Vissza CÍMLAP

Herepei János

Művelődési törekvések a század második felében

TARTALOM, BEVEZETÉS


Tartalom

Bevezetés

I. A HANYATLÓ ERDÉLY MŰVELŐDÉSI ÉS IRODALMI ÉLETÉBŐL
Csengeri István és fiai
Adatok Teleki Mihály és udvara életéhez (Töredék)
Teleki Jankó és könyvtára
Nagyváti János
Baló László és a nagybaconi Balók
Eszéki T. István
Bornemisza Anna fejedelemasszony radnóti könyvtára
Pataki István naplóíró, radnóti udvari pap
Tiszabecsi Gáspár örökségi pere és könyvtárának sorsa
Vásárhelyi Matkó István
Két versszerző 1672-ből
Deáki Filep János családi feljegyzései

II. ADATOK TÓTFALUSIRÓL ÉS KORÁNAK KÖNYVTÖRTÉNETÉRŐL
A Tótfalusit útbaindító Horti István
Pataki István professzor, Tótfalusi pártfogója
Visszatekintés Tótfalusi Kis Miklós sírja mellől (Régi és új cikkek)
Tótfalusi nagy tekintélyű ellenfele, Szathmári Pap János
Szathmár-Némethi Sámuel, mint Tótfalusi ellensége
Ifjabb Csepregi Turkovics Mihály
Egyleveles kárták a Farkas utcai templomban és kollégiumban
Levéltári adatok XVII-XVIII. századbeli egyleveles nyomtatványokról
A kolozsvári jezsuita akadémia diákjainak vitatkozásai a XVII-XVIII. századforduló idejéből
Az Apáczai-kollégiumi könyvtár keletkezésének és elhelyezésének nyomozása
Könyvábrázolás mint jelkép
Könyvek szállítása az elmúlt századokban

III. ISKOLÁZÁS ÉS KÜLFÖLDI KAPCSOLATOK
Gidófalva deákos végzettségű fiai a XVII. században
Rektor és prédikátor mint harangozó
Adatok a magyar egyházi éneklés és leányoktatás történetéhez
Köpeczi Bálint, a pataki kollégium tanára
Zilahi Sebes András, a marosvásárhelyi kollégium megszervezője
A kolozsvári református kollégium Apáczai utáni diákjainak névsorából (Részlet)
A bánffihunyadi iskola régi mesterei (Részlet)
Magánstúdiumok a hazai kollégiumokban
Soós Ferenc és iskolai reformterve
Az akadémiai vitatkozások és üdvözlő versek egymáshoz való viszonya
Hogyan történhetett Bethlen Gábor és Bajoni Vince római zarándoklata?
Alsted professzor családja és adatok a Danczkával való kulturális kapcsolatainkhoz
Szathmári András és peregrinációs albuma
Az öreg Comenius néhány magyar híve (Magyar diákok Amszterdamban)
Adatok Angliában járt magyar deákokról és egyéb angol emlékek
Külsőországokbeli akadémiák magyarországi hallgatói (Bibliográfia)

IV. KOLOZSVÁR POLGÁRSÁGA ÉS AZ UNITÁRIUS ÉRTELMISÉG ÉLETÉBŐL
Kísérlet a kolozsvári Heltai-nyomda tulajdonosainak megállapítására
A Heltai-nyomda sorsa
Lofflerer Joachim könyvkötő
Kolosi Török István verseskönyvének megjelenési ideje és Abrugyi György tipográfus első nyomtatványa
A Segesvári család
Csanádi Pál unitárius püspök, orvos és egy régi gyökerű temetkezési szokásunk
Tolnai János és Linczegh János szűcsmesterek, kolozsvári városbírák
Járai Sámuel
Köpeczi Beke Miklós unitárius kollégiumi senior
Hozman János diák, a kolozsvári unitárius leányiskola tanítója
Ifjú Hertel Péter és Balási Késcsináló Jakab özvegyének sírverse
Kolozsvári Dimién Pál unitárius kollégiumi igazgató, orvos
A kolozsvári lengyel unitáriusok két papja
Kolozsvári utcák Felvinczi György versében
Két svájci kereskedő erdélyi útja (Goldast Henrik és Zollikofer György)
Patrícius nemzetségek művelődési szerepéhez (Wicey Gáspárné Filstich Anna és családja)
Az iskolai tanítás első nyomai Kolozsvárt
A gyulafehérvári iskola újraéledése
Katolikus vonatkozású adatok a XVII. századból
Hol és milyen néven keresendő a "Molnár Albert éneké"-nek leírója?
Az alvinci újkeresztyénekről írott cikkhez
Martonfalvi vagy Mártonfalvi?
A Habsburg-uralom alá jutott Erdélyben forgalomba hozott pénzek értékviszonya

Pótlások és helyesbítések az I. és II. kötethez
A rövidítések jegyzéke
Hely- és névmutató

Bevezetés

...

Herepei János adatgyűjtésének és cikkeinek harmadik kötete jórészt éppen a fent elmondottak következtében nem a különböző szellemi áramlatok szerint tagozódik. Az első két kötet (Polgári irodalmi és kulturális törekvések a század első felében; Apáczai és kortársai - 1965, 1966.) Szenczi Molnár és társai "protestáns későhumanizmusa", a Bisterfeld-Medgyesi-féle presbiterianizmus, a Tolnai Dalival szervezkedni kezdő radikális puritán mozgalom, majd ennek Apáczai-korabeli kiszélesedése rendjén haladhatott, s Apáczai tanítványainak élete és munkássága felvillantásával részben már ráirányította a figyelmet a század utolsó harmadára. Az ott bemutatott adatok és az alább következők nem szépíthetik a vázolt képet, de meggyőzően bizonyítják, hogy az agonizáló Erdélyben és maradék Részeiben - az addigra éppen csak fölserdült, zsenge kulturális organizmus képes magát megőrizni, s utolsó lendülettel a fejlődés egy magasabb fokára jut: kiváló szakemberei teremnek, köztük a világszínvonalat is elérők, mint Tótfalusi. A századvégi generáció legjobbjai - egyéni sorsuk tragikumától függetlenül - jelentékeny fordulatot segítenek elő: képesek egy sor hasznos mesterséget és tudományt emancipálni, hazájukban először meggyökereztetni. Az újfajta értelmiségi szakember típusának a megjelenése indította arra a szerzőt és a szerkesztőt, hogy ebben a mostani kötetben a lényegében tárgyi csoportosítást válassza.

Kötetünk második és harmadik fejezetének hősei nyomdászok, illetve tanárok és pártfogóik, munkatársaik, ellenfeleik. A magyar könyv múltjának és pedagógiatörténetünknek a kutatói remélhetőleg hasznát látják majd annak, hogy ezekben a fejezetekben minél nagyobb számban igyekeztünk közreadni a nyomdák és az iskolák életére vonatkozó adatokat. S az utóbbiban különválasztottuk a hazai iskolázás különböző fokozatairól és problémáiról valló dokumentumokat, meg a külföldi egyetemjárás, a peregrináció bizonyságait.

A tanár és a nyomdász, a könyv és az iskola, fontos tárgya I. és IV. fejezetünknek is. Az a szándék vezetett azonban, hogy valamelyest elkülönítsük és jelentőségben is kiemeljük (a fejedelmi patronátus eljelentéktelenedése idején!) olyan kimagasló főurak, politikusok udvarának művelődési szerepét, mint amilyen mások mellett és előtt Teleki Mihály volt. (A Herepei által bemutatott, eddig teljesen ismeretlen postálkodási napló adatait bizonyosan érdemes lesz kiegészíteni a gazdag Teleki-levéltár eddig még ki nem adott művelődéstörténeti anyagával. - Rendkívül fontos persze, hogy Telekit és társait reálisan, hatalomra törő, erős akaratú politikusoknak lássuk, akik céljaik elérése érdekében nem válogattak az eszközökben, s minden bizonnyal fő törekvéseiknek rendelték alá kultúrpolitikájukat is. Bizonyítja ezt a Telekiek udvarában művelt politikai irodalom is - amit Tarnai Andor ismertetett legújabban.) A kötet utolsó fejezete Kolozsvár néhány patrícius családjával, különösen pedig az unitárius értelmiség több kimagasló alakjával foglalkozik. Ezek a cikkek azért mennek vissza egészen a XVI. század végéig, mert az "antitrinitárius Kolozsvár" - amiről pedig sok új adata van a szerzőnek - kissé háttérbe szorult az első két kötetben.

Állandó törekvésünk volt annak az érzékeltetése, hogy a látszólagos stagnálás mögött milyen erős társadalmi mozgás figyelhető meg a tárgyalt korban. Diákok és mesterek annotált névsoraitól, sírfeliratokon, könyvbejegyzéseken, albumok és számadáskönyvek adatain át lakodalmi és temetési kártákig sokfajta forrást vallatott meg a cikkek szerzője ennek érdekében. "Leányok tanítására állíttatott Tanító Asszony" és nagyhatalmú püspök, főurak és falura szorult tanáremberek, véglegesen külföldre szakadt tudósok és egyszerű kántorok hősies szellemi erőfeszítéseit, vagy a puszta fizikai megmaradásért való harcukat segít megvilágítani ez a heterogén anyag. Nem igyekeztünk válogatni; egy kutató gyűjtésének minél teljesebb publikálására bátorított az első két kötet kritikai visszhangja is (különösen Kriza Ildikó észrevételei). Sajnos néhány esetben azonban meg kellett elégednünk azzal, hogy egy-egy nagyobb gyűjteményből részletet mutassunk be (főleg a kolozsvári diáknévsor teljes közléséről mondtunk le nehezen - csakis terjedelmi okokból).

...