GELLÉRT OSZKÁR

(Bp., 1882. szept. 10.-Bp., 1967. dec. 16.): költő, újságíró, szerkesztő.

Baumgarten-díj 1932, 1933, 1934; Kossuth-díj 1949; A Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1957; A Munka Érdemrend arany fokozata 1967.

M.: Az első stációnál, v., 1903; A Szent Korona tan hazugságai, alkotmányjogi tan., 1908; A deltánál, v., 1909; Ofélia térdein, v., 1911; Gyűjtemény Gellért Oszkár verseiből, 1911; Rubens asszonya, v., 1912; Testvérbánat csillaga, régi és új v., Gyoma, 1922; Velem vagytok, v., 1926; Az utolsó dalért, v., 1928; Valami a végtelen sugárból, v., 1929; Őrizd meg titkodat, v., 1932; Hajnali három, v., 1934; Tíz esztendő, vál. v., 1934; A magyar irodalom a XX. században [Babits Mihállyal és Schöpflin Aladárral], 1937; Égtájak közt, v., 1946; Szövetség, v., 1948; A három hegycsúcs, v., 1950; Önéletrajz. Versben, 1950; Költő a békéért, v., 1951; Ötven év verseiből, 1952; Hírmondó, v., 1953; Kortársaim, emlékezések, 1954; Levelezésem a kortársaimmal, 1955; Tiéd az egész föld, v., 1955; Nem vagy egyedül, v., 1956; Emberség, szerelem, vál. v., 1957; Daloló Hungária, költemény, 1958; Egy író élete I-II., önéletrajz, 1958-1962; Utószüret, v., 1963; Zuhanóban. Új versek, 1966; Száz az ezerből, vál. v. és történetük, 1967, 1982.

[MIL,MÉL3,ÚMIL,KMIK]