« A közoktatás Fiuméban. Írta Kőrösi Sándor, néhai Berghoffer József történeti adataival; a városi iskolákra vonatkozó adatokat Dalmartello Artur, a m. kir. tengerészeti akadémia ismertetését Kotán Dezső. Átnézte Erődi Béla. KEZDŐLAP

Fiume és a Magyar-Horváth tengerpart

Tartalomjegyzék

Könyvtárak és gyüjtemények Fiuméban. Az illető intézetek hivatalos közlései. »

132Fiume irodalma.
Írta Kőrösi Sándor, revideálta id. Szinnyey József
Fiume politikai és etnikai multja nem volt nagyon alkalmas talaj arra, hogy a kereskedelem mellett irodalmi élet is fejlődjék. A város évszázadokon át hol egyik, hol másik hatalomnak volt prédája. Lakossága a multban nyelv tekintetében, a horvát és olasz szó egybekavarodása folyton forrongó árjának van kitéve. Midőn pedig a hatalmas velencei szárnyas oroszlán erkölcsi befolyása alatt az olasz nyelv az egész Adrián diadalmaskodik s a városban már uralomra is jut: akkor csakhamar új élet és fejlődés korszaka áll be Fiuméra nézve; a várost Magyarországhoz kapcsolják, rohamosan halad az anyagi felvirágzás utján.
E benső ellentétek okozták, hogy itt a multban az irodalom mezeje alig-alig hajtott némi virágot; de ugyanez az ellentét az oka, hogy most, a jelen megállapodott politikai viszonyok közepette, az egybeolvadó kulturák termékeny talaján szép reményekre jogosító új élet serked az irodalom terén is.
Császár.
Fiume első nevezetesebb magyar irója Császár Ferencz, ki 1830 novembertől kezdve 1840-ig a fiumei gimnáziumon a magyar nyelv és irodalom tanára volt.
Császár Zala-Egerszegen született 1807-ben. Pannonhalmán, a benczéseknél nevelkedett, de később kilépett a szerzetesrendből s jogi tanulmányokat végzett. A kiváló szépségű és kedves modorú ifju Fiuméba kerülvén, annyira megnyerte a helybeli körök vonzalmát, hogy Fiume és Buccari szabad kikötővárosok csakhamar patriciussá választották. Császár, ki a szépirodalom és kritika terén már előbb is figyelemre méltó munkásságot fejtett ki, Fiuméban olaszul is tanulván, megismerkedett a váltó- és kereskedelmi joggal s minthogy e tudomány nálunk akkoriban még jóformán ismeretlen volt, ő lett e téren a magyar biráknak és ügyvédeknek mesterévé. A magyar Tudós Társaság 1832-ben levelező, később tiszteleti tagjává választotta.
1833-ban jelent meg olaszok számára irt magyar nyelvtana. Érdekes czíme következő:
Grammatica
Ungherese
dell'Avvocato
Francesco Császár
patrizio consigliere dei due liberi distretti di Fiume, e di Buccari; membro corrisp. dell' Academia Ungarica.
Hoc opus, hoc studium parvi properemus et ampli,
Si patriae volumus, si nobis vivere chari.
Hor. Epist. Lib. I. 3.
Pestino
Stampata colle spese dell' Academia
Ungarica.
(Évszám nincs).
133Császár, ki 1837-től kezdve a fiumei váltó-, kereskedelmi- és tengeri konzulátusi törvényszéknél igazgatóként, majd birói szavazattal felruházott aktuáriusként szerepel, 1840-ben a pesti váltótörvényszék elnökévé, később a hétszemélyes tábla birájává lett; majd a szabadságharcz után állását hazafias érzelmei miatt elvesztvén, Pesten ügyvédi irodát nyitott és lapszerkesztő lett.
Nagyterjedelmű irói munkásságából fiumei eredetüek, vagy a fiumei hatásnak tulajdonitandók a következők:
Szonettkoszorú (Fiume 1831), Kritikát érdeklő levelek (Pest 1832), Olasz költőkből (1857, Dante, a pokol első négy éneke s Ugo Foscolo "I Sepolcri" czímű költeménye); az emberi kötelességekről (Silvio Pollicotól), Francesca da Rimini, Dante új élete; A fiumei kikötőről; Utazás Olaszországban (két kötet).
Jogi munkáiból váltójoga három kiadást ért; idetartoznak: A váltó-óvások (1840); Váltójogi műszótár (1840); A váltóbeli adósság felmondhatása (1848).
Császár mint iró és költő nem elsőrangu tehetség irodalmunkban, de jogi műveivel és forditásaival egyaránt hatással volt korára, grammatikájával pedig elvitázhatatlan érdemeket szerzett Fiume ügye körül.
Hirlapirodalom.
A negyvenes évekbe esik a fiumei hirlapirodalom ébredése, olasz nyelven.
Az első fiumei ujság az "Eco del Litorale Ungarico" (A magyar tengerpart visszhangja) volt. 1843. április havában indult meg Solitro N. szerkesztésében, megjelent 2-szer hetenkint. A lap czélja különösen az volt, hogy a magyar kereskedelmi és ipari intézményeket a külfölddel megismertesse s hogy Fiume érdekeit gyámolítsa. A fiume-budapesti vasútvonal kiépítését lelkes vezérczikkekben újra meg újra sürgette. A lap mindössze három évig élt.
1857. julius havában új lap indult meg: "L'Eco di Fiume" (Fiumei Visszhang) czímen. Szerkesztője Rezza Herkules. A lap eleintén hetenkint háromszor, egy év múlva hetenkint csak kétszer, 1859-től kezdve pedig naponkint jelent meg. Történt azonban 1860-ban, hogy Rezza szigorú leiratot kapott a zágrábi helytartóságtól, hogy politikai kérdésekhez ne merjen hozzászólni, mire megszüntette lapját.
Rezza nemsokára "Gazzetta di Fiume" czímen új lapot indított, mely azonban 1862-ben megszünt mert a szerkesztőt egy, az osztrák uralom ellen intézett czikkeért börtönbe vetették. Rezza egy évig volt fogságban. Nyomdáját Mohovich Emőd vette meg, ki 1865-bem Giornale di Fiume czímen új lapot indított, mely azonban csak egy évig élt.

Császár Ferencz.
(Az orsz. képtárból)
1867. január havától októberig kettős, olasz és német kiadású lapja volt Fiuménak. Südenhorst Lajos szerkesztette. Az olasz kiadás Gazzetta di Fiume, a német pedig Fiumaner Zeitung nevet viselt.
E rövid éltű lappal egyidőben, 1867-ben indult meg a La Bilancia is, mely mind e mai napig legnagyobb lapja Fiuménak. Szerkesztője és kiadója kezdettől fogva Mohovich Emőd, a rappresentanza második alelnöke, kit ő felsége nem rég kir. tanácsosi czímmel tüntetett ki. A Bilancia 1867-től 1870 végéig nem politikai hetilap volt. Ez utóbbi év deczember 20-ától kezdve politikai napilappá lett. Iránya kormánypárti, liberális. Főmunkatársa: Mayer Nereo. Czikkező dolgozótársainak névlajstromában ott találjuk Fiume minden tollforgató notabilitását, kik közt első helyen állnak Gelletich Miklós és Brelich Ernő városi tanácsos. A magyar ügynek nagy szolgálatot tesznek a Bilancia azon vezérczikkei, melyekben a hazai politikai eseményeket összefoglalva ismerteti. E vezérczikkeket hat évvel ezelőtt Fest 134Aladár, az állami főgimnázium jelenlegi igazgatója indította meg a Bilancia hasábjain.
Az alkotmányos korszak beálltától kezdve, noha Fiuméban még mindig a Bach-féle sajtótörvény van érvényben, hirlapjaink az előbbinél nagyobb szabadságot élveznek. A magyar államügyészek ugyanis, magyar viszonyokhoz lévén szokva, nem veszik oly ridegen a Bach-féle törvény betüjét; a preventiv cenzurát jóformán sohasem alkalmazzák. Innen magyarázható, hogy 1867-tól kezdve a Bilancia mellett egész raja támadt a rövidebb-hosszabb éltű lapoknak.

Ciotta Jánosné.
1869-1872-ig Mikocz Iginio szerkesztésében a "Marina e Commercio" (Tengerészet és Kereskedelem) czímű folyóirat, a melyben a tengerészeti ismeretekre vonatkozó sok becses anyagon kivül, különösen dr. Gelletich Miklósnak a tengerészeti jogról s a háború idején való szabad hajózásról irt jogi czikkei értékesek.
1871-ben a "Giornale di Fiume" támad újra életre dr. Salvadori Károly szerkesztésében. Az "urak pártja" támogatta, mindazáltal csak egy évig élt.
1876-ban a "demokrata párt" indít lapot "Studio e Lavoro" czímen. Szerkesztője Karletzky Ferencz. Ez a lap is csak egy pár évig élt.
Hasonló sors érte a Ficcanaso ("Mindenüvé beleüti az orrát") czimű humorisztikus lapot (1877. szerkesztője Kovacsevich József), a "Rivista Umoristica" (1873-4; szerk. Matkovich Henrik) továbbá a Gazzetta della Domenica (szerk. Karletzky), az Artiere (1888; szerk. Lengo Péter) és a L'Operajo (szerk. Battara Péter) lapokat; e két utóbbi az iparosok és munkások érdekeinek szószólója volt.
Olasz-német-magyar nyelvű lapja is volt egyideig Fiuménak; 1890-ben pedig Bremer Alajos ,,Tagblatt für Fiume und Abbazia" czímen szintén német nyelvű napilapot indított; mind e vállalatok azonban, az utóbbi különösen személyes támadásai miatt, nem bizonyultak életképeseknek.
1881-ben indult meg Mohovich Emőd kiadásában a La Varietà czímű humorisztikus lap, mely azonban csakhamar komoly irányú társadalmi napilappá, a "Bilancia" reggeli kiadásává vált. E lap a folyó 1896. év február havában szünt meg. Utolsó szerkesztője Stupicich Péter volt.
A La Voce del Popolo (A nép szava) 1889-ben indult s jelenleg is virágzó reggeli napilap. Eredeti táviratokat nem közöl, vezérczikkel nem sokat törődik, de a napi hireket nagy élénkséggel dolgozza fel s a városi hatósággal szemben némi ellenzékies szinezete van. Szerkesztője és kiadója Chiuzzelin Antal, nyomdatulajdonos. Főmunkatársa Cassio Ferencz. Belső dolgozótársa Marenig N.
1896. végén Vita Fiumana czímen olasz nyelvű irodalmi hetilap indult meg Vio Francesconak, az olasz irodalmi kör elnökének vezetése és Franceschini Ferencz szerkesztése mellett.

Cassio-Bure Erminia.
1881-ben "Fiume" czímen kereskedelmi, tengerészeti és társadalmi magyar hetilap indult meg a kikötővárosban. Szerkesztője Mócs Zsigmond hirlapiró volt.
Mócs Zsigmond Bácsmegyében, Kis-Sztapáron született 1857-ben. A gimnáziumot Baján végezve, a budapesti egyetem bölcsészeti karára iratkozott be. Hajlamai azonban másfelé vonzották. Előbb budapesti hirlapoknál próbált állandó alkalmazást nyerni, majd Fiuméba jött s itt a tengerészeti akadémiába beiratkozván, egyidejüleg a kikötőépítésnél díjnoki alkalmazást nyert. Az 1877. évben ismét a hirlapirás szolgálatába állt; az orosz-török háborut mint 135budapesti magyar lapok harcztéri tudósítója a keleten élte át. Majd visszatérve a magyar kikötővárosba, itt 1881-ben a "Fiume" czímű lapot alapította, és sok küzdelem közt haláláig fentartotta. Mócs 1892-ben október 8-án húnyt el.
A "Fiume" tovább tengődött ugyan még egy darabig, de mindenki érezte, tudta, hogy a fiumei magyar sajtónak új, hivatott kezekre van szüksége, hogy a magyar korona ez exponált pontján a magyar lap az országos érdekeknek megfelelőleg méltóképen töltse be hivatását.
Ekkor, 1892 deczember havában, két fiumei főgimnáziumi tanár, Kőrösi Sándor és Fest Aladár, új magyar lappal, a "Magyar Tengerpart"-tal lépett a nagy közönség elé. Mindketten már eddigi irodalmi munkásságuk révén ismeretesek voltak. Nemsokára Fest visszalépvén, maga Kőrösi lett a lap szerkesztője.
Magyar Tengerpart.
A Magyar Tengerpart immár hatodik éve, hogy mint Fiume egyetlen magyar lapja őre a fiumei magyarság érdekeinek, s mint ilyen a munkatársak díszes sorát tudta maga körül egyesíteni.
Munkatársai közül fölemlítjük a következőket:
Batthyány Tivadar gróf, Doroszlai Denk Árpád, Fest Aladár, Fest Kálmán, Francsics Bódog, Kardos László, Kemény Ödön, Mahunka Béla, Reményi Antal, Riegler Sándor, dr. Feichtinger Elek, Matisz János, Czink Lajos, Feichtinger Elekné (Fera), Kankovszky Ferencz, Szabó Samu, Berghoffer József, Donáth Imre, Sándorffy Nándor, Schmidt Jakab, Mozog István.
A szépirodalomat művelő fiumeiek azonban általában olasz, néhányan német nyelven irtak.
Nagyobb hirű költővel vagy iróval nem dicsekedhetik Fiume; de vannak és voltak egyesek, a kik részint hivatásból, részint a költészet vagy gyakran inkább a nyelv és szép kifejezésmód iránt való szeretetből foglalkoznak a szépirodalommal.

Falk Miksa.
Szépirodalom.
Fonda Antal fiumei községi polgári iskolai tanitó, nyelvezetének gondosságával és gondolatainak tartalmasságával tünik ki. "Versi" (Versek) czímen adott ki egy kötet költeményt. Fonda mestere a formának s az olasz költői nyelvnek.
Tárgyát a fiumei életből s a magyar történelemből (Nagy Lajos; óda) meríti, dicsőiti a Quarnero szépségét s minden szép jelenet hangulatot kelt benne.
Fonda hirlapirással is foglalkozott egy időben; sok élvezetes csevegés és költemény jelent meg tőle a múlt években a "Voce" hasábjain. A városi iskolák részére lefordította Vargyas magyar történelmét. A mű czíme: Storia degli Ungheresi.
Fonda Antal 1852-ben, Dalmácziában született, isztriai származású szülőktől. Iskoláit Velenczében végezte. Tanulmányai bevégzése után Fiuméba került s azóta állandóan a városi polgári iskola olasz nyelvi tanszékét tölti be.
136Schittar Manó (költői álnevén Zuane della Marsecchia) festő és költő 1890-ben, ifjan 24 éves korában húnyt el. Költeményeit fiumei dialektusban irta.
Mesterkéletlen egyszerűsége és azon magyar hazafias hang, mely némely költeményén átvonul, a fiumei nép körében nevét ismertté és különösen az ó-városban kedveltté tette.
Egy négy felvonásos történeti drámát is írt "Il Bastardo di Hunyad" (Hunyad törvénytelen fia vagyis a Liburniai Szűz) czímen, mely Korvin Jánosról szól. Egyszer adták a fiumei szinházban.
Erődi Béla fiumei igazgatósága idején "Rózsáskert" czímen Szádi perzsa költő Gulisztán-ját adta ki szépcsengésű magyar versekben. A kötet diszes kiadásban 1888-ban jelent meg. Nyomatott Fiuméban, a Battara-féle nyomdában.
Erőditől ugyancsak fiumei tartózkodása alatt "Fiume-Modrus megye" leirása és "A fáraók országában" (1888; magyarul és olaszul) czímű tanulmány jelent meg. Tárgyánál fogva szintén fiumei munkásságához tartozik Erődinek, - noha későbbi eredetű - az "Utazásom Sicilia és Malta szigetén" czímű útleirása. (1895).
A regényirodalomnak több művelője volt Fiuméban. Ciotta Jánosné, Fiume volt polgármesterének neje az érdemesebb német regényirók közé tartozott. Szinnyei "Magyar irók élete és munkái"-ban a következőket irja róla:
"Ciotta Jánosné (Záhonyi Ritter Natália), előbbinek (Ciotta polgármesternek) neje, szül. 1832-ben Görzben. 1846-ban Londonba utazott, hol Henry Lytton Bulver, a hires regényiró házánál, mint Emily nevű leányának meghitt barátnője, két évet töltött. Regényirói hajlamai ezen költői társaságban élt időközben nyilatkoztak legelőször. Visszatérvén hazájába, előbb Scarpa előkelő fiumei polgárhoz, ennek halála után pedig Ciotta Jánoshoz ment férjhez. - Munkái: 1. Aus dem Geleise... (Regény.) - 2. Metamorphosen. Budapest, 1878. (Regény.) - 3. Vom Markte des Lebens... (Regény.) - 4. Geschichte eines Regenmantels... (Regény.)" Ezenkivül több kisebb elbeszélést is irt. Műveiben az emberi szív alapos ismerete és szép meseszövő képesség nyilatkozik meg. Ciottáné 1895. május 19-én halt meg Fiuméban.

Kőrösi Sándor.
Matkovich Henrik, a "Rivista Umoristica" szerkesztője s a "Bilancia" főmunkatársa, később a trieszti "Mattino" szerkesztője, Racconti biondi (Szőke elbeszélések) czímen négykötetes regényt adott ki. Matkovich 1896. jan. 7-én halt meg Triesztben. Strettoban (Dalmácziában) szül. 1836-ban; 24 éves korában Olaszországba ment, a hol hadnagyi ranggal a hadseregbe lépett. Vitéz lovas katona volt; élete nem szükölködött kalandokban.
Cassio-Bure Erminia asszony jeles prózairó. Nevével és kissé dagályos, de mindig szép stilusával gyakran találkozunk az olaszországi, a dalmát és a helyi olasz lapok hasábjain. Cassio-Bure asszony Dalmáciában született; apja osztrák állami tisztviselő volt. Férjétől, Bure spalatói földbirtokostól 137elváltan él Fiuméban. Három regényt irt: "Vite infrante" és "Cuor di donna"; mindkettő Fiuméban, 1889-ben jelent meg; a harmadik, "Usque ad mortem" Velenczében, 1893-ban.
Bányavölgyi Schlemmer Károly kataszteri biztos, a török és perzsa nyelvek hites tolmácsa több elbeszélést irt magyar, olasz, franczia és német nyelven.
Antonj Gino, egyetemi hallgató, a fiumei áll. főgimnázium volt növendéke az 1896. évben "Fiori di Campo" (Mezei virágok) czímen egy kötet elbeszélést adott ki.
Jókai irodalom.
Brelich Ernő, városi asszesszor, szül. Fiuméban 1844-ben. Ő ismertette először Jókai műveit olasz nyelven. Lefordította az Arany embert (L'uomo d'oro; Fiume 1882), továbbá a Fekete gyémántokat, "Egész az északi polusig" és az "Egy játékos a ki nyer" czímű regényeket; ezenkivül az 1848-49-iki szabadságharcz történetét is kiadta olasz fordításban (Fiume 1875). Jókai Libapásztorát "La pastore delle oche" cimen dr. Negotevich Artúr, fiumei főgimnáziumi tanár fordította olaszra.
Jókainak, "Egy játékos a ki nyer" czímű regénye szintén a fiumei irodalomhoz tartozónak mondható. Nemcsak azért is, mivel Fiuméról és környékéről szól, hanem azért is, mivel e regény konczepcziója nagy irónk fiumei tartózkodásának köszönhető. Petőfinek is volt fordítója Fiuméban. Bolla gimnáziumi tanár egy kötet érdekes Petőfi-forditást adott ki. Bolla később a trieszti kereskedelmi tengerészeti akadémián kapott tanári alkalmazást s ott 1895-ben meghalt.
Zambra Péter és Szabó Samu fiumei főgimnáziumi tanárok Jókainak "A gyerkőcz" czímű kis elbeszélését fordították olaszra és "Il giovane Eroe" czímen egy kis füzetkében adták ki (Fiume 1892). E két tanár a helybeli középiskolák osztálya számára magyar szellemben irt olvasó könyvet szerkesztett (Libro di Lettura).

Czink Lajos.
Szabó Samu, a ki a kir. tengerészeti akadémián a történelem tanára s buzgón működik közre az intézet szervezésében, számos cikket irt különböző lapokba, birálatokat a Budapesti Szemlébe. Magyarra forditotta Capuana "C'era una volta" olasz mesegyüjteményét.
Zambra Péter egyéb művei: a Florilegio Poetico (Költői virágok gyüjteménye) olasz anthologia (Fiume 1886; Mohovich), és Un anticosdocumento, egy XIV. századbeli trentói okirat szövege, filológiai jegyzetekkel és alapos magyarázattal. (A trentói gimnázium értesítőjében, 1882).
Dráma-irodalom.
A drámairodalom szintén talált művelőre Fiuméban, melynek lakossága különben is szereti a szinházat. Színdarabokat irtak Politei József, Pausi L. József, dr. Nacinovich Herman, Mohovich Emőd, Corminatti Gianpaulo, a ki kilencz művel szerepel a fiumei szinpadon.
Dr. Grossich Antal a fiumei városi kórház sebészeti osztályának főorvosa, jeles sebész, az 1893. év augusztus havában a La Donna Fatale czímű négyfelvonásos drámával szerepelt a fiumei Amfiteatro Fenice színlapján. Maga a dráma már régebben megjelent a milánói Fratelli Dumolard kiadványában. Grossich drámája nagy szenzácziót keltett akkoriban Fiuméban; az öröklékenység elvét hirdeti s e tekintetben Ibsen követője.
Dr. Grossich egyéb művei: "Nozioni d'Igiene" (Egészségügyi észrevételek) és "Il viaggio d'una Principessa nell Oriente" (Egy főherczegnő keleti utazása). Ez utóbbi mű 1895-ben jelent meg; Grossich dr. ugyanis Stefánia özv. trónörökösnét jeruzsálemi útjában udvari orvosként kisérte.
Steuer János fiumei felső kereskedelmi iskolai tanár ,,Az ezeréves Magyarország" 138czímű drámai allegóriát irta, melyet az 1896. évi május 9-én tartott millennáris iskolai ünnepen a fiumei leányiskola növendékei adtak elő. Steuer ezenkivül több jeles értekezést irt a Magyar Nyelvőrbe, Nyelvtudományi Közleményekbe és a Philologiai Közlönybe.
Nyelvtudomány.
A nyelvtudományt Kőrösi Sándornak "A magyar nyelvbeli olasz elemek" czímű műve (Fiume 1892. Mohovich-féle nyomda, magyarul és olaszul jelent meg) és dr. Berghoffer Józsefnek "Az olasz nyelv germán elemei" és "A fiumei nyelvjárás" czímű művei (Fiume, gimn. értesítő 1886. és 1894.) gyarapították.
Kőrösi Sándor, áll. főgimn. tanár, a "Magyar Tengerpart" felelős szerkesztője, jászberényi születésű; 39 éves. A középiskolát Rima-Szombatban és Jász-Berényben, az egyetemet Budapesten végezte. 1883-ban állami ösztöndíjjal Olaszországba küldte ki a kormány. Kora ifjuságától kezdve irogatott a szépirodalmi és napilapokba, később nyelvészeti értekezéseket a "Magyar Nyelvőr"-be. 1884-ben foglalta el a fiumei m. kir. főgimnáziumban a magyar nyelv és irodalom katedráját. Ez évben a magyar tud. akadémia a Nyelvőrben megjelent "Élő meg elavult képzők" czímű czikksorozatát (Nyelvőr 1882-83), a következő évben pedig az "Olasz kölcsönszók" czímű czikksorozatot (Nyelvőr 1884-85.) dicsérettel tüntette ki. Kőrösi művei: "Grammatica teoretico-pratica della Lingua Ungherese" (Budapest 1890.); kiadta s a Fekésházi alapból jutalmazta a vallás és közoktatásügyi miniszter. "Adalékok Fiume néprajzához" (Kolozsvár, 1892. Különlenyomat az Ethnographiából). A Magyar Nyelvőrben két czikksorozatban (1884-85. és 1886-87) megjelent Olasz Kölcsönszókat Kőrösi később átdolgozta s "A magyar nyelvbeli olasz elemek" (Fiume 1892.) czímen, magyar és olasz bevezetéssel ellátva, újra kiadta. 1893-ban alapította Fest Aladárral a "Magyar Tengerpart"-ot, mely nemsokára azután kizárólagos tulajdonába ment át s azóta maga szerkeszti.
Dr. Berghoffer József 1859-ben született Budán. Korán árvaságra jutván, már gyermekkorában meg kellett ismerkednie az élet komolyabb oldalával. Gimnáziumi tanulmányainak legnagyobb részét Egerben végezte. Később Pozsonyba, majd egyetemi tanulmányokra Budapestre ment. Szaktárgyai a német és magyar nyelv és irodalom voltak, de ezenkivül foglalkozott csaknem az összes művelt nyelvekkel; megtanulta nyelvmester nélkül az angol, franczia és az olasz nyelveket, úgy hogy midőn 1882-ben a reorganizált fiumei m. kir. áll. főgimnázium tanári testületéhez olaszul tudó magyar tanárt kerestek, minden különös előkészület nélkül elfoglalhatta a felajánlott katedrát.
Ez idő óta Fiuméban működött, az állami főgimnáziumnál, előbb mint annak tanára, s 1889-től kezdve mint igazgatója s a fiumei állami népoktatási intézetek helyettes tanfelügyelője. 1896. február 4-én halt meg.
Irodalmi munkássága a ,,Magyar Tengerpart"-ban megjelent tanügyi czikkeiből s a fiumei áll. főgimnázium értesítőiben részint eredeti műveiből, részint fordításokból állott: Az olasz nyelv germán elemei (1886.), A fiumei nyelvjárás (1894), Deák 1861-i felirati javaslatának olasz fordítása, (1890), Eötvös József báró (olaszul; 1891); II. Endre aranybullája (1895). Munkái hozzájárultak Fiuméban a helyes politikai felfogásnak szélesebb körben való terjesztéséhez. Ezenkivül a Teuffenbach-féle Vaterländisches Ehrenbuchba Arany Jánosról és a XIX. századbeli magyar irodalomról német nyelven szép értekezéseket irt. Olaszajkuak számára magyar nyelvtanokat irtak: Györök Leo azelőtt fiumei, most budapesti áll. főreáliskola tanár (1878.) Gresics Miksa (1879.) jelenleg losonci gimnázium igazgató és Lengyel János (1882.).

Tomsich Vincze.
Theologia és filozofia.
A theológiai és filozófiai irodalom munkásai:
Dr. Sándorffy Nándor született 1859-ben Debreczenben, a fiumei m. kir. áll. főgimnázium hittanára, számos bölcseleti, társadalmi, theológiai és pedagógiai czikket irt. Művei Gondolkodástan (1887) és Istentan (1889).
Kavulyák György, fiumei áll. elemi iskolai tanitó, Darabos álnév alatt "Gondolatok a metafizika köréből" czímű egykötetes művet adott ki. (Fiume, 1893.)
Történelem.
A történettudománynak Mohovich Emidio, Tomsich, Kobler és Fest Aladár a képviselői.
139Mohovich Emőd, a Bilancia megalapítója és szerkesztője, kir. tanácsos, 1869-ben "La storia di Fiume negli anni 1867-68" czímen Fiume két évi történetét az alkotmányos korszak ujjászületésének bölcsőkorát irta meg.
Tomsich Vincze, fiumei községi tanitó 1815. julius 16-án szegény fiumei családból született, tizennégy éven át szolgálta mint tanitó a fiumei község iskolát; 1888. február 19-én halt meg. Művei: "Notizie storiche sulla Città di Fiume" (Fiume város története), mely kronológiai rendben tárgyalja Fiume multját. Ez az első teljes fiumei történeti mű. Tomsich egyéb munkái: Il catechismo dell' economia domestica. (A háztartás kis kátéja. 1884. Milano, Guerra) és Sulla cultura del baco da seta (A selyembogártenyésztésről Fiume 1878., Karletzky). Tomsich irt még egy horvát nyelvtant is olaszok részére (Grammatica croata). Összes művei között ennek van legkisebb önálló becse, mindazáltal ez vált legelterjedtebbé, mert Dalmácziában erősen horvátosítják az ifjuságot s igy az ottani iskolák évenkint nagy szállítmányt rendelnek meg Tomsich horvát nyelvtanából.
Félszázaddal ezelőtt Fiume városa öttagú bizottságot küldött ki a végből, hogy a város politikai autonómiája eredetének és fejlődésének történetét tanulmányozván, munkássága eredményét a város elé terjeszsze. Itt is az történt, a mi bizottsági munkálatoknál általában. Egyik tagjuk, Kobler János, városi főbiró, később zágrábi báni táblánál tanácsos, majd min. tanácsos, nekifeküdt a levéltáraknak, dolgozott ernyedetlenül, a többiek pedig nyugodtan várták a kutatás eredményét, hogy azzal a városnak majd beszámolnak. Kobler azonban annyira belemélyedt munkájába, hogy három évvel ezelőtt történt halála alkalmával sem tartotta még befejezettnek művét. Terjedelmes kéziratát Fiume városára hagyta, és a város a nemzet dicsőséges ezredévi ünnepeinek alkalmából, Dalmartello Artúr városi iskolai felügyelőnek gondozása alatt, most adja ki folytatólagos füzetekben.
A mű czíme: "Memorie per la Storia della Liburnica Città di Fiume, scritte dal Fiumano Giovanni Kobler" (Fiume 1896.) Vagyis magyarul: "A fiumei születésű Kobler Jánosnak Fiume liburniai város történetére vonatkozó feljegyzései".

Dr. Kenedi Géza.
A szerző átkutatta és felhasználta a Fiume történetére nézve értékes összes megbizható forrásokat. Munkája ennélfogva nemcsak minden tekintetben alapos, hanem tudományos értékénél fogva is rendkivül becses monográfia.
Fest Aladár született Egerben, 1855. január 27-én. Miután állami ösztöndíjjal a kormány Olaszországba küldötte, hol két esztendőt töltött, Fiumeba nevezték ki a főgimnáziumhoz. Ir magyarul, olaszul, németül.
Irodalmi működése háromirányú: tanügyi, történelmi és publiczisztikai. Tanügyi czikkei a Magyar Tanügyben, a Középiskolai Tanáregyesület Közlönyében s a fiumei gimnázium értesítőiben láttak napvilágot s imertté tették nevét a tanférfiak előtt; jobbára a történelmi és földrajzi oktatásra vonatkoznak s új szellemet, felfogást és módszert igyekeznek behozni ez eddig még sokszor siker nélkül előadott tárgyak tanításába.
A fiumei gimnáziumban azelőtt osztrák-olasz tankönyvekből tanítottak, melyek sehogysem illettek nemzeti nevelésünk keretébe. E visszásság megszüntetése végett Fest olaszra fordította Brózik-Paszlavszky ismeretes földrajzi tankönyvét (Matisz János tanárral) és Varga Ottó politikai földrajzát.
Történetirói tevékenységét egy ifjúsági irattal kezdte, lefordítván Columbusnak saját fia által irt életrajzát magyarra, amely könyv még most is kedvelt olvasmánya serdülő ifjuságunknak. Mióta pedig Fiuméba került, állandóan e városnak és 140vidékének történetével foglalkozik. Tanulmányai eredményét eleintén a megszünt Fiume czímű helyi ujságnak tárczáiban tette közzé.
(Fiume az ókorban; Fiume középkori történetéből I-II; Böngészet Fiume város levéltárából; Adalékok Fiume történetéhez; Fiume régi kapitányairól I-II; Fiume első okkupácziója a francziák által I-VII; Fiume a jelen század elején; Fiume 1848. után; Királylátogatások Fiuméban; Fiume régi önkormányzata; Az egyházi nyelv kérdése a fiumei székesegyházban; Hogyan lettek a Batthyány grófok fiumei patricziusokká? I-III; Messer Matteo Mandracoli, korrajz a XVI. századból; Megkésett bucsuztató az 1599-iki pestis alkalmával elhunyt Ceccolini városi jegyző fölött; Az 1752-iki földrengésről.)
Miután még olaszra fordította dr. Thallóczy Lajos "Magyarország és Ragusa" czímű tanulmányát (megjelent a zárai Rassegna Dalmata tárczáiban, hat közleményben), egy nagyobbszabású tanulmányba fogott, mely Fiuménak az uszkok tengeri rablókkal való érintkezéseit tárgyalta. E tárgyról először olaszul irt egy értekezést a fiumei Club alpino évkönyvébe "Gli uscocchi nella storia di Fiume" czím alatt. E tanulmány azután az egykorú velenczei és osztrák tengermelléki történet belevonásával tetemesen kibővítve, 1890-ben a M. T. Akadémiában felolvastatott s aztán a "Századok"-ban, majd könyvalakban is megjelent (Fiume és az uszkokok, Budapest, Athenaeum 1891), azután pedig német átdolgozásban.
1896-ban Fiume kereskedelmének multjához járult hozzá egy jeles értekezésével Középkori kereskedelmünk Fiuméban czimen, valamint a Földrajzi Közleményekben Az Adriához vezető útjaink értekezésében a magyar tengerpart közlekedésének történetét adta. Fiuméból Budapestre helyezték át a II. ker. kir. főgimnáziumhoz, de csakhamar, Berghoffer halála után kinevezték a fiumi áll. főgimnázium igazgatójává.
Fiume közjogi történetének terén kiválóan három névvel találkozunk: Falk Miksával, Radich Ákossal és Botka Tivadarral. Falk Miksa az utolsó regnikoláris bizottság előadójaképen előterjesztett munkálatában fejti ki Magyarországnak Fiume birtoklására vonatkozó történeti jogát; Radich Ákos 1883-ban megjelent "Fiume közjogi helyzete" cimű munkájában időrendes előadásban, részletesen tárgyalja Fiume történetét Magyarországgal való egyesítése óta. Bottka Tivadar 1879-ben a Budapesti Szemlében foglalkozott Fiume közjogi kérdésével (A fiumei kérdés utolsó stádiumában).

Gonda Béla.
Földrajz.
A földrajz és útleirás terén Fest Aladáron és Erődi Bélán kivül következők működtek elismerésre méltó eredménynyel:
Fest Kálmán, min. oszt. tanácsos, a tengerészeti hatóság alelnöke, ki a Jókai "Életképek" czímű folyóiratában s a "Hon"-ban megjelent novelláival és szép tárczaczikkeivel már régebben jóhangzású nevet vivott ki irodalmi köreinkben, Fiuméban való működése óta leginkább vonzó, elbeszélő modorban irt útileirásokkal és Fiume ismertetésével lépett a nyilvánosság elé. Czikkei többnyire a Neues Pester Journal és újabban a Magyar Tengerpart tárczarovatában jelentek meg. A Pester Lloyd-ba közgazdasági, forgalmi és vegyes tartalmú czikkeket irt. Az 1885-i országos kiállítás részére tengerészeti és fiumei forgalmi statisztikai művet szerkesztett. Fest Kálmán ezenkivül a tengerészeti hatóság "Avvisatore-Értesítő"czímű hetenkint megjelenő hivatalos kiadványának is szerkesztője.
Czink Lajos, felső kereskedelmi iskolai tanár, a Vlasia-völgyről, Veglia, Arbe és Cherso szigetekről irt részletes és alapos tanulmányokat a Földrajzi Közleményekbe. Folyóiratokban és napilapokban több tárczaczikkszerű közleménye jelent meg. "Adatok Fiume néprajzához" czimű műve az Ethnographiában, "Cenni sulla storia del commercio in Ungheria" (A magyarországi 141kereskedelem történetéhez) és "L'ingerenza di Bisanzio nella storia d'Ungheria del secolo XII" (Bizancz beavatkozása Magyarország XII. századbeli történetébe) czímű művei pedig a fiumei felső kereskedelmi iskola 1886., 1887. és 1892. évi értesítőiben jelentek meg.
Czink Lajos 1858-ban született Szigetvárott; az egyetemet Budapesten végezte. 1884-ben állami ösztöndíjjal Olaszországba küldetett ki, honnan visszatérve, 1885. óta, a fiume állami felső kereskedelmi iskola történelem- és földrajz-tanára.
Donáth Imre áll. elemi és polgári iskolai igazgató született 1859-ben Magyar-Pécskán. Tanulmányait az aradi főgimnáziumban és tanitóképző-intézetben végezte s később a budapesti paedagogiumban nyert oklevelet. 1887-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszterium Olaszországba küldte, hol Sienában az egyetemen hallgatta az előadásokat, Florenzben pedig a Scuola Normalet s a Scuola Superioret látogatta. 1882-ben neveztetett ki a fiumei áll. fiuiskolához, melynek 1888 óta igazgatója.
Donáth munkái: Fiume és környéke, mely eddig már 5 kiadást ért. Grammatica Ungherese e Libro di Lettura (magyar nyelvtan olasz ajkúak számára) Fiume 1892. Résztvett az első Olasz-Magyar és Magyar-Olasz Szótár összeállításában. (Fiume, 1887. Mohovich). Irt több társadalmi és néprajzi czikket az Aradon megjelenő "Alföld"-ben és a fővárosi napi- és szaklapokban, továbbá az intézeti Értesítőben.
Idetartozik még Buchwald István "Die Plitvicer Seen und ihr Vorland" czímű műve (Fiume, 1895. Reinhard kiadása). Riegler Sándor több földrajzi és természetrajzi munkát fordított olaszra.
Littrow Henrik, ki mint nyug. korvettkapitány és magy. kir. tengerészeti felügyelő több éven át Fiuméban élt (meghalt Abbaziában 1895.), 1884-ben "Fiume und seine Umgebung" czímen Baedecker-szerű könyvet adott ki Fiuméról. Littrow az osztrák-német irodalomban mint tengerészeti és szépirodalmi iró működött. Bécsben, Geroldnál jelent meg Dialoghi marittimi (Tengerészeti dialogusok; 4 nyelven), a mely mű a kir. tengerészeti akadémiában is tankönyvül szolgált. Fiume ismertetői közül fölemlítjük még a következőket:
Dr. Kenedi Géza a "Quarnero" czimű munkájában ismerteti Fiumét és környékét; ugyancsak a "Magyarországi utirajzok" gyüjteményes kiadásban több nyelven, valamint számos tárczaczikkben rajzolta a Quarnero-vidék életét.
Havass Rezső 1881-ben irt ismertetést Fiuméról.
Gonda Béla min. tanácsos a fiumei kikötőt és építését ismertette szakszerűen több műben és folyóiratban.
Hajnal Antal műszaki tanácsos, a fiumei kikötőépítés vezetője, 1885-ben külön kötetben ismertette a kikötői munkálatok történetét s azóta évről-évre a tengerészeti hatóság évkönyvében azok fejlődését.
Fiume ismertetése terén szorgalmas munkásságot fejtettek ki még Doroszlai Denk Árpád és Kemény Ödön; a régiek közül Császár Ferenczen és P. Szathmáry Károlyon (Az alföld és Fiume) kivül első helyen említendő gr. Batthiány Vincze, ki "Über das ungarische Küstenland" czimű munkájában 1805-ben az 1796-iki utazása alapján ismerteti a kikötővárost, főleg annak kereskedelmi és ipari életét.
Természetrajz.
A természetrajzi irodalom munkásai közé tartoznak:
Matisz János, fiumei áll. főgimnásiumi természetrajzi tanár, a tengeri flórának és faunának hivatott irója.

Matisz János.
142Az ezredéves kiállítás tengerészeti és közoktatásügyi osztályában az óriás czápától kezdve a legkisebb moszatokig látható volt tengerpartvidékünk és a Quarnero flórája és faunája. Ezek mind Matisz preparátumai, melyeket részint a kereskedelmi, részint a közoktatásügyi miniszter megbizásából készített a kiállítás számára. Matisz a halászat körébe tartozó tengeri állatokat szárazon preparálva, saját terve szerint, száraz aquariumot utánzó szekrényekben, biológiai csoportokban helyezte el, mi által a szakkörök teljes elismerését vivta. ki. A mintagyüjtemény a fiumei gimnázium tulajdonába ment át.
Matisznak e téren való működése már csak azért is általános, országos érdekünek mondható, mert az utóbbi nyolcz év alatt 16 magyar középiskolát látott el a tengeri fauna és flóra köréből vett saját készítményű preparátumaival.
Matisz ezenkivül Roth Állattanát és Növénytanát a fiumei viszonyokhoz alkalmazva olaszra fordította, Fest Aladárral együtt pedig Brózik-Paszlavszky Földrajzát fordította olasz nyelvre.
Staub Mór budapesti tanár és természetrajz iró. "A vegetáczió fejlődése Fiume környékén (1876)" és "Fiume és környékének florisztikai viszonyai" czimű munkákkal járult Fiume természetrajzi viszonyainak ismertetését; dr. Horváth Géza a fiume környéki Hemipterákról irt tanulmányt.
A tengerészeti irodalmat Lorenz tanár, a Quarnero első tudományos megfigyelője és Domini Vincze gróf, a m. kir. tengerészeti akadémiának nyugdíjba lépett igazgatója, több önálló művel gazdagította. Domini művei a következők:
Cenni sul progresso della Nautica (A hajózástan haladása). Fiume 1857. - Della bussola considerata ne'suoi rapporti alla navigazione (A mágnestű viszonya a hajózáshoz). Fiume 1858. - Compendio di cognizioni nautiche (Hajózástan). Fiume 1-ső kiadás 1859. III. bővített kiadás 1877. - Sull' invenzione della bussola nautica (A szélrózsa feltalálásáról). Néhány modern vélemény czáfolata. Fiume 1861. - Manovra navale (Hajóműveletek). Fiume 1862. - Le scienze naturali e la nautica (A természettudományok s a hajózástan). A magyar orvosok és természetvizsgálók XIV. (fiumei) kongresszusa alkalmából. Fiume 1869.

Radich Ákos.
A tengerészeti irodalom körébe tartozik Budinich Antal és Pizzetti Rókus kir. tengerészeti akadémiai tanárok munkássága is.
Budinich Antal a fiumei m. kir. tengerészeti akadémia tanára Il "Pilottaggio" czimen czélszerű hajózástant írt, mely a hajózási tudományok elemi részét elméleti és gyakorlati használatra szakszerűen ismerteti.
E hajózási könyvet, mely a magyar és az olasz kormány részéről is segélyezésben részesült, az osztrák közoktatási miniszter jóváhagyásával az osztrák kereskedelmi tengerészeti iskolák részére is elfogadták. Egyéb művei: Cenni sulle macchine a vapore. Fiume 1881. - Teoria e practica della Deviazione locale della bussola. Fiume 1884. - Appunti sulle osservazione circummeridiane. Rivista marittima. Roma 1895. - Del grado di approssimazione nelle osservazioni e calcoli astronomici in mare. Rivista marittima. Roma 1895.
Budinich Antal, a ki 1842-ben Lussingrandeban született s egyetemi tanulmányait a paduai egyetemen végezte, 1869-ben jött Fiuméba s tizenkét éven át volt a kir. főgimnázium tanára. 1883-ban lépett át a tengerészeti főiskolához, a hol a hajózástan, légtünettan, tengerrajz, fizika és gőzgéptan tanára. Ő készitette elő magánúton János főherczeget (Orth Jánost) is a kapitányi vizsgálatra.
Pizzetti Rókus lussinpiccoloi származásu; 19 évig a fiumei főgimnázium tanára volt s 1896-ban nevezték ki a tengerészeti akadémia mennyiségtan-tanárává. Irt sok szaktárgyára vonatkozó értekezést; sajtó alatt van Gőzgéptana.
A tengerészeti irodalom terén a cs. és kir. haditengerészeti akadémia tanárai általában serény munkásságot fejtettek ki, nevezetesen: Altmayer Ferdinánd (Elemente des Seerechtes 1872. Studien der Seetaktik, Handbuch der Oceanographie) 143Bleckler Károly, Wolff Gyula, Schallmeiner, dr. Kaettsdorfer J., Stahlberger E. (Ebbe und Fluth in der Rhede von Fiume, 1874. megjelent magyarul is), Salcher Péter, a ki fizikai és meteorologiai tanulmányokat irt, végül Luksch József, a ki beható tanulmányokat végzett az Adriai-tengeren. Fő műve a Wolff Gyulával együtt irt nagy jelentés, az Adriai-tengeren Stahlberger tanár vezetése mellett a "Nautilus" hajón végzett kisérletékről a fiumei m. kir. tengerészeti hatósághoz. A tengerészetről kisebb közleményeket magyar lapokba irtak: Nyirő Gábor fiumei révkapitány, Kardos László, Francsics Bódog, Mócs Zsigmond, Solymásy Endre m. kir. vasuti és hajózási főfelügyelő, a ki a magyar tengerészetet és a magyar tengeri kikötőt az 1896-iki ezredéves kiállitás alkalmából hivatalosan kiadott füzetben ismertette.

Gr. Batthiány Vincze.
Gelletich Miklós dr., kir. közjegyző, helyettes polgármester Diritto marittimo in tempo di guerra (Tengerészeti jog háború idején) czímen terjedelmes munkálatot közölt a "Marina e Commercio" 1869-73. évi folyamaiban. Ugyanitt jelentek meg a váltóról (Sulle cambiali) s több egyéb tengerészjogi kérdésről írt czikkei.
Jog.
Dr. Feichtinger Elek kir. tanácsos, fiumei pénzügyigazgató, jogi iró főműve: Diritto Marittimo (Tengerészeti jog), mely két vaskos kötetben Fiuméban, immár második bővített kiadásban jelent meg.
Egyéb művei: Manuale di diritto cambiario (A váltójog kézikönyve), Cenni storici sull'economia politica (A nemzetgazdaságra vonatkozó történeti észrevételek), Economia politica (Nemzetgazdaságtan), Delle banche (A bankokról), Diritto cambiario ungarico con riguardo al regolamento cambiario germanico ed alla giudicatura patria (Magyar váltójog, összehasonlítva a német váltóügyi eljárással), Cenni sulle finanze di Stato (Az állam pénzügyeiről), Riforme della legislazione francese nel campo del diritti marittimo privato (Franczia törvényreformok a tengeri magánjog terén), Note sur le projet de Code de procedure pénale hongrois (francziául; A magyar bűnvádi eljárás törvényjavaslatáról), Tengeri magánjogunk és a franczia reformok, Praktische Tabellen für Touristen (németül; táblázatok a tengerfölötti magasságnak barométer és számítás nélkül való meghatározására).
Dr. Charment Oszkár kir. közjegyző Fiuméban jogi folyóiratot szerkeszt, melynek czime: "Folyóirat a perenkivüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára".
A jogi irodalomban még (magyarul és olaszul), dr. Mayländer Mihály, Fiuménak 1897-ben megválasztott polgármestere, kit a kormány a tengerészeti törvények kodifikálásával is megbizott dr. Vio Ferencz és dr. Dall'asta Szaniszló nevével találkozunk.
Lamos József "Pénzügyőrség a külföldön" czimü tájékoztató munkát adott ki Fiuméban 1889-ben.
A pénzügyi irodalom müvelői közt említendő még Szobovits Lajos.
Egészségügy.
Az egészségügyi irodalom terén kiválik dr. Giacich Antal lovag, kiérdemült kórházi igazgató-főorvos, városi képviselő, szül. Lovránában 1813. május 20.
Legismertebb műve, a fiumei és trieszti tengerészeti akadémiákon tankönyvűl használt immár öt kiadást ért Lezioni mediche per i naviganti (Orvosi leczkék tengerészek részére) melynek 5-ik kiadása Fiuméban 1887-ben jelent rneg.

Donáth Imre.
1441892-93-ban "Jó Egészség" czím alatt egy magyar egészségügyi folyóirat jelent meg Fiuméban. Szerkesztője és kiadója dr. Richtmann Mór fiumei gyakorlóorvos volt.
Az egészségügyi irodalomhoz tartozik részben az a munka is, mely a magyar orvosok és természetvizsgálók 1869-ben Fiuméban tartott XIV. kongresszusa alkalmából jelent meg "Fiume és környékének tájrajza" cimen, valamint e kongresszus jelentése is.

Czimer a Battaglierini-házon. (Via Pozzo.)
(Evinger Antal rajza)
zárókép

« A közoktatás Fiuméban. Írta Kőrösi Sándor, néhai Berghoffer József történeti adataival; a városi iskolákra vonatkozó adatokat Dalmartello Artur, a m. kir. tengerészeti akadémia ismertetését Kotán Dezső. Átnézte Erődi Béla. KEZDŐLAP

Fiume és a Magyar-Horváth tengerpart

Tartalomjegyzék

Könyvtárak és gyüjtemények Fiuméban. Az illető intézetek hivatalos közlései. »