Jézus és Mohammad:
Semmi más nem mutatja ki az ellentmondásokat a kereszténység és az iszlám
között, mint összevetni azt, amit az iszlám mond Jézusról - Allah áldja meg -
és azt, amit a kereszténység mond Mohammadról - Allah áldja meg - Miközben a
muszlimok hisznek Jézusban, mint Allah egyik prófétája, nagyra becsülik őt és
tisztelik, a keresztények eltagadják a Mohammad által hozott küldetést és le
is becsülik őt. A két próféta életrajzának a tanulmányozása után az eredmények
megmutatják, hogy mind a kettő a teremtmények Urának a küldötte. Mind a kettő
a hitterjesztésnek és az emberiség megmentésének szánta az életét.
Jézus Krisztus életrajza és küldetése:
Jézus, Mária fia i. e. 7-5-ben született, Palesztina egyik falujának egyik
szerény házában.
Keveset tudunk élete első éveiről, sőt csak annyit tudunk róla mondani, amit
Lukács mondott:
"Nőtt a teste és a bölcsessége, a szívében egyre nagyobb
lett az Isten és az emberszeretet.". Amikor kb. 33-35 éves lett, akkor
mutatkozott egy próféta Palesztinában, aki "a megbánást kell megkeresztelni a
bűnök eltörléséért" hirdette. Ez a próféta, keresztelő János. Elment hozzá
Jézus és meg is keresztelkedett. Abban az időben kapta meg Jézus a sugallatot,
hogy Ôt választotta az Úr a zsidó nép Messiásának azért, hogy az igaz vallást
hirdesse a világban és egyben a zsidó nép utolsó prófétája legyen.
A zsidó népnek nem volt ismeretlen az Istenben való hit, de amikor Jézus -
Allah áldja meg - jött az igazi vallással - annak idején -, akkor ők
visszautasították és meg is tagadták a földi javak miatt.
Példának okáért az ő Talmudukban az jött:
"Aki leértékeli a kézmosást,
annak a büntetése, hogy eltűnjön e világból." Ezért mondta Jézus a
következőt:
"Elhagytátok az Isten parancsát és a ti saját szokásaitokba
kapaszkodtatok.". Nagyon furcsa szokásaik voltak, mint pl. nem szabad több
mint 2000 karnyi távolságot megtenni szombati napon. Vagy ecetet használtak
fájdalomcsillapításra, de csak gargalizálni lehetett vele és nem volt szabad
meginni. Szombaton a beteget nem lehetett elvinni orvoshoz, ha fájt vagy
eltört valamije, de halál veszélye esetén ki lehetett hívni az orvost. Jézus
- Allah áldja meg - mindent megpróbált, hogy kiszabadítsa őket ebből az
egészből. Azt mondta nekik, hogy a szombat az emberé, nem pedig az ember a
szombaté. Figyelmeztette is őket, mondván:
"Jaj nektek, ti akik a saját
kezetekkel írjátok, jaj a képmutatónak és a beképzelt embernek. Arra siettek,
hogy a fodormentának és a fűszernek az alamizsnáját kifizessétek és
elhagyjátok a vallás legnagyobb dolgait, mint a hitet, a kegyelmet. Ti, vak
képmutatók, akik eltapossátok a bolhát és elnyelitek a tevét".
Jézus vallása, az Úr és az emberfia szeretetét hirdette, megpróbálta ezt a
szeretet a népe eszébe belevésni a jótanácsaival. De a zsidó tudósok ahelyett,
hogy elismerték volna, hogy ő a Messiás, akiről tudtak az előző prófétáktól,
megtámadták, és ők lettek az elsőszámú ellenségei. Sőt a római királyt arra
bátorították, hogy feszítse keresztre. Ez a férfi, akivel a saját népe
nagyon keményen bánt, mint egy törvénykívülivel, egy igazi történelmi ember
volt. Jó, tiszta életet élt, olyat, amely az Úr által volt vezérelve.
Bölcsességét és bátorságát együttesen kimutatta népével szemben, amely
tévelygő volt. Példakép volt nemességével, szerénységével, a barátait
szolgálta és az ellenségeiért fohászkodott. Sok csodát művelt, de nem
dicsekedett vele, hanem mindig "az Isten ujjá"-nak mondta magát, és hogy ezt
bárki megteheti az emberek közül, az Úr akaratával. Kegyelme a kínzókkal, és a
hiúkkal szemben igazán csodás volt. Nyugodtan lehet állítani róla, hogy
legyőzte a Sátánt, és a rosszságot is.
Jézus mondásai Mohammadról:
A zsidók bűnözése Jézus - Allah áldja meg - ellen, oka volt az úri áldás
megtiltásának. Jézus elmondta nekik, hogy már nem lesz közülük soha próféta és
az Isten már átadta a hatalmat egy másik népnek, amely megérdemli. Azt is
mondta:
"Az a kő, amit az építők eldobtak és elutasítottak, ugyanaz lesz az
alapkő". Intvén, hogy Sámuel fiai, akiket a zsidók eltagadtak, Isten
választotta ki a nagy küldetés viselésére. Érvényes, hogy egy olyan próféta,
aki Sámueltől származik, az egész világé lesz.
Jézus, e próféta jöveteléről olyat mondott, amiben kétség nem lehet:
"Még
sok mondanivalóm volna, de nem vagytok elég erősek. Hanem amikor eljön az
Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog
beszélni, hanem azt mondja el amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni
nektek." (János:16/12-13)
Egy másik Evangéliumban, (amelyet a keresztények most nem ismernek el) szent
Barnabás Evangéliumában Jézus mondja, hogy ez a bizonyos igazság lelke, vagy
szívek javítója, a várandó próféta lenne, hogy a világot az igazsághoz
vezesse. Jézus e prófétát név szerint említi szent Barnabás Evangéliumában.
"És amikor megkérdezte a pap: mi lesz a szívek javítójának a neve, és mik
azok a jelek, amelyek által meg fogjuk ismerni? Jézus azt válaszolta, a neve
csodás, Isten a lelke. Megteremtésekor adta neki a nevét, lelkét az égi
fényben lakoztatta. És ekkor azt mondta az Úr: "Te miattad, ó, Mohammad meg
fogom teremteni a Paradicsomot, az egész világot és az összes teremtményt,
ajándékként fogom adni Neked. Aki Téged követ közülök, az áldásomat fogja
megkapni, de aki elmegy Tőled az átkom lesz rajta. Amikor elküldelek a
világra, Te leszel a megszabadulás küldötte, és a Te szavad lesz az igazság.
Ezzel fogod elkápráztatni az Eget, és a Földet, de a hited nem fog soha
megcsorbulni." Mohammad, az áldott név. Ekkor mindenki örvendezett, és
hangosan fohászkodott, hogy: Ó, Urunk küldd el nekünk a prófétát, és ó,
Te Mohammad gyorsan gyere el hozzánk, hogy megszabadíts."
Mohammad életrajza:
Mohammad próféta - Allah áldja meg -, akiről Jézus - Allah áldja meg -
beszélt, 571-ben született az Arab-félszigeten. Születésekor az igaz vallást
már régen elfelejtették, vagy változtattak rajta. A nép, amely között a
Próféta megszületett, Sámueltől származik. Pogányok voltak és bálványimádók,
akik nagyon belemélyedtek a tudatlanság dolgaiba. A dzsungel törvényei szerint
éltek, néhány törzsi törvény mellett.
Mohammad - Allah áldja meg - e nép között istenimádóként élt, soha nem borult
le egy bálványnak sem. Jó, igazságos, szeretetreméltó, tiszta emberként
ismerték meg az emberek. Az idő elteltével nagyon fájt a szíve mindazért, amit
az emberek tettek. Sok időt töltött a Teremtő megismerésével úgy, hogy
gondolkodott a nagy Isten teremtményeiről. Azzal is sokat törődött, hogy az
Isten miért teremtette meg az embert? Azzal foglalkozott, hogy visszatérítse
népét az igaz és egyenes útra, hogy megnyerjék Allah tetszését, és Ô az
övéket. Negyvenéves korában jött el hozzá a sugalmazó - Gábriel arkangyal -,
hogy az Isten őt választotta az egész világ prófétájának.
Elkezdte hívni népét az egy Isten, az irgalmas Teremtő, a teremtmények Ura
kizárólagos imádatára. Arra hívta őket, hogy hagyjanak el mindenféle
rosszságot és azt kívánja mindenki a testvérének, amit magának is szeretne.
Azt mondta nekik, hogy az igazi vallás az, hogy a mások fájdalmát eltávolítsák
és segítsenek egymáson, önzés nélkül. Mindez Allah tetszésének megnyeréséért
van. Azt is mondta nekik, hogy a vallás gyakorlása semmit sem ér, ha nem
vezérli az embert arra, hogy igazságos és jót cselekvő ember legyen. Allah
erről azt mondja:
"Mit gondolsz arról, aki hazugságnak tartja az Ítéletet? Ô az, aki durván
elzavarja az árvát, és nem ösztönöz a szegény táplálására. Jaj az
imádkozóknak, akik hanyagok az imájukban, s azt szeretnék, hogy az emberek
szeme rajtuk legyen, ám a segítségadást megtagadják." (107:1-7).
Azt is hirdette, hogy az emberek testvérek és mindenki Ádámtól származik. Hogy
senki sem jobb a másiknál a színével, társadalmi helyzetével, származásával,
vagy állampolgárságával. A Próféta nem kapott mást, csak azt amit az előző
próféták. Megtagadták a prófétaságát, megkínozták, elhagyták és sok embert
megöltek azok közül, akik hittek neki.
A Mekka városában lakozó törzsek összefogtak ellene, hogy megölik és majd
szétfolyik a vére közöttük. Tizenhárom esztendő eltelte után, amely tele volt
kínzással és fájdalommal, átvándorolt a Próféta - Allah áldja meg -
Medinába, ahol sokan felvették az új vallást. Itt volt a nagy váltópont az
életében. Nem a hitterjesztéssel, hanem a muszlim társadalom alapjai
felépítésének előírásaival kezdett foglalkozni. Az egy Istenről tanított a
társadalomban, és Medinán kívül is elkezdte az iszlám küldetéseinek az
alapjait lerakni. Forradalmi változásokat csinált a társadalmi életben, mint
pl.: egyenlővé tette a nőt a férfival. A rabszolgaságnak kezdett véget vetni.
Az alkohol és a szerencsejátékok teljes megtiltása határt szabott az emberi
kihasználásnak. A szerzetesi életet is megtiltotta. Minden ember, vagy
embercsoport megkapta vallásgyakorlási szabadságát. Olyan fontosabb
törvényeket írt elő, amit még nem láthatott az emberiség. Egy állam
felépítése, amelyben a vezetés az igazság és az irgalom együttese.
Mindezzel hatalmas várat épített a világi testvériségből, amely nem ismert
különbséget az ember származása, színe, nyelve között. Az egyedüli különbség
az emberek között az isten-félés, és az egy Isten parancsainak a követése
volt. A küldetés teljesítése után meghalt a nagy Próféta, a próféták pecsétje,
632-ben. A Koránt, amit Allahtól kapott, és rengeteg hagyományt hagyott hátra
az emberiség egyenes útra való vezetése érdekében, amely minden korszakban
használható.
Példaképi személyisége:
Az iszlám prófétája istenimádóként élt, ő volt az emberek példaképe, az élet
minden ágán. A Korán mondja:
"Allah küldöttében pedig szép példaképetek van
annak, aki reményét Allahba és a végső napba vetette és gyakorta megemlékezik
Allahról." (33:21).
És még:
"Próféta! Elküldtünk téged, hogy tanú és örömhír-vivő légy, és hogy
az ő engedelmével Allahhoz szólítsál és világító lámpás légy." (33:45-46).
A Próféta életében megtestesült a Korán sok jó példája. Amikor Aisát a Próféta
feleségét megkérdezték erkölcsi érzületéről, azt mondta: "Az erkölcsi érzülete
egy sétáló Korán volt". Ha azt mondanánk, hogy a Próféta bűn nélkül élt, akkor
ez egy negatív tulajdonságnak számítana. Mert Ô, nemcsak bűn nélkül élt, hanem
ellenállt minden csábításnak, az életét Allah félésében töltötte, pontosan úgy,
ahogyan Allah előírta a Könyvében:
"Mondd: Az istentiszteletem az
áldozat(i állat)om Allahot illetik, a teremtmények Urát!" (6/162).
A Próféta olyan volt, ahogyan Allah mondta. (*)
(*) "Bizony nagy (erkölcsi) érzületű vagy." (68/4) - A fordító.
Szeretete körülvette a barátot és az ellenséget is. Így szokott parancsolni
barátainak: "Ha szeretitek Allahot, akkor szeressétek a testvéreiteket".
Aggódott az emberek sorsáért, addig munkálkodott, amíg a Sátán sugallatait
teljesen kiűzte belőlük. Szomorú lett volna, ha teljesítenie kellett volna
Allah valamelyik bírálatát valakin. A Próféta soha nem bántott senkit sem.
Egy veszélyes pillanatban egy férfi megkérte a Prófétát, hogy átkozza meg
ellenségét, mert kiűzték és bántották. Erre a Próféta azt mondta:
"Nem
átkozgatásért lettem küldve, hanem az irgalmasság kéréséért a teremtményeknek.
Ó, Allahom bocsáss meg népemnek, mert tudatlanok".
Erre nagyon jó példa, amikor visszatértek a muszlimok Mekkába és volt a nagy
győzelem, akkor az emberek - a hitetlenek - Mekkában nagyon féltek és
aggódtak, hogy mi lesz velük? A próféta teljes biztonságot adott nekik,
miközben ők verték, ütötték, kiűzték és meg akarták ölni a barátaival együtt.
Ez a cselekvés teljes megtestesülése a bölcs mondatnak: "szeressétek az
ellenségeiteket". A Próféta az emberiség megmentése miatt jött, és azért, hogy
javítson a rosszaságon, amellyel tele van az emberiség. A társadalmi
ellenségei tetszését elnyerte, szeretetével és irgalmasságával. A
segítőkészsége példa volt.
Barátja volt a reménytelennek és segítője a szegényeknek és a gyengéknek.
Egész életében harcolt az emberiség, Allah egyenes útjára való vezetése
végett. Ezek mellett persze a Korán parancsait követte:
"Nincs kényszer a
vallásban." (2/256).
A tulajdonságai és az erkölcsi érzülete példa volt arra, hogy nagyot lépett
barátaival a hit terjesztésében és mégis szerény, jó szívű ember maradt.
Elismerte Isten hatalmát és erejét. Mindazt a lelki és erkölcsi csúcsot, amit
elért, abban fejezte ki, hogy:
"Mondd: Én csak hozzátok hasonló ember
vagyok, (aki) azt a kinyilatkoztatást kaptam, hogy a ti Istenetek az egyetlen
Isten. Járjatok hát a hozzá vezető egyenes úton és kérjétek az Ô bocsánatát!
Jaj azoknak, akik (más isteneket) társítanak (mellé)." (41/6).
Nem muszlimok dicsérete a muszlim Prófétáról:
Miután a tanulmányozást nemcsak keresztény tudósok és missziósok végezték,
hanem olyanok is, akik nem tartoznak sehová sem, a nyugatot még jobban
kezdte érdekelni Mohammad próféta küldetése. A következőt írjuk itt, amit
Huston Smith írt "Az ember vallásai" című könyvében, amely nem régen jelent
meg:
"Tiszta szívű volt (Mohammad próféta), szerették a barátai, és azt mondták
róla, hogy jó beszédű és jó vele lenni. A szomorú dolgok még érzékenyebbé
tették őt az emberiség fájdalmai miatt. Mindig kész volt segítő kezet nyújtani
másoknak, főleg a szegényeknek és a gyengéknek. Nagy becsülete miatt olyan
neveket kapott, amiért irigyelhetjük Ôt. Az emberek "igazmondónak és
becsületesnek" ismerték. Attól függetlenül, hogy nagyon érdekelte őt a népe,
mégis messze maradt az ő útjuktól és nézetüktől. Idegen volt a tévelygő
társadalomban. Gyerekkorától amíg próféta nem lett, a népe viselkedése nagyon
visszataszító volt számára, mivel látta, mindig csak egymás ellen harcolnak
Mekkában, továbbá hogy elterjedt volt a paráználkodás, a tévelygés stb. Mindig
csendben gondolkozott azon, ami körülötte zajlott. A mágia és a legenda
időszakában, amikor az emberek között terjedt a sok csoda a hamis papok keze
által, a Próféta cselekedett, hogy ezek az emberek ne használják ki a gyenge
embereket ilyen helyzetben.
A bálványimádóknak, akik csodát vártak és a bálványokkal kereskedtek, olyan
szavakat mondott, amely döntő volt: "Allah nem azért küldött, hogy csodákat
műveljek, hanem azért, hogy a jó útra hívjalak benneteket, tanácsot adjak
nektek, magasztaltassék az én Uram! Vajon mi más lennék én, mint ember és
küldött!" Elejétől kezdve ellenezte, hogy magasztalják őt: "Soha nem mondtam,
hogy enyém az Ég és a Föld java, hogy a jövőbe látok, azt sem, hogy angyal
vagyok, hanem csak a teremtmények Urának a küldötte. Küldött, hogy az igaz
vallást terjesszem az emberiségnek. "Ha mindenképpen csodák kellenek,
akkor azt ne Mohammadban keressük, hanem Allah nagy teremtésében. Ezért
viszont csak szét kell néznünk, és máris láthatjuk őket körülöttünk: csillag,
amely úszik az égen vagy kötve van egy rendszerhez, és az egész világ
tökéletes felépítése, akár Égen, akár Földön.
Az eső leesik a felhőkből, hogy feltámassza a halott földet, a pálmafák,
ahogyan arany datolyáikat hordják, a hajók ahogyan úsznak a tenger vizén, és
elhozzák az emberek számára a jót. Mindez egy olyan Isten műve, akit mi
csináltunk volna kőből?
Nagy butaság, hogy arra kérik a Prófétát, hogy mutasson nekik jeleket a
Teremtő létezésére, miközben minden körülöttük arról beszél. Abban az időben
Mohammad arra tanította az embereket, hogy tiszteljék a világrendszert
és gondolkozzanak el a Teremtő munkáján. Mindez bizonyíték arra, hogy a
muszlinok feltalálók és felfedezők voltak a keresztények előtt. Lain Pool
történész is írt Mohammad személyiségéről "Mohammad mondásai és tanításai"
című könyvében, amiben a következőket mondta: "Ô az, aki kiállt több évig népe
gyűlölete ellen, ő az, aki soha nem utasított el olyan kezet, amely
kézfogásért nyúlt. Soha nem volt a szerződések megszegője, a gyerekek is nagyon
szerették, soha nem ment el mellettük úgy, hogy ne nevetett volna rájuk, és ne
szólt volna hozzájuk egy jó szót. Ô az olyan kevés emberek közé tartozik, akik
elérték a boldogság csúcspontját, amikor a nagy igazság volt életük
középpontja. Az egy Isten küldötte volt és ezt ő soha sem felejtette el.
Vagyis azt, hogy miért lett erre a világra küldve?
Átadta küldetését népének nagy büszkeséggel és egyben szerénységgel is".
A. J. Leonard utal a Próféta igazságáról így ír "Az iszlám erkölcsi érzülete
és a lélek értéke" című könyvében:
"Először is el kell ismerni, hogy Mohammad nem volt varázsló, vagy hazug,
hanem egyike a legbecsületesebb, legigazságosabb és legnemesebb embereknek,
akit valaha láttak az emberek. Ô nem csak nagy ember volt, hanem az emberiség
egyik legnagyobb embere. Nagy volt mint próféta, és mint népének egyik
polgára, és mint államvezető is.
Ô volt egy olyan birodalomnak az anyagi és erkölcsi alapítója, amely szétszórt
volt ide-oda. Sőt mi több, egy olyan vallást alapított, amely még mindig
fennáll.
Ô az igazat mondó, mert igazságos volt saját magával, és a népével szemben, és
Urával is.
Ha mindezt elismerjük, akkor rájövünk, hogy az iszlám az igazság vallása,
amely elvezeti azokat akik őt választják az igaz és egyenes útra.
És kihozza őket az emberiség tudatlanságának sötétségéből a világos és
igazságos világra."
Végül pedig itt van La Martin Franciaország egyik leghíresebb költője, aki így
ír Mohammad nagyságáról: "Nem történt soha ilyen nagy, nemes feladat
megbízása egyetlen emberrel sem." Az ember képessége feletti volt ez a
megbízatás, mert ezzel a feladattal együtt eltaposta azt a tévelygést amely
elválasztotta az embert az Urától. Vele kapcsolja össze az embert Allahhal, az
Urával.
Vele hozza vissza az egyedüli istenséget a sokisten imádata helyett, amit annak
idején imádtak. Még nem történt soha, hogy egy ember ennyit csinált volna
ilyen kevés eszköz mellett. Ugyanis teljesen magára támaszkodott a feladat
teljesítésében kevés hívő ember segítségével, akik vele voltak a nagy
sivatagban.
Végül pedig nem történt még olyan, hogy egy ember ilyen világra szóló
forradalmat csinált volna. Mert nem kevesebb, mint két évszázad múlva az
iszlám megjelenése után az egész Arab-félsziget már a hit és a fegyver alatt
állt. Ezután pedig Allah nevében megtámadta Perzsiát, a két folyó közti
területet, Nyugat-Indiát, Szíriát, Etiópiát, Afrika északi részét, néhány
szigetét a Földközi tengernek és Franciaország néhány területét. (*)
(*) Ez nem azt jelenti, hogy az iszlám a kard és az erőszak vallása, hanem a
megszabadításé. Az emberek tévelygésben, hitetlenségben éltek, ezért az iszlám
vallás megadta a szabad vallás gyakorlását ezekben az országokban. Illik tudni
még azt is, hogy a muszlimok soha nem támadtak fegyvertelent, időset, nőt,
vagy gyereket. Mohammad - Allah áldja meg - olyan utasításokat adott a
hadseregnek mindig, hogy "Ne öljetek időset, se nőt, se gyereket, és senkit
sem kivéve azt, aki fegyvert hord ellenetek. Ne vágjatok fát, és ne égessetek
el semmit". Az iszlám birodalma alatt mindenki megkapta a teljes jogát az
élet minden ágában. - A fordító
Ha a megnézzük a cél nemességét, az eszközök csekélységét és az elért
eredményeket, akkor nagy emberi zsenialitásra döbbenünk rá. Ki meri
összehasonlítani Mohammadot az új történelem bármelyik nagyjával? Azok
a nagyok akik a fegyvert kitalálták, a törvényeket megalkották, csak
olyan vázakat alapítottak, amelyek legtöbbször a megalkotója előtt
lerombolódott és sikertelenül járt.
De ez a férfi, nemcsak a hadseregeket, a törvényeket, a császárságokat, és a
népeket mozgósította, hanem vele együtt emberek millióit is, ami annak idején
kb. a világ egyharmada volt. Sőt még a vallásokat, a szent helyeket, a
gondolatokat és a lelkeket is megmozgósította a Könyv, a Korán segítségével,
melynek versei az élet minden oldaláról szólnak. Megalkotott egy olyan
közösséget, amely mindenféle emberfajtából állt, a nyelv, a származás
figyelmen kívül hagyásával. És egy olyan tulajdonságot hagyott bennünk, hogy
gyűlöljük az istentársítást.
Úgy különböztek a hívők, hogy nagyon ellenálltak mindenféle hamis istennek,
amely bepiszkította az eget. A világ lakóinak az egyharmada felvette a vallást
és ez volt a Próféta egyik csodája.
Illetve nem a férfi - Mohammad - csodája volt, hanem az észé. Eleve az, hogy
az egyistenséget hirdette a sokisten imádat idején, az maga csoda volt. Amikor
azt a szót hirdette, hogy "egyisten", ezzel lerombolta a hitetlenség imaházait
és a világ egyharmadát magával ragadta.
Az élete, a forradalma a legendák ellen, a bátorsága a pogányok ellen, a nagy
teherbírása a kínzásnak volt kitéve 15 éven keresztül Mekkában. A
türelmessége népe ellenállásával szemben addig tartott, amíg majdnem az
áldozatuk lett. Mindez a hit terjesztése, és az erkölcstelen szokások elleni
háborúja mellett. Mély hite a sikerben, nyugalmassága a nehéz időkben,
szerénysége győzelemkor, fohásza amely folytonos volt Allahhoz, a nagy
győzelem amit halála után aratott, mindez tanúsítja, hogy nem egy hazuggal
szemben van dolgunk, hanem egy erős és szilárd hitű emberrel.
Megalkotta vallása dogmáját, és két alapvető pontban építette fel:
(1) Egy Isten van,
(2) Érinthetetlen az egy Isten.
Az elsőből megtudjuk ki Allah - az Isten -, a másikkal pedig hitet ad a
rejtett dolgokba. Ô filozófus, szónok, alkotó, harcos, győzelmet arató,
gondolkodó, küldött és az ész vallása és imádat megalkotója is egyben. Mindezt
szobor és bálvány nélkül. Húsz császárság vezetője volt, a lelki császárság
mellett. Ô volt Mohammad. Ha figyelembe vesszük az egész emberiség hatalmának
tényezőit, akkor se találunk nála nagyobbat.
Mit kell tudni Jézus és Mohammad történelemről?
Attól függetlenül, hogy az összehasonlítás nem a legjobb, összehasonlítani sem
lehet Mohammadot - Allah áldja meg - Jézussal - Allah áldja meg -, ahogyan a
Biblia leírta őt.
Miközben tudjuk Mohammad életének minden részletét, ahogyan azt megőrizte
nekünk a sok könyv és a történelem, Jézus élete viszont nagyon rejtelmes és
nem világos. Néhány történész azt mondja, hogy Jézus nem létezett igazából,
csak a legendákban szerepel.
Ez persze nem igaz. Mi muszlimok igaz, hogy hiszünk Jézusban, Mária fiában,
aki Palesztina valamelyik falujában született i. e. néhány évvel és az új
vallást hirdette a zsidóknak, mint a várt Messiás. De nagyon kevés
információnk van a történetéről és a személyéről.
Még mindig sok vita van, hogy mikor, hol és hogyan született meg. Nem tudunk
sokat az életéről mielőtt 30 éves lett, és még mindig nem világos hogyan halt
meg. Az Evangéliumok két, vagy annál egy kicsivel több évről beszélnek, de
akkor se teljesen világosak történelmi szempontból. Fülünkkel hallottuk, hogy
Cado, a templomi történész Oxfordban, mit mondott. Azt mondta, hogy lehetetlen
szétválasztani története igazságát, a legendás meséktől, amelyeket a hiteles
Evangéliumok tartalmaznak, miközben próbáljuk leírni Jézus életének
részleteit.
Az Evangéliumokból kiderült, hogy Jézus egy nagy ember, de rejtelmes.
A tökéletes modell:
Ha a szent Koránt vesszük figyelembe, akkor rájövünk, hogy Mohammad és Jézus
egyenlőek a tisztaság és a nemesség szempontjából. Jézusnak - Allah áldja
meg - nem adódott meg a lehetőség, hogy a tökéletes modellt megmutassa.
De ha megkapta volna a lehetőséget, akkor biztos, hogy a tökéletes modellt
mutatta volna meg, ugyanis egy Isten küldte el őket. Jézus - Allah áldja meg -
nem nősült meg soha, ezért nem lehetett belőle jó és tökéletes apa és férj
példaképe. Nem győzte le az ellenségét, ezért nem volt úgy jó példakép, mint
egy győzedelmes vezér, ellensége ellen. Akik ellene voltak, nem voltak foglyok
nála, hogy megbocsátó és irgalmas vezért lássunk benne.
Mindenféleképpen Mohammad életrajzához kell visszatérnünk, ha a tökéletes
példaképet akarjuk látni az apa, az igazságos uralkodó szerepében, akit soha
nem térít el más dolog a kötelességétől. Mohammad - Allah áldja meg -
mindenféle kínzást és sikert átélt, és mindegyikben példa volt a türelmessége,
bátorsága és az ellensége szeretete iránt, miközben az új vallásra hívta őket.
Jó példaképet mutatott a magán uralkodni tudó emberként is az ellenségeivel
szemben, amikor gyengék és erőtlenek voltak.
Jézus nagyon sok tanítását nem tudta bemutatni a gyakorlatban. Például azt
tanácsolta a barátainak, hogy adják el a ruháikat és kardokat vegyenek
rajtuk:
"Most azonban, - folytatta -, akinek van erszénye, vegye elő,
ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját és vegyen
rajta kardot." (Lukács, 22/36). De nem tudta nekik megmutatni hol és
hogyan használják a kardot.
Az igazságtalanság és zsarnokság ellen harcolni valamikor kötelezővé válhat,
például amikor látjuk a zsarnokokat, és azok követőit, akik ölik a
fegyvertelen férfiakat, nőket, gyerekeket és megtiltják nekik, hogy
vallásukat gyakorolják.
Az iszlám prófétája megmutatta nekünk, hogyan kell viselkedniük az igazság
katonáinak az erőszak ellen, és azt is megmutatta, hagy miként kell
viselkedniük a harctéren, győzelemkor és veszteségkor.
Jézus ugyanazt a tiszta utat követte, amit Mohammad is követett egész
életében, de Jézus nem élt sokáig, hogy a tanításait megtestesíthesse és
véghez vihesse. Nem adódott meg neki a lehetőség, hogy a parancsolatait
kibővítse annyira, hogy az élet összes terén használni lehessen. Ha az ember
le akarja élni az életét akár apaként, gyerekként, férjként, munkásként, jó
szomszédként, állampolgárként, gondolkodóként, aki újat hirdet, áldozatként,
akár a politikában, vallásban, továbbá akár államfőként, vezérként,
katonaként, kereskedőként, bíróként, igazságos uralkodóként, akkor biztos,
hogy mindennek a tökéletes modelljét megtalálja Mohammadban - Allah áldja meg -.