FEHÉR FERENC

(Bp., 1933. dec. 22.-Bp., 1994. jún. 17.): filozófus, esztéta, kritikus.

Az irodalomtud. kandidátusa 1972.

M.: Az antinómiák költője. Dosztojevszkij és az individuum válsága, monogr., 1972 [2. jav. kiad., 1996]; Diktatur über die Bedürfnisse [Heller Ágnessel], Hamburg, 1979; La forme dell'uguaglianza, Milánó, 1978; Marxisme et démocratie [Heller Ágnessel], Párizs, 1981; Dictatorschip over Needs, Oxford, 1983 [Heller Ágnessel és Márkus Györggyel, magyarul: Diktatúra a szükségletek felett, 1991]; Hungary 1956 Revisited [Heller Ágnessel], London, 1983; Egy forradalom üzenete. Magyarország 1956 [Heller Ágnessel], 1989; Jalta után. Kelet-Európa hosszú forradalma Jalta ellen [Heller Ágnessel], 1990; A megfagyott forradalom. Értekezés a jakobinizmusról [ford. Vajda Júlia], 1992; Kelet-Európa "dicsőséges forradalmai". Tanulmányok [Heller Ágnessel, ford. Berényi Gábor], 1992; A modernitás ingája [ford.: Berényi Gábor], 1993; Majdnem nem lehet másként. Tanulmányok Vajda Mihály 60. születésnapjára, szerk. [Kardos Andrással, Radnóti Sándorral], 1995; A Budapesti Iskola I. Tanulmányok Lukács Györgyről [Heller Ágnessel], tan., 1996.

[MIL,Borbándi,MEIL,KK94,MTAA,ÚMIL]