NAGY VENDEL: ÜLTETTEM FÁKAT

AJÁNLOM BARÁTAIMNAK ÉS ELLENSÉGEIMNEK, OKULÁSKÉNT...
ELSŐKÉNT AZ UNOKÁIMNAK, VALAMINT MINDEN CSALÁDTAGOMNAK,
PAPÁKNAK, MAMÁKNAK.

KÖSZÖNÖM A KÖNYVBORÍTÓ TERVEZŐJÉNEK MUNKÁJÁT
MÁTYÁS RITA ALKOTÁSA GYERMEKTÁNC

A KÖNYV MAGÁNTULAJDON.
A KÖTET TARTALMÁT SZERZŐI JOGOK VÉDIK.
OLVASD ÉS ADD TOVÁBB.
A KÖNYVET VAKOK IS OLVASHATJÁK, OLVASÓ PROGRAMMAL.
KÉSZÜLT 2017-BEN, A GYERMEKNAPRA ÉS A KÖNYVHÉT ALKALMÁBÓL.
A SZERZŐ HATODIK KÖTETE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.

TARTALOMJEGYZÉK, KERESÉS

01. BEVEZETÉS
02. AJÁNLÁS
03. ÜLTETTEM FÁKAT
04. KÉRÉS LEÁNYAIMHOZ
05. INDULJ, HA MENNED KELL
06. ÖSSZEFOGLALVA...
07. LÁNYAIMNAK
08. UNOKÁMHOZ
09. A MEGSZÜLETÉS

Igazgyöngyök kagylók rejtekében...
10. DÁVID ÉS A GÓLIÁTOK
11. ALEXA KETTŐ ÉVES
12. BIANKA EGY ÉVES
13. BÁRMIT IS...
14. USGYIKA A SETTENKEDŐ
15. USGYIKA ÉBRESZT
16. USGYIKA FELISMERI
17. USGYIKA FÉLREÉRTI
18. JÁTÉK AZ ÉLET
19. PAPA, MESÉLD EL
20. GYERE KISUNOKÁM...
21. FELNŐTTNEK LENNI
22. DIVIKE KIROHANÁSA

Unokás versek
23. SZUZI UGATÁSÁT HALLOM
24. DIVIKE ELBÚJT
25. ALEXA AJÁNDÉKA
26. DÁVID FELMÁSZIK
27. AZ ÖREGAPÓ CSUDÁLATOS SZÁJA
28. TÜNDÉRLÁBAKON
29. TAVASZI DALLAMOK
30. LÁNYAIMHOZ
31. TÁNCOLJ
32. KERESZTREJTVÉNY FEJTÉS
33. DÁVID A LEKEZEL... Ő
34. DÁVIDKA A HÍRHOZÓ
35. KEZDŐDIK AZ ISKOLA
36. IMA AZ UNOKÁIMÉRT

Versek vendég gyermekeknek
37. IRINGÓ
38. TRILLÁK ÉS LILLÁK

Katicás versek
39. KATALIN KOPOGTAT
40. KISLÁNYOM KARÁCSONYA
41. HÚSVÉT ÜNNEPÉN
42. KÖRTÉFA, KÖRTÉFA
43. A NYUSZI LÁNY HÚSVÉTJA
44. HÚSVÉTI BOLONDOZÁSOK
45. HÚSVÉTI LOCSOLÓVERS, ELMONDJA... DÁVIDKA
46. EBADTA
47. MIKULÁS
48. MIKULÁS, MIKULÁS...

Nagy Vendel ünnepi versei
49. KARÁCSONYI KALÁCS
50. KISLÁNYAIM KARÁCSONYA
51. A LÉNYEG AZ...
52. HÁROM VIRÁG

Dalok, versek, mesék az unokáknak
53. MINEK EZ A...
54. KACSA STAFÉTA
55. CIRKUSZ
56. HANGOK A LÉGBEN
57. EZ ÁLLATI
58. MAKKA
59. A NAGYOT MONDÓ MESE
60. MINDENKI A MAGÁÉT...
61. A FEKETE MACSKA VARÁZSA
62. SÁRGA RÉPA, ZÖLD RETÖK
63. MONDÓKA
64. MINDENKI ALSZIK
65. ÖSSZEVISSZA DAL
66. SZÜLETÉSNAPODRA...
67. NEVED ÜNNEPNAPJÁN
68. BEFEJEZÉS

Ezer verssel a tarsolyomban, amit a neten és a MEK-en olvashat, vallom, hogy mindenről lehet írni, ami megfogja, megérinti a lelkemet.

Megtörtént, hogy valaki az utcán találkozva velem, kért egy verset valamiféle alkalomra, mivel tudni vélte, hogy nekem van olyanom, és mondtam neki, hazamegyek és küldöm, noha tudtam, hogy nincs olyan írásom otthon sem. De... ha ő feltételezi, hogy nekem van, akkor megkapja mielőbb.

Sokféle témakört ölel át verseim sora, a szerelemtől a történelemig, a családtól a gyermekekig, de mégiscsak külön dimenzió, ha az unokákról írok.

Az egy más világ, újra átélni a születés várakozását, az értelem megvilágosodását, a gyermekszáj mondásait, és a karok átölelő mozdulatait megélni egy csoda.

Ilyenkor egy író ember késztetést érez arra, hogy megörökítse a mondatokat, és láttassa a kedves mozdulatokat, cselekedeteket.

Az elszalasztott történések már soha többé nem jöhetnek vissza, hiszen a pillanat csodái, akár a fényképek, vallanak a megismételhetetlen eseményekről.

Nem a magas literatúra méri ki ilyenkor a szabályokat, hanem inkább a pillanat varázsa a mértékadó. Mindenesetre a hasonlatosan érdekelt nagymamák és nagypapák azonosulni tudnak a történésekkel, és óhatatlanul is cinkosokká válhatnak.

Ez a könyv tükröt mutat a gyermekek spontán és őszintén előtörő gondolatairól, a hatvanon felüli nagypapa szőnyegen autót tologatva lepleződik le, és a kisunoka várakozását meséli el, mikor kis székén ülve órákig várja a fát hozó teherautót, hogy utána kisautójával behordhassa a hasábokat a fáskamrába.

A táncoló lányunokák büszkén mutatják a balettcipőt, vagy akár a nyakba akasztott második helyet bizonyító ezüst medáliát.

Látni az értelem rácsodálkozását, a sok mese és dal tanulását, az olvasás mind szebben érthető alakulását újra élni a világ legnagyobb dolga.

Mindemellett a fiatalság, a szépség és az értelem kibontakozásának és az idősek elmúlásának törvényeinek megtapasztalása van ebben a könyvben, direkt formában és bájosan kegyetlen valóságában.

Próbáltam kronológiai sorrendbe rakni a verseket, nem mindig sikerült, de követhető. Történetek, aranyköpések, mesék, dalok, mondókák váltogatják egymást, a teljesség igénye nélkül, hiszen akkor még három könyvet is lehetne írni, majd berakom más köteteimbe feszültségoldó versként a maradékot.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom ezt a e-könyvet, majd később a főszereplők érdeklődéssel olvassák, talán emlékeiket is megmozgatja majd, és rácsodálkoznak, mi is történt velük gyermekkorukban. Csak remélni tudom, hogy másképp is megmaradok emlékezetükben.

Köszönöm hogy olvassák a könyvecskét, néha magukra is ismernek a sorok közt, és ez nem a véletlenek műve.

Szeretettel ajánlom Nagy Vendel költőnek, ezt, a már sokadik verseskötetét. Ez a könyv méltán számíthat az Önök értő szeretetére, hiszen a versek alanyai, minden nagymama, nagypapa féltett kincsei az unokák! Magam is nagymama vagyok, és nyílt titok, hogy mennyire rajongunk az unokákért! Ők hoznak fényt az idősek életébe. Vendel sajnos körülbelül tíz éve elvesztette a látását, és az unokáit még sosem láthatta, legnagyobb sajnálatára! Ám szíve minden szeretetével imádja őket, ami versein átfénylik, és humorral is megfűszerezte egyiket-másikat!

Ültettem fákat
Kertembe hármat.
Hajtottak ágat
Eddig már hármat.
Az unokákat.
Álltak napfényben,
Izzasztó délben.
Álltak hűs szélben,
Fagyos télben.
Álltak viharban,
Álltak a fényben.
Egyre magasabbra nőttek,
Sudáran, szépen.
Néha egy ágacska letörött,
Összeszedtem őket
Könnyeim között.
Öntöztem vízzel,
Szivárvány színnel.
A napsugártól
Ragyogó színben
Gyöngyen gyöngyözött.
Repeső lelkem
Ősi szeretetbe
Öltözött.
Mindaddig, míg
Fáradt testem Ruzsamájba
El nem költözött.

Gyakran üldögélek a sarokban,
Apám régi fonott székén,
Kampósbotjával kezemben,
Mert lejárt az idő...
Eltűnődöm, hogy
Milyen apa is voltam.
Mindhármótokat vártalak,
Karjaimba zártalak.
Ha rosszak voltatok,
Odaszóltam.
Mikor jók voltatok,
Boldog voltam.
A sok jót
Megmutattam.
A sok szót
Tanítottam.
Az utolsót is
Odaadtam.
Nagyon sokszor
Kudarcot vallottam.
Végül is,
Becsületre okítottam
Mindhármótokat.
Sok-sok mindent
Elrontottam.
Kutyát és gyereket nevelni
Igazából
Sohasem tudtam.
Utoljára kérnem, ha szabad,
Ne mondjatok rosszat rólam
Az unokáimnak.

Galamb a fészkén
Tudatlan módon
Kirepülni készül,
S élesíti már
Karmait
Valahol
Egy sólyom.
Óvtalak eddig,
Enni is hoztam.
Melegítettelek,
Majd' belefagytam.
Minden tudásom
Örökül hagytam.
Amit tudtam,
Mindent megadtam.
Most másik
Fészekre készülsz,
Ez a dolgok rendje
Indulj, ha menned kell,
Büszkén szállj
A fellegekbe.
Az nem bántana,
Ha vissza sem néznél.
De az rosszul esne,
Ha elfelednél.

Galamb a fészkén
Tudatlan módon
Kirepülni készül.
Kalitjában szárnyait nem szegem,
Hogy maradjon énnekem,
De élesíti már
Karmait
Valahol
Egy sólyom,
Hogy mohón lecsapjon.
Óvtalak eddig,
Enni is hoztam.
Melegítettelek,
Majd' belefagytam.
Minden tudásom
Örökül hagytam.
Amit tudtam,
Mindent megadtam.
Most másik
Fészekre készülsz,
Ez a világ rendje
Indulj, ha menned kell,
Büszkén szállj
A fellegekbe.
A vadonban is,
Ha már megérett a körme,
Elüldözi fiait
Az oroszlán, s a medve.
Az nem bántana,
Ha vissza sem néznél,
Hisz szemeid előtt az
Új világ csodája lebeg,
De az rosszul esne,
Ha elfelednél,
Hiszen minden felnőtt
Gyermekkorából él.
Tudom,
Érzem,
Értem,
S mindig
Vállalom.
Tibennetek
Örökkön él:
Öregségemet
Értő
Szánalom,
Éltemet
Féltő
Oltalom.

Langyos éjben
A lakásban,
Bolyongok a félhomályban.
Kerüli szememet az álom...
A nyugalmat adó.
Langyos estéken
A lakásban
Bolyongok a félhomályban.
Kerüli szememet az álom.
Belesek a szobába,
Ahol három
Édesen szuszogó
Kupac van az ágyon.
Három pici lányom.
Álmodjatok!
Álmotokat, mint egy strázsa,
Vigyázza apátok.
Szépség, erő, akarat,
- E szentháromság -
Legyen tulajdonságtok.
S ha itt az idő,
S megértetek,
Ti fészket elhagyók:
Repüljetek!
Óvó szárnyaimat
Kitárom felettetek.

Kalitjában is, hogy enyém maradjon,
Legszebb madaramnak is szárnyát szegem.
De ti kedveseim,
Ha megértetek,
Repüljetek.
Óvó szárnyaimat
Kiterítem felettetek.

Szobámban hűvös van,
Kint tombol a nyár.
Korán tavasz volt,
Mikor megfogantál.
Fiú vagy-e, vagy lány
Mindvégig őrzöd a titkot...
Mikor megszületsz,
Tiszta lesz minden
S esik a hó.
Fehér, mint a lélek,
Az eredendő bűnt elhagyó.
Köszöntelek felemelt kézzel,
Üdvözöllek pocaklakó.

Ha már
Két napja
Fent fekszel az ágyon,
Azt gondolod:
Boncasztal ez
Vagy ravatal?
A fájdalom és a sokadalom
Aggódva zavar.
Haza szeretnél menni,
Vagy csak ki innen,
S azt mondod
Magadban:
Ezután
Mindenki megszülethet,
Úgy, ahogyan
Akar.

Másképpen kelt fel a Nap,
Mintha tudná,
Történelmi ez a mai
Tavaszi virradat.

Hé! Valaki!
Itt vagyok!
Figyeljetek énrám:
Hogyha szeretni kell,
Egyel több
A létszám.

Megszületett Dávid,
A kisunokám.
Koccintsunk érte kupát.
Mi végre?
Egészségére!

Csicsergő csöpp cseresznyeszája
Csodájára csendül csacsogva.
A neve: Alexa.
Piros pöttyös
Pörgős ruhája.
Perdül forogva.
Hajcsat kerül
Szöszke hajába.
Faragok Neki
Bicskával, fából
Kisökröt, s jármot.
Háncsból fonok
Aranyos istrángot
Csuhéból kötök
Sárga hajú bábot.
Elmesélem Neki
A mesés világot.
Megfejtjük közösen
Az éjszakai álmot.
Fejét simítva
Megszédülök olykor,
Egyensúlyomat elveszítem,
Azonnal ugrik:
Papa, megkeresem!

Bianka, pici lány,
Csöppnyi lénye
Csupa báj.
Apró lába
Tipeg-topog,
Topánkája
Kipeg-kopog.
Kiskocsija
Nyikorog,
Fogacskája
Csikorog.
Fitos orra
Fintorog.
Meggyszín szája
Mosolyog.
Gyöngyfogak közt
Kacaj fakad,
Gurul, mint a
Karika.
Tündér lány
A BIUSKA.

2012
Megjegyzés: A harmadik unokám éppen félúton van a megszületés felé.

Bármit is állítanak rólam,
Nem igaz.
Ha mégis kiderül,
Hogy igaz,
Akkor azt kimagyarázom.
Jóhíremet vigyázom.
Nektek elárulom,
A dolgokat nem értem,
De megmagyarázom.
Néha azt remélem,
Összecsapnak mellettem
Jó és rossz szellemek,
Fejem felett vonulnak
Fekete fellegek.
Ti értitek ezt?
Mindenféle emberek
A világból.

Keletről pitymallik,
Hajnal akar lenni.
Felveti fejét a Nap,
Mutatni sugarakat,
Láttatja koronáját.
Fekszem az ágyon
Becsukott szemmel,
Mint rendesen.
Nem jött az álom,
Hiába várom
Csendesen.
Surranó árnyék,
Aprócska léptek
Halk neszezése
Jut el fülemhez,
Szemem hunyva hagyom.
Kis tenyerével
Simítja arcom,
- Melyik az?
Szigort színlelve
Kérdem, s összerezzen,
Mint ki tilosban jár,
Halk szuszogással
Szeppenve áll
Ágyam előtt.
- Te vagy?
Kérdem enyhülve.
- Igen, te vagyok!
Felel lelkesen,
De már fejét rázza,
Rájött a hibára.
- Nem, papa!
Én vagyok,
Alexa!
S könnyem csordul
A gyűrött párnára.

Aprócska léptek
Halk kopogása
Ébreszti a hajnalt.
- Jöttem vendégségbe, papa.
- Örülök neked Alexa.
- Segítek beágyazni,
Ébredj fel szépen.
- Mondhatnám azt is, hogy
Boldog vagyok.
- Jó akkor mondjad papa.
S ráfektette csöpp fejét
A meleg párnámra.

Csodálatos dolog,
Ha kistestvér születik.
A gondoskodó orvos,
És a szülők
Ultrahangon megnézik
Megvan-e keze-lába,
S egyéb porcikája
A felvétel haza kerül,
A kislány is megcsodálja,
Aztán rábólint
Nagysokára, valahára,
Az új unokára.
- Rendben...
Rám hasonlít.
Konstatálja.

Ebben a mai világban
Fel- és néha lemegy
Az ember vérnyomása
Időközönként elszédülök,
Olyankor leülök.
- Mi a baj papa?
Kérdi kisunokám, Alexa.
- Semmi, csak az egyensúlyomat elvesztettem...
Azonnal ugrik...
- Papa megkeresem...

Papa játszunk!
Gyere játszani.
Tudsz játékot?
Tudok is,
Játszottunk is.
De legjobb játék az:
Elbújtam!
Keress meg!
S én benne vagyok.
Fölfele nézek,
Fejemet forgatom,
Ő lábamnál guggol
Huncutul.
Szemeit kezével takarja.
Papa!
Ne fönt keress!
Itt vagyok lent!
S én könnyezve
Lehajolok érte.
Megvagy, Babám!
Itt van egy
Pici lány.

Papa,
Meséld el
Milyen a csillag,
Tudod,
Nem látom,
Sötét az éjszaka,
S nem jön az álom.
Papa,
Meséld el,
Hiszen még nem értem,
A tündöklő Napot,
Ami a fejünk fölött ragyog.
Meséld el
Az eget és a földet,
A közte háborgó tengert,
A hegyet és a völgyet,
A szépen zöldellő rétet,
Ahol a barika béget.
Meséld el a
Folyót és a patakot,
Ahol isznak a farkasok,
Fogukkal harapják
A gördülő habot,
Fentebb isznak a szarvasok.
Papa,
Meséld el
A tarkálló mező
Mézes leheletét.
A zöldellő fű
Puha kerevetét.
Milyenek ezek?
Minden olyan
Gyönyörű lehet.
Elmesélem a
Holdat és a Napot,
A millió csillagot,
Mindegyiken sárkányszív lakott,
A rétet, s a mezőt,
A tarka legelőt,
Emlékezetből mondom,
Mindenre emlékszem,
Álmaimban felidézem,
Hiszen én is
Sötétben élek.

Gyere kisunokám
most ülj ide mellém,
kérlek, hogy add a kezed.
meséld el nékem,
miért sír a lelked,
tested mitől remeg.
könnyáztatta arcod,
nem a láztól piros,
mondd el nekem gyorsan,
ki bántott meg most.
hogyha sírni látlak,
mintha az én szívem tépnék.
gyere öleljél át,
máris itt a segítség.

két puha karoddal
karold át nyakamat,
nyomjad homlokomhoz
magas homlokodat.
tested melegéből
árassz át nekem is,
szívednek ritmusát
hadd érezzem én is.
egymást átölelve
megnyugszunk csendesen,
elfeleded, mi bánt,
karomba rejtezve.
gondolatom bánatodig felér,
szőke hajad simítása
derekadig leér.

drága nagyapám,
itt valami de fáj,
kérlek, vigasztalj meg engem.
valami szorítja szívem,
érzem, hogy el kell mennem.
ne engedj el magadtól
mindig így bízz bennem.

lassan elhalkul a szó,
megnyugszik a test és a szív,
újra előszalad a kacaj,
gyöngyfogak közt mosoly fakad,
nem is gondolunk azzal,
mi is lehetett a baj.
nem is lényeges,
újra száll éneked.
neked így sokkal könnyebb,
nem látod, hogy nekem
mosolygó arcom mögött
befelé folyik a könnyem.

Bianka négy éves lesz,
De már komoly nagylány.
Egymás mellett ülünk ágyamon.
Fogom csöpp kezét,
Ő vállamra hajtja
Szöszke, szép fejét.
Beszélgetünk komoly dolgokról
Mondok neki igaz mesét,
Ő már tudja, milyen nehéz a lét.
S bensőjéből nehéz,
Súlyos sóhaj fakad.
Megdöbbenve hallgatom.
Vajh, mi lehet szívének
Ekkora bánata?
Hová, kihez, merre száll
Lelkéből sóhaja?
- De jó itt, papa...
A szót tovább fonom,
- Mi szeretnél lenni, hogyha nagy leszel,
Angyalom?
Szándékom gondolatait
Másfelé terelni.
- Felnőtt... felelte.
Az akarok lenni...
S értem én... miért felel
Ilyen őszintén nekem.
Hisz talán négy éve alatt
Többet élt meg, mint én...
A hatvan alatt.
Okos gondolatait ekképp összeszedve,
Nem tudja még szegényke,
Ráér még ráébredni,
Nem is olyan nagy buli
Felnőttnek lenni.

Hangosan cseng a csengő,
Felver élőt, alvót egyaránt,
Hosszú a folyosó,
Messzire kell menni a konyhán át.
Divike beelőz, s odarohan,
Kikukucskál az ablaknál.
Lelkében izgalom és kíváncsiság
A faajtó arcot takar,
Valaki előtte áll,
S még útban a fal,
Apróka lábán ugrálva kikiabál,
Ki az és mit akar?
Remegve várja, míg fordul a zár,
Mindenkinek örül, ki hazatalál...

Meleg, nyári délután van ma,
Tikkasztó hőség jár
Viharfelhőkkel andalogva.
Messziről futvást jön valaki,
Keserű sírással szalad szobánkba
Alexa, a kisunoka,
Papa, meghalt a Szuzi!
Kiáltja zokogva.
Szemem könnybe lábad,
Mint amit kóbor
Porszem mardos,
S mintha ugatását hallanám
Távolról, elhalkulva,
Ligetek közt szaladva.
S lábamhoz ér langymeleg,
Fekete, nedves orra.
Pedig már asztalon fekszik
Hűvös, véres halomba.
Megölte a daganat,
Későn jött a vasakarat.
Mikor hívtam, okosan
Odajött hozzám azonnal.
Udvaron ugrálva, szaladva,
Kisgyereket sosem bántva,
Alexa a barátja. Testével vigyázza.
S a kutya foteljára nézve
Értetlenül bámulja a kislány,
Hol lehet a barátja?
Négyéves fejében kitalálja,
Szuzi már fent ugat a mennyben,
A Hold udvarában
A többi kutyagyerekkel.
Rágondolva...
S Szuzi ugatását hallom a
Langymeleg éjszakában
Rendületlen...
És sajtot eszik a Holdon,
Finom velőscsontokat
Nyalogatva.

Megjegyzés: 2014. július 18.
Ma délután aludt el végleg kedves Szuzi kutyánk a műtőasztalon daganatos betegségben. Tíz évet élt nálunk szeretetben, miután a menhelyből elhoztuk kölyök korában. Biztos emlékszik majd ránk sokáig, mert mi sem feledjük el soha.

Legjobb játék mostanság
A bújócska.
Elbújtam, kiáltja,
És fut sebesen a
Szoba sarkába.
Az egyetlen fiú unoka.
Függöny mögül hallom
Huncut kuncogását,
Eltakarja előlem
Szeme villanását,
Jöttömre elhalkul
Hangjának dongása,
Vastag sötétítő
Lomha suhogása,
Függöny alól kikandikál
Térde kalácsa,
Térde alatt két apróka,
Kecsesen vékonyka
Pilincke lába.
Sikítva kacag,
Mikor megtalálom,
Nem kapta rajta
Lábát áruláson.

Már négy éves Alexa,
A nagylány...
Hosszú szőke haját kibontva
Elébem áll.
Gömbölyded csuklóján
Karóra jár.
Megnézzük, hány óra?
Nem fontos,
Nem megyek sehova...
Kezében virág, s kétféle
Jófajta csoki.
Válassz papa,
Ez a jobbik,
A mogyorós,
S adná szívesen.
Én a másikat szeretem...
Mondja lelkesen.
Mire kaptad ezeket?
Mire papa, mire...
Hát nem tudod?
Megsúgod?
Nőnapra...

Rám hozza a frászt,
Mikor az ötfokos
Létrára felmászik
Mert útjában áll, s
Onnan lehet legjobban kurjászni,
S messzire ellátni...
Kis kezével üti
Az asztal sarkát,
Dá dá...
Ahová beütötte buksi fejét,
S mindenütt kihívás egy szék...
Mikor a könyvespolcról
Hogy rá ne omoljon,
Segítek leszállni,
Mert lefelé nem megy még,
Hallom, az agyában kattog a kerék,
Hol lehetne utána
Valami rosszat csinálni?
Máshová felmászni...

Fát vág az ősz
Öregapó
Kint az udvaron.
Keze fején érzi,
Hideg van nagyon.
Unokája les rá
Ki az ablakon.
Az öreg Apó
Leheli a kezét,
Vágyja a szoba
Bódító melegét.
Duruzsol a kályha,
Leveszi a bögrét,
Fújja a borleves
Illatozó gőzét.
A gyerek csudálja:
De furcsa a
Papa szája.
Hiszen ez
Egy kincs.
Azt hittem:
Ilyen nincs.
De hisz
Egyszerre van benne
Hideg is,
Meg
Meleg is.

Refrén:
Harmatot a fűről
Verte le bokája.
Topogott a porban
Mezítelen lába.
Aranyos cipője
Beragadt a sárba.
Ropogott a hóban
Piros kis csizmája.

Hajnal hasadása,
Napfény ragyogása.
Tarka, színes világ,
Fény és aranysugár.

REFRÉN:
Hinni kell, hogy
Jön egy vidámabb,
Hinni kell, hogy
Jön egy szebb világ.
Hinni kell, hogy
Amit itt láthatsz,
Egyszer igaz lesz
Talán.

Május a napfény hava,
Kislány siess haza.
Vár Rád a szerelmed,
Nem kell Tőle félned.

Tavasz dallamára,
Mezők virágára,
Csokrok illatára,
Vágyik ifjú szívünk.

Népek okulása,
Nemzet rajongása.
Magas fűben jár a kislány,
Jó barátom, emlékezz rám.

Tudom,
Érzem,
Értem,
S mindig
Vállalom.
Tibennetek
Örökkön él:
Öregségemet
Értő
Szánalom,
Éltemet
Féltő
Oltalom.

Táncolj,
Vágyódva ölel a korlát,
Maradjon kívül a világ,
Ne halljad tenger moraját,
Viharok robaját,
Csak a zene dallamát.

Táncolj,
Két kezed öleljen át,
Érezd szíved dobbanását.
Táncolj
Velünk egy életen át.
Legyen tüllruhában
A boldog világ.

Tanulunk írni és olvasni Alexával,
hiszen már elsős nagylány,
iskolába jár.
Több a piros pont, mint a fekete,
de nézi még a meséket,
hall sok érthetetlenséget.
Nekem is van ám hipotézisem, mondja,
Mi van neked? kérdem.
Elképzelésem, mondják a mesében,
hogyan is szaporodik a sárkánygyík.
Gondolom rakja a sok tojásokat,
megfejtve a rejtély,
mi volt előbb, a tik vagy a tikmonyat?
Hová fejlődik a világ...
ha más nem is,
a szókincse talán gyarapodhat.
Nem épp a magyar...
Legjobb mégis a keresztrejtvény fejtés,
ott olvasunk aztán ám sok csudát.
Időmérő szerkezet,
No az mi a fene lehet?
Na de papa...
Az bizony az óra.
Nem ám homokóra...
minek pereg a homokja.
Vagy toronyóra lánccal,
sebesen jár a rugóra,
a két mutatója.
Nem madzag a húzója.
Jó dolgában rágja a fát,
ráadásul három betű...
biztosan nem a tetű...
az négy betű.
Ez csak a szú lehet,
írjad be rögvest.
hisz pont annyi hely van még,
rövid a rubrika,
de ő csak rázza okos fejét,
ez nem lehet
gondold meg jól,
nem passzol a sor.
Ez vízszintes,
az meg függőleges.
Akkor hát mondd meg,
mi stimmel ide jól?
Mi, hát mi, papa,
hát a Hód.
Igaz sohasem látta,
bár mesekönyvében sok a kép,
a természet ismeretlen világa.
Várat épít, gátakat,
benne lakik és fog sok halat,
ha a fákat rágja,
kopik a foga.
Plusz hatvan évem tovaszalad,
logikája előtt
megadom magamat.
Hiszen ezek a mostani gyerekek
olyan okosak.

Minden reggel előbb kel Ő,
Bár nem tudom, hogy csinálja...
Már órák óta várom,
Ismét nem jött az álom.
Messziről hallom csattogó papucsát,
S hamarvást ágyam előtt áll
Kisfiú unokám.
Kézfogásra nyújtja csöpp kezét,
Férfias köszönésképp,
Megtanítottam jóelébb.
Keze tenyerembe
Tízszer beleférne.
Mikor kezünk öt az ötbe...
Gyorsan felkapom ölembe.
Bár nem túl férfias erény,
Néhány puszi és
Ölelés belefér.
Kacag a kislegény
S remélve, hogy senki sem látta,
Hajnalhasadásra
Kézen fogva indulunk a világba.

Még nincs kettő éves
A szép szőke legény,
De igencsak elevenke...
Mindent megmutat, megmond,
Bár még nem beszél.
Szobámban ülve hallgatom,
Rádió mondja a híreket,
A világ merre halad,
S hova,
Merre száguld tova?
S mivégre...
Aztán prózaibb dolgok jönnek...
De azok is fontosak.
Divike, szólj a papának,
Hogy vacsora...
Felkapom fejemet
Az apró, csattogó papucsra,
Mint huszárló a zabra hívóra.
Hozza a jó hírt szaladva...
A gyerekek mindig futva közlekednek.
Beállva ajtómba kiáltja:
Papa mámmá...
És hívón nyújtja
Apró, csöpp kezét,
S én ugrom a szóra...

Papa kérlek,
Rakjuk el a
Bringát, hintát,
Talicskát.
Nemsokára
Kezdődik a
Tanítás.
Ott hallunk majd
Sok csodát.
Közel van az
Új iskola,
Kézenfogva
Megyünk oda.
Beülünk az
Osztálypadba.
Olvasunk és verselünk,
Számolunk és énekelünk,
Utána jót nevetünk,
Nagyon okosak leszünk,
Hamarosan felnövünk.
Talán túl gyorsan is.

Uram,
Ki látod könnyes arcom,
Őszintén vívódó belső harcom,
Féltőn szerető rejtett aggódásom,
Óvd meg őket, a gyerekeket,
Erősítsd meg bennem a szeretetet,
S tebenned a hitem,
Ki fiadat is engedted hóhér kezére adni,
Értünk bűnösökért kereszten meghalni.
Ártatlan gyermekeknek tiszta lelket hagyni,
Szép fehér galambjaim boldogságra adni.
Arcotokat ezüst fényben látom,
Hagyom, kezetek simítására
Aranyköddé váljon.
ALEXA, BIANKA ÉS DÁVID,
Lelkem boldogsága,
Őrangyalok serege
Őket vigyázza.
Isteni kegyelmed
Testük védelmezze.
Óvd meg őket, Uram,
Minden bútól, bajtól,
A rájuk acsarkodó gonoszoktól,
S háládatos szívvel
Téged dicsőítlek, míg élek,
Amíg létezel,
Ragyogjon fényességed,
Az idők végezetéig.
Ámen Domine.
Úgy legyen, Uram.
Mindörökre.

Ingó ringó
Iringó,
Kicsi virág bimbó,
Pici lány.
Csupa bű,
Csupa báj.
Csengő csöpp
Cseresznyeszája
Csendül csacsogva.
Apró lába
Tipeg-topog.
Topánkája
Kipeg-kopog.
Kiskocsija
Nyikorog,
Gyöngyfogsora
Csikorog.
Fitos orra
Fintorog,
Piros arca
Mosolyog.
Ajkai közt
Kacaj fakad,
Gurul, mint a
Karika.
Lelke tiszta,
Mint a hó.
Tündér lány
Az Iringó.

Másképpen kelt fel a Nap,
Mintha tudná,
Történelmi ez a mai
Tavaszi virradat.
Déltájékán felragyogott a Nap.
S szaladgáltak serényen
Hatalmas Góliátok,
Pusztítók erejét taszítván
Féltők rémálmaival.
S felhangzottak a trillák,
Hé! Valaki!
Itt vagyok!
Lilla, egy pici lány.
Figyeljetek énrám:
Hogyha szeretni akartok,
Egyel több
A létszám.
Megszületett Lilla,
A kisunokánk,
Akit mindenki várt,
Hogy övé legyen a világ.
Koccintsunk érte pohárt
Mi végre?
Egészségére!

Kopogtat reménnyel
szívemen-e név,
Angyali csengése
elbűvölt már rég.
Terád gondolok
e szép szót kiejtve,
Arcodat idézem
minden este,
névnapodat lesve.

KATICA, KATICA...
KATA, KATINKA ÉS KATALIN...
KATALINKA ÉS KALINKA...
KÉTI ÉS KETRIN ÉS KATYÚSA...

KATICA, KATICA,
karmoljon meg a cica.
cérnán pamut gombolyag,
hat cica
százfelé szalad.
gyöngy fogak közt
kacaj fakad,
gurul mint a karika.
párta helyett menyasszony koszorú,
félre a bánat,
félre a bú.
hintó előtt paripa,
indulj a bálba,
csendüljön a muzsika,
boldog lány
a KATICA.

Szenteste fellobban
a gyertyák izzó lángja,
Karácsony reggelre is
kihűl a vaskályha.
Varázsgömböt szorongatsz
vágyón a kezedben,
ragyognak a fények
álmodozó szemedben.

Tavaszodván,
Szikrázó víztócsákon
És csipkés ködfátyolon át
Barkázik a bágyadt határ.
Szürke füstöt idézve
Lomhán kolompol,
Hömpölyög hazafelé a nyáj.
Anyja mellett bégetve szalad
Az égi áldozat,
A húsvéti bárány.

Terebélyes az öreg fa,
Mézédes a körte rajta.
Egy sem esik le a földre.
Szőke kislány áll alatta,
A Kata.
Kinézte a mosolygós
Gyümölcsöt magának.
Toppantva kiált a fának:
Pottyanj körte Katikának!

Nyuszi lánynak nagy a füle,
És picike az orra.
Egész nap csak répát eszik
Nincs semmire gondja.

Ám húsvétkor sürög-forog,
Sokasodik dolga,
Ellopja a tyúkanyótól
A sok tojást nyomban.

Pirosra festi a tojást
Húsvétra szép sorba,
Tulipános kistaligán
Fűfészekbe hordja.

Kata reggel vígan vár
A sok-sok locsolóra,
Viaszmintás szép tojásért
Jóska meglocsolja.

Nyuszi lánynak ki mond verset?
Nincs, ki meglocsolja?
Kata szépen visszacsen
Egy tojást a bokorba.

Jóska a kis nyuszi lányt
Uccu megöntözi,
Piros tojást, hímes tojást,
Tarisznyába teszi.

Piros tojás, hímes tojás,
Tavaszi dongás.
Ne hidd, hogy a nyúl hozza
A húsvéti tojást.
S ne okold azért a nyulat,
Nem ő tojja a hintalovat.
A kacsa, csirke és a nyúl is szapora,
Tojik össze-vissza a sok ostoba.
Tavaszvárás, megújulás, húsvét, kikelet,
E szavakat könnyen összekeverheted.
Tíz gyermeke van a szomszédasszonynak,
Ezért csúfolják őkelmét nyúlanyónak.
S e szikrázó tavaszban,
Ha el akarsz hervadni,
Tegyél le róla,
Húsvét hétfőn várhatsz
Egy víg locsolóra.

Esztendő múltával
Eljöttem Tehozzád,
Megöntözni Téged.
Tedd alám a széket,
Úgy könnyen fölérlek.

Hogy hamar ideérjek,
Majdnemcsak repültem.
Félúton a kútból
Vizet merítettem.

Most itt állok előtted,
S tátva van a szám,
Szépségedet látva,
Drága violám.

Tessék hát forrásvíz,
Hogy el ne hervadjál.
Esztendő múltáig
Gyöngyen illatozzál.

MEGJEGYZÉS: Hölgyek, és Urak: készüljetek.
KÉZCSÓKOM A HÖLGYEKNEK.
LOCCS...

Bunyó közben,
Az udvaron
Váratlanul
Egy hatalmas reccsenés,
S a kéz lelettyed.
Lóg, mint kitömött
Bábué.
Utána jön csak
Az iszonyú fájdalom,
Aztán a sín és a
Begipszelés.
De semmi vész!
Begipszelt kézzel
Könnyebb a verekedés.

Ha jó voltál ma,
Jókedvű, és vidám,
Nem morcos és nem dacos,
Ha hiszed,
S várod a csodát,
Ajándék jár Neked,
Nem aranyos virgács.
Ma este még
Hozzád is eljöhet
Egy elképzelt
Várva várt
Mikulás.

Mikulás, Mikulás,
Csudálatos
Látomás.
Rőt ruhája
Piros bodor,
Ősz szakálla
Fehér fodor,
Édes, puha
Vattacukor,
Hajlott hátán
Teli puttony,
Csizmája kopog,
Talpa alatt
Friss hó ropog.
Versért, dalért
Cukrot ad.
Ajándékot
Osztogat.
Imádságért
Simogat.
Szánkó szárnyán
Libben Ő,
Jövőre is
Újra jő.

Kis karácsony,
Nagy karácsony,
Szép Karácsony,
Jó Karácsony.
Sütögetem
A kalácsom.

Szenteste fellobban
a gyertyák izzó lángja,
Karácsony reggelre is
kihűl a vaskályha.
Varázsgömböt szorongatsz
vágyón a kezedben,
ragyognak a fények
álmodozó szemedben.

Ezek után
Most már semmi
Nem számít.
A lényeg az, hogy
A gyerekek a
Napon legyenek,
Éretlen gyümölcsöt
Ne egyenek,
Hogy a nyulak
Ne dögöljenek.
És hogy a Maris
Cipót süt.
Ha én nem lennék,
Meg a penész,
Ki enné meg
A kenyeret?
Isten veletek.

Testemből sarjadzott
Három szép virágszál,
Gyöngyen illatozó
Fehér liliomszál,
Leszakítva mind már,
S testem síromba száll,
A mű befejezve tán...
Ültessetek három
Illatot árasztó
Viruló rózsaszálat
Háromszögbe zárva,
Mégis egy csokorba.
Illatozó fejük
Estére lekonyulna.
Ha hervad síromon
A kókadó virág,
Feljövök megöntözni
Könnyemmel éjféltájt.
Hogy reggelre kelvén
Csodálhassa majd őket,
Az ébredő világ.
Itt nyugszik e sírban,
S vigyázzuk apánk,
Teste e földbe,
Lelke a menybe,
Szíve szívünkbe szállt.

Hajnalban a kacsák,
Élvezve a tócsát,
Stafétáznak az udvaron.
Meztelen talpuk
Csattog az agyagon.
Hangosan kérdik,
A gazdához kántálva,
Hányzsákárpádvanmára?
Hányzsákárpádvanmára?
Ébredj fel már
Végre valahára.
Öntsél valamennyit a tálba.

Itt van már az
Ingyencirkusz,
Gyerekek, gyerekek.
Eljöttünk, hogy
Jókedvűek
Legyetek, legyetek.
Itt van,
Nagyon jó
Ez a nagy szenzáció
Eljött,
Nagyon jó
Itt a nagy attrakció.

Fülemüle hangicsál,
Kisegérke rágicsál.
Ugró veréb csicsereg,
Füsti fecske ficsereg.

Uhu bagoly huhorász,
Csengős csikó nyihorász.
Kicsi kocsi csikorog,
Vásott kölyök vigyorog.

Farkas koma vicsorog,
Riadt madár rikoltoz.
Szarvas bika barcog,
Tavi béka vartyog.

Szélfutta fa tekereg,
Korhadt törzse nyekereg.
Száraz ága recseg-ropog,
Tarka harkály kipeg-kopog.

Gesztenye hull, kopp-kopp,
Ugrik a nyúl, hopp-hopp,
Szaladgálunk ide-oda,
Ezredéve idestova.

Feneketlen tóban
Kézzel fogok halat.
Fent a magas légben
Guggoló madarak.
Bundába öltözve,
Málnázik a medve.
Pici majom nevet,
Ugrik egy perecre.
Morzsákat a hangyák,
Szorgalmasan hordják.
Mellettük egy tücsök
Húzza a vonóját.
Lusta éticsiga
Csúszik az avarban.
A meztelen csiga,
Soha sincs zavarban,
Ő már hajléktalan.
Puha talpú cica
Kergetne egeret,
De a szürke egér
Régen éhen veszett.
Egy sas magasan száll,
Nem fél a sok bogár,
Hiszen a sas madár,
Nem kap legyek után.
Lusta lajhár mászik,
Zöldelő fa ágon,
Elalszik útközben,
Nincs dolga e világon.
Szélfútta sörényű
Száguldó vadlovak,
Hamar leváltotta
Őket a gyorsvonat.
Libák mennek sorban,
Szépen egymás után.
Úgy kerülnek tálba,
Ahogy jöttek, bután.
Az állatvilág elnyúlik
Minden égtájig,
De meddig nyúl a nyúl?
Csak a répáig.

Ticlányom!
Ne mondd azt, hogy
Tituka tit tit,
Hanem mondd ki
Tittán és
Érttetően, hogy
Makka!
Mert a makka
Fel van mászva
A fára.
Szaladj utána.

Faluvégen,
Partok alatt,
Akkora nagy
Hó szakadt,
Hogy a madarak
Guggolva repültek
El az ég alatt.

Éhes róka
Kergeti a nyulat,
Az meg szalad,
Ki a hóból,
Be a zöld kukoricásba.
Érik a búza
Meg az árpa.
Süt a Nap százágra.
Mindenki arat,
Csak a lusta
Falu bolondja
Hüssöl a fa alatt.
Nevet, fogja a hasát,
Cudar ez a világ.

2012
Megjegyzés: Amikor mesét mondtam, belealudtam, s így folytattam.
Az unokák reám szóltak, papa, nem így mondtad tegnap.

Akkor nem láttam.
De minden este
Haza vártam.
Tarka volt és
Tejet adott,
Néha, néha
Nagyot rúgott.
Bégetett vagy mekegett?
Bőgött, mint a szamár,
De mégsem az volt ám.
Ha nem, akkor csak
Tehén lehetett.
Ha hazajött a rétről,
Megfejheted.
Van tehéntej, meg madártej is,
Van tehénsajt is meg kecskesajt,
Meg mindenféle sajt,
Juh sajt,
Disznó sajt,
Medve sajt,
Mese sajt, és camping sajt,
Nincsen benne sátorvas.
Na, menjél a CSUDÁBA...

Látod-e a
Napsütötte padkát?
Rajta fekvő
Éjfekete macskát?
Aki elbűvölte a
Gonosz boszorkát?
Meleg volt a padka,
A fekete macska
Kifeküdt a Napra.
Éjfekete szőrét
A banya simogatja.
Szívesebben néz rá,
Mint valamely varangyra.
Macskaszőr és békaháj,
Kígyótoll és rókamáj,
Rút boszorkány
Messze szállj.
A banya egyszer csak
Felhág a falakra,
Elrugaszkodik, s
Vészjóslón vijjogva
Felszáll a magasba.

Sárga répa, tejbe tök,
Szép kisleányt keresök.
Láttam egyet a rétön,
Kedvesem lesz a hétön.

Sárga répa, zöld retök,
Barna kislányt szeretök.
Sokszor ő is rámnevöt
Szeretni fog engemöt.

Itt van, megjött
Valaki,
Aki nem tud
Szaladni.
Jobbra dűl
És
Balra dűl,
Két picike
Nyuszifül.
Várj egy kicsit,
Hurka sül.
Mondja az Anyó,
Kisült a cipó.
Prücsök koma hegedül.
Nincs senki sem egyedül.

Mindenki alszik,
Szép álmokat.
Hívjátok elő
A vágyakat.
Dobjátok sutba
A bánatot,
Ne hagyd uralkodni
A kárhozatot.
Reggelre kelvén
Virradóra.
Ugorj az ágyból
Kakasszóra.
Élvezd az életet,
Amíg lehet.
Amíg csak lehet.

Elesett a lúd a jégen
Jaj, de szépen kukorékol
Piros csizma van a lábán
Nem süt a nap a szemébe

Kunkori a malac farka
Télen sincsen rajta sapka
Irigykedik a halakra
Dagonyázik a patakba

Háztetőn ugat a macska
Hétmérföldes csizma rajta
Nyávogni már elfelejtett
Ezért tanul újabb nyelvet

Piros cipőt varrt a varga
Kiteheti az ablakba
Kisasszony és úri dáma
Eltipeghet benne bálba

Virágot az ünnepeltnek
Minden családtagomnak
Mikor a lelkek gyorsan utaznak...

Születésnapodon kívánok Neked
minden jót és szépet,
ne is vegyed észre,
hogy szaladnak az évek.
nyílik még tenéked
vadvirág a réten,
hol pajkos pillangók
lebegnek a szélben,
ragyog még éretted
Göncöl szekér az égen,
melyen a lelkek messze utaznak.
aranytálcán kínálja a fényt
hajnalban feléd a Nap,
világítja utadat.
éjszaka a Hold
gyémántkővel szegélyezve
vezeti sorsodat,
oda, hol élted ragyog,
bársonyos égbolt gyújt hozzá
milliónyi csillagot.
vezessen utadon oda,
ahová a nemes lelkek
gyorsan utaznak.

Minden évben ügyelek,
Figyelem a naptárt,
Nehogy elmulasszam
Neved ünnepnapját.
Felhúzom a vekkert
Minden reggel hatra,
Mondja a rádió,
Ma van neved napja.
Szíveket melengető
Ez a tény,
De e köszöntő még jobban
Bearanyozza e napot.
Eszembe jutottál,
Ragyog bennem arcod,
Szívemből köszöntlek,
Köszöntlek, mert ma van
A NÉVNAPOD.
S megkoszorúzom gondolatimmal
Dicsően szép homlokod.

Gondolom van, aki megkönnyebbüléssel dől hátra, de talán akadnak olyanok is, akik visszakeresik némelyik történetet a tartalomjegyzékből.

Bevallom, ebben a témakörben nagyon elfogult vagyok, ezt bárki megértheti az én helyzetemben, hiszen gyermekeimet már régen, unokáimat még sohasem láttam, csak kezemmel érintve őket kutattam a szépség rám eső részét, természetes kíváncsisággal megbabonázva.

Emlékeimet felidézve, és képzelőerőmet latba vetve látom a csodákat, szépségüket csodás hangjukkal összefésülöm, és kedvességükkel, kezük simogatásával egy egésszé boronálom, megigézően csodás hajukkal megkoronázom.

Szerencsére megadatott, hogy találkozhassam velük, és egy fedél alatt élhetek a családommal, nagy kegy ez a mai világban.

Átadhatom nekik minden tudásomat, amit elfogadnak és íme ezt a könyvet, amelyet évekig gyűjtögettem a gépemen, és íme átnyújtom a gyermeknapra és a könyvhétre időzítve.

Sok szeretettel üdvözölve mindenkit, aki érdeklődve a kezébe vette. Sok szeretettel Vendi papa.