardos később visszatért Münchenbe, a hol a miniature-festészetre tért át s e téren is igen szép sikert aratott. A külföldi műkereskedők vásárolták miniaturejeít, melyek közül nevezetesebbek: a. "Rendez-vous", a ,,Hegedű-virtuóz", "A felolvasó", "A spanyol nemes", A szépen indult kiváló művész a kártya áldozata lett. Az utolsó időben Montecarlóban telepedett le, hol 1908-ban főbe lőtte magát.
Karl János.
Karl János dr., orvos-sebész, múzeumi segédőr és egyetemi magántanár, szül. 1842-ben, Cservenkán. 1870-ben a Nemzeti Múzeum állattári osztályának segédőrévé hívták meg; egyúttal a budapesti ág. ev. főgimnázium rendes tanára s 1876-ban az egyetemen az ichtiologia s herpetologia magántanára lett. Több tudós társaság tagja volt. Meghalt 1882-ben, Budapesten. Számos kiváló szakczikke jelent meg a tudományos folyóiratokban.
Kármán József.
Kármán József ref. lelkész, szül. 1825-ban, Újverbászon. 1846-ban Lovasberénybe ment akadémikus rektornak, hol két évig működött, 1848-ban a lovasberényi nemzetőrök kapitányává választották meg; 1849-ban Perczel Mór táborában volt élelmezési biztos, később pedig Guyon táborában. 1850-ban atyja mellett kápláni minőségben működött.; azonban még azon évben lemondott a papi pályáról és Pestre ment ügyvédi irodába. Itt a bírói vizsgára. készült. Félév mulva kinevezték kisegítő bírónak, majd Újvidékre helyezték át, hol három évig működött. Ekkor ismét a papi pályára lépett és újverbászi lelkész lett. Számos czikket írt fővárosi szépirodalmi és egyházi lapokba. Önálló munkája A babonáról. Zombor, 1877.
Kármán Lajos.
Kármán Lajos (újverbászi), ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, szül. 1833-ban, Újverbászon. Pesten ügyvédkedett 1872-ig, midőn az újverbászi kerület országgyűlési képviselőnek választotta. 1884-ig volt a parlament tagja, azóta Budapesten nyugalomban él, beútazta Németországot, Dániát, Belgiumot, Németalföldet. Franczia- és Angolországot, Olaszországot, Svájczot, Görögországot s Törökországot. A Kisfaludy-társaságnak, az országos iparegyesületnek alapító tagja. Számos czikket írt a gazdasási és jogi lapokba.
Munkái: Közigazgatási törvények, miniszteri rendeletek és közigazgatási eljárás betűrendben, irománypéldákkal. Pest, 1870. (Karsay Adolffal együtt. 2 kiadás. U. ott 1871.) - Programm-vázlat, ugyanott, 1872. - Kármán Lajos országgyűlési beszédei. Bpest; 1873. (Németül és szerbül is u. ott. 5171873. - Az 1875. államköltségvetés tárgyalása alkalmával jan. 28-án a képviselőházban tartott beszéde. U. ott 1875. (Németül is. U. ott. 1875.)
Katyanszky István Vladiszláv.
Katyanszky István Vladiszláv. Szül. Szenttamáson, 1830-ban. Élete legnagyobb részét Szerbiában töltötte, mint gimnáziumi tanár és hírlapíró. Meghalt Belgrádban 1890-ben. Kiváló szerb lyrikus volt. Összegyűjtött költeményei 1879-ben Újvidéken jelentek meg.
Kék Lajos.
Kék Lajos, jogi doktor, ügyvéd és volt országgyűlési képviselő, szül. 1854-ben, Apatinban, a hol ügyvédként telepedett le. Az 1392-iki választások alkalmával nemzeti programja alapján képviselővé választották. A naplóbiráló bizottság tagja volt. A magyar országos tüzoltó-szövetség ügyvivő alelnöke és a Tüzrendészeti Lapoknak jelentősebb munkatársa. Szakczikkei a Jogban jelentek meg. (1888-tól.)
Kelemen Géza.
Kelemen Géza, kereskedelmi iskolai tanár, szül. 1854-ben, Baján. Tanít 1886 óta az Aranyosi-féle felsőkereskedelmi iskolában német nyelvet és földrajzot, ezen kívül a VI. ker. felső kereskedelmi iskola rendes tanára. Munkája: Földrajz felsőkereskedelmi iskolák számára. Budapest. 1897.
Kemény János.
Kemény János, hírlapíró, a Zombor és Vidéke szerkesztője, szül. Ósziváczon. 1886 óta politikai czikkírója több lapnak. 1893-ban átvette a Torontáli Közlöny szerkesztését és kiadását, de 1907-ben visszatért szülővármegyéjébe és jelenleg a Zombor és Vidéke szerkesztője, úgyszintén a zombori sajtóiroda elnöke. Számos czikkén kívül önálló munkája a "Túlterhelés a népiskolában." (Hajdúböszörmény 1887.)
Kempelen Győzőné.
Kempelen Győzőné, Tóth Riza, beszélyírónő, Tóth Kálmán testvérnénje, szül. 1832-ben Baján. 1851-ben ment nőül Kempelen Győzőhöz. Meghalt 1855-ban Jászberényben. Irói pályáját Hontalan czímű novellájával kezdte a Magyar Irók Albumában (Pest, 1850. Riza aláírással); azután beszélyeit, leveleit és egyéb czikkeit közölték a Hölgyfutár, a Családi Lapok, a Fancsy Album, Gyulai árvízkönyv, Sárosy Gyula Albuma, Nővilág és a Magyar Gazdasszonyok Lapja.
Munkái: Kempelen Riza beszélyei. Szeged, 1855. Négy kötet. Kempelen Riza újabb beszélyei. U. ott 1858. Két kötet. - Kibékülés. Irányregény. Kiadta Kempelen Győző, U. ott. 1858. - A grófnő, Pest 1865. (Kempelen Győző munkái II. kötetében.)
Király János.
Király János, hírlapíró és szerkesztő, szül. 1825-ben, Újvidéken. 1848-ban Perczel Mór hadseregében mozgósított önkéntes-kapitány lett; 1849-ben a péterváradi helyőrségben, Kiss Pál parancsnoksága alatt, egész a kapituláczióig honvédszázados volt. A szabadságharcz után hosszabb ideig bújdosott; majd Pestre került és itt nyelvtanítással foglalkozott. 1860-ban megalapította a Pesti Hölgy-Divatlapot, mely a magyar kiadással egyidejüleg németül is megjelent; 1873 októberében átalakította Budapesti Bazárrá, melyet később a fia vett át. Czikkei legnagyobbrészt lapjaiban jelentek meg, de más budapesti lapokba is írt.
Munkái: A takarékos háztartás. Pest, 1860. (2 kiadás.) Az első kiadás Alapos útmutató és hasznos kézikönyv nők számára, Pest, 1858, czímű. Ugyanez németül. (U. ott 1858.) Szerkesztette 1873-tól-75-ig a Magyar Regénycsarnokot; kiadta 1889 január 1-től 1890 deczember végéig a Divat-Tükör czímű női divatlapot.
Kirschanek Ödön.
Kirschanek Ödön, plébános, író, szül. 1864-ben, Újvidéken. 1906 óta kis kőszegi plébános. Nemzetgazdasági tanulmányokkal és irodalommal foglalkozik; részt vett ismételten a nemzetközi antialkoholista kongresszusokon. Társadalmi téren különösen a szövetkezeti ügy előharczosa. Sűrűn jelentek meg czikkei a Magyar Gazdák Szemléje, a Havi Közlöny és más lapokban.
Kisimrédy Pál.
Kisimrédy Pál, néptanító, szül. 1850-ben, Topolyán. Jelenleg Királyszabadján működik. Munkája: Költemények. Budapest, 1880.
Kiss György.
Kiss György dr., orvos, szül. 1839-ben, Bács-Bokodon. 1874-ben Szabadka orvosa lett. A kolerajárvány alkalmával kifejtett buzgalmáért a király a koronás aranykereszttel jutalmazta. A szabadkai kórház is neki köszönhető. Háza is folytonosan kórház volt; állandóan 8-10 beteget tartott házánál, kikről nem csak díj nélkül gondoskodott, hanem élelmezésüket is a sajátjából fedezte. 1878-ban Szegedre költözött. A szegedi árvíz után Belgrádba ment a szembajosok gyógyítása végett. Azután ismét Szegedre tért vissza s onnét Óbecsére ment lakni. Meghalt 1891-ben. Számos czikke jelent meg a szakfolyóiratokban.
Klájics János.
Klájics János szül. 1815-ben, Újvidéken. Pesten tette le a jogi vizsgálatokat. 1840-ben beiratkozott a bécsi festő-akadémiába, hol négy évig tanult. Csakis egyházi képek festésével foglalkozott. Ő festette a bajsai, turfai, bácsföldvári, óverbászi és glinai templomok oltárképeit. Meghalt Turján 1883-ban.
518Klein Jakab.
Klein Jakab, ipariskolai tanár, szül. 1855-ben Szabadkán. 1885 óta Temesvár városi ipariskola tanára. Az ő tervei szerint épült 1887-ben a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum palotája, a belvárosi községi és áll. felsőbb leányiskola épületei Temesvártt. Czikkeket írt a helyi lapokba.
Munkái: Zeichnenkurs der Baukonstruktionslehre. Cserovitz 1882. - Architektonische Formenlehre zum Studium der Renaissance-Formen. Csernovitz 1883. (2 kiad. Bécs 1885.) Methode des technischen Fachzeichnens U. ott, 1884. (Módszertani pályadíjas munka.) - Az osztrák iparoktatás párhuzamban a magyarral. Temesvár, 1892. Az ipari stíl tanításáról. U. ott, 1893. - Az építészeti alaktan. Első füzet, Renaissance-stylű párkányok. Temesvár, 1898. Második füz. Oszloprendek. Harmadik füz. Falmezők és falnyílások. Továbbá Épitési könyvvitel, keresk. miniszt. megbízásából, Pálósy Dénessel.
Kleiner Lajos.
Kleiner Lajos, p. praelatus, érs. hs. helytartó, czímzetes apát és kanonok, a kalocsa-bácsi egyházmegyében. Szül. 1846-ban, Doroszlón. 1873-ban az újonnan szervezett egyházmegyei tanfelügyelőséghez segédtanfelügyelőnek nevezték ki. 1878-ban a kalocsai férfitanítóképzőben tanár, 1881-ben iskolalátogató, 1883-ban a nagyobb papnevelő aligazgatója, 1884-ben a középiskolai hittanár-vizsgálóbizottság tagja, 1886-ban főszentszéki ülnök és az ájtatos czélú alapítványok segédkezelője (1893-ban főnöke), 1888-ban zsinati vizsgáló, 1889-ben a kisebb papnevelő kormányzója s pápai kamarás, 1890-ben tiszteletbeli, 1895-ben valóságos kanonok, 1896-ban sármonostori czímzetes apát, 1897-ben tiszai, 1901-ben bácsi, 1902-ben székesegyházi főesperes. 1903-ban bácsi prépost, 1906-ban éneklő-kanonok, pápai praelátus, érseki helytartó, ált. ügyhallgató; 1907-ben olvasó-kanonok. Czikkeket, tudósításokat, könyvismertetéseket, kritikákat és polémiákat írt 1869 óta a tanügyi, egyházi és vidéki lapokba.
Kliegl József.
Kliegl József, gépész, szül. 1795-ben, Baján. Megyei esküdt lett Bácsmegyében, de később Bécsbe ment, hol festőnek képezte ki magát. De tulajdonképem szenvedélye a gépészet volt. Tervei és találmányai között volt az a híres betűszedő-gép is, melyről egy országgyűlés közönsége sokat és lelkesen beszélt, sőt pénzt is adtak össze reá, de nem annyit, a mennyi elég lett volna. Búvárhajót is tervezett, továbbá egy-sínen járó vasútat és olyant, mely hegynek fel és le egyaránt könnyen megy és meg is áll, sőt olyan mozdonyt is, mely magával hordja a síneket. Ezenkívül zongorára alkalmazható automatikus hangjegyírógépet, számológépet stb, szerkesztett. 1870-ben nagy nyomorban halt meg, Budapesten. Számos géptechnikai értekezést írt.
Koch Antal.
Koch Antal dr., egyetemi r. tanár, a M. Tudom. Akadémia rendes tagja, szül. 1843 január 7-én, Zomborban. A gimnáziumot Kalocsán és Baján végezte; 1861-64-ig a pesti egyetemen bölcselethallgató volt. 1865-ben az eperjesi kath. főgimnáziumhoz rendes tanárrá, 1867-ben a József-műegyetemhez természetrajzi, 1868-ban pedig a pesti egyetemhez ásványföldtani tanársegéddé nevezték ki, 1869-ben a Magyar Kir. Földtani Intézethez került. 1871-ben a budai kath. államgimnázium természetrajzi tanárává és 1872-ben a kolozsvári egyetemre nevezték ki az ásvány- és földtan rendes tanárává. 1874-ben a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. A Magy. Tud. Akadémia 1875 május 15-én levelező (1894 május 4-én rendes) tagjává választotta. 1891-92-ben az egyetem rektora volt. 1895-ben a budapesti egyetemre nevezték ki a geologiai s palaeontologiai tanszékre. Tanulmányi czélból bejárta nemcsak egész Magyarországot és különösen Erdélyt, hanem egész Nyugat- és Dél-Europát. Többször beutazta Német-, Franczia-, Angol- és Olaszországot, valamint Hollandiát, Belgiumot és Svájczot. Sok őslényt kereszteltek el a belföldi és külföldi szakférfiak K. nevéről. Ő maga szintén több kövületnemet és fajt vezetett be az irodalomba, melyeket ő fedezett fel. Több mint kétszáz dolgozata jelent meg önállóan és a külföldi s belföldi folyóiratokban.
Önálló munkái: Erdély ásványainak kritikai átnézete. Kolozsvár, 1885. - Kriesch János. A természetrajz vezérfonala. III. rész. Ásványtan. Budapest, 1874-ben átdolgozta. - III. rész. Ásvány- és földtan. IV. kiadás, 1878-ban. V. kiadás, 1881-ben. VI. kiadás 1886. Koch Ferenczczel együtt: VII. kiadás, 1895. - Vezérfonal az ásványtan egyetemi előadásaihoz. Hallgatói számára írta és kiadta Kolozsvár, 1889. - A dunai trachytcsoport jobbparti részének földtani leírása. Földtani térképpel és 6 kőnyom. táblával. Kiadta a M. Tud. Akadémia. Budapest, 1877. Bő kivonata németül megjelent a Deutsche Geol. Gesellsch. Közlönyében. - Az 1880 október 3-iki középerdélyi földrengés. 3 táblával. Kolozsvár, 1881. - Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. I. rész. Palaeogén csoport, 4 táblával. A M. Kir. Földt. Intéz. kiadása Budapest, 1894. II. rész. Neogen csoport, 3 táblával. A M. Földt. Társulat kiadása. Budapest, 1900. Ungyanezek németül is. - A Fruskagora geologiája. Geol. térképpel és egy szelvénytáblával. A M. Tud. Akadémia kiadványa. 519Budapest, 1896. Német nyelven is. - Erdély ótercziér echinidjei. 4 kőnyom. táblával. Kiadta a M. kir. Földt. Intézet, Budapest, 1885. Ugyanaz német nyelven is. - Prohyracodon orientalis Koch, egy új ősemlős Erdély közép oeczén rétegeiből, 2 táblával. Természetrajzi füzetek, 1897. Németül is. - A beocsini czementmárga kövült halai, 8 kőnyom. táblával. Természetrajzi füzetek., 1904. Németül is. - Ezeken kívül több mint 200 értekezése jelent meg bel- és külföldi folyóiratokban magyar, német és franczia nyelven. Szerkesztette a "Földtani Közlöny"-t 1871-73-ban többekkel együtt és a Kolozsvári Orvos-természettud. Értesítő természettudományi szakát. 1879-től 1895-ig.
Koch Ferencz.
Koch Ferencz dr., egyetemi rendkívüli s képezdei rendes tanár, szül. 1853-ban, Zomborban. 1878-84-ig a kolozsvári egyetem vegytani tanszéke mellett tanársegédként működött, és ez idő alatt főleg az analytikai chemiát művelte. 1884-86-ig állami ösztöndíjjal a müncheni s erlangeni egyetemi laboratoriumokat kereste föl és kizárólag az organikus chemiával foglalkozott. 1885-ben tette le a bölcseletdoktori szigorlatot és 1887-ben a kolozsvári egyetemen magántanárrá habilitálták; ugyanekkor a kolozsvári tanítóképző-intézethez kinevezték rendes tanárnak. 1889-92-ig a kolozsvári egyetemen az élet- és kórvegytani tanszéket helyettesítette. 1897-ben nyerte Kolozsvárt az egyetemi rendkívüli tanári czímet és jelleget. Dolgozatainak nagy száma a bel- és külföldi szaklapokban jelent meg.
Koch József.
Koch József, kiskéri ág. ev. lelkész, szül. 1854-ben, Újverbászon. Czikkei a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat Évkönyvében jelentek meg. A vármegye első monografiájának is munkatársa volt.
Munkái: Sendbriefe an unsere deutschen Bauern. Neusatz, 1885. - Kis-Kér története... (Németül).
Kohn Sánuel.
Kohn Sámuel dr., theologus, a pesti zsidó hitközség főrabbija, szül. 1841 szeptember 21-én, Baján. 1865-ben elnyerte a doktori oklevelet. 1866-ban hívták meg a pesti hitszónoki székbe; június 2-án tartotta a pesti izraelita templomban próbaszónoklatát, a legelső magyar hitszónoklatot. Tevékeny része volt az 1868-ban egybegyült magyarországi zsidó egyetemes gyűlés munkálataiban. Elnöke a zsidó irodalmi társaságnak. Értekezéseinek, czikkeinek a száma rendkívül nagy.
Önálló munkái: Zsinagogai szónoklatok. - Ünnepi és alkalmi beszédek. Bpest, 1875. Zur Sprache, Literatur und Dogmatik der Samaritaner. Leipzig, 1875. A M. N. Múzeum könyvtárának héber kéziratai., Bpest, 1877. Mardochai Ben Hillel. Sein Leben und seine Sehriften. Breslau, 1877. Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez. U. ott, 1881. A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig. Részben kiadatlan kútforrások nyomán. I. kötet. U. ott, 1884. A szombatosok. Történetük, dogmatikájuk és irodalmuk. U. ott, 1890. - Szerkesztette Kayserlinggel együtt az Ung. Jüdische Wochenschriftet, 1871-1872-ben. Pesten.
Koklmann Dezső.
Koklmann Dezső dr., zombori főgimnáziumi tanár, a helyi lapokba irodalomtörténeti czikkeket ír és a zombori Szabad Lyceumban tart gyakori tudományos felolvasásokat.
Kollár Győző dr.
Kollár Győző dr., ügyvéd, kir. közjegyző, szül. 1862-ben, Baján. 1890-ben nyert ügyvédi oklevelet; előbb Budapesten, később Zomborban folytatott gyakorlatot, ahol kir. közjegyző-helyettes is volt. Jelenleg Szent-Lőrinczen (Baranya) működik. Czikkei a jogügyi szaklapokban jelentek meg.
Korény-Scheck Vincze.
Korény-Scheck Vincze, kir. kath. főgimnáziumi tanár, szül. 1844-ben, Hódságon. 1867-ben Baja városa megválasztotta főgimnáziumi tanárnak. 1880-ban az újvidéki kir. kath. magyar főgimnáziumhoz helyezték át és itt a kereskedelmi iskolánál egyszersmind óradíjas tanár volt haláláig. Több értekezése jelent meg. az Értesítőkben. Önálló munkája: Buckle rendszere. Tanulmány. Bpest, 1876.
Kosztolányi Árpád.
Kosztolányi Árpád, főgimnáziumi igazgató, szül. 1859-ben, Szabadkán. 1883 óta a szabadkai főgimnáziumban a mathematika és fizika rendes tanára, 1900 óta igazgatója. Czikkei a Természettudományi Közlönyben, a Mathem. és Fizikai Lapokban, a főgimnázium Értesítőjében, a Szabadkai Hirlapban jelentek meg. Önálló munkája: Az ingamozgás elmélete. Eszék, 1883. Fia Dezső, a legifjabb költői gárdának tagja, színes műfordításokkal és eredeti versekkel szerepel a szépirodalom terén.
Kosztolányi Dezső.
Kosztolányi Dezső, költő és író, szül. Szabadkán, 1885-ben. Budapesten és Bécsben végzett filozofiát. Első versei a "Budapesti Napló"-ban jelentek meg, mely akkoriban a fiatal modern gárda találkozóhelye volt. Munkatársa lett később a "Hét"-nek s mostan is segédszerkesztője és belső munkatársa annak és az Élet czímű folyóiratnak. Írt azonkívül a "Figyelő"-be, "Nyugat"-ba, "Új Idők"-be, "Vasárnapi Újság"-ba s más heti- és napilapokba. Első kötete verseskönyv - 1907-ben jelent meg Budapesten "Négy fal között" czímen. Második kötete 1908-ban: "Maupassant összes versei" czímen. Kosztolányi 520Dezső verseit Horvát Henrik, a jeles nemet műfordító németre is lefordította s tavaly Hans Betge "Lyrik des Auslands"-ában napvilágot is látott. Azonkívül több novellája jelent meg németül, románul és szerbül. A "Mercure de France" ismertetést hozott róla, nemkülönben egy modern szerb revü is. Novelláit 1909-ben adták ki: "Boszorkányos esték" czímen. Jelenleg társadalmi czikkeket, ismertetéseket, kritikákat ír a "Hét"-be Lehotai, Punin és Jo álnevek alatt.
Kosztics Lázár.
Kosztics Lázár, szül. Alsó-Kabolban, 1841-ben. Már tizenhétéves korában feltünt mint Homer Iliásznak ügyes műfordítója. Ifjú korában számos, lírai költeményt irt. Jól sikerültek balladái és "Makszim Czrnojevics" ("Csernovits Miksa") és "Péra Szegedinacz" ("Szegedinácz Péró") czímű drámái. "Gordana" czímű verses vígjátékát egy népköltemény nyomán írta. E vígjátékát francziára és németre is lefordították. Shakespeare "Romeo és Julia", "Lear király", "Hamlet" és "III. Richard" czímű drámáit is lefordította. Írt néhány fontos esztetikai értekezést, úgymint: "Osznovi lepote a szvétu" ("A szépség alapjai a világon") 1880-ban, "Osznovno nacselo" ("Alapvető elv") 1884-ben, "Narodno glumovanye" ("Nemzeti színjátszás") 1893-ban, és irodalomtörténeti tanulmányokat, u. m. "Ilijádá. Pogléd na jednu lépu glavu" ("Iliász. Egy szép fejezetre való pillantás") és "Romeo i Julia. Jedna ponuda za odomatyiványe Sekszpira a szrpszkom narodu" ("Romeo és Julia. Egy ajánlat Shakespeare meghonosítására a szerb irodalomban"). Költeményeinek gyűjteménye Ujvidéken jelent meg két kötetben: az első kötet 1873-ban, a második 1874-ben. Ötvenéves irodalmi működésének tiszteletére a Maticza szerb irodalmi társaság most rendezi sajtó alá összes költeményeinek díszkiadását.
Kosztics Milán.
Kosztics Milán, szül. Ósziváczon, 1840-ben, A theologiát Karlóczán végezte. Azután Oroszországba ment és Kievben a theologiai akadémián magisteri kitüntetést nyert. Montenegróban egy ideig tartózkodott mint tanfelügyelő. 1876-ban Óbecsén esperessé választották meg és ez állásban halt meg 1880-ban ugyanott. Írt elbeszéléseket, és utirajzokat különféle folyóiratokba. Legfőbb munkája "Skole a Czrnoj Gori od najsztarihij vremena do danasnyeg dóba" ("Az iskolák Montenegróban a legrégibb időktől mai napig"), mely 1872-ben jelent meg.
Kovács Ágoston.
Kovács Ágoston, baranyamegyei szolgabíró, szül. 1827-ben, Ó-Becsén. 1857-ben Pécs város tanácstitkára, 1858-ban ugyanott közigazgatási bíró és 1862-ben középponti szolgabíró lett. Meghalt 1867-ben Pécsett. Költeményeket írt az akkori lapokba.
Munkái: Egy pár szabad szó. Buda, (1848.) - Pályatársaimhoz, (1848.) - Honvédek naplójegyzetei. Pest, 1851. - Gleichenberg egy magyar embernek. Úti jegyzetek. Pécs, 1864.
Kovács-Huszka Ferencz.
Kovács-Huszka Ferencz, óbecsei róm. kath. plebános, szül. 1869-ben, Óbecsén. 1892-ben szentelték föl miséspappá és Doroszlóra, majd Temerinbe küldték káplánnak. 1894. őszén az óbecsei kath. hitközség külvárosi lelkésze lett, hol ma is működik. Előszeretettel foglalkozik a botanikával és évek hosszú sora óta vizsgálja a Bácska növénytenyészetét és gyűjti az adatokat, kiadandó növénytani munkájához. Czikkei a megyei évkönyvekben és helyi lapokban jelentek meg. Szerkesztette az Óbecsei Közlönyt. Ő írta e monografia számára a növénytani részt.
Kovács Károly.
Kovács Károly, bölcseleti doktor és főgimnáziumi tanár, szül. 1875-ben, Újvidéken. 1897-ben a makói m. kir. állami főgimnázium helyettes tanára lett.
Munkái: Horatius ódáinak fordítói Virágig és a műfordítás kérdésének fejlődése. Budapest, 1896. - Stavici. A szerenesemalom. (Rumen regény.) Makó, 1898.
Kovács Pál.
Kovács Pál, volt országgyűlési képviselő, szül. 1848-ban, Bácsföldváron. 1875-ben mérnökként belépett a tiszavidéki vasúthoz. E vasútak államosítása után Budapestre került és itt az elektrotechnikai tudományoknak szentelte idejét, Az államvasutak és a mérnökegylet megbízásából több ízben tett utazásokat külföldön, 1894-től a kereskedelemügyi minisztérium műszaki osztályában a villamos és egyéb speczális vasutak műszaki előadója volt és részt vett a budapesti földalatti villamos vasút tervezésében és építésének vezetésében. 1896-ban Zenta városa választotta meg országgyűlési képviselőnek. Számos czikke és tudományos értekezése jelent meg a szaklapokban.
Munkái: Az elektrotechnika kézikönyve. Bpest, 1890. - Amerikai tanúlmányutam. U. ott, 1894. 82 szövegábrával.
Kovácsfy Antal.
Kovácsfy Antal, hírlapíró, szül. Zomborban, 1870-ben. Sok munkája jelent meg különféle lapokban. Öt éven át volt szerkesztője az általa alapított Közép-Bácskának. Novelláit és verseit most rendezi sajtó alá.
521Kováts Tamás József.
Kováts Tamás József dr., benedekrendi főapát, kir. tanácsos, szül. 1783-ban Szabadkán. Gimnáziumi tanár volt 1804-1809-ig Győrött és 1809-1813-ig Pannonhalmán theologiát hallgatott; 1813-27-ig ugyanott a szentírás és keleti nyelvek tanára s 1827-29-ig prior volt; 1803-ban főapátnak választották. Nagy és Kis-Füss egyházi székek örökös és valóságos főispánja volt. Meghalt 1841-ben, Pannonhalmán, hol számos kézirati munkáját a főapátsági könyvtárban őrzik.
Kozma János.
Kozma János, tanító Zentán. Költeményeket írt vidéki lapokba s a Vidéki Költők Albumába (Kassa, 1896). Kéziratban két színműve van: Szívek harcza (Völgyi Ödön társulata adta elő a kilenczvenes évek elején) s az Erdőőr leánya, (előadta 1896 február 9-én Lukácsi Aladár társulata Zentán.)
Kozma László.
Kozma László, ügyvéd, volt országgyűlési képviselő. Szül. Cservenkán, 1849-ben. Ügyvédi gyakorlatát 1875-ben Zomborban kezdte, hol utóbb mint a délkvidék hírcs kriminalistája lett ismeretes. Tevékeny munkása volt a közéletnek és élénk részt vett Zombor város törvényhatósági képviseletében, valamint a társadalom mozgalmaiban. 1894-ben Bács-Bodrog vármegye tiszti főügyésze; ugyanez év nyarán az újverbászi kerület országgyűlési képviselőjévé választotta; ezt a kerületet képviselte két czikluson át. Ma az alsóbaranya-bácsi ref. egyházmegye gondnoka. A szabadkai ügyvédi kamara elnökhelyettese. A Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat elnöke. - Ennek előtte az irodalommal is sűrűbben foglalkozott, nagy kedvvel az élczlapokban, de - főleg a helyi lapokban - komoly dolgokat is fejtegetett. Írt prózát, verset egyaránt. - A megyei történelmi társulat évkönyvében nevével ma is gyakran találkozunk. A monografia számára ő írta a ref. egyház történetét.
Körmöczy Ernő.
Körmöczy Ernő, kalocsa-főegyházmegyei áldozópap, szül. 1877-ben, Zomborban. Pappá szenteltetvén, dolgozott az: "Alkotmány", "Magyar Szemle", "Szabadka és Vidéke", "Bácsmegyei Napló", "Bácsmegye", "Bácskai Napló" czímű lapok számára.
Munkái: "Emma néni meséi a jó gyermekek számára." - "A mi igaz hitünk." - Helyet a gyermekeknek." - "Az antikrisztus csodái." - "Az új eljegyzési és házassági törvény magyarázata." - 1906 óta a "Bács-Bodrogmegyei Irodalmi Társaság" választmányi tagja.
Krishaber Mór.
Krishaber Mór orvosdoktor egyetemi tanár szül. 1833-ban Kulán. Orvos doktorrá lett 1860-ban, Bécsben, azután Orosházán telepedett le, de később Párisba költözött. A franczia főváros egyik tekintélyes orvosa s az egyetem tanára lett. Meghalt 1883 április 10-én Párisban. Halála előtt nyolcz nappal a franczia akadémia odaítélte neki a Monthyon-féle 20.000 frankos díjat., mellyel a tudomány terén csak kiválóbb felfedezéseket szokott jutalmazni. A gége orvostana sokat köszön Krishabernak. Az Orosháza cz. lapnak munkatársa volt és 1877 január 21-től márczius 25-ig szerkesztette is azt, Anonymus névvel.
Krób Pál.
Krób Pál, kir. tanfelügyelő, szül. 1826-ban, Újverbászon, hol 1847-ben rendes tanító lett. Innét 1853 őszén a nagyharsányi (Baranyam.) ref. magyar iskolához került. 1871 deczember 7-én Zalamegyébe másod-, 1876 szeptember 18-án első tanfelügyelővé nevezték ki. Meghalt 1884 június 27-én, Zalaegerszegen. Több időszaki és tanügyi czikket írt. Munkája: Új testámentom magyarázata. Kézikönyvül helv. hitv. néptanítók számára. Németből ford. Pest, 1869.
Krump Vilmos.
Krump Vilmos zombori felsőkeresk. isk. tanár a helyi lapokba ír tárczaczikkeket, különösen útirajzokat.
Kuluncsich István.
Kuluncsich István, ügyvéd és városi képviselő Szabadkán, hol 1873 október 22-én meghalt 76-ik évében.
Munkája: Positiones ex civili romano et jure criminali, quas in regia scient, universitate Pesthiensi publice propugnandas suscepit anno 1816 Budae.
Kuluncsich Tamás.
Kuluncsich Tamás, jogi doktor, ügyvéd, szabadkai származású. Munkája: Dissertatio inauguralis juridica de Fideivssore, quam quae debetur, promittit, quam vna vom positionibus ex universa jurisprudentia . . . . in universitate Pestiensi pro summis in jure disquisitioni submittit mense Decembri 1787. Pestini.
Kupeczky István.
Kupeczky István, szül. 1871-ben, Szenttamáson. Tanító volt Tolna és Somogy vármegyékben, színész Moszkvában; jelenleg pedig a zombori kir. törvényszéknél irodatiszt. Több verse jelent meg bácsmegyei lapokban.
Önálló munkája: Werbőczy Klára. (Verses elbeszélés. 1895.)
Lajthay János.
Lajthay János, róm. kath. plébános, szül. 1841-ben. Segédlelkész volt Baracskán, Ó-Kanizsán, Mélykúton, Ó-Becsén. 1879-ben plébános Ó-Kéren és 1892 óta Kupuszinán; egyszersmind érseki hivatalos iskola-látogató. - Kunszt József kalocsai érsek életrajzát írta meg a M. Sionban (1886); írt még a M. 522Koronába tanügyi és népnevelési czikkeket, a Szabadka, Szegedi Hirlap, Bácska, Újvidék és több vidéki lapba nevelésügyi czikkeket és könyvismertetéseket.
László Fülöp.

László Fülöp.
László Fülöp, László Fülőp festőművész, szül. Óbecsén, 1869-ben. Egyike a mai nemzedék legkiválóbb arcképfestőinek, a ki az utóbbi években külföldön is sok dicsőséget szerzett a magyar névnek. A XIII. század primitívjei óta, egészen a mai korig, mindig a formai megoldás volt a főtörekvés. A formát kifejezni, színek és árnyalatok segítségével. - Csak az utolsó évtizedekben, épen László tanuló éveiben, merültek fel újabb irányzatok és törekvések, melyekben főtényező szín- és hangulat voltak, a forma elhanyagolásával. Lászlót ezek az irányzatok nem térítették el útjából. Erős egyénisége megóvta a tévútaktól. Nem érzelgett a színekben, nem kísérletezett sejtelmes ködökkel. Positiv tudást akart és ezt sikerült is elsajátítania. Ez a virtuóz biztonság, a formának ismerete és finom jellemzése, a mi különösen női arczképeinél tünik szembe, adják meg művészetének fő jellemvonásait. Tanulmányait az orsz. mintarajziskolában kezdte meg, a hol Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt. Azután Münchenben Lietzenmayer Sándornál két évig, majd Párisban Lefébre és Benjamin Constant tanároknál egy évig tanult. Első önálló műve "Az első mosás" 1890-ben a régi Műcsarnokban volt kiállítva. Iskolai kitüntetésein kívül a zágrábi kiállításon díszokmányt, a Műcsarnok 1891. évi tárlatán a Műbarátok ösztöndíját, az 1896. évi Ezredéves Országos Kiállításon milléniumi aranyérmet, 1897-ben kis állami aranyérmet kapott, a párisi Szalon zsürije pedig II-od esztályú aranyéremmel tüntette ki őt, Hohenlohe herczeg német birodalmi kanczellárt ábrázoló arczképeért. László az utóbbi időben a németországi és angliai előkelő köröknek is kedvelt és keresett arczképfestője lett. Berlinben kiválóbb műveiből külön kiállítást rendezett, a melynek igen szép sikere volt. Ő Felségét, a királyt festette meg természet után és Erzsébet királynét a Szépművészeti Múzeum számára. 1900-ban, Stiksegauban, (Irország) nöűl vette Guinnes Magdolna Lucyt. A párisi nemzetközi kiállításon aranyérmet nyert. Bécsben, 1900-ban, arczképeivel a tavaszi tárlat nagy érmét nyerte el és ugyanott, 1902-ben, Rampolla arczképéért az osztrák állami aranyérmet nyerte. A pápai Pius-rend lovagkeresztjének tulajdonosa és 1903-ban a III. oszt. vaskorona-rendet kapta.
László Mór.
László Mór, orvostudor, nyug. cs. és kir. sorhajó-orvos, szül. 1862-ben, Őrszálláson. A cs. és kir. haditengerészet ösztöndíjasaként, a haditengerészet kötelékébe lépett, mint corvette-orvos. A Saida nevű corvetten másfél évi utat tett a Földközi tengeren, Afrika éjszaknyugati partjain, Amerika keleti partjain, majd Dél-, Közép- és Éjszakamerikában Canadáig, az Antillákon, és a déleurópai városokat érintve, vissza, a pólai hadi-kikötőbe. Ez utazásai alatt, felsőbb parancsra, az érintett kikötő-városok kórházairól részletes jelentéseket írt. Ugyancsak felsőbb megbízásból, a sík tengeren, a hajóról lebocsátott ú. n. uszályháló segítségével, a cs. és kir. udvari múzeum részére, a tengerfenék faunájából, nyolcz nagy ládára való anyagot gyűjtött. Azután az "Erzherzogin Stefanie" pánczéloson megírta tanúlmányát "Szellőzés és sebesültszállítás pánczélos hajóinkon" (Über Ventilation und Verwundeten-Transport auf unseren Panzerschiffen) czím alatt. 1890-ben Bécsbe vezényelték a fogászatban való kiképzése czéljából. Pólába visszatérve, az ottani haditengerészeti kórházban részt vett a legelső ily fogászati intézet megalapításában és berendezésében, melyet éveken át vezetett. Ezalatt tanulmányt írt a cocaínról 1896-ban, 10 évi szolgálat után, mint cs. és. kir. sorhajó-orvos, nyugalomba vonult és cs. és kir. kamarai fogorvosként Budapesten telepedett meg. Sokat írt az ipari higany- és phosphor-mérgezésekről és az országos népfürdők, illetőleg egy orsz. népfürdő-egyesület alakításáról.
Latinovits Géza.
Latinovits Géza volt országgyűlési képviselő, szül. 1863-ban. Bácsmegye tiszteletbeli főjegyzője; a Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulatnak, melyet újjászervezett, alelnöke. A vármegye területén folytatott régészeti kutatásokat személyesen vezette szép eredménynyel. A Vörös-Kereszt-egyletnél tett kiváló szolgálataiért, Lajos Viktor főherczeg főmegbízott-helyettessé nevezte ki és hadjárat esetére, szolgálattételre, adlátusnak maga mellé rendelte. 1890-ben megkezdte külföldi nagy utazásait; beutazta Német-, Olasz-, Franczia-, Angol- és Oroszországot, Svédországot és Norvégiát, a Balkán-államokat, továbbá Algiert, Tunist, Syriát, Palesztinát, Ceylon szigetét és egész Britt-Indiát. Nagyobb utat tett Amerikában is; erről kötetet írt "A business hazájából" czímmel. A magyar földrajzi társulatban felolvasást tartott indiai útjáról, 523Hazatérve, 1897-ben; Bács város megválasztotta országgyűlési képviselővé. 1899-ben a Latinovits-család levéltárát örök megőrzés végett a M. N. Múzeumban helyezte el. Nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki és különösen útleírásai, melyek számos lapban, elszórtan jelentek meg, keltettek nagy érdeklődést.
Latinovits János.
Latinovits János, a főrendiház tagja, a bácsmegyei Borsod községben született s gimnáziumi tanulmányait Bécsben, jogi tanulmányait pedig Budapesten végezte. Nyolcz évig mint táblai tanácsjegyző működött, majd 1878-tól 1887-ig a rigyiczai kerületet képviselte szabadelvű programmal. 1868-ban a Vöröskereszt-Egyesület igazgatója lett. 1895-ben a király a főrendiház tagjává nevezte ki s három évvel később újra kitüntetés érte: a király a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta neki. Meghalt 1909-ben Budapesten.
Latinovits Pál.
Latinovits Pál, ny. főispán, főszerkesztő, szül. 1856-ban, Bácsborsodon. A gimnáziumot Baján végezte, azután egyéves önkéntes lett az 5-ik huszárezredben; a tiszti rang elnyerése után, két évig Bécsben, majd Budapesten hallgatta az egyetemet, melynek végeztével szerepet vállalt Bács-Bodrog vármegye közéletében. 1886-ban közgazdasági előadó lett és jelentései s gazdasági czikkei a vármegyei lapokban, úgyszintén a Földmívelésügyi Értesítőben jelentek meg. 1896-ban a regőczi kerület orsz. képviselővé választotta és 1900-ban másodszor is őt küldte a kerület a házba. Beszédei a földmívelésügyi és belügyi költségvetések alkalmával a delegáczióban tűntek ki. 1901-ben Bács-Bodrog vármegye főispánjává nevezte ki a király, mely méltóságát 1906-ig viselte. Főispáni működéséről a vármegye történetének keretében számolunk be. A Bácsmegyei agrártakarékpénztár, a Bajai takarékpénztár és a Zentai és csajkás takarékpénztár elnökévé választotta; ugyancsak elnöke a Bácsmegyei Gazdasági Egyesületnek. Lapvezére a Bácsmegye cz. hírlapnak, melynek hasábjain számtalan czikke jelenik meg, vezérczikk és tárcza alakjában.
Latinovits Szaniszló.
Latinovits Szaniszló, városi tanácsos, szül. 1870-ben, Borsodon. Az érettségi vizsga letétele után a kalocsai papnevelő-intézetbe lépett, hol vallásos költeményeivel Haynald bíbornok figyelmét is magára vonta s több ízben díjakat nyert. 1888-ban a papi pályától megvált és Budapesten a jogot hallgatta; majd a közjegyzői pályára lépett. Jelenleg Zombor város tanácsnoka. Szorgalmas munkatársa a bácskai helyi lapoknak, melyekbe költeményeket és czikkeket írt.
Munkája: Vadvirágok. Gödöllő, 1895. Nyom. Bpesten. (Költemények Latinovits Stanci névvel.)
Latinovits Vincze.
Latinovits Vincze volt országgyűlési képviselő s kir. főügyész. 1848 előtt Bács-megyénél viselt hivatalt. A szabadságharcz alatt fegyverrel szolgálta a nemzeti ügyet; az abszolut uralom idejében hosszabb fogságot szenvedett. Négy ízben, 1861., 1865., 1869. és 1867-ben volt országgyűlési képviselő. Bácsmegye 1861 febr. 7-iki közgyűlésén ő indítványozta a nevezetes feliratot a királyhoz, mely szerint a megye szorosan ragaszkodik az 1848. törvényekhez. Meghalt 1886 jan. 19-én Baján, 63. évében. Országgyűlési beszédei a Naplókban jelentek meg.
Lemberger Armin.
Lemberger Armin, jogi doktor és ügyvéd, szül. 1856-ban, Baján. 1885-ben Budapesten jogidoktorrá avatták és 1887-ben ügyvédi oklevelet nyert; ezután szülővárosában mint gyakorló ügyvéd telepedett le. Buzgó agitácziót fejtett ki a Közép-Dunának Baja-Báttaszéknél leendő áthidalása tárgyában; szervezte ez ügyben 1898-ban a kormánynál tisztelgett monstre-küldöttséget és szerkesztette a kormánynak átnyújtott emlékiratot; ugyanezen ügyben az 1898-ban Szegeden megtartott II. kereskedelmi kongresszuson előadóként szerepelt és értekezése a kongresszustól kiadott jegyzőkönyvben (Szeged, 1898) jelent meg; ez érdemeiért Schmausz Endre főispán Baja város tiszteletbeli tiszti ügyészévé nevezte ki. Választmányi tagja a bajai Gyümölcsészeti Egyletnek; tiszteletbeli tagja a kereskedő-ifjak egyletének és az izraelita nőegyletnek. - Czikkei a különféle szaklapokban jelentek meg. Szerkeszti 1898 óta a Bajai Hirlapot. Szerkesztette a bajai iparkiállítás Kalauzát 1900-ban. Arany János Toldijának (A trilogia I. része) metrikus német fordítását is ő írta. Megjelent 1903-ban, Lipcsében, a Jaeger-féle könyvkiadó-vállalat bizományában.
Létmányi Nándor.
Létmányi Nándor, bölcseleti doktor, főgimnáziumi tanár, született 1854-ben Szabadkán. 1881-ben nyert tanári oklevelet; tanár volt Nagybecskereken, majd a brassói állami főreáliskolában és 1895 óta a budapesti VII. kerületi állami főgimnáziumban a történelem és földrajz tanára, egyszersmind a rákospalotai Wagner-féle nyilvános gimnázium igazgatója.
524Munkái: A magyar államélet és alkotmány viszontagságainak vázlata, 1884-1790. Nagy-Becskerek, 1884. - Párhuzam Hunyadi János és fia között, tekintettel hadvezéri képességeik és hadsikereikre. Budapest, 1885. - Szerkesztette a Torontál cz. helyi lapot 1880 jan. 22-től 1881 aug. 21-ig Nagy-Becskereken.
Lévay Henrik.
Lévay Henrik báró, szül. 1825-ben, Kisteleken. Kinevezett örökös főrendiházi tag, a vaskoronarend lovagja, a Szent Móricz és Lázár olasz kir. rend középkeresztese, az Első M. Ált. Biztosító-Társaság alapítója és volt vezérigazgatója, kiváló közgazdász és emberbarát. Életrajzi adatait Györ vármegye monografiájában közöltük. Közgazdasági irodalommal is foglalkozott; munkája "Néhány szó mezőgazdasági bajaink orvoslásáról" czímmel önállóan jelent meg.
Linder György.
Linder György, volt orsz. képviselő, született 1850-ben, Paripáson. A jogot Budapesten végezte. 1870-től gyorsíró volt a képviselőházban, 1876. évig. 1877-ben körjegyzővé választották Majs községben. Itt tevékeny részt vett a közéletben. Megalapította a kisbirtokosok hitelintézetével szövetséges mezőgazdasági intézetet. 1887. évben mérsékelt ellenzéki programmal a mohácsi kerületben képviselővé választották. Tagja volt a zárszámadási és könyvtári bizottságnak. 1892. évben a csornai kerület választotta meg és újból tagja lett a képviselőháznak. Éveken át a "Magyar Állam" országgyűlési rovatának volt a vezetője. Munkája: Őszinte szó az agrárkérdéshez, illetőleg a kisbirtokosok hitelügyének rendezéséhez. Bpest, 1883. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak (1887-1896). Mint országgyűlési képviselő és azután is, a Budapesti Hirlap, Pesti Napló és Pesti Hirlapba írt számos névnélküli politikai czikket és tudósítást.
Loósz István.
Loósz István, főgimnáziumi tanár, született 1868-ban, Szabadkán. Mint tanár hét évig működött a lugosi állami gimnáziumban, azután a szabadkai községi főgimnáziumhoz került, hol jelenleg is működik. - Irodalomtörténeti és aesthetikai czikkeket írt a különféle szaklapokba.
Főbb munkái: Költői olvasmányok. Románczok, balladák és lyrai költemények, bevezetéssel, rendszeres verstannal és magyarázatokkal. Bpest, 1892 (Toncs Gusztávval.) - Szemelvények a kurucz-világ költészetéből. Budapest, 1904. - Vörösmarty: Zalán hatásának magyarázata. U, ott, 1906. - Szemelvények a magyar történetírókból és szónokokból. U. ott, 1909. (Toncs Gusztávval). - Ezeken kívül temérdek értekezés jelent meg, melyeket lehetetlen mind felsorolni.
Lovászy Márton.
Lovászy Márton dr., szül. Zentán, 1864-ben. Budapesten, 1886-ban, az államtudományok doktorává avatták. A közös hadseregben tartalékos tűzérhadnagygyá, majd a honvédségnél huszárhadnagygyá nevezték ki. A közszolgálatot Bács-megyében kezdte, mint közig. gyakornok; később árvaszéki ülnök és Ada mezőváros főjegyzője volt. A hírlapírói pályára lépett és azóta a "Magyarország" szerkesztőségében működik, jelenleg a lap felelős szerkesztőjeként. 1901-ben képviselőnek választották meg, azóta mindig tagja az országgyűlésnek. 1903 óta a delegácziónak is tagja, a melynek különösen hadügyi és külügyi albizottságában élénk tevékenységet fejtett ki. Tagja a VIII. bíráló, a közgazdasági- és véderő-bizottságnak. Publiczisztikai munkássága rendkívül nagy. Vezérezikkei kiváló politikai készültségről tesznek tanúságot. Országgyűlési beszédei a Naplóban vannak.
Lukácsy István.
Lukácsy István, szül. 1874-ben. Pappá szentelték 1897-ben. 1900-ban került Szabadkára hitoktatói minőségben. Nagyon sokat utazott külföldön; bejárta csaknem egész Európát és útleírásait a helyi sajtóban közölte. A szabadkai Szabad Lyceum 1904-ben titkárává választotta. Most rendezi sajtó alá összegyűjtött tárczáit.
Magyarász Ferencz.
Magyarász Ferencz, bajai főgimnáziumi tanár, szül. 1877-ben. Életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában közöljük. 1904 óta a bajai cziszt. r. főgimnázium tanára. Rendes munkatársa a Bajai Független Ujságnak és a Közérdek cz. szekszárdi lapnak, hol eddig közel kétszáz vezérczikke, tárczája stb. jelent meg. Ezeken kívül számos más lapban jelennek meg dolgozatai. A, monografiánk számára az ő tollábból való Baja város leírása. Több szentbeszéde önálló kiadásban jelent meg.
Magyary Pál.
Magyary Pál, szül. Baján, 1857-ben. 1880-ban szentelték fel pappá. 1879-től kezdve a püspöki irodában actuárius, azután segédlelkész. 1886-ban a lugosi főgimnáziumban hittanár lett. 1888-tól a csanádi kispapok lelki atyja és a székesegyház hitszónoka Temesvárt; 1893 óta ugyanott theologiai tanár. - A Bölcseleti Folyóirat munkatársa. Szerkesztette és kiadta Temesvárt a Szent-Gellért czímű hetilapot és a Sz. Gerardusblatt cz. lapot. Az utóbbi melléklapja lett a Landbotenak.
525Mály József.
Mály József, festőművész, szül. 1860-ban, Zomborban. 1893. év tavaszán Münchenbe költözött és ott Hollósy Simon festőiskolájában tanult, majd két évig a müncheni akadémiát látogatta, azután hazajött és három évig a Falcione-féle 1200 koronás ösztöndíjjal a Budapesti országos m. kir. mintarajztanoda és rajztanárképző gyakorló osztályának volt látogatója, Lotz Károly alatt. 1895-ben Nagybányára költözött és itt festette legszíndúsabb képeit. 1898-ban Budapesten a millenniumi díszfelvonulás czímű nagy képen dolgozott. Az országos magyar képzőművészeti társulatnak tavaszi tárlatán "A téli tájkép" czímű festménye feltünést keltett. 1898. év őszén ismét részt vett a kiállításon, hol a "Gombosi tájrészlet" "Szállás a zombori határban", "Kereszttűz között" és "Esti hangulat" czímű képeivel szintén nagy sikert aratott. Folyton betegeskedett és meghalt 1901-ben, Zomborban.
Mandics Tivadar.
Mandics Tivadar volt miniszteri tanácsos, szül. Újvidéken, 1824-ben. Jog és államtudományi tudorként lépett állami szolgálatba s mint ügyes és lelkiismeretes hivatalnok, gyorsan haladt előre. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban miniszteri tanácsos s a szerb egyházi ügyek előadója volt. Újvidéken halt meg 1903-ban. Agg korában, igen érdekes emlékeit írta meg, melyek "Uszpomene iz szrpszkog narodno-czrkvenog zsivota" ("Emlékek a szerb nemzeti és egyházi életből") czím alatt a szerb Maticza évkönyveiben és innen külön lenyomatva, négy kötetben jelentek meg.
Mann Jakab.
Mann Jakab dr., született Csonoplyán, 1848-ban. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, a hol orvos-sebészdoktori és szülészmesteri oklevelet nyert. 1880-ban állami ösztöndíjjal tanulmányutat tett Ausztria és Németország egyetemein. 1881-1883-ban tanársegédként működött a budapesti egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikáján. 1883-ban a szülészeti műtéttanból magántanári képesítést nyert a budapesti egyetemen és mint ilyen a közoktatásügyi kormánytól megbízatást kapott. a szegedi bábaképző szervezésére, melynek igazgató-tanára lett. 1898-ban a királyi tanácsosi czímet nyerte, ugyancsak 1898-ban a bolgár polgári érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki, 1906-ban pedig a magyar nemességet kapta, csonoplyai előnévvel.
Munkái bel- és külföldi szaklapokban jelentek meg. Nevezetesebb munkái: Szülészeti műtéttan orvosok és orvostanhallgatók számára. Bpest, 1884. (2. jav. kiad. U. ott, 1894.) - A szegedi m. kir. bábaképezde 1884-1894. Szeged, 1895. - Felső oktatásügy Magyarországon. Az 1896. ezredévi országos kiállítás alkalmára a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából. Bpest, 1896. "A bábaképző-intézetek" czímén. - A hivatalos "Magyar Bábakönyv" szerkesztőbizottsága által a könyv megírásával megbízva: "Magyar Bábakönyv", Budapest, 1902.
Manoilovics Emil.
Manoilovics Emil, a kir. Curia volt tanácselnöke., szül. Szabadkán, 1823-ban, a hol kb. 24 évig folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1865-ben Versecz városa megválasztotta képviselőjének. Ekkor a balközéphez csatlakozott és részt vett a delegáczióban. 1869-ben kir. semmisítőszéki bíró lett, 1887-ben pedig a kúria tanácselnöke. Tagja volt a legtöbb törvénykészítő bizottságnak. A Hazai jog codificationális munkájánál is jelentékeny szolgálatokat tett. Ennek elismeréséül kapta a Szent István-rend középkeresztjét. Czikkei a Nemzetben jelentek meg; beszédei az Országgyűlési Naplóban vannak. A Pallas nagy lexikonjának is volt munkatársa.
Margalits Ede.
Margalits Ede, egyet. tanár, a Pázmány-társulat volt elnöke, szül. 1849-ben. Nem a vármegye szülötte s így bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában közöljük. Itt csak megemlítjük, hogy 1870-ben a bajai állami tanítóképzőben a vidéki szláv nyelvek rendes tanára lett, 1871-ben pedig ugyanott a főgimnáziumban az irodalom tanára volt. 1875-ben a budapesti egyetemen a bölcseletből doktorátust nyert. A királyi elismerés már 1884-ben felkereste, a mikor a koronás arany érdemkeresztet kapta. A következő évben a zombori gimnázium igazgatója lett, 1891-ben pedig Budapestre, a Tud. Egyetem tanári karába hívták meg. 1902-ben a Szent Gergelyrend lovagkeresztjét nyerte.
Bács-Bodrog vármegyében megjelent munkái: Párhuzam Vörösmarty és Arany mint épszköltők között. Baja, 1875. - Lucanus Pharsaliája. U. ott, 1876. - Bácskai közmondások és szolásmódok. U. ott, 1877. - Középtanodai segédkönyv. Hősi époszok meséi. Zombor, 1881. - Emlékbeszéd Deák Ferencz fölött. U. ott, 1881. - Három év után. Beszédek és hírlapi czikkek. U. ott, 1884. Irodalmi működése rendkívül kiterjedt. További irodalmi működését szintén szülővármegyéjének kötetében fogjuk közölni.
Marinkovics Konstantin.
Marinkovics Konstantin (Szilárd) szül. Újvidéken 1784-ben. Újvidéken lett plébános. Szentszéki ülnök és gimnáziumi hittanár is volt. Meghalt 1844-ben.
526Munkái: Placs Rachili ili ubienie 14000 mladencev na poveléenie Iroda czara judejszkog vo Vitleemje zbivsejeszja ("Ráchel siralma vagy 14000 gyermek megöletése Herodes czár parancsára Bethlehemben." Budán, 1808.) - Otkrovonie Ameriki" ("Amerika felfedezése," németből. Budán, 1800.) - "Tolkovanie szvjascsenih evangelej." ("A szent evangclium magyarázata," 1839.)
Marinkovics Vuk.
Marinkovics Vuk (Farkas), szül. Újvidéken 1807-ben. Iskoláinak végeztével Belgrádba ment, hol mint gyakorló orvos élt. Meghalt 1859-ben.
Munkái: "Nacselo fizika" ("A természettan elemei") Belgrád, 1851.) - "Jesztesztvena povjesztnicza" ("Természetrajz". Belgrád, 1851.)
Markovics Lázár.
Markovics Lázár, szül. Csurogom, 1875-ben. Az orvostanfolyamot Budapesten végezvén, Ujvidéken telepedett le mint gyakorló orvos.
Mrgud álnév alatt kiadta 1905-ben "Pod novim szlemenom" ("Új tető alatt") czímű eredeti népszínművét. A színpadon előadták "Milka" (a társadalmi életből), "Uszkocskinya" ("Leányszöktetés, a népéletből) színműveit s "Sztrasan Dan" (Rémes nap) bohózatát, "Gyakon Avakum" czímű történelmi kis drámáját, 1907-ben, "Nazodnjak" (Népvezér) vígjátékát, 1909-ben, "Brankovo Kolo" czímű folyóirat közölte. Számos orvostani értekezést és színházi bírálatot is irt.
Mártonffy Károly.
Mártonffy Károly, szül. Petrováczon, 1821-ben. 1842-ben Zomborban ügyvédi irodát nyitott. 1848-ban bácsmegyei szolgabíró lett és még ugyanebben az évben petrováczi képviselő. Részt vett a szabadságharczban. Jelen volt a világosi fegyverletételnél, majd Aradra ment. Itt elfogták és börtönbe vetették. Az aradi börtönből három hónap mulya a Neugebáudeba hurczolták. Innen két hét mulva kegyelemmel elbocsátották, de ügyvédi gyakorlatának folytatására csak 1856-ban kapott engedélyt. 1860-ban tiszti főügyész volt Bácsmegyében. 1871-ben kinevezték főispánnak és mint ilyen 1876-ig működött. 1884-ben zombori képviselő lett. Beszédei az Országgyűlési Naplóban vannak.
Matics M. András.
Matics M. András, szül. Moholon, 1851-ben. 1876-ban nyert tanári oklevelet és azóta az újvidéki szerb főgimnáziumban tanár.
Iskolai Számtana, Fizikai és mathematikai Földrajza több kiadást ért. Többi munkái szerb nyelvre fordított vagy átdolgozott értekezések. Írt egy "Szerb-német" és "Német-szerb" zsebszótárt is.
Maximovics Miklós.
Maximovics Miklós, szül. Zomborban, 1840-ben. A budapesti m. kir. tudegyetemen jog- és államtudományi tudorrá lett. Négy ízben képviselte szülővárosát az országgyűlésen. Többször a szerb egyházi kongresszusnak is tagja volt. Életének utolsó éveit nyugalomban a Kernya melletti jószágán töltötte. Meghalt Zomborban, 1907-ben. Számos értékes czikket és értekezést írt a politikai és szépirodalmi lapokba.
Mayer Béla.
Mayer Béla dr., szatmári püspök, 1838 július 19-én, Zomborban született. Áldozópappá szentelték 1862 július 27-én. Négy évig működött mint segédlelkész Kulán és Militicsen. Kápláni évei alatt elnyerte a doktori oklevelet. A kalocsai érseki udvarnál előbb szentszéki jegyző, később levéltáros s 1870-ben érseki titkár lett. Mint tanár a tanítóképző-intézetben is néhány évig tanított. 1875-ben szentszéki tanácsos; 1878-ban zsinati vizsgáló; 1880-ban pápai kamarás lett; 1881-ben pedig a kalocsai egyházmegye kanonokja, mely alkalommal egyházmegyei főtanfelügyelőnek és zsinati előadónak is kinevezték. 1883-ban apáttá, 1888-ban választott basoni püspökké nevezték ki. 1891-ben káptalani helynök, 1892-ben a szentszéki tanács elnöke lett. Császka György kalocsai érsek halála után másodszor lett káptalani helynök s ezt a méltóságot viselte szatmári püspökké történt kinevezéséig, vagyis 1905. évi október 27-ig. Elsőrangú szerepe volt a kath. nagygyűléseken, hol a nevelésügyről és a nőkérdésről szabad előadásokat tartott. Kanonok korában a kalocsa-főegyházmegyei tanítók özvegyeinek és árváinak gyámolítására 80,000 koronás alapítványt tett s 25,000 koronát adott a kalocsai tanítók házának kibővítésére. A "Spiritizmus keresztény kath. megvilágításban" czímű munkája 1899-ben hagyta el a sajtót; 1890-ben jelentek meg alkalmi beszédei és értekezései; majd 1902-ben ezeknek újabb sorozata. Mayer megrongált egészségi állapota miatt nem foglalhatta el a szatmári püspöki széket.
Megyesi Ferencz.
Megyesi Ferencz, újvidéki főgimnáziumi igazgató, szül. 1874-ben, Tanári oklevelet 1899-ben szerzett; 1906-ig a zombori állami főgimnáziumban tanár, azóta Újvidéken igazgató. Művészettörténeti, paedagogiai és szépirodalmi czikkeket írt értesítőkbe, szakfolyóiratokba és a bácsmegyei lapokba. Nagyobb elbeszélése jelent meg a Kath. Szemlében. (1900.)
Merkler József.
Merkler József, jánoshalmi születésű. Tolnamegye tiszteletbeli főorvosa volt harminczöt évig. A szabadságharczot mint fiatal orvosnövendék harczolta végig. A szöreghi csata után elfogták, de a jószívű Gerstner tábornok szabadon bocsátotta. 5271853-ban a pesti egyetemen nyert orvosi oklevelet. Írt az Életképekbe, a Pesti Naplóba. Czikkei a Zeitschrift für Natur und Heilkunde-ban, a Wiener Medic. Presse-ben is megjelentek.
Mesterházy Kálmán.
Mesterházy Kálmán, tájfestő, szül. Szabadkán 1857-ben. Kezdetben a zenei pályára készült, de erről a tervéről le kellett mondania. mert szerencsétlen baleset következtében, 1871-ben, a kezét törte. A művészetek iránt való nagy vágya azonban nem hagyta nyugodtan és festészetet kezdett tanulni. Rövid időre külföldre ment, a hol több jeles mester oldalán képezte ki magát. Már 1874 óta állandóan szerepelt a műtárlatainkon és a közönség hamar megkedvelte. 1882-ben gróf Ziehy Jenővel sokat fáradozott azon, hogy a képzőművészeteket a vidékkel is megkedveltesse; egymásután rendezte az ilyen kiállításokat Debreczenben, Székesfehérvárt és Kolozsvárt. 1891-ben festőiskolát nyitott a fővárosban. Élete delén szakadt ketté a művészpályája: 1898-ban agyonlőtte magát.
Mészáros Lázár.

Mészáros Lázár.
Mészáros Lázár, 1848-iki hadügyminiszter, szül. Baján, 1796-ban. Iskoláit itt kezdte, Szabadkán és Pesten folytatta. Ezután rokona, Szucsics Mátyás szabadkai plébános, később székesfejérvári püspök nevelte. Szenvedélyes bibliaolvasó volt, mely szokását még katona korában is megtartotta. Nemcsak a magyar, de a franczia, olasz, német és angol bibliákat is ismerte. 1813-ban egyetemi hallgató volt, de ő a fölkelő-sereg vezérletére való könyvet és a mértant tanulmányozta. A bácsmegyei fölkelő lovascsapat őt választotta hadnagyának, de innen a Lichtenstein herczeg nevét viselő ezredbe sorozták főhadnagyi rangjának megtartásával. 1814-ben Szlavoniába rendelték ezredével. Az olasz forradalom alatt Milanóban három napig küzdött. Olaszországban hosszabb ideig tartózkodott. Reá bízták Rainer föherczeg begyakorlását. Olaszországi tartózkodása alatt tanulta meg a tót, szerb, török és olasz nyelveket. Ekkor kezdett irodalommal foglalkozni s ekkor jelentek meg nyomtatásban munkái. Értette az asztronomiát, szerette a vegytant, nagy természetbarát és mezei gazda volt. A Magy. Tud. Akadémia 1844-ben választotta levelező-tagjáúl. 1848-ban nevezte ki Ferdinánd király hadügyminiszternek. A július 5-én. megnyitott pesti országgyűlésen megjelent és azontúl többször tartott beszédet. A Debreczenben kiadott függetlénségi nyilatkozat után a második minisztériumban már nem foglalt helyet. 1848-ban Kossuth kinevezte a felső-dunai sereg fővezérévé, de e kinevezést később Görgeire ruházta. Görgei azonban Aulich javára lemondott. Kossuth Mészárost és Dembinszkyt Szegeden újból kinevezte, még pedig úgy, hogy Dembinszky legyen a fővezér és Mészáros a segédje. Mikor aztán Szőregh mellett vereséget szenvedtek, kimenekültek az országból. Az emigráczióban sok hányattatás és szenvedés után halt meg Teleki Sándor gróf anyósának, lady Langdalenak birtokán. Az eyvoodi kertben temették el. Czikkei a M. Gazdában, a Budapesti Divatlapban jelentek meg.
Munkái: Huszárok kézi könyvecskéje. Pest, 1849. - Eszmék és jellemrajzok az 1848-49-iki forradalom eseményei és szereplőiről. Közrebocsájtja Szokoly Víktor. Pest, 1875. - Mészáros Lázár élettörténete, külföldi levelezései, emlékiratai. Az eredeti kézíratokból közrebocsátja Szokoly Viktor. U. ott, 1866-67. - Eredeti kézirata a M. N. Múzeumban. 8-rét, 87 levél. Emlékiratainak kézíratát Szokoly a M. Tud. Akadémiának ajándékozta.
Mészáros Nándor.
Mészáros Nándor, szül. Szabadkán, 1837-ben. Szabadkára nevezték ki gimnáziumi tanárnak, honnét Budára helyezték át. Itt a budapesti tanáregylet titkára volt. 1872-ben már tagja volt a közoktatási tanácsnak. 1875-ben kormánybiztosként az erdélyi középiskolák megvizsgálására küldték ki. 1874-ben kinevezték a szegedi tankerület főigazgatójának. 1882-ben Szeged város I. kerülete orsz. képviselőnek választotta. 1884-ben a pécsi tankerület főigazgatójának nevezték ki. Mielőtt állását elfoglalhatta volna, meghalt.
Munkája: Görög olvasókönyv. Magyarázó jegyzetekkel és szótárral a gimnázium V. és VI. osztálya számára. Schmidt H. és Wenzel V. nyomán. Buda, 1873. - Szerkesztette: A budapesti tanári egylet 1866. évről szóló Értesítőjét. Pest, 1867. Czikke az Országos Középiskolai Tanáregylet Közlönyében jelent meg. Beszédei az Országgyűlési Naplóban vannak.
Mészey Géza.
Mészey Géza, szül. Szabadkán, 1856-ban. A mérnöki pályára lépett és az osztrák, majd az osztrák-magyar vasút szolgálatába lépett. Gyorsan emelkedett pályáján. Tarifa-referens lett és Hollandiában, Svájczban, Németországban és a Kelet vízi forgalmában képviselte a társaságot. Az osztrák vasút államosítása után, 1891-ben államvasúti főellenőrként osztották be a magyar államvasút hajózási szakosztályához. 1895-ben felügyelő lett, 1896 óta pedig a hajóskapitányi.oklevél elnyerésére kiküldött szakbizottság rendes tagja. Közgazdasági és közlekedésügyi 528czikkeket írt hazai, berlini, bécsi szaklapokba. 1883 óta a Pesten Lloyd közgazdasági rovatába is dolgozott.
Munkái: Hajózási szokások tervezete. Budapest, 1895. - A hajózási kereskedelmi szolgálat. U. ott, 1897.
Mezey Károly.
Mezey Károly, ügyvéd, szül. Palánkán 1839-ben; meghalt 1899-ben. Kiváló érdemeket szerzett szülőhelye felvirágoztatásában. Az ő kezdeményezésére létesült az első dunai gőzkomp, mely Horvátországgal teremtett összeköttetést. Ugyancsak ő hozta létre a palánka-feketehegyi vasútat, mely a forgalom és kereskedelem emelését eredményezte. Nevéhez fűződik még a palánkai díszes kaszinó, a tűzoltóegylet, a magyar kisdedóvó, a polgári fiú- és leányiskola, a palánkai takarékpénztár stb. A szülőhelyének tett szolgálatok iránt való hálából,. díszes érczszobrot emeltek a kaszinói parkban emlékezetének.
Mihajlovics Miklós.
Mihajlovics Miklós, a kir. tábla volt elnöke, szül. Zomborban, 1811-ben. A jogot elvégezvén, eleinte szülővárosában ügyvédeskedett, 1850-ben Zomborban aljárásbíró, 1854-ben Temesvárt országos törvényszéki, majd főtörvényszéki tanácsos, s végre a bécsi magyar udvari kanczelláriánál udvari tanácsos lett. 1865-ben országgyűlési képviselővé választották meg s tagja volt az első delegácziónak. Néhány évvel később tanácselnökké nevezték ki a legfőbb ítélőszékhez és ekkor kapta a II. osztályú vaskoronarendet. 1881-ben a királyi kúria alelnöke, 1883-ban a budapesti kir. tábla elnöke lett. 1887-ben nyugalomba lépett és ekkor a király őt a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. Meghalt 1895-ben, Budapesten. Irodalmi működést főleg jogi szaklapokban fejtett ki.
Mihálfi József.
Mihálfi József, szül. Kiszácson 1838-ban. 1860-ban helyettes, később rendes tanár a szarvasi főgimnáziumban; majd az ipariskola igazgatója lett.
Munkái: Vázlatos magyar irálytan, különös tekintettel a levélírásra, prózai és költészeti példatárral, valamint irályfeladványokkal. Pest, 1871. - Magyarország és Ausztria földrajza, tekintettel természeti viszonyaikra, a legújabb kútfők fölhasználása és a métermérték alkalmazásával, tanodai és magánhasználatra. Bpest, 1876. - A földrajz előiskolája Szarvas városához és környékéhez alkalmazottan. Szarvas, 1880. - Békésmegye térképe. U. ott, 1881. - Dierner Endre,. Magyarország történelme. Tankönyvül. - Szerkesztette a Szarvasi Lapokat.
Milassin Vilmos.
Milassin Vilmos, szül. Baján, 1842-ben. A pesti egyetemen, 1864-ben avatták doktorrá. 1861-ben Pest vármegye aljegyzője lett; 1863-64-ben a kir. táblánál hivataloskodott; 1864 óta gyakorló ügyvéd Budapesten. Beutazta többször Európát és Oroszországról írt tárczaczikkeket. Költeményei az akkori szépirodalmi lapokban jelentek meg. Írt politikai vezérczikkeket a Pálffy Albert Esti Lapjába és az Egyetértésbe.
Munkái: Egy fiatal asszony története. Regény. Ford. Pest, 1870. - A 13. számú percsomó. Regény, ford. U. ott, 1871. Négy kötet. - Egy orosz herczegnő. Regény, ford. U. ott, 1872. A következő regényeket fordította még francziából: Badére asszony, Egy rossz asszony, Renée kisasszony története. Az őrültek orvosa, A gonosz fiú, Az abbé, A rochewillei bűntény, A creolnő leányai, A 13. sz. bérkocsi, Rémes éjjek, Mangers gróf leányai, Szemlem ő fensége, A millió, Az emír leánya, A vak gróf, Pénz ő felsége, Az öreg Lecoqu, A balsors gyermeke, Két férj, Egy rossz ember, A hóhér gyermeke, Szőke boszorkány, A sírbolt rejtélyes halottja, A macskaszem, Gyilkos királynő, Valentine férjei, Szép özvegy, Borzasztó történet, Párisi dráma, (Öngyilkos herczegi család, Két feleség, Egy szerencsétlen mennyasszony, A férj kedvese, A vérpad, Egy szép nő regénye, A tolvaj leánya, A párisi Notre Dame temploma, A vörös nyakkendő, Egy halálraítélt utolsó napjai, Maude Gueux. Ezeken kívül még vagy húsz regényt fordított névtelenül, vagy női álnév alatt. Színműve Házasságközvetítő ügynökség. Vígj. 3 fölvonásban. A. Dreyfus után, ford. Előadták 1881. a Nemzeti Színházban. - A rózsaszínű dominó, franczia vígjáték. Ford. - Kiadta a Reggeli Lapokat, szerkesztette és kiadta a Hölgyek Lapját, az Új Szépirodalmi Csarnok czímű regény-folyóiratot. Álneve Ördög Róbert.
Miletits Szvetozár.
Miletits Szvetozár, szül. Mozsorban, 1826. évi február hó 10-én. 1854-ben Bécsben jog- és államtudományi tudorrá avatták. Ezután rövid ideig hivataloskodott Lugoson, majd mint ügyvéd, Újvidéken telepedett le. 1865-ben Budapestre költözött, hol a "Zasztava" czímű politikai lapot indította meg. Kiváló politikai szerepet vitt szerb kongresszusi, horvát tartománygyűlési és magyar országgyűlési képviselőként. Élete vége felé elmebetegségben szenvedett. Meghalt Verseczen 1901-ben. Hült tetemeit Újvidékre szállították. Számos hazafias költeményt írt.
Milkó Izidor.
Milkó Izidor, szül. Szabadkán, 1855-ben. 1882-ben a jogtudományok doktorává avatták. 1884-ben Szabadkán árvaszéki ülnöknek választották meg és mint ilyen 1889-ig működött, a mikor betegeskedése miatt lemondott állásáról. Jelenleg Szabadkán él és élénk részt vesz a társadalmi életben. Tagja a szegedi Dugonics-társaságnak. Tőle indult ki az a nagyarányú eszme, a mely Magyar népkönyvtárak megalkotását tűzte ki czélul. Állandó és rendes munkatársa volt a 529Fővárosi Lapoknak, a Pesti Naplónak, Pesti Hirlapnak és csaknem minden nagyobb lapba írt czikkeket. Az Osztrák-Magyar monarchia írásban és képben czímű vállalatnak is munkatársa volt. Alelnöke a Bácsmegyei irodalmi társaságnak.
Munkái: Mindenütt és sehol. (Rajzok és tárczák gyűjteménye.) Bpest, 1880. - Divatok. (Beszélyek, rajzok gyűjteménye.) U. ott, 1883. - Egy kritikus albumából. (Aphorismák.) U. ott, 1886 Római mozaik. Emlékek és jegyzetek az örök városból. U. ott, 1895. - Egy carriére története és egyéb elbeszélések. U. ott, 1896. - Mosoly. Húsz vidám történet. U. ott, 1897. - Úri emberek. Jegyzetek a társaságból. U. ott, 1899. Szerkesztője és társtulajdonosa volt a Bácskai Közlönynek. Álnevei: Fecske, Baedeker Flaneur és M. I.
Milodanovits Simon.
Milodanovits Simon, szül. Szabadkán, 1857-ben. Két évig jogot hallgatott. Katonai szolgálatba lépett és 1886-ban főhadnagy, 1890-ben századossá lett. 1892-ben a honvédgyalogsághoz helyezték át. 1897-98-ban a törzstiszti tanfolyamot végezte és 1900-ban a brassói 24. gyalogezrednél őrnagyi rangot kapott. A Ludovika Akadémia Közlönyébe dolgozott és a magyar élczlapoknak is állandó munkatársa. Szépirodalmi és katonai lapokban katonai tárgyú elbeszélései jelentek meg névtelenül v. "Lármás őrmester" jelzéssel.
Munkái: Lovaglás szabad tisztekkel, altisztekkel és legénységgel. Példagyűjtemény a harcztéri szolgálatból. Ford. és bőv. Budapest, 1888. - Válogatott hatvágások. Kiadta a Bolond Istók szerkesztősége. U. ott, 1890. (humorisztikus aphorismák.)
Milovánov István.
Milovánov István. szül. Óbecsén, 1855-ben. A bölcsészetet Budapesten végezte; Zágrábban tette le a tanári vizsgálatot. 1878 óta az újvidéki gör. kel. szerb főgimnáziumban tanár. Számos czikken kívül írt "Fizika" "Geometrijszko czrtanye" ("Mértani rajz") czímű tankönyveket.
Mócs Szaniszló Gyula.
Mócs Szaniszló Gyula, bölcseleti doktor, cziszterczi rendű áldozópap, szül. Kulán. 1885-ben pappá szentelték. Főgimnáziumi tanár volt 1884-86-ig, Székesfehérvárt, 1886-87 között Pécsett. 1892-ben bölcseletdoktori oklevelet szerzett. Pécsett halt meg.
Munkái: Kézirati pálos iskoladrámák az Akadémia könyvtárában. Bpest, 1891. (Különnyomat az Egyet. Philol. Közlönyből.) - A magyar gerundium-alakok történeti fejlődése. U. ott, 1891. a Különny. a M. Nyelvőrből.)
Mócs Zsigmond.
Mócs Zsigmond, hírlapíró, szül. 1853-ban, Kis-Sztapáron. A budapesti egyetemen Classica-philologiát és Rómer régészeti előadásait hallgatta; a múlt század hetvenes éveinek elején írt a Borsszem Jankóba, Üstökösbe; a Fővárosi Lapokban a modern olasz írók műveit ismertette. 1874-ben a Pesti Napló az orosz-török háború színterére küldte s harcztéri tudósításait oly vonzóan írta, hogy azokat a német, franczia és angol lapok is közölték. Részt vett Zubovics Fedor szabadcsapatának portyázásáiban is. 1880-ban a Pester Lloyd küldte ki a duleignói flotta-demonstráczióhoz és Montenegróba; ő volt az első magyar hírlapíró, ki itt megfordult és az I. Nikita fejedelemmel folytatott beszélgetésére vonatkozó közleményei a külföldi sajtóban is figyelmet keltettek. E missiója után az Egyetértéstől nyert ugyanazon évben megbízást, hogy az albán-montenegrói harcztér színhelyére menjen. Ez az expediczió csaknem életébe került, de feladatát szerencsésen megoldotta. 1882-ben Fiume cz. a. egy magyar-olasz, 1883-ban már kizárólag magyar tengeri-kereskedelmi lapot indított meg, melynek élete fogytáig kiadója és szerkesztője volt. Közben (1889-91.) szerkesztette a Szegedi Hiradó cz. napilapot is. Meghalt 1892-ben, Újvidéken.
Munkái: A kártyahősök. Regény. Olaszból Scalvini Antonio után Ford. Bpest, 1879. Három kötet. - Olasz beszélyek. Irták Barilli, Ghízlanzoni és Sara. Ford. U. ott, 1880. (Olcsó Könyvtár 110.) - Szerkesztette a Fiume cz. emléklapot, Fiume város közönségének az 1881 augusztus 14-én tett budapesti testvéries látogatása emlékére. (Bpest, 1881.)
Mohácsy Lajos.
Mohácsy Lajos, ág. ev. lelkész és püspöki titkár, szül. 1876-ban, Pivniczán. 'Tanulmányait a soproni ág. ev. bölcselet-theologiai intézetben, majd három éven át a lipcsei és berlini egyetemeken folytatta; előbbin, a philosophiai és zsidó nyelvi semináriumok tagjaként működött. Az egyházkerületi segélyeken kívül megnyerte a Gusztáv Adolf-egylet 600 márkás ösztöndíját, ezenkívül felvették a szász királyi lipcsei eonvictusba. 1898-ban szakvizsgát tett és Gyurátz dunántúli püspök Sopronban lelkészszé avatta és meghívta miss. lelkészül. s titkáráúl. Mint theologiai. hallgató egyházi beszédeivel többször pályadíjat nyert.
Czikkei a bL Szóban, mely lapnak keletkezésétől fogva munkatársa, jelentek meg. bZunkatársa az Évang. Egyház és Iskolának, a Dunántúli Prot. Lapnak, az Evang. Szemlének, az Evang. Népiskolának. Egyházi beszédei a Prot. Pap cz. folyóiratban jelentek xneg.
Mokry Endre.
Mokry Endre, főmérnök és miniszteri osztálytanácsos, szül. 1827-ben Monostorszegen. 1848-ban Pesten mérnöki oklevelet nyert és a Ferencz-csatornánál, Verbászon kapott alkalmazást. Ő is honvéd lett az I. magyar utász-zászlóaljban; 530decz.-ben hadnagygyá, 1849 jún.-ban főhadnagygyá nevezték ki. Pöltenberg tábornok hadosztályában részt vett váczi, Ipolysági selmeczi, iglói, branyiszkói, kápolnai, hatvani, nagysarlói, komáromi csatákban, ez utóbbiakban a Garam és Duna áthidalásánál működött. Világosnál tette le a fegyvert és társaival gyalog ment Innsbruckba, hol a 30. sz. gr. Nugent-gyalogezredbe sorozták be, közkatonaként.. Részt kellett vennie 1850-ben a Schleswig-Holstein elleni háborúban és csak egy és háromnegyed évi szolgálat után bocsátották szabadon, Altonából, 600 frt váltságdíj lefizetése mellett, mint manipuláns őrmestert. 1851-ben véglegesen felmentették és ez évben visszakerült a Ferencz-csatornához. 1873-ban a miniszteriumba rendelték be és két évvel később főmérnök, 1876-ban orsz. középítési felügyelő lett. 1883-ban osztálytanácsossá lépett elő. Meghalt 1889-ben.
Munkái: A bánáti vizek szabályozásának történeti ismertetése. 1873. - De Legréné: Hajózás a szárazföldi vizeken, fordítás 1888. - Számos czikket írt még szaklapokba.
Mokry Sámuel.
Mokry Sámuel, a békésmegyei gazdasági egyesület titkára (1867-től);. szül. 1832-ben, Monostorszegen. Szerkesztette a társulat Értesítőjét 1867-től Gyulán. - Szépirodalmi és gazdasági czikkeket írt.
Munkái: Beszélgetések a búza-túltermelés káros volta felett. Gyula, 1871. (A békésmegyei gazdasági egylet által 15 aranynyal koszorúzott pályamunka.) - A Mezőhegyesi Szemle 1874-ben. Közrebocsátotta a békésmegyei gazdasági egylet. U. ott, 1875. - Búzanemesítés. U. ott, 1875. Mezei gazdaságunk reformjáról. U, ott, 1881. (Névtelenül.)
Molnár Gyula.
Molnár Gyula dr., jeles színműíró, szül. Szabadkán, 1857-ben. Szerkesztette a Zombor és Vidéke cz. lapot 1881-1896-ban. Jelenleg a fővárosban folytat ügyvédi gyakorlatot. Színműveivel nem egyszer nyert pályadíjat és aratott jelentős sikereket. Ezeken kívül derűs humorral megírt tárczáit adták ki a budapesti lapok.
Munkái: "Dekameron" (elbeszélések) 3 kötet. - Költemények. 2 kötet. - Drámai költemények. 1 kötet, - Babos kendő. Népszínmű 3 felvonásban. - Csúzdi világ. Énekes bohózat 3. felvonásban. - Névtelen hősök. Dráma 4 felvonásban. (A Petőfi-Társaság által 100 aranynyal koszorúzva). - Idyll. Vígjáték 3 felvonásban. - A nagyon jó ember. Vígjáték 3 felvonásban. Und. Tragédia 5 felvonásban. - Rangkórság. Vígjáték 3 felvonásban. - Homokzátonyok. Vígjáték 3 felvonásban. - Nyári zivatar. Vígjáték 3 felvonásban. - Boryard lovag. Dráma 3 felvonásban. - Hazug törvény. Dráma 3 felvonásban. - A papa lánya. Énekes bohózat 3 felvonásban. Zenéjét Stojanovits Jenő. - Ezeken kívül számos czikket, elbeszélést írt a fővárosi lapokba.
Molnár Gyulané.
Molnár Gyuláné (Kornis Aranka), szül. Baján, 1878-ban. Költeményei az összes fővárosi szépirodalmi és napilapokban jelentek meg. Ezeken kívül Nebo Hegyén czímmel verses drámát írt, melyet a Nemzeti Színház fogadott el elő adásra.
Molnár István Lajos.
Molnár István Lajos dr., főgimnáziumi tanár, szül. 1855-ben, Bács-Péteriben. 1877-ben tanári oklevelet nyert, 1880-ban Zomborba került tanárnak Lapjában, a Bácskában, a hegyesszeghegyi honvéd-síremléket, a bajai Tóth Kálmán-szobrot s a Dudás-féle Bács-Bodrog vármegyei monografiát ő kezdeményezte. Jelenleg a budapesti VIII. kerületi főgimnáziumban tanár. Számos: czikket írt az Értesítőkbe, a szaklapokba és helyi lapokba. Jelenleg főkép szőlőszettel foglalkozik és a Borászati Lapok czikkírója.
Munkái: A zombori új templom története. Zombor, 1881. - Párhuzam Xenophon és Platon Symposionja között. Fehértemplom, 1879. - Magyar államszámviteltan. 1897. Két kötet. - Szerkesztette 1880 január 27-től 1893 végéig a Bácska czímű lapot.
Molnárné Radich Jolán.
Molnárné Radich Jolán sok verset írt, melyek Szürke Felhő czímmel önálló kötetekben is megjelentek, (Budapest, 1907).
Molnár Jenő.
Molnár Jenő, hírlapíró, szül. 1580-ban, Szabadkán. Jogot végzett és tanulmányaival párhuzamosan hírlapíróként működött. A Magyar Ujság, Szegedi Napló és 1899 óta a Szegedi Hiradó belső dolgozótársa. 1894 óta a Borsszem Jankó állandó munkatársa.
Munkái: Szerelmes éjszakák. Szeged, 1902. (Költemények.) - Egy bohózata a budapesten Népszínház pályazatán dicséretet nyert és A legszebb dal cz. 1 felvonásos, verses vígjátéka a Szegedi Dugonics-Társaság pályázatán szintén dicséretet nyert.
Molnár Károly.
Molnár Károly dr., szül. 1860-ban; az ügyvédi vizsga letétele után Bács-Bodrog vármegye szolgálatába lépett és eleintén a kulai járás főszolgabírójaként, később mint a vármegye főügyésze szerzett a közügyek terén érdemeket. 1896-ban először és 1901 másodszor a hódsági kerületben országgyűlési képviselőnek választották. Jelenleg a Bácsmegyei Agrártakarékpénztár igazgatója. - Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Mukits Ernő.
Mukits Ernő, ügyvéd, szül. 1825-ben. Szabadkán. 1847-ben a pozsonyi országgyűlés alatt kir. táblai jegyző volt. 1848 elején letette az ügyvédi vizsgát,. majd a hadügyminiszteriem igazságügyi osztályában működött gyakornokként. 531Miután 1849-ben a hadi törvényből letette a vizsgálatot, az aradi várőrség hadbírájává nevezték ki. A szabadságharcz után visszavonult Szabadkára és kertészettel foglalkozott. 1861-ben a városi képviselőtestület tagjává, 1869-ben pedig országgyűlési képviselővé választották. Szabadkán a balpártot ő teremtette meg. 1872-től 1884-ig is tagja volt a képviselőháznak.
Munkái: Czikkeket írt a Pesti Naplóba (1852-53.) és két francziából fordított beszélyt a Nővilágba (1858.) - Szabadkai Kazinczy-emlény. Szabadka, 1860.-Országgyűlési beszédei a Naplókban (1869-84.) vannak.
Mukits Simon.
Mukits Simon, ügyvéd és képviselő, szül. 1861-ben, Szabadkán. A Jogi tanulmányai végeztével Pest vármegye szolgálatába lépett, de a Luppa Péter és Krausz Lajos-féle szentendrei képviselő-választás miatt, melyen a vármegye kiküldött jegyzőjeként működött, a választási visszaéléseket felfedczvén, állásáról lemondott és Szabadkára költözött, hol ügyvédi irodát nyitott. Itt alapította meg a 48-as pártot, melynek elnöke. 1901-ben képviselővé választotta szülővárosa. Az ellentálláskor az ellenzék élén küzdött s ez alkalommal tartotta híressé vált öt órás beszédét.
Czikkei és programmbeszédei a szabadkai helyi lapokban jelentek meg. Országgyűlési beszédei a Naplókban (1901-től) vannak.
Müller Izidor.
Müller Izidor, bölcseleti doktor, szül. 1854-ben Szabadkán. Bécsben nyert főreáliskolai tanári képesítést a franczia és angol nyelvből, míg a német nyelvből, mint melléktárgyból, Budapesten vizsgázott, hol doktori szigorlatot is tett a franczia, latin és olasz nyelvből. 1894 óta a fiumei állami felsőkereskedelmi iskolában működik, rendes tanárként. - A vidéki lapokban megjelent fordításain (de Amicis, Jacobsen, W. Irwing) kívül, értekezett a latin hangsúlytalan magánhangzókról a franczia és olasz nyelvben és megírta Rousseau életét.
Musiczky Luczián.
Musiczky Luczián, püspök, szül. Temerinben, 1777-ben. A bölcsészetet és a jogtudományokat Budapesten végezte. 1800-ban Karlóczára ment, a hol két évig szerzetesi pályára készült s 1802-ben szerzetessé avatták fel. 1803-1812-ig a karlóczai theologián tanárkodott. 1813-ban Sztratimirovits metropolita archimandritává és Sisatovácz zárdafőnökévé nevezte ki. 1823-ban a károlyvárosi egyházmegye administrátora lett és 1828-ban szentelték fel püspökké. Meghalt 1837-ben. Összegyűjtött költeményeiből az I. kötet 1838-ban Pesten, a II. kötet 1840-ben Budán, a III. kötet 1844-ben Újvidéken, a IV. kötet 1847-ben Újvidéken jelent meg.
Nedelykovics Dániel.
Nedelykovics Dániel, szül. Újvidéken, 1864-ben. Állandóan Szerbiában élt állami szolgálatban. Meghalt 1889-ben. Magyarból fordította Petőfi "A hóhér kötele" czímű regényét. Azonkívül írt leveleket a harcztérről 1887-ben.
Nikolics Izidor.
Nikolics Izidor, szül. Bács-Szent-Tamáson, 1806-ban. Budapesten ügyvédi oklevelet nyert és 1828-ban a királyi tábla esküdt jegyzője, majd Bács vármegye főügyésze lett. 1843-ban a magyar királyi helytartótanácshoz titkárnak nevezték ki. 1849-ben Bács és Torontál vármegye főispánja lett. 1852-ben nyugalomba vonult. Meghalt Zomborban 1862-ben.
Lírai költeményei szét vannak szórva a lapokban. Nagyobb munkái: "Czar Lazar ili Padenie szrbszkog czársztva" ("Lázár fejedelem, vagy a szerb állam bukása," ötfelvonásos verses tragédia. Budán, 1835.) - "Szpomeni naroda szrbszkog a bizantijszkim szpomeniczama." ("A szerb nemzet emlékei, byzanczi írók nyomán. Budán, 1847.) - "Vojvodsztvo Szerba ausztrijszkih" ("Az osztrák szerbek vajdasága." Bécs, 1849.) - "Isztorija velikog zsupansztva bácsko-torontalszko-vrsacskog godine 1849-1852." "Bács-Bodrog-Torontál-Versecz főispánságának története.)
Nyitray József .
Nyitray József, született 1857-ben, Bács-Földváron. Gimnáziumi tanulmányait a kalocsai jezsuita-kollégiumban és Budapesten, s egyetemi tanulmányait szintén Budapesten végezte. Munkatársa volt az "Ellenőr"-nek, a "Nemzet"-nek, jelenleg pedig "Az Ujság" belmunkatársa, hova Yartin név alatt tárczákat ír s a művészeti rovatot vezeti.
Odry Lehel.
Odry Lehel, nyug. operaénekes, szül. 1837-ben, Nemes-Militicsen. 1858 őszén, mint kezdőt, Molnár György színigazgató szerződtette a pécsi színtársulathoz. Énekhangja és színpadra-termettsége 1863-ig mint népszínmű-énekest és drámai színészt tette a vidéki színtársulatok hasznos tagjává; azután Somsich Pál ajánlatára Radnótffai Sámuel akkori intendáns befogadta a már akkor előrehaladott színpadi tehetséget a Nemzeti Színház karénekesei sorába. Mint operai kardalos Stoll Péter énekmester vezetésével Norma operában "Orovezo" szerepében aratott hangjával és drámai játékával sikert. Nehogy haladását a kardalosi pálya befolyásolja, Szabó Xavér Ferencz barátjával betanult több operai szerepet, a melyekkel másfélévi kardaloskodás félbeszakítása után elszerződött a kolozsvári 532színház operájához, magánénekesnek. 1868 tavaszán Radnótffay Sámuel intendáns visszaszerződtette a budapesti Nemzeti Színházhoz. Alakító tehetsége és bassbariton hangja az elsőrendű szakmára képesítették. 1872. év tavaszán elhagyta a Nemzeti Színházat, s a bécsi, drezdai és berlini operákból merített tanulmányt; e közben Beau hírneves játékmestertől nyert kiképezést a színpadi szabatos játékból. Egy évi tanulmány után visszatért a Nemzeti Színház operájához, a hol azután 16 évet és a m. kir. Operánál 12 évet töltött el egyfolytában. 1887 tavaszán Falk Miksa buzdítására és az ő ajánló-levelével fellépésre jelentkezett a bécsi nagyopera intendánsánál. Fauszt Mephistophelese, Hamlet czímszerepe és Sába királynő Salamonja szerepek előadásával az összes bécsi lapok elismerését vívta ki. A kínált előnyös bécsi szerződési ajánlatot nem valt hajlandó megkötni; e helyett a m. kir. Opera hosszabb időre terjedő szerződéssel kötötte le őt. Számtalan operai szerepei közül a következő művészi szerepeket adta elő kifogástalanúl: Hamlet, Mephistopheles, Mignon Lotharioja, Don Juan, Tell Vilmos, Lahore király Scindiája, Brankovics György, Bolygó hollandi, Mesterdalnokok Hans Sachs-a, Carmen Escamillója, Sába Salamonja, Othelló Jágója, Álarczos bál Renatója stb. E szerepek évtizedeken át alkották állandó műsorát. Öt éven át a Nemzeti Színház operájának főrendezője volt. Közreműködött az írók és művészek társasága alapításán, a melynek 13 éven át igazgatója volt. 1896-ban Nopcsa Elek intendánssága idejében nyugdíjba lépett.
Munkái: Az életből és a színpadról. Bpest, 1875. Két kötet. - Brankovics György, Szerbia despotája. Eredeti dalmű, négy felv., zenéjét szerző Erkel Ferencz, a szövegét Obernyik Károly drámája után Ormai Ferencz és Odry. U. ott, 1875. (Nemzeti Színház könyvtára 82. Először adták 1874 május 20., a budapesti Nemzeti Színházban.) - Piros Panna. Énekes népszínmű három felv. U. ott, 1877. (Népszínház könyvtára.) - Az ének és játékmester. Újpest, 1893.
Olchváry Ödön.
Olchváry Ödön, ny. ezredes, történetíró. szül. 1851-ben. Kassán végzett és 1871-ben a honvédség kötelékébe lépett. 1872-ban hadnagygyá, 1882-ben főhadnagygyá, 1889-ben századossá, 1896-ban őrnagygyá és 1901-ben alezredessé lépett elő; 1903-ban ezredesi ranggal nyugalomba lépett és Szabadkára költözött. Katonai irodalommal hadnagy kora óta foglalkozik; munkái a Ludovika Akadémia Közlönyében jelentek meg, úgyszintén a M. T. Akadémia "Hadtörténelmi Közlemények" cz. folyóiratban.
Ognyanovics Illés.
Ognyanovics Illés, szül. Újvidéken, 1845-ben. Az orvostant Budapesten végezte, s tanulmányai bevégeztével Újvidéken telepedett le mint gyakorló orvos. Meghalt Budapesten, 1900-ban.
Humorista, elbeszélő, Folyóirat-szerkesztő és szaktudós volt. Mint humorista, Abukazem álnév alatt, buzgó munkatársa volt Zmáj-Jovánovics Jánosnak a "Zmáj," "Zsizsa" és "Sztarmali" czímű élczlapokban. Elbeszéléseket is írt. Tizenhét éven át szerkesztette (1874-1891) a "Jávor" ("A jávorfa") czímű szépirodalmi folyóiratot. Szakművei: "O difteriticsnoj vratobolyi" ("A roncsoló toroklobról." Újvidéken, 1876-ban). "Kako sze valya csuvati od kolere" ("Hogyan kell őrizkedni a kolerától". Újvidéken, 1884-ben). "Imena boleszti, koje mogu szmrt da naneszu, naucsni nazivi, protumacsoni na magyarszkom, szrpszkom i nemacskom jeziku, narocsito za nase szvestensztvo" ("Ama betegségek nevei, melyek halált okozhatnak, magyar, szerb és német nyelven, különösen lelkészeink számára." Újvidéken, 1894-ben.) Külön jelentek meg következő művei: "Abukazemov salyivi kalendár" ("Abukazem tréfás naptára, két kötet. Újvidéken, 1878, és 1881.) "Sála i Szatíra" ("Tréfa és szatíra," öt kötet, összegyűjtött humoros és szatirikus művei, Újvidéken, 1882-ben.) "Veszele pripovetke" "Víg elbeszélések." Újvidéken, 1889-ben.) "Grobovi znamenitih szrba, koji szu szaranyeni a Novom Szadu" ("Azoknak a hírneves szerbeknek sírjai, kik Újvidéken vannak eltemetve." Újvidéken, 1890-ben) és "Zanimlyive pricse iz zsivota znamenitih Szrba" ("Érdekes mesék a jeles szerbek életéből." Újvidéken, 1900-ban.)
Oppenländer Gyula.
Oppenländer Gyula, polgári iskolai tanár Apatinban.
Munkája: Használati utasítás. Melléklet a centről vetítés alaptételeinek magyarázatához készített 40 drb. szemléltető eszközhöz. Középtanodák, használatára. Zombor, 1895. Tankönyv Látszattan polg. iskolák IV. osztálya számára. Apatin, 1909.
Ozoray Árpád.
Ozoray (Nincsich Tóbiás) Árpád, hírlapíró, szül. 1833-ban, Ókanizsán. Tanulmányainak félbeszakításával 1848-ban a szegedi gimnázium IV. osztálybeli hallgatóival Péterváradon az első lovas tűzér-ütegbe lépett, hol fokozatosan hadnagyi rangra emelkedett. Részt vett a vár és hídfő védelmezésében, a kameniczi sánczok ostromában és bevételében. Itt sebet kapott bal vállán. 1849 májusban Guyon hadtestéhez helyezték át, melylyel részt vett a szőregi csatában, hol fején kapott sebet. Innét 400 sebesülttel Új-Aradra vezényelték, hol átadta a sebesülteket, mire Lugosra húzódott, hol aug. 12-én ismét Guyon vezetése alatt részt vett az oroszok ellen vívott csatában, hogy menekülőink időt nyerjenek; nyolcz óráig vívott csata után visszavonultak. Ezután bújdosott és 1850 februárban tizenegyedmagával fogták el és Nagyváradra kísérték, hol Braunhof tábornok 533szabadon bocsátotta őket. Szülőföldjére visszatérve, folytatta tanulmányait. 1855-ben a fővárosba jött és be akart iratkozni az egyetemre; de mivel az előadás itt német nyelven folyt, elállt szándékától. Egy ideig (1858-60) vidéki színtársulatoknál súgó volt. 1860-ban ismét a fővárosba jött és az irodalom terén kezdett működni; írt a Hölgyfutárba, Délibábba s Napkeletbe. Megismerkedett az akkori fővárosi írókkal és baráti viszonyban volt Beőthy László, Lisznyai Kálmán, Kövér Lajos, Balázs Sándor stb. írótársaival. Az említett lapoknak állandó munkatársa lett, majd az 1861-ben megindult Nefelejtsnek, Ország Tükrének, a Jövő czímű politikai lapnak (1862-1863) főmunkatársa; később a Magyarország és Nagyvilágnak és Képes Világnak. 1868-ban műszaki fordítónak lépett be a m. kir. vasútépítészeti igazgatósághoz, honnét 1870-ben a m. kir. államvasutak igazgatóságához, fogalmazóként helyezték át. Itt sem maradt sokáig. Ezután lázas munkával dolgozott, fordított és apró füzeteket készített kiadóknak. Meghalt 1896-ban a budapesti Szent István-kórházban és az írói segélyegylet temettette el.
Munkái: Játékszíni Emlény 1858-ra. Gyula, 1858. - Pécsi nemzeti színházi Emlény. 1858-59. Pécs, 1859. - Játékszíni Emlény. Nemzeti színházi évkönyv. Magyar-Óvár, 1860. Emlény. Emlék-Zsebkönyv. Egész új, komoly és tréfás napkeleti virágnyelv. Kiadta Vahot Imre. Pest, 1860. - Eredeti virágnyelv humoriszt. kifejtés szerint. Agg és ifjú szerelmesek részére. 1860. - Nefelejtsbokor. Eredeti virágnyelv. A virágra alkalmazott költői gondolatok gyűjteménye. 1865. Tapín asszony. Regény. Irta Kock Pál, francziából ford. 1870. - Vasút-építési, üzleti, távírászati és gépészeti német-magyar és magyar-német szótár. 1872 és 1877. - A szeretet áldozata. Regény. Irta Dash grófnő, francziából ford. 1872. - Kis patakból lesznek nagy folyók. Regény. Ch. P. de Kock után. Francziából ford. 1873. - Friquet. Regény. Ch. P. de Kock után. Francziából ford. 1873. - A kovácsok sztrájkja. Coppée Ferencz után francziából ford. - Júdásfiak. Regény. Ponson du Terrailtól, francziából ford. 1874. - Casanova Jakab emlékiratai, 11 kötetben. Lipcse, 1873-76. Részt vett még több irodalmi vállalatban. Álnevei: Szemes, Tünde; jegyei: y-d., y.
Pasics János.
Pasics János, szül. Baján, 1771-ben. 1792-ben katonának állott be és húsz évig harczolt Olaszországban. Huszárkapitányságig vitte és mint ilyen 1812-ben nyugalomba vonult. Újvidéken telepedett le, később Győrbe költözött, innen pedig 1838-ban Budára ment., hol haláláig maradt. Meghalt 1849-ben. Írt szerelmi dalokat, melyek "Szocsinenija pjeszno-szlovszka" (költői művek) czím alatt Budán 1827-ben jelentek meg.
Pajevics Arzén.
Pajevics Arzén, szül. Újvidéken, 1841-ben. 1876-ban könyvnyomdát nyitott Ujvidéken, majd azt eladta és könyvkereskedést nyitott. Meghalt 1905-ben.
Több hasznos folyóiratot adott ki. Így számos éven át adta ki a "Neven" ("Barangó virág") czímű gyermeklapot,a "Sztarmali" ("Az okosdi") czímű élczlapot, a "Szrpszke Ilusztrováne Novine" ("Szerb képes újság") czímű szépirodalmi folyóiratot, "Glász Isztine" ("Az igazság szózata") és "Szrbszki Szijon" ("A szerb Sion") czímű theologiai lapokat és a, Javor" ("A jávorfa") szépirodalmi folyóiratot. Úti rajzai: "Sza pétsztogodisnye szlave Vidovdanszke a Krusevczu" ("Az ötszáz éves Szent-Vidnapi ünnepélyről Kruseváczon," Újvidéken, 1889-ben). - "Iz Czrnegore i Herczegovine" ("Montenegróból és Herczegovinából." Újvidéken, 1891.) és "Piszma isz Moszkve" ("Moszkvai levelek." Újvidéken, 1896.) 400,000 koronára rúgó, összcs vagyonát az újvidéki szerb főgimnázium alapjának hagyományozta.
Palágyi Lajos.
Palágyi Lajos, a Petőfi-társaság tagja, szül. 1866-ban, Óbecsén. Az első lap, melyben neve alatt vers jelent meg, Abrányi Emil Magyar Nép barátja volt. Egy ízben összes írott verseit a Vasárnapi Újságnak küldötte be. Azóta sűrűn jelentek meg költeményei a Vasárnapi Újságban, majd a Magyarország és a Nagyvilág, később az Ország-Világ hozták költeményeit; ez utóbbi lapnak rendes munkatársa volt, hol két évig dolgozott, miközben több szépirodalmi lapnak írt, míg Újváry Lajos, a Pesti Napló szerkesztője, fölvette a szerkesztőségbe, mint belmunkatársat; időközben szerkesztette a Magyar Háziasszonyt, és tárczáit s költeményeit sűrűn közölte a Magyar Szalon, Ország-Világ (1894-től), Fővárosi Lapok (melynek rendes belmunkatársa lett), P. Napló, Nemzet és más lapok. 1890-ben a Petőfi-társaságtól az aradi vértanúk szobránál elszavalandó költeményre kitűzött 100 aranyas pályadíjtat nyerte el. 1898-ban kinevezték hódmezővásárhelyi polgári iskolai tanárnak, 1899-ben a sárospataki állami tanítóképző-intézethez helyezték át. 1900-ban a budapesti II. ker. áll. tanítónő-képző rendes tanára lett s azóta ott működik. 1909-ben a Petőfi-társaság rendes tagjává választotta.
Munkái: Humoros költemények. Esztergom, 1888. - Küzdelmes évek. Költemények. Bpest, 1890. - Komor napok. Újabb költemények 1889-90. U. ott, 1891. - Magányos úton. Legújabb költeményei. U. ott, 1893. - Az ifjú szerzetes. Bölcselmi költemény. U. ott, 1894. - Új magyar szavalókönyv az ifjúság számára. U. ott, 1895. - Nemzeti dalok. U. ott, 1895. - Vajda János emlékezete. U. ott, 1897. - Bibliai emlékek. U. ott, 1896. Hugomhoz cz. költeményét április 28-án a Petőfi-társaság a Vigyázó-féle pályadíjjal jutalmazta. 1899-ben a M. Tud. Akadémia 534Farkas Raskó díját nyerte. - Új költeményei. U. ott, 1901. - A rabszolga. Dráma. A M. Tudom. Akadémiában a Karátsonyi-jutalommal kitüntetett mü. Bpest, 1902. - Faust. Irta Goethe. Fordította Palágyi Lajos, Budapest, 1909.
Papp Dániel.
Papp Dániel, hírlapíró, szül. Kossuthfalván, 1868-ban. Meghalt Budapesten, 1900-ban. Zomborban diákoskodott és a zombori lapokban jelentek meg első sikerült tárczái. 1894-ben, az egyházpolitika idejében, Dániel pap név alatt írt klerikális levelei és Monachus álnév alatt írt tárczái figyelmet keltettek s a Pesti Naplóhoz való szerződtetését vonták maguk után. Munkatársa volt a Budapesti Naplónak, szerkesztette egyideig a Magyar Géniuszt és 1897-től Mikszáth lapjánál, az Országos Hirlapnál a tárcza-rovat vezetője volt. Írt egy szatirikus regényt (A rátótiak) és három kötet elbeszélést, a melyek közül vidám bácskai történetei tetszettek legjobban. 1898 okt.-ben a képvíselöházban naplószerkesztősegéddé nevezték ki. Utolsó önálló műve: Utolsó szerelem és egyéb elbeszélések. (1898.)
Pártos Béla.
Pártos Béla, ügyvéd, politikai író. szül. 1844-ben Apatinban. 1867-ben törvényszéki aljegyzővé választották Zomborban, 1871-ben tiszteletbeli ülnök lett. 1872-ben hivatalától megválva, Pestre jött, hol ügyvédi irodát nyitott. A Szegedi Hiradónak munkatársa volt. 1882-től a főváros törvényhatósági bizottságának tagja volt. Meghalt 1903-ban.
Munkái: A főrendiház reformja. Bpest, 1882. - A felsőházi törvényjavaslatról, U. ott, 1884. - Az ötéves mandátum ellen. U. ott, 1885. - A függetlenségi és 48-as párt szervezéséről. U. ott, U. ott, 1887. - A jogi szakoktatás reformjáról. U. ott, 1890. - Választás vagy kinevezés. Adalék a közigazgatási reformhoz. U. ott, 1891. (2. kiadás. U. ott, 1891. Németül. U. ott, 1891.) - A polgári házasságról. U. ott, 1893. - A felekezeti harcz ellen. Néhány szó a néppártról és ellene való teendőinkről. U. ott, 1892. (2 kiadás.)
Pártos Gyula.
Pártos Gyula, műépítész, szül. Apatinban, 1845-ben. Gimnáziumi tanulmányait Becskereken elvégezvén, nagybátyja építési irodájában gyarkornokoskodott három évig, azután feljött Budapestre s a József-műegyetemre iratkozott be, melynek 1866-ig volt hallgatója; egyidejüleg azonban Ybl Miklós irodájában is dolgozott s részt vott a Sándor-utczai országház építkezésénél is. 1866-ban Berlinben az építészeti adadémián fejezte be tanulmányait. Majd nagyobb tanulmányutazást tett Németországban és Olaszországban. Az 1870. évi párisi nemzetközi kiállítás alkalmával, "Officier d'Académie"-vé nevezték ki. Nevezetesebb művei: az 1874-ben épült híres "Kecskeméti ház" Budapesten, az új római kath. templom Kún-Félegyházán, a szegedi városház, melyet Lechnerrel együtt épített, valamint a kecskeméti és szombathelyi lovassági laktanya, a kassai felsőbb leányiskola és internátus, sok bérház, megyeház, fogadó. Az iparművészeti múzeum és iskola budapesti palotájának terveit is ő készítette.
Pártos Zsigmond.
Pártos Zsigmond, r. kath. esperes-plébános a pécsi egyházmegyében, szül. 1847-ben, Apatinban. 1870-ben miséspappá szentelték fel; segédlelkész volt több helyen. 1880-ban Várdombon plébános lett; jelenleg Mőzsön (Tolna-m.) plebános és kerületi esperes. Néhány vezérczikke jelent meg a vidéki, valamint számos közérdekü czikke a fővárosi lapokban, egyházi beszéde a Toldy Lászlótól kiadott Katholikus Hitszónokok cz. folyóiratban (1878-79.)
Patyi István.
Patyi István, szabadkai tanár, szül. 1865-ben. Életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában adjuk. Czikkeinek, értekezéseinek és költeményeszáma nagy és ezek elszórtan jelentek meg a különféle fővárosi és vidéki lapokban.
Pataj Sándor.
Pataj Sándor dr., ügyvéd és író, szül. 1863-ban. 1893-ban alapította a Zombori Hirlapot, a melyet 1897. év végéig szerkesztett. 1904 óta szerkeszti az Igazság czímű Budapesten megjelenő politikai havi szemlét, melynek mellékleteként jelenik meg az Igazság könyvtára, Thot László dr, közreműködésével. A Zomborban 1895-ben keletkezett Tóth Kálmán-körnek alapítója, majd ennek megszünte után, Vértesi Károly elnök mellett tevékeny részt vett 1895-ben a Bács-Bodrog-megyei Irodalmi Társaság szervezési munkálataiban, a melynek megalapítása óta főtitkára. A Társaság hivatalos lapját az "Irodalmi Értesítőt" szerkeszti, Prokopy Imre titkárral együtt. A Vidéki Hirlapírók Országos Szövetsége bácsmegyei választmányának az elnöke. 1907-ben alapította a Bácsmegyei Munkás-Takarékot, a melynek első igazgatója volt. Mint a zombori Ügyvédi Egyletnek titkára, 10 év óta a jogi irodalomban működik és szerkesztette feliratait. Politikai czikkeit a megyei lapokon kívül a fővárosi lapok, költeményeit a fővárosi szépirodalmi lapok közlik. Irodalmi működéseért a párisi Alliance 535Scientifique Universelle magyar delegátusává választotta, valamint a római Societa Internazionale degl'Intellettuali tb. tagjává.
Munkái: Az eskü. 1887. - Egy kritikus dalai. (Budapest, 1892.) - Versei. II. (Budapest, 1900.) - A megoldás. Politikai és közjogi tanulmány a magyar hadseregről. (Zombor. 1903.) Magyar Szoczializmus. Politikai Essay. (Budapest, 1904.) - Század vége. Újabb versek. (Budapest 1905.) - A vörös talár foltjai. Igazságügyi tanulmányok. 1905. - Kovács András. Levél Kossuth Ferenczhez. (Budapest, 1905.) - A nők jogairól. (Budapest.) - Nyár. Versek. (Budapest 1906.) - A végrehajtás új szabályai. (Budapest.) - Az istenítéletekről. 1908.
Pavlovics Dömjén.
Pavlovics Dömjén, szül. Újvidéken, 1840-ben. Iskoláinak végeztével Belgrádba ment és ott tanárkodott, de csak rövid ideig. 1866-ban, öngyilkos lett.
Írt lírai költeményeket és elbeszéléseket, bírálatokat és természettudományi tankönyveket. Németből lefordította Goethe "Torquato Tasso" és "Iphigenie auf Tauris" czímű drámáit és francziából Molière "Le mariage foricé" czímű vígjátékát.
Pavlovics István.
Pavlovics István, szül. Újvidéken, 1829-ben. Évek hosszú során Ujvidéken ügyvédeskedett, de e mellett politikai szerepe is volt, országgyűlési és kongresszusi képviselő és mint a "Zasztava" ("A zászló") czímű poliikai lap szerkesztőjeként. A "Nase Doba" ("Korunk") politikai lap kiadója és szerkesztője volt huszonöt éven át. Meghalt 1908-ban, Újvidéken.
Írt eredeti elbeszéléseket a társadalmi életből; irodalomtörténeti értekezéseket és monografiákat. "Mala poetika" ("Kis költészettan") és "Aesthetika" ("Széptan") czímű műveivel jutalmakat nyert a szerb Maticzától. Mind a két mű Újvidéken jelent meg, az első 1887-ben, a második 1895-ben. Írt még egy széptani tanulmányt, melynek czíme "Lopota a zsivotu" ("A szép az életben") Lefordította latinból Tacitus "Agricola" czímű művét (1858.), francziából Picot művét "Les Serbes en Hongrie."
Pavlovics Jenő.
Pavlovics Jenő, szül. Hódságon, 1850-ben. Pozsonyban és Budapesten a jogot elvégezvén, ügyvéd lett Zomborban, s ott halt meg 1901-ben.
Írt szerelmi, hazafias és humoros költeményeket és elbeszéléseket a népéletből. Magyarra Lefordította Jovánovics János "Rózsák" czímű költeményeit. (1875.)
Pavlovics Simon.
Pavlovics Simon, orvosdoktor, Bács-Bodrog vármegye tiszti főorvosa, 1874-ben nyert orvosdoktori oklevelet Bécsben. - Munkája: Zombor szab. kir. város közegészségügyi állapota 1884. Tizenkét havi jelentés. Zombor 1885.
Pechan József.
Pechan József szül. Dunacsében, 1875-ben. Eisenhut ajánlatára állami ösztöndíjjal Münchenben 1891-től 1894-ig a képzőművészeti akadémiának növendéke volt. Később Verbászon telepedett le, de egy nyáron át Hollósy művésztelepén is dolgozott, 1903-ban. Jobb művei: "Az utolsó gyufa", "Ópalánkai Dunapart" s a "Póttartalékos", mely utóbbival általános tetszést aratott az 1904-ik évi tárlaton, sőt a király hízelgő elismerését is kivívta.
Pető Lajos.
Pető Lajos, szerkesztő, szül. 1869-ben. Korán kezdett hírlapírással foglalkozni külső munkatársa volt csaknem minden nagyobb fővárosi lapnak és levelezője több külföldi, így a Kölnische Zeitung, Berliner Tageblatt stb. német napilapoknak. 1898-ban indította meg a "Baranya" czímű lapot, melyet két évig szerkesztett. 1900-ban indította meg Latinovits Géza nagybirtokossal és volt orsz. képviselővel a "Bácsmegyét", melyet ma is szerkeszt. Ennek a lapnak a vezérletét időközben Latinovits Pál ny. főispán vette át. A "Bácsmegyé"-vel egyidejüleg több éven át szerkesztette a "Bácsmegyei Gazdasági Egylet Hivatalos Lapját". Gazdasági czikkeket is írt. Kiadta a Bácsmegyei Közigazgatási Naptárt. Sajtó alá rendezte Latinovits Pál főispáni beszédeit. A vidéki zsurnalisztikában újítást teremtett azzal, hogy a Bácsmegyét Budapesten nyomatja és szerkeszti.
Petrovácz József.
Petrovácz József, leányiskolai igazgató, szül. 1845-ben, Baján. Előbb érseki paedagogiai segédtanfelügyelő volt. 1878-ban a kalocsai egyházmegye részére segédtanfelügyelö lett, majd képzőintézeti tanár, 1888 óta pedig a kalocsai zárdai leányiskolák igazgatója. Haynald bíboros-érsek előterjesztésére a pápa Szt. Gergely lovagjává nevete ki.
Munkái: A tanítási anyag megkülönböztetésére szolgáló elvek az osztott és osztatlan népiskolákban. Bpest, 1883. (Többekkel együtt.) - Első olvasó- és tankönyv. Az osztatlan kath. népiskolák II. és IV. évfolyama számára. A Szent István-társulat megbízásából. U. ott, 1886. Három rész. (2 kiadás 1890., 3 k. 1893. U. ott.) - Német olvasókönyv. Deutsches Lesebuch für die dritte, und vierte Klasse der kath. Volksschulen. In deutscher Bearbeitung von Schultz Emerich. U. ott 1892-93. (2. kiadás, új k. U. ott, 1901, Mócsy Antallal és Walter Gyulával együtt). - Második olvasó és tankönyv az osztatlan kath. népiskolák V. és VI. évf. számára. U. ott, 1895. (3. kiadás. Mócsy Antallal és Schultz Imrével együtt.)
Petrovics Bosko.
Petrovics Bosko, szül. Paripáson, 1869-ben. Mint bölcsészettudor Boszniába ment, hol a szarajevói, majd az alsó-tuzlai gimnáziumban volt tanár. 1905-ben Ujvidékre jött, s a szerb főgimnázium tanára lett.
536Ifjú korában lírai költeményeket írt, melyeket Zselyszki álnév alatt adott ki Újvidéken. 1892-bene "Peszme" ("Dalok") czímű gyüjtaményben. "Ucsena mati" (A tanúlt anya", 1893.), "Za rogynim ognyistem" ("Saját tűzhelyen", 1905.) és "Moderno roblye" (A modern rabok, 1908.) czímű eredeti regényeket és Nascsovek (a mi emberünk) czímű szatirikus 3 felvonásos komédiát írt. Írt irodalomtörténeti értekezéseket és bírálatokat és egy bölcsészeti művet, melynek czíme "Osznovni problemi filozofije" ("A bölcsészet alapproblémái", 1903.)
Petrovics Dömötör.
Petrovics Dömötör, szobrász, szül. 1799-ben Baján. A bécsi képzőművészeti akadémián tanult s ott 1823-ban két ízben díjat nyert munkáival. Bécsben készítette Vénusz és Amor, Perseus a Medúza-fejjel szobrait. Utolsó nagyobb műve Kisfaludy Sándornak a Magyar Nemzeti Múzeum számára készített bronzszobra volt, melyet 1848-ban fejezett be. Meghalt 1862-ben.
Piukovich Sándor.
Piukovich Sándor, bölcseleti doktor és főgimn. tanár, szül. 1879-ben, Baján. A budapesti egyetemen végzett classica philologiai és szláv nyelvészeti tanulmányokat és 1901-ben nyert bölcseletdoktori, 1902-ben pedig tanári oklevelet. Az újvidéki kir. főgimnázium tanára.
Czikkei az újvidéki Művészvilágban (1902. Az ókori keleti népek zenéje. - A görög népek zenéje. Néhány szó a szabadságharcz költészetéről.) - Mxmkája: Az orphicus cultus vázlatos áttekintése. Bölcseletdoktori értekezés. Bpest, 1901. - A tulipán 1905. - Lessing "Laokon" szobrának jelentősége az esztetikában. 1906.
Platz Bonifácz.
Platz Bonifácz, theologiai doktor, cziszterczi-r. áldozópap és nyug. kir. tankerületi főigazg., az Akadémia lev. tagja, szül. 1848-ban. 1892-ben lett a szegedi tankerület kir. főigazgatója. Tagja a budapesti országos tanárvizsgáló bizottságnak, a Szt. István-társulat tudományos és irodalmi osztályának, a magyar pedagogiai s a szegedi Dugonics-társaságnak. Czikkei az egyházi és tanügyi lapokban jelentek meg. A Bölcseleti Folyóiratnak és a Hittudományi Folyóiratnak is munkatársa volt.
Munkái: Az emberi nem kora. Baja. 1880, - Az ember eredése, faji egysége és kora, Tanulmány. Bpest 1884. - Der Mensch, sein Ursprung, seíne Rassen und sein Alter. Mit 250 Illustrationen. Würzburg und Wien 1887. (Lengyelül Karol Jurkiewitz, ford. Varsó, 1892.) - Die Völker der Erde. 1889-93. (Számos képpel). - Ó-Egyptom irodalma. Bpest, 1898. - Cantate a cziszt.-r. nyolczszázados alapításának emlékére. 1098-1898, Baja, 1898. - Utazás a természetben. Bpest 1900. - A föld története. 1902. - Katholikus levelek egy megtérő nőhöz. 1902. - A monizmus. 1902.
Polith Miháy.
Polith Mihály. Szül. Újvidéken, 1833-ban. Miután a jogot végezte és jog- és államtudományi tudorrá lett, rövid ideig állami szolgálatban volt, majd ügyvédi irodát nyitott. Kiváló politikai szerepet játszott mint képviselő a horvát Tartománygyűlésen, a karlóczai szerb egyházi kongresszuson és a magyar orországgyűlésen, hol most Nagykikinda várost képviseli.
Számos szerb, német és franczia nyelvű czikken és értekezésen kívül írt egy "Verenicza Czrnogorka" ("A montenegrói mátka") czímű novellát és egy történeti drámát, melynek czíme "Branivoj, knéz zahumszki" ("Branivoj, Zahumlye fejedelme.") Összegyűjtött országgyűlési beszédei két vaskos kötetben jelentek meg Újvidéken, 1883.
Poór Károly.
Poór Károly, ref. lelkész, szül. 1798-ban, Torzsán. 1824-ben atyja helyébe rendes papnak választották s itt maradt haláláig, 1860-ig, A bácskai német iskolák iskolavizsgálójaként 15 évig működött és az ő kezéből kerültek ki az ezen iskolákban használt Földrajz, Természettan, Illemtan czímű kézirati tankönyvek.
Munkája: Kurzgefasster Unterricht in der christlichen Religion nach dem Bekentnisse der evang. reformirten Kirche. Pest, 1845. (Azóta számos kiadást ért. E mű fordítása, illetőleg átdolgozása a dunamelléki egyház-kerületben használt Polgár-féle népiskolai káténak, a nevezett egyházkerület által jutalmazott pályamű s ref. német népiskolai tankönyvül használtatik.)
Popovics Döme.
Popovics Döme (Zlatojevics Szlávko.) Szül. Újvidéken, 1826-ban. Tanár lett Karlóczán, hol 1856-ban meghalt.
Írt lírai költeményeket, melyeket összegyűjtve "Zlatinsztvo" czím alatt adott ki Prágában, 1851-ben. Szerbre fordította a Königinhofi kéziratot, írt "Glász szrpszke vile" ("A szerb tündér hangjai") czím alatt egy népszerű könyvet, szerkesztett egy "Rátár" ("A földmívelő") czímű gazdasági lapot és írt politikai czikkeket a "Szrbszke Novine" czímű lapba.
Popovics Dömötör.
Popovics Dömötör. Szül. Baján 1841-ben. Iskolái végeztével Baja városának főjegyzőjévé választották. Később Zomborban ügyvédi irodát nyitott és ott ügyvédeskedett 1886-ig. Budán halt meg 1888-ban.
Lírai költeményeinek négy gyűjteménye jelent meg, az első Pancsován 1874-ben, a második "Pred Vaszkrsz" ("A feltámadás előtt"), Újvidéken, 1877-ben, a harmadik "Szvétli dáni szrpszki" ("Szerb fényes napok") czím alatt Ujvidéken 1878-ban és a negyedik Zimonyban, 1885-ben.Popárcs Döme költeményei czím alatt. Balladákat is írt és fordított, különösen magyarból. Novellában is tett kísérletet és drámákat is írt és fordított. A többi között: Dóczí Lajos "A csók" czímű drámáját. Eredeti történelmi drámái: "Krvavi présztó" ("A véres trón"), "Gradinya i szin mu Nemanya") "Sztevan, poszlednyi boszánszki krály" ("István, az utolsó boszniai király") és "Deszpot Lázár Brankovics" ("Brankovics Lázár, a deszpota"). Van egy népszínműve is, czíme "Nasi szelyeni" ("A mi falusiaink").
537Popovics V. István.
Popovics V. István. Szül. Óbecsén, 1844-ben. Tanulmányai bevégeztével a szerb egyházi kongresszus a bácsi és budai egyházmegyék szerb népiskoláinak felügyelőjévé választotta meg. Nyugalomba vonulva, a budapesti Thököly-féle intézet igazgatójává lett, mely állásban ma is működik.
Az irodalom terén eredeti elbeszéléseivel tűnt fel. Elbeszénéseinek tárgyát a szerb társadalmi életből merítette. Nagyobb elbeszélése: "Sumareva tyérka" ("Az erdész leánya") külön könyvben jelent meg Újvidéken, 1882-ben. Írt irodalmi bírálatokat; szerkesztette az "Ilusztrovane Novine" ("A képes ujság") czímű szépirodalmi lapot; a "Radován" cz. lapot adta ki gyermekek számára, Írt pedagogiai czikkeket és értekezéseket is. Évek hosszú során át szerkesztette az Orao (Sas) czímű naptárt.
Prokopcsányi Tódor.
Prokopcsányi Tódor, szül. Szabadkán, 1820-ban. A jogot Budapesten elvégezvén, ügyvédi oklevelet nyert és szülővárosában ügyvédeskedett haláláig. Meghalt 1857-ben.
Novellákat írt és magyarból lefordította Báró Józsika Miklós "A könyelműek" czímű regényét.
Pusibrik Vazul.
Pusibrik Vazul. Szül. Zomborban, 1838-ban. A tanári vizsgálat után 1865-től 1871-ig tanárként, azóta pedig igazgatóként működik az újvidéki szerb főgimnáziumban.
Pedagogiai czikkeket írt. Nagyobb munkái: "Pred szábor" ("A congresszus előtt", Újvidék. 1892.); "Posztanak i razvitak szrpszke pravoszlavne velike gymnastje a Novom Szádu" ("Az újvidéki görög keleti szerb fögimnázium keletkezése és fejlödése", Újvidék, 1896.)
Putnik József.
Putnik József, szül. Újvidéken, 1777-ben. 1805-ben a verseczi kerület adminisztrátora, előbb hat. évig a görgetegi kolostor főnöke volt. 1808-ban pakráczi püspök lett. Meghalt Temesvárt 1830-ban. Munkája: "Lyuboszavai Radován ili Pjeszni pravoucsitelnije" ("Tanúlságos dalok").
Rácz Soma.
Rácz Soma, állami főgimnáziumi tanár, szül. 1861-ben. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni. 1885 óta tanár Zomborban. Költeményei, tudományos, társadalmi és tárczaczikkei elszórtan jelentek meg a vidéken és a fővárosban.
Munkái: M. T. Ciceronis de Imperio Cnaei Pompei oratio ad quirites. Latin szövegbevezetéssel. Praeparatióval ellátva. Bpest, 1893. (Latin praeparatiók 20-22. füzet.) - Latin nyelvkönyv. Középiskolák I. II. osztálya számára. U. ott 1902. - Latin olvasókönyv. Középiskolák I. és II. osztálya számára.. Képekkel. U. ott, 1902..
Rácz Vilmos.
Rácz Vilmos, levéltáros, szül. 1847-ben, Kulán. Sok évig volt a Bács-Bodrog vármegyei gazdasági egyesület titkára, a megye közgazdasági előadója és bizottsági tagja, utóbb városi levéltárnok lett Szabadkán. A Ferencz József-rend lovagja. A mezőgazdaság és ipar érdekében fejtett ki hasznos tevékenységet. Meghalt 1887-ben, Zomborban. - Czikkei a gazdasági szaklapokban és a vármegyei lapokban jelentek meg.
Munkái: Cultúra és munka. Pest, 1873. (Nyomatott Zürichben.) - Hazánk művelődési érdekeihez. Vonalok. Bpest, 1875. - Bács-Bodrogvármegye mezőgazdasági viszonyainak felvétele. A gazdaság egyesület programmja. Szakosztályok szervezése. Közlemények a megyei gazdasági egyesület nyári közgyűlése alkalmára. U. ott, 1879. - Közgazdasági viszonyok Bácskában. Szabadka, 1884. - A kender nemzetgazdaságunkban, Bpest, 1884. - A búza a nemzetközi piaczon. A búza termelése és forgalma, kunönös tekintettel a magyar búzára. U. ott, 1885. - Növénytermelési viszonyaink Bácskában. Zombor, 1887. - Szerkesztette a Szabadkai Közlönyt másfél évig a kiadó neve alatt.
Radics György.
Radics György, főgimnáziumi igazgató, szül. 1846-ban, Szabadkán. 1868-ban tett tanári vizsgát s előbb Szabadkán volt főgimnáziumi tanár, majd a zombori állami főgimnázium igazgatója és városi törvényhatósági bizottsági tag lett. Meghalt 1886-ban, Zomborban. - Munkatársa volt a Hazánk és Külföldnek. Czikkei a Fővárosi Lapokban és a bácsmegyei lapokban jelentek meg.
Munkái: Bácskai emlény. Szabadka, 1873. - Ásványtan. U. ott, 1873. - A zombori államgimnázium. Zombor, 1874. - Természetrajz. II. rész. Növénytan. U. ott, 1875. - Bács-bodrogmegyei Árviz-Album. U. ott, 1876. - Bács-Bodrogmegye leírása. U. ott, 1879. térk. - Rigómezei dalok. U. ott, 1882. - Sibinjanin Jank. A magyar történelem alakjai a délszláv költészetben. U. ott, 1883. - Kralj Matias. U. ott, 1884. - Szerkesztette és kiadta a Bácska cz. vegyes tartalmú hetilapot 1870. okt. 1-től 1872 végeig Szabadkán és 1888. júl. 7-től 1880-ig Zomborban. - Álneve: György László 1871-78-ig a Bácskában és jegye: R. 1869-ben a Fővárosi Lapokban.
Radó Sámuel.
Radó-Róthfeld Sámuel, jogi doktor, hírlapíró Budapesten, szül. 1857-ben, Petrőczön. Egy ideig a bécsi országos törvényszéknél jegyzőként működött. Később az írói pályára lépett és néhány évet Párisban és Berlinben töltött. 1887-ben külföldi lapok tudósítójaként került haza és később a Pester Lloyd munkatársa lett. 1898-ban báró Bánffy Dezső miniszterelnök a magyar távíróiroda vezetésével bízta meg. A napi politikával foglalkozó számos czikket írt.
Munkái: Tisza, seine Partei, seine Gegner. München, 1888. - Az összeférhetetlenség. Írta Fabricius. Bpest, 1898. - Die Ungarische Verfassung geschichtlich dargestellt. Mit sínem Anhang Die wichtigsten Verfassungs-Gesetze. Berlin, 1898. Francziára ford. Bertha Sándor. Páris, 1898. Das Deutschthum in Ungarn. Berlin, 1903.
538Radonics Novák.
Radonics Novák. Szül. Moholon, 1826-ban. A bécsi festő-akadémián négy évig tanult, majd Olaszországban tanulmányozta az olasz festőket. Főmunkássága az egyházi képek festése volt. A bácsszenttamási, adai és illandzsai templomokban az ikonosztázokat festette. Több történelmi képet is festett. Meghalt Kameniczán, 1890-ben.
Az irodalomban mint humorista tűnt ki. E nemű munkái "Molszka mudrovanya" ("Moholi elmélkedések") czím alatt összegyűjtve jelentek meg Újvidéken, két kötetben. 1878.
Rajk Aladár.
Rajk Aladár, országgyűlési képviselő, szül. 1871-ben Baján. Ügyvédi irodáját szülővárosában nyitotta meg. 1901-ben Plósz Sándor, akkori igazságügymíniszterrel szemben, függetlenségi programmal képviselőnek választották. A választás után Baján hetilapot indított, a melynek ma is a főszerkesztője. 1905-ben és 1906-ban újra képviselőnek választották.
Rajkovics György.
Rajkovics György, szül. 1825-ben, Újvidéken. 1846-ban tanító lett Vukováron. 1850-ben Újvidékre került s itt volt 1863-ig. 1866-ban nyugdíjba lépett. Meghalt Újvidéken 1886-ban.
1844-ben lírai költeményekkel lépett fel a "Podunávka" czímű lapban. Az ötvenes években epigrammokat közölt, német és orosz meséket fordítgatott, melyeknek nagyobb része 1858-ban jelent meg "Jéd i méd" (Epe és méz) czím alatt. 1862-ben összegyűjtött költeményeit adta ki. Pedagogiai, egyházi, humorisztikus és szépirodalmi lapokat szerkesztett, szerb népdalokat gyűjtött, s szerb írók életét és működését kutatta és rólok czikkeket írt.
Révay Nep. János.
Révay Nep. János, orvos-sebészdoktor, szül. 1836-ban. Zentán telepedett le, hol főorvos lett. - Czikkei a Gyógyászatban, a Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálataiban jelentek meg.
Révész Ernő.
Révész Ernő dr., ügyvéd, szül. 1862-ben Bajmokon. 1894 óta ügyvédi gyakorlatot folytat Szabadkán. A Magyar Jogászegylet 1898-ban az igazgató-választmány tagjává választotta, a szabadkai ügyvédi kamara pedig 1897-ben titkárává. Volt félévig a szabadkai felső kereskedelmi iskolában jogtanár, de erről lemondott. Az irodalmi működést a Fővárosi Lapokban kezdte meg. Számos czikke jelent meg a többi fővárosi lapokban is. Szakczikkeinek nagy száma pedig a jogi szaklapokban. Az "Úton-Útfélen" czímű novellagyűjteménye 1900-ban jelent meg, a "Rigmusok" czímű verses kötete 1891-ben.
Révész Hugó.
Révész Hugó, állatorvos, szül. 1873-ban Bajmokon. Jelenleg magyar királyi járási állatorvos Németbogsánban. - Szépirodalmi czikkei a bácsmegyei lapokban, az állatorvosiak pedig a szaklapokban jelentek meg. Munkája: Bácskai dalok, mesék. Szabadka, 1892.
Roediger Lajos.
Roediger Lajos, állami főgimnáziumi tanár, szül. 1854-ben. 1890 óta állami főgimnáziumi rendes tanár Zomborban és a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat titkára. - Czikkei a kecskeméti állami főreáliskola Értesítőjében, a Bács-Bodrog vármegyei Történeti Társulat Évkönyvében és az Arch. Értesítőben jelentek meg.
Rohonyi Gyula.
Rohonyi Gyula, ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, szül. 1852-ben. A jog- és államtudományokat Budapesten hallgatta. 1877-ben ügyvédi vizsgát tett. Mint egyéves önkéntes a 2. hadmérnök-ezredben szolgált és 1872-ben tartalékos hadnagy lett. Újvidék városának és Bácsmegyének ismételten megválasztott törvényhatósági bizottsági tagja, 1881 óta tiszteletbeli főügyésze és 1893 óta a bácsszerémi ev. egyházmegyének felügyelője. Az 1887-92-iki országgyűlésen a kulpini, 1894-96-ban a hódsági kerületet képviselte 1901-től pedig Újvidék városát. Az utolsóelőtti országgyűlésen a "képviselőválasztások feletti bíráskodásról" szóló javaslatnak volt előadója. Az 1896-1901-iki országgyűlésen jelentékeny szerepet vitt mint a házszabályok reviziójára kiküldött bizottság és az összeférhetetlenségi törvény és eljárás előkészítésére kiküldött bizottság előadója. Mind e javaslatok eredeti szövegét ő készítette s az ő szövege szolgált a bizottsági tárgyalások alapjáúl. 1903 augusztusában elnöke volt annak a parlamenti bizottságnak, mely a képviselők vesztegetését czélzó eszközök eredetét kutatta. - Jogi és politikai lapokban gyakran jelentek meg dolgozatai. Czíkke a Jogtudományi Közlönyben (1881. A correctionalisatio); a Bács-Bodrog megyei Történelmi Társulat Évkönyvében (1885. A római sánczok); költeményei a Vasárnapi Újságban (1900.) - Munkája: A honfoglalás története. Budapest, 1896. Két térképpel.
Rónai István.
Rónai István, róm. kath. plébános, szül. 1840-ben Szentfülöpön. 1863-ban szentelték fel miséspappá. 1867-ben kalocsai érseki könyvelő, 1870-től a kalocsai papnevelő-intézetben tanár, 1875-től 9 éven át a. hódsági kerület országgyűlési 539képviselője. 1878-tól plebános Priglevicza-Szent-Ivánon, 1880-ban czímzetes kanonok, 1884-től alesperes. Meghalt 1893-ban. - Czikkei, történelmi tanulmányai és értekezései a fővárosi sajtóban és a megyebeli szakfolyóiratokban jelentek meg. Az állatok megtérése czímű verses meséjét a Kisfaludy-társaság 1873. évi pályázatán dícsérettel tüntette ki.
Munkái: Szikla és hullámok. Egyházi beszédek. Budapest. 1878. - A természetes kereszténység. Aphorismák. Bevezetéssel Schmitt Jenőtől. U. ott, 1894. (Németül. Lipcse, 1894.) - Gedichte, Leipzig, 1894. (Német folyóíratokban megjelent költeményei; kiadta testvér-húga, Gráber Mária.) - Álnevei: Stefan Auborn, August Golf és Rónay-Burg.
Róth Albert.
Róth Albert, lapszerkesztő Budapesten, szül. 1850-ben, Baján.
Munkái: Adókulcs a házbéradó és pótlékairól budapesti bérházak számára 2. kiadás, Bpest, 1890. - Útmutató a társulati adó, I., II., III. és IV. oszt. kereseti adó, házadó, tőke, kamat- és járadékadó, hadmentességi díj kivetéséről. A törvények és szabályok pénzügyi, közigazgatási, bírósági döntvények és határozatok és miniszteri rendeletekre való hivatkozással. U. ott, 1896. - Steuerschlüssel zur Hauszinssteuer und Umlagen für Gebáude der Stadt Wien. Wien, 1903. - Wegweiser zur Bemessung der Geschifftssteuer dor zur öffentlichen Rechnungslegung verpflichteten Unternehmungen in Oesterreich. U. ott, 1905. - Útmutató társulatok és szövetkezetek adójának megállapításáról, valamint az I., II., III. és IV. oszt. keresetadók, házadó és tőke-kamatadó adókivetéséről. U. ott, 1904. - Szerkeszti az Adók és Illetékek Közlönyét 1891. óta, Budapesten. Legujabban írta: Adókulcs a házbéradó és adópótlékairól a budapesti bérházak számára, a házakról és pöredelemadóról szóló 1909. évi VI. és X. t.-cz. alapján. Budapest, 1909.
Rudics József.
Rudics József báró, bölcseleti és jogtudományi doktor, főispán, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, szül. 1792-ben Szabadkán. 1809-ben bölcseleti, 1813-ban jogi doktorrá avatták. Az 1811-iki országgyűlésen absentium legatusként jelent meg. Pesten korán megismerkedett Kisfaludy Károlylyal és az 1822-ben megindult Aurorát anyagi segélyben részesítette. 1825-ben Bácsmegye aljegyzője lett, de az irodalomnak pártfogója maradt. Iróbarátjai ajánlására több munka kiadását támogatta. 1832-ben Bácsmegye alispánja lett és az 1832-36-beli országgyűlésen a vármegye követe, 1837-ben helytartótanácsos és Bácsmegye adminisztrátora, 1841-ben főispánja volt, 1848-ig, midőn méltóságától megvált. A pesti egyetem jogi karának bekebelezett tagja volt. 1854 augusztus 10-én birodalmi bárói rangot nyert. Az alkotmány visszaállításakor 1861-62-ig ismét Bácsmegye főispánja volt és 1867-ben az lett negyedízben is. 1873 május 21-én a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta. Meghalt 1879 augusztus 21-én. A Magyar Tudományos Akadémiára 1860-ban 2100 koronát (fia, ifj. Rudics József 180,000 koronát) hagyományozott.
Munkái: Epicedium in rev. dnum: Emericum Tucich, qui V. idus Decembris 1811. Albae-Regiae obiit. Budae. (Költemény.) - Carmen rev. ad clar. dni Pauli Nagy Abbatis de Behel aedum III. calend. Julii 1812. diem nomini suo-sacrum recoleret. U. ott. - Ode rev. dni Antonii Dre. dum Abbas do Pilis et Pásztó, et abbatiae Zirkzensis administrator renunciaretur, honoribus sata ravis. U. ott, 1812. - Epicedium in exc. ac ill. dnam comitissam Christinam Győry de Radvany-notam Andrássy de Sikloss quae obiit III. calend. Junii 1814. U. ott. (Költemény.) - Dissortatiy inauguralis juridica de jure statuendi impedimenta matrimonii dirimentia, quam publicae erudio torum disquisitioni subjicit... a. 1816. Pestini. - Hervatag fűzér. Irta s kézirat helyett nyomtatá. U. ott. 1873. Szerző köny. arczk. (Költemények). - Nevéről nevezték el a Rudics-codexet, melyet rácz-almási könyvtára számára szerzett meg.
Ruppert Antal.
Ruppert Antal, szül. Baján, 1856-ban és jelenleg ugyanott a polg. fiúiskola tanára. Az 1890-es évek elején kezdett írni. Novellái jórészben a Budapesti Hirlapban jelentek meg, ezenkívül az Új Időkben és Pesti Hirlapban. Elbeszéléseinek egy részét összegyűjtve 1897-ben kiadta "Az Egerek és egyéb elbeszélések" czímen. Irói neve: Vértes.
Safarik Adalbert.
Safarik Adalbert, prágai egyetemi tanár, szül. Újvidéken, 1829-ben. Bölcselettel és természettudománynyal foglalkozott. Előbb Redtenbacher laboratoriumába került, a hol 1847-50-ig maradt, míg végre, Quadrat Bernát brünni tanár hallgatójaként, teljesen a vegytannak szentelte idejét. 1851-ben már prágai reáliskolai tanár, honnan államsegélylyel, 1856-ban, külföldi tanulmányútra indult. 1859-ben visszatért és a bécsi kereskedelmi akadémia tanára lett. Erről az állásáról betegsége miatt két év mulva lemondott és hazájába tért vissza, hol erdélyi fürdőkben keresett gyógyulást. 1865-ben ismét a prágai egyetemen van, a hol előbb írnok, majd a vegytan véglegesített tanára lett. Tagja volt a cseh tudományos társaságnak és Fürstenberg herczegnél könyvtárnokként működött. Munkatársa volt több külföldi lapnak. Egy két-kötetes munkája jelent meg: Základové chemie cil lurby. Prága, 1860. (A kémia alapvonalai) czím alatt.
540Safarik János.
Safarik János, Újvidéken kezdte tanulmányait. 1838-ban orvosdoktorrá avatták. Gyakorlatát Újvidéken kezdte meg. Itt kezdett foglalkozni a délszláv nyelv tanulmányozásával, régi okiratokat, leveleket, régiségeket gyűjtött és ismertetett. 1861-ben Belgrádban múzeumi őr lett. Egymásután érték a kitüntetések. Tagja volt több külföldi tudós társaságnak, elnöke a szerb tudós társaságnak. 1869-ben helyet foglalt a szerb államtanácsban. Főbb munkája: Leta archivi et reliquorum slavorum meridionalium. Belgrád, 1860.
Safarik Pál József.
Safarik Pál József, 14 esztendeig élt Újvidéken, a főgimnázium tanára és igazgatójaként. Ő szervezte az új gimnáziumot és a magyar nyelvet is tanította. Szabad idejében átkutatta az újvidéki, karlóczai s fruska-górai zárdák levéltárait. Mikor szláv régiségei megjelentek, híre külföldön is mind nagyobb lett. A porosz kormány meghívta a berlini vagy Doroszlói egyetem szláv philologiai tanszékére, de ő nem fogadta el a meghívást; ekkor a porosz kormány a "pour le mérite" renddel tüntette ki. Tagja volt több tudományos akadémiának. Nyolcz nagyobb munkája jelent meg szláv és német nyelven.
Sandics Sándor.
Sandics Sándor, gimnáziumi tanár Újvidéken.
Munkái: Na vis na lovcen na grob Vladici Radu. Újvidék, 1901. (Radu, montenegrói vladika halálára kiadott munka.) Milos Obelics, hősköltemény. Kraljevics Mirko, hősköltemény. Valamennyi több kiadást ért.
Sárcsevics Ambrus.
Sárcsevics Ambrus. Szabadkán él, a hol a szerb kérdéssel foglalkozik.
Munkái: A nemzetiségi kérdés Magyarországon szerb szempontból. Popovics után fordította és kiadta Szabadkán, 1865-ben. Magyar délszláv törvénykezési és közigazgatási műszótár.
Sashegyi D. János.
Sashegyi Damascen János (István), szül. Óbecsén, 1827-ben. 1845-ben a Benedek-rend kötelékébe lépett és 1852-ben már miséspappá szentelték föl. Pályáján gyorsan emelkedett. Pannonhalmán hitszónok, majd Győrött gimnáziumi tanár volt, ma pedig tihanyi perjel. Czikkei a Szent István-társulat kiadványaiban, a Győri Közlönyben és elszórtan időszaki lapokban jelentek meg.
Schaefer Jakab.
Schaefer Jakab, szül. Vaskúton, 1855-ben. 1871-ben lépett a Jézus-társaságba. Miután az innsbrucki egyetemen theolog. tanulmányait elvégezte, visszakerült tanárként Kalocsára, innen Szatmárra mint házfőnök, azután Budapestre, később a rendtartomány főnökének titkáraként Bécsbe, innen ismét Szatmárra mint házfőnök. Pozsonyban is volt, mint akadémiai hitszónok. Írt Magyarország kegyhelyeiről, úgyszintén a (lelki) Harcz-ról könyvet.
Schäfer Károly.
Schäfer Károly, szül. Apatinban, 1867-ben. A bajai tanítóképzőben szerzett diplomát és Gajdobrára került tanítónak. Ott él. Számos tárczája, czikke jelent meg napi- és tanügyi lapokban. Hirlapilag lépett föl a katonatanítók érdekében is, még pedig eredménynyel.
Schenk Jakab.
Schenk Jakab, szül. Ó-Verbászon, 1876-ban. Tanulmányai befejezése után 1898-ban aszszistens lett a magyar ornithologiai központban. Később a báró Radvánszky családhoz került nevelőnek, de két évi nevelősködés után újra elfoglalta előbbi állását. Jelenleg is ott működik. Czikkei a szaklapokban jelentek meg.
Munkái: Madárvonulás Magyarországon az 1898. év tavaszán. Budapest, 1899. - Madárvonulás Magyarországon 1899. év tavaszán. U. ott, 1901.
Scherer Lajos.
Scherer Lajos, szül. Ó-Verbászon, 1874-ben. Tanári oklevelet 1900-ban nyert. Tanári működését Losonczon kezdte, a hol később véglegesítették. Tárczái, czikkei széltében jelennek meg vidéki lapokban. Andorka Lajos álnév alatt is ír, verses könyvét is e név alatt adta ki.
Munkái: Ifjúkorom. Költemények. Újverbász, 1896. - Az iskola egészségügyi reformja. Griessbach H. után Ford. Budapest, 1900. - Fáy András nevelési elmélete és annak történeti méltatása. Kolozsvár. - A losonczi ág. h. evang. egyh. nőegylet negyvenéves története. Losoncz, 1902.
Schmidt Fülőp.
Schmidt Fülőp, szül, Bácsfeketehegyen, 1870-ben. 1898-ban lett okleveles tanár és 1898. év óta a zentai községi főgimnázium rendes tanára. Czikke a zentai gimnázium Értesítőjében jelent meg, 1901-ben, a A Gracchusok tragikuma czímen.
Schmidt Henrik.
Schmidt Henrik, szül. Újverbászon, 1877-ben. 1899-ban avatták doktorrá. A következő évben helyettes tanár lett a pozsonyi főreáliskolában. Innen a Tisza-családhoz került nevelőnek, a hol hat évig maradt. Munkatársa az Egyetemi Philosophiai Közlönynek. Munkája: A verbászi német nyelvjárás. Budapest, 1899. 1907-ben kapta az Akadémiától a Sámuel-díjat.
Schmitt Jenő.
Schmitt Jenő szül. 1851-ben. Még gyermekkorában Zomborba került. Bács vármegyénél gyakornok és írnok, később a zombori törvényszéknél írnok volt. E közben bölcsészeti tanulmányokkal foglalkozott s a Magyar Philosophiai 543Szemlében több czikket közölt. 1887-ben a berlini philosophiai társaság pályázatán Das Geheimniss der Hegelschen Dialektik cz. munkáját megjutalmazták és a társulat kiadványai közé felvették. Trefort ekkor ösztöndíjat eszközölt ki számára, melylyel egyetemi tanulmányait folytatta Budapesten és Berlinben. 1888-ban Budapesten bölcsészetdóktorrá avatták. 1889-ben, berlini tartózkodása alatt, tette közzé: Henrik Ibsen, als psychologiseher Sophist cz. füzetét és már előbb, Michelet und das Geheimniss der Hegel'schen Philosophie czímen (1888.) feleletet írt a nevezett német bölcsész ellene intézett vitairatára. 1890-től Budapesten az igazságügyminisztériumnál működött irodatiszti és könyvtárőri minőségben. 1892-ben tette közzé a Krisztus istensége a modern ember szellemében czímű munkát (magyarul Budapesten, németül Lipcsében) és vallásbölcseleti iskola megteremtésén működött a Szellem vallása czímű művével. A modern anarkista-mozgalom idealisztikus irányban alakítására Lipcsében 1894-96-ban szerkesztette és kiadta Die Religion des Geistes cz. folyóiratot s közreműködött a berlini Der Socialist cz. anarkista-közlönyben. 1896-ban állami hivataláról lemondott. A szellemi vallás szövetsége, az idealisztikus anarkia terjesztése czéljából Budapesten iskolát alapított és a külföld különféle országaiban is híveket szerzett. 1894 elején Budapesten Állam nélkül és Ohne Staat cz. idealista anarkista hetilapot indított. Anarkista lapja miatt több ízben pörbe fogták, de az esküdtek mindannyiszor felmentették. Újabb művei: Fr. Nietzsche an der Grenzscheide zweier Weltalter (1898), Leo Tolstoj und seine Bedeutung für unsere Cultur (Leipzig, 1901). Die Kulturbedingungen der christlichen Dogmen und unsere Zeit. (Leipzig, 1901), Die Csuosis, Grundlagen der Weltanschauung einer edleren Kultur. (Lipcse, 1903. 1. k.), Der Idealstaat (a Leo Berg által kiadott Kulturprobleme der Gegenwart cz. sorozat egyik kötete. Berlin, 1904). 1899 végéig szerkesztette az Eröszaknélküliség cz. időnként megjelent lapot.
Schneider János.
Schneider János, szül. Szentfülöpön. Tanulmányait Budapesten, a Földrajz és Történelem okleveles tanáraként fejezte be. 1879 óta a budapesti VIII. kerületi községi főreáliskola tanára. A kisdedneveléssel sokat foglalkozott; egy ízben helyettes titkára is volt a Kisdednevelők Országos Egyesületének. Számos szakczikke jelent meg a kisdednevelésről, a melyet az úgynevezett "Fröbel"-féle irányba akart terelni.
Munkái: Egyetemes Földirati Tankönyv. Budapest, 1885. - Európa államainak rövid ismertetése, az Osztrák-Magyar Monarchia kivételével. Budapest, 1886. - Földrajz a polgári fiúiskolák részére. Budapest, 1888., 1889., 1890. Három rész. - Földrajz a polgári leányiskolák számára. U. o. 1889. Két rész. - Általános Földrajz, polgári fiú- és leányiskolák számára. A dr. Hunfalvy János és Schmidt János által írt földrajz befejező része. U. o. 1892.
Schreiber Mór.
Schreiber Mór, szemorvos Szabadkán. Munkája: A trachoma. Szabadka, 1895. Ebben a könyvben részletesen ismerteti ezt a betegséget, fajait, tüneteit és az ellene való védekezést.
Schulhof Lipót.
Schulhof Lipót, csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, szül. Baján, 1847-ben. 1877-ben meghívták a párisi Obszervatoriumba és azóta Párisban lakik. A M. Tud. Akadémia 1878-ban beválasztotta levelező tagjai közé. Kizárólagosan az üstökösök és bolygók pályaszámításával foglalkozik és az elért eredményeket csillagászati folyóiratokban közli. Így: Astronomische Nachrichtenben, Wiener Sitzungsberichteben, Berliner Jahrbuch körleveleiben, a párisi Comptes rendusben. 1878-ban a párisi Akadémia kitüntette a 4000 frankos Vadlant-díjjal.
Munkái: Az 1870. IV. számú üstökös definitív pályaszámítása. Budapest, 1874. - Az 1871. II. sz. üstökös definitív pályaszámítása. U. o. 1874. - Az 1873. VII. sz. Coggia Winecke-féle Üstökös pályaszámítása. U. o. 1881.
Schweidel József.

A Schweidel-szobor Zomborban.
Schweidel József, honvédtábornok, szül. Zomborban, 1796-ban, kivégezték Aradon, 1849 okt. 6-án. Katonai szolgálatát a 4. huszárezredben kezdette meg, mint közhuszár, s részt vett a Napoleon elleni hadjáratban. 1848-ban őrnagy volt s midőn ezredét Bécsből Magyarországba rendelték, Apponyi ezredes helyett ő vette át az ezred vezényletét s azt haza is vezette. E hazafias tettének jutalmáúl alezredessé nevezték ki. Részt vett a pákozdi és schwechati ütközetekben. 1849. májusban a magyar kormány katonai parancsnokká nevezte ki Debreczenbe, majd a kormánynak Pestre, Szegedre és Aradra távozása után, mindenütt azon helyekre, a hol a kormány székelt. A kormány lemondása után követte Görgeyt, és Világosnál ő is az oroszok, s ezek útján az osztrákok kezébe került. Életben hagyásáért könyörgő neje, Bilinszky Danicella bárónő, csak a bitófától tudta 544megmenteni férjét, kit Haynau, kegyelme következtében, golyóval végeztek ki. Szülővárosában Vértesi Károly kezdeményezésére a vértanú-tábornok emlékének díszes érczszobrot emeltek, melyet országos ünnepélylyel 1905-ben lepleztek le. Fia, Béla, szintén a honvédhadseregben szolgált s huszárszázadosi rangot viselt. Volt osztrák tisztként 18 évi várfogságra ítélték, de utóbb kegyelmet nyert.
Scossa Dezső.
Scossa Dezső, szül. Zentán, 1860-ban. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1883-ban külföldi tanulmányútra indult. Bejárta Szerbiát és Németországot. 1884-ban hevesmegyei, 1896-ban torontálmegyei segédtanfelügyelő lett. Végül, 1895-ben, kir. tanfelügyelő lett Hevesmegyében. 1897-900-ban kormánysegélylyel beutazta a külföldet, különösen Svájczot, Belgiumot, Francziaországot, Porosz, Szász- és Bajorországot, hogy az iskolai felügyeletet, iskola- és árvaügyet tanulmányozza. Sikeres útjáért, az összegyűjtött óriási anyagért, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta. 1903 óta Csongrádvármegye, Szeged és Hódmezővásárhely kir. tanfelügyelője és 1905, óta kir. tanácsos. Nagy elfoglaltsága mellett maradt ideje a szépirodalom számára is.
Munkái: Morituri. Regény. Krasevszky J. után ford. Budapest, 1880. Két kötet. - Tóth Ede és a magyar nép. U. o. 1882. - Az élet iskolája. Szeged, 1888. - Elbeszélések. Nagybeeskerek, 1890. - Amor Verus. Regény. Budapest, 1893. - Jelentés Heves vármegye népoktatási ügyének 1896-97. évi állapotáról. Eger, 1897. - Tanulmány-úton. Budapest, 1903. - A kanári. Vígjáték. Egy felvonás. Szeged, előadták a szegedi városi színházban 1904-ben. - Almanach. U. o. 1905-909. - Czuore Dives. Öt elbeszélés, Budapest, 1906. - Háztartási és gazdasági ismétlő leányiskolák könyve. U. o. 1906. - "Délvidéki Történetek" Szeged, 1906. - Negyedszázad. Budapest 1909. Crolth ura (2 kötet) Budapest, 1909. "Málnássyné" Budapest, 1910.
Sebők József.
Sebők József, városi jegyző Baján, a hol 1848 ápr. 9-én "Kiáltvány"-t adott ki. Elszórtan jelennek meg gazdasági czikkei a különféle szaklapokban. Hirlapíróként is működött és a Bajai Hírnök czímű vegyestartalmú hetilapot szerkesztette.
Seress László.
Seress László, hírlapíró, szül. 1875-ben, Baján. Gazdasági és jogi tanulmányainak befejezése után hírlapírói pályára lépett, a hol a legkiválóbb ujságirók egyikévé küzdötte fel magát. 1897-1900-ig az Ujságírók Egyesületének titkára volt, azóta pedig ugyanennek az egyesületnek választmányi, majd igazgatósági tagja, később főtitkára lett. Igazgatósági tagja azonkívül a Magyarországi Hirlapírók Nyugdíjintézetének, valamint az Ujságírók Takarék és Hitelszövetkezetének is. Közgazdasági és politikai czikkei az "Egyetértés"-ben, a "Pesti Napló"-ban, stb. jelentek meg. Lefordította és előszóval ellátta Lassale kiválóbb értekezéseit. A tőzsdeadóról és az adókról írt pályaművét a Magyar Tudományos Akadémia megdicsérte. 1896-tól az "Egyetértés" helyettes szerkesztője volt. Innen a "Független Magyarország"-hoz hívták meg ugyanilyen minőségben, majd a "Magyar Szó"-nál dolgozott. 1902 óta a Pesti Napló politikai főmunkatársa.
Munkái: Erő és anyag, vagy a természetes világrend alapvonalai. Irta: Büchner Lajos, fordította Budapest, 1895. Darwin, az ember származása. U. o. Sajtó alatt van: "A magy., horv., szlavon-dalmát államjogi kapcsolat tört. fejlődése és központja" (2. köt.), valamint "A Habsburgok magyarországi trónszerzése" cz. műve.
Sevics Milán.
Sevics Milán, szül. 1866-ban, Újvidéken. Iskolái bevégeztével gimnáziumi tanár lett Belgrádban, jelenleg pedig nyugdíjazva a tudománynak él.
Írt irodalomtörténeti értekezéseket és bírálatokat, - ilyen "Dositheus Obradovic, ein serbischer Aufklärer des XVIII. Jahrhunderts". Írt egy vígjátékot is, melynek czíme "Na pozornici i u zsivotu" ("A színpadon és az életben"). 1893-ban "Uvod a filosofiju" ("Bevezetés a bölcsészetbe") czímű tanulmányt és 1901-ben "Okonczentracziji nasztave" ("Az oktatás összpontosításáról") czímű pedagogiai értekezést adott ki Belgrádban.
Sevics Mitrofán.
Sevics Mitrofán, szül. Újvidéken, 1854-ben. 1880-ban segédtanár volt a zárai papnevelőben. A nagyeszű ember gyorsan emelkedett. 1881-91-ig a könyvtár őre, 1885-91-ig pedig a szeminárium igazgatója lett. Innen átment Karlóczára a theologia rendes tanárának, majd Kopovára került, az ottani kolostor főnökeként és innen archimandrita-zárdafőnöki minőségben Krusedolba. 1880-ban diakonus, 1881-ben presbiter, mint ilyen 1890-ben püspöki syncellus, 1892-ben patriárkai protosyncellus, 1895-ben archimandrita, 1899-ben pedig bácsi püspökké szentelték fel. 1901-ben a szerb király a szent Szávarend I. osztályú nagykeresztjével s utána nem sokára a Takovói rend I. oszt. nagykeresztjével tüntette ki. Kisebb egyházi értekezésein és tanulmányain kívül, a melyek egyházi folyóiratokban jelentek meg, lefordította oroszból Mogila Péter "A keleti katholikus egyháznak hitvallása" és Makarija moszkvai metropolita 545"Dogmatika" czímű nagyobbszabású és a gör. kel, egyházra nagy jelentőségű munkáit. Legutóbb pedig a különféle magyarországi gör. kel. szerb egyházmegyék főhatóságaitól kibocsátott sematizmusaiban monografiákat írt a magyarországi gör. kel. szerb püspökök történetéből.
Spannagel József.
Spannagel József, lelkész, született Kovilszentivánon, 1853-ban. Munkái: Stimmen des Herzens aus der Jugendzeit. Költemények. - Verwandte Lenau's . . . 1881. Kiadta atyjának Kurzgefasste Reformationsgeschichte-jét, kiegészítve 2. kiadásban. Budapest, 1894-ben.
Spannagel Sámuel.
Spannagel (Schaller Jenő) Sámuel, szül. Bulkeszen, 1859-ben. Ma Cservenkán működik, mint nyomdász és szerkesztő. Munkái: Graf Karl von Oran. (Költemény.) Cservenka 1888, Allg. Weltwahrheit. U. o. 1889. (Magyarra fordította Seeman Gábor). Nürnberger Trichter. U. o. 1889. Kindesmörderin. Dráma. U. o. 1890. Philosophische Schrullen. U. o. 1891. Szerkesztette az Orient és Salair czímű lapokat.
Speiser Ferencz.
Speiser Ferencz, szül. Apatinban, 1854-ben. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a Jézus-társaságba lépett. Ma Kalocsán főgimnáziumi tanár.
Munkái: Coleopterák Kalocsa vidékéről. Kalocsa, 1883. - 2. Kalocsa környékének bogár faunája. Coleoptera regionis Colocensis. Kalocsa, 1893.
Spelletich Bódog.
Spelletich Bódog, szül. Szabadkán, 1815-ben. Történelmi családból származott. Szépanyja Marbinovich apát édesanyja volt. Az ő pályafutása méltó volt elődjeihez. 1848-ban képviselőnek választották. Volt kormánybiztos és mint nemzetőr a csatamezőn is megállta helyét. Világos után Bem csapatában menekült Hamburgba. Londonban gyári munkásként kereste kenyerét. 1850-ben Éjszak-Amerikába vándorolt és Dawenporthban letepedett le családjával. 1866-ban két leányával visszatért Magyarországba. 1890-ben fejezte be életét Tata-Tóvárosban, Hirlapi czikkeket írt, Kossuthtal sűrűn levelezett. Híres beszédei az Országgyűlési Naplóban vannak megörökítve. Történelmi szereplését a vármegye történetéről szóló fejezetben méltatjuk.
Spitzer Zoltán.
Spitzer Zoltán, szül. Apatinban, 1880-ban. 1902 óta munkatársa, majd társszerkesztője a Bajai Hirlap czímű politikai lapnak és e minőségében ő látja el a lap közigazgatási rovatát. Olykor tárczában is megszólal és felolvasásokat is tart. Most foglalja kötetbe a darabont-éra alatt a Bajai Hirlapba írt vezérczikkeit és néhány novelláját.
Staudacher Mariska.
Staudacher Mariska, Zomborban él. Számos czikke jelent meg a vidéki és fővárosi lapokban.
Munkája: Egy csomó mályva. Zombor, (Elbeszélések, rajzok.)
Steécz György.
Steécz György, szül. Csonoplyán, 1853-ban. 1878-ban Temerinben, mint káplán kezdte meg papi működését; de nemsokára Kalocsára nevezték ki a kisebb papnevelő-intézet felügyelőjévé és a theologia tanárává. 1887-ben már rábízták a nagyobb papnevelő-intézet lelki vezetését. Ezután zsinati vizsgálószentszéki ülnök, majd a kalocsai papnevelő-intézet igazgatója lett. 1893-ban kalocsai czímzetes kanonok, apatini plebános, 1906-ban kalocsai kanonok és tiszai főesperes. A Szent István-társulat tudományos és irodalmi osztályának, valamint az aquinoi Szent Tamás-társaságnak tagja.
Munkái: Helyzetmennyiségtudomány és a mennyiségtudomány reviziója Aristoteles és Aquinói sz. Tamás bölcséleti elvei alapján. Budapest, 1894. 2. Analytikus síkszögmértan az iránymennyiség elméletében. U. o. 1906.
Stelzer Frigyes.
Stelzer Frigyes, szül. Kiszácson, 1837-ben. A lelkészi pályára lépett. Czikkei a tanügyi, egyházi és megyebeli lapokban jelentek meg.
Munkái: Gcschichte der Bácska. Neusatz, 1883. - Pánszláv világ az Alföldön. U. o. 1887. Két füzet. - Követválasztási előkészületek Bácsmegyében. Budapest, 1891, - Bácsmegye szenynyese. Adalék a Bácsmegyei korrupczió megismeréséhcz. U. o. 1893. - Álnevei: Alvidéki, Eőri, S. F. Alsó-Bácskából.
Suták József.
Suták József, szül. Szabadkán, 1865-ben. Működését, mint kegyes tanítórendi tanár, Szegeden kezdte, honnan Budapestre került. Itt 1896-ban az egyetemen a mathematikai szakból az egyetem magántanárává habilitálták; tanított az Eötvös-kollegiumban is. Számos értekezést írt.
Munkái: Az isoklin-normálisok görbéinek meghatározása és alkalmazása a másodrendű felületekre. Bpest, 1891. Algebrai vizsgálatok a függvénytanban. Math. és Phys. Lapok III. k. 157. 1. 1894. N. K. 12. 1. 1895. Math. és Termt. Értesítő 1. k. - A másodosztályú felületek általános elmélete. U. o. 1895. Alaprendszerek egyváltozás algebrai függvényeknél. Math. és Phys. Lapok. IV. k. 321. 1. 1895. V. K. 1846. 173. 1. VII. k. 171. 1. 1898. Az elsőrendű algebrai differencziálegyenletek szinguláris integráljairól. Math. Phys. Lapok. V. K. 243. 1. 1896. - Bolyai János, Appendix Scientia spacii absolute vera exhibeus. A tér abszolut igaz tudománya. Előszóval, magyar fordítással és magyarázattal. Bolyai J. életrajzával Schmidt F.-től. U. o. 1897.- Geometriai axiomák. U. o. 1898. - A fény elektromágnességi elmélete. U. o. 1895. (A M. T. Akadémia 1895-ben 546a Lukács Krisztina-pályadíjjal jutalmazta.) - Számtan, a gimnázium, reál és polgári iskolák I., II., III. osztálya számára. 1898. - Differential- és integralszámitás elmélete. U. o. 1900. - Algebra a középiskolák számára. U. o. 1901. Két rész. - A villamosság körébe tartozó újabb kutatások. U. o. 1904. - A differential-egyenletek elmélete. U. o. 1906. Ezeken kívül még sok értekezése jelent meg szaklapokban.
Szabotnik Ferencz.
Szabotnik Ferencz, gépész, Óbecsén.
Munkája: Kézikönyv kazánfűtők, locomobil és stabil gőzgépkezelők, valamint alacsony és. magas nyomású condenzátoros gépekről vizsgázók előkészítésére. 300 kérdés és felelet. Óbecse, 1898. (2. bőv. kiadás 350 k. és f. 1899. 3. bőv. kiadás 380 k. és f. 1900. 5. átdolg. kiad. 420 k. és f. 60 ábrával. 1905. U. o. Németül 1900. U. o. 6. javított kiadás 445 k. és f. 60 ábrával 1908.)
Szalay Frigyes.
Szalay Frigyes, belügymin. fogalmazó, szül. Bácsordason, 1872-ben. A "Bácska" belső dolgozótársa volt és Baloghy Ernő dr., orsz. képviselő, akkori felelős szerkesztő mellett 8 éven át működött, mint helyettes szerk. is. 1906-ban a miniszteriumba rendelték be. Számos politikai és társadalmi czikk, tárcza, novella, vers stb. jelent meg tollából. Több beszédje is megjelent. Foglalkozott színműírással is: "A másvilágon" és a "Csak hidegvér" czímű vígjátékait a zombori színpadon adták. A zombori Schweidel-szobor leleplezési ünnepélyére "Hazaszeretet" czím alatt drámai képet írt, mely szép sikerrel került színre.
Szántó Károly.
Szántó Károly, zombori tanító, szül. 1875-ben. A Bácska és a Bácsmegyei Függetlenség számára tárczaczikkeket írt. Német költőkből fordított.
Szarvas Gábor.

Szarvas Gábor.
Szarvas Gábor, kiváló nyelvtudós, a magyar nyelvtisztaságnak híres bajnoka,. szül. Adán, 1832, márczius 22-én, meghalt Budapesten, 1895 október 12-én. 1848-ban nemzetőrnek akart állani, de fiatal kora miatt nem fogadták el. Akkor a benczések közé ment, de midőn 1852-ben letette az érettségit, kilépett a szerzetből és öt éven át jogot hallgatott. Tanulmányait két évi betegség miatt félbe kellett hagynia. 1857-ben tanári állást vállalt a bajai gimnáziumban; 1858-ban az egri gimnáziumhoz nevezték ki, 1860-ban ismét Bajára, 1861-ben Pozsonyba, 1869-ben pedig Pestre. 1877-ben gerinczvelő-bajba esett, ennek következtében szeme is mindinkább gyöngült és 1881-ben nyugalomba vonult. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának (1871-től levelező, 1884-től rendes) s a helsingforsi finn-ugor társaságnak (1889-től). 1890-ben királyi tanácsosi czímmel tüntették ki. A magyar tudományra s műveltségre való hatását legfényesebben bizonyítja az, hogy mindjárt halála után mozgalom indult meg emléke megörökítésére, s ennek eredménye az akadémia előtti téren álló szép mellszobor, melyet Jankovich Gyula mintázott. Ugyane mellszobor másolatát állították fel szülővárosában, Adán. Szarvas 1867-ben keltett föltűnést első nagyobb értekezésével, melynek ez volt a czíme: Magyartalanságok. Ugyanakkor akadémiai pályakérdésül tűzték ki a magyar igeidők helyes használatát és 1869-ben az ő munkája lett a nyertes. Ekkortájban sokat beszéltek arról, hogy a magyar nyelv művelésére s a nyelvészeti kutatások népszerűsítésére folyóiratot kellene indítani. A Magyar Nyelvőr megindult s csakhamar rendkívüli hatást tett. Az irodalom s a közönség körében rendkívüli érdeklődést keltett, de egyszersmind kemény támadásokat idézett föl maga ellen a nyelvújítás egyes híveitől, főleg magában az Akadémiában. E támadások visszaverésében fejtette ki Szarvas legnagyobb erejét. A nyelvőrködés mellett a tudománynak még két ágában jeleskedett Szarvas termékeny munkássága. Az egyik nyelvünk története, melyet a Magyar nyelvtörténeti szótárban vitt hatalmas lépéssel előbbre. Másik a szófejtés, melynek fényes példáit közölték kötetről kötetre a Nyelvőr lapjai. Skeresen küzdött ő a nemzeti hiúságnak ama balvéleménye ellen, mintha szégyenünkre válna az idegen nyelvekből való jövevényszók kimutatása. Ellenkezőleg, ebben van, mint az angolnak, a mi nyelvünk gazdagságának is egyik legdúsabb forrása. Szarvas legtöbb munkája a Magyar Nyelvőr 24 kötetében jelent meg. Értekezései közül kiemelendők: A magyar nyelvbeli idegen szók, 2. kötet; Az ikes ragozás kérdései 3. kötet; A nyelvújítás apologiája, 4. kötet; A nyelvfilozófia, 5. kötet; Tisztázzuk a nézeteket (a jövevényszókról), 6. kötet; A magyar nyelv szótára (Czuczor és Fogarasí szótárának elitélő bírálata), 7. kötet; Ballagi Mór és a magyar nyelv, 10. kötet; A nyelvigazítók, 12. kötet; A nyelvgazdagodás, 18. kötet; A c és cz mérkőzése. V. ö. Nyelvőrkalauz a Magyar Nyelvőr 25. évfolyamához (Budapest, 1897.) Továbbá: Nyelvőremlék, Szarvasnak királyi tanácsossá történt kinevezése emlékére szerkesztették barátai és tisztelői (Budapest, 1890.)
547Szászy István.
Szászy István dr., községi orvos Óbecsén; szül. 1862-ben. Oklevelét 1886-ban kapta. Előbb az élettani tanszék, majd az 1886-87-iki tanévben Kovács József tanár mellett gyakornokoskodott. Prózái és költeményei elszórtan a helyi lapokban, a Szegedi Naplóban, az Ország-Világban és Vasárnapi Ujságban jelentek meg.
Munkái: "Tiszavirágok" költemények. (1897.) - Pestmegyei anekdoták (1908.) - Egyúttal nótaíró. 1907-ben "Óbecsei nóták" czím alatt 25 dala jelent meg, melyeknek dallamát is ő szerzette. - A gyógyászat hasábjain is gyakrabban találkozunk czikkeivel. A közeljövőben hagyja el a nyomdát Bácsmegyei Anekdoták czímű füzete. - Tóth Béla Adomakincsének sok része az ő tollából került ki.
Szekula Mór.
Szekula Mór, szül. Moholon, 1839-ben. A mérnöki pályára lépett, de egy év után a szépművészeti akadémia hallgatója lett. 1860-ban riporter a "Wanderer"-nél majd művészeti, színházi, irodalmi kritikus lett. Dolgozott ezenkívül a Debatte, Presse és több szépirodalmi lapba. 1867-ben a "Kleine Wiener Presse" czímű lapot szeresztette, de a lap félév múlva megszünt. Ekkor az első Erdélyi vasútnál számvizsgálói állást vállalt. Itt maradt három esztendeig és innen az "Ungarischer Lloyd"-hoz ment tárczarovat-vezetőnek és művészeti kritikusnak, majd több bécsi lapnak lett magyar levelezője. 1877-ben az Arader Zeitunghoz hívták meg szerkesztőnek, de később a Neue Arader Zeitung szerkesztője íett. Munkája: Der "Mamzer" (Bastard.) Erzählung. Budapest, 1876.
Szemző János.
Szemző János, szül. 1863-ban, Baján. 1888-ban szentelték fel. Ma adminisztrátor Rémen, Bácsmegyében.
Munkái: Az igazság világossága. Hitvédelmi népirat. Zombor, 1898. Der Weg des Herrn, eine wichtige Sittenlehre für's christliche Volk. Apatin, 1900.
Szeremlyéni Mihály.
Szeremlyéni Mihály, pap, a Baja melletti hajdani Szeremlye községből való. 1544-ben írt éneket "Egyiptombéli kijövéséről Izráelnek" czímen, Kanizsa várában. Nyelvezete könnyed és verselése ügyes tollra vall. E versében Mózes életét írja le, születésétől egész haláláig.
Szilágyi Lajos.
Szilágyi Lajos dr., szül. 1878-ban, Zomborban. Miután a Zombori Hirlap belmunkatársa lett, nemsokára Szabadkára került a Bácskai Hirlap főmunkatársaként. Itt erős küzdelmet fejtett ki, különösen a pánszláv irányzat ellen. Innen Szegedre került, hol a Közvélemény czímű napilapnak egy ideig felelős szerkesztője, majd a Szegedi Naplónak dolgozótársa lett. Innen visszatért Zomborba, hol a Bácsmegyei Független Hirlapot alapította, majd a Zombor és Vidéke szerkesztését vette át. Időközben megszerezte a kolozsvári Ferencz József tud.-egyetemen a jogi és államtudományi doktorátust.
Munkái: "A kis Margó és egyéb elbeszélések." Novella-kötet. - "Harakiri." Regény. Több vidéki színházban előadták "Milán a szerb legény" cz. 3 felvonásos népszínművét. Jelenleg több szépirodalmi és politikai lap munkatársa.
Szobonya Bertalan.
Szobonya Bertalan, szül. 1853-ban. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában közöljük. 1884-ik év végén gróf Széchenyi Pál miniszter megbízta az adai földmíves-iskola létesítésével s ugyanoda igazgató-tanárnak kinevezte. 17 évi működése alatt ez iskolát elsőrangú szakiskolává fejlesztette. Jelenleg Szabadkán lakik s a város és a vármegye gazdasági életében tevékeny szerepkört tölt be, sőt gazdasági tevékenysége kiterjed a szomszédos Csongrád vármegyére is. A borellenőrző bizottság alelnöke és Királyhalmán nagyszabású és mintaszerű szőllőgazdasággal foglalkozik. A zentai és topolyai gazdaköröknek tiszt. tagja. A gazdasági irodalom terén nagy tevékenységet fejt ki, s ő írta e munka számára a "Mezőgazdaság és állattenyésztés" czímű fejezetet is.
Szohner Antal.
Szohner Antal, miniszteri tanácsos, szül. Baján, 1847-ben. Középiskolai tanulmányait Baján, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. A hetvenes évek elején a m. kir. honvédelmi miniszterium kötelékébe lépett, a hol 1905-ben miniszteri tanácsosnak nevezték ki. Fiatal korában több előkelő szépirodalmi és politikai napilapnak volt belmunkatársa és többnyire tárczaírással foglalkozott. Szép sikert aratott a színműírás terén is. "A vén bűnös" czímű népszínművét a kolozsvári nemzeti színházban adták elő. "A huszárosan" czímű vígjátéka először a nagyváradi Szigligeti-színházban, "Az anyós" czímű négyfelvonásos vígjátékát pedig, - a melyről a fővárosi sajtó is kedvező bírálatot mondott, - nemcsak a fővárosban, hanem igen sok vidéki színpadon adták elő nagy sikerrel. A két utóbbi színdarab nyomtatásban is megjelent.
Sztratimirovits Győrgy.
Sztratimirovits György, tábornok, szül. Újvidéken, 1822-ben. Bécsben a katonai mérnöki akadémián végzett s huszárhadnagy lett. Egy ideig Olaszországban szolgált, majd kilépett a szolgálatból és kölpényi uradalmában gazdálkodott. 1850-ben alezredesként lépett a cs. kir. hadseregbe és 1859-ben tábornok lett. 5481863-ban kilépett egészen az osztrák szolgálatból. 1865-1871-ben Nagybecskerek orsz. képviselője volt. Tagja volt a szerb egyházi kongresszusoknak 1861, 186 és 1869-ben. 1875-ben mint a szerb hadsereg alparancsnoka harczolt a törökök ellen. Szerbiából visszatérve, Bécsben telepedett le, hol meg is halt 1908-ban.
Számos német politikai czikket írt, kivált a prágai "Die Politik" czímű lapban. Önálló nagyobb munkája: "Reformen in der Türkei".
Szulik József.
Szulik József, volt óbecsei plébános, egyházi költő. A bajai gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait és már tanuló-korában tünt fel költői munkálataival. Meghalt Óbecsén, 1890-ben, hol hívei síremléket is állítottak neki. Költeményei és műfordításai a győri Egyetemes Könyvtárban összegyűjtve jelentek meg.
Tatity Péter.
Tatity Péter dr., budapesti járásbíró, szül. 1870-ben. Zomborban. Kezdetben sportirodalommal foglalkozott s megalapította a Sportvilág cz. lapot. Számos jogi munkát is írt.
Telcs Ede.
Telcs Ede, szobrász, szül. 1872-ben, Baján. Gyermekéveit Szabadkán töltötte és ott végezte a gimnázium négy alsó osztályát. 15 éves korában Budapestre került, a fővárosi iparrajziskola mintázási tanfolyamára, hol Vasadi Ferencz volt. a tanárja. Időközben egy dekoratív-szobrász műtermében is dolgozgatott. 1888-ban a bécsi képzőművészeti akadémia tanítványa lett, hol négy éven át Hellmer volt a mestere. Akadémiai tanulmányai végén egy kompozicziójáért a Füger-féle aranyérmet kapta. Ezután az akadémia mesteriskolájába lépett, hon három évig volt Zumbusch tanítványa. A mesteriskolán az első évben kapta meg a "mesteriskola-díjat". Először Bécsben állított ki a Künstlerhaus rendes kiállításán, 19 éves korában és pedig arczkép-szobrokat. Budapesten a "Két Bornemisza" czímű szoborcsoportjával szerepelt először, melyet a király vásárolt meg. Budapesten 1895-ben telepedett meg, Főbb munkái: A két Bornemisza, Goliáth, a kecskeméti Kossuth-szobor, a budapesti Vörösmarty-szobor (melyet Kallós Edével társulva készített), a nagykanizsai Deák-emléktábla, a Szilágyi-emlék Szilágyi telepesközségben (Bácsmegye), a bácstopolyai Hadzsy-emlék, Szent László és III. Károly szobra a millenáris emlékművön, a Barabás-síremlék a kerepesi temetőben. Azonkívül számos mellszobrot, emlékérmet és plakettet készített. Jelenleg Munkácsy Mihály síremlékén dolgozik.
Than Károly.

Than Károly.
Than Károly, szül. Óbecsén, 1834-ben. A szabadságharczban mint gyermekifjú vett részt. Az erdélyi hadseregben mint tűzér harczolt. A kémia iránt nagy hajlandóságot érezve, a harcz lezajlása után tanulni kezdett. 1855-ben érettségi vizsgát tett Szegeden. Ezután a bécsi egyetemre iratkozott, honnan 1200 forintos ösztöndíjjal Heidelbergába ment és Bunsen mellett egy évig tanult. Később Párisba is eljutott, a hol több tudós tanár társaságában megfordult. 1859-ben Bécsben már segédtanár volt, 1860-ban a pesti egyetemen látjuk a kémia helyettes, majd 1862-ben pedig rendes tanáraként. Már 1858-ban kiadta. Bécsben a rumucinről írt dolgozatát. Ezenkívül több tudományos értekezésben számolt be kutatásainak eredményeiről. 1897-ben jelent meg "Kísérleti Chemia" czímű munkájának első kötete. 1884-ben a kultuszminiszter megbízásából a kémia előadására nézve a középiskolák részére utasítást dolgozott ki. A "Magyar Gyógyszertár" kiadása és az egyetemi vegytani intézet létrejötte az ő érdeme. A vegytani intézet megalkotása körüli munkájáért az 1871-iki londoni világkiállításon díszokmányt, 1873-iki bécsi világkiállításon haladási czímet és az 1885-iki budapesti országos kiállításon nagy érmet nyert. 1860-tól tagja, 1862-72-ig alelnöke, 1872-1880-ig pedig elnöke volt a Természettudományi Társulatnak. Az Akadémiának 1860-ban levelező-, 1870-ben rendes-, 1876-ban igazgatósági tagja lett, 1887-ben pedig a III. osztály elnökévé választották. A tudományegyetemen a bölcsészeti kar dékánja, 1875-ben pedig egyetemi rektor volt. 1872-ben királyi tanácsosi czímet, 1873-ban III. oszt. vaskorona-rendet nyert, 1890-ben pedig ő felsége a "pro litteris et artibus" érdemmel tüntette ki. Tanárságának 25-ik évfordulójan 1000 forintos pályadíj-alapítványt tett. 1892-ben főrendiházi tag lett. Ő indította meg a Magyar Chemiai folyóiratot. 40 éves tanári jubileumakor, 1902-ben, a Ferencz József-rend nagykeresztjével tüntette ki a király. 1903-ban az akadémiai nagy jutalomban részesült. Szakmunkáinak száma rendkívül nagy. Meghalt 1909-ben.

Than Mór.
Thim József.
Thim József, orvos. Rendkiv. egészségügyi tanácsos. Szül. Zomborban,. 1864-ben. Oklevelet 1889-ben nyert. 1893-ban zombori járásorvossá nevezték 549ki. 1896-ban Sándor szerb király a Szent Száva-renddel tüntette ki. Jelenleg Apatinban orvos.
Önálló művei: Az egészségügyi közigazgatás nagy kézikönyve. (Bpest, 1897.) - Hazánk egészségügyi viszonyai és a reform. 1895. - Az egészségügyi közigazgatás reformjáról. 1894. A malariáról. - A himlőojtási eljárás, különös tekintettel a gyakorlati végrehajtásra 1896. - Délmagyarország önvédelmi harcza. I. k. 1887. - A szerbek története a legrégibb kortól 1848-ig. (3 köt. Nagy-Becskerek, 1892.) - Az 1848-49-iki szerb felkelés (Bpest, 1894.) Ezenkívül több értekezése és felolvasása jelent meg tudományos folyóiratokban. Az 1895-iki nemzetközi kongresszuson tartott felolvasásai: Über Serbiens Sanitätswesen und Gesetz; A Duna-Tisza-köz maláriajárványáról. A Pallas Lexikonba történeti czikkeket írt.
Tenus Tivadar.
Tenus Tivadar, szül. 1862-ben. Mint ujságíró a Pesti Hirlapnál kezdte pályáját, honnan a "Budapest"-hez került s itt, rövid megszakítással, tizenkét évig volt. Önálló kötetben megjelent tőle "Poros akták közt" novella-gyűjtemény és "Megosztott szerelem" czímű regény. Írt ezenkívül szépirodalmi lapokban tárczákat s fordított és írt napiérdekű regényt. Kilencz évvel ezelőtt került a Bácskába s azóta "Temes" név alatt ír.
Tóth Kálmán.

Tóth Kálmán
Tóth Kálmán, költő, szül. Baján, 1831 márcz. 30-án. Meghalt Budapesten, 1881 febr. 3-án. Atyja 1845-ben benczésnek adta be Pannonhalmára, de betegeskedése miatt az év végén kilépett és Pécsett folytatta tanulmányait. Itt olvasta először Petőfi verseit, melyek költői hajlamának megfelelőbb irányt adtak. Ekkoriban volt először szerelmes egy bajai szép zsidóleányba (Spitzer Nina) a fiatal szív egész rajongásával s ez az érzés, melynek emlékeihez élte végén is visszatér, tette igazán költővé. Álnév alatt 1848-ban az Életképekbe is küldözgetett verseiből s két verse ugyanaz évben külön íven is megjelent Pécsett. A szabadságharcz elején Pestre sietett, hogy a Ludoviceumban képezze magát. 1849 elején a bácskai hadosztályba lépett át és Perczel Mór seregében, leginkább irodai foglalkozással szolgált; de részt vett a csurogi és cinki ütközetekben is. A világosi fegyverletétel után otthon rejtőzködött s 1851-ben Pestre menvén, Nagy Ignácz Hölgyfutárjánál nyert alkalmazást. Ettől fogva nagy tevékenységet fejtett ki az irodalomban. Dalos természete ritka termékenységgel szólalt meg; dalai a lapokban, majd önálló kötetekben sűrűn követték egymást s Tóth Kálmán csakhamar egyik legnépszerűbb lírikusa lett az országnak. Eleintén a dalai élénken mutatták Petőfi hatását, később azonban egyre sajátosabb és igazabb hangot nyertek. Első kötete egy népies hősköltemény volt: Kinizsi Pál. Erősen emlékeztet Arany Toldijára; irodalmi körökben nem tett hatást, ponyván ma is fennmaradt. Lírai gyűjteményei: 1. Szerelmi vadrózsák. 2. Tóth Kálmán költeményei. 3. Száz új költemény. 4. Összes költeményei. Különösen a nőknek lett kedves költője; számos dalát a nép is eltanulta (Fütyül a szél, Sírjon-ríjjon a hegedű, Naptól virít stb.), más érzelmes dalait a művelt női közönség szerette meg és nem tudta elfelejteni maig sem. Hazafias lírája az 50-es szomorú években férfiakat és nőket egyaránt lelkesített; híres hazafias költeményei voltak: Losonczi özvegye, Szilágyi Erzsébet, Gara Mária, Ki volt nagyobb? Előre stb., melyeket országszerte szavaltak. Első szerelmi regénye a valláskülönbség és a leány férjhezmenetele miatt megszakadván, pesti tartózkodása alatt egy új viszony foglalta el szívét. Ismeretségbe jutott az előkelő, gazdag és büszke Majthényi Flórával, a ki szintén írt költeményeket; nagy hatással voltak egymásra, de inkább szellemük vonzódott egymáshoz, mint szívük. Miután a Majthényi család vagyoni helyzetének megrendülése megtörte a fényesebb vőre számító anya ellenállását, 1856-ban egybekeltek. Ez a szerelmi történet,, mely később válással végződött (1868), sugallta a költő szerelmi dalainak második cyklusát. Hangja egyre változatosabb lett; a fiúi, testvéri, atyai szeretet is őszinte hangokban szólalt meg lantján. Nemsokára a színköltészet terére is átlépett és nevezetes sikereket aratott. 1857-ben Az utolsó Zách cz. tragédiáját biztatólag fogadták a Nemzeti Színházban, hol akkor Szigligeti, Dobsa, Kövér voltak divatban. Ezután Egy királyné cz. darabjával megnyerte az Akadémia 100 aranyas Teleki-díját. A harmadik magyar kiráy cz. drámája 1860-ban került színre. Későbbi színműveiben általában bizonyos korszerűségre törekszik. Ezek: Dobó Katicza, a magyar nő honleányi hivatásának dicsőítésére; A király házasodik, történeti vígjáték, 1863; jóval későbbről: A nők az alkotmányban (1871. vígjáték). Legutolsó két darabja: Az ördög párnája és Kis hóbortos cz. nem aratott sikert. Tehetsége a 60-as években állott delelőjén. Eleinte kizárólag szerelmi lírája, már hazafias líra is volt. Mint politikai szatirikus 550és lapszerkesztő is nagy népszerűségre tett szert. Az Akadémia és Kisfaludy-Társaság 1861-ben tagjáúl választotta. Az utóbbi helyen "Mit végzett az Isten Magyarországról" cz. költeményével köszöntött be, de éppen akkor sajtóvétségért el lévén zárva, gróf Pálffy Móricz helytartó nem erősítette meg a választását; 1863-ban aztán választás nélkül egyhangulag megválasztottnak jelentette ki a társaság. A közszellem ébredése indította arra, hogy megalapítsa a Bolond Miska cz. élczlapot (1860), mely 7000 előfizetőjével roppant népszerűségre emelkedett s a maga idején valóságos hatalom volt. Jeligéje a Zrinyiböl vett mondás volt: "Ne bántsd a magyart!" Főalakja Kipfelhauser volt s Kipfelhauser versei, melyeket 1861-ben külön füzetben adott ki, 10.000 példányban keltek el. Ez első politikai élczlapunk a kiegyezésig virágzott, azután hanyatlani kezd; régi témája elfogyván, a magyart a szerkesztő maga sem akarja bántani. Még egy nagy lapalapítás fűződik nevéhez: a Fővárosi Lapok. Ezt soká maga szerkesztette, később Vadnay Károlynak adta át. E vállalatai anyagilag is jól jövedelmeztek, körülbelül 20.000 frt évi jövedelme volt; de bőkezűsége és jó szíve megakadályozták a vagyongyűjtésben. Az alkotmányos időkben politikai pályán is szerepelt. 1865-ben Baja megválasztotta képviselőjének s 1878-ig az is maradt, előbb a Deák-pártban, később a szabadelvűben. Midőn 1878-ban a párttól megvált, Baján is elpártoltak tőle. Ez bántotta érzékenységét. Költeményeinek újabb gyűjteményei voltak még: Bolond Miska költeményei. - Huszonöt év után. - Irka-firkák. - Tóth K. összegyűjtött költeményei. 1878. - Halála után jelentek meg összes költeményei (1888. 2 két.) 1870-ben adta ki a honvédmenház emlékkönyvét, mely 1000 frtot jövedelmezett az intézetnek. Költői pályája 25 éves fordulóján a magyar hölgyek díszes ezüst-koszorúval tisztelték meg. Ezután már keveset irt. A végső években ereje hanyatlott, tépelődött, érzékenysége túlságig fokozódott. 1879 okt. 13-án, éppen nevenapján, agyszélhűdés érte, mely jobb felét megbénította s bár jobban lett, szélhűdési rohamai ismétlődtek. Kórágyán ápolta egykori neje, Majthényi Flóra is. A KisfaludyTársaságban Vadnay tartott fölötte emlékbeszédet. Szülővárosa 1894-ben szobrot emelt emlékének. Az irodalomtörténetben, néhány színdarabján és politikai költészetén kívül, főleg szerelmi dalai és hazafias költeményei biztosítanak neki helyet. Az 50-es és 60-as években legtermékenyebb és legnépszerűbb lírikusunk, a ki nem rendelkezik ugyan az érzelmek nagy skálájával s kivált a forró szenvedély hangja hiányzik költészetéből, de a szerelmi panasz, lemondás, epedés, bánat körében nagy változatosságot fejt ki és érzéseinek keresetlensége, közvetetlensége, kedélyének melegsége, nemes idealizmusa és formáinak könnyűsége a Petőfi utáni lírikusok legnépszerübbjévé tették.

Tóth Kálmán bajai szobra.
Trencsény Károly.
Trencsény Károly. Szül. 1867-ben. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni. 1892 óta a zombori felsőkereskedelmi iskola tanára. Versei megjelentek a fővárosi és vidéki lapokban. (Önálló kötetben is kiadta verseit: Az én világom czímen (Zombor, 1893). Néhány dalát meg is zenésítették. Írt esztétikai, történelmi, nyelvészeti s iskolaügyi czikkeket. 1901 óta titkára a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulatnak, melynek Évkönyv czímű évnegyedes folyóiratát szerkeszti. Ő irta e monografia számára a Zombor városára vonatkozó fejezetet.
Türr Antal.
Türr Antall, pénzügyi számtanácsos. Szül. Baján, 1854-ben. 1878-ban, a boszniai okkupáczió alkalmával, hét csatában vett részt. Boszniából hazatérve, 1879-ben a titeli áll, polg. iskola tanára lett. Itt öt évig működött, mikor a pénzügyi pályára lépett. Az irodalommal 1879 óta foglalkozik és több száz különféle tárczaczikke jelent meg.
Öt önálló munkája jelent meg: "Humoros bakalevelek" (1886); "Képek a boszniai okkupáczióból" (1894). - "Apró történetek az életből ellesve" (1898). - "Borúra-Derü" (1904), czímű tárczakötetek és "Rövid vezérfonál" a számvitelről czímű szakmunka (1904). - Sajtó alatt van ez idő szerint az "Újabb képek az okkupáczióból" czímű tárczakötete (1909). Írt több paedagógiai értekezést is Titelen, de azok kéziratban maradtak.
Türr István.

Türr István.
Türr István, olasz kir. altábornagy, szül. Baján, 1824-ben. Iskoláit szülővárosában, Tóth Kálmánnal együtt járta. Fiatalon katona lett s az osztrák hadseregben Ferencz Károly főherczeg ezredében szolgált hadnagyként s mint ilyen 1848-ban, az olasz forradalom kitörésekor, Radetzky seregével Olaszországba kényszerült menni. 1849-ben sikerült piemonti területre szöknie, a hol egy magyar légió parancsnokságát vette át. A novarrai vereség véget vetett a kis csapat reményeinek és Türr Badenbe sietett, hol a forradalmi hadseregben ezredes 551lett. De a forradalmat leverték és Türr Svájczba menekült. Ott értesült a világosi fegyverletételről s ekkor hosszabb tartózkodásra Londonba indult. A krimi háború kitörésekor előkelő állást vállalt az angol-török hadseregben. 1855 végén az angol kormány megbízásából a dunai tartományokba utazott, hol egy volt tiszttársa feljelentésére Bukarestben elfogták, Bécsbe vitték, hadbíróság elé állították, mely halálra ítélte. Csak Viktória királynő közbenjárására bocsátották szabadon. 1856-ban Törökországba ment, részt vett a cserkeszháborúban az oroszok ellen. 1859-ben Olaszországba ment, hol Garibaldi mellett küzdött Ausztria ellen. A villafrancai béke után Garibaldi hadsegéde lett s egyike volt ama halhatatlan ezernek, mely május 6-án hajóra szállt és Marsalánál kötött ki. Palermo bevétele után, melyben nagy érdeme volt, Garibaldi a nemzetőrség főfelügyelőjévé és tábornokká nevezte ki. Sebe miatt egy ideig a hadsereg szervezésén fáradozott, majd a messinai ütközet kivívásában dicső része volt. Nápoly bevétele után Garibaldi kinevezte a város polg. és kat. kormányzójává, mely állásában kitünőnek bizonyult s nagyban hozzájárult Nápolynak Olaszországgal való egyesítéséhez. A hadjárat után az olasz kormány megerösíté őt altábornagyi rangjában. Viktor Emánuel szárnysegédévé nevezte ki és sok kényes ügy elintézését bízta rá. 1861-ben Mantovában nőül vette III. Napoleon császár unokabugát, Wyse-Bonaparte-Adélt. Ugyanazon évben levelet intézett Klapka tábornokhoz, melyben óvatosságra inté honfitársait, nehogy részt vegyenek egy elhamarkodott mozgalomban, értve ezalatt a magyar emigráczió akkori terveit. 1866-ban, a königgrätzi csata után, Belgrádban szervezett egy csapatot, melylyel mint Klapka éjszakon, úgy ő délen szándékozott Magyarországba törni. A porosz-osztrák háború után visszatért Olaszországba. Az általános amnesztia után Magyarországba jött s élénk részt vett a közügyekben. A Ferencz-csatornát, az 1870. XXXIV. t.-cz. által beczikkelyezett engedélyokmány alapján, ő vette át üzlet és használat végett. Közművelődésünk ügyét is óhajtván szolgálni, megalapította a Központi Népnevelési Kört, mely azonban a 70-es években megszünt. 1881 május 18-án 99 évre engedélyt nyert a görög kormánytól a korinthusi földszoroson keresztül ásandó tengeri csatorna létesítésére és üzemben tartására. Midőn 1888-ban a vállalatot vezető társulat megbukott, sikeres tevékenységet fejtett ki, hogy a kormányokat és a közönséget újabb tőkék befektetésére bírja. Politikai missziókat is teljesített. Fáradozott a franczia-olasz, osztrák-magyar szövetség létrehozásán, bár nem hivatalosan. Sokat fáradozott az örök béke eszméjeért s a III. nemzetközi békekongresszuson (Bpest, 1896 szept. 17, 22) ő elnökölt. Rendesen Párisban lakott. Több röpirata jelent meg: Arrestation, procès et condamnation du général T. racontés par lui-même. (1863). La Masion d'Autriche et la Hongrie. (1865.) Solution pacifique de la question d'Orient. (1882.). La question egyptienne devant le Gongrès de l'Institut international (1882.). - Meghalt 1908-ban.
Türr Lajos.
Türr Lajos dr., bajai születésü, ez időszerint kecskeméti tanár, számos közérdekü ezikket írt a zombori lapokba. Egy ideig a Kecskeméti Lapok szerkesztője is volt.
Tyirity Izidor.
Tyirity Izidor, szül. Ó-Sziváczon, 1844-ben. 1871-ben az akkori pátriárka helyettes: Sztojkovics Arzén titkárrá nevezte ki. Ez állásban Angyelics és Brankovics pátriárkák alatt is megmaradt haláláig, 1893-ig.
Szerelmi és hazafias költeményeket és elbeszéléseket írt a népéletből. Magyarból Gyulai Pál "Éji látogatás" czímű balladáját, németből Schiller "Der Ring des Polykrates" és "Das Geheimnis" czímű költeményeit fordította le szerb nyelvre.
Uhlyarik Albin.
Uhlyarik Albin, szül. Topolyán, 1858-ban. Bosznia megszállásában apródként vett részt. A váczi, nagyenyedi, szegedi, soproni és szamosujvári letartóztatási országos intézeteknél a börtönügyi tisztviselői állások különféle fokozataiban szolgált. A börtönügyi irodalom terén is működik és a pétervári, valamint az 1900. brüsszeli nemzetközi börtönügyi kongresszuson részt vett munkálatával..
Váli Béla.
Váli Béla, szül. Szabadkán, 1858-ban. Meghalt Budapesten, 1896-ban. Bölcsészeti tanulmányai végeztével, doktori czímet nyervén, a közoktatásügyi miniszteriumba lépett fogalmazóként. 1877 óta nagyban foglalkozott színészeti tanulmányokkal. A Magyar Színészet története cz. művével száz aranyas pályadíjat nyert 1886-ban. Később Bayer Józseffel együtt írta meg sokkal nagyobb terjedelemben a magyar nemzeti színészet-történetét. Azóta igen sok hasonló 552irányú munkája jelent meg, többek közt: Az aradi színészet története. Ő hozta haza Vas Gereben műveit Bécsből és adta ki életrajzzal együtt. 1892-ben a kormány képviselőjeként szervezte és vezette a bécsi színészeti kiállításon a magyar osztályt. A Pallas Lexikon számára színészek életrajzait is írta.
Városy Gyula.
Városy Gyula dr., kalocsai éresk, szül. 1846 aug. 13-án, Zomborban. A középtanodai érettségi vizsgát a kalocsai gimnáziumban állotta ki 1866-ban, kitűnő eredménnyel. Theologiai tanulmányait a budapesti egyetemen 1866-70-ben elvégezvén, 1870 július 26-án pappá szentelték és Csonoplyára küldték káplánnak, a hol 1873-ig működött, a mely évben magasabb theologiai kiképzés czéljából a bécsi Augustineumba került. 1875-ben a bécsi egyetemen a theologia doktorává avatták. Haynald Lajos érsek még ez évben kinevezte az érseki hivatalhoz iktatónak és levéltárosnak. Kitünö képzettségével csakhamar kinyerte az érsek bizalmát, a ki tehetségét és buzgóságát különféle hivatalokban felhasználta. 1876-ban szentszéki aljegyző, 1877-ben az irgalmas nővérek gyóntatója, 1878-ban a főszékesegyházi könyvtár könyvtárosa, 1880-ban az ez évben felállított kalocsai gyermekszeminárium subregense és a kalocsai theologiai Lyceumban az egyháztörténelem és egyházjog helyettes tanára, 1881-ben pedig rendes tanára lett. Ez évben az érsek őt munkásságának elismeréseül tiszteletbeli pápai kamarássá neveztette ki. 1883-ban szentszéki ülnökké, 1884-ben a középiskolákban alkalmazandó hittanárok vizsgáló-bizottságának tagjává, 1886-ban a plebánosi vizsga vizsgáló-bizottságának tagjává, 1887-ben a kalocsai káptalan tb. kanonkjává és a nagyszeminarium rectorává, 1888-ban pedig a kalocsai káptalan tényleges kanonokjává nevezték ki. Mint ilyent 1892-ben Császka György érsek oldalkanonokjává tette. 1893-ban a tiszai főesperesi, 1895-ben a bácsi főesperesi, 1897-ben a főszékesegyházi főesperesi stallumokra léptették elő. 1898-ban XIII. Leo pápa házi praelatusává tette és ugyanazon évben a király a budapesti központi papnevelő-intézet igazgatójává nevezte ki. 1901. nov. 1-én székesfehérvári püspökké nevezték ki, 1902 jan. 19-én pedig felszentelték s ugyanez év márczius 9-én foglalta el székesfehérvári püspöki székét. Innen 1905 okt. 19-én a kalocsai érseki székre került, melyet 1906 január 14-én foglalt el. Ugyanabban az évben a király kinevezte belső titkos tanácsosává, Zombor sz. kir. városa pedig tiszteletbeli polgárává választotta meg.
Irodalmi műkődésénél különösen a kalocsai egyházmegye története terén végzett kutatásaival tett kitünő szolgálatot. Erre vonatkozó kritikai dolgozatait a kalocsai egyházmegyei schematismusokban tette közzé, a melyek a következők: Astricus sedi suae Colocensi servatus. (Schem. Col. 1879. VII-XXXIX.) - Abbatiae et Praepositurae Archi-Dioec. Col. et Bacsiensis. (Sch. Col. 1880. 7-26.) - Regesta Capituli Bacsiensis ab anno 1158 usque 1527. (Sch. Col. 1883. VII-XL.) - Disquisito historica de unione ecclesiarum Colocensis et Bachiensis (Sch. Col. 1885. VII-XXXVII. - a melyben a bácsi érseki székhely kérdését tisztázta és eldöntötte.) - Observationes eriticao in seriem Archiepiscoporum Colocensium et Bachiensium (Sch. Col. 1886. VII-XXIX.) - De translatione Andreae de Benciis de Gualdo Archiepiscopi Colocensis ad Sedem Sedunensem. - Genealogia Ludovici Comitis ab Helffenstein Archiepiscopi Colocensis. (Sch. Col, 1887. VII-XVII. és XVIII-XXI) - Notitiae Genealogicae de origine quorundam Archiepiscoporum Colocensium et Bacsiensium (Sch. Col. 1888. VII-XXIV.) - Novae disquisitiones genealogicae de originibus quorundam Archiepiscoporum Colocensium et Bachiensium (Sch. Col. 1889. VII-XXVIII) - Inquiritur, utrum Sayna et Cosmas diversi fuerint Archiepiscopi. (Sch. Col. 1890. VII-XI. - Andreas do Benciis de Gualdo Archiepiscopus Colocensis civibus Perusianis adscriptus. (Sch. Col. 1891. VII-XII. Egyéb irodalmi művei: A katholikus iskolaügy Magyarországon. I. köt. A magyar kath. alapítványok jogi természete. Kalocsa, 1882. - Az első esztergomi érsek és a pannonhalmi alapítólevél. (Tört. Tár 1885. évf.) - Antiochiai Anna magyar királyné származása és családi viszonyai. (Századok, 1886.)
Vértesi Károly.
Vértesi Károly, ügyvéd, író, szül. 1843-ban, Zomborban. Három évi theologiai tanfolyamot, majd jogot hallgatott és 1872-ben a budapesti egyetemen ügyvédi oklevelet szerzett. Igen sokat utazott és megfigyeléseiről számos czikkben, majd kötetekben számolt be. Beutazta Magyarországot, Ausztriát, Boszniát, Herczegovinát, Montenegrót, Bajorországot, Németországot, Svájezot, Franczia-, Spanyol-, Olasz-, Dán-, Svéd- és Norvégországokat, Portugáliát; járt még Angol-, Görög- és Törökországban is. Beutazta éjszaki Afrika és Kis-Azsia egy részét, utóbb pedig nagy utat tett az amerikai Egyesült-Allamokban. Első irodalmi kísérlete "Az Alpesek között" czímmel 1878-ban jelent meg, azóta egész kis könyvtárra mennek a kötetei. Irodalmi munkájában súlyos csapás érte, a mikor csaknem a szemevilágát vesztette és nyolcz évig tollba mondta czikkeit. A közéletben 553is jelentős szerepet vállalt magára; szülővárosában az ő kczdeményezésére és alakításával létesült a Bács-Bodrog Vármegyei Irodalmi Társaság, melynek megalakulása óta elnöke, és ugyancsak az ő búzgóságának köszönhető Schweidel József 48-as vértapu-tábornok szobra, a melyet Zomborban emeltek; most pedig az Irodalmi Társaság közgyűlésén tett indítványára és az ő szoborbizottsági elnökletével, Rákóczi szobra készül Zomborban. Lelkes agitátor és szónok. A zombori ügyvédegyletben több évig viselte az elnöki tisztet. Szervezte a Tulipán-szövetséget Zomborban. A hazafias ünnepélyeket rendező bizottságnak is másfél évtized óta elnöke.
Munkái: Az Alpesek között (1878.) - Útiképek Olaszországból. (1881.) - Több országból. (1888.) - Ködképek a múltból. Rajzok és beszédek (1896.) - Keleti ég alatt Egiptomban (1898.) - Keleti ég alatt Palesztinában. (1900). - Konstantinápoly. (1902.) - Bosnyákország, Herczegovina, Montenegro és a Dalmát partvidék. (1903.) -Három főváros, Berlin, Koppenhága, Drczda. (1903.) - Az éjféli, nap országában, Svédország. - Az éjféli nap országában, Norvégország. (1904). - Ujabb beszédei. (1904.) - Spanyolország, Portugália (1906.) - Legújabb beszédei. (1908.) - Körutazás Amerikában. (1908.) Czikkei megjelentek csaknem az összes honi lapokban, és az amerikai magyar hírlapokban, úgyszintén harmincz különböző budapesti szaklapban.
Virter Ferencz.
Virter Ferencz, az Országos Monografia Társaság igazgató-szerkesztője, szül. Hódságon, 1875-ben. Hosszabb időt töltött az amerikai Egyesült-Államokban és az ottani magyar kolónia életéből sok czikket közölt. Később Délkarolinába és Floridába utazott, a hol Carnegie András ismert milliárdos emberbarát hajóján több hónapig tartó utat tett az Antillák között és a mexikói öbölben. Az 1898. évi spanyol-amerikai háború kitörésekor az amerikai haditengerészet szolgálatába lépett és a Scindia hadihajóval a kubai flottaműveletekben vett részt. A háborúból hosszabb czikksorozatot írt a Vasárnapi Újság számára. Az angol-búr háború idejében több budapesti hírlap levelezője volt Londonban. 1901-ben az Uránia magyar tudományos színház igazgatója lett, 1902 óta pedig a Pesti Hirlap szerkesztőségének tagja. 1906-ban a Magyarország Vármegyéi és Városai országos monografia segédszerkesztője, majd szerkesztője és 1907 óta igazgatószerkesztője. 1906-ban Ferdinánd bolgár király tüntette ki a bolgár nemzeti polgári érdemrend koronás lovagkeresztjével, a mikor a Koháry nemzetség történetének adatait gyűjtötte össze a monografia-társaság.
Munkái: Innen-Onnan, (1894.). - Az Oceánon (1898.) - Atlanti történetek (1901.) Párisi elbeszélések (1906.), utóbbiak Francois de Rive írói neve alatt. - Ezeken kívül írt mintegy 600 czikket és fordított színdarabot, elbeszélést regényt stb.
Vojnits István.
Vojnits István báró, a főrendiház tagja, szül. 1856-ban, Szabadkán. Iskoláit részben Nagykanizsán a piaristáknál, részben Budapesten végezte és 1880-ban az államtudományok doktorává avatták. 1882-ben Bács-Bodrog vármegye tb. aljegyzője, 1884-ben valóságos aljegyző, 1885-ben tb. főjegyző lett. 1886-ban a hódsági kerület országgyűlési képviselőjeként a parlamentbe került. 1893-ban Szabadka sz, kir. és Baja tjh. városok főispánjává, 1895-ben pedig Bács-Bodrog vármegye és Zombor sz. kir. város főispánjává neveztetett ki. 1899-ben magyar báróságot és örökös főrendiházi tagságot kapott. Főispáni működéséről a vármegye történetének keretén belül számolunk be. 1901-ben főispáni méltóságáról lemondott és az újverbászi kerület képviselőjévé választotta. A szabadelvű párt elnöke lett, de mandátumát 1906-ban letette és újból elfoglalta helyét a főrendiházban. Szereplésével a vármegye történetében bővebben foglalkozunk.
Völgyi Gusztáv.
Völgyi Gusztáv, szül. 1866-ban, Zomborban. Kezdetben hírlapíró volt és Heves vármegyébe költözvén, átvette Kemechey Jenőtől az "Eger és Vidéke" szerkesztését. Később Ógyallára került tb, szolgabíróként, majd állami szolgálatba lépett és jelenleg Székesfejérvárt pénzügyi titkár. Irodalmi munkásságával, különösen ódáival, jelentős sikereket aratott. Zeneirodalommal is foglalkozik.
Munkái: A budapesti tudományegyetem harmadfélszázados fönnállását dicsőítő "Óda" 10 darab aranynyal jutalmazott pályamű. (1885.) - "A tizenhárom". (Óda.) A Petőfi-Társaság 500 frankos pályazatán első dicsérettel kitüntetve. - "Jön Rákóczy" (Óda.) a kassai "Kazinczy-Kör" 200 koronájával jutalmazott pályamű. - "Kárhozat országa" (óda) a M. Tud. Akadémia Farkas-Raskó pályázatán első dicsérettel kitüntetett pályamű. (1909). - "Éji vándorok" (ballada) a Petőfi-Társaság Bulyovszky-pályazatán dicsérettel kitüntetve. -"Vörösmarty szobra előtt", a Magy. Tud. Akadémia Farkas-Raskó pályazatán és a Petőfi-Társaság Bulyovszky-pályazatán dicsérettel kitüntetve. - "Wesselényi" (óda). A Kisfaludy-Társaság pályázatán dicséretest aratott. - "Mondják, ez ama nagy" (óda). Ezzel leplezték le Vajda János szobrát, Válban 1908. - "Lengyelekhez" czímű óda., melylyel a lengyel testvérnemzet vendégeit fogadták a Petőfi szobra előtt 1885-ben. - Prózai műve: Van-e a költöi teremtőképzeletnek az aesthetika által megvont korlátja s melyik az (Dialogus,) a Kisfaludy-társ. pályázatán dicsérettel kitüntetve. "A gyehenna-tűzön át." (Regény. 1 kötet.) - Három vígjáték: A napraforgók (3 felv.) Vaktöltéssel (3 felv.), Halászlé (3 fele.), melyeket a gróf Teleki-pályázaton dicsérettel kitűntettek. - Ezenkívül 554a "Bolond Istók" vezérverseit írta egy évnél tovább és számos czikket a fővárosi lapokban. Zeneszerzeményei (zongorára): Klasszikus szonáták, közel 60 darab. "A toursi lakoma" egyfölvonásos dalmű kézirata. Ezek kiadatlanok.
Vucsetity Illés.
Vucsetity Illés, szül. Újvidéken, 1844-ben. A jogot Budapesten elvégezvén, rövid ideig mint városi főjegyző szolgált szülővárosában, azután ugyanott ügyvéd volt haláláig, 1904-ig. Mint kongresszusi képviselőnek kiváló szerepe volt.
Művei: Hirka uredala usztvarissa szrpszke provoszlavze zarodzo crkveze autozozije. (A szerb egyházi autonomiájára vonatkozó szabályrendeletek gyűjteménye.) Fiatal korában sokat fordított. Lefordította szerbre Turgenyev "Dim" ("A füst") czímű regényét.
Vujics Joachim.
Vujics Joachim, szül. Baján, 1772-ben. Iskolái után egy ideig tanítóskodott és tanárkodott. Majd felhagyott e foglalkozással és egész életét utazással töltötte. Állandó lakása nem volt. A szerb színészet úttörőjeként színtársulatokat is szervezett és velök színielőadásokat rendezett Budapesten, Szent-Endrén, Aradon, Temesváron, Pancsován, Zimonyban. Meghalt Belgrádban, 1847-ben.
Művei: "Vezérfonál a franczia nyelvtanhoz" (Trieszt, 1805.), "Természatrajz, különösen az ifjúság használatára, Raff német író után, (Buda 1809.), "Újonnan feltalált és jól szervezett erényiskola" (Buda, 1823.), "Legújabb földrajz" (Buda, 1825) stb. Színműveket fordított németből és olaszból. Írt egy eredeti szomorújátékot, melynek czíme "Petrovics Fekete György szerb vezér" (1843.) Több érdekes útirajzot írt: ("Útazás Horvát, Szlavon- és Dalmátországon", "Útazás Szerbiában", "Útazás Magyarországon, Romániában, Moldvában, Chersonban és Krim félszigeten".) Megírta önéletrajzát. Írt elbeszéléseket és fordított olaszból és németből. Nyelvészettel is foglalkozott és részt vett a Karadzsics Vuk és ellenfelei között évek hosszú során át tartott nyelvtani küzdelemben, mint a nyelvújító Karadzsics ellensége.
Vukicsevics György.
Vukicsevics György, szül. Zomborban 1838-ban. A jogot elvégezvén ügyvédi oklevelet Budapesten nyert; Újvidéken telepedett le.
Ifjú korában írt eredeti elbeszéléseket a társadalmi életből. "Vid" írói név alatt 1892-ben Újvidéken kiadott négy románczot "Csetiri szrpszke romancze" ("Négy szerb románcz") czímen. Történelemmel is foglalkozott és irt nehány értekezést. Jogi és politikai kérdéseket is tárgyalt és a Hadzsics Antal "Maticza" czímű folyóiratában közölte "O szrodsztvu kao prepeni braka po czrkvenom pravu pravoszlavne czrkve" (" A rokonságról, mint házassági akadályról a görög keleti egyházi jog szerint", 1866-ban) és "Reprenzentativna szisztéma" ("Képviseleti rendszer",) Magyarul is irt. A magyar joglexikonban a gör, kel. szerb egyházi autonomiáról terjedelmes monografiát írt.
Vukicsevics Miklós.
Vukicsevics Miklós, szül. Zomborban 1830-ban. Iskolái végeztével tanár, majd igazgató lett a zombori szerb tanítóképzőben. Néhány év óta nyugalomba vonulva, Zomborban él. irt számos paedagogiai értekezést. Néhány czikke jelent meg összegyűjtve "Cslanczi o vaszpitányu, za roditelye" ("Szülőknek szóló czikkek a nevelésről") czím alatt 1867-ben. Sokat írt folyóiratokba, különösen az általa éveken át szerkesztett "Skolszki liszt" ("Iskolai lap") czímű folyóiratba.
Winkler Pál.
Winkler Pál, kalocsai érseki könyvtárnok, született Palánkén, 1859-ben. 1884-ben szentelték pappá. 1899-ben könyvtárnokká és érseki levéltárnokká nevezték ki; mely hivatalában ma is működik. 1902-ben a pápa tb, házi káplánjává nevezte ki.
Munkái: A kalocsai főszékesegyházi könyvtár keletkezése és fejlődésének története (Kalocsai Néplap 1901. évben.) - Földrajzi karczolatok. (Kalocsai Néplap 1902. évi.) - Természetrajzi karczolatok. (Az állattan fejlődésének vázlatos története.) (Kalocsai Néplap 1903. évf.) - Additamenta ad Regeste Capituli Bachiensis. (Schematismus Colocensis 1904. VII-XIII. - Regeste Capituli Colocensis ab anno 1149 usque 1538. Cum adjecta Serie Praepositorum. (Schematismus Coloc. 1904. XIV-XXXL) - A kalocsai káptalan története 1007-1538-ig. (Kalocsai Néplap 1904. évi.) - Történeti Képek Kalocsa múltjából. (Kalocsai Néplap 1905. évi.) - Adatok Kalocsa történetéhez a török hódoltság idejéből. (K. N. 1908.) - Visszapillantás Kalocsa székesegyházaira. (K. N. 1908.) - Az élet Kalocsán 1750 táján. (K. N. 1908.) - Egy Rákóczi-ereklye a kalocsai könyvtárban. (K. N. 1908.) - Pater Takács Raphael szerzetes-nyomdász viszontagságai. Kultúrkép a XVIII. századból. (K. N. 1909.) - A kalocsai főszékesegyházi könyvtár kéziratainak jegyzéke és leírása. (Kéziratban.) A bácsi érseki székhely keletkezése és története, a bácsi székhely plébániáinak története s a kath. vallási élet fejlődése a székhely keletkezésétől a mai napig. (Magyarország Vármegyéi és Városai. Bécs-Bodrog vármegye II. köt.) - Egyéb czikkei a Kalocsai Naplap évfolyamaiban.
Zákó Milán.
Zákó Milán, ny. főispán, szül. Szenttamáson, 1860-ban. Tanulmányait Zomborban és Budapesten elvégezvén, Bács-Bodrog vármegyében kezdte meg szereplését, mint a vármegye tiszteletbeli aljegyzője. 1883-ban közigazgatási gyakornok, 1887-ben tiszteletbeli árvaszéki ülnök, 1890-1892-ig zsablyai főszolgabíró. 1892-ben szabadelvű programmal képviselőnek választották meg. A zárszámadás vizsgálóbizottságnak is tagja volt. Azután Pancsova és Versecz sz. kir. városok főispánjává nevezte ki a király, mely méltóságáról 1906-ban lemondott. Országgyűlési beszédei a Naplóban vannak.
Závodszky Levente.
Závodszky Levente dr., született 1881-ben. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában közöljük. 1905 óta mint tanár Zomborban az áll. főgimnáziumnál működik. Ugyanott a Bács-Bodrog Vármegyei Tört. Társulat 555másodtitkára, a Zombori Városi Könyvtáregylet s a D. M. K. E. bács-bodrogmegyei fiókjának jegyzője s a Bácsmegyei Irodalmi Társaság számvizsgáló bizottságának tagja.
Önálló művei: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Bpest, (Stephaneum) 1905., 215·1.-Sajtó alatt a M. Tud. Akadémia kiadásában megjelenő Héderváry család oklevéltára, néhai Br. Radvánszky Béla társszerkesztőségében. Czikkei és tudományos értékezései a fővárosi szakfolyóiratokban és a megyebeli tudományos évkönyvekben jelentek meg.
Zsedényi Aladár.
Zsedényi Aladár, szül. 1874-ben, Szabadkán. Hirlapoknál dolgozott és 1897 óta fővárosi tanító. Hirlapírói munkáival nem egyszer keltett feltűnést. Az Uránia-színházban előadott darabjával jelentős sikert aratott.
Munkái: Becsület és jellem (1839.) - A mi vármegyénk. (1900.) - A csicsa. (1901.) - A bácskaiak. (Néprajzi tanulmány; Uránia-színház, 1905.) - Tanügyi szatírák. - Ott túl a rácson. - Őszi vihar, (Fordítás. Nemzeti Színház, 1907.) - Az aranycsillag. (Kéziratban.) - Ezeken kívül kisebb czikkeket írt különféle lapokba és nehány zeneszerzeményt a Bácskaiak cz. darabjához.
Zsivkovics Dömötör.
Zsivkovics Dömötör, szül. Óbecsén, 1853-ban. A bölcsészetet Budapesten elvégezvén, külföldre ment s előbb Boszniában tanároskodott, majd Szerbiában a classica philologia és német nyelv tanáraként működött. Most Belgrádban gimnáziumi igazgató.
Elbeszéléseinek gyűjteményei a következők: "Zabavnik" (Almanach, Újvidéken, 1877.). "Pripovetke I." ("Elbeszélések I.", Belgrádban, 1883.); - "Boszancsicze" ("1892., 1837.) és "Prvi i poszlednyi put" ("Először és utólszor", 1832.). Hazafias költeményeket is írt. Azonkívül egy történeti szomorújátékot, melynek czíme "Czár Jovan" ("János czár", Újvidék, 1881) Írt még tankönyveket, u. m. "Napomene komentarime J. Czezara o galszkom ratu" (Észrevételek J. Caesarnak a gall háborúról való commentárjaihoz. (Belgrád, 1891.) és "Latinszka csitanka" ("Latin olvasókönyv", Belgrád, 1901.). Latinból szerbre fordította Casesar "Commentarii de bello gallico" czímű művét.
Zsoldos Benő.
Zsoldos Benő, kir. törvényszéki jegyző Zomborban, szül. 1875-ben. A zombori kir. törvényszéken 1902 óta működik. Évek óta rendes munkatársa a "Vasárnapi Újság"-nak, az "Új Idők"-nek, "Ország-Világ"-nak stb. Számos kultúrtörténeti és társadalmi irányú czikket és tanulmányt írt a fővárosi napilapokba. Jogi tárgyú értekezései és ismertetései a szaklapokban jelentek meg. Monografiánk első kötetébe tanulmányt írt a vármegye törvénykezéséről. Az "Uránia" tud. társaság folyóiratába több czikket írt; a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat évkönyveiben több históriai tárgyú értekezést és ismertetést tett közzé. Pénztárnoka a Bács-Bodrog Vármegyei Irodalmi Társaságnak; megválasztott első delegátusa a római "La Sociéta Internazionale degl` Intellettuali" czímű tudományos, irodalmi és művészeti társaságnak. Angol műfordításai a fővárosi kritikai szakfolyóiratokban jelentek meg. Munkatársa "Az Élet" cz. irodalmi és kritikai hetilapnak is.
Források: Szinnyey: Magyar írók élete és munkái. - Pallas Nagy Lexikon. - Beöthy Nagy irodalomtörténet. - Bod Péter: Magyar Athenás. - Danielik és Ferenczy: Magyar Irók. - Sturm: Országgyülési Almanach. - Önéletrajzi adatok.
Színészet.
Zombor.
A vármegye székhelyének, Zombor szab. kir. városnak a színészete rövid keletü. Az a kevés magyar színtársulat, a mely a XIX. század elején vándorútjában ide is eljutott, játszott Zomborban is.
A mikor gróf Győry Ferenczet a vármegye főispánjának installálták, 1824-ben, a székesfehérvári színtársulat játszott Zomborban, 1825-ben újra visszatért. és Bayer József adatai szerint., 1825 május havában "Imre" és "István, Magyarok jóltevője," júniusban "Benjamin Lengyelországból", Donna Diana, Favorita, Hívség győzedelme, Mátyás király és a kolozsvári bíró, Kronsteini viadal, Mexikói vőlegény, Tudálékos, Burgundiai gróf és az Élet csak álom czímű darabokat adták. Azután átmentek Szabadkára és Bajára. Ekkor Horváth József és Komlóssy Ferencz voltak a színigazgatók.
1827-ben Kilényi Dávid színtársulata játszott Zomborban, utána pedig mind gyakrabban jutott a vármegyébe és így Zomborba is egy-egy magyar színtársulat, egy-két heti tartózkodásra.
A szabadságharcz után Zombor erősen német jellegű lett, az alkotmány visszaállítása után pedig a közigazgatási tisztviselők többsége szerb lévén, magyar színészet támogatására nem igen lehetett kilátás.
556Jártak 1839 óta szerb színészek a vármegyében és ezek a 70-es években rendszeresen minden második évben tartottak előadásokat Zomborban, sőt a zombori színház építése alkalmával a részvénytársaság úgy alakult, felében szerb és felében magyar részvényesekkel, hogy minden második év a szerb előadásokra esett.
A zombori állandó színház felépítése előtt a nagy Vadászkürt-szálló terme, és alkalmas időben az ennek az udvarán épített fabódé volt Thália temploma.
A 70-es években Bokody, Aradi, Ottinger Ede és Zoltán Gyula magyar és Ottepp német színigazgató szereplésének akadunk nyomára.
1879-ben, a mikor a szegedi árvíz volt, Aradi Gerő színtársulatát nagy lelkesedéssel fogadta Zombor város közönsége. A társulat akkor 1879 márczius 27-étől, a mikor az Ibolyafalóval megkezdette előadásait, 1879 május 4-ig játszott és a "Niniss" czímű operettel fejezvén be előadásait, Bajára költözött.
A szegedi árvíz kormánybiztosságában volt Szemző Gyula, a kerényi kerület orsz. képviselője is, a kinek a lelkes közreműködésével alakult meg a Zombori Színház Részvénytársaság.
1879 május 14-én jelent meg felhívása a részvényaláírása, és buzgólkodásának csakhamar sikerült közel 80.000 koronát a színház fölépítésére összehozni. (A mi hiányzott, azt Szemző Gyula pótolta.) A részvénytársaság igazgatósága, a mely Szemző Gyula elnöklete alatt Athanaczkovits György, Barthal József, Bikár Simon, Gergurov Milán, Mihelits János, Milassevits János, Rátay József dr. és Sztojkovits Péter dr. tagokból állott, nagy lelkesedéssel fogott hozzá a színház építéséhez és ezt pályázat útján Voyta Adolf építészre bízta, a ki az akkori viszonyoknak megfelelően, nagy megelégedésre oldotta meg feladatát. A színház elkészültéig a Vadászkürtben játszottak.
1880 márcziusban rövid ideig német társulat, 1880 április 6-tól július 4-ig Temesváry Lajos magyar színtársulata, 1881 április 3-tól 13-ig Erdélyi Marietta, utána 1881 április 16-tól június 30-ig Csóka Sándor színtársulata, a kinél Blaha Lujza vendégszerepelt óriási ünnepeltetés közepette, játszottak itt. Csóka társulata július elején átment Szabadkára, Zomborba pedig ugyanakkor szerb társulat jött.
1882 januárban Jakabffy Gábor társulata jött Zomborba, az utolsó, a mely még szállodai teremben volt kénytelen játszani, mert 1882 szeptember 6-án megkötötte a színházi részvénytársaság a szerződést Sághy Zsigmond és Dobó Sándor színigazgatókkal, hogy az új színházat 1882 november havában ünnepélyesen megnyitják.
A megnyitó-előadás 1882 november 25-én volt, Kölcsey Hymnusza és Dömötör Pál alkalmi prológja után (a melyet Margalits Ede dr. szavalt) színre került Szigeti színműve: "Rang és Mód." - 1883 márczius 13-án vendégszerepelt az új hajlékban Hegyi Aranka és márczius 22-én ért véget a társulat működése, 93 előadás után. 1883-4-ben Tóth Béla színigazgató játszott 103 estén, 1884 szeptember és októbor hónapjaiban Mándoky Béla társulata 30 előadást tartott, 1885 januártól márcziusig Mosonyi Károly 50 előadást. 1885 deczember havában szerb társulat működött az új színházban először, a mely azóta, fölváltva, minden második évben játszik. Mindig ugyanaz a "Szerb Nemzeti Színtársulat" (igazgatója Dobrinovits Péter), a mely állandó alapból húzza a fizetését és így a látogatások sikerétől teljesen független. Ugyanez a társulat játszik Szabadkán, Újvidéken, Zentán, Óbecsén, valamint a szomszéd vármegyék erősebb szerb városaiban is.
1886 márczius-április havában Tóth Béla magyar színtársulata tartott 35 előadást a zombori új színházban. 1886 november 27-1887 február 27-ig. Sághy Zsigmond társulata 78 előadást. - 1887-8-ig Rakodczay Pál, a híres dramaturg társulata 52 előadást.
Ugyanez év 1888 április havában Schulz, eszéki német színigazgató társulata adott 12 operett-előadást. Ez volt - bár a színház minden este megtelt, - a német színészet hattyúdala Bácsmegyében, mert többé itt német társulat nem játszott.
1888-89-ig Sághy és Borsódi; 1889-90-ig Halmay Imre; 1890-91-ig Egry Kálmán; 1891-92-ig Veszprémy Jenő; 1892-93-ig Rakodczay Pál; 1893-94-ig és 1894-95-ig Polgár Károly; 1895-96-ig Füredi Károly; 1896-97-ig és 1897-98-ig Kúnhegyi Miklós;1898-99, 1899-900, 1900-01, 1901-902-ig Deák Péter; 1902-903-ig Monori Sándor; 1903-904-ig Balla Kálmán és 1904 557ősz óta állandóan Polgár Károly színtársulata működött a téli idény 3 hónapján Zomborban.
A színház, a mely a megalapításakor nagynak látszott, ma már régen szűknek bizonyult. A város a részvényesektől megvette a színházat és most foglalkozik újjáépítésének tervével.
Szabadka.
Szabadka színháza régibb, mint a zombori. Állandó színházának fölépítése előtt a kis vidéki társaságok vendéglőkben játszottak. 1785-1795 között német társulatok játszottak Bácsmegye több helyén, így Szabadkán, Baján és Újvidéken is. 1818-ban a gimnáziumi épületben tartottak előadást a magyar színészek, később a "Fekete sas" szállóban, 1847-ig.
A székesfehérvári Komlóssy és Horváth-féle színtársulat 1824-ben "viszonti odamenetelekre" alkalmas játékszínt készített Szabadkán és 1825-ben hét estén át játszott. Darabjai voltak: IV. Béla, Benjámin, Kronsteini viadal, Favorita, Aurelius Commodus és Elégett Ház, Burgundiai gróf, Testvérek ellenkezése. Kilényi Dávid társulata 1826-ban játszott Szabadkán.
A város tanácsa a fokozódó igények kielégítése czéljából már a szabadságharcz előtt tervezte alkalmas színház építését, de ez a terv a közbejött háborús események miatt elmaradt 1854-ig. Ekkor készült el a "Pest városhoz" czímzett nagy városi szálló, amelylyel a tágas színház is kapcsolatos. 1909-ben újabb átalakításon ment át. Az új színházat 1854 deczember 16-án nyitotta meg Latabár Endre színtársulata a "Két Barcsay" czímű színművel. A város lakosságának nagy száma a színészetnek maradandóbb tartózkodást biztosít, mint Bácsmegye kisebb városai, miért is a társulatok itt hat hónapot szoktak tölteni. E nagy előnye következtében a város gazdagabb, jobban felszerelt társulatokat kap, a legjobb vidéki erőkkel és sok évi szerződéssel. 1870 óta aránylag nagyon kevés színtársulat szerepelt a városban. Az igazgatók sorban ezek voltak: Aradi Gerő, Krecsányi Ignácz, Ditrói Mór, Csóka Sándor, Erdélyi Marietta, Halmay Imre, Pesti Ihász Lajos és Farkas Ferencz dr. 1909 virágvasárnapig.
Baja.
Baján a színészetnek állandó hajléka még nincsen. A színészek a Bárány szálló alkalmatlan nagy termében kénytelenek játszani; régebben még kényelmetlenebb vendéglői helyiségekben vendégszerepelgettek. A legrégibb színészkedés adatai a székesfehérvári és az erdélyi színtársulatok vendégjárására vezetnek, a melyek, midőn Szabadkán és Zomborban vendégszerepeltek, 1824, 25, 26, 27-ben, Baját is meglátogatták és 1825-ben, június havában a "Benjamin Favorita és "Mexicoi vőlegény", júliusban pedig az "Elégett Ház" és a "Fecske Demeter" cz. darabokat adta a Komlóssy és Horváth-féle társulat.
A szabadságharcz után Rössler debreczeni színtársulata adott operákat Baján. Később a Nemzeti Színház egy-egy művész-csapatja jött, ifj. Egressy Gábor vezetése mellett, évről-évre vendégszerepelni Bajára, a mely mint dunamenti város, nagyon könnyen volt hajón elérhető, mert akkor még vasút nem járt. Ilyen vendégművészek voltak: Feleki Miklós, Prielle Cornélia, Lendvai és Lendvainé, Tóth Imre, Bulyovszky Lilla (igen gyakran), később Csillag Teréz, kinek első vendégfellépte Baján volt. - A Bach-korszakban német színészek Dieffenbach és Rémay szenior és junior színtársulatai működtek Baján.
A 70-es években Völgyi György magyar színtársulata, utána fia Varga Gyula, később Csóka Sándor színtársulatai játszottak.
A szegedi árvíz után Aradi Gerő Zomborba, és utóbb Bajára vitte szegedi színtársulatát és miután a közönség fölkarolta vállalatát, nyári színkört épített és többször is visszatért. A midőn pedig Zombor 1882-ben állandó színházat nyitott, a színigazgatók állandóan egyszerre szerződtek olyképen, hogy a telet Zomborban, a tavaszt Baján töltötték. Így jöttek ide is rendszeresen ugyanazok a társulatok, 1883-1900-ig, a melyeket Zombor város színészeténél felsoroltunk. Ekkor Zombor a délvidéki színkerülethez csatlakozott (Nagy-Becskerek, Nagykikinda, Lugos, Vercsecz) míg Baja, Szabadkával szövetkezve, ennek társulatait kapja, 1901-1905-ig Pesti Ihász Lajost, 1906 óta 1909-ig Farkas Ferencz drt.
Ujvidék.
Újvidék színészetében a szerb Nemzeti Színház játszsza a vezérszerepet. A magyar társulatoknak a multban kevés keresni valójuk volt e határszéli városban. Mégis, a midőn a 70-es években egész Bácsmegyében erősödött a nemzeti kultúra, kisebb színtársulatok rövidebb vendégszereplésekre elmentek Zomborból vagy Bajáról Újvidékre is. A 80-as évek elején Erdélyi Marietta, 1885, 86, 87., Zoltán Gyula, 1888-1891, Csóka Sándor, 1892-1894. Bodoki, 1885-97. 558Halmai, 1897-1900. Somogyi, 1901-1904. Kövessy, 1905-6. Szilágyi, 1906-7. Kövessy, 1907-8. Makó, 1908. Mezei Kálmán és 1909-ben Kövessy színtársulatai működtek a Dungyerszky-féle színházban.
A milyen nehéz a színészet boldogulása azokban a városokban, a hol állandó színház nincsen, még küzdelmesebb a helyzetük a kisebb helyeken. Itt rendszeres színészpártolás nem fejlődhetik. A nagyobb helyek, mint Zenta, Óbecse, a közeli Szeged vagy Szabadka társulatát kapják néhány hétre, a mikor a nagy városok megkezdették a szünetet; Palánka, Kula sat. pedig még kisebb vándorló társulatoknak adnak rövid időközökre tanyát.

A zombori régi színház.

« IPAR, KERESKEDELEM, HITELÜGY, KÖZLEKEDÉSÜGY. Irta Haraszthy Lajos. KEZDŐLAP

Bács-Bodrog vármegye II.

Tartalomjegyzék

BÁCS-BODROG VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta Reiszig Ede dr. »