FODOR JÓZSEF

(Nagyilonda, 1898. ápr. 22.-Bp., 1973. okt. 7.): költő, író, újságíró, műfordító.

Baumgarten-jutalom 1934, Baumgarten-díj 1943; Kossuth-díj 1957; A Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1958; A Munka Érdemrend arany fokozata 1968, 1970; Tanácsköztársasági Emlékérem 1969.

M.: Lihegő erdők, v., 1927; Falevelekre írd!, v., 1931; Utóhang, v., 1935; Összhang nélkül, v., 1938; Jelenések évei, v., 1940; Fodor József Összes versei, 1942; Mérlegen, v. 1943-1945, 1945; Az Ember és a Hang, v., 1947; Boldog zendülés, v., 1949; Jelenések évei, vál. v. 1922-1949, 1957; Idők útján, v., 1958; Országutak énekei, v., 1960; A történelem sodrában, vál. tan., cikkek, 1961; Emberség tanúja, v., 1962; Szertelen ünnep, vál. v. 1922-1962, 1962; Emlékek a hőskorszakból, visszaemlékezések, 1964; Magam nyomában, v., 1965; Énekek napközben, v., 1966; Teremtő nyugtalanság, v., 1968; Emberek és állomások, visszaemlékezések, 1969; Nagy szelekben, v., 1971; Felkavart világ, visszaemlékezések [az Emlékek a hőskorszakból és az Emberek és állomások c. kötetek közös kiadása], 1972; Végtelen menet, v., 1973; Egy Plánta énekei és más versek, 1974; Egy költészet története, esszék, 1975; Tarts még, ragyogás, vál. v. [vál. Antal Gábor], 1978.

[ÚMIL,KMIK,MÉL3]