MAKKAI LÁSZLÓ

(Kolozsvár 1914. júl. 10.-Bp., 1989. dec. 1.): történész.

A történelemtud. kandidátusa 1955, doktora 1970; a Munka Érdemrend arany fokozata 1979; Magyar Népköztársaság Zászlórendje 1984; az MTA lev. tagja 1985-től, r. tagja 1987-től.

M.: Két világ határán. Havasalföldi városok és kolostorok, Kvár, 1935; A milkói (kun) püspökség és népei, Debrecen, 1936; Új magyar költők, szerk., bev., 1937; Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók Erdélyről, I-X., vál., szerk., 1941-42; Tündérország. Erdély története, földje, népe, 1940; Erdélyi városok, 1940; A románok története, különös tekintettel az erdélyi románokra, szerk. [Gáldi Lászlóval], 1941; Erdély története, 1944; Magyar-román közös múlt, 1948; A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen, 1952; Oliver Cromwell beszédeiből, leveleiből, vál., bev., 1960; Árpád-kori és Anjou-kori levelek, vál., bev. [Mezey Lászlóval], 1960; Stefan Batory w Siedmiogrodzie, Varsó, 1961; Anglia az újkor küszöbén [Hankiss Elemérrel], 1965; A tudomány forradalma Angliában, szerk., bev., 1966; Angliai Erzsébet, 1967; A középkor története, 1968; A polgári forradalmak és az újkor [Incze Miklóssal], 1969; Bethlen Gábor krónikásai, szerk., bev., 1980; Magyarország története 1526-1686 [társszerzőkkel], 1985; Erdély története I-II., szerk. [Mócsy Andrással és Szász Zoltánnal], 1986; Az európai feudalizmus, 1987.

[ÚMIL,MNBCD,MÉL4]