ANCSEL ÉVA

(Bp., 1927. máj. 23.-Bp., 1993. máj. 1.): költő, filozófus, esszéíró.

A filozófiatud. kandidátusa 1973, doktora 1977; A Munka Érdemrend ezüst fokozata 1977; Állami Díj 1983; az MTA lev. tagja 1985-től, r. tagja 1990-től; SZOT-díj 1986.

M.: Művészet, katarzis, nevelés, tan., 1970; A szabadság dilemmái, esszé, 1972 [angolul: 1978]; A megrendült öntudat mítoszai, tan., 1974; Töredékek az emberi teljességről, esszék, 1976; Történelem és alternatívák. A cselekvés válaszútjai, tan., 1978 [németül: 1984]; Írás az éthoszról, tan.-ok, 1981 [angolul: 1988]; Polémia a történelemmel. Esszé Walter Benjaminról, 1982; Három tanulmány [tart.: A szabadság dilemmái, A megrendült öntudat mítoszai, Írás az éthoszról], 1983; Éthosz és történelem, tan., 1984; Etikai tanulmány a tudásról és a nem-tudásról, tan., 1986; Százkilencvennégy bekezdés az emberről, aforizmák, 1987; Száznyolcvankét új bekezdés az emberről, aforizmák, 1989; Az aszimmetrikus ember, 1989; Bekezdések az emberről, 1987-1991, esszék, 1991; Lélek, idő, emlékezés, 1992; Ancsel Éva utolsó bekezdései 1993, 1993; Az ember mértékhiánya, emlékezések, 1993; Ethos, Knowledge, History, 1994; Az élet mint ismeretlen történet, 1995.

[MTAA,PL,KMIK,KK92,ÚMIL,Révai1]