« BARS VÁRMEGYE TERMÉSZETI VISZONYAI. Irta O'sváth Gyula. KEZDŐLAP

Bars vármegye

Tartalomjegyzék

KÖRMÖCZBÁNYA. Irta Kriško János. »

13BARS VÁRMEGYE KÖZSÉGEI.
Irták többen

A NAGYUGRÓCZI ROM.
Saját felvételünk
Bars vármegye községei hajdan egyes uradalmak tartozékai voltak. Uradalmi központok voltak: Léva, Saskővár, Revistye vára, Hrussó és Ghymes, az esztergomi érsekség és káptalan, a szentbenedeki apátság, a sági prépostság, az elefánti pálosok, a tapolcsányi és ugróczi uradalom. A többi birtokok az egyes nemesek közt oszlottak meg.
E fejezet keretében igyekezünk a községek földesurait és nemesi birtokosait kimutatni, lehetőleg a legrégibb időktől egész 1848-ig, azonkivül röviden jelezzük az egyes községekben történt fontosabb eseményeket, a nélkül azonban, hogy azokkal behatóbban foglalkoznánk, miután a történeti rész ezekre az eseményekre bővebben kiterjeszkedik. Különös súlyt fektettünk a községek névalakjaira, a mint azok az idők folyamán, az egyes oklevelekben szerepelnek és változnak, és végre feltüntetni igyekszünk mai állapotukat. Azok az adatok, melyeket a községek leirásánál nem használtunk fel, más fejezetekben vannak értékesítve.
Bars vármegye területe 2723 négyszög km. vagy 486,300 kat. hold. Községeinek száma 207, lakosaié pedig 164,570.
A vármegye öt közigazgatási járásra oszlik. Ezek a következők:
1. Aranyosmaróti járás, 45 községgel, 1 községi- (Aranyosmarót) és 8 körjegyzőséggel. Ezek Németi, Ebedecz, Garamszentbenedek, Nagyszelezsény, Kistapolcsány, Taszár, Bélád és Nemcsény.
2. Garamszentkereszti járás, 52 községgel és 10 körjegyzőséggel, melyek Garamszentkereszt, Jallna, Jánosgyarmat, Karvaly, Nagylócsa, Geletnek, Barsszklenó, Zsarnócza, Felsőhámor és Vihnyepeszerény.
3. Lévai járás, 47 községgel, egy községi jegyzőséggel (Nagysalló) és 15 körjegyzőséggel, mint Újbars, Óbars, Barsendréd, Nagykálna, Vámosladány, Garamdamásd, Nagymálas, Nagyszecse, Szentgyörgy, Nagysáró, Garamszőlős, Dobóberekalja, Alsóvárad, Zseliz és Csata.
4. Oszlányi járás, 19 községgel, két községi jegyzőséggel (Pálosnagymező és Oszlány), továbbá három körjegyzőséggel és pedig Bisztricsény, Nagyugrócz és Simony.
145. Verebélyi járás, 37 községgel és 11 körjegyzőséggel, mint Alsógyőröd, Alsópél, Besse, Besenyő, Csiffár, Fakóvezekény, Füss, Óhaj, Verebély, Zsitvagyarmat és Zsitvaújfalu.
Rendezett tanácsú városok: Körmöczbánya, melyhez közigazgatásilag 7 község van csatolva, továbbá Léva és Újbánya. A vármegye székhelye Aranyosmarót.
A községek betűsoros rendben a következők:
Ágó.
Ágó. Garamvölgyi magyar kisközség, melynek nyomaira már a nyitrai káptalannak egy 1290-ben kelt bizonyságlevélben akadunk, a mikor Aguch néven van említve. Később Agh néven szerepel és csak a XVII. században találkozunk az Aghó elnevezéssel, a mikor a báró Amade és a gróf Eszterházy család a birtokosa. Most Breuner Ágost gróf örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Lakosainak száma 415, a kik nagyrészt reformátusok. Templomuk 1864-ben épült. A községnek a postája Nagymálas, távirója és vasúti állomása Zseliz.
Aha.
Aha. Zsitvavölgyi magyar kisközség. Az oklevelek már 1265-ben említik. 1319-ben Tamás érsek kapja cserébe az esztergomi káptalantól, mely tehát a legrégibb ismert birtokosa. A verebélyi érseki székhez tartozott és egyike volt az 1618-ban a törököknek behódolt bars-megyei községeknek, a mikor az ide vonatkozó oklevelekben Acha alakban van megnevezve. Az 1657-iki összeirás 13 elpusztult telket talált itt. Lakosai róm. katholikusok, számuk 719, de templom nincs a faluban. A község postája, távirója és vasúti állomása Verebély.
Alsógyőröd.
Alsógyőröd. A verebélyi járás egyik kisközsége, 391 túlnyomóan tót ajkú, róm. kath. vallású lakosokkal. E községről már 1230 körül találunk írott nyomokat, a mikor is Geurud-nek Mochuna nevű birtokosa említtetik. Szerepel a helység 1298-ban az esztergomi káptalannak egyik bizonyságlevelében is. 1329-ben már a Győrödi családra vonatkozó oklevelekben találjuk említve, 1370-ben pedig egyszerre három Győrödről találunk feljegyzést, holott ma csak két Győrödöt ismerünk, Alsót és Felsőt, melyek azelőtt Kis- és Nagy jelzőkkel, vagy minden jelző nélkül szerepeltek, azonban birtokviszonyaik, történetük nagy részben azonosak. 1412-ben Zsigmond király nova donácziót ad reá Győrödi Istvánnak s Imre és János testéreinek; 1419-ben azonban Pobor István szerepel mint birtokos, nagygyőrödi előnévvel, a ki ugyanakkor Zsigmond királytól Felső-Csehit kapja adományban, két évvel később pedig Győrödre pallos-jogot nyer. 1506-ban már a Lévaiak és a Harasztiak szerepelnek mint földesurak és ekkor a község nevét Gyevrevd alakban találjuk említve. Mint a lévai vár tartozékán, annak birtokosai osztozkodtak rajta. 1544-ben Balassa Menyhért bírja, 1553-ban koronabirtok, 1560-ban kapja Dobó István, 1602-ben visszaszáll a koronára, később Kolonich Sigfrid Léva várnagya kapja, 1640-ben III. Ferdinánd Csáky László lévai kapitánynak adományozza, azután II. Rákóczy Ferencz birtokába kerül, a ki 1705-ben Bottyán János vezérének ajándékozza. Időközben azonban, 1573-ban, a török pusztítja el a községet, míg 1615-ben a Forgáchok is mint birtokosok vannak említve, annélkül azonban, hogy megállapítható volna, hogy melyik Győröd volt a birtokuk. 1663-ban a község sokat szenvedett a törököktől. Ez év október 29-én itt táborozott Apaffy fejedelem. A Rákóczy-féle szabadságharcz után már az Eszterházyakat találjuk itt mint birtokosokat, de Kis-Győrödön a Zichyeket és a Péli Nagy családot is. Akkoriban Nagy-Győröd Velky-Gyurad néven is említtetik és 330 lakosa van. A mult században szőlőmívelése is jelentékeny volt. Az Eszterházyaktól a Schöeller család birtokába került és azé ma is. Katholikus temploma már 1332 előtt fennállott, 1723-ban azonban a régi templomot teljesen átalakították. Az egyház birtokában 1779-ből származó érdekes kehely van. 1886-ban az egész község leégett. Határában van Patyi puszta, mely hajdan önálló község volt és szintén a lévai uradalomhoz tartozott. Már 1321-ben találunk róla irott nyomokat, a mikor Károly király Myke fiának adományozza. 1423-ban a győrödi Pobor családé, később azután ép úgy változtatja urait, mind Győröd. 1527-ben az elpusztított községek között szerepel. Győrödhöz tartozott Bárcz is, mely akkoriban önálló falu volt. A község postája Nagykálna, távirója és vasúti állomása Alsó-Várad.
15Alsóhámor.
Alsóhámor, a hodrusi völgyben fekvő kisközség, mely hajdan a revistyei uradalomhoz tartozott. 1663-ban a törökök elpusztították. Lakosainak száma az utolsó évtizedekben megkétszeresedett és most 890, a mi az idetartozó arany- és ezüstbányáknak és a szandriki ezüstgyárnak tulajdonítható, melyek nagy számú munkásokat foglalkoztatnak. Egyházáról csak a XVIII. században találunk említést. Mostani katholikus temploma 1894-ben épült. Saját postája és távirója van. Vasúti állomása Zsarnócza. E községhez tartoznak Kiszla, Domki, Szandrik, Prieloch, Dvonike, Malangová, Vrche, Újantaltárna, Dolinka, Zsliebková, Jalsová és Murány nevű telepek is.

ALSÓPÉL. - A BERCSÉNYI-FÉLE KASTÉLY (MOST ÖZV. GRÓF HUNYADY LÁSZLÓNÉÉ).
Saját felvételünk
Alsókamenecz.
Alsókamenecz, a felső Nyitravölgyben fekvő tót kisközség, 504 róm. katholikus lakossal. E község a Kosztolányiak régi birtoka. Petusova nevű dűlője is még a XIV. században élt Kosztolányi Petőre látszik emlékeztetni. A XVIII. század vége felé itt papirmalom és négy vízimalom volt. A község határában levő Hrádek nevű hegyen valami erődítvény vagy vár nyomai látszanak. A község postája Bisztricsény, távirója és vasúti állomása Nemes-Kosztolány. Templom a községben nincsen.
Alsópél.
Alsópél, a verebélyi járásban fekvő kisközség, melynek lakosai magyarok és tótok. Az előbbiek reformátusok, az utóbbiak pedig római katholikusok. Számuk összesen 1145. E község Peel néven már az esztergomi káptalannak egy 1298-iki bizonyságlevelében van említve. 1322-ben János fiai és Moch unokái osztozkodnak rajta. 1358-ban tulajdonosa Pély János fia, Miklós. 1395-ben már Barachkai Jánost találjuk itt, a ki itteni birtokrészét a szentbenedeki apátságnak adományozza. 1413-ban Demetrius de Peél tulajdona, 1423-ban a győrödi Pobor családé, 1469-ben Mátyás király nagyendrédi Zobonya Lászlónak adományozza. 1698-ban Dicskei Kovács Istvánt és nejét, Csató Klárát 16iktatják az alsó-péli részbirtokba. A Péli Nagy családdal is gyakran találkozunk birtokosai között. A XVII. század végén a birtok Bercsényi után a Hunyadyak kezébe kerül és azoké marad azután mindvégig, egész a mai napig. A XVIII. század végén a Hunyadyaknak itt nagy serfőzőjük, tehenészetük és szőlőbirtokuk is volt, a mult század elején pedig a lótenyésztés emelésére az uradalom tulajdonosa Alsó-Pélen futtatásokat rendezett. A községben levő régi kastélyt is gróf Hunyady Ferencz építtette, habár mások szerint annak régi, udvar felőli részét még Bercsényi idejében emelték. A katholikus templom is nagyon régi, de 1720-ban megújították. Posta van a községben, táviró és vasúti állomás pedig Nagysalló. A községhez tartozik Láz puszta is.
Alsótárnok.
Alsótárnok, garamvölgyi tót kisközség. 1424-ben mint a saskői uradalom birtoka és a saskői vár tartozéka szerepel Alsotharnoka néven. 1563-ban mint a Dóczyak birtokát már Thernavka, majd Trnavka és Trnauka néven találjuk a különféle oklevelekben és munkákban. A mult század elején már a kincstár volt az ura. Temploma nincsen, mert Nagy-Lócsához tartozik. Postája Nagy-Lócsa, távirója Garamszentkereszt, vasúti állomása pedig Geletnek. Lakosainak száma 292.
Alsóvárad.
Alsóvárad, garamvölgyi magyar kisközség. Egyike az ország legrégibb megült helyeinek. A határában levő földvár a honfoglalás korában már fennállott és a Névtelen Jegyző is beszéli, hogy mikor Huba a Garamon átkelt, a mezőn földvárat talált, a melyet Váradnak neveztek. 1250 körül Bors ispán utódai az urai, 1306-ban a Váradi és a Vezekényi családok osztozkodnak rajta, 1324-ben pedig a Zechei és a Vezekényi családok, míg később Zechei Sándor Saághi Bedének adja zálogba. Nyolcz évvel ezután már a Kona Miklós, Bors ispán fia és rokona: Péter közötti osztályos egyezségben szerepel, de 1395-ben ismét a Váradi és a Zechei családok tiltakoztak Lévai Péter igénye ellen. 1401-ben János esztergomi érsek foglalja el. 1506-ban már mint a lévai vár tartozéka szerepel és a Lévai és Haraszti család bírja, utána Balassa Menyhért, azután koronabirtok, majd Dobó Istváné, később Kolonics Sigfridé, Csáky Lászlóé, Rákóczy Ferenczé, Bottyán Jánosé, majd végre Eszterházy herczegé. 1618-ban egyike a törököknek behódolt falvaknak. Itt 17született 1813-ban Török József, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja. A községben két templom van, római katholikus és ev. református. A katholikus templom ősrégi és már 1359-ben fennállott. 1761-ben újították meg, a mikor az anyakönyvek is kezdődnek. A református templom a XVIII. század végén épült, de 1889-ben teljesen átalakíttatott. A lakosok száma 365. Van itt posta, táviró és vasúti állomás.

A Garam-völgye Szentbenedeknél.
Alsózsadány.
Alsózsadány, garammenti tót kisközség. Hajdan Zdán, Zdana vagy Sdány néven szerepelt és ez utóbbi néven van említve, mint a revistyei vár tartozéka is, melynek urairól más helyen van szó. Később az erdőkincstár birtoka lett. Katholikus temploma 1847-ben épült. Határában szénsavas savanyúvíz-forrás van. Lakosainak száma 462, postája Geletnek, távirója és vasúti állomása Geletnek-Szklénó.

ARANYOSMARÓT. - A GRÓF MIGAZZI-FÉLE KASTÉLY.
Blahó Ede felvétele
Apáthegyalja.
Apáthegyalja, tót kisközség a Garam völgyében. Hajdan Podbrehi-Lehota volt a neve és a revistyei vár tartozéka volt. A XVI. század elején a szentbenedeki apátság uradalmai között találjuk, de 1565-ben Miksa király már mint új adományt az esztergomi káptalannak adja, melynek azután mindvégig birtokában marad. Templom a faluban nincsen. A lakosok száma 345, postája Geletnek, távirója és vasúti állomása Geletnek-Szklenó.
Aranyosmarót.
Aranyosmarót, zsitvavölgyi nagyközség, a nagysurány-kistapolcsányi vasútvonal mentén. Lakosai magyarok, németek és tótok, de ez utóbbiak vannak a legnagyobb számban. Első írott nyomaira Géza királynak 1075-iki oklevelében találunk, melyben Maurod alakban van említve. 1386-ban mint Ghymes várának tartozéka szerepel és a Forgáchok a birtokosai. Azután előfordul Paluska György nevű birtokosa, a ki valami Moravetz nevű némettel állott perben e birtok miatt. Ez a Paluska-család szerepel azután még a XVIII. század második felében is, mint a község földesura, míg báró Paluska Keresztélynek, e család utolsó tagjának kihaltával, 1779-ben Migazzi Kristóf, bécsi biboros érsek és váczi püspök szerezte meg a maróti uradalmat. Ebben az időben Aranyosmarót Gülden-Marot és Moravce néven is szerepel. Az uradalomnak a mult század elején 3915 lakosa volt. Most Migazzi Irmáé, férjezett gróf Erdődy Imrénéé, kinek itt szép régi kastélya is van, melynek alapját még a Paluska-család vetette meg, azonban Migazzi Kristóf érsek teljesen átalakíttatta. 1530-ban és 1573-ban a törökök a 18községet feldúlták. 1615-ben már itt tartották a vármegye közgyűlését Lipthay Imre alispán elnöklete alatt, de csak a XVIII. század végén helyezték ide véglegesen a vármegye székhelyét. A község a Paluska-család idejében mint város van említve. Hajdan iparáról is híres volt. Az árpádházi uralkodók idején a Zsitva-patak homokjából aranyat mostak és ekkor itt kúnok laktak. Az itteni szabó- és a szücs-czéh 1717-ben alakult. A mult század elején nagy posztóipara volt, de ezenkívül híresek voltak a takácsai és a vargái is. Katholikus templomát gróf Migazzi Kristóf építtette 1785-ben, de 1823-ban átalakították. Ez a templom műkincsekben gazdag. Gróf Migazzi Vilmos, a vármegye főispánja, 1887-ben díszes mauzoleumot emelt, melyben ő és neje, Marczibányi Antónia, e családnak utolsó sarja, díszes sarkophagokban nyugosznak. A mult század elején több malma volt a Zsitván, közöttük fürészmalma is. Most itt van a vármegye székhelyén kívül, a törvényszék, járásbiróság, adóhivatal, tanfelügyelőség, szép megyei kórház, továbbá népbank, a takarékpénztár díszes épületben, agrár-szövetkezet, polgári olvasókör, tisztviselői kaszinó, kereskedelmi kör, uradalmi téglagyár, kályhagyár és hengermalom, a Bracs-féle majolika-festészet és a megszünt czukorgyár hatalmas épülete, melyet a Haas-féle részvénytársaság vett meg szőnyeggyár czéljaira, de arra fel nem használt. A lakosok száma a mult század elején 1397 volt, most pedig 2786. A községnek van postája távirója és vasúti állomása.
Bajka.
Bajka, a lévai járásban fekvő magyar kisközség, melynek lakosai ev. reformátusok. E községet már a pápai tizedszedők jegyzéke is említi Boyg néven, 1306-ban pedig a nyitrai káptalannak egyik bizonyságlevelében találjuk. 1343-ban osztály tárgya Gyula ispán és testvére András fiai között. 1364 előtt Teechfi István van említve, mint a község ura, utána pedig a Bajkaiak; de 1390 előtt Sárai László temesi főispán is, a ki nővére fiának: Kistapolcsányi Péternek adja. Ez idő alatt a község folyton Bayka alakban van említve. Utána a Péliek a birtokosai, kik közül utoljára, még 1848 előtt Pély Nagy András birta; most pedig Salzberger János, kinek itt régi kúriája van, melyet még Pély Nagy András építtetett. A mostani református templomot 1894-ben emelték a réginek a helyén. Lakosainak száma 280, postája Barsendréd, távirója Nagysalló és vasúti állomása Alsóvárad.
Baracska.
Baracska, magyar kisközség a verebélyi járásban. Lakosai reformátusok és katholikusok, de az előbbiek többségben vannak. E községet már a pápai tizedszedők említik Barakcha néven. Ugyanily alakban találjuk 1298-ban az esztergomi káptalannak egyik bizonyságlevelében felemlítve. 1339-ben már Barakcsa alakban van megnevezve, 1395-ben pedig Kis-Barakcza alakban, amikor Barachkai János a szt.-benedeki apátságnak hagyományozza. 1657-ben öt elpusztult telket irtak össze e községben. 1574-ben mint praedium szerepel. Dűlői között két elnevezés érdemel figyelmet. Az egyik a Szenti tó, mely helyen állítólag hajdan nagy tó volt, a másik a Balogvölgy elnevezés, mely, úgy látszik, valamelyik régi birtokosának őrzi az emlékét. A mult század elején a Kelecsényiek, Simonyiak és az Ambrók voltak a község birtokosai, most pedig Kelecsényi Rafaelnek, Knapp Simon és Sándornak és Missák Zacharnak van itt nagyobb birtoka. A községben két templom van, református és katholikus. Az elsőt 1780 körül, a másikat 1700 körül építették. E községhez tartozik Vörös, Barak, Cseresnyés, Kis-Besse és Puszta-Szőlők, a hol azelőtt szőlők voltak. A lakosok száma 995. Saját postája van, távirója és vasúti állomása Nagysalló.
Barscseke.
Barscseke, a verebélyi járásban fekvő tót kisközség, melynek lakosai róm. kath. vallásúak. E község valószinűleg azonos azzal, melyet a pápai tizedszedők lajstroma Cheg néven említ. 1277-ben Márton szentbenedeki apát e községet Fülöp esztergomi érsektől követeli vissza. 1403 és 1406 között Ibránfölde és Kis-Cheke néven találjuk említve mint a Buchániak birtokát, melyet György hűtlensége következtében Zsigmond király győrödi Pobor Jánosnak adományoz. 1423-ban Ibrahanfelde alakban még a Poborok birtokában van. Az 1657-iki összeirásban négy elpusztult telke van említve. A XVII. században a sallói uradalomhoz tartozik. A mult század elején híres bortermelő hely volt. Katholikus temploma 1559-ben már fennállott. 191773-ban megújították, 1823-ban azonban ismét átalakították. Határában kőkori leletet találtak, mely a vármegyei múzeumban van elhelyezve. Lakosainak száma 1576, postája Nagymálas, távirója és vasúti állomása Nagy-Salló.
Barsendréd.
Barsendréd, (Dereszlény, Kisendréd és Nagyendréd községekből alakult) a lévai járásban fekvő magyar kisközség, 695 túlnyomóan róm. katholikus lakosokkal. Saját postája van, távirója Nagysalló, vasúti állomása Alsóvárad. E község már a nyitrai káptalan és Bors utódai közötti 1261-72 között folyt peres ügyben szerepel. 1298-ban az esztergomi káptalan egyik bizonyságlevelében találjuk említve. 1322-ben János fiai és Moch unokái osztozkodnak rajta. 1408-ban már két Endréd említettik, ú. m. Kis és Nogh-Endréd. 1469-ben Mátyás király, Nagy-Endréd, Pél és Kis-Sáró birtokát Nagyendrédi Zobonya Lászlónak adományozza. 1622-ben Konkoly László és Hunyady András a birtokosai. 1626-ban a lakosok a törökök zaklatásai elől menekülve, elbujdostak a községből. 1698-ban dicskei Kovách Istvánt és Csató Klárát iktatják az endrédi részbirtokba, azután következtek mint birtokosok a Litassyak, a Balogh, Botka, Simonyi, Dombay, Rudnyánszky, Kürthy és Botka családok. Most Kelecsényi Rafaelnek van itt nagyobb birtoka. A katholikus templom már 1332 előtt fennállott, de a török időben elpusztult, mostani temploma pedig 1810-ben épült. Nagy-Endréden született 1802-ben Botka Tivadar, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja. Dereszlényről, mint önálló községről már 1404-ben találunk említést Dereslen néven, a mikor egyik birtokosa László, mint királyi ember szerepel egy beiktatási oklevélben. 1483-ban a Dreszlényi testvérek és a Litassyak pereskednek Kis-Dereszlény birtoka miatt és úgy látszik, hogy a per a Litassyak javára dőlt el, mert még a XVII. század végén is ezeket találjuk itt. Most galanthai Balogh Jánosnénak és Dombay Vilmosnak is van itt birtoka és mindkettőnek csinos úrilaka. A Balogh-féle házat Simonyi Simon volt alispán építtette a 70-es években és vétel útján került a mostani tulajdonos birtokába. Dombay házát Dombay Gáspár építtette 1860-ban.

BARSENDRÉD. - DOMBAY VILMOS URILAKA.
Saját felvételünk
Barsrudnó.
Barsrudnó, a Garamvölgyben fekvő tót kisközség, róm. katholikus vallású lakossal. E községnek már 1147-ben nyomát találjuk, mikor állítólag a rajnamelléki keresztesek közül telepedett ide egy csapat. A pápai tizedjegyzékben Hrudna néven fordul elő, a mely szerint papja 8 garast fizetett, tehát már akkor sem tartozhatott a legkisebb egyházak közé. Később már a Dóczyakat 20találjuk földesurakul. 1664-ben a törökök a lévai várból kirohanva, Körmöczig hatoltak és Rudnót útba ejtve, akkori kis fatemplomával együtt elpusztították. A lakosok azonban 1675-ben új templomot emeltek, mely 1802-ig fennállott, a mikor a mostani templomot építették. A saskői uradalom után a kincstár lett a község földesura. 1849 január 23-án Collery Ede ezredes, Mangioli Gottfried százados, Giessl Henrik ajdutáns, Menabats Valérián főhadnagy, ez utóbbi sebesülten, továbbá egy orvos, két század vadász, egy és félszázad gyalogság, három század utász és száz vasas, Selmeczről jövet, 7 ágyúval és kb. 60 magyar fogolylyal az itteni plébánián és iskolában száltak meg s másnap innen Újbánya felé indultak. E községben a legrégibb időkben viruló bányászat volt, mely 1870-71-ben azonban már teljesen megszünt. Az épületek Schwarz és Blaschke bányatanácsosok birtokába mentek át, ezektől az érczzúzó művek helyeit és épületeit Prokopecz Ignácz vette meg 1872-ben és üveggyárat alapított, melyet 1887-ben Ruzsicska Vinczének és nejének eladott. E gyárat most az özvegy bírja és tartja üzemben. Ezenkívül a régi aknákból kifolyó és dús timsótartalmú vörös vízből a Strobentz testvérek czég okker-festéket állít elő. A község határában fekvő Hradek nevű hegyen régi várnak a nyomai látszanak. A község lakosainak száma 693. Van saját postája, távirója és vasúti állomása.
Barsszklenó.
Barsszklenó, a Garamvölgybe nyíló és természeti szépségekben gazdag szklenói völgyben fekvő tót kisközség, melynek lakosai róm. katholikusok, számuk pedig 391. Szklenó-fürdőt a nagy-mutnai urak alapították és németekkel telepítették be, de Körmöczbánya erőhatalommal elfoglalta. Zsigmond király azonban 1404-ban ezt végleg Körmöczbánya tulajdonául itélte és a panaszosokat kitiltotta. A XIV. század elején még irtvány volt, melyet 1360-ban bizonyos Glaser filius Gerhardi tett művelhetővé. Ez volna tehát a legrégibb birtokosa, a mint hogy hajdan Glaserhai volt a neve, melyet azonban később félreértésből Glashütten-Bad-nak, vagy Glashütten-nek kereszteltek el, holott itt sohasem volt üveggyár 1373-ban Haisspad és Teplicze néven találjuk említve, régi híres fürdője után, melyről más helyen bővebben van szó. Később mint a Dóczyak birtoka, a sasvári uradalomhoz tartozott, a XVII. század végén pedig a Lippay család tulajdonába ment át. Utána a kincstár lett a birtokosa, melytől 1868-ban Gasparecz József vásárolta meg, kinek utóda a fürdőt ma is bírja. A község határában kiváló minőségű hydraulikus meszet égetnek. A mostani katholikus templom 1808-ban épült, azonban azelőtt is volt temploma, melyről Bél Mátyás mint régiről emlékezik meg. A község határában az ú. n. Puszty-Hradon romok nyomai látszanak, melyről a nép azt tartja, hogy ott a vörös barátok kolostora lett volna. A községben van postahivatal, távirója és vasúti állomása pedig Geletnek.
Bartos.
Bartos, a körmöczbányai völgyben fekvő tót kisközség, róm. katholikus vallású lakosokkal, kiknek száma 385. E község 1397-ben Lehota néven, mint a szentbenedeki apátság birtoka említtetik. 1487-ben Bartosleuka néven találkozunk vele. 1565-ben az esztergomi főkáptalan okmánytárában már Lehotka alakban fordul elő, a káptalan birtokakép. Később a beszterczebányai püspök lett a földesura, a ki itt most is birtokos. Van postája, távirója és vasúti állomása. Katholikus temploma 1732-ben épült.
Bélád.
Bélád, az aranyosmaróti járásban fekvő kisközség, nagyobb részt róm. kath. vallású, magyar és tót lakosokkal, kiknek száma 300. E községről már 1156-ban van okleveles említés, a mikor mint a barsi parochiához tartozó község szerepel. 1265-ben a sághi prépostság alapító levelében is meg van említve. 1384-ben a ghymesi Forgáchok kapják és 1386-ban is birták, a mikor is Ghymes vár tartozéka volt; 1542-ben Nicolaus Gyenes de Kis Herestyén is egyik itteni birtokos. 1573-ban, a mikor már Kis-Bélád néven találjuk, a törökök feldúlták. 1662-ben Bélády Gáspár de Kis-Bélád bírja; 1676-ban Bélády Farkas és Bélády János laknak az itteni nemesi kúriában. Ez után a Malonyay család a földesura és ekkor már tót nevével is találkozunk Bale-Beladics alakban, míg a XVIII. század vége felé, a mikor már az Ilovay család a birtokosa, a község neve Belád és Beladicze változatokban fordul elő. A Malonyayak után a Jeszenszkyek következtek, majd Majthényi Bálint. Most Szent-Ivány Oszkárnak van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melyet a XVIII. század végén Jeszenszky Károly építtetett, de csak 21földszintesre. 1810 körül a kastély leégett és ekkor építették reá az emeletet. 1874-ben került a mostani tulajdonos birtokába, kinek itt a 36 szobából és teremből álló kastélyban, mely most áll teljes kiépítés és átalakitás alatt, rendkívül becses és nagyértékű gyűjteményei és műkincsei vannak. Maga a könyvtár több mint 2000 művet tartalmaz, képtára is rendkívül érdekes és a régi mesterek gyűjteménye, kb. 60 darabból áll, köztük Giulio Romano, Tizian, Leonardo da Vinci, Caravaggio, Moreto, Cigoli, Palma, Bassano, Giambettista Tiepolo, Altomonte, Vivarini, Arnold van Boonen, Gonzales Coques, Cornelius v. Poelenburg, Peter van Sligeland, Elzheimer Adam, Francois Boucher, Samuel van Hoogstraten, Adrian Brouwer, Balen és Brenghel, Hendrik met de Bles, Adrián van der Werff, Egbert van Hemskerk, Jan Josef Horemans, Verschuring sen., Adrian van Ostade, Gaspar Netscher, Berchem Brackenburg, Joost Cornelis, Drog-Sloot és David Teniers művei. Az újabbkori festők mintegy 50 művel vannak képviselve. Az aquarellek, pastellek és kézi rajzok száma kb. 60, a legkiválóbb mesterektől. Eredeti réz- és fametszet-gyüjteménye mintegy 600 darabból áll. Remek miniatur festményeinek a száma kb. 30 és ugyanannyi a szoborművek száma is, melyek szintén régibb és újabb mesterektől származnak. Vannak itt továbbá gyönyörű és becses Limoges emaillképek, elefántcsont relieffek, fafaragványok, vert ezüst edények, bronzok, több érdekes régi óra, Sobiesky üvegserlege, díszes vésetekkel, czimerrel és "Vivat Joannes tertius Rex Poloniae" felirattal, számos régi nippek, kasszetták, Cloisonnet-edények stb., kb. 200 drb. A porczellán, kőedény, fayence és majolika műtárgyak meghaladják a 300 drbot és e gyüjteményben képviselve vannak Vieux-Vien, Vieux Saxe, Frankenthal, Fürstenberg, Nassau és Sévres, továbbá van sok ó-majolika és római terracotta. A kastélyhoz tartozó parkban álló mausoleumban egy Fadrusz János által készített sarkophag van. A községhez tartozik Csekény, vagyis Cseke, továbbá Dolina és Világos puszta. Csekény hajdan Kis-Cseke néven község volt, melyet 1527-ben a törökök elpusztítottak. A község postája Nagyherestény, távirója és vasúti állomása Zsitvaújfalu.
Belleg.
Belleg, a verebélyi járásban fekvő tót kisközség, róm. kath. vallású lakosokkal. E község már 1075-ben a szentbenedeki apátság alapító levelében szerepel. A pápai tizedlajstromban is előfordul. 1395-ben Barachkay 22János az ura, a ki a szentbenedeki apátságnak hagyományozta. 1413-ban Dominicus de Balogh tulajdona. 1512-ben már Lévai Zsigmondot és Haraszti Ferenczet uralja, kik a községet az általuk alapított mária-családi pálos-zárdának adományozzák, a mikor Belek alakban van említve. Az első pálos-szerzetesek számos éven át itt laktak és 1850-ben e lakhelyek maradványainak a körvonalai még láthatók voltak. Az 1657-iki összeirásban 9 elpusztult telek van itt felvéve. A község lakosainak száma 292. Postája Barsfüss, távirója és vasuti állomása Mánya.
Berzencze.
Berzencze, a Garam völgyében fekvő tót kisközség, 1042 róm. kath. vallású lakossal. A község fölötti Hradek nevű hegyen hajdan vár volt, melyet már egy 1273-iki oklevél említ. 1312-ben Trencséni Csák Máté volt az ura és ekkor Castrum de Gersenche néven találjuk említve. 1375-ben már az esztergomi érseké, 1277-ben azonban Márton szentbenedeki apát követeli vissza e községet Fülöp esztergomi érsektől. Azután egy 1326-iki igazoló levélben találunk róla említést, mely azt bizonyítja, hogy a község nem tartozik Léva várához. 1663-ban a török pusztította el. Később a beszterczebányai püspök lett a földesura és ekkor már a németes Bresnitz, a XVIII. század második felében pedig a tótos Breznice néven találjuk említve. Ribáre nevű dülője a régi világra emlékeztet, a mennyiben ott hajdan halastavak voltak. A mult század elején a Péry és a Medveczky családok voltak a birtokosai, most pedig a beszterczebányai püspöki uradalomhoz tartozik. Katholikus temploma nagyon régi, gótikus részletekkel bír és 1784-ben ujíttatott meg. Postája, távirója és vasúti állomása Újbánya.
Besenyő.
Besenyő, zsitvavölgyi magyar kisközség, róm. kath. vallású lakosokkal. Ősrégi besenyő-telep, mely a pápai tizedszedők lajstromában is szerepel. 1272-ben is találunk róla okleveles említést. 1395-ben Barachkai János a birtokosa, a ki a szt.-benedeki apátságnak hagyományozza. Ekkor a község neve Bessenew alakban fordul elő. 1565-ben Miksa király új donácziót ad reá az esztergomi káptalannak. A török dúlások alatt e község is sokat szenvedett, az 1657-iki összeírásban hét elpusztult telekkel szerepel. A török világ emlékét őrzi "Törökdomb" nevű dülője is. Gyács-legelő és Domány-földek nevű dülői is bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. Birtokosa mindvégig az esztergomi káptalan volt, melynek itt ma is van birtoka. Katholikus temploma 1745-ben épült és 1809-ben átalakíttatott. E község alatt lép a Zsitva Komárom vármegyébe. Lakosainak száma 1539. Saját postája van, távirója és vasúti állomása Zsitva-Födémes. Ide tartozik Nagyvölgy puszta is.
Besse.
Besse, kisközség a verebélyi járásban, 518 magyar lakossal. E községhez van csatolva Setétkút is, mely azelőtt önálló község volt és melyről lentebb bővebben emlékezünk meg. Bessét már a pápai tizedszedők jegyzéke is említi. 1298-ben és 1359-ben az esztergomi káptalannak bizonyságleveleiben szerepel. 1628-ban II. Ferdinánd Prágában kelt oklevelében Dillesz Pétert és fiait a barsmegyei Besse és nagysárói s a trencsénmegyei Turna, Szadlicsnó és nemes-rédeki birtokrészeikben megerősíti. A 17-18-ik században a Hunyady, Kelecsényi családokon kivül a Dillesz, Csányi, Pompos, Vargha és Besse családok bírják a Kis-Besse és ördögkúti pusztákkal együtt. A Hunyadyak régi birtokai közül való; 1848 előtt Kelecsényi Zsigmond is birtokosa volt, most pedig Kelecsényi Rafael bírja. A községben két templom van. A katholikus templomot 1770-ben építették, a református templom 1894-ben épült. Besse egyike a leggazdagabb palaeolith és neolith korszakbeli lelőhelyeknek. Innen kerültek az 1876-iki nemzetközi őstörténelmi kiállítás nevezetes bronztárgyai és 1902-ben egy mammut-csontváz. Setétkút négy elpusztult telkéről az 1657-iki összeírás emlékezik meg. Előzőleg már 1573-ban is a török pusztította. A mult században még önálló község volt. Földesura az ősi Lüley család volt. Az 1852-iki nov. 23-iki ősiségi pátens alapján a zálogbirtokos Kelecsényi Zsigmond és Rafael tulajdonává lett. Postája van, távirója Léva, vasútja Nagymánya. Ide tartozik Kullantó puszta is.
Bezeréte.
Bezeréte, a Garamvölgyben fekvő tót kisközség, 419 róm. kath. vallású lakossal. A saskői vár tartozéka volt és ennek sorsában osztozott. 1424-ben villa Beserethe néven találjuk említve, a mikor a most is hozzá tartozó Ladnó puszta, villa Lednon néven szerepel. Később a kincstár lett a 23földesura, s ma is az. Kath. temploma Jallna községgel közös és 1775-ben épült. Postája Jallna, távirója és vasúti állomása Garamberzencze.
Bisztricsény.
Bisztricsény, nyitravölgyi tót kisközség, a Bisztra patak mellett, melytől úgy látszik nevét is vette, minthogy Bisztra átlátszó folyóvizet jelent. 1508-ban Biszterczen néven mint Kesselőkő vár tartozéka szerepelt, a mikor e birtokot János esztergomi érsek Ilsvai Leusták nádor gyermekeinek visszaadja. Későbbi birtokosai 1434-től kezdve a Majthényiak, azután ezek során a Lessenyey és a Matkovich családok, az utóbbi időben pedig a Majthényi testvérek és Detrich Gyula. A XVIII. század második felében nevének két változatával találkozunk, úgymint Bistrizin és Bistricsány. Templomát a vallásalap 1841-ben építtette. A községben két kúria is van, melyeket még a Lessenyey-Nagy család építtetett, ezek közül az egyik a Majthényiak birtokába jutott, a másik pedig a Matkovich családé volt s kihaltával a Detrich családé lett. A község lakosainak száma 732. Posta van a községben, táviró és vasúti állomás pedig Nyitraszeg.

BÉLÁD. - SZENT-IVÁNY OSZKÁR KASTÉLYA.
Saját felvételünk
Brogyán.
Brogyán, a Nyitra völgyében fekvő tót kisközség. Lakosai róm. katholikusok, számuk 886. E községről egy 1352-iki határjáró levélben találunk említést Bragyan alakban. A Brogyáni család ősi fészke. A XVII. században a Krassay család is birtokos itt, később pedig báró Friesenhof Gusztáv, kinek örököse Friesenhof Natália, özv. herczeg Oldenburg Elimárné a jelenlegi tulajdonos. A herczegnének itt szép és nagyobbszerü kastélya van, gazdag és érdekes könyvtárral. A kastélyt még a Brogyániak építtették és 1844-ben került vétel utján a Friesenhof-család birtokába. 1786-ban Brodyan alakban találkozunk a község nevével. A katholikus templom a XVI. században épült. Van a községben kórház és kisdedóvó, melyet Oldenburg herczegné tart fenn, továbbá keményítő-gyár és téglaégető, határában pedig szürke márványtelepek. Postája van a községnek, távirója és vasúti állomása Nagybélicz.
Bükköskút.
Bükköskút, garamvölgyi tót kisközség. Lakosai róm. katholikusok, számuk 166. Azelőtt Bukovina volt a neve és a revistyei vár tartozéka volt, 24később kamara-birtok, majd Újbányához tartozott, azután ismét kincstári birtok lett. Szénsavas és vasas savanyúvíz forrása van. Kellemes kiránduló hely. Róm. katholikus kápolnája 1890-ben épült. Postája Geletnek, távirója és vasúti állomása Szénásfalu-Vihnye.

BROGYÁN. - A BROGYÁNI CSALÁD KASTÉLYA. (MOST HERCZEG OLDENBURG ELIMÁRNÉÉ).
Saját felvételünk
Csárad.
Csárad. Az aranyosmaróti járásban fekvő tót kisközség, 604 róm. katholikus vallású lakosokkal. E község 1836-ban Ghymes-vár tartozéka volt és a Forgáchokat uralta. 1615-ben is még ők a birtokosai. Később a Migazziak tulajdonába került és most is gróf Erdődy-Migazzi Imrénének van itt nagyobb birtoka és csinos vadászkastélya, egy másik vadászkastélyt meg gróf Migazzi Vilmos építtetett. A mult század elején az esztergomi káptalan is birtokosa, a mikor itt papirmalom és üveghuta volt. Ekkor Csaradicze tót néven is említve van. 1618-ban egyike a behódolt községeknek és Czarad néven van feljegyezve. Templom a községben nincs, csak temető-kápolna, mely 1871-ben épült. Postája, távirója és vasúti állomása Garamszentbenedek. Ide tartozik Szélyesparlag és Dolink puszta is.
Csata.
Csata, garammenti magyar kisközség. Lakosai róm. katholikusok és számuk 1656. E községet az esztergomi káptalan egyik oklevele 1405-ben említi. Hajdan itt pálos-kolostor volt és e kolostor birtokosa most a közalapitványi uradalom. A mult század elején a lekéri apátság is földesura volt, most pedig Pálffy Miklós herczegnek is van itt birtoka. 1709-ben Rákóczy Ferencz erős hidat veretett Csatánál a Garamon és ezen indította útnak Érsekujvár felé Károlyi seregének egy részét Ebeczky István vezérlete alatt. E hidat azonban a császáriak később szétrombolták. Az ide tartozó Csuda puszta már a XVIII. században Pálffy Károly gróf birtoka volt. 1848-ban itt lakott - mint az uradalom bérlője - a szabadságharcz tábornoka: Guyon Rikhárd. A Gényi dűlő egy elpusztult község emlékét tartja fenn. Csatánál hagyja el a Garam Bars vármegyét. Katholikus templomát állítólag még a pálosok építették. Van postája, távirója és vasúti állomása. E községhez tartozik Józsefháza puszta is.
Csejkő.
Csejkő, a lévai járásban fekvő tót kisközség, 964 róm. katholikus lakossal. Egyike a vármegye legrégibb községeinek, mert a szentbenedeki apátság 1075-iki alapító levelében már szeepel Csej néven. A tatárjárás után 25érseki jobbágyok lakják, a mikor Csehkő alakban találjuk említve. 1683 telén Lotharingiai Károly hadseregének egy része itt volt elszállásolva. A XVII. században az esztergomi érsek a földesura, azután pedig a beszterczebányai püspök. Katholikus temploma már 1561-ben fennállott, 1753 márczius 12-én azonban az egész község a tűz martaléka lett és akkor a templom is elpusztult, de 1758-ig ismét felépült. Postája Garamújfalu, távirója és vasúti állomása Léva.
Cserenye.
Cserenye, a Nyitravölgyben fekvő kisközség, ahol a lakosok legnagyobb része tót, vallásuk római katholikusok és számuk 736. Első irott nyomaira 1408-ban találunk, a mikor János esztergomi érsek az Ilsvay családnak birtokába visszabocsátja. Később azután a Majthényiak és ezek révén a Hunyadyak a földesurai. Majthényi Mihály báró építette 1640 körül a községben álló szép kastélyt, mely később a Hunyadyakra szállott, kiktől gróf Vasquez vásárolta meg, ettől pedig 1866-ban Kaltenbach Manó. Katholikus temploma 1740 körül épült, de akkor még a régi egyház maradványa is fennállott. A templom sírboltjában nyugszik Hantsok Judit, Hunyady András viczepalatinus neje. A mult század elején a községnek már tót nevével is találkozunk Cserenany alakban. A község postája Oszlány, távirója és vasúti állomása Nyitraszeg.

CSERENYE. - A HUNYADY-FÉLE KASTÉLY.
Blahó Ede felvétele
Csiffár.
Csiffár, a verebélyi járásban fekvő magyar kisközség, róm. kath. vallású lakosokkal, kiknek száma 708. E községet egy 1235-iki oklevél mint Turde birtokát említi. 1263-ban, a mikor Chypár alakban van említve, birtokosa Turda néven szerepel, ki a községet a sághi prépostságnak adományozza. A pápai tizedszedők jegyzékében is szerepel Chifar alakban, de papja csak három garast fizetett és igy nem lehetett nagy község. Később a nagyszombati Szent-István szeminárium lett a földesura, melynek itt most is nagyobb birtoka van. 1530-ban Mehemet, 1599-ben pedig Ibrahim basa hadai teljesen elpusztították. 1655-ben a pestis dúlt lakosai között, melyben az akkori feljegyzések szerint 232-en haltak el. Az 1657-iki összeirás alkalmával 34 elpusztult telket találtak itt. 1763-ban Apaffy fejedelem táborozott a községben. A mult század elején találkozunk tót elnevezésével, mely hol Csefáre, hol pedig Csezáre. Kath. temploma 1332-ben már fennállott, de elpusztult és 1774-ben épült az új templom, melyre Révay püspök 660 frt alapítványt tett. Az anyakönyvek 1714-ben kezdődnek. Saját postája van, távirója és vasúti állomása pedig Verebély.
Dallos.
Dallos, Zólyom vármegye határán, a körmöczbányai hegyek alatt fekvő tót kisközség. Lakosai róm. katholikusok és számuk 364. Hajdan Ihrács néven a saskői vár tartozéka volt, melynek sorsában osztozott. 1424-ben Vydriche alakban találjuk említve. Később kincstári birtok lett és most is 26az. Határában kitünő trachittufa, pala és földopál van. Postája, távirója és vasúti állomása Bartos.
Dobóberekalja.
Dobóberekalja, Hont vármegye határán fekvő tót kisközség, 762 róm. kath. lakossal. Azelőtt Podluzsány volt a neve. 1255-ben Vancsay István bibornok unokaöcscse: Dénes úr, itt Szent Erzsébet tiszteletére egyházat alapított. 1506-ban Ulászló Haraszti Ferenczet és nejét iktattatja e birtokba és ettől fogva a község a lévai uradalomhoz tartozik és a lévai vár urainak változásával változtatja gazdáit. A XVIII. század elején már az Eszterházyak a birtokosai. Régi temploma több izben elpusztult. Legutóbb 1893-ban restaurálták alaposan. Postája Garamújfalu, távirója és vasúti állomása Léva. Ide tartozik Richnyava puszta is.
Dóczifűrésze.
Dóczifűrésze, az újbányai hegycsoport alatt, a Feketepatak mellett fekvő német kisközség, róm. kath. vallású lakosokkal, kiknek száma 1783. Hajdan az elefánti pálosok birtoka volt, később a revistyei vár tartozéka lett és a Dóczyak voltak az urai, ezek után pedig a kincstár, mely itt ma is birtokos. Azelőtt Pjla vagy Pila, németül Polisch volt a neve. Katholikus temploma 1744-ben épült. Postája, távirója és vasúti állomása Zsarnócza.
Ebedecz.
Ebedecz, zsitvamenti tót kisközség, római katholikus vallású lakosokkal, kiknek száma 851. E községet először 1504-ben említik, a mikor Hrussóvár elpusztított birtokai között szerepel. 1565-ben Miksa király az esztergomi főkáptalannak adományozza, s mai napig ennek birtokában marad. A mult század elején, a mikor Opitz és Olice alaku tót elnevezéseivel találkozunk, üveghuta és papirmalom volt a községben. A papirmalom 1840 körül, az üveghuta pedig 1885 körül szünt meg. Kath. temploma régi, de építési ideje ismeretlen. Mintegy 150 évvel ezelőtt restaurálták és 1898-ban megnagyobbították. A község határában kitünő építkezési kőanyag van. Postája, távirója és vasúti állomása Kistapolcsány.
Ény.
Ény, a verebélyi járásban fekvő magyar és tót kisközség, hol azonban a magyarok többségben vannak. Vallásuk túlnyomóan róm. katholikus, számuk 331. E községről csak 1573-ban találunk említést, a mikor a törökök garázdálkodtak benne. Földesurai a XVII-XVIII. században a Kálnay, Balogh, Eördögh, Péli-Nagy családok és utóbb a Majthényiak voltak és ekkor Inny, később Inn alakban találjuk említve. Most Janicsek Nándorné, született Vandra Máriának van itt nagyobb birtoka. Postája Garamlök, távirója és vasúti állomása Alsóvárad.
Erdősurány.
Erdősurány, a garamszentkereszti járásban fekvő tót kisközség, mely irtványok helyén alakult. Azelőtt Zsupkó volt a neve és a revistyei uradalomhoz tartozott. Templom nincs a községben. Postája Felsőhámor, távirója és vasúti állomása Zsarnócza. A lakosok száma 659. E községhez tartozik Pecznó telep is.
Fakóvezekény.
Fakóvezekény, a verebélyi járás alsó részében fekvő tót kisközség 791 ág. ev. lakossal. E község Sebastianus Fako de Legenye, barsmegyei alispán tulajdona 1449-ben; 1574-ben mint praedium szerepel. A török dúlások alatt sokat szenvedett és az 1657-iki összeirásban 5 elpusztult telke van említve. Földesurai a Váradiak, Ordódyak, Kelecsényiek voltak s Kelecsényi Rafaelnek itt most is nagyobb birtoka van. A XVIII. század második felében Vozokány alakban tót nevével is találkozunk. Evangelikus temploma 1786-ban épült. Ide tartoznak Felső-Árma, Muhárnya és Leveled puszták. Az utóbbi 1574-ben Vezekénynyel együtt, mint praedium említtetik, az első pedig elpusztult község emlékét őrzi. Postája, távirója és vasúti állomása Nagysalló.
Feketekelecsény.
Feketekelecsény, a Zsitva-völgy közelében fekvő tót kisközség, 526 róm. kath. vallású lakossal. E község 1386-ban mint Hrussó vár tartozéka szerepel, a mikor a Forgáchok az urai. Később a Poluska család birtokába jutott és e család többi birtokaival együtt a Migazziak tulajdonába ment át. Most gróf Erdődy Imréné szül: Migazzi Irma grófnő a birtokosa. A török dúlások alatt sokat szenvedett és akkor pusztult el Olicho község is, mely most puszta. Katholikus temploma 1777-ben épült. Posta, táviró és vasúti állomása Aranyosmarót.
Felfalu.
Felfalu, a Nyitra-völgyben fekvő tót kisközség, 519 róm. kath. vallású lakossal. A XV. században Ilsvay Leusták nádor a tulajdonosa, utána János esztergomi érsek, de 1408 után már ismét az Ilsvayak, később a Majthényiak 27birják. Azután zálogjogon a Hunyadyak lesznek az urai, a kik itt nagyobb várkastélyt építettek. E kastélyban tartotta a vármegye közgyűlését a XVII. század vége felé Hunyady László alispán elnöklete alatt. Ekkor Félfalu néven találjuk említve, de tótul Hornejza néven, sőt egy másik változatban Horna Vesz név alatt is. A Hunyadyak után a Majthényiak következtek ismét. A mostani kath. templomot is Majthényi Sándor és neje építtette a XVIII. század végén, de a vallásalap költségén 1837-ben átalakították. Most Majthényi Rezsőnek és Albertnek és a Thonet testvéreknek van itt nagyobb birtokuk. A mult század elején Windischdorf német nevével is találkozunk, a mi arra enged következtetni, hogy azelőtt német lakosai is voltak. E községhez tartoznak Paczov, Gocsalava, Rudicza és Bosiák puszták és telepek is. Postája és távirója Oszlány, vasúti állomása Nagy-Ugrócz.

FELFALU. - A MAJTHÉNYIAK VÁRKASTÉLYA.
Saját felvételünk
Felsőapáti.
Felsőapáti, garammenti tót kisközség, 1022 róm. kath. vallású lakossal. E községet már 1253-ban találjuk említve, terra Apathy monasterii de Grana néven. 1538-ban már az esztergomi káptalan birtoka, korábban azonban a szent-benedeki apátsághoz tartozott. A XVIII. század második felében Horni-Opatovcze tót nevével találkozunk. Ősi, gótikus templomát, mely 1694-ben leégett, a folytonos átépítésekkel elrontották. Legutóbb 1713-ban újították meg, de tornyát, mely a sanctuarium fölött van, 1777-ben építették hozzá. A község postája, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt.
Felsőbesenyő.
Felsőbesenyő, jelentéktelen kis tót község, mely Zólyom vármegye határán fekszik. Azelőtt a saskői uradalomhoz tartozott és a kincstár tulajdonába ment át. Tót neve Dubrava volt. Említést érdemel, hogy a már Zólyom vármegyében fekvő Garamberzencze község vasúti állomása e községhez tartozik és még Barsban fekszik. Itt lép a Garam Bars vármegyébe. E községben nincs templom. Postája, távirója és vasúti állomása Garamberzencze. Lakosainak száma 411.
Felsőgyőröd.
Felsőgyőröd, kisközség 397 magyar és tót, nagyrészt római katholikus vallású lakossal. A történet folyamán Alsógyőröd sorsában osztozott. A régi oklevelekben nem igen találunk megkülönböztetést Alsó- és Felső-Győröd között, legfeljebb a török világban, a mikor Felsőgyőröd, mint kisebb község Kis-Győröd néven szerepel. Hajdan különben három Győrödről találunk említést, minden külön jelző nélkül. Itt még megemlítjük, hogy e községet 1413-ban Andreas de Kys Geurd, majd pedig, mint zálogos birtokot, 1506 után Haraszti Ferencz és neje bírta. Később már a Keglevicheket, utánok pedig a Hunyadyakat találjuk itt, a mult század elején pedig a Majthényi családot. A törököktől sokat szenvedett. Templom nincsen a községben. Postája Nagy-Kálna, távirója és vasúti állomása Alsó-Várad. Ide tartozik Chladnó puszta is.
Felsőhámor.
Felsőhámor, a Garamvölgy közelében fekvő tót kisközség, 1198 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Revistye várának tartozéka volt és a Dóczy családot uralta. Azután a kincstár tulajdonába ment át, a Dóczy-féle többi birtokokkal együtt és ma is a m. kir. kincstár a birtokosa. Ősi templomát az 1671-iki canonica visitatio említi, mint a melyet akkor restauráltak, 1734-ben azonban megújították. A mult század elején, a mikor Horne-Hamri tót néven van említve, 10 puszta, tanya és telep tartozott hozzá, ú. m. Csertyán puszta 150 lakossal, Fertály puszta 87 lakossal, Hrabicsov: 306 lakossal, Jancsok: 55 lakossal, Koszti vrch: 323 lakossal, Pajer: 51 lakossal, Pecznó: 162 lakossal, Zsubkov vagyis Erdősurány, mely Pecznóval együtt azelőtt szintén ide tartozott és 216 lakosa volt, Zsarnóczai olvasztóház, mely most Zsarnóczakohó név alatt külön község: 360 lakossal és végre Uram, mely hajdan község volt és már a pápai tizedszedők jegyzékében is előfordul. Most csak Kosti Vrch és Brod tartozik hozzá. Postája van, távirója és vasúti állomása Zsarnócza.
Felsőkamenecz.
Felsőkamenecz, a felső Nyitra-völgyben fekvő tót kisközség, 404 róm. kath. vallású lakossal. E községet Zsigmond király 1435-ben a Kosztolányiaknak adományozta, a kik mindvégig földesurai maradtak. A XV. század végén azonban a Majthényiaknak is van itt részbirtokuk, míg a XVIII. század végén és a mult század elején a Kosztolányiakkal együtt a Simonyi család is birtokosként szerepel. Azelőtt e községnek Felső-Kosztolány volt a neve. Egyházát már Pázmány is a régi egyházak közé sorozza, melynek gótikus részletei vannak. Sírboltjában a Rajcsányi és a Kosztolányi család tagjai pihennek. A templomot 1665-ben megújították. A XVIII. század végén hires vargái voltak. A mult század elején volt itt négy vízi malom és egy papirmalom. Ez időben határában barnaszénbányát nyitottak, mely azonban csak rövid ideig volt üzemben. Postája Bisztricsény, távirója és vasúti állomása Nemeskosztolány.
Felsőpél.
Felsőpél, a verebélyi járásban fekvő magyar kisközség, nagyobbrészt református vallású lakosokkal, kiknek száma 426. E községnek a XIII. században Pélyi Bolyár fia Albert az ura, a mikor a község Bolyár-Peél néven van említve. A Pélyiek ősi fészke, kik után a Hunyadyak voltak a község birtokosai. A XVIII. század végén Pil és Horny Pial alakban tót nevével is találkozunk, habár a község mindenkor magyar volt. Két temploma van. A katholikus 1830-ban, a református 1838-ban épült. Postája Garamlök, távirója és vasúti állomása Alsóvárad.
Felsőtárnok.
Felsőtárnok a Garamvölgy közelében fekvő tót kisközség, 318 róm. kath. lakossal. E község 1424-ben szerepel először Felseutharnoka alakban, mint a saskői vár tartozéka; később a kincstár tulajdonába került. Már 1563-ban, a mikor Dóczy Gábor volt a földesura, Felseő Thernavka alakban félig magyar, félig tót néven találjuk említve, míg azután később Trnavka lett a neve. Temploma nincsen. Postája Nagylócsa, távirója Gaamszentkereszt, vasúti állomása Geletnek.
Felsőtóti.
Felsőtóti, a körmöczbányai völgyben fekvő tót kisközség, 350 róm. kath. és ág. ev. vallású lakossal. Hajdan Windischdorf néven német telepes község volt. Később eltótosították Hornavesz-re. Nagy Lajos király 1382 augusztus hó 20-án itt tartózkodott és innen keltezte Körmöczligetre vonatkozó adománylevelét, melyet Körmöczbánya város levéltára (Tomus I. Fons 23. Fasc. I.) alatt őriz. 1429-ben is szerepel Zsigmond király egyik oklevelében, melylyel a községet Körmöczbánya városnak adja zálogba. 1451-ben itt tartotta főhadiszállását Hunyady János, mikor Giskra ellen Körmöczbányára indult. A mult század elején lakosai még németek voltak és csak azóta tótosodtak el. Temploma nincsen. Postája, távirója és vasúti állomása Körmöczbánya.
Felsővárad.
Felsővárad, garammenti magyar kisközség, nagyobbára ev. ref. vallású lakosokkal, kiknek száma 206. E községnek a XVI. század elején a Harasztiak voltak az urai. Máskülönben sorsa összefügg Alsóvárad községével, egész a XVII. század második feléig, a mikor az Eszterházyakon kivül a Kazyak is birtokosai, a mult század elején pedig a Kazyak, Majthényiek, a Gyárfás és a Litassy család. Még a mult század elején itt erős hid volt a Garamon. Templom a községben nincsen. Postája, távirója és vasúti állomása Alsóvárad.
Felsőzsadány.
Felsőzsadány, a Garamvölgybe nyiló kelői völgyben fekvő tót kisközség, 490 róm. kath. vallású lakossal. E község a revistyei vár tartozéka 29volt és első birtokosai a Dóczyak voltak, kikről már a XV. század elején találunk említést; a XVI. század végén ők építették a templomot. A község ekkor Zdena alakban van említve, melyből később Zdánya, majd Sdány lett. A mult század elején savanyúvizéről is ismeretes volt. Későbbi tulajdonosa a kincstár lett s most is az. Postája Geletnek, távirója és vasúti állomása Geletnek-Szkleno.
Fenyőkosztolány.
Fenyőkosztolány, az aranyosmaróti járásban fekvő tót kisközség, 1127 róm. kath. vallású lakossal. E község előbb Hrussó vár tartozéka volt és mint ilyent találjuk említve 1424-ben, a mikor neve Fenyekostolan alakban fordul elő. Mátyás királynak egy 1486-iki oklevelében Kosztellan néven szerepel. Később a tapolcsányi uradalomhoz tartozott és a mint annak urai változtak, úgy változtatta e község is gazdáját. 1537-ben Hrussói János volt a birtokosa, aki itt valami bányát nyitott meg. A község határában van az úgynevezett Zsiványtorony, mely úgy látszik a hrussói várhoz tartozott és annak egyik elővédműve volt. Később valószinűleg rablóknak szolgált tanyául és innen vette mostani elnevezését. A tapolcsányi uradalmat Károly Lajos cs. és kir. főherczeg a mult század végén vette meg és örököseitől vásárolta József főherczeg. Egyháza már 1332 előtt fennállott, de elpusztult és a mostani katholikus templomot Keglevich Zsigmond biboros építtette 1797-ben. A mult század elején, a Breszó nevű irtvány-telep mellett aranybányát kezdtek mívelni, de később abbahagyták. Ugyanakkor üveghuta is volt itt. A határban gazdag barnaszénbánya van, mely József Ágost főherczeg tulajdona. E községhez tartoznak Kazimir, Alsó és Felsőlucsnó, Drienki, Nemcsek, Bresov, Boriszko, Levászovszka, Lukácsov, Bosiak, Modos-Victoris, Halastó és Horka irtványos telepek és puszták is. A község postája és távirója Aranyosmarót, vasúti állomása Kistapolcsány.

FÜSS. - A BARLANGHY-FÉLE KASTÉLY (MOST ELBOGEN KÁROLYÉ).
Saját felvételünk
Füss.
Füss, a Zsitvavölgy közelében fekvőt tót kisközség, 1457 róm. kath. vallású lakossal. E község már 1075-ben a Géza király által a szent-benedeki apátság számára kiállított alapító oklevélben szerepel. A pápai tizedszedők jegyzékében Fus alakban van felemlítve. 1371-ben Pogan de Fyus a birtokosa. 1386-ban mint Ghymes vár tartozéka szerepel és a Forgáchok az urai. 1391-ben a Füssy családból Zsigmond szerepel, 1413-ban László, 1414-ben László és János, kiknek fiai 1496-ban Füst, Pozbát és Gyekenest is bírták. 1516-ban Lajos király ghymesi Forgách Györgyöt, Hindi Porkoláb Ferenczet és Vezelei 30Miklóst (Nicolaus literatus de Vezele) megerősítette itteni birtokaikban. Az 1657-iki összeirásban e községben 14 elpusztult telket találtak. Később a gróf Festetich, Balogh, Bencsik és a Barlanghy családok voltak a földesurai, most pedig gróf Barbó Antal Józsefnek, Tarisch Kajetánnak, Elbogen Károlynak, Rudnyánszky Jánosnak és Kún Miklósnak van itt nagyobb birtoka és kastélya vagy urilaka. A Barbó-féle kastély a Bencsik családé volt. Ennek egyik leánya Bencsik Irma, Barbó Miksa grófhoz ment férjhez s ennek révén került a gróf Barbó Miksa tulajdonába. Elbogen Károly kastélyát Barlanghy László építtette 1862-ben, tőle Lipthay Ágoston örökölte, ettől pedig 1896-ban a mostani tulajdonos vette meg. Tarisch Kajetán kastélya a mult század elején a Balogh-családé volt. 1848 után Dissebarth báró tulajdonába került, kitől 1858-ban báró Rüdt kezére jutott, s ettől vásárolta meg 1890-ben mostani birtokosa. Katholikus temploma 1332 előtt már fennállott, de elpusztult. A mostani templomot a réginek helyén 1741-ben építették, toronynyal azonban csak a mult század elején látták el. E községhez tartoznak Dombócz, Felsőerdő, Kis-Dombócz és Papharaszt puszták, mely utóbbiról a nép azt tartja, hogy ott valaha kolostor állott. Ennek ma már nyoma sincsen. A községnek van postája; távirója és vasúti állomása pedig Mánya.

FÜSS. - A BALOGH-FÉLE KASTÉLY (MOST TARISCH KAJETÁN UTÓDAIÉ).
Saját felvételünk
Garamapáti.
Garamapáti, a lévai járásban, Hont vármegye határán fekvő tót kisközség, 201 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a szent-benedeki apátsághoz tartozott, azután az esztergomi káptalan lett a birtokosa. A pápai tizedszedők jegyzékében is megtaláljuk Epati elferdített alakban, a mikor papja 12 garast fizetett, tehát már nagyobb község lehetett. A XVIII. század második felében Vieszka-Apáthi, majd egész tótosan Opatócz néven van említve. Templom nincsen a községben. Postája Garamújfalu, távirója és vasúti állomása Léva.
Garamdamásd.
Garamdamásd, garamvölgyi magyar kisközség, 1450, túlnyomóan róm. katholikus lakossal. Az esztergomi káptalan levéltárában 1359-ben van róla említés. Később a lekéri apát a földesura. A mult század elején a község híres volt marhatenyésztéséről. Templom nincsen a községben. Vasúti állomása van, de postája Lekér, táviró állomása meg Oroszka. Ide tartozik Garamdamásd puszta is.
Garamkelecsény.
Garamkelecsény, Léva közelében fekvő tót kisközség, 1368 róm. kath. vallású lakossal. E községről már 1209-ben találunk említést egy azon kori oklevélben. 1390-ben Sárai László az ura. A XV. század közepén azonban Lévai János és a szent-benedeki káptalan pörösködnek miatta. 1489-ben az elpusztított 31községek között van említve. Folyvást a mai nevén szerepel, így 1506-ban is, a mikor Ulászló a Harasztiakat az időközben elzálogosított birtokba vezetteti. 1618-ban már mint a lévai vár tartozéka, Keleczeny alakban, egyike volt a vármegye behódolt községeinek. Ezen túl azután Léva várának urai a birtokosai. 1797-ben teljesen puszta község volt, a mit a községházán őrzött egykorú oklevél bizonyít, mely szerint akkoriban Jaklin Miklós, Olsa Mátyás, Móré Zsigmond, Névery Ádám és Nagy Mátyás felhivást bocsátanak ki az iránt, hogy a kik e puszta helyen meg akarnak szállani és házakat építeni, azokat a nevezettek mindenben támogatni fogják, sőt a szükséges vetőmagvakat ingyen bocsátják rendelkezésükre, a községhez tartozó malmot pedig szintén a falubelieknek, illetve a letelepülőknek engedik át használatra. E felhivásnak volt is foganatja, mert néhány évvel később már lakott községet találunk itt. A községet azonban 1830-ban a tűz pusztította el. Katholikus temploma megrongálva bár, de a településkor már fennállott, mert 1784-ben épült. A község postája, távirója és vasúti állomása Léva.

FÜSS. - A BENCSIK-FÉLE KASTÉLY. (MOST GRÓF BARBÓ MIKSÁÉ).
Saját felvételünk
Garamkeszi.
Garamkeszi, Léva közelében fekvő tót kisközség, 1232 róm. kath. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében szerepel Kezt elferdítet néven. 1311-ben említve van a trencséni Csák Máté által feldúlt községek között, 1390 körül már Sárai Lászlót találjuk itt, később a Lévaiakat és a Harasztiakat, a mikor már mint a lévai vár tartozéka szerepel és annak sorsában osztozik. Egyike az 1618-ban a törököknek behódolt barsi községeknek és ekkor Tót-Keszi néven említik, míg a mult század elején Kosihi tót neve is van. Itt esett el a törökök elleni harczban Koháry István kapitány. Léva vára alatt sebesült meg, de lova egész Garamkeszi határáig hurczolta maga után. A helyen, a hol holttestét találták, kis kápolnát emeltek, hol kőbe vésve a következő felirat olvasható:
Ad Levam dextre Stephanus pugnando Koháry
Pro patria moritur, Caesare proque Deo.
In conflictu generali cum Turcis habita die decima nona Julii Anno Domini 1664.
obtenta insigni victoria hoc loco occubuit. Ora itaque pro eodem, reqiescat in pace.
32A községben levő kath. templom építési ideje ismeretlen. Legutóbb 1901-ben restaurálták és uj toronynyal látták el. A község postája Garamújfalu, távirója és vasúti állomása Léva.
Garamkürtös.
Garamkürtös, a garamszentkereszti járásban fekvő tót kisközség, 787 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan érsekségi birtok, mely 1311-ben a Csák Máté által feldúlt községek között van említve. Akkoriban Kürt volt a neve, később azután már Trubin tót néven találjuk és a beszterczebányai püspök a földesura. 1544-ben itt tartott pihenőt csapatával Nyáry Ferencz kapitány, a mikor a törökök által szorongatott Balassa Menyhért felszabadítására Lévára indult. Kath. templomáról 1487-ben már mint régi egyházról van említés. Verancsics érsek 1572-ben szintén mint régit említi és mint ilyen szerepel Pázmány munkájában is. A templom, noha több izben rontottak rajta a javításokkal, gótikus részletekkel bír. Postája van a községnek, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt.
Garamlök.
Garamlök, a Garamvölgy szélén fekvő magyar kisközség, 2988 róm. kath. és református vallású lakossal. E község szintén a lévai vár tartozéka volt és az idők folyamán annak az urai bírták, mígnem az Eszterházyak tulajdonába ment át, a kiktől a lévai uradalmat a Schöeller család vette meg. A XVIII. század vége felé híres lótenyésztése volt. Most a Schöeller-féle uradalomnak van itt nagyobbszabású szeszgyára. A község határában, a hagyomány szerint, valaha a vörös barátok klastroma volt. A faluban református templom van, mely 1785-ben épült és egy kath. kápolna, melyet 1860-ban emeltek. Posta van a községben, távirója és vasúti állomása Alsóvárad. Ide tartozik Felsőmajor puszta is.
Garammindszent.
Garammindszent, a Garamvölgyben fekvő tót kisközség, 337 róm. kath. lakossal. Már a XIV. század közepén szerepelt, mint a szent-benedeki apátság birtoka Veszka néven. 1538-ban Vijeszka alakban az esztergomi káptalan birtokában találjuk, azután a saskői vár tartozéka és a Dóczyak birtoka. A község templomában nyugszik Dóczy Zsigmond és a sírbolt emléktáblájának felirata a következő:
"Spectabilis et Magnificus Dominus Dominus Sigismundus Dóczy de Nagy Luczye, Liber Baro Arcium Saskő et Revistye, in Virovitz, Gálos, Baar et Sarfia Dominus, qui in horribili Zernoviensium a saevissimo Turca depopulatione captus, una cum uxore Eufrosyna Kayzerin, illa quidem ablata ipse etiam auferri mire tentat, verum infirmitate gravatus, post ablatam vitae sociam et amissas facultates etiam vitam sibi auferri brachio turcico ultro generose expostulavit An. 1647 die 4. aug. aetatis suae 45. Cui mestus frater, natu senior, affigi curavit. S. A. M. D. D. M. D."
A község 1665-ben a törököktől sokat szenvedett. A Dóczyak után az uradalom előbb a kincstárra, azután az esztergomi káptalanra szállott. Temploma ősrégi, azonban már gyakran átépítették. Postája, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt.
Garammikola.
Garammikola, a Garamvölgyben fekvő magyar kisközség, 1846, nagyobbára református lakossal. E község a szent-benedeki apátság javára a Géza király által 1075-ben kiállított alapító oklevélben már szerepel. A pápai tizedszedők lajstromában Michela alakban találjuk említve. 1351-ben Lajos király Barachkay Miklós és István javára iktató parancsot ad ki, melyben András nevű mikolai birtokos is említtetik. 1434-ben Lévai Péter kapja Zsigmond királytól adományul, azonban 1466-ban már a Lábatlan családbelieket iktatják be. 1506-ban Haraszti Ferencz és neje bírja, 1512-ben pedig ismét a Lévaiakat uralja, a mikor Lévai Zsigmond és Haraszti Ferencz a mária-családi páloszárdának ajándékozzák. 1565-ben Miksa király egyéb birtokokkal együtt az esztergomi káptalannak adja, de később többen osztozkodnak rajta, ú. m. az elefánti zárda, a királyi közalapítvány és az Eszterházyak. Az 1663-iki török dúlás alatt részben elpusztult. A mult század elején Garam-Mikula néven szerepel. Református temploma 1779-ben épült. Postája, távirója és vasúti állomása Zseliz. Ide tartozik Széplak puszta is.
Garamrév.
Garamrév, garammenti tót kisközség. Lakosai katholikusok, számuk 504. Szintén egyike azoknak a községeknek, melyet Géza király alapító 33levelében 1075-ben szerepelnek. Ez oklevélben Boznicza néven van említve, de az apátság a községnek csak felét kapta. 1237-ben IV. Béla e község adójának kétharmadát itéli oda a szent-benedeki apátságnak. 1358-ban az apátság birtokai között a németes Wosnische néven van feljegyezve. 1563-ban Dóczy Gábor kap rá donácziót és ekkor már Voznicza néven szerepel. Ez a község is sokat szenvedett a törököktől. A Dóczyak után a kincstár lett a földesúr, s ez itt birtokos ma is. Kath. temploma azelőtt is volt, de elpusztult; a mostani templom pedig 1845-ben épült. A községben nagyon érdekes szerkezetű, hosszú, függő sodronyhid vezet át a Garamon. Postája és távirója Zsarnócza. Saját vasúti állomása van.

A GARAMRÉVI SODRONYKÖTÉLHÍD.
Saját felvételünk
Garamszentbenedek.
Garamszentbenedek, a Garamvölgy legszebb pontján, az ú. n. tót kapun túl, a szűkülő völgynyílás elején fekszik. Garamszentbenedek, magyar és tót kisközség, 1162, legnagyobb részben róm. kath. lakossal. A híres szentbenedeki apátság székhelye, melyet 1075-ben Géza király alapított. Itt állott a benczés szerzetesek híres monostora és díszes egyháza. Az apátság alapító levelét megerősíti később II. István, II. Endre, IV. Béla és I. Károly. Időközben 1156-ban Martirius esztergomi érsek erősíti meg Szent László adománylevelét, míg II. István 1124-ben a tiszai halászatot adományozza az apátságnak. II. Endre 1209-ben a főpapi jelvények viselésének jogát eszközli ki a pápától az apát számára. III. Incze pápa 1209-ben megerősíti a monostor jogait, mig II. Endre a monostor népeit részesíti kiváltságokban, a mikor is Ivó volt a monostor apátja. 1212-ben Szent Erzsébet megerősíti II. István adománylevelét. 1217-ben András király felruházza Szent-Benedek mezővárost ugyanazokkal a jogokkal, melyekkel akkoriban Székesfehérvár, Pest és Ó-Buda bírt; e jogokban az újonnan ide települő magyarok, szászok és tótok is részesültek, felmentvén őket minden adó és vám alól. 1225-26-ban Lőrincz, 1228-ban Cena volt az apát, ki a makranczos udvardi jobbágyokat úgy büntette, hogy a fél fejüket leborotváltatta. Ugyanekkor már az apátság mint hiteles hely működik. 1269-ben Dénes comes Barbata nevű birtokát adja az apátságnak. 1272-ben V. Istvántól újabb adománylevelet kap. Ez időben Selmeczbánya rendszeres adót fizet az 34apátságnak. 1292-ben Mihály és Endre mesterek Rosznicza földjét adományozzák az apátságnak. A szent-benedeki monostort, Albert király halála után következett trónvillongás idején, az Erzsébet királyné fia pártjára állott körmöcziek, zólyomiak és ujbányaiak elfoglalták és felégették, miért is Rozgonyi Simon, egri püspök 1442 május végén Selmeczbányát ostrom alá vette. De a kolostor csakhamar felépült, azonban a husziták kezébe került, kiktől 1451-ben Hunyady János foglalta vissza. Ekkor erősítették meg a monostort védművekkel és fallal. 1483-ban készült el újra a templom és ekkor szentelték fel másodszor. 1462-ben Mátyás király a hiteles hely elveszett pecsétje helyett új pecsétet adományoz az apátságnak és azonkívül becses ereklyéket, többek között az üdvözítő ruhadarabját, Krisztus vérével, melyet a király II. Pál pápától kapott. 1528-ban Jakab apát lemond az apátságról Thuróczy Miklós javára, 1536-ban azonban már Ferdinánd király adja ki azt a rendeletet, melynek alapján az esztergomi káptalan az apátságot és birtokait magához válthatja. 1565-ben már a káptalan királyi adomány czímén az apátság tényleges birtokosa és birtokai "Szentbenedeki uradalom" czím alatt szerepelnek. Több izben volt a törökök kezében, a kik természetesen erősen megrongálták. 1623-ban Bethlen Gábor vezére: Horváth István tartotta megszállva, 1703 október 30-án, a Rákóczy-féle szabadságharcz alatt Schlick és Forgách hadai bevették és 1709-ig a császári csapatok tartották megszállva. 1714-ben a pestis pusztított a községben és a vármegye területén, de a Szent Kereszt feltalálásának emléknapján megszünt. Ennek az emlékezetére a vármegye az apátsági templom közelében, hegytetőn, kápolnát emeltetett, melyben évenként e nap emlékére nagy hálaadó isteni tiszteletet tartanak. 1783 április 26-án és ez után több ízben tartotta itt a vármegye gyűléseit. Az apátsági templom a monostorral együtt 1881-ben leégett, de legutóbb alaposan és stylszerűen restaurálták és Simor János herczegprimás 1889 szeptember 29-én fényes ünnepséggel szentelte fel. A templom sírboltjában nyugszik Koháry István, a Léva ostrománál elesett kapitány és a Koháry család több tagja. A templomra a Koháry és a Keglevich családok 3375 forint alapítványt tettek, Galgóczy püspök meg a szegények javára 3465 forintot helyezett el. A községhez tartozó dűlő-nevek is érdekesek. A Varticska dűlő egy hajdani őrtorony helyét jelzi. A Szent-Kereszt dűlő azelőtt szőlő volt, melynek termését Szent-Keresztre az érseki nyaralóba szállították. A Zsemléki dűlő a mult században Zsemléky esztergomi kanonok birtoka 35volt. Az apátsági templomon kívül még egy kath. temploma van a községnek. A község határában kőszéntelepek vannak, de ezek nincsenek mívelés alatt. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása.

GARAMSZENTBENEDEK - A ZÁRDA DÉLI OLDALA.
Saját felvételünk

GARAMSZENTBENEDEK - A FOGADALMI KÁPOLNA.
Saját felvételünk
Garamszentgyörgy.
Garamszentgyörgy, Garammenti magyar kisközség, túlnyomóan ev. ref. vallású lakosokkal, kiknek száma 1192. Ez is azok között a községek között van felemlítve, melyeket Csák Máté 1311-ben elpusztított, a mi azt bizonyítja, hogy a község akkoriban már az esztergomi érsekség birtoka volt, miután tudjuk, hogy Csák Máté ez időben az érseki birtokokat pusztította. Mindvégig az esztergomi érsek maradt a földesura és a nagysallói uradalomhoz tartozott. Róm. kath. temploma 1499-ben épült, átmeneti román gót stilben, de az idők folyamán sokat rontottak rajta. A ref. templom új és 1879-ben épült. A XVIII. század végén a községnek híres ló- és marhatenyésztése volt. Postája Nagysáró, távirója és vasúti állomása Nagysalló.

GARAMSZENTKERESZT. A PÜSPÖKI KASTÉLY.
Saját felvételünk
Garamszentkereszt.
Garamszentkereszt, a Garamvölgyben fekvő magyar és tót kisközség, 1390 r. kath. lakossal, kik között a tótok túlsúlyban vannak. E községben benedekrendi apátság volt, mely sok viszontagság után a többi barsmegyei apátságok sorsára jutva, feloszlott; birtokai az esztergomi érsekségnek, később pedig részben a beszterczebányai püspökségnek jutottak, a czim "Abbatia S. Crucis iuxta Granum" fennmaradt, s utoljára Novák Ferencz győri székesegyházi kanonok viselte. (Czinár Mór "Monasterologia Regni Hungariae" Tom. I. pag. 301.) Az alapító oklevélben Villa Keresztur in terra Susoly körülirással szeepel, míg 1246-ban Oppidum Keresztur és villa S. Crucis de Susal alakban. IV. Béla a község adójának kétharmadát itéli oda az apátságnak. 1246-ban Vancsay István esztergomi érsek az ide települő lakosoknak 3 évre adómentességet engedélyez és megállapítja a várgróf, a vicecomes és a plébános járandóságát. 1488-ban az esztergomi érseknek itt vámja volt. 1527-ben már Zenthkereszt alias Keresztur körülirással említik, mikor régi gótikus egyháza is említve van. 1664-ben Souches tábornok itt nagy győzelmet aratott a törökökön, ellenben 1678-ban Thököly Imre csatát vesztett. Az esztergomi érsekség szentkereszti uradalmához a XVII. század végén a következő községek tartoztak: Nagy-Lócsa, Preszta-Wlk, Trubin, Kis-Lócsa, Új-Lehota, Jano-Lehota, Koszorén, Szlaska, Kaproncza, Lutilla, Kremniczka, Bartos-Lehotka, Jasztrabi, Pityelowá, Nyewolno, Németi, Csejkő és Szőlős. 36Ezeket később a beszterczebányai püspökség uradalmához csatolták és akkor Heiligen-Kreitz német nevével is találkozunk. 1726-ban az egész község a templommal együtt tűzvész martaléka lett. A Rákóczy-féle szabadságharcz alatt is szerepelt, a mikor 1706 szeptember 28-án Stahremberg császári vezér bevette. A XVII. század vége felé a vármegye itt is tartotta közgyűlését, a mostani püspöki palotában, mely már Pázmány Péter előtt mint várkastély fennállott. Pázmány 1631-ben romjaiból felépíttette, míg Lippay érsek bástyákkal és tornyokkal erősítette meg. Moyses István beszterczebányai püspök a tornyokat egy emelettel magasabbra emeltette és Dr. Rimély Károly jelenlegi püspök a kastélyt ujonnan épült nagyszabásu diszes lépcsőházzal látta el. E kastélyban halt meg Pázmány Péter karjai között Forgách Ferencz esztergomi érsek. A XVIII. század végén a kastély a beszterczebányai püspökké lett. 1690-ben itt már megalakult a varga-czéh. E község különben a pápai tizedszedők jegyzékében is előfordul. Ősi, XIV. századbeli temploma elpusztult és helyére építtette Zerdahelyi Gábor beszterczebányai püspök 1806-ban a mostani díszes templomot, melynek sírboltjában Berchtoldt Ferencz, Zerdahelyi Gábor, Belánszky József és Moyses István beszterczebányai püspökök pihennek. A templomban egy nagybecsű, gótikus, zománczos, aranyozott, ezüstkehely van. E községben tartotta kirándulása alkalmával gyűlését 1874-ben a történelmi társulat, gróf Mikó Imre, valamint Horváth Mihály és Ipolyi Arnold püspökök elnöklete alatt. A község határa gazdag kitünő bazaltban. Van itt nagyobb szabású malomkőbánya és gyár is. Kőszene is van, de még nem bányászszák. A lakosok kaszinóegyesületet és katholikus kört tartanak fenn. A község járási székhely, van postája, távirója és vasúti állomása.
Garamszőlős.
Garamszőlős, a Garamvölgyben fekvő kisközség, 1246 kath. vallású, tót lakossal. Hajdan besenyők lakták. Szintén egyike a Géza király által a szentbenedeki apátságnak adományozott községeknek, 6 ház és három telek kivételével, melyek a barsi várjobbágyoké voltak. Az alapító levélben Sceulleus néven van feljegyezve. A tatárjárás után az esztergomi érsek foglalta el, de 1277-ben Márton szent-benedeki apát már visszaköveteli Fülöp esztergomi érsektől. Később, mikor a beszterczebányai püspökség felállíttatott, ez lett a földesura. A községet a törökök először 1573-ban, másodszor pedig 1622-ban feldúlták, a mikor több mint száz lakosát rabszíjra fűzve elhurczolták. Belánszky püspök itt a mult század elején szép püspöki nyaralót építtetett, mely azonban most már magántulajdon és teljesen elhanyagolt állapotban van. Ugyanekkor találkozunk a község Ribnik (Halastó) hangzású tót nevével is, mely kétségkívül onnan ered, mert határában volt a szentbenedeki benczések halastava. A Szentbenedek átellenében levő rétek mai neve is "Kerektó." Akkoriban sok szőleje volt a községnek, mely jövedelmének egyik főforrását képezte. A község határában levő Teplicza nevű sziklából meleg forrás fakad, mely télen sem fagy be. Vize a községen átfolyik és azon alul, a réteken eltünik. Ősi katholikus temploma már a XIV. században fennállott, azonban a törökvilágban elpusztult. Mostani temploma 1771-ben épült. A község határában kitünő minőségű trachit-tufa van és erdejében földsánczok maradványai láthatók, melyeknek minéműsége azonban még nincs megállapítva. A község postája, távirója és vasúti állomása Nagykoszmály.
Garamujfalu.
Garamújfalu, Léva fölött fekvő tót kisközség, 2671 róm. kath. lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében Nova Villa alakban van megemlítve és minden jel arra mutat, hogy a tizedszedők nem más községet értettek alatta. Hajdan a lévai várhoz tartozott, de 1367-ben a lévai vár birtokai közül kiszakíttatott és 1381-ben Deméndi László és hozzátartozói kapták királyi adományképen. A XVIII. század végén már német és tót neveivel is találkozunk; ezek Neudorf és Novejsza. Akkoriban és később, a mult század első felében a Lipthay, az Urbanovszky és a Jesszenszky családok voltak a nemesi birtokosai, most pedig Lipthay Lászlónak van itt nagyobb birtoka, az ide tartozó Puszta-Szentkereszten pedig Benkovich Ernőnek. Katholikus temploma ősrégi és 1773-ban újíttatott meg. A községben van posta, távirója és vasúti állomása pedig Léva. Ide tartozik még Kamenyecz, Zábród, Újmajor puszta is.
37Garamvezekény.
Garamvezekény, garamvölgyi magyar kisközség, 1916 túlnyomóan református vallású lakossal. E községet egy 1209-iki határperről szóló oklevél Wezeken alakban említi. 1273 körül István mester Amade comes fia a bényi apátságnak hagyományozza. 1351-ben a Vezekényi családról találunk feljegyzést, mely család nyilván akkori birtokosa volt. 1281 után a pápai tizedszedők jegyzékében is előfordul Veseqen alakban, még pedig 12 garas tizeddel, a mi azt bizonyítja, hogy akkor már jelentékenyebb község lehetett. 1565-ben az esztergomi káptalan is szerepel birtokosai között, azonban később már az Eszterházy és az Amade család a birtokosa, most pedig gróf Breunner Ágoston örökösei. A községben két templom van. A kath. templom 1882-ben, a református pedig 1786-ban épült. A község postája Lekér, távirója Oroszka, vasúti állomása pedig Garamdamásd.
Geletnek.
Geletnek, a Garamvölgyben fekvő tót kisközség, 911 róm. kath. vallású lakossal. Közjegyzőségi és m. kir. erdőgondnoksági székhely. Géza fejedelem 1075-ben a község felét a szent-benedeki apátságnak adományozza, a mikor az oklevélben Gelednuk néven találjuk említve. 1237-ben IV. Béla a község adójának két harmadát ítéli oda az apátságnak. A tatárjárás után a pápai tizedszedők jegyzékében Gelenek alakban van felemlítve és papja 12 garast fizetett. 1483-ban már Kálnai László barsi főispán a földesura és ő építtette az itteni katholikus templomot is, melyet 1508-ban átalakítottak. Gótikus részletei maig is látszanak. 1494-ben már mint várost találjuk említve és mint mezőváros szerepel még 1637-ben is. Ez időből való pecsétnyomóját a községházán őrzik. A Kálnaiak után a Dóczyak birtokába került, kik itt erős várkastélyt is építtettek, melyet Thököly Imre is vívott és részben le is rombolt. 1663-ban a török pusztította el a községet. Azután a kir. kincstár birtokába került és maig is az a tulajdonosa. A Dóczy-féle várkastélyt később - alakját meghagyva - restaurálták. 1728-ban a község teljesen leégett és templomának is csak a szentélye maradt meg. 1900-ban a község határában négy kiló ezüstpénzt találtak I. Lipót idejéből. A leletet az államkincstár beváltotta. A község határában kitünő trachit- és édesvízi kvarczbányák vannak, melyeknek köveiből híres malomköveket faragnak. A községnek Hlinik volt a tót neve. A mult század elején ide tartozott egy Záhorcsa nevű telep is, melynek 56 lakosa volt. Van postája, távirója és vasúti állomása.

GELETNEK. - A DÓCZY-FÉLE KASTÉLY (MOST A KINCSTÁRÉ).
Saját felvételünk
Gesztőcz.
Gesztőcz, Aranyosmarót közelében fekvő tót kisközség, 445 róm. kath. vallású lakossal. Mátyás királynak egyik 1486-iki oklevelében, mint Lábatlan Gergelynek adományozott község Hestheolcz alakban szerepel. Később 38már a maróti uradalom birtokai között találjuk említve, azonban a XVIII. század végén és a mult század elején, a mikor Hosztovcze tót neve is van, a Szirányi, Klobusiczky és báró Weisz családokat találjuk itt, míg most Szirányi Sándornak és Klobusiczky Jánosnak van itt nagyobb birtoka. Templom a községben nincsen. Postája Nagyszelezsény, távirója és vasúti állomása pedig Aranyosmarót. A községhez tartoznak Bolkov és Krásznó puszták is.
Gyékényes.
Gyékényes, a verebélyi járásban, a Garamvölgy közelében fekvő magyar és tót kisközség, 691 róm. kath. lakossal. Az esztergomi keresztesek conventjének 1290 februárius 20-án kelt oklevele bizonyítja, hogy a conventnek Gekenus nevű bars-megyei birtokát, melyet Rathold comes fiának Tamásnak zálogba adott, az illető a kitüzött határnapra nem adta vissza. 1496-ban Füssy László fiai, László és János bírják. 1516-ban ezeket birtokukban Lajos király is megerősíti. A XVIII. században találkozunk itt az Eszterházyakkal és később a közalapítványi uradalom birtoka. 1663-ban a török hordák dúlták fel a községet, de ebben az időben nem találjuk nyomát annak, hogy volt-e akkor nemesi birtokosa, vagy sem? Templom a községben nincsen. Postája Nagykálna, távirója és vasúti állomása pedig Alsóvárad.
Gyertyánfaélesmart.
Gyertyánfaélesmart, a Garamvölgybe nyíló klaki völgyben fekvő tót kisközség 955 róm. kath. vallású lakossal. Azelőtt két község volt. Gyertyánfa, tótul Hrabicsó, önálló község volt, Élesmart pedig vagyis Osztrogrün, Klakk községhez tartozott. Élesmart hajdan irtványos telep volt és a revistyei uradalomhoz tartozott, melynek sorsában osztozott. Most a magyar királyi kincstárnak van itt nagyobb erdőbirtoka. Templom nincs a községben. Postája Felsőhámor, távirója és vasúti állomása pedig Zsarnócza. Ide tartozik Csertyaze telep is.
Határkelecsény.
Határkelecsény, Zólyom vármegye határán fekvő tót kisközség, 222 róm. kath. vallású lakossal. E község a saskői vár tartozéka volt. Hagyomány szerint hajdan a Dallos felé vezető völgyben feküdt, azonban a lakosok a török dúlások alatt a hegyek közé menekültek és ott telepedtek meg. Azelőtt Klacsán volt a tót neve. A mult század elején, a mikor már a kincstár volt a földesura, üveghutája volt. Akkor még a temploma is fennállott, de annyira megrongálódott, hogy elpusztult és újat nem építettek helyette. Postája Jallna, távirója és vasúti állomása Garamberzencze.
Hecse.
Hecse, a Zsitvavölgy közelében fekvő tót kisközség, 398 róm. kath. lakossal. Ez a község már egy 1209-iki határperben előfordul. Később, de ugyanebben a században ismét találkozunk vele Hecha alakban, mint a ghymesi vár birtokával. 1265-ben a sághi prépostság alapító levelében is van róla említés, de később azután a maróti uradalomhoz tartozik és a XVIII. században Hecze és Hetscha néven is nevezik. A Migazzi családnak, illetve most már Erdődy-Migazzi Imrénének van itt birtoka. A község 1867-ben teljesen leégett. Temploma nincsen. Postája, távirója és vasúti állomása Taszár.
Hizér.
Hizér, a Zsitvavölgyben fekvő kisközség, nagyobbára tót ajkú lakosokkal, kiknek a száma 937. E község egy 1209-iki határperben Hirzeberek alakban van említve. A pápai tizedszedők jegyzékében is szerepel Hisebek elferdített és Hirzeberek javított alakban. 1386-ban Ghymes vár tartozéka és a Forgáchok az urai. Később a maróti uradalom birtokába kerül és Peluszki nevű dűlője még a Paluskák emlékét őrzi. A mult század elején Migazzi Kristóf hizéri birtokának egy kis részére, jutalom gyanánt, inscriptiót adott a Lakits családnak 31 évre; de mert az uradalom idejében nem követelte vissza, az 1852-iki ősiségi nyilt parancs alapján Lakits István tulajdonába ment át, ki ezt a községi lakosoknak eladta. A XVIII. század második felében háromféle néven találjuk említve. Magyarul Hézér, németül Hieserovitz és tótul Chicerovze. A községben csak kápolna van, mely 1842-ben épült. Postája, távirója és vasúti állomása Aranyosmarót.
Hölvény.
Hölvény, a Sár völgyében fekvő magyar kisközség, 412 ev. református lakossal. Mindenkor a sallói érseki uradalomhoz tartozott, melynek közelében is fekszik. Földesura a herczegprimás volt, kinek itt most is nagyobb birtoka van. A XVIII. század második felében Helyvén és tótul Hulvinka néven van említve. A régi hegyközség könyveit, melyek 1600-ban kezdődnek, még most is őrzik. 1849. április 19-én délelőtt 10 órakor innen indult 39a támadó sereg Nagysalló felé. A községben nincs templom. Postája, távirója és vasúti állomása Nagysalló.

HULL. - A MOTESICZKY-FÉLE URILAK (MOST DÓRA MIKLÓSÉ).
Saját felvételünk
Hull.
Hull, zsitvamenti kisközség, 773 magyar és tót lakossal, kik között azonban a tótok vannak túlsúlyban. Ez a község a nyitrai káptalannak 1290-ben kelt bizonyságlevelében szerepel, egyik birtokosa Salamon de Hull révén. Később azután gyakran változtak a birtokosai. Előbb a Motesiczky család, majd az Eszterházyak, Boronkayak, stb. bírták. Most Dóra Miklósnak van itt nagyobb birtoka és szép urilaka, melyet még a Motesiczkyek építtettek a mult század elején, kiktől Dóráék 1862-ben vásárolták a birtokkal együtt. A török dúlások alatt a község sokat szenvedett és az 1657-iki összeírás alkalmával 13 elpusztult telket találtak itt. Katholikus temploma 1861-ben épült. A község postája Ohaj, távirója és vasúti állomása Zsitvafödémes.
Irtványos.
Irtványos, Hont vármegye határán fekvő tót kisközség, 473 róm. kath. és ág. evangelikus vallású lakossal. Neve is elárulja, hogy irtványos telep volt. A revistyei uradalomhoz tartozott és azelőtt Kopanicza volt a tót neve. A revistyei uradalom birtokaival együtt a kincstár tulajdonába ment át, melynek itt most is nagyobb erdőbirtoka van. Lakosai többnyire favágók és bányászok. Határában a módertárói bányatársaságnak kisebb üzemű aranybányája van. E községnél 1848-ban a magyarok és a császáriak között kisebb ütközet volt. Katholikus templomának építési ideje meg nem állapítható. Ág. evangelikus temploma 1858-ban épült. A község postája és távirója Alsóhámor, vasúti állomása pedig Zsarnócza.
Jánosgyarmat.
Jánosgyarmat, a körmöczbányai hegyek között fekvő német kisközség, 1856 róm. kath. vallású lakossal. A XIV. században telepített német község, melyet akkori hospesének neve után Drechslerhai-nak neveztek. Később azután már Janó-Lehota tót nevével is találkozunk. Az esztergomi érsekségé volt és a szentkereszti uradalomhoz tartozott. Később a beszterczebányai püspökök lettek a birtokosai. Érdekes katholikus temploma a XV. században épült. 1487-ben már mindenesetre fennállott. A XVI. században Révay püspök restauráltatta a templomot. Lakosai a reformáczió idejében az ág. ev. vallásra tértek át. Az ellenreformáczió alatt, jó ideig, azzal vezették félre a katholikusokat, hogy lelkészeik látszólag a katholikus szertartások és formák 40betartásával végezték az isteni tiszteletet, mígnem azután lelkészeikkel együtt mégis kénytelenek voltak katholizálni. E községben született Barsi József (azelőtt Hammel) történetíró és statisztikus, a Magy. Tud. Akadémia tagja, kinek atyja itt kántortanító volt. 1804-ben az egész község leégett és a templom is megrongálódott, 1873-ban pedig a kolera látogatta meg a községet és megtizedelte lakosait. A községnek postája van, távirója és vasúti állomása pedig Garamszentkereszt. Ide tartozik Stale és Imre fürésztelep is.
Jánoshegy.
Jánoshegy, a körmöczbányai hegyekben fekvő német kisközség, 730 róm. kath. vallású lakossal. Szintén régi német telepes község, mely mint anyaegyház már 1100 körül említtetik. Ősi egyháza is a XIII. század elején épült, mert ebben a században már szerepel Keresztelő Szent Jánosnak szentelt egyháza. Azelőtt folyvást Perk, Perg, de leggyakrabban Berg néven találjuk említve. Földesura az esztergomi káptalan volt, később pedig a kincstár, melynek itt most is nagy erdőbirtoka van. Bányászata is már nagyon régi, talán egykorú Körmöczbánya városéval. Határában van az Anna-akna, mely még üzemben van, továbbá a Mátyás- és a Rudolf-aknák, melyek már rég üzemen kívül vannak helyezve és ama kor uralkodói után neveztettek el, melyben megnyittattak. E község lakosai, különösen az asszonyok, már a XVIII. században híres csipkeverők voltak. Ezt a körülményt Körmöczbánya város felhasználva, itt egy csipkeverő tanműhelyt létesített, melyet később azután a kormány vett át. E község határában 1849-ben a magyarok és a császáriak között véres ütközet volt. A községnek van postája és vasúti állomása, távirója pedig Körmöczbánya.
Jánosrét.
Jánosrét, ugyancsak a körmöczbányai hegyek között fekvő német kisközség, 983 róm. kath. és ág. ev. lakossal. Hajdan irtványos község, melyet állítólag első német telepítvényese után Honnes-Haj-nak neveztek, azonban ugyanakkor már Lucska tót nevével is találkozunk. Zsigmond király e községet 1429-ben Körmöczbánya városnak adja zálogba és ekkor már németek is laknak itt, a mi azt bizonyítja, hogy nem tisztán német telep volt. Dűlő elnevezései: mint Galgensberg, Freiung, Sanct Johannisschacht, szintén nagyon régiek, ép úgy fémbányászata is. Határában 1601-ben a körmöcziek és a német katonaság között harcz volt. Kath. temploma Ipolyi szerint XV. századbeli és gótikus részletekkel bír. Érdekes a körmöczi Mayer János codexe 1478-ból, melyet itt őriznek. Az 1544-iki canonica visitatio is már mint régi templomot említi. A mult század elején a kincstár volt a birtokosa. Postája, távirója és vasúti állomása Körmöczbánya.
Jallna.
Jallna, a Garamvölgyben, Zólyom vármegye közelében fekvő tót kisközség 200 róm. kath. lakossal. Hajdan a saskői vár tartozéka volt és az uradalommal együtt a kincstár birtokába került. A XVIII. század második felében híres szénégetők lakták. Katholikus temploma 1767-ben épült. A mult század elején Jálna és Jelna néven van említve. E községhez tartozott ugyanakkor Ladnó is, melynek 49 lakosa volt. Saját postája van, távirója és vasúti állomása pedig Garamberzencze. Ide tartozik Brezini kincstári gőzfürésztelep is.
Kalacsna.
Kalacsna, Nyitramegye határának közelében fekvő tót kisközség, 546 róm. kath. lakossal. 1355-ben Karachna alakban az Ozlani családbeliek perében szeepel először. Egy évvel később egy határjárási levélben van róla említés, 1365-ben pedig Lajos király a László oppelni herczeg által jogtalanul igényelt községet visszaadja Barachkai Miklós mesternek és ekkor Kalachna alakban van említve. 1395-ben Barachkai Lőrincz az elefánti pálosoknak adományozza, azután királyi birtok lesz és 1527-ben János király, több más községgel együtt, a Kistapolcsányi családnak adja. Ekkor hosszú ideig Kolecsno vagy Kolacsno tót néven a tapolcsányi uradalomhoz tartozik, de a XVII. század végétől a mult század elejéig a Bossányi, Rudnay és a Kvassay családok is osztozkodnak rajta. Most csak a Thonet családnak van itt nagyobb birtoka. A községben lévő régi kúriát még a Kvassayak építtették. A mult század elején a kolácsnói mész nagyon keresett czikk volt és a lakosok nagy része mészégetéssel foglalkozott. Templom e községben nincs, postája, távirója és vasúti állomása Nagyugrócz. Ide tartozik Szalas, Hlboke, Andrásova, Stepnicza, Diel és Valache telep is.
Kaproncza.
Kaproncza, Körmöczbánya közelében fekvő német kisközség, 1151 róm. kath. vallású lakossal. Egyike a régi német telepítvényes községeknek és 41mint ilyen Deutsch-Litta néven szerepelt. Az esztergomi érsekségé volt, azután pedig a beszterczebányai püspöké, kinek itt ma is nagyobb birtoka van. A XVIII. század vége felé már Kopernicza tót nevével is találkozunk. Egyháza már 1349-ben szerepel. Határában kiváló minőségű édesvízi kvarcz van, melyből nagy keresletnek örvendő malomkövek készülnek. A község postája, távirója és vasúti állomása Körmöczbánya.

A JÁNOSRÉTI TEMPLOM BELSEJE.
Saját felv.
Karvaly.
Karvaly, a körmöczbányai hegyek alatt fekvő tót kisközség, 459 róm. kath. vallású lakossal. Azelőtt Jasztraba volt a neve. 1478-ban Besztrebe néven találjuk említve, régi templomával, mely tehát a XIV. században épülhetett. Földesura az esztergomi érsek volt, azután a beszterczebányai püspök, ki itt ma is birtokos. Postája, távirója és vasúti állomása Bartos.
Kékellő.
Kékellő, a körmöczbányai hegyekben fekvő német kisközség 575 róm. kath. és ág. ev. lakossal. Szintén egyike a német telepes községeknek, mely 1331-ben már Blaufuss néven szerepel. Ugyanakkor szerepel régi temploma is, mely azonban időközben elpusztult. Új templomát Körmöczbánya város 1806-ban építtette. Később magyar és német nevével is találkozunk és pedig Palócz és Polowecz alakban. Postája, távirója és vasúti állomása Körmöczbánya.
Kelő.
Kelő, a nyitramegyei határ közelében fekvő tót kisközség, 788 róm. kath. vallású lakossal. Csak a XVI. században kezd szerepelni Prochott és Brodheim nevek alatt, mint az inségesek telepe, hova ezeket szén és mészégetés czéljából telepítették. Akkoriban a saskői uradalomhoz tartozott és a Dóczyak voltak az urai. Kath. templomát 1792-ben építtette a kincstár. Postája, távirója és vasúti állomása Geletnek. Ide tartoznak Kopanicza, Holub és Borovina telepek is.
Keresztúr.
Keresztúr, az aranyosmaróti járásban, a hrussói hegy alatt fekvő tót kisközség, 794 római katholikus lakossal. Hajdan Hrussóvár tartozéka volt, ma pedig Hrussó tartozik Keresztúrhoz. Mátyás király 1486-iki adománylevelében Sythua-Kereszthwr alakban említi. Később Hrussóvárával együtt a kistapolcsányi uradalomhoz tartozott és ennek sorsában osztozott. 1618-ban egyike volt a behódolt vármegyei községeknek. A mult század elején a német Hastein néven is említik. Római katholikus temploma a XVIII. század 42elején épült, postája, távirója és vasúti állomása Kistapolcsány. E községhez tartozik Ribrik és Hrussóvár. Hrussó vára már 1253-ban szerepel. 1347-ben Lajos király Tapolcsányi Gyula ispán fiának Miklós mesternek és András nevű rokonának kiállított adománylevélben "Castrum nostrum Hurusou" jelzővel említi. A XIV-ik században két várnagyáról találunk feljegyzést, az egyik volt Nicolaus de Peren, a másik pedig Vörös Bede. 1408-ban János esztergomi érsek birtokában találjuk a várat, ki azt Ilsvai Leusták nádor gyermekeinek adja át. Ez időben Hrwsso alakban találjuk a vár nevét megemlítve. 1468-ban Szapolyay Imre, Bebek György és Pál vallják fel a várat és a hozzátartozó helységeket Zelcheni Pál részére. Akkor a következő községek volak a vár tartozékai: Kenezecz, Maholya, Fenyekostolan, Pwztha-Lehota, Nagh-Lehota, Lewes, Boroch, Kerezthwr, Zykawa, Kenghy, Zkychew és Nyitrában Zelchen és Kowarcz. 1486-ban Mátyás király a várat tartozékaival együtt Lábatlan Gergelynek adományozza. 1492-ben Bajnai Both János és András a Verebélyi testvéreknek adják el, 1502-ben pedig Verebélyi György ismét eladja a falukkal együtt Radnai Holly Pálnak és Ákosházy Sárkány Ambrusnak, a kik azonban két évvel később Zablati Salczer trancséni és bajmóczi kapitánynak adják el. E század közepén már királyi birtok, a mikor az uradalmat Tapolcsányi Tamás és György kapják donatióban. Ettől fogva aztán állandóan a tapolcsányi uradalomhoz tartozik és annak sorsában osztozik. 1504-ban még Lavatincz és Leves községekkel is találkozunk Keresztúr határában, melyek azonban elpusztultak.
Kisfalud.
Kisfalud, zsitvavölgyi tót kisközség 345 róm. kath. vallású lakossal. E községről a pápai tizedszedők jegyzékében találunk először említést. Hajdan a kistapolcsányi uradalomhoz tartozott. 1479-ben Michael de Kisfalud a tulajdonosa, utóbb a Tajnayak veszik át. A család fiágon kihalva, ennek leányától, Ilonától, utóbb fia báró Révay Simon örökölte, ki jelenleg is bírja. 1618-ban a behódolt községek között találjuk említve. 1636-ban a törökök feldúlták. A XVII. századtól kezdve a Radvánszky, Kereskényi és a Zerdahelyi családok voltak a földesurai. Ez utóbbiaktól vásárolták meg a Tajnayak, akiknek a révén, mint már fentebb emlitettük, báró Révay Simon birtokába került. Már a XVI. században Vieszka tót nevével is találkozunk. Kath. templomát Szelepcsényi György érsek építtette, mihez az itteni nép érdekes és jellemző magyarázatot fűz, hogy t. i. Szelepcsényi György, mint kanászfiú, a templom helyén sertéseket legeltetett, miközben unalmát könyvek olvasásával űzte el. Az akkori földesúr észrevette a fiu hajlamát a könyvek iránt, felneveltette, papi pályára adta és így emelkedett a legmagasabb egyházi méltóságig. Ezért építtette hálából a templomot azon a helyen és fentartására is szép alapítványt tett. Az egyház birtokában több érdekes, régi ötvösmű van. A község postája és táviró-állomása Taszár, vasútja pedig Betekints.
Kiszelfalu.
Kiszelfalu, a Garamvölgy közelében fekvő tót kisközség, 627 róm. kath. vallású lakossal. 1487-ben Pichtofalva, 1556-ban Pythyefalva néven mint az esztergomi érsekség birtoka szerepel. Azután lett belőle Pytelova, majd Pytyelova, míg mostani nevét 1890-ben nyerte. Az érsekség után a beszterczebányai püspök lett a földesura, kinek itt ma is nagyobb birtoka van. Hagyomány szerint a község hajdan egészen a Garam mentén feküdt, hol azonban a török világban a különféle hadak járásának lévén kitéve, a lakosok lassanként a hegyek közé vonultak és ott telepedtek meg. Kath. temploma 1778-ban épült, de egy évvel később már megnagyobbíttatott. Postája Jallna, távirója és vasúti állomása Garamberzencze. Ide tartozik Brezini tanya is.
Kisapáti.
Kisapáti, a Zsitvavölgyben fekvő tót kisközség, 494 róm. kath. vallású lakossal. Egyházát már 1332-ben említik. A kistapolcsányi uradalomhoz tartozott, de azután az esztergomi káptalan lett az ura. Ez időben Male-Opatovcze tót nevével is találkozunk. Postája és távirója Aranyosmarót, vasúti állomása Kistapolcsány. Ide tartozik Hunyocz puszta is.
Kisaranyos.
Kisaranyos, Nyitra vármegye határán fekvő tót kisközség, 300 róm. kath. vallású lakossal. E község, melynek azelőtt Zlatnó volt a neve, az esztergomi káptalan levéltárában 1424-ben van említve. A patak homokjából aranyat mostak s úgylehet innen vette a mai nevét is. Földesura a 43Jeszenszky család volt és a birtokot báró Lindelof Henrik 1885-ben vette meg Jeszenszky Sándortól. A községhez tartozó Roszkos pusztán azelőtt agyagiparvállalat volt, mely azonban 1882 óta szünetel. Templom a községben nincs. Postája Velsicz, távirója és vasúti állomása Aranyosmarót. Határában egy várrom csekély maradványa látható.
Kisbisztricsény.
Kisbisztricsény, a Nyitravölgyben fekvő tót kisközség, 109 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a Lessenyei Nagy család volt az ura, azután a Matkovich család birtokába került és később a benedekfalvi Detrich családé lett. Határában bronzkori urnatemető van, melyből már sok régiség került a Nemzeti Múzeumba. Templom e községben nincs. Postája van, távirója és vasúti állomása Nyitraszeg.
Kisherestény.
Kisherestény, a zsitvavölgyi vasút közelében fekvő tót kisközség, 315 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Ghymes vár tartozéka volt és a Forgáchok voltak az urai. 1482-ben birtokosa Joannes Gyepes de Kis-Herestyén, 1542-ben pedig Nicolaus Gyepes de Kis-Herestyén. Újabbkori birtokosai voltak a Marsovszky család, Rainprecht Konstanczia, Haulik Károly és Szent-Ivány Oszkár. A XVIII. század végén Male Chrastani tót nevével is találkozunk. A községben csak temetőkápolna van, mely 1864-ben épült. Postája Nagyherestény, távirója és vasúti állomása Zsitvaújfalu.

KISTAPOLCSÁNY. - JÓZSEF FŐHERCZEG KASTÉLYA.
Saját felvételünk
Kiskálna.
Kiskálna, garammenti magyar kisközség, 431 ev. ref. vallású lakossal. Sorsa nagyjában összefügg Nagykálna községével. A XVI. században az esztergomi káptalan is földesura volt, a XVII. században pedig a Kálnay és a Pély-Nagy család, mely utóbbi még a XVIII. század végén is bírta, a mikor itt a Pélyeknek kiváló szőlőmívelésük, mintagazdaságuk, nagy malmuk és tejgazdaságuk volt. A Pélyek után a Majthényiak lettek a birtokosai, kiktől a mostani tulajdonos, báró Pittel Gyula vette meg, ki a Majthényi-féle cúriában lakik. 1784-ben az ó-barsi Garam-hidat ide helyezték át. 1894 deczember 4-én az egész község tűz martaléka lett. Református templomát 1799-ben építették. A község postája Nagykálna, távirója és vasúti állomása Alsóvárad.
Kiskeresnye.
Kiskeresnye, a Nyitravölgyben fekvő tót kisközség, 341 róm. kath. vallású lakossal. E községről már 1271-ben tétetik említés Keresnya néven. 1318-ban Kereseon alakban találjuk említve, míg 1386-ban villa Kereschen 44megjelöléssel szerepel. Egyházát Pázmány Péter is réginek mondja és csúcsives részletei ma is láthatók. Legrégibb birtokosa a nyitrai káptalan, azután a simonyi és varsányi Simonyi család és a pesti papnevelő intézet s ezeknek még most is van itt birtokuk. A XVIII. század második felében tót és német nevével is találkozunk: az egyik Krstyene, a másik Klein-Kresten. Postája Simony, távirója és vasúti állomása Nagyugrócz.
Kiskoszmály.
Kiskoszmály, garammenti magyar kisközség, 642 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan a lévai vár tartozéka volt és első birtokosául, 1390 körül Sáray Lászlót ismerjük. Később azután a lévai uradalommal együtt változtatta urait, míg a XVII. században a Paluska család birtokába került és ennek magvaszakadtával a gróf Migazziak lettek urai, kikről a birtok, a mult század elején épült kastélylyal együtt, mint az aranyosmaróti hitbizományi uradalom tartozéka, fiörökösök hiján, 1896-ben gróf Erdődy Imréné, szül. Migazzi Irma grófnőre szállott. Szintén egyike az 1618-ban a törököknek behódolt barsi községeknek. A XVIII. század végén Kozmalovce tót nevével is találkozunk. Temploma nincsen. Postája Ujbars, távirója és vasúti állomása Léva.

A KISTAPOLCSÁNYI KASTÉLY EBÉDLŐJE.
Saját felvételünk
Kislócsa.
Kislócsa, garammenti tót és német kisközség, 619 túlnyomóan róm. kath. vallású, tót lakossal. Sorsa nagyjában összefügg Nagylócsa községével. 1487-ben Kisloka néven találjuk említve, később pedig Kis-Lovcsa alakban. Templom a községben nincsen. Postája Garamkürtös, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt.
Kislót.
Kislót, Komárom vármegye határán fekvő magyar és tót község, 381, túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. A XVII. századig Nagylót sorsában osztozik, de ettől fogva már változnak az urai. A XVII. században a Taynayak a földesurai, később azután a Juhász, Barlanghy, Koszmály és a Lüley család. 1899 október 2-án az egész község porrá égett. A községben nincs templom. Postája Ujlót, távirója és vasúti állomása Zsitvafödémes. Ide tartozik Somos puszta is.
45Kissáró.
Kissáró, garammenti magyar kisközség, 657 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan a sallói uradalomhoz tartozott és az esztergomi érsek volt az ura. 1469-ben Mátyás király nagy-endrédi Zobonya Lászlónak adományozza. Református temploma 1789-ben épült, 1832-ben megnagyobbíttatott, de a torony 1899-ben épült. A községet a mult században három izben érte nagyobb tűzkatasztrófa. 1856-ban az egész község leégett, 1882-ben a fele, 1898-ban kétharmada. A község postája Nagysáró, távirója és vasúti állomása Zseliz.
Kisszecse.
Kisszecse, garamvölgyi magyar kisközség 648 ev. ref. vallású lakossal. Sorsa kezdettől fogva ugyanaz volt, a mi Nagyszecséé. A Leczki dűlő elnevezés még a törökvilágban elpusztult község emlékét őrzi, mely szintén a lévai uradalomhoz tartozott, és melyről még 1638-ban is van emlékezet. Református temploma 1881-ben épült. Postája Nagykálna, távirója és vasúti állomása Léva.

RÉSZLET A KISTAPOLCSÁNYI PARKBÓL.
Saját felvételünk
Kisszelezsény.
Kisszelezsény, Nyitra vármegye közelében fekvő tót kisközség, 270 róm. kath. vallású lakossal. A ghymesi, majd a maróti uradalomhoz tartozott. 1573-ban a törökök felégették. A XVII. században a Tajnayak az urai, azután a Boronkay család, a mikor Male-Szlazani tót néven is szerepel. Temploma nincs, postája Nagyszelezsény, távirója és vasúti állomása Taszár.
Kistapolcsány.
Kistapolcsány, a Zsitvavölgy közelében, a zsitvavölgyi vasút végpontján fekvő magyar és tót kisközség, túlnyomóan tótajkú, róm. kath. lakosokkal, kiknek száma 1630. Kezdetben az esztergomi Sz. János lovagok birtoka, melyet azonban már IV. Béla király Dénes tárnokmesternek adományozott. A XIV. század elején trencséni Csák Máté birtokában találjuk, ki a községet 1318 augusztus 9-én 100 márkáért Jula comes lévai várnagynak adja el. Ez a Gyula ispán volt az előkelő Tapolcsányi családnak a megalapítója. 46Ez időben a község nevét Kywstopolchan alakban találjuk említve az egykorú okiratokban. 1343-ban Gyula ispán és testvére András fiai között folyó osztályos egyezségben szerepel e birtok. 1364 előtt Teechfi Istvánt találjuk mint birtokost említve és utána a Bajkaiakat, azonban ugyanekkor, 1364-ben, már per folyik birtoklása miatt. 1390-ben Sáray László temesi főispán is birtokos itt és az ő részét nővére fiának, Kistapolcsányi Péternek adja át. Azután királyi birtok lesz és 1527-ben János király új adományt ad a Kistapolcsányi családnak erre az uradalomra. E században itt több izben megyegyűlés is volt. 1598-ban halt meg birtokosa, Tapolcsányi János, kit az itteni templom sírboltjában temettek el. Síremléke még ma is elég ép állapotban látható a templom falában és azon a következő felirat olvasható: "Hic iacet Generosus ac Egregius Dominus Joannes Tapolczani de Kis Tapolczan, quondam Budae captivus Capitaneus in Bozok, Végles, Leva, et partium Cis-Danubiarum Regni Hungariae Vice Capitaneus obiit I. die Augusti
Anno 1598.
Hocce Tapolczane (bellator athleta Rudolphi
Caesaris) in tumulo morte soporus inest.
Ille Tapolczani Turcarum fulmen et ingens
Sydus Christiadum Martis imago decens.
Testis eris Bozok, Vegles, Laeva, Agria testis,
Captivoque tuo trux Buda testis eris.
Tu quoque Jaurinum, quod cum defensat ab hoste,
Ternus erat subter coede peremtus equus.
Eheu Pannonicis ubi nunc, ubi fidus Achylles?
Hîc iacet heu tellus Hannibale orba tuo.
Később azután az uradalom a Rákóczyak birtokába került, kik után az Erdődyeket, Zichyeket, a Balassa és a Keglevich családot és az utóbbival együtt Koháry grófnő, férjezett Mitrovszky bárónét is mint birtokosokat itt találjuk. 1890-ben az uradalmat Károly Lajos főherczeg vette meg, kinek az örököseitől József főherczeg vásárolta meg 1897-ben a kastélylyal együtt, melyben most József Ágost főherczeg lakik. A nagyszabású kastély régi részét még a Tapolcsányiak építtették, de mikor a Rákóczyak birtokába került, Rákóczy László átalakíttatta, a mit a régi bejárat fölötti felirás is igazol, mely a következőleg hangzik:
Castellum hoc proprium instauravit
Illustrissimus Comes Ladislaus Rákóczy de Felső Vadász
cum consorte sua carissima
Elisabeth Bánffy de Nagy-Mihaly
Anno MDCLXII.
A kastély kápolnájában rendkívül érdekes kép van elhelyezve, mely Rákóczy László nejét, Bánffy Erzsébetet a ravatalon ábrázolja. Hajdan a kastély erődített hely volt, az erődítésül szolgáló falakat azonban a rendek a XVI. század első felében lebontották, de 1578-ban ismét felépíttették. A török dúlások alatt a várkastély falait nagyon megrongálták, minek következtében 1666-ban Lipót király parancsára a várat ismét megerősítették és sánczokkal és palánkokkal vették körül. A török világban gyakran tartottak e kastélyban megyegyűléseket, sőt azután is akárhányszor. A kastély újabb, homlokzati részét Keglevich János építtette. 1705 elején ide gyűjtötte össze II. Rákóczy Ferencz a kurucz gyalogosokat és itt tartotta főhadiszállását január 12-től egész február közepéig. 1708 augusztus 6-án a község már a császáriak kezében volt. Rákóczy László neje, Bánffy Erzsébet a községben árvaházat is alapított. A tapolcsányi uradalomnak a mult század elején még 6397 lakosa volt. Hagyomány szerint a község temploma a kastély parkjának a bejáratánál állott; de a Keglevichek, mint a templom kegyurai, a benne elkövetett emberölés miatt a templomot lebonttatták és helyette a most a kastélylyal szemben álló templomot építtették 1784-ben és a bejárattól balra helyeztették el Tapolcsányi János sírkövét. A templom szép oltárképét az akkoriban híres Maurer festő festette. Az anyakönyvek 1710-ben kezdődnek. A mult század elején a községet nagyon sok mesterember lakta és különösen posztóipara volt híres. Akkoriban savanyúvíz-forrása is keresett volt. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása. Mióta a község, illetve 47az uradalom József főherczeg birtokában van, erősen magyarosodik. Ide tartozik Hrussó puszta is, hajdan község és a hrussói vár tartozéka.

KISVEZEKÉNY. - A BACSKÁDY-FÉLE KÚRIA. (MOST A BOTKA CSALÁDÉ).
Saját felvételünk
Kisugrocz.
Kisugrócz, nyitravölgyi tót kisközség, 440 róm. kath. vallású lakossal. Legelőször 1424-ben találjuk említve. Ez időtől kezdve sorsa összefügg Nagyugrócz községével, melyről más helyen van szó. A XVII. században azonban már változnak a birtokosai és a Majthényi, Hunyady és a Lessenyey családot találjuk itt, mint nemesi birtokosokat. Most özv. Patsch Gusztávnénak szül. Barborik Máriának van itt nagyobb birtoka és csinos urilaka, melyet még Majthényi Károly építtetett. Tőle örökölte Majthényi Bálint, ettől megvette Szitányi Izidor, a ki herczeg Oldenburgi Elimárnak adta el és ettől vásárolta meg Patsch Gusztáv. Katholikus temploma újabbkori építmény. A község postája és vasúti állomása Simony, távirója Nagyugrócz.
Kisülés.
Kisülés, az újbányai hegycsoportban fekvő tót kisközség, 1054 róm. kath. vallású lakossal. Egyike a Csák Máté által telepített Lehota nevű községeknek, mely hajdan Klein-Hai nevet is viselt. 1468-ban mint Hrussó vár tartozéka szerepel, később pedig a kistapolcsányi uradalomhoz tartozik, melyből kiszakítva, került a Szerémi Odescalchi herczegi család birtokába. Odescalchi Arthur herczegnek itt most is nagyobb birtoka van. Hajdan magyarok és németek lakták, a mit dűlőinek, tanyáinak, irtványainak a neve is igazol; később azonban teljesen eltótosodott. Katholikus temploma 1820 körül épült. Postája és távirója Pálosnagymező, vasúti állomása Kistapolcsány. E községhez tartoznak a következő puszták és egyéb telepek: Rajnoha, Petlus, Debnár, Toma, Adamecz, Hubacs, Sajba, Kopanicza, Jazvinszky, Zimmermann, Blaska, Paczolay, Udicska, Paulov, Hugyecz, Szmihnyár, Domcsek és Huczovezy (Huzóczy).
Kisvalkócz.
Kisvalkócz, Aranyosmarót közelében fekvő tót kisközség, 182 róm. kath. vallású lakossal. Azelőtt Závada volt a neve és a szent-benedeki uradalomhoz tartozott, azután az esztergomi főkáptalané lett. 1663-ban a törökök feldúlták. Érdekes szokás volt itt hajdan, hogy a községbeliek birájukat hetenként választották. E szokás eredetét kikutatnunk nem sikerült. Temploma a községnek nincsen. Postája Nemcsény, távirója Aranyosmarót, vasúti állomása Kovácsi. Ide tartozik Kisvalkócz puszta is.
Kisvezekény.
Kisvezekény, tót kisközség a Zsitvavölgy közelében, 243 lakossal. Sorsa összefügg Nagyvezekényével, melyről más helyen van szó. Régi időkben a Litassy, Bokros és Bacskády családok birták. A XVIII. század elején Bacskády Pál alispánnak a vármegye, tisztelete jeléül, kényelmes urilakot épített. Az 4850-es években a Bacskády-féle birtok vétel utján Botka István és Tivadar nemcsényi és kis-endrédi földesurak birtokába jutott, kiktől az utóbbinak fiai örökölték. A XVIII-ik század második felében Bacskádyné, szül. Hunyady grófnő a községben róm. kath. kápolnát építtetett, melyben a Megváltót ábrázoló régi kép van elhelyezve. A kép alján németül irva ez áll: "Ezen képet gróf Lichtenstein hozta 1583-ban Jeruzsalemből, melyet állitólag Szt.-Lukács festett volna." A kápolna sírboltjában a Bacskády család tagjai vannak eltemetve. A község posta-, távirda- és vasút-állomása Taszár.
Koszorus.
Koszorus, a körmöczbányai hegyekben fekvő tót kisközség, 423 róm. kath. lakossal. E község legrégibb neve 1487-ben Kozokri volt és ha ez elnevezésből következtetni lehet, akkor legrégibb lakosai kecskepásztorok voltak, mert koza kecskét jelent. Ez a következtetés pedig ebben az esetben valószínűséggel bír, mert tudjuk, hogy ezen a vidéken hajdan nagy kecsketenyésztést űztek. Később már Koszorin néven találjuk említve és akkor a trubini plébánia fiókközsége volt. 1694-ben e plébániától elszakították és a Slaskaihoz csatolták. Kápolnája helyére Zerdahelyi Gábor beszterczebányai püspök 1803-ban templomot építtetett, de harangját 1624-ben öntötték, a mit felirata bizonyít. Férfilakosainak nagyobb része kőfejtéssel és kőfaragással foglalkozik. A községben két kénes vizű kút van. Postája Jánosgyarmat, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt.
Kovácsi.
Kovácsi, garamvölgyi tót kisközség, 1594 róm. kath. vallású lakossal. Barsi József honfoglaláskori telepnek tartja. 1075-ben a szent-benedeki apátság alapító oklevelében is szerepel, 1236-ban pedig egy perlevélben van róla szó. 1297-ben már kápolnája is említve van. 1565-ben az esztergomi káptalané lesz. Ez is a törököknek behódolt barsi községek egyike. A XVIII. században Kozarowcze és Kozarovecz alaku tót elnevezésével is találkozunk, a mikor kiváló gyümölcs- és szőlőtermelése volt. 1763-ban az egész községet tűzvész pusztította el. Mostani katholikus temploma 1718-ban épült. A községnek vasútja van, de távirója és postája Garamszentbenedek. Ide tartoznak Szent-Ilona, Korlat, Szelcz és Macskarév puszták és majorok. Ez utóbbi hajdan község volt és a szent-benedeki apátság birtoka, melyet 1251-ben György apát szerzett vissza a monostornak.
Körmöczliget.
Körmöczliget, Körmöczbánya mellett fekvő német és tót kisközség, melyben az ág. h. evangelikus vallású németek vannak többségben. A lakosok száma 301. Nagy Lajos király e községet 1382-ben kiállított adománylevelével a körmöczbányai szegények házának adományozza. Akkoriban német telepes község és Legentl volt a neve, mely később Legendl lett, azután pedig Veternik tót nevet is kapott. Templom a községben nincsen. Postája, távirója és vasúti állomása Körmöczbánya.
Kunosvágása.
Kunosvágása, a körmöczbányai hegyekben fekvő német kisközség, 1810 róm. kath. vallású lakossal. Első lakosai 1217 körül telepített thüringiai gyarmatosok voltak. A hagyomány szerint első hospese valami Kuno nevű thüringiai volt, ki után a községet elnevezték. Akkoriban Kuneshai volt a neve. Később Koneshay, majd tótul Konosov néven találjuk említve. Zsigmond király 1429-ben Körmöczbányának adja zálogba és ekkor Kunushaj alias villa s. Michaelis körülirással találjuk említve. Temploma 1400 körül épült, de az idők folyamán gyakran átépítették. Lakosainak egy része bányász, a másik része pedig nyáron az Alföldre megy dolgozni, otthon azután az asszonyok és a leányok végzik a különféle mezei munkát. E község 887 méter magasságban fekszik a tenger szine fölött. Télen itt rendkívüli hidegek uralkodnak és a nyár nagyon rövid. Érdekes, hogy míg Jánosrét e községtől gyalogosan alig egy óra járásnyira van, a temparaturában mégis oly nagy a különbség, hogy ott kb. három héttel előbb aratnak. Most a kir. kincstárnak van itt nagyobb erdőterülete. Saját postája van, távirója Körmöczbánya, vasúti állomása pedig Jánoshegy.
Ladomér.
Ladomér, a Garamvölgyben fekvő kisközség, túlnyomóan tót ajkú lakosokkal, kiknek száma 370. - 1075-ben a szent-benedeki apátság alapító levelében szerepel, de később már Saskó várának a tartozéka. 1342-ben Wezzeus mester volt az ura, azután Zobonya fia László; 1424-ben Zsigmond király Borbála királynénak adományozta, de később a Lippaiak, majd a Dóczyak birtokába került. A községben levő kastély építését Dóczy Zsigmond nejének: 49Eufrozinának tulajdonítják, a ki, mikor a török rabságból kiszabadult, nem ment Saskő várába lakni, hanem állitólag ezt a kastélyt építtette és itt telepedett le. Hogy az épület nagyon régi, azt falai és az épület alatt még ma is látható börtönfülkék tanusítják. Most Balázsovics József tulajdona. Katholikus kápolnája 1703-ban épült egy réginek a helyén és itt van eltemetve az utolsó Dóczy, a ki a lévai basával vívott párbajban esett el. E községhez tartoznak a Konicze, Bukovinka és Szrnosziet nevű tanyák és telepek is. Postája, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt.
Lédecz.
Lédecz. Nyitra vármegye határszélén fekvő magyar kisközség, 770 róm. kath. vallású lakossal. Az esztergomi érsek birtoka és hajdan a verebélyi székhez tartozott. A patak, mely a községet szeli, határ volt Nyitra és Bars között s ezért a patakon túli rész régente nyitramegyei község volt, de most már egyesítve van, s egészben Bars vármegyéhez tartozik. Nevét még háromféle változatban találjuk, ú. m. Ledécz, Lidecz és Ladicze. 1573-ban a törökök pusztították el a községet. 1700 körül a pestis és 1855-ben és 66-ban a kolera tizedelte meg a lakosságot. A községben egy nagyobb kőoszlop van, mely állitólag még a török időkből származik, a mit azonban az olvashatatlan feliratból megállapítani nem lehet. Régi katholikus templomát is a törökök pusztították el. Mostani temploma a török dúlások után épült és 1790 körül renováltatott. A község postája Ghymes, távirója és vasúti állomása Aranyosmarót. Ide tartozik Hajnalgyep puszta is.

KUNOSVÁGÁSA. - AZ "ERBRICHTERHAUS"
Saját felvételünk
Lekér.
Lekér, garamvölgyi magyar kisközség, 679 róm. kath. vallású lakossal. Az ősrégi lekéri apátság birtoka. Hajdan ez apátság Monasterium de Serephel, majd Serefel és Abbatia de Sereful változatokban van említve. 1268-ban IV. Béla oklevele említi, hogy a komáromi várhoz tartozó Oronos falu földjei a Szent Üdvözítőről nevezett Serafini apátság birtokával határosak. Ugyanakkor az apátságnak egy jobbágya szerepel a pozsonyi káptalan egyik oklevelében. Később V. István király intézkedik a monostornak egy elhagyott földje iránt. Temploma már 1397 előtt fennállott, 1700-ban újították meg mai alakjában. A lekéri uradalomnak még a XVIII. század végén 2010 lakosa volt. Az egyház birtokában érdekes és értékes, régi aranykehely van. A községben levő urilakot Galgóczy János apát építtette az apátság részére. Van itt posta, de a távirója Oroszkán, a vasúti állomása pedig Garamdamásdon van. Ide tartoznak Lekér és Károlymajor puszták is.
50Lenge.
Lenge, a selmeczbányai hegyek alatt fekvő tót kisközség, 373 róm. kath. vallású lakossal. Azelőtt Tepla volt a neve, melyet az alatta folyó hasonnevű pataktól kölcsönzött. A saskői uradalomhoz tartozott és így később a m. kir. kincstár tulajdonába ment át, melynek itt most is nagyobb erdőbirtoka van. Kath. temploma 1717-ben épült. Postája, távirója és vasúti állomása Bélabánya.
Lócz.
Lócz, a zsitva-lóczi fensíkon fekvő tót kisközség, 341 róm. kath. lakossal. Első okleveles emlitést 1338-ban találunk e községről, a mikor a Kona Miklós, Bors ispán fia és rokona Péter közötti osztályos egyezségben szerepel. Ez oklevélben Loaz alakban van a neve említve. Hrussó vár tartozéka volt és azzal együtt a Tapolcsányiak birtokába került. Ettől fogva a tapolcsányi uradalomhoz tartozik és most József főherczegnek van itt nagyobb birtoka. A XVIII. században tót neve is van Lovcze vagy Lovcse alakban. Kath. temploma a mult század elején épült. A község postája, távirója és vasúti állomása Kistapolcsány.
Lutilla.
Lutilla, Garamszentkereszt közelében fekvő tót kisközség, 1048 kath. vallású lakossal. E községről 1491-ben villa Sclavorum Lathua körülirással tesznek említést, a mikor Szent-Kereszthez tartozónak mondják az oklevelek. Azután az esztergomi érsek lett a földesura, majd pedig, a beszterczebányai püspökség felállításával, ennek püspökei. Régi templomát, mely 1489-ben épült, az idők folyamán a sok átalakítással - különösen 1660-ban - elrontották, de azért még most is látszanak gótikus részletei. Hajdan német lakosai is voltak, a kik a községet Windisch-Litta néven nevezték, míg a XVIII. században Lutillya alakban van feljegyezve. A község postája, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt. Ide tartozik Chlnok tanya is.
Madarasalja.
Madarasalja, a Ptácsnik-hegység alatt fekvő tót kisközség, 468 kath. vallású lakossal. Azelőtt Klak volt a község neve és a revistyei uradalomhoz tartozott, melynek többi birtokaival együtt a m. kir. kincstár tulajdonába ment át. Katholikus templomát Mária Terézia építtette 1753-ban. A mult század elején a községben üveghuta volt. Postája Felsőhámor, távirója és vasúti állomása Zsarnócza.
Magasmart.
Magasmart, garamvölgyi tót kisközség, 881 róm. kath. vallású lakossal. Henzmann Izenienkel bányagrófnak, az újbányai Szent Erzsébet-templom és kórház alapítójának kérelmére Zsigmond király 1393-ban e községet az említett kórháznak adományozta. E család kihaltával, Újbánya város, mint e kórház és templom fentartója, lett a község birtokosa is. 1306-ban, a nyitrai káptalan bizonyságlevélben Mogos Morth alakban, 1393-ban pedig a Zsigmond-féle oklevélben possessio Magasmarthon prope civitatem Kunigsberg körülirással van említve. 1470-ben Mátyás király nagy erdőbirtokot adományoz a községnek, a mit Lipót király 1660-ban megerősít. E két eredeti oklevelet a községházán őrzik. Kath. temploma 1786-ban a Janik család 900 frtos alapítványából és a magasmarti születésű Janovszky József, akkori beszterczebányai kanonok költségén épült, Janovszky atyjának a telkén. 1845-ben a község nagyobb része leégett. Határában, hegyeiben több barlang van, melyek mindegyike egy-egy régi bányának a maradványa. Ezek közül az egyik a Chlm hegy alatt, a szomszédos Rudnó községig halad. A XVIII. század elején a község nevét már Magospart alakban találjuk, tót neve pedig Brehi. Azelőtt cserepeseiről volt híres és fazekas ipara most is jelentékeny. Határában kitünő bazalt van. Postája, távirója és vasúti állomása Újbánya.
Maholány.
Maholány, zsitvavölgyi kisközség, 510 róm. kath., tót lakossal. A XV. század elején Hrussó vár tartozéka, később azután gróf Keglevich Istváné volt, kitől Károly Lajos főherczeg, ettől pedig 1894-ben Szent-Ivány Oszkár tulajdonába került, ki itt ma is birtokos. A község határában van Pető Albert nagyobb szabású faipar-vállalata, kályha-, fedőcserép- és téglagyára. A XVIII. században találkozunk a község tót nevével is és pedig hol Mahulinecz, hol pedig Maholnicza alakban. Posta, táviró és vasúti állomás Kistapolcsány.
Mailát.
Mailát, a Ptacsnik hegycsoport nyúlványai alatt fekvő tót kisközség, 409 róm. kath. vallású lakossal. Ősrégi község, melynek hajdani neve Poroztolnuk volt. 1283 körül Vancsai István esztergomi érsek unokái Tamás és 51Orbán bírják, utánuk pedig Lodomér érsek. Későbbi: Presztavlk tót nevét már 1487-ben Prestavolik alakban találjuk. A XVII. század vége felé, a mikor még mindig az esztergomi érsekségé, Presztawlk, a XVIII. század vége felé pedig már Presztavnik néven említik. A beszterczebányai püspökség felállítása alkalmával ez a püspök lett a földesura. Nevét 1890-ben magyarosították meg Mailáth István volt barsi főispán emlékére. Kath. templomát csak 1896-ban építették. A község postája Nagylócsa, távirója és vasúti állomása Geletnek. Ide tartozik Bucsisztál telep is.
Malonya.
Malonya, zsitvavölgyi tót kisközség, 485 róm. kath. vallású lakossal. E község a pápai tizedszedők jegyzékében is előfordul, a mikor Malanhan néven van említve és papja tizenkét garast fizetett. Akkoriban sem lehetett tehát jelentéktelen község. 1322-ben János fiai és Moch unokái osztozkodnak rajta, a mikor az osztályos levélben Molonan nevén van említve. 1330-ban az a Kopay a birtokosa, kinek neje, Zách Feliczián leánya Sebe volt, a kit Bechei Imre lévai várnagy lefejeztetett. 1344-ben Nagy Lajos király Gyula ispán fiának Miklós mesternek, Endre kir. herczeg nevelőjének adományozza, mert a herczeget Zách merénylete alkalmával megmentette. Ez adománylevélben a helység Molonan néven van említve. 1527-ben János király a Kistapolcsányi családnak adományozza és ettől kezdve a tapolcsányi uradalomhoz tartozik mindaddig, mig Malonyay kanczellár birtokába kerül, kinek a családja innen veszi a nevét. Ekkor már Malinovi tót neve is ismeretes lesz. A Malonyayak után a Koháryak és a Keglevich család lett az ura, ez utóbbitól megvette a nyolczvanas években Migazzi Vilmos gróf, most pedig báró Ambrózy Istvánnak van itt nagyobb birtoka és szép kastélya, melyet a báró 1895-ben építtetett. Ősi kath. temploma már századok előtt elpusztult, mostani temető-kápolnája pedig a XVIII. század végén épült. A község postája, távirója és vasúti állomása Taszár. Ide tartozik Ladomér puszta is.

MALONYA. - BÁRÓ AMBRÓZY ISTVÁN KASTÉLYA.
Dr. Benkő Lajos felvétele.
Mankócz.
Mankócz, a Tribecs hegység alatt fekvő tót kisközség, 272 róm. kath. vallású lakossal. Azelőtt a pálosok birtoka, kiknek itt zárdájuk is volt. Ennek megszüntével a vallásalap lett az ura. Hajdan Ghymes vár tartozéka volt és a Forgách család adományozta a községet a pálosoknak. A még ma is látható templomrom is a pálosok emlékét tartja fenn; a régi kolostorépület egy részében az iskola és a tanító lakása van elhelyezve. A XVIII. században már Mankovcze tót néven is említik. Templom nincs a községben, postája Velsicz, távirója és vasúti állomása Aranyosmarót.
Marosfalva.
Marosfalva, garamvölgyi magyar kisközség, Léva közelében, 397 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan Léva várának tartozéka volt. A csehek betörésekor 52a husziták feldúlták és lakosait rabságba hurczolták. A XVII. században a Hunyadyak lettek a földesurai. 1859-ben tűzvész pusztította el a községet, a mikor temploma is elpusztult és most a református hívek az újbarsi templomba járnak. Postája Nagykálna, távirója és vasúti állomása Léva.
Mellek.
Mellek, a Zsitvavölgyben fekvő magyar és tót kisközség, 446 róm. kath. vallású lakossal. E község a pápai tizedszedők jegyzékébe Merlek néven van bejegyezve. Mint legrégibb birtokosát a XVI. században a Pyber családot ismerjük. 1618-ban ez is egyike volt a törököknek behódolt községeknek. Az 1657-iki összeirásban már mint teljesen puszta község szerepel; később a Szent István papnevelő-intézet lesz a birtokosa, mely ma is birja. A XVIII. században Mellék alakban találjuk említve. Kath. templomát már 1397-ben említik az okiratok, de az idők folyamán többször átalakították és utoljára 1757-ben szentelték fel. Postája Zsitvagyarmat, távirója és vasúti állomása Verebély. Ide tartozik Tóthműve puszta is.

NAGY ÉS KISTÖRE. - KAZY JÁNOS KASTÉLYA.
Münz Márk felvétele.
Mezőkissaló.
Mezőkissalló, sárvölgyi magyar kisközség, 682 róm. kath. és ref. vallású lakossal. Az esztergomi érsekség birtoka volt, de a XVIII. században az egri püspöké lett. A mult század elején Sándor József volt a nemesi birtokosa, most pedig Kelecsényi Rafaelnek van itt nagyobb birtoka. A XVIII. század másik felében Male-Sarluski tót nevével is találkozunk és ekkor nagy juh- és lótenyésztése és híres vásárai voltak. A községházán őrzik az 1621-iki hegyközségi könyvet. 1849 április 19-én itt kezdődött a nagysallói csata, a mennyiben itt történt délelőtt 10 órakor az első támadás. Templom nincs a községben. Postája, távirója és vasúti állomása Nagysalló. Ide tartoznak Bimbula és Hideg puszták is.
Mocsár.
Mocsár, Zólyom vármegye határán fekvő tót kisközség, 516 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Saskővár tartozéka volt és 1424-ben villa Machar ad castrum Saskw pertinens körülirással találjuk említve. Később azután a kincstár tulajdonába került. 1790 márczius 23-án a község teljesen leégett. 53E gyásznap emlékére a mocsáriak évenként még most is isteni tiszteletet tartanak. Érdekes jelenség, hogy e tűzvész óta e községben több tűzeset nem volt. Kath. templomát 1782-ben a kincstár építtette. A község postája, távirója és vasúti állomása Selmeczbánya.
Mogyorómál.
Mogyorómál, a körmöczbányai hegyekben fekvő tót kisközség, 551 róm. kath. vallású lakossal. Azelőtt Slaska, Szlaska és Salaska változatokban találjuk a község nevét, mely utóbbi szó szállást jelent. A szomszédos községek Leskovec-nek nevezték, mivel kovaköves talajában a mogyoró jól terem és határa tele van kisebb-nagyobb mogyorófa-ligetekkel. 1454-ben Szilzka néven találjuk említve. Földesura hajdan az esztergomi érsek volt, azután pedig a beszterczebányai püspök. Egyházát az 1694-iki canonica visitatio már mint régit említi. Ez a templom azonban részben elpusztult és 1654-ben építették fel újra. A mult század elején a községben fűrészmalom volt. Határában kénesforrás van, melynek vize a parádiéhoz hasonló, ezenkivül van malomkőbányája, mely 1872 óta áll üzemben. A község postája, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt.

NAGY ÉS KISTÖRE. - RÉSZLET A KAZY-FÉLE PARKBÓL.
Münz Márk felvétele
Mohi.
Mohi, a verebélyi járásban fekvő magyar kisközség, 833 ev. ref. vallású lakossal. Az első okleveles említést e községről a XIII. században találjuk, a mikor neve a pápai tizedszedők jegyzékében Moha alakban szerepel. 1321-ben Károly király Myke fiainak adományozza. 1390-ben már Sárai László az ura és ezután mindvégig a lévai uradalomhoz tartozik, azonban a XVIII. század elején, a mikor Mochovcze tót néven is említve van, Vass Miklós is egyik nemesi birtokosa volt. Ref. temploma 1872-ben épült. Jelenleg a Schöeller családnak van itt nagyobb birtoka. Postája Csiffár, távirója és vasúti állomása Verebély.
Nagyod.
Nagyod, garamvölgyi magyar kisközség, 324 ev. ref. vallású lakossal. E község Bees bán egyik ősi birtoka volt, melyet tőle 1383-ban a Várady család követelt. 1250 körül Bors ispán utódai birják. Később a Lévaiak és a Harasztiak osztozkodnak rajta és ettől fogva a lévai várbirtokok közé tartozik. Csereföldek nevű dűlője, utolsó nemesi birtokosaira emlékeztet, a mennyiben a községbeliek e földeket, lévai határbeli más földekért cserélték el az 54Eszterházyakkal. Ref. temploma 1662-ben épült és az egyház birtokában érdekes úrasztali aranytányér van 1793-ból. Postája, távirója és vasúti állomása Alsóvárad.
Nagyfajkürt.
Nagyfajkürt, Komárommegye határán fekvő magyar kisközség, 700 róm. kath. vallású lakossal. E községbe olvadt Kisfajkürt kisközség is. Hajdan érseki birtok volt és egyike a Csák Máté által 1311-ben feldúlt községeknek. Akkoriban Kürth néven találjuk említve. Az újabb korban már több birtokosát ismerjük. Ezek a Litassy, Ruffy, Ambró, Kürthy, Bende, Botka, Gelléri, Mátéffy, Lévay és az Abonyi-Csiba családok. Ez utóbbiból származik Abonyi Árpád író is. Itt volt Platthy Mihálynak, a vármegye híres főjegyzőjének nevezetes kúriája. Most Ambró Istvánnak van itt nagyobb birtoka és régi urilaka, melyet Ambró Antal 1830-ban kezdett építtetni és a fia fejezett be. Kath. temploma 1784-ben épült. Postája van, távirója és vasúti állomása Perbeteszentmiklós.
Nagy és Kistöre.
Nagy és Kistöre, e két községből és Alsó- és Felső-Veszeléből alakult magyar kisközség a Garam völgyben, 617 ev. ref. és róm. kath. vallású lakossal. A XIII. században Bors ispán utódai a birtokosai. 1338-ban egy osztályos egyezségben szerepel, mint Bees bán egyik birtoka, 1341-ben Simonyi Mihály fiai, Leukus és Pál bírják. 1343-ban Gyula ispán és testvére András fiai osztozkodnak rajta. 1411-ben Kistörét Simonyi György és János utódai, Miklós és Imre bírják. 1663-ban a törökök pusztították el. A XVI. században a premontrei rend birtokába megy át. A prépostság megszünte után a Batthyány-család tulajdona, de ez a rendnek ismét visszaadta. A XVII. és a XVIII. századból több birtokosát ismerjük. 1698-ban dichkei Kováts István és neje Csató Klára iktattatik a törei részbirtokba. Ugyanakkor és később az Ondaille, a Mihályfi, a Simonyi és a XVIII. század második felében a Szent-Ivány család a birtokosa, melynek itt akkoriban nagy juhászata is volt. Ez időben Velka Tura és Male Tura tót neveivel is találkozunk. A Szent-Iványiakat követte azután a Mednyánszky, Boronkay, gróf Mailáth és a báró Höller család, most pedig báró Höller Istvánnak és Taubinger Ágostonnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek régi urilaka. A báró Höller-féle házat Simonyi Jónás építtette 1800 elején és női ágon való örökség útján kerütl a mostani tulajdonos birtokába. A Taubinger-féle házat a Mailáth család építtette és mostani tulajdonosa 1875-ben vette a Mednyánszkyaktól. Ide tartozik Veszele puszta, azelőtt Alsó- és Felső-Veszelével két külön község, majd Garam-Veszele elnevezéssel rövid ideig egy község volt. Ennek tulajdonosa 1516-ban Nicolaus literatus de Vezele. E községtől vette előnevét az ősrégi Kazy család, melynek itt is van régi birtoka, a hol Kazy János főispán az utolsó években nagyobb szabású, szép kastélyt építtetett a Garam közelében. A kastélytető terrasszáról remek kilátás nyílik az egész vidékre. Azelőtt a Brogyányaknak és Ordódyaknak is volt itt birtokuk. A község postája, távirója és vasúti állomása Alsóvárad.

NAGYHERESTÉNY. - A BÁRÓ MALONYAY-FÉLE KASTÉLY (MOST SZIRÁNYI JÓZSEFÉ).
Szirányi felvétele
55Nagyherestény.
Nagyherestény, Nyitra vármegye határán fekvő tót kisközség, 479 róm. kath. vallású lakossal. E község egy 1209-iki határperben Herestien alakban van megemlítve. 1386-ban Ghymes várának tartozéka és a Forgáchok az urai. 1573-ban a törökök feldúlták és ez ismétlődött 1663-ban, a mikor a törökök Vezekény alól visszavonultak. Későbbi földesurai azután a Malonyayak és báró Malonyay nővére révén, a báró Audriczkyak; Audriczky bárónétól Szirányi József vette meg 1837-ben, most pedig fiának, Szirányi Sándornak van itt birtoka és kastélya, mely eredetileg még Forgách-féle épület volt, ezt azonban br. Malonyay Teréz kastélylyá alakíttatta át. Ősi katholikus temploma már 1332-ben fennállott, de a török világban elpusztult. Az új templomot 1795-1804 között Pritz Márton plébános építtette. Postája a községnek van, távirója és vasúti állomása pedig Zsitvaújfalu.
Nagykálna.
Nagykálna, garamvölgyi magyar kisközség, 1016 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. A Kálnay család ősi fészke. 1306-ban már a nyitrai káptalan egyik bizonyságlevelében szerepel. 1437-ben Kálnay István fia György, a barsi alispán tulajdona volt mindkét Kálna. 1494-ben Kálnay László barsi főispán a földesura. 1613-ban a törökök pusztították el. 1726-ban már Hunyady András volt a birtokosa és azután mindvégig a Hunyadyak birtokában marad, kiknek itt a XVIII. század második felében híres juhászatuk volt. Hajdan a megyének is volt háza a községben. 1848-ban a magyar honvédség Nagykálnán a Garamon épített hídon vonult át, mikor a híres nagysallói ütközetbe indult. Most hatalmas vashíd köti össze a két partot. A községben két templom van. A róm. katholikus már a XIV. században fennállott, de 1726-ban megújították és ekkor kezdődnek az anyakönyvek. Református temploma 1888-ban épült. Postája van a községnek, távirója és vasúti állomása pedig Alsóvárad. Itt van a Schöeller-féle uradalom szeszfinomítója.
Nagykeresnye.
Nagykeresnye, tót kisközség, Nyitra vármegye határán, 419 róm. kath. vallású lakossal. Kiskeresnye sorsában osztozott és földesurai az idők folyamán a nyitrai káptalan, a pesti papnevelő intézet, a Hunyadyak és a Simonyi család voltak. Templom nincsen a községben. Postája és vasúti állomása Simony, távirója pedig Nagyugrócz. Határában márványtelep van.
Nagykoszmály.
Nagykoszmály, garammenti tót kisközség, 722 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a Forgáchok voltak az urai, a kik a községet meg is erősítették, a miről egy 1362-iki oklevél tesz említést. Barsi kazár telepnek tartja. Tót 56neve különben tényleg Kozarócz volt, ha ugyan ebből kazár telepre lehet következtetni. Később a lévai vár tartozéka lett, de a XVIII. században a Migazziak birtokába került. 1618-ban a töröknek behódolt községek között van felemlítve. 1682 november hó 9-én itt táborozott Thököly Imre hadaival. Ma gróf Erdődy-Migazzi Imrénének van itt nagyobb birtoka, mely az aranyosmaróti hitbizományi uradalomhoz tartozik. Kath. temploma 1752-ben épült. Van postája, távirója és vasúti állomása.

NAGYMÁLAS. - A RAINPRECHT-FÉLE KASTÉLY (MOST HECHT JÓZSEFÉ).
Saját felvételünk
Nagylócsa.
Nagylócsa, a Garamvölgyben, Garamszentkereszt közelében fekvő tót kisközség, 689 róm. kath. vallású lakossal. E község már 1283-ban Vancsai István esztergomi érsek unokái, Tamás és Orbán birtokaként szeepel, a mikor terra Loucha alakban találjuk feljegyezve. Később már Lodomér esztergomi érsek az ura. 1487-ben Nagh Lobsa alakban van említve. A beszterczebányai püspökség felállításakor ez a püspökség lett az ura és ekkor már Lovcsa néven szerepel. Ősi temploma még a XVI. század elején fennállott, de 1656-ban újraépítették. A községnek van postája; távirója és vasúti állomás Garamszentkereszt.

NAGYMÁLAS. - A MOTESICZKY-FÉLE ÚRILAK.
Saját felvételünk
Nagylüle.
Nagylüle, a verebélyi járásban fekvő magyar kisközség, 243 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. A XIV. század elején a Forgáchok birtoka volt. Később a Szent István-papnevelő birtokába került, de csakhamar a Lüley család lett a földesura, mely innen veszi a nevét. 1413-ban az egyik birtokosa Michael de Lylye. Most Lüley Arnoldnak és Császár Sándornak van itt nagyobb birtoka. 1618-ban szintén behódolt a törököknek, a kik azután 1663-ban feldúlták. Templom nincs a községben. Postája Zsitvagyarmat, távirója és vasúti állomása Verebély. Ide tartoznak Somogyfa és Kislüle puszták is.
Nagymálas.
Nagymálas, garamvölgyi kisközség, túlnyomóan magyar lakosokkal. Vallásuk róm. kath. és ev. ref., számuk pedig 728. 1290-ben szerepel egy Málasi Adorján, a ki Kér földjét elcseréli az esztergomi káptalannal. 1321-ben Károly király Gyula ispánnak adományozza. Ekkor Malus alakban találjuk említve. A pápai tizedszedők jegyzékében Malas néven van említe. 1322-ben pedig Bevd de Málas szerepel, a Tamás fia, István szolgabiró és Bochov ispán közötti perben. 1330-ban az egri érsekség is a birtokosai között van. A XIV. században, hol Bewd, hol Bud, hol pedig Bydy Malas alakban találjuk a különféle oklevelekben. 1343-ban a község Gyula ispán és testvére fiai közötti osztályos egyezségben szerepel, előzőleg azonban a győrödi Poborok birtokában találjuk. 1527-ben a Kis-Tapolcsányi család az ura, de ugyanakkor, mint elpusztított hely van említve. Később azután az Ordódy, a Balogh, a Hunyady, a Foglár, Rainprecht és a Veress család lett a birtokosa. A XVIII. század vége 57felé itt a Foglár családnak híres júh- és marhatenyésztése volt. Most Motesiczky Lászlónak, Ordódy Endrének, Szandtner Sándornak és Hecht Józsefnek van itt birtoka és mindegyiknek csinos urilaka. A Motesiczky-féle házat az Ordódy család építtette, a Szendtner-félét a Foglár, a Hecht-féle emeletes kastélyt pedig Rainprecht Ignácz, volt barsi alispán. Templom nincsen a községben. Ide tartoznak Kis-Málas, Peres és Alsó-Arma puszták is. Ez utóbbi hajdan község volt, s a török dúlások alatt pusztult el. Az 1657-iki összeirás 13 elpusztult telkéről tesz említést, de 1663-ban a törökök másodszor pusztították el. A községnek van postája, vasúti és táviró-állomása Nagysalló.
Nagymánya.
Nagymánya, zsitvavölgyi kisközség, 1131 róm. kath., tót lakossal. E községet, mely hajdan Galgócz várának kötelékébe tartozott, IV. Béla király András főtárnokmesternek adományozta. Később Csák Máté birtokába került, kitől Károly király elfoglalta és nejének adományozta. Azután Mária királyné birtoka lett, a ki 1386-ban Forgách Balázsnak adta. 1618-ban ez a község is behódolt a töröknek, de az 1657-iki összeirásban mint teljesen puszta község szerepel. Alig hogy lakói visszatelepedni kezdtek, 1663-ban ismét feldúlták a törökök. Úgy látszik, hogy ez idő után hosszabb ideig lakatlan volt, mert csak a XVII. században találkozunk ismét birtokosaival. Ezek voltak: a báró Malonyay, a mányai gróf Koller család, mely innen vette előnevét, gróf Bellegarde, ettől megvette báró Hirsch és ez úton jutott a mostani tulajdonos: Ehrenfeld Antal birtokába, a kinek itt nagyobb szabású kastélya van, melyet még a gróf Koller család építtetett. A mult század elején a Malonyaaknak itt nagy szőlőbirtokuk és kiváló júhtenyésztésük volt. Katholikus temploma a XVII. század első felében épült, de 1762-ben megújíttatott. Ide tartoznak Alsó- és Felsőgödör és Kisvalkház puszták is. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása.

NAGYMÁNYA. - A GRÓF KOLLER-FÉLE KASTÉLY (MOST EHRENFELD ANTALÉ).
Saját felvételünk
Nagysalló.
Nagysalló, garamvölgyi magyar nagyközség, 2590 róm. kath., ev. ref. és ág. ev. vallású lakossal, kik között azonban az evang. reformátusok vannak a legtöbben. Ősrégi magyar község, mely 1112-ben már a zobori apátság birtoka, melyet azután Kálmán király a saját uradalmához csatolt. Az esztergomi káptalan XIV. századbeli statutumaiban Salló mint a barsi főesperesség egyik főbb helye van említve. 1311-ben az érsekség többi birtokaival együtt Csák Máté ezt a községet is feldúlta. 1488-ban már az esztergomi érseknek itt vámszedő helye is van. A török dúlások alatt sokat szenvedett a község, mert az 1561-iki érseki vizsgáló, jelentésében megjegyzi, hogy a törökök az egész vidéket kirabolták, elpusztították, a lakosságot leöldösték és Szentmiklóssy Márton akkori licentiatus plébánost is többszörösen megsebesítve, félig 58halva hagyták. 1579-ben a nagysallói lakosok a szent-benedeki convent előtt megveszik Farkas Ferencztől, Farkas Ferencz és betlenfalvi Turzó Katalin fiától a leveledi praediumot. 1620-ban Bélaváry Dávid volt itt az érsekség tiszttartója. 1650-ben már iskolája is szerepel és akkori rectora Bornemisza György volt. A Rákóczy-féle felkelés alatt is sokat szenvedett a község úgy, hogy lakosainak száma a felére szállott le. 1708-ban Farnad, Nagy-Ölved, Kural, Bart és Kéty esztergommegyei községek is a sallói érseki tiszttartó kerületéhez tartoztak. Az idő folyamán a község nevét hol Sarló, hol pedig Sárló változatokban találjuk, sőt a mult század elején Velke-Sarluhi tót néven is. Akkoriban híres lótenyésztése volt és vásárai is nagyon látogatottak voltak. 1849 április 19-én itt vívták ki a szabadságharcz egyik legszebb fegyvertényét a magyar csapatok. Ennek emlékezetére Bars vármegye közönsége 1876-ban szép gránit-obeliszket emeltetett, melynél Nagysalló hazafias közönsége a csata évforduló napján évről-évre lerója kegyelete adóját. Egyháza már 1397 előtt fennállott és két temploma volt, de a hívek a református vallásra tértek át. Templomai a török dúlások alatt pusztultak el. A mostani katholikus templom 1745 és 1750 közöt, a református pedig 1784-ben épült, az egyik ősi templom helyén. A községhez tartozó Nagyhalom dűlő a török világ emlékét tartja fenn, a mennyiben e halmot a törökök emelték a síkságon őrhelyül. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása. Ide tartozik Zálogos puszta is.

NAGYSÁRÓ. - A GYURCSÁNYI-FÉLE KASTÉLY (MOST GRÓF HUNYADY KÁLMÁN ÖRÖKÖSEIÉ).
Saját felvételünk
Nagysáró.
Nagysáró, garamvölgyi magyar kisközség, 1063 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Ősrégi magyar község, mely 1245-ben villa Saró néven mint Guge Péter utódainak a birtoka szerepel. 1272-ben már a Sárai család tagjairól is van okleveles említés. 1466-ban a Lábatlan családbelieket iktatják e helység birtokába. 1506-ban a Lévaiakat és a Harasztiakat találjuk itt, a kik a községet, mint zálogos birtokot Ulászlótól kapták. Később a Révayak és a Beniczkyek az urai. 1628-ban Dillesz Pétert és fiait, II-ik Ferdinánd király Prágában kelt oklevelével itteni és bessei birtokrészeiben megerősíti, majd a Gyurcsányi és a Zsembery család, végre pedig gróf Hunyady Kálmán, kinek örökösei most is birtokosok e községben. Van itt e családnak két szép kastélya is, melyek közül az egyiket a XVII. század elején a Gyurcsányi család építtette, a másikat pedig 1757-ben Beniczky Farkas és neje Máriássy 59Klára. Az azelőtti Beniczky-féle kastélyban a Hunyadyak bérlője lakik, kinek érdekes régiség-gyűjteménye van és iparművészeti tárgyai és festményei is becsesek. A község határában kőkorszakbeli telep van, a Dillesz-erdő nevű dűlőben pedig egy mammuth állkapocsrészét és őrlőfogát találták meg, melyek a megyei múzeumba kerültek. A XVIII. század vége felé, a mikor a község lótenyésztéséről is híres volt, a lakosok itt a Garamban aranyat mostak. Ez időben a község tót nevével: Sarovcze, is találkozunk. A pápai tizedszedők jegyzékében Sarró alakban van megemlítve. Katholikus temploma 1332-ben már fennállott, de elpusztult. Mostani temploma 1733-ban épült és az anyakönyvek is ekkor kezdődnek. A községnek van postája, de távirója és vasúti állomása Zseliz. Ide tartoznak Görcsi, Alsó- és Felsőfüzék puszták is.

NAGYSÁRÓ. - A BENICZKY-FÉLE KASTÉLY (MOST GRÓF HUNYADY KÁLMÁN ÖRÖKÖSEIÉ).
Saját felvételünk
Nagyszecse.
Nagyszecse, garammenti magyar kisközség, 610 ev. ref. vallású lakossal. A XIII. században Bors ispán utódai a birtokosai. 1355-ben a két Zeche egy becsülevélben szerepel. 1395-ben a Zechei és a Váradi családok tiltakoznak Lévai Péter igénye ellen. 1401-ben János esztergomi érsek foglalja el. 1506-ban azután már a Lévaiak és a Váradiak zavartalan birtoklásában találjuk és ettől fogva a lévai vár uraival változnak e község urai is, míg a XVIII. században az Eszterházyak kezébe kerül. Az Eszterházy-féle uradalomnak itt akkoriban híres lótenyésztése volt. Ev. ref. temploma 1800-ban épült. A község postája, távirója és vasúti állomása Alsóvárad. Nagy-Szecsén született 1802-ben Pólya József, a Magy. Tud. Akadémia tagja.
Nagyszelezsény.
Nagyszelezsény, a nyitramegyei határ közelében fekvő magyar és tót kisközség, 505 róm. kath. és ág. evangelikus lakossal. E község 1156-ban mint a barsi paróchiához tartozó falu említtetik. Egy 1209-iki határperben Zelezen alakban szerepel. A XIV. század vége felé Ghymes vár tartozéka, 1584-ben Szelezsényi Gáspár bírja. A XVII. század végétől kezdve találkozunk itt a Bodó, Jeszenszky, Lipovniczky és a Boronkay családokkal. Most Bodó Lipót örököseinek, Kürthy Antalnak, özv. Andreánszky Emilnének és Krascsenits Imrének van itt birtoka és mindegyiknek régi úrilaka. A Bodó-féle házban őrzik Bodó Lipót gazdag régi könyv- és oklevélgyűjteményét. Szelezsény egyike ama két barsi községnek, melyeknek Lipót király 1681 november 9-iki rendeletével a református templom fentartását megengedte. 601663-ban a törökök ezt a községet is elpusztították. Kath. temploma 1784-ben épült. Az ág. evangelikusoknak is van itt templomuk. A községnek van postája és távirója, vasúti állomása pedig Taszár. Ide tartozik Bristye puszta is.
Nagyugrócz.
Nagyugrócz, nyitravölgyi tót és német kisközség, 1819 róm. kath. és ág. ev. vallású lakossal. 1246-ban e községről villa Vgruch alakban találunk említést. A pápai tizedszedők jegyzékében a XIV. század elején "Vgrot" papja 9 garassal van feljegyezve. 1351-ben, mint Nog-Ugrouch, Nagy Lajos királynak Barachkai Miklós és István javára kiadott iktató parancsában szerepel. 1365-ben ismét a Barachkaiakat iktatják vissza a község birtokába, melyet László oppelni herczeg jogtalanul igényel, 1369-ben azonban oppelni László herczeg és nádor e birtok erőszakos elfoglalása miatt van perbe idézve, mely a Barachkaiak javára dőlt el, mert 1395-ben már Barachkai Lőrincz és János e birtokot az elefánti pálosoknak hagyományozzák. 1527-ben a Kistapolcsányi család az ura, azután következnek sorrendben a Bossányiak, a kik a községben levő szép és nagyszabású kastélyt is építtették, azután a gróf Mailáth család, a mikor a községnek Uhercza Welke tót nevével is találkozunk, végre a Keglevich grófi család, a kitől a mostani tulajdonosok, a Thonet testvérek vették meg az uradalmat. Ez időben, de korábban is, több kisebb birtokosa is volt a községnek, mint a Rudnayak, a Kubinyiak, a Sipeky és a Bacskády családok. A község határában, dombtetőn még áll a hajdani várnak csekély rommaradványa. A XVII. század vége felé több izben e községben tartotta a vármegye gyűléseit. Katholikus temploma a XIV. században épült; több izben átalakították, de ablakai ma is gótikusok. Itt van a Thonet testvérek czég hatalmas hajlitottfabutor-gyára. A kastély, mely most szintén a Thonet család tulajdona, egyike az ország legszebb kastélyainak és különösen belseje, melyben sok érdekes régiség is van, valóságos mestermű és építőjének kiváló izlésére vall. Összes szobáinak és termeinek falai művésziesen faragott és berakott faburkolattal vannak bevonva, a boltozatokkal együtt. Még felemlítésre érdemes, hogy a község 1899-ben tűz által pusztult el. Ide tartoznak Répa, Belanov, Rudicza, Sipok, Pozsdol és Brezova puszták és telepek is. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása.

NAGYUGRÓCZ. - A KEGLEVICH-FÉLE KASTÉLY (MOST A THONET CSALÁDÉ).
Kopallik F. rajza
Nagyülés.
Nagyülés, az újbányai hegyekben fekvő tót kisközség, 714 róm. kath. vallású lakossal. Egyike a Csák Máté által telepített községeknek, melyet Nagy Lajos király egy 1355-iki oklevélben nova plantatio-nak nevez. Azelőtt 61Nagy-Lehota volt a neve, de később német Klein-Hai nevével is találkozunk. 1468-ban Hrussó vár tartozéka volt, azután a kistapolcsányi uradalomé. Ennek az uraival változtak e község urai is, míg a Keglevichek után József főherczeg birtokába került. Katholikus temploma 1780-ban épült, de 1809-ben átalakították. Az anyakönyvek 1787-ben kezdődnek. Ide tartoznak Viglas, Hugyecz, Czudenicze, Alsó- és Felső-Garaj tanyák és telepek is. Posta és táviró állomása Újbánya, a vasútja pedig Kistapolcsány.
Nagyvalkház.
Nagyvalkház, zsitvamenti tót kisközség, 399 róm. kath. vallású lakossal. IV. Béla király egyik 1231-iki oklevele villa Valkház néven említi már. 1290-ben a nyitrai káptalan egyik bizonyságlevelében Wulkaz alakban szerepel. Régi földesurai ismeretlenek. Az újabb korban a Barlanghy és a Balogh család volt a birtokosa. A mult század elején találkozunk Walkazowcze tót nevével is. Katholikus temploma 1772-ben épült. Ide tartozik János puszta is. A község postája, távirója és vasúti állomása Nagymánya.

TEREM A NAGYUGRÓCZI KASTÉLYBAN.
Saját felvételünk
Nagyvezekény.
Nagyvezekény, a verebélyi járásban fekvő tót kisközség, 463 róm. kath. vallású lakossal. 1250 körül Bors ispán utódai bírják e községet. 1295-ben az esztergomi káptalan egyik bizonyságlevelében Vezechen alakban találjuk, de ez időtájt Vezeken és Vezekin alakban is. Azután a szent-benedeki apátsághoz tartozik, melynek többi birtokaival együtt, később az esztergomi káptalan veszi át. A XVI. század elején a törökök annyira elpusztították, hogy az 1531-iki összeírás csak hét népes portát talált itt. 1618-ban a község szintén behódolt a töröknek. 1652 augusztus 26-án itt vívták ki a magyarok a törökök ellen a nevezetes vezekényi diadalt. 1300 magyar állott itt 4000 főnyi török sereggel szemben. A törökök közül elesett 800 ember, köztük 6 bég és 3 aga, a magyarok részéről elesett 550 harczos, de köztük a négy Eszterházy, névszerint Ferencz, László, Tamás és Gáspár. A harczmezőn gróf 62Eszterházy Imre nyitrai püspök az elesett négy Eszterházy emlékére emléket emeltetett, melyet azonban az Eszterházy család az ezredéves ünnepségek alkalmával díszes és művészi emlékszoborral cseréltetett fel. Lépcsős kőtalapzaton, mely hadijelvényekkel van díszítve, hatalmas bronz-oroszlán áll, lábai alatt pedig a félholdas török lófark hever. A talapzat oldalain a következő feliratok olvashatók:
Siste Viator Et Lege.
In Hoc Campo vno Die vna Ex Familia Qvatvor Heroes Invicti Cecidere:
Ladislaus II. Comes Esztoras Perp. in Frakno, S. C. R. Mattis Consiliar. Camer. Praesidii Papen. Svpremvs Capitan.
Franciscvs VI. Esztoras Praesidii Gyarmath. Svpremvs Inv. Capit.
Thomas II. Esztoras Praesidii Leven. V. Capit.
Caspari Esztoras Eqves Avratvs.
A másik oldalon:
Huius tam invictae virtutis Hoc Monumentum P. P. Emericus Eszterházy Vt praeposItVs MaIor CapItVLI StrIgonIensIs pro DebIto EIVs Bona perLVstrans.
Megújíttatta az Eszterházy család Magyarország ezeréves fennállásának emlékünnepe alkalmából 1896.
Más oldalon:
Anno 1652. Hi Quatuor Eszterházii in Campo Nagy-Vezekenensi in Conflictu inter 1300 Christianos et 4000 Turcas Habito, Occubuerunt, in Quo Ex Christianis Interempti Sunt 48, Ex Turcis 800. Et Occasione Illa Liberati Captivi Turcas Ducti 150 ad Sua Cum Comitiva Reversi.
Más oldalon:
Fatalis Sangvini Esztoradii Mars Turcicus Erravit! Voluit Fatalis Esse, Non Fuit. Quia Viros, Quos Necuit, Non Totos Extinxit. Hic Tergemina 63Rosa Eszterháza Effloruit In Novam Purpuram Quatuor Heroum Sangvine Irrigata. Ergo Martius Hic Campus Est Quem Ne Sola Jam Habeat Roma Heroibus Eszterháziis Debet Hungaria.

NEMCSÉNY. - KOSZTOLÁNYI SÁNDOR ÚRILAKA.
Saját felvételünk
Itt született 1815-ben Kovács Sebestyén Endre, a Magy. Tud. Akadémia tagja. A községben levő kath. templom 1742-ben épült. A posta Nemcsényen van, távirója és vasúti állomása pedig Aranyosmarót vagy Taszár. Ide tartozik Puszta-Szélhalom is.

RÉSZLET A NEMCSÉNYI PARKBÓL.
Saját felv.
Nemcsény.
Nemcsény, az aranyosmaróti járásban fekvő tót kisközség, 567 róm. kath. vallású lakossal. Bees bán egyik ősi birtoka; 1258-ban Bees bán, István király főpohárnoka, Luduguerus fia Nemcsény birtokának felét, 24 telkestül, jobbágyostól odaadja nagybátyjának: Leusták főispánnak, melyre 1383-ban a Várady család tartott igényt. Ez időben Nepchen néven van említve. Ugyanekkor már a szent-benedeki apátság is részbirtokosa e községnek. 1523-ban találkozunk harmadik birtokosával, Dobraviczky Mihálylyal, a ki birtokát Thuróczy Miklós kir. itélőmesternek adja zálogba. 1563-ban a község felének Dóczy Gábor az ura, két évvel később azonban már a Kistapolcsányi család. Ekkor már Nemchen alakban szerepel. A XVI. század elején sokat szenvedett a törököktől úgy, hogy az 1531-iki összeirásban csak hat népes portájáról van említés. 1618-ban, a mikor a töröknek behódolt, Nemczen néven van feljegyezve. A XVII. század végén már a Kosztolányi családot találjuk itt. A Kosztolányiak kastélyának épitésére nincs biztos adat. András fia: László átalakíttatta, azután Józsefé lett és végre Sándoré, a ki a birtokkal együtt most is bírja. A kastély egyik ajtajának párkányán a következő felirat van: "In nomine Jesu. cur. fie. Andreas Kosztolani A. 1728 sit nomen D. benedict." Most az esztergomi káptalan bírja a szentbenedeki apátság hajdani birtokrészét. Katholikus temploma 1250-ben már fennállt, az idők folyamán azonban több izben átalakították. Anyakönyvei 1715-ben kezdődnek. A községnek van postája, távirója Taszár, vasúti állomása pedig Kovácsi. Ide tartozik Szálas puszta is.
Nemeskosztolány.
Nemeskosztolány, a Nyitra völgyében, Nyitra vármegye határán fekvő, magyar és tót kisközség, hol azonban a tótok vannak a legtöbben. Lakosai róm. katholikusok és ág. ev. vallásúak s számuk 492. Régi egyház, mely 64már 1611-ban mint "antiqua ecclesia" szerepel. Első temploma, lelkészlaka és iskolája Felső-Kosztolányban a mostani Felső-Kameneczen volt. Templomát 1685-ben Hunyady László alispán a róm. katholikusok számára foglaltatta le s lelkészét Sabatitius (Szabadka) Jánost elfogva, Oszlányba vitette. Nemes-Kosztolányban Kosztolányi Zsigmond és neje szül. Justh Zsófia építettek templomot, melyet 1710-ben az oszlányi plébános foglalt el. Ez a Kosztolányi Zsófia volt az, ki özvegy korában fiait Eleket, Józsefet és Andrást, hogy őket az ev. vallásnak megmentse, Szászországban neveltette. Az e vidéken lakó ev. családoknak 1734-ben, III. Károly alatt, sikerült a Simonyra beczikkelyezett templomépítési engedélyt Nemes-Kosztolánynak megszerezni. Igy lett a nemeskosztolányi egyház "articularis." A község határában barnaszéntelepek vannak. Van postája, távirója és vasúti állomása. Ide tartozik Trebnyistye telep is.
Nemesoroszi.
Nemesoroszi, a Garamvölgyben fekvő magyar kisközség, 2/3 részben katholikus és 1/2 részben református vallású lakosokkal. Számuk 797. Az esztergomi káptalan levéltárában neve egy határjárás alkalmából 1307-ben már előfordul. Kezdetben érseki birtok volt és a verebélyi székhez tartozott. Később a Kazy család lett a földesura, mely itt most is birtokos. Hajdan a község a mostani Fel-Oroszi nevű dűlő helyén állott, azonban a Garam gyakori kiöntései kényszerítették a lakosokat arra, hogy a mostani helyre telepedjenek, habár ez is elég gyakran forog árvízveszélyben. A XVIII. század elején még az egész község ev. református volt és a lakosok akkoriban kocsi- és csónakkészítéssel foglalkoztak. A régi anyakönyvben érdekes feljegyzést találunk, mely eképen hangzik: "Ezen 1740-ik esztendőben 17 Juni hányattatott el a lévai református templom sok gyülevész nép által, nagy erőszak dúlástétellel." Kath. temploma 1775-ben, a református pedig 1786-ban épült. Postája van, távirója és vasúti állomása Zseliz.
Németi.
Németi, Garamszentbenedek mellett fekvő tót kisközség, 960 róm. kath. vallású lakossal. E község 1265-ben a sághi prépostság alapító levelében is szerepel. A pápai tizedszedők jegyzékében a XIII. században Nemdy alakban van említve. 1573-ban a törökök a községet feldúlták. Ezután az esztergomi érsek az ura és 1618-ban szintén a behódolt községek között találjuk. A beszterczebányai püspökség felállításával annak a tulajdonába ment 65át, de a mult század elején a Boronkay családnak is volt itt birtoka. Ekkor találkozunk a községnek Nemcze tót hangzású nevével is. Katholikus temploma már a XIV. században fennállott, de a XVI. század elején átalakították. Az egyház birtokában 1657-ből származó érdekes kehely van. 1740-ben az egész község leégett. Postája, távirója és vasúti állomása Garamszentbenedek. Ide tartozik Németi huta és Jáma telep is.

NEMESKOSZTOLÁNY. - KOSZTOLÁNYI KÁROLY KASTÉLYA.
Néved.
Néved, a Zsitvavölgy közelében fekvő tót kisközség, 528 róm. kath. vallású lakossal. E község egy 1229-iki osztályos levélben terra Nyug alakban van említve. A Buchányiak ősi birtoka, mely Buchányi György hűtlensége következtében a királyra szállott. Zsigmond király 1403-ban györödi Pobor Jánosnak adományozza. Ez időben hol Nemegh, hol meg Nevegh alakban szerepel az egykorú oklevelekben. Később a lévai uradalom birtokai közé tartozik, 1616-ban pedig Nyved néven a törököknek behódolt községek közé. A XVII. század végén a gróf Ondaille, a Petényi és a Tapjay családokat is birtokosai között találjuk, a mikor már Neviczáni tót néven is említik, a mult század elején pedig a lévai uradalmon kivül a báró Perényi család is birtokosa. Most a Schöeller és a Reidner családoknak van itt nagyobb birtokuk. Ősi temploma a XIV. század elején már fennállott, de a törökök elpusztították és 1809-ben újra felépült. Postája, távirója és vasúti állomása Verebély.
Néver.
Néver, Nyitra vármegye határán fekvő tót kisközség, 586 róm. kath. vallású lakossal. A községben több nemesi kúria van. A gróf Tolvay-féle kúria 1700-ban épült, később a Bacskádyak tulajdonába került, kiktől Matyasovszky Lipót kúriai biró vette meg és most özvegye bírja. A Pereszlényi-féle kúria 1838-ban épült és most Conlegner Károly tulajdona. A Jeszenszky-féle kastély Puszta-Határon 1820 körül épült és előbb Szirányi József, majd báró Lindeloff Henrik tulajdonába került, a ki átalakíttatta és megnagyobbíttatta. A XVIII. század második felében találkozunk a község Nevericze tót nevével. Néver, régi magyar neve Nemhisz, a tót névnek fordítása. Az Árpád-korban "populi retiferorum regalium" a királyi hálóhordozó népek tulajdona volt. Későbbi időben a verebélyi és szent-györgyi egyesült érseki nemesi székek fenhatósága alá tartozott. Jelenleg is nemesi compossessoratus bírja és lakja. Kath. temploma 1760 körül épült. Ide tartoznak Pusztahatár, Finta és Gacsó puszták is. Postája Nagyherestény, távirója és vasúti állomása Zsitvaújfalu.
Nyir.
Nyir, Esztergom vármegye határán fekvő magyar kisközség, 353 róm. kath. vallású lakossal. E községet IV. Béla király 1249-ben Archinus kamaragrófnak adományozta. 1423-ban a győrödi Pobor család birtokában van. Az 1527-iki összeírásban mint "Barthamas földe" és teljesen puszta hely szerepel. 66A XVII. században az Ebeczky, majd a Sipeky család a földesura, mely utóbbinak itt híres ménese volt. Itt volt elhelyezve ez időben a vármegye ménese is. A XVII. és a XVIII. században állandóan Nyér néven találjuk emítve. Most Breunner Ágost gróf örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Katholikus templomának építési ideje meg nem állapítható. Ide tartoznak Dolina és Nyir puszták is. Postája Nagymálas, távirója és vasúti állomása Zseliz.

NEMESKOSZTOLÁNY. - KOSZTOLÁNYI LÁSZLÓ KASTÉLYA.
Nyitraszeg.
Nyitraszeg. Az egész község egy kastélyból és a hozzá tartozó uradalmi épületekből és cselédházakból áll. Hajdan nagy, népes község volt és még a mult század elején is 219 lakosát írták össze. 1323-ban possessio Nythraszegh alakban van említve, mint Heim comes birtoka. Későbbi birtokosai egyre változnak. 1489-ben Szöge néven mint a husziták által elpusztított község van felemlítve. Chalmova tót neve is nagyon régi és már a Zrinyi és Frangepán-féle összeesküvés korában szerepel, mint a mikor Lessenyey Nagy Ferencz volt az ura, kinek kastélyában állitólag az összeesküvők találkoztak. A Lessenyeyek után a Khelio, Gáfor, Bellay és a Detrich család birtokába került, mely utóbbi napjainkig bírta. E családokkal együtt azonban a község előtt elterülő völgyet a XVIII. és XIX. században még a Berényi, Littasy, gr. Hunyady, Kubinyi, Szitányi, Duchony, Tarnóczy, Bulik, Majthényi, br. Braunecker, Ivánka, Rudnay, Matkovich, Ordódy, Kisfaludy és a br. Hellenbach család birtokolta, kiktől a birtokokat Detrich Péter vásárolta össze és így került az egész község, a hozzá tartozó birtokokkal együtt a Detrich család kezébe, míg a birtok másik része és a kastély, régi birtokosaival való rokonság révén. Bars vármegye is több izben tartotta e kastélyban közgyűléseit. A hagyomány szerint szerzetes kolostor volt, de minden esetre erődített hely lehetett, mert sánczokkal és árkokkal volt körülvéve. A község határában bronzkori urna-temető van, honnan már több érdekes lelet került a Nemzeti Múzeumba. Hőforrását most nem használják. Van itt kitünő anyagú dolomitbánya is. Katholikus temploma a XIII. században fennállott s Bellay János esztergomi kanonok állíttatta helyre, de már nincsen használatban. A vasúti állomáson van a posta és a táviró is.

A NEMESKOSZTOLÁNYI RÓMAI KATHOLIKUS TEMPLOM.
Óbars.
Óbars, garammenti tót kisközség, 1470 lakossal. Hajdan a vármegye székhelye és tiszta magyar község, melyről a Névtelen jegyző akként emlékszik meg, hogy itt nyilazta agyon Bors vezér az előtte menekülő szarvast és itt építtetett várat, mely után a vár vidéke Bors várának megyéje lett. Azt a trachitdombot, melyen hajdan a vár állott, ma is Várhegynek nevezik és a földsánczoknak 67a nyomai maig is látszanak. 1075-ben és később is még bessenyők lakták a községet, (mely a szent-benedeki apátság 1075-iki alapítólevelében Berzenburg német néven van említve Otto bersenburgi comes után, a ki tulajdonképen mint első birtokosa ismeretes. Úgy látszik, hogy ez az Ottó comes nem akart belenyugodni Géza király adományába az apátság javára, mert 1124-ben erőszakkal elfoglalja, de II. István parancsára ismét visszaadja az apátságnak. 1226-ban a község jobbágyai állanak perben az apátsággal a zsarnóczai vám miatt. 1228-ban Endre király 10 ekényi földet adományoz itt Henchin német jövevény lovagnak, ki előbb a Plassen, később pedig a Balassa nevet vette fel. 1246-ban a király parancsára Verner barsi főispán egy házhelyet ad e községben a benedeki convent vámszedőinek. 1270-ben Herch nevű polgár négykövű malmát adja el 16 ezüst márkáért az apátságnak. 1295 előtt Csák Mátét, utána pedig Bees mester (néhol Baas) fiát Pétert találjuk itt. IV. Béla királynak 1244-ben kelt oklevele értelmében minden száz házhely után egy fegyverest kellett kiállítani a községnek és ezenkivül a várgróf részére egy disznót, 100 kenyeret, 12 tyúkot, 12 mérő sört és minden háztól egy mérő gabnát. Róbert Károly király az akkor már elpusztult barsi vár birtokait a lévai vár uradalmaihoz csatolja és innen kezdve már a Sáraiak, Lévaiak, Harasztiak és az ismert sorrendben Léva várának urai lesznek a birtokosai. Közben a husziták is feldúlták a községet. 1618 április és május hónapjaiban itt állapították meg magyar és török részről a 60 behódoló barsi községnek a névsorát. E szomorú aktusnál jelen voltak a tárgyalásokon Lipthay Imre barsi alispán, Makláry Péter, Szempczy szolgabiró és Zobonya Pál adószedő, török részről pedig Ali bég, Ibrahim aga és egy csausz. Ekkor Óbarsot is a behódoló községek közé sorozták. 1626. nov. 5-én itt táborozott Bethlen Gábor és innen irta segélykérő levelét az angol királyhoz. 1663-ban a törökök táboroztak itt három napig és ez idő alatt a községet feldúlták. 1697-ben megalakult a barsi mészáros czéh. 1705-ben még mint város szerepel a község és ez időbeli pecsétjét maig is őrzik. 1710-ben már gróf Eszterházy Antal volt a község ura. 1778-ban itt volt az egyik legfontosabb postaállomás. E községet a XVIII. században Újbarssal állandó híd kötötte össze, mely azonban az 1784-iki árvíz alkalmával elpusztult. A község ősi temploma 1332-ben már fennállott, de a török dúlások alatt elpusztult. Romjainak csekély maradványa még ma is 68láthatók. A mostani templom 1698-ban épült. A község hajdani magyarsága mellett legjobban bizonyítanak magyar dűlőnevei, melyet mai tót lakosai is csak magyar nevükön említenek. Most a Schöeller családnak van itt nagyobb birtoka. Ide tartozik Kotormány puszta is. A községnek van postája.

NEMESOROSZI. KAZY LÁSZLÓ ÚRILAKA.
Saját felvételünk

NÉVER. - BÁRÓ LINDELOF HENRIK KASTÉLYA.
Saját felvételünk
Ohaj.
Ohaj, zsitvavölgyi magyar és tót kisközség, 969 róm. kath. és ág. ev. vallású lakossal. Hajdan érseki birtok, de később már több birtokosával találkozunk, névszerint a Festetich, Balogh, Bencsik, Benkovich, Dióssy, Máriássy, Gaál, Csonka, Farkas és a Szemerey családokkal. Most a Reidner családnak, Dóra Miklósnak és Jánosnak, Dióssy Józsefnek és Baer Richardnak van itt nagyobb birtoka és az utóbbinak szeszgyára. A török világban állandóan ki volt téve a török csapatok pusztításainak és akkor pusztult el ősi temploma is, mely 1332-ben már fennállott. Mostani temploma 1873-ban épült. Azelőtt Kis- és Nagy-Ohaj néven, két község volt. Ide tartozik Hermina puszta is. Postája van, távirója és vasúti állomása Zsitvafödémes.
Ókörmöcske.
Ókörmöcske, a körmöczbányai völgyben fekvő tót kisközség, 489 róm. kath. vallású lakossal. Az esztergomi érsekség ősi birtoka, melynek itt már 1488-ban vámja volt. Ekkoriban Ókernecz alakban találjuk említve, 1555-ben pedig Okernech, 10 évvel később meg Kys-Kermech néven. Később azután a beszterczebányai püspök lett a földesura. Katholikus temploma 1674-ben épült, de 1888-ban leégett és 1890-ben építették fel újra. A község tót neve Kremniczka volt. Határában édesvízi kvarcz és kitünő malomkőanyag van. Postája, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt.
Oroszka.
Oroszka, a Garam völgyében fekvő magyar kisközség, 967 róm. katholikus és kevés református vallású lakossal. A lekéri apátság ősi birtoka. A tatárjárás után, IV. Béla király egyik oklevelében "Oronov" néven fordul elő e község, mint a lekéri (serafini) apátsággal szomszédos. Ide tartozik a garamvölgyi czukorgyár hatalmas telepe is, melyről más helyen bővebben van szó. A czukorgyár építése alkalmával a Garam régi medrében számos mammuth-csontot találtak. Katholikus temploma 1883-ban épült. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása.
Orovnicza.
Orovnicza, a Garamvölgyben fekvő tót kisközség, 368 róm. kath. vallású lakossal. Az esztergomi káptalan régi birtoka. 1663-ban és 1664-ben a törökök két izben feldúlták. Varticska nevű dűlőjén hajdan valami őrtorony volt, melynek azonban ma már nyoma sincs. Templom nincsen a községben. 69Ide tartoznak Remianka és Szalas telepek is. Postája, távirója és vasúti állomása Garamszentbenedek.

NYITRASZEG. - A DETRICH-FÉLE KASTÉLY.
Saját felvételünk
Oszlány.
Oszlány, nyitravölgyi tót nagyközség, 1581, túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. E községgel már a pápai tizedszedők jegyzékében is találkozunk, a mikor Hoslan alakban van feljegyezve és papja 12 garast fizetett, a mi azt bizonyítja, hogy "ecclesia de Hoslan" már akkoriban is nagyobb község volt. Bees bán ősi birtoka, mely miatt 1383-ban a Váradiakkal elkeseredett per folyt. 1395-ben Ozlyan alakban találjuk említve, 1424-ben pedig már Ozlan néven. 1470-ben Valentinus de Oszlány et condam Joannes de eadem Oszlány fiai István és György bírják tulajdonul. 1683-ban sokat szenvedett a törököktől, kik a templomba menekült lakosok közül 200-at rabságra hurczoltak. E században az assakürti Ghiczyeket és a gróf Pálffy családot találjuk itt mint földesurakat. A XVII. század vége felé a vármegye itt tartotta közgyűlését, melyen Oszlány városra 750 frt hadi adót vetettek ki. A község két eredeti oklevelet őríz Lipót királytól. Az egyik 1687-ben kelt és ebben évenként négyszeri szabad vásártartási jogot ad a községnek. A második 1697-ben kelt és ebben megerősíti a II. Ulászló által 1503-ban és a II. Miksa által 1565-ben adományozott előjogokat, szabatosan meghatározza a privilegizált város czímerét és végül négy marhavásárt engedélyez. Lakosai hajdan híres szitakötők és posztóiparosok voltak. A Nécsey család 1841-iki alapítványa, melynek eredetijét Pozsony város levéltára őrzi, egész vagyont juttatott a község kulturális és vallási intézményeinek. Ez alapítványból 45,000 pengő forint nevelési czélokra van szánva és kb. 30,000 egyházi és jótékony czélokra szolgál. A község 1861-től 1892-ig öt izben majdnem teljesen leégett. Oszlányban, mint a Nyitravölgy barsi részének központján nagy és élénk üzleti forgalom van, melynek lebonyolításában hathatósan közreműködnek az itteni pénzintézetek, mint a takarékpénztár, az önsegélyező egylet és a községi hitelszövetkezet. A katholikus templom 1495-ben épült, de Domaniczky Miklós, itteni plébános 1756-ban megújította. A községhez tartozik Gyuris telep is. Van itt posta, táviró és vasúti állomás.
Óvár.
Óvár, a Garamvölgyben, Hont vármegye határán fekvő magyar kisközség, 307 ev. református vallású lakossal. Állítólag avar gyűrű volt és 1239-ben már terra Ovar alakban találjuk említve. A lévai vár tartozéka volt és a lévai uradalom sorsában osztozott mindvégig. Most a Schöeller családnak 70van itt nagyobb birtoka. A XVIII. században az Eszterházyaknak itt híres juh- és marhatenyésztésük volt. Református temploma 1820-ban épült. A község postája Vámosladány, távirója és vasúti állomása Léva.
Pálosnagymező.
Pálosnagymező, a Madaras (Vtácsnik) hegység és az újbányai hegycsoport találkozásánál fekvő német nagyközség, 3200 róm. kath. vallású lakossal. Ősrégi község, melyről már Tollius is megemlékezik úti leirásaiban. Hajdan a német Hochwies és a tót Velkapola, vagy Velkopole volt a neve és így emlegetik még maig is. 1390-ben mint Barachkai István és fiai Lőrincz és János birtoka szerepel, a kik azt 1395-ben az elefánti pálos-szerzetnek hagyományozzák, a mit Zsigmond király is megerősít. 1429-ben egy határjárás alkalmával van megemlítve. Később a vallásalaphoz csatoltatott és a mult század elején a vallásalap elefánti uradalmának 2731 lakosa volt. Ez időben ezüst és ónbányáiról is ismeretes volt. A török világban folytonosan ki volt téve a törökök járásának és akkor pusztult el ősi egyháza, melyet Pázmány Péter is már a régiek között említ. Temploma régebben protestáns volt. 1571-ben fatemploma volt, de 1716-ban épült a mostani templom. Az egyház birtokában még az elefánti pálosoktól származó barokk stilű tabernaculum és két füstölő van. E község határában ered a Zsitva. Postája van, távirója és vasúti állomása Zsarnócza. Ide tartoznak Toma, Prigant, Hinterreichberg és Oberstauden telepek is.

REVISTYE-VÁR DÉLI OLDALA.
Zimmermann Vilmos felvétele.
Pázsit.
Pázsit, nyitravölgyi tót kisközség, 150 róm. kath. vallású lakossal. Nagy Lajos királynak Barachkai Miklós és István javára 1351-ben kiadott iktató parancsában Pasith alakban találjuk említve és ugyanígy, egy évvel később, egy határlevélben. 1365-ben ugyancsak Lajos király a László oppelni herczeg által jogtalanul igényelt birtokba iktatja vissza a Barachkaiakat, kik e birtokot azután az elefánti pálosoknak adományozzák, Zsigmond király pedig ez adományt megújítja, a mely oklevélben az eltorzított Pantyt néven van a község említve. 1527-ben a Kistapolcsányi család birtokában találjuk, később azután a Bossányiak, utánuk a Rudnayak és a Kubinyiakéban. Most a Thonet testvéreknek van itt nagyobb birtokuk és egy régi házuk, melyet még a Rudnayak építtettek. Templom nincs a községben. Ide tartozik Mohelnicza és a Chlnok alatti erdőőri ház is. Postája, távirója és vasúti állomása Nagyugrócz.
Perlep.
Perlep, Aranyosmarót szomszédságában fekvő tót kisközség, 308 róm. kath. vallású lakossal. E község már egy 1355-iki becslőlevélben van említve. 1395-ben a Zechei és a Váradi családok tiltakoznak Lévai Péter igénye ellen. 1401-ben János esztergomi érsek foglalja el. Később a Kelecsényi, Boronkay, Kosztolányi és a Vojnics családok voltak a birtokosai, most pedig Kosztolányi Sándornak és Szent-Ivány Oszkárnak van itt nagyobb birtoka. A községnek 71azelőtt Prilepe tót neve is volt. A mult század elején papirmalom állott a község közelében. Kath. temploma 1837-ben épült. Ide tartozik Feketevölgy és Dolina is. Postája, távirója és vasúti állomása Aranyosmarót.
Peszér.
Peszér, garammenti tót kisközség, Szent-Benedek alatt, 301 róm. kath. vallásu lakossal. Első okleveles említése 1209-ben történik, a mikor a szentbenedeki apátság uradalmai között találjuk. Később az esztergomi káptalan birtoka és 1618-ban egyike a törököknek behódolt barsmegyei községeknek. Templom nincs a faluban, melynek postája, távirója és vasúti állomása Garamszentbenedek.
Pozba.
Pozba, magyar kisközség a verebélyi járásban, 489 ev. ref. vallású lakossal. A Balogh család ősi fészke, mely már 1339-ben Róbert Károly királynak a Barachkaiak javára kiadott iktató parancsában előfordul. 1496-ban Füssy László fiai: László és János tulajdona, mit 1516-ban Lajos király újból megerősít. Később a Bencsik és a Barlanghy családok is birtokosai voltak. 1866-ban az egész falu leégett. Református temploma 1790-ben épült. Postája Besse, távirója Verebély, vasúti állomása Mánya. Ide tartoznak Újmajor, Nagyberek, Kispozba és Szentkút puszták is. Ez utóbbi búcsujáróhely.
Radócz.
Radócz, tót kisközség az oszlányi járásban, 582 róm. kath. vallású lakossal. A község katlanszerű völgyben fekszik és szétszórt irtványokból áll. Azelőtt Radobicza volt a neve s a Majthényiak és a Simonyiak voltak az urai. Temploma nincs e községnek. Ide tartoznak Czerova, Hvojnik, Kosovsky, Steflov, Horka, Glenda, Bánszke, Domcsek, Trnyik, Plazov, Kolláre, Podsztráne és Kocsner irtványos telepek is. Postája és távirója Oszlány, vasúti állomása Nagyugrócz.

SASKŐ VÁRA ÉSZAKRÓL.
Zimmermann Vilmos felvétele
Rendve.
Rendve, a verebélyi járásban fekvő tót kisközség, 736 róm. kath. vallású lakossal. E község egy 1237-iki oklevélben már villa Rendve néven van említve. A pápai tizedszedők Randve alakban említik. 1356-ban egy birósági végrehajtó parancsban találkozunk vele. 1358-ban Rendvey Tamás és Dezső fia András bírják. Szapolyai János alatt Kálnai Ferencz volt a földesura. 1663-ban a törökök pusztítják el a községet, melynek ezután a Motesiczkyek az urai, kiktől 1861-ben a Dóra család vette meg. Katholikus temploma nagyon régi, de a gyakori átalakítások, különösen a török világ után, egészen megváltoztatták. A községhez tartozik Lagány puszta is. Postája Ohaj, távirója és vasúti állomása Zsitvafödémes.
Repistye.
Repistye, a selmeczbányai hegyek alatt fekvő tót kisközség, 470 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan német telepítvény, melyről már 1424-ben Windischleuten néven van említés, azonban ugyanakkor találkozunk már 72Kepystie hangzású tót nevével is. A saskői uradalom tartozéka volt és annak sorsában osztozott, később azután a m. kir. erdőkincstár tulajdonába került. Temploma már a XVI. században fennállott, de 1846-ban teljesen újjá építették. A község postája Barsszklenó, távirója és vasúti állomása pedig Geletnek.
Revistyeváralja.
Revistyeváralja, a Garamvölgyben, Zsarnócza fölött fekvő tót kisközség, 227 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a fölötte emelkedő hatalmas Revistye várának tartozéka volt. 1352-ben királyi birtok, mert Nagy Lajosnak ez évben Budán kelt és most a selmeczbányai városi levéltárban őrzött oklevele már rendelkezik fölötte. Valamivel később a Komorócziak bírják, de 1388-ban Mária királyné. Azután Mátyás királyé lett, kinek özvegye 1490-ben Dóczy Orbán egri püspöknek adományozta, a mikor Rewisthye alakban találjuk említve. Zsigmond király Sárai Lászlónak adományozta, de azután ismét visszakerült a Dóczyak birtokába, míg a család kihaltával a kincstárra esett vissza. Revistye várához még a XVII. században a következő községek tartoztak: Váralja, Felső-Hámor, Pjla, Bukovina, Alsó-Sdány, Felső-Sdány, Felső-Trnauka, Alsó-Hámor, Kopanicza, Voznicza, Rudnó és Hlinik és ekkor a revistyei uradalomnak a saskőivel együtt 13,793 lakosa volt. A vár történeti szerepléséről más helyen van szó. A községben nincs templom. Posta, táviró és vasúti állomás Zsarnócza.
Saskőváralja.
Saskőváralja, a Garamvölgyben, Zólyom vármegye közelében fekvő tót kisközség, 278 róm. kath. vallású lakossal. Saskővárának tartozéka, melynek érdekes romjai még ma is uralkodnak az egész vidék fölött. Hajdan a vár királyi birtok volt és Nagy Lajos 1352-ben utasítja Zobonya nevű szászkői várnagyát, hogy az elődje: Besős várnagy által Selmecz városától elfoglalt öt községet ismét adja vissza. 1253-ban Vancsai érsek unokái, Vincze és Péter bírták. 1441-ben Koller nevű várkapitányát találjuk említve. Hajdan Sachsenstein és Szászkő néven is említik az oklevelek, sőt tótul Sassov néven is. Mátyás király, nejének: Beatrixnek ajándékozta, a ki ismét a Dóczyak-nak adományozta. Ekkoriban a következő községek tartoztak a saskői várbirtokok közé: Váralja, Tepla, Hladomér, Jelna, Alsó-Trnauka, Prochot, Ihrács, Klacsán, Trnava, Mocsár, Zekély, Szklenó, Repistye és Peszerény. Később kincstári birtok lett és a m. kir. erdőkincstárnak itt most is nagyobb erdőbirtoka van. Egyébb történeti vonatkozásairól más helyen van szó. A községben nincs templom. Ide tartozik Safranicza fürésztelep is. Vasúti állomása van, távirója és postája pedig Garamszentkereszt.
Sekély.
Sekély, a selmeczbányai hegyek alatt fekvő tót kisközség, 351 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a saskői uradalomhoz tartozott és Zakil, Zakély és Zekély nevek alatt volt említve. Mostani birtokosa az erdőkincstár. Temploma nincs a községnek. Postája, távirója és vasúti állomása Bélabánya.
Simony.
Simony, a Nyitravölyben, Nyitra vármegye határán fekvő tót kisközség 442 róm. kath. vallású lakossal. A Simonyiak ősi fészke (már 1260-ban kelt határjárási okmányban említve), a kik itt már az Árpádházi királyok alatt várkastélyt építtettek, melynek egy része még maig is fennáll. A pápai tizedszedők jegyzékében e község Syman néven van említve. 1324-ben Simon és Simoni néven, de 1353-ban már a mai néven említik az egykorú okiratok. Egyháza már a XIV. század elején a nagyobbak közé tartozott és Pázmány jegyzékében is mint nagyon régi szerepel. 1716-ban a templomát átalakították, a mikor csak kevés gótikus részletét hagyták meg. Simony is egyike annak a két barsi községnek, melyeknek Lipót király az 1681 május 25-iki országgyűlésből kifolyólag megengedte, hogy a református templomot fentarthassák; később azonban az egész község katholizált. A község tót neve Simonovan volt. Simonyi Béla, Bars vármegye alispánja a régi várkastélyban őrzi a család rendkivül gazdag és érdekes levéltárát, mely több mint 300, részben kiadatlan, Árpád- és Anjou-korbeli oklevelet tartalmaz. A simonyi és varsányi Simonyi családnak itt négy régi kúriája volt, melyek közül az egyiket Simonyi András még 1584-ben építtette és ezt most a Salzberger családé, míg egy másikban maga az alispán lakik. Salzberger Józsefnek itt nagyobb szeszgyára és mintaszerű gazdasága is van. A községnek van postája és vasúti megállóhelye, távirója pedig Nagy-Bélicz.
73Solymos.
Solymos, Léva fölött, Hont vármegye határában fekvő tót kisközség, 458 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a lévai vár tartozéka volt és mindvégig a lévai uradalom sorsában osztozott; azonban a XVII. század végén Kosztolányi Gábor is egyik birtokosa. Az uradalom az Eszterházyaktól a Schöeller család birtokába került és azé ma is. Templom nincs a faluban. Postája Garamújfalu, távirója és vasúti állomása Léva.
Sváb.
Sváb, a körmöczbányai hegyekben fekvő tót kisközség, 294 róm. kath. és ág. ev. vallású lakossal. XV. századbeli német telepes község, melyet Zsigmond király 1429-ben Körmöczbányának ad zálogba. Akkoriban Schwabenhof néven van említve, de később már Schwabendorf lett a neve. Mindvégig Körmöczbánya város maradt az ura. Templom nincsen a községben. Postája, távirója és vasúti állomása Körmöczbánya.
Szelepcsény.
Szelepcsény, zsitvavölgyi magyar és tót kisközség, 759 róm. kath. vallású lakossal. E községről már 1165-ben találunk említést, a mikor Páznár fia Farkas a szent-benedeki apátságnak adományozza. 1234-ben II. Endre megengedi az itt lakó királyi szolgáknak, hogy a szent-benedeki apátság jobbágyai lehessenek. 1565-ben az esztergomi káptalan lesz a birtokosa és az marad mindvégig. Itt született néhai Szelepcsényi György esztergomi érsek, szegény sorsú földmíves szülőktől. A község katholikus temploma 1880-ban épült. Ide tartozik Mikófalu puszta is. Postája, távirója és vasúti állomása Zsitvaújfalu.
Szénásfalu.
Szénásfalu, a Garamvölgyben fekvő tót kisközség, 717 róm. kath. vallású lakossal. E község már 1075-ben a szent-benedeki apátság alapítólevelében szerepel Boznica néven, 1256-ban azonban Bors ispán utódait is mint részbirtokosait találjuk említve. Azután egy darabig a revistyei vár tartozéka, de 1508-tól már Selmeczbánya várost uralja. Akkoriban Senicz és Brznicza tót néven is említik az oklevelek. Később, mikor már az erdőkincstár vette át a revistyei várbirtokokat, a Magyary-Kossa családot is a birtokosai között találjuk. 1663-ban a törökök a községet teljesen feldúlták. A mult század elején Szenicze néven szerepel. Mai nevével a Dóczyak birtoklása idejében találkozunk Zenasfa alakban. Kath. temploma nagyon régi építmény, de a török dúlások után teljesen átalakították. A községhez tartozik Záhorcse puszta is, mely hajdan önálló község és szintén Revistye várának tartozéka volt. A községnek van távirója és vasúti állomása, de postája Geletnek.
Szencse.
Szencse, a verebélyi járásban fekvő tót kisközség, 518 róm. kath. vallású lakossal. E község 1295-ben az esztergomi káptalan egyik bizonyságlevelében Scinche alakban van megnevezve. A pápai tizedszedők jegyzékében Senche alakban találjuk. 1386-ban a Forgách család az ura. A török dúlások alatt két izben pusztították el. Az 1657-iki összeirásban 10 elpusztult telke van feljegyezve, de hat évvel később a törökök ismét elpusztítják. Ez után a báró Malonyay család lett a földesura, egész a mult század első feléig. Ide tartozik Dolina puszta is. Templom nincsen a községben. Postája Barsfüss, távirója és vasúti állomása Mánya.
Szentmárton.
Szentmárton, Aranyosmarót közelében fekvő tót kisközség, 310 róm. kath. vallású lakossal. E községet a pápai tizedszedők jegyzéke szintén említi. 1386-ban Ghymes várának tartozéka volt és a Forgách család volt az ura. Később a maróti uradalomhoz csatoltatott és annak urai birtokában maradt mindvégig. 1663-ban a törökök ezt a községet is feldúlták. Kath. templomát 1700-ban gróf Migazzi Kristóf érsek építtette. A község 1884-ben és két évvel később is teljesen leégett. Postája Nagyszelezsény, távirója és vasúti állomása Aranyosmarót.
Szkiczó.
Szkiczó, a Zsitvavölgyből a Nyitravölgybe vezető és természeti szépségekben gazdag útvonal mentén fekvő tót kisközség, 817 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Hrussó várának tartozéka volt. 1504-ben mint elpusztított helységet találjuk említve. Majd a tapolcsányi uradalom birtokába kerül és így a gróf Keglevich családéba, melytől a szerémi Odescalchi herczegi család örökölte s szerémi Odescalchi Arthur herczegnek van itt nagyobb birtoka és szép kastélya. Egy 1468-iki oklevélben Zkychev néven van említve a község, de a XVIII. század vége felé háromféle elnevezés alatt is találjuk, ú. m. Szkiczov és Szkiczovó tót és Innocenthal német név alatt, ez utóbbi azonban 74valószínűleg a mai Inczevölgy telep lehetett, a hol azelőtt nagyobb üveghuta volt. Katholikus temploma 1809-ben épült. Ide tartozik még Inczevölgyön kivül Jávor és Károlyvölgy is. A község lakosai közül sokan mészégetéssel foglalkoznak és érdekes telepük, a hol mészégető kemenczéik vannak, az országút mentén látható. Postája van, távirója és vasúti állomása pedig Kistapolcsány.

TAJNASÁRI. - A TAJNAY-FÉLE KASTÉLY (MOST BÁRÓ RÉVAY SIMONÉ).
Saját felvételünk
Szódó.
Szódó, a Garamvölgy alsó részében fekvő magyar kisközség, 423 nagyobbára református vallású lakossal. Hajdan érseki birtok. Ez is egyike ama barsi községeknek, melyeket Csák Máté 1311-ben feldúlatott. Egy darabig a lévai uradalomhoz tartozott és ekkor kapta az Eszterházy család, mely még a mult század elején is bírta. Nagy-Sár nevű dűlőjét "Hurka-vár"-nak is nevezik és itt állítólag hajdan valami erődítvény volt. A mult század elején az Eszterházyaknak itt nevezetes juh- és marhatenyésztésük volt. 1863-ban a községnek nagy része tűz által pusztult el. A községben egy újabb csinos urilak van, melyet Berinkey Antal építtetett és most örökösei bírják. Református temploma 1786-ban épült. Ide tartoznak Füzék és Koplaló puszták is. Postája Nagysáró, távirója és vasúti állomása Zseliz.
Tajnasári.
Tajnasári, a verebélyi járás felső részén fekvő tót kisközség, 418 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan négy község volt: Kis- és Nagy-Tajna és Kis- és Nagy-Sári. Ezekből lett azután két község: Tajna és Sári és e két község egyesítéséből keletkezett a mostani Tajnasári község. Tajnáról már a szent-benedeki apátság 1075-iki alapítólevelében találunk említést. Másodízben 1339-ben Károly királynak Barachkai Miklós javára kiadott iktató parancsában szerepel, Tayna akkori irásmodorban. 1565-ben Miksa király az esztergomi káptalannak adományozza. Nagy-Tajnát előzőleg már Assa de Tajna és a később meggyilkolt Michael de Tayna bírják. A család 1569-ben ezen birtokára új adományt kap s ekkor Kis-Tajnát Káptalan-Taynának is nevezték. A Tajnayak fiága Jánosban kihalván, leánya Ilona báró Révay Simon felesége lett s így női ágon való örökösödés útján, a báró Révay család birtokába került; most báró Révay Simon bírja Káptalan-Tajnát is. Szép kastélya, melyet Tajnay János 1840 körül építtetett, állandó lakhelye, hol ő és neje, Szápáry Ilma grófnő igazi magyar főuri házat visz. Sári községről már 1299-ben találunk okleveles említést. 1322-ben János fiai és Moch unokái osztozkodnak rajta. 1618-ban Nagy-Saáry egyike a törököknek behódolt községeknek. 1622-ben Ilosvay Mária tulajdona, 1663-ban azonban a törökök mind a két Sári és mind a két Tajna falut feldúlják. A XVIII. században Siarovcze tót neve is már említve van. Tajna és Sári községekben a XVIII. század végén és a mult század első felében még a Vály, Bottka, 75Bányay, Csiba, Kürthy, Balogh, Biróczy és Andrássy családok is birtokosok voltak. A katholikus templom 1749-ben épült. A községhez tartozott a Horváthy család kis pusztája, mely a honti báró Majthényiakra s ettől Dillesz István és Kalics Józsefre szállott. Ez is ma Révay Simon tulajdona. Postája, távirója és vasúti állomása Verebély.

A VEREBÉLYI RÓMAI KATHOLIKUS TEMPLOM.
Saját felvételünk
Taszár.
Taszár, Aranyosmarót alatt fekvő magyar és tót kisközség, 879 róm. kath. vallású lakossal. Barsi szerint honfoglaláskori telep, melyet még II. Endre alatt besenyők laktak. A szent-benedeki apátság 1075-iki alapítólevelében szerepel először. 1209-ben egy határigazítási perben van felemlítve és 1353-ban egy határjárási levélben fordul elő, Thazar alakban. 1565-ben az esztergomi káptalan kapja adományba és ez oklevélben Tazar alakban van feljegyezve. Most is az esztergomi káptalannak van itt nagyobb birtoka. A kath. templom a XVII. század elején épült, 1783-ban ujították meg és ez időből az egyház két érdekes ötvösművet őríz: egy ezüst szentségtartót és egy vert ezüst kelyhet. A község a Rákóczy-féle felkelésben is szerepelt, mert itt volt a kuruczok egyik végső őrhelye Bars vármegyében. A községhez tartozik Nádas puszta is. Van postája, távirója és vasúti állomása.
Tild.
Tild, Verebély közelében fekvő magyar kisközség, 387 róm. kath. vallású lakossal. Az esztergomi érsekség ősi birtoka és a verebélyi érseki székhez tartozott. Akkoriban Téld és Tilt alakban van említve. 1311-ben Csák Máté, az érsekség többi birtokaival együtt, ezt is feldúlta. 1319-ben az esztergomi káptalannak egyik csere-oklevelében szerepel. 1618-ban Tild is a törököknek behódolt községek közé tartozott, majd a Szent István-papnevelő intézet lett az ura, de később a Kiss és az Ilosvay családot is itt találjuk. Az utóbbi család birtoka, a családi házzal együtt, Dillesz Sándor tulajdonába került, a ki gazdag régiség-gyűjteményét a vármegyének ajándékozta és ezzel a vármegyei múzeum alapját vetette meg; de házában most is igen érdekes régiség-gyűjteményt és nagybecsű könyv- és levéltárt őríz. Templom nincs a községben. Ide tartozik Tild puszta is. A falu postája Csiffár, távirója és vasúti állomása pedig Verebély.
Tolmács.
Tolmács, Léva fölött fekvő tót kisközség, 240 róm. kath. vallású lakossal. Barsi ezt a községet is honfoglaláskori telepnek tartja, a hol besenyők laktak. 1075-ben a szent-benedeki apátság alapító levelében szerepel, mint a halászok faluja, névleg Talmách. Kerektó nevű dűlője, hajdan halastó volt. 1295-ben Csák Máté, utána Bees, vagy Baas mester fia Péter is szerepelnek 76mint birtokosok. 1489 előtt Lévai János perli a szent-benedeki apátságtól e birtokot, de úgy látszik eredmény nélkül, mert 1565-ben ez a község is, az apátság egyéb birtokaival együtt, az esztergomi káptalan tulajdonába került. A török világban sokat szenvedett és egyike volt a behódolt községeknek. 1664-ben itt veretett hidat Souches tábornok a Garamon, a mikor Léva visszafoglalására indult, 1709 május hó 2-án itt a kuruczok és a császáriak között ütközet volt. Templom nincsen a községben. Postája, távirója és vasúti állomása Nagykoszmály.
Tormáskert.
Tormáskert, a körmöczbányai hegyekben fekvő tót kisközség, 276 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Nyewolno néven az esztergomi érsek birtoka, mely a beszterczebányai püspökség felállításával, annak tulajdonába ment át. Ekkor már Nevolno alakban van említve és így marad 1890-ig, a mikor a község nevét megmagyarosították. Temploma nincs. Postája, távirója és vasúti állomása Bartos.
Töhöl.
Töhöl, a Garam- és a Zsitvavölgy közötti terület közepén fekvő magyar kisközség, 684 túlnyomóan ev. ref. vallású lakossal. Első okleveles említést 1262-ben találunk e községről. 1390-ben Sárai László kapja adományban Zsigmond királytól, míg 1506-ban Ulászló a Harasztiaknak is adományoz itt birtokot. Ettőlfogva a község a lévai uradalomhoz tartozik és mindvégig annak urai bírják. Ez időben hol Thehel, hol pedig Teöheöl alakban találjuk feljegyezve. 1618-ban behódolt a töröknek, de az 1657-iki összeírásban 23 elpusztult telkéről találunk feljegyzést. Az Eszterházyak után a Schöeller család lett a tulajdonosa. Református temploma a mult század elején már fennállott, de építési idejét kikutatni nem sikerült. Ide tartoznak Kovácsi és Bárcz puszták is. A község postája Besse, távirója és vasúti állomása pedig Verebély.
Újlót.
Újlót, Komárom vármegye határán fekvő magyar és tót kisközség, 1760 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Nagylóth, Kislóth és Mária-család pusztáiból egyesítve, ma Újlót név alatt egy községgé alakult. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében Loth alakban szerepel. 1358-ban Lóthy Tamás, Iván fiának tulajdona. 1424-ig nem találunk róla említést, de ekkor az esztergomi káptalan levéltárában fordul elő. 1506-ban királyi parancsra Henczelffi Istvánt iktatják e község birtokába, de 6 évvel ezután már Lévai Zsigmond és Haraszti Ferencz az urai, a kik birtokukat a pálosoknak adományozzák. Később a közalapítványi uradalom tulajdonába került és most is ennek van itt nagyobb birtoka. Az 1657-iki összeírásban nyolcz elpusztult telkéről van említés. 1899 október 2-án az egész község leégett. Két temploma közül a róm. kath. 1787-ben épült, a református templomot 1882-ben építették. Ide tartozik Mária-család puszta is, mely a XVI. század elején szintén a Lévaiak és a Harasztiak birtoka, a kik azt Lóttal együtt a pálosoknak adományozták, s ezek itt díszes, kéttornyú templomot és zárdát építettek. A templom szép és érdekes hajója most magtárul szolgál, a zárda épülete pedig a bérlő lakásául. A községnek van postája; távirója és vasúti állomása pedig Zsitvafödémes.
Újbars.
Újbars, garammenti magyar kisközség, Óbars szomszédságában, 1293, túlnyomóan ev. ref. vallású lakossal. E község már a pápai tizedszedők jegyzékében Chuturtkhel (Csütörtökhely) néven szerepel. Még 1506-ban is, a mikor a Lévaiak és a Harasztiak az urai, Chetertekhely néven találjuk említve; de azután a másik Barssal egy joghatóság alá kerülvén, kapta az Újbars nevet. A lévai vár uradalmai közé tartozott és annak urai voltak a birtokosai. A XVII. század első felében itt tartotta a vármegye nehány gyűlését. 1663 okt. 30-án itt táborozott Apaffi fejedelem. 1663-ban a törökök teljesen elpusztították, de lakosai egy évvel később ismét visszatelepedtek. 1704 decz. 3-án II. Rákóczy Ferencz oltalom-levelet ad az új-barsiaknak. A mult század elején még híd kötötte össze Ó-Barssal, melyet azonban már a század közepén a jégzajlás elpusztított. 1859-ben a község tűzvésznek esett áldozatul. A herczeg Eszterházy családtól a birtokot a Schöeller család vette meg, melynek itt ménese van. A község határában hajdan Zsengő nevű falu állott, melyről 1342-ben találunk említést. Kath. temploma 1811-ben épült. A református templomot 1791-ben építették. A községhez tartozik Sándorhalma puszta is. Postája Nagykálna, távirója és vasúti állomása Léva. 77Újbarson születtek Vécsey József (1800) és Repiczky János (1817), a Magy. Tud. Akadémia tagjai.
Újgyarmat.
Újgyarmat, Nyitra vármegye határán fekvő német kisközség, 1697 róm. kath. vallású lakossal. Német telepítvény, melynek Neuhai volt a neve. Estei Hippolit esztergomi érsek már 1487-ben említi és ekkor már az érsekség birtoka volt. Később Nova-Lehota, majd Új-Lehota néven találjuk. Az érsekségi birtokok közül kiszakíttatván, a beszterczebányai püspökök lettek az urai. A határában levő Wüstling nevű hegyen hajdan község állott, melynek néhol szántás közben romjaira is akadnak, sőt a templom régi harangját is megtalálták. A mult század vége felé itt üveggyár is volt, azonban üzemét beszüntette. 1884-ben az egész község, a templommal együtt leégett, de ismét felépült; a privigyei templomtól kapott egy oltárt, mely 1582-ből való. A község határában fűrészmalom van. Postája Jánosgyarmat, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt.

VEREBÉLY. - A BORONKAY-FÉLE KÚRIA (MOST PLÉBÁNIA.).
Saját felvételünk
Újpetend.
Újpetend, Nemcsény mellett fekvő tót kisközség, 162 róm. kath. vallású lakossal. E község birtokosai 1292-ben Iván és Kuchmeg voltak, azután Mihály és Endre mester, a kik azt a szent-benedeki apátságnak hagyományozták. 1295-ben ezek szerepelnek az esztergomi káptalan egyik bizonyságlevelében, mint a község urai. 1506-ban az esztergomi káptalan lett a birtokosa. Ez idő alatt a község folyton Rohozsnicza néven szerepel. 1573-ban a törökök okoztak sok kárt a községnek. Mostani nevét 1890-ben kapta. Temploma nincsen. Ide tartozik Mártonpuszta is. Postja Nemcsény, távirója Taszár, vasúti állomása Kovácsi.
Valkócz.
Valkócz, Aranyosmarót és Szentbenedek között fekvő tót kisközség, 494 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Nagy-Valkócz néven szeepelt. 1395-ben Barachkai János volt a földesura, a ki a községet a szent-benedeki apátságnak hagyományozta. 1506-ban az esztergomi káptalan adományképen kapja Miksa királytól és a káptalannak most is van itt nagyobb birtoka. Kath. temploma 1750-ben épült. Ide tartoznak Lukó és Szlancze tanyák is. A község postája Nemcsény, távirója Aranyosmarót, vasúti állomása Kovácsi.
Vámosladány.
Vámosladány, Léva alatt fekvő magyar kisközség, 1323, túlnyomóan ev. ref. vallású lakossal. Ez is egyike a vármegye legrégibb községeinek, a mennyiben a szent-benedeki apátság 1075-iki alapítólevelében szerepel. E község 78azonban nem került az esztergomi káptalan birtokába, hanem lévai várbirtok lett. Nevével hol Lodán, hol pedig Ludán alakban találkozunk. A mult század végén, a mikor az Eszterházyak voltak az urai, nagy marhatenyésztése volt. Most a Schöeller családnak van itt nagyobb birtoka. Kath. temploma ősrégi és 1332-ben már fennáll, de 1494-ben átalakították és 1733-ban újították meg. A református templom 1854-ben épült. Ide tartozik Dobogó puszta is. Postája van, távirója és vasúti állomása Léva.

ZSARNÓCZA.
Hrabéczy Kálmán felvétele
Velsicz.
Velsicz, Nyitra vármegye határán fekvő tót kisközség, 808 róm. kath. vallású lakossal. E község II. András király egyik 1232-iki oklevelében mint koronabirtok van említve. A XIV. században mr a ghymesi vár tartozéka és mindvégig a Forgách család marad az ura. Csak a mult század elején van itt a Migazziaknak is birtokuk. A község határában, a Klacsán nevű erdőrészben, valamely várnak némi maradványa látható, melyet a nép Cerni Hrad-nak nevez és a csehek idejéből fenmaradt rablóvár maradványának tart. 1837-ben az egész község, 1886-ban pedig a község kétharmada tűz által pusztult el. Katholikus temploma régi, de építésének ideje ismeretlen. Az egyház birtokában egy 1745-ből származó érdekes ezüst kehely van. A községnek van postája és távirója, vasúti állomása pedig Barstaszár.
Verebély.
Verebély, földrajzi fekvésénél fogva a Zsitvavölgynek mintegy középpontját alkotja. Vásárjoggal bíró, igen élénk forgalmú, magyar és tót kisközség, 2484 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Mikor vette fel mai nevét: kideríteni nem lehet. Annyi azonban bizonyos, - mint ez, eme műnek őstörténelmi részében bizonyítva van, - hogy már a neolit- és barbár bronzkorban, tehát időtlen-idők előtt, ama földterületen, melyen a mai Verebély van, az ősember nemcsak tartózkodott, de állandóbban meg is telepedett, mint ezt a feltárt lelőhelyek, konyhahulladékok telepei, kő-, agyag- és csont-eszközkészítő s bronz-öntő műhelyek igazolják.
Az 1876-ik évi nemzetközi őstörténelmi és embertani kongresszusra készült térképek mutatják azt is, hogy a népvándorlást közvetetlen megelőző korban itt már - védelmi czélra szolgáló - úgynevezett földvár is volt. 79Bátran állítható tehát, hogy a mai Verebély, Bars vármegye legrégibb őstelepei közé tartozik s a honfoglalás idején kétségen kívül már fennállott. A honfoglalás befejezése után a XIV. században Verebélytől Aranyos-Marótig és ennek környékén még kúnok laktak.

ZSARNÓCZA. - A DÓCZY-FÉLE VÁRKASTÉLY (MOST KINCSTÁRI ÉPÜLET).
Klösz György felvétele
E község 1353-ban egy határjárási levélben "Verebel in villam Morouth" körülírással van említve. Az esztergomi érsekség ősi birtoka és érseki uradalmainak székhelye; 1488-ban már érseki vámszedőhely és az érseki nemesség székhelye. 1530-ban Mehemet a községet teljesen elpusztította. 1620-ban itt értekezett Bethlen Gábor fejedelem Lipthay Imre követtel és Litassy István nyitrai várparancsnokkal a nyitrai vár átadása ügyében. 1626-ban a budai basa 8000 főnyi sereggel ostromolta, de Nadányi Miklós kapitány visszaverte. 1652-ben alakult meg a verebélyi mészáros czéh. 1653-ban a verebélyi várat a törökök folytonos becsapásai következtében megerősítik, de azért a törökök másodszor is elpusztítják úgy, hogy az 1657-iki összeírásban mint teljesen puszta hely szerepel; de csakhamar ismét megülték lakosai és újra felvirágzott. A vezekényi csata előtt itt gyülekeztek az Oszlány vidékét pusztító esztergomi törökök ellen a keresztény csapatok, melyek a lévai, semptei, érsek-újvári és verebélyi várak őrségeiből és Verebély és vidéke fölkelt nemességéből csoportosultak s a nagy prédával visszatérő törököket Nagy-Vezekénynél megsemmisítették. A csatában résztvett hat Eszterházyból elesett 4, kiknek tetemeit ide hozták s innen szállították nagy ünnepséggel a Nagy-Szombat melletti Moderdorfba. 1705 február hó végén II. Rákóczy Ferencz itt táborozott és ide hívta össze vezéreit hadi tanácsra. 1708 október havában Heister táborozott itt és innen indította seregeit Léva ellen. A verebélyi érseki uradalomnak a mult század elején 4223 lakosa volt. Ebben azonban Aha, Nagy-Czétény, Tild és Lédecz lakossága is benfoglaltatik. Ez volt a vármegye legrégibb postahelye, melynek kézbesítő kerülete Körmöczbányától, Aranyos-Maróton, Surányon és az érsek-újvári vonalon át egész Bajcs pusztáig terjedt. A posta-regále akkoriban a dicskei Dillesz családé volt, mely elsőnek vezette be az országban a magyar nyelvű postai nyomtatványokat. Ismeretes ugyanis, hogy akkoriban a posta-regalisták a saját költségükre voltak kötelesek a szükséges nyomtatványokat elkészíttetni, természetesen német nyelven. Dillesz István, 1840 körül a verebélyi posta-regále tulajdonosa, fellelkesülve a vármegyében akkoriban mindinkább terjedő reform-párti hazafias mozgalomtól, kiküszöbölte a német nyomtatványokat és helyükbe magyarokat nyomatott, a Recepisse-t "Vevénynek", a Retour-Recepisse-t pedig "Viszánynak" nevezve el. E nyomtatványok egyike akkoriban a Pesti Hirlap szerkesztője: Kossuth Lajos kezeibe került, a ki e "jeget 80törő" kezdeményezésért Dillesz Istvánt meleghangú levélben üdvözölte, a "Viszány" szó helyett a "Térti vevény"-t ajánlva. Így született meg Verebélyen a magyar postaintézménynek két legsürűbben használt kifejezése. A verebélyi és szent-györgyi egyesült érseki nemesi székeknek, melyek a vármegyéktől függetlenül önálló törvényhatóságot képeztek, melyek fölött egy nádor állott, saját alispánjaik, főbiráik és választott tisztviselőik voltak, ép oly önkormányzattal, mint a vármegyéknek és hatóságuk hat vármegyére terjedt; volt házi és hadi adójuk és a saját kapitányaik és zászlóik alatt inszurgáltak. Ezen egyesült nemesi székek története, e mű általános történelmi részében külön van méltatva. De itt kell megemlékeznünk a székek vagyonáról, levéltáráról, történelmi emlékeiről s önkormányzatáról, saját végrendeletével megszüntető határozatáról.

ZSELIZ. - A GRÓF ESZTERHÁZY-FÉLE KASTÉLY (MOST GRÓF BREUNER ÖRÖKÖSEIÉ).
Saját felvételünk
Rudnay primás idején, a székek megadóztatásával a kor igényeinek megfelelő emeletes székházat építettek a főutczán. Verebélyt 1849-ben a Grabbe orosz hadtestének egyik hadosztálya szállotta meg és a székek házát kórházi czélokra foglalta le. Volt is reá szüksége, mert a legénység "dinnye" helyett jóízűen falatozta a nyers tököt. Ennek és a félig nyersen fogyasztott kukoriczának következménye volt a fellépett vérhas, mely sűrűn szedte áldozatait. Veszélyben forogtak a levéltár, a hadi zászlók, valamint a teremben őrzött képek. A humánus parancsnok, Reeberg nevű finnlandi német, megértvén a ház rendeltetését, Gaál Alajos és Dillesz István közbenjöttével mindent a levéltárba hordatott, azt lezáratta s védelmére őrséget rendelt. E derék parancsnoknak a testvére, az orosz czár egyik szárnysegéde, Simonyi Ernőnek akkor a környéken portyázó guerilla csapatai elől menekülvén, saját pisztolya által súlyosan megsebesült s e sebébében meg is halt s Verebélyen temették el. Komárom kapitulácziója után a székek juriszdikcziója megszünt. Nagysokára, az 50-es években, kegyelemből engedelmet kaptak a székek, hogy vagyonuk felett való intézkedés czéljából egy császári biztos jelenlétében közgyűlést tarthassanak. Ez a közgyűlés, melyet a nemesség saját tisztikarának közbenjöttével tartott, valószínűleg az utolsó ily gyűlés az országban. Határozatai a következők:

SZKICZÓ.
Blahó Ede felvétele
1. A közgyűlések jegyzőkönyveit áttette Bars vármegyéhez. A folyó peres és árvaügyeket pedig azon megyékhez, melyek községeire vonatkoznak.
812. Régi levéltárát a szent-benedeki conventhez tette örök letét gyanánt.
3. Pecsétjeit s hadi fölszereléshez tartozó tárgyait átadja az esztergomi primásnak.
4. Régi gazdag aranyhimzésű kamukából készült lovassági hadi zászlóját, továbbá egy Barkóczy- s egy Eszterházy-féle bandériális lobogóját letéteményezte a verebélyi templomban s az összes gazdag keretekbe foglalt eredeti ókori képeit a verebélyi plébániába, azzal a kikötéssel, hogy ha Bars vármegye területén valamikor múzeum alakul, ezen tárgyak annak adassanak. E történelmileg is igen becses tárgyakat azonban Simor primás az általa alapított esztergomi primacziális múzeum részére utóbb lefoglaltatta.
5. A házra nézve pedig akkép intézkedtek, hogy az édes magyar nemzeti nyelv terjesztése és gyarapításának czéljaira fordíttassék.

A ZSELIZI "FAKASTÉLY".
Saját felvételünk
Ezen rendelkezésének foganatosítására a közgyűlés egy végrehajtóbizottságot küldött ki tisztikarának még élő tagjaiból, mely Gyulai Gaál Alajos alispánból, Máriássy József főjegyzőből (48-as huszár-alezredes), Dillesz István főperceptorból, Cserebó Lajos főszolgabiróból és Bajchy István esküdtből állott. E bizottság a határozatot foganatosítván, a házat az akkor még igen fiatal intézetnek, a "Magyar Nemzeti Szinház nyugdíjintézetének" adta s azt akkori ügyésze, Rudnyánszky Béla törvényszerűen át is vette. Ettől nyilvános árverésen Bittó Ernő, majd 1882-ben Nécsey József vette meg, ki itt a házhoz tartozó kertben a Münchenben oly korán elhunyt fia, Nécsey István festőművész számára, a jól berendezett emeleten, műtermet építtetett, melyben most a művész után maradt érdekes néprajzi gyűjtemény van elhelyezve.
A mostani plébánia szép, emeletes épületét a XVIII. század végén Vass Miklós emelte. Családja Verebélyen a XVII. században négy ekényi és Dicskén egy ekényi földet (120 magyar hold) bírt. A Vass család ezen ága Miklósban kihalván, a caducitásba jött kúriákat Boronkay Imre kapta adományul. Ennek örököseitől vette meg a kastélyt Szcitovszky János primás plébániának, a régi plébániát pedig népiskolának és kántorlaknak használta fel.
Az érdekes plébánia épület egyik termében látható egy kályha, mely barsmegyei Ujbánya város agyagiparát dícséri a mult század elejéről. Ezen a Boronkay és a Baross családok czímerei láthatók.
82A község ősi katholikus temploma 1358-ban már fennállott, de időközben elpusztult. Helyére építtette Vaszary Kolos herczegprimás 1899-ben a mostani díszes templomot. Anyakönyvei 1727-ben kezdődnek. A község határában, különösen a földvár környékén kő- és bronzkori leletekre bukkantak. A mult század első felében a Süteő, Tóth, Boronkay, Hajnal, Egyed, Varga, galánthai Balogh, Dillesz, Draskóczy és a Huzóczy családok voltak nagyobb nemesi birtokosai. A községhez tartoznak Kőrös, Földvár és Munkács puszták, továbbá Gyárfás, Széplak, Ákos és Dúsnok praediumok is. Van postája, távirója és vasúti állomása. (A Verebélyre vonatkozó részt Dillesz Sándor irta).
Vihnyepeszerény.
Vihnyepeszerény, a selmeczi hegyek között fekvő tót kisközség, 1697 róm. kath. vallású lakossal. E községet 1256-ban Bors ispán utódai bírták. Híres fürdőjének nyomai egész a XIII. századig nyúlnak vissza. 1497-ben, a mikor Vihne és Eisenbach neveken van említve, már forrásai is ismeretesek. Hajdan Szénásfaluhoz tartozott és fürdője is szénási hévvíz néven volt ismeretes. Egy 1326-iki oklevélben Vihine néven találjuk említve. 1508-ig Saskő várának tartozéka volt és a Dóczyak voltak az urai, de ezek után Selmeczbánya város tulajdonába ment át. Peszerényt 1519-ben Peszerin tót és Besserung német néven találjuk említve, mely utóbbi nevét szintén a fürdőtől nyerte. Később Peszeráni, Vihnyét pedig Vichnoráni és németül Eisenbach név alatt emlegetik. 1703-ban II. Rákóczy Ferencz neje, 1704-ben maga a fejedelem is és ugyanakkor Bercsényiné tartózkodott hosszabb ideig a fürdőben. Itt esküdött fel Rákóczy zászlaja alá Bottyán, mikor br. Kuckländer elől Nyergesújfaluról menekülve, előbb Selmeczbányán Bercsényit kereste fel, a ki őt a Vihnyén tartózkodó Rákóczyhoz küldte. Rákóczy akkor, a most malátagyárrá átalakított épületben lakott. A "Todten Gebeine" nevű hegy - a hagyomány szerint - a Dóczyak vérengzését örökíti meg, a mennyiben azok az ott élt bányászokat állitólag felkonczolták. 1747-ben a község a fürdővel együtt teljesen leégett. Vihnye ősrégi bányatelep, a hol egész a XIX. század elejéig nemes fémeket és vasat bányásztak. A kincstárnak ma is van itt egy "Ó-Antaltáró" nevű bányája, mely aranyban kevésbbé, de különösen ezüstben gazdag. A vihnyei völgyben a mult század elején még 12 bányamű állott üzemben. Barnaszene is van és vidéke mindenféle ásványokban gazdag. Geologiai szempontból nagyon érdekes a határában levő ú. n. kőtenger, melynek képét is bemutatjuk. Itt van Kachelmann Károly és fia czég nagyszabású gép-, sör- és malátagyára. A sörgyár pinczéje szintén nevezetes, a mennyiben abban természetes jégképződés van. Katholikus templomát 1775-ben építtette Selmeczbánya városa. Van postája, távirója, telefonja, vasúti állomása pedig Szénásfalu-Vihnye.
Vörösvár.
Vörösvár, a verebélyi járásban fekvő tót kisközség, 399 róm. kath. vallású lakossal. E község hajdan Ghymes tartozéka volt és még a XVII. század elején is a Forgách család volt az ura. 1618-ban ez a község is behódolt a törököknek. Későbbi birtokosai a Bacskády, Beliczay, Tajnay, Majthényi, Frankner és a Gaál család, most pedig báró Révay Simonnak van itt, a Tajnayak révén, nagyobb birtoka. Postája, távirója és vasúti állomása Zsitvaújfalu.
Zsarnócza.
Zsarnócza, a Garamvölgyben fekvő, vásárjoggal bíró tót kisközség, 1600 róm. kath. vallású lakossal. E község 1226-ban már a vámszedő helyek között szerepel. 1388-ban Sarnoizza, 1424-ben villa Zarnocha néven találjuk említve. A XV. századan már a Dóczyak voltak az urai, a kik itt erős várfalakkal körülvett várkastélyt építtettek, melynek egy része maig is fennáll és az erdőkincstár hivatalos helyiségeit foglalja magában. 1647-ben a törökök Dóczy Zsigmondot megölték és nejét rabságba hurczolták. 1664-ben a törökök Zsarnócza alatt vereséget szenvedtek, 1605-ben Bocskay seregei is itt táboroztak. A XVII. század vége felé a vármegye itt is tartotta gyűléseit. Mária Terézia kincstári sörházat építtetett itt, hogy az erdei és a bányamunkások olcsó italhoz jussanak. Ez időben Zsarnovitz néven van a község említve. A község hajdan Hont vármegyéhez is tartozott és ez időben mint a selmeczi uradalom egyik községének, Zermevicze és Zernovicza alakban találjuk a nevét. Bél Mátyás Zarnócznak nevezi a községet, míg a Dóczyak idejében Senocza alakban is találjuk említve. A község határában a m. kir. erdőkincstárnak 83nagyszabású gőzfürésztelepe, téglagyára, fenyőmagpergetője és faiskolája van. A község forgalmáról és élénkségéről tanúságot tesz, hogy itt két pénzintézet, kaszinó-egylet, önsegélyző szövetkezet és polgári kör van. Kath. temploma 1400-ban már fennállott, de 1773-ban teljesen átalakították, legutóbb pedig 1869-ben restaurálták. A vasút felé, a Garamon, érdekes és különleges szerkezetű, sodronyon függő gyaloghíd vezet a túlsó partra. Ide tartoznak, a fűrésztelepen kivül, Proszno, Tyehelna, Okrut és Lukavicza telepek is, mely utóbbinak a mult század elején még 156 lakosa volt. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása.
Zsarnóczakohó.
Zsarnóczakohó, tót kisközség, Zsarnócza közelében, 314 róm. kath. vallású lakossal. A község azelőtt, mint telep, "Zsarnóczai Olvasztóház" elnevezéssel, Felső-Hámorhoz tartozott. Régente ezüstolvasztója volt, mely azonban a mult század második felében megszünt. Temploma nincsen. Postája, távirója és vasúti állomása: Zsarnócza.
Zseliz.
Zseliz, a lévai járás alsó részében fekvő magyar kisközség, 2367 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. E község a pápai tizedszedők jegyzékében Ziliz alakban van felemlítve. 1345-ig koronabirtok volt, a mikor Nagy Lajostól csere útján a Becsei család birtokába került és Becsei Imre és fiai Töttös és Vesszős bírták. Ebbe a családba házasodott a Dessewffy, azután az Eszterházy család és ezen a réven került a birtok az Eszterházyak kezébe. Eszterházy Miklós nádor 1636-ban 4000 arany forintért zálogba adta Eszterházy Pál nógrádi kapitánynak, a kinek tulajdonában meg is maradt. Ezután a birtok a Szakmáry és a gróf Amade család tulajdonába került, kiktől az Eszterházyak megvették és ezektől, leányágon a gróf Breunner család nyerte, melynek örökösei most is bírják. A Rákóczy-féle szabadságharcz alkalmával Zseliz fontos stratégiai pont volt, melynek megtartására és megvédésére úgy a felkelők, mint a császáriak nagy súlyt fektettek. Bottyán János, Rákóczy parancsára itt hidat veretett a Garamon és ezen át szállíttatta az élelmet az érsekújvári, nyitrai, tapolcsányi, esztergomi és komáromi őrségnek. 1706-ban maga Rákóczy is itt táborozot. 1709 február 9-én itt kelt át a Garamon Károlyi Sándor is seregével, 14-én azonban ismét itt volt. 1709-ben a zselizi Garamhíd már sánczokkal volt megerősítve és 1200 gyalogos védte, megfelelő számú ágyúkkal. Ugyanez év április 29-én Rákóczy vezérei 4000 harczossal táboroztak itt. Mikor azután a kuruczok Zseliz alól távozni voltak kénytelenek, Bottyán a hidat szétbonttatta és a sánczokat széthányatta, de a császáriak ismét felépítették a hídat és felhányták a sánczokat. A község nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk említve. A XVII. század végén Zelész, a XVIII. században Zselez és tótul Zelczov. Már akkoriban, a mikor még az 84Eszterházyak voltak az urai, híres mintagazdaság volt, nagy marhatenyésztéssel szeszgyárakkal és serfőzővel. E jó hírét a gazdaság különben, a kitünő vezetés következtében, a mai napig megtartotta. Zseliz régi postahely és a posta-regále az Eszterházy családnak volt adományozva. Köre kiterjedt az egész alsó Garam völgyére. 1720-ban Eszterházy itt a nagyterjedelmű angol parkban kastélyt is építtetett, mely több becses tárgyat tartalmaz, többek között Eszterházy János zongoráját, melyen Schubert, a híres zeneköltő tanította a gróf leányait 1818-ban és itt írta zeneműveinek egyik legszebbikét, a "Schöne Müllerin"-t. Ezenkivül a kastélyban sok érdekes régi butor és metszet van. Az uradalomhoz tartozó kis erdőben egy kb. 800 évesre becsült élő fa van, melyet fakastélynak is neveznek. Kerülete oly terjedelmű, hogy a belsejében álló asztal körül 12 ember foglalhat helyet. E községben született 1842-ben Kherndl Antal, a Magy. Tud. Akadémia tagja. Kherndl János uradalmi felügyelő neje gazdag és nagybecsű régiség-gyűjteménynyel bír. Az őskori és bronzkori régiségeken kivül sok középkori és újabbkori érdekes és becses tárgy van a gyűjteményében, régi edények és gazdag régi kalotaszegi és szász varrottas gyűjtemény. A község katholikus temploma XIV. századbeli, de több izben átalakították, 1884-ben pedig restaurálták. Régi freskói, melyeket vastag mészréteg alatt találtak, érdekesek és az egyik alak, hajdani földesuri családjának egyik tagját: Becsey Vesszős Margitot ábrázolja. A templom oltárasztala egy római sarkophag, melyet még a Becsei Imre fia Vesszős szállíttatott ide Óbudáról, hol azt Aquincum romjai közt találták. A református templom már a XVIII. század vége felé fennállott. A községben takarékpénztár is van. A községhez tartoznak Sasdomb, Rozina, Pricsina, Árok, Dombi, Gereblye és Kerekudvard puszták és tanyák is. Kerekudvard azelőtt község volt, melyet a törökök pusztítottak el. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása.

ZSITVAUJFALU. - KLOBUSICZKY JÁNOS KASTÉLYA.
Saját felvételünk
Zsemlér.
Zsemlér, garammenti magyar és tót kisközség, Léva alatt, 361 róm. kath. vallású lakossal. E község szintén már a szent-benedeki apátság 1075-iki alapító levelében szerepel és később az esztergomi káptalan birtoka lesz. Nevét Zemlér, Zemlyér, Zsemlet és tótul Zemláre alakban találjuk említve az idők folyamán. Katholikus temploma 1806-ban épült és 1838-ban renováltatott. A község postája Nagysáró, távirója és vasúti állomása Léva.
Zsikva.
Zsikva, a Tribecs-hegyek nyúlványai alatt fekvő tót kisközség, 528 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Hrussó vár tartozéka volt és akkoriban Zykava alakban van említve. Mátyás király 1486-iki adománylevelében Sykawa néven említi. Később a kistapolcsányi uradalomhoz csatoltatott és a Keglevich család és Károly Lajos főherczeg után József főherczegé lett. 1573-ban a törökök a község lakosait felkonczolták. Korabinszky e községet 1786-ban Zikava néven említi és megjegyzi róla, hogy hajdan híres ráktenyésztése volt. Katholikus temploma 1780-ban épült. Ide tartozik Széplakmajor és Krászni s Piszki telep is. A község postája, távirója és vasúti állomása Kistapolcsány.
Zsitvagyarmat.
Zsitvagyarmat, Verebély mellett fekvő, közbirtokossági magyar kisközség, 590 róm. kath. vallású lakossal. E község 1075-ben a szent-benedeki apátság alapítólevelében Zsitva földe néven van említve. Később Zsitva-Lehota néven érsekségi birtok, melyet 1311-ben Csák Máté feldúlatott. A község ezután 3 részből alakult újra és pedig Lehota-, Sziget- és Zsitvagyarmatból. Az esztergomi érsekség itt majorsági földet nem bírt; de a földeket - mint a fenhatósága alá tartozó kúriákat, a nemes uraknak adományozni volt köteles. Ennélfogva ez a három egyesült község a Verebélyi és Szent-Györgyi Egyesült Érseki Nemesi Székek juriszdikcziója alá tartozott. A XVIII. században a Gyulai Gaál, Bakacs, Soós, Bajchi, Fába, Mészáros és Huszár családokat mint Zsitva és Lehotagyarmat birtokosait találjuk, míg Sziget-Gyarmatot a Lülei és Márkus család bírja. Ez utóbbiak birtokát szerezték meg a Majthényiak és ezektől Lipthay Aurél. Most Elbogen Károlynak és nejének van itt nagyobb birtoka. A község katholikus temploma 1699-ben épült. Postája van, távirója és vasúti állomása Verebély.
Zsitvakenéz.
Zsitvakenéz, tót kisközség, 371 róm. kath. vallású lakossal. A pápai tizedszedők jegyzékében Kenaseti néven van említve. 1486-ban Mátyás király adománylevelében, mint Hrussó vár tartozéka, Kenesicz alakban van felemlítve. 1538-ban Zablati Hrussói János átengedi Tapolcsányi Tamásnak és 85Györgynek, de ismét visszafoglalja, azonban Miksa király 1565-ben végleg a Tapolcsányiaknak adja. Később a Bodó, Jeszenszky és a Kosztolányi családnak is van itt birtoka, most pedig Szent-Ivány Oszkárnak. Ide tartozik Chuderka telep is. Postája és távirója Aranyosmarót, vasúti állomása Kistapolcsány.
Zsitvaújfalu.
Zsitvaújfalu, magyar és tót kisközség, 987 róm. kath. vallású lakossal. E község határában feküdt az elpusztult Jókafalva. Hajdan Ghymes vár tartozéka volt. 1355-ben egy becsülevélben Wyfalu alakban találjuk említve. 1565-ben a Tapolcsányi család a birtokosa. Később a maróti uradalom egyik községe lesz, de azután több birtokosát ismerjük, mint a Timon, gróf Berchthold, a báró Szörényi, báró Weisz és a gróf Nyáry családot. Most Klobusiczky Jánosnak és Szlávy József örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Klobusiczky János két, emeletes kastélya közül az egyiket a gróf Berchthold család építette, a másikat pedig 1872-ben mostani tulajdonosa, ki az új kastélyban lakik, mely kiváló ízléssel van berendezve. Előcsarnokában érdekes fegyver- és nagyon gazdag agancs-gyűjtemény van, étkezőjében pedig érdekes porczellán- és majolika-tárgyak. A községben levő harmadik kastélyt a báró Szörényi család építtette és ez most a Szlávy örökösöké. Itt halt meg 1900. aug. 8-án Szlávy József koronaőr. Kath. temploma 1780-ban épült. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása.

ZSITVAÚJFALU. - A BÁRÓ SZÖRÉNYI-FÉLE KASTÉLY (MOST SZLÁVY JÓZSEF ÖRÖKÖSEIÉ).
Saját felvételünk
FORRÁSOK.
A helyszinén gyűjtött adatokon kivül, Fejér: Codex Diplomaticus Hungariae stb. - Knauz: Az esztergomi főkáptalan birtokaira vonatkozó oklevéltár. - Wenzel: Árpádkori új okmánytár. - Teleki: Hunyadyak kora. - Rupp: Magyarország helyrajzi története. - Botka: Jogtörténelmi tanulmányok a vármegyék szervezetéről. - Botka: Bars vármegye hajdan (töredék). - Botka: Csák Máté és kortársai. - Botka: Lipthay Imre. - Bél Mátyás Notitiá-i. - Budai: Polgári Lexicon. - Kazy: Historia-ja. - Szerémi Odescalchi Arthur herczeg munkái. - Történelmi tár. - Egyetemes magyar enciklopédia. - Magyar Sion - Korabinszky: Geogr. Hist. Lexicon. - Új Magyar Múzeum. - Kachelmann: Ungarischer Bergbau. - Nagy Iván: Magyarország családai. - Fényes: Magyarország leírása. - Az országos levéltár, a Nemzeti Múzeum és Bars vármegye levéltára. - A Simonyi család simonyi levéltára és a Dillesz család tildi levéltára.

« BARS VÁRMEGYE TERMÉSZETI VISZONYAI. Irta O'sváth Gyula. KEZDŐLAP

Bars vármegye

Tartalomjegyzék

KÖRMÖCZBÁNYA. Irta Kriško János. »