« Fiume története. Írta Fest Aladár. Átnézte Borovszky Samu és gróf Batthyány Tivadar. KEZDŐLAP

Fiume és a Magyar-Horváth tengerpart

Tartalomjegyzék

A két protestáns egyház Fiuméban. Írta Schmidt Jakab. »

94A katolikus egyház Fiuméban.
Írta Sándorfy Nándor, revideálta Kiss János

A Quarnero szigetei már korán megismerkedtek a keresztény vallással. 341 körül Ossero, Arbe, Veglia püspöki helyek voltak; mindezek pedig igen közel vannak Fiuméhoz. Az V-ik században püspöke van Zengnek, a VI-ikban Pedenának és Polának.
Kereszténység a szigeteken.
Tekintve a kereszténység expanziv erejét, mely 496-ban uralkodni kezd a frankok országában; sőt jóval előbb, már a II-ik században felkeresi a messze fekvő Brittaniát; tekintve, hogy éppen a pogány Róma, birodalmának terjedésével és katonáival, akaratlanul a kereszténység hittérítőjévé vált; majdnem hihetetlen, hogy e helyen, a régi mondák klasszikus földjének, Abszirtos véres drámájának szomszédságában (Ossero), körülvéve az emlitett püspöki székhelyek koszorujától, ne létezett volna már az első századok folyamán bármilyen kezdetleges alakban hitközség, ámbár a kereszténység első emlékeit a népvándorlás vihara elseperte.
Zengi püspökség keletkezése.
A zengi püspökség alapitási ideje ugyan ismeretlen; de 410 körül emlitik Lőrincz püspököt (402-417); 451-ben Maximinust.
452-ben Attila egy csapatja erre vetődött és felgyujtotta Zenget. Ezeket követték az avarok, szlávok és ennek következtében, úgy látszik, megszünt Zengben a püspökség, mert Zenget a vegliai püspökök gondozták a XI-ik századig. Legvalószinübb, hogy Kálmán király, ki 1111-ben rendezte a horvát és dalmát részek egyházi tizedeit és investituráit, helyreállította a zengi püspökséget. A jobban körvonalazott püspöki sorrend Mireusszal vagy Mircuszal kezdődik, kit III. Sándor pápa 1169-ben buzdit, hogy legyen hű a spalatói érsekhez, mint elődjei voltak. A miből kiviláglik, hogy a zengi püspökség elnyomatása alatt (az 5. századtól a 12-dikig) sem halt ki a hitélet ezen a vidéken, hanem más püspökség gondozása mellett folytatódott.
Fiumei esperesség.
Hogy VI. és VII. században e tájon élt a kereszténység, bizonyitja a szlávok megtérésének eseménye; nem hagyhatta ugyanis érintetlenül Fiumét és környékét Karinthia megkeresztelkedése, a horvátok belépése az egyházba és a salonai érsekség alapítása. A hitéletnek a VIII., IX. és X. században való fenmaradása mellett szól az a körülmény is, hogy a történetirók a XI. század küszöbére teszik az albonai és fiumei főesperesség alapitását. Valószinü tehát, hogy már a X. században és előbb is volt itt hitközség, mely számban, jelentőségben gyarapodva az 1000-ik év beteltével főesperesi rangra emelkedett.
95A XII. században a fiumei főesperes joghatósága kiterjed Castua, Veprináz, Lovrana, Bersez helységekre; a XVII. században a Monte Maggiorén túl is; a XVIII. században 16 plébánia fölött állott.
Egy 1499-ből származó okmány a fiumei főesperest emberemlékezet óta egyes püspöki ténykedésekre feljogositottnak mondja; ezen okmányra hivatkozott 1777. julius 12-én Svilokossi főesperes. A fiumei főesperesség ezen ősrégi voltát állitják a friuli kastélyban (1371-ből) és a fiumei városi tanács levéltárában (1438, 1445) levő iratok.
Sladovich tanár a zeng-modrusi püspökökről irt történetében mondja, hogy a jelenlegi fiumei dómtemplom 1100 előtt meg volt; a tornya külön áll, és ez, Kandler szerint, régiségének jele, mert a legeslegelső tornyokat épitették külön a templomoktól; a XI. században már egyesítették a kettőt.
Valószinü, hogy még mielőtt Szent-István feltette volna apostoli koronáját, t. i. az 1000 év előtti századok valamelyikében volt Fiume területén keresztény hitközség, ha mindjárt rövidebb vagy hosszabb időközi megszakitással, vagy más városnév alatt; de ezt teljes bizonyossággal kimutatni nem lehet és nem gondolhatjuk, hogy azon kor hitközsége tökéletesen szervezett egyházi berendezésü lett volna.
Ennyit a keresztény vallás behozataláról; lássuk most a fiumei hivők egyházmegyei beosztását.

Fiume. - A dóm a Campanileval.
(Zemplén Győző rajza)
Fiumei régi egyház.
A fiumei egyházat alárendeltségi viszonyában majd ide majd oda csatolják. A hagyomány szerint legelőször a pedenai püspökséghez tartozott, mely már a VI. században létezett. Vannak, kik Fiumét egykori püspöki székhelynek tekintik a tarsacticai püspökség czime alatt. Végérvényes itéletet e tekintetben még nem mondott a történelem. Figyelemreméltó ellenvetések megingatják a két okmány tanuskodásán nyugvó tarsacticai (Tersatto) püspökség iránti bizalmat. Állítólag Nagy Károly III. Leó előtt megengedte Paulinus nevü aquilejai patriarchának hogy hatáskörébe fölvegyen 6 püspökséget, azok között a tarsacticait is. Ugyancsak ezen jogot erősitette volna meg III. Otto 996-ban.
Az első okirat kelte: "actum Romae pridie nonas augusti imperii nostri III. indictione I" és ezt 803-ik év aug. 6-ára magyarázzák. Mely állitással szemben megjegyezhető, hogy az év nem lehetett a 803-iki, mert Nagy Károly uralkodásának harmadik éve nem felel meg az I. indictiónak.
96Továbbá Nagy Károly a 803. év augusztus havában nem volt Rómában. Az adományozással kitüntetett Paulinus patriarcha meghalt félévvel előbb: 802. január 11-én.
Másutt tarsacticai püspökségről sohasem tesznek emlitést. Nagy Károly egy izben Tersattóra helyezte át a polai püspökséget; de azután ujra Polába helyezte át.
Kobler szerint a legkisebb jel sincs arra nézve, hogy a Fiumara jobb partján horvát vagy dalmát püspök valaha joghatósággal birt volna.
Kétséges lévén a tarsacticai püspökség fennállása, mivel az első századokban az Albona melletti Arsa folyó volt a határvonal Dalmáczia és Velencze-Isztria között és az előbbi egyházi szempontból a salonai, az utóbbit az aquilejai püspök kormányozta, nem lehetetlen, hogy a régi eredetü vegliai püspökség viselt gondot Fiume területére a IV. és V. században. A VI-ikban Pedenához tartozott és 1028-ban beosztották Polához.
Polai püspökség.
Aquileja érseki majd patriarchai fokra emelkedett és 717-ben megoszlott Aquileja és Grado között. Albona bekebeleztetvén Isztriába, a határvonal nem Arsa, hanem a Fiumara lett és a IX. századtól kezdve Fiume fölött érseki fennhatóságot az aquilejai szék gyakorolt a XVII-ik századig. Az aquilejai patriarcha utolsó joghatósági aktusa 1606-ból van keltezve.
1420 táján a velenczeiek elfoglalták az aquilejai széket, szomszédjaivá váltak az osztrák Isztriának. Különösen 1508-tól fogva surlódások fordultak elő Ausztria és Velencze között; miért is Ausztria nem jó szemmel nézte a polai püspöktől való függést, ki rendszerint velenczei volt.
Polai püspökök. 1424 körül De Franceschi Ferencz. 1426-1451-ig De Luschis Domonkos. 1457 körül De Buffarelli Mózes. 1458 körül Dremani János. 1483 körül Orsini Mihály. 1497 körül Malipiero János. 1498-1532. Altobello Averoldo. 1456 körül Vergerio János. 1548 körül Elio Antal. 1566-1579 Barbabianca Máté. 1583-1607. Sozomeno Kolos. 1607-1617. Sozomeno Kornél. 1618-1623. Testa Humbert. Serpo Incze még Polába jötte előtt meghalt. 1625-1626 Sforza Rudolf. 1627-1640. Saraceno Gyula. 1641-1648. Badoer Marino. 1653-1661. Marcello Alajos. 1662. Cattaneo Gáspár még Polába jötte előtt meghalt. 1663. Franossini Ambrus. 1664-1689. Corniani Bernát. 1689-1695. Pajello Eleonor. 1695-1729. Bottari József. 1732 körül Contesini Hektor. 1732-1771. Balbi János András. 1778 körül Polesini Ferencz. 1802 körül Juras János Domonkos.
Politikai okokból szükségessé vált az aquilejai patriarchától elvonni a fiumei területet is; mert Aquilejában szintén velenczei érzelmü emberek kormányoztak. Azon századok prelátusai egyházi joghatóság alá tartozó büntényekben büntető joggal birtak és igy megtörtént, hogy osztrák alattvalók velenczei gályákra itéltettek; emiatt 1593-ban a fiumeiek panaszt emeltek és Polától elválasztásukat kivánták.
Róma nem akart egy ujabb érsekség létesitésébe beleegyezni, inkábba gráczi, később Bécsben székelő pápai követet bizta meg a fennhatósággal.
1607. november 8-án már Selvaggio János, osztrák nuncius jött Fiuméba az egyházi dolgok megvizsgálására.
1751-ben megszünt az aquilejai patriarchátus és helyette két érsekséget teremtettek: egyet Görczben, a másikat Udineban.
Ezzel véget ért az osztrák nuncius fiumei megbizatása és Fiume a görczi érsekségtől függött; kevéssel azután a magyar kormány alatt Kalocsa érseki fennhatósága alá rendelték egész 1851-ig, mikor végre a zágrábi érsekhez került.
Fiuménak Polához való tartozása sokszoros viszálykodások között folyt le.
1390-ben a fiumei főesperes követeket küldött az aquilejai patriarchához a polai püspökkel folytatott perben. Régi időktől fogva a fiumei főesperes vikáriusa volt a polai püspöknek.

Porto Ré.
Saját felvételünk.
Fénynyomat.
97A XVI-ik században ezt vita tárgyává tették. A polai püspök ezt a felhatalmazást, mert bizalmi embert keresett, majd a plébánosnak, majd a fiatalabb kanonoknak adta. A főesperesek ezt a mellőztetést rossz néven vették és a sok panaszkodásnak az lett a vége, hogy Ferdinánd 1596. november 18-án elrendelte, hogy a fiumei papok és klérikusok ne vonassanak többé a polai püspök itélőszéke elé, hanem a fiumei főesperes mondjon felettük itéletet. Feszélyezték a polai püspököt még azzal is, hogy midőn az osztrák részekben egyházi hivatalos látogatását végezte, főherczegi biztost adtak melléje, így pl. 1606-ban a pisinói prépostot. Mindennek daczára előfordult az is, hogy egyesek a polai püspökhöz ragaszkodtak és ügyeiket elébe vitték, mit 1637. és 1659-ben újabb rendeletek szigorúan eltiltottak.
Mikor a polai püspök zsinatot hivott össze, a fiumei káptalan a kormány engedelmével küldötteket menesztett oda; így pl. 1621-ben négy kanonokot küldöttek Polába a május 12-iki zsinatra.
Kivételes volt a bizalom, a mit Carniani Bernát püspök élvezett. Gyakran, majdnem évente volt Fiuméban; de megszünt a jó viszony utódja (Pajello) alatt, ki Fiumét egyszer látogatta meg (1693. január 9-én) és azt a hibát követte el, hogy mód felett bizott Bassi Angelo nevű vikáriusában, ki tapintatlanul járt el úgy az osztrák kormány, mint Fiume hatóságával szemben és mindkettőnek neheztelését magára vonta; minek következtében az egyházi hivatalos látogatásokat az osztrák területen beszüntették.
Pajello utódja Bottari, szent életű ember, a császári kegyet újra kivívta; ekkép helyreállította a jó viszonyt Pola és Fiume között; de mint látszik, ő maga, 35 évi püspöksége alatt legfölebb egyszer járt Fiuméban (1701. jan. 11-én); egyébként a fiumei főesperest bizta meg helyettesítésével, - de mivel 1701-től kezdve a velenczei politika újabb kellemetlenségeket idézett elő s ezeket Bottari nem tudta jóvá tenni: VI. Károly 1719-ben, hivatkozva az előbbi rendeletekre, megtiltotta a velenczei püspökökkel való összeköttetést.
1739. szeptember 10-ről keltezett fejedelmi elhatározás ismét megengedte ugyan a polai püspöknek a hivatalos látogatást, de csak a következő föltételek mellett:
1. A püspök útiköltségét maga fedezze; a látogatást végezze el 4 hét alatt; - ne avatkozzék világi ügyekbe és ne csökkentse fiumei vikáriusának előjogait.
2. A baldachint használhatja, ha kimutatja, hogy velenczei területen az osztrák (trieszti) püspököt szintén baldachinnal tisztelik meg.
3. Látogatását biztos jelenlétében végezze és a látogatás előtt adja vissza a fiumei vikárius kiváltságait.
4. A biztos a püspököt érkezésénél fogadja és őt felügyelet, valamint segédkezés végett folyton kiséri.
1741-ben a császári helytartóságtól utasítás érkezett, mely megengedte, hogy Fiume város tanácsa a restaurált plébánia- (dóm) templom fölszentelésére meghívhassa a polai püspököt; de csak úgy, ha szigorúan a rendeletekhez tartja magát.
1742. márczius 9-én Balbi püspök Fiuméba érkezett és a kapuczinusokhoz szállott. A nép rajongással fogadta főpásztorát, mert már közel negyven év óta nem látott püspököt. Balbi a nagyheti szertartásokat elvégezte, a husvétot Fiuméban ülte meg; három napon át bérmált; fölszentelte a társas káptalan restaurált templomát és május 6-án a Szent-Vidről nevezett jezsuita-templomot.
Balbi még csak 1754-ben látogatta meg Fiumét; többször aligha járt itt, az osztrák részről tanusított bizalmatlanság miatt.
981772-ben Pola püspöke Polesini Ferencz volt. Ebben az időben meg akarták változtatni az egyházmegyei alárendeltségeket, olyformán hogy a polai püspökség osztrák részei mennének át a trieszti egyházmegyébe és viszont a triesztinek olasz pontjai a polaiba; de a velenczei köztársaság nem hajlott erre és közvetítő ajánlatkép előterjeszté, hogy az illető püspökök adjanak inkább vikáriusaiknak nagyobb hatáskört, de az egyházmegyei beosztás maradjon meg. Ezt az utóbbi módot fogadták el; minek alapján a trieszti püspök 1775. október 18-án Agapito Jeromost bizta meg a helynökséggel egyházmegyéjének olasz részében, megengedve neki, hogy évente hivatalosan látogassa meg a templomokat s plébániákat; tárgyalja és döntse el a pereket, állíthasson ki ajánló leveleket, vezesse a növendékpapok vizsgáit, kik a szent rendek fölvételére készülnek, a püspöknek fenntartott esetekben föloldozást adhasson, - megáldja az imaházakat és szent öltözeteket. Ugyanilyen engedményeket nyujtott 1776-ban a polai püspök Fiume főesperesének, kiterjesztve ennek hatalmát Fiumén kivül még 15-16 plébániára. A fiumei föesperes itéletei, mint elsőfokú törvényes biróság itéletei a bécsi apostoli nunciaturához voltak felebbezhetők. A főesperest a püspök nevezte ki, - de investitura végett a császári kormányhoz fordult. 1784-ben hatásköre Fiume városra és területére szoríttatott; a Monte Maggioren innen és túl lévő plébániák a trieszti püspökhöz csatoltattak. A trieszti püspök már egy évtizeddel azelőtt meg akarta szerezni ezeket a részeket Fiuméval együtt, mint az a császári helytartóság 1772. január 19-iki iratából kitünik.

Fiume. - Szt. Vid és Modeszt temploma és campanileja.
(Zemplén Győző rajza)
Fiume a zengi püspökség alatt.
1787-ben Fiume elszakadt Polától, a zengi püspök alattvalója lett, s nemsokára a polai püspöki szék is megszünt. Bizonyos arbei Juras János volt az utolsó püspök, ki 1802. szeptember 19-én halt meg.
II. József 1789-ben úgy intézkedett, hogy - mintegy kárpótlásképen az elvesztett 15-16 plébániáért, - a fiumei főesperes Vinodolra is kiterjeszthesse ebbeli tekintélyét és ha a megyés püspöknek tetszik, Fiume legyen püspöki vikáriusság az egész modrusi egyházmegyében. De II. Józsefnek ez örök időkre adott rendelkezése nem sokáig tartott. 1810-ben Marmont franczia 99marsall, a franczia Illyricum kormányzója, Jesich püspök kivánsága szerint a modrusi főesperességet elkülönítette a fiumeitől.
A fiumei főesperességnek több plébániára vonatkozó fensőbbsége egyébiránt nem 1776-ból ered, hanem jelentékenyen régibb keletű; mert már 1740-ben jelentette a fiumei főesperes, hogy több plébánia fölött áll és mintegy 30,000 lélek tartozik joghatósága alá.
Fentebb említettük, hogy egy 1499-ből származó okmány a fiumei főesperest emberemlékezet óta egyes püspöki ténykedésekre feljogosítottnak nyilvánította és már a XII. században Castuától Bersezig ő rendelkezett.
Összegezve a mondottakat: Fiume egyházmegyei beosztás szempontjából ezen sorrendet követte: első püspöki helye ismeretlen; a második: Pedena; a harmadik: Pola; a negyedik vagyis jelenlegi: Zeng. Érseki fenhatósága volt: 1. Aquileja, 2. Görz, 3. Kalocsa, 4. Zágráb.
Fiumei főesperesek.
A fiumei főesperesek névjegyzéke. Veselacz 1371 körül, Ambrus 1380 körül, Máté 1437 körül, Mikulich 1445 körül, Melcherich 1446 körül, János 1464 körül, Agapitich 1474 körül, Agapito 1501 körül, Martinich 1502 körül, Laurencich 1520 körül, Marendich 1525 körül, Grohovácz 1556-1570, Giacomini 1571, Coscich 1573, Valich 1575, Francovich 1589-1613, Sudenich 1613-1625, Cortellacich 1626-1636, Urbano 1636-1668, Caloncci 1668-1682, Gaus 1682-1693, Barcich Máté 1701-1710, Barcich Miklós 1712-1727, Tudorovich 1729-1752, Svilocossi 1752-1780, De Peri 1781-1810, Duimich 1811, Spingarolli 1815-1838, Cimiotti 1838-1867, Visner 1867-1876, Fiamin 1877-1890, Bedini 1891-1896.
Fiumei káptalan
Fiume egyházi életében fontos szerepet töltött be a helybeli káptalan.
A társas káptalan létezése ősrégi, keletkezési idejét nem tudják. Az 1340. évből vannak számadásokról szóló adatok. Duinoi Erzsébet, a ki Fiuméban halt meg 1405-ben, e társas káptalannak adta a veprinázi Szüz Mária-kápolnát a hozzá tartozó ingatlanokkal.
1554-ben I. Ferdinánd megerősíti a társas káptalannak régi időktől élvezett kiváltságait. 1740-ből keltezett iratban az Ágostonrendiek elismerik, hogy a társas káptalan 5 század (tehát a XII. század) óta fennáll. Érdekes 1777-ben a fiumei főesperes nyilatkozata, mely szerint itt tulajdonkép a tersattói (Tarsactica) püspök székesegyházi káptalana volt és akkor lett társas káptalanná, mikor a püspökség megszünt, mely állítás a "tarsacticai" püspökség létezését vitatók javára szólna.
Megjegyzendő azonban, hogy Isztriában is voltak ilyen társas káptalanok, anélkül, hogy püspöki székhelyek lettek volna; továbbá némelyek szerint Nagy Károly idejében a polai püspökség ide át volt helyezve, ennek lehetett a mostani társas káptalan székesegyházi káptalana.
A káptalanban egykor 10 vagy 12 kanonok volt. 1596-ban egy jegyzőkönyv sürgeti a káptalant, hogy töltse be a szabályszerű 12 helyet; de 1827-ből egy másik jegyzőkönyv hivatkozik Duinoi Erzsébet végrendeletére, melyben csak 10 kanonokról van említés téve. Duinoi Erzsébet idejében kevesebb volt, később szaporodott a kanonoki székek száma, mi folytonos ingadozást mutat. 1296 táján 10 kanonok volt, 1544-ben 9, 1554-ben 10, a XVII. és XVIII. századon át 8, 1818-ban már csak 6, 1847-től 1870-ig 5, ma pedig csak kettő.
A plébánost a kanonokok közül mindig a városi tanács választotta; megerősítés végett azonban fölterjesztették a püspökhöz. Az új kanonokot pedig a dóm sekrestyéjében összegyült kanonokok választják és a választást a püspök elé terjesztik.
A káptalannak ezt a jogát bizonyítják a XV. és XVII. század okiratai; pl. a városi tanács mindig elismerte, csupán egyes kevésbbé fontos észrevételeket tett; Bottari megyés püspök 1729-ben, régi okiratok alapján fennállónak 100jelentette ki a fiumei káptalan választási jogát, kikötve a püspöki megerősítés szükségét. A főesperes és plébános állapította meg a jelöltet; ha ők ketten megegyeztek, a többieknek csatlakozniuk kellett; de ha nem egyeztek meg, titkos szavazásban a szótöbbség döntött.
1658-ban Pola püspöki vikáriusa Fiuméban járt és a társas káptalannak az ,,Insigne" czimet engedélyezte.
1663. julius 27-én Franossini püspök az egyházi látogatás alkalmával sürgette a latin szertartást; azonban megengedte, hogy a szent leczke és az evangelium illir nyelven énekeltessenek.

A fiumei Sz.-Vid templom belseje.
(Saját felvételünk)
Egy negyedszázad mulva Corniani püspök (1688) a társas káptalan tagjait a polai székhely díszjeleivel tüntette ki. A XVII. század végén Fiumében 25 pap volt, nem számítva ide a kanonokokat és szerzetesrendeket. II. József eltörölte a káptalant és a várost kettős plébániára (dóm és kapuczinusok temploma) osztotta fel; ekkor a kapuczinusok a stolán kivül 1100 forintot kaptak évente az állampénztárból. II. József halálával visszatértek az előbbi állapothoz és a káptalan 1790-ben újra megkezdte működését. 101De két évtized sem forgott le még, midőn választási jogukat elvesztették. A legutolsó autonom választás 1797-ben történt, 1811-ben Illyricum franczia kormányzója már úgy nevezte ki Livakot kanonoknak.
A folyó század elején a kanonokok I. Ferencz kegyelméből arany keresztet kaptak, mely egyik oldalán szent Videt ábrázolta; a másik oldalán a fejedelmi kegyet említi.
Minthogy a jövedelem csökkent, a megélhetés ellenben drágult, a kanonoki stallumok is üresek maradtak, olyannyira, hogy 1828-ban Livak volt kanonok, főesperes és plébános is egyszersmind; szintúgy utódja (1838-ban) Cimiotti Antal.
A kanonokokat hajdan presbitereknek hívták Fiaméban, csak a XIV. századtól fogva találkozunk a kanonok elnevezéssel.
A káptalan tagjai nagy részének nevét ismerjük; 1811-től 1896-ig következők voltak kanonokok:
Livak Ferencz, Cimiotti Antal, Visner József, Schrok Ferencz, Mateicich Ferencz, Sebastiancich Ferencz, Fiamin János, Poglayen József, Marsanich János, Cvetko János, Randich Jakab (czimzetes), Kubessa András (czimzetes), Malle Bernardin, Fulvi Miklós, Giuressevich József (czimzetes), Cassio József, Bedini Kajetán.
Jellemző, hogy 1456-ban a városi tanács azt kivánta a káptalantól, hogy ne válaszszon kanonoknak olyat, a ki nem tud latinul; azon időben a káptalan a glagolit nyelvet használta. Hasonló értelemben rendelkezett 1593-ban a polai püspök, eltiltotta a glagolit liturgiát és helyébe a latint irta elő. A városi tanács 1716-ban a kanonokoknak tanácsosi rangot adott. Érdekes, hogy csak 1786-ban szüntették meg a harangozást vihar alkalmával, akkor is azért, mert többször beleütött a villám a toronyba.
A plébánia egységes voltát két izben szakították meg; II. József, midőn a város nyugati részét a kapuczinusokra bizta, mely felosztás 1807-ig tartott; és Drenova különválása által, 1837-től a mai napig.
A káptalan jövedelmi forrásai nem valami fényesek. A fiumeiek vallásossága tartotta fenn ezt az intézményt; az a kevés ingatlan és tőke, a mit tulajdonuknak mondhattak, ajándékozás útján gyült egybe és egyházi ténykedésekhez volt kötve.
A káptalan a plébánosi teendőkért a tizednek egy negyed részét kapta; egy negyed jutott neki Bergudi és Icichi tizedeiből is; de ez utóbbi megszünt, mikor a jezsuiták Castuába jöttek (1637). Veprinazi birtokukat 1637-ben eladták. Ciculini János gróf (1745) a káptalannak ajándékozta a szent Jakabról nevezett apátságot Volosca mellett (Abbaziát); ezt 1750-ben eladták a jezsuitáknak; a rendnek 23 év mulva bekövetkezett felfüggesztése alkalmával Abbázia a fiumei főesperes-plébánosnak itéltetett oda mindenkorra.
Lépten-nyomon vesztett anyagilag a káptalan. 1788-ban eltöröltek sok jámbor társulatot, melyektől szintén volt némi mellékjövödelme. Sokat vesztett hitelezés útján vagy azért, mert elhanyagolta a betáblázást, vagy mert a franczia mozgalom idejében nem tartotta tanácsosnak köztudomásra hozni forgalomban lévő tőkéjét, avagy talán nem lehetett behajtani az összegeket az illetők rohamos elszegényedése miatt.
1816-ban csak mintegy 2-3 ezer forinton osztozkodott 6 kanonok.
A káptalan ingatlanai voltak:
2 ház, mindegyik két emeletes a Tre Re táján, becsár     7,000 frt
a sekrestyésektől elfoglalt fundus, becsár200 frt
Szent-András felé egy ház, becsár1,980 frt
egy ház (két emeletes) Vito környékén1,680 frt
a szeminárium közelében egy (emeletes) ház1,200 frt
egy raktár400 frt
Cosalai és drenovai szőllők4,740 frt
szőllők Drágán520 frt
összesen17,720 frt
102Ily körülmények között szükségessé vált az újjászervezés. A magyar vallásalapból óhajtották a káptalant anyagilag megerősíteni, felemlítve, hogy a mult század utolsó éveiben a vallásalapba tették át az Ágostonrendiek javait. De e kérelem akadályokba ütközött, mert a vallásalap egyéb czélokra van rendelve.
1838-ban Kiss Pál kormányzó alatt bizottság foglalkozott e dologgal. Megnehezítette az ügy lebonyolítását az is, hogy a káptalannak évi jövödelmét nem birták biztosan megállapítani: egyesek 4000 frtra becsülték, mások ellenben 2300 frton felül nem haladtak; most ha még a kanonokok számát emelik, jelentékenyen nőtt volna az az évi összeg is, melyet a káptalan segélyezése végett évente a vallásalaptól vártak.
A fiumeiek azonban ki akarták bővíteni a káptalant, s a 40-es években többször tettek ez ügyben lépéseket. A m. kir. helytartóság 1844-ben közölte a királyi elhatározást, mely szerint 3 kanonoki és 2 vikáriusi állás volt kilátásba helyezve; a városi tanács újra folyamodott 5 kanonoki stallumért, megigérte, hogy a város pénztárából is nyujt e czélra évi 400-500 frtot. Később azonban mégis apasztani kellett számukat.
Káptalan temploma.
A káptalan temploma Nagyboldogasszonyról (Assumpta) van elnevezve. Valószinüleg a XI. század előtt fennállott, azóta gyökeres újításokon ment keresztül. 1200-ban, továbbá 1377-ben, nemkülönben a XV., XVII. és XVIII. században alapos javításokat eszközöltek rajta.
1716-ban például az Orlando család a szentélyre 60,000 frtot költött. A szentségtartó 1489-ből való, özvegy Despot, szül. Frangepani Borbála grófnő ajándéka.
Hajdan a templom alatt kriptákat ástak és a templom háta mögött temető húzódott; 1782-ben eltiltották a templom közelében vagy alatta a temetkezést. I. Lipót közbelépésével elérték azt, hogy VII. Sándor pápa Callixtus katakombájából Szent Marcziánus csontjait küldte ide, 1732-ben.

A tersattoi templom.
(Carposió felvétele)
1444-ben a tanács elhatározta a dómba a latin szertartás behozatalát.
1593-ban ismét visszatért e kérdés és akkor a püspök sürgette a latin nyelv használatát. 1597-ben a nagybőjtre egy szláv szónokot hívtak meg, 1605-ben olaszul tartották a nagybőjti beszédeket.
A latin nyelvre vonatkozólag 1611-ben és 1663-ban is intézkedtek a megyés püspökök; csupán azt engedélyezték, hogy a leczke és evangelium szláv nyelven énekeltessék. 1704-ben beütött a villám és agyonsujtott 2 klerikust, kik a zivatar alatt harangoztak. Gyakori földrengések nyugtalanították a várost 1751-ben, ezért a tanács szokásba hozta nerei Szent Fülöp körmenetét.
A templom tőkéje 1801-ben 6316 frtra, 1840-ben 8249 frtra emelkedett. A legrégibb keresztelési anyakönyv 1594-ből való.
103Jezsuiták.
Az egyház történetének tárgyalása folyamán nem hagyhatjuk figyelmen kivül a jezsuitáknak Fiuméban kifejtett munkásságát.
Triesztben már 1619-ben megtelepedtek.
Fiuméba 1627-ben jött két jezsuita, II. Ferdinándnak következő tartalmú iratával: "Liburnia, Isztria, Dalmáczia javára, a város óhaja szerint e rend tagjait tekintélyünkkel Fiuméba bevezetjük." (1633. márcz. 10.)
A nép örömujjongással fogadta az új lakosokat. Hatalmas támaszt nyertek Thonhausen Orsolya grófnéban, ki a templom, konvent és szeminárium épitése végett tekintélyes összegeket bocsátott rendelkezésökre; részletekben összesen 81.000 forintot, a mi akkor a mainál sokkal nagyobb értéket képviselt.
Megérkezésük 11-ik évében 1638. junius 15-én tették le az újra építendő templom alapkövét. A templomot Vid, Szende (Modeszt) és Crescentia tiszteletére szentelték. Régebben is (1296) volt már ott egy kis templom. A XV. század adatai tanuskodnak arról, hogy a városi tanács gyüléseit Szent-Vidben tartotta; ugyanott tette le a városkapitány az esküt; ekkép Vito, a város védőszentjének imaháza, diplomatikus templom volt. Vito harangja figyelmeztette őket a tűzre, az ellenség közeledtére. Szent-Vid tisztelete mély gyökeret vert e tájakon már a VII. században.
Az említett szent, Marsalában (Sziczilia) született nemes szülőktől; 12 éves korában Dioclecian alatt vértanuságot szenvedett, tanítójával Szendével (Modestus) és ápolónője Crescentiával együtt. Nyugat keresztényei között igen elterjedt Szent Vid tisztelete; a VII. században befogadta Itália, a VIII.-ban Francziaország és a IX.-ben Németország. Róla neveztek el falvakat, plébániákat, templomokat, sőt még egy betegséget is (Vidtáncz); mert ez ellen segítségül hivatva, többször gyógyulást szerzett.
1773-tól kezdve a Szent-Vid Fiuménak mintegy akadémiai temploma (Chiesa accademica).
Az alapkőbe helyezett irat a következő volt:
D. O. M.
Jesu Christo Crucifixo
B. Mariae Semper Virgini
SS. Vito, Modesto et Crescentiae
Anno D. 1638 die 15. Junii.
Pontifice Romano Urbano VIII.
Imperatore Romano Ferdinando III.
Episcopo Benedicente Julio Saraceno
Assistente Legato Ces0 Steph. Rovere
L. B. et Cop0
Ursula comesa Thonhausen
Nata Baro de Holneg Collegii
Soc Jesu Fundatrix
Conferente Plurimum Augustae Memoriae
Ferdinando II.
Adjuvante Magn. Comunitate Fluminis
Rectore P. Martino Bauzer.
Majdnem 100 évig tartott az építés; a főoltár 1659-ben kész volt és oda visszavitték a csodás feszületet, melyről már a város leirásában volt említés. Május elején ünnepelték 6-ik százados évfordulóját, óriási néptömeg részvétele mellett. 1796-ban (az 5. centenarium idejében) 50.000 ember jött e kereszt tiszteletére.
1728-ban készen állott a hétfájdalmú Szűz kápolnája. A templomot 1742. máj. 6-án szentelte fel Balbi pólai püspök. A templom oszlopzatához szükséges márványt a Braida nevű városrészből szerezték, ahol jelenleg a a haditengerészeti akadémia áll.
1633-ban hatosztályú latin gimnáziumot nyitottak a jezsuiták, melyhez 1725-ben a bölcselet és a lelkipásztorkodástan tanszékét csatolták. Jól előkészítették 104tanítványaikat a theológiai, jogi és gyógyászati tanfolyamra. A templom melletti épület volt a gimnázium, jelenleg katonai szállítóház. A templomtól lefelé a S.-Vito-domb oldalán épült a kollégium, most kereskedelmi akadémia; a konviktus épületében a kir. főgimnázium van elhelyezve. A jezsuiták folytatták a csodás feszület tiszteletét; 1656-ban az "Agonia"-ról nevezett testvérületet alapították; 1676-ban a város Vojak nevű magaslatán a kálvária-utat; 1631-ben a fájdalmas Szűz társulatát. Igy munkálkodtak, fáradtak a jezsuiták azon pillanatig, melyben közölték velük a rákényszerített pápának rendjüket felfüggesztő iratát. A mihez fogtak, azt erőteljesen vitték a közjóra irányult czél sikere felé. Még olyanok is, kik előitélettel viseltettek irántuk, elismerték, hogy Fiuméban megnemesítették a közszellemet, hasznos tanácsadói valónak a városnak, melyben egy egész utczát létesítettek; ők alkották Fiuménak ez idő szerint is legszebb templomát s kivívták a város és a környék általános nagyrabecsülését.
1627-től 1773-ig a fiumei kollegiumnak 39 rektora volt, első a sorrendben Grisogono Lőrincz, utolsó Carina József.
Jezsuiták eltávolitása.
XIV. Kelemen pápa 1773. julius 31-én a jezsuita-rendet felfüggesztette, mit ugyanazon év szept. 23-án reggel 7 órakor hajtottak végre Fiuméban. Jelen voltak: Königsbrun báró, Gerliczy lovag és a város részéről ülnökök és egyházi személyek.
A lefoglalt ingatlanok értéke 148.785 frtot tett; a kollégium, konviktus és gimnáziumi épületek becsárát 70.000 forintban állapították meg; az alapítványok összege 32.000 frt, készpénz 69 frt, egyéb jövödelem 2139 frt volt; a Stiriában elhelyezett tőkék 10.000 és a Krajnában lévő tőkék összege 10.000 frtra becsülhető. Az elkobzott javak részint a tanulmányi, részint a konviktusi alapot képezték.

A tersattoi mauzeloum.
(Carposió felvétele)
Az iskolák kaszárnyákká alakultak át; később, mint látjuk, visszakerültek a közoktatás rendelkezésére.
1811-ben a tőkéket és kamatokat leszállitották, 1825-ig az állam kezelte a pénzt; 1824. márcz. 13-án a tanács folyamodott, hogy adják át az alapok kezelését a városnak s a konviktusi alapot ma is a város kezeli.
Ágostonrendiek.
Több századon keresztül laktak Fiuméban az ágostonrendiek is. Ez a rend több, Olaszországban egymásól külön élő remetetársulat egyesítéséből származott a XIII. században. IV. Sándor 1256-ban Sz.-Ágoston szabályait rendelte el számukra s közös rendfőnököt választatott velük. A laibachi kolostor évkönyvei szerint a fiumei ágostonrendi konvent alapítását 1368-ra kell tenni; valamivel előbbre vihetnők azt, mert 1363-ban a fiumei plébános egy házat hagyott a konventnek; hacsak nem épen e házadományozás által nyilt meg az út előttük Fiuméba. De valószinübbnek gondolják, hogy a rend 1315-ben érkezett ide, ekkor épült templomuk is, Szent Jeromosnak tiszteletére. A rend a tized egy részéből, Fiume területén lévő egyes kápolnák 105javaiból, Isztriában és Vegliában szerzett birtokaiból tartotta fenn magát. 1509-ben a velenczeiek fölégették a konventet. Öt év telt el, míg az újraépítéséhez hozzáfogtak és munkájukat csak 1543-ban végezték be.
1550 körül a laibachi ágostonrendiek Fiuméba menekültek; ottani házukból kórházat csináltak. Kárpótláskép I. Ferdinánd évi 125 frtot utalt ki számukra és átengedte nekik a Volosca melletti Szent Jakabról nevezett apátságot; ennek borát, gabonáját eladhatták. A XVII. században visszaszállingóztak Laibachba; de meg akarták egyszersmind tartani az emlitett apátságot is. (Abbazia). Perre került a dolog, az ágostonrendiek lettek vesztesek.
A fiumei ágostonrendi konvent elvitázhatlan érdeme, hogy nagyhirnevű szónokokat és több püspököt adott az egyháznak.
1371-től 1788-ig 52 prior kormányozta őket; a rendtagok száma fiumei kolostorukban évente átlag 10-12 volt.

Fiume. - Részlet a temetőből.
(Saját felvételünk)
Érdekes vonás történetükben, hogy 1748-ban Klana mellett fekvő birtokukon vasbányát találtak és ezt tőlük telhetőleg műveltették is, mig 1754-ben megvette tőlük a császári kincstár. Templomuk még fennáll; 1315-ben épült és azóta háromszor eszközöltek rajta nagyobb javitásokat.
II. József az ő kolostorukat is eltörölte. 1788. április 16-án Budáról értesitették őket javaik lefoglalásáról. A rend tagjai nyugdijban részesültek. A birtokokból befolyó összeget a vallásalapba utalták át, melyből a Szent Jeromos-templom évi segélyezésére 300 forintot adtak 1809-ig.
Hogy mennyit érhettek javaik, azt megitélni nem lehet; egy 1793-ból kelt irat a becsárt hozzávetőleg 100.000 forintra teszi. A mostani városháza volt az egykori konvent.
Kapuczinusok.
Megemlitést érdemelnek a kapuczinusok is. E szerzet a ferenczrendiek elágazása. Assisi Szent Ferencz 1182-ben szül. és 1226. október 4-én lépett a szegény Ferencz gazdagon az égbe. (Pauper Franciscus dives coelos ingreditur.)
1061528-ban szigoru szabályok mellett csoportosultak a kapuczinusok; 1619-től saját generálisuk alatt állottak.
A városi tanács 1606. márczius 3-án megkérte V. Pál pápát, hogy kapuczinusokat küldjön Fiuméba. Gyüjtés utján szerzett a tanács annyi pénzt, hogy számukra a Szent Ágostonról nevezett templomot, mely akkor az ágostonrendiek birtokában volt, a közeli telekkel együtt megvehette.
1620 körül léptek Fiume területére, éjjeli és nappali munkájukkal sok jót tettek. A kolostor eleinte 6 embernek volt elégséges, lassacskán kibővitették, most 20-an is elférnek benne. A nép szereti őket; 1789-től 1807-ig Fiume felének plébániája volt a kolostor. A legnagyobb szegénységben, de egyuttal a legbőségesebb elismerésben és nagyrabecsülésben élnek.
Bencés apáczák.
A történelmi hűség és méltányosság megköveteli, hogy Szent Benedeknek szűzeiről is szóljunk; két és félszázadja már annak, hogy szigoru klauzura mellett, nehéz munka és nagy önmegtagadás közepette szent hivatásuknak áldozzák fel itt is magukat.
1605-ben Brunetti fiumei kereskedő 500 tallért ajánlott fel egy apáczazárda alapitására. A városnak rendkivül tetszett az ajánlat és alig mult el két esztendő, Fiume kérvénye a pápa előtt feküdt. De a kolostor berendezése sok gondot okozott.
Hatalmas lendületet nyert a függő ügy azáltal, hogy 1640-ben Chnesich fiumei polgár tekintélyes vagyonát erre a czélra hagyományozta. A munka most gyorsabb ütemben sietett a befejezés felé. 1660-ban leérkezett a pápai engedély, 1663-ban a királyi jóváhagyás.
A tanács a nőszerzetek közül Szent Benedek zárdaszüzeit választotta és fiumei nők utra keltek, hogy Triesztből 3, Arbéról 1 apáczát hozzanak.
1663. julius 18-án ünnepélyesen bevezették őket uj lakásukba.
A zárda igazgatását az apátnő vezette. Első apátnő volt Bajardi Jusztina, a jelenlegi pedig Rott Alojzia. 1663-tól 1800-ig 19 apátnő volt.
Az apátnőt püspöki biztos jelenlétében, rendesen három évi tartamra választják.
A kolostor bejáratán e felirat olvasható:
Coenobinm Deo Militantium Virginum
Sub Divi Patriarchae Benedicti Instituto
Illmi D. Francisci Knesich
Pia Liberalitate Fundatum
Anno Donimi MDCLXII.
1777-ben a zárda ingatlanai 32.100 frtot értek; tőkepénz volt 8795 frt.
Akkortájt a magyar kormány ezekre az apáczákra ruházta a nyilvános nőiskolát. Később a kormány eladta a zárda ingatlanait 33.000 forintért; ebből 20.000-et adott a buccarii iskolának, 10,000-et tanügyi czélra Portorénak, 3000 forintot pedig a zárda leányiskolájának nagyobbitására forditott. Ennek fejében a kormány a zárdának 2 állami kötvényt adott (4%), egy 32.100 és egy 22.000 forintost, Mária Terézia segitett rajtuk évi 400 forinttal és II. József évi 50 forinttal. Ezek szerint évi jövödelmük volt 3109 forint. Mária Terézia 4000 frttal járult a zárda és templom kijavitásához.
A franczia háborúk drágává tették a megélhetést; estek a kötvények és a zárda már 1801-ben kénytelen volt a fejedelem bőkezüségéhez fordulni.
1813-ban az osztrák kormány minden egyes apáczának 180 frtnyi évi segélyt rendelt.
1822-ben a város megnagyobbitotta a leányiskolát. Anyagi helyzetük 1829 óta valamivel jobbra fordult.
Pálosok.
Valószinüleg volt még egy szerzetház Fiuméban, a czirkveniczai pálosok vendégháza; legalább az 1752. év adatai emlitést tesznek erről. Czirkveniczában 107Frangepani Miklós gróf a pálosoknak 1414-ben kolostort épitett; 1788-ban ezt a rendet is eltörölték.
Egyik ház oldalán látható egy különös kőczimer. A fán ülő holló kenyeret tart csőrében és a fa törrsébe két oroszlán kapaszkodik; állitólag ez volt a pálosok háza; a legenda szerint ugyanis Pál remetének holló vitte a kenyeret és oroszlánok ásták a pusztában sírját.
Hajdani templomok.
Még számos kisebb templom és kápolna volt Fiuméban, melyeket azonban ma már nem találhatunk meg.
Szent Fábián és Sebestyén imaháza nagyon régi lehet, a bemenet ajtajának gerendájára be van vésve 1033; de inkább azt hiszik, hogy csak 1291-ben épittettek.
Szent Mihály kápolnája 1441-ben épült, egyházi ténykedéseket végeztek benne; de 1833-ban lerombolták.
Három király kápolnája, alapíttatott 1610-ben, szétszedték 1840-ben. Szent András templomocska, hasonló nevü utcza kezdetén állott, a XIV. században biztosan fönnállott; 1876-ban ledöntötték.
Szent Borbála temploma 1500-1787-ig állott.
A Szent Háromság kápolnáját sekrestyévé alakították át.
A szeplőtlen fogantatás szentélye, valószinüleg már 1450-ben megvolt, jelenleg a Sz. Jeromos-templom mellékrésze.
Ezeken kivül megszüntettek 7 kápolnát; átalakítottak 4-et.
A görög nem egyesültek imaháza 1788-ban épült.
***
A fiumeiek fényes jelét adták vallásosságuknak a jámbor társulatok felkarolásával is.

Fiume. - A temető bejárata.
(Carposio felvétele)
Czéljuk az ilyen egyesületeknek: a ker. erények és a felebaráti szeretet gyakorlása. A XV. században terjedtek el nagyobb mértékben.
Fiume a XVIII. században 10 társulatot kedvelt meg, melyeknek góczpontjai különböző templomok voltak; ott végezték ájtatosságukat, beszámoltak eljárásaikról, megbeszélték terveiket, hogy a mig önmaguk a hitben erősödnek, tűrhetőbbé tegyék másoknak a földi nyomort.
1787-ben valamennyit elnyomták, kivéve a fájdalmas Szűz társulatát; ez túlélte a többit; kitűnik tagjainak száma által is, kik közé magas állásu egyének sorakoznak, mint pl. Severolj bibornok, egykor bécsi nunczius. 1813-ban beiratkoztak: Estei Ferencz főherczeg és Beatrix főherczegné. A pápák búcsúengedélyekkel gazdagították a társulatot. II. és III. Ferdinánd nevét és a zengi püspökök nagy részét szintén a tagok névsorában találjuk. 1631-től fogva rendszeresen megválasztották a tisztikart: a prefektust, viczeprefektust, lelkiatyát, pénztárost és 2 ülnököt. Jelenleg a társulat lelkiatyja: Notar Lajos.
Temető.
Még egy szót a nyugalom helyéről. Hajdan a templom alatt vagy körüle pihentek meg az elköltözöttek testei; 1733-ban külön temetőről gondoskodtak, mely azonban helyet cserélt. 1773-ban még a Kálvária-kápolna oldalánál terült el; 1838 óta felvonult jelenlegi helyére, a Kálvária-hegy másik oldalára.
108Abbaziai apátság.
Egyházi szempontból Fiuméhoz tartozik Abbazia. A római uralom alatt Apollonak emelt pogány templom állott ott. A XII. és XIII. században benczések jelentek meg Isztriában; nem kerülte el figyelmüket a szép fekvésü és enyhe éghajlatu hely. Ámde apátságukból a pestis kizavarta őket; visszaszerezni azután nem birták az elhagyott területet.
1453-ban V. Miklós pápa beszél a Preluca mellett lévő benczés apátság panaszáról. Preluca Voloscának a szomszédja; Volosca 1/4-órai távolságban fekszik Abbaziától. A XV. században megmaradt czíme és ezt folytatólagosan több papnak ajándékozták: maga a birtok sok kézen fordult meg. Jogot tartott rá Castua. Egyidőben az ágostonrendieké is volt, ezektől megvették a jezsuiták, kiknek jogutódja lett gróf Ciculini. 1738 táján a fiumei társas káptalanhoz tartozott, 1750-ben ismét visszaszállt a jezsuitákra. A rend elfüggesztése után örök időkre a fiumei plébánosnak adományozták.
Zengi egyházmegye.
Végül meg kell még emlékeznünk a zengi egyházmegyéről, részint mivel Fiume ebbe olvadt be, részint azért, mert Fiume több zengi püspököt adott. A zeng-modrusi vagyis corbaviai püspökség székhelye Zeng. Az egyházmegyének kettős káptalana van.
Corbavia püspöki méltóságot 1185-ben nyert, a spalótai érseki zsinaton. A corbaviai püspök a törökök előnyomulása miatt Modrusba menekült (1459.); de a törökök Modrust is elfoglalták, a püspök Noviba futott (1593), Modrus káptalana szétszóródott. Igy került az egykori corbaviai, átmenetileg modrusi püspökség a zengi szék kormányzása alá; a végleges átvétel 1617 körül mondatott ki; az első zeng-modrusi vagyis corbaviai püspök Agatich János volt.
Püspökök.
1787 óta Fiuméra is kiterjesztették a zengi püspök hatalmát. Ekkor De Piccordi Aldrugo volt a püspök. Utódai: Jesich János (1789-1833), Ozegovich Imre (1833-1869), Soich Venczel (1869-1875), Posilovics György, a jelenlegi zágrábi érsek (1876-1894) és Maurovics Antal 1895-től.
Az egyházmegyének jelenleg van 4 főesperessége, 15 alesperese, 134 plébániája; a róm. kath. hívők száma 313.878; gör. katholikus lakik e megyében 23; görög keleti 129.355.

« Fiume története. Írta Fest Aladár. Átnézte Borovszky Samu és gróf Batthyány Tivadar. KEZDŐLAP

Fiume és a Magyar-Horváth tengerpart

Tartalomjegyzék

A két protestáns egyház Fiuméban. Írta Schmidt Jakab. »