FERENCZI LÁSZLÓ [Fischer]

(Bp., 1937. jan. 9.): irodalomtörténész, kritikus.

Az irodalomtud. kandidátusa 1977, doktora 1993; Maurice Carême-díj 1991; A M. Köztársasági Érdemrend kiskeresztje 1997.

M.: Éluard, kismonogr., 1970; Krúdy Gyula: Az ördög alszik, elb., s. a. r., 1972; Studies in Eighteenth-Century Literature [Szenczi Miklóssal], 1974; Voltaire-problémák, esszé, 1978; Sőtér István, kismonogr., 1979; Illyés Gyula: Amikor az óceán partjára jutottam, vál. v., szerk., 1980; Babits Mihály: Messze... messze, vál. v., szerk., 1981; Kölcsey Ferenc: Minden órám, vál., szerk., 1984; Kazinczy Ferenc: A nagy titok. Versek, műfordítások, memoárok, levelek, vál., szerk., 1986; Én Kassák Lajos vagyok, életrajz, 1987; A remény zuhatagja. A felvilágosodás változatai, tan., 1988; Maurice Carême, 1992; Molière: Tartuffe, avagy a képmutató. Vígjáték, s. a. r. [ford. Vas István], 1993; Voltaire: Candide, s. a. r. [ford. Gyergyai Albert], 1993. A lélek tájképei, v. [belga költészet], szerk., 1997; Voltaire: Candide vagy az optimizmus, műelemzés, 1997.

[KMIK,MTAA,KK90,KK92,KK94,KK96,ÚMIL]