© Somfai Béla 1999.

Ennek az előadásnak az a célja, hogy segítséget nyújtson pedagógusoknak és általában minden érdeklődőnek a közvéleményt gyakran izgalomba hozó bioetikai kérdések közötti összefüggések megértéséhez. Valójában a szakterület problematikájának vázlata ez a rövid ismertetés, melynek segítségével a tanítás közben fölmerült, vagy a közvélemény érdeklődésének középpontjába került kérdések összefüggéseikben áttekinthetőkké válnak. Nem célja ennek az ismertetésnek egy hierarchikus szabályrendszer fölállítása. Pusztán azoknak az elveknek a rövid kifejtésére törekszik, melyeknek segítségével egy szabályrendszer megteremthető. Olyan értékek megfogalmazását tartalmazzák ezek, melyek segítségével a különböző kérdésterületeken fölmerülő problémák fontosságuk sorrendjében is kapcsolatba állíthatók egymással. Kiindulópontot biztosítanak ezek, melyekből következő lépésként erkölcsi szabályokat lehet fölállítani a döntéshozatal és a cselekvés meghatározására. Ezért nevezik ezeket erkölcsi irányelveknek.

Szerepük megértését az teszi egyre fontosabbá, hogy az élettudományok rohamos fejlődésével arányosan növekszik az élet és az emberi élet fölötti hatalmunk is. A tudományos és a technikai lehetőségek egyre több olyan döntéslehetőséget vagy éppen döntéskényszert teremtenek számunkra, melyek hosszú időre, esetleg végzetesen is meghatározzák az emberiség jövőjét. Képesek vagyunk-e arra, hogy megteremtsük azt az etikai konszenzust, amely a modern világban elengedhetetlenül szükséges a helyes cselekvésmódhoz ezekben a kérdésekben? Valójában erre igyekszik választ adni minden bioetikai megfontolás. Legtöbbször a válasz részletkérdésekre irányul. A irányelveknek fontossági sorrendje a döntéshozatal és cselekvés fontossági sorrendjét is meghatározza több kevesebb pontossággal. Ezért nevezik ezeket alapvető irányelveknek.

Legelső ezek között az, amit általában az "emberi élet szentségének" neveznek. A kifejezést azok is használják, akik ennek nem tulajdonítanak vallásos fontosságot. Vallásos meggyőződésen kívül ugyanis esetleg tapasztalati tényekből, vagy filozófiai megfontolásokból is eljuthatunk egy olyan értékítélethez, melynek megjelölésére ez a kifejezés alkalmasnak bizonyulhat. Röviden meg kell vizsgálnunk tehát a kifejezést mindhárom értelmezési szempont alapján, mivel a bioetika területén lényegében minden etikai megfontolás ebből indul ki. Nem bizonyításra, hanem jelentésének magyarázatára törekszünk, mivel más alapelvhez hasonlóan, az "élet szentsége" sem bizonyítható további érvekre való hivatkozással.

A vallásos meggyőződés számára az emberi élet szentsége azt jelenti, hogy annak értéke Isten teremtő szándékában gyökerezik. A zsidók és a keresztények ezt a Teremtés Könyvéből tudják meg, mely azt tanítja, hogy a Isten saját képére és hasonlatosságára alkotta az embert és lelkét lehelte belé. Ebből az következik, hogy az emberi élet értékének földi hatalomtól független alapja van. Nem emberi teljesítmény, elismerés vagy érdem következménye, hanem a Teremtő szeretetéből fakadó adomány, mely minden embert egyenlővé tesz. Isten az élet ura, mi annak nem tulajdonosai, hanem felelős gondnokai vagyunk csupán. Emberi érdekeknek nem  szabad alávetni, mert nincsen hatalmunk fölötte. Ez a közös zsidó-keresztény meggyőződés adott alapot napjainkig a nyugati társadalom rendjének fönntartásához.

Az élet értékének ilyen magyarázata azonban nem mentes nehézségektől. Ahhoz, hogy etikai konszenzus lehetőségét biztosítsa, egy előzetes kiindulópont általános elfogadására van szükség, ez az Isten létébe vetett hit. Modern világunkban ezt azonban nem lehet feltételezni. Az istenhívők számára is külön magyarázatot igényel az, hogy a jó és igazságos Istenbe vetett hittel hogyan lehet összeegyeztetni az általa olyan nagyra értékelt és védett emberi életet fenyegető, és bűnös emberi döntéstől független sok veszélyt és természetes csapást. Ha Isten az ura az emberi életnek, miért nem tehető Ő felelőssé ezekért? Ezenfelül a történelemből szerzett tapasztalat is azt bizonyítja, hogy hosszabb ideig nem lehet emberi döntéshozatal alól kivenni az élet és halál kérdését anélkül, hogy nagyon is sok ártatlan embert ne veszélyeztetnénk ezzel. A Szentírás lapjain nagyon is sok isteni jóváhagyással megerősített kivételt találunk az ölés tilalma alól. A kivételek kiüresítik a szabályt, elveszik annak súlyát.

Összefoglalva, ez a szemléletmód előnyös, mivel kiveszi az életre vonatkozó értékítéletet az emberi tévedés vagy a hatalommal való visszaélés lehetősége alól. Ugyanakkor  hátránya az, hogy feltételezi az istenhitet. A hitetlenek számára nincsen meggyőző ereje, tehát nem képes kizárólagos alapot adni ma a konszenzushoz. A kötelező védelem pontos mértéke sem állapítható meg ennek a megközelítésnek az alapján, mivel a vallásos közösségek történelme túlságosan sok kivétel lehetőségéről tanúskodik.

Ezért vetődik föl az igény, hogy a "tapasztalatra való hivatkozással" magyarázzuk az élet szentségének jelentését. Életünket fenyegető kritikus helyzetekben mindannyian tapasztaljuk a tudatunk legmélyebb szintjéről fakadó félelmet, az életösztön megnyilvánulását. Mivel a hívő és nem hívő ember egyaránt szembetalálhatja magát ezzel a megrázó tapasztalattal, az is mondhatjuk, hogy tudatunk legmélyebb szintjéről fakadó "őstapasztalattal" állunk ilyenkor szemben, amely a vallásos hitnél mélyebben gyökerezik bennünk. Szentnek tehát azért mondjuk azt, mivel az ilyen tapasztalat az élet megtapasztalásának, átélésének legeredetibb kifejezésmódja, magát az életet idézi föl tudatunkban. Ha az élet nem "szent", semmi sem az, semmi más nem fontos számunkra.

Ennek a szemléletmódnak az előnye abban rejlik, hogy nincsen szüksége további igazolásra, egy másik alapelv elfogadására. Az élet súlya vallásos meggyőződéstől függetlenül föltárul, közvetlenül átéljük azt. Hátránya viszont abban a filozófiailag bizonyítható megállapításban rejlik, hogy amit értékesnek tapasztalunk, nem szükségszerűen bizonyul valóban annak. Nem ugyanazokat a dolgokat tartja mindenki értéknek. Tapasztalat csak akkor tenné az életet "szentté", alapvető fontosságúvá, ha minden ember, mindenütt, minden időben és helyen, valamint a körülményektől függetlenül a legértékesebbnek tapasztalná azt. Ennek lehetőségét azonban nem lehet bizonyítani. Az öngyilkosság és sok más "tapasztalati tény" is tagadja ennek a szemléletmódnak a megbízhatóságát. A tapasztalat értékeléséhez fogalomrendszerre és annak a nyelv segítségével való kifejezésére van szükség. A tapasztalat közvetlenségére való hivatkozás ugyan meggyőzőnek tűnik első pillantásra, de nem ad magyarázatot arra a kézenfekvő kérdésre, hogy ebből a személyesen átélt "őstapasztalatból" hogyan lehet mások életének szentségére következtetni, vagy még inkább miért kellene mások életét a sajátunkkal szemben előnyben részesíteni, miért van történelmileg bizonyított kikerülhetetlen szükség az emberi élet pusztítására bizonyos körülmények között.

Racionális megfontolás alapján mindenek előtt azt kell mondanunk, hogy a végső alapelvek nem szorulnak további magyarázatra. Minden ilyen igyekezet nehézségbe ütközik, de azok nem teszik nehezebbé szükségességük felismerését. Mindkét felvázolt megközelítés elfogadja az élet szentségét alapelvként, további megfontolások kiindulópontjaként. Ha ezt visszautasítjuk, semmi más nem lesz szent. Amint az eutanáziáról szóló egyházi tanítás mondja, "(A)z emberi élet minden más érték alapja, és szükséges feltétele minden emberi aktivitásnak és társadalomnak."^[1]

Ha ezt nem fogadjuk el, akkor nem lehet emberi haladásról beszélni és lehetetlenné válik bármilyen emberi érték megvalósítására irányuló igyekezet is.

Az "élet szentségének" alapelve teljesen elvont megállapítás, nem tartalmaz semmiféle konkrét követelményt az élet iránti tisztelet kötelező mértékéről, vagy védelmének mibenlétéről. Ezért feltétel nélkül érvényes minden helyzetben, minden korban és minden emberi cselekmény számára. Alapja és kiindulópontja minden élettel kapcsolatos irányelvnek és szabálynak is, mivel mindent magába foglal, amit az élet védelmével kapcsolatban mondani lehet. Nem válaszol arra kérdésre, hogy mit kell tennem, de igazolja vagy cáfolja a gyakorlati irányelvek és a rájuk épülő szabályok érvényességét. Ezen felül és mindenek előtt kiindulópontot biztosít az élet védelmére vonatkozó gyakorlati irányelvek fontossági sorrendjének felállításához. Ezek az irányelvek a "szentség" fogalmának fokozatosan bővülő jelentést adnak, és ennek következtében a fontosság fokozatosan csökkenő sorrendjében leszűkített, de pontosabban meghatározható szerepet játszanak a döntéshozatal és cselekvés számára.

Ha az emberi élet szent, akkor az emberi nem fönnmaradása és épségének megóvása az első és legfontosabb ilyen irányelv. Erre épülnek mindazok az etikai szabályok, melyek az emberi nem jövőjének biztosítására irányulnak. Ezek foglalkoznak a bioszféra egyensúlyának és a környezet tisztaságának megőrzéséhez szükséges feladatokkal, az atomháború megelőzésével, a genetikus forradalom lehetőségeinek szabályozásával, a hadviselés megengedhető és tilos módjaival, és minden olyan lehetséges emberi döntéssel, amely jövőnk megvalósulásának lehetőségét eleve megszüntetné.

A továbbiakban felsorolt irányelvek már arra kérdésre vetnek fényt, hogy milyen legyen az az emberi élet, melynek fönnmaradását minden áron biztosítani kell. Fontossági sorrendben az életadás és a családi élet lehetőségének, valamint a leszármazás genetikus folytonosságának és integritásának biztosítását leszögező irányelv következik. Ez a genetikus örökség átadásának feltételeit foglalja magába. Ide tartozik a családalapítás, az életadás lehetőségének, valamint a szülők és gyermekeik közötti genetikus folytonosság fönntartásának biztosítása, az emberi nem sajátos genetikus örökségének megőrzése. Az erre épülő etikai szabályok általában a reprodukciós és genetikus technológia alkalmazásával kapcsolatos problémákkal foglalkoznak, de ide lehet sorolni a nemzetek és népközösségek fennmaradásának védelmét is. A második Vatikáni Zsinat is leszögezte már, hogy az életadással kapcsolatos döntések meghozatala a házasok kizárólagos joga és kötelessége. Abba sem az állam, sem a vallásos közösség nem szólhat bele.^[2]

Sorrendben az egyén testi életének sérthetetlensége következik. Az emberi társadalom minden tagjának alapvető joga van életéhez. Ezt a közösségnek védenie kell. Ez az elv irányítja az élet kioltásának erkölcsi elbírálását, az emberölés, öngyilkosság, terhesség-megszakítás, eutanázia, halálbüntetés, a hadviselésben való részvétel vagy annak megtagadása kérdéseiben hozott döntéseket. Az egyéni szabadságjogok birtoklásának és gyakorlásának sérthetetlensége a következő elv. Ezeket általában a magánszférához tartozó jogok részletezik: a személy érzelmi és értelmi világának manipulációtól való védelme, a politikai jogok, a vallás- és szólásszabadság gyakorlása, a magántulajdonhoz való jog és sok más. A legutolsó általános irányelv a személy testi integritásának, épségének védelmére irányul. Jól tájékoztatott beleegyezés szükséges minden orvosi kezeléshez, vagy embereken végrehajtott kísérletezéshez, szervadományozáshoz, stb.

Ez a felsorolás megadja a bioetika tématerületének a vázlatát, és lehetővé teszi annak rendszeres és kritikus vizsgálatát is. A fontossági sorrend azt jelenti, hogy általában, de nem kivétel nélkül, az előbbi elvek megvalósulását előnyben kell részesíteni az utóbbiakkal szemben. Átfedések és kivételek azonban lehetségesek, az irányelvek által megszabott kategóriák csak általános érvényességgel bírnak és nem zárják ki a konfliktusok és feszültségek lehetőségét, különösen akkor, amikor a döntéshozatalt és cselekvést meghatározó erkölcsi szabályok alkalmazására kerül a sor. Nem feltétel nélkül kötelező cselekménysorozatot határoznak meg ezek az irányelvek, hanem következetes irányt szabnak minden erkölcsileg értékelhető emberi igyekezetnek. Megvalósulásukhoz azonban már az okosság erényére és a gyakorlati tapasztalatból fakadó bölcsségre is szükség van.

Felhasznált források:

Daniel Callahan, "Sanctity of Life" in Donald Cuttler, Updating Life and Death, Beacon Pr., Boston 1968, 181-223. oldal.

Richard A. McCormick, "The Quality of Life, The Sanctity of Life, A theological perspective", Hastings Centre Report, 1978 február, 30-36. oldal.

Richard A. McCormick., "The Consistent Ethics of Life, A historically soft underbelly?", Critical Callings, Reflections on Moral Dilemmas..., Georgetown University Press, 1989, 212-232. oldal.