MEZEY LÁSZLÓ

(Eger, 1918. dec. 5.-Bp., 1984. ápr. 14.): irodalomtörténész, paleográfus.

Az irodalomtud. kandidátusa 1954, doktora 1969.

M.: Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Árpád-kor végén. A középkori laikus nőmozgalom; Az Ómagyar Mária-siralom és a Margit-legenda eredetkérdése, 1955; Hajnal István: L'enseignement de l'écriture aux universitées médiévales, szerk., tan., 1959; Krónikások - krónikák. Válogatás a középkor történeti elbeszélő forrásaiból a 13. sz. végéig, vál., bev., 1960; Deákok és lovagok. Versgyűjtemény a 11-13. sz.-ból, vál., bev., 1961; Codices Latini medii aevi Bibliothecae Universitatis Budapestiensis, leíró kódex-katalógus, 1961; Codex Albensis, hasonmás kiadás, Bp.-Graz, 1963; Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata, 1974; Armarium. Studia ex historia scripturae, librorum et ephemeridum. Studien aus der Geschichte der Schrift, der Bücher und der Periodice [Dezsényiné Szemző Piroskával], 1976; Athleta patriae. Tanulmányok Szent László történetéhez, szerk., 1980; Fragmenta Latina codicum in Bibliotheca Universitatis Budapestiensis, 1983; Róma utódai. Szemelvények középkori krónikákból, összeáll., előszó, jegyz., 1986; Irodalmi és művelődéstörténeti tanulmányok a középkorról [szerk. Madas Edit és Sarbak Gábor], 1988.

[ÚMIL,MÉL4]