« TEMESVÁR KÖZOKTATÁSÜGYE. Irta Bellai József városi tanácsos. KEZDŐLAP

Temesvár

Tartalomjegyzék

TÖRVÉNYKEZÉS. Irta Ury Lajos kir. táblai elnöki titkár. »

204IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET.
A bevezetést, az írók életrajzát és a sajtót írta: Vende Ernő, tanár,
az Irodalomtörténeti Társaság választmányi tagja; a város művészeti
életét és a színészetet: Berkeszi István dr. főreáliskolai igazgató;
a könyvtárakat: Bellai József városi tanácsos
Aki Temesvár városának szomorúan érdekes történetét tanulmányozta és ma végig tekint az új Temesvár szép utczáin és ismeri e város magas fokon álló, modern, kulturális fejlettségét, annak lelke tisztelő csodálattal és büszke önérzettel telik el a nemzeti szellemnek, a magyar géniusznak minden akadályokat legyőző teremtő erején.
Mert a mekkora haladás itt az utólsó félszázad alatt tapasztalható, a mily nemzeti kultúrmunkát rövid időn belül e területen végeztek, arra alig van példa. Ehhez a munkához nem volt elég az anyagi erő, de még az akarattal párosult hozzáértés sem, mert ez a bámulatosan fényes eredmény valami magasabb rendű erőnek köszönhető. A magyar faj jövőjében mély fanatizmussal bízó hitnek, a haza iránt való kötelességtudás magasztos érzésének, a nemzeti munka szent lángjának kellett azoknak a férfiaknak a keblét lelkesítenie, a kik ezt a nagy munkát félszázad alatt végrehajtották. Ez a nemzeti géniusz munkája volt, a mely erőt adott a küzdőknek az idegen szellem ellen való harczban.
Ezt a munkát azonban csak az tudja igazán értékelni, a ki ismeri azokat a keserves viszontagságokat, az évszázados háborúkban hazánk ellenségeivel, a szomorú békében nemzetiségünk elnyomóival folytatott csendes, de annál emésztőbb küzdelmeket, melyeket e terület az 1867-iki kiegyezésig átszenvedett.
Pedig nagy reményeket keltve, termékeny, gyümölcsös jövőt ígérve, indult meg Temesvár városában a magyar művelődés!

Temesvári Pelbárt "Pomerium" munkájának czímlapja, hasonmásban. Nyomatott 1500 körül.
A keresztény középkor
A szent István alapította csanádi egyházmegyében elég korán megkezdődött a kultúrális fejlődés. A püspökség területén már a tatárjárás előtt számos monostor állott. Temesvárott már a XIV. század elején volt klastromuk a döméseknek és templomuk ad St. Ladislaum, a hol Csanádot 1323-ban egri püspökké szentelték; ugyancsak volt itt iskolájuk a ferenczrendieknek is. E monostorokban, klastromokban és iskolákban a jámbor szerzetesek bizonyára nemcsak tanultak és tanítottak, hanem az egyházi tudományokat is művelték. Sajnos, ebből semmi sem maradt ránk, mert a török mindent elpusztított De hogy ebben az időben már felébredt a temesvári ifjúságban a tudás után való vágy, azt legjobban mutatja, hogy a XIV. században már a temesvári ifjak a külföldi iskolákat is felkeresik, hogy ismereteiket gyarapítsák. Így a bécsi egyetem lajstromában a következő temesváriak neveivel találkozunk a XIV. és XV. században:0 Stephanus de Temesbar (1397), Joan de Temeswar (1405), Nicolaus de Temeswar (1411), Sigismund de Thamanswar (1415); a jogi karon: Magister Nicolaus de Themezwar (1418), Mag. Nicolaus de Themeswar pro bacc. (1421), Mag. Nicolaus de Temeswar pro lic. et doct. A theológiai karon: Stephanus de Temeswar (1428), Lucas de Temesvar (1429), Antonius de Temesvar, Michaelis de Temesvár (1436), Johannes de Temesvar (1437), Michael de Temesvar (1438), Maltheus de Temesvar (1442), Georgius de Temesvar (1449), Ambrosius Thomae de Temesvar (1450), Mag. Maltheus de Temesvar (1451), joghallgató. A XVI. században a bécsi egyetemen baccalaureus artium: Christophorus Pannonius de Temesvar (1505). Scolares sub statibus nobilium non comprehensi: Christophorus de Themezwar (1500), Demetrius Temeschiensis (1525), Georgius Temeswari de Themeswar (1534). Borovszky kutatása szerint (Csanád várm. tört.) a bécsi egyetemen tanult Temesvári István temesvári alesperes, Valkovi András kanonok, Csáki János karbeli pap.
206A krakkói egyetemen jár Temesvári Pelbárt (1458-63), a ki ott 24 társa közül az ötödik helyen nyerte el a bakkalaureatust, Joannes de Temesvar (1517), Michael Temesvary (1533). A Hunyadiak korában (Borovszky szerint) Szegedi János temesi, Temesvári János maroselvi főesperesek stb. Ezenkívül a bolognai és páduai egyetemeket is többen látogatták.
E város szülötteinek tudományossága a város határain túl, a külföldre is elterjedt. Így a XV. században a bécsi egyetem tanárai között két temesvárit találunk: Nicolaus de Temesvár-t, a ki 1419-ben és Joannes de Temesvár-t, a ki 1456-ban tanított a bécsi egyetem katedráján.1 De ezeknek hírnevét messze túlszárnyalta az európai tekintélyű Temesvári Pelbárt (1435-1504), a nagy egyházi szónok és tudós, a Stellarium és Pomérium nagynevű szerzője, "századának egyik legkiválóbb és legforrottabb jellemű deák-magyar tudósa, ki korának aszkétaszigorát, szerzetesi szellemét a társadalmi ember faji érzésével egyesítette", a kinek művei a külföldön is elterjedve, az egész európai kereszténység irodalmában nyomokat hagytak.
A reformáczió kora
A reformácziónak hatalmas hullámokban megindult mozgalma Temes vármegyét is meghódította, hol Perényi Péter, Török Bálint és Petrovich Péter temesi grófok voltak a protestantizmus első terjesztői és támogatói. Több híres tudós és reformátor fordult meg ebben az időben Temesvárott. Perényi udvari papjai voltak Siklósi Mihály, a nagyhírű Dévai Biró Mátyás és Dobai András; pártfogoltjai valának Sztárai Mihály, Batizi András, Gálszécsi és Székely István. Ezeken kívül még számosan tanultak Perényi költségén a wittenbergi egyetemen. Még magasabbra emelkedett Temesvár kulturális jelentősége Petrovich Péter alatt, ki a nagy tudós reformátort és énekszerzőt, Szegedi Kis Istvánt Makóról Temesvárra hozatta, udvari papjául fogadta és az akkor már jóhírü temesvári iskola igazgatójául tette meg. Három évig tanított és prédikált itt Kis István, kit Petrovich nagyon kedvelt és Skaricza Máté szerint egy rókamállal bélelt felöltővel is megajándékozott. Lippai Kristóf is Temesvárott buzgólkodott. Perényi nevéhez fűződik az első legrégibb magyar énekeskönyv megjelenése, melyet Gálszécsi István írt és a temesi gróf pártfogása alatt adott ki Krakkóban (1536). Ugyancsak Perényi támogatásával jelent meg két év mulva Székely Istvánnak "Istenes énekek" czímű munkája, a második magyar énekeskönyvünk. (Krakkó. 1558.)
Itt tartózkodott ebben az időben Biai Gáspár, lantos költő, ki valószínűleg Petrovich költségén tanult Wittenbergában. 1544-ben pap és tanító volt Temesvárt, és itt írta Dávid királyról és Betzabea Úriasnak feléségéről való bibliai históriáját. Mint a versfőkből olvasható: Kaspar Biainus, fecit in civitate Temesvar. Valószínűleg temesvári származású e kornak még két lantosa: Temesvári István (1539) a Kenyérmezei ütközetről és Temesvári János († 1539) a tatárjárásról szóló históriás énekek szerzői.
Temesvár főispánjai, a "temesi grófok", között is találunk ebben az időben tollforgató emberéket. Ilyen volt Ráskay Gáspár, a ki később megírta a Vitéz Francisco czímű híres széphistóriát. Perényi Péter is foglalkozhatott az irodalommal, mert Bód Péter azt írja róla: "Mikor Német-Újhelyen fogságban tartatnék, az Ó- és Újtestamentomi Históriákat Képíró átal igen szépen lefesttette; maga pedig szép magyar versekbe foglalta a Históriákat".
Valószínű, hogy e korszak legnagyobb históriás énekese, az utolsó magyar lantos, a jó Tinódi Sebestyén, Török Bálint íródeákja is megfordult Temesvár városában. Erre ugyan határozott adatunk nincsen, de Tinódi Temesvár elvesztéről írt históriájában oly biztos vonásokkal írja le Temesvár környékét és a várat, mint a ki maga is járt azon a vidéken.
Im az Temesvár Temes vízben vagyon, - Az víz körüle nagy folyásban vagyon, - Napkelet felől Sziget város vagyon, - Az felszél felől derék várad2 vagyon. - Oly szép árokkal kerítése vagyon, - Három kapuja az városnak vagyon, - És két bástyája földből rakott vagyon - Vár, váras között egy szép vízvár vagyon. - No, ott dél felől Ulicia mezeje, - Hogy kin megszállott az császár ereje ... stb.
Tinódit költészetének több szála köti Temesvárhoz: ő az első, a ki már két héttel Temesvár eleste után, Losonczynak hősi halálát megénekli Az vég Temesvárban Losonczy Istvánnak haláláról" szóló énekében.
207"Derék Krónikában én nem olvastam - Ily jelös urfit, hírrel sem hallottam - Ily vitézséggel veszött volna végházban, - Azért hogy méltó irnom krónikában."
Ugyancsak Tinódi énekelte meg két más temesi grófnak, Prini (Perényi) Péternek és Török Bálintnak török fogságba jutását is.
A török uralom
De a szépen megindult fejlődést egyszerre megakasztotta Temesvárnak a törökök által való elfoglalása. A 164 éves török uralom a magyar kultúrának még a legkisebb nyomait is eltörölte és mikor az 1716-iki felszabadulás után a török kivonult e területről, a virágzó város helyén már csak rom.
A város restaurálásának, újjáteremtésének és benépesítésének munkáját most a bécsi császári kormány vette a kezébe és evvel Temesvár sorsa meg volt pecsételve. A puszta Temesvár csakhamar benépesült mindenféle idegen nemzetségekkel, csak a magyar volt e vidékről száműzve.
A visszahódítás után
Hátvankét évig tartott ez az állapot. Csak mikor a Temesi-Bánságot visszacsatolták az anyaországhoz, akkor kezd a magyarság ügye némileg javulni, lassan, de biztosan. A magyar vármegyékből Temesvárra költözött nemesség néhány jeles tagja indította meg a harczot. Szinte emberi erőt meghaladó munka volt ez. Lenézés, gúny, üldöztetés, sőt börtön volt gyakran a küzdő bére.
Küzdelem az idegen kultúra ellen
E kitartó küzdelemnek lassanként eredményei is kezdtek mutatkozni: Első irodalmi jeleit már a negyvenes években a német sajtóban lehetett észrevenni a hol mind gyakrabban jelentek meg magyar szellemben írt czikkek. Az 1848-iki márcziusi napok eseményeit már nemzeti különbség nélkül ünnepelte meg Temesvár város lakossága, és e megnyilatkozást a Bach-korszak abszolutizmusa sem tudta visszaszorítani. Csak így magyarázható meg, hogy ott, a hol alig félszázaddal ezelőtt még teljesen németnyelvű társadalom élt, ott ma czéltudatos és hazafias vezetőférfiak segítségével, magyar társadalom uralkodik, magyar irodalom, tudomány és művészet virágzik.

A Perényi Péter főispántól kiadott Gálszécsi István Énekes-könyvének kolofonja (1536. Krakkó)
Temesvár szerepe az új kor irodalmában
A nemzeti szellemnek az idegen kultúra ellen folytatott - fent vázolt - küzdelmes éveiben csatasorban állott férfiak közül az elsők között említjük Vukovics Sebőt (1811-72.), Temes vármegye alispánját, az 1849-iki igazságügyminisztert, a nemzeti szellemnek valóságos apostolát Temesvárott és a vármegyében, kinek értékes emlékiratait Bessenyei Ferencz adta ki (1894.). Méltó társa volt Ormós Zsigmond (1843-94.), Temes vármegye főispánja, a kitünő író, műtörténész, a Tud. Akadémia tagja. Melléje sorakoznak a temesvári születésű Pesty Frigyes (1823-89.), a kiváló publiczista és történetíró, a Tud. Akadémia II. osztályának titkára, a Magy. Történeti Társulat megalapítója. Klapka József (1786-1863.) temesvári polgármester, az első temesvári hírlap szerkesztője és az első délmagyarországi könyvtár megalapítója; ennek fia, a hős Klapka György (1820-96.) honvédtábornok, hadügyminiszter. Itt említjük meg Hazay Ernőt (1819.), a híres temesvári nyomdatulajdonost és hírlapírót, a magyar törekvések lelkes bajnokát. Az ország fővárosában szerzett tiszteletet Temesvár városának a temesvári: Reiter Ferencz (1813-1874.) a hatvanas évek egyik leghíresebb magyar mérnöke, az Akadémiának tagja. A magyar tudománynak a külföldön szerzett tiszteletet a temesvári Schmidt Ferencz (1827-1901.), jeles építész, Bolyai Farkas életrajzának megírója.

Vukovics Sebő.
A mai modern irodalom
A mai modern tudományos és szépirodalomban Temesvár városa már előkelő szerepet játszik. Az íróknak és tudósoknak olyan gárdája dolgozik itt ma már, a milyennel kevés magyar város dicsekedhetik. Egész sora van itt a modern kultúrintézeteknek, irodalmi, tudományos és közművelődési egyesületeknek. Az egész város egy nagy, erős kultúrális akarás, mely különösen a mostani hazafias, czéltudatos 208és okos vezetés mellett, fényes eredményekre nyujt kilátást az egész hazai kultúra javára.
Mai irodalmunk munkásai közül a nem régen még német Temesvár adta nemzeti irodalmunknak a magyarság egyik leglelkesebb bajnokát, Berczik Árpádot (1842.), egyik legkedveltebb elbeszélőnket és drámaírónkat; Wolafka Nándor (1852.) és Várady Árpád püspököket; mindkettő jeles egyházi író és hitszónok. A tudomány művelői közül itt születtek Lukács Antal (1842.) főrendiházi tag, kiváló pénzügyi és Németh Péter (1851.), a jeles büntetőjogi író. Ugyancsak Temesvárott ringott bölcsője Pikler Gyula (1864.) európai hírű egyetemi tanárnak.
Temesvárott fejti ki működését Szabolcska Mihály (1899. óta), modern irodalmunk egyik legnagyobb költője, Szentkláray Jenő, a kiváló történettudós és még számosan.
Az Arany János-társaság
Temesvár irodalmi és tudományos életében igen nagy szerepet játszik az 1903-ban megalakult "Arany János-társaság".
Huszonöt esztendő előtt merült föl Temesvár kultúrális mozgalmaiban egy magyar szépirodalmi társaság megalapításának eszméje. Elsőnek Áldor Imre, a jeles kultúríró, a Délmagyarországi Közlöny akkori szerkesztője tetette fel; utána Czirbusz Géza dr., jelenleg budapesti egyetemi tanár, később Mártonffy Márton kir. tanfelügyelő, jelenleg udvari tanácsos és országgyűlési képviselő, agitált mellette. Végül Dénes Károly író, jelenleg Hunyad vármegye kir. tanfelügyelője, a Délmagyarországi Közlöny 1902. és 1903. évfolyamaiban fejtette ki a délvidéki irodalmi társaság nagy horderejét.
Szentkláray Jenő dr. és Szabolcska Mihály, a Magyar Tud. Akadémia tagjai, lelkesen felkarolták az eszmét és 1903 október hó 15-én megalakult az Arany János-társaság. Az alakuló gyűlésen kimondták, hogy az országnak e nemzetiségileg egyik legexponáltabb részében magyar irodalmi középpontot kívánnak teremteni s hogy Arany János nemzeti szellemű költészetének kultuszát kívánják ápolni. A társaság negyven működő taggal alakult meg. Elnökké megválasztották Szentkláray Jenő dr-t, társelnökké Szabolcska Mihályt, főtitkárrá Dénes Károlyt, titkárrá Mészáros Jenőt, pénztárossá Bellai Józsefet.
Az ünnepi megnyitó közgyűlés az 1904. évi január hó 10-én folyt le a vármegyeház dísztermében, fényes ünnepségek között, a temesváriak lelkes részvételével, a fővárosi és temesvári írók közreműködésével. Az előestén színházi díszelőadás volt, melyen Krammer Teréz lépett fel (Hunyadi Lászlóban), azután a vigadóban rendezett fényes regatta-bál. Az ünnepi gyűlés Szentkláray Jenő dr. beszédével vette kezdetét. Majd Telbisz Károly dr. polgármester üdvözölte a társaságot. Azután Rákosi Jenő, Berczik Árpád, Jörgné Draskóczy Ilma, Herczeg Ferencz, Szabolcska Mihály és Kiss József tartottak felolvasást. Délben díszebéd volt a vigadó nagytermében, este díszelőadás a színházban. Február 11-ikén megkezdődtek a programmszerű havi felolvasások.
A társaság minden évben az Arany János születésnapját, márczius 2-ikát követő első vasárnapon tartja nagygyűlését. Ezt megelőzőleg február hónapban közgyűlést tart, melyen adminisztráczionális ügyeket intéz el. Belügyeit havonként tartott zárt ülésein tárgyalja. A tagválasztó gyűléseket február hónapban tartják. Minden évben rendeznek egy-egy irodalmi és művészeti ünnepet is, mely hangversenynyel van egybekötve.
A társaság eddig hat évkönyvet adott ki, melyek a tagok szépirodalmi felolvasásait tartalmazzák. A temesvári származású Brocky Károly világhírű angol udvari festő születésnapjának századik évfordulója alkalmából "Brocky Károly élete és művei" czímen illusztrált díszművet adott ki. A társaság évenként 300-400 koronás irodalmi pályadíjakat tűz ki.
A társaság jelenlegi tisztikara: Szentkláray Jenő dr. tiszteletbeli elnök (1909. óta), Szabolcska Mihály elnök (1909. óta), Sztura Szilárd dr. alelnök (1909. óta), Lendvai Miklós főtitkár († 1912., 1908. óta), Lovas Imre titkár (1909. óta), Bellai József pénztárnok (1903. óta), Stimm Adolf könyvtáros (1907. óta), Radocsay László dr. jogtanácsos (1907. óta).
Tiszteletbeli tagjai: gróf Apponyi Albert, Baróti Lajos dr.; Beöthy Zsolt, Berczik Árpád dr., Berzeviczy Albert dr., Endrődi Sándor, Erdélyi Károly dr. (†), Ferenczi Zoltán dr., Herczeg Ferencz, Hertelendy Ferencz, Joanovich Sándor, Capdebo Gergely, Kiss József, Mikszáth Kálmán (†), Molnár Viktor dr., Ortvay Tivadar dr., Rákosi Jenő, Riedl Frigyes, Thaly Kálmán (†), Telbisz Károly dr.
209Hogy teljes képét adjuk annak a munkának, a melylyel Temesvár városa a hazai kultúra, irodalom és tudomány fejlesztésében részt vett, alább közöljük amaz írók és tudósok rövid életrajzi adatait, munkálkodásuk vázlatával, kik Temesváron születtek és itt működtek:
Áldor Imre
Áldor Imre, szerkesztette 1880-87-ig a Délmagyarországi Lapokat. Az ő irodalmi izgatásai következtében keletkezett a színügygyámolító egyesület, a magyar nyelvet terjesztő-, a jogászegyesület és több más hazafias társulat.
Angyal János
Angyal (Engelsz) János, hittudor, kanonok. Lefordította Alighieri Dante "Divina Commedia"-ját. Bpest, 1878. - A tisztítóhely, Purgatorio. 1. füzet. U. o. 1884.
Barabás Ábel dr.
Barabás Ábel dr., főreáliskolai tanár, szül. 1853-ban 25 évvel ezelőtt kinevezték Temesvárra a főreáliskolához tanárnak. Az ,,Arany János társaság" 1905-ben választotta tagjául. Ugyancsak választott tagja az unitárius vallásközönség egyházi képviselő-tanácsának.
Művei: Az újkor filozófiatörténete, különös tekintettel Descartes rendszerére. - Propertius és Kisfaludy S. szerelme. - Róma társadalmi élete hanyatlásának okai. - Az ó-görög vígjáték. - Kazinczy hatása nyelvünk és irodalmunk fejlődésére. - Az Arany János-társaság kiadványaiban megjelent terjedelmes értekezések: Mi czélja volt Vergiliusnak Aeneisével (I. k.). - Hazafias elem Vörösmarty költészetében. (II. k.). - II. Rákóczi F. a magyar klassz. költészetben. (III. k.). - A Délmagyarországi Közlöny hasábjain számos irodalmi tanulmánya és értekezése jelent meg. - Kéziratban vannak: A hülozoisták. - Arisztotelesz. - A költői műfajok történelmi fejlődése.
Bellai József
Bellai József, Temesvár szab. kir. város közművelődésügyi tanácsnoka, szül. 1872-ben. Egyetemi tanulmányainak végeztével egy tanéven át a tanári pályán működött. Közben Temesvár város szolgálatába lépett. A városi közigazgatási szolgálatot az 1896-97-iki tanév végével megkezdve, a városi levéltár élére került, mely működési körében érdemes irodalmi munkásságot és a város kultúrális ügyei iránt állandó érdeklődést fejtett ki. 1904-ben városi tanácsnokká léptettetvén elő, ekkor elsőnek végleg átvette az ujonnan szervezett közművelődésügyi városi tanácsnoki állás ügykörébe tartozó ügyek vezetését. 1908-ban X. Pius pápa az egyház körül szerzett érdemeiért "Pro Ecclesia et Pontifice" czímű arany érdemkereszttel tüntette ki. Irodalmi működése kevés kivétellel hivatása köréből vett tárgyú. A temesvári Arany János irodalmi társaságnak is egyik alapítója és azóta rendes tagja. Jelentékenyebb művei számos hírlapi szakczikkén és nyilvános előadásán kívül a következők:
Temesvár szab. kir. város képviselete az országgyűlésen. Temesvár, 1898. - Az 1848-iki márcziusi napok Temesváron. Temesvár, 1899. - Árpádházi szent Erzsébet. 3 kiadás. Temesvár, 1899. - A művelt nyugat közművelődési intézményei. Temesvár, 1903. - Temesvár szab. kir. város közművelődési intézményei. Temesvár, 1904. - A temesvári színészet multjából. Temesvár, 1905. - Népművelési és szocziálpedagogiai intézmények. Temesvár, 1909. - Telbisz Károly dr. Temesvár szab. kir. város polgármesterének 25 évi polgármesteri működése alatt elmondott beszédei. Összegyűjtötte B. J. Temesvár, 1910. - Ugyancsak Bellai írta meg e monográfia számára Temesvár leírását és közoktatásügyét.
Benedek Albert dr.
Benedek Albert dr. tanár és író. Számos irodalomtörténeti felolvasást tartott a Magyar nyelvterjesztő egyesületben.
Berczik Árpád
Berczik Árpád (Jászói), jogtudor, író, a Kisfaludy-, a Petőfi-társaság és az akadémia tagja, miniszteri tanácsos, szül. 1842 júl. 8-án Temesvárott. Középiskolai tanulmányait részint a temesvári, részint a budapesti kegyesrendiek gimnáziumában végezte, a jogi tudományokat a budapesti egyetemen hallgatta és a jogtudori oklevelet megszerezvén, a hivatalnoki pályára lépett. Később a miniszterelnökség sajtóosztályában kapott alkalmazást, hol 1872-től a sajtóügyek vezetője volt 1904-ig, a mikor nyugalomba vonult. Irodalmi működését igen korán kezdte. Már 1859-ben irogatott az Üstökösbe, majd a Hindy Árpádtól kiadott ;,Ibolyák" czímű verskötetben jelent meg pár költeménye. A hatvanas évek szépirodalmi lapjaiba szorgalmasan írt czikkeket, tárczákat és elbeszéléseket. Különösen a Pesti Naplóban és Ellenőrben a 70-es években megjelent tárczái tették nevét széles körben ismeretessé. Nem kevésbé emelték népszerűségét a Borsszem Jankóban "Suttyomberki Dárius" czím alatt közzétett és másféle humoros elmélkedései. Ebben az időben a Pesti Napló irodalmi és művészeti rovatát is vezette és a Hírmondónak, valamint a Pálffy Estilapjának is politikai czikkírója volt. A Kisfaludy-társaság már 1873-ban tagjául választotta. Ezalatt hivatali tisztségeiben is folyton emelkedett: 1879-ben miniszteri osztálytanácsos lett, 1883-ban a vaskorona rend harmadosztályú lovagjává nevezték ki. 1888-ban az Akadémia választotta tagjává. 1897-ben megkapta a Lipótrend lovagkeresztjét, 1898-ban pedig kinevezték miniszteri tanácsossá. Nyugalmaztatásakor a király a Szent-István-rend kiskeresztjével tüntette ki. 1907-ben 210az Akadémia rendes tagja lett, ugyanez év végén a Petőfi-társaság tiszteleti tagjául választotta.
Berczik a mult század hatvanas évei óta a magyar irodalomnak egyik legszorgalmasabb munkása és egyike legolvasottabb és legkedveltebb íróinknak. Igen jóízű, egészséges humorral, tőzsgyökeres, zamatos, de mégis mindig természetes, mesterkéletlen magyarsággal, könnyed élőadásban megírt elbeszélései, a mai napig kedvelt olvasmányai az olvasó közönségnek. Beszélyei összegyűjtve először "Víg órák" czím alatt jelentek meg, 1888-ban. Újabban a Kisfaludy-társaság adta ki elbeszéléseit "Őszi hajtás" czím alatt (1907). Legutóbb pedig "A figyelmes férj", "Nyári feleség" és "Hogy születik a szerelem?" czímmel jelent meg három beszélygyűjteménye (1909). Említésre méltók azok a nagyszámú ujságczikkei is, a melyeket a magyarságnak, a magyar jellegnek és a magyar nyelv tisztaságának megőrzése érdekében írt. Ezeknek egy része összegyűjtve 1910-ben jelent meg az Olcsó Könyvtárban. Újabban pedig "A mi édes magyar nyelvünk" czímen adott ki egy hasonló munkát (1912). Még nagyobb népszerűséget szereztek nevének drámai művei, melyeknek írásával mindig nagy szeretettel foglalkozott. Különösen a vígjátékot műveli nagy kedvvel és nem egy darabjával kiváló tetszést aratott. Első darabját, a "Nincs mama" czímű egy felvonásos vígjátékot, 1862-ben adták először a Nemzeti színházban és azóta a mai napig állandóan műsoron van egy-egy darabja. Irodalmunknak nemcsak egyik legtermékenyebb, hanem legjobb vígjáték-írója is. Tárgyát többnyire a műveltebb társaséletből meríti és korunk politikai és társadalmi félszegségeit, hóbortjait gúnyolja, szelíd, jóízű humorral. Darabjai között igén szép sikert ért el "Himfy dalai" (1898) czímű vígjátékával. Nagy sikereket aratott népszínműveivel is és e darabjai közül "Az igmándi kispap" (1882), "A parasztkisasszony" (1886), "Postás Klári" (1891) sokáig állandóan kedvelt repertoire darabjai voltak a Népszínháznak. Több drámáját jutalommal is tüntették ki: "A székely földön" czímű népszínművét a Nemzeti színház 1874-ben 100 aranynyal jntalmazta, a "Mai divat" vígjátékával elnyerte 1892-ben a Garai-féle 1500 forintos pályadíjat, "A papa" czímű vígjátékát pedig az Akadémia a Teleki-díjjal tüntette ki. Nyomtatás alatt van egy "Pötty Ilonka" czímű ifjúsági regénye. Több vígjátékát lefordították németre, úgy szintén számos beszélye jelent meg német és franczia fordításban a Reclam-féle Universal-Bibliothekben és a franczia Figaróban. Nem kevésbé jeles műfordítóként is. Magyarra fordította Molière vígjátékát, "A képzelt beteg"-et, Dickens regényét, "Barnabi Rudge"-t és "Abdallah"-t Laboulaye Edétől. 1912 február 19-én ülte meg félszázados írói működésének jubileumát, mely alkalommal a Nemzeti színházban előadták "Himfy dalai"-t és a közönség virággal, babérral és tiszteletének és szeretetének legőszintébb jeleivel árasztotta el a "fiatal öreg urat"; a ki 50 év óta tanítgatja és szórakoztatja a színházi közönséget és közel ötven színdarabot írt.
Említett művein kívül nevezetesebb drámái: A svihákok. Vígj. 3 felv. 1889. - A közügyek. Vígj. 1 felv. 1871. - (Megjelent németül is, francziául is.) - A házasítók. Vígj. 3 felv. 1875. - Egy szellemdús hölgy. Vigj. 1 felv. 1875. - A király csókja. Operette 1 felv. 1875. - A harcztérről. Bohózat, 1877. - Jótékony czélra. Vígj. 3 felv. 1877. - A kék szoba: Vigj. 1 felv. 1875. - Nézd meg az anyját. Vígj. 3 felv. 1885. - A bálkirálynő. Vígj. 1 felv. 1885. - A gyerekbál. Vígj. 1 felv. 1887. - A protekczió. Vígj. 3 felv. 1889. - A peterdi csata. 1891. - Mai divat. 1892. - A papa. 1893. (Az Akadémia Teleky-díjával jutalmazva.) - Kuruczok Párisban. 1902. - Miniszterválság. 1905. - Az udvari tanácsos. 1905. - Pozsonyi diéta. 1907. - A művész felesége. 1910.

Berczik Árpád.
Berkeszi István dr.
Berkeszi István dr., a temesvári állami főreáliskola igazgatója, szül. 1853-ban. Tanári vizsgálatot a történelem-földrajzból 1878-ban, bölcsészettudori szigorlatot 1883-ban tett. Ezenkívül megszerezte a levéltárnoki képesítést is. Középiskolai tanársága előtt báró Radvánszky Béla titkára volt s öt évet töltött hol a fővárosban, hol az ősi radványi várkastélyban, hol a család könyv- és levéltárának rendezésével foglalkozott. 1883-ban gyakorló tanár lett, 1884-ben helyettes tanár a fehértemplomi, 1885-ben ugyancsak helyettes-tanár lett a budapesti II. ker. főgimnáziumban, hol negyedfél évet töltött. Rendes tanárrá 1889-ben nevezték ki a temesvári főreáliskolához. Már huszonegy évet töltött ennél az intézetnél; 1910 szeptemberében lett az intézet helyettes, 1911 szeptember havában pedig végleges igazgatója. Berkeszi István munkásságának másik tere a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum, melynek 1890 óta titkára, 1901 óta főtitkára s mint ilyen, egyúttal a múzeum igazgató-őre s a Történelmi és Régészeti Értesítő szerkesztője. A múzeumot újjászervezte, rendezte s gyűjteményeit leltározta: Irodalmi 213munkássága régészeti és kultúr-történelmi irányú. Két pályadíjat nyert a budapesti tud. egyetem bölcsészeti karától hirdetett nyílt pályázatban, 1882-ben és 1890-ben a következő pályaművekkel: 1. A magyar nemzeti szellem fejlődésének és a magyar nyelv keletének dokumentált története. Jutalma volt 360 forint. 2. A magyar történetírás kútforrásainak ismertetése és azok birálata 1711-től 1848-ig. Pályadíj 400 forint. Történelmi, régészeti s paedagogiai értekezései, tanulmányai 1883 óta a "Századok", "Budapesti Szemle", "Kisfaludy-Társaság Évlapjai", "Arany János-Társaság könyvei", "Múzeumi és könyvtári Értesítő", "Budapesti Látogatók Lapja", "Ország-világ", "Ifjúság Lapja", "Tanáregyesületi Közlöny", "Délmagyarországi Közlöny", "Temesvári Hírlap" s "Történelmi és Régészeti Értesítő" czímű folyóiratokban és lapokban s a budapesti gyakorló főgimnázium 1883/4, a fehértemplomi főgimnázium 1884/5. és a temesvári állami főreáliskola több tanévi Értesítőiben jelentek meg.
Önálló művei: A gróf Haller-fiúk iskoláztatása a XVIII. században. Budapest, 1883. - A magyar nyelv a magánélet terén 1711-1790-ig. Fehértemplom, 1885. - Gróf Hofmansegg utazása Magyarországon 1793-1794-ben. Németből fordította és bevezette. Budapest, 1887. (Olcsó könyvtár.) - A magyar nyelv és szellem királyaink udvarában. Temesvár, 1892. - A temesvári állami főreáliskola története. Temesvár, 1896. - Adatok a reformkorszak történetéhez. Temesvár, 1897. - Rendi országgyűléseink magyarsága. Temesvár, 1898. - Temesvár szinészete a XVIII. században és az első magyar színészeti előadások. Temesvár, 1898. - A temesvári könyvnyomdászat s hírlapirodalom története. Temesvár, 1900. - Temesvár szab. kir. város kis monografiája. Temesvár, 1900. - A temesvári múzeumkérdés, Temesvár, 1901. - Társadalmi élet Temesvárott 1801-ben. Temesvár, 1902. - Egy ismeretlen magyar történetíró, Nebojszai Bogma István, művei és emlékezete. Temesvár, 1904. - Bogma István naplójegyzetei. Temesvár 1849. évi ostromáról. Temesvár, 1904. - Délmagyarország éremleletei. Temesvár, 1907. - Vidéki múzeumaink. Temesvár, 1908. - Temesvár emlékérmei és szükségpénzjegyei. Temesvár, 1908. Temesvári művészek. Temesvár, 1910. - Temesvár nevezetesebb látnivalói. Temesvár, 1907. - Bergmann Ágost emlékezése. Temesvár, 1908. - A "Delejtű", Délmagyarország első magyar hírlapja. Az Arany János-társaság által 500 K-val jútalmazott pályamunka. Temesvár, 1910. - E manográfia számára ő írta a művészettörténeti részt.
Blaskovics Ferencz
Blaskovics Ferencz országgyűlési képviselő és csanád-egyházmegyei kanonok, szül. 1864-ben. 1887-ben Temesváron theol. tanár, 1902-ben cz. apát, 1904-ben kanonok és egyházmegyei tanfelügyelő lett. 1892 óta elnökhelyettese a délvidéki földmívelők gazdasági egyesületének, melynek alakulásában nagy tevékenységet fejtett ki. Elnökigazgatója a délmagyarországi gazdasági banknak is. 1902-ben czímzetes apát, 1904-ben csanádi kanonok és egyházmegyei tanfelügyelő lett. Az orczyfalvai kerület 1896-ban és 1901-ben országgyűlési képviselőjének is választotta. Szerkesztője és kiadója a "Der Freimütige" czímű Temesvárott megjelenő pol. néplapnak.
Bolgár Ferencz
Bolgár Ferencz, ny. államtitkár, 1881-ben szerkesztette a Temesvarer Zeitungot.
Bonnaz Sándor
Bonnaz Sándor, csanádi püspök, szül. 1812 aug. 11-én. Rokona, Bonnaz Antal nagyőszi plebános neveltette. A filozófiát Szegeden, a theológiát a bécsi Pázmáneumban végezte. 1738-ban a temesvári papnevelőben tanár volt. 1840-ben lelkész lett Nagyőszön. 1850-ben a Temesi-Bánság és Szerb-Vajdaság magyar és német iskoláinak főfelügyelője volt. 1853-ban csanádi kanonok és a bánsági helytartóság osztálytanácsosa, a vaskoronarend II. osztályú lovagja. 1860-ban csanádi püspök, 1862-ben pápai trónálló lett. 1870-ben résztvett a vatikáni zsinaton. 1871-ben a vaskoronarend I. osztályával tüntették ki. Később v. b. t. t. lett. Meghalt Temesvárt, 1889 aug. 9-én. Egyike volt a csanádi egyházmegye legkiválóbb püspökeinek. Mint kitűnő gazda, a püspöki birtokot mintagazdasággá tette. Egyházi és jótékony alapítványainak értéke több millió forintra rúg. 100.000 forinttal két új kanonoki széket alapított, 1872-ben 100.000 forinttal megvetette alapját a Szt. Imre fiúnevelő intézetnek. A rosszul javadalmazott lelkészek részére és a papi nyugdíjalapra szintén 100.000 forintot adományozott. A M. Tud. Akadémiának 10.000, a szegedi nőtanító-képzőre 60.000, a temesvári székesegyházra 50.000, a gimnáziumi alapra 20.000, a szeminárium templomának 15.000, az aradi templomra 40.000, a szegedi templomra 100.000, papok felsegélyezésére 53.000 frtot adott. A Notre Dame apáczák intézetét 100.000 frttal fölépítette, ugyancsak 155.000 frttal árvaleányintézetet és a szegény iskolanővérek számára Lippán, Verseczen, Oraviczabányán, Szeged-Alsóvároson, Lugoson, Nagy-Becskereken, Földeákon zárdákat s internátussal ellátott leány-iskolákat alapított. Saját költségén épített 7 díszes templomot, 2 imaházat és 6 kápolnát; ezenkívül jelentékeny összegekkel járult az egyházmegye különböző községeiben 53 templom fölépítéséhez és berendezéséhez. Jótékonyczélú adományai meghaladják a kétmillió forintot. Végrendeletileg egy róm. kath. egyetemre 100.000 frtot hagyott. A főrendiházban tartott beszédei a Naplókban vannak.

Bonnaz Sándor püspök. (Az Orsz. Képtárból.)
214Both Ferencz dr.
Both Ferencz dr., temesvári kegyestanítórendi főgimnáziumi igazgató, szül. 1872-ben. Működött egyebek között a temesvári kegyesrendi főgimnáziumban mint gyakorló tanár és 1910 júl. 14-től ugyane főgimnáziumnak igazgatója. Rendes tagja a Szent István-Társulatnak, a szegedi Dugonics- s a temesvári Arany János-Társaságnak; választott tagja a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület irodalmi osztályának, Temesvár szabad királyi város iskolaszékének, az Országos Középiskolai Tanár-Egyesületnek.
Munkái: Telegdi Miklós élete és művei. - A magyar kereszténységről. - Bornemisza Péter fejtegetése. Nemzeti ébredés 1790-ben. - Útirajzok. - Tanulmány a porosz iskolákról. - Klauzál Gábor. - Szent Imre herczeg. - Mikszáth Kálmán. - Miként kezd kialakulni a tanári közvélemény az ellenőrző, módszeres tanácskozmányok, osztály- s érettségi vizsgálatok kérdésében? - Magyar Gábor.
Breuer Ármin dr.
Breuer Ármin dr., Temes vármegye tiszti főorvosa, a Délmagyarországi Természettudományi Társulat alelnöke. Számos czikket, ismertetést írt a szépirodalmi lapokba és orvostudományi értekezéseket a szaklapokba. Szerkesztette a "Helyrajzi Emlékmű", a m. orvosok és természetvizsgálók 1886. évi aug. 22-26-ig Buziás-Temesvárott megtartott XXIII. vándorgyűlésére kiadott munkát. Ebben jelent meg "Temes vármegye közegészségügyi viszonyai" czímű értekezése.
Csajághy Sándor
Csajághy Sándor (Csajági) csanádi püspök, született 1810 ápr. 6-án. 1851-ben csanádi püspök lett. Meghalt 1860 febr. 7-én Temesvárt. Ő alapította a Segítő Boldog Asszonyról nevezett jótékony nőegyletet, ő telepítette le a Mi Asszonyunkról nevezett iskolanénéket Temesvárott, ő szervezte újjá a szemináriumot. Kiváló hitszónok és magyar és német nyelven egyaránt jeles stiliszta volt.
Számos egyháztudományi, történeti értekezésen és költeményen kívül önálló munkái: Misés pap az oltárnál. Sambuga után ford. 1838. - Az anyaszentegyház ellensége megczáfolva a történetekből s legjelesebb protestánsok nézeteiből. Németből ford. 1840. - Glosszák nemes Zalamegyének a vegyes házasságok ügyébeni felírására. Európai Rotteck Károly nézetei szellemében. Pest, 1841. - Párbeszéd a vegyes házasságokról. U. o. 1842. - Lelki életrend a papnevelő intézetben. Schlör után németből. U. o. 1843. - "Vegyes művei"-t kiadta Csiki Gergely három kötetben (I. Értekezések, II. Püspöki körlevelek, III. Költemények). Budapest, 1870-72.

Csajághy Sándor püspök. (Az Orsz. Képtárból.)
Csiki Gergely
Csiki Gergely, a drámaíró, 1870-71-ig szerkesztette a "Csanád Egyházmegyei Közlöny"-t és színi kritikákat írt a "Temesi Lapok"-ba.
Czirbusz Géza dr.
Czirbusz Géza dr., egyet. ny. r. tanár, szül. 1853-ban. 1875-ben a piaristarendbe lépett, a hol Kisszebent kivéve, mindig főgimnáziumokban alkalmazta a rend. Irodalmi működését Kecskeméten kezdette, Kállay: "Kelet Népe" czímű budapesti hírlapjában A fajhalálról írt értekezésével. Azután Berecz Antal: "Természet" czímű folyóiratába írogatott természettud. és geogr. czikkeket. Majd a "Földr. Közlemények"-ben kezdette meg 1878-ban "A kontinensek elrendezése" czímű tanulmányaival munkásságát e folyóiratban, melyet két évtizednél tovább látott el geogr. és etnogr.-bibliographiai czikkekkel. A Földr. Társaság megbízásából Párisba utazott az 1900. évi kiállítás földr. részének tanulmányozására. Utána a Földr. Társaság levelező tagjául választotta. A Földr. Közleményeken kívül tanárkodási helyein helyi lapokba irogatott tárczákat, geogr. és politikai czikkeket. Temesvárott szerkesztette, mint a Délmagyarországi Természettud. Társaság titkára, a "Természettud. Füzetek" 3 évfolyamát, majd mint a délvidéki turista-egylet főtitkára, a "Délvidéki Sport"-ot és a "Déli Kárpátok" czímű geogr. folyóiratot. Ugyanitt írta meg a "Délmagyarorsz. bolgárok monografiájá"-t s több phys., geogr. és néprajzi dolgozatokat publikált a "Természettud. Füzetek"-ben, a fővárosi "Turisták Lapjá"-ban s a szepesi és erdélyi Kárpát-egyesület évkönyveiben. A Turista-egyesületnek évek hosszú során át választmányi tagja volt. Azonkívül a "Magyar Állam" dolgozó társa 27 éven keresztül. Veszprémi tanári korában ő indította meg a Balaton-egylet szervezését. Nagykárolyban a Kölcsey-kört, Temesváron Áldor Imrével együtt egy irodalmi társaságot, mely később Szentkláray dr, kanonok buzgólkodásával létre is jött és megteremtette a felsőbb leányiskola külön termében a délmagyarországi néprajzi múzeumot. Temesváron adták három ízben zsúfolt ház előtt operáját: Varázserdőben, mihez Heller karmester írt pompás zenét. Becskereken divatba hozta közvetlen geogr. előadásaival a liczeális előadások látogatását, dolgozott a helyi német és magyar lapokba és beválasztatott a torontáli kultúregyesület igazgató-választmányába. Nagybecskereken nevezték ki egyetemi tanárrá.
Főművei: Balbi Egyetemes földleírása. 6 kötet, önálló mű, csak a czíme idegen. - Magyarország a XX. században. - Die südungarischen Bulgaren. Wien, 1886. - Földleírás új alapon. 1902 I. II. kötet. - A Kárpátok és folyóinak nevei. - Nemzetek keletkezése. - A sugallat az ethnografiában. Utóbbi 3 Becskereken jelent meg 1907-1910-ben. - Homunculusa Budapesten 215jelent meg, 1912-ben. - Az emberi geografia. Budapest, 1911. - Nyomás alatt van "Kulturgeografia" és "Fatalisták a geografiában" cz. kötete és egy geogr.-etimologiai könyve német nyelven. - Az egyetemen megegyezés szerint az emberi és kultúrgeografiát adja elő.
Danzer Alfonz
Danzer Alfonz, cs. és kir. százados, politikai és katonai író, szül. 1842-ben Temesvárott. 1875-ben főhadnagy, később kapitány lett. Nyugalmaztatásakor őfelsége a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Hosszú ideig volt a bécsi "Armeeblatt" szerkesztője és a "Pester Lloyd" katonai munkatársa, hol -u- jegy alatt jelentek meg czikkei, melyekben gyakran a magyar hadtörténelem egyes mozzanatait is nagy hozzáértéssel és alapossággal tárgyalta. Meghalt 1899.
Számos czikkén kívül önálló művei: Frankreichs Stellung zu den europäischen Mächten. (1870. - Beiträge zur Geschichte des österr. Heerwesens. Wien, 1872. - Dembinski in Ungarn, nach den hinterlassenen Papieren des Generals. U. o. 1873. (Magyarul 1874, Budapest.) - Feldzüge des Prinzen Eugén von Savoyen. Wien, 1871-92 XX. kötet. - Maria Theresia und ihre Zeit. 1888. - Unter den Fahnen. Prag, 1889. (Magyarul: A mi hadseregünk, 1889.)
Dessewffy Sándor
Dessewffy Sándor (Cserneki és Tarkeői), csanádi püspök, szül. 1834-ben. 1890-ben csanádi püspökké nevezték ki. 1900-ban egyházi zarándoklatot vezetett Velenczébe Szt. Gellért ereklyéihez. E fényes körmenetet Túry Gyula festőművészszel nagyszabású történeti festményben örökíttette meg, melynek főalakja Sarto József, akkori velenczei biboros, később X. Pius pápa. A képet, több más műalkotással együtt a temesvári múzeumnak ajándékozta. Dessewffy nagy meczenása a tudománynak, irodalomnak és művészeteknek. Buzgó régiséggyűjtő és nagy kedvelője a történettudománynak; de maga is író-ember: számos egyházi és politikai czikket írt és egyházi beszédei egy vaskos kötetben jelentek meg. Míg élt, közel egy millió koronát osztogatott szét jótékony és közművelődési czélokra. A végrendeletében ugyanolyan czéllal hagyományozott összeg meghaladja a 600.000 K.
Déznai Viktor dr.
Déznai Viktor dr., tanár, szül. 1884-ben. Külföldi utazásairól sok tárczája jelent meg a vidéki lapokban. Egy költeményét a Kisfaludy-Társaság a Bulyovszky-pályázat alkalmával dicsérettel tüntette ki. 1907-ben jelent meg nagy értekezése "A természetérzék a XVII. század franczia irodalmában". 1907 október elseje óta helyettes-tanár a temesvári áll. főreáliskolában. 1911 februárban rendes tanár lett. 1911 nyarán ismét nagy utazást tett és tapasztalatait "Útleírások"-ban és egy nagyobb tanulmánysorozatban a "Német városokról" írta meg, melyek a temesvári lapokban jelentek meg. Azóta várostudományi, esztétikai és szépirodalmi munkálatokkal foglalkozik és számos előadást is tartott. 1911 ősz óta igazgatója a temesvári munkásgimnáziumnak.
Dóczy József
Dóczy József, népdalíró, szül. Miskolczon 1863-ban. Pénzügyi fogalmazóként 1900-ban Temesvárra kért áthelyezést és itt működött 1908-ig. Most a fővárosi pénzügyigazgatóságnál titkár. Egyike a legkiválóbb népdaliróknak. Dalait országszerte ismerik és szeretik. Dalainak szövegét is ő írja. 1903-ban megválasztották a temesvári Arany János-Társaság tagjának. Ezenkívül rendes tagja a Csokonai-körnek, a Kölcsey-egyesületnek és a Magyar Zeneszerzők egyesületének.
Közimert dalai: Sötét erdő sürűjéből kakuk madár hallik ... Édes anyám kösse fel a kendőt a fejére ... Panaszkodik a furulyám nótája ... Nádfedeles kis házikóm ... Szeretőt keresek ... Magas a kaszárnya ... Kit gyászol a fecskemadár ... Darumadár útnak indul ... Nincs a pusztán rózsabokor ... Felednélek, felednélek ...

Dóczy József.
Fiala János
Fiala János, mérnök, magyar emigráns, szül. 1822 jan. 26-án Temesvárott. Résztvett a magyar szabadságharczban, és ezredesi ranggal Vetter tábornok déli hadseregének táborkarába osztották be. A szabadságharcz leveretése után Törökországba menekült. Később a franczia köztársaság szolgálatába lépett, honnan Napoleon államcsinye után Amerikába költözött és St. Louisban vasúti mérnökként élt. Később részt vett az amerikai polgárháborúban. Jelenleg Kaliforniában él. Íróként is szolgálta a magyar ügyet, számos czikket írva az amerikai lapokba, a magyar szabadságharczról, Bem működéséről stb. Jeles karthografus is volt. Missouri állam nagy térképét, mely ma is használatban van, ő készítette.
Földényi Frigyes dr.
Földényi (Feldinger) Frigyes dr., ügyvéd, szül. 1819-ben Temesvárott. Előbb Temesvárott volt ügyvéd és ez idő alatt számos publiczisztikai czikket és költeményt írt. 1851-ben "Euphrosine" czím alatt egy lapot adott ki és szerkesztett Temesvárott, melyben Pákh Albert adatainak alapján először jelent meg Petőfi Sándor életrajza. Hazafias iránya miatt azonban e lapot fennállásának harmadik évnegyedében az akkori kormány beszüntette. Később Földényi nőül vevén Wenzel Gusztáv híres jogtudós hugát, Pestre költözött, hol a kiegyezés után a miniszterelnökség sajtóügyi osztályában nyert alkalmazást. Mint zeneszerzőnek, Petőfi "Talpra magyar" és "Nem tagadom, magyar vagyok" czímű szerzeményei széles körben el voltak terjedve.
216Gálos Rezső dr.
Gálos Rezső dr., felső kereskedelmi iskolai tánár, irodalomtörténetíró, szül. 1885-ben. 1908-ban Temesvár városa felső kereskedelmi iskolájához a magyar irodalomtörténet tánárául alkalmazta. Ugyanez évben a Kisfaludy-Társaság megdicsérte "Szentjóbi Szabó László" cz. életrajzát. A temesvári Arany János Társaságnál pedig "Arany János mint műbíráló" cz. dolgozatával pályadíjat nyert, mire a Társaság őt 1909 februárjában rendes tagjává választotta. Ugyancsak pályadíjjal tüntette ki a következő évben "Arany János esztétikája" cz. dolgozatát is. Dolgozatai nagy számban jelentek meg a különféle irodalmi folyóíratokban. Titkára a Délmagyarorsz. Tört. és Rég. Társulatnak és főtitkára az Arany János Társaságnak.
Gärtner Henrik dr.
Gärtner Henrik dr., tanár, jelenleg magánhivatalnok, szül. 1864-ben Temesvárott. 1888-ban a budapesti egyetemen tanári oklevelet szerzett. Tanár volt a nagyváradi, majd a beregszászi reáliskólánál. 1892-ben doktorátust tett.
Munkái: Chateaubriand és művei. (1888.) - A német polgári dráma eredete. (1890.) - Athalie. Tragédie par Jean Racine: Magyarázta. Bpest, 1889. - A polgári dráma történetéből Gellert. U. o. 1892. - Csongor und Tünde: Übertragung aus dem Ungarischen. Strassburg, 1904. - A buzaárak alakulása. Budapest, 1908. - In memoriam Széchenyi. (Széchenyi Emlékezete.) Aus dem Ungarischen. Budapest, 1908. - A budapesti malmok jövedelmezősége és az őrlési forgalom. Budapest, 1910. - Azonkívül számos czikk napi és szaklapokban.
Gelich Richárd
Gelich Richárd, honvédtábornok, szerkesztője volt a "Grenzbote"-nek 1861-ben.
Guidkofszky Kornél
Guidkofszky Kornél, hírlapíró, szül. 1854-ben Temesvárt. 1884-ben a "Temesvárer Zeitung" főmunkatársa, majd 1887-ben szerkesztője lett. 1892-ben Lugosra költözött, hol a "Südungarn" czímű lapot alapította, 1893-ban meghalt.
Geml József
Geml József, szül. 1858-ban Temesrékason. A gimnáziumot Temesvárott és jogi tanulmányait Budapesten végezte. 1881-1883-ig közjegyzősegéd volt, 1884 június óta Temesvár szab. kir. város szolgálatában áll és pedig 1890 május végéig aljegyző, azóta pedig főjegyző; 1896-ban a polgármester helyettese lett. Ő felsége 1908 május 8-án a kir. tanácsosi czímmel tüntette ki. Irodalmi munkáságát kizárólag Temesvár városának szentelte. Első kiadványa volt "Temesvár sz. k. város népességi statisztikája" (1894.), ezt követték: "Temesvár sz. k. város statisztikája 1898-ban" (1900.); "Temesvár lakáspolitikája" (1906.); "A gyógyszertári jog adományozása és a temesvári gyógyszertárak" (1907.); "Törvényhatósági j. f. városaink közállapotáról" (1909.); "Temesvár sz. k. város közállapotai az 1910. évben" (1910.). Továbbá szerkesztője az 1898-ban megindult "Városi Közlöny" czímű hivatalos folyóiratnak, mely havi füzetekben évenként 420-450 oldalnyi terjedelemben jelenik meg. E monográfia számára ő írta a város történetének legújabb korát és a közigazgatási részt.
Gockler Lajos
Gockler Lajos, községi tanító, paedagógiai író, szül. 1864-ben Temesvárott. Előbb Aninán (1883) és 1892 óta a nagybecskereki polgári iskolában tanít. Számos hírlapi czikket, elbeszélést, útleírást írt. Különösen a torontálmegyei német és magyar hírlapokba, főleg pedig sok paedagógiai értekezése és ismertetése jelent meg a szakfolyóiratokban. Szerkesztője volt a "Toromtálmegyei Tanügy"-nek is.
Gokler Antal
Gokler Antal, városi polg. fiú- és leányiskolai igazgató, született 1859-ben. 1877-1888-ig Aninán, majd Zsombolyán és 1888-1892-ig Temesvárott az elemi iskolánál tanítóként, 1892-től 1902-ig pedig a Belvárosban igazgatóként működött. Az ő idejébe esik a temesvári népiskolák teljesen magyarrá tétele. Tanári képesítést nyerve, 1920-ben átlépett a városi polgári fiúiskolához, melynek 1907 szept. óta igazgatója. Ugyanaz évben szervezte a városi polgári leányiskolát és a vele kapcsolatos női kézimunka-tanfolyamot. A temesvári Magyar Dalárda kérelmére elvállalta annak művészeti vezetését és rövid idő alatt az egri országos dalversenyen diadalra vitte e testületet.
Írt Mártonffy Mártonnal egy 4 kötetés magyar olvasó- és nyelvgyakorló könyvet. Újabban Halász Gyula székesfővárosi polg. isk. tanárral szerkesztett 3-3 kötetes magyar nyelvtant és olvasókönyvet.
Gozsdu Elek
Gozsdu Elek, kir. főügyész, kiváló író, szül. 1853-ban. Tanulmányait Temesváron kezdte. A jogtudományokat a budapesti egyetemen elvégezvén, 1880-ban a hírlapírói pályára lépett és a "Függetlenség" munkatársa lett. Kitűnő elbeszélő tehetséggel, nagy lélektani elemzőképességgel, és éles meglátással megírt elbeszéléseivel és rajzaival csakhamar magára vonta az olvasóközönség figyelmét. 1880-ban kiadta "Az aranyhajú asszony", majd két év mulva "Köd" czímű regényeit, melyek nagy tetszésben részesültek. Később visszatért a jogi pályára és 1885-ben alügyész lett Fehértemplomban, majd Budapesten, 1889-ben kir. ügyész lett Karánsebesen, majd 1892-ben Temesvárra helyezték át. 1886-ban "Tantalus" czím alatt kiadta összegyűjtött 9 elbeszélését. Az utóbbi időben írt elbeszélései a Hét-ben 217jelentek meg. 1908-ban a Nemzeti Színházban előadták a "Félisten" cz. drámáját, a mely az idényben tizennégy előadást ért meg és szép sikert aratott. Az 1911-ben írt színműve, a "Karriér", könyvalakban jelent meg; de előadásra még nem került.

Gozsdu Elek.
Hazay Ernő
Hazay Ernő, hirlapíró és orsz. képviselő, szül. 1819. ápr. 7-én Temesvárott. 1848-ban Temesváron nyomdát alapított, hogy a nemzeti törekvéseket támogassa. A hazafias felhívásokat, kiáltványokat, Kossuth felhívását a fegyverkezésre, a "Der Südungar" czímű hazafias német lapot az ő nyomdája adta ki. A szabadságharczban karddal és tollal is részt vett, mert nemcsak mint honvédtiszt harczolt, hanem egy "Der 14-te April" czímű lapot alapítván, ebben, valamint a korabeli egyéb lapokban is számos republikánus szellemű czikket írt. A szabadságharcz leveretése után főleg e czikkei miatt ítélte halálra az osztrák haditörvényszék. Ekkor külföldre menekült. Midőn később kegyelmet nyert, ismét visszatért Pestre, hol hírlapírással foglalkozott. Egyik főmunkatársa és vezérczikkírója volt a "Pester Lloyd"-nak és később számos czikket írt a "Magyarország"-ba, "Századunk"-ba, "Pesti Napló"-ba és a "Budapesti Hírlap"-ba. Az ötvenes években Bátorkeszire költözött, a hol 1884-ben meghalt. Három ízben választották meg országgyűlési képviselőnek.
Hetzel Samu
Hetzel Samu, közs. iskolai igazgató, Temesvár város községi iskolái tanügyének első monográfusa, szül. 1840-ben. 1871-ben Temesváron lett tanító, 1876-ban megválasztották a belvárosi közs. iskola tanítójának. 1872-ben a kormány kiküldte Hamburgba a tanszerkiállítás tanulmányozására. 1892-ben nyugalomba ment. Hosszú ideig elnöke volt a Délmagyarországi Tanítóegyletnek. Az irodalom terén is derék munkásságot fejtett ki.
Számos paedagógiai czikkén és elemi iskolai tankönyvén kívül legfontosabb művei Geschichte und Statistik des Volksschulwesens in Temesvár. Temesvár, 1873. - Ein ernstes Wort an Eltern und Lehrer. U. o. 1875. - Die Geschichte vom armen Stoffel. A délmagyarországi tanítóegylet által jutalmazott pályamű. U. o. 1876. - Die Lebensgeschichte des ungarischen Dichters Johann Arany. Jutalmazott mű. U. o. 1881. - Das Büchlein vom grössten. Ungar. U. o. 1883. - Vázlatok Temesvár sz. kir. város közégi népiskolái történetéből. Különös tekintettel az 1873-tól 1890-ig terjedő évekre, mint a magyarosodás időszakára U. o. 1890. stb. Szerkesztője volt a temesvári "Hausfreund"-nak (1877.) és a "Beobachter"-nek (1885.).
Himpfner Béla
Himpfner Béla, főgimnáziumi igazgató, szül. Temesvárott 1854-ben. A kaposvári gimnáziumban és a budapesti IV. ker. reáliskolában töltött rövid idejű szolgálat után Beszterczebányára került tanárnak, onnan pedig igazgatónak a jászberényi, majd az aradi főgimnáziumhoz és 1898-ban a budapesti I. kerületi főgimnáziumhoz. Részt vett a Steindl Imre műegyetemi tanár vezetése alatt történt építészeti felvételi utazásokban Felső-Magyarországban, írt történeti, filológiai és zeneesztétikai czikkeket és műfordításokat.
Hoffer Imre
Hoffer Imre (Nagy-Scharnitzai), szül. 1877-ben. 1903-ban Temesvárra került az ottani ipari szakiskolához, a hol 7 évet töltött s ez idő alatt legtöbbször a "Temesvári Hírlap"-ba irogatott tárczát, meséket, verset, színi kritikát. Iparművészeti kérdésekről is több ízben tartott előadást a Szabad Liczeumban.
Önállóan megjelent művei: Szonettek. Temesvár, 1907. - Versek. Kiadta az Arany János-Társaság. Temesvár, 1910. - Halasy Imre név alatt A szörnyűséges harcz. Szatirikus hősi legenda. Budapest, 1910. Utóbbiban a modern irodalmi pöffeszkedést és nagyhangúságot ostorozza. 1909-ben az Arany János-Társaság tagjai közé választotta.
Hornischek Henrik
Hornischek Henrik, főgimnáziumi tanár, szül. 1859-ben Temesvárott. 1883-ban tanárrá nevezték ki az újvidéki kir. kath. főgimnáziumhoz, 1884-ben a budapesti áll. felsőbb leányiskolához, 1893-ban az V. ker. áll. főgimnáziumhoz.
Számos geometriai értekezésén és könyvismertetésén kívül önálló művei: Projektív geometriai tanulmány. Budapest, 1890. - A geometriai szerkesztések módszerei: Mascheroni, Lambert, Brianchon és Steiner nyomán. U. o. 1894. - A kinematikai geometria alapvonalai stb. I. köt. U. o. 1895. Írt még több geometriai tankönyvet a középiskolák számára.
Járosi Dezső
Járosy Dezső, orsz. m. kir. zeneakadémiai tanár, székesegyházi karnagy, szül. 1882-ben. 1906 szeptember 1-én székesegyházi karnagy és a Papnevelő-Intézet énektanára, majd a Temesvári Zenekedvelő-Egyesület karnagya lett. 1908 szeptember havában az Orsz. M. Czeczilia-Egyesület igazgatója és hivatalos lapjának, a Katholikus Egyházi Közlönynek szerkesztője. 1909 július 1-én a Papnevelő-Intézet alkormányzója. 1910-ben az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia liturgiai tanszékére nyer meghívást. Rendes tagja az Arany János-társaságnak és tankönyvvizsgáló bizottsági tagja a Kath. Tanügyi Tanácsnak. 1911-ben választmányi tagja a Nemzetközi Zenei Társaságnak.
Irodalmi munkálkodását 1900-ban kezdte meg zenetörténeti, zenekritikai és zeneesztétikai czikkekkel a "Katholikus Egyházi Zeneközlöny"-ben, "Magyar Állam", "Magyar Szemle", 218"Alkotmány", "Élet", "Katholikus Szemle", "Zeneközlöny", "Zenelap", czimű napi- és időszaki lapokban. Tudományos előadásokat tartott a temesvári Szabad Liczeumban, a Magyar Zenepedagógiai Társaság, az Orsz. M. Czeczilia-Egyesület gyűlésein stb. Önálló irodalmi művei: Az Eukarisztia Zenéje. - A hagyományos gregorián korális esztétikai méltatása. - Faji zene és magyar zene. - A zeneesztétikai szép a zenetörténelemben. - Chopin zenei romantikája. - Wagner Richard a zenedramaturg. - Grieg Edvard zeneesztétikai méltatása. - Brahms János esztétikai méltatása. - Rimszki-Korsakoff zeneesztétikai méltatása. - Liszt Ferencz zeneesztétikai méltatása. - Egyetemi énekkarok a zenekultúra szolgálatában. - Sajtó alatt: Az egyházi zene liturgiájának tankönyve. (Az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia hiv. tankönyve.)
Kárpáti Béla
Kárpáti Béla, felső kereskedelmi iskolai tanár, szül. Temesvárott, 1861-ben. Jelenleg a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskola tanára. Pedagógiai czikkei a szakfolyóiratokban jelentek meg.
Munkái: Az állóírás. Budapest, 1892. - A német írás-olvasás reformja. U. o. 1893. - Az ifjúsági játékokról, U. o. 1895.
Kiss József
Kiss József költő. Temesvárott tartózkodása éveiben a "Temesi Lapok" színházi rovatának vezetője volt.
Klapka György
Klapka György 1848-49-iki honvédtábornok, szül. Temesvárt 1820 április 7-én. Katonai tanulmányait a karánsebesi nevelőintézetben kezdte, honnan hadapródként a bécsi cs. és kir. tábori tüzérezredbe lépett. 1842-ben hadnagyi ranggal a kir. testőrséghez került. A szabadságharcz kitörésével a magyar kormánynak ajánlotta föl szolgálatait, mely századosként osztotta be az 5. honvédzászlóaljba, majd Erdélybe küldte a székely fölkelés szervezésére. Innen Komáromba helyezték át, hogy az erődítési munkálatokat vezesse. Miután sikerült neki a várat elfoglalni, őrnagynak nevezték ki. Mészáros visszalépése után hadosztályparancsnok lett, átvette a felsőmagyarországi hadsereg vezetését, megverte Schlicket és nagy győzelmet aratott a kápolnai és isaszegi csatákban. Ekkor tábornok lett. Ezután Görgey seregével egyesülve, nagy diadalt arat a váczi, nagysarlói és komáromi ütközetekben. Mészárosnak a miniszterségről való leköszönésével ő lett hadügyminiszter, de nem sokáig maradt ez állásban, mert nagy szükség lévén rá a harcztéren, ismét Komárom parancsnokának nevezik ki. Mint ilyen, több kirohanásával számos győzelmet arat, sőt az aug. 3-iki kirohanás alkalmával az osztrák hadsereget teljesen megsemmisíti. Klapka a világosi fegyverletétel után is vitézül tartotta magát és csak midőn Pétervárad feladásáról értesült, adta fel a várat. Ezután külföldre menekült. Később Genfben, majd Konstantinápolyban élt. A politikai viszonyokat mindig figyelemmel kísérvén, minden alkalmat megragadott, hogy az elnyomott magyarság ügyén segítsen. Az 1859-iki olasz háború kitörésekor Magyarországon fölkelést szervezett, majd az 1866-iki háború alkalmával légiót alkotott, melylyel Magyarországba betörni készült, de mindkét terve kivitelét a megkötött béke megakadályozta. A kiegyezés után visszatért hazájába, hol Temesvár városa két ízben képviselőjének választotta. Ez időben a "Századunk" czímű politikai napilapnak főmunkatársa volt. Később teljesen visszavonult a politikától és Konstantinápolyban és Genovában élt. Az 1876-77-iki oroszxtörök háború alkalmával ismét visszatért Magyarországba, hogy Törökország javára agitáljon. Bár a nép az ősz tábornokot mindenütt az egész országban a legnagyobb lelkesedéssel ünnepelte, fáradozása nem vezetett eredményre. Ez volt utolsó politikai szereplése. Meghalt 1892 máj. 17-én Budapesten. Komárom vármegye egykori vitéz védője iránt való háláját avval rótta le, hogy főterét róla nevezte el és 1896 nov. 15-én e téren a dicső hadvezérnek szobrot állítottak. Klapka egyike volt a szabadságharcz legkiválóbb hadvezéreinek. Széleskörű műveltsége mellett kitünő katonai képzettséggel bírt: "értelmes theoretikus és nagy stratega volt, ki magas katonai eszmék által tűnt ki. E mellett kitűnő bajtárs. Ellensége volt minden erőszaknak s ha válságos perczben erélyességet kellett kifejteni, humanitását még ekkor is érvényesítette". Íróként is nagy tevékenységet fejtett ki. Külföldi tartózkodása alatt számos czikket írt a magyarság érdekében a franczia és német lapokba. Később a "Pester Lloyd" munkatársa lett.
Önálló művei: Memoiren von George Klapka (April-Oktober 1849.) Mit einem Anhange, die historischen Aktenstücke enthaltend, dem Porträt des Verfassers, einer Karte von Ungarn und dem Plane des Kriegsschauplatzes in Komorn. Original-Ausgabe. Leipzig, 1850. (Angolul is.) - Der Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849. Mit einer Karte von Ungarn. Leipzig, 1851. Hét kötet. (II. 167-320. 1.) - Der Feldzug in Siebenbürgen von Johann Czetz. - Der Krieg im Orient in den Jahren 1853 und 1854 bis Ende Juli 1855. Eine historisch-kritische Skizze der Feldzüge an der Donau, in Asien und in der Krim, mit einem Blick auf die mögliche Wendung der künftigen Kriegsereignisse. Deutsche Original-Ausgabe. Genf, 1855. (Francziául u. o. 1855. és angolul: ford. Mednyánszki. London, 1855.) - The eastern question. Transladet from the German, with a preface and appendix by Humphry 219William Freeland. London, 1877. - Életem és élményeim, Budapest, 1881. - Emlékeimből. Függelékül: gróf Teleki László levelei. Budapest, 1886. arczk.

Klapka György. (Az Orsz. Képtárból.)
Klapka József
Klapka József, az előbbinek apja, temesvári polgármester, az első temesvári lap szerkesztője, szül. 1786-ban. Résztvett a nemesi fölkelésben. 1807-ben lett temesvári polgár, a mikor megengedték neki, hogy könyvnyomdát és könyvkötőműhelyt vezethessen. Könyvnyomdája csakhamar egyike lett az ország legtekintélyesebb nyomdáinak. Műveltsége és üzleti összeköttetései révén csakhamar nagy tekintélyre tett szert. 1812-ben megválasztották az árvák atyjának, 1817-ben helyettes városbíró, 1819-ben polgármester lett. 1825- és 1832-ben a város követe volt a pozsonyi országgyűlésen. Érdemei elismeréssül V. Ferdinánd 1841 júl. 15-én megnemesítette, több vármegye pedig táblabirójának választotta meg. Meghalt 1863 május 11-én. Ő alapította Temesvárott 1840-ben az első hírlapot, mely "Banater Zeitschrift für Landwirtschaft, Handel, Künste und Dewerbe" czímmel és egy "Intelligenz-Blatt" czímű melléklettel jelent meg. Ezenkívül kiadta és szerkesztette a "Temesvarer Wochenblatt für Wissen, Kunst und Industrie" czímű hetilapot. 1815-ben kölcsönkönyvtárt alapított, mely az első volt Délmagyarországon.
Kovács Sándor dr.
Kováts Sándor dr., r. kath. theologiai tanár, szül. 1865-ben. 1890-ben Temesvárra helyezték, hol a papnevelőintézet prefektusa és a dogmatika és filozófia tanára lett. 1897-ben résztvett a kath. tudósok nemzetközi kongresszusán Freiburgban, melynek kiadványában megjelent "De antiqua gentili religione Hungarorum" czímű előadása. Nagy tevékenységet fejtett ki az egyházi ének és zene reformja érdekében és ez irányban írta "A papneveldei énekoktatás reformja" és "Az egyházi zene reformjáról" czímű értekezéseit. Temesvár zenei életében is buzgó és hasznos működést fejtett ki, titkára volt a temesvári Zenekedvelő Egyesületnek is. 1908 óta Apátfalván plebános. Tagja a Deutsch. Morgenländische Gesellschaftnak, az Aquinói Szt. Tamás Társaságnak, a Szent István-társulat irod. és tudom. osztályának és az Arany János Társaságnak; ig. vál. tagja az Orsz. Magy. Czeczilia-Egyletnek és az Orsz. Magy. Dalosszövetségnek és szerkesztő-tulajdonosa a Havi Közlönynek.
Számos theológiai, egyházművészeti, szocziológiai czikke és útleírása jelent meg a szakfolyóiratokban. Önálló műve: Hitvédelem és alapvető hittan. Általános bevezetés a hittudományokba és a természetvallás védelme. Temesvár, 1898. - A csanádi papnevelde története. Temesvár 1906. - A Szent István Társulat 1912-ben megbízta a szentírás új magyar fordításával.
Kőszeghy László
Kőszeghy László (Remetei), csanádi püspök, szül. 1745-ben. 1779-ben csanádi kanonok 1798-ban nagyprépost 1780-ban csanádi püspök lett. Meghalt 1828 jan. 4-én Temesvárt. Az egyházmegye legjelesebb püspökei közé tartozott. Ő szerezte a káptalannak a ságh-paráczi uradalmat, ő eszközölte ki a szeminárium alapítását, ő gondoskodott először az egyházmegye munkaképtelen papjairól, ő tartotta az első teljes kánoni látogatást, biztosította a papság járandóságait. Hogy mindig a püspöki székvárosban tartózkodhassék, ott alkalmas püspöki nyaralót szerzett. Kiválóan hazafias szellemű főpap is volt és a németek közé lehetőleg magyarszületésű papokat helyezett.
Krauszhaar Károly
Krauszhaar Károly, bankigazgató és szerkesztő. Életrajzát Torontál vármegye monografiájában közöltük.
Krecsányi Ignácz
Krecsányi Ignácz, színigazgató, ki 1888-ban Temesvárott vállalkozott az úttörés nehéz és veszedelmes munkájára. Az ő színigazgatása alatt odafejlődtek a viszonyok, hogy a magyar Temesvár most már különválva, egész téli évadra, vagyis hét hónapra önállósította színészetét. A fővárosi és vidéki lapokban elszórtan megjelent irodalmi működése kötetekre terjed. A temesvári Arady János-Társaság 1910-ben tagjául választotta. Ez alkalommal tartott székfoglalója, "A magyar színészet térfoglalása Budán 1883-ban", önálló könyvben jelent meg.
Lád Károly
Lád Károly, polgáriskolai igazgató, szül. 1853-ban Temesvárott. 1875-ben a székesfővárosi VII. ker. polgári iskolában tanár, 1895-ben igazgató lett. 1896-ban kinevezték az orsz. közokt. tanács tagjának. Az orsz. polg. iskolai tanáregyesületnek alelnöke. Több pedagógiai czikken kívül számos polgáriskolai tankönyvet írt.
Lányi Zsigmond
Lányi Zsigmond, hírlapíró, a "Délvidéki Ellenőr"-nek volt irodalmi rovatvezetője. Kiadta és szerkesztette a "Hétfői Lapok"-at.
Lendvai János
Lendvai János, főgimnáziumi tanár, természettudományi író, szül. 1881-ben. 1898-ban a piarista-rendbe lépett. 1906-ban tanári oklevelet nyert. Tanári pályáját Léván kezdette, Máramarosszigeten folytatta, honnan Temesvárra került. 1908-ban munkatársa lett a leipzigi "Zeitschrift für wissenschaftliche Mikroskopile und für mikroskopische Technik" czímű szakfolyóiratnak. A hazai folyóiratok közül a 220"Természettudományi Közlöny", az "Állattani Közlemények", a "Természettudományi Füzetek", az "Élet" stb. közölnek tőle ugyancsak élettudományi tárgyú czikkeket. Több természettudományi társulatnak a tagja lévén, értékezéseinek egy része e társulatok kiadványaiban láttak napvilágot. Temesvárra s az ottani Délmagyarországi Természettudományi Társulatba "A vándorkagyló" czímű monografiájával köszöntött be. A külföldi társulatok közül a müncheni "Deutsche mikrologische Gesellschaft", továbbá a hamburgi Gesellschaft zur Förderung der Mikroskopie" organumaiban jelentek meg czikkei; úgyszintén a "Centralblatt für Bakteriologie"-ben. A mikrotechnikában elért egyes eredményeit a "Handbücher für die praktische naturwissenschaftliche Arbeit" VII. kötete ismerteti. Temesvári működésének első éveiben megírja "Az ultramikroszkópia és eredményei" czímű munkáját. Középiskolai tanítványai számára megírja biológiai segédkönyvét ("Állattani szótár a középiskolák számára", Budapest). A "Magyar Középiskolá"-ban a természettudományok tanításának módszeréről, jelen hibáiról stb. értekezik. Az "Országos Paedagogiai Könyvtár és Tanszermúzeum Értesítőjé"-ben a középiskolák mikroszkopikus felszereléséről, a mikroszkopikus készítmények előállításáról írt, azonkívül számos könyvismertetést és bírálatot a hazai és külföldi folyóiratokban.
Lendvai Jenő
Lendvai Jenő, a temesvári keresk. és iparkamara titkára, a keleti keresk. akadémia és a jogi tanulmányok végeztével lépett kamarai szolgálatba, melyben 27 éves korában választották meg vezetőtitkárnak. Sokat utazott. Bejárta a Délmagyarország kiviteli kereskedelme nézőpontjából fontos Balkán félsziget államait, volt Ausztriában, Németországban, Belgiumban és Olaszországban. Irodalmi munkássága kezdetén főleg fordítással foglalkozott. Franczia tárczákat magyarra és magyar írókat németre ültetett át. Újabban csupán szakirodalmi tevékenységet fejt ki. Közgazdasági vonatkozású dolgozatai sűrűn jelennek meg a temesvári és fővárosi napi és szaklapok hasábjain. Önálló munkája: "Temesvár város közgazdasági leírása", mely a Magyar Tudományos Akadémia 1908. évi kiadványai között szerepel. Ő írta meg e monografia számára a Temesvár és Temes vármegye iparát, kereskedelmét, hitelügyét és forgalmát tárgyaló részeket.
Lengyel Ernő dr.
Lengyel Ernő dr., hírlapíró, szül. 1881-ben Temesvárott. Sokat dolgozott szétszórtan a legkülönbözőbb lapokba, leginkább a Bánffy Dezső folyóiratába, a "Magyar Közélet"-be. Azután ujságíró volt Temesváron; segédszerkesztője előbb a "Déli Ujság"-nak, majd a "Délmagyarországi Közlöny"-nek és a "Temesvári Hírlap"-nak. Előbb politikai, azután jogi doktorátust tett Kolozsváron, ugyanott segédszerkesztője volt az "Erdélyi Újság"-nak. 1909-ben Budapestre ment, hol hírlapíró lett. Jelenleg "A Hét" belső munkatársa. A Renaissance kiadásában megjelent: "A vidéki sajtó szocziológiája" társadalompolitikai studium.
Lonovics József
Lonovics József (Krivinai), kalocsai érsek, a M. Tud. Akadémia tiszteleti és igazgatótagja, szül. 1793 jan. 31-én. 1834-ben nevezték ki csanádi püspökké. 1838-ban ker. táblai főpap, 1840 valóságos belső titkos tanácsos lett. 1841-ben a püspöki kar megbízásából Rómába ment, hol a vegyes házassági ügyeket sikeresen intézte el. 1843-ban az akadémia tiszteleti tagnak választotta. A büntető törvénykönyv kidolgozására kirendelt országgyűlési választmány tagjaként, kieszközölte az egyházi tanács tárgyalásainak magyar nyelven való tartását. 1848-ban egri érsekké neveztetett ki. Mint Széchenyi István hűséges barátja és elveinek egyik legbuzgóbb híve, a békés törekvések embere volt. Tagja volt ő is a Batthyánytól vezetett Windisch-Grätz császári fővezérhez küldött országgyűlési követségnek. A szabadságharcz után elfogták, majd szabadonbocsájtatván, tisztségeitől megfosztották és száműzték. 1850-54-ig a mölki benczések kolostorában, később Bécsben tartózkodott. 1860-ban visszatért Magyarországba. 1866-ban kalocsai érsekké nevezték ki, de székét már betegsége miatt nem foglalhatta el. Meghalt 1867 márcz. 13-án Pesten. Mint csanádi püspök, rendkívüli áldásos tevékenységet fejtett ki. Temesvárott 1841-ben filozófiai tanfolyamot és jogakadémiát alapított, iskolákat, kisdedóvókat, templomokat építtetett és 10.000 frttal megvetette alapját az elaggott papok nyugdíjintézetének. Mint egyházi író és szónok is egyike volt a legkiválóbbaknak.
Munkái: A protestáns reformáczió históriája Angliában és Izlandban. Cobbet után angolból magyarra fordítva. Nagyvárad, 1832. - Az egyházi bíráskodási jog. Pest, 1842. - Aliquae constitutiones summorum pontificum ad administrationem sacramenti poenitentiae adtinentes. Temesvarini, 1846. - A Josephinismus és az egyházat illető legújabb császári rendelvény. Bécs, 1851. - Az angol türelem. U. o. 1851. - Népszerű egyházi archaeologia. 1857, III. köt. Ezeken kívül számos egyházi és emlékbeszéd. Munkatársa volt az Egyetemes m. encyclopaediának is.

Lonovics József püspök. (Az Orsz. Képtárból.)
223Löschhardt Ferdinánd
Löschhardt Ferdinánd, r. kath. plébános, szül. 1838-ban Temesvárott. 1863-ban hitoktató lett. 1886-ban szentszéki ülnök, 1893 óta Resiczán plebános. 1872-ben a koronás arany érdemkeresztet nyerte el.
Több beszéden és egyházi értekézésen kívül munkája: Die neuen Colonien in den banater Grenz-Rieden, ihre Entstehung, bisherigen Schicksale und kulturhistorische Bedeutung. 1872.
Löwy Mór dr.
Löwy Mór dr., 1879-ben Temesvárott főrabbi lett. Meghalt 1908-ban. Nagytudású, széleskörű műveltséggel rendelkező pap volt. Az ő nevéhez fűződik a temesvári izr. gyülekezetnek megmagyarosodása. A tudomány terén különösen az arab bölcselet forrásmunkáit kutatta nagy eredménynyel. Kiváló szónok is volt.
Munkái: Drei Abhandlungen von Josef b. Jehuda (Ibn. Aknin). Berlin, 1879. - A zsidók középkori történetének általános jellemzése. - Der Patriarch (Montefiore) Temesvár, 1885. - Reformirte Synagoge und Apostatie. Temesvár, 1886. - Koheleth redivivus. Temesvár, 1887. - Gyászbeszéd Rudolf trónörökös felett. Temesvár, 1889. - Skizzen zur Gesehichte der Juden in Temesvár, 1890. - Über das Buch Jona. Szegéd, 1892. - Koronázás jubileuma. Temesvár, 1892. - Die Paulinische Lehre vom Gesetz, 1903. - Farizeusok 1904. - Antwort auf "Religion und Staat", 1905. - Ezenkívül számos ünnepi beszéd.
Lukács Antal
Lukács Antal, a magyar földhitelintézet igazgatoja, a főrendiház tagja, szül. 1842-ben Temesvárt. Középiskoláit elvégezvén, Bécsben, Lipcsében és Drezdában tanult, hol a jogi tudományokon kívül, a felső kereskedelmi ismereteket is elsajátítván, a bécsi híres Stametz & Comp. banküzlet szolgálatába lépett. Itt keresk. ismereteit még gyarapítva, később az osztrák földhitelintézet hivatalnoka lett. Mikor a magyar földhitelintézet megalakult, ennek lett a pénztárosa, jelenleg pedig pénzügyi igazgatója. Tagja a főrendiház pénzügyi bizottságának és a delegácziónak. 1898-ban a király a II. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki. - A "Budapesti Szemlé"-ben több pénzügyi tanulmánya jelent meg.
Mangold Sándor
Mangold Sándor könyvnyomdász Temesvárott. Munkája: "A temesvári könyvnyomdász-egylet története 1851-1887. Temesvár, 1890.
Molnár Viktor
Molnár Viktor dr. ny. főispán, v. b. t. t., szül. 1853. Egyetemi tanulmányai végeztével 1877-ben letette az ügyvédi vizsgát. 1884-ben orsz. képviselőnek választották s több cziklusan át az is maradt. 1891-ben Temes vármegye és Temesvár főispánjává nevezték ki. 1899-ben megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét. Országgyűlési beszédei a Náplókban (1888-1891) vannak. Hosszú főispánsága alatt a vármegye és város közigazgatási tevékénységében kitünő vezetőinek bizonyult és nagy buzgalommal működött közre mind a vármegye, mind a város szellemi és anyagi előbbrevitelében. Társadalmi téren nem kevésbé tevékeny szerepet játszott és számos alkotás fűződik a nevéhez. Közéleti működésével a legszélesebb körű elismerést vívta ki a társadalom minden rétegében.

Molnár Viktor.
Mühle Vilmos
Mühle Vilmos, kertész, kertészeti író, 1875-ben telepedett le Temesvárott és a kertészet terén bevezetett újításaival európai hírnevet szerzett. 1893-ban átvette a "Rózsa-Ujság" szerkesztését, melyet gazdag kiállításban Sávely, budapesti festő színes festményeivel illusztrálva adott ki (1893-96). Németül "Rosen-Zeitung" czímmel is megjelent évenként 6 füzetben. Ebben az ujságban, valamint az összes hazai és számos külföldi lapban jelentek meg kertészeti czikkei.
Nagy Ferencz
Nagy Ferencz (Eöttevényi), ügyvéd, író, szül. 1828-ban. 1863-ban Temesvárott ügyvédi irodát nyitott és ez idő óta tevékeny részt vett a város politikai és kultúrális mozgalmaiban. 1869-72-ig a városnak tiszteletbeli főügyésze volt. 1880-ban Buziásra költözött. Meghalt Zsidovinban, 1909 jún. 7-én. A "Delejtű"-nek 1859 óta ő volt egyik legszorgalmasabb és leglelkesebb munkátársa és 1861-től a lap megszüntéig annak szerkesztője.
Önálló művei: Meddig és ne tovább. Temesvár, 1861. - Válaszszunk-e országos képviselőt és miként? U. o. 1861. - Böngészet kereskedelmi törvényeink hézagai között. Arad, 1862.
Németh Péter
Németh Péter, kúriai biró, jogtudományi író, szül. 1851-ben Temesvárt. 1874-ben ügyvéd, majd az igazságügyminisztériumban fogalmazó lett. 1892-ben kúriai biró. 1901-ben, miután szemevilágát elvesztette, nyugalomba vonult. Ez alkalommal a Lipót-renddel tüntették ki. 1883 óta az egyetem jog- és államtudományi vizsgálóbizottságának, az ügyvédi és a gyakorlati biró vizsgáló bizottságnak tagja. Nagy kultúrális munkásságot fejt ki. A Szt. László-társulat alelnöke. Széleskörű jogtudományi irodalmi működésével a szakkörökben nagy tekintélyt szerzett nevének, különösen a büntető jog terén. 1877-ben a "Pester Lloyd"-ban megjelent 15 czikkében a külföldet tájékoztatta mély alapossággal a büntető törvénykönyvi javaslatról. 1880-ban alapította a "Büntető Jog Tára" czímű jogi hetilapot, melynek mai napig felelős szerkesztője és azóta főleg e lapban jelennek meg dolgozatai.
224Önálló művei: A váltóeljárás, 1876. - A gyámság és gondnokság, 1877. - Magyarország Szt. László király idejében. 1896. - Magyar Anyagi Büntető Jog, három kiadásban. Legutolsó 1910. - Ezenkívül számos czikke jelent meg a szaklapokban, melyek főleg a büntetőjoggal és a judikatura kritikai ismertetésével foglalkoznak.
Nikolics Fodor báró
Nikolics Fodor báró, v. b. t. tanácsos, politikus, szül. Temesvárt 1836-ban. A jogot Gráczban elvégezvén, a temesvári helytartóságnál volt gyakornok. Az 1861-iki országgyűlésen a párdányi, az 1865-iki országgyűlésen a zsombolyai kerület képviselője volt. Ezután nagyobb külföldi tanulmányutat tett, honnan visszatérvén, Bosznia és Herczegovina adlátusa lett (1882-86), 1884-ben valóságos belső titkos tanácsos lett és az I. oszt. vaskorona-rendet nyerte el; 1886-ban bárói rangot és örökös főrendiházi tagságot kapott. Nagy érdemei, vannak a gör.-kel. szerb egyház és a szerb nemzetiségi ügyek rendezése és szervezése körül. 1892-ben ő volt a szerb kongresszus kormánybiztosa és 1897-ben a gör.-kel. szerb püspöki zsinat királyi biztosa. Az 1887. és az 1892-ik országgyűlésen a nagykikindai kerület képviselője volt, szabadelvűpárti programmal. Több külföldi kitüntetésben is részesült: a szerb kormány a Takova-rend nagykeresztjével, a román király a "romániai csillag" tiszti nagykeresztjével tüntette ki, Szarajevó és több boszniai város díszpolgáráúl választotta meg. Meghalt 1903 febr. 27-én Rudnán. Alapítója volt a "Srpski Dnevnik" czímű hazafias szerb lapnak.

Báró Nikolics Fodor. (Az Orsz. Képtárból.)
Ormós Zsigmond
Ormós Zsigmond (Csicseri), főispán, Temesvár modern haladásának, kultúrális felvirágozásának egyik leghatalmasabb előmozdítója, a M. T. Akadémia levelezőtagja, szül. 1813-ban. 1834-ben Temes vármegye Vukovics Sebővel együtt országgyűlési követségi irnoknak küldte Pozsonyba, hol szónoki és írói tehetségével kitűnvén, Kölcsey Ferencz szeretetét megnyerte és csakhamar az "országgyűlési ifjúság" egyik vezetője lett. Innen hazakerülvén, Temesvár aljegyzője, majd rákosi, később búziási szolgabíró lett. 1848-ban képviselőnek választották. A szabadságharcz után várfogságra ítélték, honnan 1850-ben kiszabadulván, egy ideig Búziáson tartózkodott, de hogy a folytonos katonai zaklatást kikerülje, 1857-ben Olaszországba utazott, hol 3 évet töltött; maga hosszabb utazásokat tett a külföldön. A kiegyezés után hazatért, mikor Temes vármegye alispánná választotta. 1871-ben főispán lett, 1872-ben őfelsége a Szent István-rend kiskeresztjével tüntette ki. 1875-ben Temesvár városának is főispánja lett. Közszolgálatba lépésének 50-ik évfordulója alkalmával (1883) a király a megye érdekében tett fontos és hasznos szolgálatai elismeréseül a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki, 1885-ben pedig a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. 1889-ben vonult nyugalomba. Idegbetegsége Budapesten 1894-ben sírba vitte. Nagy része van Temesvár modern magyar kultúrvárossá való fejlődésében. Alig van Temesvárott kultúrintézet, a melynek alapítása nem volna szoros összeköttetésben az ő nevével. Nagy szeretettel gyűjtött könyveket, festményeket, műtárgyakat. Úgyszólván ő alapította a Délmagyarországi történeti és régészeti múzeum-társulatot, melynek később gyűjteményeit is odaajándékozta. Az ő hazafias buzgalma teremtette meg a "Temesi Lapok"-at, Temesvár első magyar napilapját. Ő tette le a lap 10.000 forintnyi óvadékát, ő toborzotta össze a lap munkatársait és gyűjtötte össze a lap fenntartására szükséges összeget. Az irodalomnak és műtörténetnek is tevékeny munkása volt, mely érdemeit az Akadémia is méltányolta, midőn őt 1861-ben levelező-tagjának választotta.
Az irodalommal már Pozsonyban "kis követ" korában kezdett foglalkozni. Ekkor írta első drámáját és több rajzot és elbeszélést a "Rajzolatok"-ba. Számos műtörténeti, archaeologiai stb. czikkein és útleírásain kívül önálló művei: A bujdosó naplója. Temesvár, 1840. - Véres bosszú. Regény. U. o. 1841. - A halálos büntetés, 1840. - Múlt idők és viszonyok. Regény 6 köt. - A napló titkai. U. o. 1844. - Fogolyélet a bástyaboltozatban, színmű 5 felv. - Spadille, Manille és Paszta. Vígjáték. - A banya sziklája. Piatra-babi. Korrajz. Pest, 1858. - Adatok a művészet történetéhez. U. o. 1859. - Utazási emlékek. 1860, 1862-63. 6 köt. U. o. - Fóth művészeti szempontból. U. o. 1861. - A Széchenyi-szobor és a szobrászat reálizmusa. U. o. 1863. - A herczeg Esterházy-képtár műtörténelmi leírása. U. o. 1864. - Urbinói Santi. Rafael. Temesvár, 1867. - Giorgione Barbarelli di Castelfranco. Történelmi korrajz. U. o. 1872. - Árpádkori művelődésünk története. Budapest, 1881. - Visszaemlékezések. Temesvár, 1885-88. Három köt. - Több beszéd.

Ormós Zsigmond (A Délmagyarorsz. Múzeumból.)
Ortvay Tivadar dr.
Ortvay Tivadar dr., csanádi apát, kiváló történész, archaeológus és egyházi író, Délmagyarország történeti emlékeinek egyik legbuzgóbb kutatója, a M. T. Akadémia r. tagja, szül. 1843-ban. Tanulmányait Temesvárott és Budapesten végezte. Temesvári tartózkodása alatt nagy irodalmi, tudományos tevékenységet fejtett ki. Számos Délmagyarországra és Temesvárra vonatkozó történeti és archaeológiai czikket írt a szaklapokba. Társszerkesztője volt a "Történelmi Adattár Csanád egyházmegye hajdanához és jelenéhez" czímű folyóiratnak (1871-74). A M. T. Akadémia őt 225bízta meg Pesty Frigyes irodalmi hagyatékának feldolgozásával (megjelent 1896) és Temes vármegye monográfiájának megírásával. Ugyancsak ő tartotta az Akadémiában az emlékbeszédet Pesty Frigyes fölött.
Számos művei közül Temes vármegyére vonatkozó önálló munkák: Itészet és Vitiligatismus. Böhm Lénárd "Délmagyarország vagy az úgynevezett Bánság külön történelme" czímű munkájának igazolása és kiegészítéseül. Temesvár, 1889. - Kund kapitányság. Temesvár, 1875. - A csanádi püspökség. Alapítása. Első kiterjedése. Régi birtokviszonyai. Későbbi birtokviszonyai. Közigazgatási beosztása. Főesperességei és plebániái. (Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején. Budapest 1891-1892.) - Délmagyarország vagyis a csanádi püspökség egyházi állapotáról a XIV. században. Temesvár 1891. - Tibiscum fekvése. U. o. 1876. - Margum és Contramargum helyfekvése. Bpest, 1876. - Temes vármegye és Temesvár város története. (I. köt. Őstörténet) Budapest, 1896. - A csanádi püspökök és kanonokok névsorozatának kiegészítése és kijavítása. 1889-1898.

Ortvay Tivadar.
Patzner István
Patzner (Perényi) István, főgimnáziumi tanár, egyházi író és műfordító, szül. 1860-ban. A temesvári r. kath. főgimnázium tanára lett, hol a magyarság lelkes harczosa és a kultúrmozgalmak tevékeny munkása lett. Főtitkára volt a Délmagyarországi történeti és régészeti múzeum-társulatnak, melynek közlönyét, a "Történelmi és Régészeti Értesítő"-t 1888 óta több évig szerkesztette. Úgyszintén Tokody Ödönnel szerkesztője volt a "Havi Közlöny" czímű egyházi folyóiratnak. Ezekben számos archaeológiai, történeti, theológiai értekezése és költeménye jelent meg. A Kisfaludy-Társaság megbízásából lefordította Moli
Egyéb munkái: Emlékkönyv. A délmagyarországi történelmi és régészeti múzeum-társulat épületének és gyűjteményeinek 1891 aug. 29. történt ünnepélyes megnyitása alkalmából. Temesvár, 1891. - Lelkipásztori lexikon. U. o. 1892. - Id. Ormós Zsigmond emlékezete. U. o. 1895. - A woxindoni csodavirág. Spillmann L. I. után németből: U. o. 1896.
Péch Aladár
Péch Aladár, főgimnáziumi tanár, szül. 1873-ban Temesvárott. 1899-ben a soproni áll. főreáliskola tanára lett, honnan Budapestre helyezték át a VII. ker. áll. főgimnáziumhoz, hol jelenleg is működik.
Több fizikai értekezése jelent meg a szaklapokban. Munkái: A testek halmazállapotairól. Budapest, 1900. (A m. kir. Természettudományi Társulattól jutalmazott pályamú.) - Átdolgozta a Szuppán-féle Számtan-t. Budapest, 1903-4. Két kötet.
Pesty Frigyes
Pesty Frigyes történettudós, publiczista, a M. Tud. Akadémia rendes tagja, Délmagyarország történetének egyik legszorgalmasabb kutatója és alapvető munkása, Temesvár magyarosításának egyik legbuzgóbb apostola, szül. 1823 márcz. 3-án Temesvárott, hol középiskolai tanulmányait kezdte. Innen Szegedre ment; itt tanárai már észrevették korán fejlődő tehetségét és szívesen buzdították az önművelésre. Különösen Horváth Cyrill, a filozófus, később egyetemi tanár tüntette ki bizalmával és annyira becsülte a szorgalmas és lelkes ifjút, hogy mikor Pesty iskolái végeztével Temesvárott a hadparancsnokságnál hivatalt vállalt, Horváth levelezésbe lépett vele és nemcsak szívesen birálgatta Pestynek hozzáküldött verseit, sőt még az ifjút munkában levő bölcséleti értekezéseiről is tudósította. Hivataloskodása mellett Pesty nagy szorgalommal művelte magát; a tudományok minden ágában, különösen a történelemben, a vegytanban és geológiában bővítette ismereteit és már ebben az időben oly jártasságot szerzett a külföldi irodalomban, a milyennel akkor csak kevés írónk dicsekedhetett. Már fiatal hivatalnokként részt vett Temesvár városának politikai és kultúrális mozgalmaiban és csakhamar a magyarságnak vezetője lett. Ennek tulajdonítható, hogy midőn 1848 okt. 12-én a hadi tanács Temesvárt ostromállapotba helyezte, Pestyt a várból kiutasította. 1849 ápr. végén Debreczenbe ment, hol felajánlotta szolgálatait a temesvári születésű Klapka György helyettes hadügyminiszternek, a ki a minisztérium igazságügyi osztályában foglalkoztatta. A temesvári csata után Törökországba menekült, de betegsége miatt két hónap mulva már visszatért Temesvárra, a hol családja gondos ápolása következtében felgyógyult. De nem maradt itt, mert bajtársai sorsában osztozkodni akart és a magyar foglyokkal együtt Pestre kísértette magát, hol nov. 10-én az Újépületbe zárták. Innen 1850 febr. közepén kiszabadult ugyan, de csakhamar újra bajba keveredett. Hogy ugyanis a török földre való menekülése alkalmával elhagyott holmiját hazahozza, Mehádiára utazott, hol éppen akkor a magyar korona rejtekhelyét nyomozó bizottság letartóztatta és Orsovára kísértette, honnan csak hat hét után szabadult.
226Pesty azonban nem sokáig maradt tétlenül. 1850 végén ugyanis megalakult a temesvári kereskedelmi és iparkamara, mely az akkor már híres Pestyt titkárának választotta meg. Mint ilyen, 14 évig működött az intézetnél és ez idő alatt nemcsak nagy tekintélyt szerzett, az egész országban a temesvári kamarának, hanem az az időben közzétett szakczikkeivel a kamarai intézménynek hazánkban való felvirágoztatásához hatalmasan hozzájárult. Jelentései, melyeket a Délvidék kereskedelmi és ipari viszonyairól szerkesztett, még máig is fontos kútforrásai a Bánság azidőbeli gazdasági viszonyainak. Szakczikkein kívül már ekkor kezdett történeti kérdésekkel is foglalkozni. Ekkor jelentek meg "Temesvár multja", "A tatárjárás korabeli magyar nádorokról", "Magyar helynevek" stb. czímű értekezései a "Magyar Sajtó"-ban (1856-58.). A kereskedelmi kamarai titkárságon kívül, Pesty még titkára volt az ezidőben megalakult Temesi Gazdasági Egyesületnek és a Zeneegyesületnek is. A kereskedelmi kamara 1857-ben képviselőjeként küldte a bécsi statisztikai kongresszusra. A következő évben beutazta a bányavárosokat, hogy a bányaipar állapotát tanulmányozza. Ugyancsak a kereskedelmi kamara küldte ki 1862-ben a londoni világkiállításra, mely alkalommal hosszabb tanulmányútat tett Európa nagyobb országaiban. Ezekre az évekre esik Pestynek egy nagyfontosságú vállalata, a ,"Delejtű" czímű hetilap megalapítása. E lap 1858-tól 1861 júl. 23-ikáig állott fenn. E folyóirat volt a Délvidék első magyar lapja és három évi fennállása valóságos nemzeti missziót teljesített. Titkos czélja "a Temesi Bánság és a Szerb Vajdaság visszacsatolásának az előkészítése" volt. E czélért munkálkodott Pesty önzetlenül. De a vármegye is hálás volt Pesty működéséért, mert midőn az októberi diploma a vármegyei municipiumokat visszaállította, a vármegye közgyűlése Pestyt tiszteletbeli főjegyzőnek választotta, 1861-ben pedig a temesvári polgárság nagy része a polgármesterségre jelölte. Ez időben már írói hírneve is országszerte ismeretes volt: a Pesti Napló legkiválóbb publiczistáink közé sorozta, az Akadémia már 1859-ben levelező tagjává választotta.
De Pesty már nem sokáig maradt Temesvárott. Pesten ugyanis 1864-ben megalakult az Első Magyar Iparbank, mely Pestyt titkárának választotta. Ekkor Pestre tette át lakását és ezzel új korszak kezdődik a jeles férfiú életében. Hivatalos idején kívül tudományos kutatásokkal foglalkozott. A történetirodalom művelése és főképen Délmagyarország történeti emlékeinek felkutatása, a Temesi Bánság történetének megírása volt ezentúl tudományos munkálkodásának czélja. Ipolyi Arnolddal és Horváth Mihálylyal szövetkezve, megalapította 1867-ben a Magyar Történeti Társulatot. Azután hozzáfogott a történeti anyag felkutatásához. Szinte emberi erőt meghaladó munka az, a mit e téren 1870-től 1885-ig végzett. Alig van Magyar- és Erdélyországnak nyilvános levéltára, melyet át ne tanulmányozott volna, de számos magánlevéltárt is átkutatott, a bajor királyi országos és a római vatikáni levéltárban is hosszabb ideig tartózkodott. Csak ez magyarázza meg, hogy Pesty egy tízezer darab, eredeti és sajátkezű másolatból álló oklevélgyűjteményt tudott összeállítani. Most sűrű egymásutánban jelentek meg fontos, alapvető történeti munkái, melyek között különösen nevezetesek "A világtörténelem napjai" czímű, e nemben úttörő és alaposságra nézve kiváló kétkötetes műve (1870) és "A Szörényi Bánság" (1877-78) czímű háromkötetes munkája, mely még mai napig is becses forrásmű. Ezeknél még fontosabb a következő években megjelent két munkája: "Az eltünt régi vármegyék" (1880) két köt. és "A várispánságok története" (1882), melyek az adatok gazdagsága, a tárgyalás alapossága, a történeti kritika mélysége és az előadás világossága és szépsége tekintetében történeti irodalmunknak máig is értékes termékei. Ugyanez évben jelent meg német nyelven nagy feltünést keltett tanulmánya: "Die Entstehung Croatiens", melyben Horvátországnak akkori különválási törekvései ellensúlyozásául Horvátországnak Magyarországhoz való viszonyát fejtegeti minden szenvedélytől ment alapos hűséggel. Ugyancsak a horvát kérdés tisztázásával foglalkozik az előadás tekintetében irodalmilag is értékes "100 politikai és történeti levél Horvátországról".
Már 1868-ban megbízta Temes- és Krassó vármegye Pestyt monografiájának megírásával. A tudós író 1883-84-ben adta ki "Krassó vármegye történetét" három kötetben. Ebben az időben keletkezett a Magyarországi Vatikáni Okirattár-Bizottság, mely egyik faladatává tette, hogy Rómában a pápai tizedjegyzékek lajstromát lemásoltassa. Pesty e munkával megbízatván, több hónapi római tartózkodása alatt e feladatnak is fényesen megfelelt. 1888-ban jelent meg utolsó nagy munkája: "Magyarország helynevei", mely bár befejezetlen, de méltó többi 229műveihez. Most Temes vármegye monográfiáját szándékozott megírni, de hosszabb betegség 1889 nov. 23-án kioltotta hasznos életét.
1861-ben Ó-Arad, majd 1876-ban Körmöczbánya választotta meg országgyűlési képviselőjének. Ugyanez évben lett királyi tanácsossá. 1877-ben az Akadémia rendes tagjául és a II. osztály titkárául választotta meg. Azonkívül számos magyarországi és külföldi tudományos egyesületnek volt választmányi és rendes tagja.
Az említett nagy munkákon kívül még körülbelül 200 kisebb-nagyobb czikke, birálata, ismertetése és értékezése jelent meg.

Pesty Frigyes. (A Délmagyarorsz. Múzeumból.)
Pikler Gyula
Pikler Gyula dr., egyetemi tanár, modern szocziológus és pszichológus, a "belátásos elmélet" megalapítója, a Társadalomtudományi Társaság elnöke, szül. 1864-ben Temesvárott. Középiskoláit Ungvárott, a jogot a budapesti egyetemen végezte, hol jogbölcseleti és közgazdásági munkáival több jutalmat nyert. 1884-91-ig a képviselőház segédkönyvtárnoka volt. 1886-ban a jog- és állambölcselet tanára lett a budapesti egyetemen, hol jelenleg is működik.
Ricardo értékelméletének bírálatával, az akkor még fiatal tudós akadémiai jutalmat nyert. Pulszky Ágost tanítványaként, majd utódjaként az egyetemi tanszéken, a jogbölcseletről és a jog fejlődéséről tartott előadásokat. Pikler ez egyetemi előadásaival vonul be a modern szocziológiai okfejtés a magyar tudományos gondolkozásba, még pedig az ő sajátos felfogásában. Tevékeny részt vett a Társadalomtudományi Társaság megalakításában és gróf Andrássy Gyula lemondása után ő lett e társaság elnöke és vezetője. Társadalmi reformtevékenységével egyfelől sokakat maga ellen zúdított, kik élesen támadták Pikler "destructiv" irányzatát; másfelől azonban megszerezte a progressiv irányban munkálkodó egyének és táborok rokonszenvét. Míg így Pikler önkénytelenül az ország megújhódásáért küzdők élére került, addig nyugodt óráiban tovább munkálkodott tudományos rendszerének kiépítésén. Érezvén a szociológia lélektani megalapozásának hiányosságát, egész érdeklődésével a psychologia felé fordult. "Das Grundgesetz alles neuropsychischen Lebens" czímű munkájában kifejtette amaz ingerek jelentőségét, melyek eredete a szervezeten belül van. "A lélektan alapelvei" czímű munkájában pszichológiai tételeit rendszerbe foglalta. Számos munkája német, angol és egyéb nyelveken is megjelent és a kiváló magyar tudósnak külföldön is tekintélyes nevet szerzett.
Pikler műveinek jelentősége és kihatása kortársaira tudományos rendszerének egységében és alapeszméjük termékenységében keresendő. Minden munkáján, szellemének minden megnyilatkozásán végigvonul a vezéreszme, hogy az egyén életszükségleteinek, vágyainak ösztönzése szerint gondolkodik, érez és cselekszik. Az életszükségletek kielégítése tekintetében czélszerű cselekvésmód belátására építi fel a társadalmak alakulásáról és a jog fejlődéséről szóló tanát, ú. n. belátásos elméletét. A büntetőjogot is tisztán czélszerűségre fekteti, de nem elhanyagolva, hanem ebben találva meg az igazságosságot is. Lélektani munkáiban is legnagyobb buzgósággal a szervezet életműködéseiből fakadó ingerek psychikai kihatásait, befolyásuknak útjait vizsgálja, hogy kimutassa az eszmélet egységét, szervező erejüket. Ezáltal a szocziológiában közel jut a történelmi materializmushoz, de e tannak bővebb és pszihologikus tartalmat ad, a lélektanban pedig kipótolja azoknak a pszichofiziológusoknak a mulasztásait, kik a lelki élet középponti motívumait és egységét nem méltatták figyelmökre.

Pikler Gyula dr.
Pogány Mihály
Pogány Mihály, a Temesvári Hírláp politikai napilap felelős szerkesztője, szül. 1876-ban. Ujságírói pályáját Szávay Gyula lapjánál, a Győri Hírlapnál kezdte meg, később a lap társtulajdonosa lett, de 1903-ban az akkor megindult "Temesvári Hírlap"-nak előbb segédszerkesztője, majd felelős szerkesztője és tulajdonosa lett. Tagja a temesvári Arany János-Társaságnak. Szépirodalmi dolgozatai budapesti és vidéki lapokban jelentek meg. Számos feltűnést keltő czikkben hívta fel az országos közvélemény figyelmét a délvidéki pángermán izgatásra. Sok száz politikai, azontúl sok, a színészet kérdéseit tárgyaló dolgozata jelent meg. Írt több közgazdasági tanulmányt és röpiratot. Tevékenyen részt vesz minden kulturális mozgalomban. A magyar nyelv diadalmas hódításában a Délvidéken és Temesvárott, nagy része van neki és annak a munkának, melyet lapjában kifejtett. Elnöke a Vidéki Hirlapírók Országos Szövetsége temesvári választmányának.
Pontelly István
Pontelly István, plebános, szül. 1840-ben. 1876-ban a temesvári főgimnázium tanárának nevezték ki, hol 10 évig tanított, a mikor Szabadfalvára ment, hol mint plebános halt meg. Titkára volt a Régészeti és Történeti Társulatnak, munkatársa volt a "Havi Közlöny"-nek és szerkesztette a Tört. és Rég. Értesítőt 1880-97-ig.
230Több archaeológiai stb. czikken kivül önálló munkái: Szent István első és apostoli magyar királynak nemzet- és honmentő, vallási és politikai érdemei. Szeged, 1879. - A temesvári magyar nyelvterjesztő egyesület feladatai. Temesvár, 1883. - A délmagyarországi történelmi és régészeti társulat 13 éves működésének vázlata. U. o. 1884.
Prepeliczay Eleődné
Prepeliczay Eleődné, szül. Korponay Aranka író. 1890-ben Vágszerdahelyi Prepeliczay Eleőd postamesterhez ment nőül és ekkor Temesvárra kerülvén, itt sokat foglalkozott az irodalommal. Megírta a délvidéki várregék egész sorozatát: Gládvár, Bokcsa (Boksán), Monostor és Marzsina, Ilyédvára (Illádia), Keve (Kubin), Pethvár, Facsád (Facset), Somlyó (Szemlak), Maros-Eperjes, Lugas (Lugos), Barkányvára, Krassófővára, Solymos és Lippa, Kövesdvára. Ezeket felolvasta az "Arany János-Társaság" felolvasó ülésein és megjelentek a társaság évkönyveiben. Ő vetette föl az eszmét, hogy Maderspach Károlynénak, az 1849-ben vértanúságot szenvedett hős asszonynak a délvidéki hölgyek emléket állítsanak. Mint özvegy, jelenleg Sárbogárdon él. Irodalmi érdemeit az Arany János-Társaság is méltatta, midőn őt 1907-ben rendes tagjául választotta.
Említett művein kívül még számos várregéje és történeti dolgozata jelent meg a napilapokban, melyek közül a Délvidékre vonatkozók: Délmagyarország regényes multja. (Regény.) Temesvár multja. Temesvári Pelbárt. A régi Temesvár. Temesvár legöregebb embere. Történelmi emlékek, stb. Önálló művei: Legendák és mesék (1907. két kiadás). - "Költészet bolondjai" czímű bohózatát 1900 április havában előadták a temesvári városi színházban.
Preyer Nepomuk János
Preyer Nepomuk János ügyvéd 1844-ben lett Temesvár polgármestere. Meghalt 1888-ban. Munkatársa volt a temesvári "Delejtű"-nek és az "Emlékkönyv"-nek. Megírta Temesvár monográfiáját "Monographie der königlichen Freistadt Temesvár" czímmel (1853). Ezenkívül írt drámákat és költeményeket.
Reiter Ferencz
Reiter Ferencz (Temesi), mérnök, miniszteri tanácsos, a M. Tud. Akadémia tagja, szül. 1843 márcz. 1-én Temesvárott. Középiskolai tanulmányait Temesvárt és Szegeden elvégezvén, a temesvári kincstári építő-hivatalban eltöltött két évi gyakorlat után, Pesten a mérnöki tanfolyamon vett részt, melynek elvégzése után a Duna-térképészeti intézetnél segédmérnök lett. Ez állásában hasznos munkásságot fejtett ki a Tisza és Maros folyók völgyében eszközölt térképezési fölvételek és minden irányú vízműtani kérdések megoldásában. (1833-37.) E munkálatok bevégzése után az országos építészeti igazgatóság megbízta a Nagyszombattól Pozsonyig vezetendő lóvonatú vasút tervezésével és építésével. A szabadságharcz után a Duna-gőzhajózási társaság megbízta a dunai rakpartok megépítésével. Az e munkálatokban elért fényes eredményért a Ferencz József-renddel tüntették ki. Ugyanez időben részint építette, részint újjáalakította a főváros több nevezetes épületét, így a budai kapuczinusok kolostorát, a Lukács-fürdőt, azonkívül a váczi fegyházat. A hatvanas években különösen két terv foglalkoztatta: a Buda és Pest közötti Duna szabályozása és egy pesti Duna-csatorna építése. Mind a két tárgyban irt javaslatai nagy feltűnést keltettek, de az ügy kivitelét a megváltozott politikai viszonyok egyelőre megakadályozták. A kiegyezés után történt koronázás alkalmával ő vezette a koronázási ünnep rendezését és érdemeinek elismeréséül ő felsége a vaskoronarendet ajándékozta neki és őt nemesi rangra emelte. Ekkor kapta a "Temesi" előnevet. Ez időtől kezdve, a magyar minisztériumban, a középítészeti osztály vezetőjeként és a közmunka-tanácstól a főváros rendezésére és szépítésére fölállított szakosztály főnökeként nagy tevékenységet fejtett ki a két testvérváros modern nagyvárossá emelésén. Tevékeny része volt a pesti Körút és Sugárút megteremtésében és ő állapította meg a főváros földalatti csatornázásának a tervét is. Meghalt 1874-ben Budapesten. Az Akadémia 1865-ben választotta levelező tagjai sorába.
Munkái: Duna-szabályozás Buda és Pest között, a Csepelsziget s a soroksári Duna-ág balpartján fekvő ártér ármentesítése. Három javaslat. Pest, 1865. - A pesti Duna-csatorna s a hozzá kapcsolt minden remények valósítására alkalmas utak és módokról. Közgazdasági és mértani tanulmány. Akadémiai székfoglaló. U. o. 1867. - A műszaki osztály igazgatójának előterjesztései a Budapesten létesítendő csatornarendszer megállapítása és végrehajtása tárgyában, a fővárosi közmunkák tanácsának illető határozataival együtt. Bpest, 1873.
Révfy Géza
Révfy Géza, áll. tanítóképző-int. tanár, szül. 1868-ban. A temesvári Szabad Liczeumban több zenetörténeti felolvasást s hangversenyt rendezett. Mint zongoraművész, az ország számos városában hangversenyzett. Karnagya volt a Temesvári Iparos Dalegyletnek, a Temesvári Magyar Dalárdának, jelenleg a Temesvár-Gyárv. Zene- és Dalegylet karnagya. Számos dalegylet dísztagja. 1911-ben a Temesvári Arany János-Társaság rendes tagjává választotta. Az Országos Magyar Dalszövetség igazgatósági tagja. Férfikarszerzeményeivel számos országos dalpályázaton nyert első díjat. 1912-ben népdalával nyerte el a 300 koronás első díjat. Férfikarai, dalai országszerte el vannak terjedve. Megjelent műveinek száma a 100-at meghaladja. 231Arany János balladáihoz melodrámákat írt. Gyűjteményes művei: Új Magyar Férfikarok Zsebkönyve, 46 magyar szerző 149 műve (II-ik bőv. kiad.). - 33 népdalegyveleg (99 dal) férfikarra.
Reisz Lajos
Riesz Lajos, nyomdatulajdonos és szerkesztő, szül. 1852-ben Temesvárott. Meghalt 1898 jún. 29-én Kassán.
Számos czikke jelent meg a Nemzetben, Ország Világban és a Typographiában. Munkája A Strike. Pályanyertes regény. Keppel után szabadon. Bpest, 1883.
Rosa György Konstantin
Rosa György Konstantin dr. Temesvár városi főorvos volt. Állítólag 14 nyelvet beszélt. Meghalt 1847-ben.
Művei: Untersuchungen über die Romanier oder sogenannten Wlachen, welche jenseits der Donau wohnen; auf alte Urkunden gegründet. Pesth. 1808. Német és görög nyelven. - Maestria ghiovăsioii romanesci. Buda, 1809 - Dissertatio inauguralis medice de luxu in medicamentis, ejus fontibus et damno. Viennae, 1812.
Scheff László
Scheff László dr., ügyvéd, rendőrtanácsos, jogtudományi író, szül. Temesvárt, 1848-ban. Budapesten ügyvédi irodát nyitott. Részt vett a boszniai hadjáratban, honnan hazakerülvén, a budapesti államrendőrség szolgálatába állott, hol mint rendőrtanácsos működik.
Mint szakíró, jelenleg egyike a legkiválóbbaknak. Ő írta a Pallas Nagy Lexikona számára a rendészet körébe tartozó czikkeket.
Schmidt Ferencz
Schmidt Ferencz, építész, szül. 1827-ben Temesvárott. Budapesten működött. Meghalt 1901 márcz 7-én ugyanott. Nevét a külföldön egy a Grunert-féle Archiv für Math. und Physik czímű folyóírat 1868-iki évfolyamának 48. számában közölt értekezésével tette ismertté. E czikk czíme volt: "Aus dem Leben zweier ungar. Mathematiker Johann und Wolfgang Bólyai de Bólya". Ezt az értekezést franczia, olasz és angol nyelvre is lefordították és ennek a czikknek köszönhető, hogy a külföldi tudósok figyelme a két nagy magyar mathematikusra, Bólyai Farkasra és Jánosra irányult és hogy ma már az egész tudományos világ elismeri a két Bólyai nagy tudományos jelentőségét, abban Schmidt Ferencznek nagy érdemei vannak. Később megírta Bólyai Farkasnak életrajzát is a "Bólyai Farkas és Gauss Frigyes Károly levelezése" czímű munkához, melyet Stäckel Pállal az Akadémia megbízásából szerkesztett; 1899-ben. - Ugyancsak ő írta meg Petzval József jubileuma alkalmával ennek életrajzát is a Természettudományi Közlönyben (1887.).
Schmidt Márton
Schmidt Márton dr., főgimnáziumi tanár, az előbbinek fia, szül. 1865-ben Temesvárott. Tanár volt az ungvári, pozsonyi főgimnáziumnál. 1901 óta a budapesti I. ker. főgimnázium tanára.
Több paedagógiai czikkén és könyvismertetésén kívül, önálló művei: Adalékok egy Aeschylos életrajzhoz. Bpest, 1888. - Észrevételek a philosophiai propedeutika tanításához. Pozsony, 1898. - A Tudományos Zsebkönyvtár czímű vállalatban megjelentek tőle: Kis latin nyelvtan. Pozsony, 1898. - Görög nyelvtan. U. o. 1899. - Római régiségek. U. o. 1899. - Logika. U. o. 1901. - Lélektan. U. o. 1902. - Görög régiségek. U. o. 1903. - Képes Atlasz a görög és római régiségekhez. U. o. 1904. - A régi Athén. Gardner A. Ernest után ford. A M. T. Akadémia kiadása. I. köt. 1911., II. köt. 1912. - A budapesti I. ker. áll. főgimnázium tanári könyvtárának czímjegyzéke. Gimn. Értesitő 1910/11 és 1911/12.
Schönvitzky Bertalan dr.
Schönvitzky Bertalan dr., szül. 1859-ben. 1897-ben a temesvári főgimnáziumhoz nevezték ki igazgatónak, hol nagy kultúrális tevékenységet fejt ki.
Számos paedagógiai, történeti, társadalmi czikkein kívül önálló művei: II. Szilveszter bullája. Temesvár, 1884. - Egy elhanyagolt tudományszak és a pozsonyi levéltár. Pozsony, 1886. - A diplomatika és a nők. U. o. 1886. - A pozsonyi klarissza-apáczák története. U. o. 1886. - Az egységes középiskola törvényéhez. U. o. 1893. - A pozsonyi kir. kath. főgimnázium története. U. o. 1896.
Sellei József
Sellei József dr., orvostudományi író, szül. Temesvárt 1871-ben. Egyetemi hallgató korában egy értekezésével pályadíjat nyert. 1895-ben orvosi oklevelet szerezvén, a bőrkórtani klinikán volt tanársegéd. Jelenleg gyakorló orvos Budapesten.
Az orvosi szaklapokban körülbelül 100 czikke jelent meg a bőr- és bujakórtan köréből. Önálló művei: A bőr- és bujakórtan alapvonalai. Bpest, 1899. - A bőr- és veneriás betegségek tankönyve. U. o. 1904. - Urologiai diagnostica. U. o. 1907.
Silberstein-Ötvös Adolf
Silberstein-Ötvös Adolf, a híres publiczista, szerkesztette a "Temesvarer Zeitung"-ot 1870-71-ben.
Singer Jakab
Singer Jakab, szül. 1867-ben. Miután 1894-ben a bpesti egyetemen doktori szigorlatot tett, 1896-ban rabbivá avatták és ugyancsak ez évben foglalta el a temesvári (Gyárváros) rabbiszéket, mely minőségben, a szószéket megmagyarosította. Volt honvéd tábori rabbi. Az "Izr. Magyar Irodalmi Társaság" választmányi tagja.
Irodalmi munkássága: Jóna, tekintettel mondáira. (Bp., 1894.) - A dönmék. (Egyenlőség, 1895.) - Adatok a bánsági zsidók történetéhez (Bloch Mózes-emlékmű és különnyomat. Bp., 1905.) - Temesmegye és a zsidók polgárosítása. (Az "Imit" évkönyvében és különnyomat Bp., 1907.) - Avatóbeszéd a temesvár-gyárvárosi templom felavatásakor. (Bonyhád, 1899.) - 232A munka áldása, beszéd. (Temesvár, 1907.) és több alkalmi beszéd a "Magyar Zsinagóga"-ban. - A "Jewisch Encyclopedia" számára (New-Jork, London) a temesvári zsidók történetére vonatkozó czikket írta. - Jelenleg a temesvári zsidók történetén dolgozik.
Somló Károlyné
Somló Károlyné szül. Freud Erzsébet. Született Temesvárott, 1877-ben. 16 éves korában férjhez ment Somló Károly buenos-ayresi szeszgyári igazgatóhoz, kivel öt évet Braziliában töltött. 1898-ban férje Temesvárra költözködvén, azóta ott él. Számos művet fordított francziából és spanyolból magyarra. Az "Uj Idők"ben, "Ország-Világ"-ban és a "Jövendő"-ben számos feltünést keltő tárczája jelent meg. 1905-ben a Pallas kiadásában megjelent "A szív meséiből" czímű kötete, költemények prózában, mely nagy közvetetlenséggel van megírva.
Stark Andor dr.
Stark Andor dr., felsőbb leányiskolai tanár Temesvárott.
Számos tankönyvén kívül önálló művei Istvánffy Miklós és "Historia Regni Hungarici"-ja. Történelmi forrástanulmány. Debreczen, 1895.
Steiner Ferencz
Steiner Ferencz volt orsz. képviselő, szül. 1856-ban. Részt vett a boszniai okkupáczióban. 1879-ben átvette a temesvári városi gyógyszertárt és azóta a város társas-, politikai és közéletének egyik legtevékenyebb alakja, a magyar szellemnek és kultúrának egyik legbuzgóbb bajnoka. Nagy része van a Temesvári Magyar Nyelvterjesztő Egyesület, a Délvidéki Nemzeti Szövetség, a temesvári honvédszobor bizottság megalapításában; nagy érdemei vannak a temesvári magyar színészet állandósítása körül. A délvidéki mérsékelt, illetőleg nemzeti párt titkáraként 1892-ben megalapította a "Délvidéki Ellenőrt", melyet négy évig szerkesztett; később politikai vezérét, Apponyi Albertet követve, a függetlenségi pártba lépett és ekkor alapította a délvidéki függetlenségi pártot, melynek elnöke lett. 1907-ben, testvérbátyja Károly halála után, átvette a "Südungarische Reform"-czímű függetlenségi párti politikai napilapot. 1901-ben az időközi és az általános választáson, 1905-ben és 1906-ban a kisbecskereki kerület képviselőjének választotta meg.
Számos politikai czikke jelent meg az általa szerkesztett lapokban és országgyűlési beszédei a Naplókban.
Steiner Károly
Steiner Károly, a temesvári keresk. és iparkamara volt elnöke. Élénk tevékenységet fejtett ki a város politikai és kultúrális mozgalmaiban. Nagy érdemei vannak a magyarosítás és a nemzeti szellem terjesztése körül, melyet különösen az általa szerkesztett "Südungarische Reform" czímű lapjával, a délvidéki nemzeti párt organumával mozdított elő. Meghalt 1907. aug. 4. Temesvárt. Munkája: Unser Obergespann jubilirt! Temesvár, 1889.
Sternberg Adolf dr.
Sternberg Adolf dr., hírlapíró, 1871-ben átvette a "Temesvarer Zeitung" szerkesztését, melyet 10 évig vezetett. Ez időben írta "Délmagyarország: Budapesttől Orsováig és Belgrádig" czímű munkáját, mely "Nach und durch Ungarn" czím alatt, németül is megjelent.
Stojits Iván
Stojits Iván miniszteri titkár, szül. 1866-ban Temesvárott. Tanulmányai befejeztével a katonai pályára lépett, de négy év után Budapesten adótiszt lett. A magyar, német, szerb, horvát, orosz, bolgár, ruthén, szlovén és franczia nyelvekben való ismerete következtében 1894-ben a m. kir. miniszterelnökség sajtó- és fordítóosztályához nevezték ki, 1907 óta a belügyminisztériumban titkár.
Számos teozófiai czikke jelent meg a "Jövendőben" és a fővárosi napilapokban. Munkái: Teozófia és teozófiai mozgalom. Hartmann F. és mások nyomán. Budapest, 1905. II. kiadás, 1910. - Laoce életbölcselete. Tao-Te-King. Külföldi Kútfők nyomán. U. o. 1907.
Stolz M. Ágost
Stolz M. Ágost, takarékpénztári vezértitkár. Munkája: A temesvári első takarékpénztár ötvenéves története. (1846-1895.) Temesvár, 1896. Németül u. o. 1896.
Strasser Albert
Strasser Albert, keresk. és iparkamarai titkár, hírlapíró, a Ferencz József-rend. lovagja. Előbb a katonai pályára lépett, majd jogot végzett és Temesvárott a Lloyd-társaság és 1876-ban a keresk. és iparkamara titkára lett. Meghalt 1894-ben. Szerkesztette a "Neue Temesvarer Zeitung"-ot 1868-1882-ig, a temesvári szabadkőműves páholy "Union" czímű közlönyét, a "Laterne" élczlapot (1880.), a "Temesvarer Lloyd" napilapot (1882.), a "Südungarischer Lloyd" napilapot (1882-84.) és a "Temesvári Kiállítási Közlemények" 25 számát (1891.).
Művei: Bericht über die 1885-er Landesausstellung in Budapest. Temesvár, 1885. - Die Bestimmungen über den, Hausierer-Handel, wie solche in Ungarn in Kraft bestehen. U. o. 1886.

A temesvár-belvárosi róm. kath. plebánia templom főoltárképe. Festette Schieszl Ferd., temesvári festő, 1761-ben.
Stumpfoll Ede
Stumpfoll Ede a temesvári áll. ipari szakiskola igazgatója, szül. Temesvárott 1861-ben. 1877-ben Budapestre került, a hol az országos középiskolai tanárképző tagjaként a kir. Józsefműegyetemen és a tudományegyetemen hallgatta az előírt mathematikai és természettudományi tárgyakat. 1880-ban letette az alapvizsgát és ugyanaz év szeptember 1-én a temesvári nyilv. I. fokú ipariskolához került tanárnak. 1884 áprilisában Temesvár sz. kir. városa őt választotta meg az ipariskola igazgatójává. 235Ez intézet ügyeit 1900-ig vezette. Mikor 1900-ban az intézet állami fa- és fémipari szakiskolává alakult át, annak lett az igazgatója. Több kézikönyvet írt tanítványai használatára, két ízben természettani, egy ízben mechanikai tankönyvet és számos czikket írt a 80-as és 90-és években a helybeli lapokba. 1884 óta a temesvári iparostanoncziskolák ügyeit is vezette. Egyik alapítója volt 1882-ben a Temesvári Magyar Nyelvterjesztő Egyesületnek, melynek jelenleg is alelnöke, továbbá az időközben megszünt magyar színügygyámolító egyletnek is és minden hazafias irányú társadalmi mozgalomban hathatósan közreműködött. 1900 óta a temesmegyei iparostanoncziskolák szakfelügyelőjeként is működik.
Önálló műve: Millenniumi Értesítő az iparoktatás állapotáról Temesvárott 1878-1896.
Sulyok Mór
Sulyok Mór ügyvéd, szül. 1821-ben, Temesvárt. 1840-ben ügyvédi oklevelet szerzett, 1854-ben a temesvári takarékpénztár titkára, ügyésze; majd igazgatósági tagja lett. Meghalt 1878 ápr. 23-án. Több jogtudományi czikke jelent meg a szaklapokban. Egy ideig szerkesztője volt a "Temesvarer Wochenblatt"-nak.
Szabolcska Mihály
Szabolcska Mihály ref. lelkész, költő, a M. Tud. Akadémia és a Kisfaludy-Társaság tagja, szül. 1862-ben Ókécskén s bővebb életrajzi adatait Pestvármegyéje monográfiájában közöltük. 1899-ben a Kisfaludy-Társaság tagjai sorába választotta. Ugyanez évben Temesvár város reform. egyházközsége választotta lelkészül, hol jelenleg is működik és nemcsak a város, hanem az egész vármegye kultúrális életének, a magyarság minden szellemi mozgalmának egyik leglelkesebb vezetője. Czikkeivel, költeményeivel nemcsak a temesvári, hanem a megye vidéki magyar lapjait is felkeresi, hogy a magyar szellemet, a délvidéki magyarság ügyét szolgálja. 1909 óta az Arany János-Társaság elnöke.

Szabolcska Mihály.
Szalkay Gyula dr.
Szalkay Cyula dr. tanár, 1883-84-ben szerkesztője volt a "Természettud. Füzeteknek". Ő volt a Délmagyarországi Természettud. Társulat első alelnöke.
Szamovolszky Lőrincz
Szamovolszky Lőrincz ügyvéd, szül. 1845 ápr. 13-án Temesvárott. 1870-ben ügyvédi oklevelet szerzett és az ungvári népbank titkára lett. Itt megindította 1883-ban a "Fülesbagoly" cz. élczlapot. 1884-ben Ungvár város közgyámnak választotta meg. Számos beszélye és költeménye jelent meg a korabeli szépirodalmi és vidéki lapokban.
Szana Sándor dr.
Szana Sándor dr., királyi tanácsos, a királyi állami gyermekmenhely igazgató főorvosa, szül. Temesvárott 1868-ban. 1900-ban Temesvárott a Fehér Kereszt gyermekvédő egyesületet alapította. Ez az egyesület rövid néhány év alatt egy lelenczházat, egy gyermek-poliklinikát épített, a hol a gyermekek nemcsak ingyen orvosi tanácsokat, de ingyengyógyszereket is kapnak, sebészi kezelésben és ingyen ortopéd és vízgyógykezelésben is részesülnek. Szülészeti intézetet alapított, kapcsolatosan egy bábaképzővel. Itt keletkezett az országban az első tanfolyam hivatásos gyermekgondozónők kiképzésére. Családi otthont is alapított züllött gyermekek megfigyelésére. 1909 óta a bpesti áll. gyermekmenhely ig. főorvosa.
A gyermekvédelem szocziálhigiénikus részeiről kiterjedt szakirodalmi működést fejtett ki. Dolgozatai bel- és külföldi orvosi lapokban jelentek meg és főleg a közgondozásban levő csecsemők gondozási módjai körül elérhető eredmények tényezőinek értékelésével foglalkoznak. 1898-ban "Gesundheit" czím alatt havi folyóiratot indított meg Temesvárt. Egyéb művei: A vér hatása a fertőző anyagokra. Budapest, 1892 - Kísérleti vizsgálatok a szappanok antiszeptikus hatásáról. U. o. 1892. - Dajkaságba adott gyermekek ellenőrzésének rendezései. Temesvár, 1901. - Vizsgálat a csecsemők köz-ellátásáról. U. o. 1906.
Szana Zsigmond
Szana Zsigmond, szül. 1870-ben Temesvárott. 1896-ban alapította a Temesvári Gyufa- és Kocsikenőcsgyár Részvénytársaságot, mely az első volt, a mely hazánkban a svédgyújtók gyártását nagyobb mértékben űzte és az osztrák behozatalt e czikkben visszaszorította. E vállalat gyártmánya az "Emke gyújtó", melynek érdekében az első magyar iparpártolási mozgalmat indította. 1906-ban megvált Szana a gyújtógyár ügyvezető igazgatói állásától és a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársasággal alapította a Temesvári Bank és Kereskedelmi Részvénytársaságot, melynek nagy szerepe van a Délvidék gazdasági életében. Mint vezérigazgató, e vállalat érdekkörébe vonta a következő iparvállalatokat és ezek rekonstrukcziójában tevékeny részt vett: Temesvári Első Szeszégető és Finomító Részvénytársaság, Temesvári Polgári Serfőzde R.-T., Első Délmagyarországi Gőzczukorka- és Csokoládégyár Részvénytársaság, Budapesti Tégla- és Mészégetőgyár Részvénytársaság, Budavidéki Gőztégla- és Tetőcserépgyár Részvénytársaság, Buziási fürdő- és Szénsavgyár vállalat, "Dráva" Gyújtógyár R.-T. A magyar kir. kereskedelemügyi miniszter 1910-ben a m. kir. Statisztikai Hivatal értékmegállapító bizottságának tagjává nevezte ki, kereskedelmi tanácsosi czímmel, azonkívül a Gyáriparosok Országos Szövetsége temesvári fiókjának alelnöke.
236E széleskörű közgazdasági tevékenysége mellett élénk irodalmi működést is fejt ki. Az 1886-ban alapított "Südungarische Reform" első munkatársai között részt vett a lap megindításában és sok tárczát és útirajzot közölt a lapban. Kiadott két novella-kötetet "Hell und Dunkel" és "Mädchenschicksale" czímen. - Azután közgazdasági czikkeket, különösen tanulmányokat írt a keleti gazdasági viszonyokról, a szövetkezeti eszméről és kartell-ügyekről a "Magyarország"-ba és a "Budapesti Hirlap"-ba. - 1910-1911-ben élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki az "Ipari Záloglevél" ügyében és e tárgyról írt tanulmányait az Atheneum adta ki.
Szekeres Margit
Szekeres Margit, tanítónó, szül. 1875-ben Temesvárott. Jelenleg a budapesti VI. ker. áll. felsőbb leányiskolában működik.
"Egy igaz történet" czímű munkájával az Állatvédő-egyesület pályadíját nyerte el. Munkatársa volt a Pallas Lexikonának is, melyben a világtörténeti rész több czikkét írta.
Szentkláray Jenő dr.
Szentkláray Jenő dr. csanádi apát-kanonok, történettudós, a M. Tud. Akadémia tagja, a budapesti egyetem magántanára, a belgrádi szerb tudós-társaság tiszteleti tagja, a Délmagyarországi Tört. és Régiségtud. Múzeumtársulat tiszteleti tagja, az "Arany János-társaság" elnöke. Torontálmegyei származású, de Temesvárott tanult és munkásságát teljesen Délmagyarország és Temesvár városa történeti multjának földerítésére szentelte. (Életrajzát a Torontálmegyei kötet közölte.) Temesvár magyarosodásában, kultúrális intézményeinek megalkotásában és fejlesztésében rendkívüli érdemei vannak.
Nagyszámú munkái közül Temesvárra és a vármegyére vonatkozó önálló művei: Észrevételek Temesvár physiognomiájának magyarosításához tört. és régészeti alapon. Temesvár, 1872. - Emlékkönyv. 1873. - Száz év Délmagyarország újabb történetéből. Temesvár, 1882. - A társadalom nemzeti feladatai Délmagyarországon. U. o. 1897. - Brocky Károly festőművész élete. Temesvár, 1907. - A szerb monostoregyházak tört. emlékei Délmagyarországon, 1908. - Mercy Klaudius Fl. kormányzata a Temesi Bánságban, 1909. - Szerkesztette a Történelmi Adattárt (1871-73) Temesvárott, és a Szépirodalmi és Szépműtani Közleményeket. Ő írta e kötet számára Temesvár és Temes vármegye történetét.
Szigeti Henrik dr.
Szigeti Henrik dr. Jelenleg törvényszéki orvos Temesvárott.
Munkái: A pestis Magyarországon. Bpest, 1898. - A "lex regia"-ról. U. o. 1899. - Az emberi test természetes arsentartalmáról és a vegyelemzés értékéről arsenmérgezésnél. U. o. 1906.
Sziklay György
Sziklay György, író, szül. 1854-ben. 1906-ban a temesvári Arany János irodalmi társaság rendes tagjának választotta meg. Az irodalomba az egykor nagynevű, ünnepelt költő, Hiador (Jámbor Pál) vezette be. Eredeti költeményei és műfordításai, elbeszélései, rajzai, tárczái 1877-től kezdve elszórtan jelentek meg az összes magyar szépirodalmi lapokban, valamint több fővárosi politikai lapban, a szabadkai és a temesvári hírlapokban. 1878-1879-ben lefordította Shakespeare szonettjeit, 1881-ben kizárólag Petrarca szonettjeinek fordításával foglalkozott.
Önálló művei: Mirza-Shaffy dalai (1881) a Bodenstedt kötetének első teljes magyar kiadása. - Palics fürdő monografiája. - Gloszszák Egy pesszimista széljegyzetei. - Nagybátyám könyvtára (Toepffer regénye). - "Álmok és ábrándok" czím alatt megjelentek vál. költeményei.
Tábori Róbert
Tábori Róbert, író, a "Délmagyarországi Lapok" szerkesztője volt 1887-90-ig. Nagy érdemei vannak a magyar színészet állandósítása körül Temesvárott.
Tauffer Jenő dr.
Tauffer Jenő dr., Temesvár város tiszti főorvosa, szül. 1857-ben. Oklevelet 1882-ben Budapesten nyert, hol öt éven át klinikai tanulmányokat folytatott. 1887 szeptember havában telepedett le Temesvárott és ugyanez évben kinevezték a temesvári állami főreáliskolához és az állami felsőbb leányiskolához iskolaorvossá és az egészségtan tanárává, 1889-ben pedig a városi közkórház rendelőorvosává. A Délmagyarországi Természettud. Társ. Orvosgyógyszerészi szakosztályának titkárául is megválasztották. Később segédszerkesztője lesz a "Természettud. Füzetek"-nek; nemsokára e szakosztály alelnöke, majd 1910-ben tiszteletbeli elnöke lett. 1888-ban kinevezték a buziási vallásalapítványi uradalmi fürdőorvosává, hol a nyári nagy szünidők alatt működött. 1889-ben a temesvári kir. törvényszék területén törvényszéki orvos lett. Midőn 1895-ben városi tiszti főorvossá nevezték ki, mindkét utóbbi állásáról lemondott. 1897-ben az Orsz. Orvos-Szövetség temesvári fiókja elnökévé választotta meg. 1901-ben alapította a temesvári Fehérkereszt-egyesület szülészeti és nőgyógyászati osztályát tíz ágygyal, mely hat évi fennállása alatt 50 ágyra gyarapodott és ő alapította a Fehérkereszt-egyesület női szanatóriumát is, a jobbmódú nőbetegek számára. 1902-ben alapította ugyanitt a m. k. Belügyminiszter felügyelete alatt álló 2-od rendű bábaiskolát bábainternátussal kapcsolatban. 1907-ben a kir. Orvos-egyesület levelezőtagjává választotta. 1908-ban megalkotta - a Temesvár-belvárosi Humanitás asztaltársaság "Bandl Rezső" nevét viselő 20.000 koronás alapítvány évi kamataiból és jótékony adományokból - a Temesvári Szűnidei gyermektelepet. Az orsz. Vöröskereszt-egylet temesvári választmányának egészségügyi tanácsosa. A délvidéki tüdővészellenes szövetség tiszteleti alelnöke. A temesvári Önkéntes mentő-egyesület főorvosa.
237Az orvosi szaktudomány mívelése és a közegészségügy népszerűsítése terén élénk irodalmi tevékenységet fejt ki a szaksajtóban és a napilapokban. A Szabad Liczeum, Nemzeti Szövetség, Katholikus Népszövetség, Délmagyarorsz. Természettudományi Társulat stb. keretében tartott előadásaival a felnőttek oktatásában is résztvett.
Tedeschi Borbála dr.
Tedeschi Borbála dr., tanár, szül. 1869-ben Temesvárott. 1898-ban a szegedi áll. felsőbb leányiskolához helyezték át igazgatónak, a hol két év mulva meghalt.
Művei: A transcendens egész függvények előállítása alkalmazással néhány függvényre és az ezek közötti kapcsolat. Bpest, 1898. - Az északi fok és a Spitzbergák felé. Útirajzok és tanulmányok. U. o. 1904. - Leonardo da Vinci mint természettudós. Szeged, 1905.
Telbisz Károly dr.
Telbisz Károly dr., szül. Németcsanádon 1854 nov. 19-én. 1879-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1877 nov. 1-én a 38. sz. Mollináry-ezred hadnagya lett, 1878-ban Bosznia és Herczegovina megszállásában mint ilyen részt vett és hadi-érmet nyert. Tanulmányainak befejezése után hosszabb nyugateurópai útat tett és Párisban is hosszabb ideig tartózkodott. Hazaérkezve, Temesvárott ügyvédi irodát nyitott, de rövid gyakorlat után 1883-tól városi főügyész volt, 1884-től alig egy évig működött városi főjegyzőként, a mikor 1885-ben polgármesterré választották meg.
"Letett eskümhöz híven ígérem és fogadom - jelentette ki az új polgármester, - hogy gyenge erőm teljes megfeszítésével oda fogok törekedni, miként e szab. kir. városnak közügyei a haladásnak és fejlődésnek érdemdús elődeim által megtört útjain előbbre vitessenek s ígérem, hogy e percztől fogva elmémnek minden gondolata, szívemnek minden dobbanása e szab. kir. város üdvének és boldogulásának lesz szentelve." Huszonhét esztendő óta vezeti tehát Telbisz Károly dr. polgármester Temesvár város ügyeit s a mit díszes hivatalának elfoglalásánál esküvel ígért, azt mindvégig hűségesen teljesíti, mert hosszú polgármesteri működése Temesvár város rohamos fejlődésére és előhaladására nézve sehol sem látott fényes sikereknek és nagyjelentőségű eredményeknek szakadatlan lánczolata. Nem csoda, hogy a kiváló tehetségű és szerencsés kezű polgármester személyét is e ritka sikerű közpályáján a királyi kegynek és polgártársai szeretetének sugarai vették körül. Ő felsége a város vezetése körül szerzett kiváló érdemeiért már 1890-ben kir. tanácsosi czímmel, majd 1891-ben a III. osztályú vaskoronarenddel, utóbb, 1905-ben, polgármesteri működésének húszéves fordulója alkalmából, udvari tanácsosi méltósággal tüntette ki, míg a város törvényhatósági bizottsága ugyanekkor Temesvár díszpolgárává választotta. 27 évi áldásdús működésének eredményei e monografia lapjain és a köztudatban vannak megörökítve.
Temesvári Pál
Temesvári Pál, szerzetesi néven Pelbárt, ferencz-rendi, híres egyházi szónok, a XV. század egyik legkiválóbb egyházi írója és tudósa, szül. Temesvárott 1435 körül. Tanulmányait Krakkóban végezte, hol 1463-ban baccalaureussá lett. Ekkor a Ferencz-rendbe lépett. Életének további húsz évéről semmit sem tudunk, csak 1483-ban találkozunk vele újra, mikor szerzetének budai házában a theologia tanáraként működött. Ebbe az időbe esik hatalmas írói tevékenysége. Meghalt 1504 jan. 22-én Budán. Irodalmi munkássága nemcsak a magyar, hanem a külföldi egyházi irodalomban is nyomokat hagyott. Műveit többnyire latinul írta és ezek a XVI. században Európaszerte el voltak terjedve. Kódexeink nagy része az Érdy-, Érsekújvári-, Kazinczy-, Tihanyi-, Weszprémi-, Horvát-kódex stb. nagyrészt Pelbárt műveiből van összeállítva. Első munkája, a "Stellarium Corone benedicte Marie virginis in laudem eius pro singulis praedicationibus elegantissime coaptatum" (1496) a XV. századnak egyik legértékesebb terméke. E művet a boldogságos Szűz iránt való hálából írta, ki őt a pestis-betegségből kigyógyította. A Stellariumban Mária nagyságát, magasztosságát, tisztaságát dicsőíti Pelbárt oly vallásos ihlettel és költői képzelettel, mely e művet a középkori Mária-irodalom egyik legkiválóbb termékévé avatja. Második nagy munkájának megírására a prédikácziós könyvekben való nagy hiány indította. 18 évi munkásságának eredményeként adta ki a "Pomerium"-ot, mely a középkori gondolkodásnak egyik legjellemzőbb terméke, a klastromi szellemnek valóságos tükörképe. A római katholikus egyház összes ünnepeire szóló több mint 500 beszéd gyűjteménye ez a könyv, mely nemcsak szerzőjének bámulatos olvasottságát és mély tudományosságát bizonyítja, hanem Pelbárt lelki világára és szellemére is élénk világot vet. A korában divatos szellemnek a jámbor ferenczrendi barát nagy ellensége. Beszédeiben nagy meggyőződéssel hirdeti a középkor aszketikus szellemét és erényeit és ostorozza kora fényűzését, igazságtalanságait, hatalmaskodásait, kikel a garázdálkodó főurak ellen és nem kíméli a kéjelgő lelkipásztorokat, sőt magát a királyt sem. Művéhez rengeteg anyagot hordott össze és a hazai és külföldi legendáknak, 238példáknak, hasonlatoknak egész tárházát gyűjtötte egybe. Munkái rendkívül elterjedtek az egész nyugat-európai kereszténység között és nemcsak Németországban, hanem Velenczében, Lionban, Párisban számos kiadást értek meg a XVI. században. Munkái nemcsak a magyar kodex-irodalomra, hanem a külföldi egyházi irodalomra is nagy hatást gyakoroltak.
Művei az említett Stellariumon kívül a következők: Sermones Pomerii Fr. Pelbarti de Temesvár divi Ord. S. Francisci de Sanctis. Hagenau, 1499. (A mohácsi vészig 18 kiadás.) - Sermones Pomerii fratris Pelbarti ... de tempore. 1499. (A mohácsi vészig 18 kiadás.) - Sermones quadragesimales Pomerii. Hagenau, 1499. (A mohácsi vészig 20 kiadás.) - Expositio compendiosa et familiaris sensus litteratem et mysticum Libri Psalmorum completrns etc. Hagenau, 1503. - Aureum Rosarium Theologiae, ad Sententiarum quatuor libros pariformiter quadripartitum ... per religiosum devotumque Patrem Fr. Pelbartum de Themesvár etc. Hagenau, 1503. (Több kiadás.) Sokáig tartotta magát Szilády Áronnak az a véleménye is, hogy a Szent Katalin verses legendának is Pelbárt volna a szerzője. Ezt azonban Horváth Cirill és Katona Lajos újabb kutatásai megczáfolták.
Tőkés Lajos
Tőkés Lajos, piarista főgimnáziumi tanár. 1900-ban került a temesvári főgimnáziumhoz, hol élénk társadalmi és irodalmi munkásságot fejtett ki. Titkára volt a Délmagyarországi Természettudományi Társulatnak (1901-1906) és a Délvidéki Kárpát-Egyesületnek. Szerkesztette a "Természettudományi Füzetek"-et, a "Délvidéki Kápát-Egyesület Közlöny"-ét és megindította a "Természettudományi Filléres Könyvtár"-t. Temesvárott tartózkodása alatt különösen a délvidék növény-, állat- és ásványvilágát tanulmányozta.
Ebből az időből való munkái közül a legfontosabbak: Az elterjedés növénybiológiai alapjelenségei. Temesvár, 1901. - Délmagyarország gerinczes faunája és Systema et consignatio animalium vertebralium in Hungariae meridionalis comitatibus Temes, Torontál, Krassó-Szörény ad hoc tempus (1903) collectorum observatoriumque. U. o. 1903. - Délmagyarországi tanulmányi kirándulások. U. o. 1902. - Délmagyarország kőbányái. 1904. - Temesvár környékének edényes növényzete. U. o. 1905. - A délmagyarországi természetrajzi Múzeum. U. o. 1905. Ezenkívül: Arany János és a természet. Temesvár, 1906. 2 rész, 248 képpel.
Várady (Lipót) Árpád dr.
Várady (Lipót) Árpád dr., püspök, egyházi író, szül. 1865-ben Temesvárt. A theologiát Budapesten és a bécsi Augusztineumban elvégezvén, theológiai tanár lett a temesvári papnevelő intézetben, majd a hittanórákat képesítő bizottság tagja. 1890-ben megszerezte a theológiai doktorátust és szentszéki jegyző, 1891-ben püspöki titkár, 1895-ben pápai kamarás, 1897-ben vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsos lett, mely minisztérium számára több fontos szabályrendeletet dolgozott ki, így a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű katholikus papok hagyatékát és a hiteles helyi levéltárak felügyeletét szabályozó rendeletet. 1899-ben elnyerte a kanonokságot, 1902-ben szebenikói vál. püspök és miniszteri tanácsos lett, 1911-ben pedig győri püspöknek nevezték ki. Egyházi tevékenysége különösen a kivándorolt és a külföldön élő magyarság egyházi ügyeinek rendezésére és a kikötői lelkészség szervezésére terjedt ki. Egyházi és kultúrális téren szerzett érdemeiért őfelsége a Ferencz József-rend csillagos középkeresztjével tüntette ki. Tagja a Szent István-társulat tudományos osztályának.
Több értékes egyházi és szocziológiai értekezése jelent meg a szakfolyóiratokban. Számos egyházi beszédein kívül önálló művei: A kongrua-ügyről. Bpest, 1887. - Lelki gyógytár azok számára, kik örökké akarnak élni. Ford. Müller Ernő Mária után. Bpest, 1889. - Széljegyzetek Timon Ákos "Magyar alkotmány- és jogtörténeté"-hez. U. o. 1904. - A népmissziók jelentőségéről és terjesztésük módjáról. Temesvár, 1905. - Bevezető a nők lelki gyakorlatához. Bpest, 1906-9. - A párbérkérdésről. U. o. 1908.

Várady Árpád dr. püspök.
Vargics Imre dr.
Vargics Imre dr., ügyvéd és publiczista, szül. 1834-ben Temesvárott. A szabadságharcz kitörésekor több gimnazista iskolatársával beállt a honvédek közé és csak 1849-ben folytatta tanulmányait. A jogot Pesten elvégezvén, Temesvárott telepedett le, hol csakhamar egyike lett a vármegye vezető férfiainak és legkeresettebb ügyvédjeinek. 1872-ben a temesvári kerület országgyűlési képviselőjének választotta meg és Deák-, majd szabadelvűpárti programmal több czikluson át tagja volt az országgyűlésnek és több mint tíz éven át egyik alelnöke a szabadelvűpártnak. Meghalt 1904 nov. 25. Temesvárott. Kiváló publiczista volt.
Vértesy Gyula dr.
Vértesy Gyula dr., a Petőfi-társaság tagja, temesmegyei kir. tanfelügyelő, az Arany János-Társaság alelnöke. Életrajza megjelent a nógrádvármegyei kötetben. Ő írta e kötet számára a vármegye közoktatásügyére vonatkozó részt.
Wolafka Nándor dr.
Wolafka Nándor dr., püspök, szül. Temesvárott 1852 okt. 2-án, hol középiskolai tanulmányait végezte. A theológiát a bécsi Augusztineumban hallgatta, hol 1876-ban a doktori czímet megszerezvén, hazatért és a csanádi papnevelőben tanár lett. 1882-ben a budapesti központi papnevelő-intézetbe helyezték át, hol tanulmányi felügyelő volt és egyszersmind az egyetemen az ágazatos hittant adta 239elő. Ez időben élénk résztvett a kath. egyházi, kultúrális és társadalmi mozgalmakban. 1889-ben min. osztálytanácsos, 1892-ben cz. püspök és váradi kisprépost, debreczeni plebános, 1899-ben középszolnoki főesperes lett. Debreczenben nőzárdát alapított és részt vett. a r. kath. gimnázium alapításában.
Wolafka kiváló hitszónokként volt ismeretes, de kiváló egyházi író is volt. Állandó munkatársa volt az egyháztudományi szakfolyóiratoknak, melyekben nagyszámú jogtörténeti, dogmatikai, filozófiai, egyháztörténeti értekezése jelent meg.
Források
Források: Kováts Sándor: A csanádi papnövelde története. - Ortvay-Szentkláray: Adattár Csanád-egyházmegye hajdanához és jelenéhez. - Bárány Ágoston: Temes vármegye emléke. - Milleker Bódog: Versecz város története. - Perjéssy Lajos: A verseczi magyar közművelődési egylet története. - Böhm Lénárd: Weisskirchen in seiner Vergangenheit und Gegenwart. - Ortvay Tivadar: Temes vármegye és Temesvár város története. - Berkeszi István dr.: A Delejtű; Temesvár kis monográfiája; A temesvári könyvnyomdászat és hirlapírás története. Bellai József: Temesvár szab. kir. város közművelődési intézményei. - Szilády Áron: Régi magyar költők tára. - Horváth Czirill: A régi magyar irodalom. - Beöthy Zsolt: Képes magyar irod. történet. - Wurzbach Biogr. Lexikon. - Pintér Kálmán: Újabb elbeszélő irodalmunk. - Pintér Jenő dr.: A magyar irodalom története. - Id. Szinnyei József: Magyar írók élete. - Pallas nagy Lexikon. - A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának jelentése. 1911. - A Temesvármegyei Lapok évfolyamai. - Magántudósítások és önéletrajzi adatok.
TEMESVÁR MŰVÉSZI MÚLTJA.
Hogy Temesvárott a középkorban a képzőművészetek minden fajából voltak nevezetes alkotások, azt eléggé megokolja az, hogy már a XIV. század elején éveken át királyi székhely volt, hol a pompakedvelő, olasz származású Róbert Károly több ízben tartott lovagi játékot, hol 1526 előtt századokon át székeltek az ország legfőbb méltóságai közé tartozó temesi grófok és közöttük az éppen műérzékéről híres Ozorai Pipo is. (Skolari Fülöp). De immár mindezek eltüntek; hogy azonban voltak, bizonyítja Bonfinius feljegyzése is, mely szerint "Temesvár kellemes fekvésű, szép, erős város, kiválóbb épületekkel, pompás palotákkal ékesítve". (Decades, III., VIII. 496.)
Építészet
Sajnos, e kiváló épületeket és pompás palotákat most már meg nem mutathatjuk. A régi időkből mindössze két épületünk volt, a mely átélte a 165 éves török uralmat. Az egyik a Szent Katalin temploma, a másik a Hunyadi-várkastély. Mind a kettő a kor izlésének megfelelően csúcsíves stílusban volt építve.
Szent Katalin templom
A Szent-Katalin-templom a mai Temesvár-Bel- és Gyárkülváros között, az állami felsőbb leányiskola közelében állott, a hol még mai napság is egy háromoldalú homokkő-piramis jelöli egykori helyét. E templom tornya nyolczoldalú volt, czukorsüvegalakú tetőzettel; hajóján mindkét oldalról öt-öt ablak nyílt, az ablakok között pedig falvédő támaszok voltak építve, belül czukorsüvegalakú tetőzettel. 1762-ig állott fenn, de ekkor áldozatul esett a várépítésnek. Alakja meg van örökítve a Temesvárról 1762 előtt kiadott valamennyi képen.
Hunyadi várkastély
Az előbbinél még sokkal jelesebb épületünk volt a Hunyadi-varkastély, mely Róbert Károly király egykori palotájának a helyén épült; eredetileg ez is csúcsíves épület volt, de a sok ostromok és az idegen uralmak alatt sokféle változáson ment át, míg 1716 után a bécsi kormány alaposan renováltatta s ebben az állapotában maradt fenn 1849-ig, a mikor az ostromló honvédsereg annyira összebombázta, hogy az osztrák kormány a falait lehordatta s 1854-56-ig újjáépítette.
A régi várkastély tömegességével hatott; hatalmas, négyszögű, emeletes épület volt, a sarkokon tornyokkal. Ebben az épületben laktak az egykori "temesi grófok" a szolgálatukban álló nagyszámú őrséggel, vagy annak egy részével. Hogy mily benyomást gyakorolt még egy művelt külföldi utazóra is, kitűnik a Sehmann útirajzából, ki 1785-ben azt írja róla, hogy "a régi magyar időknek egy igen tiszteletreméltó emléke még mindig látható Temesváron, s ez az erős vár, mely építőjének jó ízléséről is tanúskodik és előnyei vannak mindamaz épületek fölött, a miket Magyarországon láttam. Még mostan is illően ellakhatnék benne egy herczeg, sőt még századok mulva is". (Johann Lehmanns Reise. Leipzig, 1785.)
A török építkezéseknek már alig van némi nyomuk. A minarettes mosékat a visszafoglalás után lerombolták; az utolsót 1817-ben. A mai városháza helyén 240állott török fürdő emlékét őrzi a városháza külső falába elhelyezett egykorú, török feliratos márványtábla. Megmaradt végül egy kisebbszerű épület is, a melyről vajmi kevesen tudnak, pedig ez a temesvári török basák nyári palotája volt, a mai Erzsébetvárosban, a Templom-tér 3 számú ház udvarában van. Emeletes épület, földszint és felül egyaránt igen alacsony, kis szobákkal.
Építészeti stílusok
A visszafoglalás után gróf Mercy tábornok egyik főczéljáúl tűzte ki, hogy Temesvár egyike legyen a legszebb provincziális városoknak; hiszen fővárosául volt kiszemelve a külön osztrák tartományként kormányozandó Temesi-Bánságnak. Minden valamire való XVIII. századbeli épülete barokk-stílben van építve; így a templomok közül a püspöki székesegyház, a nemrég lerombolt szent-ferenczrendi (később kegyesrendi) templom, a szemináriumi, az irgalmas burátoké s a belvárosi plebánia templom, mely egykor szintén a ferenczrendiek temploma volt. A nyilvános és középületek között legjelentékenyebb a mai vármegyeháza, mely a XVIII. század közepén a bánsági tartományi elnökök szék- és hivatali helyiségéül készült; híres volt gazdag barokk-díszítményeiről, de sajnos, egy negyedszázad előtt renoválás alkalmával e díszítményeket majdnem mind leszedték. Kisebbek, de szép barokk-stílű épületek az 1734-ben készült városháza, a mai tiszti kaszinó épülete, mely a XVIII. század végén gróf Soro hadikormányzóé volt. Sok kisebb magánházon még most is meglátszik az egykori barokk-díszítés.
A XIX. század már csak a hézagokat pótolta. Uralkodó építészeti stílussá a reneszánsz lesz. Ennek legjellemzőbb képviselője az ú. n. Deschan-palota (ma Róna Ignácz háza) a Belvárosban (Zápolya-utcza), mely 1810 táján épült. E kétemeletes palota homlokzatát gyönyörűen kiképzett hat korintoszi-oszlop díszíti. E ház ma is egyike Temesvár legszebb épületeinek.
A szabadságharcz lezajlása után az osztrák kormány építtette hivatalos közegeivel az egykori Hunyadi-várkastély helyén vegyes bizanczi mór-stílusban a mai tüzérségi szertárt, melynek bástyaszerű tornya és főhomlokzata az egész épületnek monumentális jelleget kölcsönöz, míg a Szerb-Vajdaság és Temesi-Bánság kormányszéki helyiségéül 1856-1860 között épült háromemeletes óriási épület (Dikaszteráliis palota) csakis tömegességével hat a szemlélőre.
A provizórium idejében, 1863-1865 között épült Schumann Ignácz bécsi tervei alapján a Belvárosban az izraeliták kéttornyú szép temploma, mór stílusban s ez mai napig is a város egyik legszebb épülete.
Ugyancsak egy bécsi építőczég - Hellmer és Fellner - építette a Ferencz József-színház épületét és annak bérpalotáját 1879-ben, a tőlük annyira megszokott színházi stílusban.
Az elmúlt két század alatt műépítőinkre csak a kisebb igényű épületek tervezése, a nagyobbaknál pedig legfeljebb az építkezés vezetése maradt. Így a kath. székesegyház tervezetét Erlachi Fischer Emánuel, a császári udvar kitünő építésze készítette, míg magát az építkezést a Temesvárott lakó Kosztka János Tivadar és Steinlein mérnék, 1850 óta pedig már a magyar származású Lechner János temesvári építőmester vezette.
Schmidt Antal
A XIX. században két jeles műépítője volt Temesvárnak: Schmidt Antal (1786-1863) és Reiter Ede (1847-1908). Mindketten temesvári polgárok s a reneszánsz-stílus hívei. Schmidt Antal számos helybeli és vidéki középületet tervezett és épített; ő tervezte a temesvári színház épületét is 1834-ben, de a terv kivitele elmaradt.
Reiter Ede
Reiter Ede tervezte és építette a Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanővérek józsefkülvárosi zárdaépületét, mely nemes arányaival ma is egyik legszebb ékessége a városnak; ezenkívül számos köz- és magánépületet emelt.

Reiter Ede.
Millenniumi templom
A XIX. század monumentális építkezését bezárja a gyárkülvárosi millenniumi templom, melyet Ybl Lajos tervezett román építészeti stílusban. Kéttornyos, kupolás épület, mely külsejével és művésziesen kiképzett belsejével kiválik.
Az újabb középületek közül a legjelesebbek a kath. főgimnázium és rendháza, az állami főgimnázium és a felsőbb leányiskola. Most épül a postapalota s a közel jövőben a nagyarányú kultúrpalota és több közintézet, úgyszintén több monumentális híd a Bega-folyón.
Szobrászat
Temesvár meglevő szobrainak egy részét a vallásos kultúra teremtette a XVIII. században s ezek ama kor művészi magaslatain állanak; a XIX. században azonban e tekintetben hanyatlás állott be. Szobrainkat csekély kivétellel, nem hazai művészek készítették.
241Szent János-szobor
Legelső szobrunk Nepomuki Szent János életnagyságú kőszobra volt, melyet a Temesvárott fennállott Nepomuki Szent János-Egyesület tagjai emeltettek a Bánság védőjévé megtett szentnek. Eredetileg a mai Jenő-herczeg-téren állott és valószínű, hogy a legrégibb kőfaragvány Délmagyarországon. 1722-ben a szobor már itt állott, de 1756-ban kivitték a nagypalánki Szent-Katalin-templomhoz; midőn pedig ezt a templomot 1762-ben lerombolták, a Gyárvárosba vezető gyalogjáró mellett állították fel, a Bega pártján, honnan 1908-ban ismét áthelyezték a Ferencz József-ligettel szemben álló városi ültetvényes kertbe.
Szent-Háromság szobra
Sorrendben második szobrunk a Szent-Háromság szobra a belvárosi Losonczy-téren. Ezt Deschán János, temesvári kamarai tanácsos emeltette saját költségén 1740-ben, a megszünt pestis emlékére. A homokkőből faragott szobor háromoldalú tetején van a Szent Háromság jelvénye, oldalt itt is látható a Bánság védőszentjének: Nepomuki Szent Jánosnak az alakja, a talapzat három oldalán pedig a háború, a pestis és a kétségbeesés allegorikus domborművei. Ezek felett Boromaei Károly, Szent Sebestyén és Szent Rókus életnagyságú kőszobrai. E szoborcsoportozat művészi becsértékű; nem lehetetlen, hogy készítője a Bajorországból Temesvárra telepedett Major Gusztáv szobrász.
Második Szent János-szobor
Harmadik szobrunkat szintén Nepomuki Szent János emlékére emeltette 1756-ban - a pestisveszedelemtől való félelemből - a Nepomuki Szent János-Egyesület. Művészi kivitele az előbbieknél jóval értékesebb. A homokkőből faragott szoborcsoportozat legfelsőbb alakja az élőnagyságban faragott Szűz Mária alakja, a miért Mária-szobornak is nevezik. A szobor törzse itt is háromoldalú, elől Szűz Mária lábainál van Nepomuki Szent János térdelő alakja. A talapzat három oldalán, domborműben, márványlapokon Nepomuki Szent János életének három kimagasló eseménye van megörökítve: a császárné gyónása, Nepomuki Szent János Venczel császár előtt és Szent Jánosnak a Moldvába dobatása a prágai hídról. A talapzat fölött, az oszlop aljában ugyancsak Boromaei Károly, Szent Sebestyén és Szent Rókus életnagyságú szobrai állanak. E szobor Bécsben készült Wasserburger és Blim bécsi kőfaragóknál, kik az egész munkát 1189 forintért végezték el3 és 1756 máj. 23-án szentelték fel a Jenő herczeg-téren, hol majdnem száz évig állott; 1852-ben a Balázs-térre, az Erdélyi kaszárnya elé állították.
Templomi szobrok
A templomi szobrászat nagyobb igényeinek is Bécs felelt meg. Így a róm. kath. székesegyház főoltárát ioni oszlopaival, a Szent-Háromság szobrával, két oldalról Boromaei Szent Károly és Szent Terézia életnagyságúnál nagyobb magas talapzaton álló szobraival és a két Cherubinnal együtt Reszler József, bécsi szobrász készítette s Bössinger Antal ugyancsak bécsi aranyozó aranyozta 1854-ben.4
Ugyancsak a XVIII. századból való a székesegyház hat mellékoltára; a mellékoltárok képei és szobrai is, kivétel nélkül, szintén bécsi készítmények.
A bánsági adminisztráczió hivatalos könyvéből kitünik, hogy 1744-ben a bajor származású Major Gáspárt leginkább azért vették fel temesvári polgárnak, mert szobrász; 1746-ban pedig az adminisztráczió a bogsáni bányáknál alkalmaz havi 28 forint fizetéssel egy szobrászt.5 1773-ban egy második, 1809-ben harmadik szobrász telepedik meg a városban és lesz temesvári polgár. Az egyik a bádeni nagyherczegségből, a másik Innsbruckból jött hozzánk.6
Osztrák harczos emlékszobor
A szabadságharcz lezajlása után az osztrák katonai uralom állíttatott egy katonai emlékoszlopot a Belvárosban (Jenőherczeg-tér) a vár védelmében 1849-ben emlékszobor hősileg elesett osztrák harczosok emlékére. E 18 méter magas, csúcsíves homokkő emlékmű alapját 1852 jún. 15-én tették le. Alapja várbástyát ábrázol, melyen csúcsíves torony emelkedik ki. A torony négy oldalán a négy allegorikus alak a becsületet, engedelmességet, éberséget és az önfeláldozást jelképezik. A mennyezet alatt emelkedik a szobor főalakja: egy ifjú nő - Temesvár geniusza - kezében a vár megőrzött kulcsaival. E szobrot Kranner József prágai építőművész, és az allegorikus szobrokat Max József bécsi szobrász tervezte.7 E szobor idáig kétségkívül 242a legkiválóbb szobrászművészi alkotás Temesvárott, de minthogy történelmünk legszomorúbb korára emlékeztet, senkinek sem telik benne nagy gyönyörűsége. A szobor talapzatán - egy negyedszázad előtt - még megvoltak azok az állati szörnyalakok is, melyek vigyorogva és fogukat csikorgatva pillantottak felfelé és mivel azt a hiedelmet keltették, mintha a Temesvárt ostromló magyarságot jelképeznék, a hazafias érzületett állandóan botránkoztatták, a mi miatt végleg eltávolították azokat.
Dombormű-szobor
A hazai szobrászművészetnek e vidéken való felkarolása Ormós Zsigmond nevéhez fűződik; ő volt az, a ki a fiatal Kupfer Pál Ferenczczel 1865-ben elkészíttette a saját dombormű-szobrát és 1872-ben azt a szép dombormű márványemléktáblát, mely Temes vármegye székházának lépcsőcsarnokába van befalazva.
Scudier-szobor
Modern, nyilvános szobor Temesváron nagyon kevés van és a mi van, az is csekély jelentőségű. Ilyen első sorban a báró Scudier Antal táborszernagy állószobra, a róla elnevezett parkban. Kauffungen R. bécsi szobrász mintázta 1879-ben.
Ferencz József-szobor
Királyunknak, I. Ferencz Józsefnek Hoffmann Ede bécsi szobrásztól mintázott s a bécsi Arzenálban bronzágyúanyagból öntött szobrát 1902 okt. 4-én leplezték le a temesvári csász. és kir. hadapródiskola kertjében. Életnagyságban, honvédtábornoki egyenruhában, márványtalapzaton állítja elénk az uralkodót. Ez már valódi modern szobor és jó alkotás.
Sailer-szobor
A Ligeti Miklóstól tervezett s 1906 jún. 6-án leleplezett Sailer-szobor volt az első, valamivel nagyobbszabású szobrunk, melyet magyar művész tervezett. Sailer Antal bronz mellszobra magas márványoszlopra van állítva, maga az oszlop pedig háromlépcsős talapzaton áll. E lépcsőkön két gyermekleány bronzalakja símul az oszlophoz; az egyik, az álló alak, árvaleányt ábrázol, felemelt jobbjában virágbokrétát tart, míg a másik, ülő alak, ölében csecsemővel, az elhagyott ifjú anyát ábrázolja. A Sailer-szobor poétikus hatású, csak a helye nincs eléggé jól megválasztva.
Dósa-emlék
Ugyancsak 1906-ban fejezték be a Mária-kápolnát és szobrot, mely a József- és Erzsébetvárosok elején, a Dósa-utcza bejáratának üresen hagyott telkén, ama helyet van hivatva megörökíteni, hol a néphit szerint 1514-ben Dósa Györgyöt kivégezték. Ez az emlékmű két részből áll; egy román stílusban épült, három oldalról nyílt s hátulról zártfalú kápolnából, mely Székely László temesvári műépítész alkotása és magából a Mária-szoborból, karján a gyermek Jézussal. Ez Kiss György szobrász műve. A szobor karrarai márványból van faragva és mintegy másfél méter magas.
Ha még megemlítjük, hogy ugyancsak Kiss György készítette a kath. főgimnázium új épületén és templomán díszlő, homokkőből faragott, életnagyságnál valamivel nagyobb négy szobrot (Szt. István, Szt. Imre, Szt. László, Szt. Erzsébet), úgy elmondottunk mindent, a mit Temesvár a szobrászművészet terén felmutathat.
Festőművészet
Szobrászművészetüknél sokkal jelentékenyebb a képzőművészet harmadik ága, a festőművészet. Itt már nemcsak országos hírnevű, hanem világraszóló tekintélyt tudunk felmutatni a temesvári születésű Brocky Károlyban. A visszafoglalás óta mindenkor tudott Temesvár egy-két festőművészt foglalkoztatni.
Miután az igények különbözők voltak, sokan a bécsi festőművészeket vették igénybe. Schieszl Ferdinánd bécsi festő 1753-ban végleg Temesvárott telepedett le.
A kath. székesegyház
A Temesvárott fennmaradt régi festmények között a r. kath. székesegyház főoltárképét, Szent Györgyöt, a bécsi művészeti Akadémia igazgatója, Unterberger Mihály festette 1754-ben Bécsben; a főhajó mellékoltárainak képeit pedig 1772-ben Schöpf János bécsi festőművész.8 A g. kel. szerb székesegyház 1746-ban épült, de 1791-ben megújított oldalfalain és tetőzetén a képeket a XIX. század első felében Habinger, a jeles bécsi festő készítette. A belvárosi szemináriumi templomban, mind a fő-, mind a mellékoltárok képeit a jezsuiták Bécsben készíttették.9 Az egykori bolgár Salvatorianus barátok (a kegyesrendiek által 1909-ben elhagyott s 1911-ben lerombolt) temploma gyönyörű falfestményeinek művészeit, melyek a XVIII. század harminczas éveiből maradtak reánk, nem ismerjük.
Magyar festők művei
Magyar festők művészetét a vármegye és a város csak az alkotmány helyreállítása után vette igénybe. Jelesebb festőink kiválóbb képgyűjteményével dicsekedhetnek 243jelenleg Temes vármegye és Temesvár székházai, a csanádi és a szerb püspöki székház és a délmagyarországi történelmi és régészeti múzeum.
A vármegyeházán levő arczképek közül I. Ferencz József királyt és Erzsébet királynét 1869-ben Budán festette Kovács Mihály. Erzsébet királyné emez életnagyságú arczképe egyike a legjobbaknak. Ugyancsak Kovács Mihály festette Murányi Ignácz főispán arczképét, Thán Károly festette. Ormós Zsigmond főispánt, Szamossy Elek Deák Ferenczet, Vastagh Györgytől van Gorove István miniszter és Molnár Viktor főispán arczképe, I. Ferencz József királynak idősebbkori arczképét, úgyszintén gróf Andrássy Gyula képeit 1902-ben készítette el Ábrányi Lajos. Ozorai Pipó (Skolári Fülöp), Hunyadi János, Hunyadi László, Tihanyi Ferencz, Csernovits Péter temesi grófok és főispánok, úgyszintén Capdebó Gergelynek mint temesi, alispánnak, Kossuth Lajosnak és II. Rákóczi Ferencznek a képeit Ferenczy József készítette a legutóbbi éveiben. Feszty Árpádtól is van a megyeházának egy képe: Capdebó Gergely főispáné. Történelmi festmény csak egy van itt; ez Gyárfás Imrének: V. László király esküje, melyet a vármegye közönsége a millennium emlékére festetett meg.
A városháza újabb képei között kiválóbb festőművészeink alkotásai a következők: a gyűjtemény legkiválóbb darabjai Ormós főispán térdképe Vastagh Györgytől. Deák Ferencz arczképe Szamossytól; Török János polgármester képe Burger Lajostól, báró Scudier Antal táborszernagy Csillagi Lajostól, gróf Andrássy Gyula arczképe Veres G.-től. Temesvár polgármestereit és képviselőit, számszerint tizenkettőt, Wälder János és Ferenczy József temesvári festők festették meg.
A kath. püspöki aula
A csanádi püspöki aula nevezetes képgyűjteménynyel rendelkezik. A házikápolna oltárán levő két kép egyike Szűz Máriát, a másika Szent Józsefet ábrázolja és művészi becsértékűek. A palota képei közül I. Ferencz király képéről azt gyanítják, hogy Brocky Károly festette Bécsben. A király arczképe két különböző időből van meg; az egyiket 1891-ben egy bécsi festőművész festette, a másikat Vastagh György; ugyancsak ő készítette el Dessewffy Sándor püspök arczképét is. A püspök egyik termében van a Rómában élő Szoldatics Ferencz festőművészünk gyöngéd, szépszínezésű Madonnája, melyet Dessewffy püspök rendelt meg 4000 koronáért. A püspöki palota folyósóján vannak a régibb csanádi püspökök olajfestésű arczképei 1716 óta. Műbecse csakis a Kőszeghy László püspök arczképének van. Valószínű, hogy helybeli festők művei. Bonnaz S. püspök arczképét Gautsch osztrák festő készítette.
A régibb csanádi püspökök közül Melegh Boldizsár, Mathysy István és Werancsics Fauszt XVI. századbeli püspökök arczképeit néhai Dessewffy Sándor püspök 1899-ben másoltatta le Thury Gyula festőművészszel. 1896-ban festtette vele a püspöki fogadóterem számára Szent Gellért püspököt, a mint a pogány magyarság előtt a keresztény hitet terjeszti. Ugyancsak ő készítette ama nagyarányú festményt, mely 1900-ban a püspök vezetése alatt végbement velenczei magyar zarándoklást Szent Gellért sírjához tünteti fel. Mind a két kép szép műalkotás. Az utóbbi azóta a Délmagyarországi Múzeumba került.
A szerb püspöki székház
A szerb püspöki palota termeiben is számottevő képgyűjtemény van. Festőik legnagyobbrészben ismeretlenek és a képek műértéke is nagyon különböző. A legbecsesebbek Mária Terézia és férje I. Ferencz császár egykori olajfestésű mellképei. Mária Teréziának van még egy utolsó éveiből származó, másik mellképe is, úgyszintén II. József császárnak is, a melyek a jobbak közé tartoznak.
A XVIII. században élt szerb püspökeink arczképeit többnyire a zárdákban élő szerb szerzetesek tartották meg. Ez arczképek műtörténeti szempontból ugyan csekély értékűek, de hely- és művelődéstörténeti szempontból annál értékesebbek. A XIX. században élt püspökök nagyobb részét szerb ajkú festőink festették, mint Pitrovics Száva, Alexics Miklós és Radomics Novák.
A Délmagyarországi Múzeum
A Délmagyarországi Múzeum képtára a legjelentékenyebb képgyűjtemény Délmagyarországon. Alapját Ormós Zsigmond, Temes vármegye egykori főispánja, e nevezetes műértő és író vetette meg, ki e gyűjtemény legtöbb darabját olasz- és németországi utazásai alatt szerezte meg. Becsértékének alapját amaz 50 drb olasz kép alkotja, mely Ormós ajándéka. Nem tartoznak ugyan ez olasz képek az elsőrangú nagy művészek képei közé, de részbe jelentékeny régi másolatok az elsőrangú mesterek műveiről, részben másod-, vagy harmadrangú olasz művészek eredeti festményei. Képviselve van e képtárban még a német, németalföldi és osztrák festőiskola, továbbá a régi és újabb magyar festőművészet.
244A régibb magyar festőművészek közül képviselve van itt Kupeczky két eredeti művével (Huth J. Farkas frankfurti patriczius arczképe és Dávid Góliáth fejével); Donáth Jánosnak, a XIX. század elején élt magyar festőművésznek öt kis arczképét találjuk itt; Brocky Károly három festményével van képviselve; Munkácsy Mihály mesterétől, Szamossy Elektől egész sorozatképe van a Múzeumnak; számra nézve huszonkettő, magának Munkácsy Mihálynak két rajza van itt. Egyik a saját arczképe 1862-ből, a másik a "Rossz hír" czímű karczolat. Pál László nagybecsű művészete egy kis tájképpel van képviselve, ugyancsak egy-egy darabbal vannak képviselve Ligeti Antal és Telepy Károly. Komlóssy Ferencz művészete két tájképpel, két virágfestménynyel és egy arczképpel van képviselve; Vizkelety Imre és Vizkelety Béla művészete is két-két képpel foglal helyet a Múzeumban. Újabb neves festőművészeink közül képviselve vannak 1-2 festménynyel Komlóssy Ede, Kardos Gyula, Baditz Ottó, Aggházy Gyula, Kézdi-Kovács László, Vágó Pál és Humborg Adolf.
Újabb időben nagy gondot fordít e képtár a temesvári és egyéb délmagyarországi származású festőművészek műveinek az összegyűjtésére. Képtárunknak egyik legfőbb czélja, hogy egész fejlődésükben tudja majd bemutatni a régibb és újabb délmagyarországi művészek alkotásait. Idáig képviselve vannak Wathay Ferencz, Schieszl Ferdinánd, Wagner Anselm, Theodorovits Arsza, Dániel Konstantin, Petrovics Száva, Koppold József, Melegh Gábor, Brocky Károly, Komlóssy Ferencz, Fialla Antal, Vizkelety Imre és Béla, Bersuder Lajos, Wälder János, Novák Rezső, Humborg Adolf, Ferenczy József, Popeszku János, Jovánovits Pál és gróf Bissingen Antal.
Temesvári festőművészek
A festőművészet kisebb igényeit ugyanis - már régi idő óta - a helybeli művészek elégítették ki, a kik eleinte idegenből telepedtek városunkba; később már hazai festők is jöttek ide. Végre következtek Temesvár és a vidék szülöttei, a kik között többen vannak, kik már a magasabb igényeknek is meg tudtak felelni és e miatt máshol kerestek maguknak és művészetüknek megfelelőbb helyet. Ilyenek voltak Brocky Károly és Komlóssy Ferencz, mindketten Temesvár szülöttei s a verseczi születésű Jovánovits Pál, ki évtizedek óta külföldön lakik.
A XVIII. és XIX. században élt temesvári festők egy részét ugyan már eddig is ismerte a műtörténet, de nagy részük még ismeretlen volt. Ezeket valósággal fel kellett fedezni és bizonyára még elég ily művész neve ismeretlen.
Hosszabb-rövidebb ideig laktak városunkban a következő szerb festők: Illits Tivadar, Joanovits Bazil, Theodorovits Arsza, Dániel Konstantin, Petrovits Száva, Alexics Miklós, Petrovits Pál, Alexandrovits Lyubomir, Tyroll Demeter.
A Temesvárott született vagy lakott nevesebb festőink működéséről a következőkben számolhatunk be időrendi sorban.
Wathay Ferencz
Wathay Ferencz a XVII. század közepén raboskodott a városban. Kiszabadulása után két kis képet rajzolt és festett, fogságára vonatkozókat. Egyszerű színes rajz mind a kettő; értéküket a közvetlenség adja meg. Az egyik kép Wathay talponveretése a török fogságban (15 x 14 cm). Erről vettük W. arczképét. A másik kép Temesvár régi látképe az 1650 körüli évekből (29 x 20 cm).

Wathay Ferencz. (A Délmagy. Múzeumból.)
Schieszl Ferdinánd
Schieszl Ferdinánd. Szül. Bécsben 1721-ben, temesvári polgár lett 1753-ban. Leginkább oltárképek festésével foglalkozott; ő festette meg 1761-ben a mai belvárosi kath. plébánia templom főoltárképét, Szent Katalint 25 aranyért. E kép ma is egyik ékessége a templomnak.
Illits Tivadar
Illits Tivadar. Szül. Szőreghen 1746-ban, 1782-ben lett temesvári polgár. Egyike volt a legtehetségesebb templomi festőknek. Arczképek és templomi szent képek festésével foglalkozott. A szerbek "Cseszlyár"-nak (Fésüs) nevezik. 1786 körül a bécsi képzőművészeti Akadémián is járt és megfordult Olasz- és Oroszországban. Itt a gör.-keleti egyházi festészetet tanulmányozta. Ő festette az ókanizsai templom képeit; 1792-ben a bács-petrovoszellói templom képeinek megfestésére vállalkozott, el is készített már 20-at, de közben, 1793-ban meghalt.
Joannovits B.
Joannovits, alias Barbulovits Bazil, szül. Temesváron 1767-ben, 1798-ban lett temesvári polgár. Oly igényeknek felelhetett meg, mint Illits Tivadar.
Wagner Anselm
Wagner Anselm, szül. Temesváron 1766-ban, meghalt ugyanott 1806-ban. Egyike volt a legkiválóbb arczképfestőknek. Egész technikája mutatja, hogy a művészetben alapos kiképzést nyert. Előkelő családok birtokában mai napig is számos arczkép maradt fenn tőle. Négy darab a Délmagyarországi Múzeum képtárában is van.
245Dániel Konstantin
Dániel Konstantin 1810 körül került Temesvárra, hol 1816-ig Theodorovits festőnél tanult, de más festőkhöz is eljárt. 1816 körül hagyta el Temesvárt, de gyakran visszakerült ide és huzamosabban is lakott itt, különösen mikor a szerb püspöki templom ikonosztázát festette 1837-1843 között. Művei nagyon elterjedtek a Délvidéken. A Délmagyarorsz. Múzeumban is három kép van tőle. Életrajzi adatait Torontál vármegye monografiájában is közöltük.

Dániel Konstantin.
Petrovits Száva
Petrovits Szava, szül. 1794-ben Őszényben. 1815-ben lett temesvári polgár s itt is halt meg 1857-ben. Arczkép- és templomfestő volt. Igen sok képet festett a gör.-kel. templomok számára. Ő festette meg a battonyai, a temesvár-ferenczvárosi szerb templomok ikonosztázait, a temesvár-gyárvárosi templom számára pedig Péter és Pál apostolok képeit. A temesvár-belvárosi szerb székesegyház számára is több kisebb-nagyobb képet festett. Petrovits Szávától számos arczkép maradt, különösen a görög-kel. szerb családok birtokában; a temesvári szerb püspöki palotában is van néhány, egy darab pedig a Délmagyarorsz. Múzeumban.
Koppold József
Koppold József. Műkedvelő szentkép-, arczkép- és genre-festő, szül. 1799-ben Temesvárott, hol 1822-ben pappá szentelték. Hat év kivételével, a melyet 1854-1860-ig szemináriumi rektorként Temesvárott töltött, harmincz évig lakott Új-Bessenyőn; ott is halt meg 1871 decz. 29-én.
Nem látogatott ugyan festészeti akadémiákat, de ittlakása idejében gyakran felkereste az itteni festőket. Különösen Fialla Antallal állott jó barátságban; 1853-ban ellátogatott Münchenbe is, hol a képtárakat tanulmányozta. Festményein meg is látszik a müncheni és a düsseldorfi hatás. Leginkább a nagy mesterek műveit másolgatta, de van sok önálló festménye is. Leginkább szentképeket festett. Ilyenekkel el vannak árasztva a csanádi egyházmegye templomai. Gyümölcs-csoportozatokat ábrázoló képei színdúsak és kedvesek.
Melegh Gábor
Melegh Gábor, temesvári nemes család ivadéka. 1801 május 14-én született. Művészileg képzett festő volt; a festőakadémiát Bécsben végezte, de már előbb is műtermet rendezett be Verseczen, hol tanítványai közé tartozott Brocky Károly is.
Leginkább arczképeket festett, két darab van belőlük a Délm. Múzeumban és ezek bizonyítják, hogy művész volt.
Brocky Károly
Brocky Károly nemcsak Temesvárnak, hanem Európának is egyik elsőrangú festőművésze. Szül. Temesváron 1807 május 22-én. Atyja borbély és parókacsináló volt. Gyermekkorában atyja borbélyüzletében dolgozott, majd öt éven át a temesvári "normál" iskolába járt, azután ismét borbélyüzletekbe került, mígnem atyja sógora: Weldin Ferencz pékmester pártfogásával a temesvári gimnáziumba vették fel. Csak az I. osztályt végezhette itt kitűnő eredménynyel. A család szűkös anyagi helyzete miatt kénytelen volt az iskolát elhagyni, mire Weldin Ferencz őt a temesvári rajziskolába adta, melynek tanítója felismerte B. kiváló tehetségét s azt ajánlotta, hogy kiképeztetése végett Bécsbe küldessék. De ez - legalább egyelőre - lehetetlen volt. Másfél évig vergődött még az ifjú B. hol Temesváron, hol Verseczen. Végre teljesült régi vágya. 1823 nov. 18-án felvették a bécsi festészeti akadémiába. Hihetetlen nélkülözésekkel küzdve, tíz évig látogatta az akadémiát. Végre keresett művész lett Bécsben és maga a császári család is több ízben vette igénybe művészetét. 1835 tavaszán Olaszországba indult tanulmányútra. Néhány hónapig időzött Rómában, azután Firenzében, végre Velenczében; innen tért vissza 1836-ban Bécsbe, de csak rövid időre. Olaszországi benyomásai után Bécs már szegényesnek tünt fel előtte az ő műgyűjteményeivel. Elhatározta, hogy Párisba teszi át lakását. Ez 1876 őszén meg is történt.
Párisban ismerkedett meg Turner Vilmossal, a híres festővel és esztétikussal, majd ennek révén Munro of Novar londoni skót főúrral és gazdag műbaráttal. Munro rábírta Brockyt, hogy menjen vele Angliába; Londonba. Brocky elfogadta az ajánlatot s így került 1839-ben Londonba, a Munro palotájába, hol két évig időzött. 1872-ben hagyta el e házat, hogy Colnaghi Dominik, a híres műárús házába költözzék, kivel sírig tartó barátság kötötte össze.
Brockyt Londonban elárasztották különféle munkákkal. Itt készíté nagyszámú illuminált krétarajzait; rajzolt tanulmányfejeket, festett szentképeket és tájképeket, mithologiát és nagyon sok arczképet.
Barabás Miklós 1843-ban kereste fel Brockyt Londonban. Reánk főképp azért volt nevezetes ez a látogatás, mert a Barabás révén jutott Magyarország először annak a tudatára, hogy milyen nagy művész hazánkfia él Londonban. Hogy 246Temesváron is tudták méltányolni a Brocky művészetét, kitűnik a város akkori egyetlen hírapjának, a Temesvarer Wochenblatt-nak 1846 júl. 18-ki számából, a hol a lap szerkesztője Brockyt a világ első arczképfestőjének mondja.
Az 1846-52 közé eső években érte el Brocky művészi nagyságának legmagasabb fokát. Ritka szerencséje még háziúrrá is tette Londonban. Ekkor lép érintkezésbe az angol udvarral. Colnaghi megismerteté őt Miss Liddel udvarhölgygyel, kinek megfesté arczképét. Ez az arczkép arra indította Viktória királynét és férjét Albert herczeget, valamint az angol arisztokráczia számos tagját, hogy arczképeiket Brockyval festessék meg.
Foglalkozott magyar tárgyú festményekkel is. Megfestette a Londonba menekült Kmetty és Mészáros honvédtábornokok arczképeit; de sokkal híresebb lett volna egyetlen történelmi tárgyú festménye: II. Endre király, a mint a magyaroknak átnyújtja az aranybullát. Ez a kép nem készült el teljesen és el is kallódott.
Élete utolsó éveiben B. a mithologiából vett témákkal foglalkozott. Gyönyörű a képek színezése, de az angol közönség nem látta szívesen kedvencz festőjének ily irányú művészetét. Az angol közvélemény elfordult a mithologia meztelen alakjaitól s a mester tekintélye csökkent. Bizonyára ez is oka volt korai halálának, mely 1855 július 8-án következett be.
B. a festőművészetnek bár minden válfajában otthonos volt, mégis az arczképfestés volt az ő igazi szakmája. E tekintetben mindig a nagy olasz mesterek voltak az ő példaképei. Páratlan volt az emberi szem megfestésében. Tájképein és biblikus festményein szerette a szétáradó alkonyi napfényt, az elhaló nap bágyadt sugarait. A színeket a pompás levegő olvasztja össze harmónikus egységgé. Kréta- és aquarell-művei meglepőek, illuminált krétarajzai pedig utólérhetetlenek.

Brocky Károly.
Alexics Miklós
Alexics Miklós. Arczkép- és templomfestő, kinek életrajzi adatait a torontáli kötetben közöltük. 1840 körül jött Temesvárra lakni és itt vette nőül Sztankits Máriát. Csak néhány évig lakott itt; Aradra költözvén, ott halt meg 1873-ban.
Fialla Antal
Fialla Antal. A XIX. század első felében, sőt azon túl is, nagyon kiváló tehetségű festőművész volt; arczképeket és tájképeket festett, de leginkább arczképfestésével aratott nagy sikereket és elismerést nemcsak Temesváron, de sokkal tágabb körökben is. Valószínű, hogy Temesvártt született. A XIX. század negyvenes és ötvenes éveiben hosszabb ideig élt itt, hol az előkelő körök festője volt.
A művészeti akadémiát valószínűleg Bécsben végezte, a hol műveivel a kiállításokon is részt vett; 1842-ben, egyik Temesváron festett arczképpel, dicsérő oklevelet és aranyérdem-érmet is nyert. E műve jelenleg a Délmagy. Múzeumban van s ezenkívül még két más arczképe is.
Komlóssy Ferencz
Komlóssy Ferencz. Tájkép-, arczkép- és virágfestőművész. Szül. Temesváron 1817-ben. Művészi tanulmányait a bécsi akadémián és Waldmüller oldala mellett befejezve, hazájába tért. Szülővárosában több ízben, hosszabb időre is megfordult és műveiből a hatvanas években itt kiállítást is rendezett. Tájképei és virágfestményei Temesvárott és vidékén nagyon elterjedtek. Temesvárról kiindulva, Délmagyarországon, Erdélyben és a dunai fejedelemségekben is gyakran megfordult, hogy a szebb tájakat lefesse. 1865-ben Bécsben telepedett le és különösen a virágfestésre adta magát. Itt szerkesztette a "Rózsa-Albumot" is. Bécsben halt meg 1892 július 14-én.
Petrovics Pál
Petrovits Pál, Petrovits Száva fia, szül. Temesvárott 1819-ben. Korán nősült és Módos községben telepedett meg. Az 1838-41. évekből valók ama képei, melyek a módosi gör.-kel. szerb templomban vannak és még néhány arczkép. Kalandos természetű ember volt. Folyton utazgatott. 1843-44-ben Kelet-Indiában volt; és talán Kína egyrészét is beutazta, mindenütt arczképfestéssel keresve kenyerét. Négy évi keleti tartózkodás után visszajött Európába. 1851 után nem ismerjük többé semmi nyomát.
Vizkelety Imre.
Vizkelety Imre. Arczkép- és templomfestő. Szül. 1819-ben Újaradon. 1840-ben feljutott Bécsbe a festőművészi akadémiába, azonkívül sokat foglalkozott Kuppelwieser és a hírneves Ranftl festőművész műtermében. Csakhamar keresett arczképfestő lett. 1844-ben visszajött szülőhelyére és ettől kezdve állami szolgálatban volt teljes negyven éven át, 1884-ben pénzügyi titkárként vonult nyugalomba Pécsett s ott is halt meg 1895-ben.
Sok szál fűzte Temesvárhoz; több ízben hosszabb ideig lakott itt és itt is nősült meg. Vizkelety művei nagyon elszórva vannak Magyar- és Horvátórszágban. Festészeti stílusa általában, Kuppelwieser gondos, részletező, lágy ecsetkezelésére emlékeztet.
247Vízkeleti Béla
Vizkelety Béla. Történelmi és arczképfestő. Szül. Újaradon, 1825 nov. 25-én. Történelmi festészetünk kezdőkorában egyike volt a legkiválóbb erőknek, de a hozzá fűzött reményeknek véget vetett a művész korai halála. Temesvárott fejezte be a jogot 1848-ban. Itt kezdett festeni arczképeket és a Jósika regényeiből mentett történelmi eseményeket. A kitört szabadságharczban ő is részt vett. A harcz befejeztével Aradra, majd Lugosra ment lakni, honnan gyakran kirándult a vidékre is, arczképeket festeni. Így jutott el 1856-ban Ormós Zsigmondhoz is Búziásra. 1856-ban végre felmehetett Bécsbe, hogy az akadémián folytassa tanulmányait. Idejének nagy részét a magyar történelmi festészettel összefüggő tanulmányokra fordította s a hazai kosztüm-tudomány felkutatásában nagy érdemei vannak. Néhány évi bécsi tartózkodás után Pestre tette át lakását és élénk részt vett a magyar képzőművészeti társulat működésében. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején számos magyar történelmi tárgyú festményt alkotott. Saját arczképe, Attila mellképe s egy ifjú férfi arczképe van tőle a Délmagy. Múzeumban.

Vizkelety Béla: Önarczkép.
Grausam József
Grausam József. Műkedvelő arczkép- és gyermekfestő. Szül. 1824 jan. 7-én Verseczen, meghalt mint temesvár józsefvárosi római kath. plebános 1875 febr. 13-án. Majdnem egész életét Temesváron töltötte. Festett arczképeket, madonnákat, de megpróbálkozott a történelmi festészettel is. Művei szétszóródtak, de Temesváron több darab található belőlük. Legjelentékenyebb a Csajághy Sándor püspök arczképe a temesvár-józsefvárosi zárdában.
Bersuder Lajos
Bersuder Lajos. Műkedvelő történelmi és arczképfestő. Szül. Temesvárott 1825-ben; meghalt ugyanott 1895 május 3-án. Vagyonos család sarjadékaként sokat áldozhatott a művészetekért. Ifjú éveiben a bécsi műakadémia növendéke is volt és Waldmüller tanár vezetése alatt igen szép haladást tanúsított. Hazakerülvén Temesvárra, szabad idejét a festészetnek szentelte, a műkedvelőséget felülmúló tehetséggel. Művei közül nehányat a bécsi műtárlatokon ki is állított. Első kiállított műve: Keresztények üldözése a római katakombákban, melyet 1851-ben festett s mai napig a család birtokában van. Ennél még nagyobb arányú egy másik történelmi festménye: Habsburgi Rudolf császárrá választása, melyet a Délmagyarországi Múzeumnak adott.

Bersuder Lajos.
Alexandrovits Lyubomir.
Alexandrovits Lyubomir. Arczkép- és szentképfestőművész. Szül. 1828-ban. Majdnem egész életét Temesvárott töltötte; meghalt 1890-ben. Nem tartozott a tehetségesebb festők sorába. Jobb műveire a nevét alákarczolta. Legkiválóbb volt mint másoló. A gör.-keleti templomokban s a szerb családoknál számos képe maradt fenn.
Wälder János
Wälder János. Rajztanár és akadémiai festő; legkiválóbb arczképfestőink egyike. Szül. 1854-ben, meghalt 1902 július 1-én Temesváron, hol a reáliskola rajztanáraként huszonöt évig működött. Bécsben négy évig tanult a festőakadémián, onnan Münchenbe ment, hol a bajor festőakadémián szintén egy évet töltött; itt a magyar Wagner Sándor és Piloty Károly voltak reá nagy hatással. Münchenből visszatérve, Pesten keresett foglalkozást és 1876-ban állami ösztöndíjjal Párisba utazott, hogy tanulmányait befejezze.
Párisból visszatérve, a József-műegyetemen szabadkézi rajztanársegéd lett és így került Engerth tanár mellé. 1877-ben rendes tanárrá nevezték ki Temesvárra. Nemcsak rajzolni tanított, hanem a művészetnek is élt. Egész Délmagyarország műértő közönsége elismeréssel adózott művészetének, mely majdnem kizárólag arczképfestésben nyilvánult.
Egyetlen temesvári festő sem feslett annyi képet, mint Wälder. Számuk több százra rug; gyorsan dolgozott. Festett nehány oltárképet is. Legnagyobb alkotása az a kép, mely Temesvár város dísztermében van s azt a jelenetet ábrázolja, midőn Temesvár város polgármestere az akkor lebontott józsefvárosi várkapu helyén üdvözli 1891 szept. 16-án a kiállítás alkalmából Temesvárra érkező királyt.

Wälder János: Önarczkép.
Novák Rezső
Novák Rezső. Sokoldalú, nagytehetségű festőművész. Szül. 1833 ápr. 2-án, meghalt 1909 okt. 30-án Temesváron, a polgári iskola rajztanáraként. Főiskolai tanulmányait a budapesti képzőművészéti akadémián végezte 1901-1905-ben, majd Olaszországban tett tanulmányi útat, 1906-ban pedig Temesvárra jött. Festett olaj- és vízfestményeket, pasztelleket, rajz, tus- és krétarajzokat; műveinek tárgyi arczképek, genreképek, tájképek, karikaturák, ex-librisek és iparművészeti tervezetek.
Humborg Adolf
Humborg Adolf. Hazájától elszakadt festőművész. Szül. 1847-ben. 15 éves korában Temesvárra került kereskedőinasnak s itt öt évet töltött az üzletben. Itt ébredt fel benne a művészi hajlam s mint kereskedőinas, a Temesvárott 248lakó Komlossy Ferencz festőművésztől tanulta meg e művészet elemeit. Vágya Bécsbe vitte, hol bejutott a festőakadémiába s itt öt évet töltött. 1872-ben Münchenbe ment. Itt Wagner S. hazánkfia fogadta be festőiskolájába; 1875-ből már önálló művészként működött Münchenben. Itt kezdette meg ama műfaj művelését, mely neki oly nagy hírnevet szerzett, t. i. a zárdai és festészeti élet barátságos és vidám, de néha komor és sikamlós hangulatú mozzanatainak a művészi ábrázolását.
Gégebaja miatt 1897-ben Dél-Francziaországba költözött s onnan alig néhány év előtt érkezett vissza Münchenbe. A Délmagyarországi Múzeumban két festménye van: Vitatkozó szerzetesek, a másik Önarczképe, melylyel a toulousei Salonban 1907-ben nagy sikert aratott.
Ferenczy József
Jelenleg egyetlen kiváló festőművész lakik állandóan Temesváron. Ferenczy József, ki a festőművészetnek minden ágát szerencsés kézzel műveli, de a viszonyok következtében leginkább az arczképfestésre van utalva.
Ének és zene
Temesvár zenei életének már a XVIII. század közepe táján két igen kiváló iskolája volt. Egyik a róm. kath. székesegyház, a másik a színház.
A székesegyház ének- és zenekara jól megválogatott erőkből állott. Keletkezése 1721-re vezethető vissza. Tagjainak fizetésére évenként igen jelentékeny összegeket fordítottak; 1731-ben 1000 forintot, 1737-ben pedig a király 2500 forintot adott erre a czélra. Hogy e zene- és énekkarok élén kiváló zenészek állottak, már a fizetésükből is kitünik; 1740 táján már 200 forintnál magasabb évi fizetést kaptak, sőt a zenészek között is voltak, a kik évente 200 forintot kaptak.
A karmesterek közül a XVIII. századból csak kevésnek ismerjük a nevét, annál kevésbé szerzeményeiket. 1740 körül Fauner Ferencz, első hegedüs (Premier Violinist) volt a zenekar vezetője; 1752-ben Piringer Henriket nevezik karmesternek (Kappelmeister und Regens-Chori). A XIX. században már nagyhírű zeneművek állanak a székesegyházi zenekar szolgálatában, mint Limmer Ferencz, Jáborszky Mihály, Pfeiffer, Seper Vilmos és Novacsek Márton, a kik mindannyian a zeneirodalmat is művelték. Méltó utóda ezeknek jelenleg Járosy Dezső.
A klasszikus zenének egy másik iskolája volt a színház, mely a világi zenének volt a képviselője. Különben többször megtörtént, hogy a székesegyházi zenekarnak és a színházinak ugyanaz volt a vezetője.
Zongora-, hegedű- és gitárművészek, híres énekesek elég gyakran keresték fel a várost. Liszt Ferencz 1846 nov. 4-én tisztelte meg a várost és zongorajátékával elbűvölte a közönséget; ugyancsak 1846-ban Hollósy Kornélia egy német operatársulattal volt Temesvárott. Így ment ez évről évre.
Zeneegyesület, zeneiskola
A zenekedvelő polgárok 1845-ben Zene-Egyesületet alakítottak, melynek Lonovics püspök volt a védnöke. Az egyesület 1846-ban zeneiskolát is alapított, melyben Maschek Vincze tanította a zongorát s Jáborszky Mihály a hegedűt. De ez a zeneiskola nem sokára a Zene-Egyesülettel együtt megszűnt.
A zeneoktatás ezután magánvállalkozók kezébe került, ilyenek voltak 1862-ben Smicheus Róbert zongoraiskolája és Kleer Lajos énekiskolája.
A hatvanas évek legelején ugyan ismét keletkezett egy férfi-dalegyesület (Männergesangsverein), de rövid idő mulva ez is megszünt. Végre 1871-ben Pummer Ágost buzgólkodására megalakult a Temesvári Zenekedvelő-Egyesület, mely arra törekedett, hogy oly zeneiskolát alapítson, a hol az ifjúság zongorában, hegedűben és énekben nyerjen oktatást. Az iskola meg is nyílt 1871 okt. 1-én Speer Vilmos és Novacsek Márton vezetése alatt. De ez a Zeneiskola is megszünt 1876-ben.
A zeneoktatás ezután ismét magánkezekbe jutott. Szerencse, hogy kiváló zeneértő embereink voltak, mint Wendt Henrik, Kárrán Rezső, Gaszner Károly, Osvát János, a kik az ifjúságot oktatták.
Hoós és Révfy
Időközben a zeneművészetnek városunkban egy új emporiuma keletkezett, mikor 1891-ben az állami tanítóképző-intézet megnyílt, melynek fennállása óta Hoós és Révfy mindig kiváló zenetanárai voltak, mint Hoós János és Révfy Géza.
Dóczy József
Egyedül álló jelenségként tünik fel Temesvárott a hírneves dalköltő vagy, a mint magát nevezni szokta, a "nótacsináló" Dóczy József, ki pénzügyi tisztviselőként hosszú éveken át, 1908-ig lakott közöttünk. Országosan elterjedt sok szép dalának legnagyobb részét városunk falai között alkotta meg.
Zenekedvelő-Egyesület
A Temesvári Zenekedvelő-Egyesület (Philharmonischer Verein), ha megszüntette is zeneiskoláját, de annál nagyobb érdemeket szerzett a dal- és zeneművészet összes ágainak művelése terén, sőt hódolva a magyar nemzeti eszmének, 1896-ban, 249midőn összeolvadt a hasonló czélú Magyar Dal- és Zene-Egyesülettel és felvette a Temesvári Zenekedvelő-Egyesület czímet, egészen magyarrá vált.
A hány nevezetes hazai vagy külföldi művész 1871 óta Temesváron fellépett, az legtöbbnyire ennek az egyesületnek a meghívása vagy közreműködése mellett esett meg.
Mióta a Temesvári Zenekedvelő-Egyesület 1875-ben megszüntette zeneiskoláját, harmincz éven át nem volt hatósági felügyelet alatt álló zeneiskolánk. Végre Temesvár városa maga állított fel egy magas színvonalú ének- és zeneiskolát, mely 1907 január 1-én nyílt meg Major Gyula zenetanár és zeneíró vezetése alatt. Az 1908/9. tanév elején Majort Pogatschnigg Guidó, addigi egri székesegyházi karnagy és jeles zeneszerző váltotta fel.
Limmer Ferencz
Temesvár zenei multjának két különösen kiemelkedő alakja van: Limmer Ferencz és Jáborszky Mihály.
Limmer Ferencz Bécsben született 1808-ban. Apja a zenekonzervatóriumba adta, hol az ifjú Limmer hat évig tanult. A vizsgálatok alkalmával mindig kitüntették; az utolsó vizsgán pedig ezüstérmet nyert, melyen felbuzdulva; most már a zenealkotás terére lépett. Alig volt 17 éves, mikor első nagy miséjét kezdte írni s azt hat hónap alatt be is fejezte. Nem volt még 18 éves, mikor e zeneművét a bécsi Augusztinusok templomában nagy sikerrel előadták. Ezután Limmer gordonkanégyeseket és triókat, nemkülönben egy Szimfóniát írt, melyek nem kisebb sikernek örülhettek.
1834-ben kapott meghívást a temesvári színház karmesteri állására. Teljes 23 évet töltött Temesvárott és itt is halt meg. 1835-ben Lonovics püspök a székesegyház zeneigazgatójává is kinevezte. Ezt a hivatalát azután soha sem cserélte fel mással, míg a színház karmesteri állásáról élete utolsó éveiben lemondott.
Temesváron számos zeneszerzeményt írt, a melyek egy része nyomtatásban is megjelent, de a legnagyobb részök csak kéziratban maradt. Szerzeményei majdnem kizárólag az egyházi zeneirodalmat szolgálják, bár megpróbálkozott a világi zenével is. Írt egy háromfelvonásos operát is, a Havasi kunyhó (Alpenhütte) czímmel, mely a helybeli színpadon 1845 febr. 15-én színre is került.
Limmer utolsó szerzeményei a responsoriumok voltak, száma 27; ezek a nagyhétre szólanak s négy énekhangra s pléh-harmonikára írvák.
Jáborszky Mihály
Jáborszky Mihály. Hegedűművész és zeneszerző. Szül. 1805-ben. Mesterei Táborszky és Lipinszky voltak. Első nyilvános zeneestélyét Pesten, 1830 nov. 20-án tartotta. Hírneves művész volt már, mikor 1832-ben Temesvárra, a kath. székesegyház zenekarának első hegedűs-állására hívták meg. Elfogadta és azóta 52 évet töltött Temesváron s ebből 50 évet szentelt a székesegyház zenéjének. Egyike volt a legünnepeltebb művészeknek. A temesvári színháznál is működött, hol az operai zenekarnak volt az igazgatója.
Évenként legalább egyszer - virágvasárnap - zeneelőadást rendezett. Limmer és Jáborszky gyakran együtt léptek fel, sőt nem egyszer Limmer szerezte a nyitányt, a melyet maga dirigált, Jáborszky pedig a hazai és külföldi művészek szerzeményeit játszotta el hegedűjén, e mellett igen sokszor a saját alkotásait is.
Nagyon jellemző Jáborszky művészetére, hogy Hellmesberger Ferdinánd, a bécsi nagy hegedűművész az 1860-as években Temesvárra küldte a fiát, hogy Jáborszkytól tanuljon hegedülni.
Utolsó éveit nagy visszavonultságban töltötte; meghalt 1884 szept. 20-án.

Jáborszky Mihály.
Színészet
Temesvár színészete egyike a legrégiebbeknek hazánkban. Már a XVIII. század közepe táján, sőt talán már jóval előbb is, felkeresték német színtársulatok, mert ezen az elhagyott vidéken lakó sok katonatiszt, hivatalnok és az osztrák tartományokból, sőt Németországból idetelepedett polgárok egyaránt megragadtak minden alkalmat a szórakozásra. A városi tanács már 1757-től kezdve foglalkozott állandó színházépület emelésével. A tervet 1776-ban akként valósították meg, hogy a mai reáliskola helyén épült, akkori "szerb városház"-ban báró Brigido József, bánsági tartományi elnök a német színészet czéljaira a kincstár költségén állandó színi helyiséget szereltetett fel. Ekként, ha 1776-tól számítjuk is Temesvár színházi multját, városuk a hazai színészet terén a harmadik helyet foglalja el, mert csak Pozsony és Buda előzték meg.
250A XVIII. század hetvenes és nyolczvanas éveiben a pesti, bécsi és különféle osztrák színtársulatok keresték fel s a színi idény már akkor október elejétől virágvasárnapig tartott.
1782-ben megszünt a külön temesvári rácz magisztrátus, és így annak a városháza most már teljesen a színház czéljaira volt berendezhető. Csakhamar szűknek bizonyult s ezért a város 1794-ben az épületet teljesen színházzá alakíttatta át; de még így sem tudott megfelelni a közönség igényeinek. Végre 1832-ben Müller Tivadar színigazgató negyvenezer forint költséggel, a meglevő színházépülethez új szárnyat építtetett s ebbe a központi légfűtést is bevezette. Még így sem felelt meg az épület a színházi igényeknek, Schmidl Antal építőmester tehát új színházi tervet készített 1834-ben. A tervezet tetszetős volt, de kivitelre akkor nem került. A temesvári színház a régi állapotában maradt 1874-ig. Időközben megalakult a "Színház, vigarda és szálloda részvénytársaság," mely a kor igényeinek minden tekintetben megfelelő "Ferencz József városi színházat" építtette.

A színház.
Az új színházat 1875 szept. 22-én nyitották meg, még pedig magyar előadással. A Nemzeti Színház művészei rándultak le, hogy e napot Temesvárott a magyarság ünnepévé avassák, ámde a színház azért még jó sokáig német maradt.
Magyar színtársulatok Temesváron
A magyar színészet csak lassan tudott Temesvárott gyökeret verni. Magyar színtársulat 1828-ban jött először városunkba és hogy előadásaikat a német közönség élvezhesse; énekes darabokat és operákat adtak. A temesvári első magyar színi előadás 1828 szept. 25-én volt. Béla futását adták elő. A magyar társulat ezúttal csak néhány előadást tartott. E magyar színtársulat az akkor hírneves kassai színtársulat volt, mely 1832-ben is ellátogatott városunkba.
E legkiválóbb magyar színtársulat most is kénytelen volt az internaczionális nyelvhez fordulni, a melyet mindenki megért: az operához. Nyolcz előadást rendeztek. Az anyagi siker példátlan volt és kb. 1800 forintot jövedelmezett, de még fényesebb volt az erkölcsi siker. Kántorné annyira elragadta a közönséget, hogy a karzatról több ízben nyomtatott üdvözlőverseket szórtak alá. A magyar színészet történetében azért is emlékezetes marad ez a kirándulás, mert az első, szakavatott magyar kritika a temesvári Pechata tollából ezekről az előadásokról maradt fenn. Pechata tollából keletkeztek azok az üdvözlőversek is, a melyeket Déryné kapott. A temesvári viszonyokra igen jellemző amaz egy-két adat, a melyet Déryné naplója őrzött meg. Azt írja ugyanis, hogy Temesvár egy valódi nobel kis város ... a társaságot itt nem hívták meg vendégségekre (t. i. úgy, mint más városokban), de felkereste őket a főszolgabiró, ki igyekezett rábeszélni Dérynét, hogy lépjen át a temesvári német színészethez és bizonyosan nagy fizetést fog kapni.
A temesvári közönség alig tudta a színházat néhány hónapig nélkülözni. Ha a főidénynek virágvasárnapján vége volt, már május elejétől egy másik német társulat játszott szeptember közepéig, a gyár-külvárosi Arenában.
A temesvári német színészet fejlettségét mutatja az is, hogy már 1828-tól kezdve egy németnyelvű színügyi szaklap (Thalia) jelent itt meg nehány éven át.
A magyar színészetnek még sokáig nehéz helyzete volt városunkban. Kezdetben csak vendégként, nehány előadásra szorítkozhatott csak a városi színházban. Így 1848-ban, éppen a márcziusi napokban, Feleki Miklós társulata Prielle Kornéliával játszott három délután. 1852-ben május végén Szabó Ferencz jeles társulata hat hétre vonult be a színházba. Nevezetes, hogy egyik előadáson, 1852 június 15-én ő felsége is megjelent, ki a harczosemlék alapkövének letétele alkalmából jött akkor Temesvárra.
Nagy haladásnak lehetett venni már azt is, mikor az újonnan elkészült színházban elnyerte a február 1-től virágvasárnapig tartó kisebb téli idényt. Időközben, 1883-ban megalakult a Magyar Színügygyámolító-egyesület, melynek egyetlen czélja volt a magyar színügy felkarolása. Erős támasza volt a magyar színügynek az 1872-ben megindult temesvári első magyar napilap, a "Temesi Lapok" is.
Az 1885. évi október 1-je hatalmas lépéssel vitte előre a magyar színészet ügyét. Ekkor kezdődött a fő téli idény először a magyar színészettel, míg a német másodsorba jutott. A városi színház 1886 őszétől kezdve Pozsony város színházával hozatván kapcsolatba, a színházi évadot úgy osztották be, hogy októbertől januárig, négy hónapon át működjék Temesvárott magyar társulat, mely február elején Pozsonyba vonul, míg a német színház az önállóan szervezett operával Temesvárra jön, hol február és márczius hónapokon át tartó utószezonban vendégszerepel.
251A temesvári magyar színészetnek előbbrevitelét és előkelő színvonalra való emelését kivált azzal biztosították, hogy a temesvári magyar színtársulat részére nyári állomásul sikerült a budapest-krisztinavárosi színkört megszerezni. Mindezt a város közönségének s a helyi társadalomnak a magyar színügy iránt tanusított nagyarányú áldozatkészsége tette lehetővé. Tekintélyes városi szubvenczión kívül ugyanis maga a Temesvári Színügygyámolító Egyesület is a magyar színházi főidény első éveiben évi 7000 koronával segélyezte a magyar színtársulatot. A magyar színészet térhódítása ezenkívül nagyban Krecsányi Ignácz, színigazgató buzgó tevékenységének és kiváló szakavatottságának is köszönhető. Krecsányi kitünően szervezett társulatával első ízben 1888-ban lépett a temesvári színpadra, melyen azóta csupán három évi (Makó Lajos, színigazgatóval kitöltött) idő kivételével teljes sikerrel elégíti ki a város műigényét.
A temesvár-pozsonyi szövetség kedvező alapján álló német színészet 1885-től 1899-ig Kment Miksa és Raul Manó, pozsonyi színigazgatók vezetése mellett a két hónapi utószezonokban még különösen magas színvonalon álló operaelőadásaival sikeres működést fejtett ki, de a városi közgyűlés már az 1898 november hó 20-án a Színügygyámolító- és a Magyar Nyelvterjesztő-egyesületek képviselőinek, valamint a vármegye vezetőségének a város részéről egybehívott értekezlete által előterjesztett javaslat alapján egyhangúlag elhatározta, hogy a városi színházat - a német színészét kizárásával - egész idényre csakis magyar nyelvű előadásokra adja ki. A város közönségének eme közgyűlési határozatával 1899 október 1-ével a magyar színészetet állandósították.
Temesvár magyar színészete a város közönsége részéről reáfordított nagy anyagi áldozatok, az élén álló igazgatók szakavatott rátermettsége, a budai színkörrel való kedvező összeköttetése s mindenekfelett Temesvár lakosságának a magyar színészet iránti kitartó lelkesedése mellett oly magas színvonalra emelkedett, hogy a temesvári színház a vidéki városok egyik legjobb színházává lett.
* * *
Temesvári sajtó
A temesvári sajtóval Berkeszi István dr. "A Temesvári Könyvnyomdászat és Hirlapirodalom Története" czímű 1900-ban megjelent terjedelmes munkája oly behatóan és bőven foglalkozik közel 200 oldalon át, hogy mi Temesvár monografiája keretében annak legfeljebb csak kivonatát közölhetjük. Adjuk tehát Temesvár sajtóját Berkeszi művének kronologiai rendszerében és beosztásában, csak azzal a különbséggel, hogy a megindulásuk után csakhamar megszünt, jelentéktelen lapokat időrend szerint egyszerűen felemlítjük, a többit pedig a legszükségesebb adatok felsorolásával közöljük, annál inkább, mert azok, akik a mindenre kiterjedő részletes adatokat megismerni kívánják, azokat a fent idézett jeles munkában könynyen megtalálhatják.
Temesvár első lapja már 1771-ben jelent meg Intelligenz Blatt czímen, Heimerle Mátyás nyomdász kiadásában, hetenként egyszer. - 1881-ben Temesvarer Zeitung politikai hirlap. Kiadó Trattner János Tamás. Rövid ideig élt. - 1787-ben Temesvarer Merkur. Kiadó Eisenführer József. Rövid ideig állott fenn. - 1805-ben Temesvarer Wochenblatt. Kiadó ifj. Jónás Lajos. Szintén rövid étetű volt. - 1809-ben Tagesbericht. Kiadó Klapka József. Rövidesen megszünt. - 1828-ban Banater Zeitschrift. Kiádó ugyanaz. Ugyanaz évben megszünt. - 1830-ban Thalia. Kiadó Klapka József. - 1831-ben Temesvarer Wochenblatt. Kiadó Beichel József. 1840-ben szünt meg. - 1840-ben Temesvarer Wochenblatt. Kiadó ugyanaz. 1849-ig állott fenn. Szerkesztők Klapka József, Beichel Károly, Wachtel Dávid dr., Stokinger Mór, Feldinger G. dr., majd Hirschfeld Károly.
1848-ban indult meg Hazay Ernő kiadásában a Tagesanzeiger czímű első temesvári napilap, de rövid idő alatt "felsőbb nyomás" következtében megszünt. Ugyancsak ez időben indult meg a Der Südungar Wachtel Dávid dr. szerkesztésében és kiadásában. Mint a Tagesanzeigernek, ennek is hazafias iránya miatt kellett megszünnie 1848 okt. végén.
1849-ben Temesvarer Anzeiger. Kiadó Beichel József. 1851-ben megszünt.
1851-ben Euphrosine. Szerkesztő Feldinger G. dr. Fél évig állott fenn. - 1851-ben Banater Courir. Kiadó Beichel, szerkesztő Feldinger. Csak néhány száma jelent meg. Folytatása a Banater Telegraph. 34 száma jelent meg. - 1851-ben Landes-Gesetz und Regierungsblatt hivatalos lap: 1860-ig jelent meg.
2521852-ben indult meg a Temesvarer Zeitung czímű napilap. Szerkesztője 1860 végéig Flatt András volt és a lapot a cs. kir. fiók-államnyomda nyomta. Ez ujság a Szerb Vajdaság és a Temesi Bánság kormányának hivatalos lapja volt 1860-ig, vagyis a visszacsatolásig. Ez volt itt az első politikai napilap. 1861 elején, a mikor a lap megszünt hivatalos közlöny lenni, Hirschfeld Károly lett a tulajdonosa és szerkesztője, míg 1864 végén Uhrmann Márton vásárolta meg. 1866 nov. 1-én Niamesny Mihály ügyvéd, a kereskedelmi és iparkamara titkára lett a szerkesztő, 1867 ápr. 30-ig, a mikor Strasser Albert váltotta fel, de ugyanez év nov. 3-tól már maga Uhrmann szerepel szerkesztőként, de csak egy hétig, mivel nov. 11-én már Zilahy Pál dr. bécsi ujságíró volt a szerkesztő 1868 aug. 30-ig, utána ismét Uhrmann, de már decz. 15-től Blau Manó, egész 1870 aug. 15-ig, a mikor Silberstein Eötvös Adolf, a kiváló író vette át helyét és maga mellé vette Sternberg Adolfot, a Pester Journal egykori szerkesztőjét. E lapnak ezidőtájt Török János, a későbbi polgármester és budapesti főkapitány is munkatársa volt. Sternberg 1882 őszig maradt a lap élén. Időközben a lap Uhrmann leányára, majd az ő révén férjére, Heim Antalra szállott. Sternberg távozása után Vaisz Lajos egy évig, Eichner S. tíz hónapig, Bolgár Ferencz két hónapig, Schmidt Norbert egy évig és Weiszberger Manó két hónapig szerkesztette a lapot. Utána 1886 szeptembertől 1867 márcziusig ismét Sternberg következett. Időközben Heim megvette a Südungarischer Lloyd czímű napilapot és azt lapjába olvasztotta, az egyesült lap szerkesztésével pedig Barát Ármint bízta meg. 1891 elején ünnepelte 40 éves jubileumát. Mikor Barát Ármin a Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök meghívására átvette a sajtóiroda vezetését, Kácser Romulus lett a lap szerkesztője.
1853-ban Kundschaftblatt. Kiadók Hazay Márk és fia Vilmos. - 1853-ban Unterhaltungsblätter. Szerk. Hirschfeld Károly. A 26-ik számmal megszünt. - 1861-ben Uhrmann Márton és Hazay Vilmos kiadásában és Gelich Richárd a későbbi honvédtábornok szerkesztésében indult meg a hetenként háromszor megjelent Grenzbote politikai lap, melyet azonban a provizorium alatt a helytartótanács, hazafias iránya miatt, betiltott. - 1862-1866 között Temesvarer Woehenblatt. Kiadók Förk és Steger. Szerk. Förk Károly Gusztáv. - 1867-ben Banater Chronik. Szerk. Hirschfeld Károly.
A Neue Temesvarer Zeitung politikai napilap 1868 jan. 1-én indult meg. Szerkesztői voltak 1868-tól 1882 júniusig Strasser Albert, utána Reische Frigyes 1887 nov. 13-ig, majd Guidkovszky Kornél 1892 nov. 1-ig, őt követte Dévay Ferencz, most pedig Lovas Antal a szerkesztője. Kiadói voltak 1881-ig Förk és társa, utána a czégtárs, Steger Ernő, azután ennek utódai, most pedig Lovas Antal és Strobl Dezső. E lap 1882 nov. 29-től 1884 decz. 31-ig naponként kétszer, reggeli- és estilapként jelent meg. Melléklapjai voltak az Illustrirtes Familienblatt, a Sonntagsblätter és a Leuchtkugeln.
1868 és 1871 között Temesvarer Anzeiger. Kiadó Massner Gusztáv Ottomár. - 1868-ban Temesvarer Zwischenakt. Kiadók Magyar testvérek. Csak néhány száma jelent meg. - 1870-71-ben Temesvarer Sonntagsblatt. Kiadók Diemer K. és Wallace Zsigmond dr. Rövid életű volt. - 1871-től 1873-ig állott fenn a Strasser Albert szerkesztése alatt, a temesvári szabadkőmíves páholy Union czímű hivatalos lapja. - 1871-ben Wochenkrebs heti élczlap; csak fél évig jelent meg. - 1872-ben Jugendbätter. Schäffer Károly kiadása és szerkesztése. Négy évig állott fenn.
A Der Landbote czímű politikai hetilap 1872-ben indult meg. Alapította Grosz József dr. 1874-ben lett politikai lappá. 1876-ban a Hausfreund volt a melléklapja, 1895-ben pedig a Sonntagsfeier. Grosz 1877-ig szerkesztett, azután 1879-ig Wolafka Nándor dr., 1881-ig Palmer Mátyás dr., 1883-ig Ochsenfeld Vendel, 1886-ig Ehling János, 1893-ig Blaskovics Ferencz, 1896-ig Schlinger József és azóta Kraushaar Károly. Kiadói voltak Grosz Józsefen kívül, Mayr János, utána Schlinger Jozsef és most Kraushaar Károly.
Az Ungarische Biene, a délvidéki méhészegylet havi folyóirata, Grosz József dr. szerkesztésében és kiadásában 1873-ban indult meg. 1876-tól az egyesület lett a kiadója, szerkesztői pedig báró Ambrózy Béla és Grand Miklós. Most Budapesten jelenik meg. Magyar kiadása is volt 1877-től, Magyar Méh czímen. - 1874-77 között Gasthofzeitung. Kiadók Bauer M. és egy társaság, szerk. Hirschfeld és Bauer M. - 1875-ben Temesvarer Wochenblatt. Szerk. Förk. Csak öt száma 253jelent meg. - 1876-ban Temesvarer Volksblatt. Kiadó és szerkesztő Reiner Adolf. 20 száma jelent meg.
A Die Posaune czímű illusztrált élczlap, Mayerfi J. C. kiadó szerkesztésében 1876-ban indult meg. Az álnév alatt lappangó Lechenmayer J. C. kiadó azonban lelepleztetvén, Knopf Dávid hordárt jelentette be és a lap czímét Neue Posaune-ra változtatta. Az álnév használata miatt reá rótt büntetés után, 1879 végén a lapot beszüntette, de 1880-tól Posaune néven ismét megindította. Szerkesztőül Dr. Peitsche álnév szerepelt. 1880-ban Lechenmayer két havi fogságra ítéltetvén, ez alatt a lap szünetelt, de ápr. 1-én ismét megindult. Mostani kiadója és szerk. Jenkner Gusztáv.
1877-től 1882-ig kiadott Südungariseher Bote, kiadó szerk. Reiner Adolf, előbb hetenként kétszer, majd négyszer és végül naponként jelent meg. Politikai lap volt. 1877-ben Der Hausfreund, 1878-ban szünt meg. Szerkesztői Hetzl S., Wiener J. P. és Petrás. Kiadója Steger Ernő. 1875-től 1888-ig Südung. Ackerbau-Zeitung, kiadó-szerk. Wettel F. J. 1880-tól 1887-ig Beamten-Zeitung kiadószerk. Berán Oszkár. A nagykikindai Tisztviselők Lapjába olvadt. 1891-ben a Községi közigazgatás új czímet vette fel. Megszünt 1891-ben. Csak néhány hónapig állott fenn az 1880-ban Strasser Albert és Sternberg Adolf kiadók szerkesztése alatt megindult Die Laterne czímű élczlap. 1881-ben Zeitschrift für Hausfrauen kiadó Wettel F. J., szerk. Rosenfeld Mór. Hat száma látott napvilágot. 1881-ben Der Sammler, kiadó-szerk. Förk. 1882-ben Banater Musik- und Sänger-Zeitung kiadó-szerk. Wetted F. J.
A Temesvarer Lloyd czímű politikai napilap 1882 aug. 1-én indult meg Strasser Albert kiadó szerkesztésében, de 1882-ben a Südung Bote-val olvadt össze. A Temesvarer Llyod és a Südung. Bote fuziójából keletkezett 1882 nov. 16-án a Südung. Lloyd pol. napilap. Kiadói és szerkesztői Strasser és Reiner voltak, 1884-től azonban csak Reiner Adolf egyedül. 1885-ben a lap Hössler Emilé lett, 1885-ben pedig Barát Ármin lett a szerkesztő. 1887-ben Heim Antal vette meg a lapot és egybeolvasztotta a Temesvarer Zeitunggal, melynek szerkesztője szintén Barát Ármin lett.
1882-ben Temesvarer Mittagblatt. Rövidesen megszünt. Szerk. Fulda János, kiadták a Magyar testvérek. 1883-ban megjelent és megszünt a Südung. Anzeiger, Klein. J. adta ki. 1884-ben Südung. Gewerbe-Zeitung. Kiadó Hössler Emil, szerk. Reische Frigyes. Megszünt. 1884-ben Temesvarer Tagblatt. Kiadó-szerk. Pelzer S. Megszünt. 1885-ben Der Beobachter. Kiadó-szerk. Hössler Emil volt, Hetzl S. mellett. 1885-ben Berán Oszkáré lett és Volkswirthschaft czímen nemsokára megszünt. 1886-1888 között Südung. Bauer. Kiadó Reichrat József, szerk. Petrásch György. 1885-ben Südung. Presse, hetenként ötször megjelenő politikai lap. Kiadó és szerk. Reiner Adolf. Csak néhány száma jelent meg. 1885-1894 között Romänische Jahrbücher. Kiadó Diaconovits Cornél, szerk. Branisce Valér.
A Neuer Landbote hetilap 1886-ban indult meg. Kiadó Reisz Aloizia, szerk. Kádár Antal volt. 1887-ben Der Freimüthige Landbote lett belőle. 1887-ben Kádár lett a tulajdonosa is és 1888-ban politikai lappá lett. 1888-ban czíme a Der Freimüthige-re változott. 1893-ban Blaskovics Ferencz lett a tulajdonosa és szerkesztője és most is ő vezeti a lapot, melynek melléklapja a "Sonntagsblatt".
1886-ban Temesvarer Damen-Zeitung. Szerk. Dimitrievics Milos, kiadó Hössler Emil, 1887-ben Temesvarer Tagblatt. Kiadó Aranyossy L. és társa, szerk. Berán Oszkár, csak 1887-ben jelent meg. Az Ung. Rosen-Zeitung-ot 1887-ben Kaufmann Ernő dr. alapította, 1893-ban eladta Mühle Vilmosnak, 1896-ban szünt meg. 1888-ban indult meg a Neue Südung. Zeitung pol. napilap. Előbb naponként kétszer. Kiadó a "Délmagyarországi nyomda és kiadói szövetkezet" volt, utána rövidesen Reische Frigyes, egyszersmind a szerkesztőség főnöke, a fel. szerk. pedig Tofis Mór. Megszünt. 1888-ban indult és szünt meg a Das Freie Wort. Kiadó Hetzel S. és szerk. Strasser Albert. 1889-ben Der Ung. Landwirth, előbb "Volksfreund" czímen. Szerk. és kiadó Kraushaar Károly. Megszünt.
A Südungarische Reform pol. napilap 1889-ben indult meg. 1893-ban naponként kétszer jelent meg. Szerkesztője és kiadója kezdettől fogva ifj. Steiner Károly. 1898-ban melléklapja lett az Unsere Gesundheit. Jelenleg szerkesztőtulajdonosa Steiner Ferencz volt orsz. képviselő, ki a lapot fivérének 1907-ben történt halála után átvette és ugyanabban a független politikai szellemben vezeti tovább.
1889-ben megindult és megszünt Der Pantoffel élczlap, kiadó-szerk. Rácz J. F. 1890-ben jelent és szünt meg a Frauenzeitung, míg a Der Rathgeber cz. 254mezőgazdasági lap, mely Lechenmayer kiadásában, Lang Mátyás szerkesztésében 1891-ben indult, 1892-ben már szintén megszünt. 1893-ban St. Gerardusblatt, 1898-ig élt, kezdetben Magyary Pál szerk. alatt, majd a Landbote melléklapja lett, előbb Schlesinger József, majd ismét Magyary szerk. alatt, 1898-tól ismét önálló lap lett, a mikor Kramp János volt a kiadója, 1898-ban megszünt. Hasonló irányú volt az 1894-97 között fennállott Seelentrost. Kiadó-szerk. Engels János dr. Magyar kiadása a Lelki Vigasz volt.
A Volkswille czímű heti munkáslap 1894-ben indult meg. Kiadó és szerk. Blum Róbert volt. Most Bauer György a szerk. és Spielmann Károly a kiadója. 1895-ben indult és szünt meg a Der Schalk élczlap, szerk. Graef János. Ennek magyar fordítása az Élczlapok, kivonata a Der Kobold. 1897-ben Handel u. Gewerbe, szerk. Kácser Romulus. 1898-ban Fortuna. Kiadó a Fortuna váltóüzlet, szerk. Hartmann A. 1898-ban Das Freie Wort. Kiadó-szerk. Novotny József. Megszünt.
Az első temesvári magyar lap a Delejtű volt, 1858-ban indult meg és 1861-ig állott fenn. Minden kedden jelent meg. Kiadója és szerkesztője Pesty Frigyes volt, 1861-ben a szerkesztést Öttevényi vette át, 1861-ben pedig Hazay Vilmos lett a kiadó. Hazafias iránya miatt 1860 szept. 1-én Pestyt és Hazayt elfogták és Josefstadtban elzárták. Több havi szünet következett, de 1860-ban Pesty ismét megindította lapját, 1861-ben Pesty orsz. képviselővé választatván, Öttevényi vette át a szerkesztést, utána pedig Hazay, míg 1861 júl. 23-án megszünt.
Néhány esztendő mult el, míg 1869-ben ismét megindult egy magyar lap. Ez is csak egyházi havi folyóirat volt, Csanád czímen, melyet Kun László alapított. A második évfolyamtól Csiky Gergely dr. volt a szerkesztője. 1870-ben Gazdasági Értesítő, a gazd. egyesület közlönye. Kiadó-szerk. Mokry István, 1872 végén megszünt. A Történelmi Adattár havi folyóirat, Ortvay Tivadar és Szentkláray Jenő kiadásában és szerkesztésében, 1871-ben indult és 1874-ben szünt meg. Ezt követte 1872-ben az Ormós Zsigmond kezdeményezésére alakult Temesi Lapok pol. napilap, 1874-ig Kakujay Gyula dr., azután rövid ideig Löszek Mihály, majd Tácz József és 1874 nov. 18-tól 1875 ápr. 30-ig Vuchetich Endre, utána ismét Tácz, 1878-tól 1880-ig S. Sallay Jenő szerkesztette, 1880 okt. 17-én Délmagyarországi Lapok lett a neve és Aldor Imre a szerkesztője 1887-ig, utána Magyar S. és júl. 22-től Tábori Róbert, 1887 okt. 4-én Délmagyarországi Közlöny czímet vett fel. Táborit 1890 június 1-én Lendvai Miklós követte és kiadók a Magyar testvérek voltak 1894-ig, a mikor Csendes Jakab lett a kiadó, 1896-ban pedig Lendvai Miklós és Sándor. Miklósnak 1912-ben történt elhúnyta óta Osztie Andor a szerkesztő.
A Történelmi és Régészeti Értesítő, a múzeumtársulat közlönye, 1875-ben indult meg. Évenként 4 füzet jelenik meg belőle. Szerkeszti mindenkor a főtitkár. Jelenlegi szerkesztője Berkeszi István. - A Természettud. Füzetek, a Délmagy. Természettud. Társulat közlönye 1877-ben indult meg. Szintén 4 szám jelenik meg belőle évenként. Megelőzte az Évkönyv. Azelőtt 6 füzet jelent meg belőle évenként. Mostani szerkesztője Steiner Vilmos dr.
A Magyar Méh, mint már említettük, az Ungarische Biene fordítása volt és 1877-tól 1884-ig állott fenn. Most Budapesten jelenik meg. - A Délmagyarországi Tanítóegylet közlönye 1879-től 1882-ig állott fenn és kétszer havonként jelent meg. Szerk. Elemy Sándor. 1878-ban indult meg a Havi Közlöny, az elméleti és gyakorlati lelkipásztorság köréből. Szerkesztő és kiadó Tokody Ödön volt, most pedig Kováts Sándor dr. - A Temesvidéki Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 1880-1882-ben jelent meg kéthavonként egyszer, Kecskés Sándor szerkesztésében, - A Délibáb ifjúsági folyóirat 1881-1882-ben jelent meg havonként kétszer, Löwy Miklós szerkesztésében és ifj. Magyar Dávid kiadásában. - 1882-től 1884-ig állott fenn Weninger János kiadó szerkesztése alatt a Temesvári Hírlap czímű humorisztikus hetilap. - Rövid időszaki közlöny volt az 1886-ban megjelent Napi Közlöny, mely a Magy. Orvosok és Természetvizsgálók az évi nagygyűlése alkalmából jelent meg. -- 1886-1887-ig jelent meg az Egyesüljünk hetilap, birósági végrehajtók számára. Kiadója Bossányi József, szerk. id. Gyertyánffy Béla volt. - A Temesvári Hirlap czímű képes hetilap 1886-87 között állott fenn és az előbbi hasonló nevű lapnak volt a folytatása. Szerk. tulajdonosa Weninger János volt. - 1886-tól 1888-ig jelent meg a Bőlcsészeti Folyóirat negyedévenként, előbb Kiss János dr. és Palmer Mátyás, majd egyedül Kiss szerk. és kiadásában. - A Rózsa-Újság a Rosen-Zeitung-nak volt 255a fordítása. - Alig nehány száma jelent meg az 1887-ben megindult Délmagyarország czímű lapnak. - A Délvidéki Törv. és Közig. Ertesítő heti közlöny csak 1891-92-ben jelent meg, Steiner Adolf dr. és Dobrov Ede dr. szerkesztették. - 1891-93 között jelent meg a Délvidéki Szemle. Kiadó-szerk. Weninger János volt.
1893-96 között állott fenn a Délvidéki Ellenőr, kiadó-szerk. Steiner Ferencz volt. Előbb hetilap volt, 1894-től hetenként kétszer, 1895-től pedig háromszor jelent meg. Az orsz. nemzeti párt organuma volt. - 1894-ben: az Állatvédő. Az Á.-Egyesület hivatalos lapja. Szerk. voltak az elnökök és titkárok. Megszűnt. - 1894-ben: Szt.-Gellértlap. Kiadó-szerk. Magyary Pál. Megszűnt. - 1894-től 1897-ig: Lelki Vigasz. Kiadó-szerk. Engels János dr. Német kiadása a "Seelen-Trost" volt. - 1895-ben: Gyorsirászati Hirlap. Szerk. Rosenthal Mór. 16 száma jelent meg. - 1895-ben: Élczlapok. Szerk. Gref János. Ennek kivonata volt a Kópé. - 1895-1897-ig: Velocitas sportközlöny. Szerk. Neuhausz Ernő. - 1896-ban: Délvidéki Turista. Szerk. Erdélyi Károly dr. - 1896-ban: Hétfői Lapok. Kiadó volt az "Unió" nyomda, szerk. Lányi Zsigmond. - 1896-ban Délvidéki Tanügy, a Délmagyarországi Tanító-Egylet közlönye. Szerk. Reitter Ferencz. Megszűnt. - 1897-ben: A Zuhany élczlap. Kiadó: Korger Károly, szerk. Török István.
A Városi Közlöny hivatalos folyóirat 1898 január 15-én indult meg. Megjelenik minden hó 15-én. Szerkeszti a mindenkori főjegyző, jelenleg Geml József kir. tan. - 1898-ban: Délvidéki Sport. Szerkesztők: Neuhausz Ernő és Osztie Andor. Megszűnt. - 1898-ban: Temesvári Napló napilap. Kiadó Klein Nándor, szerk. Reiner Adolf. Két hó után megszűnt. - 1898-ban: Temesvári Naplók. Hetilap: Kiadó-szerk. Dereztye György Miklós. Nehány száma jelent meg. - 1898-ban: Közgazdaság. A gazd. egyes. hiv. közlönye. Szerk., Lendvai Miklós. Megszűnt.
A vegyes, magyar és német nyelvű lapok közül 1886-ban jelent meg a Kiállítási Lap. Kiadók Magyar testvérek, szerk. Stumpfoll Ede. Egy száma jelent meg. - 1886-ban: Útmutató. Wegweiser. Kiadó Fried Lipót. Csak egyszer jelent meg. - Tisztviselők Lapja, lásd Beamten-Zeitung alatt. - Continent. Mellékczíme: Központi Értesítő. 1885-1895 között jelent meg. Kiadó-szerk. Kollmann Rudolf. - 1891-ben: Temesvári kiállítási közlemények. Kiadó-szerk. Strasser Albert. 25 száma jelent meg. - 1891-92-ben. Délmagyarországi Pinczér-Ujság. Kiadó-szerk. Muzsaly Béni. - 1892-tól 1896-ig: Herculesfürdő. Hivatalos közlöny. Szerk. Brettner Ernő, Uhrmann H. és Morvin Frigyes. - 1894-1895-ben: Kereskedők Lapja. Egyleti közlöny. Szerk. Tedeschi János. - 1895-1896-ban: Papyrus szaklap. Kiadó-szerk: Rácz F. János. - 1896-ban: Magyar Hirdetési Ujság. Kiadó-szerk. Grosz Jakab. - 1896-ban: Temesvári Lakáshirdető. Kiadó-szerk. Lechenmayer Károly.
A román nyelvű lapok között 1874-75-ben állott fenn a Priculiciu élczlap. Kiadó-szerk. Rotariu Pál. - 1876-78 között: Higiena si Serl'a. Kiadó Negrutiu N. F., szerk. Vasiciu P. dr. - 1880-1894-ig: Luminátoriul, politikai lap. Kiadó Dregics Mellett, szerk. Rotariu Pál. - 1885-ben: Timisiana. Kiadó-szerk. Pakatian V. Tivadar. Megszűnt. - 1886-tól 1892-ig: Gazeta Poporului. A Timisiana folytatása. Kiadók és szerk. Pakatian V. Tivadar és Kosariu Miklós. - 1886-1887-ig: Advocatul Poporal. A Luminatoriul melléklapja. - 1891-ben: Satenul. Kiadó-szerk. Andreesku E. - 1894-98: Dreptatea. Politikai napilap. Szerk. Branisce Valér dr., Candrea György, Voniga Döme, majd Trif Aurél. - 1894-98-ig: Foaia de Dumineca. Politikai hetilap, Szerk. a Depretata szerkesztői. - 1895-ben: Controla. Politikai lap, hetenként kétszer jelent meg. Kiadó-szerk. Barcian János V. Megszűnt.
A szerb nyelvű lapok közül 1851-ben indult meg a Južna Pčela. Kiadó-szerk. Medakovic Milodár. 1852-ben megszűnt. - 1878-80-ig: Narodni Glasznik, politikai lap. Szerk. Jovanovits Pál. - 1880-ban: Smotra. Kiadó Jovanovits, szerk. Markovits Nikola. Megszűnt.
Az ezeken kívül időközben megindult és megszűnt lapok még: Zorile. Hetilap. Kiadó-szerk. Indrescu Ábrahám. - Humoristische Marken-Zeitung. Havi folyóirat. Kiadó-szerk. Berey István. - Raiffeisen Bote. Szaklap. Kiadó-szerk. id. Anheuer János. - Temesvári Lakáshirdető. Forgalmi közlöny. Kiadó-szerk. Szőlősi Ármin. - Levélbélyeg Tőzsde. Heti szaklap. Kiadó-szerk. Ürményi 256Dezső dr. - Délmagyarországi Gépvásár. Gépszaklap. Kiadó Rohlik Ferencz szerk. Nagy János. - Világpostabélyeg-hirlap. Kiadó-szerk. Abonyi Zsigmond. - Az Orvos. Heti szaklap. Kiadó-szerk. Roth Kálmán dr.
A már fölsoroltakon kívül időközben megindult és fennálló lapok a Temesvarer Volksblatt. Politikai napilap. Kiadó-szerk. Kastriener Samu. - Temesvári Hirlap. Politikai napilap. Kiadó-szerk. Pogány Mihály. - Temesvári Ujság. Politikai napilap. Kiadó Lotter Ferencz, szerk. Schweiger Béla dr. - Die Zeitung. Polit. napilap. Kiadó Lotter Ferencz, szerk. Kartjé Mihály. - Deutsch-Ungarischer Volksfreund. Polit. hetilap. Kiadó Schmidt Fülöp, szerk. ifj. Herber József. - Temesmegyei Hivatalos Lap. Hetilap. Kiadó a vármegye, szerk. Tőkés István dr. - Plugarul román "Babu Izatului" élczlap melléklettel. Hetilap. Kiadó-szerk. Mitru Miklós. - Színházi Ujság. Kiadó-szerk. Vuchetich Endre és Juhl Marczel. - Kath. Egyházi és Zeneközlöny. Havi közlöny. Kiadó a Czeczilia-egylet, szerk. Járosy Dezső. - Von der Heide. Folyóirat. Kiadó-szerk. Orendi Hommenau Viktor. - Temesvári Színház. Kiadó Csendes Lipót, szerk. Osztie Andor. - Revista Preosilor. Lelkészek lapja. Kiadó-szerk. Voniga Dávid. - Az Erdő. Szaklap. Kiadó-szerk. Török Sándor. - Orsz. Hirdető Ujság. Hetilap. Kiadó-szerk. Király Miklós. - Bios. Havi folyóirat. Kiadó a Bios-szövetkezet, szerk. Ajváz, Szvetozár. - Az Ördög. Heti élczlap. Kiadó-szerk. Muresián Döme. - Az Utazó. Havi szaklap. Kiadó a Délmagy. Utazók Egyesülete, szerk. Leipnik Adolf dr.
* * *
Könyvtárak
Temesvár város számos tudományos és népnevelési intézményeinek eredményes működését nagyban fokozza és még sikeresebbé teszi a tudományos és népkönyvtárak működése, mely az iskolánkívüli oktatásnak kétségkívül ma a leghatalmasabb faktora. A tudományos városi közkönyvtáron kívül hat többé-kevésbé fejlett népkönyvtár teljesíti Temesvárott népnevelési és magyarosító hivatását.
A városi nyilvános könyvtár a kultúra terjesztésének szolgálatában immár nyolczadik éve folytatja komoly munkáját. A könyvtár ma már a tudományok különböző szakmáiba vágó művekkel is fel lévén szerelve, bármily tudományos kérdés iránt érdeklődők igényeit teljesen ki tudja elégíteni és nemcsak hogy bárki bármilyen tudományszakba vágó alapvető vagy délmagyarországi vonatkozású művet megtalál benne, hanem a mennyiben az a könyvtárban még nem volna meg, a komoly tanulmányok kielégítése czéljából bármily keresett munkát megrendel, esetleg a fővárosi vagy külföldi könytárakból kölcsön meghozatja.
Az úgyszólván hetenként bemutatásra kerülő minden új magyar könyv javarészét a könytár részben az évenként megismétlődő államsegélyből, legnagyobb részt azonban a városi házipénztár terhére nyomban meg is hozatja.
A gyarapodás az ajándékozott könyvekben is elég gazdag volt és legutóbb is Laky Mátyás dr., főreálisk. igazgató nyugdíjaztatása alkalmával 567 kötetből álló kíválóan becses könyvtárát ajándékozta a városi könyvtárnak.
A könyvtár gyarapodásának harmadik értékes forrása volt legutóbb a Délmagyarorsz. Természettudományi Társulat folytatólagos letétje és végül a városi tanácshoz beérkezett és a könyvtárban elhelyezett különféle hivatalos kiadványok is, úgy hogy csak a lefolyt évi gyarapodás 1355 tételben 3584 kötetre és füzetre rúgott.
Az egész gyűjtemény e gyarapodással, a duplumokat nem számítva, 42.953 kötetre szaporodott, mely műveknek értéke összesen 128.107 korona.
De egyébként szóljon az alábbi statisztika, mely egyuttal a könyvtár látogatásáról, a használt művek számáról és azok szak szerinti megoszlásáról is szól.
A gyarapodás és a használt művek száma szak szerint:
257SzakcsoportGyarapodásHasznált könyvekÖsszesen
művek számakötet, füzetKikölcsö-
nözött száma
A könyvtárban
használt művek
I.Könyvtártan3459102737
II.Encyklopaedia42387141391532
III.Hittudomány50637949123
IV.Bölcsészet323984112196
V.Közművelődés69145193205398
VI.Nyelvtudomány8914436712351602
VII.Szépirodalom164289310423625466
VIII.Művészetek56179206226432
IX.Történelem1944446085561164
X.Jogtudomány57177171142313
XI.Közigazgatás367810461165
XII.Ipar, kereskedelem8617823177308
XIII.Statisztika17107214970
XIV.Természettudomány93228155199354
XV.Földrajz100282238649887
XVI.Műszaki művek246341173214
XVII.Orvosi művek16533414995244
XVIII.Vegyesek145478170248
XIX.Hírlapok213626111137
XX.Térképek718212647
Összesen133133426027692012.947
Az olvasótermet látogatók foglalkozási ág szerinti kimutatása 1911. évben.
FoglalkozásJanuárFebruárMárcziusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDeczemberÖsszesen
Főiskolai tanuló18614519--6911180
Középiskolai tanuló71477563233910772--1253846355824366
Felső keresk. tanuló1017698382318--2550102149680
Közép szakisk. tanuló24810-1---149101692
Tanár, tanárj., tanító391036282213--20112118218
Magánzó211210-83--11128792
Hivatalnok36251210117--15203072238
Hírlapíró, író11-6-3---141329
Ügyvéd123423--323528
Orvos614211--211423
Mérnök21224---211520
Lelkész84234---156235
Katonatiszt321-12--1---10
Kereskedő107342---387347
Művész321-1---211415
Vegyész111-2---12--8
Műiparos442311--134831
Összesen1002936824437198139--2345228318896012
Hatezer művet vettek ki tehát az elmult év folyamán a városi nyilvános könyvtárból és közel hétezret olvastak a könyvtár olvasótermében.
Az olvasóterem minden hétköznap délután 3-7-ig nyitva van, sőt legutóbb a délelőtti órákban is nyitva volt az olvasó közönség részére.
A könyvtár 1912. évi költségelőirányzatát a városi közgyűlés 8900 koronában állapította meg.
A városi nyilvános könyvtárt 1904-ben Temesvár város közönsége a saját erejéből alapította. Az állam 1906-ban 25.000 korona rendkívüli segélyt folyósított gyarapítására s azonkívül rendes évi 1000 koronás segélyben is részesíti. A könyvtár igazgatója Bellai József, városi közművelődésügyi tanácsos.
258A városi nyilvános közkönyvtáron kívül hat kisebb népkönyvtár szolgálja a magyarosítás és ismeretterjesztés ügyét városunkban, ú. m.:
A gyárvárosi népkönyvtár hetenként kétszer, szerdán és vasárnapon délutánonkéntvan nyitva. Az utolsó évben a könyvtárból 8165 darab könyvet vettek ki használatra. Könyvállománya az 1911. évi államsegélylyel és a városi tanács hozzájárulásával 238 kötettel szaporodott és így összesen 2402 kötetet tesz, a könyvtár kezelője Mező Dániel városi tanító.
A népkönyvtár 400 korona államsegélyben részesült. Fenntartási költségeire a folyó évre még további 1990 korona van előirányozva. Alapította 1902-ben a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa.
Az erzsébetvárosi népkönyvtár vasárnap délután 2-4-ig és szerdán 4-6-ig van nyitva. Azonban ezt a két-két órai időt a téli hónapok alatt egy-egy órával megtoldják. A nyolcz hónap alatt (június-szeptember hónapokban a könyvtár zárva van) 58 ízben adtak ki könyveket s miután a kiadott kötetek száma 6310-ről 6703-ra emelkedett, az egy-egy napon kiadásra került könyvek átlaga 105-ről 115-re emelkedett.
A könyvtár 1911-ben 286 kötettel gyarapodott s így jelenleg 2433 kötetet tartalmaz 7565 kor. értékben. Ezt a könyvtárt is a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Tanácsa alapította 1902. évben.
A könyvtár műveinek szaporítását a nyert 400 kor. államsegély tette lehetővé, míg dologi kiadásait a városi tanács 940 koronányi hozzájárulásával fedezte. A könyvtár kezelője Lindner Nándor közs. tanító.
A józsefvárosi népkönyvtár mindennap d. u. 3-7 óráig van nyitva. Közel 9000 kötetnyi könyvanyagát, 246 egyleti tag havi 60 fillérnyi tagsági díj ellenében, a munkásnép pedig teljesen ingyen használja. A használt könyvek száma 27.860. A temesvár-józsefvárosi polgári olvasóegylet által fenntartott könyvtár 1000 kor. állami és 500 kor. városi segélyben részesül.
A Népiroda-egyesülettől fenntartott belvárosi népkönyvtár második évi fennállása óta közel 400 kötetből álló könyvanyagra tett szert, s e csekély könyvanyag mellett is, igen sűrű használatnak örvend. A könyvtár a lefolyt évben 400 korona állami támogatásban részesült.
A ferenczvárosi, eredetileg a m. kir. földmívelésügyi minisztertől adományozott népkönyvtár fejlesztését a lefolyt évben a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Tanácsa vette a kezébe, mely e czélra 400 koronát utalványozott ki.
A Ferenczváros-Rónácz telepi népkönyvtar az ottani Magyar Társas-kör kezelése alatt áll s azt a telepnek legnagyobbrészt vasúti alkalmazottakból álló lakossága használja.

0. Kováts Sándor dr.: A csanádi papnövelde története. 1806-1906.
1. Kováts S. dr.: A csanádi papnevelde története.
2. Éjszak felől kis vár van.
3. Baróti: Adattár, III. 615.
4. Schematismus ... Csanadiensis. 1900. 104.
5. Baróti: Adattár. I. 70.
6. Liebemann Lőrincz és Weibel József voltak ezek. (Temesvári polgárok törzskönyve. Városi levéltár.)
7. Preyer: Monographie v. Temesvár és "Rückblicke auf Temesvár in der Enthüllungsfeier des Monumentes am 17-ten Jänner 1853." Temesvár, 1853.
8. Schematismus Dioc. Csanad. 1900. 104-105.
9. Kováts Sándor: A csanádi papnevelde története. 1908. 557. Sajnos, hogy a jezsuiták naplója, melyet Kováts S. felhasznált, a képek festőit meg nem nevezi.

« TEMESVÁR KÖZOKTATÁSÜGYE. Irta Bellai József városi tanácsos. KEZDŐLAP

Temesvár

Tartalomjegyzék

TÖRVÉNYKEZÉS. Irta Ury Lajos kir. táblai elnöki titkár. »