SZENTIMREI JENŐ [eredetileg: Kovács]

(Arad, Arad vm., 1891. dec. 14.-Kolozsvár, 1959. szept. 2.): költő, író, újságíró. [MO/ROM]

M.: A fejedelemasszony halála, Nagyvárad, é. n.; Azoknak a keveseknek, v. [Mvh.], 1912; Egyenest, támadás. Oktatás a harcról minden harcban állók számára, 1916; Erdély felől, v., 1916; Mikroszkóp, elb., Kvár, 1922; Nyári délután Egeresen, v., Kvár, 1924; Városunk és más elbeszélések, Mvh., 1925; ~ verses magyar krónikája, Kvár, 1928; Ki kell mondani, v., Kvár, 1930; Siratóban. Falusi komédia egy felvonásban, Kvár, 1930; Csáki bíró lánya. Kalotaszegi ballada 3 felvonásban, Kvár [1936?]; Verses magyar história, 1937; Ferenc tekintetes úr. Kölcsey Ferenc életregénye, 1939; Nyersmérleg, vál, v., (1912-1942), Kvár, 1943; Hegylakók dala, v., Kvár, 1946; Szentgyörgyi István élete és művészete, Bk., 1955; Vallomások. Tanulmányok, bírálatok, megemlékezések, Mvh., 1956; Harc az állandó színházért Marosvásárhelyen 1780-1945, tan., Mvh., 1957 (a 2. kiadás címe: Hajlékot kereső Thália. Harc az állandó színházért Marosvásárhelyen 1780-1945. uo., 1996²); Versek, Bk., 1963; Sablon helyett csillag, publ., Bk., 1968; Városok, emberek, 1. könyv, Útkeresés könyve, visszaemlékezések, Bk., 1973.

Műford.: I. Popov: Az éjtszaka véget ér, r. [Makfalvi Ellával], Bk., 1954.

[ÚMIL,K-L]