Az iszlám:
Az összes ember vallása. A kereszténység, amivel Jézus küldetett, nem számít
egy világi vallásnak. Pedig a kereszténység lényegében ugyanazt a tanítást
tartalmazza, ami az iszlámban is van. De viszont nem teljes, mivel nem
tartalmazza az emberiség életének összes oldalát.
Régen, amikor a népek szétszórtan éltek messzi egymástól és nem tudtak
kapcsolatot teremteni egymással, akkor küldött az Isten küldötteket a
népekhez. Jézus ezek közül volt, ugyanis ő Izrael népnek volt a messiása. Ezt
írja Dr. Cado is, Jézus feladatainak a határairól:
"A kereszténység, amivel Jézus küldetett, egy meghatározott népet szolgált.
Ezért a tanácsait úgy fogjuk fel, hogy az csak a zsidó népnek szól, pl. a
beteg gyógyítása. Jézus elgondolkozik, amikor nem egy zsidó lányt kell
meggyógyítania. Jézus nagyon tisztelte a régi szövetséget, amely bizonyíték
volt arra, hogy mennyire becsülte az Izrael népet. Ahogyan a tanításai is
ugyanerre utalnak. És amikor a hallgatóihoz szól - a zsidókhoz -, úgy hívja
őket, hogy "testvérek". Amikor összehasonlítja a zsidó nép módszereit a
másokéval, és amikor meggyógyít egy nőt szombati napon - amely a zsidóknál
tilos -, csak azért, mert "Ábrahám lánya". És amikor barátkozik az
adószedővel, Zákeussal, azért, mert ő is "Ábrahám fia". Vagy amikor az
apostolait meghatározza tizenkettőre, amennyien Izrael apostolai is voltak.
Mindez arra utal, hogy Jézus mennyire akarta, hogy a küldetése zsidó kinézetű
legyen. Mivel minden nép közül néhány embernek meg volt írva a helyes út
követése, így ideje volt egy küldöttet küldeni, aki egy olyan vallásra hívja
az embereket, amely mindenkihez szól.
Mohammad, Abdullah fia lett küldve az összes előző küldetés lényegével, miután
felszabadította a küldetést a mindenféle rossz értelmezéstől.
Összegyűjtötte az összes előző vallás tanításait egy világi vallásban.
Egyesítette az összes népet egyetlen egy világi testvériségben és egy olyan
tökéletes rendszert adott a világnak, amely jó az egész emberiségnek.
Mohammad - Allah áldja meg - nem használta a csodákat, hogy felépítse az
igazi vallást. Lehet, hogy a csoda sok embert nyer az iszlámhoz, de akkor
csődbe megy a következő generációknál. Az ember eszéhez és lelkiismeretéhez
irányította a hívását azért, hogy biztosan lássuk az igazságot a természeti
jelenségekben, és felhívta a figyelmünket az előző próféták tapasztalataira.
Semmi sincs az iszlámban, amely bizonyos népnek -, amely egy bizonyos helyen
és időben élt - az érdekét szolgálná. A Korán pedig semmi olyat nem parancsol
nekünk, amely ne lenne jó egyik népnek sem az egész világon akármelyik
korban is.
Tehát a vallási és erkölcsi tanítások az iszlámban egy világi természettel
rendelkeznek.
Ahhoz, hogy a kedves olvasó megértse az állapításunkat, hogy az iszlám - és
nem a kereszténység - a világi vallás, akkor a következőket kell szem előtt
tartania:
(1) Jézus csak Izrael népnek lett küldve, miközben Mohammadnak a küldetése a
Föld összes népéhez szól. Azt mondja Jézus - Allah áldja meg - tisztán és
világosan:
"Ezt felelte Jézus: "A küldetésem csak Izrael házának elveszett
juhaihoz szól." (Máté 15/24.)
Ezután kiválasztott tizenkét apostolt, hogy annyian legyenek - mint ahány
zsidó törzs van -, és azt mondta nekik:
"Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolva nekik: A pogányokhoz vivő
utakra ne térjetek rá s a szamaraiak városaiba ne menjetek be. Forduljatok
inkább Izrael házának elveszett juhaihoz." (Máté: 10/5-6.)
A másik oldalon pedig ott találjuk Mohammadot - Allah áldja meg - az egész
világnak küldve. Ugyanis Allah sugallta neki:
"És csupán a teremtmények iránti irgalomból küldtünk el téged." (21:107.)
"Mondd: "Ti emberek: Én Allah küldötte vagyok valamennyiőtökhöz annak (a
küldötte), akié az az egek és a föld királysága. Nincs más Isten rajta kívül.
Ô kelt életre és ő küld halálba. Higgyetek hát Allahban és küldöttében, az
írástudatlan prófétában - aki hisz Allahban és az ő szavaiban - és kövessétek
őt! Talán az igaz útra vezéreltettek."" (7:158)
(2) A kereszténység abban hisz, hogy az Izrael nép a választott, és abban,
hogy csak hozzájuk küldte le Allah a prófétáit és szentkönyveit. A keresztények
nem ismernek más prófétát kivéve azt, aki nekik lett elküldve, a többit pedig
csak hazugnak tekintik.
Az iszlám azt a nézetet elveti, hogy az összes próféta csak egyetlen népnek
lett küldve, és az isteni akarat megtagadásának tekinti. Ez azért van, mert az
Isten akarata mindent és mindenkit magába foglal.
Ezért mondja a Korán azt, hogy a teremtmények Ura nem tett különbséget a népek
között. Ezért küldött prófétákat a föld összes létező népének, és ugyanazt az
igaz vallást sugallta mindegyiknek. Erről mondja a Korán:
"Nem volt olyan
közösség, amelyben ne lett volna korábban intő." (35:24)
"Minden közösségnek van egy küldötte. És amikor az utolsó Ítélet napján
eljön a küldött, hogy tanúságot tegyen, igazságosan tétetik ítélet közöttük.
Nem fognak jogtalanságot szenvedni." (10:47)
"Már teelőtted küldtünk küldötteket az emberekhez. Egyesekről már
beszéltünk neked, másokról még nem beszéltünk neked. És egy küldött sem
hozhatott jelet, csak Allah engedelmével." (40:78)
"Az emberek (eredetileg) egyetlen közösséget alkottak. Miután egyenetlenség
támadt közöttük, Allah prófétákat küldött hozzájuk örömhírhozók és intők
gyanánt. És minden alkalommal leküldte velük az írást az igazsággal, hogy
ítélkezzen közöttük abban, amiben összekülönböztek." (2:213)
Eljött Mohammad - Allah áldja meg -, hogy a próféták munkáit lepecsételje, és
nem azért jött, hogy lerombolja. És megparancsolta a követőinek, hogy
higgyenek az előző népek prófétáiban.
"Mondjátok: "Hiszünk Allahban és
abban, ami kinyilatkoztatás gyanánt leküldetett hozzánk és Ábrahámhoz,
Ismáelhez, Izsákhoz, Jákobhoz és Izrael törzseihez, és hiszünk abban, amit
Mózes, Jézus és a próféták kaptak az Uruktól. Nem teszünk különbséget egyikük
javára sem közülük. Mi Allahnak vetjük alá magunkat."" (2:136)
Tehát az iszlám az összegyűjtője az összes vallásnak. Ezt abból tudhatjuk,
hogy az iszlám hisz a népek összes prófétájában és szentkönyvében. Az iszlám
erősíti a teremtő egyedüliségét, az isteni akarat egyedüliségét, és a vallási
kapcsolat világiságát is. Az iszlám azt is akarja, hogy az összes létező nép
mindenféle faját összegyűjtse a hit és a testvériség alatt.
(3) Az iszlám - és nem a kereszténység - egy tökéletes útmutató rendszert ad
az ember magán- és társadalmi életének. Maga Jézus is elmondta, hogy ő nem az
Isten utolsó küldetésével jött, mert annak még nem jött el az ideje:
"Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor
eljön az Igazság lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem
magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja
hirdetni nektek." (János 16/12-13.)
Jézus után öt évszáddal eljött az "Igazság lelke" Mohammad prófétában, hogy
azt egészében adja át az emberiségnek. Ugyanis Allah azt sugallta neki:
"Ezen a napon kiteljesítettem nektek a vallásotokat, teljessé tettem
számotokra a kegyelmet és kiválasztottam nektek vallásotok gyanánt az
iszlámot." (V/3.)
Így lett hát Mohammad - Allah áldja meg - a próféták pecsétje - vagyis az
utolsó, lezáró próféta -, és a küldetés amit hozott, az volt az Isten utolsó
küldetése.
És most hasonlítsuk össze a két vallást, a kereszténységet és az iszlámot,
hogy láthassuk, miért is tekintjük az iszlámot - és nem a kereszténységet - a
tökéletes és az utolsó küldetésnek.
A nő helyzete az iszlámban és a kereszténységben:
Jézus volt az utolsó próféta, aki Izraelnek lett küldve. Sok újítást vezetett
be az előző próféták tanításaihoz, - mivel szükségesnek látta - s elmagyarázott
néhány elvet, amit Mózes hozott. Azokat úgy magyarázta el, hogy jó legyen az ő
idejében élőknek is, de sok dolog maradt magyarázat nélkül.
Ugyanis az u. n. régi szövetség törvénye védte az ölést, és támogatta a
többnejűséget. Elfogadta a rabszolgaságot és megparancsolta a varázslók
megölését. Látszik, hogy Jézus - aki nem azért jött, hogy elpusztítsa a
törvényt, és amit a próféták hoztak, hanem azért, hogy beszéljen hozzájuk -
nem talált ebben hibát. Vagyis nem volt neki elég ideje, hogy megoldást
találjon rá, ugyanis nem mondott és nem csinált semmit azért, hogy megvédje az
emberiséget a háború rossz törvényeitől, vagy eltörölje a rabszolgaságot,
vagy emeljen a nők helyzetén. Az Evangéliumok nem szólnak egy szót sem a
többnejűség ellen.
Szent Pál - akit a kereszténység alapítójának ismernek el a keresztény hívők -,
úgy látja, hogy minden rossznak a feje a nő. Teljesen ráhárította a
felelőséget a férfi hibájáért, és azt mondja, hogy a nő volt a bűn kezdetének
az oka. Ezt olvashatjuk az Új Szövetségben:
"Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem
engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem
maradjon csöndben. A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett.
Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe
esett." (A Timóteusnak írt első levél, 2:11-14).
"S nem a férfit teremtette az Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a
férfiért. Azért viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll, az
angyalokra való tekintettel." (A Korintusiaknak írt első levél, 11:8-10).
A következőkben pedig néhány szent ember mondása olvasható, akiket a
keresztény hit elismer:
"A nő a trükk testvére, a pokol őrzője és a béke ellensége. Ô miatta lett
Ádám kiűzve a Paradicsomból." (A damaszkuszi Szent Jánostól).
"A nő azaz eszköz, amit a Sátán használ, hogy a lelkünk felett
uralkodjon." (Szent Szebriántól.)
"A Sátán fegyverének a forrása a nő, és a nő hangja pedig a kígyó
sziszegése." (A nagy Gregoriból.)
A Korán viszont ártatlannak tekinti a nőt Ádám hibájáért. Továbbá a Korán
nagyon tiszteli a nő becsületét és egyenlővé teszi a helyét a férfiéval. Az
emberiség történetében az iszlám jövetelével kapja meg a nő először
ugyanazokat a jogokat, mint a férfi.
"Az asszonyokat ugyanaz a jog szerinti bánásmód illeti meg (férjük
részéről), mint amivel ők tartoznak (férjüknek). A férfiak azonban egy fokkal
fölöttük állnak. Allah hatalmas és bölcs. (2:228.)
Az ember elismeri a modern életben, hogy az igazi szabadság és az emberi
becsület nem valósulhat meg gazdasági jogok nélkül. Tizennégy évszáddal
ezelőtt az iszlám megadta azt a jogot a nőnek, hogy örökölheti a földet, a
pénzt az apjától, a férjétől. Továbbá azt a jogot is megkapta, hogy vásárolhat
és vagyont is szerezhet vele, arra használja fel, amire ő akarja. A Korán a
következőket mondja:
"A férfiaknak megvan a részük, amit ők szereztek, s a
nőknek is megvan a részük, amit ők szereztek. (Ne irigykedjetek egymásra),
hanem kérjétek Allahot (adjon nektek) az ő kegyéből! Allah minden dolog
tudója." (4:32.)
"A férfiaknak jár egy rész abból, amit a szülők és a közeli rokonok
hátrahagynak. A nőknek is jár egy rész abból, amit a szülők és a közeli
rokonok hátrahagynak. Lett légyen az kevés, avagy sok - törvényes rész
gyanánt (jár nekik)". (4:7).
Az iszlám vallás a házasságban a nőt teljes jogú partnernek tekinti. Ugyanis a
házasság az iszlámban egy szent szerződés a férfi és a nő között, és a
házasság előtt feltétlenül kell mindkét fél beleegyezése. A nőt a Korán a
férfi lakóhelyének nevezte és szeretetének:"
És a jele közé tartozik az,
ahogy saját magatokból feleséget teremtett nektek, hogy velük vagy nekik
lakozzatok. És szeretetet és irgalmat rendelt el közöttetek. Bizony, jelek
vannak ebben azok számára, akik elgondolkodnak." (30:21). És hogy
megmutassa az iszlám vallás az anyaság nagy helyzetét és szentségét, a Próféta
azt mondta annak a férfinak, aki megkérte őt, engedje meg neki, hogy elmenjen
a szent háborúba:
"El-e az anyád?". Erre azt válaszolta a férfi:
"Igen". Akkor azt mondta neki a Próféta:
"Maradj a lábánál, ugyanis
ott van a Paradicsom." (*)
(*) A Próféta azt akarta azzal mondani, "hogy maradjál a lábánál és teljesítsd
mindazt, amit mond neked," mert ha így cselekszel, akkor az Isten a
paradicsomba tesz téged. - A fordító
"A hívők - férfiak és nők egyaránt - egymás testvérbarátai. Azt
parancsolják meg, ami helyénvaló, és azt tiltják meg, ami elvetendő. Elvégzik
az istentiszteletet, zakátot adnak és engedelmeskednek Allahnak és a
küldöttének. Allah irgalmas lesz hozzájuk. Allah hatalmas és bölcs."
(9:71).
"Aki jótettet cselekszik, lett légyen ő férfi, avagy nő, és amellett még
hívő, azt bízvást jó életre fogjuk majd életre kelteni! És a fizetségüket a
legjobb tettük szerint fogjuk viszonozni." (16:97).
És azt mondta a Próféta, hogy a nők a férfiak másik felét képezik. Továbbá
azt, hogy mindketten ugyanonnan származnak. Az iszlám nem tesz különbséget a
férfiak és a nők között, se az erkölcsi, se a lelki felelőségben, se
annak jutalmában.
"A muszlimoknak és a hívőknek, s azoknak, akik alázatosan alávetik magukat,
akik az igazat mondják, akik álhatatosak, akik alamizsnálkodnak, akik
böjtölnek, akik szemérmükkel (ön)megtartóztatók, akik gyakorta megemlékeznek
Allahról - legyenek ők férfiak avagy nők - Allah megbocsátást és óriási
fizetséget készített elő." (33:35).
A rabszolgák felszabadítása:
Az iszlám vallás számít az első vallásnak, amely rabszolgák helyzetének a
javításán, és a rabszolgaság eltörlésén dolgozott. Az első lépésben a Próféta
- Allah áldja meg - megparancsolta a muszlimoknak, hogy jól bánjanak a
rabszolgákkal és ezt kötelezővé is tette. Sőt családtagoknak tekintette őket,
mondván:
"A rabszolgáitok a rokonaitok. Akinek van szolgája, azt azzal
etesse, amit ő is eszik, és abba öltöztesse fel, amibe ő is öltözik. Ne
kérjetek tőlük többet, mint amennyit elbírnak, és ha kértek tőlük valamit,
akkor segítsetek nekik elvégezni." (Prófétai hagyomány)
A következő két Korán versben Allah a rabszolgák felszabadításáról szól:
"Honnan tudhatod, hogy mi is a meredek? Elengedni egy rabszolgát, vagy egy
éhínséges napon enni adni egy árva rokonnak, vagy egy porig sújtott
nincstelennek, és hogy azokhoz tartozik, akik hisznek, s állhatatosságot és
irgalmat kötnek egymás lelkére." (90/12-17.)
"Nem az a jámborság, hogyha orcátokat Napkelet, vagy Napnyugat felé
forgatjátok. A jámborság az, ha valaki hisz Allahban, a Végső Napban, az
angyalokban, az Írásban és a prófétákban, s aki javait - bármily kedvesek is
azok néki - odaadja a rokonainak, az árváknak, a szegényeknek, az úton
járónak, a koldusoknak, s a rabszolgák (kiváltására)." (2/177.)
Mivel a rabszolgaság ellentmondott teljes mértékben az iszlám alapelveinek,
amelyek az egyenlőséget és az emberi becsületességet hirdeti, emiatt a próféta
határozott szavakkal megtiltotta, hogy az emberek új rabszolgákat hozzanak és
velük dolgoztassanak.:
"Az Uram azt mondta nekem, hogy: Ellensége leszek majd az Ítélet Napján
három féle embernek:
- annak, aki a nevemben ígér meg valamit, és azt nem teljesíti be.
- annak, aki egy szabad embert felvesz rabszolgának, akit majd elad és annak
az árát fel is használja.
- annak, aki felvesz egy munkást és nagyon megdolgoztatja, a végén pedig nem
adja meg a neki járó megérdemelt bért." (Prófétai hagyomány)
Végül pedig megjön a parancs, hogy nem csak felszabadítani kell a
rabszolgákat, hanem a vagyonból is adni kell nekik, hogy jó élethez
kezdjenek:
"És ha egyesek (a rabszolgáitok közül), akiket a jobbotok birtokol, a
(szabadság) levelüket kívánnák, akkor - ha valami jót tudtok bennük - írjátok
meg azt és adjatok nekik Allah javaiból, amiket ő néktek adott." (24:33)
A kereszténységben pedig Jézus nem említett és nem csinált semmi olyat, amely
felhívná a figyelmet a rabszolgák felszabadítására, vagy a helyzetükön való
változtatásra.
A kereszténység külön-külön tette a politikát és a vallást. Az iszlám pedig
mint utolsó vallás figyelembe vette, hogy az emberek fejlődni fognak. Ezért
muszáj volt neki egy alaprendszert alapítani, amely vezetni fogja az embereket
a jó úton az élet minden irányába.
Az iszlám garantálja a társadalmi igazságot, és a világi békességet azzal,
hogy a politikai, a gazdasági és az állami kapcsolatokat a vallás tanításai
alá teszi.
Az iszlám azt is rendezte, hogy az embernek melyek a kötelességei az állammal
szemben, ahogyan azt is rendezte, hogy az államnak melyek a kötelességei az
emberrel szemben.
Megalapítja az alapelveket, amelyek szerint mindenkinek cselekednie kell, és
ráhagyja az államra, hogy úgy fejlődjön, ahogyan az élete szükségelteti. De
azzal a feltétellel, hogy tartsa be az előírt alapelveket.
A politikai rendszer alapelvei az iszlámban:
Az első alapelv:
Az uralom csak az Allahé - az egyistené -, és nem szabad sem a parlamentnek
sem másnak olyan törvényeket szabni, amelyek ellentmondanak az isteni
parancsoknak a Koránban és a szunnában. Így biztosítja az iszlám vallás az
igazságot, és megvédi az államot is és az embereket is és a népeket is
mindenféle rossz tervektől, amiket az ember csinált.
Megvédi a kisebbséget a többség ellen, Allah azt mondja a Koránban:
"Mondd: Ó Allah tiéd az uralom! Annak adod az uralmat, akinek akarod, s
attól veszed el, akitől akarod. Hatalmassá teszed, akit akarsz, és porba
sújtod, akit akarsz. A kezedben van (minden, ami) jó. Mindenek fölött hatalmas
vagy te." (3:26)
A második alapelv:
Az emberek egyenlőek Allah előtt és a törvény előtt. Ugyanazok a politikai
jogok érvényesek mindenkire, ahogyan mindenkire érvényes a törvény is.
Törvényszegés esetén behívják a bűnöst még akkor is, ha maga a kalifátus
lenne, és meg is kapja a büntetését.
A harmadik alapelv:
Az emberekre bízott összes feladat felelőséget jelent Allah előtt gazdái
számára. Ezért az embernek teljes felelősséget kell vállalnia Allah előtt, és
az ő parancsai szerint kell azt a feladatot elvégeznie.
A nép választotta ki a kalifátust. Azt a kalifátust a nép le is tudja
cserélni, ha úgy látja szükségét.
A negyedik alapelv:
Az általános dolgokban nem szabad határozatot hozni tanácskozás nélkül, s
figyelembe véve az emberek és az állam érdekeit:
"Bocsáss meg hát nekik,
kérd Allah bocsánatát a számukra és tanácskozzál velük a dolgokról. Ha pedig
elhatároztad magad (valamire), akkor hagyatkozzál Allahra! Allah szereti
azokat, akik (reá) hagyatkoznak." (3:159)
"...és akik Urukra hallgatnak, elvégzik az istentiszteletet, és akik
megtanácskozzák egymás között az ügyeiket és adakoznak abból, amivel elláttuk
őket." (42:38)
Gyakorlatban az iszlámban valósult meg először a demokrácia, ahol nincs
különbség a szabad ember és a szolga között, az úr és a szolgája között. Nincs
különbség a nemben, a színben, a származásban, a vallásban, ugyanis az
állampolgárok mind egyenlőek a törvény előtt, és ugyanazokkal a jogokkal
rendelkeznek.
Gazdaság az iszlámban:
Minden pénz, amit az ember munka nélkül kap, az iszlám nem tekinti
megérdemeltnek. Ezzel az iszlám felértékeli a munkát. A Próféta - Allah áldja
meg - azt mondja:
"Ne egyen az ember annál jobbat, mint amit megérdemel
és a keze csinál."
Az iszlám szerinti társadalmi rendszerben kevesebb a lehetősége annak, hogy
egy ember kihasználja a másikat, de nem tiltja meg, hogy valaki
meggazdagodjék. Az iszlám tiltja a kereskedőknek az áru tárolását azzal a
céllal, hogy kihasználják az embereket. Ahogyan a fekete piacot is megtiltja,
és a kamatot is, amit az ember munka nélkül kap.
Erről a Korán azt mondja:
"Akik uzsorát habzsolnak, úgy támadnak fel (majdan), mint az, akit a Sátán
földre sújtott az érintésével. Ez (lesz a büntetésük) azért, mert azt mondják:
"Az adásvétel ugyanolyan, mint az uzsora". Allah azonban megengedte az
adásvételt, ám megtiltotta az uzsorát." (2:275)
És azért, hogy egyensúly legyen az emberek között, és mindenki megkapja a
feltétlenül szükséges dolgokat, az iszlám előírt egy adót a gazdag emberekre,
amit odaadnak a szegényeknek és a rászorulóknak, azaz az alamizsna. De ez
kötelező és nem olyan, mint az adakozás, amely nem kötetező. (*)
(*) Allah azt mondja a Koránban: "A sadaqa (az alamizsna) csak a
szegényeket illeti meg és a szűkölködőket, és azokat, akik érte munkálkodnak.
Továbbá azokat, akiknek a szívét barátságra kell hangolni (az iszlám iránt) és
a rabszolgák kiváltását, és az adósokat és (a szent háborút) azokat, akik
Allah útján vannak, és azokat, akik úton vannak. Allah rendelkezése ez.
Allah mindenek tudója és bölcs." (9:60) - A fordító
Sok koráni vers arra biztatja az embereket, hogy sokat adakozzanak a pénzükből
és a vagyonukból, hogy társadalmi egyensúly legyen. Sőt Allah nem is fogadja
el az ember munkáját addig, amíg az nem ad alamizsnát. Végül pedig világosan
láthatjuk, hogy az erkölcsi rendszer az iszlámban szinte lehetetlenné teszi
azt, hogy a sok és rengeteg pénz kevés ember kezében maradjon.
Maga a vagyon nem célja az embernek, hanem csak eszköze. Amit az ember
megszerez magának az nem az övé, hanem Allahé, aki odaadta neki, mint
kölcsön.
Ugyanis az ember ezeket a javakat olyanok által szerezte meg, amit Allah
adott neki, mint: a kezei, az esze, a szemei stb., és azáltal, amit a
társadalom nyújtott neki. Tehát vissza kell, hogy adja a kölcsönt a
társadalomnak, és Allahnak. A pénz keresése közben nem szabad megfeledkeznie
arról, hogy tartani kell a nemes emberi elveket.
A vallás szabad gyakorlása:
Ahogyan az iszlám kényszerítette az államot az erkölcsi alapelvek betartására,
és állami kapcsolatok alapítására erkölcsi alapon, ugyanúgy elvetette azt,
hogy az államok szolgává tegyék egymást, ahogyan az egyik ember a másikat.
Az iszlám megparancsolta a vallási kapcsolatok tiszteletben tartását. A
muszlim társadalomban szabadnak tekintik (vallási szempontból) azokat az
embereket vagy kisebbséget, akik felvettek maguknak egy vallást.
Senkinek - se egy embernek, se csoportnak - nem szabad az ő hitét másokra
erőszakolni. Azt sem szabad, hogy egy ember megtiltsa másoknak, hogy az ő
hitét gyakorolják. Erről azt mondja a Korán:
"Nincs kényszer a
vallásban." (2:256).
Az iszlám álláspontja a többi vallással szemben nem csak vallási szabadság,
hanem azt is megparancsolja nekünk, hogy higgyünk a nagy küldetések
prófétáiban. Azt is parancsolja, hogy csatlakozzanak ők is az iszlám
valláshoz azért, hogy mindenki higgyen Allah egyedüli létében és a tiszta
cselekvésben.
A muszlim országokban szabad vallásgyakorlást kapnak a keresztények, a zsidók,
a hinduk stb. Ezt a szabadságot a keresztény országokban sokáig tiltották, és
csak a keresztények gyakorolhatták a vallásukat szabadon.
A világi testvériség:
Az emberi egyesülés, amiben az iszlám hisz, az Allah egyedülisége elvéből
származik. Ugyanis Allah az Egyedüli, az Örökkévaló, Ô teremtett mindent és Ô
a teremtmények Ura. Mindenféle nemzetnek, színnek, dogmának vagy kultúrának Ô
az ura. Ettől kezdve számít az emberiség egy családnak.
"Az emberek eredetileg egyetlen közösséget alkottak." (2/213.)
"Az összes teremtmény Allahhoz tartozik és azt szereti legjobban Allah, aki
jót cselekszik a családjának." (Prófétai hagyomány)
Az iszlám elutasítja a szín, a származás és nyelv szerinti megkülönböztetést,
és az istenfélőséget, a jó cselekedetet teszi egyedüli mércének az emberek
között.
"Ti emberek! Férfitől és nőtől teremtettünk benneteket s (törzs)
szövetségekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy (leszármazásotok alapján)
ismerjétek meg egymást! Allah előtt (azonban) az a legnemesebb közületek, aki
legistenfélőbb. Allah (mindent) tud és (mindenről) tudomása van." (49/13.)
A búcsú zarándoklatban mondja a Próféta:
"Nem jobb az arab az idegennél és az idegen sem jobb az arabnál. És nem
jobb a fehér a feketénél, és a fekete sem jobb a fehérnél. Csak az
istenfélőségben különböztök egymástól. Ugyanis a legnemesebb közületek az,
aki a legistenfélőbb. (Prófétai hagyomány)
Az iszlám "egy világi testvériség" alatt egyesíti az emberiség fiait, amely
felülmúlja a földi és a politikai akadályokat.
Továbbá még az iszlám pillérei is segítik az emberi testvériséget, úgymint a
közös ima, az alamizsna és a nagy zarándoklat Mekkába.
"És ragaszkodjatok erősen Allah kötéséhez mindannyian és ne szóródjatok
szét (különböző csoportokra)! És emlékezzetek Allah kegyére, amelyet irántatok
(tanúsított). (Emlékezzetek arra), amikor (egymás) ellenségei voltatok és
egyetértést teremtett szíveitek között, úgy, hogy - kegye révén - testvérek
lettetek. És (amikor) tűzszakadék szélén voltatok és ő megmentett benneteket
attól. Eképpen magyarázza meg Allah az ő jeleit/verseit. Talán az igaz úton
vezéreltettek." (3/103.)
Így látjuk, hogy az iszlám egy olyan útmutatást ad sokféle dologban és az
emberi kapcsolatokban, amelyeket a kereszténység nem is említett. Ugyanis
Mohammad próféta - Allah áldja meg - azt fejezte be, amit Jézus
félbehagyott.
Az iszlám volt Jézusnak is az igazi vallása, új szavakkal és alapelvekkel
küldetett, amelyek átfogják az élet minden oldalát, és megmutatja az
embereknek a jó utat.
Tehát röviden, az iszlám a világ vallása. Nem csak a lelki és hitbeli
szükségletét adja az embernek, hanem az ember egész életét körbefoglalja. Nem
csak rejtett dolgokat ad nekünk és a társadalomnak, hanem egy egész
erkölcsi útmutatást is. Továbbá egy jó gazdasági és egy jó politikai
ideológiát is.
Végül, az iszlám nem egy villogó csillag az égen, hanem egy egész naprendszer,
amely magába foglal mindenkit és bevilágítja az utat mindenkinek.