HAHN ISTVÁN

(Bp., 1913. márc. 28.-Bp., 1984. júl. 26.): ókortörténész.

A történelemtud. kandidátusa 1958, doktora 1972; Kossuth-díj 1949; Az MTA lev. tagja 1979, rendes tagja 1982.

M.: A világteremtés az iszlám legendáiban, 1935; A felavatott ifjú könyve [Fisch Adolffal], 1938; Zsidó ünnepek és népszokások, 1940; A fény ünnepe (Chanukka), 1941; A zsidó nép története a babiloni fogságtól napjainkig, 1947; Az időszámítás története, 1960; Az ókor története, 1967; Istenek és népek, 1968, 2. átdolg., bőv. kiad., 1980 [németül: 1977]; Világtörténet képekben I. Az őskortól 1640-ig, szerk. [Kulcsár Zsuzsannával és Szabó Miklóssal], 1972; Karthago [Máté Györggyel], 1972; Róma istenei, összeáll., 1975; Hitvilág és történelem. Tanulmányok az ókori vallások köréből, 1982; Naptári rendszerek és az időszámítás, 1983; Álomfejtés és társadalmi valóság. Artemidorus Daldianus mint társadalomtörténeti forrás, 1985; A zsidó nép története a kezdetektől napjainkig [1995], 2. Raj Tamás által bőv. kiad., 1996.

Műford.: Appianos: Rhomaika emphilia. A római polgárháborúk, 1967.

[MTAA,KK4,ÚML8,GULY]