BALOGH LÁSZLÓ

(Debrecen, 1919. máj. 24.-Bp., 1997. júl. 8.): író, költő, irodalomtörténész.

Szocialista Kultúráért 1966; A Munka Érdemrend ezüst fokozata 1979.

M.: Magyar Út, v., 1941; Szász Károly angol irodalmi kapcsolatai, doktori dissz., Debrecen, 1942; József Attila, tan., 1943; József Attila-versek elemzése, 1955; A magyar irodalom története 1919-1945, főisk. tankönyv [Mész Lászlónéval és Vajda Lászlóval], 1955; A XX. századi magyar irodalom története 2., főisk. tankönyv, 1957; Magyar irodalmi olvasókönyv az általános iskolák VI. o. számára, 1958; Búcsú a sólyomszárnyú szép ifjúságtól, rádiójáték, 1962; A megszerkesztett harmónia, vázlat József Attila művészi alkatáról, 1965; Fekete tó, fekete ég, rádiójáték, 1967; József Attila, kismonogr., 1969; Asztalos István, kismonogr., 1969; A tűnékeny alma, rádiójáték, 1972; Irodalom és kommunikáció I-II., tan., 1975; Mag hó alatt. Bevezetés Ady költészetének jelképrendszerébe, tan., 1976; A kilencedik vízesés, v., 1977; Az ihlet perce. A lírikus Arany János, tan., 1980; Arany János nagykőrösi lírája, tan., Nagykőrös, 1982.

[MIL,KMIK,KK92,KK94,KK96,ÚMIL]