Gyenis András S. J.

Régi jezsuita rendházak:
Központi rendi kormányzat

 

Vác, 1941. 91 p.
(Isten nagyobb dicsőségére 4.)

 


TARTALOM

ELŐSZÓ

Bevezetés

I. MAGYARORSZÁGI JEZSUITA RENDHÁZAK

1. Házak és telepek régen
2. Mai magyar rendházak

II. KÖZPONTI RENDI KORMÁNYZAT

1. Egyetemes rendgyűlés
2. Tartományi ügyvivők gyűlése.
3. Általános rendfőnökök.
4. Helyettes rendfőnök
5. A rendkormányzat tanácsosa
6. Általános ügyvivő.
7. Az általános rendfőnökök titkárai.
8. Tartományfőnök.

Források.


ELŐSZÓ

A jelen füzet anyaga két részből tevődik össze. Az első részben közöljük azoknak a jelentősebb rendházaknak, kollégiumoknak, telepeknek és birtokoknak a nevét, melyeket a Jézustársaság a magyar Szent Korona országainak területén hosszabb-rövidebb ideig fenntartott. Teljesség kedvéért csatoljuk a mostani magyarországi jezsuita rendházak jegyzékét is, zárójelben közölve alapításuk évét. A Bevezetésben azonfelül megemlítjük az ausztriai rendházakat is, mert gyakran előfordult, hogy magyar rendtagok ezekben is megfordultak vagy működtek.

A második rész közli azoknak a nevét, akik joghatóságuknál fogva befolytak a magyar házak igazgatásába; ilyen volt az általános rendfőnök, a melléje beosztott assistens, ügyvivő, titkár s azonkívül a tartományfőnök, aki Bécsben lakott. Csatoljuk az egyetemes rendgyűlések és ügyvivői gyűlések idejét is, mert sokszor történik rájuk hivatkozás a rendtörténet folyamán. A történetíró és kutató itt együtt találja ezeket az adatokat. Hisszük, hogy sok utánjárástól kíméljük meg mindkettőt.

A közölt áttekintés csak vázlatos lehet, mert célja nem volt és nem is lehetett rendszeres történetírás; ezt másutt nyujtjuk. Segítőkezet kíván szolgáltatni a hivatásos történészeknek és az érdeklődőknek. A vázlatosan felsorakoztatott adatok nyomán könnyen tájékozódik a kutató s azonnal megérti a forrásokban található odavetett adatok és nevek értelmét.

Az első rész szedésében kétféle betűt alkalmaztunk. A dűlt betűvel szedett szöveg azokra a rendházakra vagy telepekre utal, melyek 1773-ban, a Társaság erőszakos eltörlésekor fennállottak és működtek. Az álló betűs szöveg azokra a házakra mutat, melyek átmeneti jellegük vagy egyéb ok miatt időközben megszüntek.

Budapest, 1941 június 13.

P. GYENIS ANDRÁS S. J.


Bevezetés

A Jézustársaság 1540-ben alakult meg, hivatalosan is megnyerve a legfőbb egyházi jóváhagyást. Maga a rendalapító kezdette meg a szervezés munkáját: házakat alapított, iskolákat nyitott és missziókat vett át gondozásba. A megszervezett házakat vidékenként vagy országonként egységbe fogta össze, hogy megkönnyítse kormányzásukat, így alakultak meg a provinciák vagy rendtartományok. A római házakat maga a rendfőnök kormányozta, 1551-ben megalakult a Provincia Etruriae vagy Tusciae: ezek azután később Provincia Romana név alatt közös tartományfőnök kormányzása alá kerültek.

A Provincia Germaniae Superioris 1663-ben két részre oszlik és belőle megalakul a Provincia Austriae vagy Austriaca. Az 1561-ben megnyílt nagyszombati kollégium ennek a rendtartománynak a keretébe tartozott. A következő évben a lengyel és litván rendtartomány válik ki az ausztriaiból, jóval később, 1623-ban a csehországi rendházakat fogták egybe Provincia Bohemiae néven. Az ausztriai rendtartomány 1773-ig újabb felosztáson már nem esett keresztül.

A magyarországi rendházak mindvégig az ausztriai provincia keretébe tartoztak, melynek tartományfőnöke Bécsben lakott. Időnként voltak és gyakran megújultak a törekvések, hogy a magyar házakat önálló magyar rendtartományban egyesítsék, de a bécsi udvar ellenállása és más okok miatt nem került erre sor. Úgy oldották meg a kérdést, hogy nemcsak német, hanem magyar és szláv származású tartományfőnököket is kineveztek az ausztriai rendtartomány házainak kormányzására. Az óriási rendtartomány Passautól és a salzburgi érsekség határától kelet és dél felé terjedt, magában foglalta a Dunától délfelé fekvő osztrák tartományokat, hazánkat Erdéllyel és Horvátországgal együtt, sőt a Balkán északi részeire is kiterjedt a kiküldött rendtagok apostoli gondoskodása.

Természetes, hogy az óriási kiterjedésű rendtartományt nem látogathatták meg minden évben a tartományfőnökök, különösen nem később, mikor már évről évre gyarapodott a rendtagok és házak száma, azért a gyakorlatban úgy oldották meg a szokásos felülvizsgáló látogatást, hogy egyes nagyobb házak rektorai alá utalták a messze eső kisebb településeket. Így tartoztak a győri rektor közvetlen felügyelete alá a hódoltsági időben a törökterületi missziók, az erdélyi házakat a kolozsvári rektor látogatta végig. Vagy az is megtörtént, hogy maga a tartományfőnök indult el a hosszú útra, vagy más valakit bízott meg maga mellől küldve a felülvizsgálattal.

A visszatelepítés (1853) után az osztrák rendtartomány 1871-ben felvette az "osztrák-magyar" nevet, 1909-ben azután megalakult a magyar provincia.

Kollégiumok és egyéb rendházak. Az ausztriai rendtartomány keretébe tartozó magyarországi házakat külön soroljuk fel, itt csak azokat a városokat nevezzük meg, ahol nem-magyar földön kollégiumok és más rendházak működtek, melyek a bécsi jezsuita tartományfőnök joghatósága alatt állottak. Azért is szükséges ez a felsorolás, mert a magyar rendtagok sokszor tanultak vagy működtek osztrákrészi házakban vagy viszont is. Kollégium iskolával volt: Bécsben négy, egy-egy Bécsújhelyen, Grácban, Görzben, Judenburgban, Klagenfurtban, Kremsben, Laibachban, Leobenben, Linzben, Passauban, Steyrben és Triestben. Rezidenciák vagy székházak működtek: Bécsújhelyen, Marburgban, Millestadtban, Schurzban és Traunkirchenben. A magyar és társországi házak tagjait is ideszámítva, az ausztriai rendtartomány taglétszáma következőképpen alakult:

1588-ban

262 rendtag

1650-ben

800

1655-ben

1000

1716-ban

1300

1751-ben

1815

1755-ben

1859

1760-ban

1872

1767-ben

1906

1770-ben

1864

A legnagyobb létszámot a rendtartomány 1767-ben érte el, ekkor a házak és rendtagok többsége magyar földön működött, azaz 50 kisebb-nagyobb rendi településen 1038 jezsuita, e házak közül 42-nek iskolája is volt. A páterek hat ezrednél még mint tábori lelkészek is szolgáltak és az állandó belmissziósok hét csoportban járták az országot.

Jezsuita házak és telepüdések. 1. A vándor-misszióállomások (missio vaga) különösen az első időben azok a rendi telepek voltak, melyek nem állandó jelleggel nyíltak, hanem körzeti lelkipásztorkodás, egy-egy vidéken tartott missziók és apostoli körutak középpontjai gyanánt szolgáltak. A munka befejeztével a ház vagy telep megszünt. Ha a hely közben alkalmasnak kínálkozott állandó letelepedésre, akkor ez is megtörtént. 2. Ez volt az állandó misszióállomások (missio stabilis) alapításának egyik módja. Másik módja volt nagylelkű jótevők alapítványának hozzájárulása. Ezek a rendházak véglegesek voltak ugyan, a tagok állandó tartózkodással vették gondjukba, de a rendi jog szempontjából nem tekintették teljesen megalapozottaknak, mert hiányzott vagy a megkívánt alapítvány vagy más kellék, s így felmerülő szükség esetén az ilyen házak megszünése vagy feloszlatása egyszerűbb alakiság közt ment végbe. 3. Rendi szempontból szilárdabb volt a helyzete a székházaknak (residentia), melyek lehettek iskolával vagy anélkül ellátott lelkipásztori működésterek. 4. A társházak (collegium) jogi helyzete teljesen rendezve volt, mindegyik el volt látva kellő alapítvánnyal. A kollégiumok lehettek kisebbek vagy nagyobbak, az alapítványtik nagysága és rendtagok létszáma szerint. A kollégiumok keretében működtek főiskolák (universitas, academia, seminarium), vagy középiskolák (schola media vagy humanitatis).

Jezsuita iskolák. A jezsuita rend az alapító elgondolása szerint nem szedett tandíjat, vagyis az oktatás ingyenes volt. Ezért kellett az iskola megnyitása előtt megfelelő nagyságú alapítványról gondoskodni, hogy a tanítást és nevelést semmi se zavarja meg. Abban az időben nem volt tankötelezettség. Az igazgató tisztét (praefectus scholae) rendesen a házfőnök viselte. A jezsuita oktatás három fokozaton történt. 1. Gymnasium: tartott 5-7 évig és állott a három nyelvtani osztályból, a humanitasból és rhetoricai osztályból. A hat osztály így tagozódott: parva, principia, grammatika, syntaxis, poetica és rhetorica. 2. Lyceum. A bölcselet vagy philosophia 2-3 évet kívánt. Tárgya: logica, physica, mennyiségtan és rokontárgyak, metaphysica, ethica. 3. Theologia vagy hittudomány négy, néha öt évre terjedt. Tanulták Szent Tamás Summáját, mely a dogmatika anyagát nyujtotta, segédtárgyul szerepelt az egyházjog, szentírástudomány, egyháztörténet, kelet nyelvek, vagy más tudományág.

Főiskolákat csak nagyobb helyeken nyitottak. Középiskolákat kisebb városokban vagy községekben is fenntartottak. Az iskolák kiépítettsége függött a lakosság számától és a diákokétól is. Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában az 1715-20 évi összeírás alapján így alakult: Bazin 3240, Buda 12,138, Esztergom 2.388, Eperjes 2.028, Felsőbánya 1.800, Besztercebánya 2.646, Győr kb. 7.290, Gyulafehérvár kb. 3.474, Kassa kb. 4000, Kolozsvár 10.452, Komárom 8.280, Kőszeg kb. 3.150, Lőcse 3.156, Nagybánya kb. 2.418, Nagyszombat kb. 2.850, Pécs kb. 2.304, Pozsony kb. 10.000, Sopron kb. 5.472, Szakolca 3.960, Szatmár 2.532, Székesfehérvár 3.126, Trencsén kb. 1.656 lélekszámmal. [Lásd M. Statisztikai Közlemények. Új folyam. XII. kötet. Budapest, 1896.] Nem minden helyen volt hat osztály, hat tanárral, hat teremmel, hanem voltak 5, 4, 3, 2, 1 osztályos iskolák is. Gyakran osztatlan volt az osztály. Aki tovább akart tanulni, az ilyen kis helyről átment a legközelebbi nagyobb iskolába s nyugodtan folytathatta tanulmányait, mert minden jezsuita iskolában ugyanaz volt a tanmenet és módszer, melyet a Ratio Studiorium írt elő.

Tanárképzés. A jezsuita rend kezdettől fogva gondolt a leendő tanárak külön képzésére, azért mihelyt lehetett, felállított ilyen intézetet vagy szervezett ilyen tanfolyamot. Hazánkban a XVIII. században Győrött, Szakolcán és Nagyszombatban működött ilyen tanárképző, melynek tagjait vagy hallgatóit repetentes néven említik a névtárak. A tanfolyam egy vagy két évig tartott, két tagozattal működött: klasszikus nyelvek, mennyiségtan-természettan.

Elemi iskolát a jezsuita rend csak kivételesen vállalt, leginkább ott, ahol a kezelésben levő plébániával volt kapcsolatos a fenntartása, ezekben mindig világiak tanítottak, a rendtagok a hitoktatást látták el. A rendi névtárak ezeket az iskolákat schola trivialis néven említik.

Nevelés. A jezsuita nevelés alapelvei mindenütt ugyanazok voltak. A nevelő tevékenységet színezte az áthagyományozott módszer, az egyéni buzgóság és rátermettség, az oktatás és nevelés szerves összekapcsolása. A szülői otthontól távollevő diákok érdekében csakhamar szóba került konviktusok alapítása, melyekbe a hely és alapítvány bősége szerint vették fel a növendékéket, akik rendesen fizettek az ellátásért. A helybeli vagy szegény diákok a városban laktak. A szegény diákok beosztott szolgálattal (famulus), énekkari szerepléssel vagy jótevők nagylelkűsége folytán szerezték meg a szükséges élelmet. A kollégiumok sok szegény diáknak juttattak ingyen ebédet. Lehetőség szerint a szegény diákok befogadására is létesültek konviktusok, ilyen volt a nagyszombati Bursa vagy Seminarium S. Adalberti, mely az alapítványok kamataiból segélyezte a felvett növendékeket.

Vagyoni helyzet. A rendházak vagyoni helyzete nagyon változó volt az alapítványok nagysága, a termés milyensége és a gazdálkodás módszere szerint. A házak felsorolásakor nem említünk meg minden birtokot, csak néhány jelentősebbre mutatunk rá. A birtokokat sokszor nagyon elhanyagolt állapotban vették át vagy kapták. A belső forrongások, háborúk és átvonuló seregek is sok kárt tettek, nem is számítva az időjárás viszontagságait. Tehát sokszor nagy áldozattal tudták csak megszerezni a szükségeseket. Mennyire észszerű gazdálkodás folyt e birtokokon, mutatják a célszerű gazdasági épületek és gabonatárak, melyek sokhelyütt ma is megvannak, pl. Kolozsvárott.

Munkatér. A jezsuita rend tevékeny apostolkodó rend. Önmegszentelés mellett a hangsúlyt az apostoli munkára helyezi, legyen az tanítás, nevelés vagy lelkipásztorkodás. A rendtagok ellátták az iskolákat, templomokat, kijártak a vidékre, sőt a tengerentúli országokba is. Chile, Maranon, Paraguay, Peru, Mexikó, Előindia misszióstörténetében találkozunk magyar jezsuiták nevével. A testvérek a házi munkát végezték. Sok helyen, majdnem 30 helységben, plébániát is vezettek; több helyen idővel átadták a plébániát az egyházmegyei papságnak, másutt mindvégig megtartották. Fenntartott a rend gyógyszertárat, mely hozzáférhető volt a környéknek, így pl. Egerben, Kőszegen, Trencsénben, Budán. Három nagy nyomda működött: Nagyszombatban, Kassán és Kolozsvárott. Nagy helyet foglalt el a munkabeosztásban az egyesületi élet ápolása, jelesül a Mária-kongregáció, Krisztus Kínszenvedése-egyesület és más hasonlók vezetése. A jezsuita rendházak nemcsak a hit, művelődés, lelkiélet kisugárzó központjai voltak, hanem sok tekintetben a környék szegényeinek is menhelyéül szolgáltak. Kórházak és börtönök is élvezték lelkipásztori gondozásukat, mert mindenütt, ahol ilyen intézet létezett s jezsuita rendház működött, egyik-másik páter neve mellett jelezve találjuk ezt a munkakört is. Rómában állandóan volt magyar jezsuita gyóntató, az első P. Szántó István, 1575-ben kapott meghívást az örök városba, itt élt éveken át többek között P. Cseles Márton, P. Faludi Ferenc; Loretóban is működött ilyen gyóntató, de ez inkább horvát vagy dalmát volt.


I. MAGYARORSZÁGI JEZSUITA RENDHÁZAK

1. Házak és telepek régen

ALSÓLENDVA, legtöbbször Lindva vagy Lendva néven emlegetik, Vas m., 1608-13 között vándor-misszióállomás.

ANDOCS, Somogy m. 1645-84, valószínű, hogy később is működött néhány évig, török misszióállomás. Ez a telep is, akárcsak a többi hódoltsági misszióállomás, a győri kollégium rektorának közvetlen joghatósága alatt állott.

APATIN, Szatmár m., 1657-79, vándormisszióállomás a Károlyi-család birtokain. BALÁZSFALVA, Erdélyben, 1749-73-ban egy felszentelt rendtag működött állandóan az egyesült görögkatolikus püspök mellett, hogy teológiai kérdésekben tanácsaival segítse.

BÁN, Trencsén m., 1685-89 között vándor-misszióállomás. A báni uradalom 1685-től kezdve zálog felében a szakolcai kollégium kezelésébe került, de 1730-ban a váltság lefizetése után visszaadták az Illésházy-családnak. Ugyanekkor a kollégium a közelebbi holicsi uradalmat szerzi meg, illetve bérli.

BÁNFFY-FÉLE MISSZIÓ, 1600 körül több éven át folytak a missziózások a Bánffy-család birtokain.

BÁTA, Tolna m., az apátságot a bécsi Collegium Theresianum kapta Mária Teréziától. BATTHYÁNY-FÉLE MISSZIÓ, 1632-től több éven keresztül a Batthyány-család birtokait missziózták végig a páterek.

BAZIN, Pozsony m. Az alapítólevél 1751. december 3-án kelt, az állandó misszióállomás 1753-ban kezdődött két páterrel. A rendházat és iskolát Polentari Ferenc nagyváradi kanonok építette, s 20.000 forintnyi tőkét tett le alapítványul fenntartásukra. 1754-ben megnyílt az első osztály. Az igazgató (praefectus scholae) mindig jezsuita volt, az alsó osztályokban (princ., parv.) kezdettől végig világi, míg a másik két osztályban (gramm., syntaxis) rendtag tanít. Így maradt a beosztás 1773-ig: négyosztályú iskola két tanárral.

BECKO, Trencsén m., kb. 1621-60 vándor-misszióállomás az Esterházy-család birtokain. Négyosztályú középiskola is volt itt átmenetileg egy tanárral.

BELGRÁD (Nándorfehérvár), török területi misszióállomás. Az első jezsuita 1580-ban jelenik meg. Azóta gyakran felkeresték a várost és vidékét. Állandóan 1612-ben telepedtek le, köztük P. Szini István. Iskolát is nyitottak. 1632-ben a török kiűzi őket. Újabb állandó letelepedésük 1717-ben történt. Ugyanekkor az iskola újra megnyílik. Belgrád visszafoglalása után a török ismét elűzi a rend tagjait.

BÉNY, Esztergom m., az 1561-ben megnyílt és 1567-ben megszűnt nagyszombati kollégium kapta birtokul.

BESZTERCEBÁNYA (Neosolium). Eleinte székház volt, megalakult 1648-ban. A rend tagjai vezették a városi plébániát, igazgatták az elemi iskolát. Gimnáziumot tartottak fenn, két-két osztályban egy-egy tanár tanított, összesen hat osztály volt. 1712-ben kollégiummá szervezték, s 1724-től itt volt a harmadik próbaév egyik háza is. 1688-ban alapítványul megkapta a sághi (Ipolyság) prépostságot, ahol 1745-től kezdve állandóan két páter lakott, egyik a nép lelki gondozására, a másik a birtok igazgatására, s néhány segítőtestvér.

BOBROVEC, Liptó m., 1673-77 vándor-misszióállomás.

BOZÓK, Hont m., a nagyszombati Collegium Marianum birtoka, ahol 1685-89 között és később is vándor-misszióállomás működött.

BRASSÓ, (Corona, Kronstadt). A misszióállomást gróf Apor István alapította 1690 körül. 1694-ben alsófokú iskola nyílik. Vezették a plébániát, prédikáltak magyarul, németül és oláhul. A rendház misszióállomás maradt mindvégig 3-4 páterrel.

BUDA, kollégium. Budán a várban a Társaság állandóan a török uralom megszűnése után telepedett le. 1686-ban az öt nyelven tudó P. Darasóczi Márton jelenik meg elsőnek a városban. Az iskolát 1692-ben kezdették egy osztállyal; 1694-től külön magyar hitszónoka van a háznak. A gimnázium 1698-ben vált teljessé. A rendház 1687-től misszióállomás, 1688-tól székház, 1701-től kollégium. 1723-ban kezdik tanítani a filozófiát és átveszik a Széchenyi György alapította szeminárium vezetését. Ez a főiskola később kánonjogi és rövidebb tanfolyamú teológiai iskolává bővült. 1723-ban a templom és a kollégium egy része leégett. 1747-ben a gimnázium külön épületbe költözött. A kollégium alapítója Széchenyi György prímás, aki saját vagyonából Nezsidert a kollégium építésére, a papnevelőnek alapítványul kőszegi javait és a szegényi tanulók konviktusára Nyulas (Joisz) nevű birtokát adta. A kollégium rektora egyuttal Buda főplébánosa volt.

BUDA-UJLAK, a plébániát 1700 körül kezdetben egy páter, később a rektor nevében egyházmegyei pap gondozta.

BUDA-VIZIVÁROS, (Aquatica.) Az intenzív lelkipásztori tevékenység 1724-ben kezdődik s 1746-ban székházzá fejlődik a telep. A gyönyörű Szent Anna-templom fölépítése főként P. Kögl Adám buzgóságának köszönhető. A rendház főnöke volt a vízivárosi plébános.

CSAKOVA, Temes m., a birtokot a temesvári rendház az iskola fenntartására kapta, vándor-misszióállomás is működött itt.

CSÁKY-FÉLE MISSZIÓ. A Csáky család birtokain a XVII. század első felében huzamosabb időn át működő vándormissziók: mint pl. Almáson, Véglegesen és Pápán, gyűjtőneve.

ECSED, Szatmár m. Vándormisszó 1683-1686 között működött itt és a környéken.

EGER, (Agria). P. Leleszi János már 1578-ban megfordult Egerben. 1687-ben ismét helyet kap a Társaság a városban, a következő évben megnyílik a rendház és iskola. Széchenyi György 1689-ben a saját pénzén visszaváltott savniki apátsági javakat adja alapítványul a ház és iskola bővítésére és fenntartására. 1703-ban kettő kivételével az összes rendtagok a város elhagyására kényszerülnek, két év mulva pedig minden jezsuitát kiutasítanak a felkelők. 1711-ben újra kezdik a tanítást és átveszik a papnevelőintézet vezetését. 1740-ben a ház kollégiumcímet kap. A Foglár György kanonok ajándékozta telken épül fel az új gimnázium épülete, melyben 1773-ig tanítanak. A teológia tanítását 1754-ben világi papok vették át tőlük. Ugyanitt volt a harmadik próbaév másik háza. Az "egri víz" révén híres volt a kollégium gyógyszertára is.

EPERJES, (Eperjessinum) 1647-től kezdve megszakításokkal működnek itt a páterek, 1673-ban állandóan megtelepednek és gimnáziumot nyitnak kettős osztállyal, átveszik a plébánia vezetését, végzik a lelkipásztori munkát a magyarok és németek között. 1682-1687 között a Thököly-mozgalmak miatt szünetel mind a misszióállomás, mind az iskola. 1687-ben az iskola négy osztállyal és két tanárral újra megindul, 1700-ban hatosztályúvá bővül a gimnázium. 1704-ben II. Rákóczy Ferenc elfoglalja a várost, de az iskola tovább működik, 1707-ben abbamarad a tanítás és a rendtagoknak el kell hagyniok Eperjest, 1711-ben már visszatérhetnek és 1773-ig zavartalanul működhetnek. Mattyasovszky László nyitrai püspök 20.000 forintnyi alapítványa biztosította a székház és iskola virágzását.

ERDÉLYI MISSZIÓ (Missio Dacica). A kiutasítások ellenére is 1610-90 között néhány páter mindig bennmaradt vagy bement Erdélybe, és egyes helyeken hosszabb ideig is működtek és laktak, mint pl. Gyulafehérváratt és Kolosmonostoron, Karánsebesen és másutt. Korábban a homonnai kollégium rektorának, 1641-től a nagyszombati rektornak a fennhatósága alatt állottak az erdélyi misszió tagjai. Közel egy évszázad alatt 120-nál többen apostolkodtak a fejedelemség területén.

ÉRSEKI MISSIÓ, Missio archiepiscopalis gyűjtőnéven szerepeltek 1650-67 között fennállott vándor-misszióállomások az esztergomi érsekség birtokain, mint pl. Rozsnyón és környékén.

ÉRSEKÚJVÁR 1623-40 között többször laknak e helyen megszakítással jezsuita vándormisszionáriusok.

ESZÉK, (Essekinum). A misszióállomás 1688-ban kezdődött és fennmaradt 1773-ig, előbb a varasdi, később a budai kollégium rektorának fennhatósága alá tartozott. Vezették a plébániát és az elemi iskolát. Az ötosztályú gimnázium egyik-másik osztályában világi tanár tanított.

ESZTERGOM, (Strigonium). A település alapítója Széchenyi György prímás, aki 1687-ben 50,000 forintot tett le az esztergomi rendház és gimnázium építésére. Az iskola 1696-ban indult meg előbb egy, később két osztállyal. A feloszlatás előtti években már négy tanár működött.

ESTERHÁZY-FÉLE MISSZIÓ. 1621-től több évtizeden át az Esterházy-család birtokain, mint Bicse, Beckó, Fraknó, s másutt tartott népmissziók összefoglaló neve.

FELSŐBÁNYA. 1731-től kezdve egy-egy páter járt ki Nagybányáról és végezte a plébános teendőit, 1738-től kezdve két páter állandóan itt lakik. Vezették a plébániát s a magyar-német elemi iskolát, szónokoltak magyarul és németül. Később 3-4 páter lakott itt. A ház mindvégig misszióállomás maradt.

FIUME, (Flumen). Thonhauser grófné, kinek két fia, Ignác és Bernát a Társaságba lépett, alapította a fiumei székházat, mely a következő évben kollégiummá fejlődött, s nemsokára szemináriummal bővült. A páterek a középiskolán kívül filozófiát és rövidebb tanfolyamú teológiát is tanítottak és vezették a papnevelő intézetet.

FOGARAS. 1702-40 között vándor-misszióállomás és lelkipásztori középpont volt.

DUNAFÖLDVÁR, Tolna m., a község mellett létezett apátság birtokait Mária Terézia 1769-ben a nagyszombati egyetem kiépítésére adta.

GÖRCSÖNY, Baranya m. Ezt a birtokot megvette a pécsi kollégium 1702-ben, templomot épített itt és a birtokot felvirágoztatta.

GYERGYÓSZENTMIKLÓS, 1689-96 között vándor-misszióállomás Erdélyben.

GYÖNGYÖS, Heves m. A hódoltsági területen levő Gyöngyösre 1633-ban egy, a következő évben 3 jezsuita megy. Iskolát kezdettek, mely 1652-ben hatosztályúvá bővült, s a zavaros idők ellenére is virágzásnak indult. 1678-ban Thököly elmozdítja a tanítástól, de Széchenyi György prímás 1689-ben ismét visszahelyezteti őket. A szécsényi gyűlés száműzi a pátereket, 1710-ben visszatérnek és a következő évben újra kezdhették a tanítást. A XVIII. század közepén épült a ma is fennálló iskola. A ház 1635-ig állandó misszióállomás volt, ettől kezdve székház.

GYŐR, (Jaurinum). A rendházat II. Ferdinánd kívánságára és Pázmány támogatásával alapította Dallos Miklós győri püspök. Az iskola 1627-ben nyílt meg. Draskovich György püspök 1637-ben új házhelyeket szerez a tervezett kollégium felépítésére és 1642-ben az ellenkező káptalant engedékenységre indítja. Széchenyi György, akkor veszprémi püspök, a lébényi és veszprémvölgyi javadalmak átadása után 50,000 rajnai forintot juttat a kollégiumnak alapítványul. Ugyanő később mint kalocsai érsek megalapítja a nemesi konviktust. Gyarapította a kollégium és gimnázium alapítványát 1671-ben Sennyei István veszprémi püspök, s még korábban Gorup Ferenc novii c. püspök több birtok adományozásával (1663). A XVIII. század elején egyes főiskolai tárgyakat kezdenek tanítani, 1745-től teljesebb létszámmal működik az akadémia. Gimnázium, konviktus, szeminárium, rendi tanárképző és akadémiai ranggal főiskola működött a győri kollégiumban. A győri rektorra tartozott Veszprém, Vörösberény és a török misszió tagjainak közvetlen gondozása.

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Julia, Carolina). A kolozsmonostori illetve kolozsvári rendházzal egyidőben, 1579-ben kezdődik a gyulafehérvári kollégium. A medgyesi országgyűlés (1588) innen is száműzi a rendtagokat. Báthory Zsigmond sürgetésére a gyulafehérvári gyűlés 1595-ben három helyen ismét megengedi a jezsuiták letelepedését (Monostor, Kolozsvár és Gyulafehérvár), de lemondása után (1598) a protestánsok ismét kiűzik őket Fehérvárról. Báthory Endre újra bevezeti, de Bocskay István fejedelemmé választása után csakhamar kiűzi az ellenpárt őket. Bocskay halála után visszatérnek a páterek, de Rákóczy Zsigmond (1607) kiutasítja a jezsuitákat megint. Az iskolát ekkor világi papok vették át. A XVIII. század elején állandósul a letelepedés és zavartalan a tanítás. A század közepén épült a tágas gimnázium. A XVII. század végén Apor István grófi alapítványt tesz és konviktust alapit. A gimnázium négyosztályú volt, a két alsóban rendesen világiak tanítottak.

HITOKTATÓ MISSZIÓK. (Missiones Catecheticae). A XVIII. század közepétől kezdve tűnik fel a névtárakban ez az elnevezés. Így pl. 1773-ban a győri egyházmegye számára 2, a vácinak szintén és Erdélynek 2-2 páter van kijelölve, akik ilyen missziók alkalmával a hitoktatásra helyezték a fősúlyt, s több időt szenteltek az egyeseknek. Míg az ú. n. Segneri-féle misszió a tömeget mozgatta meg, addig a hitoktató misszió inkább egyesek lelki megújulását tartotta feladatának.

HOLICSI uradalomhoz tartozó birtokokat a szakolcai kollégium szerezte meg, illetve bérelte a báni helyett (1730).

HOMONNA, l. Ungvár.

ILLIR MISSZIÓK (Illyricae Missiones). 1603-ban kezdődött a horvát, dalmát és dél-nyugatmagyarországi terület missziózása. Nem egyetlen középpontból indult ki a tevékenység, hanem Bécsből, Nagyszombatból vagy Zágrábból, mely a horvát és vend nép lelki megújulását célozta.

INDIAI MISSZIÓK, (Indiae Missiones). A XVII. század második felében és a következő században több magyar páter megy a pogányak közé, hogy hirdessék nekik az evangéliumot. Egyesek működtek Mexikóban, Kaliforniában, Ecuadorban, Brazíliában, Peruban, Chilében, Paraguayban és Indiában.

IPOLYSÁG (Ságh). 1650-től kezdve dolgoztak a rendtagok itt és a környéken az esztergomi érsek megbízásából. 1688-ban Szelepcsényi György prímás közbenjárására I. Lipót a megszünt sághi prépostság jogait a besztercebányai kollégiumnak adta a III. próbaév intézményének fenntartására. A rombadőlt templomot felépítették és a Társaság eltörléséig a plébániát is vezették.

KARASSOVÁN vándor-misszióállomás volt a Bánságban a XVIII. század második negyedében.

KARÁNSEBES; Krassó-Szörény megye, 1625-41 vándor-misszióállomás a magyarok és románok között.

KÁROLYVÁROS, (Carolostadium). A zágrábi kollégiumtól függő vándor-misszióállomás a XVII. század közepén.

KASSA, (Cassovia, Kaschau). Rövidebb ideig többször is megfordultak a jezsuiták Kassán már a XVI. század második felében. 1601-ben Pázmány és Némethy atyák működtek itt kb. egy évig. 1604-ben néhány páter ismét Kassára megy, kiket Bocskay felkelő serege megölt. 1606-ban az atyák megjelennek a városban, de csak 1619-ig maradnak, mert ez év szeptemberében Bethlen fővezérének katonái P. Pongrácz Istvánt, P. Grodziecki Menyhértet és Kőrösi Márk esztergomi kanonokot borzasztó kínzások között megölik. 1631-ben ismét két pátert küldenek a városba, de 9 év mulva távozniok kell újra. III. Ferdinánd 1643-ban a mislei prépostságot 1650-ben az ú. n. Királyi Házat adja a kollégium alapítására. Kisdy Benedek egri püspök 1657-ben alapítványt tesz le az egyetem (Studium Generale, Universitas Episcopalis) kiépítésére s a tervezett papnevelő intézet megnyitására. Mindezt 1660-ban kelt jóváhagyással szentesítette a király. 1682-ig megszakítás nélkül, ha nem is zavartalanul működött a közép- és főiskola. 1681-ben felépült a templom. A következő évben Thököly elfoglalja Kassát és kiutasítja a jezsuitákat, kik azonban négy év mulva visszatérhettek. 1700-ban tűz hamvasztja el a templomot és kollégiumot, 1705-ben a szécsényi gyűlés ismét kiutasítja innen a rendet, csak néhány páter maradhat vissza, 1711-ben újra kezdik a tanítást. A következő évben Ketzer János és felesége alapítványt adnak a kánonjogi tanszék felállítására, s ezzel a fennálló teológiai és filozófiai szak mellett a jogi is működni kezdett. A nemesi konviktus alapját Balassa Zsuzsánna. vetette meg 1647-i alapítólevelében és három évvel később kelt végrendeletében. A kezdetben Ungvárra tervezett konviktust Lippay prímás 1659-ben Kassán állítja fel. 1674-ben nyomdát vesz a kollégium, melyet a XVIII. század elején átszervez és bővít. 1660-ban felmerül a gyógyszertár terve, s néhány év mulva felállítják az "Istenszemhez" címzett gyógyszertárat. 1732-ben az egész kollégiumot újra építik. A további fejlődésnek útját állotta a Társaság feloszlatása. A kassai ház 1632-49 misszióállomás. 1657-ig székház, ettől kezdve kollégium.

KECSKEMÉT. Az elárvult katolikusság gondozására 1633-ban Pécsről jő ide egy páter, nemsokára második követi. Iskolát is nyitnak és lelkipásztorkodnak, de csak két évig maradhattak, ekkor ragályos betegségben elhaltak. A Társaság ekkor nem volt abban a helyzetben, hagy újabb erőket küldjön a városba. P. Forró György ajánlotta a kecskemétieknek, hogy a ferencesekhez forduljanak, akik néhány év mulva Galgócról elindulva el is foglalták a jezsuiták megüresedett helyét.

KIRÁLYI MISSZIÓ, (Missio Regia), mely 1630-40 között működött III. Ferdinánd király meghagyására Léván és környékén.

KOLOZSMONOSTOR, (Monostor). Itt nyílt meg a jezsuiták első háza Erdélyben. Báthory István 1581-ben iktatta be a Társaságot az apátság birtokába. Midőn a rendtagok Kolozsvárra költöztek, az apátság az új kollégium birtoka maradt. Egy-két páter azután is foglalkozott a monostori nép lelki gondozásával.

KOLOZSVÁR, (Claudiopolis). Báthory István lengyel király 1579-ben vezette be a jezsuitákat Kolozsmonostorra, két év mulva Kolozsvárra és rájuk bízta az általa alapított főiskolát (egyetemet). Az 1586-i pestis idején 32 rendtag közül 12 a betegek gondozása közben a ragálynak esett áldozatul. A medgyesi gyűlés (1588) kiutasítja a jezsuitákat Erdélyből, de Báthory Zsigmond fejedelem 1599-ben visszahívja őket. Székely Mózes unitárius katonái feldúlják a rendházat és egyetemet, Bocskay 1606-ban újra kitiltja a jezsuitákat Erdélyből s e kitiltást a besztercei gyűlés négy év mulva megújítja. Bethlen Gábor 1625-ben beengedi, négy év mulva kiutasítja őket, de már 1621-ben ismét megengedi, hogy mint jezsuiták működjenek. Várad elfoglalása után (1660) a páterek iskolájukkal együtt Kolozsvárra költöznek. A XVIII. század eleje óta ismét zavartalanul működhettek. A ház 1712-ben kollégiumi rangot nyer s a következő évben a hosszú idő óta szünetelő főiskola újra megindul. A kollégiumhoz két konviktus, nemes és szegény diákoknak (Seminarium S. Joseph) és nyomda is volt csatolva.

KOMÁROM, (Comaromium). A település mint misszióállomás indult el 1624-ben, midőn Gaál Péter, a helyőrség parancsnoka a Szent András-templomot P. Fodor gondjaira bízta. 1635-ben két páter működik Komáromban, két év mulva Jakusich György a rendház fennmaradásának biztosítására több birtokrészt adományoz. A rendház 1659-ben megegyezett a hitközséggel a templomra és a kegyúri jogokra nézve; a Társaság tagjai a plébániát vezetik, azonkívül még három templomban végzik a lelkipásztori teendőket. Letelepedésükkor csak 5 család volt katolikus; másfél század mulva a város többsége ismét az Egyházhoz tartozik. Az 1763-ki nagy földrengés után újraépült a templom. A négyosztályú gimnáziumban kezdetben két tanár tanított, 1698-tól kezdve 6 osztályban 3 jezsuita tanít. A ház székház maradt 1773-ig. A XVIII. század közepétől évenként 12 szegény tanulónak ad a rendház élelmet. A rendház birtokai Baracska pusztán kívül a fejérmegyei Veréb, Pázmánd, Pákozd, Abárd, Sukoró, Vál, Etyek, Sóskút és Gyuró helységekben voltak.

KORPONA, Hont m., Bozók felett, 1674 körül több éven át vándor-misszióállomás központja e hely.

KŐSZEG, (Ginsium, Güns). Pázmány 1626-35 között többször foglalkozott a kőszegi rendház tervével, végre Széchenyi György prímásnak sikerült 1666-tól kezdve sürgetett tervét 1675-ben megvalósítani és letelepíti a jezsuitákat. A nagyrészt protestáns városi vezetőség ellenkezésének legyőzése után letették 1677-ben a kollégium alapkövét és az iskolát megnyitották. 1680-ban készen állt a kollégium épülete s midőn Széchenyi alapítólevele és adományai biztosítják fennmaradását, a gimnázium 6 osztályúvá és a rendház kollégiummá fejlődik. Ugyanekkor a plébániát a páterek átadják a világi papságnak. A Thököly-féle mozgalmak idején el kell hagyniok a várost s a Rákóczy-féle felkelés hullámverése megakasztja a kollégium nyugodt munkáját. 1700-ban nagy tűzvész elhamvasztja a templomot és kollégiumot, de három év mulva mindkettő felépül. 1710-ben Balogh Ádám felgyujtatja a várost, a kollégium ismét elpusztul. 1720-ban harmadszor ég le a kollégium. A tanítás ilyen körülmények között vagy teljesen elakadt vagy nagyon vontatottan haladt. 1723-ban az épületek helyreállítása után megnyílik a gimnázium, mely 1730-ban hatosztályúvá fejlődik, három tanárral. Az elemi iskolát is egy rendtag gondozza. 1743-ban gyógyszertárat nyitnak, 1752-ben P. Kelcz Imre árvaházat alapít, mely ma is fennáll.

LAKOMPAK, vándor-misszióközéppont az Esterházy-birtokok számára, 1618-60 között működő alsófokú iskolával.

LANCSÉR, (Lanzer, Landsee) vár és tartozékai, Lakompak (Lakenbach), Siegendorf (Cinfalva), Baumgarten (Kertes) a nagyszombati kollégium birtokai voltak.

LÉBENY, Moson m. Az elenyészett apátság jogait II. Ferdinánd Pázmány kérésére a győri kollégiumnak adta. III. Ferdinánd 1638-ban iktatta be a kollégiumot a birtokba. A düledező templomot is megújították.

LÉPESFALVA, Sopron m., birtokot a hozzátartozó Klempa helységgel együtt Széchenyi György kalocsai érsek 1684-ben adta a kőszegi kollégiumnak.

LÉVA, Bars m., az ú. n. Királyi Misszió középpontja volt a XVII. században.

LIPÓT VÁR (Leopoldopolis). A XVIII. század elején állandósul az 1666-ban működni kezdő vándor-misszióállomás. Néhány páter a plébánia vezetésével és lelkipásztorkodással foglalkozott helyben és környéken egészen 1773-ig.

LIPTÓ-SZENT MIKLÓS, (S. Nicol. in Liptovia.) Az 1636-ban kezdődő vándor-misszióállomás két év után állandósul, de aztán nem fejlődött tovább, sőt közben rövid ideig szünetelt. A XVIII. század közepén megnyílik a kétosztályú gimnázium egy világi tanárral.

LŐCSE (Leutschovia), Szepes m. Már hetesi Pethe Márton kalocsai érsek és szepesi prépost, 1604-ben birtokot ad a Szepességben, névszerint Lőcsén, alapítandó jezsuita iskola céljaira, de a Társaság csak 1673-ban telepedhetett le a városban állandóan, midőn megkapta a középkori ferencesek, 1671-ben a protestánsoktól visszaszerzett, templomát és kolostorát minden tartozékával együtt. Megnyílik a hatosztályú gimnázium és közben a rendház kollégiummá fejlődik. Thököly száműzi a rendtagokat, de 1686-ban visszatérnek és folytatják a tanítást és a lelkipásztori tevékenységet. Minthogy a városi protestáns lakosság a katolikus diákoknak még szállást sem akart adni, a mindinkább gyarapodó tanulók elhelyezésére Széchenyi György prímás 40,000 forintnyi alapítvánnyal konviktust épít, illetve alapít, amely idővel nagyon népes lett. A szatmári béke után is zavartalanul folyt a tanítás 1773-ig.

MAROSVÁSÁRHELY (Vásárhelynum). 1653-tól kezdve többször szünetelő vándor-misszióállomás. Állandóan a XVIII. század elején telepszik le a Társaság, midőn 1702-ben P. Endes István Kolozsvárról Maros vagy Székelyvásárhelyre költözik, végzi a lelkipásztori teendőket és plébániai vagy elemi iskolát kezd világi tanítóval. 1708-ban nyílik meg a gimnázium, kezdetben két világi tanárral, a konviktus ugyanekkor létesül. 1712-ben P. Hevenesy Gábor tartományfőnök alapítványt tesz le 20 szegény tanuló elhelyezésére a konviktusban. 1749-ben négyosztályúvá fejlődik az iskola és így marad 1773-ig. A plébánia is a rend kezén volt.

MISLYEI prépostság birtokait Oláh közbenjárására az első nagyszombati kollégium kapta, később a kassai kollégiumé lett. A Társaság eltörlése után II. József a tanulmányi alaphoz csatolta.

MOLDVAI MISSZIÓ. 1588-tól több megszakítással működött néhány atya a moldvai magyar katolikusok között. A vándor-misszió középpontja Jassy volt. A XVII. század közepétől állandóan a moldvai magyarok között tartózkodik egy-két páter.

MOTICSKA, Zólyom m. Kezdetben a besztercebányai kollégiumból jártak ki az atyák, de 1740 körül már állandóan itt lakik néhány páter, akik 1773-ig a plébániát gondozták és a szénégetők között a vidéken is működtek.

MUNKÁCS, Bereg m., 1632-68 között a Rákóczi-család birtokain folyó nagy missziók középpontja volt.

NÁDASDY-FÉLE MISSZIÓ névvel emlegetik a rendházak krónikásai azokat a népmissziókat, melyeket néhány páter 1645 és 1663 között a Nádasdy-család nyitrai birtokain, mint pl. Csejtén és környékén tartott.

NAGYBÁNYA. A szatmári ház megnyitása után Nagybányára és környékére ki-kijártak a páterek missziók tartására. 1674-ben állandóan letelepedtek Nagybányán. Ekkor kapták meg a protestánsoktól visszavett ősi katolikus Szent Miklós-templomot és ispotályt. I. Lipót 1676-ban az összes régi katolikus templomokat visszaszerezteti. Sok viszontagság után a misszióállomás székházzá fejlődik és átadják a rendnek az egykori katolikus iskolákat is. 1703-ban a kurucok hatalmukba kerítik a templomokat és kiűzik a rendtagokat, akik a szatmári béke után csak nagy üggyel-bajjal tudták visszaszerezni jogos tulajdonukat. 1723-ban Mattyasovszky László nyitrai püspök alapítványát az alapítólevél harmadik pontjának értelmében átviszik Nagybányára, mert Szegeden nem sikerült iskolát nyitniok. A nagybányai iskola 1731-ben négyosztályú két tanárral, később már hatosztályúvá bővül három tanárral. Elemi iskolát is vezettek.

NAGYKANIZSA, (Canisa). 1690 és 1742 között misszióállomás volt a városban.

NAGYKÁROLY, Szatmár m., 1628-59 misszióállomás, 1659-69 székház.

NAGYSZEBEN, (Cibinium, Hermannstadt). 1688 előtt csak két jezsuita tábori lelkész működött rövid időre Nagyszebenben, 1688-1690 P. Kolich Lukács a Serényi-ezred tábori lelkésze működött itt haláláig és az iskolai tanításra is szentelt időt. 1692-ben állandóan letelepedik a Társaság néhány tagja, kik iskolát nyitnak, melynek fönnmaradását I. Lipót és Apor István grófi bőkezűsége biztosítja. 1721-33 között felépül templomuk, mely plébániatemplom is egyúttal. 1753-ban tágasabb házat szereznek a középiskolának, mely hatosztályú volt 3 tanárral. Az atyák közreműködésével létesül 1767-ben a Teréz-árvaház, mely királyi jóváhagyással vezetésük alatt állott, szoros kapcsolatban maradva a gimnáziummal. 1712-ben rezidencia lesz a rendház címe, de kollégiummá nem fejlődött soha. Három páter magyarul és németül prédikált; vezették a plébániát és azonkívül egyik rendtag felügyelete alatt állotta plébániai elemi iskola is.

NAGYSZOMBAT (Tyrnavia). Az első kollégiumot Oláh Miklós prímás alapította 1561-ben, de néhány évi fennállás után 1567-ben feloszlott. 1615-ben kezdődik újra a kollégium élete, mint a turóci prépostság jövedelméből fenntartott znióváraljai (1586-98), majd pedig a vágsellyei kollégium (1598-1606) jogutódjáé. A jezsuitákat száműző korponai gyűlés és az azt szentesítő bécsi béke elveszi a rendtől a prépostság javait, melyeket már megelőzően Bocskay úgyis egyik hívének adományozott. Forgách Ferenc prímás a prépostság javait visszaszerzi a Nagyszombatban alapítandó jezsuita kollégium céljaira. 1615-ben érkezett P. Káldi Márton és P. Szeghy Ferenc a városba és azonnal megszervezték az iskolát. Pázmány esztergomi érsekké nevezése után teljesen átadja a prépostság javait a kollégiumnak. Az új gimnáziumnak 1616-ban 440 tanulója volt, két év mulva 700, de teljessé csak a Bethlen-féle hadjárat zavarai után fejlődött, 1624-ben alapította Pázmány a nemesi konviktust és a szegény tanulók szemináriumét, az Adalbertinumot, melyben később kispapokat is neveltek. Lippay primás alapítja a Seminarium Rubrorum vagy Universale Regni c. papnevelőt. Ugyanekkor visszaadták a káptalannak a vezetésük alatt állott Szent István-szemináriumot. 1688 után alapította Szelepcsényi György primás a Marianumot kispapok és világi nemes ifjak számára. Mindezeket felülmúlta fontosságban az 1635-ben Pázmány alapította egyetem, egyelőre két karral, a teológiai és filozófiai fakultással, melyekhez járult Lósy Imre és Lippay György prímások bőkezűségéből az önálló jogi kar. A jogtanítást 1667-ben kezdették, a kánonjogot rendszerint jezsuita, a hazai és római jogot világi tanárok adták elő. Az orvosi kar a Társaság feloszlatása után létesült. A nagyszombati egyetem és kollégium működése átlag nyugodt mederben haladt, de nem volt teljesen zavartalan. A Thököly- és Rákóczi-féle mozgalmak egy időre megakasztották a tanítást, de 1711 után békésen és nyugodtan fejlődik az egyetem az átszervezés idejéig.

NAGYSZÖLLŐS, Ugocsa m. Itt volt a Perényi-birtokon 1651-69 között folyt vándor-missziók középpontja.

NAGYVÁRAD (Magno-Varadinum). P. Leleszi János 1579-ben Váradon működik, utána mások is megfordulnak a városban, 1581-ben iskolát nyitnak az atyák, miután a várban templomot és házat kaptak. A medgyesi gyűlés kiutasítja őket, de Báthory Zsigmond visszahívja és védelmébe veszi a rendtagokat. Lemondása után újra zaklatják őket s Bocskay 1606-ban kiűzi végleg a jezsuitákat, csak 1692-ben térhettek vissza a városba. Benkovich Ágoston püspök 6.000 forintnyi alapítványa és Esterházy Pál nádor adománya lehetővé tette 1718-ban a gimnázium megnyitását a várbeli rendház épületében. Miután elkészült Olasziban az új rendház és iskolaépület, ideköltözött a már 4 osztályú gimnázium. Okolicsányi püspök adománya lehetővé tette, hogy 1735-ben iskolájukat hatosztályúvá bővíthessék. Ettől kezdve teljes volt a gimnázium, három teremben három tanárral. Elemi iskola is tartozott a székházhoz.

NÁDORI MISSZIÓ (Palatinalis Missio seu Esterházyana) névvel is jelölték azokat a népmissziókat, melyek 1621-66 közt folytak az Esterházy-család birtokain, különösen Beckón, Bicsén, Fraknón, Lakompakon, Semptén.

NEZSIDER (Nesider), Moson m., a XVII. század végén a budai kollégium birtoka lett. PÁPA, a győri kollégiumnak volt itt birtoka és több ízben megújuló vándor-misszióállomása.

PÁZMÁNEUM. Felsőbb papnevelő intézet Bécsben, melyet Pázmány 1624-ben alapított és bízott a magyar jezsuiták vezetésére. A Társaság eltörlése után világi papok vették át irányítását. A növendékek az egyetem előadásait látogatták.

PÉCS (Quinque-Ecclesiae). Ebben a városban már a XVI. század második felében megfordultak a jezsuiták és nagyarányú tevékenységet fejtettek ki a katolikusok között. 1634-ben állandóan megtelepednek a városban és mint vándor-misszionáriusok bejárják a vidéket. A török kiűzése után 1687-ben megnyílik a gimnázium, mely nemsokára hatosztályú iskolává fejlődik, három teremben, három tanárral. Széchenyi György prímás 50,000 forint alapítványt tesz a rendház alapítására és fenntartására. A Rákóczi-mozgalmak idején a tanítás szünetelt, 1704-ben a kurucok és rácok elpusztítják a házat, a rácok négy jezsuitát és egy náluk lakó világi papot megöltek. A rezidencia 1731-ben alakult át kollégiummá. Kezdetben az atyák végezték a plébániai teendőket, a városban és vidéken egyaránt. A kollégiumhoz tartozott Görcsöny-puszta is, melyet vétel útján szereztek és mintagazdasággá fejlesztettek.

PEST (Pestinum). 1701-1703 között misszióállomás, 1703-tól 1710-ig székház. Néhány páter a belvárosi plébániát vezette. 1710-ben átadták a plébániát a világi papoknak. A rendházat nyolc évvel később 4000 forintért adták el. A mai Galamb-utcában lakott később is az a páter, aki képviselte a rendházak érdekeit a kir. táblán.

PÉTERVÁRAD (Petrovaradinum). A péterváradi misszióállomás 1694-ben kezdődött, a plébánián kívül igazgatták az elemi iskolát is. A négyosztályú gimnázium 1766-ban nyílt meg.

PORNÓI (Pernau) elenyészett apátság birtokait III. Ferdinánd 1643-ban adta a soproni kollégiumnak.

POZSEGA (Posega). A misszióállomás 1699-ben kezdődött, mely 1702-ben rezidenciává és 1731-ben kollégiummá fejlődött. 1762-től magasabb tanulmányokat is végezhettek benne. Nagy jótevője volt a kollégiumnak Babich János apát, aki a rudinaival egyesített gottói apátságot a kollégiumra hagyta.

POZSONY (Posonium, Pressburg) városában Pázmány telepítette le a jezsuitákat 1622-ben és 50.000 rajnai forint alapítványt tett le a főtemplom mellett felállítandó kollégiumra, 1627-ben megnyitják az iskolát, négy év letelte után az addigi rezidencia kollégiummá fejlődik. 1673-ban megkapják Kollonich Lipót érsek közreműködésével a lutheránusoktól elvett üdvözítőről elnevezett templomot és a mellette fekvő házakat. Ez az új telep a kollégiumtól függ mindaddig, míg 1699 és 1713 között fel nem épül az új Salvator-kollégium, melybe a hatosztályúvá kiépített gimnázium átköltözik és a régi kollégium a Szent Márton-egyház mellett rezidenciává fejlődik vissza, s mint az új kollégium függvénye működik tovább 1773-ig. A rendházban keresett gyógyszertár is volt.

RÁKÓCZI-FÉLE MISSZIÓ, (Missia Rákócziana). A Rákócziak birtokain 1617-85 között, mint Munkácson, Zborón állandóan tartózkodott egy-két jezsuita és missziókat tartott a nép számára.

RÓZSAHEGY, (Rosenberga), Liptó m., 1673-77 vándor-missziós középpont.

ROZSNYÓ, (Rosnavia). Lippay György prímás kezdeményezésére 1656-ban létesült a rendház alsófokú iskolával. 1690-ben egy világi tanár alkalmazásával 4 osztályú középiskolát nyitnak, mely többszöri szünetelés után a felvidéki zavarok és forrongások idején, Koháry István országbíró és Matheides János szepesi kanonok alapítványa folytán 1763-ban hatosztályúvá fejlődhetett. Ugyanekkor Baranyai Mátyás polonkai plébános 5000 forint összegben konviktusi alapítványt tett le. Az iskolán kívül vezették még a plébániát is. A ház 1701-ig állandó misszióállomás jellegű volt, attól kezdve rezidenciává lépett elő.

SÁROSPATAK (Patakinum), Zemplén m. A jezsuitákat 1663-ban telepíti le Sárospatakon özvegy Rákóczi Györgyné, Báthory Zsófia. Az alapítólevelet fiával I. Rákóczi Ferenccel együtt 1666-ban állította ki és a rezidencia mellett iskolát épített. A nagy felkelések idején a rendház működése megakad, sőt 1683-86 között és 1707-től 1712-ig még a várost is el kell hagyniok az atyáknak. Az iskola csak 1725-től kezdve működik zavartalanul. A négyosztályú gimnázium mellett a plébániát is vezették. A rendház élete nagyon mozgalmas volt a helybeli és környéken lakó kálvinistákkal folytatott hitviták miatt.

SAVNIK (Schavnik) Szepes m., Széchenyi György 1689-ben megvette az apátság birtokait és az Egerben állítandó kollégium javadalmazására adta. Az egri házat 1695-ben iktatták be az apátság javaiba. Két páter és néhány testvér lakott Savnikon, kik a birtok kormányzása mellett rendes lelkipásztori tevékenységet is kifejtettek.

SELMECBÁNYA (Schemnitzium). Az első jezsuiták 1649-ben jelennek meg a városban s egy világi tanárral megkezdik a tanítást a kétosztályú gimnáziumban, és igazgatják az elemi iskolát. A Thököly-mozgalmak idején kétszer is el kell hagyniok a várost, de csak rövid időre. 1687-ben négyosztályúvá fejlődik a gimnázium két tanárral, 1722-ben még két teremmel bővült az iskola, tehát hatosztályú négy tanárral. A misszióállomás 1649-ben székház jellegű településsé fejlődik. Az iskola mellett vezették a városi plébániát és a szomszédos szélaknai hívek között nagyarányú lelkipásztori tevékenységet fejtettek ki.

SOPRON (Sopronium, Oedenburg). Draskovich György győri püspök telepítette le a Társaságot Sopronban. 1636-ban megszervezte s átadta a Krisztus-Teste-Társulat javadalmát és házait, majd pedig a megszűnt János-lovagok templomát és birtokait a kollégium felállítására. Alapítványt tesz egy nemesi konviktus felállítására, mely 1661-ben nyílik meg Lippay prímás támogatásával. 1674-ben megkapják a városban levő Szent György templomot és a mellette fekvő házat, de csak három év letelte után juthatnak az időközben leégett épület birtokába. Széchenyi György két falu haszonélvezetét és 33.000 forintot ad a győri és soproni konviktus alapjának gyarapítására. 1683-ban a Thökölynek meghódolt város a rendtagokat kiűzi, de a nádor csakhamar visszahívja őket. Ettől kezdve zavartalanabbul folyt a tanítás a hatosztályú gimnáziumban, hat tanárral. Az 1640-ben kollégiummá fejlesztett rezidencia 1650-ben válik teljesjogú kollégiummá.

SZAKOLCA (Skalica). A határmenti helységben megnyílt rendház 1646-74 között állandó misszióállomás volt, ekkor rezidenciává és 1702-ben kollégiummá fejlődött. A ház fenntartására Thurzó Mihály felesége, véghlai Horváth Ilona 1655-ben Szerdahely falvát adományozta, Szelepcsényi György prímás 90.000 forint értékű alapítvánnyal lehetővé tette a kollégium megszervezését. A hatosztályú gimnáziumon kívül itt volt az egyik jezsuita tanárképző is. A Szelepcsényi prímástól átvett Bán helyett, aki ezt a birtokot zálog fejében bírta, s míg az adósok le nem törlesztik adósságukat, a szakolcai kollégiumnak adta, az adósság rendezése után a birtok visszaszállt a családra s helyette a holicsi uradalmat bérelte a kollégium.

SZATMÁRNÉMETI (Szathmarium). Rövidebb időre már korábban is (1583, 1601-05, 1617) apostolkodnak itt rendtagok, de állandóan csak akkor telepednek le, midőn Pázmány 1634-ben alapítványt tesz s a zálogjogon reá háramlott szepesi Corpus Christi-kápolna birtokait avval a kikötéssel csatolja a szepesi prépostsághoz, hogy a prépost évenként 2000 forintot fizessen a szatmári jezsuita rendház és iskola fenntartására. III. Ferdinánd és a királyi bizottság növelte az alapítványt. II. Rákóczi György parancsára 1654-től 1660-ig eltávoznak a páterek a városból. A Thököly- és Rákóczi-mozgalmak idején az iskola sem működik zavartalanul. 1742-ben egy kivételével az összes rendtagok a pestisnek estek áldozatul. A ház rezidencia maradt a feloszlatásig. A páterek a négyosztályú gimnáziumi mellett a plébániát is vezették.

SZEBEN-PUSZTA, Bihar m., Benkovich Ágoston püspök adta 1702-ben iskolai alapítványul a nagyváradi rendháznak.

SZEGED (Szegedinum). A kincstári bizottság 1702-ben telket jelölt ki a jezsuitáknak, hogy iskolát építsenek rajta. A tervezett iskola nem. nyílhatott meg, mert a Rákóczi-seregek elfoglalták Szegedet, később a dögvész tizedelte a lakosságot és a városi tanács kegyúri jogait féltette, mivel a rend az iskola vállalása mellett a plébánia átadását is kérte. 1710-13 között a Szegeden lakó és főpásztori jogaiért harcoló Nádasdy László csanádi püspök mellett teljesítenek kisegítő szolgálatot a lelkipásztorkodásban. Mivel a várostanács nem engedett, Mattyasovszky püspök alapítványával együtt átköltöztek Nagybányára s ott nyitottak gimnáziumot.

SZÉKELYUDVARHELY (Udvarhelynum). Az első telep 1584-ben alakul meg, mint vándor-misszióállomás. Marosvásárhelyi Gergely székely eredetű jezsuita 1593-ban elemi és középiskolát szervez a város és vidéke ifjúsága oktatására. A medgyesi gyűlés ennek az állomásnak is véget vetett s 1625-től kezdve csak világi papoknak öltözve tartózkodhattak a városban és lelkipásztorkodással foglalkoztak. 1653-tól kezdve biztos adataink vannak a feléledt iskola működéséről. Apor István gróf 1698-ban 2000 forint alapítványt tesz a rendház és 4000 forintot a szegény tanulók segélyezésére. Az addig állandó jellegű misszióállomás 1702-ben székházzá lép elő és 1738-ban hatosztályúvá fejlődik a gimnázium 3 tanárral. A gimnáziummal kapcsolatos konviktus mellett a plébánia is rájuk volt bízva.

SZÉKESFEHÉRVÁR (Alba Regalis, Regia). A török uralom alól felszabadult városban még 1688-ban nyílik a misszióállomás. 1727-ben kezdődik az iskolai oktatás egy tanárral, a következő évben 2 tanár tanít és 1737-ben hatosztályúvá bővül a gimnázium 3 teremben 3 tanárral. A rendház új épülete P. Vánossy Antal 100.000 forint családi örökségéből és más jótevők nagylelkűsége folytán 1745-ben elkészül, hat év mulva megépül a művészi kiképzésű templom is. 1755-ben a ház rezidencia címet kapott. A sok nagylelkű jótevő adománya előkészíti a ház kollégiummá fejlődését, de a Társaság feloszlatása elébe vág a teljes kifejlődésnek. Az atyák vezették a városi plébániát is.

SZEKSZÁRD (Szexárdinum). Az ekkor világi pap kezén lévő elenyészett apátság javadalmát 1703-ban kapja a nagyszombati kollégium III. Károly királytól, mely 1710-től 1717-ig maradt a Társaság kezén, 28 falu és majorság tartozott a birtokállományhoz.

SZÉLAKNA (Windschacht). 1745-ig a selmecbányai székháztól jártak ki a páterek a hegyvidéki lakosság lelki gondozására. 1746-ban megalakul a rezidencia és a plébánia mellett elemi iskolát is vezetnek.

SZENDRŐ, Borsod m., Roskoványi László kapitány rendházat és kezdő iskolát alapít 1640-ben, de tíz év mulva mindkettő megszünt.

SZEPES (Scepusium). Hetesi Pethe Márton prépost 1604-ben nagy alapítványt tesz a rendház és iskola felállítására, de a végleges letelepedés csak 1622-ben valósul meg, midőn néhány rendtag Pázmány hívására Szepesváraljára költözik és átveszik a Corpus Christi-kápolnához tartozó javadalmat. Széchenyi György és mások nagy alapítványai lehetővé teszik, hogy a misszióállomás 1701-ben rezidenciává fejlődik. Sokáig csak egy világi tanerő tanított az iskolában, de 1738-tól kezdve rendtag is tanít. Kezdő iskola maradt a rend eltörléséig a közeli lőcsei kollégium mellett.

SZÉPLAK Abauj m., a javadalom Kassa közelében Mislyével szemben, az első nagyszombati kollégium birtoka volt, melyet Oláh prímás kérésére I. Ferdinánd adott a rendház és iskola fenntartására.

SZIGETVÁR (Szigeth). A török időkben vándor-, 1690-től a XVIII. század első negyedének végéig állandó misszióállomás volt plébániával.

SZKALKA, Trencsén mellett, az elenyészett apátság javait Püsky János nyitrai püspök a trencséni kollégiumnak adta.

TÁBORI MISSZIÓK (Missiones Castrenses.) A XVII. és következő században a tábori papokat részben a Társaság adta. 1634-ben egy, 1659-ben 8, 1686-ban 10 jezsuita volt a császári és királyi hadsereg mellett. A békésebb idők beköszönte után is folytatják ezt .a tevékenységet, bár szerényebb keretek között; 1747-ben 4, 1750-ben 3, 1767-ben 6 és 1773-ban 3 ezrednél jezsuiták a tábori papok. A nagyszebeni házfőnök az erdélyi és a temesvári házfőnök pedig a bánsági seregek mellett a tábori főpap (superior) tisztét viseli.

TEMESVÁR (Temesvarinum). Az első jezsuita, P. Sfondrati, már 1580 körül működik és itt is hal meg 1583-ban. Utána az atyák többen megfordulnak a városban és vidékén, 1625-50 között vándor-misszióállomást kezdenek ugyanitt. A város felszabadulása után a török uralom alól 1717-ben a török mecsetet kapják, hogy templommá alakítsák. 1726-ban nyílik meg a gimnázium 3 osztállyal, négy év mulva már új házat építenek. 1738-ban a rendtagok apostoli hivatásuknak estek áldozatul a nagy járvány ideén. Az iskola 1744-ben négy, 1763-ban 5 osztályúvá bővült 3 tanárral. Az 1754-ben kezdett templomot nem fejezhették be 1773-ig. A tanítás mellett a plébániát is vezették. Érdekes megemlíteni, hogy P. Misseni 1726-ban a helybéli katonatiszteket tanította a hadi- és vizműépítészetre a Béga szabályozása és az erődítményépítések alkalmával. A ház mindvégig misszióállomás maradt.

TÖRÖKKOPPÁNY (Koppány), Somogy m., 1633-83 között török hódoltsági misszióállomás volt itt.

TÖRÖK MISSZIÓ (Missio Turcica). A hódoltsági területen már a XVI. század végén több páter működött az elárvult katolikusok között. A XVII. században rövidebb-hosszabb ideig fennálló misszióállomásokat is szervezték, így pl. Pécsett, Karánsebesen, Törökkoppányban, Andocson, Veszprémben. Gyöngyösön, Temesvárott, Belgrádban, Jassyban. E házakból kiindulva bejárták az atyák a vidéket és végezték a lelkipásztori teendőket. 1620-tól 1688-ig terjedő idő alatt 170 jezsuita nevével találkozunk a török területen. Az egyetlen 1650-ben pl. 25 rendtag nevét olvassuk a fennmaradt kéziratos névtárban, ezek mind a legnehezebb körülmények között teljesítették pásztori kötelességüket. A török missziók a győri kollégium rektorának közvetlen fennhatósága alá tartoztak.

TRENCSÉN (Trenchinium). Püsky János nyitrai püspök 1644-ben a szkalkai apátság javait a magyar jezsuitáknak adja, hogy a régóta tervezett magyar noviciátust felépíthessék. A következő évben le is telepedtek Szkalkán, de 1647-ben átköltöztek a szomszédos Trencsénbe. Lippay prímás nagyobb alapítványa lehetővé teszi, hogy 1649-ben a gimnázium, 1655-ben a noviciátus is megnyílik. Széchenyi György prímás 20-30 növendéket befogadó konviktus alapítására 80.000 forint összeget tesz le. A ház 1651-ben alakul át kollégiummá, iskolája 1673-ban hatosztályúvá bővül, 3 tanárral. A XVII. század második felében és a XVIII. század első negyedében nagyon mozgalmas volt a kollégium élete, a fellángoló háborúk, a gyakran fellépő pestis és az épületek kétszeri leégése miatt az oktatás többször szünetelt. 1772-től kezdve külön tanár volt a konviktusban a magyar nyelv és történelem tanítására.

TURÓC (Thurocz, Várallya, Znióváralja). A Znióvár lábánál elterülő egykor elenyészett prémontrei prépostság javait Draskovich György bíboros kalocsai érsek kérésére Rudolf király az alapítandó jezsuita kollégiumnak adta. Az iskola megindult 1586-ban Znióváralján és fennállott a konviktussal együtt 1589-ig, ekkor átköltözött a kedvezőbb fekvésű nyitramegyei Vágsellyére, ahol 1606-ig maradt. Turócon kis rezidencia maradt néhány rendtaggal a nép lelki gondozására és a birtok kormányzására. Bocskay 1606-ban megfosztotta a Társaságot a prépostság javaitól és egyik hívnek adta s a rendtagoknak mind Sellyéről, mind Znióváraljáról távozniok kellett. Később az Illésházyaktól visszafoglalt javakat Forgách Ferenc prímás, ennek halála után Pázmány kapta, azzal a kikötéssel, hogy a tervezett nagyszombati kollégium fenntartására évi 2000, később 3000 forintot fizessenek. Pázmány halála után a nagyszombati kollégiumra száll a prépostság minden java. A turóci rezidencia csendes működést fejt ki, 1639-ben kisebb latin iskola nyílik benne, melynek később nem találjuk a nyomát. 1756-tól kezdve elemi iskola és három év mulva már egyetemes középiskola is fennáll a rendházban. A birtok sokat szenvedett a meg-megújuló felkelések és háborúk pusztításai következtében, gyakran éveken át semmit sem jövedelmezett.

UNGVÁR (Unghvárinum). Homonnai Drugeth György gróf meghívására 1613-ban megkezdődött a tanítás a homonnai kollégiumban, de a Bethlen-mozgalmak idején 1619-ben elűzik a rendtagokat, Drugethet megfosztják birtokaitól, fia 1630-ban visszaszerzi azokat és a rendtagokat újra Homonnára hívja. Tíz év múlva a nagyobb és védettebb Ungvárott épít házat, ahol már 1615 óta működött néhány páter. Az új iskola hamar felépült, de 1. Rákóczi György 1644-ben összelöveti, így a tanítás csak két év múlva kezdődhetett meg a helyreállított épületben. Thököly a vár bevétele után felgyujtatta a kollégiumot és a rendtagokat szétkergette, akik csak 1685-ben térhettek vissza a városba és 1694-ben nyithatták meg a gimnáziumot. 11. Rákóczi Ferenc felkelése idején újra elakad a tanítás, s csak 1718-ban kezdhető el. Ettől fogva zavartalanul folyt a kollégium munkája 1773-ig. A gimnázium hatosztályú volt 3 tanárral.

ÚRVÖLGY (Vallis Dominorum, Herrengrund). A Besztercebányától északra fekvő bányahelyen 1687-től kezdve működött egy állandó misszióállomás. A plébánia mellett az elemi iskolát igazgatták az atyák. 1757-ben nagy és szép templom épült a rendház mellett.

VÁGSELLYE (Sellye). Az itteni rendház 1586-ban nyílt meg mint rezidencia a turóci prépostsághoz tartozó birtokon. Kollégiummá akkor fejlődött, midőn 1598-ban Znióváraljáról az iskola ideköltözött, de már 1606-ban Bocskay felkelése idején megszűnt. Pázmány halála után a turóci prépostsággal együtt Vágsellye is visszakerül a Társaság kezére. 1650-63 között iskolát nyitnak az atyák, melyet világi tanerő vezet. A szerencsétlen párkányi ütközet után a portyázó törökök felégették Sellyét. 1665-ben újraéled a misszióállomás, de iskoláról többé nincs szó.

VÁNDORMISSZIÓK (Missiones Vagae). Több-kevesebb páter mindig ki volt jelölve e fontos működésre. Rendesen 2-3 rendtag együtt járt. Egyes vidékeken középpontokat is alkottak, u. n. vándor-misszióállomásokat, melyek nem voltak állandó jellegű letelepedések, hanem a vállalt feladat befejezése után legtöbbször megszüntek. Később, különösen a XVII. században, midőn az állandó házak száma nagyabb volt, ezekből indultak ki apostoli körútjaikra az atyák. 1745-ben 4, 1750-ben 7, 1767-ben 24, 1773-ban ugyanannyi páter volt kijelölve népmissziók tartására, nem számítva azokat, aki segítették őket a missziózásban alkalmi vagy ismétlődő kiszállásaikkal.

VARASD (Varasdinum). A varasdi rendház mint vándor-misszióállomás kezdődött, 1678-ban kollégiummá fejlődött és rektora a zágrábival együtt a horvát táblán is helyet kapott. Az alapító Thonhauser grófné volt, de a hatosztályú gimnázium bővítéséhez Draskovich Miklós győri püspök is hozzájárult.

VESZPRÉM. A török hódoltság idején 1649-77 között működött a városban egy misszióállomás, mely később is fennállt. A XVIII. században megkezdett templom ma is befejezetlenül áll. A veszprémvölgyi egykori apácazárda birtokait II. Ferdinánd 1627-ben a győri kollégium és iskola építésére adta.

VÖRÖSBERÉNY (Berény). Az itteni birtokok Kajár faluval, Akarattya, Sándor, Máma és más pusztákkal együtt, mind Veszprém m., a győri kollégiumhoz tartoztak. Néhány páter és 1-2 testvér lakott állandóan a birtok kezelésére és a környék katolikusainak lelki gondozására.

ZÁGRÁB (Zagrabia). 1603-ban hívták meg a horvátok a jezsuitákat a katolikus hívők gondozására és a hitélet fejlesztésére. A misszióállomás 1606-ban rezidenciává és hat évvel később kollégiummá fejlődött. A gimnázium alapítója P. Thonhauser Ignác, aki atyai örökségét adta erre a célra. II. Mátyás király a glogonici prépostság javait ajándékozta a kollégium fenntartására. Dianesevich Miklós zágrábi nagyprépost és aurániai perjel saját vagyonából megalapítja a bölcseleti tanulmányok végzésére szolgáló akadémiát, vagyis főiskolát, mely 1666-tól nemcsak végzettséget igazoló diploma, hanem egyetemi fokozatok adományozására is fel volt jogosítva.

ZNIÓVÁRALJA (Várallja, Turóc). A Znióvár tövében alapított prépostságot 1585-ben kapta meg a turóci kollégium. Forrásaink hol ezen, hol amazon a néven említik.

ZSOLNA. Biztos adatokkal igazolhatd, hogy már 1654-ben működtek e város falai között rendtagok. Az állandó misszióállomás akkor alakult meg, mikor Szelepcsényi György prímás 1673-ban két jezsuitát küldött a városba. A telep 1689-ban székházzá fejlődött, a plébániát is gondozták. A kezdetben osztatlan iskola 1692-ben nyílt meg, mely később négyosztályú középiskolává bővült.

 

2. Mai magyar rendházak

1.

Budapest, VIII, Mária utca 25. Itt lakik a magyar jezsuita rendtartomány főnöke. (1909.)

2.

Budapest; VIII, Mária utca 25. Jézus Szíve templom és rendház, a rend kiadásában megjelenő lapok, Mária kongregáció, Jézus Szíve Szövetség, Szívgárda és a támingi misszió itthoni gondnokságának központja. (1886.)

3.

Budapest, XII, Labanc-utca 57. Manréza férfilelkigyakorlatos ház, a rendi noviciátus székhelye. (1928.)

4.

Hódmezővásárhely, Szent István tér 4. Szent István templom, rendház és plébánia. (1936.)

5.

Kalocsa, Pest megye. Szent István templom, rendházzal kapcsolatos kollégium, gimnázium, konviktus, rendi és érseki kisszeminárium. (1860.)

6.

Kassa, Bubics Zsigmond-utca 6. Bölcseleti főiskolával kapcsolatos kollégium. (1939.)

7.

Kispest, Rózsa-utca 122. Jézus Szíve templom és rendház. (1939.)

8.

Kolozsvár, Monostor 12. A Hétfájdalmú Szűzanyáról nevezett templom, rendház és plébánia. (1935.) (1940-től.)

9.

Mezőkövesd, Mátyás király-utca 47, Borsod megye. Jézus Szíve templom és rendház. (1923.)

10.

Nagykapornak, Zala megye. Apátság. Urunk színeváltozásáról címzett templom, rendház, plébánia és apátsági birtok. (1859.)

11.

Pécs, Pius-Kollégium, Gróf Zichy Gyula-utca 6. Jézus Szíve templom, rendházzal kapcsolatos kollégium, gimnázium, konviktus, rendi kisszeminárium. (1912.)

12.

Szatmárnémeti, Pázmány Péter-utca 3. Kálvária templom, rendház és konviktus. (1857.) (Vissza 1940-ben.)

13.

Szeged, Kálvária-utca 39. Szent József templom, hittudományi főiskolával kapcsolatos kollégium. (1920.)

14.

Szeged, Dóm-tér 2. Egyházmegyeközi Szent Gellért Szeminárium és hittudományi főiskola. (1930.)

15.

Támingi Misszió Kínában. Apostoli elöljáróság több rendházzal és kisebb hithirdető állomással. (1936. Teljesen magyar fennhatóság alatt.)

Átmeneti állomások: 1863-67 szatmári papnevelő intézet igazgatása; 1921-28 érdi házban működött a noviciátus. A pozsonyi rendház 1854-1919-ig, bölcseleti főiskolával 1912-ig, a nagyszombati 1853-1919-ig mint magyar noviciátus működött. 1919-ben előbb csehszlovák, 1931-ben a szlovák rendtartományhoz tartoznak. A szatmári rendház és konviktus 1940-ben került vissza.


II. KÖZPONTI RENDI KORMÁNYZAT

Természetes, hogy amint a katolikus Egyházban a pápa a legfőbb hatalom birtokosa, azonképpen a Jézustársaságra nézve is a mindenkori pápa az első kormányzó és törvényhozó elöljáró. A Társaság keretén belül a rendalkotmány szellemében így oszlik meg a törvényhozó és kormányzó joghatóság:

1. Egyetemes rendgyűlés (Congregatio Generalis). A Jézustársaság keretén beül az egyetemes rendgyűlés, melyet más rendek nagykáptalannak neveznek, alkotja a legfőbb és egyedüli törvényhozó hatalmat. Tagjai a rendfőnök vagy helyettes rendfő, tanácsosai, minden rendtartomány főnöke és a rendtartományi két kiküldött vagy választó (elector). Az egyetemes rendgyűlés az általános rendfőnök halála után gyűlésezik, hogy megválassza az új rendfőnököt, de előfordult az is, hogy a rendfőnök életében hívták össze, pl. X. Ince pápa rendelkezésére, aki elrendelte, hogy minden kilencedik évben tartson a Társaság egyetemes rendgyűlést, máskor meg az elaggott rendfőnök mellé kellett helyettest választani utódlási joggal, vagy más fontos döntések miatt. A résztvevők száma ingadozott a háborúk és más akadályok miatt.

2. Tartományi ügyvivők gyűlései (Congregatio Procuratorum). A rendalkotmány előírásai értelmében már Borja Szent Ferenc rendfőnök ideje óta tartanak ilyen gyűléseket háromévenként. Sokszor nem voltak e gyűlések megtarthatók külső akadályok miatt. Megelőzi ezt a gyűlést, akár az előbbit is a rendtartományi gyűlés (Congregatio Provincialis), mely megválasztja - ha egyetemes rendgyűlésről van szó, a két electort; ha tartományi ügyvivők gyűlése esedékes, akkor az ügyvivőt (procurator). Az ügyvivők gyűlése rendesen három napig tart. Az ügyvivők külön-külön beszámolnak rendtartományuk állapotáról a rendfőnöknek, együttesen arról döntenek, hogy össze kell hívni vagy sem az egyetemes rendgyűlést. A megjelentek létszáma ingadozott, mert a kitört háborúk és egyéb gátló okok miatt nem. minden arra jogosított jelenhetett meg.

3. Általános rendfőnök (Praepositus Generalis Societatis Jesu). A rendfőnök gyakorolja a Társaság keretén belül a legfőbb kormányzó joghatóságot. Életfogytig marad hivatalában, Rómában lakik; támogatják tanácsosai és egyéb hivatalok betöltői, akik mellette tartózkodnak és a központi házban laknak (Curia Generalis).

4. Helyettes rendfőnök (Vicarius Generalis). Kinevezi írásban vagy Előszóval az akadályozott rendfőnök (távollét, betegség miatt); a rendfőnök olyan zárt írásban nevezi ki, melyet a rendfőnök halála után bontanak fel; ha ez nem történt meg, akkor a Rómában lakó és jogosult rendtársak választják. E helyettes címe Vicarius Generalis (temporarius). Ha az egyetemes rendgyűlés választja az elaggott rendfőnök mellé utódlási joggal, akkor Vicarius Generalis (cum iure successonis vagy Perpetuus). Vicarius Perpetuus jellegű volt az Oroszországban megválasztott helyettes rendfőnök megbízatása és a mostani Vicarius Generalisé is, akinek helyettesi tevékenysége a mostani rendfőnök élettartamára szól. A Vicarius feladata, hogy összehívja az egyetemes rendgyűlést, azon elnököljön a rendfőnök megválasztásáig és kormányozza a Társaságot az üresedés idején. Nem szerepelnek a névsorban azok, akik a távollevő vagy beteg rendfőnököt rövid ideig és csak átmenetileg helyettesítették.

5. A rendkormányzat tanácsosainak a hivatalos címe assistens. Mindig a rendfőnökök mellett vannak ezek a tanácsosok., s akkora az ügykörük, mekkorát a rendfőnök rájuk bíz. Az egyetemes rendgyűlés választja őket. Ha betegség vagy halál okán szükséges újabb tanácsos kinevezése, akkor az assistensek és tartományfőnökök megkérdezése után a rendfőnök nevezi ki. Assistentia annak a rendi körzetiek a neve, mely több rendtartományból áll, ügyeit egy-egy assistens intézi, illetve közvetlenül segíti a rendfőnököt a kormányzásukban. 1773-ig ezek az assistentiák voltak: Italiae, Lusitaniae, Hispaniae, Galliae, Germaniae és Poloniae. Ma a következők állanak fenn: Italiae, Germaniae, Galliae, Hispaniae, Angliae, Americae, Slavicae és Americae Latinae. A magyar rendtartomány az Assistentia Germaniae keretébe tartozik, amint az ausztriai rendtartomány is kezdettől fogva. Így azután a felsorolásban csak ennek az assistenseit nevezzük meg. Az Assistentia Germaniae keretébe tartozik most a magyar, osztrák, három német, holland, litván rendtartomány, az észt és lett misszió.

6. Általános ügyvivő (Procurator Generalis). Sok olyan ügy merül fel a rend életében, mely gyakorlatot és utánjárást igényel, elsősorban a Szentszékkel szemben áll fenn ez a hivatali kapcsolat. Ilyen ügyekben jár el az általános ügyvivő. 1921 óta két részre választották ügykörét: a jogi és egyéb kormányzati ügyekben a Procurator képviseli továbbra is a Társaságot, míg az anyagi ügyekben az akkor szervezett Oeconomus Generalis - általános gondnok hivatala illetékes.

7. Rendfőnöki titkár. (Secretarius Societatis Jesu). A rendfőnök jobbkeze, bizalmi állást tölt be, neve az aktákon is szerepel.

8. Tartományfőnök (Praepositus Provincialis). Az egész Jézustársaság kisebb egységekre rendtartományokra (provincia) oszlik. A rendtartományuk az egész országra kiterjedhetnek, mint hazánkban, vagy csak országrészekre, mint Németországban, ahol több rendtartomány működik. A rendtartományt a tartományfőnök kormányozza, aki az egyik középponti rendházban lakik, évenként meglátogatja a joghatósága alá tartozó házakat, háromévenként összehívja a tartományi rendgyűlést, résztvesz az egyetemes rendgyűlésen, végzi a munkabeosztást és személycserét. Négytagú tanács támogatja, a tanácsosok címe Consultor provinciae. A tartományfőnököt a három felterjesztett név közül az általános rendfőnök nevezi ki. Ugyancsak így történik a nagyobb házak elöljáróinak kinevezése, míg a kisebb rendházak élére a tartományfőnök helyez házfőnököt.

E nyolc pont alatt felsoroltak neve vagy címe sokszor szerepel a rendi aktákon. A következő felsorolások nyomán könnyű tájékozódni a régi írásokban az írónak, kutatónak vagy érdeklődőnek.

1. Egyetemes rendgyűlés
(Congregatio Generalis)

I.

1558 jún. 21-től szept. 10-ig. Laínez rendfőnökhelyettes 1556 novemberre hirdette meg, de a háborús zavarok miatt előbb a következő év áprilisára kellett halasztani, s végül is a jelzett időben tarthatták az egybehívottak tanácskozásaikat. Átnézték és szentesítették a rendalkotmányt és a Társaság középponti kormányzását úgy szervezték, hogy a rendfőnök mellé 4 kormánytanácsost adtak

II.

1565 jún. 21-től szept. 3-ig. Laínez halála után Borját választották rendfőnökké.

III.

1573 ápr. 12-től jún. 16-ig. Az elhalt Borja helyébe Mercurient választották rendfőnökké.

IV.

1581 febr. 7-től ápr. 22-ig. Aquavivát választották rendfőnökké.

V.

1593 nov. 3-tól 1594 jan. 18-ig. E rendgyűlést Aquaviva hívta össze VIII. Kelemen pápa rendeletére.

VI.

1608 febr. 22-től márc. 29-ig. Aquaviva hívta össze a Rómában megjelent rendi ügyvivők véleményezésére.

VII.

1615 nov. 5-től 1626 jan. 26-ig. Aquaviva halála után Vitelleschit választották rendfőnökké.

VIII.

1645 nov. 21-től 1646 ápr. 14-ig. Carafát választották meg az elhunyt Vitelleschi helyébe.

IX.

1649 dec. 23-tól 1650 febr. 23-ig. Piccolominit választották az elhalt Carafa utódjául.

X.

1652 jan. 7-től márc. 20-ig. Piccolomini halála után összehívott rendgyűlés előbb Gottifredit, majd ennek gyors elhunyta után Nickelt választotta rendfőnökké.

XI

1661 május 9-tól júl. 27-ig. X. Ince pápa 1645-ben elrendelte, hogy a rendfőnökök minden kilencedik évben hívjanak össze egyetemes rendgyűlést, még abban az esetben is, ha nem kerülne sor általános rendfőnök választására. Az 1645-től következő rendfőnökök rövid ideig kormányoztak. Nickel összehívta a rendgyűlést, s tekintetbe véve aggkorát és állandó betegeskedését, az egybegyűlt atyáktól helyettest kért. Olivát választották meg utódlási joggal.

XII.

1682 jún. 22-től szept. 6-ig. Oliva halála után Noyelle került a Társaság élére.

XIII.

1687 jún. 22-tól szept. 7-ig. A választók Gonzálezre bízták a rend vezetését.

XIV.

1696 nov. 19-től 1697 jan. 16-ig. González generális hívta össze X. Ince pápa érvényben levő rendelete értelmében.

XV.

1706 jan. 20-tól ápr. 3-ig. González megbízásából Tamburini helyettes hívta össze X. Ince még mindig érvényben levő rendelete értelmében. A közben elhalt González utódjául Tamburinit választották rendfőnökké.

XVI.

1730 nov. 19-től 1731 febr. 21-ig. A Tamburini halála után tanácskozó rendgyűlés Retz Ferencet választotta rendfőnökké.

XVII.

1751 jún. 22-től szept. 5-ig. Viscontit választották meg Retz Ferenc utódjává.

XVIII

1755 nov. 18-tól 1756 jan. 28-ig. Az elhalt Visconti örökébe Centurione lépett.

XIX.

1758 május 9-től jún. 18-ig. Az elhunyt Centurione után Ricci Lőrinc vette át a Társaságkormányzását.

Oroszországban: u. n. polocki rendgyűlések.

I.

1782 okt. 10-18. Megválasztották P. Czerniewiczet.

II.

1785 szept. 20-tól okt. 2-ig. Megválasztották P. Lienkiewiczet.

III.

1799 jan. 27-től febr. 4-ig. Megválasztották P. Kareut, aki az 1801 márc. 7-én kibocsátott breve alapján rendfőnökké lép elő.

IV.

1802 okt. 4-14. Megválasztották P. Grubert.

V.

1805 aug. 27-től szept. 7-ig. Megválasztották P. Brzozowskit.

XX.

1820 okt. 9-től dec. 10-ig. P. Fortis lesz rendfőnök.

XXI.

1829 jún. 30-tól aug. 17-ig. P. Roothaanra bízzák a Társaság vezetését.

XXII.

1853 jún. 22-től aug. 31-ig. P. Beckx veszi át a rendkormányt.

XXIII.

1883 szept. 16-tól okt. 23-ig. A rendgyűlés P. Anderledyt választja az elaggott P. Beckx mellé utódlási joggal.

XXIV.

1892 szept. 24-től dec. 5-ig. P. Martint Loyolában megválasztják rendfőnökké.

XXV.

1906 szept. 1-től okt. 18-ig. P. Wernz veszi át a vezetést.

XXVI.

1915 febr. 2-től márc. 28-ig. P. Ledóchowskit állítják a Társaság élére.

XXVII.

1923 szept. 8-tól dec. 21-ig. A Társaság alkotmányát az új Codex Juris Canonici előírásai szerint átdolgozták.

XXVIII.

1938 szept. 8-tól dec. 21-ig. Résztvett 99, ill. később 101 tag. A Társaság helyzete és a korkérdések megvitatása volt a rendgyűlés tanácskozásainak tárgya.

2. Tartományi ügyvivők gyűlése.
(Congregatió Procuratorum.)

1.

1. 1568 okt. 2- 6, Borja Ferenc alatt, 18 taggal.

2.

1571 jún. Borja alatt, tagok száma ismeretlen.

3

1576 jún. 17-22, Mercurien alatt, 21 taggal.

4

1579 nov. 2-5, Mercurien alatt, 21 taggal.

5

1584 nov. 16-19, Acquaviva alatt, 25 taggal.

6.

1587 nov. 16-19, Acquaviva alatt, 25 taggal.

7.

1590 nov. 23-26, Acquaviva alatt, 24 taggal.

8.

1597 nov. 23-26, Acquaviva alatt, 24 taggal.

9.

1600 jún. 6-9, Acquaviva alatt, 25 taggal.

10.

1603 nov. 16-19, Acquaviva alatt, 24 taggal.

11.

1606 nov. 16-19, Acquaviva alatt, 24 taggal.

12.

1611 nov. 16-19, Acquaviva alatt, 27 taggal.

13.

1619 nov. 16-19, Vitelleschi alatt, 29 taggal.

14.

1622 nov. 16-19, Vitelleschi alatt, 28 taggal.

15.

1625 nov. 24-27, Vitelleschi alatt, 26 taggal.

16.

1628 nov. 21-24, Vitelleschi alatt, 32 taggal.

17.

1633 nov. 16-19, Vitelleschi alatt, 31 taggal.

18.

1636 nov. 17-20, Vitelleschi alatt, 29 taggal.

19.

1639 nov. 16-19, Vitelleschi alatt, 27 taggal.

20.

1642 nov. 21-24, Vitelleschi alatt, 30 taggal.

21.

1655 nov. 16-19, Nickel alatt, 30 taggal.

22.

1658 nov. 21-24, Nickel alatt, 33 taggal.

23.

1665 nov. 16-19, Oliva alatt, 33 taggal.

24.

1669 nov. 16-19, Oliva alatt, 31 taggal.

25.

1672 nov. 17-20, Oliva alatt, 26 taggal.

26.

1675 nov. 18-21, Oliva alatt, 32 taggal.

27.

1678 nov. 18-21, Oliva alatt, 30 taggal.

28.

1681 nov. 16-19, Oliva alatt, 27 taggal.

29.

1685 nov. 18-21, Noyelle alatt, 29 taggal.

30.

1690 nov. 16-19, González alatt, 33 taggal.

31.

1693 nov. 16-19, González alatt, 32 taggal.

32.

1700 nov. 16-19, González alatt, 31 taggal.

33.

1711 nov. 16-19, Tamburini alatt, 32 taggal.

34.

1714 nov. 16-19, Tamburini alatt, 22 taggal.

35.

1717 nov. 16-19, Tamburini alatt, 23 taggal.

36.

1723 nov. 16-19, Tamburini alatt, 25 taggal.

37.

1727 nov. 16-19, Tamburini alatt, 23 taggal.

38.

1737 nov. 16-19, Retz alatt, 28 taggal.

39.

1746 nov. 19-22, Retz alatt, 19 taggal.

40.

1749 nov. 16-19, Retz alatt, 23 taggal.

41.

1832 nov. 16-19, Roothaan alatt, 14 taggal.

42.

1835 nov. 29-dec. 2. Roothaan alatt, 15 taggal.

43.

1838 nov. 16-19, Roothaan alatt, 16 taggal.

44.

1841 nov. 16-19, Roothaan alatt, 19 taggal.

45.

1844 nov. 16-19, Roothaan alatt, 16 taggal.

46.

1847 nov. 16-19, Roothaan alatt, 20 taggal.

47.

1856 nov. 16-19, Beckx alatt, 21 taggal.

48.

1862 nov. 17-20, Beckx alatt, 23 taggal.

49.

1865 nov. 16-19, Beckx alatt, 24 taggal.

50.

1868 nov. 16-19, Beckx alatt, 26 taggal.

51.

1886 szept. 8-11, Anderledy alatt, 28 taggal.

52.

1889 szept. 9-12, Anderledy alatt, 28 taggal.

53.

1896 szept. 27-30, Martin alatt, 28 taggal.

54.

1899 szept. 27-30, Martin alatt, 28 taggal.

55.

1902 szept. 27-30, Martin alatt, 28 taggal.

56.

1910 szept. 27-30, Wernz alatt 33 taggal.

57.

1913 szept. 27-30, Wernz alatt, 33 taggal.

58.

1920 szept. 27-30, Ledóchowski alatt, 36 taggal.

59.

1927 szept. 27-30, Ledóchowski alatt, 41 taggal.

60.

1930 szept. 27-30, Ledóchowski alatt, 45 taggal.

61.

1933 szept. 27-30, Ledóchowski alatt, 47 taggal.

3. Általános rendfőnökök.
(Praepositus Generalis Societatis Jesu.)

LOYOLAI SZENT IGNÁC. Spanyolországi baszk-nemzetiségű. Született Loyolában 1491 vagy 1493-ban. Első általános rendfőnök. Megválasztották az első társak 1541 április 19-én. Ekkor 50 éves volt. Kormányzott 15 évig és 3 hónapig, III. Pál. III. Gyula, II. Marcell, IV. Pál pápák idejében. Meghalt 1556 július 31-én. V. Pál pápa 1609 július 27-én boldoggá, XV. Gergely 1622 március 12-én szentté avatta. Ünnepe júl. 31-én.

LAÍNEZ JAKAB. Spanyol. Született Almazánban 1512-ben. 1534-ben fogadalmat tesz. Szent Ignác halála után rendfőnök-helyettessé választották. Az első egyetemes rendgyűlés 1558 július 2-án 20 szavazat közül 13-mal rendfőnökké választotta. Laínez ekkor 46 éves volt. Kormányzott 6 évig és 6 hónapig, IV. Pál és IV. Pius pápák idejében. Meghalt 1565 január 19-én, 53 éves korában.

BORJA SZENT FERENC. Spanyol. Született Gandiában 1510-ben. Előbb gandiai herceg és spanyol alkirály. Szent Ignác vette fel a rendbe. 1548-ban fogadalmakat tesz, s 1551-ben pappá szentelik. Laínez halála után rendfőnök-helyettes. A második egyetemes rendgyűlésen résztvett 31 választó közül 23 rendfőnökké tette 1565 július 2-án. Borja ekkor 55 éves volt. Kormányzott 7 évig és 3 hónapig, IV. Pius, V. Pius és XIII. Gergely pápák idejében. Meghalt 1572 október 1-én, 62 éves korában. VIII. Orbán 1624 november 24-én boldoggá, X. Kelemen 1671 április 12-én szentté avatta. Ünnepe október 10-én.

MERCURIEN EBERHARD. Belga. Született Marcourban 1514-ben. Mint plébános lemondott javadalmáról és 1548-ban a Társaságba lépett. Házfőnök, tartományfő, a rendfőnök tanácsosa volt. A harmadik egyetemes rendgyűlésen 47 szavazat közül 27-tel rendfőnökké választották 1573 április 23-án. Ekkor 59 éves volt. Kormányzott 7 évig és 3 hónapig XIII. Gergely pápa idejében. Elhúnyt 1580 augusztus 1-én, 66 éves korában.

ACQUAVIVA KOLOS. Nápolyi olasz. Született Nápolyban 1543-ban. A pápai udvarban betöltött tisztjéről lemondva 1567-ben a Társaságba lépett. Előbb a nápolyi, majd a római rendtartomány főnöke lett. A negyedik egyetemes rendgyűlés 57 választója csaknem egyhangú szavazással rendfőnökké választotta 1581 február 19-én. Aquaviva ekkor 38 éves volt. Kormányzott 34 évig XIII. Gergely, V. Sixtus, VII. Orbán, XIV. Gergely, IX. Ince, VIII. Kelemen, XI. Leó és V. Pál pápák idejében. Kormányzása alatt kétszer hívott össze egyetemes rendgyűlést. Meghalt 1615 január 31-én 72 éves korában.

VITELLESCHI MUTIUS. Római olasz. Született Rómában 1563-ban. A Társasághoz 1583-ban csatlakozott. Működött mint filozófiai és teológiai tanár, kivált mint szónok, előbb rektor, majd tartományfőnök és végül általános rendfőnök tanácsosa. A hetedik egyetemes rendgyűlésen 39 szavazattal 75 közül rendfőnökké választották 1615 november 15-én. 52 éves volt ekkor. Kormányzott 29 évig és 3 hónapig, V. Pál, XV. Gergely, VIII. Orbán s X. Ince pápák idejében. Meghalt 1645 február 9-én 82 éves korában.

CARAFA VINCE. Nápolyi olasz. Született Nápolyban 1585-ben, a rendbe lépett 1604-ben. Előbb filozófiai tanár, majd az újszerzetesek mestere, házfőnök és végül a nápolyi rendtartomány főnöke. A nyolcadik egyetemes rendgyűlésen résztvett 88 választó közül 52 bizalma a Társaság élére állította 1646 január 7-én. 62 éves volt, mikor megválasztották. 3 évig és 5 hónapig kormányozta a rendet X. Ince pápa alatt. Meghalt 1649 június 8-án 65 éves korában.

PICCOLOMINI FERENC. Olasz. Született Sienában 1582-ben. A Társaságba lépett 1600-ban. Előbb a filozófia és teológia tanára, majd később a római, milánói és velencei rendtartományok főnöke. 67 éves volt, midőn a kilencedik egyetemes rendgyűlés 1649 dec. 21-én 80 szavazat közül 59-cel rendfőnökké választotta. Kormányzott 1 évig és 6 hónapig X. Ince pápasága idejében. Meghalt 1651 jún. 17-én, 69 éves korában.

GOTTIFREDI SÁNDOR. Olasz. Született Rómában 1595-ben. A Társaság tagja lett 1610-ben. Kiváló szónok, a teológia és. filozófia tanára, később rendfőnöki titkár és tartományfő. A tizedik egyetemes rendgyűlés nagy szótöbbséggel rendfőnökké választotta 1651 jan. 21-én. Kormányzott 2 hónapig, X. Ince pápasága idejében. Meghalt 1652 márt. 12-én, 57 éves korában.

NICKEL GOSWIN. Német. Született 1582-ben, a rendbe lépett 1604-ben. Filozófiai tanár, tartományfőnök és rendfőnöki kormánytanácsos. 70 éves volt, midőn a tizedik egyetemes rendgyűlés Gottifredi korai elhunyta után 77-ből 55 szavazattal rendfőnökké választotta 1652 márt. 17-én. Kormányzott 12 évig és 4 hónapig, X. Ince és VII. Sándor pápák idejében. Összehívta a tizenegyedik egyetemes rendgyűlést, mely az elaggott és beteg rendfőnök mellé rendfőnök-helyettest választott utódlási joggal. Meghalt 1664-ben júl. 31-én, 82 éves korában.

OLIVA JÁNOS PÁL. Olasz. Született Genuában 1600-ban, a rend tagja lett 1616-ban. Rector, az újszerzetesek mestere és egy emberöltőn át a pápai udvar szónoka. A Nickel összehívta tizenegyedik egyetemes rendgyűlés 1661 június 7-én rendfőnök-helyettessé választotta és a Társaság kormányzását is rábízta. 61 éves volt ekkor s 20 évig és 5 hónapig állott a rend élén. Az Egyházat VII. Sándor, IX. Kelemen, X. Kelemen, XI. Ince pápák kormányozták. Meghalt 1681 nov. 26-án, 81 éves korában.

NOYELLE KAROLY. Belga. Született Bruxellesben 1615-ben. 1630-ban lépett a Társaságba. Rendfőnöki titkár, majd tanácsos. A tizenkettedik egyetemes rendgyűlés egyhangú szavazással rendfőnökké választotta 1682 júl. 5-én, 67 éves korában. 4 évig és 5 hónapig kormányzott XI. Ince pápa idejében. Meghalt 1686 dec. 12-én, 71 éves korában.

GONZALEZ THYRSUS. Spanyol. Született a leóni Argantában 1622-ben. 1642 óta volt e rend tagja. Előbb teológiai tanár, később népmissziókat tartott. 66 éves volt, midőn a tizenharmadik egyetemes rendgyűlés 1687-ben júl. 6-án rendfőnökké választotta. 18 évig és 3 hónapig állott a rend élén, XI. Ince, VIII. Sándor, XII. Ince, XI. Kelemen pápák idejében. Meghalt 1705 okt. 27-én 84 éves korában.

TAMBURINI MICHELANGELO. Olasz. 1648-ban született Modenában. 1665-tól a rend tagja. Előbb a filozófia és teológia tanára, később egymásután rektor, tartományfőnök, rendfőnöki titkár és 1703-tól a beteg González helyettesévé nevezi és a Társaság kormányzását is rábízza. A tizenötödik egyetemes rendgyűlés 1706-ban jan. 31-én a második szavazási menetben 62 szavazattal rendfőnökké választotta. 58 éves volt, midőn rendfőnök lett. Kormányzott 24 évig és 1 hónapig, XI. Kelemen, XIII. Ince, XIII. Benedek pápák uralkodása idejében. Meghalt 1730 febr. 28-án, 82 éves korában.

RETZ FERENC. Csehnémet. Prágában született 1673-ban, s 1689-ben lépett a Társaságba. Előbb filozófiát és teológiát tanított, később rektor, cseh tartományfőnök és 1725-től a rendfőnök mellett tanácsos lett. A tizenhatodik egyetemes rendgyűlés mindjárt az első menetben egyhangú szavazással rendfőnökké választotta 1730 nov. 30-án. 58 éves volt. 20 évig állott a rend élén, XII. Kelemen és XIV. Benedek pápák idejében. Meghalt 1750 nov. 19-én, 78 éves korában.

VISCONTI IGNÁC. Olasz. Milánóban született 1682-ben, s 1702-ben lépett a Társaságba. Szónoklattant, filozófiát, teológiát tanított, később házfőnök, tartományfő és rendfőnök-helyettes volt. 69 éves volt már, midőn a tizenhetedik egyetemes rendgyűlés 1751 júl. 4-én nagy szótöbbséggel a rend élére állította. 3 évig és 10 hónapig kormányzott XIV. Benedek pápa uralkodása alatt. Meghalt 1755 május 4-én, 73 éves korában.

CENTURIONE ALAJOS. Olasz. Genuában született 1686-ban. 1703-ban csatlakozott a Társasághoz. Középiskolai, majd filozófiai és teológiai tanár és 1751-től tanácsos. Visconti halála után rendfőnök-helyettes. A tizennyolcadik egyetemes rendgyűlés nagy szótöbbséggel 1755 nov. 30-án rendfőnökké választotta. 67 éves volt az új rendfőnök. 1 évig és 10 hónapig kormányozta a rendet, XIV. Benedek pápasága idejében. Meghalt 1757 okt. 2-án, 69 éves korában.

RICCI LŐRINC. Olasz. 1703-ban született Flórencben. A Társaságba 1718-ban lépett. Szónoklattant, filozófiát és teológiát tanított, később a rendfőnök titkára lett. Mint ilyent választotta meg a tizenkilencedik egyetemes rendgyűlés 1758 május 21-én a második szavazásnál rendfőnökké. 58 éves volt ekkor. 15 évig és 2 hónapig kormányozta a Társaságot, XIII. Kelemen és XIV. Kelemen pápasága alatt. A Társaság 1773 júl. 21-én történt feloszlatása után az Angyalvárba záratták őt ellenségei. Meghalt 1775 nov. 24-én, 73 éves korában.

Oroszországban:

CZERNIEWICZ SZANISZLÓ. Litván. Polocki rektor, helyettes tartományfőnökből helyettes rendfőnökké választották 1782 okt. 17-én. Kormányzott 2 évig és 9 hónapig VI. Pius pápasága alatt. Elhunyt 1785 júl. 18-án 57 éves korában.

LIENKIEWICZ GÁBOR. Litván. Helyettes rendfőnök assistense, polocki rektor és elődje halála után h. rendfőnök. Megválasztották 1785 szept. 27-én. Kormányzott 13 évig és 2 hónapig VI. Pius pápasága alatt. Meghalt 1798 nov. 10-én 76 éves korában.

KAREU FERENC. Litván. Assistens, polocki rektor és helyettes rendfőnök elődje halála után. Megválasztották 1799 febr. 1-én. VII. Pius 1801 márc. 7-én Praepositus Generalis címmel tisztelte meg. Kormányzott 3 évig és 6 hónapig VI. és VII. Pius pápasága alatt. Meghalt 1802 júl. 30-án, élt 68 évet.

GRUBER GÁBOR. Osztrák. Elődje assistense és szentpétervári rektor. Megválasztották 1802 okt. 10-én. Kormányzott 2 évig és 6 hónapig VII. Pius pápasága alatt, aki a nápolyi rendtartományra is kiterjesztette joghatóságát. Meghalt 1805 márc. 26-án 65 éves korában.

BRZOZOWSKI TÁDÉ. Lengyel. Elődje assistense és titkára. Megválasztották 1805 szept. 2-án. Kormányzott 8 évig és 11 hónapig VII. Pius alatt, aki 1814 aug. 7-én visszaállította az egész földön a Társaságot és rendfőnökévé nevezte őt.

Visszaállítás után:

BRZOZOWSKI TÁDÉ. Oroszországból kormányozta az egyetemes rendet 5 évig és 6 hónapig VII. Pius alatt. Elhunyt 1820 febr. 5-én 71 éves korában.

FORTIS ALAJOS. Olasz. Megválasztották 1820 okt. 18-án. Kormányzott 8 évig és 3 hónapig VII. Pius és XII. Leó alatt. Elhunyt 1829 jan. 27-én 80 éves korában.

ROOTHAAN JÁNOS. Holland. Korábban tanár, szónok, népmissziós, turini rektor, helyettes tartományfőnök. Megválasztották 1829 július 9-én. Kormányzott 23 évig és 10 hónapig VIII. Pius, XVI. Gergely és IX. Pius alatt. Meghalt 1853 május 8-án 68 éves korában.

BECKX PÉTER. Belga-flamand. Udvari lelkész, louvaini rektor és osztrák tartományfőnök. Megválasztották 1853 júl. 2-án. Kormányzott 33 évig és 8 hónapig IX. Pius. és XIII. Leó alatt. Utolsó években helyettesének adta át a Társaság ügyeinek intézését. Elhúnyt 1887 márc. 4-én 93 éves korában.

ANDERLEDY ANTAL. Svájci. Népmissziós, rektor, tartományfőnök, assistens. Megválasztották utódlási joggal helyettessé 1883 szept. 24-én. Kormányzott előbb mint helyettes, azután mint rendfőnök összesen 8 évig és 11 hónapig XIII. Leó alatt. Meghalt 1892 jan. 18-án 73 éves korában.

MARTIN LAJOS. Spanyol. Rektor, tartományfőnök, rendfőnök mellett s. titkár és elődje halála után vicarius. Megválasztották 1892 okt. 2-án Loyolában. Kormányzott 13 évig és 6 hónapig XIII. Leó és X. Pius alatt. Elhunyt 1906 ápr. 18-án 60 éves korában.

WERNZ FERENC. Német. Egyházjog tanára és a római Gergely-egyetem rektora. Megválasztották 1906 szept. 8-án. Kormányzott 7 évig és 11 hónapig X. Pius alatt. Elhunyt 1914 aug. 19-én 72 éves korában.

LEDÓCHOWSKI LADOMÉR. Lengyel. Rektor, tartományfőnök, assistens. Megválasztották 1915 febr. 11-én. Kormányoz ettől az időtől fogva XV. Benedek, XI, és XII. Pius pápasága alatt.

4. Helyettes rendfőnök
(Vicarius Generalis Societatis Jesu.)

NADAL JEROMOS. 1554 őszétől 1556 júl. 31-ig. A már nagyon beteg rendalapító nevezte ki, hogy vezesse a Társaság kormányzását.

LAÍNEZ JAKAB. 1556 júl. 31-től 1558 júl. 2-ig. Szent Ignác halála után választották meg.

SALMERÓN ALFONZ. 1561 júl. 1-től 1562 májusig. Laínezt a pápa Franciaországba küldötte, ki az itáliai rendházak kormányzását, távolléte idejére, Salmerónra bízta.

BORJA SZENT FERENC. 1562 májusától 1564 febr.-ig. Mivel Salmerónt a trienti zsinatra küldötte a pápa, az itáliai házak kormányzását Borja vette át.

BORJA SZENT FERENC. 1565 jan. 19-től júl. 2-ig. Laínez nem nevezett meg helyettes rendfőnököt halála esetére. A római jogosított rendtagok Borját választották meg.

NADAL JEROMOS. 1571 jún. 30-tól 1572 szept. 28-ig. Borját a pápa Spanyol- és Franciaországba küldötte, ki visszatéréséig Nadalt nevezte helyettesévé.

POLANCO JÁNOS. 1572 okt. 1-től 1573 ápr. 23-ig. Borja nem nevezett meg halála esetére helyettes rendfőnököt. A római rendtagok Polancót választották meg.

MANARE OLIVÉR. 1580 aug. 5-től 1581 febr. 19-ig. Mercurien rendfőnök sem nevezett meg helyettest, a római rendtagok Manare kezébe tették a rendkormányt.

ALBER NÁNDOR. 1615 jan. 31-től nov. 15-ig. Acquaviva halála esetére őt jelölte ki rendfőnökhelyettessé.

SANGRIUS KÁROLY. 1645 febr. 9-től 1646 jan. 7-ig. Vitelleschi Sangriust jelölte helyettessé.

MONTMORENCY FLORENTIUS. 1649 jún. 8-tól dec. 13-ig. Carafa jelölte.

NICKEL GOSWIN. 1651 jún. 17-től 1652 jan. 21-ig. A súlyosan beteg és még aznap elhúnyt Piccolomini élőszóval elölte ki.

SCHORRER KRISTÓF. 1660 dec. 13-tól 1661 márc. 31-ig. Az elaggott és betegeskedő Nickel bízta meg a rend ügyeinek vezetésével.

OLIVA JÁNOS PÁL. 1661 jún. 7-től 1664 júl. 31-ig. A tizenegyedik egyetemes rendgyűlés adta a nagybeteg Nickel mellé utódlási joggal.

NOYELLE KÁROLY. 1681 nov. 26-tól 1682 júl. 5-ig. Oliva rendfőnök jelölte.

MARTINI DOMONKOS MÁRIA. 1686 dec.-től 1687 júl. 6-ig. Noyelle jelölte.

TAMBURINI MICHELANGELO. 1703 elejétől 1706 jan. 31-ig. A betegeskedő González bízta rá a Társaság kormányzását.

RETZ FERENC. 1730 márc. 7-től nov. 30-ig. Tamburini nem jelölt ki senkit sem helyettes rendfőnökké. Halála után a római rendtagok Retzet választották meg.

VISCONTI IGNÁC. 1750 nov. 19-től 1751 júl. 4-ig. Retz jelölte.

CENTURIONE ALAJOS. 1755 május 4-től nov. 30-ig. Visconti jelölte.

TIMONI JÁNOS ANTAL. 1757 okt. 2-től 1758, máj. 21-ig. Centurione jelölte.

Oroszországban a következők voltak helyettesek, ill. az első három ilyen névvel kormányozta a Társaság fennmaradt részét:

Czernievicz Szaniszló 1782 okt. 10-től 1785 júl. 18-ig.

Lienkiewicz Gábor 1785 júl. 18-tól 1798 nov. 10-ig.

Kareu X. Ferenc 1798 nov. 10-től 1801 márc. 7-ig. VII. Pius rendfőnökké nevezte ki. Haláláig ilyen címen kormányzott.

Wichert Jeromos 1802 júl. 30-tól okt. 10-ig.

Lustyg Antal 1805 márc. 26-tól szept. 2-ig.

Visszaállítás után:

PETRUCCI M. ALAJOS. 1820 febr. 5-től okt. 18-ig.

PAVANI VINCE. 1829 jan. 27-től júl. 9-ig.

CAMBI PASZKÁL. 1848 márc. 29-től 1850 ápr. 27-ig. A külföldre távozó P. Roothaan nevezte ki Itáliára nézve.

PIERLING JAKAB. 1853 máj. 8-tól júl. 2-ig.

ANDERLEDY ANTAL 1883 szept. 24-től 1887 márt 4-ig. Az egyetemes rendgyűlés választottai meg P. Beckx mellé utódlási joggal.

MARTIN LAJOS. 1892 jan. 18-tól okt. 2-ig.

FREDDI ROGER 1906 ápr. 18-tól szept. 8-ig.

FINE EDE. 1914 aug. 20-tól 1915 febr. 11-ig.

SCHURMANS MÓRIC. 1938 ápr. 11-től. P. Ledóchowski választotta maga mellé az egyetemes rendgyűlés helyeslésével, mint Vicarius Perpetuust, kinek megbízatása a megbízó halálával megszűnik.

5. A rendkormányzat tanácsosa
(Assistens Germaniae.)

Nadal Jeromos

1558

Mercurien Eberhard

1565

Manare Olivér

1573

Hoffaeus Pál

1581

Hayus Ödön

1591

Campano János Pál

1591

Tyrius Jakab

1593

Duras György

1595

Alber Nándor

1608

Buys Tivadar

1615

Mundbrodt Walter

1636

Montmorency Florentius

1646

Nickel Goswin

1849

Schorrer Kristóf

1652

Noyelle Károly

1661

Avancini Miklós

1682

Truchsess Özséb

1687

Diertins Ignác

1696

Querch Bálint

1702

Waibl András

1706

Querch Bálint

1716

Retz Ferenc

1725

Hallaver X. Ferenc

1730

Mayr József

1737

Tschiderer Lénárt

1743

Vánossi Antal

1752

Lindner Boldizsár

1758

Rhomberg Ferenc

1768

Oroszországban, a polocki rendgyűléseken megválasztották a következőket egyszer vagy többször egymás után:

Kareu Ferenc

Wichert Jeromos

Lubovicki Ferenc

Rakiety Mátyás

Gruber Gábor

Lustyg Antal

Brzozowski Tádé

Angiolini Kajetán

Desperamus Ede

Hochbichler János

Pietroboni Péter

Billy János

Brozowski Rajmund

Landes Alajos

1829

Janssen János

1844

Simmen József

1848

Pierling Jakab

1850

Anderledy Antal

1870

Hoevel Gáspár

1883

Meschler Móric

1892

Ledóchowski Ladomér

1906

Oppenraaij Rudolf

1915

Brust Károly

1934

6. Általános ügyvivő.
(Procurator Generalis)

Polanco János

1547-67

Ribera János kisegítő

1557

Vitoria János

1567

Solier Nándor

1570

León Ferenc

1570

Ximenes Didák

1576

Costa Jeromos

1581

Ribera János

1582

Fuccioli Marius

1585

Paoli Lőrinc

1592

Costanzo Ottonius

1639

Ferrari Ráfael

1640

Gherardi Péter

1642

Ottolini Pál

1681

Serra János András

1682

Tolomei Ker. János

1688

Orta Péter Ferenc

1692

Casati Antal

1718

Silotti Tamás

1724

Augusti József

1732

Timoni János Antal

1756

Franchini Domonkos

1758-73

Angiolini Kajetán

1803-04

 

1805-10

 

1817-20

Avezani Bertalan

1820-27

Vespre Ferenc

1829

Manucci Seraphinus

1830

Chiereghini J. Alajos

1834

Betti József

1854

Vioni Joakim

1886

Ploegman X. Ferenc

1887

Maertens Alfréd

1898

Boetto Péter

1921

Tesio Ágoston

1930

1921 óta ketté választották ezt az ügykört. Az anyagi vonatkozású ügyeket az Oeconomus Generalis intézi, mégpedig:

Maertens Alfréd

1921

Stravino Antal

1926

7. Az általános rendfőnökök titkárai.
(Secretarius Societatis Jesu.)

Xavier Szent Ferenc

1539-40

Ribadeneira Péter

1541

Doménech Jeromos

?

Freux András

?

Ferrone Bertalan

1548

Polanco János

1546-73

Vasquez Dénes

1566-68

Possevino Antal

1573

Fazio Gyula

1578

Ximenes Didák

1583

Fabii Fabius

1594

Dominici Jakab

1595

Angeli Bernát

1600

Almacan Miklós

1615

Sacchini Ferenc

1619

Piccolomini Ferenc

1626

Guinigius Vince

1632

Gottifredi Sándor

1644

Bompiani Lajos

1646

Southwell Nátánáel h.

1649

 

1650

Cattaneo Jeromos

1667

Marini Domonkos Mária

1677

Massius Jakab

1682

Estrix Egyed

1687

Guarini Ferenc

1694

Willi Jakab

1697

Tamburini Michelangelo

1699

Carsughi Rajnér

1703

Oliverius Horatius

1706

Millesio Antal

1716

Tschiderer Lénárt

1731

Scotti János

1745

Ricci Lőrinc

1755

Timoni János Antal

1758

Comolli Gábor

1761-73

Rakiety Mátyás

1782

Brzozowski Tádé

1797

Korycki József

1805-1827

Janssen János

1829

Manfredini József

1844

Benetti Bonaventura

1853

Kleutgen József

1857

Armellini Torquatus

1864

Rota Antal

1884

Tacchi Venturi Péter

1914

Carvajal Henrik

1922

Demaux-Lagrange József

1926

Marti József

1933

Dumoulin Lajos

1937

8. Tartományfőnök.
(Praepositus Provincialis.)

Canisius Szent Péter 1566-tól mint a Germaniae Superioris tartományfőnöke kormányzott. Ebből 1562-ben kiválik az ausztriai provincia, melynek főnökei:

Lanoy Miklós

1562

Maggio Lőrinc

1566

Blyssem Henrik

1578

Bader György

1586

Willer Bertalan

1589

Alber Nándor 10

1595

Carrillo Alfonz

1600

Argenti János 10

1608

Buys Tivadar

1613

Alber Nándor 20

1616

Rumer György

1618

Argenti János 20

1623

Dombrói Kristóf

1625

Forró György

1629

Sumerecker Mihály

1636

Rumer János

1639

Lamormaini Vilmos

1643

Turkovics György

1645

Buccelini János

1649

Trinkell Zakariás

1651

Geyer Bernát

1653

Berthold János 10

1657

Pizzoni Ferenc

1661

Sicuten Mihály

1665

Berthold János 20

1668

von Oett Ádám 10

1671

Avancini Miklós

1675

Vid László

1680

von Oett Ádám 20

1684

Achaz Nándor

1688

Voglmeyer Ferenc 10

1691

Mechtl Albert

1694

Sennyey László

1698

Voglmeyer Ferenc 20

1702

Rescalli Ferenc 10

1705

Despotovich János

1708

Rescalli Ferenc 20 h.

1711

Hevenessi Gábor

1712

Löwenberg Rezső

1714

Dinarich István 10

1715

Wenner Jakab

1718

Dinarich István 20

1721

Galler Miksa

1724

Thullner János

1727

Molindes Ferenc

1731

Krieger Willibald

1736

Vánossi Antal

1740

Pock Mátyás

1744

Hingerle Ágoston

1747

Thonhauser Teofil

1750

Zetlacher Pál

1754

Langetl Ignác

1757

Koller József

1761

Carl József

1764

Kössler József

1767

Muszka Miklós

1770

1773-ban megszűnik a Jézustársaság, csak Orosz- és Poroszországban marad fenn. Mikor 1820-ban elhagyják a jezsuiták Oroszországot, megalakul a

Galiciai rendtartomány

Swietochowski Szaniszló

1820

Loeffler Alajos

1828

Pierling Jakab

1831

Osztrák-galiciai rendtartomány

Markianowicz Ráfael

1838

Pierling Jakab

1831

Osztrák rendtartomány

Pierling Jakab

1846

Lange Péter 10

1850

Beckx Péter

1852

Lange Péter 20 h.

1853

Bosizio Atanáz

1853

Schwitzler Antal

1856

Patiss György

1860

Stieber György

1866

Osztrák-magyar rendtartomány

Bülow Emil

1871

Mayr N. János

1877

Milz József

1882

Schwärzler X. Ferenc 1°

1888

Seywald Otmár

1891

Widmann X. Ferenc

1894

Fortsner Antal

1900

Schwürzler X. Ferenc 2°

1906

Magyar rendtartomány

Bús Jakab

1909

Speiser Ferenc

1912

Somogyi Jenő 1°

1918

Csávossy Elemér

1924

Bíró X. Ferenc

1927

Somogyi Jenő 2°

1935


Források.

1. Az évenként közrebocsátott rendi névtárak: Catalogus personarum et officiorum címmel. Sokáig csak kéziratban állították össze, a 18. század elejétől kezdve nyomtatásban is megjelentek.

2. Litterae Annuae címmel évenként készült összefoglaló jelentések a rendházak életéről, tevékenységéről és helyzetéről.

3. Historia Domus, Diarium, melyeket minden házban vezettek és melyekbe beírták a napi eseményeket. Nagyon sok kortörténeti adat található bennük.

4. Az ezredévi ünnepségek körül (1894-től 1897-ig) megjelent értesítőkben kisebb-nagyobb felkészültségű értekezések találhatók az egykori jezsuita gimnáziumokról.

5. Haszonnal forgathatók a következő művek is, melyek sok részletkérdést tisztáznak:

Gyenis András: A jezsuita rend generálisai. Budapest, 1935.

Hets J. Aurelián: A jezsuiták iskolái Magyarországon a 18. század közepén. Pannonhalma, 1938.

Szalay Gyula: A királyi egyetemi katolikus gimnázium története. Budapest, 1937.

Városy Gyula: A katolikus iskolaügy Magyarországban. Három kötet. Kalocsa, 1882-85. (Weiser Frigyes együttes munkájával jelent meg.)

Velics László: Vázlatok a magyar jezsuiták multjából. Három kötet. Budapest, 1912-14.

6. A magyar jezsuita rendházakra vonatkozó levéltári agyag található: Országos Levéltárban, Egyetemi Könyvtárban, Nemzeti Múzeum Széchenyi Könyvtárában, Magyar Tudományos Akadémián, Pannonhalmán, püspöki, rendi és egyéb levéltárakban, a bécsi Staatsarchivban, másutt is.