Előszó

Sokan feltették már nekem a kérdést, hogy egy városlakó ember miért foglalkozik a vidékkel, mi lehet olyan vonzó számomra, hogy még a diplomámat is e témakörben írom. Miskolcon születtem, és ebben a "szürke" iparvárosban is nőttem fel. Nyaranta sok időt töltöttem a nagyszüleimnél egy csereháti kis faluban, ahol bele-bele kóstoltam az igazi falusi életbe, amiről már kisgyermekként is sokat faggattam szüleimet, nagyszüleimet és a falubélieket. Néha órákon át csillapíthatatlan érdeklődéssel hallgattam az öregek elbeszéléseit nagyanyám meleg kis nyári konyhájában. Bevallom őszintén tizenévesként sokszor nem értettem őket, sőt volt, hogy megmosolyogtam vagy igazán figyelemre se méltattam tanításaikat. Ma már tudom mennyi bölcsesség bújt meg szavaik mögött, ma már megértem érzéseiket, kitartó munkájukat, iszonyú ragaszkodásukat a földhöz, szegényes kis portájukhoz, állatkáikhoz és ahhoz a városi szemmel sokszor túlontúl nyugodtnak, egyszerűnek tűnő vidéki élethez.

A falusi turizmusról egyetemi tanulmányaim előtt inkább csak a médián keresztül hallottam, az igazi falusi vendégszeretetet, s azt, hogy valakit ismeretlenül is szeretettel, természetes közvetlenséggel fogadnak, először az elmúlt év nyarán tapasztalhattam meg, mikor is a három hetes gyakorlatomat egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kistérségben töltöttem egy falufejlesztési program kapcsán, ahol ez a típusú vendéglátás - ugyan még csak csírájában - de néhány éve és néhány faluban már jelen van. A program, aminek köszönhetően eljuthattam ebbe a csodálatos térségbe, egyike a már régóta hagyományoknak örvendő bajor-magyar birtokrendezésen és falufejlesztésen alapuló vidékfejlesztési kooperációknak. A magyar - korábbi nevén - Földművelésügyi Minisztérium és a Bajor Területfejlesztési Hivatal között az 1990-es évek elejétől személyes kapcsolat van, amely a szakemberek személyes látogatásaiba is megnyilvánul. 1996-ban a bajor Élelmezési, Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium E (vidékfejlesztési) osztályának akkori vezetője, Dr. Ing. H. Magel professzor felhívta a magyar illetékeseket, hogy egy közös falufejlesztési programhoz jelöljenek ki megfelelő falvakat. 1997 májusában J. Schulze miniszteri tanácsos úr budapesti látogatása során megtörtént a végleges kiválasztás, s Baskó, Fony, Mogyoróska, Regéc és Hejce falvaknak sikerült fennmaradni a szűrőn. Ezek a települések Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, egy többszörösen hátrányos helyzetben lévő, a Zempléni hegység lábánál fekvő, un. Gergely-hegy kistérségben találhatók. Az együttműködés célja egy olyan mintaprogram volt, mely a falufejlesztést településhez kötött súlypontokra alapozza, mely nem pusztán az endogén források hatékony kihasználását jelenti, hanem igen nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy a szakemberek egyfajta segítő- moderátori feladatkört lássanak el a programkészítés során. Ezáltal szabad teret biztosít a helyi közösség tényleges elképzeléseinek, igényeinek, az önerőn alapuló fejlesztésnek. Ebbe a munkafolyamatba csöppentem én bele 1998 nyarán a Minisztérium jóvoltából, ahol is megbíztak egy a későbbiekben kidolgozásra kerülő komplex kistérségi szintű - 14 érintett települést feltérképező - fejlesztési lehetőségeket tartalmazó tanulmányhoz szükséges alapadatok begyűjtésével. A térségben eltöltött néhány hét során rengeteget tapasztaltam, tanultam és nagyszerű embereket ismertem meg. Sikerült betekintést nyernem a falufejlesztés utolsó egyeztető tárgyalásaiba; rájöttem mennyire összetett dolog egy fenntartható célokat megjelölő fejlesztési program elkészítése, a helybéliekből szerveződött munkacsoportok elképzeléseinek szakmai szempontból helyes úton történő terelgetése. Már tudom, a vidékfejlesztés többet jelent az érintett térség gazdasági-társadalmi fejletlenségének bebizonyításánál és a potenciális "kiutak" papírra vetésénél. Rendkívüli türelmet és jártasságot igényel szociálpolitikai szempontból is.

A program magyar részről 1998 augusztusában összeállt, jelenleg az osztrák fél dolgozik rajta a tapasztalatcsere és EU konformitás jegyében.

A gergely-hegyi élmények nem múltak el belőlem nyomtalanul. Azóta is tartom néhány igen segítőkész, - s talán nem túlzok, ha azt mondom - jó barát helybéli lakossal a kapcsolatot, akik óriási motivációt jelentettek témaválasztásom során.

Ezúton is megköszönöm nekik kedves, önzetlen segítségüket, valamint azt a sok időt és fáradtságot, amit rám áldoztak.