« IPAR, KERESKEDELEM, HITELÜGY ÉS FORGALOM. Irta Haraszthy Lajos. KEZDŐLAP

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II.

Tartalomjegyzék

IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET. Irta Horváth Cyrill dr. »

185KÖZOKTATÁSÜGY
Irta Petri Mór dr.
A legrégibb nyomok.
A mohácsi vész előtti időből mindössze a visegrádi városi iskoláról maradt fenn némi adat. 1495 június 5-ike előtt a visegrádi tanulókról esik szó, a kik II. Ulászló királynál énekeltek (recordantes). Két forintot kaptak, a mint II. Ulászló számadáskönyveiből kitünik.0 Azoknak a fiúknak ugyanis, a kik a mise alatti éneklésben szorgalmatoskodtak, egy-egy forint járt egyenként egy évre.1
Kétségtelen, hogy a XVI. században minden róm. kath. és protestáns egyház mellett elemi iskola is működött. Egy, a XVII. század elején készült kimutatás szerint a protestánsoknál - a legszegényebb protestáns egyházközségek kivételével - mindenütt volt külön iskolamester.2
Első összeirás.
Az első összeírás a XVIII. század második feléből való. 1770-ben a királyi kormány körrendeletet intézett a vármegyékhez, hogy tudakolják ki az iskolamesterek nevét, növendékeik számát, jövedelmüket, a tanítás módját és anyagát. Az országos összeírás adatai csonkán maradtak ránk. A conscriptio adataiból Pest-Pilis-Solt vármegye területén 186 népiskola létele állapítható meg.
Nemzeti iskolák.
A vármegye iskoláinak rendszeres történetét a nemzeti iskolák korszakával nyithatjuk meg, a melyre becses alapot találunk a vármegye közgyűléseinek jegyzőkönyveiben, 1780-ból. A budai megyeház egy részét Erdélyi Józsefnek; a budakerületi nemzeti iskolák felügyelőjének adják bérbe. A márczius 7-én Pesten tartott vármegyegyűlés jegyzőkönyve erről így szól:
Előterjeszti első alispán úr, hogy újabb emlékezet szerint, midőn a megyének budai curiális háza, nem közönséges költséggel kijavíttatott, a megye közönsége azt határozta, hogy annak felső emelete, a házi pénztár némi segítése tekintetéből, bérbe adassék; ezt most a földszinten a lépcső mellett levő egy szobával, a kisebbik pinczével, istállóval, félszerrel, udvari és padlás helyiségekkel együtt, főtisztelendő Erdélyi Jósef apát és kecskeméti plebános, miután a buda-kerületi nemzeti iskolák felügyelői tisztsége van reá bízva, szándékozik kivenni, a mint az iránt administrator úr őnagyságánál már nyilatkozott is; csak az van tehát hátra, hogy a főtisztelendő úrral, a ki jelen van, a bér iránt nyilvánosan megkössék az egyezséget. A megye örömét fejezvén ki azon, hogy oly tisztességes és mondott hivatalánál fogva, lakosaira nézve is kétségtelenül igen hasznos tagtársát fogadhatja házába, az évi bérösszeget 150 forintra határozza, azzal a közbevetett feltétellel, hogy bírt palotában, ha a szükség és körülmények kivánandják, szabad legyen és jogában álljon a megye közönségének összejöveteleket és nyilvános gyűléseket tartani. Meghagyatik főpénztárnok úrnak, hogy a fennebbi 150 forintot, mint évi illetőséget, a házi pénztár részére vegye be. A földszinti résznek többi alkalmatosságai pedig továbbra is átengedtetnek alszolgabíró Setéth Farkas, és Gyurcsányi István biztos uraknak, kik azon házat eddig is lakták. Kiadta Tahy György esküdt aljegyző, (aláirva) Erdélyi Jósef a budai kerület nemzeti iskolájának felügyelője.3
A budai tankerületben, a melybe Pest, Esztergom, Komárom, Nógrád, Fehér és Heves vármegyék, a Kis-Kunság és a Jászság tartoztak, 1780-ig a nemzeti iskolák alapítása tekintetében vármegyénket érdeklőleg csak Pesten, Váczott, Czegléden és Félegyházán történtek lépések. Pesten négy osztályt, Váczott, Félegyházán és Czegléden három-három osztályt állítottak, ugyanannyi tanítóval. Czegléden a budai klarisszák szerzete, mint földesúr szerepel a szervezésnél.4
186Közigazgatási intézkedések.
Iskolai törvények, szabályok a XVIII. század végétől gyakran kerülnek tárgyalás alá a vármegye gyűlésein. 1798-ban az iskolai ifjúság "fegyver- és puskaviselés, tiltott helyekre való járás, veszekedések indítása és azokba való keveredése, sőt az illető jurisdictió rendeléseinek megvetése miatt vádoltatván", a rossz következmények meggátlására a helytartótanács kötelezi a localis direktorokat, hogy tartsák meg az iskolai törvényeket, ügyeljenek az ifjúság magaviseletére. A rendtartást áthágók az 1771 deczember 1. napján 15. jegyzőkönyvi szám alatt közzétett iskolai törvények 241. czikkelye szerint büntetendők. Kemény fenyíték alatt meghagyatik, ha valaki az iskolai ifjúság közül a Civilis Jurisdictio által fogságba vitetnék, összecsoportosulni ne bátorkodjanak, hanem ha magát az iskola-ifjúság sértve érzi, vagy valaki közülök: fölsőségéhez tegyen panaszt orvoslás végett. Azok pedig, "a kik pártütésben tapasztaltatnának, kemény büntetés alá húzattassanak és az iskolákból kiűzettessenek" és büntetésöket országszerte tegyék közhírré. A vizsgálat vezetése a localis direktorokra bízatott, azzal az utasítással, hogy azokat, "a kik testben való csonkítást okoznak, oly sebeket ejtenek, melyekből halál következhetik, vagy nagyobb tolvajságba s olyas vétkekbe keverednek, melyek magok után criminális büntetést húznának": az ilyeneket az illető jurisdictióknak adják át.5
1802 július 8-án Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék kisebb ülése a helytartó tanács rendelete alapján intézkedett az iránt, hogy a mely szülék gyermekeiknek az iskolai törvények áthágására segítséget nyújtanak: "ezek fiscalis actioval conveniáltatni fognak." A mi pedig a nationalis helybeli oskolákat illeti: ezek iránt ő királyi fölségének az az akaratja, hogy mindenütt, a hol 50 tanulásra alkalmatos gyermek találtatik, ottan iskolák nyittassanak, sőt, a hol kevesebb számú gyermekek vannak is, ha fundus praezistál: ott is iskolák nyittatni rendeltetnek. Hogy pedig az iskolákba több gyermekek összejőjjenek: a lelkipásztorok által az iskolai tanulásnak haszna a szülőknek előadatni rendeltetik. Ama nem nemes szülőkre, a kik gyermekeiket a vallási tanításra el nem küldik, testi fenyítéket (az uraságnak vagy jurisdictio tisztjeinek assistentiája mellett) szabtak. "Ha pedig az nem használ: magistratualis büntetés alá" vetendők.6 1802-ben kávé-, bálos- és kocsmaházakba és theatrumokba való járástól" tiltják az ifjúságot büntetés terhe alatt.7
A helytartótanács 1811-ben az iránt intézkedik a vármegyénél, hogy miután a falukon az ifjúságot a pásztorkodás vonja el az iskolától: "minden helységben közönséges pásztorok fogadtassanak." Azután tapasztalták, hogy némely helyen az ifjúságot csak az iskolamesternek tulajdon szobájában oktatják s "különös iskolák nincsenek", tehát külön iskolaházakat kell építeni, továbbá az iskolák pátronusai szorgalmazandók, hogy a téli hónapokban a fűtéshez tüzelő-fáról gondoskodjanak.8 - 1813-ban Miskey Ferencz főszolgabíró arról tesz jelentést, hogy a budai kerületben a görög nem egyesült vallásbeliek nemzeti s praeparendális iskolájok felállítására és tartására minő önkéntes adományokkal járúltak.9 - Ugyanez évben a helytartótanács megküldi ama rendszabályokat, melyek szerint megengedi ő Felsége, hogy a görög nem egyesült vallást követő magyarországi lakosok maguknak iskolákat építhessenek és tanítókat fogadhassanak. A vármegye kis gyűlése a "kegyes intéző levelet" annak módja szerint felolvastatván, kiadta a kecskeméti, solti és pilisi járásbeli főszolgabíráknak azzal a meghagyással, hogy azt a görög nem egyesült valláson levő eklézsiák elüljáróival közöljék a végett, hogy az iskolák felállítására, elrendelésére és a tanítók fogadására nézve a rendszabályokhoz alkalmazkodjanak.10
Egyik 1817. évi kisgyűlésen a hidegkúti oskolaház került szóba, a mely a tanítványok számához (120) képest szűk s különben is romladozó állapotban van. Majthényi Károly főszolgabírónak meghagyják, hogy a földesuraságnál megfelelőleg járjon el.11 - Az 1820 november 9-iki közgyűlés foglalkozik a 187helytartótanács amaz intézkedésével, hogy "minekutána a községeknek kötelességében áll, ott, a hol grammatikális iskolák vannak, alsóbb, úgynevezett elementális iskolákat is felállítani s ebbeli kötelességének teljesítésére Kalocsa városát szorítsa rá a vármegye.12
1828-ban intézkedés történik az iránt, hogy pusztákon és népesebb helyeken kápolnákat és iskolákat kell állítani.13 - Ugyanez évben intézkedik a vármegye arról is, hogy a tanítók özvegyeinek, kik férjökkel, mint tanítókkal, csak egy esztendeig éltek is, nyugdijul férjeik fizetésének egyharmad része szolgáltatandó ki.14 Már 1829-ben arról olvasunk följegyzést, hogy a tanítók özvegyei részére penziót rendelő 1807-beli rendszabályok az országgyűlés megállapításától vannak függővé téve.15 - Az 1829 november 19-iki közgyűlés Csacskovits Mihályné Sticker Borbála váczi tanító özvegye nyugdíj iránti kérelmét tárgyalta. A tanács odautasíttatott, hogy az özvegynek nyugdíj fejében férje tanítói fizetésének egyharmad részét, ha másként nem lehetne, az adózó lakosokra való kivetés útján is fizetni köteles. A város azonban fölmentését kéri a teher alól, mert Csacskovits különben is nem mint tanító, hanem mint tanácsbeli halt el s fundus sincs a nyugdíjra s "mivel teljesíttetvén a rendelés özvegy Csacskovitsnéra nézve: hívatalában megvakult tanító Stintzl Ferencz és Botsányi Ádám, normális tanító özvegye nyomban hasonló kedvezéseket követelvén, a váczi adózó lakosokra nagy teher háramlanék". - A tanítói jövedelmek egyébiránt nemcsak a városi pénztárból, hanem a püspöki uradalom pénztárából (innen évenként 200 frt átalány jár) fedeztetnek.16
Pest, Pilis és Solt vármegyék 1839-40. évi követei törvényczikkelybe foglalását szorgalmazták annak, hogy megengedtessék a katholikus gyermekeknek az evangélikus iskolák látogatása, úgyszintén a katholikus szülőknek evangélikus nevelők tarthatása, azután "az evangélikusoknak elemi és grammatikális oskolák felállításában való biztosítás" adassék s végül a tanítók fizetése s egyebek tekintetében a katholikus és evangélikus vallásúak között, vallásuknál fogva, különbség ne tétessék. (A törvényczikkelyt 1840 május 7-én terjesztették ő felsége elébe.)17 Az 1845 szeptember 2-iki közgyűlés tárgyalta a helytartótanács amaz intézkedését, hogy a vármegye tegyen jelentést az iskolák állapotáról s egyben a "közoktatási akadályokról is." A vármegye "előleges megfontolás végett" a rendeletet "az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó küldöttségnek" azzal az utasítással adja ki, hogy a mennyiben "az iskolák újabb rendezése a törvényes út mellőzésével kormányilag szándékoltatnék foganatba vétetni, a tárgyalás alkalmával, s teendő tudósításában kiterjeszkedjék azon körülményre is, mi tekintet alá esik az az uton való intézkedés."18
A magyar nyelv.
1805-ben a főispáni helytartó előterjesztésére a rendek - miután a közelebbi országgyűlésen hozott törvény elegendő módot nyujt "a magyar nyelvnek tökéletesítésére és a nemzet azzal összekapcsolt boldogításának hathatós előmozdítására" a magyar nyelv ügyében hoztak nagy jelentőségű határozatokat, a melynek minket érdeklő része a következő: "Mivel pedig a nyelv tökéletesítésére és gyarapodásának előmozdítására, nem volna annál hathatósabb mód, mintsem, ha a növendék ifjúság első zsengéjével abban gyakoroltatik: annálfogva a járásbeli szolgabírák oda utasíttatnak, hogy azon közönségeket, a melyeknek közelében magyar iskolamesterek eddig nem tartattak, arra kötelezzék, hogy innentúl oly iskolamestereket felfogadván, a kik magyarul is tudnak, általuk az ifjúságot magyar nyelvre is oktassák és a magyar nyelv tanítását rendszerint való tudománynak tegyék."19
A közoktatás állapotáról az első rendszeres statisztikai adatok a múlt század hatvanas éveinek közepétől állanak rendelkezésünkre.
188Elemi-iskolák. 1864-5-ben.
Az 1864/5. iskolaévben az elemi tanügy állása a következő:
A római katholikusoknak az esztergomi érsekségben 5 anya-, a kalocsai érsekségben 19 anya- és 18 leányegyház, a székesfehérvári püspökségben 33 anya- és 17 leány-, a váczi püspökségben 84 anya- és 79 leányegyház mellett volt iskolájuk. Az esztergomi érsekséghez, Budapest városi része és Budapest megyei része tartozott mint tankerület. A kalocsai érsekséghez Pest-Pilis-Solt területéről a kalocsai közép-, felső- és Kalocsa város tankerület; a székesfehérvári püspökséghez a bicskei részben az érdi, továbbá a budai alsó-, felső- és szigeti tankerületek tartoztak; a váczi püspökséghez 14 tankerület, ú. m. a székesegyházi és Vácz városi, részben a kiskunsági, alsónémedi, czeglédi, ecsegi, fóti, gödöllői, hatvani, kecskeméti, nagyabonyi, nagykátai, soroksári, szolnoki és zsámboki tankerületek. Volt összesen 144 anya- és 114 leányegyház. (E leányegyházak számában bentfoglaltatik az érdi tankerület fehérmegyei részében levő leányegyházak száma is, minthogy ezek a rendelkezésre álló kimutatásban nincsenek elkülönítve. Iskola nélküli telepek száma 287.)
Az iskolák közül: 8 főelemi fiú, 5 főelemi leány, 8 főelemi közös, 9 alelemi fiú, 12 alelemi leány, 231 alelemi közös és 9 alelemi szükségbeli, összesen 282. Az iskolai épületek közül: állandó 229, ideiglenes 29, jó 135, tűrhető 82, rossz 45. Gyümölcsfa-iskola 121. Tantermek száma 382. Tannyelvre nézve: 266 magyar, 23 német, 1 tót, 24 magyar-tót, 47 magyar-német, 8 magyar-német-tót, 9 magyar-német-illir. Tanítók száma 418, ezek közül 51 fő, 320 al, 26 segéd, 21 nő. Tanítók összes jövedelme: 99,199 frt 52 kr., egy tanítóra esett 282 frt 79 kr. Tanköteles 6-12 éves gyermek volt 30.301 fiú és 28.345 leány, összesen 58.646. Ezek közül iskolába járt 21.787 fiú és 19.133 leány, öszszesen 40.920. Nem járt 8614 fiú és 9390 leány, összesen 18.004. Egy iskolára esett 192 és egy tanítóra 108 tanuló. Ismétlő köteles 12-15 éves gyermek volt 11.297 fiú, 4665 leány, összesen 15.962; ezek közül járt 4359 fiú és 3614 leány, összesen 7973. Nem járt 6938 fiú és 1051 leány, összesen 7989.
A dunamelléki ref. egyházkerületben Pest-Pilis-Solthoz és a Kis-Kunsághoz a kecskeméti, pesti, solti és részben a vértesaljai tankerületek tartoztak. Anyaegyház 94, leányegyház 12. (Iskola nélküli telepek száma 46.) Az iskolák közül volt 5 főelemi fiú, 4 főelemi leány, 3 főelemi közös, 16 alelemi fiú, 15 alelemi leány, 90 alelemi közös, 2 alelemi szükségbeli, összesen 135. Az iskola-épületek közül állandó 109, ideiglenes 17, jó 55, tűrhető 60, rossz 12. Gyümölcsfaiskola 34. Tantermek száma 203. Tannyelvre nézve magyar 197, tót 1, német 5. Tanítók száma 232, ezek közül 38 fő, 175 al, 15 segéd és 4 nő. Tanítók jövedelme 54,883 frt 77 kr, egy tanítóra esik 256 frt 14 kr. Tanköteles 6-12 éves gyermek 9433 fiú és 8961 leány, összesen 18394, ezek közül járt 8765 fiú és 7890 leány, összesen 16.655. Egy iskolára 124 és egy tanítóra 87 tanuló esett. Nem járt 668 fiú és 1071 leány, összesen 1739. Ismétlő 12-15 éves tanköteles 2818 fiú és 2584 leány, összesen 5402; ezek közül járt 1576 fiú és 1826 leány, összesen 3404. Nem járt 1242 fiú és 756 leány, összesen 1998.
Ág. h. ev. iskola a bányai egyházkerületben 24 anya- és 15 leányegyház mellett volt. (Iskola nélküli telepek száma 33.) Az iskolák száma 39; mind alelemi közös. Állandó iskolaépület 39, jókarban 22, tűrhető 13, rossz 4. Gyümölcsfaiskola 14. Tantermek száma 49; tannyelvre nézve magyar 12, német 1, tót 2, vegyes 34. Tanítók száma 51, ezek közül 5 fő, 44 al és 2 segéd. A tanítók jövedelme 17.288 frt 12 kr, egy tanítóra esik 221 frt 81 kr. Tanköteles 6-12 éves gyermek volt 2572 fiú és 2347 leány, összesen 4919. Ezek közül tényleg járt 2349 fiú és 2212 leány, összesen 4561; egy iskolára esett 117 és egy tanítóra 89 tanuló. Mindennapi iskolába nem járt 223 fiú és 135 leány, összesen 358. Ismétlő 12-16 éves tanköteles 186 fiú és 203 leány, összesen 389; ezek közül nem járt 186 fiú és 203 leány; összesen 389.
A görög keletieknek a budai püspökségből Pestben 13 anyaegyház mellett volt iskolájuk. A budai tankerülethez itt Fehérben 5, Győrben 1, Komáromban 1, Nógrádban 1 iskolás anyaegyház volt még. Az egész budai tankerületben 18 anyaegyház mellett volt iskola. (Iskola nélküli telep 5). Az iskolák közül 17 alelemi közös és 1 alelemi szükségbeli, összesen 18. Az iskolai épületek közül 17 állandó, 1 ideiglenes, 12 jó, 5 tűrhető, 1 rossz. Gyümölcsfa-iskola 4. Tantermek száma 21; tannyelvre nézve szerb 9, szerb-magyar 2, görög-magyar 1, szerb-magyar-német 7. Tanítók száma 21, ezek mind altanítók. Tanítók összes jövedelme 5467 frt 83 kr, egy tanítóra esett 260 frt 37 kr. Tanköteles 6-12 éves gyermek 334 fiú és 336 leány, összesen 670. Tényleg járt 312 fiú és 307 leány, összesen 619. Egy iskolára 34, egy tanítóra 29 tanuló esett. Nem járt 22 fiú és 29 leány, összesen 51. Ismétlő 12-15 éves tanköteles 130 fiú és 127 leány, összesen 257, ismétlőbe járt 95 fiú, 101 leány, összesen 196. Nem járt 35 fiú és 26 leány, összesen 61.
Izraelita iskola a budai felügyelőség alatt Pest-Pilis és Solt egyesült vármegyékben 44 anyaegyház mellett volt. Iskola nélküli telep 85. Az iskolák közül 2 főelemi fiú, 1 főelemi leány, 2 főelemi közös, 1 alelemi fiú, 1 alelemi leány, 36 alelemi közös, 17 alelemi szükségbeli, összesen 60. Az iskolai épületek közül 26 állandó, 36 ideiglenes, 39 jó, 17 tűrhető, 3 rossz. Tantermek száma 128. Tannyelvre nézve magyar 2, német 7, német-magyar 119. Tanítók száma 175, ezek közül 69 fő, 24 al, 69 segéd és 13 nő. Tanítók összes jövedelme 37.445 frt, egy tanítóra esett 213 frt 97 kr. Tanköteles 6-12 éves gyermek 2645 fiú és 1555 leány, összesen 4200, tényleg járt 2588 fiú és 1378 leány, összesen 3966. Egy iskolára 60 és egy tanítóra 22 tanuló esett. Nem járt 57 fiú és 177 leány, összesen 234. Ismétlő-iskolába 12-16 éves tanköteles volt 114 fiú és 58 leány, összesen 172, járt 92 fiú és 23 leány, összesen: 115. Nem járt 22 fiú és 35 leány, összesen 67.
Tehát az 1864-65. iskolaévben 323 anya- és 141 leány-egyház mellett volt iskola. (Iskola nélküli telepek száma 456.) Az iskolák közül: 15 főelemi fiú, 10 főelemi leány, 13 főelemi közös, 26 alelemi fiú, 28 alelemi leány, 413 alelemi közös, 29 alelemi szükségbeli, összesen 495. Az iskolai épületek közül: 420 állandó, 80 ideiglenes, 263 jó, 172 tűrhető, 65 rossz. Gyümölcsfa-iskola 173. Tantermek száma: 783; tannyelvre nézve 477 magyar, 46 német, 4 tót, 183 magyar-német, 41 magyar-tót, 8 magyar-német-tót, 9 magyar-német-illir, 9 szerb, 2 szerb-magyar, 8 szerb-magyar-német. Tanítók száma: 897, ezek közül 153 fő, 584 al, 112 segéd, 38 nő. Tanítók összes jövedelme: 214.282 frt; egy tanítóra esett 246 frt. Tanköteles 6-12 éves gyermek: 45.285 fiú és 41.544 leány, összesen: 86.829, ezek közül járt 35.801 fiú és 30.920 leány, összesen: 66.721. Nem járt iskolába: 9584 fiú és 10.524 leány, összesen: 20.108. A tanulók közül egy iskolára esett 105 és egy tanítóra 67 tanuló. Ismétlő-köteles 12-15 éves gyermek: 14.545 fiú és 7677 leány, összesen: 22.182, ezek közül járt 6308 fiú és 5769 leány, összesen: 12.077, nem járt 8237 fiú és 1868 leány, összesen: 10.105.

Kecskemét - 1. A polg. leányiskola. - 2. A ref. főgimnázium. - 3. Az orsz. tanítói árvaház.

A kiskunhalasi ref. főgimnázium.

A czeglédi m. kir. állami főgimnázium.
1911869.
Az 1869. évi november 17-iki iskolatanácsi ülésen azt mondja a kir. tanfelügyelő, hogy beutazta a vármegye délnyugati részét, t. i. csaknem az egész terjedelmes solti járást, Hartától, Izsáktól és Akasztótól le Szeremléig és Császártöltésig, megfordult a vármegye éjszaki részében, egyes pontokon, különösen a pilisi járásban. Sajnos, a szorgalomidő csak 4-5, legfölebb 6 hónapra tehető az egész vármegyében. A szorgalomidő még a téli hónapokban is szakadozott. Volt a vármegyében ekkor 513 tanító, holott még 215-re lett volna szükség.
Szász Károly és az iskolatanács.
Az 1869. év két szempontból nevezetes dátum. Ekkor indult meg a népoktatási törvény végrehajtása és az első kir. tanfelügyelő Szász Károly, a jeles író és költő, a későbbi dunamelléki ref. püspök, ki három évig volt tanfelügyelője a vármegyének. Szász Károly működéséről évnegyedenként a vármegyei iskolatanácsnak tett jelentéseket, a melyek fölötte érdekesek.
A tankerületi iskolatanács alakulása iránt, mint tudjuk, az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. rendelkezik. A tanácsok számára báró Eötvös József Budán 1869 május 21-én adott ki utasítást, a mely szerint tagjai (l. a törvény 125. és 126. §§-ait) öt évre választattak, elnöke a kir. tanfelügyelő; a tanács negyedévenként tartotta üléseit. Rendesen két szakbizottságot alakított: egyiket az elemi, a másikat a felső népiskolák számára. A tanács teendői két körre oszlottak, ú. m.: közigazgatási és bíráskodási eljárásra. Az elsőhöz tartoztak a népiskolák állítására, rendezésére, ellátására és az egész népiskolai tanügy igazgatására vonatkozó intézkedések, a másikhoz a peres ügyekben való bíráskodás; a minők általában a közig. bizottságok illetékességi körébe esnek.
1869 szeptember 2-án tartotta alakuló ülését Pest-Pilis és Solt vármegyék tankerületi iskolatanácsa Szász Károly vallás- és közoktatásügyi min. osztálytanácsos és ideiglenes megyei tanfelügyelő elnöklete alatt. Ekkor az iskolatanács tagjai a vármegyei bizottmány részéről a következők voltak: Battha Andor, Beniczky Ödön, Beniczky Márton, Boskovits Alajos dr., Drágffy Sándor, Fáy Béla, Földváry Mihály, Gózon István, Tahy Lajos, Hunyady Artúr, Jankovics Miklós, Jordán István, Ivánka Imre, Kiss Miklós, Kubinyi Géza, báró Lipthay Béla, Dalmady Győző, Madarassy István, gróf Szápáry István, Mészáros Zsigmond, Nagy Ignácz, Nikolics Sándor, Beőthy Lajos, báró Podmaniczky Ármin, báró Podmaniczky Frigyes, legifj. gróf Ráday Gedeon, Reviczky István, Szalay Samu, Szilassy János, Taffler Adolf, Tomory Anasztáz, Várady József, Vargha János, Végh János. A megyebeli vallásfelekezetek részéről: Neszverda István kanonok, Csikay Imre ref. esperes, Sárkány Sámuel ág. hitv. ev. esperes.
A tagok az 1869 november 17-iki ülésen jelentek meg teljes számmal, a mikor Kecskemét sz. kir. város közönsége az iskolatanácsba Fördős Lajos esperest és a kecskeméti ref. egyház lelkipásztorát, Horváth Döme igazságügyi miniszteri tanácsost és országgyűlési képviselőt, Kecskeméthy Lajos dr. izr. vallású községi tagot és Kovács József r. kath. egyházi főgondnokot küldötte.
Szász Károly az iskolatanács 1869 szeptember 2-iki gyűlésén mutatott az új intézményre: a tankerületek, tanfelügyelői állások szervezésére, iskolatanácsok állítására. Fejtegeti azután, hogy nálunk az állam nem gondolt a közoktatással századokon át. A mit legfelsőbb felügyeleti jog néven biztosítottak törvényeink és a fejedelmek: az nem volt más, mint csupán forma szerint való bepillantás a statisztika legfelületesebb adataiba és a felekezetek, maguk kizárólagos jogának tartva a közoktatást, még a felületes bepillantás elől is, a hol és a hogy lehetett, elzárkózni igyekeztek, szóval: mindíg elismerték annak jogosultságát és tényleg meghiúsították hatályát. Az állam jogának örve alatt anynyiszor a legnemzetellenesebb befolyások érvényesültek, hogy a tartózkodás, sőt az ellenhatás, nemcsak érthető, de szinte kötelesség gyanánt tünt föl. Azután az egyháznak, mint intézménynek, kivált a felekezeti egyháznak természetében fekszik a féltékeny kizárólagosság, mindent, a mit kezébe vett s magáénak tart, maga egész szerkezetét, egész lényét elzárja, minden idegen befolyás, sőt csak betekintés elől is. Mert országa erkölcsi ország lévén, tulajdona a hit s remény birodalmaiban fekvén, annak birtoklása oly kizárólagos jogot ad az egyes egyénnek is, az egész testületnek is, melyhez idegen kéznek nyulni, melyet idegen szemnek bírálni nem szabad. Fölveti a kérdést, vajjon czélszerű-e a közoktatás ügyét oly kizárólagos természetű és bírálatot nem tűrő testületek kezében mintegy egyedárúkép hagyni, minők a felekezeti egyházak? Mikép jutott nemcsak hazánkban, hanem az egész világon mindenütt a közoktatás eredetileg az egyház kezébe, 192mindenki előtt ismeretes. A középkorban tulajdonképi közoktatás nem volt. A népvándorlás, keresztes hadak és örökös belső és külső háborúk viharai elől a tudomány a zárdák falai közé menekült. A leendő papok tanultak, más nem. Mikor királyok és államférfiak voltak és pedig többségök, kik nevöket alig tudták leírni, csoda-e, hogy a nép nagy tömege még annyit sem tudott? A nép egész értelmi élete a vallástanításban határozódott és még ezt sem lehetvén könyvből vagy a bibliaolvasás által tanítani, képek által kelle Jézus és a szentek életének főmozzanatait érzékíteni. A reformáczió, (mely egyébiránt nem előidézője volt az új kor hajnalának, a mit nagy önhittség volna követelnie, mert nem események teremtik a korszakot, hanem a megérlelődött korszellem hozza elő az eseményeket úgy, mint az embereket) - úgymond - melyet az öntudatra ébredt emberi szellem idézett elő, korszakot jelöl a közoktatás történetében is, azaz tulajdonképen nála kezdődik a keresztyén közoktatás, az igazi népoktatás története. És mert a reformáczió, bár másodsorban, oly mélyen hatott az állami és társadalmi intézményekre is, első sorban mégis az egyház kebelében levő tudós iskolák reformján és a közoktatás kiterjesztésén kezdette meg; mi természetesebb, minthogy az egyház és pedig mind a kiszakadt, mind az előbbi közösségben megmaradt, bár a haladás elvét és a reform szükségét szintén elismerő egyház, szóval mind a protestáns, mind a katholikus felekezet, maga kezébe vette a közoktatás ügyét oly korban, midőn az emberek összes elmevilága a vallásban központosult, minden, még az exakt tudományok is, a vallással hozattak összeköttetésbe és Galilei tana, hogy a föld forog, a Józsué könyvének bírálata alá vettetett; oly korban, midőn az államnak, csak háború által levén elfoglalva, eszébe sem juthatott az erkölcsi képzéssel oly szorosan összefüggő értelmi képzést irányozni vagy épen közvetetlenül kezelni akarni, sőt örült, hogy akad valaki, a ki annak gondját és terhét helyette viselni kész, az egyháznak, illetőleg a felekezeteknek pedig érdekükben állt, egymás ellenében is kezükbe ragadni a szellemek ez első írányzóját, a szellemi lét e hatalmas emeltyűjét: a közoktatást. Helyesli azt, hogy a törvényhozás a bár nem természeti, hanem csak történelmi jogot respektálta és meghagyta a felekezetek kezében az iskolatartás szabadságát. Hangsúlyozza: csak történelmi jog. Nem mintha a történelmi jogot csekélylené, magyar ember azt nem teheti. De el kell ismernünk, hogy szellemi téren a természeti jog alapjára kell visszatörekednünk, ha történelmi események arról letereltek is. Már pedig - kérdi - kire ruházta a természet a gyermekek nevelését és oktatásának kötelességét s tehát jogát is? Nemde - fejtegeti tovább - a szülőkre és a családra? Minthogy pedig a házi, a magánnevelés némely tagadhatatlan előnyeit, számos hátrányai mellett a közoktatás előnyei kétségkívül felülmúlják, kivált az élet küzdelmei közé kilépendő fiúra, a leendő férfira nézve és még inkább, mert a szülők és a családok túlnyomólag legnagyobb része e kötelességet kellőleg teljesíteni és tehát e joggal helyesen élni nem tud: annálfogva természetes és czélszerű, hogy többen összeállva, a községre, és végelemzésben az egész polgári társaságra, az államra ruházzák át a kötelességet és jogot, mindnyájok összesített erejével teljesítendőt és gyakorlandót. S miért nem, kérdezik a felekezetek, miért nem az egyházi és miért épen a polgári községre, holott az egyház is az egyes családok közössége. Igazi az egyház az egyes családok közössége, egy tárgyban, mely bármi fontos, de mégsem az ember egész lényét alkotó, t. i. a hit s a jövő élet üdvének reménysége és eszközlése tárgyában. S míg a közoktatás jóformán csak erre, a vallástanításra terjedt ki, jó is volt az iskolának a templom árnyékában lenni. Ma már, midőn a felvilágosodás és a tudomány mindinkább közvagyon lesz és kell még sokkal nagyobb mértékben azzá válnia, ma már a kor igényei szerint a közoktatásnak a vallásos oktatás és az erkölcsi képzés bár igen fontos, de végre is csak egyik részét teszi. Azt tartsa kezében az egyház továbbra is. De mi dolga az egyháznak azzal, hogy a növények közül melyik a mérges, melyik a hasznos, hogy Amerika nyugatra esik-e vagy keletre, stb. A minthogy egy tekintet a felekezeti iskolák túlnyomólag nagyobb részére meggyőz, hogy bizony az egyháznak mindezekre vajmi kevés gondja van. Vád nélkül legyen mondva, sőt elfogyhatlan és őszinte hálával elismerve az egyházak érdeme, melyek hazánkban is három századon át oly buzgalommal, bár sokszor meg nem felelő anyagi erővel, viselték maguk vállán az állam kötelességének terhét, ápolták, kebelökre szeretettel ölelve az iskolákat, mint örökbe fogadott leányt az anya, úgy szeretve, úgy hozzászokva, 193hogy végre igazán saját leányának érzi, hiszi, vallja. Nagyon értékes gondolatokat találunk folytatólag is, midőn kifejezést ad annak: nincs kétsége, hogy hoszszabb idő múltával rendre-rendre az összes iskolatartás és az egész közoktatásügy az állam kezeibe kerülend és közvetetlenül vagy községileg az ő terhe leend. A tavaly hozott törvény - úgymond - e föltevésre mutat és azt eszközölni is fogja. Legalább az útat egyengeti és megkönnyíti arra. Lehet végczélja is az. De hogy legközelebbi czélja nem egyéb, mint hogy felekezeti vagy községi, mindegy, csak jó iskolák legyenek, azt, úgy hiszi, e törvénynek felekezetességi szempontból ellenzői sem fogják tagadhatni és meg van győződve, hogy a legközelebbi föladat sem lehet más, mint erre hatni. "Hogy ez irányban a törvény már eddig is s még úgyszólván a megkezdett végrehajtás előtt jótékonyan hatott, az tény. Mert míg naponként szaporodnak az esetek és pedig e kerület legnépesebb és legnagyobb értelmiségű községeiben, hogy a felekezeti érdek önként visszalépvén a közművelődési érdek elől, az iskolák községieknek nyilváníttatnak és a polgári község azok felvirágoztatására tetemes áldozatokat hoz vagy készít, másfelől ott is, a hol ez nem történik, a felekezetek, az iskolák eddigi, csaknem kizárólagos birtokosai, valódi vagy vélt jogaik védelmére, kétszeres tevékenységre ébredtek és számbavéve a 11. §. feltételeit, csakhogy iskoláik felekezeti jellegét megtarthassák, ím összeszedik minden erejöket, hogy jó iskolákat mutathassanak föl az ellenőrködő államnak, s ime itt van, a miben testületünk egyik érdemes tagja, báró Podmaniczky Frigyes is, az isk.-törvény egyik kiváló figyelmet érdemlő és elmaradhatlan főeredményét reméli, mint ezt a bányakerületi ágost. hitv. kerületi elnöki székéből csak nemrég kimondotta, t. i. a verseny, melyet e törvény kétségtelenül előidézend és részben már is megindított. Ha pedig a felekezetek majd tapasztalásból fognak meggyőződni, hogy az állam fölvigyázati jogát és ellenőrködési tevékenységét nem fordítja a szabad vallásgyakorlat, a felekezeti autonomia és a lelkiismeret örök jogai ellen, csak a közoktatás fölvirágoztatására, ha majd államéletünket annyi megtámadás, annyi ingadozás és esélyek után megszilárdultnak érzendik, hihetőleg félelem és féltékenység nélkül bízandják mindenütt az állam kezére azt, mit századokon át féltett kincsként őriztek: a közoktatás ügyét. Akkor az 1868. XXXVIII. t.-cz. ama szakaszai, melyek a felekezeti iskolákról szólnak, miután az átmenet talán hosszas processusának megfeleltek, elévülnek, a törvény többi része akkor lesz igazán teljes mértékben végrehajtva. Az átmenet természetes lefolyását erőszakosan siettetni nem szükség. Egészséges testben az assimilatió a maga ideje alatt biztosan végbemegy, annak erőszakos hatású szerekkel siettetése nem eshetik az organizmus kára nélkül. S a mi közoktatási törvényünk, bár javítni való lehet és van is rajta sok, mely emberi mű tökéletes, kivált első öntvényében? e törvény nem egy pillanatnyi szükségre, hanem hosszas időre, talán egy félszázadra, talán többre is, készült, mi, kik bölcsejénél bábáskodtunk, nem igen fogjuk megérni, hogy az idő által túlszárnyaltassék és egészen új intézményeknek kényszerüljön helyet adni." Rámutat a törvénynek önkormányzati, valódi demokratikus irányzatára, midőn az iskolaügyben az első tényezővé a községet teszi, mert a vármegyének csak irányzó, az államkormánynak csak felügyelő szerepet hagyott fenn és hogy ennélfogva annak végrehajtása nem felekezeti, nem politikai pártkérdés, hanem tisztán a kultúra és szabadság kérdése, vagyis nemzeti kérdés. "Legyen bár a tanfelügyelő a kormány közege és politikájának híve és legyen bár Pest vármegye túlnyomóan ellenzéki e téren, a közoktatás felvirágoztatásának, a közoktatási törvény foganatosításának terén nemcsak megférhetnek, de a legjobb lélekkel és a legnagyobb buzgósággal is fogják egymást támogatni. Illesszük be azért - úgymond - magunkat uraim, Pest vármegye tisztelt iskolatanácsa, ez új intézmény gépezetébe."
Az iskolatanács jegyzőkönyvbe vétette a beszédet, mint oly tény emlékét, mely az 1868. évben hozott népoktatási törvény végrehajtásának s a megyei tanrendszer korszerű átalakításának első mozzanatát és így a megyére nézve történelmi érdekű, továbbá mint oly álláspont jelzőjét, mely a vármegye fiaival a késő utókorban is alkalmas lesz megértetni, mely elvek és eszmék lelkesítették a közművelődés és általános szellemi jóllét kérdésében ez idő szerint a m. kir. kormányt és az iskolatanács tagjait. - Azután elkészíttették a pecsétet is a következő körirattal: A pestmegyei tankerületi iskolatanács pecsétje. 1869. A jegyzőkönyvet Dalmady Győző jegyezte, mint tanácsjegyző.
194Szász Károly az iskolatanácsnak 1869 november 17-én tartott ülésében a többi között az iskolaügy számos betegségei közül, mint legnagyobbat s legelterjedtebbet, a rendetlen iskoláztatást jelöli meg. Majd sürgeti az ismétlő iskolák rendezését és szaporítását. Indítványozta végül: kérjék föl a vármegyét, "mint a törvény végrehajtásának saját kebelében illetékes közegét, hogy tekintélye egész súlyát latba vetve a szent ügy érdekében, tegyen oly intézkedéseket, hogy alárendelt közegei: a községi elüljáróságok a népoktatási törvény 1. és 4. §-ainak szigorúan érvényt szerezzenek." Az iskolatanács sajnos tudomásúl veszi azt a szomorú tapasztalatot, hogy a vármegye területén és pedig mind a hitfelekezeti, mind a községi iskoláknál a gyermekek iskolalátogatása a lehető leghanyagabb. A törvény által kiszabott 8 havi tanidő a legtöbb helyt amiatt nem tartatik meg, mert a gyermekek csak a 3-4 téli hónap alatt látogatják az iskolát s akkor is rendetlenül. Ismétlő-iskola pedig, igen kevés helyet kivéve, nem is tartatik. E súlyos bajon segítendő, az iskolatanács a tanfelügyelő indítványához képest az épen együtt ülő megyei bizottmányhoz felterjesztést intéz, melyben végül ezt mondja: "Felkérjük a t. megyei bizottmányt, méltóztassék még jelen együttüléséből oly hatályos intézkedéseket tenni, hogy a községi elüljárók a népoktatási törvény illető szakaszainak szoros végrehajtását, a népoktatási törvény végrehajtása tárgyában a községek számára kiadott miniszteri utasítás ide vonatkozó 1. és 2. §-aiban megjelölt módon elengedhetetlen kötelességüknek ismerjék s arra feleletteher alatt köteleztessenek."
Az iskolatanácsnak 1870 november 16-iki évnegyedes közgyűlésén tett előterjesztéséből a következő részek a fontosabbak: A tanfelügyelő október elején megkezdett iskolalátogatásai alkalmával az iskolákban elvétve vagy alig talált tanulókat, mivel a kedvezőtlen időjárás miatt a gazdasági munkákat később lehetett végezni és így a tanítás október 1. helyett csak november 1-én kezdődhetett. - A Kalocsán és Nagykőrösön tartott tanítóképzői póttanfolyam, melyen 80 már működő tanító vett részt, kitünő eredménynyel végződött. - Elismeréssel szól a vármegye közgyűléséről, mely a közigazgatási közegeket utasította, hogy a tankötelesek iskoláztatása érdekében szigorúan járjanak el. S ez intézkedés következménye lesz majd az iskolahelyiségek és tanítói állások szaporítása. Legújabb örvendetes mozzanatul jelzem, hogy Czegléd polgári iskoláját, melyet a múlt tanévben egy osztálylyal (fiúk és leányok számára párhuzamosan), s két rendes és egy segédtanárral nyitott vala meg, erre a tanévre már fokozatosan két osztályra emelte. (Az óbudai polgári iskoláról hasonló gyarapodást nem jelenthet. Ott a jelen tanév is csak egy osztálylyal s egy rendes tanárral maradt.) A nagykőrösi felső leányiskola ügyeiről is külön jelentés szól. Rátér itt egyben arra, hogy a vármegyében sok olyan város van, melyeknek a törvény 59 §-a értelmében polgári vagy legalább felsőbb népiskolákat kellene állítani és fenntartani; Kecskeméten, Nagykőrösön, Czegléden és Óbudán kívül, melyek e kötelezettségnek részben legalább eleget tenni már megkezdettek, még Kalocsát, Váczot, Abonyt, Kiskőröst, Dunapatajt, Dunavecsét, Monort, Nagykátát, Soltot, Ráczkevét és Ujpestet említi meg, mint a melyek e kötelezettség alá tartoznak, tehát tizenegy népes mezővárost, melyeknek felsőbb népiskolával kellene birniok; de - mint mondá - még alsóbb vagy elemi iskoláik sincsenek egészen a törvény színvonalán. Nagyobb községeink aránylag hátrább állanak iskoláik szervezetében, mint igen számos kisebb községek, a mi (bár mentséget találni lehet) mindenesetre szomorú, sőt aggasztó jelenség.
De nemcsak a legnagyobb községekben, hanem a másik végletnél, a többé-kevésbé népes pusztákon van a legnagyobb baj, az iskolák legkiáltóbb hiánya. Oly puszta, mely nem ugyan egész nagy területén, de csak oly csoportokban is, melyeknek középpontján egy-egy kisebbszerű s 20-30-50 gyermeknek hozzájárulható iskola állhatna, s kellene is a 44., 46., 47. §-ok értelmében és szellemében állania, oly puszta, mely külön iskola állítására kötelezhető volna, van Pest vármegye területén legalább 40. Ezek: Tetétlen, Pótharaszt, Nyársapát, Dánszentmiklós, (alsó és felsőrész), Alsó- és Felső-Nyáregyháza, Vacs, Vasad, Sarlósár, Baracs, Adacs, Apaj, Szent-Tamás, Homok, Csabony-Vadas, Mátéháza, Révbér, Bojár-Mikla-Tetétlen, Páhi, Csengőd-Kaskantyú, Pöszér, Kis- és Nagy-Bócsa, Tázlár, Harka, stb. S ezek közül - kérdi - s a többi még elő nem is számláltak közül alig négy-ötben van iskola s ott is évenként alig 3-4 hónapig, alkalmatlan helyen, képzetlen tanítóval, fölszerelés és taneszközök 195teljes hijjával. S azért panaszolja föl ezeket épen most az iskolatanács előtt, hogy egy nagyfontosságú s elmélkedésre igen is méltó eszmeszálát köthessem hozzájok s ajánlhassa azt az iskolatanács meggondolásába.
A közoktatási miniszter nemcsak a tanfelügyelőket utasította a pusztai iskolák felállítására s szervezése körüli teendőkre, hanem a vármegyéket is fölhívta, hogy a tanfelügyelőket e részben támogassák s részükről is intézkedjenek a pusztai tanköteleseknek iskoláztatásáról. S mivel másfelől a törvény 130. §. 4. pontja szerint az iskolatanács is arra van utalva, hogy a mi hiányokon maga nem segíthet, azokról jelentést, illetőleg javaslatot a megyei (illetőleg sz. kir. városi) képviselőtestülethez intézzen, - úgy hiszi, a legjobb, legilletékesebb helyen zörget, midőn az iskolatanácsot kéri, támogassa őt mind az 5000 léleknél többet számláló városoknak felsőbb népiskolákkal, mind a 30-nál több tankötelest számláló pusztáknak elemi iskolákkal való ellátására irányzott törekvéseiben. És hogy egyesített igyekezetüknek minél terjedtebb sikere legyen és pedig már e tanév folyamán, indítványozza, hogy "oszsza magát a teljes iskolatanács, a terjedelmes vármegye öt járásához képest, öt bizottságra és a bizottságok még a tél folyamán vegyék számba: a) a körükbe eső s 5000-nél nagyobb népességű mezővárosokat s azoknak a 35., 38., 39. §-ok értelmében községi tanintézetekre fordítható anyagi erejét, a felsőbb népiskolák felállítása szempontjából; és b) a körükbe eső oly népességű pusztákat, melyek számára szintén felekezetiség nélküli községi jellemű iskola volna felállítandó: és ezeken a pusztákon a birtokosok összes egyenes adóját és azoknak iskolai pótadó czímén kivetendő 5% mennyiségét; jelöljék meg ama pontokat, melyeken a pusztai iskola legczélszerűbben felállítandó volna; s jelöljék ki ama pusztákat, melyeknél az államsegély, főleg az iskolaépületek előállítására igénybe volna veendő; és végre ama pusztákat, melyek a törvény 37. §-a szerint valamely szomszéd községhez volnának gyermekeik iskoláztatása tekintetében csatolandók."
E jelentése a következő szép szavakkal zárul: Az 1868. XXXVII. t.-cz., tisztelt iskolatanács, egy óriási horderejű elvet proklamált, melynek termékeny méhében nemzetünk műveltségének s azzal együtt egész jövőjének, sőt léte és nem létének kérdése szendereg; s ez elv, hogy Magyarországon innen-túl nem szabad lenni egy szívnek, mely ne érdeklődjék, egy karnak, mely ne mozduljon 's egy talpalatnyi földnek, mely ne adózzék a közoktatás szent ügyéért!
Az iskolatanács 1871 márczius 22-iki ülésén számol be Szász Károly másfél évi tanfelügyelői működéséről. Ekkor Pest vármegye 189 rendezett községe közül csak Telkin nem volt iskola. A többiben volt mindenütt, valamennyi helyen felekezeti. A puszták elemi és az ötezer lakosnál népesebb városoknak felső, illetőleg polgári népiskolákkal való ellátása tekintetében alig történt valami. A mi a pusztákat illeti, Pest vármegye iskolatanácsa járásonként bizottságilag történendő összeírást rendelt el, melynek első eredménye a szükséglet kellő felismerése lett. Jelenti, hogy Kistétényben, Nyáregyházán, Dánoson államsegélylyel épülnek iskolák, Bojáron, Tetétlenen a tanítók államsegélyben részesülnek. Vasadon, Érsekhalmon, Zöldhalmon, a kalocsai 18 szálláson felekezeti és községi, Váczon, Máriaházán és még néhány pusztán magánurasági költségen vagy segélylyel vannak pusztai iskolák, de e részben még fölötte sok a teendő. A nagyobb községek felsőbb népoktatási intézetei közül Óbudán polgári főiskola egy tanárral, Czegléden polgári fiú- és leányiskola két évfolyammal, három rendes tanárral és egy tanítónővel, Nagykőrösön felsőbb leányiskola egy igazgatónővel és egy rendes tanítóval keletkezett s ide sorozható a Tatay Karolina háromosztályu leánynöveldéje Kecskeméten. 1869 óta ezeken kívül már új iskola 6 alakult. E hat új intézetben 14 tanteremben 17 tanító, (illetőleg tanítónő) működött. A már fönnállott iskolák közül 56-ban történt gyarapodás. A tantermek száma 35-el, a tanítóké 41-el. A czélszerűtlen tantermek átalakítattak, 20 pedig egészen újonnan épült.
Az akasztói róm. kath. iskolában 80, a kecskeméti ref. iskolában 200, a solti ref. iskolában 900 és a váczi ágost. hitv. iskolában 100 frtot fordítottak taneszközökre és felszerelésekre; Kalocsán a pusztai tanítók fizetését 180-190-200 frt helyett 300 frtra emelték, Tatárszentgyörgyön új iskola építésére már 950 frtot tőkesítettek. A magánáldozatok közül megemlítendő gróf Pejacsevich János adománya, ki a szadai községi iskola építésére 3000, második tanítói állásra 3000, összesen 6000 frtos alapítványt tett; a váczi püspök Alpáron harmadik 196tanítói állásra 30 hold földet, Tápióbicskén iskolaépítésre 200 frtot adományozott és 2000 frt alapítványt tett szegény gyermekeknek könyvekkel és ruhával való ellátására; gróf Keglevich Béla a nagykátai közs. iskola alapjához 5000 frttal és a faiskolához hét hold földdel járult és azonkívül taneszközök beszerzésére 300 frtot ajándékozott. 1871-ben 23 községben 27 magániskola volt. Ezek túlnyomó száma izraelita. Valóságos zugiskolák voltak, s alig akadt közöttük olyan, a mely a törvénynek megfelelt volna. Csupán felekezeti tekintetből türettek meg. Ily izr. magánintézet a 27 közül van 14, melyek közül kiválnak a pomázi és a gödöllői, mely utóbbiban a magyar nyelvet, földrajzot és történelmet a gödöllői ref. lelkész tanítja. A többiek közül kiválik a Tatay Karolináé Kecskeméten és Krenedics Matildé Váczon. Váczon herczeg Koburg, Máriaházán pedig a Vécsey grófok tartottak fenn magániskolát. Jegyzéket mutatott be 102 olyan községről, a hol az épületek rosszak, továbbá ama községekről, melyekben egyik vagy másik felekezet nyilvánította, hogy nem akar (vagy nem tud) a törvénynek megfelelő iskolát tartani és ezért az iskolatartás jogáról lemondván, annak kötelességét a községre hárította, mely azonban kötelezettségének még eddig nem tett eleget, tehát a 44. §. szerint arra kötelezendő. Ezek Gyón, Monor, Péczel, Vadkert és Szada.
Az 1869 november 17-én tartott ülésben bemutatott jelentésben a tanköteles és a tényleg iskolába járó gyermekek kimutatását hiányosan terjesztette elő, mert ez adatok abból a jelentésből valók voltak, melyet báró Eötvös József terjesztett az országgyűlés elébe. E szerint Pest vármegyében 1869-ben volt 6-12 éves tanköteles: 32.700 fiú és 30.273 leány, összesen 62.973; 13-15 éves: 13.176 fiú és 12.649 leány, összesen 25.825, mindössze 98.728. Ezekből iskolába csak 51.168 járt, vagyis az összes tanköteleseknek 48%-a. Ebből azonban tévedés volna azt következtetni, mintha a népnek fele iskolázatlanul maradna. Az iskolába nem járók roppant számának egy részét a 13-15 évesek teszik, a kik 1869-ben - mivel a legtöbb helyen nem volt szervezve az ismétlő-iskola - nem iskoláztattak, ezek azonban nem sorozhatók az "iskolázatlanul maradottak" közé, mert nagyobbrészt 6-12 éves korukban iskoláztattak. Ezeket leszámítva, a 6-12 éves iskolaköteleseknek körülbelül csak 20%-a nem járt iskolába. Pest vármegye közönsége, valamint az összes főszolgabírák, a községek elüljáróihoz intézett szigorú rendeleteikkel mindent elkövettek a közoktatási törvény végrehajtására. Az iskolaszékeket pedig utasították, hogy az iskolamulasztók névsorát esetről-esetre adják át végrehajtás végett a községi elüljáróságoknak. A vármegyében, kivált egyes vidékeken, tetemesen javult az iskoláztatás, legalább a részben, hogy a szorosan vett téli hónapokban, novembertől-február végeig az iskolák tele vannak és ha mind feljárnának az iskolakötelesek, a legtöbb helyen nem férnének az iskolákba. De a részben, hogy a törvényszabta nyolcz, illetőleg az 53. §. kedvezményével a tízéven felüliekre nézve ne csak négy-öt hónap legyen a szorgalomidő, hanem hat és a rendesen október közepén megkezdődő tanév ne márcziusban záródjék, még nem állapítható meg javulás.
A felnőttek oktatásának üdvös eszméjét, báró Eötvös József rendelkezései nyomán, a most bevégződött téli időszak alatt kisérelte megvalósítani, egyelőre azokban a községekben, a hol az elüljárók buzgalmától és a nép értelmességétől sikert lehet remélni. A siker a várakozáson alul maradt. A felszólított 50 község közül a nagyobb rész még csak nem is válaszolt a felhívásra, 22 község ígéretet tett s nyolcz község jelentett csupán pozitív tényeket. Mindamellett, hogy az eredmény kevés, a kísérlet megtörtént és eddig nyolcz községben 400 felnőtt és hozzávetőleg a többiekben, honnan még nem érkeztek be a jelentések, 500-600 és így összesen 1000 körül van ama felnőttek száma, kik Pest vármegye területén a tél folyamán néhány hónapi iskoláztatásban részesültek.
Pest vármegyében az iskolák szellemi szükségleteinek gyarapítására 1869 óta a következők történtek: A tanítók egy részénél a törvény igényelte számos tantárgyakban, tanrendszerben és módszerben való jártasság hiányzott. A tanítók kicserélése már kezdetét vette. A felekezeti képzőkből az utóbbi évek alatt mind jobb és jobb tanítók kerültek ki. Az állami képzők felállítása is, melyeknek számát a törvény húszra határozta, gyorsan halad. 1870 nyarán országszerte tanítói póttanfolyamokat rendeztek hivatalban levő, de kellő képzettséggel nem bíró tanítók számára. Ilyen tanfolyamot Pest vármegyében a kalocsai róm. kath. és a nagykőrösi ref. tanítóképzőben tartottak, amott húsz, 197emitt hatvan résztvevővel. A nagykőrösi póttanfolyamon a hallgatók 50 kr. napidíjban is részesültek. A kalocsai tanítóképzőt, a melyben eddig a hitoktatón, irást, rajzot, zenét és festőgyakorlatot tanító segédtanárokon kívül csak egy rendes tanár volt s hol egy, hol két tanfolyammal bírt, a kalocsai érsek a törvény követelményeinek megfelelőleg szervezte s három évfolyamúvá fejlesztette. A nagykőrösi ref. tanítóképző, a mely akkor már három tanfolyamú volt, a törvény és a kor színvonalán állott. Az iskoláknak taneszközökkel való ellátása tekintetében óriási haladás történt 1869 óta. A miniszter gondoskodott nemcsak elegendő taneszközökről, de azok oly kitünő minőségűek voltak, hogy a külföld legjobb termékeivel diadalmasan is versenyezhettek. A szegény iskolák részére szükséges taneszközök beszerzése czéljából az 1869-70. tanévben államsorsjátékot rendeztek, melynek tiszta jövedelméből körülbelül 5000 iskolát láttak el a legszükségesebb szerekkel. Ebből az adományból pestvármegyei iskoláknak 131 földgömb, Magyarország 120 fali és 268 kézi térképe, Európa 176 fali térképe, 56 fali olvasó-tábla, 195 természetrajzi és 49 természettani ábra, 8 természettani eszközgyüjtemény és 175 számológép jutott. A tanrendszer tekintetében is óriási a haladás. A gazdaság- és alkotmánytanon kívül már az összes tárgyakat tanították, habár sok helyen még kezdetlegesen.
Az iskolák feletti főfelügyeletről, illetőleg a tulajdonképeni tanfelügyelői működésről ma is sok tekintetben aktuális megjegyzést tett. A tanfelügyelői hivatás két részre oszlik. Egyik az összes iskolák meglátogatása, második a tapasztalt hiányok pótlására szükséges intézkedések megtétele. Jelenti, hogy eddigi tanfelügyelői működése alatt, kevés kivétellel be van fejezve az iskolák látogatása. Ő maga meglátogatott 109 községben 232 iskolát, a segédtanfelügyelő 42 községben 66 iskolát, 7 községben leginkább a hozzáférhetés akadálya miatt meg nem fordúlhatott, a fennmaradó 31 község 53 iskolájában pedig a külön miniszteri rendelettel megbizott Fáy Béla, Jordán István, Várady József és Wargha János iskolatanácsi tagok végezték az iskolalátogatást. Azután vázolta azt a sok teendőt és feladatot, a mi a tanfelügyelőre vár. 1869 júniustól az év végéig 483, 1870-ben 924 s az 1871. év első négyedében pedig már 529 darabot iktattak. Tanfelügyelői működésének egész idejéből az a tapasztalata a legerősebb, hogy az 1868-iki képiskolai törvénynek Achilles-sarka, melyen jó czélzatai nagy része megtörik, a tanfelügyelői intézményben fekszik. A törvénynek sok hánya van. A 35. §. 5%-a sehol sem elég az iskolaköltségek viselésére. A községi iskolában a hitoktatás sincs határozattal szabályozva. Az iskolatanács szervezete nem czélszerű, hatásköre nincsen kellőleg megszabva. A tanítók fizetésének minimuma elijeszti a jó erőket a tanítói pályától. Hogy a tanfelügyelői intézmény egész súlyát kifejthesse, arra épen most, a kezdet kezdetén, az átalakulás korszakában volna szükség s ime, az merő lehetetlenség. Míg a törvény 14. §-át egyszerű módosítással oda nem javítják, hogy az állam főfelügyeletét a kor mány nemcsak saját közegei, hanem az iskolatanács tagjai utján is gyakorolhatja; míg ehhez képest a kormány minden tankerületben mérsékelt, de tisztességes napidíjak és utazási költségek mellett 6-8-10 ügybuzgó férfiút meg nem nyer az iskolák évenkénti gyakori meglátogatására; míg a tanfelügyelőt a folytonos utazás kötelessége alól fel nem oldja és csak ott kötelezze megjelenni, hol jelenléte mulhatlanul szükséges s lehetővé nem teszi neki a folytonos intézkedést és az egésznek tiszta átnézhetését: addig czél nem érhető.
Szász Károly 1871 június 15-iki előterjesztése sok keserű panaszt is tartalmaz. Megemlíti, hogy a tanfelügyelői hivatal ügyvitele a jelen évben oly mérvben szaporodott, hogy iktatókönyvében már az 1067. számot írja, melyek elintézésére egymaga, kezelőszemélyzetül egyetlen egy irnokkal működik, bár vannak egyes számok, melyeknek, pl. körleveleknek, a 200 községhez vagy a 360 iskolaszékhez csak egyszerű szétküldése is napokat vesz igénybe; míg ismét egyes számok pl. az időszaki vagy szakszerű jelentések a kormányhoz ismét a fogalmazásra s összeállításra kívánják több nap megfeszített munkáját. Hogyan és meddig lehet a tanfelügyelői hivatalt így, jelen alakjában vinni, még nem tudja, de szükségesnek tartja felemlíteni ezeket a napilapokban hétről-hétre felmerülő s egész általánosságban elmondott ama vádak ellen, hogy a tanfelügyelőknek semmi dolguk és semmit sem tesznek. S azzal végzi előterjesztését, hogy bár a rendeletek megvoltak, jók s tökéletesek voltak, de a végrehajtást nem vette számba senki. Papiroson marad a közigazgatás. Az intézmények, legyenek jók 198vagy rosszak, magukban nem elegendők. Emberek kellenek, nem intézmények, vagy inkább emberek, kik az intézmények czélzatait megvalósítsák.
1871 augusztus 30-iki évnegyédes előterjesztése a faiskolákra és testgyakorló helyekre is kiterjeszkedik. A földmívelésügyi miniszter a vármegyék útján rendelkezett a községi faiskolák rendezése és kezelése iránt, gazdasági és fatenyésztési szempontból. Azonban a faiskolák, melyeknek mindenütt községi tulajdonban kellene lenniök, igen sok helyen ki vannak adva felekezeteknek, a kezelés pedig majdnem mindenütt a felekezetek kezében van. Természetesen a faiskola czéljaira a fatenyésztés és népiskolai gazdaságtanítás gyarapítására kellene azt kezelniök. De ezt a legtöbb helyen nem teszik. Erre vonatkozólag 24 községtől nem érkezett jelentés. Továbbá 25 községben nincs faiskola, sem annak való üres tér, részint, mert a tagosítás még nem történt meg, részint mert megtörténtekor nem gondoskodtak róla. 36 községben van ugyan hely faiskolának, de vagy merőben alkalmatlan, vagy még parlagon hever és semminemű használatba véve nincs. 72 községben van faiskola, használja is néhol a község, de sokkal több helyen a felekezet, néhol faültetményes helyül, itt-ott igen szép sikerrel a fatenyésztésre és nemesítésre, többnyire azonban szántás-vetésre, vagy kapa alá a község vagy felekezet jövedelmének szaporítására, de a gyermekeket a gazdaságban s fa- és gyümölcstenyésztésben nem oktatják és így a faiskola egyik legfőbb czélja elérve nincs. 32 községben a faiskola kellő használatba van véve e részben is és a gyermekeket a fatenyésztésben többé-kevésbé rendesen oktatják. Látnivaló e számokból, hogy e részben is mennyi a teendő.
A faiskolákkal együtt a testgyakorló helyekre is ki kell terjeszteni a figyelmet. Alig néhány helyen van rendszeres testgyakorlótér. Igy Nagykőrösön, Ujpesten és Kecskeméten.
Szász Károly a tankerületi iskolatanács 1872 márczius 20-án tartott rendes évnegyedes közgyűlésén szerepelt utóljára. Jelenti, hogy mind ő, mind Dallos Gyula másodtanfelügyelő, szorgalmasan folytatták iskolalátogatásaikat. A vizek nem engedték, hogy a kecskeméti járás tiszai szögében elmaradt három vagy négy községet meglátogathassa. Az iskolalátogatások most már nem a tájékozást kereső első ismerkedés jellegével bírnak. A legtöbb helyt, a tavalyi tapasztalatok s minden viszonyokra nézve bevett értesítések alapján, meglehetős biztos talajon mozognak. A tanfelügyelői levéltár, mely harmadfél év alatt 3800 ügydarabra szaporodott, minden község képét - iskolai tekintetében - meglehetős hűséggel és részletességgel tükrözi vissza. Az egyes községek különleges teendőin kívül, különösen két fontos dologra fordították figyelmöket. Egyik az iskolaköteles gyermekeknek rendes iskolábajárása, a másik az ismétlő-iskola.
A legtöbb helyen még a jelen tanév elején sem indult meg az ismétlő iskolázás. Az iskolák legnagyobb része felekezeti lévén, a törvény 50. §-a jó támpontot nyújtott megkerülni a kérdést. E § ugyanis azt mondja: "ha a felekezeti iskolában csak a rendes hat évi tanfolyam van, azon iskolákból kikerült gyermekek is községi ismétlő-iskolába kötelesek járni." A tanfelügyelő tehát értesítette a községeket, hogy ha a felekezet nem tart ismétlő-iskolát, akkor a község kötelessége arról gondoskodni, mert a 12-15 évesek ismétlő iskolázását a törvény ép oly feltétlenül szigoruan követeli, mint a 6-12 évesek rendes iskolázását. Ezt a község két úton eszközölheti; vagy külön önálló ismétlő-iskola felállításával mindenik felekezet számára közösen, mikor egy külön tanítói állomást állíthat, vagy a községben levő egy vagy több felekezeti iskolánál alkalmazásban levő tanítóknak valamely mérsékelt, de méltányos külön dijat ad az ismétlő iskolások tanításáért. Kb. 40 községben az ismétlő-iskolát ily módon állították föl; néhány község, pl. Aszód, Fót, Gödöllő községileg intézkedik közös ismétlő iskola állításáról; de a legtöbb helyen a felekezeti iskolák tanítóinak ad a község külön díjat az ismétlők tanításáért.

1. Az ujpesti m. kir. áll. főgimnázium.

2. A váczi kegyesrendi főgimnázium.

Az ujpesti polgári leányiskola.

A budafoki m. kir. állami polg. fiu- és leányiskola.

Az isaszegi m. kir. áll. iskola.
A rendes tankötelesek iskolázásáról kevés örvendetest jelent. Panaszolja, hogy az elüljárók hanyagok. A pusztai iskolák ügye se haladt előre. Úgy látszik, ez az ügy is a jövőnek marad föl elintézésre. Már a felnőttek oktatását, mely az előző évben szép sikerrel indult meg, folytatták. Majd áttér az iskoláknál az utóbbi évben történt gyarapodásokra. 189 község közül 75-ben volt gyarapodás. E 75 közül hét hely szerepel községi iskolával. Még nagyobb a gyarapodás a felekezeti iskolákban, hol a tantermek száma 40-nel szaporodott; 19-et részint czélszerűen átalakítottak, részint a régi rossz helyett egészen újjal cseréltek föl, 201de számbeli szaporodás nélkül; a tanítók száma 39-el szaporodott; 23 iskolában tetemesebb felszerelés történt; 20 iskolában egyéb gyarapodás, minők: alapítvány, ajándékozás, tanítói fizetések jelentékenyebb fölemelése. Ha e számokhoz hozzáadjuk a mult évi jelentésben felsoroltakat, melyek a megelőző két évről szólnak, kitünik, hogy 1869 óta, tehát nem egészen három év alatt a tantermek száma 89-el szaporodott, 39 tetemes átalakítást nyert, a tanerőkben a gyarapodás 97 új tanítói állomást mutat fel, 43 iskolában tetemesebb felszerelés történt s 40 iskola nyert másnemű jelentékenyebb gyarapodást.
Bár máris hosszasan foglalkoztunk ez időszakkal, mégis ideiktatjuk e becses jelentés befejező részét, a mely egyben búcsuja is a kiváló tanfelügyelőnek:
"Ha a mult e szemléléséről a várható jövőre fordítom szemeimet s említem, hogy a jelen év tavaszán ismét számos új építkezés elhatározott szándéka van bejelentve s hogy e részben a már eddig történt törvényes megintések, melyek ellen a felsőházban egy nagynevű főpap oly élesen kelt ki, mintha általok a kormány alárendelt közegei, mi: szegény tanfelügyelők - csak a felekezeti iskolák rossz hírbe hozását czéloznók! - holott ha e részben a kormánynak valamit lehet szemére vetni, az nem a túlszigorú, hanem a törvény alkalmazásában túlságos engedékenység, melylyel a törvény hatályba lépte után évekkel nyúlt a 15. § fegyveréhez, hogy mondom, a megintések következtében, az eddiginél még nagyobb mérvű mozgalmat várhatunk a felekezeti iskolák körében, vagy ennek megfelelő szaporodását a községi iskoláknak: így multra és jövőre tekintve, teljes megnyugvással teszem le tanfelügyelői hivatalomat, három évi ideiglenességem után e napokban kinevezendő utódom kezébe. S midőn ez alkalommal van utólszor szerencsém e nemes testület körében elnökölni, nem válhatok meg e széktől a legőszintébb köszönet s egyszersmind egy bizalmas bocsánatkérés nélkül. Bocsánat mind hivatali, mind egyéni gyöngeségeimnek; azokat tehetségem korlátoltsága, emezeket túlbuzgóságom okozhatta. Köszönetem, uraim, önöket egyenként s öszszesen az egész iskolatanácsot illeti, melynél oly szíves támogatást, oly kegyes elnézést, oly buzdító elismerést találtam, hogy három évi hivataloskodásom ezer nehézségei, olykor túlterhelt munkája a lázas tevékenysége között igazi ünnepekül csak e testület körében töltött óráimat éreztem. Buzgón óhajtom, s erősen remélem, hogy a miniszter bölcsesége, midőn engem az erőmet túlhaladó feladattól saját kérelmemre fölment, helyembe tehetségesebb és szerencsésebb férfiút állítson, kinek sikerei az én kezdeményeimet mielőbb feledtessék s ha az óhajtás és remény mellett önöket mégis arra kérem: tartsanak engem becses jó emlékezetökben, e kérésre csak az az érzés bátorít fel, hogy én Pest vármegye iskolatanácsának emlékét szívemben, elmémben örökre megtartom."
Az iskolatanács erre a következő határozatot hozta:
"Fájdalmasan érinti az iskolatanácsot az elnöki előterjesztés ama része, melyben a tanfelügyelő úr, három évi buzgó és fáradhatlan tevékenység után elnöki székétől megválik. Veszteségnek tartja ezt az iskolatanács nemcsak magára, hanem a népiskolai közoktatás ügyére is, kivált most, midőn az előterjesztés szerint mind községi, mind a felekezeti iskolák körében, legfőkép a tanfelügyelői tevékenység következtében, az eddiginél még nagyobb mérvű mozgalom várható. Hol a tettek szólanak, elnémul minden beszéd. Az iskolatanács csak elismerését és köszönetét fejezheti ki e tettek láttára, melyek a népiskolai közoktatás ügyének a kezdet nehézségei ellenére rövid idő alatt is, nevezetes lendületet adtak a vármegyében, úgy hogy nincs az iskolatanácsnak ülése, melyben a tanfelügyelői jelentések az ügy előremenetelét ne jelezték volna. Azt hiszi az iskolatanács, hogy a tanfelügyelő úrnak szebb emléket nem állíthat, mintha ezúttal is egyszerűen csak elismerésének és köszönetének kifejezésére szorítkozik és azt jegyzőkönyvbe véteti."
Nagy László tanfelügyelősége.
1872 junius 12-én az iskolatanács ülésén már Dallos Gyula, ideiglenes másodtanfelügyelő elnökölt. Ugyanis addig, míg e hivatal végleg betöltetnék, a tankerület ügyeinek vezetését reá bízták. Dallos harmadfél hónapig vezette a tankerületet, a mely idő alatt egész működése leginkább a póttanfolyamok, az alakulóban levő s újonnan felállítandó iskolák ügyeinek intézésére irányult. Nagy László az 1872 augusztus 29-iki iskolatanácsi ülésen mutatkozott be. Jelentésében hangsulyozta, hogy "a népiskolák csak úgy tölthetik be rendeltetésüket, csak úgy gyakorolhatnak döntő befolyást a közművelődés és jóllét előmozdítására, ha azok a népiskolák eszméjének legújabb fejlődési álláspontjára emeltetnek, ha azok ama néposztály szükségeinek, melyek számára rendeltetvék, megfelelnek. Ily népiskoláink nekünk a legújabb időkig nem voltak. A szellemiekkel foglalkozó magasabb osztályokról gondoskodtak gimnáziumok, akadémiák, theologiai intézetek és egyetem; az anyagi dolgokkal foglalkozók felsőbb osztályáról reál, kereskedelmi és gazdászati tanintézetek útján; de nem gondoskodtak kellőleg a közföldmívelő és alsó iparos-osztályról. Ezek számára általában csak elemi iskoláink voltak; olyanok, melyek főleg az egyházak czéljainak álltak szolgálatában; olyanok, melyekben az alsó néposztály nélkülözte azt a kiképzést, mely a kor igényeinek megfelelőleg, jövő állására és polgári hivatására is tüzetes tekintettel lett volna. Most már a nemzet törvényhozása útján követeli, hogy a népnevelési ügy minden hivatottai a közoktatás magasztos czélját gyámolítsák." Jelenti továbbá, hogy a tornászat tanítására az idén különös súlyt fektettek, mert a testgyakorlatok tanítását a népiskolákban tovább mellőzni nem lehet. Ezenkívül a néptanítók számára államsegélylyel egybekötött gazdasági 202tanfolyamot nyitottak meg a magyarországi gazdasági tanintézetekben, tornászatit a pesti tornatanodában oly néptanítók számára, kik e szakmában tanítói oklevelet akarnak nyerni, szőlőszetit a budai vinczellér-képzőben. Ezek mindegyikében vettek részt pestmegyei néptanítók.
Nagy László az iskolatanács 1872 november 13-iki közgyűlésén arról számol be, hogy állásának elfoglalása óta mik történtek a legközelebb lefolyt harmadfél hónap alatt a tanfelügyelőség részéről, miket tapasztalt, mikre irányozta főkép teendőit s mely nevezetesebb tanügyi mozzanatok jöttek tudomására. Jelentése szerint az ismétlő-iskolák általában vagy el vannak hanyagolva, vagy épen nincsenek. A tankötelezettségi törvény rendeleteit a községi elüljáróság gyéren vagy épen nem alkalmazza. A faiskolákat, kevés kivétellel, nem használják kitűzött czéljokra. Testgyakorlatot sehol, a törvényszerinti többi tantárgyakat a legtöbb helyen csak részben és felületesen tanítják. Talált községet, melynek bírája és elüljárói a törvénytől előírt tantárgyak tanítását, a vallás, írás, olvasás, számoláson kívül, merő haszontalanságnak nyilvánították. De örvendetes mozzanatként jelzi, hogy néhány helyen új iskolák épülnek és új tanítói állásokat szerveztek. Az oktatást illetőleg haladásról tehet jelentést. Az iskolák nagyobb része hat évi tanfolyamra van beosztva és bár a törvénytől megszabott tantárgyakat teljesen még sehol fel nem ölelték s az oktatás eredménye a különféle kedvezőtlen befolyások alatt általában korlátolt, de kétségtelen, hogy az oktatás és a népiskolák szellemi élete fejlődésnek indult.
Iskolalátogatásai alkalmával a tanfelügyelő figyelemmel volt arra, hogy az iskolai hatóságoknak a tapasztalt hiányokat részletesen eléjök terjeszsze, azokat a törvény betöltésére sürgesse, a hiányok elhárításának módja és eszközei felől velük tanácskozzék, azokat a hiányokat, melyek felsőbb iskolai hatóság közvetítésével elháríthatók, elintézés végett jegyzésbe vegye, a tanítókkal az osztályok berendezése, az alkalmazott tanrendszer, tanítói eljárások, gátló akadályok, az iskolai rendtartás, kézikönyvek s általában az iskola beléletébe tartozó dolgokról értekezzék. Kiváló gondja volt az ismétlő-iskolák felállítása községi alapon, hol a felekezetek ilyeneket nem tartanak. A tankötelezettségi törvények érvényesítése czéljából utasították a tanítókat, helyi iskolai hatóságokat és községi bírákat, miként járjanak el e tekintetben közösen. Azután szól a nagykőrösi póttanfolyamról s az alakulóban levő pestvármegyei tanítóegyesületről.
Dömötör János tanfelügyelősége.
Dömötör János az 1875 szeptember 1-i tanácsülésen mutatkozott be. Beszédében rámutat a népoktatás bajaira: a községek szegénységére, az iskolalátogatás elhanyagolására s az egyház és község gyakori ellentéteire a népnevelés tekintetében. Ismerve a viszonyokat, nem áltatja magát hiú ábrándokkal, hanem buzgalmához az iskolatanács tagjainak támogatását kéri. Javaslatai közül fontosabb az, hogy keresse meg az iskolatanács a vármegye területén lévő izraelita kerületi elnökséget: küldje át azoknak az izraelita hitközségeknek a névsorát, a melyek szabályszerűen megalakultak. Az ily hitközségek iskoláit az 1868: XXXVIII. t.-cz. 11. §-a értelmében, ha nem kizárólag egyesek tartatják fenn, tekintsék hitfelekezeti nyilvános tanintézeteknek; a diasporában élők iskoláit pedig tekintsék magánháznál való tanításnak, mely után a tanulók évenként valamely megfelelő nyilvános intézet tanítói előtt kötelesek vizsgát tenni, s ennek ellenőrzését, nyilvántartását, s róla a tanfelügyelőségnél és a megyei iskolatanácsnál való jelentés évenkénti beszolgáltatását tegyék a községi elüljáróság kötelességévé. Ezzel akarta kiirtani a mindenképen veszedelmes és hazafiatlan zugiskolákat, melyeknek fenntartói, tanítói és növendékei sejtelemmel sem bírnak arról, hogy Magyarországon közoktatási törvény is van. Ha nekik tetszik, minden héten megnyitják és minden héten megszüntetik iskolájokat, melynek egész felszerelése egy asztal, néhány szék, egy vásáron fogadott tanító s e tanítónak egy vonalzója és irásmintái, ha ugyan ilyenek is vannak. Ismétlőiskolai oktatás ezekben soha sincs. A növendék nem tudja, hogy neki hazája is van, melynek történelmét, földrajzát, alkotmányát, természeti viszonyait neki meg kell ismernie, hogy szerethesse. Az állam védelmét igényli, megköveteli a polgári jogokat, élvezi, de polgári kötelesség előtte nincs. Utasítsa továbbá az iskolatanács a községeket és városokat, hogy az ismétlő-iskolák megnyílásáról az őszi iskolai időre gondoskodjanak; akár a felekezetek tegyék ezt, akár a községek, akár egyház és község egyesült erővel. A felső népiskolák és polgári iskolák felállítása ügyében egyelőre ő maga tesz kísérletet, valamint a magániskolák 203ügyében is intézkedni fog. Majd szól az uradalmaktól pátronusi kötelezettség nélkül, az összes lakosság gyermekei számára fenntartott, többnyire pusztai iskolákról s azok jellegéről. Az uradalom uradalmi, az egyházi hatóság felekezeti iskoláknak nevezik ezeket. Mindkettő ellen lehet kifogást tenni, mert egyik sem egészen jogos. E kérdésben az iskolatanács döntését fogja kérni.
Nagyfontosságú ügynek jelzi az iskolai statisztikát is. Hogy a népiskolai kimutatások pontosak lehessenek: mulhatatlanul szükséges, hogy minden községnek és minden városnak legyen egy főkönyve, mely évről-évre kimutatja a tanköteleseket pontosan, születési éveik szerint, 6-12 és 12-15 év között. Míg ezt a község és egyház együttesen el nem készíti: addig nincs ellenőrzés; addig nem tudjuk, hogy az évi kimutatás szerint iskolába nem járó tankötelesek nagy seregéből hányan nem járnak egyáltalában iskolába; hányan nem járnak egy-két évig s végre hányan járnak egy-két évig. Az iskolai mulasztások rendes vezetése szintén mulhatatlanul szükséges, mert a községi elüljáróságot s a vármegye szolgabíráját nem lehet arra kényszeríteni, hogy esetleg a tanító emlékezete szerint hajtsa be a mulasztási büntetéspénzeket. A népiskolai törvény 133. §-a ellen is fordulnak elő vétségek a felekezeteknél. Egész sereg azoknak a rendes tanítóknak a névsora, a kik tanképesítési vizsgálat tétele nélkül már több év óta vannak rendes tanítói állomásra megválasztva, anélkül, hogy egyházi hatóságuk őket az oklevél megszerzéséig ideigleneseknek tekintené, s bizonyos záros időn belül, elmozdíttatás terhe alatt, követelné tőlük, hogy a törvénynek eleget tegyenek. S mily gondatlanság az adminisztráczióban, hogy a tanítóknak gyakran még csak egy írott sorban sincs a fizetésök megállapítva, sem díjlevél, sem jegyzőkönyvi határozat, sem szerződés formájában. A tanítók fizetésére nézve még arra is fölveti a kérdést, hogy ki van feljogosítva a kántortanítói díjak szétválasztását megállapítani? Ugyanis nyomára jött, hogy a kántortanítói fizetésekből 8-9 frtot számítanak a tanításért, 4-500 frtot és a stólát a kántorságért. Pedig a "canonica visita" nem egyoldalúlag s nem csupán egyházhatóságilag megállapított közokirat s azért nem is lehet azt egyoldalúlag, csupán az egyházhatóságnak magyarázni, hanem annak magyarázásába be kell folyni mindazoknak, a kik a "canonica visita" megalkotásában tényező részt vettek. Hisz így az is el fog következni, hogy az úrbéri rendezések alkalmával, országos törvény alapján, a tanítónak adott legelői illetménybeli fizetés is megszünik az egyháznak iskolai vagyona lenni.
Az iskolai jövedelmek kimutatásánál különben is igen sokszor előfordul az a kifejezés, hogy "az iskolának nincs semmi jövedelme", holott ugyanakkor a másik oldalon 500-600 frt kiadás van kimutatva. Hogyan lehet tehát az iskolának kiadása, ha jövedelme nincs? A felelet igen egyszerű: egyházi vagy községi segélyből. De sem az egyház, sem a község nem igen mutat hajlandóságot az iskolának valami határozott jövedelmet, alapvagyont, tőkét vagy bármi jövedelmi forrást határozottan kijelölni, hanem az évi segélylyel akarja függésben tartani magától az egész iskolát, tanítójával együtt. Ezek alapján kéri tehát a tanfelügyelő az iskolatanácsot, hogy a népiskolai állapotok pontos kimutatásának elérhetése czéljából következőleg intézkedjék:
a) Utasítsa a megye összes községeit, városait, hogy a tankötelesek főkönyvét az egyházi elüljáróság segélyével készítsék el.
b) Szerezzen minden község a kebelében lévő iskolák részére mulasztási naplót, mert csak annak pontos vezetése s hiteles kiírása alapján lehet a népiskolai törvény 4. §-át végrehajtani.
c) Utasítsa a községeket az iskolatanács, hogy a statisztikai adatok bejegyzésénél vagy bediktálásánál a felekezetektől csupán oly adatokat fogadjanak el hitelesek gyanánt, melyek az említett főkönyv, egy szabályszerűen vezetett felvételi, egy anyakönyv és egy másik mulasztási napló alapján készültek, melyeknek hitelessége tehát kimutatható.
d) A községek csupán olyan tanítói fizetések behajtására vállalkozzanak, melyek szabályszerű díjbevétlevélben, vagy akárminő, de mindenesetre irott ügyirat formájában mutathatók be az elüljáróságnál. Iskolai vagy tanítófizetési hátralékokat is csak az esetben hajtson be a község, ha a járandóságaikat megfizetők és meg nem fizetők rendes könyvbe jegyeztetnek s onnét hitelre méltóan jegyeztetnek ki.
e) A kántori és tanítói teendők különválasztásakor keresse meg az iskolatanács a megyei bizottságot, hogy a hol csak befolyásával állapíttatott meg a kántor-tanítói fizetés, ott mindenütt érvényesítse befolyását a szétválasztásnál is. Sőt általában mindenütt kívánatos, hogy a tanítói fizetések változtatása ne történjék az állam vagy a törvényhatóság tudta nélkül, hogy így biztosítékot nyerjünk afelől, hogy a mit államtörvények adtak a felekezeti tanítóknak, azt a felekezetek valóban az ő fizetésökre fordítsák.
Ezek szükségesek a tanfelügyelőnek, ha erejét elfecsérelni nem akarja.
204Fölemlíti még, hogy a népiskolai köteles tantárgyak közül a mezei gazdászatra és kertészetre s ezekkel kapcsolatban az iskolai kertekre és faiskolákra vonatkozó régebbi határozatok felfrissítendők, ugyancsak a tornahelyek előállítására is köteleztetni kéri a községeket, a hol ilyen még nincs.
Pest-Pilis-Solt vármegye tanügyi állapota - Dömötör János idejében - 1876-ban, mikor a vármegye épp utóljára szerepel e névvel, a következő volt:
Tan. állapot 1876-ban.
A vármegye községeinek a száma: 222; lakosainak a száma: 493,680. Az iskolák közül 36 községi és 317 felekezeti, összesen 353. Ezeken kívül Czegléden és Kecskeméten községi polg. leány és Nagy-Abonyban magán polgári fiúiskola. Faiskola 159. A tanköteles 6-12 éves gyermekek száma: 60,203, 13-15 éves ism.-kötelesek 25,222, összesen 85.425. - A tankötelesek közül járt mindennapi iskolába 26.177 fiú és 23.860 leány, összesen 50.037; ismétlőbe 7178 fiú és 6444 leány, összesen 13.622; felső, illetőleg polgári iskolába: 294 fiú és 149 leány, összesen 443; magánintézetbe 119 fiú és 197 leány, összesen 316; középtanodába 589. Összesen járt iskolába 65.007, vagyis a tanköteleseknek 76%-a. Egy iskolára 93 és egy tanítóra 69 tanuló esett. Iskolába nem járt 9390 fiú és 11.028 leány, összesen 20.418. Az iskolába járók vallásra nézve 40.280 r. kath., 7 gör. kath., 465 gör. keleti, 15.970 ref., 5762 ág. hitv. ev. és 2523 izr. vallású; nyelvre nézve: 48.037 magyar, 11.239 német, 4677 tót, 455 szerb és 599 horvát. - Az iskolák közül 249 magyar, 12 német, 2 szerb, 79 kétnyelvű és 11 három tannyelvű. Iskolaépület 364 tulajdon és 41 bérelt, összesen 405. - Tantermek száma 693. - Tanítók száma 677, ezek közül képesített 590, nem képesített 87; rendes 590, segéd 87. - Az iskolák összes jövedelme 346,445 frt, ebből a tanítók fizetése 300.379 frt, egy tanítóra esett 443 frt. - Kisdedóvó 12. (Czegléd, társulati; Kecskemét, 2 községi; Kiskőrös, községi; Nagy-Abony, magán; Budafok, magán és községi; Ujpest, Fröbel-féle községi; Vácz, Fröbel-egyesületi; Gödöllő, egyesületi; Nagykőrös, egyesületi; Kalocsa, róm. kath.) Kisded-óvóba járó gyermekek száma: 1904. (A kalocsaiba járók szám, nincs kitüntetve.) Óvónők száma: 16.
1877-ben.
Az 1876: XXXVIII. t.-cz. alapján a Kiskunság s a Jászság egy része is idecsatoltatván, a vármegye a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nevet nyerte. Az 1877-ből való alábbi adatok tehát már erre a jelenlegi területre vonatkoznak. Tóth Józsefet Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1877 január 9-én nevezte ki Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kir. tanfelügyelőjévé, a ki a közig. bizottság február 10-iki ülésén tartotta beköszöntőjét. A főváros környékén akkor nem hangzott magyar szó sem az iskolákban, sem a templomokban. A magyar vidékeken túlzsúfolt tantermek; az iskolaköteleseknek alig 60%-a járt iskolába, ezek is mindössze csak 3-4 hónapon át. A pusztákon még szomorúbb jelenségek, mert itt alig 20-30% járt "úgy a hogy" iskolába; tanítóik kiszolgált káplárok, őrmesterek vagy mesteremberfélék. 241 zugiskola működik a vármegye területén.20 Mint ő maga írja egy kis kézirati visszaemlékezésében: minderről 1877 áprilisában jelentést tett miniszterének és kérve-kérte őt, hogy helyezze át más vármegyébe, a hol sikerrel végezheti munkáját. Azonban a miniszter, azzal a megokolással, hogy ha fölfedezte a bajokat, akkor orvosolja is, meghagyta őt továbbra is a pestmegyei tanfelügyelőség élén.
1877-ben a vármegye községeinek száma 244, lakosa 574.971. Iskola: 38 községi, 330 felekezeti, összesen 368. Tanköteles 6-12 éves: 65.958 és 13-15 éves: 25.697; összesen 91.655, a lakosságnak 15.9%-a. A tankötelesek közül elemi iskolába járt 28.558 fiú és 26.213 leány, összesen 54.771; ismétlőbe 7445 fiú 6468, leány, összesen 13.913; felső nép- v. polg. iskolába 210 fiú, 131 leány összesen 341; magánintézetbe 55 fiú, 282 leány, összesen 337; középtanodában 699. Az iskolába járók főösszege 70.061; vagyis 76.4%. Egy tanítóra 70 és egy tanteremre 71 tanuló esett. Nem járt 10.621 fiú és 10.973 leány; összesen 21.594. - Az iskolába járók vallásra nézve 43.456 róm. kath., 7 gör. kath., 411 gör. kel., 17.836 ref., 5628 ág. h. ev., 15 unitárius, 2708 izr.; nyelvre nézve: 52.021 magyar, 11.619 német, 1 román, 5369 tót, 437 szerb, 614 horvát. Az iskolák közül 244 magyar, 13 német, 1 tót, 2 szerb, 100 két és 8 három tannyelvű. - Tanítók száma: 774, ezekből képesített 658, nem képesített 116; rendes 660, segéd 111. Tantermek száma 765; tanítólak 489, faiskola 168, kertek száma 51, testgyakorló helyiség 76, könyvtár 71. Az iskolák évi jövedelme 385.893 frt; ebből a tanítók fizetése 332.057 frt, egy tanítóra esett 426 frt. Kisdedóvó volt 2 községi, 1 róm. kath., 3 egyleti és 4 magán, 1082 gyermekkel és 16 óvónővel.
1884-ben.
1884-ben tanköteles összesen 104.939, ezekből 6-12 éves 39.640 fiú és 38.377 leány; 13-15 éves 14.427 fiú és 12.495 leány. Vallásra nézve 63.310 róm. kath., 37 gör. kath., 783 gör. keleti, 26.035 ref., 10.753 ág. hitv. ev., 6 unitárius, 4015 izr. Nyelvre nézve 81.121 magyar, 16.445 német, 26 román, 6204 tót, 553 szerb, 528 horvát, 62 ruthén. A vármegye lakosainak szám 627.981 és ebből 16.71% volt a tanköteles. A tankötelesek közül járt elemi iskolába 37.897 fiú, 31.026 leány, összesen 68.923; ismétlőbe 9.254 fiú, 8.542 leány, összesen 17.796; polgári iskolába 100, felső népiskolába 34 fiú, polgári leányiskolába 260 és felső népiskolába 49 leány, összesen 443; magán-intézetbe 20 fiú, 165 leány, összesen 185; középtanodába 1160, összesen 88.507, vagyis a tanköteleseknek 84.34%-a. Nem járt 5602 fiú és 10.830 leány, összesen 16.432, vagyis 15,66%. Az iskolába járók közül 52.018 róm. kath., 18 gör. kath., 585 gör. keleti, 23.401 ref., 8710 ág. hitv. ev., 3 unitárius, 3772 izr. Nyelvre nézve 67.790 magyar, 14.025 német, 7 román, 5938 tót, 402 szerb, 310 horvát, 35 ruthén. Az iskolák száma 504, ezekből állami elemi 24, áll. polg. 1, vegyes 3, fiú 8, leány 14; községi: 79 elemi, 2 felső népiskolába, 3 polgári, 60 vegyes, 11 fiú, 10 leány; róm. kath. 230 elemi, 1 polgári, ezekből 196 vegyes, 20517 fiú és 18 leány; gör. keleti: 8 elemi vegyes; református: 79 elemi és 1 felső nép, ezekből 51 vegyes, 14 fiú és 15 leány; ágost. hitv. ev.: 38 elemi vegyes; izraelita: 32 elemi vegyes; magán: 5 elemi, ezekből 1 fiú, 4 leány; egyesületi: 1 elemi leány. Az iskolák közül állami 18 magyar, 7 magyar-német; községi 82 magyar, 2 német-magyar; róm. kath. 184 magyar, 29 német-magyar, 16 tót-magyar, 2 horvát-magyar; gör. keleti 8 szerb-magyar; ref. 78 magyar, 2 német-magyar; ág. hit. ev. 24 magyar, 2 német-magyar, 12 tót-magyar; izr. 32 magyar; magánjellegű 5 magyar; egyleti 1 magyar. - Az iskolák közül 453 saját és 51 bérelt házban volt elhelyezve. 1869 óta 134 épült. A tantermek száma 891, 1869 óta épült 231. Törvényszerű 593, azaz 66.9%; felszerelve 727 tanterem, vagyis 81.6%. 618 tanító számára volt lakás természetben. Iskolakertje összesen 183, testgyakorló helyisége 81 iskolának volt. Faiskolák száma. 291. Tanítói és iskolai könyvtára volt 459 iskolának. - Tanítók száma 912, ezek közül áll. 55, községi 171, róm. kath. 408, gör. kel. 8, ref. 148, ág. hitv. 62, izr. 53; magán 5, egyleti 2; 844 képesített és 68 nem képesített; 791 rendes, 121 segéd; férfi 828, nő 84; a magyar nyelvet tökéletesen 906, kevésbé jól 6 birta. Az iskolák jövedelme 482.385 frt, ebből a tanítók fizetésére 400,638, egy rendes tanítóra 463, segédre 316 és dologi szükségletekre 154 frt esett. Felső népiskola 3, ezek közül 1 áll. seg. közs., 1 községi és 1 ref., 2 fiú és 1 leány, a tanulók száma 83. A tantermek száma 9, tanítók száma 11, ezek közül 6 rendes, 2 segéd, 3 óraadó, 7 képesített, 4 nem képesített. Tanítók évi fizetése 4950, lakbére 550, tiszteletdíja 200, összesen 5700 frt. A fönntartásban volt államsegély 1200, más jövedelem 5430 frt. Polg. iskola 5, ebből 1 állami, 3 áll. seg. közs. és 1 róm. kath., fiú 1, leány 4; tanulók száma 360, tantermek száma 23, tanítóké 28; rendes 16, segéd 6, óraadó 6, képesített 16, nem képesített 12. - Tanítók évi fizetése 16.020, lakbére 1360, tiszteletdíja 650, összesen 18.030 frt. A fenntartásban volt államsegély 17.538, más jövedelem 5917 frt. Kisdedóvók közül 7 községi, 4 egyleti, 3 magán, 1 róm. kath., 1 ref., összesen 16. Bejáró gyermekek száma: 691 fiú, 853 leány, összesen 1444. Óvónők száma 12, nem okleveles 5. Fenntartására fordíttatott: államsegély 1000, egyéb jövedelem 8455, összesen 9455 frt. Árvaház volt Kalocsán róm. kath. jelleggel, fenntartója az érsekség, növendékek száma 45, fiú 20, leány 25. Volt 2 felügyelő nő, mosónő; a 3 éves korral fölvett növendékeket 12 éves korukig tartották.
1894-5-ben.
Az 1894-95. iskola-évben a tankötelesek összes száma: 157.119, ezek közül 6-12 éves: fiú 59.510, leány 57.568, 13-15 éves: fiú 20.679, leány 19.362. Vallásra nézve 106.591 róm. kath., 38 gör. kath., 501 gör. keleti, 34.561 ref., 10138 ágost. hitv. ev., 5290 izraelita. Nyelvre nézve 132.939 magyar, 17.854 német, 17 román, 4751 tót, 460 szerb, 1098 horvát. A lakosság száma 732.786, a tankötelesek 21.6%-a a népességnek. Az iskolába járók közül elemibe járt 55.707 fiú, 44.492 leány, összesen 100.199, ismétlőbe 13.265 fiú és 13.398 leány; iparos-inasiskolába 2607; alsófokú kereskedelmibe 161 fiú, összesen 29.431; felső népiskolába 67 fiú és 125 leány; a polgáriba 592 fiú, 605 leány; összesen 1389; középiskolába 1986, összesen 133.005, vagyis a tanköteleseknek 84.7%-a. Iskolába nem járt 5801 fiú és 18.310 leány, összesen 24.114, a tanköteleseknek 15.3%-a. Az iskolába járók nyelvre nézve: 111.578 magyar, 15.869 német, 17 román, 4328 tót, 362 szerb, 851 horvát; vallásra nézve: 90.659 róm. kath., 31 gör. kath., 433 gör. keleti, 28.342 ref., 9087 ágost. hitv. ev., 4453 izraelita. Az iskolák összes száma 621, ezek közül 65 állami, 99 községi, 275 róm. kath., 7 gör. kel., 87 ref., 42 ágost. hitv., 34 izraelita, 9 magán, 3 egyesületi; 557 magyar, 29 német-magyar, 26 tót-magyar, 9 szerb-magyar tannyelvű. - A tanítók száma 1281, ezekből áll. 177, községi 179, róm. kath. 561, gör. keleti 7, ref. 183, ágost. hitv. ev. 84, izr. 57, magán 21, egyes. 12; képesített 1240, nem képesített 41, rendes 1157, segéd 154, férfi 1007, nő 274. - Felső népiskola: Kecskeméten áll. seg. közs. fiú, 6 tanulóval és 2 tanítóval. Nagykőrösön közs. leány, 57 tanulóval és 3 tanítóval. Kalocsán róm. kath. leány, 60 tanulóval, 3 tanítóval. Kiskunhalason ref. leány, 61 tanulóval, 2 tanítóval. Rákospalotán (Istvántelek pusztán) egyleti fiú, 60 tanulóval, 4 tanítóval. - Polg. iskolák száma: 9, ezek közül 6 leány és 3 fiú, 4 állami, 1 községi, 2 kath., 1 ág. hitv. ev. és 1 magán. Tanulóinak száma 592 fiú és 605 leány, összesen 1197. Tanítók száma 55, ezek közül rendes 36, segéd 13, óraadó 6. Áll. polg. fiúiskola volt Czegléden és Ujpesten, leány Czegléden és Ujpesten, közs. leány Kecskeméten, róm. kath. leány Kalocsán és Váczon, ág. hitv. leány Aszódon, magán fiú Rákospalotán. Kisded-óvók száma 87, ezekből áll. 23, községi 34, egyleti 12, róm. kath. 12, magán 6. Állandó menedékház 3, nyári 10, 3-5 éves gyermekek száma 58.418, ezek közül otthon gondozásban nem részesült 14.060. Óvókötelesek közül járt 9145 ovodába, 213 állandó és 407 nyári menedékházba.
1900-ban.
Az 1900. évi népszámlálás szerint írni és olvasni tudott Pest vármegyében polgári egyén 496.690, polgár és katona 498.172; az összes polgári népességből 1890-ben 54.6%, 1900-ban 60.3%.
A hat évnél idősebb polgári népességből írni és olvasni tudott 1890-ben 66.2%, 1900-ban 73.2%. Kecskeméten 30.627 polgári egyén tudott írni és olvasni 1900-ban; polgár és katona 31.574. Az összes polgári népességből írni és olvasni tudott 1890-ben 48.8%, 1900-ban 53.9%. - A hat évnél idősebb polgári népességből írni és olvasni tudott 1890-ben 58.5%, 1900-ban 64.2%.
1904-5-ben.
Az 1904-905. tanévben Pest vármegyében volt kisdedóvó 132, állandó menedékház 11, nyári menedékház 4, mindennapi elemi iskola 556, általános ismétlő-iskola 307, gazd. ism.-iskola 123, önálló szaktanítós 3, iparos inas-iskola 23, kereskedő inas 3, felsőnépiskola 2, polgári iskola 20, tanítóképző 3, tanítónőképző 2, gimnáziumi 9, hittani intézet 2, rendes kisdedóvó növendék 13.476, állandó menedékházé 960, nyári menedékházé 280, mindennapi el. iskoláké 97.217, általános ism. iskoláké 12.413, gazd. ism.-iskoláké 10.319, szaktanítós gazd. iskoláké 265, iparos inas-iskoláké 20778, kereskedő inas-iskoláké 83, felső népiskoláké 98, polgári iskoláké 2298, tanítóképzőké 326, tanítónőképzőké 170, gimnáziumoké 2527, hittani iskoláké 86. Kecskeméten kisdedóvó 4, mindennapi el.-iskola 35, általános ism.-iskola 9, gazd. ism.-iskola 24, iparos inas-iskola 1, kereskedő inas-iskola 1, polgári iskola 1, gimnázium 2, reáliskola 1, jogakadémia 1. - Növendékek száma: Kisdedóvókban 326, elemi iskolákban 5401, általános ismétlőben 796, gazdasági ismétlőben 744, iparos-inas-iskolában 463, kereskedőinas-iskolában 106, polgári iskolában 264, gimnáziumban 555, reáliskolában 203, jogakadémiában 119. A vármegyében volt óvóköteles fiú 32.884, leány 31.684, összesen 64.568, szülői gondozásban nem részesült 5002 fiú, 4777 leány; magyar 53.369, azaz 82.7%. Ezek közül járt 8904 fiú és 8845 leány, összesen 17.749, azaz 27%. Kisdedóvóba járt gyermekek közül magyar 11.864, azaz 66,8% és ez összes magyar anyanyelvei óvóköteleseknek 22,2%-a. Kecskeméten óvóköteles fiú 1988, leány 1923, összesen 3911; gondozásban részesült 93 fiú, 92 leány; óvókötelesek közül magyar anyanyelvű 3909, azaz 99.9%. Kisdedóvódába jár: 96 fiú, 98 leány, összesen 206194, azaz 5%, valamennyien magyar anyanyelvűek. Tanköteles Pest vármegyében 6-11 éves: fiú 59.495; leány 58.606; 12-14 éves: fiú 22.362, leány 22.169; 15 évnél idősebb iparos- és kereskedő inas: fiú 1.856, leány 56, összesen: 164.544. A tankötelesek közül járt 131.419, azaz 79.8%. Az összes tankötelesek közül magyar anyanyelvű 136.920, azaz 83.2%; iskolába járók 105.806, azaz 80.5%, vagyis a magyar anyanyelvű tankötelesek %-ban 77,3. - Kecskeméten 6-11 éves tan köteles fiú 4282, leány 4416; 12-14 éves fiú 1955, leány 1774; 15 évnél idősebb iparos és kereskedőinas: fiú 413, leány 16, összesen 12.856. Iskolába járt 8706, azaz 67.7%. Kecseméten magyar tanköteles 12.838, azaz 99.8%, iskolába járó 8692, azaz 99.8%, a magyar anyanyelvű tankötelesek %-ban 67,7. - Pest vármegyében elemi iskola 556, vegyes 462, fiú 49, leány 45, osztatlan 267, részben osztott 267, teljesen osztott 22, ötnél kevesebb évfolyamu 99, öt vagy hat évfolyamú 457, 8 hónapnál hosszabb ideig működött 422, rövidebb ideig 134; áll. 86, községi 71, róm. kath. 238, ref. 72, ág. h. ev. 40, gör. kel. 7, izr. 31, társulati 2, urad. 4, magán 5; magyar tannyelvű 515, magyar tannyelvű kisegítő nyelv használatával 34; magyarral vegyes szerb 2, szerb nyelvű 5, tanítók száma 1450. - Kecskeméten el. iskola 35, vegyes 28, fiú 3, leány 4, osztatlan 28, részben osztott 3, teljesen osztott 4, ötnél kevesebb évfolyamú 4, öt vagy hat évfolyamú 31, 8 hónapnál hosszabb ideig működött 7, rövidebb ideig 28; állami 1, községi 34, magyar nyelvű 35, tanítók száma 77. Áll. el. iskola Pestvármegyében: 42 községben mindennapi 86, vegyes 51, fiú 14, leány 21; tanulók száma 26.153, mindennapi 22.401, ált. ismétlő: 1902, gazd. ism. 1850. Anyanyelvre 17.271 magyar, 7669 német, 812 tót, 3 oláh, 1 ruthén, 6 horvát, 24 szerb, 367 egyéb; tanítók száma 400. Kecskeméten mindennapi 1 leány, tanuló 238, ebből magyar 236, német 1, szerb 1; tanító 4.
1907-8-ban.
Az 1907-908. iskolaév adatai szerint a kisdedóvó-intézetek száma 143, a melyek közül kettő állami (1900 kor.), 14 községi segélyt élvez. A kisdedóvók közül áll. jellegű 70, községi: 49, róm. kath. 13, társulati 9, magánjellegű 2. Ezekben a kisdedóvó-intézetekben 13.875 gyermeket gondoztak, a kik közül magyar 8353, német 4611, tót 782, horvát 4, szerb 51, egyéb anyanyelvű 74 volt; vallásra nézve pedig ekként oszlottak meg: róm. kath. 9544, gör. kath. 20, ref. 2512, ág. h. ev. 1009, gör. kel. 48, unit. 1, izr. 730, baptista 10, egyéb 1. - Óvónők száma: 152. Állandó menedékház 9, még pedig közs. 6, róm. kath. 1, társulati 1, magán 1; a két utóbbi közs. segélyt élvez. Ezekben a menedékházakban 823 gyermeket gondoztak, a kik közül magyar 743, német 70, tót 10; vallásra nézve róm. kath. 358, gör. kath. 8, ref. 432, ág. h. ev. 1, izr. 24. Állandó menedékházaknál alkalmazott személyzet száma: 14. - A nyári menedékházak száma 5, községi jellegűek, ezekben a gyermekek száma 197, valamennyien magyarok; vallásra nézve róm. kath. 49, ref. 136, ág. h. ev. 14, izr. 4, baptista 3. - A nyári menedékházaknál a személyzet száma: 6. - Kecskeméten 4 rendes kisdedóvó működött, a melyekbe 339 gyermek járt, a kik közül 337 magyar, 1 tót és 1 oláh anyanyelvű; vallásra nézve róm. kath. 174, ref. 112, ág. h. ev. 4, izr. 49. Óvónők száma 4. - Az elemi mindennapi iskolák száma 582, melyek jelleg szerint ekként oszlanak meg: állami 112, községi 65, róm. kath. 240, ref. 70, ág. h. ev. 39, egyes. protestáns 1, gör. kel. 7, izr. 31, társ. 3, magán 14. - A tanerők összes száma a hitoktatók nélkül: áll. 536, közs. 96, róm. kath. 620, ref. 185, ág. h. ev. 82, egyes prot. 5, gör. kel. 7, izr. 55, társulati 10, magán 18. Összesen: 1610. - Államsegélyt 41 községi, 48 róm. kath, 23 ref., 16 ág. h. ev., 1 egyes. prot., 11 izr., társulati iskola, csak közs. segélyt vagy járulékot 58 róm. kath., 8 ref., 3 ág. h. ev., 3 gör. kel., 2 izr., 1 társulati, 1 magán, áll. és községi segélyt 95 róm. kath., 32 ref., 19 ág. h. ev., 14 izr., 1 társulati és 1 magániskola élvezett. Az államsegélyek összege: 338.789 korona. - Hat évfolyamú mindennapi iskola 411, öt évfolyamú 54, négy évfolyamú 97, három évfolyamú 12, két évfolyamú: 5, egy évfolyamú 3. Az ötnél kevesebb évfolyamú isk. 117.
Általános és gazdasági ismétlő tanfolyam volt szervezve 11, csak általános 304, csak gazdasági 110 mindennapi iskolával kapcsolatosan. A mindennapi iskolába járt 107.730 gyermek, az általános ismétlőbe: 13.515, a gazdasági ismétlőbe: 10.834. - Anyanyelvre nézve a mindennapi iskolában magyar 87.575, német 14.296, tót 4732, oláh 6, ruthén 4, horvát 8, szerb 335, vend 5, illir 719, czigány 26, olasz 11, cseh 6, lengyel 2, egyéb 5. - Vallásra nézve a mindennapi iskolában: Róm. kath. 74.422, gör. kath. 102, ref. 20.530, ág. h. ev. 7791, gör. kel. 366, unit. 20, izr. 444, baptista 50, egyéb 5. - Az általános ismétlő-iskolai tanulók közül anyanyelvre nézve: magyar 8989, német 2605, tót 766, ruthén 1, horvát 2, szerb 131, vend 19, olasz 2. - Vallásra nézve: róm. kath. 9709, gör. kath. 6, ref. 2359, ág. h. ev. 1118, gör. kel. 131, izr. 191, baptista 1. - Gazdasági ismétlő iskolai tanulók közül: magyar 7877, német 1914, tót 779, szerb 15, illir 246, czigány 2, cseh 1. - Vallásra nézve: róm. kath. 7161, gör. kath. 4, ref. 2733, ág. h. ev. 792, gör. kel. 16, unit. 1, izr. 125, baptista 2. - Kecskeméten van 1 áll. és 35 közs. mindennapi iskola, a melyekben 85 (áll. 6, községi 79) tanerő működik. - Államsegélye van 33 községi iskolának 28.580 K. - Hat évfolyamú mindennapi iskola 5, öt évfolyamú 11, négy évfolyamú 19, három évfolyamú 1. Az ötnél kevesebb évfolyamú mindennapi iskolák száma 20. Általános ismétlő-iskola 4, gazdasági ismétlő-iskola 28. A mindennapi iskolába járt 5567 gyermek, az általános ismétlőbe 615, a gazdasági ismétlőbe 881. Anyanyelvre nézve a mindennapiak közül magyar 5552, német 9, tót 3, oláh 3; az általános ismétlő tanulók közül magyar 612, oláh 2, ruthén 1, a gazd. ismétlő-iskolában valamennyi magyar. Vallásra nézve a mindennapi iskolában: róm. kath. 3899, gör. kath. 16, ref. 1363, ág. h. ev. 84, gör. kel. 7, unit. 1, izr. 197. Az általános ismétlőben róm. kath. 430, gör. kath. 2, ref. 169, ág. h. ev. 5, unit. 9; a gazdasági ismétlő-iskolába: róm. kath. 643, ref. 226, ág. h. ev. 12. - Pest vármegyében az iskolába be nem írt tankötelesek összes száma: 6-11 évesek: 15.119, 12-14 évesek: 11.563, összesen: 26.682. A tankötelesek közül a tankötelezettség alól fölmentetett: 4824. A be nem írottak (mindennapi és ismétlő együtt) vallásra nézve ekként oszlanak meg: róm. kath. 21.088, gör. kath. 12, ref. 4223, ág. h. ev. 940, gör. kel. 10, unit. 3, izr. 369, baptista 37. Anyanyelvre nézve: magyar 25.549, német 732, tót 200, oláh 1, ruthén 3, horvát 3, illir 108, olasz 3, czigány 80, cseh 2, angol 1. Kecskeméten az iskolába be nem írt tanulók száma: 6-11 évesek: 2456, 12-14 évesek: 1241, összesen 3697. A tankötelesek közül a tankötelezettség alól fölmentetett: 406. A be nem írottak (mindennapi és ismétlő együtt) vallásra nézve ekként oszlanak meg: róm. kath. 2936, gör. kath. 2, ref. 685, ág. ev. 36, gör. kel. 2, unit. 14, izr. 20, nazarénus 2. Anyanyelvre: magyar 3694, német 2, oláh 1.
1907: XXVII. t. cz.
Ezek a számok magukban is beszélnek. A munka nagy erővel indúlt meg vármegyeszerte új intézetek szervezése és új iskolák építése iránt. Rendezés alatt van a tanyai iskolák ügye is. Számos község pusztai iskolázási ügyének 207rendezésére történtek közelebbről kezdeményező intézkedések. A mi az 1907: XXVII. t.-cz. végrehajtását illeti, megemlíthető, hogy a rendezési munkálatok mindjárt a törvény életbelépte után megindúltak s azoknak az államsegélyeknek a főösszege, a melyet a nem állami népiskolák tanerői jelenleg fizetéskiegészítés vagy korpótlék czímén élveznek, meghaladja a vármegyében a fél milliót, (540,430 K), ebből a kecskeméti kirendeltségre esik 118,497 K.
Tanfelügyelői kirendeltség.
A kecskeméti kir. tanfelügyelői kirendeltséget az 1899-1900. iskolai év elején szervezték, még pedig olyképen, hogy a kirendeltség vezetője (eleinte segédtanfelügyelő, újabban kir. tanfelügyelő) teljesen önállóan járt el a kecskeméti s a négy alsó járásbeli (kalocsai, kiskőrösi, kiskunfélegyházi - a város kivételével - és kunszentmártoni) ügyekben, csupán a közig. bizottság elé tartozó ügydarabjait küldi revízióra a pestmegyei kir. tanfelügyelőnek.
Kisdedóvók.
Pest, Pilis és Solt vármegyék 1839-40. évi országgyűlési követei 1840 június 8-án a Karok és Rendekhez intézett jelentése szerint: kívánták egyebek mellett, hogy a kisdedóvó ügyében országos választmány tegyen előmunkálatokat. A kisdedóvás terén az állam mellett még az Országos Magyar Iskolaegyesület buzgólkodása emelendő ki. Kisdedóvók 1873-ban csupán Czegléden, Halason, Kalocsán, Nagykőrösön, Promontóron (Budafok), Ujpesten és Váczon (Fröbelkert) vannak. 1877-ben a következő helyeken találunk kisdedóvóintézeteket:
Czegléd, egyleti 136 gyermek, 2 óvónő, Gödöllő, magán, 61 gyermek, 1 óvónő; Kalocsa, r. kath. 260 gyermek, 4 óvónő; Kecskemét, közs., 137 gyermek, 2 óvónő; Kiskőrös, közs., 132 gyermek, 1 óvónő; Kiskunhalas, egyleti, 60 gyermek, 1 óvónő; Monor, magán, 43 gyermek, 1 óvónő; Nagykőrös, magán, 101 gyermek, 2 óvónő; Ujpest, magán, 62 gyermek, 1 óvónő; Vácz, egyleti, 90 gyermek, 1 óvónő. 1883-4-ben: Aszód, magán, 45; Czegléd, egyleti, 75; Kalocsa, róm. kath:, 280; Kecskemét 2 közs., 78, 2 magán, 79; Kiskőrös, közs. 108; Kiskunhalas, közs. 120; Kunszentmiklós, egyl., 77; Nagykőrös, 3 közs., 243; Solt, ref. 33; Ujpest, közs., 205; Vácz, egyl. 101 gyermekkel.
A kisdedóvók a következők:
A legtöbb állami kisdedóvó (8) Erzsébetfalván van. Az I. és II. sz. 1892-ben, a III. 1900-ban, a IV-VI. 1902-ben, a VII. 1903-ban, a VIII. 1908-ban nyilt meg. Áll. kisdedóvó van Bián (1885.) Kispesten 7. (I.-VI. sz. 1903, az áll. munkástelepi 1909.) Budafokon 5. (I. sz. 1886, II. 1888, III. sz. 1892, IV. sz. 1900, V. sz. 1907.) Soroksáron 5. (1902.) Rákoskeresztúron 4. (I. sz. 1902, II-IV. 1909.) Rákospalotán 4. (I-II. 1899, III-IV. 1900.). Pilisvörösváron 3. (I. 1885, II. 1896, III. 1903.) Békásmegyeren 2. (I. 1903, II. 1906.) Budakeszin 2. (1904.) Csepelen 2. (I. 1885, II. 1909.) Dunabogdányban 2. (I. 1902, II. 1904.) Dunavecsén 2. (I. 1905, II. 1908.) Piliscsabán 2. (I. 1902, II. 1908.) Pomázon 2. (I. 1886, II. 1901.) Rákosligeten 2. (I. 1900, II. 1902.) Solymáron 2. (1903.) Taksony 2. (I. 1885, II. 1908.) Tökölön 2. (I. 1894, II. 1908.) Budakalászon 2. (I. 1902., II. 1908.) Albertfalván (1900.) Aszódon (1902.) Czinkotán (1890.) Csobánkán (1902.) Csömörön (1895.) Hartán (1894.) Kistétényben (1907.) Nagykovácsiban (1894.) Nagytétényben (1885.) Pilisszántón (1897.) Pilisszentivánon (1908.) Pilisszentkereszten (1903.) Rákosszentmihályon (1907.) Szigetújfaluban (1903.) Szigetcsépen (1893.) Torbágyon (1887.) Törökbálinton (1903.) Ujpesten (1896.) egy-egy óvóda.
Községiek: Abony, Alberti, Czegléd (6 kisdedóvó), Dunapataj, Dömsöd, Gödöllő, Irsa-Kiskunlaczháza, Kiskunfélegyháza (4), Nagykáta, Nagykőrös (4), Pilis, Ráczkeve (3), Solt, Szigetszentmiklós, Szentmártonkáta, Szalkszentmárton, Ujpest (8), Fülöpszállás, Izsák, Keczel, Kecskemét, Kiskőrös, Kiskunhalas, Kunszentmiklós, Nemesnádudvar, Sükösd, Szabadszállás.
Róm. kath.: Budaőrs (2), Fót, Szentendre, Törökbálint, Üröm, Vácz (2), Zsámbék (3), Fajsz, Foktő, Hajós, Kalocsa, Kiskúnmajsa.
Magán: Gödöllő, Perbál.
Az Országos Magyar Iskolaegyesület 1888 szeptember 15-én Visegrádon nyitotta meg első egyesületi kisdedóvóját. Ugyancsak ez év november havában kezdte meg működését a szigetszentmártoni, 1889 deczember havában a dunaharaszti, 1891-ben a pesthidegkúti, 1892-ben a sződi, 1893-ban a szigetbecsei, 1901-ben a szentendre-izbégi, 1903-ban a pilisborosjenői I. sz. s 1907-ben itt a II. sz. Solymáron 1891-től 1900-ig, Békásmegyeren 1897-től 1907-ig tartott fenn az egyesület óvódákat, a melyeket azután államivá tettek. Ezekben a kisdedóvókban fennállásuk óta több mint 10,000 idegen ajkú (német, Izbégen szerb és tót is) gyermek tanult meg magyarul beszélni. A nőegyesület Váczott 1868 óta tart kisdedóvót. Ilyen kisdedóvó van 1862 óta Kiskunhalason is.
Menedékházak: Alsónémedi, Apostag, Bogyiszló, Budajenő, Dusnok községiek, Gyömrő, Kalocsa (egyleti), Kiskunmajsa és Soltvadkert (magán), Nagytarcsa, Ordas, Tahitótfalu, Tass, Üllő és Uszód.
A kecskeméti ref. egyház 1807. évi jegyzőkönyve az új városban "magában támadt kisdediskolákról" beszél. 1862-ben nyílt meg egy állandó kisdedóvóintézet; az óvó illetménye lakáson kívűl 120 frt, s a gyermekektől havi 30 kr. Ez óvóda mint róm. kath. jellegű szünik meg 1865-ben. A város az első óvódát 1869-ben állította föl. Itt jelenleg négy kisdedóvó van. Nagykőrösön a ref. egyház 2081840-41-ben állított kisdedóvódát, mely 1858-59-ig működött. 1871-ben az itteni nőegyesület szervezett kisdedóvó-intézetet (ekkor még csak menedékhely, 1876-ban rendes óvoda), 1875-ben pedig a város egy másikat. Most itt négy községi óvoda s egy menedékház van. Kalocsán az iskolanénék vezetése mellett 1868 május 1-én nyílt meg az óvoda. Monoron 1878-ban magánjellegű kisdedóvó-intézet keletkezik. Kunszentmiklóson 1880-ban a nőegylet alapít óvodát, mely 1889-ben községivé lett. Kiskunfélegyházán 1882-ben nyílik meg az I. sz., mint egyesületi, most községi. (Itt most négy van.) Gödöllőn szintén 1882-ben keletkezik egy magánóvoda. Váczott 1888-ban Schuszter Konstantin építtett óvodát (a felsővárosban), a melylyel kapcsolatos egy árvaház (tizenkét gyermek számára); az alsóvárosi 1892-ben nyílt meg. A törökbálinti róm. kath. óvodát 1890-ben Zimándy Ignácz plébános, a szentendreit ugyanekkor Simor herczegprimás alapította. Erzsébetfalván 1891-ben magánjelleggel nyilik meg az első óvoda. Fóton ugyanekkor gróf Károlyi Sándor s neje alapítanak óvodát is a Szent Vinczéről nevezett irgalmas testvérek házában. Alsónémedi és Örkény község 1892-ben nyári menedékházat állít. Abony, Dunapataj, Fülöpszállás, Solt ugyanekkor, Irsa község 1893-ban szervez óvodát. Erzsébetfalván 1895-ben nyílik meg az első magán jellegű óvoda, a mikor Gyömrőn is keletkezik óvoda községi jelleggel. Dunavecsén, Nagykátán 1896-ban keletkeznek megyei óvodák, Irsán ugyanekkor községi épül. A többi kisdedóvó-intézetek újabb eredetűek.
Áll. elemi iskolák.
1883-4-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében volt áll. el. iskola: Domonyvölgyön 1 tantermü, 42; Erzsébet-Kossuthfalván 1 tantermü fiú és 1 tantermü leány, 197; Felsődabas 1 tantermü fiú és 1 tantermű leány, 116; Dunaharaszti 2 tantermü leány, 106; Pesthidegkút 1 tantermű fiú- és 1 tantermű leány, 161; Kiskunfélegyháza 1 tantermű, 50; Kispest 1 fiú- és 3 leány, 357; Kistétény 1 tantermű 91, Budafok 4 tantermű leány, 275; Pestszentlőrincz p. 1 tantermű, 40; Taksony 2 tantermű leány, 112; Ujpest 31 tantermű, 3 fiú és 3 leány, 1948; Vörösvár 2 tantermű leány, 150 tanulóval. Az 1909-10. tanévben az áll. el. isk. tanterme: 484, a tanitók, tanitónők száma: 497. Az áll. el. iskolákba összesen 34.316 tanuló járt, (fiú 17.173, leány 17.643). Ez a szám anyanyelvre nézve ekként oszlik meg: magyar 22.522, német 10.402, tót 1230, szerb 266, horvát 8, ruthén 3, egyéb 45; vallásra nézve pedig ekként: róm. kath. 26.513, gör. kath. 74, gör. kel. 14, ág. h. ev. 1053, ref. 4175, unit. 3, baptista 41, izr. 2442, egyéb 1. Ebből a számból esik a mindennapi iskolára 30,791, az ismétlőre 3525. Ez utóbbi számból a gazd. ism. iskolára 1360.
A legnépesebb állami elemi iskola az újpesti, a mely 1880 óta, a mikor a 13 tantermű községi iskolát államosították, oly rohamosan fejlődött, hogy itt ma már 98 tanerő (46 férfi, 52 nő) működik. Növendékeinek száma 5482. Az iskolák 12 körzetre oszlanak. Az Attila-utczában, Erzsébet-utczában, Ferencz József-téren, Lőrincz- és Toldi-utczában 16 tantermű épületek vannak, a melyek az 1900-1902. években épültek. A Tavasz-utczában épen most van építés alatt egy újabb 18 tantermű égület, az Árpád-úti és a Virág-utczai bérhelyiségekben elhelyezett iskolák számára. Az iskolatanács 1869-iki jegyzőkönyvben szerepel, hogy Ujpest községe a felekezeti iskolák helyébe közös elemi népiskola felállítását határozta el, két osztálylyal. Biztosította már a tanítói javadalmat is. A választás vezetésére báró Podmaniczky Ármin tanácstagot küldték ki.
Erzsébetfalván 1880-ban nyílt meg az állami elemi iskola 2 tanerővel, itt 1874-ben egy tanerős magán-, 1878-ban egy tanerős községi iskola volt. Jelenlegi tanerőinek száma: 56 (20 férfi és 36 nő.) Az iskolák 6 körzetre oszlanak. Az Erzsébet-utcai iskola 1900-ban, a Gyár- és Kálmán-utczai pedig 1903-ban épűlt. 1885-ben 5, 1900-ban 32, 1905-ben 45 tanerő működik. 1907-ben a Rózsa-utczán új körzet alakult.
A kispesti állami elemi iskolát 1879-ben szervezték. Az iskolák a belső területen ma már 6 körzetre oszlanak, nem számítva bele a különvált pestszentlőrinczit; a tanerők száma 56 (22 férfi és 34 nő). 1907-ben az Erzsébet-, 1909-ben a Rendesy-telepen nyíltak meg új iskolák. Itt az iskolák nagyobbrészt bérházban vannak. A Petőfi-utczában van egy 16 tantermű modern épület, (1902-ben épült), új építkezések folyamatban. Az Erzsébet-telepen két tantermű angol minta iskola-épület állíttatott fel 1909-ben. Kispestre nézve az iskolatanács jegyzőkönyvei szerint Dallos Gyula másodtanfelügyelő azt mondja az 1872 június 12-iki tanácsülésen, hogy "új községi elemi iskola felállítását jelentették be Kispestről, hol eddig semminemű iskola nincs."
Budafokon 1882-ben szervezték az állami iskolát, 1902-ben a róm. kath. fiúiskolát is államosították, még 1907-ben Kelenvölgyön nyílt meg egytantermű állami iskola. A tanerők száma 21, (8 férfi, 13 nő). Kelenvölgyön két tantermű angol minta-iskolát állítottak föl 1909-ben.

A dunavecsei m. kir. áll. iskola.

A pomázi m. kir. áll. iskola.

A pestszentlőrinczi m. kir. áll. iskola.



Az erzsébetfalvi m. kir. áll. iskolák.
211Soroksáron 1885-ben nyílt meg egy két-tantermű állami elemi leányiskola. Ezt az iskolát 1897-ben és azután 1907-ben fejlesztették. Az iskolák 3 körzetre oszlanak. A tanítók száma 21 (8 férfi és 13 nő). Egy középponti 7 tantermű iskola építése, továbbá a Soroksár községhez tartozó Péteri pusztán, a hol 1907-ben épült iskola, még két új épület emelése most van folyamatban.
A monori iskolákat 1885-ben szervezték. Itt ma 7 férfi és 10 nő működik.
A legtöbb állami elemi iskola a pomázi járásban van. Az itteni állami elemi iskolák között a legmagyarabb a pilisvörösvári, a melyet 1883-ban szerveztek s 1904-ben fejlesztettek, 10 tantermű. A pomázit 1901-ben szervezték; 8 tanerős; a dunabogdányit, mely 7 tanerős, 1902-ben, a solymárit 1902-ben, a békásmegyerit és a hozzátartozó csillaghegyit 1901-ben szervezték. Az előbbi 7, az utóbbi 5, illetőleg 1 tantermű. Budakalászon 1902-ben nyílt meg az állami iskola, 5 tanerős. Négy-négy tanerősek: a nagykovácsi (szervezési ideje 1885), pesthidegkúti (1880), piliscsabai (1902), pilisszentiváni (1894). Három tanerősek a csobánkai (1901), pilisborosjenői (1909), pilisszántói (1885), pilisszentkereszti (1902). Pilisszentlászlón 2 tanerős iskolát 1904-ben, Leányfalván egy tanterműt 1907-ben szerveztek. - Az alsódabasi járásban Örkényen s a hozzátartozó Csurgay-majorban 1886-ban, illetőleg 1891-ben szerveztek állami elemi iskolát, a mely 8, illetőleg 1 tantermű. Felsődabason két tanerős iskolát 1881-ben, Alsódabason egy tanterműt 1907-ben szerveztek. - A biai járásban a már említett budafoki iskolán kívül még a következő községekben szerveztek állami elemi iskolákat: Budakeszin 1902-ben (5 tantermű), Nagytétényben 1884-ben (4), Törökbálinton 1885-ben (4), Albertfalván 1885-ben (2) és Kistétényben 1882-ben (2). - A dunavecsei járásban Dunavecsén 1905-ben (10), Szalkszentmártonban 1904-ben (6) és Tasson 1904-ben (4). - A gödöllői járásban Rákosszentmihályon 1884-ben (10), Rákosligeten 1900-ban (7), Isaszegen 1905-ben (7), a Czinkotához tartozó Mátyásföldön 1903-ban (2) és Ehmann-telepen 1898-ban (4). - A monori járásban a már említett kispesti és monori iskolákon kivül Vecsésen 1905-ben és a hozzátartozó telepen 1899-ben (12, illetőleg 2 tantermű), Czeglédberczelen 1895-ben (7), Nyáregyházán 1885-ben (3). - A nagykátai járásban Tápióbicskén 1901-ben (7 tantermű). - A ráczkevei járásban a már említett erzsébetfalvi és soroksári iskolákon kivül: Csepelen 1884-ben (9), Tökölön 1889-ben (6), Dunaharasztin 1883-ban (4) és a hozzátartozó Rákóczi-ligeten 1909-ben (1), Taksonyban 1883-ban (3), Áporkán 1905-ben (2), Majosházán 1896-ban (2), Szigetújfalun 1885-ben (2), Szigetcsépen 1884-ben (1) és Szigetszentmártonban 1885-ben (1 tantermű). - A váczi járásban Galgagyörkön 1894-ben (2) és Sződrákoson 1904-ben (1). - A Szentendréhez tartozó Izbégen 1902-ben (2 tantermű).
Tanítói értekezletek.
Ujpesten, Kispesten, Erzsébetfalván, Budafokon, Soroksáron és Monoron, mint a mely helyeken az állami elemi iskolák körzetekre oszlanak, az iskolák tanítói, óvónői közös (együttes) értekezleteket is tartanak. Ez értekezleteknek az a czélja, hogy a szétszórt körzetek munkája bizonyos egyöntetűséget nyerjen. Szeptemberben a tanév-megnyitó intézkedéseket beszélik meg. Novemberben a tanulmányi eredményeket egyeztetik és a szegény gyermekek segítésének módozatait állapítják meg; januárban és márcziusban az iskolák tanulmányi állapotát beszélik meg. Májusban a tankönyvek, tanszerek jegyzékét állapítják meg és megvitatják a tantervben mutatkozó szükséges változásokat is. Júniusban a tanév eredményeit összegezik és azután a következő évi együttműködés tervezetét készítik elő. A közös értekezletek tisztikarát alkotja: az elnök és társelnök, az igazgatói kar és a két jegyző. A közös értékezletek elnökét és társelnökét az igazgatók közül titkos szavazás mellett választja az együttes tanítótestület, az illetőket állásaikban a kir. tanfelügyelő erősíti meg. A két jegyzőt a tantestületből kijelölt egy-egy tagból az együttes értekezlet választja. A tisztikar megbízatása 3 évre terjed. A határozatokat a tanfelügyelő hagyja jóvá.
A kirendeltséghez tartozó áll. el. iskolák.
A kecskeméti kirendeltség területén a fülöpszállási központi fiú és leány 3-3 tantermű, továbbá a hozzátartozó Balázsi, a Fülöpkerekegyháza p. I. és II. sz. és Kurjantó pusztán egy-egy tantermű vegyes iskolákat 1900-ban; Jászszentlászlón 3 és a hozzátartozó Lantos és Felső tanyákon egy-egy tantermű vegyest 1907-ben; Kecskeméten 4 tantermű leány 1904-ben; Kiskunhalason a központban 7 tantermű fiú és 7 tantermű leány, a Szabadságtéren, Vörösmarty-utcza és Zerge-utczában és a városhoz tartozó Balota, Bodoglár, Füzes és Tajó pusztákon egy-egy tantermű vegyes iskolát 1907-ben; Kunszentmiklóson 212a belterületen 4 tantermű fiú és 4 tantermű leány és a városhoz tartozó Kunkerekegyháza pusztán 1 tantermű vegyes iskolát 1907-ben és Szank, Alsómóriczgát, Felsőmóriczgát pusztákon 1901 és 1902-ben, az izsáki, félegyházi és tázlári úton 1900-ban és 1901-ben egy-egy tantermű vegyes iskolákat szerveztek. Kiskőrösön a belső területen 2 tanteremmel, a Czebe-pusztán és Feketehalmon egy-egy tanteremmel szerveztek az 1909-10. tanévben állami elemi iskolát.
Az áll. népoktatás hatása.
Halász Ferencz: Állami népoktatás czímű munkájában az állami népoktatás hatásáról Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyére vonatkozólag azt írja 1902-ben, hogy ezek külső és belső életének színvonala, viszonyítva a más jellegű iskolákéhoz, határozottan kedvező, mind a növendékek általános tudása, mind a rendes iskoláztatás tekintetében is.21 Rámutat a nemzetiségi helyeken működő állami iskolákra, mint a melyek hatása a magyarságra nyilvánvaló.22 A székesfőváros környékén levő idegenajkú lakosság nehezen magyarosodik, az állami iskolák hatása azonban mind erősebb lesz. Azokban a községekben, a melyekben az állami népiskolák hosszabb idő óta vannak működésben, igen örvendetes képet találunk.23 A székesfőváros közvetetlen közelében levő ama községekben, a hol a magyar nemzeti népoktatás nem vert még gyökeret, elsőrangú kultúrpolitikai feladat, hogy a népoktatás ügye rendeztessék. Ma már nagyrészben segítve van e bajon, azonban még ma is sok a megoldásra váró feladat.24 A nagyobb építkezések közül az újpesti, kispesti és erzsébetfalvi iskolákat emeli ki Halász. Az előbbi kettő 16, az erzsébetfalvi 12 tantermes épület. Az újpesti és kispesti épületek költsége 124.490, illetőleg 127.187 K, az erzsébetfalvaié 77.000.25 Ujpesten egyébiránt az 1901. évben négy új állami iskola épült, közel 490.000 korona költséggel.26
Közs. el. iskolák.
Községi elemi iskolák: Kecskemét (73), Rákospalota (14), Ujkécske (13), Lajosmizse, Nagykőrös (12), Czegléd (9), Ráczkeve (6), Dány, Pusztavacs (5), Solt (4), Orgovány, Szabadszállás, Pánd, Váczszentlászló (3), Alberti, Gödöllő, Izsák, Koháryszentlőrincz, Peszéradacs, Soltvadkert, Nagykáta, Szigetbecse, Tápiószentgyörgye (2), Tápiószele, Tószeg, Törtel, Ujszász, Budakeszi, Dab, Dömsőd, Pereg, Szalkszentmárton, Verseg, Taksony, Sződ, Kisnémedi, Nyáregyháza, Bócsa, Ókécske, Pálmonostora (1).
Szász Károly az iskolatanács 1872 márczius 20-iki ülésén beterjesztette a tankerületben levő összes községi iskolák kimutatását, mely szerint elemi iskolák voltak Óbudán 12 tanteremben 12 tanítóval; Ujpesten 4 tanteremben 4 tanítóval; Miskén 3 tanteremben, 3 tanítóval; Szalkszentmártonban 4 tanteremben 4 tanítóval; Nagykátán 3 tanteremben, 3 rendes és 1 segédtanítóval; Ujkécskén 3 tanteremben 3 tanítóval; Szadán 2 tanteremben 2 tanítóval; Felsődabason 1 tanteremben 1 tanítóval; Gyömrőn 2 tanteremben 2 tanítóval; Tetétlen-pusztán 1 tanteremben 1 tanítóval. Már kinyert államsegélylyel biztosítva van két pusztai iskolának a felállítása, ú. m. Kistétényben és Nyáregyházán 1-1 tanteremben 1-1 tanítóval. Mivel a kormány a feltételeket helyben hagyta s az államsegély ügyét már tárgyalás alá vette, felekezeti iskolának községivé való átalakulása a megvalósulás stádiumába jutott Dunavecsén, hol 6 tanteremben 6 tanító lesz. S így a községi jellegű intézetek létszáma 52 tanteremben ugyanannyi tanító lesz; vagyis jelenleg már 44 tanteremben 44 tanítót mutat föl. Ekkor az alábbi községekben történt gyarapodást a községi elemi iskoláknál: Gyömrőn az előbb egy osztályú felekezeti iskola községivé válván, a közbirtokosság iskolául és tanítólakul alkalmas épülettel ajándékozta meg, melyben a második osztályt a szükséges átalakítások után felállították s a második rendes tanítói állomást szervezték. Miskén a község csekély összeggel gyarapította az iskola-alapot. Szadán az iskolaépítés befejeztetvén, az előbbi felekezeti egy osztály helyett két osztály áll, két rendes tanítóval; az építkezés az előirányzatnál (melyhez az állam 2000 forinttal járult) 1500 forinttal többe került és e jelentékeny összeget gróf Pejacsevich János fedezte, a ki a volt tanítónak élethosszig 300 forint évi nyugdíjt biztosított s még az iskolának taneszközökkel való felszerelésére is 100 forintot ajándékozott. Szalkszentmártonban a községi iskola két szűk és rozzant tanterem helyett két díszes és czélszerű 213osztálylyal hirdeti e szegény, de lelkes község becsvágyát melyet törekvésében 2300 forintnyi államsegélylyel a kormány is támogatott, végre Tetétlenen gróf Teleki Sándor majorjában s az ő költségén jól ellátott pusztai iskolát állítottak.
A legtöbb községi iskola, mint láttuk, Kecskeméten van. A ref. híveknek itt már 1567-ben volt iskolájuk, a melyből a kollégium fejlődött ki. A város 1599-ben fogadott mindkét felekezetnek (kath. és ref.) iskolamestert. Az addig felekezeti iskolákat 1877-ben tették községiekké, a mikor a város belső területén 34, a pusztákon 11 tanító volt, jelenleg a városban 48, a pusztákon 30. A pusztai iskolák közül tíz 1885-ben keletkezett. Mostani épületei 1881, 1888 és 1892/1893, 1904 és 1906-ból valók. Az iskolai zászlóaljak intézménye 1903-ban innen indult ki. Elemi iskolába járt 1878-ban 2760 gyermek, jelenleg 6025.
Róm. kath. el. iskolák.
A váczi püspök hatósága alá tartoznak a következő helyeken levő iskolák: Abony (14), Alberti (1), Alsódabas (2), Alsónémedi (3), Apostag (1), Aszód (2), Bag (4), Boldog (4), Bugyi (2), Czegléd (19), Czinkota (2), Domony (1), Csömör (3), Dunaharaszti (2), Ecsed (2), Farmos (2), Fót (4), Galgahéviz (3), Galgamácsa (3), Gomba (1), Gödöllő (5), Máriabesnyő (2), Gyón (2), Gyömrő (7), Hévizgyörk (2), Irsa (2), Jászkarajenő (8), Kakucs (4) egy iskola Csikóspusztán, Kartal (2), Kéve (1), Kerepes (3), Kiskunfélegyháza (45), Kistarcsa (2), Kocsér (7, egy-egy iskola a Kálmán tanyán, Árpádúti, Takács és Faluhegyi tanyákon.) Kóka (8 és 1 uradalmi), Maglód (1), Mende (2), Mogyoród (3), Monor (3 és a Brenda-majorban egy), Nagykáta (8), Nagykőrös (5), Ócsa (3), Őrszentmiklós (1), Pereg (3), Péczel (3), Pilis (1), Püspökhatvan (3), Püspökszilágy (2), Rákoscsaba (4), Rákoskeresztúr (3), Rákospalota (9), Sári (4), Soroksár (4), Szada (1), Szentlőrinczkáta (2), Szentmártonkáta (2), Sződ (4), Taksony (1), Tápiógyörgye (4), Tápióság (2), Tápiósáp (3), Tápiószecső (5), Tápiósüly (5), Tápiószele (4 és a Halász-pusztán egy iskola), Tápiószentmárton (4), Tass (1), Tatárszentgyörgy (2), Tóalmás (5), Tószeg (4), Törtel (4), Tura (7), Ujhartyán (3), Újszász (7 és a Göböly-járási pusztán 1 uradalmi), Úri (5), Üllő (7), Vácz (20), Váczbattyán, (1), Váczduka (2), Váczhartyán (1), Váczkisújfalu (1), Váczrátót (2), Váczszentlászló (4), Valkó (4), Vecsés (4), Veresegyháza (2), Verseg (2), Zagyvarékás (8) és Zsámbok (4), Alpár (5), Izsák (4), Kerekegyháza, (5), Kiskunhalas (4), Kiskunmajsa (18), Kunszentmiklós (4), Kispáhi (1), Pálmonostora (2), Pétermonostora (1), Szabadszállás (1), Szank (1), Tiszaújfalu (2) és Újkécske (2).
A székesfehérvári püspökség területén: Bia (3), Budakeszi (3), Csepel (3), Nagytétény (3), Páty (2), Perbál (3), Pilisborosjenő (2), Piliscsaba (2), Pilisszántó (1), Ráczkeve (5), Szigetcsép (1), Szigetmonostor (1), Szigetszentmárton (1), Szigetújfalu (2), Tahitótfalu (1), Tinnye (1), Torbágy (3), Törökbálint (4), Üröm (3) és Zsámbék (8).
Az esztergomi érsekség területén: Budajenő (3), Budaőrs (12), Kisoroszi (1), Szentendre (8), Telki (1) és Visegrád (4).
A kalocsai érsekség területén: Dunapataj (2), Harta Érsekharta-Szentkirály (1), Akasztó (5 tantermű), Bajaszentistván (4), Bátya (5), Bócsa, (1), Bogyiszló (1), Császártöltés (4), Dunaszentbenedek (1), Dusnok (5), Érsekcsanád (1), Fajsz (5), Foktő (3), Géderlak (3), Hajós (8), Homokmégy (9), Kalocsa belvárosi (5 fiú), eperföldi (5 vegyes), újvárosi (1), Vörösszállás (1 vegyes), iskolanénék vezetése alatt (5 leány), Keczel (9), Kiskőrös (2), Kecskemét (1), Miske (4), Nemesnádudvar (4), Páhi (5), Prónayfalva (1), Soltvadkert (3), Sükösd (5), Szakmár (8), Szeremle (1) és Uszód (1).
Az egyes róm. kath. elemi iskolák története a következő:
Abony. A hitközség az 1700-as évek végén épített két tantermet, egy kántortanítói lakással. 1908-ban négy tantermes új épületet emeltek.
Akasztón. 1738-ban jegyzőkántortanító van, a kinek fizetése: 25 frt s 25 pozs. mérő búza. 1762-ben Szánovszky György, 1780-ban Méreg János a kántortanító. 1802-ben a község új iskolaépületet emel.
Alberti. Az iskolát gróf Szápáry István, pestm. főispán alapította 1888-ban. Az irsairól 1745-ből ezek olvashatók a História domus cz., az egyház levéltárában levő írott könyvben: "A kántortanítói lakásban levő iskolában a kántor köteles a fiatalságot tanítani."
Apostag. 1841-ben szervezték, a mikor tanítója Urhegyi József.
Aszód. Az 1700-as években szervezték.
Bag. 1768-ban a tanítónak és az ifjúságnak egy-egy szobát engedtek át, melyeket a communitas épített. 1838-ban Mondok István volt a tanító. A tanulók száma ekkor 100 fiú és leány.
Bátya plebániáját (a legrégibb az egyházmegyében) 1698-ban szervezték. 1762-ben Novák József, a ki theologiát végzett, a jegyző-kántortanító; fizetése: 37 frt, 29 pesti m. búza s egyéb terményekből állt. 1852-ben épült egy kártortanítói lakás s két tanteremből álló iskolaépület.
Bia. 1840-ben szervezték.
Boldog. Az első biztos adat 1673-ból való, a mikor a községben plebánia volt. Az 1838. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv azt rendeli, hogy a kántortanító köteles egy segédet tartani. A mostani iskola és kántori lak 1870-ben és 71-ben épült.
Budajenő. Alapította a bécsi skót szentbenedekrendi apátság 1703-ban. A tannyelv 1899 előtt német volt.
Budakeszi. A leányiskolát a község építette 1899-ben.
Császártöltés. Első tanítója 1762-ben Schille Ádám, a kinek - egyben sekrestyési hivatala után is - 10 pozs. m. búzája volt, ezenkívül minden gyermek egy garassal adózott.
Czegléd. 1743 körül a reformáczió után vert gyökeret itt újra a kath. vallás, midőn a Clarissa-apáczák kath. jobbágyokat telepítettek le. 1746-tól, a mikor a váczi püspök Botka Istvánt nevezte ki plébánosnak, a kántor a fiú- és leánygyermekeket együtt oktatta. A tanítás anyaga: írás, olvasás, számolás és a bibliai történet elemei. 1774-ben a fiúkat és leányokat külön oktatják. 1777-ben nemzeti iskola nevet nyert, a mikor a fiúk részére 3 osztályt szerveztek, mindegyik osztályt külön tanitóval, a leányoknak egy tantermük volt. A jelenlegi épületet a hitközség 1895-ben vásárolta és alakittatta át. A külvárosi iskolák közül a legrégibb a II. ker. iskola, a melyet 1865-ben alakitottak át. 214A vallásalapítvány négy tanító fizetéséhez járul hozzá, még pedig hároméhoz egyenként 1666 K 90 fillérrel, egynek a fizetéséhez pedig 1200 K.-val. 1778-ból 3 tanító neve ismeretes Déts György, Kraupner András és Henpi István. A rendszeres iskoláztatás akkor vette kezdetét, a mikor nemzeti iskolává lett. Az első ilyen iskola befogadására szolgáló épületet a jelenlegi parochia mellett a Clarissák építették 1776-ban. Az iskola megnyitása 1778-ban történt. 1805-ben kir. nemzeti főiskola czímet nyer, 1828-ban a leányiskolát külön épületbe helyezik át. 1845-ben czíme: Kir. nemzeti főelemi tanoda. Erről azonban már másutt van szó. Egy 1832-ből fennmaradt tanterv szerint a tantárgyak és órák száma a 3. osztályban a következő: vallás és erkölcstan 2 1/2 óra, evangélium magyarázata 1/2 óra, biblia 1/2 óra, magyar helyesírás 1 óra, latin nyelvtan 12 1/2 óra, magyar olvasás 1 óra, német olvasás 1 óra, magyar és német írás 1-1 óra, írásjavítás 1 óra, számtan 2 óra, diktandó írás a grammatikai órákon mindennap, összesen 24 óra. A fősúly a latin nyelvre volt fektetve, már az I. osztálytól kezdve. Az iskolai év rendesen október elején kezdődött és két félévre oszlott s mindkét félévben vizsgákat tartottak.
Dunaharaszti. A canonica visitatio 1702-ben tesz említést iskolamesterről.
Dunapatajon 1738-ban van szó iskola építéséről. 1762-ben Király István a tanítója, a ki syntaxist végzett; fizetése csekély terménybeli járandóság. A mostani épület 1886-ból való.
Dusnokon az iskolák nyomára 1762-ben találunk, a mikor Mandich Mátyás jegyző-kántortanítójáról van szó. 1869-ben három tanítói állást szerveznek. Két tanterem 1857-ben épült.
Fajsz. 1739-ben a jegyző-kántortanítóról van szó. 1762-ben Kovács Ferenc végzett theologus nevével találkozunk itt. 1770-ben róm. kath. tanítójának a következő illetményei voltak: 30 frt készpénz; 45 pozsonyi mérő búza (22 frt 50 dinár értékben), 15 öl tűzifa (7 frt 50 dínár), 25 font zsír (2 frt 50 dínár); egy prémes bekecs (6 frt); egy hordó bor (2 frt); 50 font só (1 frt 77 2/4 d.); 10 meszely vaj (3 frt); 4 kocsi széna (4 frt); egy kalap (1 frt 50 d.); egy pár új csizma és egy talpalás (4 frt): nyolcz házasság után (á 25 d.); 4 frt; nyolcz avatásért (introductio) 40 d.; nyolcz hirdetési czédula után 46 1/2 d.; ötvenkét keresztelés után 8 frt 55 dinár; 13 nagyobb temetés után 3 frt 25 d.; 18 kisebb temetés után 2 frt 10 d.; ostyapénz 1 frt 10 d.; koledából, abból a gyűjtésből t. i., a mi a házaknak évenként egyszer szokásban volt beszentelése alkalmából került, 60 d.; temetéskor bucsúztató énekért 2 frt 25 d.; éjféli virrasztásért holtak mellett 3 frt 50 dinár. Összesen 110 frt 18 dinár évi jövedelem.27 1868-ben az iskola községivé, de két év mulva újból felekezetivé lett.
Farmos. 1798-ban építették a hívek.
Foktő. Az első r. kath. tanító 1762-ben jött a községbe, mikor önálló plebániát nyer. A jelenlegi épületeket Haynald alapítványából 1894-ben emelték.
Fót. 1845-ben, a mikor a fóti leányegyház a mogyoródi anyaegyháztól elvált, már volt egy osztályú elemi iskolája.
Galgahéviz. Az 1779-iki canonica visitatio említést tesz egy iskoláról, de az, hogy mikor és ki építette, meg nem állapítható.
Galgamácsa. 1775-ben alapította Grassalkovich herczeg.
Gomba. 1871-ben építette a hitközség.
Gyón. 1868-ban nyílt meg, épült Peitler Antal váczi püspök adományából, a vallás-alap hozzájárulásával. 1868-ban Szalabéry Horváth Imre volt a tanítója.
Hajóson 1738-ban a tanító a jegyzői teendőket is végezte. Utódja - a ki egyébiránt már nem végzett jegyzői teendőket - a harangozónak tartozott segédkezni, különösen akkor, midőn ez a felhők ellen harangozott. 1842-ben Klobusiczky Péter kalocsai érsek új iskolaépületet emeltet.
Hévizgyörk. A régi iskola 1838 előtt, az új 1907-ben épült.
Homokmégy. Az iskolák a szakmáriakéhoz hasonló módon keletkeztek, míg aztán 1856 táján Kalocsa város kezelésébe kerültek.
Jászkarajenő. 1867-ben keletkezett.
Kakucs. 1784-ben Kakucs község építette Grassalkovich herczeg támogatásával. A mostani épületek 1882-ből és 1907-ből valók.
Kalocsa. Az első meglevő s 1738-ról szóló can. visit. szerint a kántortanítónak 10 Rh. frt a fizetése s a stola, a ki egy segédet is tartott. 1761-ben Kovács Ferencz a város iskolamestere s orgonása. 1789-ben három tanítóval bíró elemi iskolát szerveztek, a melyben a latin s német nyelv, mint rendes tantárgy szerepelnek. 1829-ben az érsek támogatása mellett a város emeletes új iskolaépületet építtet, a mely helyett 1828-29-ben Haynald építtet másikat 1880-ban a balvárosi elemi kolisai leányok tanítását a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék vették át.
Keczel. 1738-ban van szó jegyző-tanítójáról. A mostani épületek 1895-ből valók.
Kerepes. 1860 előtt keletkezett, 1903-ban épült a 3. tanterem.
Kiskőrös. Első tanítója Stolár György, 1793-ban Kelemen Gábor, a ki azonban harangozó s csizmadiamester is volt egyben, mert tanítói fizetéséből nem tudott megélni.
Kiskunfélegyháza. A város első lakossága 1743-ban kezdett telepedni. Iskolát 1768-ban állítottak Erdélyi Józsefnek, a város harmadik plébánosának buzgólkodására. Az iskola első tanítója Béres József segédlelkész. 1805-ben Már András kiskunkerületi kapitány kérelmére Bodonyi Sándor püspöki vikárius megengedte, hogy a török dúlás óta romokban heverő ferenczszállási pusztatemplom köveit s még fennálló falait fölhasználhassák a kath. népiskola új épületéhez, mely ma is fennáll a templom mellett. Új iskolák özv. Kalmár Józsefné nagy alapítványaiból fognak épülni. 1855-ben, a mikor még ötosztályú volt az iskola, 445 volt a növendékek száma. 1909-10-ben 40 tanteremben 2809. Az utólsó negyedszázad alatt az iskolák száma a város belső területén megháromszorozódott, kün a tanyákon 13 iskola keletkezett és 15 új tanyai iskola felállítása most folyik.
Kistarcsa. 1868 előtt már fönnállott.
Kocsér. 1857-ben Jászapáti város, mint az akkori puszta tulajdonosa, építette az iskolát. 1886-ban a róm. kath. egyház építette a belső iskolát két tanteremmel. 1887-ben már négy iskola volt. 1909-ben új modern épületet rendeltek.
215Kóka. A XVIII. században a községházában volt egy tanterem az összes tanulók számára. 1857-ben, mikor a kegyúri jogot gróf Károlyi István vette át, épült a mostani épület. 1909-től a Szentkeresztről nevezett apáczák is tanítanak. Gróf Pálffy Pálné pusztai iskolát tart fönn.
Mende. 1818-ban szervezték.
Miskén a tanítóról (egyben jegyző) 1728-ban esik szó. 1858-ban Pásztory András 53 évi szolgálat után vonul nyugalomba. 1893-ban emeltek új épületet.
Monor. 1776-ban keletkezett.
Nagyhartán 1877-ben szervez az érseki uradalom tanítói állást.
Nagykáta. 1856-ig egy tantermű, 1856-tól két tantermű az iskola; 1869-1878-ig községi, azóta megint felekezeti jellegű. 1886-ban és 1902-ben épültek új iskolák. A legelső önálló tanító Samu János. A legelső iskolát (nemzeti iskola) voltakép 1790-ben vagy 1792-ben állították föl. A vármegye sürgette 1789-ben az iskola felállítását. A gróf Keglevich család építési anyagot adott, az építést pedig a község teljesítette.
Nagykőrös. 1781-ben Mária Terézia királyné 8000 váltóforintot utalt ki a templom és iskolára. A kántori laknál 1884-ben épült az új iskola. 1897-ben épült 4 tanterem és egy tanítói lakás, melyek építésére Schuster Konstantin püspök közel 33 ezer koronát adott. Tanítói 1829 és 1859 között Mészáros Mihály, Horti Kovács István, Milecz Lőrincz. Tanulóinak száma, 1845-ben 75, most 360.
Nagytétény. A fiúiskola 1773-ban, a leányiskola 1884-ben keletkezett.
Nemesnádudvar. 1738-ban az iskolába járó gyermekek havonként 3 krt fizettek a tanítónak és az iskola fűtésére egy darab fát vittek. 1784-ben iskolát és tanítói lakást építenek téglából. 1843-ban az érsek építtet új iskolát.
Páty. 1845-ben a Telki apátság majorjában van két szoba, egyik a tanulók, másik a tanító részére. A hatvanas években kapott az iskola külön épületet és 1880 körül, a mikor az apátsági birtok a közalapítvány birtokába ment át, épült 2 tantermes és 3 szobás tanítólakásból álló épület. 1845-ben Scholtz Károly volt a tanító.
Perbál. 1794-ben keletkezett.
Pereg. Az első tanterem 1738 körül, a második 1873-ban és a harmadik 1891-ben épült. A tannyelv 1873 előtt részben tót.
Pilis. 1882-ben Liebner József nagybirtokos építtette az iskolát, a melyet 1908-ban 2000 korona költséggel újjáalakított.
Pilisborosjenő. 1700 körül keletkezett. Mostani épülete 1846-ból való.
Piliscsaba. 1711-ben a canonioa visitatió alkalmával már szó van kántortanítóról. Mostani épületei 1779 körül épültek.
Pilisszántó. 1779-ben épült a kir. kincstár költségén, a mely ez időben kegyúr.
Prónayfalván (Tázlár) 1890-ben a Beniczky-féle kastélyt vásárolják meg iskolai czélra.
Püspökhatvan. 1808-ban építette Kármánházi László váczi püspök, bővítették 1886-ban.
Ráczkeve. 1850-ben két tanterme és két tanítója volt, 1860-ban állították a 3-ikat. Mostani épülete 1896-ból való.
Rákoscsaba. 1775-ben már fönnállt. Alapítója báró Laffert Antal. Mostani épületei 1859-1896-1898 és 1907-ből valók. Az iskola tannyelve régebben német volt.
Rákoskeresztúr. Épült 1850 körül, bővítve 1904-ben.
Sári. 1841-ben keletkezett.
Solt. 1868-ban gróf Vécsey Karolina alapította.
Soltvadkert első kántortanítója 1769-ben Molnár Ignácz.
Soroksár. 1763-ban épült herczeg Grassalkovich Antal bőkezűségéből. Átalakítása 1848-ban történt. A letelepített frankok és würtembergiek már 1840-ben tanúságot tettek Pest vármegye kiküldöttei előtt a magyar nyelvben való előhaladásukról.
Sükösd. A tanító fizetése, a ki egyben jegyző is, 1745-ben 30 frt és 24 pesti mérő búza. Jánosy Pálnak 1794-ben már nincs más kötelessége, mint a tanítás.
Szakmáron a szállások keletkezésekor az egyes nagyobb szálláscsoportokon állítottak a lakosok iskolákat. A tanítók élelmezéséről a gazdák, illetőleg szülők gondoskodtak, a tanulók után egy-egy garast kaptak, innen a garasos tanítók elnevezés. 1856-ban vette kezébe Kalocsa városa a szállási iskolák ügyének kulcsát.
Szentendre. 1723-ban alapította a gróf Zichy-család, mint kegyúr. Mostani épületét 1779-ben emeltette a Zichy család. Tannyelve német, magyar-tót és illir volt. 1777-ig az iskola ügye kizárólag az egyházi joghatóság alá tartozott. A Ratio Educationis után a kir. kamrai uradalom, a visitatió szerint nagy költséggel új épületet emel számára, egyik tanítójának fizetéséhez 80 frttal járul. 1890-ben Simor János esztergomi érsek, 1898-ban Vaszary Kolozs herczegprimás nagyobb összegeket áldozott iskolai czélra.
Szentlőrinczkáta. 1727-ben a birtokosság állított iskolát, a jelenlegi 1859-ben épült.
Szentmártonkáta. 1805-ben már megvolt az iskola, mostani épülete 1902-ből való.
Szigetszentmárton. 1742-ben keletkezett.
Szigetújfalu. 1742-ben keletkezett. 1809-ben új épületet emeltek.
Sződ. 1819-ben keletkezett. Mostani épülete 1876-ban épült, 1907-ben bővítették.
Tahitótfalu. 1801-ben, mostani épületét a föld. minisztérium, mint kegyúr, 1900-ban építette.
Taksony. Sváb lakosainak már 1755-ben volt egyházuk és iskolájuk. 1795-ben Trezner Nándor földbirtokos építtetett iskolát. Mostani épülete 1873-ból való.
Tápióság. 1810 körül szervezték, mostani épületei 1857 és 1876-ból valók.
Tápiószecső két tanterme a hatvanas években, a harmadik 1899-ben épült.
Tápiószele. 1790-ben alapították. A halmi iskola 1891-ben, a belső területiek 1895-ben épültek.
Tass. 1823-ban keletkezett.
Tatárszentgyörgy. 1840-ben szervezték.
Telki. 1840-ben keletkezett, a mikor a telki apátság emelte az épületet. 1860 előtt német a tannyelv. A telki apátság törzsvagyonából 1888-ban újra építették.
Tóalmás. 1859-ben, mostani épületei 1872, 1905 és 1909-ből valók.
Torbágy. Tantermei 1710-ben, 1869-ben és 1907-ben épültek.
216Törökbálint. Legrégibb adatai 1799-re vezetnek, mikor a község elüljárósága mestert hívott ide. Mostani épülete 1850-ből való.
Törtel. 1820 körül, mostani épületei 1820, 1896 és 1903-ból valók.
Uszódon 1806-ban a szentbenedekrendi tanító segédje tanított. 1861-ben emeltek új épületet.
Vácz. A székesegyháztéri fiúiskola 1770-ben épült, jelenleg egy osztály van benne. Az alsóvárosi iskolát a múlt században a város építette. 1893-ban 3 tantermű. A szentmiklós-téri fiúiskola 7 tanteremmel 1885-ben épült, Peitler Antal püspök idejében. A felsővárosi 8 tantermű iskola 1892-ben épült. Ez épületet a régi helyére Schuster Konstantin püspök emeltette. A Karolina-leányiskolát gróf Csáky Károly Emánuel püspök 200.000 kor. adományából 1905-ben épült. Az épületben van 4 el., 4 polg. isk. tanterem, mellékhelyiségek többek között: tornaterem s igazgaztói lakás. Ez iskolák 1880-ig a városi képviselő-testületből választott iskolatanács vezetése alatt állottak. Ez időtől fogva a városi róm. kath. hitközség kebeléből választott iskolaszék vezeti.
Váczbottyán. 1800-ban, mostani épülete 1909-ből való.
Váczhartyán. 1785 körül, mostani épülete 1909-ben épült.
Váczkisújfalu. 1775 körül herczeg Grassalkovich alapította, mostani épülete 1904-ből való.
Valkó. A XIX. sz. elején keletkezett, mai épülete a régi templom köveiből 1871/72-ben épült.
Visegrád. Körülbelül 1712 óta áll fenn. Két tantermű épületet 1908-ban emeltek. 1868 tájt kántortanítója Niedermüller József.
Verseg. A török hódoltság idejében keletkezett. 1829-ben 2 tantermű az iskola, mostani 4 tantermes épülete 1907-ből való.
Újhartyán. 1779-ben a község építette herczeg Grassalkovich anyagi támogatásával. Mostani épületei 1833 és 1902-ből valók.
Újkécske. 1745-ben keletkezett, 1908-ban építették.
Újszász. 1890-ig 2 tantermű volt az iskola. Az első iskolaszéki gyűlés 1869-ben volt.
Úri. 1777 előtt, 1908-ban öt tantermű az iskola.
Üröm. A XVIII. század elején a Klarissza-apáczák kegyurasága alatt keletkezett. Az 1788. évi alapító-oklevél szerint a község kötelezte magát, hogy a régi iskolaház helyett 16 -öles új tantermet építtet. A 3. tanterem 1908-ból való.
Zagyvarékás. 1828 előtt már megvolt.
Zsámbék. Mostani iskolája 1791-ben épült.
Zsámbok. 1712 körül szervezték. 1781-ben Nagy Ferencz a kántortanító.
Zsidó. 1775-ben alapította herczeg Grassalkovich.
Ref. el. iskolák.
A ref. elemi iskolák közül legnépesebb a nagykőrösi, melynek 22 tantermébe 1490 tanuló jár. A czeglédi 20, a solti 9, a dunapataji, kiskunlaczházai 6, az abonyi, ócsai, dömsödi, gombai, rákospalotai 4, az alsónémedi, pátyi, gödöllői, péczeli, rákoscsabai, szentmártonkátai, fóti 3, a budaörsi, töki, ordasi, gyömrői, üllői, pócsmegyeri, tahitótfalui, makádi, váczi 2, a kocséri, jászkarajenői, tápiószelei, tószegi, törteli, alsódabasi, bugyii, gyóni, lajosmizsei, biai, tinnyei, apostagi, hartai, hévizgyörki, mogyoródi, vasadi, kisoroszi, szigetmonostori, szigetszentmiklósi, őrszentmiklósi, váczhartyáni, veresegyházi és szentendrei egy tantermű. A kecskeméti kirendeltség területén legnépesebb a szabadszállási, 9 tanteremmel. Az izsáki 4, a bogyoszlói és ókécskei 3, a dunaszentbenedeki, érsekcsanádi, soltvadkerti, szeremlei és uszódi 2, az akasztói, kerekegyházi, prónayfalvai és szanki egy tantermű. Ezek a dunamelléki ref. egyházkerülethez tartoznak.
1770-ben a Pest vármegye hatósága alá tartozó Óbudán (egy katholikus német tannyelvű iskola mellett) egy ref. magyar iskolát találunk. Tanítója Pataky Benjámin, kihez 15 növendék járt, kik fejenként 50 dénárt fizettek.28
A ref. elemi iskolák közűl becses történeti adataink vannak az alábbiakról:
Apostag. 1739-ben szervezték, tanítója ekkor Mérei Márton.
Bia. Az egyház és iskola 1600 táján keletkezett.
Bugyi. 1819-ben említik első tanítóját, de az iskola állítólag már 1783-ban keletkezett.
Czegléd. A felekezeti jellegű népiskola keletkezése, a reformáció elterjedésének idejére esik. Szegedi Kiss István itt 1546/7-ben nemcsak a templomban, hanem az iskolában is tanított. 1864-ben nyolcz, 1874-ben 13 tanítója van. A növendékek száma 1868/9-ben 1073, ma körülbelül 1600. Az iskolák 1876-ig csak négyosztályúak voltak.
Dunavecse. A rektorok és tanító káplánok névjegyzéke 1690-től van meg. 1690-ben Szijjártó Kocsi János a tanítója. 1693-ban Debreczeni Kiss Mózes, 1694-ben Munkácsi Kerekes Ferencz, 1700-ban Földvári Biró Mihály stb. 1721-ben Szőllősi Mihály, a kit később jegyzővé választottak. Eleinte Debreczenből kerültek ide a tanítók. Az egyház 1840-ben nem Debreczenbe, hanem Kecskemétre "küldött be rektorért". 1849 május 27-én Bernolák Sámuel, a ki a kecskeméti kollégiumban tanult, "lóháton, fegyveresen jött a magyar táborból." A leánytanítók közül elsőül Haraszti Mátyás van följegyezve 1744-ben. 1826-ban 5 tanító működik itt. 1873-ban lett községivé az iskola, 6 tanerővel. Az állami iskola, a melyet az iskola bevonásával szerveztek, mint tudjuk, 1906-ban nyílt meg.
Fót. 1744-ben keletkezett.
Gödöllő. Az iskola legrégibb tanítójáról 1722-ből van följegyzés, ugyanis a gödöllői ref. eklézsia anyakönyvének czímlapját Marosi Mihály tanító rajzolta. Az egyház már 1646-ban fönnállt. A templom melletti iskola 1744-ben a templommal egyidejüleg épült. Ez az épület azonban már a második volt. A jelenlegi épület 1905-ből való. A tanítók névjegyzékét egyébiránt 1753-tól följegyezte 1847-ben Erdei Ferencz lelkész. Dömsödi János 1753-tól 18 évig szolgált. Utána Szilvási, Megyaszai, Sári, 217Domonkos, Nyitrás, Tokos és Haraszti neveit találjuk a XVIII. században. Az 1819. évi canonica visitatio pontjai közül különösen becsesek a következők: "A gyermekek csak télen járnak teljes számmal az iskolába, nyáron pedig csak 4 vagy 5 hétköznapokon; hanem vasárnapokon a nagyobbak is feljönnek. Itt is a kisebbekre nézve is, minden igyekezet mellett is inpracticabile, hogy az iskolában járattathassanak. Itt a jó olvasás a legfőbb punctum, a melyre kiváltképen taníttatnak a gyermekek. Annakutána a kis Historia, kisebb és nagyobb Katekizmus, Hübner Históriája, a helyesírás, számvetés, énekek, nóták és a könyörgések. Az alkalmatosak az úr asztalához is készíttetnek."
Gyón. 1872-től van feljegyzés.
Harta. 1858 körül keletkezett.
Hévizgyörk. Tanítói 1798-1868-ig voltak, azóta lelkész tanít. Az épületek 1804-ből valók.
Jászkarajenő. 1882-ben keletkezett. Az épület 1906-ból való.
Kisoroszi. Első tanítója Eperjesi István 1783-ban.
Lajosmizse. 1878-ban keletkezett, az épület 1882-ből való.
Makád. Az egyház 1570-ben keletkezett. A jelenlegi helyiség 1877 körül épült.
Mogyoród. Az iskolaház 1797-ből való; újra épült 1880-ban. Tanítója 1797-ben Nagy István.
Nagykőrös. Az iskola a reformáció korában keletkezett. Azonban a Hármas Kis Tükör írója, Losonczy István nagykőrösi professor még 1770-ben is így panaszkodik: "a mi iskoláinknak nagy fogyatkozása, hogy mindenütt, minden különbség nélkül a gyermekek Cellariusra, deák rudimentára szoríttatnak, melyeknek paraszt állapotjokban semmi hasznát nem veszik." Leányiskola már 1740-ben három volt (alszegi, középső és felszegi). A gimnázium 1851-iki rendezésével következett be a népiskolai ügy rendezése is. 1865-ben a kántorral 13 tanítója van. 1885/6 óta 22 tanítója. Tanulóinak száma 1786-ban 492 fiú és 384 leány. Most összesen 1772.
Ordas. 1819-ben keletkezett.
Ócsa. 1626 óta egy tantermű az iskola.
Őrszentmiklós. Az egyház 1628-ban s nemsokára iskola is keletkezett. 1857-ben báró Sina Simon a kisszentmiklósi iskola tanítója részére 13, növendékek ösztöndíjára 10 és tankönyvek beszerzésére szegény gyermekeknek 10 frtot adományozott. Az iskola mai épülete 1885-ből való.
Páty. 1753-ban említik rektorát. A rektor díjlevele 1761-ben kelt. Mai épülete 1853-ból való.
Péczel. 1649-ben keletkezett. A tanítók neve 1720-tól megvan. I. tanítója Vitallus Ferencz.
Pócsmegyer. 1763-ban van említés Keresztesi Sámuel iskolamesterről. Az első, teljesen megfelelő iskola 1874-ben, a másik 1890-ben épült. A tanítók 1830-ig jegyzők is voltak.
Rákoscsaba. A mostani iskola 1890-ben épült. 1826-ban Tóth András a tanító, azonban előtte már többen működtek.
Rákospalota. 1700 körül keletkezett. 1749-1783-ig Dömsödi Mihály iskolarektor, előtte azonban már Szőke István és Kerepesi tanítók működnek.
Solt. 1756-ban épült az iskola. A mostani fiúiskola helyiségét 1879-ben átalakították; a leányiskola 1860-ban épült. 1756-ban Torma Ferencz a tanítója. 1867-ben 4 tanítója volt, a tanulók száma 1756/7-ben 162 fiú és 116 leány, most összesen 463.
Szabadszállás. Az anyakönyvek szerint már 1720 körül volt iskola; mostani épülete 1902-ből való.
Szentendre. 1822-ben alakult meg a leányegyház s ekkor szervezték a tanítói állást is 200 frt fizetéssel. Az iskolaépület 1835-ből való.
Szentmártonkáta. A régibb épület 1865-ben, az újabb 1889-ben épült. 1866 táján 120 tanulója volt.
Szigetmonostor. 1744-ben keletkezett, tanítója 1819-ben Borbély Benjámin, a ki még jegyzői teendőket is végzett. 1894-ben építették.
Tahitótfalu. 1600 körül szervezték. Tanítóit csak a "kurucz világvége táján" ismerjük, első Kecskés Albert, majd Igmándi, a "kurucz világ után". 1811-ig a tanítók többnyire theologusok és jurátusok, a kik közül a legtöbb visszament a kollégiumba s folytatta tanulmányait.
Tápiószele, 1890-ben.
Tinnye. 1890-ben.
Tószeg. Az egyház és iskola 1600-ban keletkezett. A mostani iskolaépület 1870 táján épült.
Törtel. 1892-ben.
Üllő. Az 1800-as években keletkezett. Mostani épületei 1859 és 1899-ben épültek.
Vácz. 1783-ban keletkezett. 1867-ben építették.
Váczhartyán. 1786-ban épült, a tanítója 1856-ig egyszersmind a község jegyzője is. Tanítója 1786-ban Virág Mihály.
Vasad. 1758-ban keletkezett. Tantermei 1892-ben és 1908-ban épültek.
Veresegyháza. 1631-ben. 1784-ben Kreknit György a tanító. Az iskola épülete 1808-ból való.
Ág. h. ev. el. iskolák.
Az ág. h. ev. v. el. iskolák közül legnépesebb a pilisi 7 tanteremmel s 545 tanulóval. A rákoskeresztúri, albertii 4, a czeglédi, dunaegyházai, irsai 3, a gyóni, apostagi, aszódi, czinkotai, bényei, petérii, tápiószentmártoni, rákospalotai, domonyi, nagytarcsai és acsai 2, a tápiószelei, hartai, csömöri, hévizgyörki, ikladi, mogyoródi, kávai, mendei, csomádi, csővári, fóti, váczbottyáni, váczkisújfalui, zsidói és váczi egy tantermű; a kecskeméti kirendeltség területén Kiskőrös és Soltvadkert 4 tantermű. Ezek valamennyien a bányakerületi ág. hitv. ev. püspökséghez tartoznak.
Az ág. h. ev. elemi iskolák érdekesebb adatait az alábbiakban soroljuk föl:
Acsa. 1636-ban alapították, alapítója a Prónay család. A mostani iskola, a Prónay család áldozatkészségéből 1804-ben épült. Legrégibb tanítója, kinek nevét ismerjük, 1736-ban Valaszkay Jakab.
Alberti. 1721-ben szervezték, mostani épülete 1858-ból való. 1721-ben Benedikti Izrael a tanítója. 1868-ig tót a tannyelve.
218Apostag. Mostani helyisége 1787-ben épült. 1795 előtt Jánovszky Viktor a tanítója. Tannyelve régebben tót.
Bénye. 1725 óta áll fönn, mostani épülete 1871-ből való.
Czegléd. Első tanítója Lévi János 1792-ben foglalta el állását. Mostani épülete 1861-ből való. 1896-ban bővítették.
Csővár. 1669-ben tanítója Klenovszky Ádám, 1848-ban az iskola leégett, a gyermekeket 8 éven át a falun kívül fekvő pásztorlakban oktatták, a tanító pedig, ki egyszersmind jegyző is volt, a faluházán lakott. 1852-ben épült fel újból az iskola. Tanítója 1703-ban Gelo Pál.
Domony. 1681-ben alapították, mostani épülete 1889-ből való.
Dunaegyháza. 1806-ban az első, 1857-ben a második és 1889-ben a harmadik tanítói állást szervezték.
Érsekcsanád. 1723-ban keletkezett. Hont vármegyéből a községbe letelepedett néhány magával hozott tanítót. Mostani épületei 1893-ból valók.
Farmos. 1850-ben keletkezett.
Fót. 1748 táján keletkezett. Építkezések 1876-ban, 1892-ben és 1909-ben történtek.
Gyón. 1780-ban. Mostani helyiségei 1870-ben és 1902-ben épültek.
Harta. Az iskola 1738 körül keletkezett, a mikor Gunszt János Jakab a tanító. Alapítója: gróf Ráday Pál író. Az iskola 1807-ben épült, 1872-ben második tanteremmel bővült.
Iklad. Az egyház és iskola 1763 körül keletkezett. Az iskola mostani épülete 1868-ból való.
Irsa. Az egyházközség s az iskola 1714-ben keletkezett, mert a Zólyom vármegyéből ide telepített ev. hívek papjukkal és tanítójukkal együtt jöttek Irsára. Mostani épülete 1859-ből való. Tanítók 1764-ben Georgiades, 1766-ban Salamonidesz Sámuel.
Káva. 1824-ben keletkezett.
Kiskőrös. 1720-ban már van tanítója (Szabadka György). Mostani épületeit 1836 és 1871-ben emelték. A tanítás nyelve 1840-ig tót, 1875-ig tót-magyar.
Maglód. 1700-ban, a mikor a tanító Hiros András; épülete 1872-ből való. 1902-ig tót volt a tannyelv.
Mende. 1785-ben épült. 1785-1789-ig Paulini Sámuel a tanítója, 1883-ban történt újabb építkezés.
Mogyoród. 1859-ben szervezték.
Pilis. 1724-ben alapították. Mostani épületei 1840, 1860 és 1907-ből valók. 1875 előtt tót.
Rákoskeresztúr. 1784-ben keletkezett, habár a nyomok 1757-ben is feltalálhatók, midőn a Steierországból és Karinthiából bevándorolt németajkú evangélikusok Mária Teréziától engedélyt kaptak, hogy "preceptort" tartsanak. Ez kb. 16 évig állott fenn. Az 1779-ban Würtembergből ide telepített ev. családok első tanítója Putz György volt. Pár év mulva a németek és tótok együtt választottak tanítót. Tantermül a német községházán szolgált egy szobácska. Az első iskola 1784-ben épült, mely 1856-ban leégvén, 1858-ban újonnan épült 2 tanteremmel. Építkezések történtek még 1900-ban és 1905-ben is.
Tápiószele. 1814 óta van rendes tanítója, de az iskolára vonatkozó adataink 1797-ig nyúlnak vissza. Az iskola építését 1825-ben tett adományaikkal Ruttkay János és Dubraviczky Antal segítették elő. Az iskola 1855-ben épült a községháza helyén.
Váczbottyán. 1800-ban az egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint volt már iskola.
Váczkisujfalu. 1810 körül szervezték. Mostani épülete 1906-ból való.
Zsidó. 1890-ben épült.
Gör. kel. el. iskolák.
A görög nem egyesülteknek Pest vármegyében az 1771-2-ik évi kimutatások szerint hét helyen volt szabad vallásgyakorlatuk és iskolatartási joguk.29 Jelenleg gör. kel. iskolák vannak: Szentendre, Budakalász, Csobánka, Ráczkeve, Lórév, Szigetcsép és Pomáz helységekben, a melyek valamennyien a budai szerb püspökséghez tartoznak.
1798-ban a helytartó tanács (válasza vármegye tudósítására) azt kívánja, hogy nemes Földvári Mihály szentendrei lakos "az ott való capitalis illyrica oskolamesternek Stoichich Györgynek megverettetéséért" a kiküldendő szolgabíró s esküdt által - a helybeli tanács, vicariusnak és a görög nem egyesült vallású papoknak jelenlétében - "a környülállásokhoz képest megpirongattasson." Az is kimondatott, hogy "senki a köztanítókra kezét rátenni ne merészelje, hanem az ellenök tehető panaszt az elégtétel megnyerése végett - a helybéli director eleibe terjessze."30 1804-ben a görög óhitű lakosok iskoladirektorainak a katholikus nacionális iskolák direktoraitól való függéséről van szó a vármegye közgyűlési jegyzőkönyveiben.31
A gör. kel. iskolák főbb adatai a következők: Budakalász. Az 1760-as évek körül szervezték, mostani épülete 1895-ből való. - Csobánka. 1846-ban, mostani helyisége 1906-ban épült. - Szigetcsép. 1860 előtt keletkezett, mostani épülete 1870-ből való.
Izr. el. iskolák.
Az izraelita el. iskolák közül legnépesebb a váczi; 6 tanteremmel és 322 tanulóval, a kiskunfélegyházi 4, a czeglédi 3, a nagykőrösi, abonyi, aszódi, rákospalotai 2, a tápiószelei, zsámbéki, dunapataji, gödöllői, péczeli, irsai, pilisi, nagykátai, kiskunlaczházai, soroksári és szentendrei egy tantermű. A kecskeméti kirendeltség területén Kalocsa, Kiskőrös és Kiskunhalas 2, Izsák, Keczel, Kiskunmajsa, Soltvadkert, Szabadszállás és Újkécske 1 tantermű.

1. Az aszódi ev. leánynevelő intézet díszterme.

Az aszódi ev. leánynevelő intézet.

1. A "Magyar Gazdasszonyok orsz. intézete" Czinkotán.

2. A szentendrei róm. kath. elemi leányiskola.

A Constantinum zárdaiskola Kiskunfélegyházán.
2211798-ban az abonyi, aszódi és irsai zsidó iskolába járó gyermekek összeírásáról van szó s ez évben Aszódon 33 zsidóiskolába járandó fiú- és leánygyermeket írtak össze.32 Később a zsidó gyermekeknek a keresztény normális iskolákba rendelt befogadásáról van följegyzés.33 1802-ben kötelezik az abonyi zsidó hitközséget, hogy a gyermekek tanítója részére ajánlott 150 frtot fizessék meg.34 1803-ban arról olvasunk intézkedést, hogy az abonyi, aszódi és irsai zsidó iskolák állapota felől a felvigyázó szolgabírák tudósítsák minden esztendő végével a pozsonyi kerületbeli nemzeti iskolák direktorát.35
Az izr. el. iskolák főbb adatai a következők:
Abony. Az első tanítóról (Politzer Márkus) 1788-ban van szó, mint a kit a hitközség fölfogadott. Az egyik iskolájukat 1856-ban, a másikat 1830-ban építették, illetőleg alakították át.
Gödöllő. 1857-ben keletkezett.
Irsa. Rendes iskolájuk 1851-től van. Az iskolaépület azonban még 1809-ben épült.
Kalocsa. 1872-ben szervezték, 1885-ben építettek.
Kiskunlaczháza. 1884-ben keletkezett, 1889-ben épült.
Kiskunfélegyháza. 1856-ban van szó iskolaépítésről, a mostani iskola azonban 1890-ben épült. Első okleveles tanítója: Reich Mór 1860.
Nagykáta. 1884-ben szervezték, 1895-ben építettek.
Nagykőrös. 1850-ben keletkezett, a jelenlegi épület 1860-ból való. Tanítója a negyvenes években Rothbaum Salamon.
Péczel. 1850-ben építettek, de rendes iskoláról csak 1860-tól van szó.
Rákospalota. 1892 előtt magániskola volt.
Soroksár. 1872-ben szervezték.
Vácz. 1845 körül keletkezett, a mostani épülete 1890-ből való. (Statusquo izr.)
Magán és egyh. el. iskolák.
Magán elemi iskola van Rákospalotán egy fiú, és egy leány, Dömsödön, Czinkotán, Gödöllőn, Isaszegen, Rákoskeresztúron, Monoron, Tápiószentmártonban és Solymáron. Egyesületi iskola csak Nagykőrösön van.
Alsófokú ipar és keresk. iskolák.
Az iparoktatás múltjára nézve csak egy kis adatot találunk a vármegye jegyzőkönyveiben. Egy 1815. évi kisgyűlés, a helytartótanács ama rendeletével foglalkozik, mely szerint a mesterlegények a szépírás s rajzolást tanító iskolák gyakorlására szoríttassanak.36 Iparoktatásról voltaképen csak a múlt század nyolczvanas éveitől kezdve beszélhetünk. Az abonyi iparosinasiskolát 1882-ben, az albertfalvit 1886-ban, az aszódit 1908-ban, a budafokit 1891-ben, a czeglédit 1884-ben, az erzsébetfalvit 1896-ban, a gödöllőit 1901-ben, a kiskunfélegyházi iparos- és kereskedő-inasiskolát 1884-ben, a kispesti iparosinasiskolát 1889-ben, a monorit 1885-ben, a nagykőrösi iparos- és kereskedő-inasiskolát 1884-ben, a rákospalotai iparos-inasiskolát 1898-ban, a soroksárit 1894-ben, a szentendreit 1908-ban, az újpestit (fiú és leány) 1884-ben és 1905-ben, a váczit 1884-ben, a vecsésit 1908-ban szervezték. Csepelen Weiss Manfréd gyártulajdonos lőszer és aczélgyárában tart fönn 1909 óta inasiskolát.
Legnagyobb az újpesti, a mely faiparira, fémiparira és vegyesiparira oszlik. A tanulók száma 1909-ben 1058 fiú, 83 lány. A tanítóké a hitoktatókon kívül 26. Czegléden az inasok száma: 304 iparos és 34 kereskedő, a kiket 7; Erzsébetfalván az inasok száma 307, a kiket 12; Kiskunfélegyházán 249 iparos és 33 kereskedő, a kiket 9, illetőleg a kereskedőknél 3; Kispesten az inasok száma 344, a kiket 13; Nagykőrösön az inasok száma 223 iparos és 140 kereskedő, a kiket 6; Váczon 350 iparos és 41 kereskedő, a kiket 6 tanító oktat. Albertfalván 1907-ben, Kispesten 1908 és Váczon 1906-ban Inas-Otthont szerveztek.
A kecskeméti iparos- és kereskedő-inasiskolát 1883-ban szervezték, tanítóinak száma: 17 és 8 hitoktató. Tanulóinak összes száma: 574. A kecskeméti kir. tanfelügyelői kirendeltség területén ezenkívül iparos-inasiskolák vannak Kalocsán, Kiskőrösön, Kiskunhalason, Kiskunmajsán, Kunszentmiklóson, Szabadszálláson és Újkécsken, melyek mind községiek.
Gazdasági iskolák.
Gazdasági önálló népiskola van Lajosmizsén, mezőgazdasági és kertészeti irányú, községi jelleggel, a melyet 1902-ben szerveztek egy tanítói állással olyképen, hogy a szaktanítót az állam nevezi ki. Tanulóinak a száma az 1909-10. tanévben 77. Gyakorló terület terjedelme 21 kat. hold 1552 -öl. A rákospalotai majorosgazda-intézetet a gróf Károlyi Istvántól ajándékozott 150 holdnyi István-telken 222az Orsz. Gazdasági Egyesület, az állam támogatásával és magánadakozásokból 1876-ban állította föl 1 igazgatóval és 1 segéddel. Ennek a helyén van ma a Clarisseum (róm. kath. el. leányiskola hat tanulóval.) A kecskeméti kirendeltség területén Szabadszálláson van gyümölcstermelési irányú önálló gazdasági népiskola, a melyet 1905-ben szerveztek. Gyakorló területe: 3 hold 1361 -öl. Gazd. ism.-iskola 145 helyen működik. Legrégibb a bajaszentistváni és tahitótfalui (1896), a dusnoki és érsekcsanádi községiek (1899) és a sződi róm. kath. (1897.)
Az iskolatanács 1872 augusztus 28-iki ülésén jelenti Nagy L., hogy Kecskeméten egy gazdasági szakosztálylyal egybekapcsolt felsőbb népiskola szervezését vették tervbe, hogy az első osztályt a jövő tanév végén már megnyithassák. Kecskemét e czélra ajánlott épülettelket, építési anyagokat, a szükséges kézi és igás napszámot, 200 hold földterület, melyből 60 hold föld mintagazdaságnak rendeztetnék be, 140 hold pedig külön úgy kezeltetnék, hogy ennek jövedelme a mintagazdaság felszerelésére s általában gazdasági czélokra fordíttatnék. A városi hatóság kérelmezte a közokt. minisztériumtól a tanárok fizetését és az építendő iskola építési költségeinek fedezését. A miniszter azonban kijelentette, hogy a tervezett felső népiskolában működő gazdasági igazgató-szaktanár fizetése s egyéb járandóságai fedezésére megkívántató összeget helyezi csak kilátásba. Ez a felső népiskola az 1894-5. isk.-évben szünt meg; a mikor a földmíves-iskolát alapították 200 hold területtel. 1877-ben a tanító illetménye összesen (fizetés és járulék) 1050 frt volt.
Hittani intézetek.
A kalocsai érseki hittani intézet 1735 óta áll fenn (magyar tannyelvű). 1873-ban 1 igazgató, 4 rendes tanár, 1 tanító van benne, a bennlakó tanulók száma 28. 1866-ban 4 évfolyamú, egy igazgató és 4 rendes, összesen 5 tanárral és 33 hallgatóval. 1877/8-ban a tanulók száma 23. Az 1906/7. tanévben 3 rendes, egy rendkívüli és egy helyettes tanár működik; a hallgatók száma 38.
A váczi püspöki hittani intézet 1764-ben keletkezett, (magyar tannyelvű) 1873-ban 1 igazgatót, 4 rendes tanárt s 13 bennlakó hallgatót találunk itt. 1881-ben újra alapították. 1877/8-ban 4 osztályú, tanára 4, tanulója 29. 1906/7-ben 2 rendes, 2 helyettes tanár működik; a hallgató 46.
Polgári iskolák.
Legnagyobb az ujpesti áll. polg. leányiskola, a melyet 1883-ban alapítottak, a mikor 8 tanerővel, kik között 4 hitoktató, 3 osztálylyal kezdte meg működését; a három osztályban volt 79 növendék. Ma itt a tanerők száma 34 és a növendékeké 824. Az iskola főépületét az 1896/7. évben építették s bővítették 1902/3-ban és 1909/10-ben. De a szomszédtelket is megvásárolták s új építkezések vannak tervbe véve. Az intézetben női kézimunka-tanfolyamot is szerveztek, a melyhez művezetőt először az 1902/3. évben alkalmaztak. A kézimunka-tanfolyamnak második szakosztályát az 1903/4. tanévben, a harmadik szakosztályát (műhimzői) az 1905./6. tanévben szervezték. 1907/8-ban a csipkekészítő és iparművészeti szakosztály is megnyilt.
Az újpesti áll. polg. fiuiskolát az 1894/5. tanév elején szervezték. Ferencz József-téri helyiségei 1902-ben épültek. Tanárainak száma az első évben öt, jelenleg 15 és 4 hitoktató. A tanulók száma az első évben 151, ma 661. Tanulóinak 50%-a önálló pályán, 30%-a felsőkereskedelmi iskola elvégzéséhez kötött pályákon, a többi a tanítói pályán oszlik meg.
Abonyban községi jelleggel szerveztek polg. fiú- és leányiskolát 1901/2-ben. Az első évben mind a fiú-, mind a leányiskolában egy-egy tanár, a fiúiskolában 38, a leányiskolában 28 növendék volt. Ezt az iskolát 1902/3-ban államosították, ekkor épültek a mai helyiségek. Most itt a fiú- és leányiskolában 5-5 tanár működik, a fiúiskolai növendékek száma 106, a leányiskoláé 63. Ez iskolák növendékeinek 80%-a az ipari és kereskedői pályát keresi föl.
A bányai ág. h. ev. egyházkerület aszódi leánynevelő-intézetét 1891-ban szervezték. Ebben 4 osztályú polg. iskola, továbbá az 1908/9. tanévtől háztartási és gazdasági tanfolyam is van. Az intézet a báró Podmaniczky-féle kastélyban van, a melyet az egyházkerület 1890-ben vásárolt meg. A tanerők száma 1891/2-ben 7, a tanulóké 63, jelenleg 14 tanerő van és 131 tanuló.
A budafoki áll. polg. fiu- és leányiskolákat 1904-ben szervezték. 1907/8-ban nyertek új épületet. 1908/9-ben szervezték a női kézimunka-tanfolyamot művezetőnői állással, ekkor állították a slöjd-műhelyt és kosárfonó-tanfolyamot is. A tanárok száma 1904/5-ben a fiúiskolában 2, a leányiskolában 1; a tanulók 223száma a fiúiskolában 49, a leányiskolában 20. Ma ez iskolákban 6-6 tanár 128, illetőleg 116 növendéket oktat.
Czegléden 1869-ben szerveztek közs. polg. fiú- és leányiskolát, melynek igazgatója 1869/70-től 1900/01-ig Elefánty József. A fiú- és leányiskolában az 1869/70. évben 4, az 1873/4. tanévben 8 tanerő működik. A leányiskolánál az 1884/5. tanévtől nyílt meg a 3. és 4. osztály. A növendékek létszáma 1869/70-ben a fiúiskolában 28, a leányiskolában 22. A fiúiskola 1901/2-ben szünt meg, a mikor 99 növendéke volt. Teljesen áll. jellegű lett az intézet 1885-ben. Kézimunkatanfolyammal bővült 1902-ben; a fehérvarró és himző és egy felsőruha szabó-varró-csoport 1908-ban alakult. A fiúiskolában 3544 növendék, a leányiskolában az 1909/10. tanévig, a mikor a növendékek száma 218, összesen 3362 növendék tanult. A tanárok jelenlegi száma a művezetőnővel együtt 9. A kézimunka-tanfolyam helyisége s az igazgatói lakás 1877 előtt, az osztályok helyiségei 1877-ben, a tornaterem, egy osztály s az iroda 1905-ben épültek. Új építések tervben.
A Magyar Gazdasszonyok Orsz. Egyesületének czinkotai polg. leányiskolája 1905/6-ban épült. Az intézetet voltaképen még 1866-ban szervezték s a már említett évben telepítették Czinkotára. 1909-ben a tanerők száma 6, a tanulóké 117 (bennlakók). Az internátusban a belügyminiszter 75 állami alapítványi helyet szervezett. Itt is vannak kézimunka-tanfolyamok. Az egyesült internátusában a középosztály gyermekei közül eddig 1166 leányt nevelt.
A Miasszonyunkról nevezett iskolanénék Kalocsán 1860 szeptember havában négy évfolyamú felsőbb leányiskolában kezdték meg működésüket. 1868 óta a konviktusi iskola a polgári iskola 4 osztályát foglalja magában. 1883/4-ben 30 növendéke van. Az iskolanénék felső népiskolát is szerveztek, a melynek két osztályában 1896-ban 56 növendék van.
Kecskeméten a leányoknak magasabbfokú oktatása 1852-ben kezdődik, a mikor két osztályból álló városi nőnöveldét alapítottak. Tóth Lajosné Dianovszky Anna volt az első nevelőnő, a ki a várostól évenként 200 pfrtot és 6 öl puhafát kapott, ezenkívül a növendékek az I. osztályban havonként 1, a II-ban 2, a franczia nyelvért 2, a rajzért szintén 2, a zongoráért 4 frt rendes tandíjat fizettek. 1861-ban e helyett a katholikusok, s a protestánsok részére egy-egy községi nőnöveldét szerveztek. A közs. polg. leányiskolát 1875-ben szervezték. A jelenlegi modern épületek 1899-ből valók. Tanerőinek száma 1875-ben 3, jelenleg 11. 1875/6-ban, a mikor még két osztály volt, a tanulók száma 49, 1880/1-ben (4 osztályú) 94. Az iskolát 1904-ben államosították. Növendékeinek száma ma a nyolcz tanteremben 341. Említésre valók kézimunka-kiállításai.
Kiskőrösön 1905-ben alakult a polg. isk.-egyesület, a mely az 1903-ban megnyílt magán polg. iskolát átvette. A négy-négy osztályú fiú- és leányiskolát 1907-ben a község vette át. A tanulók száma a két intézetben 1909/10-ben 123.
Kiskunfélegyházán 1895-ben szerveztek közs. polg. leányiskolát, a mely 1908-tól mint r. kath. jellegű folytatja működését. 1899-ben kézimunka-tanfolyammal bővítették. Növendékeinek száma az első években 100-110, legutóbb 155. A tanerők száma 6. Az intézet kiegészítő része a Constantinumnak.
A kiskunhalasi ref. polg. leányiskolát 1872-ben szervezték. Első igazgatója özv. Balparlaky Györgyné Tóth Antónia. 1873-ban az igazgatón kívül még csak egy rendes tanítónő működik, óraadók 4-7 főgimn. tanár. 1895-től az igazgatón kívül 3 tanítónő s rendes kézimunka-tanítónő is van alkalmazva. Tanulók száma 1883/4-ben 25. Az 1905/6. iskolai évben 5 tanára s 54 növendéke volt. Az 1908/9. tanévben a tanítók száma változatlan, a tanulóké 56.
Monoron közs. fiú és leánypolg. iskolát 1903-ban szerveztek. 1906/7-ben államosították. 1906-ban épültek a mai helyiségek. Tanerőinek száma 11, a tanulóké az első évben 51, jelenleg 245. Az 1909/10. tanévben a naponként vidékről utazó növendékek részére napközi otthont szerveztek.
Nagykőrösön 1877-ben szerveztek közs. felső leányiskolát, mely 1905-ben polgári iskolává fejlődött. 1877/8-ban a tanerők száma 5, a tanulóké 26. A tanerők száma ma is 5, a tanulóké 126. A mai iskola 1904/5-ben épült.
Törökbálinton 1909 szeptember hóban a Francziaországból elűzött Notre dame apácza-rend tagjai szerveztek polg. leányiskolát. A tanerők száma 6. Bennlakó növendék 60, bejáró 10. Helyiségei 1907-ben épültek.
Váczon 1892-ben szerveztek róm. kath. polgári leányiskolát, vezetői a Szent Vincze-nővérek. 1905-ben a gróf Csáky püspök adományából épült Karolina-iskolaépületben 224van elhelyezve. Tanárok száma hitoktató, torna- és ének-tanítókon kívül ma 5, a növendékeké 1892/3-ban 103, 1908/9-ben 158.
Zsámbékon a Szentkeresztről czímzett irgalmas nővérek kongregációja. 1905-ben szervezett polg. leányiskolát. Ekkor és 1906-ban épültek a jelenlegi helyiségek. A tanulók száma az első évben 10, most 64, a tanerőké 4.
Erzsébetfalván az 1909/10. tanévben nyílt meg áll. polg. fiú- és leányiskola s Rákosligeten közs. polg. fiú- és leányiskola. Az itt említetteken kívül magán polg. iskolák vannak még Rákospalotán, Soroksáron, Szentendrén fiú- és leányiskola, a melynek felekezetivé való átszervezése folyamatban van; Erzsébetfalván, Kispesten, Rákosszentmihályon és Gödöllőn leány.
Ovó és tanítóképzők.
Pest, Pilis és Solt vármegyék 1839/40. évi követei (Dubraviczky Simon és Szentkirályi Móricz) sürgették a papi növendékek oktatását, "a mennyiben ezek, mint népoktatók, a nép erkölcsi és szellemi kifejlődésére legnagyobb befolyást gyakorolnak." Az országos biztosság kirendelésére vonatkozó egyesség azonban nem sikerült.37 Az iskolatanács 1869. nov. 17-iki ülésén került szóba, hogy a tankerületben működő tanítók számára neveléstani ideiglenes tanfolyamot rendezzenek. A kalocsai róm. kath. s a nagykőrösi ref. képzőt jelölik ki, a hol ilyen tanfolyamok a nyári szünidő alatt szervezhetők volnának.
Kalocsán a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék vezetése mellett óvónőképző-intézetet szervezett Haynald érsek. Ebbe az óvónőképzőintézetbe eleinte csak szerzetesnőket vettek fel, 1888 óta külső növendékeket is. A két tanfolyam hallgatóinak száma 1895-ben 52. Az 1906/7. tanévben 10 tanár működik, a tanulók száma 10 rendes és 3 magán.
A kalocsai r. kath. tanítónőképzőt, mely a Miasszonyunkról elnevezett nénék vezetése alatt áll, Haynald érsek alapította, az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. életbeléptetése után, 3 éves tanfolyammal. 1875/6-ban 11 tanára van, tanulók száma 72. 1883-ban bővítették ki a 4. évfolyammal. 1894/5-ben 12 rendes, 1 hitoktató, összesen 13 tanára van, tanulók száma 103, oklevelet nyert 20. 1896-ban a növendékek száma 121, kik közül 89 az internátusban volt elhelyezve. Az 1906/7. tanévben 11 tanár működik, a tanulók száma 110 rendes és 9 magán.
A Miasszonyunkról elnevezett iskolanénék vezetése alatt áll itt a polg. tanítónőképző-intézet is. A kétéves tanfolyam 1883-ban 3 tanfolyamúvá lett és magában foglalja a polgári képzőkre előírt összes szakcsoportokat. 1894/5-ben 7 rendes, 1 hitoktató, összesen 8 tanár működik, tanulók száma 21, oklevelet nyert 4 rendes és 11 magántanuló. Az intézet fennállása óta 1896-ig 122 növendék nyert itt oklevelet, kik közül 95 szerzetesnő volt és 27 világi. A tanképesítő vizsgálatokat 1895 óta a minisztertől kinevezett bizottság előtt tartják. 1896-ban a 3 tanfolyamban 21 rendes és 19 magántanulót találunk. Az 1906/7. tanévben 9 tanár működik, a tanulók száma 43 rendes és 13 magán.
Ugyancsak a Miasszonyunkról nevezett iskolanénékre bízták az árvák nevelését is abban a díszes épületben, a melyet Haynald érsek az iskolanénék temploma mellett építtetett. Az intézetben 1896-ban 45 árva volt elhelyezve.
A kalocsai róm. kath. elemi fiu-tanítóképző intézet alapítója Kunszt József érsek, ki 1856-ban, egyetértve a helytartótanácscsal, a beszüntetett érsekújvári királyi képzőintézetnek Kalocsán adott új hajlékot. A tanfolyam 1856-1870-ig kétéves volt. Ez idő alatt az intézetnél 239 alkalmazott, de még nem képesített tanító és 150 növendék kapott tanítói oklevelet. A hároméves tanfolyamot 1870-ben, a négyévest 1883-ban állították be Haynald Lajos biboros-érsek áldozatkészségéből. A hároméves tanfolyam alatt 24 alkalmazott tanító, 157 intézeti növendék, 1 magántanuló és 6 érettségizett egyén nyert elemi tanítóságra képesítő oklevelet. A négyéves tanfolyam idejében az 1908/9. tanév végéig 8 alkalmazott tanítót, 434 intézetbeli növendéket és 2 érettségizett egyént képesítettek elemi tanítóságra. 1908/9. végéig 1030 okleveles tanítót adott az intézet a hazának. Az intézet területe 865 -öl. Eredetileg két tanteremből és egy kis irodából állott. Haynald Lajos 1871-ben két új termet építtetett, majd 1883-ban emeletes épületté alakíttatta át 40.000 K költséggel. 1902-ben Császka György érsek újjáalakíttatta, torna- és zeneteremmel bővitette ki, 20.000 K költséggel. Az intézetben van jelenleg négy osztályterem, egy zene-, egy torna- és egy fizikai szertárterem, egy kis vegytani laboratorium, egy tanári tanácskozóterem, 225egy igazgatói iroda, egy orgona- s egy harmonium-szoba egy gyakorló iskolai terem és egy pedellus-szoba. A gazdasági gyakorlatokra van az intézetnek 2400 -öles kertje. Gyakorlóiskolául az intézet alapításától kezdve a kalocsai róm. kath. belvárosi iskola szolgált, míg 1902-ben Császka György érsek bőkezűségéből osztatlan hatosztályú gyakorlóiskolát szerveztek az intézetnél. A szegénysorsú növendékek segélyezésére jelenleg évi 7800 koronát utalványoz a kalocsai érsek. Van ezenkívül 4 drb 84 koronás ösztöndíj és egyes növendékek más ösztöndíjakban és segélyben is részesülnek. Az intézet évi fenntartási költségei 28,000 K. 1885 óta kath. kántorképző tanfolyam is van. A növendékek művelődésére 1885 óta ifjúsági önképzőkör, a lelki élet fejlesztésére pedig 1904 óta Mária-kongregáczió áll fenn. Fenntartói a kalocsai érsekek voltak; jelenleg Várossy Gyula. Az intézetnek 1856-ban, mikor megnyitották, csak 11 növendéke volt; jelenleg a tanulók száma megközelíti a százat. 1870-ben a hittanáron és képzőtanáron kívül még egy rendes és 8 segédtanár (ezek között 2 zene- és 1 tornatanár); 1883-ban összesen 3 rendes és 8 segédtanár; 1891-ben 4 rendes és 6 segédtanár működött az intézetnél; végre 1903 óta 5 rendes és 2 segédtanári állast szerveztek, és így az igazgatóval és a gyakorlóiskola tanítójával együtt a tanári testület 9 tagból áll.38
Schuster Konstantin, váczi püspök 1888-ben 40.000 frt alapítványt tett oly czélra, hogy abból Kiskunfélegyházán nagyobbszabású leánynevelőintézetet állítsanak. Ez vetette meg alapját a Constantinum-nak, melyben négy elemi s négy polgári osztály (a volt községi iskola bevonásával) az 1908/9. iskolai évben, az elemi tanítóképző-intézet pedig egyelőre két évfolyammal, 1909 szeptember hó 1-én nyílt meg. A Constantinum a váczi püspök főhatósága s a Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanénék vezetése alatt áll.
A kiskunfélegyházai áll. tanítóképző-intézetet 1876-ban Csongrádról helyezték át Kiskunfélegyházára Dömötör János kir. tanfelügyelő idejében. Az intézetet Szász Károly miniszteri tanácsos 1876 október 8-án nyitotta meg. A tanárok száma ekkor 10, a növendékeké 103. A képzőt az 1883/4. tanévben alakították át négy évfolyamuvá, a mikor 6 rendes, 1 segédtanár és 3 hitoktató működik, a növendékek száma 64. 1894/5-ben 7 rendes, 2 segéd-, 2 hitoktató, összesen 11 tanár, tanulók száma 52, oklevelet nyert 4. Az intézet e jelenlegi új helyiségébe az 1904/5. iskolai évben költözött, a mikor felvétetett 130 növendék, kik közül 114 bennlakó és 16 bejáró. Az 1906/7. tanévben 12 tanár működik, a tanulók száma 125. Első igazgatója Dékány József, a ki 1878-ig működött.
A dunamelléki ref. egyházkerületben a tanítók még a XIX. század első tizedében is a gimnáziumokból kerültek ki. Gróf Teleki Sámuel egyházkerületi főgondnok kezdeményezésére a nagykőrösi ref. egyháztanács 1836-ban a néptanítókat képző és gazdálkodást tanító szék betöltésére pályázatot hirdetett. 1837-ben a dunamelléki egyházkerület Kasidra Pált választotta meg erre. 1850-ben mint gazdasági intézet végkép, mint preparandia, egy ideig megszünt. 1855-ben az egyházkerület újból Nagykőrösön állítja fel a képzőt. A képző fenntartói: az egyházkerület s a nagykőrösi egyház. Mindegyik testület maga fizeti az általa választott tanárokat, a tantervet is az egyházkerület állapítja meg, amely a főfelügyeletet az egyházkerületi főválasztmány útján gyakorolja. Igazgatóul 1858 aug. 30-án Nagy László kisújszállási ref. gimn. tanárt választották meg. Az 1860-1869. években Ballagi Károlyt találjuk az egyházkerület részéről fizetett tanszéken. A kormányzó-választmányt az egyházkerület 1863/4-ban szünteti meg, annak hatáskörét a tanítóképzőintézeti iskolaszékre ruházván. A két fenntartó testület 1869-ben határozza el a gyakorlóiskola felállítását. 1870-ben Kiss Áront, 1882-ben Kiss Kálmánt választják meg igazgatóul. A negyedik évfolyam 1885/6-ban nyilt meg. Növendékeinek száma 1855/66-1895/6-ig 2471. Az egyházkerületi tanítóképesítő bizottság 1895/6-ig 675 növendéknek adott tanítói oklevelet. Az 1906/7. tanévben 11 tanár működik, a tanulók száma 112 rendes és 10 magán.
Középiskolák.
Az aszódi ág. h. ev. algimnáziumra vonatkozólag biztos adatok vannak 1786-tól. Hosszú időn keresztül csak egy tanára volt, kezdetben Schola latina a neve, 1859/60-ban felső elemi fitanoda, 1860/61-ben fiúk és leányok együttesen járnak ide, 1862/3-ban algimnázium. Mostani alakját 1865-ben nyerte. A tanárok 226száma 1853/4-ben 2, 1865/6-ban 3, 1868/9-ben 4, 1880/1-től 5 (a hitoktatókon kívül.) Tanulóinak száma 1833/4-ben 28, 1858/9-ben csak 12, 1874/5-ben 104, 1887/8-ban 121, jelenleg 128. Petőfi Sándor tanára: Koren István végzett teologus, 1833-ban vette át az aszódi iskola vezetését s itt 23 évig működött. Az iskola épen az ő idejében vette föl a gimnázium nevet s három osztályból állott: donatus, grammatika és syntaxis. Koren a három osztály növendékeit így nevezte: ejtegető, szófejtő és szókötő. Koren a magyar nyelvet, történelmet, földrajzot, természetrajzot és az első két osztályban a hittant magyarul tanította, a többi tárgyat latinul. Petőfi 1835/6-tól - 1837/8-ig, három éven át járt ebbe a gimnáziumba. Most fáradoznak abban, hogy az intézetet főgimnáziumá fejlesszék Petőfi főgimnázium névvel.39
A czeglédi ref. iskolát magas színvonalra emelték már a XVI. század közepe táján Szegedi Kiss István s Bakonyi Albert (püspök). A mint a czeglédi régi jegyzőkönyekből olvassuk: ez az iskola szolgáltatta régente még a debreczeni anyaiskola rektorait is.40 Az iskola később alsóbbrendűvé vált. De sokáig nem tudunk róla. 1722-ben Patai József rektorságában ismét tógás deákok vannak.41 1753-ban a kormány a czeglédi protestáns iskolát a grammatikáig lefokozta. 1752-ben ugyanis a reformátusok megverték a katholikus iskolamestert, a mikor a budai klarisszák följelentették, hogy a reformátusok jogtalanul bírják a templomot tartozékaival együtt. A vizsgálat alkalmával arra hivatkoztak a kálvinisták, hogy vallásukat 1547 óta gyakorolják s hogy a templom az 1681. évi XXV. t.-cz. meghozatalakor már az övék volt. A kanczellária akképen döntött, hogy Czegléd 1683 után, hat évig lakatlan volt s ha a reformátusok birtokában voltak is a templomnak 1681-ben, már annak szakadatlan birtoklására nem hivatkozhatnak, mert a földesúrra szállott a vitatott terület. De különben is az 1681. évi XXVI. t.-cz. megalkotásakor Czegléd a török hódoltság alatti részekhez tartozott. A királyné részökre más területet adat templom- s iskolaépítés czéljaira; de az iskolára nézve kimondatott, "hogy a grammatikánál magasabb tanulmányokat, vallásgyakorlatuk elvesztésének terhe alatt, hagyják abba s következésképen a bölcsészet tanárát s más szükségtelen oktatóikat azonnal bocsássák el."42
A czeglédi mai áll. főgimnáziumot 1899-ben alapították, a mikor két párhúzamos I. osztálya 92 tanulóval nyilt meg, a kiket három tanár oktatott. Ma (1909/10.) 18 tanára s 368 tanulója van. Az első érettségi 1907-ben volt, 16 növendékkel. Az intézet jelenlegi helyiségeit 1903-ban építették.
Gróf Batthyány József érsek megyéjének székhelyén emelt a kegyesrendiek vezetése alatt oly intézetet, a mely első korszakában magában foglalta a középiskolai tanfolyamot s itt a kegyesrendiek a bölcseltet és teologiát is előadták s a székesegyházban hitszónokokként is működtek. Az alapítólevél 1765-ből való. A jelen intézet alapítója Kunszt József kalocsai érsek 1860-ban. Az átvétel első évében csak 4 osztály állott fenn, 8 osztályúvá az intézet 1864/5-ben fejlődött. 1865-ben volt az első érettségi a gimnáziumban, a mikor 24 tanuló közül 22 lett érett. Az intézet jelenlegi épületei 3 részből állanak: a Stephaneum, a kollégium (tanárok lakásai) és gimnázium. A gimnázium kétemeletes épület, a mely 1870-ben épült föl. Az intézet élén a pater rektor áll, a ki egyúttal a gimnázium igazgatója. Mellette főfelügyelői fölhatalmazással a gimnáziumi prefektus működik a gimn. teendők végzésére. A Stephaneumban a rektor után a stephaneumi főfelügyelő (praefektus generalis) következik. Az obszervatoriumot Haynald biboros-érsek alapította. Az első korszak első igazgatója Zsigmondovics Illés, 1765-1766-ig; az utólsó Vida Imre 1855-1860-ig. A második korszak első igazgatója Weninger Sándor 1861-1866-ig. Érettségi vizsgálatot tett 1895/6-ban 28. A tanulók összes száma ekkor 518.
A kecskeméti róm. kath. főgimnáziumot 1714-ben alapította gróf Koháry István országbíró 30.000 rhenus forinttal s telekkel; főgimnáziummá alakult a kecskeméti róm. kath. egyházközség hozzájárulásával (1859-ben.) Első igazgatói 1715-ben Kovátsovits Pál; 1715-16-ban Zabojnik Péter, helyettes igazgató Vilhem Ádám. Az intézet 1832-ben épül emeletre, a mai helyén, a város 227kath. tanácsa s polgárai hozzájárulásával. 1859-ben a homlokzatot meghosszabbították; 1894-ben szárnyépülettel látta el a róm. kath. egyházközség. Tanárok száma: 1715-53-ig 2-3; 1754-1806-ig 4-5; 1806-59-ig, mint a nagy gimnáziumokban; 1863-tól, mint a főgimnáziumokban. Tanulók száma 1715-ben 63, 1715-54-ig 114-400 között, 1754-77-ig 260-506 között, 1778-1806-ig 26-300 (26 1790-ben volt), 1807-50-ig 200-300 között, (1851-59 között 100-on alul) most 290. Az intézet 1715-25-ig a ferenczrendiektől vezetett normális iskolák épületében volt. 1753-ban a poétikai és rhetorikai osztálylyal bővülvén, a rend új épületet emelt a mai kath. konviktus telkén a Jókai-utcza és Régi Iskola-utcza sarkán. 1832-ben készült a mai helyére a gimnázium. 1806-ban a Nova Ratio értelmében a IV. oszt. normális iskolák hozzákapcsolásával öt osztályúvá, majd nagygimnáziummá lett. 1849-58-ig kisgimnázium. 1859-ben nyilt meg a főgimnázium. 1863-ban volt az első érettségi vizsgálat.43
Kecskeméten nagyobb ref. iskola már a XVI. században volt. 1596 körül Veresmarti Mihály tanított benne. Erről az iskoláról a város régi jegyzőkönyvében ez a följegyzés olvasható: "Anno 1599. megfogadtuk városostúl György deákot (azaz Petri Györgyöt) mesternek, a ki magasabb tanintézetté emelte az iskolát". Egy 1683-ból való jegyzék szerint a theologus (tógás?) deákok száma (30-40) a háborús idők miatt leapadt. A főgimnáziumot 1830-tól kezdve többszörös megszakítással építtette a kecskeméti református egyház a városi és egyházkerületbeli hitsorsosok pénzsegítségével. Kezdetben egy professzor volt három segédtanítóval, 1809-től 2 professzor, 3 segédtanítóval, 1856-tól 11 tanár, ma 15. Tanulók száma az első években nincs feljegyezve, mostanában 280 körül. A tanári fizetés 1599-ben 32 forint, 3 fertály búza, egy verő ártány; 1695-ben 80 forint, egy ölő ártány, egy mázsa só, 100 font hús, 25 font faggyu, 50 fő káposzta, 5 fertály búza; 1759-ben 209 forint, 15 öl fa és egy szőlő; 1808-ban 400 forint, 70 véka búza, egy szőlő, 15 öl fa; 1857-ben 700 forint; 1868-tól 1000 forint, 1896-tól az állami fizetési fokozatok szerint. 1750-ben az akadémikus rektorok helyét állandó professzorok váltják fel. 1830-ban a gimnázium kerületi főiskolává lesz a nagykőrösiekkel vívott nehéz küzdelem után, de a Thun-féle Entwurf 1851-ben algimnáziummá degradálja. 1856-ban újra főgimnáziummá és nyilvánossá lesz. 1860-ban megszünik a vele kapcsolatos theologia és jogakadémiát kap, mely 1875-ben külön válik tőle. 1896-ban államsegélyt nyer.44
A kecskeméti kegyesrendi tanárok pendítették meg 1853-ban az eszmét, Kecskeméten a reálirányú oktatás meghonosítása iránt. A város képviselőtestülete azután 1855-ben elhatározta, hogy önálló, három osztályú városi reáliskolát állít. Az iskola I. osztályát 1857-ben nyitották meg, 14 tanulóval. Ez az iskola az 1860-61. tanévben 27 tanulóval megszünt. Az állami főreáliskolát 1869-ben alapították. 1895-ig 1303 növendéke volt (évenként átlag 52.)45
Kecskeméten felső-kereskedelmi iskola is van szervezés alatt, melynek I. osztálya az 1910/11. tanévben fog megnyílni.
A kiskunfélegyházi róm. kath. négyosztályú jászkun-kerületi algimnáziumot 1810-ben állitották fel. 1866-ban egy világi igazgató, egy hittanító, egy rendes, 3 helyettes, összesen 6 tanár (4 világi, 2 egyházmegyei) működik, tanulóinak száma 107. 1875-76-ban mint községi algimnáziumban (négy osztályú) 8 tanár működik, a tanulók száma 94. 1885-ben a tanárok száma 11, a tanulóké 87. 1894-95-ben községi főgimnázium; van 5 rendes, 6 helyettes, 4 hittanító, egy tornatanító, 4 rendkívüli, összesen 20 tanár. Érettségit tett 20. 1906-907-ben 18 tanár működik, a tanulók száma: 306.
A halasi ref. iskola rektorai a kecskeméti egyházmegye jegyzőkönyvében 1592 óta vannak följegyezve. Ott említik, hogy hajdan tógás deákjai is voltak. Az egyházközségi nyolczosztályú főgimnázium eredete tehát 1592-ig vezethető vissza. A kiskunhalasi ref. algimnáziumban 1866-ban egy igazgató, 6 rendes, összesen 7 (hat világi, egy pap) tanár működik, tanulók száma 63. 1875-76-ban mint főgimnáziumban 13 tanár és 101 tanuló van, érettségit tett 19 tanuló. 1877-78-ban (nyolczosztályú főgimnázium) 12 tanára van, a tanulók száma 103, érettségit tett 15. 1885-ben a tanárok száma 14, a tanulóké 189, érettségire 228jelentkezett 23. 1894-95-ben 10 rendes, 2 helyettes, 3 hittanító, egy óraadó, egy tornatanító, összesen 17 tanár, tanulók száma 280, érettségit tett 20. 1906-907-ben 15 tanár működik, a tanulók száma 271.
A kunszentmiklósi ref. egyházközségi hatosztályú reálgimnáziumot 1735-ben alapították. 1866-ban 4 rendes, 2 helyettes, összesen 6 tanár (mind pap), tanulók száma 75. 1873-ban egy papi igazgató, 2 világi, 3 papi rendes tanár, egy világi helyettes működik benne, tanulóinak száma 89 rendes, 2 magán. 1885-ben a tanárok száma 9, a tanulóké 88. 1894-95-ben összesen 8 tanára van s 102 tanulója. 1897-98-ban hatosztályú, a tanárok száma 7, a tanulóké 88. Az 1906-907. tanévben a tanárok száma 8, a tanulóké 110.
A nagykőrösi ref. főgimnázium első rektora 1580 körül Szilvásújfalusi Imre. Utána pedig Veresmarti Mihály 1598-ban vállalkozott az iskola vezetésére. Tanárai között találjuk 1741-69 között Losonczi Istvánt, a "Hármas kis tükör" szerzőjét; 1848-49-ben Galgóczy Károlyt, a monografust. Az ötvenes évek tanári testületében mind csupa irodalomtörténeti neveket találunk. 1632-ben 16 növendék subscribált, 1722-ben 62. Az 1833-37-ik évben a három bölcsészeti osztályban 54, az 1847-48. évben 65 növendék volt. Az újraszervezéskor, az 1851-52-ik évben, az I-VIII. osztályban 175, 1895-ben 294, 1908-909-ik évben 377 a tanulók száma. Tanárai: eleinte a rektor professzor változó számu publicus praeceptorokkal 1851-52-ig; az 1852-53-ik évben 12, 1908-909-ben 17 tanára van. 1851-52-ben egy rendes tanár fizetése 600 frt. 1898-ig tanári törzsfizetés 800-1000 frt. 1898-ban az állammal kötött szerződés alapján a tanári létszámot szaporították s az állami tantervet vezetik be. A jelenlegi épületet a ref. egyház, az állam s a város anyagi segítségével 1901-ben emelték.
Ujpesten 1905 szeptember 1-én nyilt meg a községi gimnázium két párhuzamos I. osztálya 85 tanulóval. 1908-ban államosították. Most hat osztályú; tanulója: 356; tanárai: 9 rendes, 1 rendkívüli, 4 helyettes s 5 hitoktató.
A váczi kegyesrendi tanintézetet gróf Kolonics Zsigmond püspök s bíbornok alapította 1714-ben. Csakhamar a grammatikai osztályokat is fölállították. Gimnáziumuk 1725-1727 között épült. A költészeti s rhetorikai osztályokat 1730/1-ben állították föl.46 1866-ban 8 tanár működik, tanulók száma 177. 1875/6-ban hat osztályú algimnázium, 11 tanár, 160 tanuló. 1877-ben a tanárok száma változatlan, tanuló 150. 1885-ben a tanárok száma 16, a tanulóké 282. 1894/95-ben (róm. kath. főgimnázium) 9 rendes, 5 helyettes, 3 hittantanító, 1 tornatanító, 1 rendkívüli, összesen 19 tanár, 350 tanuló, érettségit tett 20. Az 1906/7. tanévben (kegyesrendi főgimnázium) 19 tanár működik, tanulója 427.
A rákospalotai Wagner-féle magánfőgimnáziumban 1906/7-ben 28 tanár működik, a tanulók száma 249.
Jogakadémia.
A kecskeméti magasabb iskola már a XVI. században fennállott. A XIX. század IV. évtizedében szervezték át kollégiummá s 1831-ben kezdték meg a jogi tárgyak előadását. A jogi tanfolyam két évig tartott. 1848 után szünetelt a jogtanítás az 1860/61. tanévig, 1863-ban nyitották meg a III. évfolyamot. 1874-ben Kecskemét városa 3 tanszék költségeit vállalta el. 1882-ben pedig a IV. tanszék fenntartását. A ref. jogakadémia kormányzó testülete az egyházker. tanügyi biz. akad. osztálya és a húsz tagból álló igazgató-tanács, az egyházkerület, kecskeméti ref. egyház, Kecskemét városa s a jogakadémiai tanári kar képviselőiből alkotva. 1866-ban (3 évfolyamú) tanári kar: 1 igazgató, 5 rendes, 1 helyettes és 1 segéd, összesen 8 tanárral. Hallgatóinak száma: az I. félévben 66, a II. félévben 72. Az 1875/6. tanévben (4 évfolyam) 7 rendes, 2 helyettes, 3 magán, összesen 12 tanára és 131 hallgatója van. 1877/8-ban 8 r., 1 h. és 3 magántanár működik. A tanulók száma 64. 1884/5-ben a tanárok száma 12, a hallgatóké 64. Az 1894/5. tanévben 8 rendes, 1 rendkívüli és 7 magán, összesen 16 tanára s az I. félévben 48, a II. félévben 44 hallgatója van. Az 1906/7. tanévben 7 rendes, 1 rendkívüli, 9 magántanár működik, a hallgatók száma az I. félévben 97, a II-ban 101.
Siketnéma intézetek.
Pest, Pilis és Solt vármegyék 1839/40. évi országgyűlési követei, a mint 1840 június 8-án a "Tekintetes Karok és Rendek"-hez intézett jelentésükből kitünik, kívánták többek között azt is, hogy a vakok és siketnémák már fennálló intézetei tárgyában is megtegyék a szükséges munkálatokat.47

A rákospalotai m. kir. javító intézet.

Az aszódi m. kir. javítóintézet.
231A siketnémák váczi királyi országos intézete az 1884/5. iskolaévben 93 növendék nevelésével és oktatásával foglalkozott. Mind a fiúk, mind a leányok kézimunkákat tanultak. E mellett gyakorolták a kertészetet és a házkörüli munkát. A gyakorló oktatás több iparágat is felölelt és pedig a varga-mesterséget 7, a szabóságot 11, az asztalos-ipart 4, a szíjgyártó-ipart 2, a kerékgyártóságot, kocsifényezést, kosárfonást és kárpitos-ipart 1-1 növendék tanulta; női kézimunkát 32-en tanultak. 1884/5-ben a fenntartás 37.000 frtba került. Az 1906/7. tanévben a tiszti személyzet 24, a növendék 102 fiú és 76 leány.
A siketnémák államilag segélyezett kecskeméti intézetét 1900-ban szervezték. A város törvényhatósági bizottsága ugyanis kimondotta, hogy a siketnémák és vakok intézetét fölállítja, ha az állam a tanerőket s a város csak a dologi kiadásokat fizeti. 1905 végén a vakok oktatása megszünt, és csak siketnémák részesülnek oktatásban. Az intézetben, melynek első igazgatója Németh László, 11 tanterem van. Az 1906/7. tanévben a tiszti személyzet száma 10, a növendékeké: 37 fiú és 27 leány.
Javítóintézetek.
Az aszódi m. kir. fiújavító-intézet, (az igazságügyi m. kir. minisztérium kocsigyártó ipariskolája) 1905-ben keletkezett. Az intézet épületét az igazságügyminisztérium emeltette 1904-ben, két tanteremmel. 1906-ban a tiszti személyzet száma 27, a növendékeké 250.
A rákospalotai kir. leányjavító-intézet (I-VI. elemi oszt.) az 1889. évben keletkezett. A jelenlegi épületek 1902-1905-ben épültek. 1889-ben 12, 1909-ben 172 a növendékek száma, a tiszti személyzet 17 tagból áll.
Árvaházak.
A kecskeméti tanítói országos árvaházat 1899-ben alapította a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az orsz. tanítói nyugdíjalapból, Kecskemét városa pedig mintegy 100.000 kor. értékkel járult hozzá. Bent iskolázás nincs; a növendékek az I. osztálytól a középiskola VIII., illetőleg a képzőintézet IV. osztályáig minden osztályba járnak. Az 1909. év folyamán a hódmezővásárhelyi áll. óvóképzővel kapcsolatos kis ovodás árvaházat is ide telepítették át. A fiúk és leányok négy-négy csoportra oszlanak a helyiségekben és a 3-6 éves árvák számára is megfelelő lakrész van. Az igazgatónak és két-két árvaatyának, illetve árvaanyának van nagyobb lakása és két-két segéd-árvaatyának, illetőleg segéd-árvaanyának egy-egy butorozott szobája. Az intézetnek eddig 565 növendéke volt.
Nagytétényben a Fehér Kereszt-Egyesületnek van kisebb árvaháza.
Könyvtárak.
Pest vármegyében - a kecskeméti kirendeltséget kivéve - az 1908/9. tanévben ifjúsági könyvtár 81 állami, 5 községi és 18 felekezeti iskolánál van. Az állami iskolák ifjúsági könyvtáraiban 15.054 kötet van 32.150 K 88 fillér; a községi iskolák ifjúsági könyvtáraiban 548 kötet, 1303 korona 61 fillér; a felekezeti iskolák ifjúsági könyvtáraiban pedig 3997 kötet, 4443 korona 74 fillér értékben. A legrégibb ifjúsági könyvtár a soroksári róm. kath. iskoláé, alapításának éve 1858, azután a váczi református iskoláé, a melyet 1859-ben alapítottak. Az állami és községi iskolák ifjúsági könyvtárának alapítása az utóbbi évekre esik, a legrégibb pl. az újpesti Árpád-úti iskoláé, 1902-ből való. A kecskeméti kir. tanfelügyelőségi kirendeltség területén volt ifjúsági könyvtár 7 állami, 3 községi, 4 róm. kath., 3 ref. és 3 izr. iskolánál. Az állami iskolák ifj. könyvtáraiban 1768 kötet, 3213 korona 02 fillér; a községi iskolák ifj. könyvtáraiban 2745 kötet, 4563 korona és a felekezeti iskolák könyvtáraiban 1725 kötet, 1863 korona értékben. Ezek alapítása is a legutóbbi évekre esik. A legrégibbek: mint pl. a fülöpszállási állami, kiskunhalasi állami, koháryszentlőrinczi községi, kalocsai róm. kath., ókécskei ref., kiskőrösi izr. iskolák mellettiek 1904-ből valók. Az 1907. évben a kalocsai főszékesegyházi könyvtárban (alapítási éve 1784) 61.767; a kalocsai Jézus-társasági kollégium könyvtárában (alapítási éve 1860) 17.285; a kecskeméti városi múzeumban, a mely 1898-ban alakult, 6725 drb (gyarapodás az év folyamán 605); a kecskeméti ref. főisk. könyvtárban (alapítási éve 1830) 14,957; a kunszentmiklósi ref. gimn. könyvtárban (alapítási éve 1820) 11.065; a halasi ref. főgimnázium könyvtárában, a mely 1760-ban alakult, 35.672; a váczi kegyestanítórend házi könyvtárában (alapítási éve 1714) 16.236 kötet volt.
Iskolai zászlóaljak.
Az iskolai zászlóaljak szervezése Gullner Gyula főispán és Fazekas Ágoston alispán kezdeményezésére 1907-ben indult meg nagyobb erővel. Az alispán 1907 augusztus 21-én körrendeletileg hívta föl a főszolgabírákat, polgármestereket és a községi elüljáróságokat, hogy az isk. zászlóaljak alakulását elősegítsék. Az isk. zászlóaljak kérdését azután a tanítótestületek és egyesületek is megvitatták s az 232eredmény csakhamar mutatkozott is. Az isk. zászlóaljakat oly képen alakították, hogy az iskola egy-egy osztálya egy-egy századot alkot, a négy vagy hatosztályú népiskolák osztályai egy zászlóaljat; kisebb helyiségekben vagy pusztákon, a hol a tanulók száma százon alul van, csak századok alakíthatók. Több helyen a katonai gyakorlatok mellett czélbalövést is végeznek. Ezek közül az isk. zászlóaljak közül különösen a kecskeméti közs. el. (a legrégibb), az újpesti áll. polg., az erzsébetfalvai, budafoki, rákosszentmihályi áll. elemi iskoláknál szervezett zászlóaljak értek el szép eredményeket. A vármegye törvényhatósága ezeknek a zászlóaljaknak egyöntetü vezetésére felügyelői állást is szervezett.
Ifjusági egyesületek.
Ifjúsági egyesület ez idő szerint a vármegyében, a kecskeméti kirendeltséget ide nem számítva, 27 községben van, Kiskunfélegyházán az áll. tanítóképzővel, azután 4 közs. el. iskolával és a többi helyütt áll. el. iskolákkal kapcsolatban. Legnépesebb a monori vegyes egyesület 215 taggal. Legrégibb a Kispest-Hunyadi-utczai áll. el. iskolával kapcsolatos leányegyesület, a mely 1902-ben keletkezett. 1903-ban alakult a rákosszentmihályi, 1904-ben a kispest-szentlőrinczi, 1905-ben a majosházi, 1906-ban a solymári, 1907-ben a békásmegyeri, czeglédberczeli, nagykovácsii, pesthidegkúti, pilisvörösvári, tassi, vecsési; 1908-ban nyáregyházi áll., pándi községi, szalkszentmártoni áll.; 1909-ben az áporkai, dunabogdányi, dunaharasztii áll. el. iskolával, kiskunfélegyházi áll. tanítóképzővel kapcsolatban, a monori áll. el., őrkényi áll. el., peregi közs. el., leányfalvi, pomázi, pilisszentkereszti áll. el., szadai és váczszentlászlói közs. el. iskolákkal kapcsolatban. Áporkán 80, Dunabogdányban 71, Peregen 50 a tagok száma, a többi helyt kisebb; a dunaharasztii leány, az áporkai, monori, nyáregyházi, őrkényi és pándi vegyes, a többi fiú-egyesület; 12 egyesület mellett könyvtár is van. Monoron 243, Vecsésen 215, Szalkszentmártonban 212, Dunabogdányban 150, Váczszentlászlón 127, Nyáregyházán 123 mű, a többi helyen száznál kisebb számú műből. A kecskeméti kir. tanf. kirendeltség területén Bátya, Fülöpszállás, Hajós, Kalocsa, Keczel, Kiskőrös, Helvécziatelep, Szabadszállás, Újkécske helységekben és Kecskemét városban vannak ifj. egyesületek.
Tanítói egyesületek.
A vármegye területén, vagy legalább is a területet érdeklőleg is, a következő tanítóegyesületek működnek:
1. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános tanítóegyesület, 2. Váczi egyházmegyei r. kath. tanító-egyesület, 3. Czegléd-kecskemét kerületi r. kath. tanítóegyesület, 4. Ecseg-hatvani r. kath, tanítóegyesület, 5. Fót-gödöllő r. kath. tanítóegyesület, 6. Újszász-szolnoki r. kath. tanítóegyesület, 7. Soroksár-alsónémedi r. kath. tanító-egyesület, 8. Váczvárosi és székesegyházkerületi r. kath. tanító-egyesület, 9. Zsámbok-nagykátai r. kath. tanító-egyesület, 10. A pesti ref. egyházmegyei tanító-egylet, 11. A solti ref. egyházmegyei tanító-egylet, 12. A kecskeméti ref. egyházmegyei tanító-egyesület, 13. A vértesaljai ref. egyházmegyei tanító-egyesület, 14. Pestmegyei ág. h. ev. esperességi tanítói testület.
Nagy László kir. tanfelügyelő 1874 márczius havi körözvényében hívta föl a vármegye községi tanítóit, hogy egyesületté alakuljanak. Április 8-án Kecskeméten a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Hivatalos Tanítótestület 47 taggal megalakult. Elnök Nagy László, alelnökök Böszörményi Mihály és Elefánti József, főjegyző Bátky Károly, pénztáros Máthé Sándor. Az alapszabályokat két hónap mulva, június 23-án, Gönczy Pál erősítette meg. Elhatározták vármegyei tanító-könyvtár és tanítói segélyegyesület alapítását. A vármegyét felosztották három, ú. m. kecskeméti, pesti és solti tanítói járáskörre. A könyvtárnak 1891-ben Tóth József tanfelügyelő és az újpesti igazgató-választmány 300 kötetre menő művel vetette meg alapját. A segélyegyesületnek az alakuláskor 126 frt 78 kr alapvagyona lett, mely összegből 100 frtot a budapesti első hazai takarékpénztár adott, 26 frt 78 krt pedig Nagy László közbenjárására a pestmegyei iskolatanács. A Pestmegyei Tanítói Önsegélyegylet azonban csak később alakult meg. A második, illetőleg az első rendes évi közgyűlést augusztus 7-én tartották Czegléden. A vármegyei iskolatanácsba Elefanti József, Kálniczky János, Máthé Sándor, Bátky Károly, Nagy József és Tipray Mihály tanítókat választották be. Az egyesület tagjainak száma 1908-ban 999.
A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei községi tanítók önsegély-egyletet is alakítottak 1879-ben. Ez egyesület czélja tagjainak betétek útján tőkegyűjtésre alkalmat adni s szorult helyzetbe jutott tagjain olcsó kölcsönök nyujtásával segíteni, az egyleti, munkaképtelen tanítókat s ezek özvegyeit vagy árváit segélyezni.
Közművelődési egyesületek.
Az Országos Magyar Iskola-Egyesület, mint már tudjuk, a vármegyénkben 9 nemzetiségi községben tart fenn kisdedóvót. De ez az egyesület más tekintetben 233is nagy szolgálatot tesz a magyarosítás és népművelés terén a vármegyében. Pest vármegye egyes községeiben népkönyvtárakat állít; 1909 deczember havában az Országos Közművelődési Tanács támogatása mellett analfabéta tanfolyamokat rendezett, a melyek hallgatóit ingyenes író-taneszközökkel látta el, tanítóit tiszteletdíjban részesíti; évről-évre jutalmakat ad tanítóknak; támogatja a nép dalosköröket s könyvajándékkal jutalmaz tanulókat is.
A vármegye nagyszámú közművelődési egyesületei közül a váczi járási közművelődési egyesületet, mint az Országos Magyar Szövetség váczi osztályát, említjük, a mely Ivánka Pál főszolgabíró kezdeményezésére 1904-ben alakult s a többek között a magyar nyelv tanításában kitünő tanítók támogatását és jutalmazását is czélul tűzte. Tagjainak száma 194.
A kir. tanfelügyelőség szervezése óta a vármegye tanfelügyelői a következők voltak, kiknek életrajzát röviden az alábbiakban ismertetjük:
Szász Károly élete és működése sokkal ismertebb az irodalomtörténetből, semhogy szükség volna itt bővebben kiterjeszkedni élete történetére. Életének általánosan ismert fényes és gazdag pályájából csak az alábbi adatokat ragadjuk ki: 1851-ben tanár Nagykőrösön, 1854-től Kézdivásárhelyen, 1857-től Kunszentmiklóson és 1863-tól Szabadszálláson ref. pap. 1885-ben képviselő, két év mulva osztálytanácsos a vallás- és közoktatási minisztériumban. Az 1869. és 1872. évek közé ékelődik be pestmegyei, aztán kiskunsági tanfelügyelői működése. 1874-ben előbbi állásába tér vissza. 1875-ben miniszteri tanácsos; a közép- és felsőbb tanintézetek vezetője. 1883-ban lépett újra egyháza szolgálatába, mint budapesti pap s dunamelléki püspök. Jól mondja róla Széchy Károly, hogy "félszázados működése az irodalomban, közoktatásban és egyházban ép oly termékenyítő, mint éltető; nemcsak ragyogása, de áldása volt.48
Nagy László, 1816 június 9-én Kunhegyesen született. A gimnáziumot Debreczenben, a bölcsészeti tanfolyamot Nagykőrösön végezte, míg a jogi és hittani tanfolyamra Debreczenbe ment vissza. Iskolái végeztével rektornak ment Érmihályfalvára, a hol három évet töltött. Azután magánnevelő a Gencsi háznál. 1851-ben a kisujszállási algimnázium tanára. 1858-tól tíz évig a nagykőrösi ref. tanítóképzőintézet igazgatója. Azután eleinte a tolna- és baranyavármegyei tankerületek vezetője, 1872-től pestmegyei kir. tanfelügyelő; 1874-től a Jász-kun kerület tanfelügyelői teendőit végezte mellékesen. Mint életrajzírója följegyzi róla, nem az az ember volt, a ki dolgát a könnyebb végéről fogja: "Feláldozta magát. Éjt nappallá tett; mindenütt szervezett, irányozott, tanácsolt, intézkedett." Bármennyire el volt foglalva, ráért a népiskolai tankönyvirodalom terén is működni. A beszéd- és értelemgyakorlatokról és az anyanyelv oktatásáról írt könyvei tették nevét különösen ismertté. 1875 május 6-án halt meg.49
Dömötör János, született a tolnavármegyei Dunaszentgyörgyön, 1843 deczember 20-án. 1857 őszén a nagykőrösi főgimnázium, 1863 őszén a pesti ref. theologiai intézet növendéke. 1865 őszén Edinburgba megy, a hol egy évet tölt. Hazatérve, a pesti ref. egyház gimnáziumában előbb ideiglenes, majd 1887 októbertől rendes tanárul alkalmazták. 1872 elején a Korunk szerkesztője, (fél évig), a mely a kiegyezés mellett foglalt állást. 1873 nyarán Tolna és Baranya vármegyék tanfelügyelője. 1875 nyarán nevezték ki pestmegyei tanfelügyelővé. Irt verseket, birálatokat, életrajzokat és ismeretterjesztő czikkeket s ő írta Falusi János leveleit a Képes Néplapba. Irodalmi munkássága elismeréseül a Kisfaludy-társaság 1876 elején tagjává választotta. Mint életírója, Baráth Ferencz megjegyzi: "hivatalába, bár azt hiven és pontosan elvégezte mindig, utóbb kezdett belefáradni. Arra is gondolt, hogy lemond s kizárólag az irodalomnak él", majd egyetemi magántanár óhajtott lenni. De a társaságokban mindig jókedvűnek ismert ember búskomorságba sülyedt. Talán édes anyja betegségének örökölhetésétől is félt, a mi öngyilkosságba kergette, 1877 január 8-án.50
Tóth József, a biharvármegyei Mezősas községben 1839 május 27-én született. Tanulmányait a debreczeni ref. kollégiumban végezte; itt tett érettségit 1858-ban. Azután nevelősködik s a jogot végzi, nyilvános jogu nevelőintézetnél is tanít, míg 1876 július havában Sopron-, Moson vármegye másodtanfelügyelőjévé nevezték ki. Innen állíttatott Pest vármegye tanügyének élére. Tóth 29 és fél évig volt a vármegye kir. tanfelügyelője. 1905 végén vonult nyugalomba hosszu és küzdelmes munkásság után. Hogy több eredményt nem érhetett el: nem az ő tudásán, buzgalmán mult, hanem ez az itteni nehéz viszonyokban keresendő.
Mosdóssy Imre, kir. tanácsos, előzőleg a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban működött, mint berendelt kir. tanfelügyelő. Csak háromnegyed évig volt a vármegye tanfelügyelője, mert már 1906 július havában a székesfőváros kir. tanfelügyelőjéül helyezték át.
Petri Mór dr. 1906 október 1-én kezdte meg itt tanfelügyelői működését.

0. Békefi Remig dr.: A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. - 170. lap.
1. V. ö. i. m. 116. l.
2. V. ö. Frankl Vilmos: A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. 17. és 18. l.
3. Eredetije latin nyelven. - Galgóczy: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monografiája.
4. V. ö. Fináczy: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában.
5. Vármegyei Ltár 1798. v 238. jkönyvi szám.
6. Vármegyei Ltár 1802. évi 1475. jkönyvi szám.
7. Vármegyei Ltár 1802. évi 1108, 1475. sz.
8. Vármegyei Ltár 2425. szám.
9. Vármegyei Ltár 2159. sz.
10. Vármegyei Ltár 1813. év 7006. szám.
11. Vármegyei Ltár 3182. szám.
12. Vármegyei Ltár 4293. szám.
13. Vármegyei Ltár 2619 és 2620. szám.
14. Vármegyei Ltár 2075. jkönyvi szám.
15. Vármegyei Ltár 1829. év 3259. szám.
16. Vármegyei Ltár 5259. szám.
17. Jelentése Pest, Pilis és Solt t. e. megyék 1839-40. évi országgyülési követeinek. Pesten 1840. Trattner és Károlyi betűivel. 50-51. l.
18. Vármegyei Ltár 5635. szám.
19. Vármegyei Ltár 1805. évi 2682. jkönyvi szám.
20. Emlékkönyv Tóth J. kir. tanácsos és kir. tanfelügyelő 25 éves tanfelügyelői jubileuma alkalmára. Szerkesztette: Grézló J., Greizinger J. és Józsa D. - 47. l.
21. 97. l.
22. 97-98. l.
23. Halász Ferencz említett munkájában Pestvármegyéről is közöl az 1890-iki és az 1900. évi népszámlálás alapján ily összehasonlító táblázatot. 158-159. lap.
24. V. ö.: i. m. 175-176. l.
25. I. m. 71-72. l.
26. I. m. 73. l.
27. Fináczy Ernő dr.: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában I. k.
28. Fináczy dr. i. m. I. k. 244. l.
29. Fináczy dr.: A Magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. I. k. 251. l.
30. Vm. Lt. 1798. évi 2571. jkönyvi sz.
31. Vm. Lt. 1804. évi 1518. sz.
32. Vm. Lt. 1798. évi 577, 1148, 1325 és 1496. jkönyvi számok.
33. Vm. Lt. 1798. évi 1489. jkvi sz.
34. Vm. Lt. 1802. évi 369, 2327. sz.
35. Vm. Lt. 1803. évi 2434 sz. 1804. évi 1572. sz.
36. Vm. Lt. 1124. sz.
37. I. m. 54. l.
38. Huber Lipót igazgató közlése alapján.
39. Az Aszódi Ágostai Hitv. Evang. Algimnázium Értesítője az 1900-1901. iskolai évről. Közli Balla Lajos igazgató. Budapest. 1901.
40. Molnár Aladár: A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században. I. köt.
41. I. m. 511. l.
42. V. ö. Fináczy: i. m. I. k. 37-39. l.
43. Tóth György dr. róm. kath. főgimn. igazgató közlése nyomán.
44. Az intézet igazgatójának közlése nyomán.
45. Hanusz István: Az első huszonöt év a kecskeméti m. kir. áll. főreáliskola életéből. 1895.
46. Molnár Aladár i. m. 553. l.
47. I. m. 48. l.
48. Beöthy Zs.: A Magyar Irodalom Története, II. k. 720. l.
49. Vas Ujs. 1875. 21. szám.
50. Vas. Ujs. 1877. 2. sz.

« IPAR, KERESKEDELEM, HITELÜGY ÉS FORGALOM. Irta Haraszthy Lajos. KEZDŐLAP

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II.

Tartalomjegyzék

IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET. Irta Horváth Cyrill dr. »