« A RÓMAI KATHOLIKUS EGYHÁZ SZABOLCS VÁRMEGYÉBEN. Irta Kandra Kabos. KEZDŐLAP

Szabolcs vármegye

Tartalomjegyzék

AZ EV. REFORMÁTUS EGYHÁZ SZABOLCS VÁRMEGYÉBEN. Irta Görömbei Péter, revid. Kovács Albert. »

342A GÖR. KATH. EGYHÁZ SZABOLCS VÁRMEGYÉBEN.
Irta Lengyel Endre, revid. dr. Borovszky Samu
Görög katholikusaink Szabolcs vármegyében részint a régi korból fenmaradt okiratokban, részint a közelnevezésben mint ráczok említtetnek, sőt egyes városok: Rácz-Uj-Fejértónak, Rácz-Dorognak, Rácz-Nánásnak neveztetnek, Nagy-Kállóban pedig nagy- és kis-rácz-utczák jelenleg is fennállnak, gör. kath. lakosai pedig a legrégibb iratokban ráczoknak neveztetnek.
Gör. kath. ráczok. Brankovics György.
A gör. kath. ráczoknak Szabolcs- és Hajdumegyékbe való letelepítése azon korra esik, midőn Zsigmond király seregével Szerbiában a törököket legyőzvén, Brankovics Györgynek a munkácsi, szatmári, böszörményi, debreczeni uradalmakat ajándékozta, miáltal a gör. kath. ruthén nép Brankovics György uralma alá jutott. Brankovics György, a nyert uradalmakba számos rácz családot telepített le, kik Hajdu és Szabolcs vármegyékben állandó lakosok lettek, csak régi nevöket tartván meg, nyelvben és lélekben egészen megmagyarosodtak, mire tagadhatatlanul nagy befolyással voltak a Bocskay által ide elhelyezett hajduk, kik között sok ev. ref. vallásu lévén, a rácz görögök nyelvüket és szokásaikat teljesen elvesztették. Egyházi szertartásukat megtartották ugyan, de mivel az alvidéki görög szertartásuaktól igen távol estek, a munkácsi püspökséghez csatlakoztak, s midőn ez Rómával egyesült, vele a szabolcs- és hajdumegyei, már megmagyarosodott görög katholikusok is felvették az uniót. A Brankovics György által Szabolcs- és Hajdumegyékben meghonosított ráczoknak száma azonban nem lehetett igen nagy, mert úgy a jelenlegi családnevek, mint a legrégibb anyakönyvek is azt igazolják, hogy a rácz előnévvel bíró városok lakosai régi idők óta magyarok voltak, a görög katholikus hívők között alig találkozik rácz vagy görög nevű egyén, hanem annál több az ősi tősgyökeres magyar nevekre emlékeztető vezetéknév, s a magyar nyelven kívül, melyet minden tájszólási vegyítés nélkül legtisztábban beszélnek, más nyelvet nem is tudnak.
Mivel pedig a szabolcsmegyei görög-katholikus egyházak állapota szoros kapcsolatban volt a munkácsi püspökök történetével, - kiknek joghatósága alatt voltak és vannak - az események világosabb feltüntetése czéljából föl kell említenünk a munkácsi megyei püspökök történetéből azon 343mozzanatokat, melyek vármegyénk görög-katholikus egyházait közelebbről érintették.
A fejlődés akadályai.
A gör. kath. egyházak előrehaladását és fejlődését nemcsak azon körülmény, hogy a római anya-szentegyházzal egyesítve nem voltak, akadályozta jelentékenyen, de teljes elnyomatással sújtattak a földesurak részéről is, kik hatalmukat úgy a papsággal, mint a hívekkel, a legérzékenyebb és legmegalázóbb módon éreztették. A soknemű zaklatásokon, az egyházi javak legfoglalásán és mindenféle súlyos parasztmunkára való kötelezésen kívül még az egyházi ügyekbe, többek közt a házasságok felbontásába is önkényüleg beavatkoztak. De még a püspökökkel szemben is a legnagyobb hatalmaskodásokat követték el, erőszakos módon akadályozván őket az egyházak kormányzásában és személyes meglátogatásában, úgyannyira, hogy csak az ismételten kiadott királyi és fejedelmi rendeletek voltak képesek ez erőszakoskodásokat legalább részben enyhítni s a püspököknek biztosítani azt a jogot, hogy egyházmegyéjöket beutazhassák. Így a többi között Bethlen Gábor egy 1623-ban kelt okiratában Szabolcs vármegye rendeinek is meghagyta, hogy Petronius munkácsi püspököt javadalmában háborítatlanul meghagyják és őt a vármegye területén való szabad utazásában ne akadályozzák. Gregorovics János püspöknek pedig 1630-ban, II. Ferdinánd meghagyásából, gróf Alaghy Menyhért országbíró adott szabadságlevelet, hogy Szabolcs vármegyében levő egyházait meglátogathassa. Önként érthető, hogy ilyen nehéz viszonyok és akadályok közepett e korban a görög szertartásu egyházak minden erejét és igyekezetét csak a létért való küzdelem emésztette fel.
A görög szertartásu papság magára lévén hagyatva, az egyházi ténykedések terén is szabálytalanságok merültek fel. Erre enged következtetni Szabolcs vármegye rendeinek 1636-ban Petneházán a reform. egyház érdekében hozott következő határozata: "Mivel az orosz bátykók néminemü embereket, kiket a miniszterek meg nem esketnének valamely bűnök miatt, ő hozzájuk mennek s megesketik, azért afféle bátykók-ra kimehessen a vice-ispán és kergethesse és díjjon váltódhassék ki a vice-ispántól. Hanem csak maga vallásu embereket eskessen meg. A vice-ispán pedig a czirkálást az urak jószágán kezdje."
Mozgalom az unio felvétele érdekében.
Belátták tehát úgy a munkácsi püspökök, mint a papság, hogy az egyházi rendezettség óhajtandó fokára csak az unio felvétele által emelkedhetnek, minélfogva a XVII. század negyvenes éveiben erős mozgalom támadt a görög szertartásu papság között a róm. kath. egyházzal való egyesülés tárgyában. E törekvését a gör. szert. klerusnak nagy buzgalommal ápolta úgy Jakusich György egri püspök, valamint Lippay esztergomi érsek, s így az egyesülés eszméje csakhamar testet öltött, mert Taraszovics László munkácsi püspök 1640-ben Lippay esztergomi érsek előtt kijelentette, hogy egyházmegyéje papjaival és híveivel együtt megköti a róm. kath. egyházzal való szent egyesülést.
Taraszovics László püspök.
De fájdalom ezt az üdvös törekvést, a megvalósulás küszöbén, egy közbejött szomoru esemény zavarta meg. Taraszovics László, ki 1634-1648-ig viselte a püspöki méltóságot, mint nagy tudományu és ritka elmeéllel bíró kitünő férfiu, Rákóczy György fejedelem kegyenczévé lett, s mint korának egyik széles látókörrel bíró vezéregyénisége a fejedelem által, Báling János munkácsi várkapitány különös figyelmébe ajánltatván, ennek is kedves embere lett. Főpásztori hivatalának betöltéséhez nagy lelkesedéssel és buzgalommal hozzáfogván, miután Rákóczy György által 1634-ben megerősíttetett, 3441635-ben a szabolcsmegyei Királytelken egyházmegyei zsinatot tartott, melyben Marinics Jánost a tiszántúli kerület főesperesévé nevezte ki. A minden tekintetben kitünő egyházfő Taraszovics Lászlónak, Báling János várkapitány nem tudta megbocsátani, hogy oly lelkes híve a róm egyházzal való egyesülésnek s minden módon igyekezett őt az uniótól eltántorítani. Jól tudta ezt Taraszovics László püspök, mindazonáltal nem szakította meg az összeköttetést Báling Jánossal, hanem haladt a megkezdett irányban, s azon kor szokása szerint vitatkozott, nagy képzettségének hatalmas erejével, szóban és írásban folyton ostromolta az új vallást, minek következtében Báling János várkapitány haraggal és gyülölettel telvén el iránta - mindenesetre Rákóczy György hallgatag beleegyezésével - a munkácsi zárdából való kiutasítását határozta el. Tekintetbe véve pedig azon még mindig be nem hegedt sebet, melyet a nagy nemzeti pusztulás, a mohácsi vész, a kath. egyházon ejtett, majd a kath. egyháznak az új vallásfelekezet fellépése által nagy mérvben meggyengített helyzetét: Taraszovics László nem talált sehol kellő védelmet, s hogy a kegyetlen Báling János várkapitány boszúját kikerülje, az uniónak ellentmondott. A legyőzhetetlen kényszerüségből tett ezen lépése által visszanyerte ugyan Taraszovics L. püspök a várkapítány kegyét, de életébe keserüség vegyült. Megbánva a római kath. egyháztól való elszakadását, nemcsak hogy Báling Jánosnak adott szavát visszavonta, hanem elutazni készült az egri püspökhöz, hogy kath. hitéről és a róm. kath. egyházzal való benső egyesüléséről nyilt vallomást tegyen. A püspök útitervéről Báling J. várkapítány értesülvén, 1640. decz. 13-án Joó Mihály vezetése alatt kiküldött zsoldosai által, a munkácsi zárda templomában, püspöki díszruhában szent misét végző Taraszovics Lászlót elfogatta s meglánczolva az utczákon keresztül vezettetvén, a vár börtönébe vettette. III. Ferdinánd 1641. február 22-én kelt rendeletével a püspök szabadon bocsátását elrendelte ugyan, de ezen császári leirat Báling Jánosnál süket fülekre talált. Taraszovics László püspök ily igazságtalan üldöztetése és megaláztatása közvetetlenül a görög kath. papságot sértvén legérzékenyebben, mozgalom indult meg a szabolcsmegyei görög katholikus papság között, hogy a főpásztor, - kinek a római katholikus egyházzal való egyesüléseért ily megaláztatást kellett szenvednie - kiszabadítására pártfogókat szerezzenek. Marinics János szabolcsi főesperes, dorogi lelkész volt az első, ki nem kimélve semmi fáradságot és költséget, a káptalanok és mágnásoknál keresett közbenjárást, hogy püspökét szabaddá tehesse. A gör. kath. papság kegyelmi kérvényét siker követte, mert a császári kiküldött Eöry Zsigmond soproni alispán erélyes fellépésére Rákóczy György fejedelem inkább megijedve, mint önként hajolva, az 1640. decz. 13-tól 1642. április 5-ig börtönbe zárt és megkínzott főpásztort szabadon bocsátotta. Nem derült azonban boldogabb korszak Taraszovics L. püspökre, miután Báling J. várkapítány gondoskodott arról, hogy az üldözött főpásztor részére a keserűség pohara mindig csordultig legyen. Mert a püspök elleni zaklatásokkal Báling János fel nem hagyván, zsoldosai által a püspököt a munkácsi zárdából kihányatta és javait elfoglalta. A püspökségről lemondott Taraszovics Lászlónak III. Ferdinánd 1643-ban kelt s szalai Barkóczy László nagy-kállói várkapítányhoz intézett rendeletével a szepesi kir. kamarától kiszolgáltatandó évi 200 frt segélyösszeget rendelt, lakóhelyül pedig Nagy-Kállót jelölte ki részére, a hol 1645-ben sok megpróbáltatással sújtott életét befejezte.
Azonban Taraszovics püspöknek a kathoiczizmus eszméjéért kiállott szenvedése és méltatlan megaláztatása csak fokozta a görög szertartásu papságban 345és hívekben az unio megkötése iránt táplált erős hajlamot, miért is a szabolcsmegyei születésü Rosztoszinszky Parthenius Péter és Korniczky Demeter szerzetes atyák, a görög papság és hívek megbízásából 1645-ben Egerbe mentek Jakusich György püspökhöz, hogy az unio megkötésének ügyét vegye kezébe és valósítsa meg.
Az unió létrejötte.
1646-ik év április 24-én Ungvárt Jakusich György egri püspök elnöklése alatt tartott egyházmegyei gyűlésen a nagy számban megjelent görög szert. papok a katholikus hitvallást ünnepélyesen letevén, azon föltétel alatt, hogy 1-ször saját görög szertartásukat teljes épségben megtarthatják, 2-szor püspökeiket maguk szabadon választhatják, 3-szor a római kath. papsággal egyenlő jogokat és kiváltságokat élvezendnek - a római kath. egyházzal végleg egyesültek.

A mária-pócsi gör. kath. templom és rendház.
Saját felvételünk.
Az unio megkötése idejében Szabolcs vármegyében - hozzáértve a mai Hajdumegyét is - illetőleg a nagy-kállói főesperesség területén, 60 gör. szertartásu egyházközség létezett.
Pathenius Péter.
Míg Szabolcs vármegye egyik történelmi nevezetességü helye, Nagy-Kálló Taraszovics László munkácsi püspöknek végnapjaiban nyugalmas lakóhelyet adott, vármegyénk egy másik községe, Szakoly, Rosztoszinszky Pathenius Péter püspökkel ajándékozta meg a munkácsi egyházmegyét. Azon körülmény, hogy Taraszovics László nyugalomba vonult püspök Szabolcsmegyében többször megfordult s így személyesen ismerte a kitünő lelki és természeti adományokkal megáldott Parthenius Pétert, mindenesetre nagy befolyással 346volt arra nézve, hogy Patheniust mint kisegítőt magához vegye s majdan mint püspökutódját hagyja maga után, mint oly egyént, kinek képzettsége, akaratereje biztosítékot nyújtott arra nézve, hogy az unio még gyenge csírája a szívekben erős gyökeret verjen s annak fejlődését minden megtámadás ellen sikerrel megvédelmezze. Parthenius Péter - kit mint Szent-Bazil rendü szerzetest, 400 megyebeli pap püspökké választott - résztvett az 1648-ik év szeptember havában Nagy-Szombatban tartott nevezetes egyházi zsinaton, a hol a kath. főpapok és mágnások jelenlétében a gör. kath. papság és hívek hitéről nyilt vallomást tevén, az egyesült görög-katholikus egyház ügyét a római katholikus egyház pártfogásába ajánlotta. Parthenius Péter püspöknek ez a nyilatkozata és eljárása nemcsak nagy örömmel és dicsérettel fogadtatott; de Lippay György esztergomi érsek az egyesült görög-katholikus hívek érdekében egy önálló püspökség felállítása és szervezése iránt a római szentszékhez részletes jelentést terjesztett fel.
De Camelis József.
A római kath. egyházzal való egyesülés alakilag tehát meg volt kötve, de teljes megvalósulása csak négy évtized mulva, az 1690. év táján következett be, minek egyrészt az volt az oka, hogy az évszázadokon át ápolt schismatikus szellemből egyszerre kibontakozni nem lehetett, másrészt pedig a Rákóczyak, kik ellenségei voltak az uniónak, egyes vármegyékben még találtató, hittől szakadottak részére görög nem egyesült püspököket neveztek ki. Ily körülmények között Kolonics Leopold esztergomi biboros-érsek 1689-ben Rómából De Camelis József gör. kath. szerzetest hívta meg a munkácsi püspöki székre, hogy ez, ismert erélyességével, az uniót teljes diadalra segítse. E választás azonban a görög kath. klerusban nagy elégedetlenséget okozott, nemcsak azért, mert De Camelis püspökké történt kinevezésében az unióban kikötött szabad püspökválasztási jog megsértetett, de főképen azért, mert ez időtől kezdve a munkácsi püspökség önállóságát elvesztette, s egész 1771-ig a munkácsi püspökök csak mint apostoli vikáriusok, az egri püspökök főhatósága alatt, mint azoknak püspöki helyettesei működtek. De Camelis József valóban sikerrel terjeszté az uniót, s a megbomlott egyházi fegyelem ügyét is nagy tapintattal rendezte. Hivatalos egyházi látogatás czéljából gyakran megjelent Szabolcs vármegyében, hol egyházi gyűléseket is tartott, melyekről, mint minden hivatalos intézkedéséről, naplót vezetett. Elévülhetetlen érdeme, hogy 1692-ben Kolonics érsek segélyezése mellett, erkölcsnemesítő könyveket adatott ki a szabolcsmegyei görög-katholikus papság és hívek részére. Hogy De Camelis J. püspök nagy tudománya és erélye miatt egyházmegyéje összes hívei előtt is nagy tekintélylyel bírt, onnan is kitűnik, mert Fenesy György egri püspök őt kérte fel, hogy a Julián- és Gergely-féle naptár egyesítését nagy befolyásával eszközölné. Ezen felhívásra De Camelis J. 1691-ben írott levelében azt válaszolja: hogy "a naptáregyesítés mind vallási, mind politikai tekintetben igen kivánatos lenne ugyan, de a fennálló viszonyok között az most kivihetetlen; megigéri azonban, ha Isten élteti, törekedni fog arra, hogy az egyesült gör. kath. egyház is elfogadja a Gergely-féle naptárt és időszámítást."
Vallási villongások.
Mivel pedig a szabolcsmegyei gör. kath. egyházak állapota a magyar népnek igen változó, sokszor szomoru helyzetével szoros kapcsolatban volt, úgy a nemzeti jogokért folytatott erős küzdelmek, valamint a vallási ügyek érdekében keletkezett harczok és villongások, különösen a vallási hitéletre nehezedtek káros befolyással, kitűnik ez De Camelis J. püspöknek 1705. év okt. 17-én Bizánczy György nagy-kállói gör. kath. lelkészhez írott leveléből, melyben megbízza a nevezett nagy-kállói lelkészt, hogy a szabolcsi és szatmármegyei 347gör. kath. egyházakat látogassa meg, tartson szigorú vizsgálatot, mert fájdalommal értesült arról, hogy a gör. kath. egyházakban a hitélet meggyengült, a templomokból a szent-képeket eltávolították, a görög szertartást megváltoztatták és másunnan ide menekült hittől-szakadt papokat fogadnak be és oly szokásokat vesznek alkalmazásba, melyek a szentatyák tanításával ellenkeznek.
Lelkészek felszabadítása a jobbágyság alól.
A gör. kath. egyházaknak De Camelis J. püspök idejében szomoru helyzete volt, mert míg a nép a jobbágyság terhe alatt nyögött, addig lelki vezéreiket, papjaikat sem tekintették valódi papoknak, mert a jobbágyi szolgálatok teljesítésére kényszerítették. De Camelis J. püspök, mint olaszországi származásu, más viszonyokhoz szokván, sehogy sem tudta egyházmegyéje népeinek és papjainak e lealázott állapotát tűrni; pártfogójához, Kolonics bíboros primáshoz fordult, hogy hathatós fellépése által a császárnál eszközölné ki a gör. kath. papságnak a szolgai állapotból való felszabadítását. A püspök kérelme eredményes volt, mert Leopold császár 1692. aug. 23-án kelt határozatával az egyházak, parochiák és isteni tiszteletekre szánt telkeket a jobbágyi terhektől felszabadítja, egyben elrendelvén, hogy a népesség számarányához képest a községekben templomok, lelkészi lakok, iskolák, temetők részére szabad terület jelöltessék ki. Nyomatékosan említi fel a császári okirat, hogy a mennyiben e gör. kath. papok törvényes házaséletet folytatnak, gyermekeik is, mint szabad szülők gyermekei, a jobbágyi állapot- és szolgálatoktól felmentessenek.
A császári legmagasabb kegy csakis az egyesült gör. kath. egyházakra és papokra vonatkozott, minek következtében tömegesen jelentkeztek úgy a bihari, mint a szabolcsi gör. kel., még nem egyesült román papok De Camelis J. püspök előtt, s neki kánoni engedelmességet igérvén, kath. hitükről pedig nyilt vallomást tevén, a Nagy-Váradon felállított vikáriatusságban, a munkácsi püspökség alá állottak.
A gör. kath. egyházak és lelkészségek.
Ez időben Debreczenben is tekintélyes gör. kath. egyház létezett. Vármegyénk két községében Nyír-Baktán és Petneházán, melyek most egy lelkészetet alkotnak, De Camelis J. püspök korában két önálló lelkész működött. Pócs-Petri, mely község most a kis-létai anya-egyházhoz van csatolva, még a XVIII-ik század első felében szintén önálló parochia volt, mert 1756-ban Blenárszky László tokaji lelkész a pócs-petri lelkészetet nyerte el, s az említett évben a mária-pócsi Szent-Bazil rendü szerzetnek adta tokaji házát és két szőlőjét; elhalt 1758-ban Pócs-Petriben. A szepesmegyei származásu Olsay Mihály pedig 1722-ben mint mária-pócsi lelkész működött, de miután Olsavszki Mánuel által Mária-Pócson a Szent-Bazil rendü szerzetesek telepíttettek le, Nagy-Kállóba költözött és itt elhalván, Mária-Pócson temettetett el.
Nagy-kállói anyaegyház.
A szabolcsvármegyei gör. kath. egyházak között kétségkivül a legrégibb a nagy-kállói anya-egyház. Ez állításunkat megerősíti azon hiteles adat, hogy az 1780-ik évben kiadott szabolcsmegyei gör. kath. egyházak összeírásában a nagy-kállói, mint ősi egyház említtetik, templomát pedig a XVI-ik századból valónak mondják; de bizonyítja ezt Leopold császárnak 1670. április 30-án kiadott adomány- és kiváltságlevele, melyben a nagykállói gör. kath. egyháznak, mint már a XVII. században tekintélyes hitközségnek, nemcsak italmérési jogot adományoz, hanem az oklevélben szabad vallási gyakorlat, személy- és vagyonbiztonság mellett legmagasabb császári pártfogást és védelmet is biztosított.
Jóllehet e császári rendelet Kassán 1670. junius 4-én gróf Csáky Ferencz főispán, Nagy-Kállóban 1670. jun. 6-án Sennyey Ferencz várkapitány és szintén Nagy-Kállóban 1670. jul. 5-én Barkóczy Zsigmond, végül 1670. aug. 28-án a szepesi kincstári tanácskozmányban Nebest Mihály által kihirdettetett és annak szigoru megtartása megigértetett: mindazáltal a nagykállói gör. kath. hívek nem nyerték meg az óhajtott békét, mert a vallási 348zaklatások és polgári jogaik megcsonkításának törvényes orvoslása végett ismét a trón zsámolyánál keresnek meghallgatást és védelmet. Ezen felfolyamodásra 1689. febr. 5-én a fent érintett adomány- és kiváltságlevelet Leopold császár ismét megerősíti, azon határozott kijelentéssel, hogy a nagy-kállói görög-katholikus hívek, épen úgy, mint más vallásu polgárok, az év minden szakában jogosítva vannak az italmérési jog gyakorlatára, egyszersmind görög szertartásuk szabad követésében őket senki ne merészelje háborgatni és megzavarni. Már az a körülmény is, hogy mint fennebb említve volt, Taraszovics László püspök nyugalomba helyezése alkalmával Nagy-Kállót választá lakóhelyéül, csak megerősíti azt az állitásunkat, hogy itt már akkor egy jól szervezett gör. kath. egyházközség létezett, a melyben a hivatalától megfosztott főpásztor, ki erős kath. elveiért és az unió diadaláért püspöki süvegét áldozta fel, a vallás vigaszában keresett és nyert enyhülést. A nagy-kállói gör. kath. templom szerelvényei között van egy műbecsértékkel bíró, díszes ezüst kézi kereszt az 1690-ik évből ezen felírással: KÁLLAI RÁC ECCLESIA KERESZTI. ANNO 1690, egy ezüst tányérka a görög ritus szerinti kenyéráldáshoz, 1664-ik évből és egy díszes áldozókehely-takaró ezen körírattal: "Ezen takaró a város pénzén vétetett, Isten szolgája Fejér Péter által a kállói templomnak, 1677-ik évben. Atyának, és Fiunak és sz. Léleknek nevében." Végül egy ezüst doboz a betegek áldoztatásához ezen felírással: A NEMES OROSZ ECCLESIJA TSINALTATTA 1788.
Nagy-kállói gör. kath. lelkészek.
A rendelkezésre álló okiratokból a nagy-kállói gör. kath. lelkészek névsorát következőképpen állíthatjuk össze:
1. Polcsianszky László, De Camelis J. püspök által nagy-kállói lelkészszé neveztetett ki 1693-ik évben. 2. Gennadius Bizánczy György, nagytudományu férfiu, ki 1701-ben Nagy-Kállóba neveztetett ki lelkészszé s itt a parochiális teendőkön kívűl mint Szabolcs-, Szatmár- és Biharmegye főesperese és püspöki biztos működött, 1708. aug. 24-én kiadott irataiból pedig már az tűnik ki, hogy mint püspöki helyettes jogot gyakorolt a javadalmak és hivatali tisztségek adományozásában. Püspöki vicariussá Bizánczy György, az egri püspöknek, Telekessy Istvánnak 1713. április 9-én kelt rendeletével neveztetett ki. A római pápa 1716. febr. 5-én kelt okmányában Bizánczy Györgyöt apostoli vicáriussá nevezte ki. Bizánczy György, mint munkácsmegyei püspök tette le a mária-pócsi kegyhelyi templom alapkövét 1731. szept. 8-án. Meghalt 1733-ban. 3. Petkovszky János, tolcsvai származásu, 1747-ben lett nagy-kállói lelkész, 1748. jun. 10-én szatmármegyei főesperessé neveztetett ki. Nagy-Kállóból Dorogra ment át - hol akkortájt ó-szláv és román nyelven végeztetett az isteni tisztelet - s itt meghalt 1754-ben. 4. Szabados György 1748-49. évben, meghalt 1754-ben Mária-Pócson. 5. Beöthy Gergely 1788-1789. 6. Izákovics László 1790-1799. május 21-ig. 7. Pankovics Makárius szerzetes 1799-1800 április 20-ig, mint helyettes. 8. Nagy György 1800-1804. jun. 14-ig. 9. Paúl János 1804-1809. jun. 3-ig. 10. Riskó György, 1809-1818. jun. 25-ig. 11. Orbán János 1818-1821. decz. 23-ig. 12. Miszticzei Zékány Miklós 1822-1838. okt. 14-ig, mint experes. 13. Barna András 1838-1840. április 25-ig, mint helyettes. 14. Karczub András 1840-1877. május 22. czímzetes kanonok és esperes. 15. 1877-től e sorok írója: Lengyel Endre.
A n.-kállói anya-egyházhoz volt csatolva a napkori hitközség 1814-ig; ekkor önálló lelkészetté emeltetett.
Kis-kállói fiókegyház.
Jelenben a nagy-kállói gör. kath. lelkészethez tartozik a kis-kállói gör. kath. fiók-egyház. E helység, valamint Biri 1780-ban Kállay János által román nyelvü telepítvényesekkel népesíttetett be, a lakosok azonban jelenleg már mind megmagyarosodtak s a román nyelvet teljesen elfelejtették. A kis-kállói gör. kath. fiók-egyház temploma az 1852-ik évben épült fel a hívek hozzájárulásával ugyan, de főképen a Kállay család nagylelkü adományából és tetemes áldozatkészségével. Kállay Bertalan, Rudolf, Károly és Lőrincz szép pénzösszeget és a szükséges anyagot ajánlta fel az építendő kis-kállói gör. kath. templomra, Kállay Kristóf cs. kir. kamarás és adminisztrátor pedig igen alkalmatos helyen egy hold területü telket ajánlott fel az új templom helyéül, a melyen a fentírott évben felépült a jelenlegi szép templom. Őseinek nemes példáját a kis-kállói gör. kath. templom és iskola pártolása és segélyezése körül jelenben is követi a Kállay család egyik, Kis-Kállóban lakó utóda, özv. Kállay Ottóné.
A nay-kállói gör. kath. anya-egyházban
jelenleg a hívek száma
680
Kis-Kállóban260
A tanyákon200
Összesen1140
a kik mind csakis a magyar nyelvet beszélik.
349Bazilita rend.
Vármegyénk keleti részén fekszik az 1819-ben mezővárossá emelt, s vásártartási joggal felruházott Mária-Pócs, híres búcsujáró hely, a Szent-Bazil rendü szerzet ősi zárdájával, a hová évenként a kath. hívő nép ezrei zarándokolnak a kegyhelyi templomban elhelyezett csudatevő képhez.
A Mária-Pócson jelenben létező Szüz-Anya képe, másolata az 1696. november 16-án könyező Mária-képnek, mely I. Leopold császár rendeletére Bécsbe vitetett és jelenleg a Szent-István-templomban őríztetik.

A mária-pócsi gör. kath. templom belseje.
Saját felvételünk.
A mária-pócsi kegykép. A mária-pócsi templom építése.
Midőn a mária-pócsi templomban a jelenlegi kép 1715-ik évi julius 35021., 22. és 25. napjain "csodálatosan könyezett," a munkácsi gör. kath. püspök, az egri római kath. püspök főhatósága alatt lévén, gróf Erdődy Antal egri püspök két kanonokját, Kis Jánost és Kis Antal Jánost, Bizánczy György nagy-kállói gör. kath. lelkész és püspöki helyettes kiküldése mellett, bízta meg, hogy a Mária-kép csodálatos könyezése tárgyában szigoru vizsgálatot tartsanak. A nemcsak egyházi, de világi kath. és ev. reform. vallásu egyénekből álló vegyes bizottság - számszerint 15 - meggyőződvén arról, hogy ez ügyben semmi csalás vagy fondorlat fenn nem forog, s itt emberi elmét és erőt felülmúló csodálatos eseménynyel állnak szemben, ez értelemben tett jelentést az egri püspöknek, a ki 1715. szept. 19-én kelt leiratával rendeli Bizánczy György nagy-kállói gör. kath. lelkész és püspöki helyettesnek, hogy a Bold. Szűz-Anya csodálatosan könyező képét a pócsi templomban a kath. hívek köztiszteletére tegye ki. A kegyképhez zarándokló hívek nagy száma szükségessé tette a régi fatemplomocska helyett egy megfelelő díszes templom felépítését. A mária-pócsi kegyhelyi templom építési terve tulajdonképpen Hodemárszky József lelkében fogamzott meg, kit munkácsi püspökké I. József király 1707-ben nevezett ki, de mivel a templom és evvel kapcsolatban a szeretetház felépítése iránt beadott kérvénye - az egri püspök kedvezőtlen ajánlata miatt - sikertelen maradt: a kegyhelyi templom építésének dicsősége Bizánczy György munkácsi püspökre szállott, ki 1731-ik évi szept. 8-án a jelenlegi díszes templom alapkövét nagy ünnepélyességgel letette. Bizánczy György püspök 1733. évben bekövetkezett halála után a templom építését Olsavszky Simeon és Blasovszky Gergely folytatták és 1756. évben Olsavszky Manuel püspök teljesen befejezte, ki, daczára a több oldalról felmerült ellenkezéseknek, 1749. évi szeptember hó 8-án felszentelte. A mária pócsi templomban szentelte fel Olsavszky Manuel kőrössi püspökké Bozsitskovics Lászlót 1759-ben. Végre 1767. évi november 5-én Olsavszky M. püspök elhalván, minden külső pompa nélkül nevezett év nov. 9-én, a mária-pócsi templom alatt levő s általa előre elkészített sírboltban örök nyugalomra helyeztetett.
A mária-pócsi templom építésének kezdetéről és befejezéséről a következő felirat tanuskodik:
ANTISTES PRIMVS BIZANTIVS IVIT HONORI
VIRGINEO TALES AEDIFICARE LARES.
EXVRGVNT OLSAVSZKI SVB MANVELE FINES
GLORIA LAVSQVE DEO, VITA PERENNIS EI.
E feliratból kiolvasható az építés megkezdésének ideje: 1731. és a befejezés éve: 1756.
A kegyhelyi templom díszes képállványának (ikonosztazion) készítése 1785-ben kezdetett meg és 1788-ban fejeztetett be. Az ízléses arányosságával kellemes hatást ébresztő, 50 m. magas, hatalmas két torony 1856-ik évben Harmadi Manasses zárdafőnök által bádoglemezzel fedetett be, mely építési munkát Mikita Máté akkori házfőnök, később a Szent-Bazil rend tartományi főnöke nagy buzgalommal folytatván, 1862. évben a templom hajóját a 3 kisebb toronynyal együtt bádog alá vétette. A m.-pócsi kegyhelyi templom ékessége és fényének emelésére törekvő nemes buzgalom örökségképen szállott át az ősöktől a zárda jelenlegi vezető egyéneire s összes tagjaira, mert a templomnak 1896-ban történt belső kifestése, külső kijavítása és rendezése, a képállványnak új képekkel való kiegészítése és gazdag bearanyozása körülbelül 10 ezer forintba került, míg az 1898-ik évben, úgy a két főtoronynak, mint az egész templomtetőzetnek és melléktornyainak czinkezett pléhlemezzel való befedése ismét 7-8 ezer forint kiadást igényelt. A kegyhelyi templomot 1896. évi julius 26-án fényes egyházi segédlettel szentelte fel Firczák Gyula püspök, 42, ez ünnepélyre Szabolcs-, Szatmár-, Hajdú-, Zemplénmegyéből összegyült munkácsmegyei lelkész és több ezer hívő jelenlétében. Ez volt az első ünnepélyes alkalom, midőn a munkácsi egyházmegyét kormányzó Firczák Gyula püspök Szabolcs vármegyében, mint főpásztor, hivatalosan megjelent.
A mária-pócsi templomban több püspök nyert felszentelést, így 1752. év november 5-én Olsavszky Mánuel püspök Palkovics Gábort svidniczi. 3511754. szept. 1-én pedig Áron Pétert fogarasi román püspökké szentelte fel. 1768. május 1-én ugyancsak itt szenteltetett fel munkácsi püspökké Bradács János.
A szerzetház építése.
Minthogy a m.-pócsi kegyhelyre még az új templom elkészülte előtt is, a hívők nagy száma zarándokolt, ezek lelki szükségleteinek ellátása és a templom gondozása czéljából Olsavszky M. püspök 1749-ben öt basilita szerzetest rendelt a mária-pócsi lelkész mellé s egyszersmind megkezdé a ma is fennálló szerzetház építését, melynek alapkövét gróf Károlyi Ferencz szatmári főispán nevében, teljhatalmu jószágkormányzója, Rácz Demeter gör. kath. hívő tette le nagy ünnepséggel 1749. május 18-án s e szent czélra 14 ezer forintot áldozván, azt be is fejezte. A klastromépítés két éven át háboríttatlanul folyt és egy része már fel is épült, mikor gróf Barkóczy Ferencz egri püspök nehézségeket támasztott és a királyi udvarnál az építkezés beszüntetését kérte. Ennek következtében a helytartó tanács vizsgálatot rendelt el arra nézve, kinek a telkén és költségén folyik az építkezés, miből fogják fentartani a szerzeteseket, s hogy egyáltalán van-e szükség arra, hogy itt szerzetesház alapíttassék. A vizsgálat 1751. márczius 1-én tartatott meg, melynek vezetésével az egri püspök Csák István tokaji és Veszprémi László nagy-kállói lelkészeket bízta meg, a kik az egri püspök jelentésével egyértelmüleg, a vizsgálati jegyzőkönyv szerint, oda nyilatkoztak, hogy a szerzetesház, bár a gör. kath. parochia telkén s Olsavszky püspök költségén épül, fentartására semmiféle alappal nem bír s így a bazilita szerzetesek csak könyöradományból fedezhetnék fentartási költségüket, ez pedig semmi szín alatt nem engedhető meg, mert a közel Nyír-Bátorban lakó minoriták, továbbá a ferenczrendiek és trinitáriusok is eléggé igénybe veszik a nép áldozatkészségét; végre pedig, miután Mária-Pócson egy világi pap is elvégezheti az egyházi teendőket, szerzetesekre egyáltalán nincs szükség. A helytartó-tanács azonban nem fogadta el az egri püspök ajánlatát, hanem Olsavszky Manuel püspök megujított kérelmére - melyben kifejtette a szerzetesház szükséges voltát, s egyszersmind hogy az építkezés gróf Károlyi Ferencz pártfogásával és hathatós segítségével történik - megengedte az épület befejezését s a szerzetes atyák alkalmazását. E kedvező elintézés után a szerzetház gyorsan közeledett a befejezéshez s már az 1753-ik évben az öt első bazilita szerzetes bele is költözött. Ez idő óta Mária-Pócson állandóan a Szent-Bazil rendü szerzetes atyák laknak, kik vallásos és hazafias szellemben teljesítik hivatásukat.
Az említett alapító, Rácz Demeter buzgalmának köszönhető az, hogy gróf Károlyi Ferencz a mária-pócsi kegyhelyi templom és szerzetház fentartására szép ingatlan vagyont ajándékozott, mely földbirtok az 1844-ik évben történt határrendezés alkalmával a mária-pócsi határban 1083 hold területben, egy tagban kiadatott, hozzá a regále fele jövedelmével.
Iskolaépítés. 1780-iki nemzeti iskola.
Az áldott emlékü gróf Károlyi Ferencz azon nemes szándéka, hogy a mária-pócsi Szent-Bazil rendü szerzetes atyák az egyházi dolgokon kívül a népnevelés s általában a tanügy fejlesztésére is kiváló gondot fordítsanak, a nemes gróf óhajához képest híven teljesíttetik, mert a szerzetes atyák főtörekvése, a templom után, a népnevelésére irányul. Ezt fényesen igazolja azon körülmény, hogy az 1890. évben, a jelenkori kivánalmaknak minden tekintetben megfelelő, három tanteremmel, iskolai könyvtárhelyiséggel ellátott s minden taneszközzel szakszerüen felszerelt díszes iskola-épület állíttatott fel. Ezen iskolában az ifju nemzedék vallásos és hazafias irányban nyer nevelést. A bazilitáknak a népnevelés terén szerzett tagadhatatlanul nagy érdemei már a XVIII. században feltünnek, mert gróf Károlyi Antal a nagyváradi tankerületi főigazgató ajánlatára 1780. év táján a nemzeti iskola Mária-Pócson állíttatott fel, mely iskolával kapcsoaltban kántortanító-képzőintézet is volt a Szent-Bazil rendü szerzetes atyák vezetése alatt 1868-ig.
Papp Sofronius. Zavarok.
A szép fejlődésnek indult szabolcsmegyei gör. kath. egyházak és hívek állapotára kedvezőtlen hatást gyakorolt Papp Sofronius nevü, karloviczi gör. nem egyesült papnak 1761-ben kifejtett azon kísérletezése, hogy a szatmár- és szabolcsmegyei gör. kath. híveket az uniótól eltántorítsa. Igaz, hogy Olsavszky munkácsi püspök ezen mozgalmat - Szatmáron az unióról 352tartott nagyszabásu beszédével - még csírájában elfojtotta, azonban hasonló zavargások merültek fel pár évvel későbben Szabolcsmegyében és a Hajduság területén. Nevezetesen a reformátusok azzal bántották a gör. katholikusokat, hogy ezek püspöke nem önálló püspök, csak az egri püspöknek alárendelt helyettes, papjaik pedig szintén csak a latin papok káplánjai; mely surlódásoknak az lett a következménye, hogy nehány nyíregyházi, dorogi és nánási ember küldöttségileg schismatikus papokat kért a karloviczi metropolitától, de eredménytelenül, mert Olsavszky munkácsi püspök és Bacsinszky András dorogi lelkész-főesperes a legnagyobb erélylyel fogtak hozzá ez indokolatlan mozgalom elnyomásához s a helytartótanácshoz jelentést tevén, ennek támogatásával 1765. szept. 1. és 2. napján Nyíregyházán és Dorogon szigorú vizsgálatot tartottak, melynek befejezése után Mária Terézia királyné rendeletére a felbujtók és a mozgalom vezetői börtönbe kerültek, a karloviczi metropolita pedig értesíttetett, hogy hittől szakadt papokat ide küldeni ne merészeljen.
Munkácsi püspökség önállósítása.
A római kath. egyházzal kötött uniónak meggyengítésére vagy végképeni elhagyására irányuló törekvések, jóllehet sikertelenek maradtak, de a görög kath. egyházak sorsára káros befolyással lehettek, mert épen ezen korban Bradács János munkácsi püspök és Bacsinszky András szabolcsi főesperes dorogi lelkész, szivvel-lélekkel fáradoztak azon, hogy a munkácsi püspökséget önállósítsák, mi hosszas utánjárással sikerült is, a mennyiben dicső emlékü Mária Terézia királyné ajánlatára XIV. Kelemen pápa 1771-ben a munkácsi püspökséget teljes, független önállóságra emelte.
A munkácsi püspökség önállóságával úgy az egész egyházmegyére, valamint a szabolcsmegyei gör. kath. egyházakra is boldogabb korszak derült. Nagy buzgalommal karolták fel a főpásztorok a gör. kath. egyházak s a népnevelés ügyét, hogy fokozott erélylyel pótolják ki a százados mulasztásokat.
Hajdu-dorogi püspöki külhelynökség.
Az 1821. évben a szabolcsmegyei gör. kath. román nyelvü hitközségek a nagyváradi gör. kath. püspökséghez csatoltatván, a munkácsi püspökséghez még mindig tekintélyes számu (384) parochia tartozott s tekintve, hogy nyolcz politikai megye területén feküsznek, s adminisztrálásuk, egyházi ügyeiknek elintézése nagy fáradsággal járt: ezért a magyar ajku gör. kath. hívek lelki gondozására és vezetésére az 1873-ik évben felállíttatott a hajdú-dorogi püspöki külhelynökség, melynek joghatósága alá tartoznak - a hajdumegyeieken kívül - a szabolcsmegyei gör. kath. egyházak is.
Vármegyénk gör. kath. híveinek vallás-erkölcsi hitéletére mindenesetre nagy befolyással volt, hogy püspökeink többször meglátogatták szabolcsvármegyei egyházaikat; így boldogemlékü nagynevü Popovics Bazil püspökünk 1851-ben Nagy-Kállót látogatta meg. 1871. szept. 20-án Hajdu-Dorogot Pankovics István püspök, 1879. szept. hónapban Pásztélyi János püspök tett kánoni látogatást több vármegyénkbeli hitközségben, - jelenleg a munkácsi püspöki megyét kormányzó Firczák Gyula püspök pedig már több ízben éreztette szeretetét szabolcsmegyei egyházaival és híveivel, mert 1896. jul. 26-án szentelte fel a mária-pócsi templomot, 1897. junius 17-én személyesen vezette a Szent-Bazil szerzetrendnek Mária-Pócson tartott választási nagygyűlését, 1897. okt. 10-én a nyíregyházi, 1898. május 8-án pedig a hajduböszörményi díszes új templomokat szentelte fel.
Gör. katholikusok száma.
A szabolcsmegyei gör. kath. hívek száma: 43,207 lélek, egy főesperesi (Nyíregyházán) és öt alesperesi (karászi, nagy-kállói, nyír-bélteki, mária-pócsi és timári) kerületben, 34 anya-egyház, ugyanannyi helybeli lelkészszel, 8 fiók-egyház templommal, 55 kántor-tanító és 3933 tanköteles gyermekkel. A tannyelv általában mindenütt magyar.
Források: "Adalékok Zemplén vármegye történetéhez". Décsi Antal "A magyar oroszok". Mészáros K. "Magyar-oroszok története". Balugyánszky A. "Hist. eccl. II. tom." Támár Imre "A nagy-kállói plébánia története". "A kereszténység első nyomai Magyarországon", Lucskay M. "Hist. Carpathi-Ruthen." Lukács Ödön: "Nyíregyháza története", "Felvidéki Sion 1891", "Századok 1884", Duliskovics: "Történeti vázlatok" Ungvár 1878.

« A RÓMAI KATHOLIKUS EGYHÁZ SZABOLCS VÁRMEGYÉBEN. Irta Kandra Kabos. KEZDŐLAP

Szabolcs vármegye

Tartalomjegyzék

AZ EV. REFORMÁTUS EGYHÁZ SZABOLCS VÁRMEGYÉBEN. Irta Görömbei Péter, revid. Kovács Albert. »