FÜLEP LAJOS

(Bp., 1885. jan. 23.-Bp., 1970. okt. 7.): filozófus, művészettörténész, író.

Baumgarten-díj 1930; Az MTA lev. tagja 1948; Kossuth-díj 1957.

M.: Magyar művészet, 1923; A magyar művészet története, 1956; Magyar művészet. Művészet és világnézet. Cikkek, tanulmányok, 1971; A művészet forradalmától a nagy forradalomig, cikkek, tan.-ok, 1974; Rippl-Rónai, Csontváry, Derkovits, tan., 1975; Művészet és világnézet, cikkek, tanulmányok 1920-1970, 1976; Európai művészet és magyar művészet, Bk., 1979; F. L. kéziratos hagyatéka, összeáll. F. Csanak Dóra, 1984; A magyarság pusztulása, szerk. Szigethy Gábor, 1984; Egybegyűjtött írások I. Cikkek, tanulmányok 1902-1908, 1988; II. Cikkek, tanulmányok 1909-1916, 1995; Fülep Lajos levelei Elek Artúrhoz [s. a. r. Fülep Katalin] 1990 [1991]; Fülep Lajos és Kner Imre levelezése, Gyula, 1990; Fülep Lajos levelezése I. 1904-1919, szerk. F. Csanak Dóra, 1990, II. köt. 1920-1930, 1992, III. köt. 1931-1938, 1995.

Műford.: F. Nietzsche: A tragédia eredete, vagy görögség és pesszimizmus, 1910.

[MÉL3,ÚMIL]