RÁCZ ENDRE

(Csákberény, 1922. aug. 21.-Bp., 1992. okt. 29.): nyelvész.

A nyelvtud. kandidátusa 1961, doktora 1987; Pais Dezső-díj 1989; Pro Universitate Emlékérem 1991.

M.: Kis magyar nyelvtan [Takács Etellel], 1959; Rövidüléssel alakult becéző nevek a XIV. században, 1960; A magyar nyelv következményes mondatai, 1963; A magyar nyelv következtető mondatainak története a XVI. század elejéig, Szeged, 1963; A mai magyar nyelv, szerk., társszerző, 1968; Mondattani elemzések [Szemere Gyulával], 1972; Magyar becenevek, 1974; Anyanyelvi nevelésünk korszerűsítéséről, 1975; A mai magyar nyelv, szerk. [Benczédy Józseffel, Fábián Pállal és Velcsov Mártonnéval], 1976; Az egyeztetés főbb kérdései a magyarban, 1977; Tanulmányok a mai magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből, szerk. [Szathmári Istvánnal], 1974; Tanulmányok a magyar nyelv mondattana köréből, szerk. [Szathmári Istvánnal], 1977; Tanulmányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből, szerk. [Szathmári Istvánnal], 1980; Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből [Szatmári Istvánnal], 1983; Fejezetek a magyar leíró nyelvtan köréből, szerk., 1989; Az egyeztetés a magyar nyelvben, 1991; Mondatgrammatika és szöveggrammatika, 1992; A belehallás jelenségéről, 1992.

[ÚMIL]