NADÁNYI ZOLTÁN

(Feketegyőrös, 1892. okt. 8.-Bp., 1955. febr. 2.): költő, író, műfordító.

M.: Versek, Nagyvárad, 1908; Ilonka, v., Nagyvárad, 1910 <1914*MÉL2>; Nadányi Zoltán új versei, Nagyvárad, 1914; Kerekerdő, v., Nagyvárad, 1917; Furcsa vendég, v., 1921; Szép nő az ablakban, v., 1925 <1935*>; Ezüstkert, v., 1931; Szegényember naplója, elb., Berettyóújfalu, 1935; Nem szeretsz, v. [1937]; Bocsáss meg. Új és válogatott versek, 1941; Gyertek, énekeljünk!, v. [1944]; Csók a sötétben, v. [1947]; Aranypiros pillangó, vál. v. [utószó Nadányi Gertrúd], 1955; posztumusz kötetek: Hét falu kovácsa, d., 1956; Körmenet, vál. v., 1975; Vál. versei, 1981; Hajnali találkozás, elb., 1994.

Műford.: W. Bredel: Az apák, r., 1953; W. Bredel: A fiúk, r. [Sós Endrével], 1955.

[ÚMIL,OSZKK,MÉL2]