ZSOLT BÉLA

(Komárom, 1895. jan. 8.-Bp., 1949. febr. 6.): író, szerkesztő.

M.: Zsolt Béla verseskönyve, 1915; Lohengrin bukása, r., 1918; Hiába minden, v., Nagyvárad, 1921; Igaz könyv, v., 1923; Házassággal végződik, r., 1926; Versek, 1929; Bellegarde, r., 1931; A királynő családja, r., 1932; Kínos ügy, r., 1935; A dunaparti nő, r., 1936; Polgári házasság, elb.-ek, 1936; Ars scribendi, vagy az időszerű újságírásról, 1937; Villámcsapás. Schwarz András önéletrajza, r., 1937; A Wesselényi-utcai összeesküvés, r., 1937; Kakasviadal, r., 1939; Kőért kenyér. Vezércikkek 1921-1939, 1939; Tanulságok és reménységek, cikkek, Nagyvárad, 1942; Napraforgó, r., 1943; Nemzeti drogéria, d., 1947; A végzetes toll. Publicisztikai írások [vál. és szerk. Bozóki András, utószó Szalai Pál], 1992; Gerson és neje, r., 1994.

[MIL,OSZKK,MK21/44]