Megtiszteltetésnek érzem, hogy ezekben az izgalmas időkben élhetek; abban az időben, amikor újra felfedezzük Isten igazságát, és beteljesítjük az egyház küldetését. Az is kitüntetés a számomra, hogy előszót írhatok ehhez a stratégiai jelentőségű könyvhöz, amelyet Peter Wagner állított össze. Először is azért, mert ez azt jelenti, hogy szerény mértékben együttműködhetek azokkal a nagy szellemi kaliberű férfiakkal és nőkkel, akik hozzájárultak ehhez a kitűnő gyűjteményhez! Ez az anyag az ezen a területen szerzett személyes tapasztalataikból származik, és nem elméleti kutatásoknak valamilyen elefántcsonttornyából. Az igazságot csak úgy érthetjük meg teljesen, ha alkalmazzuk, és ezek a szerzők megtették ezt. Másodszor azért, mert ez megadja számomra azt a lehetőséget, hogy egy kicsit hozzájárulhatok a szellemi hadviselés oly fontos témájának a kutatásához és helyreállításához.

Az előszóban szeretném egy kissé új megvilágításba helyezni a könyv további fejezeteit. Amikor ezt teszem, mély meggyőződésem, hogy további kutatásokra, vitákra és tapasztalatokra lesz szükség ahhoz, hogy teljesebben meg tudjuk ragadni Isten gondolatait ebben a döntő fontosságú témában. Nekünk, Krisztus gyülekezetének, újra fel kell fedeznünk a Biblia szellemekkel és angyalokkal, fejedelemségekkel és hatalmasságokkal kapcsolatos világképét, amely elveszett a materialista magyarázatok és a demitizálás évei alatt. Fel kell támasztanunk a Biblia nyelvét, hogy megfelelő dimenzióba helyezhessük emberi felfogásunkat a valóságról, és ez különösképpen igaznak tűnik a gonosszal kapcsolatos tapasztalatainkra, amelyeket a racionalista, materialista világi filozófiák és teológiai tanítások egyáltalán nem magyaráznak meg. Azt mondják, hogy C. G. Jung, a modern pszichológia egyik megalapítója, olyan értelmű kijelentéseket tett, hogy megfelelő terminológia hiányában fel kell támasztanunk a démonok fogalmát. Ez közvetlenül a II. világháború után történt. Felismerte, hogy a mi XX. századi szókincsünk elvesztette azt a képességét, hogy megfelelő szavakkal beszéljen a gonoszságnak azokról a döbbenetes megnyilvánulásairól, amelyeket ez a katasztrofális háború a felszínre hozott. A náci rezsim összeomlása nyomán Jung továbbment, és a Máté 8:28-34-re és a gadarai démonizáltra utalt, amikor rámutatott, hogy ha egy ördögöt kiűznek, akkor az helyet fog változtatni. ("Tanulmányok jelenkori eseményekről" C.G. Jung). Márknak erről a történetről szóló beszámolójában megfigyelhetjük, hogy a démon vonakodott elhagyni még a területet is: "És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről" (Márk 5:10.).

Szomorú lenne, ha mi, akik szeretjük a Bibliát és bízunk benne, túl lassúnak, lustának vagy esetleg a kortárs világi gondolkodás által elvakítottnak bizonyulnánk arra, hogy e fontos téma megvilágításával szolgáljuk kortársainkat és Isten Országának ügyét.

A Biblia kétségkívül megismertet minket egy harci tannal: a szellemi harccal. Mózes első könyvének első lapjain ezt olvassuk: "Ellenségeskedést szerzek közötted (Sátán) és az asszony között, a te magod között és az ő magva között, az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." ( I. Mózes 3:15.). Ez megindítja a háborút a Sátán és az asszony magva, a gonosz és a jó, a bűn és az üdvösség között. Évezredekkel később Jézus újra kijelenti ezt az alapvető szembenállást, és hadüzenetével új szintre emeli a benne való részvételt: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa." Nyilatkozatát bátran a sötétség birodalmának és a halál fejedelmének színe előtt tette (Máté 4:12-17.). "...A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada..." (16. vers). Ez az ellenséges parancsnok vereségét követi, akivel Jézus személyesen vívott meg a pusztában (Máté 4:1-11.). Ennek az évszázadokon keresztül húzódó konfliktusnak az utolsó nagy csatája a Jelenések 19:11-21-ben van feljegyezve - az armageddoni csata (Jelenések 16:14-16.). Ez lesz a helyekhez kötődő, szervezett és személyeken át megnyilvánuló gonoszság végső veresége ebben a korszakban. A bibliai világkép, minden más bibliai tanítással együtt, csak a szellemi harc fényében nyer kielégítő és megfelelő értelmet.

A Sátán (aki a világosságnak egyik angyala - Lucifer, szó szerint "Fényes csillag, Hajnal fia" Ésaiás 14:12.) egy egyoldalú "függetlenségi nyilatkozatot" hirdetett ki, amikor fellázadt Isten uralma ellen. A lázadás kiterjedt azokra a hatalmi rendszerekre, amelyeket Isten mindenek fölötti hatalma teremtett és alapozott meg. Ezek teremtésükkor jók voltak, mint minden Isten teremtésében (I. Mózes 1:31.). Erről emberi hasonlattal azt mondhatjuk: egy forradalom vezetője nem tud eredményesen fellépni olyan szervezetek, mint pl. a rendőrség, a kormánytisztviselők, a hadsereg és a helyhatóságok felhasználása nélkül; ezek olyan szervezetek, amelyeket az eredeti kormányzat hozott létre. Így tehát ha a Sátán eredményesen akar szembeszegülni Istennel, akkor neki is meg kell ragadnia más szellemi erőket, akár önként tartanak vele, akár akaratuk ellenére. Ezek a fejedelemségek és hatalmasságok időnként javíthatatlanul gonosznak látszanak, míg máskor felszólítást kapnak a bűnbánatra, de legalábbis az engedelmességre. "Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között. Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Ítéljetek a szegénynek és árvának" (82. Zsoltár). Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy azok az erők, amelyeket az Ige itt istenekként szólít meg (Zsoltárok 82:6.), kérlelhetetlenül gonoszok-e, vagy sem, talán még több világosságnak kell kiáradnia Isten Igéjéből.

Úgy tűnik, Isten megengedi a Sátánnak, hogy folytassa a Vele való szembeszegülést, nem a jó és a gonosz - nevezetesen Isten és az ördög - közötti egyenlő erők valamilyen dualizmusa miatt, hanem sokkal inkább a Teremtőnek a Sátán lázadása miatt kialakult kellemetlen helyzete következtében. Egy emberi helyzetben a központi kormányzat letörhetné ezt a "függetlenségi" vágyat nagyobb erőinek bevetésével és teljesen el tudná pusztítani a lázadó "gyarmatot". Természetesen Isten gyorsan megszabadulhatna a Sátántól, és megfoszthatná őt trónjától ilyen módon, de minden, amit Isten teremtett, - angyalok, emberek és a minket körülvevő világ - szétesne a hatalom ilyen erőteljes gyakorlásának következtében. A másik lehetőség az, hogy az élet és a rend fenntartása érdekében megengedi, hogy ezek a szervezetek fennmaradjanak a gyarmaton, mialatt folynak a tárgyalások, intézkedések lépnek életbe és létrejön egy ellenállási mozgalom. Ez az alternatív megoldás megkívánja azt, hogy Isten megengedje a Sátánnak és más szellemi hatalmasságoknak Istentől nyert hivataluk megtartását, bár alapvetően szembeszegülnek Isten célkitűzéseivel, míg Isten tartózkodik attól, hogy valamilyen pusztító megoldást alkalmazzon a rend helyreállítása érdekében. Ezért van az, hogy a Sátánt részben úgy látjuk, mint aki Isten céljait szolgálja az Ő ügynökeként (II. Sámuel 24:1; I. Krónika 21:1; Lukács 22:31.), másrészről úgy, mint aki ellenségként szembeszegül Vele (Jób 1. és 2; I. Péter 5:8.). Végül az ellenállási mozgalom kitermelhet egy kellő létszámú, képzett személyzetet arra, hogy átvegye a hatalmat és a gyarmat kormányzását a Sátántól és angyalaitól, úgy, hogy a lehető legkevesebb zavart okozzanak a mennyei hatalmi szervezeteknek. Mivel Krisztus ezeknek a hatalmaknak a segítségével tartja össze az univerzumot, ez az eljárás végül is azt fogja teljességre juttatni, amit Isten eredetileg tervezett a teremtett világ számára. Ahelyett, hogy teljesen elvetette volna az univerzumot, és elfelejtkezett volna róla lázadása miatt és újrakezdte volna, Isten még mindig eredeti célkitűzését követi. Az Édenkert I. Mózes 2-ben leírt idillje a Jelenések könyve 21-22. részének édeni városává fog kifejlődni.

A Zsidók 2:5. felfedi számunkra azt a tényt, hogy az eljövendő világ nem angyalok, hanem megváltott férfiak és nők uralma alatt áll majd, akik Krisztussal együtt uralkodnak. Most kapjuk a kiképzést az uralkodásra (II. Timóteus 2:12; I. Korintus 6:2-3; Róma 8:17.). A hatalmi struktúrák egy teljesen új személyzettel lesznek ellátva. Mielőtt Isten központi hatalma véglegesen legyőzi a Sátán lázadó gyarmati uralmát, azok, akik hit által fiai Ábrahámnak, áldást hoznak a föld minden családjára. Ehhez területek megszerzésére és előrenyomulásra van szükség szerte a földön. Az egyháznak hirdetnie kell az Evangéliumot az egész világon "bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég" (Máté 24:14.). Mindaddig, amíg a Sátánnal szembeni ellenállásnak egy ilyen hálózata nem épül ki az egész földön, addig ennek hiánya feltartóztatja a mi Urunk második eljövetelét és útjában áll hatalma kiteljesedésének. (Vesd össze: II. Péter 3:12.). Már most Jézusé minden hatalom mennyen és földön (Máté 28:18-20.), de ez a hatalom nem fejeződik ki teljes mértékben a földön. Az Ő királyságát a földön az egyház képviseli, de szétáradását akadályozzák gonosz szellemi erők, valamint a mi hitetlenségünk. Ennek az akadályozásnak az egyik formája Isten területeinek a társadalom szervezett szellemi erői által történő megszállása. Ezek a területi szellemek földeket foglalnak el Istentől, attól, akinek létüket és területüket köszönhetik. Ennek a könyvnek sok írója utal az V. Mózes 32:8-ra, a 82. Zsoltárra és Dániel könyvének 7-től 12-ig terjedő részeire, ahol nemzeteket vagy városállamokat szemlélhetünk a fölöttük uralkodó szellemi erők nézőpontjából. Hadd adjak újból hangot annak a véleményemnek, hogy még van mit tanulnunk a biblikus felfogásról ezekben a dolgokban.

Sodoma vagy Babilon belső összetartását például olyan erők befolyásolták, amelyek egymáshoz kötötték az embereket. Hasonló módon az ellenállási mozgalomnak, az egyháznak az összetartása a Szent Szellem egysége. A Szent Szellem cselekedhet területileg is, mint Pünkösdkor, amikor Jeruzsálem egyik körzetében jött el és nem Betlehemben vagy Názáretben. Isten Szelleme természetesen mindenütt jelenvaló, de még mindig - pünkösdi módon - körzetekben, egyes helyeken nyilvánul meg. Azt mondják, hogy Isten szeretete érezhető volt az Azusa utcai misszió négyszáz méteres körzetében az Egyesült Államokban 1906-ban, amikor a Szent Szellem működött. 1904-ben, a wales-i ébredés idején egy Észak-Wales-i városban egy kislány ezt mondta: "Most minden nap vasárnap van, mert Jézus a mi városunkba költözött.".

Az egyház célja az, hogy a Szent Szellem területi megnyilvánulásának az eszköze legyen. Ez a megnyilvánulás az Isten országa, amint azt a Máté 12:28-ban láthatjuk, ahol Jézus felszabadítja a testében lakozó Szent Szellemet közvetlen környezetének eseményeiben, körülményeiben és ezt mondja: "Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa". Isten országa "igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm" (Róma 14:17.), és természetesen az, hogy az Ő akarata megtörténik "mint a mennyben, úgy a földön is." (Máté 6:10.). Amíg az egyház, Krisztus új teste, arra törekszik, hogy elhozza az Országot, elkerülhetetlenül összeütközésbe kerülünk szellemek, angyalok, istenek, fejedelemségek, hatalmasságok és trónusok szembeszegülő országával. Ezek a Sátán szolgálatában állnak kijelölt területükön, hogy megkötözzék, megvakítsák az ott lakó embereket, és csapásokat mérjenek rájuk.

Az Ószövetségben Isten népe elnyerte Kánaán földje örökségének ígéretét. Még akkor is, amikor már az egész földet elfoglalták, megmaradtak a kánaánita ellenállás gócpontjai, és időről-időre ezek eluralkodtak vagy fellázadtak, és újból elfoglalták a legyőzött városokat. Más alkalmakkor külső ellenség foglalta el a földet és annak forrásait Izraeltől. Ez általában akkor történt, amikor a Baálokat és Astarótokat imádták, amelyek ahhoz a földhöz kötődtek, pl. Bírák 6:6-10; 6:25-26; 6:31-32. Különösen Józsué és a Bírák könyve foglalkozik a hanyatlások és megújulások történetével Isten népének sorsában; hol elvesztették, hol újra megszerezték a földet. Végül Dávid uralma legyőzött minden ellenállást, és elkövetkezett Salamon uralkodása, a békesség időszaka. Azokban a napokban az örökségnek két felfogása létezett: (1.) maga Isten - amint a léviták ezt kihangsúlyozták azáltal, hogy nem birtokoltak földi örökséget (IV. Mózes 18.20.), (2.) maga Kánaán földje, az ott lakó ellenségekkel, amelyeket el kellett pusztítani és le kellett igázni. Az örökség ma is kettős: (1.) Isten (Krisztusban - Akinek a testét örököljük, és részesedünk benne, amint naponta táplálkozunk belőle) (Lukács 18:18; 23:19; Efézus 1:11, 14. és 18.); (2.) a világ területe (Máté 5:5.) "a szelídek örökségül bírják a földet" - "és az Isten országának ez az Evangéliuma hirdettetik majd az egész világon" (Máté 24:14.) - "e világnak országai a mi Urunkéi és az Ő Krisztusáéi lettek" (Jelenések 11:15.). A Sátán és szellemi hatalmasságai megpróbálják majd mindkét örökséget elvitatni. Mindkettőt meg kell majd ragadnunk, miközben megtartjuk közöttük az egyensúlyt, vagyis a megfelelő arányt (lásd Peter Wagner tanulmányát és a megértést segítő grafikonját a 28. oldalon). Az örökség egyrészről a mi belső örökségünk, amely által egyre mélyebbre és mélyebbre jutunk Istenben és azokban a lehetőségekben, amelyek Krisztusban vannak, másrészről külső örökségünk - ami a világ -, amelyet magunknak követelünk az evangélizálás minden formája: szavak, cselekedetek és csodák által. Az örökségnek ezt a két részét párhuzamosan kell keresnünk, és tennünk kell ezt az ellenség minden ellenállása ellenére.

Ha végül beteljesítjük a Nagy Megbízatást, akkor az egyház végül elkerülhetetlenül eljut mind "a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére", mind pedig "az Isten Fiának megismerésére" (Efézus 4:13.). Pál korának gyülekezete nyilvánvalóan nem volt még ezen a ponton, de efelé haladt. Teljes szívemből hiszem, hogy a területi szellemek újbóli felfedezése, vagy talán az, hogy újból hangsúlyt helyezünk rájuk, része Isten vágyának és tervének, hogy népét eljuttassa Isten Fiának a teljes megismerésére, hogy felnövekedhessünk a teljességre, földrajzilag és területileg, valamint hatalmi és belső, szívünket érintő szempontból, és hogy ez képessé tesz minket arra, hogy beteljesítsük az egyház egész világra érvényes küldetését.

Különös jelentőséggel bír, hogy a nemzetek angyali isteneit, amelyeket a 82. Zsoltár említ, nem csak Isten szólítja meg, hanem a prófétáló zsoltáríró is, aki először azt mondja nekik , hogy vessék alá magukat Isten útjának, és csak ezután következik ez az imádság: "Kelj fel, ó Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek". Azokat a népeket, amelyeknek egy napon a Máté 24:32. szerint ítélet elé kell állniuk, angyali fejedelemségeik megszólításával közelíti meg.

Városon belüli evangélizálásaink során sokszor tudatában vagyunk annak, hogy megérintettünk, megzavartunk, megtámadtunk és néhány alkalommal megfutamítottunk olyan szellemi erőket, amelyeknek része volt a társadalom különböző területeinek és részeinek összetartásában. Annak is tudatában vagyunk, hogy időnként megérintjük a város, sőt a nemzet szellemét. Ezek azok a hatalmasságok, amelyeket el kell űznünk, és le kell győznünk, ha látni akarjuk a foglyok szabadulását, és különösen akkor, ha nagy ébredéseket akarunk látni. Valóban úgy tűnik, hogy akkor történnek ébredések, amikor ezeket az erőket ártalmatlanná tesszük (Dániel 7:12.), sőt ha arra kényszerítjük őket, hogy szolgálják az Evangéliumot ahelyett, hogy akadályoznák. Egy olyan helyen, ahol még soha nem hirdették az Igét, az Evangélium gyakran védtelen ponton találja el a hatalmi struktúrákat, és azt látjuk, hogy a társadalom drámai módon Jézus felé fordul. Azonban Európában, (és néhány más helyen is) egy "kereszténység utáni" társadalom problémájával találkozunk. Ez történik ott, ahol az egyház a múltban meghódította a társadalmat és legyőzte, vagy kiűzte a szellemi erőket, de nem őrizte meg a területet hit, imádság és szent élet által. Az ellenség fokozatosan újból összeszedte az erejét, és megint elfoglalta a földet, ahogyan az az Ószövetségben történt, amikor a jebuzeusok újra elfoglalták Jeruzsálemet. Maga Jézus tanította azt, hogy amikor egy gonosz szellemet kiűznek egy házból, az vissza fog térni, ha a ház üresen marad, és amikor visszatér, akkor hét, még gonoszabb szellemet fog magával hozni. Kétségtelenül ez a helyzet ma Európában, ahol Isten országa sokkal nehezebben fejlődik, mint sok, teljesen pogány nemzet között.

Amint már láttuk, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy amikor Isten megszólítja a szellemeket a 82. Zsoltárban, prófétaként használja a zsoltárírót, hogy szólítsa meg őket. (Hasonló módon a Jelenések könyvének 2. és 3. fejezetében János azt az utasítást kapja, hogy prófétáljon a gyülekezetek angyalainak.) Ha igaz az, hogy "semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az Ő szolgáinak, a prófétáknak" (Ámos 3:7.), akkor a prófétáló egyház egyik legfontosabb feladata az, hogy figyeljen Istenre, és prófétáljon a hatalmasságoknak, valamint az embereknek, amikor arra törekszünk, hogy elfoglaljunk, vagy újra meghódítsunk egy területet Isten számára.

Továbbá, azon a két igehelyen, ahol az Evangéliumok az "egyház" szót említik, leírják a gyülekezetnek azt a funkcióját is, hogy kötözhet és oldozhat - zárhat vagy nyithat - Isten országának kulcsaival (Máté 16:18-19; 18:17-20.). Milyen egyház az - kérdezhetjük -, amelyik soha nem foglalkozik elhívásának elsődleges feladatával: nem tanítja tagjait arra, hogy már most uralkodjanak Krisztusban - hogy a jövőben majd Krisztussal is uralkodhassanak? (Vesd össze: Máté 12:28-30; Lukács 13:16.)

Isten egy látomást adott nekem a vonóháló hasonlatáról, amely a Máté 13:47-50-ben van leírva: "Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, amely mindenféle fajtát összefogott. Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás." Összefogott mindent, jót és rosszat, és csak azután vonják be, és vetik ki a gonoszt. Jézus akkor fogja bevonni az Ő országának Hálóját, amikor az már betakarja az egész világot, csapdába ejtve mindent, jót és gonoszt. Amikor a gonoszt eltávolítják, eljön és láthatóvá lesz Isten országának teljessége (Jelenések 11:15.). Addig, amíg az a nap el nem érkezik, az a feladatunk, hogy behálózzuk a világot. Minden helyi gyülekezet olyan, mint egy csomó a hálóban, amelyből Isten kiterjeszti, kibocsátja és gyakorolja az Ő országának hatalmát a Szent Szellem által, az adott gyülekezet közvetlen környezetében, amíg az össze nem kapcsolódik a következő csomóval (gyülekezettel), és így tovább, az egész földön. Nagyon erősen nyilvánvaló lesz a gonosz jelenléte is, de foglyul ejtve, amit már csak ítéletre kell vonni.

Nem csoda, hogy a területi szellemek minden képességüket latba vetik az ellenállás érdekében, s az is érthető, hogy Isten ma leleplezi előttünk tevékenységüket. Mindkét jelenség férfiakat és nőket késztet arra, hogy tanuljanak meg uralkodni, mert ők kiáltják világgá a sötétség országának végső pusztulását, ők fejezik be véglegesen a világ evangélizálását, és ők kiáltják utoljára a mi Urunk visszajövetele előtt: Maranatha! A vég, vagy sokkal inkább a kezdet, közeledik. Akkor mi örökösök leszünk, "örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg" (Róma 8:17.9.). Micsoda jövő!

Az az imádságom minden szellem Atyjához, Aki Krisztus és az Isten hét szelleme által feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak, hogy ez a könyv, amint olvasod, buzdítson téged arra - amint ez velem is történt -, hogy lépj előre Istenben és az Ő dolgaiban, hogy beteljesíthessük az egyház küldetését.

Roger T. Forster
1991. Január

A tudósok, pásztorok, misszionáriusok, evangélisták és laikus keresztények közötti növekvő érdeklődés a stratégiai szintű szellemi hadviselés mélyrehatóbb kutatásáért és tanításáért kiált. Sokan, köztük jómagam, elkezdtünk erőfeszítéseket tenni ennek a szükségletnek a kielégítése érdekében.

Nem sokkal azután, hogy elkezdtem összeállítani egy kézikönyvtárat a területi szellemek, valamint a gonosz fejedelemségek és hatalmasságok elleni közbenjáró imádság témájában, úgy tűnt, hogy fontos információszilánkokat fedezek fel, amelyeket sok keresztény vezetőnek, akinek a legnagyobb szüksége van rájuk, égetően fontos lenne megismernie, de legalább tudnia róluk. Innen származik egy ilyen könyv összeállításának az ötlete.

Az anyag egy része nyomtatott forrásból származik, folyóiratokból, amelyeket talán már régen kidobtak, és különböző, már megjelent könyvekből - nagyon ajánlom őket a további információkra vágyó olvasóknak. Csak az általam írt első fejezet, a "Szellemi hadviselés" és a Vernon J. Sterk tollából származó 16. fejezet ("Területi szellemek és evangélizálás ellenséges környezetben") az, ami eredeti, publikálatlan anyag.

Most, hogy ez az anyag első alkalommal összeállt, olyan könyvet alkot, amely hitem szerint egyedülálló a keresztény irodalomban. Nem sajnáltam a fáradságot, hogy megvizsgáljam a Fuller Teológiai Szeminárium McAlister Könyvtárának katalógusában szereplő száz könyvet (véletlenül pontosan kerek szám), amely az "angyalok" vagy a "démonológia" címszó alatt szerepel. A száz könyvből mindössze öt említette a területiség kérdését. Ebből az ötből csak három tartalmazott hasznosnak tekinthető információt, de ezekből egy sem volt elég értékes ahhoz, hogy ebbe a könyvbe felvegyük. A szellemi területiség kérdése nem vált kiemelt kérdéssé a teológusok és bibliatudósok számára az elmúlt években - legalábbis 95 százalékuk számára nem.

Számíthatsz rá, hogy sok különféle hátterű írótól származó anyagot fogsz olvasni, akik különböző stílusban fogalmaznak. Vannak köztük újságírók, pásztorok, professzorok, misszionáriusok, bibliatudósok, antropológusok és utazó prédikátorok. Bár az anyag legnagyobb része az Egyesült Államokban jelent meg korábban, a szerzők között, az amerikaiak mellett, szerepel egy argentin, egy koreai, egy zimbabwei, egy német, egy új-zélandi és két brit.

Ez a változatosság sokféleképpen tükröződik vissza. Az egyik ilyen dolog az, hogy nem minden szerző ért egyet egymással a részletkérdésekben, bár valamennyien megegyeznek abban, hogy a világ evangélizálásáért vívott elsődleges harcunk szellemi, és ez a harc jelent a magasrangú fejedelemségek és hatalmasságok elleni szellemi hadviselést is. Néhányan evangélizálási, mások karizmatikus szempontból közelítik meg a kérdést. Vannak köztük luteránusok, baptisták, kongregacionalisták, pünkösdiek, presbiteriánusok, anglikánok, reformátusok és mennoniták, csak hogy néhányat említsek. A cikkek természetesen különböznek egymástól az írásjelek és a nagybetűk használatában, az utalásokban és a helyesírásban. Sajnálom, hogy néhány írás már elkészült, mielőtt közülünk sokan arra a meggyőződésre jutottak volna, hogy a tárgyak nemét is kifejező régies nyelvezetet kellene használnunk, de én ezt nem tartottam szükségesnek.

Azért imádkozom, hogy Isten használja ezt a könyvet arra, hogy tájékoztasson, késztessen cselekvésre és tegyen alkalmassá nagyon-nagyon sok odaszánt keresztényt, akik készen állnak elfogadni Isten elhívását és beállni az Őáltala létrehozott hatalmas szellemi hadseregbe, hogy szerte a világon, városokban és nemzetekben jöjjön el Isten Országa és legyen meg az Ő akarata a földön, amint a mennyben is.

Amint elkezdjük taposni az 1990-es éveket, sok más keresztény vezetővel együtt érzem, hogy a Szent Szellem ezt mondja: "Készülj fel a harcra!". Ez az évtized az utóbbi idők legintenzívebb szellemi harcának tűnik. Tanúi lehetünk Isten és az Ő országa néhány legnagyobb győzelmének, de a legsúlyosabb kudarcainak is. A végkifejlet azonban nem lehet kétséges. A Sátán ereje véglegesen megtört a kereszten, és az ellenség nagyon is jól tudja, hogy közel a vég, és hogy egy végső állóháborút folytat, amely Armageddonnál fog befejeződni.

Mindez nem légüres térben történik. Az elmúlt évtizedekben Isten lépésről-lépésre vezette el népét ennek az évtizednek a kihívásaihoz, és megszabta a menetrendet. A folyamatokat elemezve hiszem, hogy 1950-ben Isten érlelni kezdte az egész kereszténység legnagyobb szellemi aratását, és az egyik legfontosabb feladatunkká tette az evangélizálást otthonunkban és a világban. 1960-ban Isten beszélni kezdett hozzánk a szegények, az elnyomottak, az otthontalanok és a nincstelenek iránti részvétről. Hivatásunk lett a szociális felelősségvállalás. 1970-ben vetettük el az első magvait annak, ami most fejlődik az emberemlékezet óta legnagyobb imamozgalommá. 1980-ban elkezdődött a prófétai szolgálat jelenkori megújulása és, bár ez széles körben még nem elismert tény, a prófétaság ajándéka és a prófétai hivatal kezd újra feléledni. Most, 1990-ben, a szellemi hadviselés kerül az előtérbe.

Ha még jobban visszamegyünk a történelmi összefüggésekben, az 1800-as évek végének szentség-mozgalma és az 1900-as évek elejének pünkösdi mozgalma lefektette az alapjait egyrészt a személyes megigazulásnak, másrészt pedig a természetfeletti jelekkel és csodákkal történő szolgálatnak. Mindkét dolog fontos szerepet játszott az egyház felkészítésében az 1900-as évekre. Hiszem, hogy a következő években egyre nagyobb hangsúly kerül mind a szentségre, mind a szellemi erővel megáldott szolgálatra.

A "hadviselés" szó a legjobb kifejezés?

Bárcsak ne kellene a szolgálatnak erre a mozzanatára úgy gondolnunk, mint "hadviselésre"! Végül is, a keresztények nem háborúpártiak. Jézust úgy ismerjük, mint a Békesség Fejedelmét.

Ha nekem kellene analógiát találnom az ellenséggel folytatott küzdelmünkre, akkor azt mondanám, olyan, mint egy labdarúgó mérkőzés.

Nagyon sok találó párhuzamra tudnék gondolni a futball és a mi Sátánnal való szembenállásunk között. Ez sokkal kellemesebb lenne, mint katonai fogalmakról beszélni.

De én ezt nem tehetem meg. Maga a Biblia nevezi az ellenséggel folytatott harcunkat hadviselésnek. És hiszem, hogy ennek az oka nagyon világos. Élet-halál küzdelemben állunk. A labdarúgó mérkőzések nagyon hevesen zajlanak le, de csak nagyon kevesen tudnak visszaemlékezni arra, hogy két évvel korábban ki volt a bajnok. Nincs sok jelentősége. A mi szellemi küzdelmünknek, a labdarúgással ellentétben, örökkévaló következményei vannak. Emberek milliói számára a menny és a pokol közötti különbséget jelenthetik. A hadviselés nem játék. Van valami véglegesség a háborúban, ami megkülönbözteti minden más emberi tevékenységtől.

Isten országa megpróbáltatást is jelent

Pál apostol ezt mondja: "Sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk" (Csel. 14:22.). Néhány alkalommal részletezi is, milyen jellegű megpróbáltatásokra kell számítanunk. Elmondja, hogy jönnek majd veszélyekkel teli idők; az emberek saját magukat és a pénzt fogják szeretni, káromkodók lesznek, szüleik iránt engedetlenek, szeretetlenek, meg nem bocsátók és kegyetlenek lesznek, és meg fogják vetni a jót (lásd II. Tim. 3:1-5.). Beszél saját elszenvedett üldöztetéseiről, és ezt mondja: "De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak" (II.Tim. 3:10-12.). Az a vágya, hogy "Méltóknak ítéltessetek az Isten országára, amelyért szenvedtek is" (II. Tessz. 1:5.). Őt magát egyik városból a másikba kergették, és az egyikben meg is kövezték.

Az Ige néhány alkalommal úgy utal a Sátánra, mint ennek a kornak az istenére, vagy mint a levegőbeli erők fejedelmére. Elbitorolta Isten fennhatóságát, és felállította királyságát itt a földön. Ereje félelmetes. Luther lényegretörően így fogalmaz: "Nincs ilyen több a földön."

Amikor Jézus eljött, Isten országa betört a Sátán királyságába. Jézus nem egyszerűen meggyalázta a Sátánt, hanem halálával és feltámadásával megtörte az erejét. A Sátán nem tűri szó nélkül ezt a támadást. Ezért robbant ki az erőszak mind a mennyei magasságokban, mind itt a földön. Ezért mondta Jézus: "Erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt" (Máté 11:12.). Ezért mondja Pál: "Sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk."

Amint belépünk Isten országába, két magatartásforma közül választhatunk. Visszahúzódhatunk, és védhetjük magunkat egy védekező helyzetben, vagy pedig agresszív módon előre haladhatunk a támadásban. Azok, akik a védekezést választják, megpróbálják elkerülni a szellemi harcot. Sok embert ismerek, akik felháborodnak, amikor mások egyáltalán szóba hozzák. Egyetértek azzal, amit John Dawson mond Városaink elfoglalása Isten számára című könyvében (A "Creation House" kiadványa): "Ki kell emelkednünk egy önközpontú szellemiségből - abból a mentalitásból, ami azt mondja, hogy inkább áldozatok vagyunk, mint harcosok." (21. oldal.)

Jézus megváltoztatta a képet

Említettem, hogy Jézus azért jött, hogy betörjön a Sátán királyságába. Amikor ezt megtette, az Ószövetség hosszú időszaka véglegesen elmúlt. Jézus egy új szövetséget hozott.

Pontosan mikor történt ez a változás? Teológiailag a Kereszten. Pál kifejti ennek néhány részletét a kolossébeliekhez írt levélben, amikor azt mondja, hogy az Atya "megszabadított minket a sötétség hatalmából és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába" (Kol. 1:13.). Majd továbbmegy, és azt mondja, hogy meg vagyunk váltva az Ő vére által (lásd Kol.1:14.). Az a vér, amelyet Jézus kiontott a kereszten, legyőzte az ellenséget, vagy ahogyan Pál később mondja: "Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk abban" (Kol. 2:15.). Kijelenti, hogy Jézus "feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak" (Kol. 2:10.).

A Sátán veresége jogilag a Kereszten valósult meg. A valódi összeütközés azonban már korábban történt, ami figyelmeztette a Sátánt, hogy le van győzve. Jézus azt mondta, hogy Keresztelő János nagy ember volt, "de aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt" (Máté. 11:11-12.). Hogyan tudta ezt Jézus kijelenteni, mielőtt a keresztre ment volna? Azért tehette ezt, mert szemtől szembe találkozott a Sátánnal a pusztában. Jézus megkísértése hatalmas erők küzdelme volt, amit a Sátán végül elveszített.

Figyeld meg, hogy Jézus magatartása kezdettől fogva támadó volt. Az első dolog, ami bemerítkezése után történt, az volt, hogy "viteték a Szellemtől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől" (Máté 4:1.). A szellemi háborúnak ez az epizódja Isten kezdeményezéséből történt. Jézus természetesen győzött. És mi is győztesek lehetünk, ha egyek vagyunk Vele és átáramlik rajtunk az Ő ereje.

A szellemi hadviselés négy alapvető tulajdonsága

A szellemi háború nem szórakozás vagy játék. Nem hasonlítható Minden Szentek Napjának előestéjéhez, amikor ördögöknek öltözött gyermekek szaladgálnak, vagy egy kísértethistóriához, amit a tévében vetítenek. Lehet, hogy mindez része a valóságnak, de nem több, mint egy álarcosbál. A Sátán és az uralma alatt lévő démonok elvetemült, gonosz szívű és rosszindulatú, valóságos lények. Hatalmasabbak az embernél, de egyikük sem Isten vagy hasonló Istenhez. Nem a dualizmusnak egy új formájáról beszélünk. A valóság az, hogy ők is Isten teremtményei akár csak mi. Bár hatalmuk korlátozott, és bár Isten hatalmat adott nekünk fölöttük, a túlzott önbizalom az egyik fő veszélye a szellemi háborúnak. Sok keresztény teljes vereséget szenved szellemileg, érzelmileg és testileg, mert nem bölcs abban, ahogyan ezt a kérdést megközelíti.

A szellemi hadviselés bölcs megközelítéséhez négy összetevőt kell alaposan megismernünk: 1) Hadviselésünk fegyvereit, 2) Szellemi hatalmunkat, 3) Az ellenséggel vívott harcunkat, 4) Haditervünket. Nézzük meg ezeket egyenként!

1. Hadviselésünk fegyverei

Saját tapasztalataim alapján egy átlagos keresztény számára az egyik legnehezebb lecke azt megtanulni, hogy szellemi hadviselésünk fegyverei szellemi fegyverek. Ez egyszerűnek hangzik, és elméletben az is. De nagyon bonyolult a gyakorlatban, mert még mi, a Biblia szellemében járó keresztények is túlságosan a testben éljük az életünket.

A Biblia egyértelmű. "Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására" (II. Kor. 10:3-4.). Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy szociális és gazdasági problémákat politikai úton, jogi problémákat a bíróságokon, személyes nézeteltéréseinket vitatkozással, nemzetközi kapcsolatokat pedig háborúval próbáljunk megoldani, hogy amikor azt halljuk, hogy Isten szellemi fegyverei magasabbrendűek és hatásosabbak, azt még sok újjászületett keresztény is egyszerűen puszta óhajnak tekinti. Ennek a hozzáállásnak meg kell változnia.

Mik tehát a mi hadviselésünk fegyverei?

A szellemi hadviselés központi, alapvető tevékenysége az imádság. Bizonyos értelemben az imádság a háború egyik fegyvere, másrészt pedig ez az a közeg, amelyben az összes többi fegyvert is kiaknázzuk. A szellemi harcról szóló alapvető rész az Efézus 6., amelyben az Ige ezt mondja nekünk: "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, amelyek a magasságban vannak" (Efézus 6:12.). Az Ige arra utasít minket, hogy vegyük fel Isten teljes fegyverzetét "minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által" (Efézeus 6:18.). Imádság nélkül tehetetlenek vagyunk az ellenséggel folytatott küzdelemben.

Míg az imádság a szellemi hadviselés legalapvetőbb tevékenysége, a legalapvetőbb magatartás a csatában résztvevők számára a hit és az engedelmesség. Egyszer, amikor Jézus még a földön volt, tanítványai megpróbáltak kiűzni egy démont egy epilepsziás fiúból, de nem sikerült. Miután Jézus közbelépett, kiűzte a démont, és meggyógyította a fiút, a tanítványok megkérdezték Tőle, hogy ezt ők miért nem tudták megtenni. Jézus így felelt: "A ti hitetlenségetek miatt" (Máté 17:20.). A tanítványoknak nem volt elegendő hitük, hogy sikerrel járjanak a szellemi háborúnak ebben a mozzanatában.

Jézus bátorítani próbálta őket, és elmondta nekik, hogy amint hitük megnövekszik, hegyeket mozdítanak majd el a helyükről, és "semmi nem lesz lehetetlen" nekik (Máté 17:20.).

Mit tesz a hit? Az egyik dolog: hit által megalapozzuk kapcsolatunkat Istennel. A kegyelem mentett meg minket hit által (Ef. 2:8.). Utána, amikor már kapcsolatban vagyunk Istennel, továbblépünk, és elmélyítjük kapcsolatunkat az Atyával, hit által. Ezért sorolja fel az Efézus 6. Isten teljes fegyverzetének részeként a hit pajzsát (Ef. 6:16.).

A hitet nem érthetjük meg az Isten iránti engedelmesség nélkül. Honnan tudhatjuk, hogy valóban megvan az a fajta hitünk, amely bevon minket az Istennel való közösségbe? "És arról tudjuk meg, hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem Őt, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság" (I. János 2:3-4.). A hit cselekedetek nélkül halott.

A hit és az engedelmesség megfelelő összetételét egy szóban lehet összefoglalni: szentség. A szentség azt jelenti, hogy annyira telve vagyunk Istennel, hogy nincs bennünk hely semmi egyéb számára. Ezt azt jelenti, hogy már nem szeretjük a világot és a világnak olyan dolgait, mint a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kérkedése. Aki szent, az a világ dolgai helyett Isten akaratát cselekszi. Mindez benne van az I. János 2-ben, amely mindezt szellemi hadviselésként foglalja össze. "Erősek vagytok, és az Isten Igéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt" (I. János 2:14.).

Ha hitben és engedelmességben imádkozunk, akkor azok a különleges fegyverek, amelyeket Isten adott nekünk a szellemi háborúhoz, hatásosak lesznek az ellenség legyőzésében. Mik ezek a különleges fegyverek?

Jézus neve

Több bibliai utalás is rámutat Jézus nevének fontosságára. Márk idézi Jézust, amikor azt mondja, hogy démonokat fogunk kiűzni Jézus nevében (Márk 16:17.). János is Jézus szavait idézi: "Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (János 14:14.). Pál azt mondja, hogy Isten azt a nevet adta Jézusnak, amely minden név fölött való (Filippi 2:9.), hogy csak néhány példát említsek.

Mi olyan fontos ebben a névben? Az a hatalom, amelyet ez a név hordoz. Egy idegen országba akkreditált amerikai nagykövet az Egyesült Államok elnökének nevében beszél. A rendőr ezekkel a szavakkal kopogtat az ajtón: "A törvény nevében kinyitni!" Egy nap csengett a telefonom, és egy hang ezt mondta: "Susan vagyok, Doris Wagnert keresem, Pat Robertson nevében." Azonnal odahívtam a telefonhoz feleségemet, Dorist, akitől a telefonáló egyszerűen adományt kért valamihez. Ilyen esetekben le szoktam tenni a telefont de a név - Pat Robertson neve - megfogott. És Susan 100 dollárt kapott Doristól! A név tekintélyt hordoz.

Amikor Jézus arra szólít fel, hogy használjuk az Ő nevét, isteni tekintélyt ruház ránk. Ez félelmetes fegyver, de szükségünk van elővigyázatosságra. Az Ap. Csel. 19. része beszél nekünk Skéva hét fiáról, akik megpróbáltak kiűzni egy démont Jézus nevében, de rá kellett jönniük: a szellem tudta, hogy szélhámosok és számon kérte rajtuk blöffjüket. A démonizált férfi megverte mind a hetet, lemeztelenítette, és kiűzte őket a házból. Csak az birtokolhatja Jézus hatalmát, akinek Ő valóban Ura. Az ítélet napján sokan fogják ezt mondani: "Uram, nem a Te nevedben prófétáltunk-é?", és Jézus így fog válaszolni: "Soha nem ismertelek titeket" (Máté 7:22-23.).

Jézus neve a szellemi hadviselés erőteljes fegyvere, óriási hatalommal bír, de csak akkor, ha az Ő akarata szerint használjuk.

Jézus vére

A Jelenések könyvének 12. része a szellemi hadviselés egyik legádázabb csatáját beszéli el. Mihály és angyalai harcolnak a sárkány és angyalai ellen. Mihály győz, a Bárány vére által (Jel. 12:11.).

Amikor Jézus kiontotta vérét a kereszten, a Sátán ereje véglegesen megtört. A kereszten történt meg az, hogy Jézus "lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat" és "őket bátran mutogatta" (Kol. 2:14-15.). A Sátán semmit sem gyűlöl jobban annál, mint amikor Jézus vérére emlékeztetik. A kereszt zavaró dolog a számára. Minden lélek, aki üdvözül Jézus vére által, újabb akadály a Sátánnak. Elveszíti a talajt a lába alól Jézus vérével szemben.

Tanítok felnőtt testvéreket a "Százhuszak Közösségében" a kaliforniai Pasadenában a kongregacionalista egyház vasárnapi iskolájában. Ez az osztály a Harmadik Hullám képviselője, amelyben éveken keresztül megtapasztaltuk Isten természetfeletti erejét. Bár ezekben az években szolgáltunk a démonizáltak felé, nem tapasztaltunk az osztályban nyílt démoni megnyilvánulásokat mindaddig, amíg el nem kezdtem egy hat hónapos tanfolyamot a szellemi hadviselésről, ahol sok olyan fogalomról tanítottam, amelyek ebben a fejezetben megtalálhatók. Ez idő alatt két erőteljes megnyilvánulást éltünk át.

Az egyik esetben megkötöztem a démonokat, mielőtt elkezdhettek volna lármázni, és egy kis csoport gyűlt össze az asszony körül, hogy szolgáljanak felé. A csoport egyik tagja meglehetősen rutinszerűen hivatkozott Jézus vérének hatalmára. A vér egyszerű említése teljesen megváltoztatta a helyzetet, és a viszonylagos csendet sikoltozások és visítozások váltották fel: "A VÉRT NE! A VÉRT NE!" Bár a vérre való hivatkozást és ennek alkalmazását nem szabad valamiféle varázsigének tekinteni, fel kell ezt ismernünk, mint a szellemi hadviselésnek egyik erőteljes fegyverét.

Megegyezés

Az Egyház történetének legnagyobb napja kétségtelenül Pünkösd napja volt. Azon a napon "mindnyájan egy akarattal együtt valának" (Csel. 2:1.). Ez az összhang az imádságban és a könyörgésben nyilvánult meg (Csel. 1:14.). A szellemi hadviselésnek kevés fegyvere hatásosabb az imádságban való egységnél.

Miben vagyunk egyek ilyenkor? Először is mindabban, amit Isten Igéje mond nekünk. Aztán egyetértünk azzal, amit az Atya cselekszik a Szent Szellem által. Még Jézus is azt mondta, hogy csak azt cselekszi, amiről látja, hogy az Atya is cselekszi (Lásd János 5:19.). Lehetséges az, hogy egyénileg tudjuk, mit cselekszik az Atya, de a világ és a test felé vonzódó emberi hajlamaink miatt másokkal való összhangban sokkal nagyobb biztonságban lehetünk.

Jézus ezt így foglalja össze: "Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám" (Máté 18:19.). Ez az egyik oka annak, hogy a közös imádság annyira fontos a szellemi harcban. Amikor hívők sokasága gyűlik össze egy helyi gyülekezetben vagy ugyanannak a körzetnek sok gyülekezete imádkozik ugyanazért a dologért, az ellenséggel szembehelyezkedő erő drámai módon megnövekszik.

Böjt

Bár a böjtnek több formája is lehet, itt arról szeretnék beszélni, amikor önkéntesen tartózkodunk az ételektől egy bizonyos ideig. Ez ennek a fogalomnak a legáltalánosabb jelentése.

Nyilvánvaló, hogy a szellemi hadviselés bizonyos formái a győzelem előfeltételeként megkövetelik a böjtöt. Amikor Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért nem tudták kiűzni a démont az epilepsziás fiúból, ezt mondta: "Ez a fajta nem megy ki, hanemha imádság és böjtölés által" (Máté 17:21.).

Az apostolok böjtöltek, amikor hallani akarták Isten hangját. Amikor az antiókhiai próféták és tanítók böjtöltek, a Szent Szellem szólt, és azt mondta nekik, hogy küldjék ki Barnabást és Sault. Ezután újból böjtöltek, mielőtt rájuk tették volna a kezüket, és kiküldték volna őket (lásd Csel. 13:2-3.).

Minden idők legmagasabb szintű szellemi összecsapása Jézus megkísértetése volt a pusztában. Ennek részeként Jézus 40 napig böjtölt. Ez vajon legyengítette Őt? Testileg igen, de szellemileg megerősítette. Pál ezt mondja: "Amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős" (II. Kor. 12:10.).

Nagyon vigyáznunk kell, hogy a böjthöz való hozzáállásunk megfelelő legyen. A böjt kiváltság, amely közelebb visz minket Istenhez és érzékenyebbé tesz minket arra, hogy meghalljuk az Ő hangját. Nem a szellemi kiválóság jele, amely különbbé tesz minket másoknál. Nem Isten befolyásolását célzó módszer, amellyel rávehetjük Őt arra, hogy a mi akaratunk szerint cselekedjen. Jézus azt mondta, hogy ne kérkedjünk mások előtt a böjtünkkel, hanem tegyük azt csendesen az Atya előtt (lásd Máté 6:16-18.). Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem beszélhetünk róla, hanem azt, hogy nem büszkélkedhetünk vele.

A böjt megfelelő hozzáállással, isteni időzítéssel és vezetéssel az egyik leghasznosabb fegyverünk.

Dicséret

A dicséretet gyakran csak az öröm kifejeződésének tartjuk, ami valami jó dolgot követ. Hallunk egy győzelemről, és szinte reflexszerűen azt mondjuk: "Dicsőség az Úrnak!" Pedig a dicséret több ennél. Minden körülmények között Istent áldja. A zsoltáros ezt mondja: "Minden napon áldalak Téged és dicsérem neved örökkön-örökké" (Zsolt. 145:2.).

Pál és Silás világosan bemutatja nekünk, milyen erőteljes lehet a dicséret a szellemi harc fegyvereként. Pál Filippiben a jövendőmondás egy magasrangú szellemét űzte ki egy jövendőmondóból. A lány urai felháborodtak ezen, Pált és Silást megverették és börtönbe vettették. Pálék a börtön mélyén találták magukat, lábuk kalodában. Nehéz lenne ennél lehangolóbb és csüggesztőbb helyzetet elképzelni.

Mit tett Pál és Silás? Dicsérték Istent! "Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván énekkel dicsőíték az Istent" (Csel. 16:25.). Ennek következményképpen Isten földrengést támasztott, amely megrázta a földet, leoldozta láncaikat és megnyitotta a börtön ajtóit. Üdvösséget nyert maga a börtönőr is, és egy erős gyülekezet jött létre. Pál és Silás győzött, de ennek az volt a titka, hogy dicsérték Istent, mielőtt még megélték volna a győzelmet.

Isten Igéje

Az Efézus 6. részletesen leírja Isten teljes fegyverzetét. A fegyverzet hat darabjából öt védekező fegyver, és csak egy támadó - a Szellem kardja, amely Isten Igéje (Ef. 6:17.).

Mi Isten Igéje?

Isten írott szavának, az Igének a használata a hadviselés erőteljes fegyvere, ahogyan ezt Jézus megkísértésében is láthatjuk. Az ördög mindhárom támadására válaszként Jézus ószövetségi Igéket idézett, és az ördög nem tudott nekik ellenállni.

De Istennek van egy kimondott szava is, a rhema, amit a későbbiekben részletesebben ki fogok fejteni. Itt egyszerűen arra akarok utalni, hogy ha meghalljuk Isten frissen kimondott szavát, az a Szellem kardjával vívott harc fontos része.

Ennek egyik ószövetségi példája a Jeremiás 32-ben található. Jeremiás így ír: "Szólott az Úr nékem, ezt mondván..." (Jer. 32:6.). Isten egy Hanameél nevű férfiról beszélt neki, aki el fog jönni hozzá és megkéri, hogy vegyen meg egy mezőt. Amikor ez megtörtént, Jeremiás ezt mondta: "Akkor észrevevém, hogy az Úr szava ez" (Jer. 32:8.).

A Szellem kardja az, hogy halljuk Isten hangját, ahogyan az Jeremiással történt. Ez Isten egy bizonyos időre és helyre vonatkozó akaratának ismerete. Ez Jézus követése, aki ezt mondta: "A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát" (Ján. 5:19.).

Ezért szerepel az imádság ugyanabban a mondatban (bár némely bibliafordítás elválasztja az Efézus 6:18-at a 6:17-től utalásokkal), mint amelyik megemlíti a Szellem kardját. Kizárólag "minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által" (Ef. 6:18.) lehetünk abban a helyzetben, hogy meghalljuk Isten szavát. Az igazi imádság kétirányú beszélgetés Istennel. Mi beszélünk Hozzá és Ő beszél hozzánk.

Isten akaratának hallása, elfogadása és az annak megfelelő cselekvés döntő fontosságú a szellemi hadviselésben. Ezzel áll összefüggésben a böjt, mert érzékenyebbé teszi szellemi füleinket és a többi hívővel való egyeztetés védelmet nyújt nekünk, amikor nem hallunk úgy, ahogyan kellene. Ha tisztán felismerjük Isten szavát, az rendkívül erőteljes fegyver.

Hadviselésünk fegyverei szellemiek, nem testiek. Ahogyan Istenben növekszünk, egyre jobban megtanuljuk használni Jézus nevét, Jézus vérét, az egyetértést, a böjtöt, a dicséretet és Isten Igéjét. Nem ezek az egyedüli fegyverek, amelyek a rendelkezésünkre állnak szellemi harcunkban, de rendkívül fontosak az ellenség távoltartásában.

2. Szellemi hatalmunk

Ha már ismerjük szellemi fegyvereinket és tudunk ezeknek használatáról, figyelmünket arra az isteni hatalomra kell összpontosítanunk, amely működésünk alapját képezi. Az egyik fegyver, Jézus neve, különös megvilágításba helyezi hatalmunk természetét. Jézus neve által vagyunk felhatalmazva arra, hogy kötözzünk és oldozzunk. Mit jelent ez?

Jézus Cézárea-Filippiben beszélt kötésről és oldásról, amit általában mérföldkőnek tekintenek a tizenkét apostol kiképzésében. Az esemény a Máté 16-ban olvasható. Jézus három fontos dologra mutat rá:

1. Eljött a Messiás. Simon Péter valamennyiük nevében megvallja, hogy: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia" (Máté 16:16.). Tudják, hogy a világ már soha nem lehet olyan, mint amilyen addig volt. Az az ember, akire a zsidók évezredek óta vártak, ott volt közöttük.

2. Megszületett az egyház. A 12 apostol most már felkészült, hogy meghallja: "Ezen a kősziklán építem fel az én Egyházamat" (Máté 16:18.). Jézus szándéka az volt, hogy az egyház fejlődjön, és biztosította tanítványait, hogy "a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat" (Máté 16:18.).

3. Elközelített a Királyság. Jézus megígéri követőinek a mennyek országának kulcsait. Mik ezek? Ezt mondja: "És amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen, és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen" (Máté 16:19.).

Kötés és oldás

Valamivel később Jézus megismétli a kötésről és oldásról szóló tanítását és hozzáteszi: "Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" (Máté 18:20.). Ez hatalom-átruházásnak tűnik, s ezt a hatalmat a ma hétköznapi keresztényeinek használniuk kell.

A "kötni" (görögül deo) szót rendszeresen alkalmazták egy állat megkötésének kifejezésére. Pl. egy házőrző kutya távol tartja az idegeneket gazdájának házától, ha nincs megkötve. Hasonlóképpen, Jézus ezt mondja: "Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába, és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast?" (Máté 12:29.). A szellemi hadviselést illetően a megkötözés azt jelenti, hogy minden szinten korlátozzuk a gonosz erejét.

Az "oldani" (görögül luo) gyakran a szandál szíjának kioldását jelenti. Jézus Lázárral kapcsolatban ezt mondta: "Oldozzátok meg őt és hagyjátok menni!" Arról az asszonyról is, akit a Sátán 18 évre megkötözött, kijelenti: "fel kellett oldoztatnia ebből a kötelékből" (Lk. 13:16.).

Fontos felismernünk, hogy bár Jézus nevében hatalmunk van kötni és oldani, nem mi döntjük el, hogy mit kell megkötni és mit kell eloldozni. Jézus tanításának görög igeideje valójában ezt jelenti: amit megkötözöl a földön, az a mennyben akkor már meg lesz kötözve. Amit pedig eloldozol a földön, az a mennyben akkor már el lesz oldozva. Ez arra utal, hogy összhangnak kell lennie a föld és a menny között. A dolgok normális sorrendje az, hogy először a menny, azután a föld. Ez újból arra a szükségre emlékeztet minket, hogy imádságunkban hallanunk kell Isten hangját, és tudnunk kell, mit tesz Ő, mielőtt belefognánk a szellemi harc bármilyen formájába.

Honnan tudjuk, mit tesz Isten a mennyben?

Bár nem lehet szélsőséges különbségeket megállapítani, mert átfedés van a fogalmak között, segítséget jelent néhány pünkösdi teológus tanítása, hogy tegyünk különbséget Isten logosz-szava és rhema-szava között. A logosz Isten örökkévaló, írott szava, amelyet az Ige képvisel. Ennek révén tudjuk, például, hogy a bűn, pontosabban a kéjvágy, a büszkeség és a keserűség - csak hogy néhányat megnevezzünk - meg van kötözve a mennyben. A démonok is meg vannak kötözve. Nem kell tovább keresnünk, hogy megtudjuk, hatalmunk van arra, hogy megkötözzük a háború, az elnyomás, a gyermekek bántalmazása, a fajgyűlölet vagy a pornográfia mögött lévő szellemi erőket, mert Isten írott szava megadja nekünk ezt az információt.

A rhemát pedig úgy tekintik, mint Isten közvetlenebb szavát, amit nem találunk meg a Biblia 66 könyvében, de soha nem mond ellent Isten írott szavának. A rhemát közvetlenül az Atyától kapjuk. Tegyük fel, hogy házat akarunk venni és így imádkozunk: "Istenem, ez az?" Vagy egy állást keresünk és ezt kérjük Istentől: "Uram, kérlek, mutasd meg nekem, akarod-e, hogy elfogadjam ezt az állásajánlatot!" Imádkozunk, mert hisszük, hogy Isten válaszol. Amire általában (bár megkérdőjelezhetően) mint a "tudomány beszédére" szoktunk utalni, az is a rhema kategóriába tartozik.

Nemrég, például, egy asszony a százhuszak közösségének vasárnapi iskolájában kijelentette, hogy Isten rhemával szólt hozzá: valaki az osztályban súlyos vastagbél bántalmakban szenved és Isten azt akarja, hogy imádkozzunk ezért. Amikor senki sem reagált erre, meglepődött, mert úgy érezte, hogy nagyon világos kijelentést kapott a betegség néhány részletével együtt (pl. hogy mi látható a kóros elváltozásból). Amikor a hét folyamán tovább imádkozott ezzel kapcsolatban, más kijelentéseket is kapott Istentől: megkapta a beteg vezeték- és utónevét. Ez a testvér hiányzott arról az óráról, amikor a hölgy felszólalt, de amint a következő vasárnap eljött, semmi kétségünk nem maradt afelől, van-e jogunk megkötözni a betegséget, mert tudtuk, hogy a mennyben már meg van kötözve. Imádkoztunk érte és meggyógyult. Ebben az esetben az utasításokat rhema által kaptuk, nem logosz által.

Honnan tudhatjuk, hogy egy rhema valóban érvényes-e? Honnan tudhatjuk, hogy amit hallunk, az nem egyszerűen a mi képzelődésünk, vagy, ami még ennél is rosszabb, valami olyasmi, amit a világ, a test vagy a gonosz gerjeszt?

Ezen a ponton előtérbe kerülnek a szellemi ajándékok, mint pl. a prófétálás, vagy a szellemek megkülönböztetésének ajándéka. Ezek rendkívül nagy segítséget jelenthetnek. Ugyanilyen segítséget jelent a tapasztalat, a keresztény érettség, a szentség és a személyes, bensőséges kapcsolat Istennel. Ezek hosszú távon biztosítékot nyújtanak az egyénnek, mint ennek a nőnek is, aki a vastagbél-betegségről szóló kijelentést kapta.

De még ennél is nagyobb bizonyosságot jelent, ha hagyjuk, hogy mások megítéljék a kijelentést. Hiszem, hogy Jézus ezért mondta közvetlenül a kötésről és oldásról szóló tanítása után, hogy Ő ott lesz, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében. "Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám" (Máté 18:19.). Az egyik dolog, amiben egy akaraton kell lennünk, annak felismerése, hogy mi van megkötözve a mennyben.

Az egyik legsúlyosabb válság akkor tört ki a vasárnapi iskolában, a százhuszak közösségében, amikor meghívtunk egy asszonyt, hogy tartsa meg az első órákat a mai idők próféciáiról. Az ellenség nyilvánvalóan nem akarta, hogy ez megtörténjen, és annyira összezavart minket, hogy az osztály néhány vezetője úgy gondolta, ez nem lehet Isten akarata. Nekem nem volt rhemám ezzel kapcsolatban, tehát összehívtam a vezetőséget egy rendkívüli ülésre. Bár amikor elkezdtük a találkozót, nem voltunk egy véleményen, hamarosan együttesen felismertük, Isten azt akarja, hogy a terveink szerint folytassuk a dolgot. Én, személy szerint, olyan helyzetben voltam, hogy egyedül nem tudtam volna ezt eldönteni, de miután megegyeztünk abban, hogy Istentől kaptuk a kijelentést, megkötöztük az ellenséget és feloldoztuk annak a nőnek a szolgálatát, akit meghívtunk. Nem meglepő, hogy ez az esemény döntő fontosságúnak bizonyult mind a csoport egésze, mind számos egyén és család számára is.

Ez nem mindig működik!

Szinte valamennyien, akikkel az általam közölt fenti kettőhöz hasonló történet megesett, több másikról is be tudunk számolni, amikor a kötés és oldás nem érte el a kívánt eredményt. Vajon miért?

Ennek sok oka lehet és nem állítom, hogy mindet ismerem. De nekem úgy tűnik, hogy a kudarcnak lehetnek külső és belső okai egyaránt.

A külső ok nagyon egyszerű. A Sátán gátolja a folyamatot. Az Ige elmondja, hogy ő "mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen" (I. Péter 5:8.). Nyilvánvaló, hogy nem mindenütt jelenvaló, tehát különböző rangú démonokon keresztül akadályoz meg minket abban, hogy pontosan felismerjük Isten akaratát. Minél magasabb rangú a gonosz szellem, annál nagyobb szellemi erőre van szükség a megkötözéséhez. Sajnos sokan, akik gyülekezetekben, összejöveteleken, vagy a televízióban így kiabálnak: "Megkötözlek téged, Sátán!", olyan kevés szellemi erővel rendelkeznek, hogy nem sokkal többet érnek el a lármázásnál. Bár az Ige biztosít minket arról, hogy a Sátán végleges vereséget szenvedett, nagy kockázatot vállalunk, amikor alábecsüljük ravaszságát és erejét. Mindamellett, ha azt tapasztaljuk, hogy nem vagyunk képesek kötözni és oldani, tanácsos ennek lehetséges okai után a szellemi világban nyomozni.

A belső ok valószínűleg az, hogy azok, akik megpróbálnak szellemi harcot folytatni, nem rendelik magukat teljesen alá Krisztus uralmának. Az Ő hatalma és ereje csak akkor árad át rajtunk, ha bensőséges kapcsolatot tartunk fenn Vele. Életünkben egyenes arányban áll egymással a szentség és a szellemi erő nagysága. Mindannyiunk számára az a legkényelmesebb, ha életünkben és szolgálatunkban a szellemi fegyverek helyett visszatérünk a testiek használatához. Ha így teszünk, kötésünknek és oldásunknak kevés eredménye lesz.

3. Harc az ellenséggel

Miután megismertük hadviselésünk fegyvereit és hatalmunkat azok használatára, készen állunk arra, hogy cselekedni kezdjünk, azaz szembeszegüljünk az ellenséggel.

Ahogy a szellemi harc az egész világon a keresztény vezetők legfontosabb feladatává válik, számíthatunk arra, hogy különböző kétségek merülnek majd fel. Rendkívül fontos az a vita, hogy mennyire kell közvetlenül harcolnunk az ellenséggel. Vannak, akik óvatosabban közelítik meg ezt a kérdést, míg mások sokkal vakmerőbbek. Azért mondom, hogy ez fontos, mert itt olyasmivel foglalkozunk, ami élet-halál kérdéssé válhat.

Az óvatosabb emberek gyakran vagy azért jutnak erre az álláspontra, mert saját maguk éltek át szörnyűségeket, vagy azért, mert hallottak ilyenekről. Az ellenség erejének alábecsülése alapvető hiba, és vannak, akik súlyos árat fizettek azért, hogy beleestek. Ismerek néhány amerikai pásztort, akik elfogadták a területi szellemek kihívását, és végül erkölcsi okok miatt fel kellett hagyniuk a szolgálattal. Egy japán pásztor mesélt gyülekezetének egyik tagjáról, aki elvitt hozzá egy családi bálványt, hogy semmisítse meg, de azt is elmondta, hogy figyelmeztették: ha a szobrot a pásztor megsemmisíti, akkor a családjából valaki meg fog halni. A pásztor ennek ellenére elégette a bálványt a templom udvarán és hat hónap múlva meghalt az egyik unokatestvérének a fia, és felesége is elveszítette első gyermekét. Ghanában egy presbiteriánus lelkész elrendelte, hogy vágjanak ki egy fát, amely sátáni szentéllyé vált. Amikor az utolsó ágat levágták, a pásztor holtan rogyott össze.

Az ilyen történetek rémisztőek. Ki ne lenne óvatos, ha tudja, hogy nem csupán saját testi életét és jólétét teszi kockára, hanem szeretteiét is? Vannak, akik saját szerepüket hasonlónak látják Dánieléhez annak a nagy mennyei csatának a történetében, ami angyalok és Perzsia, valamint Görögország fejedelmei között zajlott le (Dániel 10.). Dániel nem harcolt közvetlenül az ellenséggel. Nyilvánvalóan még csak nem is tudott a csatáról. Otthonában tartózkodott és Istenhez imádkozott, mégis imádságai váltották ki ezt a kozmikus küzdelmet. Egy alkalommal még Mihály arkangyal sem merte vádolni az ördögöt, hanem az Urat kérte, hogy tegye ezt meg helyette (lásd Júdás 9.).

Helyénvaló tehát az óvatosság minden szellemi háborúban. De ezzel együtt úgy tűnik, hogy van egy bibliai felhatalmazásunk a vakmerőségre az ellenséggel folytatott küzdelemben. Vannak az ellenségnek olyan kihívásai, amikor, ha bölcsek vagyunk, inkább óvatosan viselkedünk. Más kihívások alkalmával támadóan kell fellépnünk. Ha úgy halljuk Isten hangját, ahogyan kell, akkor az Ő tanácsainak megfelelően tudunk cselekedni.

Visszatérve az Efézus 6-ra: az apostol az ellenséggel való hadakozást részleteiben írja le a rá jellemző összetett hasonlatokkal. Egyszerre két analógiát használ az ellenséggel való harc leírására: a birkózót és a harcost.

A birkózó

Pál azt mondja: "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, amelyek a magasságban vannak" (Ef. 6:12. - az angol változatban "tusakodás" helyett "birkózás" szerepel). A görög-római kultúrában a birkózás kedvelt sportág volt. A birkózás sokkal közvetlenebb testi kapcsolatot igényel az ellenféllel, mint mondjuk az ökölvívás vagy a karate. A birkózó célja nem az, hogy megvédje magát, bár a végeredmény szempontjából ez is nagyon fontos. Célja az ellenfél legyőzése testi küzdelemben. A győztes kerül felülre, a vesztes pedig alulra. A görögöknél a birkózás olykor élet-halál küzdelem volt.

Pál egy nagyon komoly szellemi valóságról beszél. Amikor azt mondja: "mi" birkózunk, akkor nem csak önmagára, Silásra és Timóteusra utal. Krisztus testének valamennyi hűséges tagjáról van itt szó. Nem azt állítja, hogy közvetlenül az ördöggel birkózunk, mert, amint már korábban említettem, az ördög nem lehet egyszerre több helyen. A fejedelemségek, a hatalmasságok, az élet sötétségének világbírói és a gonoszság szellemi seregei azoknak a démoni hordáknak a leírása, amelyeket Sátán azzal bízott meg, hogy lopjanak, öljenek és pusztítsanak. Ezekkel a lényekkel kell nekünk küzdenünk.

A legtöbb esetben a legalsó szinten lévő szellemekkel kell megküzdenünk, amelyeket az Evangéliumok gyakran megemlítenek. Másoknak esetleg foglalkozniuk kell a középső szinten elhelyezkedő szellemekkel, amelyek boszorkányokon, okkult gyakorlatot folytató embereken, a New Age terjesztőin, spiritiszta médiumokon és másokon keresztül működnek. Pál Filippiben leszámolt egyikükkel, egy jövendőmondó szellemmel, amely egy jóslással is foglalkozó rabszolgalányt irányított. Ez egy olyan magasrangú szellem volt, hogy a szabadítás politikai retorziókkal járt és ennek következtében Pál és Silás a börtönben találta magát (lásd Csel. 16:16-24.). Mások, úgy gondolom, viszonylag kevesen, felhívást kaphatnak arra, hogy a legfelső szinten lévő területi szellemekkel számoljanak le, mint amilyen Perzsia vagy Görögország fejedelme. Nyilvánvaló, hogy minél magasabbra emelkedünk, annál nagyobb óvatosságra van szükségünk.

A harcos

Miután megállapítja, hogy a gonosz szellemekkel való harc a birkózóéra hasonlít, Pál analógiát vált és küzdelmünk eszközeit egy római harcos fegyvereivel veti össze.

A katonai felszerelés, akkor is, ma is, tartalmaz védekező és támadó eszközöket egyaránt. Isten teljes fegyverzete a mi védelmünk szellemi ellenségeinkkel szemben. Meglehetősen érdekes, hogy a római fegyverzetet úgy tervezték, hogy a harcos mellét védi, nem a hátát. Nyilvánvalóan abból a feltételezésből indultak ki, hogy amikor az ellenség közel van, a katonák velük szemben mozognak, nem elfutnak. De, mint minden katona tudja, a végső cél nem az, hogy megvédjük magunkat ellenségeinktől, hanem hogy legyőzzük őket. Patton tábornok egyszer azt mondta, hogy a háború megnyerésének nem az a titka, hogy életünket adjuk hazánkért, hanem az, hogy végignézzük, amint az ellenség adja életét hazájáért.

Pál két támadó fegyvert említ ebben a szakaszban, az egyiket az ördög használja, a másikat pedig a keresztény harcos. Az ördög fegyvere íj és nyíl (Ef. 6:16.). Ez olyan fegyver, amit egy bizonyos távolságból alkalmaznak. Érthető, hogy a Sátánnak az a vágya, hogy erői ne keveredjenek közelharcba a jól felfegyverzett keresztényekkel. A keresztények fegyvere pedig a kard, a közelharc fegyvere. A Sátán valószínűleg továbbra is távolról fog lövöldözni, és nekünk használnunk kell a hit pajzsát, hogy megvédjük magunkat. De ha használni akarjuk a kardunkat, akkor fel kell készülnünk az ellenséggel való szembeszegülésre.

4. Haditervünk

Semmi kétség: az ellenséggel való bármilyen szintű harc kockázatos vállalkozás. De az is kétségtelen, hogy erre elhívást kaptunk. Tehát most az a kérdés következik, hogyan kell ezt megvalósítanunk. Ha már egyszer szellemi háborúra adtuk a fejünket, csináljuk jól! Szőjünk egy megfontolt és hatásos haditervet!

Az egyik olyan igeszakasz, amely a legnagyobb segítséget nyújtja egy csata megtervezéséhez, a Jakab 4:7-8.: "Engedelmeskedjetek azért az Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket, ti kétszívűek"!

Ez az igeszakasz két kapcsolatról tesz említést, s ehhez hét igét használ, ebből öt cselekvő, kettő pedig szenvedő alakban szerepel. Az első kapcsolat fölfelé irányul, a második pedig kifelé.

A felfelé irányuló kapcsolat Istenhez fűz

Ez a szakasz négy cselekvő igét használ Istennel való kapcsolatunk leírására: engedelmeskedni, közeledni, megtisztítani és megszentelni.

Először is alá kell vetnünk magunkat Istennek. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy elfogadjuk Jézus Krisztust, mint Megváltót, és elismerjük, hogy Ő az Úr. Amint ezt megtesszük, belépünk Isten családjába. Isten a mi Atyánk. Rendkívül kényelmes helyzet ez a számunkra: otthon lenni Atyánk ölében, hogy úgy mondjam.

Másodszor: közelednünk kell Istenhez. Ez azt jelenti, hogy időt kell szánnunk az Atyával való együttlétre. Alaposan meg kell ismernünk Őt, és ugyanúgy, mint minden más emberi kapcsolatban, ebben is nagyon lényeges az együtt eltöltött idő. Az egyik nyilvánvaló oka annak, hogy Isten közelében kell lennünk, az, hogy meg kell tudnunk Tőle, mi az, ami már meg van kötözve a mennyben és így eredményesen meg tudjuk kötözni ugyanazt a földön is.

Ezután meg kell tisztítanunk a kezünket és meg kell szentelnünk a szívünket. A kéz megtisztítása arra vonatkozik, amit teszünk. Szívünk megszentelése indítékainkra, gondolatainkra és az érzelmeinkre vonatkozik. A kettő együtt a szentség felé mutat. A szentség az én fogalmaim szerint azt jelenti, hogy annyira tele vagyunk Istennel, hogy semmi egyéb számára nincs bennünk hely. Szentség nélkül csak nagyon kevés erőre számíthatunk a szellemi harcban. A szentség ellentéte a világiasság, és Jakab levele 4. részének egy korábbi verse arra emlékeztet minket, hogy "a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel" (Jakab 4:4.). Mivel sem nem szentelődünk meg cselekedetek által, sem üdvösséget nem nyerünk a segítségükkel, csak a Szent Szellem végezheti el a megtisztítás és a megszentelés munkáját, amennyiben elhatározzuk, hogy teljesen megnyitjuk életünket az Ő teljessége előtt.

Tehát, ha mindezt megtesszük - engedelmeskedünk, közeledünk, megtisztulunk és megszentelődünk -, a szenvedő igék is belépnek életünkbe: "Isten közeledni fog hozzátok". Ez Isten cselekedete, nem a mienk.

Akkor Ő közel jön hozzánk, és az lesz a leghőbb vágyunk, hogy engedelmeskedjünk Neki. Örömet akarunk szerezni annak, Aki annyira szeret minket. Pál a II. Korinthus 10-ben hadviselésünk fegyvereiről azt mondja, hogy: "foglyul ejtenek minden gondolatot, hogy engedelmeskedjenek a Krisztusnak" (II. Kor. 10:5.).

A kifelé irányuló kapcsolat tárgya a Sátán

Míg az első mozdulatunk a szellemi harcban fölfelé, Isten felé nyúl, a második kifelé, az ellenség felé tör. Itt csak egy cselekvő ige szerepel: álljatok ellen. Ha lépéseket teszünk az ördöggel szembeni ellenállás érdekében, akkor szerepet kap a szenvedő ige: "ő elfut tőletek".

Ez a dologban a félelmetes. Egy kismadár attól rémül meg a legjobban, ha kidobják a fészekből. Mi is attól a gondolattól riadunk meg a legjobban, hogy egy szellemi birkózó mérkőzésén találkoznunk kell az ellenséggel. A Sátán ordító oroszlán. Ki akar közel menni hozzá? Sokkal kellemesebb lenne hazaszaladni mamihoz. Itt azonban nem olyan igék szerepelnek, mint: szaladj el, maradj ki a dolgok sűrűjéből, vagy hagyd figyelmen kívül, hanem hogy állj ellene. Lehetséges, hogy nem örülünk ennek az ötletnek, de mozdulnunk kell kifelé.

Magának Jézusnak is végig kellett járnia ezt az utat. Ő öröktől fogva egyenlő volt az Atyával, de ahogyan a Filippi 2. tanít minket, alárendelte Magát az Atyának, emberi formát vévén föl. Jézusnak el kellett jönnie a földre, emberi életet kellett élnie, meg kellett tapasztalnia a kísértést ugyanúgy, mint nekünk, és szemtől szemben ellen kellett állnia az ördögnek, nem Istenként, hanem emberként. El tudom képzelni, hogy ez ugyanolyan rémületes volt a Számára, mint a szellemi harc a mi számunkra. Személyesen tapasztalta, milyen az, aminek az elvégzésére elküldött minket.

A 12 apostol már másfél éve volt Jézussal. Megtanulták szeretni Őt és egymást. De végül eljött az a nap, amikor egyedül kellett szolgálniuk. Jézus közölte velük, hogy az aratnivaló megérett, és nekik maguknak kell kimenniük learatni azt Isten országának prédikálásával és megnyilvánulásainak bemutatásával. Azután, hogy másfél évig "fölfelé" haladtak, el kellett kezdeniük kifelé mozdulni. Ez ijesztő volt, különösen azért mert Jézus azt mondta: "Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé" (Máté 10:16.). De engedelmeskedtek, és legnagyobb megkönnyebbülésükre azt tapasztalták, hogy rendelkeznek a démonok kiűzéséhez és a betegek gyógyításához szükséges erővel (Márk 6:13.).

Később Jézus elküldte hetven tanítványát, miután hatalmat adott nekik, hogy "kígyókon és skorpiókon tapodjanak, és az ellenségnek minden erején" (Lukács 10:19.). Szolgálatuk annyira erőteljes volt, hogy Jézus látta "a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből" (Luk. 10:18.), amikor prédikáltak és jó cselekedeteket hajtottak végre.

Az apostolok és ez a hetven tanítvány egyaránt alávetette magát Istennek, így Isten is közeledett hozzájuk. Majd ellenálltak az ördögnek, és az valóban elmenekült előlük, ahogyan az az Igében áll.

Az egyensúly megtalálása

Ahogy ma tanulgatni kezdjük, hogy a korai keresztények példájára hogyan kapcsolódjunk be a szellemi hadviselés minden szintjébe, lényeges, hogy fenntartsuk azt a törékeny egyensúlyt, ami a fölfelé és kifelé irányuló mozgás között van. Az alábbi ábrával szeretném ezt érzékeltetni:

Hogyan működik ez a modell? Egyszerűen. Soha nem szabad gyorsabban haladnunk kifelé, mint fölfelé. A fölfelé való haladás nélkülözhetetlen előfeltétele a kifelé való haladásnak, mivel semmit sem tehetünk a saját erőnkből, csak abból az erőből, amelyről Isten gondoskodott a számunkra.

Mi történik, ha kibillenünk az egyensúlyból?

Ha csak fölfelé haladunk anélkül, hogy kifelé is mozdulnánk, akkor ez veszélyezteti a szolgálat hatékonyságát. Ez önmagában is elég komoly dolog.

De annak a veszélye, hogy kifelé mozdulunk a fölfelé való haladás nélkül, sokkal komolyabb. Ez valóban olyan, mint egy bárány helyzete a farkasok között, de olyan bárányé, amelyik nélkülözi a Nagy Pásztor védelmét. Az ellenség megehet minket reggelire, és ezt meg is fogja tenni.

Milyen messzire mehetünk? Azok, akik olvasták "Szellemi ajándékaid segíthetik gyülekezeted növekedését" című könyvemet, visszaemlékezhetnek a szellemi ajándékok és a keresztény feladatok közötti hasznos különbségtételre. Minden hívő számára érvényes a szerepvállalási kötelezettség olyan szolgálatokban, mint az evangélizálás, adakozás, vendégszeretet, gyógyítás, tanítás és számos más dolog aszerint, hogy a szükségletek és lehetőségek mit diktálnak. De ez nem jelenti annak tagadását, hogy Isten a Krisztus teste bizonyos tagjainak olyan különleges szellemi ajándékokat adott, mint például az evangélizálás, a gyógyítás vagy a tanítás ajándéka, és ebben az esetben a megajándékozott személynek sokkal szélesebb körben, rendszeresebben és hatásosabban kell végeznie szolgálatát, mint egy átlagos kereszténynek.

Ez a szellemi hadviselésre is vonatkozik. Nem olvastam olyat az Újszövetségben, hogy "a szellemi hadviselés ajándéka", de hiszem, hogy vannak keresztények, akik az ajándékoknak egy olyan keverékét kapták, ami miatt Isten elvárja tőlük, hogy jobban kimozduljanak, mint mások. Önhatalmúlag beszámoztam a modell függőleges és vízszintes tengelyét, nullától tízig, és meghúztam egy belső határvonalat is szaggatott vonallal a függőleges és a vízszintes skála hetedik beosztásánál. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy valószínűleg van a szellemi hadviselésnek egy olyan határa, amelyet egy átlagos, az ajándékok különleges együttesével, vagy szolgálatra való elhívással nem rendelkező kereszténynek ésszerű figyelembe venni. Csak azoknak ajánlom, hogy megpróbálják a hátuk mögött hagyni ezt a határvonalat, akiknek megfelelő ajándékaik vannak, és elhívást kaptak erre, különösen akkor, ha olyan területi szellemekkel is kell foglalkozniuk, amilyeneket ez a könyv említ. Csak kevés embertől várja el Isten, hogy a nyolcadik szinten folytassa a szellemi harcot, és még kevesebbtől a kilencedik szintet. Az egyetlen emberi lény, aki törvényesen mozoghatott a tizedik szinten mindkét irányban, Jézus Krisztus volt, a pusztában a Sátánnal vívott közelharcát jogosan tekinthetjük egy soha meg nem ismétlődő eseménynek.

Mivel mindenkor ajánlatos inkább följebb, mint kijjebb lenni, szeretnék egy lépéssel tovább menni és hozzátenni a grafikonhoz egy "veszélyes övezetet", amelyben a szolgálatot mindenáron el kell kerülnünk. Más szavakkal: soha ne engedd magad olyan helyzetbe kerülni, amikor a sötét zónában kell szolgálnod:

Ne felejtsd el, hogy ezeket a vonalakat tetszőlegesen rajzoltam meg, és ezeknek szerepe csak illusztrálás. Lehetséges, hogy az idő múlásával több tapasztalatra fogunk szert tenni a szellemi harc területén, és képesek leszünk tárgyilagosabb következtetések levonására.

Ha arra törekszünk, hogy meghalljuk Isten hangját és megismerjük a szellemi harcnak azt a szintjét és intenzitását, amire Ő hív minket, biztosak lehetünk abban, hogy fölfelé haladva Isten közeledni fog hozzánk, és ha a kellő módon lépünk kifelé a Sátán ellen, akkor ő el fog menekülni tőlünk. Az Ige ígéri ezt nekünk. És ahogy visszaszorítjuk az ellenség hatalmát és felragyog Isten dicsősége, látni fogjuk az egyre növekvő aratást, a hitetlenek tömegeit "sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez" térni (Csel. 26:18.).

Hasznos egy ilyen témájú könyv elején néhány olyan újdonságról áttekintést kapni, amelyeket a Szent Szellem nyilvánít ki a gyülekezeteknek. Steven Lawson a Charisma and Christian Life című folyóirat stábjának munkatársa, amely a pünkösdi karizmatikus mozgalom egyik legjelentősebb szócsöve az Egyesült Államokban. Ez a cikk abból a célból íródott, hogy laikus keresztényekhez szóljon, és az újság 1990 áprilisi számának címlapsztorijaként jelent meg. Eleven stílusa felvillantja számunkra az Egyesült Államok vezető keresztény alakjainak néhány gondolatát, és megvilágítja könyvünk néhány későbbi tanulmányának hátterét.

*          *          *          *          *

"Az ellenség megfélemlítő hatalma megtört a büszkeségünkkel együtt" - mondja Dawson, aki most a szolgálat igazgatója az Egyesült Államok délnyugati részén.

Amiben Dawson és az ő YWAM misszionáriusai részt vettek, az teljes egészében szellemi hadviselés volt. Egy szellemi erődítményt romboltak le. Az argentínai Cordobától a kaliforniai San Jose-n keresztül a bulgáriai Szófiáig dühöng a természetfeletti csata, olyan keresztények részvételével, akik korábban soha nem látott módon reagálnak.

Ami korábban közbenjáró imádságra és démoni megszállottságból való alkalmankénti szabadításra korlátozódott, az most az egyház életének nagyszabású részévé bontakozik ki. Dawson rendszeresen alkalmazza ezeket az eszközöket a YWAM-nél végzett munkájában Dél-Kaliforniában. A texasi Rockwall-ban Larry Lea, a Church on the Rock pásztora, imacsapatot hívott össze, hogy "harcoljanak az ellenséggel". A georgiai Atlantában Earl Paulk, a Chapel Hill Harvester szolgáló testvére, azt állítja, hogy az 1990-es évekbe lépve a történelem legintenzívebb szellemi hadviselésének időszakával nézünk szembe.

De a küzdelem egyáltalán nem új. Pál apostol elmondja nekünk, hogy a csata, amit vívunk, nem vér és test ellen zajlik. Sokkal inkább "a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen" harcolunk, "melyek a magasságban vannak" (Efézus 6:12.).

Frank Peretti Ez élet sötétsége és az Áttörés a sötétségen című regényeiben népszerűsítette a Pál által leírt konfliktust. Ezek a kitalált történetek bemutatják, hogyan foglalnak el démonok tömegei egész városokat, hogyan árasztják el a kormányzatot, az oktatást, sőt gyülekezeteket is. Lefestik, hogyan harcolnak ezek ellen a keresztények imádsággal, és hogyan ütköznek össze az angyalok a gonosz fejedelemségekkel.

Egyre több és több olyan ember, mint Dawson, Lea és Paulk, veszi komolyan Pál szavait, és alkalmazza tényként ugyanazokat az alapelveket, amelyeket Peretti olyan mesterien használt regényeiben.

Egy valódi, láthatatlan szellemi háború kellős közepén élünk - mondja Dawson. A harcosok angyalok, démonok, a Sátán, a Szent Szellem és mi. A csata frontjai körülölelik a földgömböt. A tét az emberi lények üdvössége.

A démonokkal való közvetlen foglalkozás többnyire az egyének megszállottságára vagy elnyomottságára korlátozódott. Bár ez a csata alapvető része marad, egy új front is felbukkant, a területi szellemek, mint például a büszkeség, és a varázslás szelleme.

C. Peter Wagner, a Fuller Theological Seminary's School of World Mission professzora "kozmikus" háborúnak nevezi ezt, és a démoni tevékenység különböző szintjeit, sőt egy hierarchiát lát megkülönböztethetőnek. Dawson, Lea és mások azt mondják, hogy meghatározható jellemvonásokkal rendelkező speciális fejedelemségek vannak kijelölve meghatározott földrajzi helyekre, és geopolitikai intézményekre. Uralmuk alá tartozhat egy család, egy szomszédság, egy város, egy nemzet, egy kultúra vagy egy társadalmi csoport.

Ezeknek a szellemeknek az uralkodó jellemvonása lehet kapzsiság (New York City), erő (Washington D.C.), pornográfia (Los Angeles), kéjvágy, félénkség, büszkeség vagy más bűn. Lea azt mondja, úgy tűnik, hogy a kapzsiság szelleme az Egyesült Államok sok körzetén uralkodik.

John Dawson nemrégiben adott ki egy Városaink elfoglalása Isten számára: Hogyan vegyük be a szellemi erődítményeket (Creation House) című könyvet, amelyben kiterjeszti tanításait a területi szellemekre. C. Peter Wagner e témában a legfontosabb könyvnek és az egyetlen elérhető tankönyvnek nevezi ezt. Jack Hayford, a kaliforniai Van Nuys-ban működő Church on the Way pásztora, ezt írta az előszóban: "Ez a könyv a Szent Szellem látásmódját fejezi ki. Isten ihletett Igéjével világít rá a legnehezebb problémákra, amelyekkel ma szembenézünk ezen a bolygón, és megmutatja, hogyan viszonyul az időtlen igazság a minket jelenleg körülvevő zűrzavarhoz, és hogyan tudja azt megváltoztatni."

Dawson cordobai tapasztalatából kiindulva vezet el minket a városainkért való közbenjárásról szóló tanítás általánosabb megértéséhez. Ez a közbenjárás hadviselést is magában foglal. Dawson gondosan felvázolja azt a folyamatot, amely felöleli a személyes szentséget, a szellemek megkülönböztetését, a dicséretet és imádatot, az imádkozást, a vizsgálódást, az Isten iránti engedelmességet, az egységet és a nyílt konfrontációt.

Dawson, aki most 38 éves, Új-Zélandon nőtt fel, Jim és Joy Dawson legidősebb gyermeke, és a Plymouth Brethren Radio egyik evangélistájának unokája. Loren Cunningham, a YWAM nemzetközi igazgatója, azt mondja, hogy Jim és Joy Dawson családi élete volt az egyik legszellemibb azok közül, amelyekbe valaha beleláthatott. "Állandóan imádkoztak és a Bibliát tanulmányozták" - mondja Cunningham. Steve Fry evangélista szerint, aki kamaszkorában ismerte meg John Dawsont, ő nagyon érzékeny volt a Szent Szellemre, és már fiatal korában bensőséges kapcsolatra vágyott Istennel.

Érettségi után Dawson Svájcba ment, ahol a YWAM iskolájába járt. Dawson kétség nélkül tudta, hogy Isten elhívta őt misszionáriusnak. A nagy kérdés ez volt: Németország, Új-Guinea dzsungeljei vagy az Amazonas esőerdői? Mindegyik elfogadhatónak tűnt.

Végül egy egész napot imádságban töltött, és kérte Istent, mutassa meg neki, melyik nemzethez küldi őt. Megígérte Istennek, bárhová is kell mennie, Őt fogja szolgálni életének hátralévő részében.

Másnap reggel, amikor felébredt, egy igehely járt a fejében, az Ezékiel 3:5. Soha nem olvasta Ezékielt, tehát fogalma sem volt arról, hogy ez a vers így szól: "Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvű néphez küldetel te, hanem az Izrael házához." Isten még azon a napon világossá tette számára, hogy az Egyesült Államokba hívja. Bár ő nem ott született, szülei néhány évvel korábban Dél-Kaliforniába költöztek.

Melody, Green özvegye, azt mondja, hogy Green utolsó napjaiban betöltött énekesi szolgálatát teljesen megváltoztatta az egy adott városban vívott szellemi csata fogalma koncertek előtt és alatt. Mint mondja, Dawson és Green közeli barátok lettek, és Dawson azóta többek között erről is tanított a Garden Valley Christian Artist csendes napjain, amelyeket minden évben megtartanak a texasi Lindale-ben.

C. Peter Wagner, a Fuller Szeminárium professzora rámutat, hogy a Sátán nem hasonlítható Istenhez. Ő nem lehet mindenütt jelenvaló. Teremtetésekor angyal volt, de úgy döntött, hogy elfordul Istentől, és magával vitte az angyalok egyharmadát. Ezek a bukott angyalok lettek a démonok.

Billy Graham Az angyalok: Isten titkos ügynökei című könyvében azt mondja, a bukott angyalok úgy döntöttek, hogy "részt vesznek Lucifer háborús programjában". Céljuk Graham szerint a világ hitének szétrombolása. A Sátán és gonosz szellemei állandósítani akarják a hitetlenséget, és meg akarják akadályozni az evangélium hirdetését, erősíti meg Wagner.

Mivel a Sátán, a menny bukott fejedelme, nem lehet mindenütt jelen, kénytelen megosztani gonosz befolyását démoni szolgái között. Hányan vannak a démonok? Wagner azt mondja, hogy bár ezt pontosan nem lehet tudni, van néhány erre utaló célzás.

Wagner beszámol Friday Thomas Ajah-ról - ő az Assemblies of God gyülekezet vasárnapi iskolájának szuperintendánsa a nigériai Oribe Port Harcourt-ban -, aki megtérése előtt magasrangú okkult vezető volt. Ajah, akinek a Sátán a megtévesztő "Az isteni Szent Tamás" nevet adta, elmondja, hogy a Sátán őt tizenkét szellem irányításával bízta meg, és ezek mindegyike hatszáz démon fölött uralkodott, ezeknek összes száma 7212.

"Kapcsolatban voltam minden szellemmel, amely Nigéria összes városát irányítja, és minden fontosabb városban volt egy szentélyem" - mondja Ajah.

A démonok természete vitás kérdés lehet. Vannak teológusok, mint pl. Wagner, akik azt állítják, hogy ezek a szellemek kapcsolódhatnak emberekhez, épületekhez, kormányszékhelyekhez és más célpontokhoz. Mások bizonytalanabb leírást adnak azt állítva, hogy mivel a démonok is a mennyei magasságban harcolnak, olyan tulajdonságaik vannak, amiket az ember nem tud felfogni ugyanúgy, mint ahogyan az angyalokat sem lehet teljesen megérteni.

Dawson arra ösztökél minket, hogy végezzünk helytörténeti kutatásokat, mielőtt szellemi háborút vagy komolyabb közbenjárást kezdenénk a városért. A marylandi Annapolisban a "kötelék" szellemét követték nyomon az ott folytatott rabszolgakereskedelemig. A Tennessee állambeli Nashville-ben a "vallásosság" szelleme az intézményesített, de passzív vallásfelekezetek gyülekezeteiben találja meg gyökereit, ennek jelenléte ott nagyon erős. A floridai Orlando-ban az "élvezet" és a "kényelem" szellemei könnyen odatapadhatnak az ott elterjedt iparszerűen űzött üdültetéshez.

Dawson különbséget tesz a régióba való belépési pontok és az ott uralkodó tulajdonságok között. A belépési pont lehet egy történelmi esemény, mint pl. a rabszolgakereskedelem, amely teret engedett a bűnnek a közösségben, és így képessé tette a démoni erőket arra, hogy megvessék a lábukat. Dawson szerint a földrajzi területeknek vannak uralkodó jellemvonásaik, amelyeket vagy Isten dicsőítésére, vagy a Sátán és bűnös tevékenységek támogatására és az evangélium terjedésének akadályozására lehet felhasználni.

Példaként említi saját városát, Los Angelest, és azt mondja, hogy ott a kommunikáció a fő jellemvonás. Ezt azzal a ténnyel támasztja alá, hogy Dél-Kalifornia a világ egyik legnagyobb pornográfiai elosztóközpontja, valamint a film- és televízióipar otthona, amely a bűnös életstílust propagálja világszerte. Másrészt viszont Los Angeles a központja néhány fontos keresztény szolgálatnak is, mint amilyen a World Vision, a Trinity Broadcasting Network, és az International Church of the Foursquare Gospel.

Lea "áttörő imákat" vezet szerte az országban. Azt mondja, hogy a közbenjárásnak és szellemi cselekvésnek ez a fajtája egyre láthatóbb és intenzívebb lesz az 1990-es években, és evangélizációhoz fog vezetni. "Miután megfékezzük azokat a szellemeket, amelyek uralnak egy bizonyos helyet" - mondja -, "akkor nyílik tér az Evangélium számára. Az emberek Jézushoz fognak fordulni."

Az Újszövetség világosan megfogalmazza, hogy Jézus és tanítványai foglalkoztak démonokkal. Egy alkalommal Jézus egy légiónyi démont űzött egy disznónyájba (Márk 5:1-15.). Felhatalmazta tanítványait is, hogy démonokat űzzenek (Máté 10:7-8.), és az Apostolok Cselekedetei megemlíti a gonosz szellemekkel történt összeütközéseiket. Szolgálatuk példája azt jelzi, hogy ma nekünk is ugyanezt kell tennünk.

De ami a területi fejedelemségekkel való foglalkozást illeti, nem egészen egyértelmű, mit kell tennünk. C. Peter Wagner véleménye szerint a területi szellemekkel kapcsolatos sok kérdés egyike az, hogy a keresztények közvetlenül szembeszállhatnak-e velük.

"Ez nagyon veszélyes lehet" - mondja Wagner. - "Rémtörténetek szólnak arról, hogy szolgálatok foszlottak semmivé, amikor testvérek megpróbálkoztak ezzel."

Nyugat-Afrikában, mondja Wagner, egy pásztor meggondolatlanul elrendelte egy fa kivágását, amelyet hosszú időn keresztül "az ördög fájának" neveztek, és a helyi varázslóval gondoltak egynek. Abban a pillanatban, amikor a fa ledőlt, a pásztor holtan rogyott össze. Vajon démonok tették ezt? Wagner lát egy lehetséges összefüggést, de figyelmeztet arra, hogy "még sok kutatnivaló van ezen a területen."

Meghatározott földrajzi körzetekhez tartozó területi szellemek legyőzése: ez meglehetősen új fogalom. John Wimber, a Vineyard keresztény közösség pásztora, kétségbe vonja a közvetlen bibliai utalások és utasítások hiányát arra nézve, hogy hogyan kell fejedelemségeket kezelni.

Wagnernek az az elgondolása, hogy ha az egyház történelmét alaposan tanulmányozzuk ezzel a kérdéssel kapcsolatban, valószínűleg találni fogunk bizonyítékokat arra, hogy ez a fajta szellemi hadviselés folyamatosan létezett, különösen ami a közbenjáró imát illeti.

Dawson szerint a szellemi erődítmények lerombolásának kulcsa nem a Sátánra való koncentrálás - bár le tudjuk leplezni az ördög munkáit -, hanem a Jézus Krisztusra és a Szent Szellem erejére való összpontosítás. Dawson azt mondja, hogy csak két lehetőség van: ébredés vagy ítélet.

A 6000 misszionárius egy parkban gyűlik össze egy hatalmas imaösszejövetelre. Több mint harminc nemzet keresztényei esdenek a városért. Lehunyt szemmel és felemelt kézzel Isten kegyelméért és védelméért imádkoznak.

Ezzel egyidőben sok keresztény imádkozik szerte a városban. Nincs szerencsétlenség, nincs terrorista merénylet. Ehelyett emberek ezrei figyelnek a hirdetett Igére és nyitják meg szívüket a Szent Szellem mozgásának. "Hiszem, hogy azon a nyáron, 1984-ben, valami szörnyű dolog készülődött Los Angelesben - mondja Dawson. - Keresztények ezreinek bűnbánata, engedelmessége, és őszinte imája hárította ezt el."

A szellemi hadviselés nemzetközileg, a nemzetek szintjén, a települések szintjén és az Egyházban egyaránt elkezdődik, tartja Dawson. De ez minden környéket és minden háztartást magába foglal. "A háború az egyén szintjén kezdődik - mondja -, és egyre magasabb nehézségi fokokra hág fel."

Ez nem egy "minden bokor mögött démon rejtőzködik" szemléletű tanítás. Nem is recept vagy rítus, ami csettintésre működik. Sokkal inkább a láthatatlan csata tudomásul vétele és hajlandóság a háborúban való kitartásra mindaddig, amíg a győzelem látható nem lesz. Dawson hangsúlyozza a "vajúdás" fontosságát imádság által, addig, amíg meg nem történik az áttörés. Ez néha napokig, hónapokig, sőt évekig is tarthat.

Ez az évtized az aktív szellemi háború idejét ígéri, amelyben a keresztények sokkal aktívabban vesznek majd részt, mint eddig, és mélyebben fogják látni a kozmikus szintű harc útvesztőit.

De Dawson, Lea, Wagner, Bernal és mások szemében a hangsúly nem magán a csatán van, hanem a végeredményen: üdvösség az elveszetteknek, szabadulás a bűn kötelékében lévőknek, mélyebb kapcsolat kiépülése a Szent Szellem és a keresztények között.

Úgy tűnik, hogy a szellemi hadviselés menete némelyeket az első tűzvonalba szólít. Wagner azt javasolja, hogy ne keveredjen mindenki rendszeresen konfrontációba magasrangú szellemekkel. Másoknak ötvözniük kell a cselekvést az óvatosság megfelelő mértékével. De mindenki egyetért abban, hogy a családért, a szomszédságért, a városért, a nemzetért és a területért folytatott közbenjáró ima alapvető eszköz: az a kis mag, amely lehetővé teszi az áttörést. A sok imádkozó hang pedig világszerte valóban drámai változást hoz létre mind kozmikus, mind természetes szinten.

Első írásaim egyike, amelyet a területi szellemek témájáról írtam, a Hogyan lehet gyógyító szolgálatunk anélkül, hogy gyülekezetünket megbetegítenénk (a Regal Books kiadványa) című könyvemnek egy rövid szakaszaként jelent meg. Alapvető célom nem az volt, hogy új tanítást dolgozzak ki, hanem hogy összegyűjtsem a világ különböző részein szolgáló testvérek néhány helyi tapasztalatát, mintegy esettanulmányként arról, hogy mivel találhatjuk szemben magunkat, ha bekapcsolódunk a magas szintű szellemi hadviselésbe.

Sok helyen az Evangélium terjedésének egyik feltétele az erők összecsapása. De az erők közötti ütközetnek van egy alfaja is, amely hatalmas mértékben felgyorsíthatja a világevangélizációt, és amelyről a keresztény vezetők szemmel láthatólag viszonylag keveset tudnak. A területi szellemek hatalmának megtörésére gondolok.

A II. Korintus 4:4-ben azt olvassuk, hogy a Sátán sikeresen vakította meg a hitetlenek elméjét, hogy ne tudják elfogadni az Evangéliumot. Ez kétségtelenül egyénekre utal, de vonatkozhat-e vajon területekre? Jelenthet-e nemzeteket? Államokat? Városokat? Kulturális csoportokat? Törzseket? Társadalmi szervezeteket? A magvető példázatában Jézus azt mondja, hogy az Igének azok a magvai, amelyek az útfélre hullanak, nem teremnek gyümölcsöt, mert "azonnal eljő a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett Igét" (Márk 4:15.). A gyülekezet növekedésének elmélete már régen felismerte az ellenálló népek jelenségét. Lehetséges-e, hogy ennek az ellenállásnak legalábbis egy részét démoni erők közvetlen munkája okozza?

Sumrall legnagyobb csatája

Ennek illusztrálására idézzük fel azt a drámai eseményt, amely a Fülöp-szigeteken történt sok évvel ezelőtt, Lester Sumrall szolgálata alatt. Elbeszélése szerint azért ment el a Fülöp-szigetekre széleskörű evangélizációs szolgálatra, mert úgy érezte, Isten közvetlenül szól hozzá, hogy menjen el, mert nagy dolgok fognak ott történni. De öt hónap prédikálás után is csak öt ember nyert üdvösséget. Nyilvánvalóan valami baj volt.

Egy este Sumrall hallott egy rádióriportot, amely említést tett egy Clarita Villanueva nevű nőről, aki a Bilibid börtönben töltötte büntetését. A riport szerint a nőt valamilyen láthatatlan lény harapdálta, fogak mély nyomait hagyva a nyakán, a karjain és a lábain. Ő maga gyakran állat módjára viselkedett, harapott, karmolt és rugdosta az orvosokat. Az esetből a rádió szenzációt csinált. A rádióműsor alatt Sumrall érezte Isten felhívását, hogy menjen el a börtönbe, és űzze ki a nőből a démonokat. Átimádkozta az éjszakát, és másnap engedélyt kért a polgármestertől. A polgármester azt mondta, hogy az a nő boszorkány, és hogy senkit sem engednek a közelébe. De miután Sumrall aláírt egy nyilatkozatot, amelyben magára vállalt minden felelősséget, engedélyt kapott, hogy belépjen a cellába.

Abban a pillanatban, amikor meglátta a nőt, a démonok egyike felkiáltott angolul (bár maga a nő nem tudott ezen a nyelven): "Utállak!" Átkozta Sumrallt, Istent és Krisztus vérét. Sumrall azt mondja, hogy élete legnagyobb csatáját vívta meg, de a Szent Szellem ereje által megszabadította a nőt a démonoktól, és Krisztushoz vezette őt. Sumrall beszámolója szerint 150 000 ember nyert üdvösséget e nagy csoda által, és "attól a naptól kezdve a Fülöp-szigetek ébredést élt át."^[1]

Nem tudom biztosan, tényként szögezhetjük-e le, hogy ebben az esetben egy vagy több területi szellem ereje megtört. De az utóbbi években az egyház ütemesen növekszik a Fülöp-szigeteken. Azért írtam erről az esetről, mert hiszem, hogy ez egy olyan jellegű szolgálat, amit sokkal komolyabban kellene vennünk, mint ahogyan sokan a múltban tettük. Azt gondolom, az a hipotézis, hogy Clarita Villanueva szabadulásakor valami kozmikus változás történhetett, gyümölcsöző evangélizáláshoz és a gyülekezet növekedéséhez vezető kutatás kezdete lehet.

Argentínai szellemek.

Személyes baráti körömben az argentínai Vision of the Future Church pásztora, Omar Cabrera az, aki a legtöbb tapasztalattal rendelkezik a területi szellemekkel való bánásmódról. Gyülekezetének egyedülálló jellemvonása, hogy decentralizált, és negyven vagy még több városban tartanak egyidőben istentiszteletet Argentína középső részén. Omar és felesége, Marfa, hogy összefogja a mintegy 90 000 fős gyülekezetet, havonta 7000 mérföldet utazik, többnyire autóval. Hogyan kezd el Omar egy új helyen gyülekezetet alapítani?

Általános gyakorlata, hogy miután kiválasztotta a lehetséges helyet, szobát foglal egy szállodában, és bezárkózik egyedül, hogy imádkozzon és böjtöljön. Az első két vagy három nap általában azzal telik el, hogy alárendeli magát a Szent Szellem tisztító és megszentelő, Jézussal egyesítő munkájának. Érzi, hogy "elhagyja a világot", és egy másik birodalomba kerül, ahol a szellemi háború folyik. Az ellenség támadásai időnként rendkívül hevessé válnak. Néhány szellemet még testi alakban is látott. Célja az, hogy megtudja nevüket, és megtörje a város fölötti hatalmukat. Ez általában 5-8 napot vesz igénybe, de néha még többet. Egyszer 45 napot töltött el ilyen harcban. De ennek végeztével az emberek az alkalmakon sokszor megtérnek és meggyógyulnak még a prédikáció és az ima előtt.

Korábban már leírtam az argentínai gyülekezetek mostani rendkívüli mértékű növekedését, és az ezt kísérő erős evangélizálást. Órákig beszélgettem olyan barátaimmal, mint Omar Cabrera és Edgardo Silvoso, meghallgattam tőlük annak elemzését, hogy mi állhat Isten rendkívüli munkája mögött, amelyet az 1982-es Falkland-szigeteki háború óta abban a nemzetben végez. Az egyik feltételezés közvetlenül azzal a fajta kozmikus küzdelemmel van kapcsolatban, amelyről itt beszélek.

Még azokban a napokban, amikor Juan Peron uralkodott az országban, Jose Lopez Rega-t, egy varázslót tett meg legfőbb tanácsadójává, aki a spiritizmus Macumba szárnyának volt az egyik főpapja. Silvoso szerint Lopez Rega volt a tényleges kormányzó hatalom, hatása beszivárgott a tömegtájékoztatásba, az üzleti világba és a hadseregbe. A démoni tevékenység hulláma söpört végig az országon. Emberek tettek bizonyságot a nemzeti televízióban arról, hogyan kaptak segítséget a Macumba által. Sajnálatos módon az evangéliumi közösség nem volt felkészülve arra, hogy ezt az egészet megfelelő módon kezelje. Silvoso szavai szerint: "Egészséges tantételeink voltak, de erőtlenek voltunk ahhoz, hogy megütközzünk a démoni erőkkel." Az egyház már évtizedek óta nem növekedett jelentős mértékben.

Úgy hírlik, hogy amikor Lopez Rega elhagyta a kormányzatot, átkot mondott Argentínára, és ez embertelen atrocitásokat eredményezett a katonai kormányzat uralma alatt 1976 és 1981 között. A polgári jogok ismeretlenek voltak. Emberek ezrei egyszerűen eltűntek, akiket, mint később kiderült, megerőszakoltak, megkínoztak, brutálisan meggyilkoltak, majd titkos tömegsírokba temették, vagy a folyóba vetették őket. Majd eljött a változás 1982-ben. Hogy pontosan mi történt 1982-ben a kozmikus birodalomban, azt még nem tudjuk. Tudomásom szerint azonban a legkiemelkedőbb argentínai keresztény vezetők, mint Omar Cabrera, Carlos Annacondia, Hector Gimenez és mások, sokkal nyíltabb szellemi harcot folytatnak a Sátán és démoni erői ellen, mint bárki más, mind személyes imáikban, mind pedig a nyilvánosság előtt. Az egész nemzet láthatóan az erők világméretű ütközetére vonult fel.

Más országok szellemei

Amikor jó néhány évvel ezelőtt először találkoztam Omar Cabrera-val, szerettem volna tudni, hogy vajon az ő szolgálata, a területi szellemek erejének megtörése, egyedülálló-e, vagy mások is tudnak erről valamit. Azóta sikerült nyomára jutnom néhány, a világ különböző részeiről származó beszámolónak, amelyek megerősíteni látszanak tárgyalt témánk valóságát. Például Timothy Warner, a Trinity Evangelical Divinity School tanára hiszi, hogy úttörő misszionáriusoknak különösen készen kell állniuk arra, hogy megtörjék a területet uraló szellemek erejét. Tud ezzel kapcsolatos esetekről, olyan misszionáriusoktól, akik kanadai indiánok között és Pápua Új-Guineán ezt valóban megtették.^[2]

Paul Yonggi Cho leír egy amerikai presbiteriánus lelkésszel készített interjút, aki hiábavaló, gyümölcstelen szolgálatot élt át a hadseregben, Németországban, de Koreában "hirtelen megnyílt a menny, és a Szellem kiáradt". Cho azt mondja, hogy Németországban "a mennyei magasságokban levő erők nem lettek megtörve, mert a német egyház nem imádkozott". Koreában az "atmoszféra" egészen más, mert ott megtörték a gonoszság kozmikus erőit. Cho ezt mondja erről: "Nem olyan nagy a légszennyezés, mert a mi egyházunk imádkozik". Megemlíti a kora reggeli imaórákat, az imaéjszakákat és az imahegyeket, amelyek a koreai gyülekezet életének rendkívül fontos részei.^[3]

Jack M. Chisholm, a kaliforniai Glendale presbiteriánus gyülekezetének pásztora, tanulmányutat tett Koreában. Sok más, a növekedésről és megújulásról szóló tanulság mellett új meggyőződésévé vált, hogy képeseknek kell lennünk "megbirkózni erődítményekkel, lerombolni bástyákat és megszabadítani embereket". Hiszi, hogy a Szent Szellem erejének az az új hulláma, amelynek sokan tanúi vagyunk, "le fogja rombolni azoknak a démoni intézményeknek a támaszait, amelyek kötelékben tartanak nemzeteket és embereket egyaránt".^[4]

Bill Jackson, a World Christian című folyóiratban beszámol egy thaiföldi misszionárius házaspárról, akiknek szolgálata évekig gyümölcstelen maradt mindaddig, amíg el nem határozták, hogy minden héten egy napot rászánnak, hogy elvonuljanak az erdőbe, és hadba szálljanak a területi szellemek ellen. Ezután emberek tömegei tértek meg. Jackson hiszi, hogy sok ezer ember, akiket jelenleg nem tudunk elérni, a Sátán közvetlen elnyomása alatt van, és "az evangélium nem fog teret nyerni ezek között az emberek között, amíg meg nem kötözzük azokat a szellemeket, amelyek megkötözik őket, legyenek bár olyan megtévesztő erők, mint az iszlám, a hinduizmus vagy a több millió közül bármelyik".^[5]

Az elmúlt években a gyülekezetek gyorsan növekedtek Brazíliában, de a szomszédos Uruguay-ban rendkívül lassan. Egy misszionáriusnak, aki találkozott Ralph Mahoney-val, a World MAP képviselőjével, volt egy rendkívül különös tapasztalata, amikor röpiratokat osztogatott egy kisvárosban Brazília és Uruguay határán, amelynek fő utcája választotta el egymástól a két nemzetet. Azt tapasztalta, hogy az uruguay-i oldalon senki sem fogadta el a röpiratokat, míg az utca brazíliai oldalán hálásan vették őket. És ugyanazok az emberek, akik visszautasították az uruguay-i oldalon, megváltoztatták a viselkedésüket, és elfogadták a brazíliai oldalon. A misszionárius magyarázata az volt, hogy "amikor átmentek az utcán, akkor kiléptek az Uruguay-t befedő sötétség takarója alól egy olyan országba, amely részben már átélte a takaró eltávolítását".^[6]

Mi a nevük?

Mark I. Bubeck a Sátánt a sötétség erői főparancsnokának látja, aki gonosz szellemek egymásnak alárendelt csapatait vezeti. A leghatalmasabbak a fejedelemségek vagy fejedelmek. Bubeck szerint roppant nagy erővel és bizonyos mértékű cselekvési szabadsággal rendelkeznek. Alattuk helyezkednek el a hatalmasságok, akik "valószínűleg nagyobb számúak, valamivel kevésbé függetlenek és erősek, mint a fejedelmek". Utánuk következnek ez élet sötétségének világbírói, akik alacsonyabb beosztású hivatalnokként szolgálnak. A sort a gonosz szellemek, a démonok zárják.^[7]

Paul Lehmann, a Christian and Missionary Alliance zairei misszionáriusa, a közelmúltban közzétette azoknak a démonoknak a névsorát, amelyeket egy Tata Pembele nevű varázslódoktorból űzött ki. Ez olyan neveket tartalmaz, mint az Ősök Őre, az Utazás Szelleme, a Halottak Táplálója, a Varázslástól Megmentő, a Halott Hangja, a Betegség Terjesztője, Bénító, Vízben Pusztító, Gyógyító és sok más. Rajtuk keresztül a varázslódoktor nagy hatalmat tudott gyakorolni.^[8]

A Los Angeles körzet boszorkányai énekelnek Ízisz, Astarót, Hekaté, Demeter, Kali és Innana tiszteletére. Mások Cerridwent, a föld anyját és Cernunnost, az erdők atyját imádják. Paul Kauffman Narai néven azonosította Thaiföld egyik fő szellemét. Az Andok indiánjai Pachamama, Inti és Viracocha erejének hódolnak. Vannak mexikóiak, akik úgy érzik, hogy a háború azték istene, Huitzilopochtil, még mindig rendelkezik hatalommal.

Dániel könyvének 10. fejezete nagyon egyértelműen néven nevez két területi szellemet. Dániel Istennek egyik angyaláról beszél, aki elindult, hogy szolgáljon neki, de késett a "Perzsia fejedelmével" vívott szellemi háború miatt (13. vers; lásd még a 20. verset is), és aki később hasonló csatára számított "Görögország fejedelmével" is (20. vers). Pál úgy utal ezekre, mint fejedelemségekre és hatalmasságokra, és "a gonoszság szellemeire, amelyek a magasságban vannak" (Efézus 6:12.).

Merigildo szelleme

Edgardo Silvoso volt az előadója az egyik imádkozó csendesnapunknak a közelmúltban, amelyet a kaliforniai Pasadena kongregacionalista gyülekezetében tartottunk meg a Lake Avenue-n. Egyik fő témája a szellemi hadviselés volt. Elmondta, hogy 1985-ben néhány barátjával vett egy térképet, és egy 100 mérföld sugarú kört rajzolt a Harvest Evangelism vezetőképző központja köré, amely az argentínai Rosario közelében helyezkedik el. Felfedezték, hogy a körön belül 109 városban nem volt evangéliumi gyülekezet. Megtudták, hogy egy Arroyo Seco nevű városban egy Merigildo nevű varázsló gyakorolt hosszú időn keresztül nagy hatalmat. Kiképzett tizenkét tanítványt, és amikor meghalt, átruházta erejét egy forrásra. Miután ez kitudódott, a körzet keresztény vezetői, pünkösdiek és nem pünkösdiek egyaránt, közös imaösszejövetelre gyűltek össze, hogy szellemi hadviselést folytassanak. Silvoso beszámolója szerint ez volt a legerőteljesebb imaalkalom, amelyen valaha is részt vett. Jézus nevében hatalmat vettek a körzet fölött.

Hatan elmentek Merigildo Arroyo Secoban lévő főhadiszállásához, köztük volt Silvoso is. Autójukat a főhadiszállás felé állítva kihirdették, hogy a varázsló vereséget szenvedett Krisztus vére által, és megtörték a gonosz erejét Jézus nevében.

És a következmények? Nem egészen három évvel azután, hogy Merigildo ereje megtört, a 109 városból 82-ben volt evangéliumi gyülekezet, és gyors egymásutánban alakultak újabbak.

Olyan sok tanulnivaló van még azzal kapcsolatban, hogyan kell ellenállni az ördögnek. Sok a kérdés, és nincs elég válasz. De az egyik válasz, amellyel rendelkezünk, az az, hogy Jézus építi gyülekezetét, és a Szent Szellem ereje több mint elegendő ahhoz, hogy az Ige szavai: "még a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat" (Máté 16:18.), igaznak bizonyuljanak.

Timothy Warner elindított egy tanfolyamot az erők összecsapásáról a Trinity Evangelical Divinity School-ban, az Illinois állambeli Deerfieldben, ahol ő a misszió tanára, és a hatás drámai volt. Ráébredt, hogy sok hagyományos, meglehetősen konzervatív evangélistában mély vágy él, hogy megismerje a szellemi világ valóságát, ami akadémiai körökben szinte tabu témának számít. Warner, aki korábban Sierra Leone-ban volt misszionárius, nemcsak a kérdés elméleti részét dolgozta ki egy tanteremben, hanem maga is részt vett egy meglehetősen kiterjedt szabadító szolgálatban.

Az elmúlt években sok más evangéliumi professzor is beiktatott ilyenfajta tárgyakat tantervébe, és ez Warner úttörő erőfeszítéseinek nyomán jelentékeny méreteket öltött. E tanárok közül sokan járultak hozzá munkájukkal a Küzdelem sötét angyalokkal (Regal Books 1990) című könyvhöz, amelyet Douglas Pennoyer-rel együtt adtam ki, és amit nagyon ajánlok azoknak, akik szeretnének többet megtudni erről a témáról. Ez a rövid fejezet azt az anyagot tartalmazza, amelyet Timothy Warner a Fuller Teológiai Szemináriumon adott elő 1989-ben az évente megrendezett gyülekezetnövekedésről szóló előadássorozaton. Átfogó témát választott: "Erők harca a világevangélizációban".

Az erők összecsapásának az egyik területe, amelyet még csak most kezdünk komolyan venni: megütközés azokkal a démonokkal, amelyek meghatározott helyekhez, geopolitikai egységekhez kapcsolódnak. Az Ószövetség egész felfogása a nemzetek isteneiről és Dániel könyvének utalásai Perzsia majd Görögország fejedelmére (Dániel 10:13. és 20.), igei látást ad erről, és Jézusnak az "erős ember" megkötözésére utaló kijelentése is vonatkozhat erre (Máté 12:29.).

Arra a hitre jutottam, hogy a Sátán valóban kijelöl egy démont vagy démonok egész csapatát a világ minden egyes geopolitikai egysége fölé, és ezek ott vannak a fejedelemségek és hatalmasságok soraiban, amelyek ellen küzdünk.

Ez az elképzelés először akkor merült fel bennem a misszióval kapcsolatban, amikor olvastam egy fiatal misszionáriusról, aki Kanadában elment egy amerikai indián faluba. Egy veterán misszionárius, aki hasonló területen szolgált, elmondta neki, jó, ha felkészül arra, hogy megérkezésekor meg kell ütköznie a falu démonával. A fiatal misszionáriust világnézete és tanulmányai nem készítették fel ilyen fogalmakra, és egyszerűen csak odaköltözött. Felesége azonban hamarosan megbetegedett, és kénytelen volt hazarepülni. A fiatalember egy alkalommal ott állt egyedül a kunyhójában, és a hátát melegítette a kályhánál, amikor a kályhacsőből szörnyű zajt hallott. Valami hirtelen a hátára ugrott, és bár ő semmit sem látott, alig volt képes odatántorogni egy székhez és leülni. A "valami" a falu démonaként mutatkozott be, és birokra keltek.

A misszionárius eleget tudott ahhoz, hogy kinyilvánítsa Krisztusban elfoglalt helyét, és ezt mondta: "Rendben van Sátán, Borchet őrangyala, járjunk a dolog végére. Jézus Krisztus küldött engem ide. Lehet, hogy meghalok, de nem fogok elmenni, és a halál az Úr kezében van." Harminc perc küzdelem után - miközben a misszionárius a Golgota jogos győzelmét hirdette, és végig levegő után kapkodott -, a démon úgy távozott, ahogy jött, és a misszionárius ottmaradt, hogy folytassa szolgálatát.

Hogy ez a történet mennyiben mutat rá sok más, a misszióval kapcsolatos problémára, azt egyszerűen nem tudjuk, mert gyakran még azt sem tartjuk lehetségesnek, hogy ilyen dolgok egyáltalán megtörténhetnek. A közelmúltban azonban néhány más dolog is ebbe az irányba fordította a figyelmünket. Többek között van egy város a brazil-uruguay-i határon, amelynek fő utcája az országok közti határvonal. Az utca egyik oldala Brazíliához, míg a másik Uruguay-hoz tartozik. Ralph Mahoney, a World MAP képviselője, beszámol nekünk egy misszionáriusról, aki ebben a városban röpiratokat osztogatott. Az utca uruguay-i oldalán az emberek nagyon tartózkodóan viselkedtek; de amikor átment a brazil oldalra, egy ember, aki az utca uruguay-i oldalán visszautasította a röpiratot, itt elfogadta, és áradozva meg is köszönte. A misszionáriusnak feltámadt a kíváncsisága, próbára tett még néhány embert, és valamennyiüknél ugyanazt tapasztalta.

Peter Wagner elmondja:

Úgy tűnik, hogy ez az elképzelés az egyik kulcsfontosságú tényező abban a csodálatos ébredési mozgalomban, amely nemrégen kezdődött Argentínában. Ed Silvoso, a Global Church Growth-ban ír arról, hogy naponta 3000, de lehetséges, hogy 8000 ember dönt Argentínában Krisztus mellett. Az evangélizálás újnak tűnő eleme az ima szerepe. Imacsoportok szerveződnek, hogy támogassák az evangélistát és az imát, mint a szolgálat kiemelkedő részét, ezenkívül az evangélisták közül legalább egy böjtöléssel és imával tölt néhány napot, vagy akár két hetet is, hogy megkötözze az "erős embert" avagy "fejedelmet", amelyik uralma alatt tartja a sötétséget a "kozmosz"-nak abban a részében (Silvoso 1987, 5.). Mihelyt az Úr bizonyosságot ad neki a győzelemről, elkezd prédikálni; és az eredmények önmagukért beszélnek. Ez drámai alátámasztása S. D. Gordon kijelentésének: "A közbenjárás kivívja a győzelmet a fővezér fölött, a szolgálat pedig megszerzi a földet, miután a fővezért elűzték" (Gordon 1904, 17.).

Vannak más elemei is az argentínai evangélizáló szolgálatoknak, amelyek segítenek a kedvező fogadtatás megértésében. Az egyik ilyen egy gondozósátor használata, ahol erőteljes szolgálat működik a démonizáltak felé. Úgy tűnik, hogy a legtöbb evangélista inkább egyszerűen elkerüli a spiritisztákkal való konfrontálást vagy a feléjük végzett szolgálatot, de ott, ahol bátran szembenéznek ezzel a kihívással, Isten ereje világosan megnyilvánul, és ez sok embert von Őhozzá.

Nem azt akarom mondani, hogy bejárhatunk egy magunk választotta területet, és megkötözhetjük a szellemeket. De úgy gondolom, hogy amikor Isten megbízza a misszionáriust, hogy egy bizonyos helyen szolgáljon, akkor ő és a gyülekezet kinyilváníthatja a mi Urunk hatalmát az ellenség minden olyan szelleme fölött, amelyek a Sátánnak tartogatják azt a földet.

Arthur Mathews, az Overseas Missionary Fellowship (amelynek korábbi neve China Inland Mission volt) nemzetközileg ismert misszionárius vezetője, elég hosszú időt töltött a szellemi háború első tűzvonalában ahhoz, hogy szavának tekintélye legyen. Kínában született, misszionárius szülők gyermekeként, Ausztráliában nevelkedett, az indiai hadseregben szolgált a II. világháborúban, misszionárius volt Kína középső részein, és négy év háziőrizetet szenvedett el feleségével és kisgyermekével a kommunista Kínában. Ebben a fejezetben Mathews közreadja látását arról, hogy a gonoszság szellemi erői hogyan befolyásolhatják a társadalom bizonyos részeit.

Nemzedékünk fokozódó remegéssel tartja szemmel a gonoszság egymást követő hullámait, amelyek beszivárogtak a világ társadalmába. Az erkölcs alapjait aláaknázták. Az élet legnagyobb befolyással rendelkező területeit a társadalom legalsó szintjeiről származó emberek árasztották el, ellentétben korábbi generációkkal. Isten fennhatósága a társadalomban általában felülről érvényesül, a gonosz megbüntetésével és a jó megjutalmazásával. De amikor alulról származó emberek veszik át a hatalmat, biztosak lehetünk abban, hogy az ördög keze van a dologban. Ilyen módon a szabadosság és a szituációs etika elhomályosítja a dolgokat, az álcázások és hamis beállítások csökkentik a gonoszság felismerésének képességét, és aláaknázzák az eltökélt ellenállást. Sokasodnak és egyre nagyobb erőre tesznek szert a vallásos eretnek szekták. Az elmét tönkretevő kábítószerek foglyul ejtették a felnövekvő generáció sok tagját. Az ellenség támadásai sérüléseket okoztak a közösségi élet minden részén - a családban, az oktatási rendszerben, az igazságszolgáltatásban, sőt az egyházban is. Általánossá vált az Isten erkölcsi alapelveivel való részleges vagy teljes szakítás.

Mindez azt mutatja, hogy "a mennyei magasságokban lévő fejedelemségek és hatalmasságok" rendezték láthatatlan soraikat, felszerelték trójai lovukat, beszivárogtak a társadalomba, és megnyitották a kapukat, hogy a gonoszság áradata vegye át az uralmat.

A Biblia éberségre int minket azzal kapcsolatban, hogy természetfeletti gonosz erők verhetnek gyökeret helyi kultúrákban, és uralomra tehetnek szert az élet és a szokások fölött. A pergámumi gyülekezet angyalát Isten emlékezteti arra a félelmetes tényre, hogy ott lakik, ahol "a Sátán királyiszéke van". Ennek nyilvánvalóan az a jelentése, hogy a Sátán befolyása már elérte csúcspontját a földön egy vezérlőközpont létrehozásával, ahonnan irányíthatja a sötétség erőit az isteni kegyelem céljaival szembeszegülő harcban.

Újból kérdések árasztják el elménket. Hogyan fejtik ki ezek a szellemi erők hatásukat a társadalomban? Hol jutnak be? Meg lehet-e határozni egy bizonyos modus operandi-t, ami segítene azonosításukban? Mit tehetünk, vagy mit kell tennünk, hogy tolakodásuknak gátat vessünk vagy azt megelőzzük? Mivel Isten szuverén és mindenütt jelenvaló, nem kellene-e megengednünk Neki, hogy Ő számoljon le ezekkel a természetfeletti erőkkel a maga idejében és a maga módján?

A Bibliának kell hogy legyenek válaszai ezekre a kérdésekre, és vannak is. De a gonosz és rosszindulatú szellemek ellenséges világának rémületes ténye megbénít sok keresztényt, akik passzivitásukban nem hajlandók bibliai válaszainkat keresni és alkalmazni. Edith Schaeffer szerint: "sok keresztény süket, vak és érzéketlen, mert nem hajlandó tudomást venni a háborúról, amibe belekeveredett. Ellenállás nélkül tűri, hogy az ellenség támadjon és győzelmeket arasson."

A Bibliában nagyon sok jelzés található a Sátán indítékairól és módszereiről, csak tanulnunk kellene belőlük. Ő a ravasz megtévesztő, az ellenség, a vádló, a hazugság atyja, és az, aki "embergyilkos volt kezdettől fogva". Elsőrendű célja, hogy Istent letaszítsa trónjáról az emberek elméjében, és hogy ő maga foglalja el azt a trónt. Ennek érdekében az ősapánk, Ádám elleni támadásával már az emberiség elleni harca kezdetén magához ragadta az előnyt. Ádámot a maga oldalára állította, s most azért küzd, hogy megtartsa ezt az előnyt az emberiséggel szemben. Ebből a célból hatalmi központokat tart fenn olyan embereken keresztül, akik a saját elképzeléseik szerint akarják formálni a történelmet; és kisebb közösségekben a varázslókon és az eretnek szekták vezetőin keresztül. Jó példa erre Artemis (Diana) istennő imádata. A modern történelem másik példája az ősök imádata Kínában és Japánban. A másik oldalon az áll, hogy a keresztényeknek vissza kell hódítaniuk azt a földet, amelyet átengedtek az ördögnek, folyamatos tanulás és a Hadvezérük céljai iránti elkötelezettség által.

Azonban ma azt látjuk, hogy a helyi kultúrákat feláldozzák. A lámák valaha erőteljes tibeti rendszerét teljesen szétzúzták azért, hogy a tibetieket az ateista kommunizmus szélesebb körébe vonják. Ilyen módon évszázados kultúrákat kényszerítenek bele egy nagy Isten-ellenes rendszer olvasztótégelyébe, hogy az ördög erős vezetőjének egy egyesített világ omoljon a lábai elé. A Sátán tudja, hogy az idő nem áll az ellenőrzése alatt, és kezd kifutni belőle. Ez megsokszorozza dühét, különösen akkor, amikor felismeri, milyen korlátozott sikereket tud csak elérni a nemzetek összeolvasztásában. Úgy tűnik, több sikert ér el akkor, amikor a kereszténységet osztja részekre, mint amikor a maga oldalán akar embereket egyesíteni.

Számomra úgy tűnik, hogy a nemzetek ódzkodása a világ szentségtelen szövetségei iránti hűségtől Isten munkájának a bizonyítéka, amellyel Bábel tornyához hasonlóan szétszórja és megzavarja a lázadó elemeket. Ez önmagában is vezérfonal a számunkra, amikor "királyokért és minden méltóságban levőkért" imádkozunk. Látnánk ezeket a dolgokat, ha imádkozva virrasztanánk. Azért nem vesszük őket észre, mert életünket és érdeklődésünket a földre korlátozzuk, és elhanyagoljuk a mennyei dolgokkal kapcsolatos kötelezettségeinket. Emberi szempontjaink vannak ahelyett, hogy hosszasan és elmélyülten beszélgetnénk az Úrral, és megismernénk az Ő szempontjait. Vajon nem kell-e arra bátorítanunk egymást, hogy imáinkban belátást nyerjünk a legnagyobb távlatokba?

Hallunk háborúkról és háborúk híreiről, politikai és gazdasági bizonytalanságról, arról, hogy bizonyos országokban a misszionáriusoknak nehézségeik vannak a vízum megszerzésével, és mindenféle akadályról, amelyet az egyház elé vetnek, hogy gátolják küldetésének betöltésében. És hogyan reagálunk ezekre a dolgokra? Az igaz, hogy elmegyünk imádkozni, de imáink általában a misszionáriusra összpontosulnak, és figyelmen kívül hagyják a dolgokat ilyen irányban befolyásoló erőket. Ennek következtében imánk ugyanúgy hatástalan marad, mint Kanut királynak a hullámokhoz intézett parancsa, hogy többet ne ostromolják a tengerpartot. Isten, noha mindenható, nem mozdítja el a sorompókat mindaddig, amíg a hívők nem veszik kezükbe a kezdeményezést, nem foglalják el mennyei helyüket, hogy leszámoljanak a földi problémákat közvetlenül okozó gonosz hatalmakkal, és nem tartóztatják fel őket a Golgota Győztesének nevében.

Mit tesz Pál a rémületes efézusi helyzetben? Maga mellé veszi Gaiust és Aristharkust, vagy akit éppen tud, és velük együtt elfoglalja helyét Krisztusban a mennyei magasságban, küzd és ellenáll a gonoszság erőinek, amelyek az utca készséges embereit manipulálják. A helyzet azonnal megváltozik. Az Úr felhatalmazásával, az Ő hatalmának erejével és a teljes mennyei fegyverzettel felszerelkezve megadásra kényszerítik a Sátánt, és a városi tisztviselő lecsendesíti az üvöltöző csőcseléket.

A természetfeletti erőknek nem kérkedve, önhitten tudunk ellenállni, hanem alázatosan, mert ez illik azokhoz, akik felismerik, hogy önmagukban semmi hatalmuk nincs, és hogy mindent Isten kegyelmének és erejének köszönhetnek. A szellemi hatalom gyakorlása nem saját magunk reklámozásának az eszköze, mint ahogyan ezt néhányan gondolják. Ez szent kötelessége azoknak, akik Krisztusban vannak, és úgy gondolom, ehhez hozzá kell tennünk azt, hogy akik be vannak töltve Szent Szellemmel. Olyan embereket, akik nincsenek betöltve Szent Szellemmel, Isten nem bíz meg azzal, hogy az Ő csatáját vívják. Pál be volt töltve Szent Szellemmel, amikor összeütközésbe került Elimással, a varázslóval, leleplezte az ördög támadását, és legyőzte őt (Csel. 13:9.). Nem szabad elsiklanunk azon tény fölött, hogy a Szellemmel való betöltekezés parancsa a keresztény földi útjával és a magasság erői ellen vívott háborújával van összefüggésben.

Thomas B. White konzervatív baptista pásztor és az Oregon állambeli Frontline Ministries of Corvallis alapító elnöke. Évek óta a stratégiai szintű szellemi hadviseléssel foglalkozik elméletben és gyakorlatban is. Népszerű tanfolyamvezető e témában, és tanácsadója olyan csoportoknak, amelyek le akarnak számolni városuk vagy más területek szellemeivel.

Ebben a fejezetben White a gonoszság magasrangú erőinek természetét elemzi, és gyakorlati tanácsokat ad a szolgálathoz, hogy a lehető legeredményesebben tudjunk velük megküzdeni.

A "fejedelemségek és hatalmasságok" kifejezés mindenféle titokzatos dolgot idéz fel képzeletünkben. Egy óriási szellemi lényre gondolunk, akinek a vállán köpeny van, a kezében pedig kard, s aki ártatlan embereket pusztítva kóborol. Talán Darth Vader ötlik fel bennünk, a "Csillagok háborújá"-ból, a titkos, sötét erővel rendelkező mitikus lény. A szellemi hadviselés azonban megköveteli, hogy megalapozott, valósághű felfogásunk legyen ezekről az erőkről. Célom itt az, hogy egyszerűvé tegyem ezt a homályos témát. Pontosan mi az, amivel "küzdünk"? Kik vagy mik ezek a "fejedelemségek és hatalmasságok"?

Az Efézus 1:21., 6:12., a Kolossé 1:6., és 2:15. alapján tudjuk, hogy ezek bukott szellemi lények, amelyek a Sátán uralma alatt, Isten megváltó céljaival szembeszegülve működnek. Gyakran felmerül ez a kérdés: honnan származnak ezek a gonosz lények? Három önálló elmélet létezik erről: az első szerint egy Ádám előtti, Isten által elpusztított faj testetlen szellemeiről van szó (ez az ötlet illeszkedik a teremtés "rés-elméletéhez"); a második értelmében az I. Mózes 6. óriásai, egy mutáns, angyal-ember házasságból létrejött faj testetlen szellemei; és végül: eredetileg angyali teremtmények, akik Luciferrel együtt elbuktak. Hitem szerint az utolsó elmélet a helyes: bukott angyalokkal van dolgunk.

Az Ó- és Újszövetség tanulmányozása az apokrif szövegekből származó kiegészítő bizonyítékokkal együtt a bukott angyalok három kategóriáját világítja meg: 1) azok az angyalok, akik eredetileg Luciferrel együtt, az ő lázadása idején buktak el, és még mindig aktívan tevékenykednek az emberek megtévesztésében és kínzásában; 2) az "Istennek fiai", (angyali lények), akiket az I. Mózes 6:2. említ, akik olyan förtelmes erkölcstelenséget követtek el az "emberek leányaival" (nőkkel), hogy Isten "a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta" őket (Júdás 6.); 3) angyali lények, akik azt a megbízatást kapták, hogy őrködjenek és uralkodjanak az emberiség meghatározott csoportjai fölött. Ez az utolsó csoport a legkevésbé ismerős a számunkra. Mózes beszél róluk:

A Septuaginta szövege és a legújabb kutatások szerint ennek a kifejezésnek a világosabb értelmezése "Isten fiai", ami angyali lényeket jelent (vesd össze: Jób 38:7.). A Dániel 4:13. és 17. "őrzőknek" nevezi ezeket az erőket. Kik ők? Azt gondolom, hogy isteni hatalommal felruházott, magasrangú angyalok, akiknek az volt a megbízatásuk, hogy őrködjenek az emberiség meghatározott részei fölött. Egyszóval: szellemi uralkodók. Az Ige beszél "Jehova tanácsáról", mennyei lényekről, akik végrehajtják az isteni akaratot (I. Királyok 22:19; Zsolt. 89:6-7.). Az I. Mózes 6-nak és Júdás levelének a fényében úgy tűnik, hogy ezek a hatalmasságok elveszíthették hatalmi pozíciójukat (Júdás 6.) és sátáni befolyás alá kerülhettek (v. ö.: Zsolt. 82:1-2.). Léteznek tehát hatalmasságok, akik a jelek szerint - megkísértve saját büszkeségüktől - Lucifer lázadása után buktak el, és olyan pozíciókat ragadtak magukhoz, amelyeket nem Isten rendelt a számukra. D. S. Russell, a zsidó apokaliptikus tanítások tudósa megvilágítja, mi történhetett a szellemi birodalomban:

A dualizmus azonban idegen volt az Ószövetség teológiájától. A gonosz különálló birodalmának létezése nem körvonalazódott tisztán. A száműzetés ideje után fokozatosan fejlődött ki az a felfogás, hogy ezek az erők Istentől függetlenek, a gonoszság önálló forrásai. Legjobban Dániel könyve világítja meg ezt az értelmezést. Látásom szerint ezek a hatalmasságok megegyeznek azokkal a pogány istenekkel és istennőkkel, akiket a görögök és a rómaiak imádtak, területi istenségek és "fejedelmek" (Dániel 10:13. és 20.), akik emberek imádatát keresték. Mások bizonyos bolygók és égitestek imádatához kapcsolódtak (Zeusz, Mars, Hermész). Így ezek az erők a sötétség uralmának részeivé váltak, amelyeket a Sátán, a csalás nagymestere manipulál.

A pokoli csapat főhadiszállásai

Pál fényt derít e témára, amikor uralkodók, fejedelemségek (archai), világbírók (exousia), hatalmasságok (dunamis), és a gonoszság szellemi erői (kosmokratoras) rendezett hierarchiájaként írja le a pokoli erőket. Ésszerűnek tűnik az a feltételezés, hogy az itt felvázolt hatalmi struktúra leszálló rendet követ. A Dániel 10:13. és 20. magasrangú sátáni fejedelemségekként határozza meg az archai szó jelentését, akik a föld nemzetei és vidékei fölé lettek helyezve. Az exousia szó természetfeletti és természetes kormányt egyaránt jelent. Az apostol felfogása szerint léteztek természetfeletti erők, amelyek az emberi szervezetek mögött álltak. Pál kétségtelenül a zsidó apokaliptikus eszmét foglalja szavakba a kozmikus lényekről, akik Isten felhatalmazása szerint az emberek dolgaival kapcsolatban döntéseket hoznak. Valószínű, hogy a dunamis országok és kultúrák keretei között működnek, és az élet bizonyos területeit befolyásolják. A kosmokratoras azt a sokféle gonosz szellemet jelenti, amelyek leggyakrabban gyötrik az embereket. Pl. a megtévesztés, a varázslás, a kéjvágy, a lázadás, a félelem és a betegség szellemei. Általában ezek azok a gonosz erők, amelyekkel a legtöbb szabadító alkalmon szembetaláljuk magunkat és amelyeket kiűzünk. Még közöttük is van rangsor, a gyengébb szellemek alázatosan szolgálják az erősebbeket.

Az ítélet napjáig Isten megengedi, hogy ezek az erők kifejtsék hatásukat. A világ most egy átmeneti időszak feszültségében él: Jézus már megszerezte a győzelmet a sötétség fölött, de a megváltottak még harcolnak a gonoszság ellen. Isten megengedi az ellenségnek, hogy kísértsen és megpróbáljon. Ha egy keresztény aláveti magát Istennek, akkor a gonosz cselszövései hitének megerősítését szolgálják.

Ezek az alattomos erők emberi kormányokon, vallásokon és hatalommal rendelkező személyeken keresztül folytatják tevékenységüket, hogy a törvényeskedés, a szociális ideológiák és az erkölcsi kompromisszum kötelékeiben tartsák az embereket. Az a szerepük, hogy bemocskolják az emberek elméjét, megrontsák akaratukat, és ezáltal eltérítsék őket a megváltástól, és túszként tartsák őket fogva a hazugság atyja számára. Amikor a gonoszságnak ezt a szintjét jellemezzük, bizonyos értelemben a pokol "legfelsőbb tanácsát" írjuk le, felismerve, hogy egyes magasrangú szellemi végrehajtó hivatalnokok felelősek a megtévesztés és pusztítás fontosabb mozgalmaiért világunkban. Pl. lehetnek olyan fejedelemségek, amelyek olyan dolgokat mozdítanak elő, mint pl. a New Age filozófiák szaporodása, a rituális sátánimádás terjedése, kábítószertermelés és forgalmazás, terrorizmus, szexuális perverzitás és pornográfia. Valószínűleg vannak erős, ősi fejedelemségek, amelyek India hindu kasztrendszerén keresztül működnek. Milliók élnek ennek a vallásos törvényeskedő rendszernek a kötelékében.

1988-ban egy kolumbiai missziós szervezetben tanítottam. Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor megérkeztem abba a dzsungellel körülvett táborba, ahol mintegy 400 keresztény szolgáló lakott. Már az első este érezni kezdtem, hogy valamilyen nyomás összeroppantó bilincse záródik össze körülöttem. Szokatlanul sebezhetőnek és fenyegetettnek éreztem magam. Nem, ez nem a dzsungel éghajlatának hősége és páratartalma, sem pedig a szokásos kultúrabeli különbségek. Amint munkámat végeztem azon a héten megtudtam, hogy a tábort négy főbb agresszív hatás éri a környezetből: 1) fegyveres marxista gerillák, akik azért harcolnak, hogy megszerezzék az ország fölötti uralmat; 2) a feldolgozatlan kokain szállítási útvonalai a dzsungelből a kokainbárók kezébe; 3) indián törzsi csoportok, akik varázslással foglalkoznak; 4) katonai csoportok, akik hevesen ellenállnak a misszionáriusoknak.

Azt is megtudtam, hogy az odaérkezésem előtti évben egy kolumbiai meggyilkolt egy misszionárius nőt, és megesküdött, hogy újból ölni fog, mihelyt kiszabadul a börtönből. Az ebben a légkörben eltöltött harmadik vagy negyedik napon úgy éreztem, hogy teljesen elborít, letaglóz a zűrzavar, és ez nagyon megnehezítette feladatom ellátását. Éjszakánként olyan erővel tört rám a hamis önvád és a félelem, mint korábban még soha. Csak képzelődés lett volna? Vagy egy nehéz feladat feszültsége, amelyhez hozzájárult a dzsungelbeli élet sok nehézsége? Talán, részben. De végül arra a következtetésre jutottam, hogy én és a többiek a táborban olyan szellemi erőknek váltunk a céltábláivá, amelyek szembeszegültek törekvéseinkkel. Mivel az én feladatom a többi munkás képzése volt a szellemek felismerésének és a szellemi hatalom gyakorlásának területén, a szellemi támadások kitüntetett célpontja voltam, hatásukat hazatérésem után még hetekig éreztem.

Túl sok misszionáriusjelöltet küldenek ilyen helyzetekbe a szellemi hadviselés fogásaira való kiképzés nélkül, csak azért, hogy összetörten és legyőzötten térjenek vissza a harctérről. Ideje komolyan vennünk a bibliai világképet, amely az első tűzvonalbeli szolgálatot a fegyveres háború fogalmaival írja le.

1989 tavaszán abban a kiváltságban részesültem, hogy elvihettem családomat Izraelbe egy turistaúttal egybekötött szolgálatra. Tel Avivban ültünk egy zsidó keresztény gyülekezet vezetőségével, és feltettem a kérdést: "Milyen érzés zsidó hívőnek lenni ezen a helyen?" Meglepődtem a hosszú és érzelemtől fűtött válaszon. Minden elképzelhető társadalmi, politikai és gazdasági megkülönböztetés életük szerves részét alkotta. De mindezek mögött mélyebb szellemi erőket kezdtem felismerni, amelyek Izraelben olyan nehézzé teszik a keresztény életet.

A következő héten elkülönítettem egymástól a működésben lévő fejedelemségeket és hatalmasságokat: 1) A zsidó keresztények harcos, szellemi elutasítását ortodox csoportok részéről, amelynek gyökere Jézusnak mint Messiásnak az elutasítása; 2) A pusztulás átkát, amelyet az Intifádának, az Izrael elleni felkelésnek elkötelezett mohamedánok mondtak ki; 3) Egy erőteljes szekuláris befolyást, amely a nem vallásos zsidók között él, különösen Tel Avivban; 4) a New Age eszméinek és az okkultizmusnak a beáradását, amelyek a zsidók szellemi igényeit igyekeznek kielégíteni. Minél tovább időztünk ebben az országban, annál valóságosabban és erősebben hatottak ránk ezek a dolgok. Ha kevéssé érzékeny is valaki, Jeruzsálem utcáin és folyosóin járva felfoghatja az Úr jelenlétét és ennek a városnak az örökkévaló jelentőségét. De ebben a légkörben a különböző szellemi erők konfliktusát is érzékelhetjük, amelyek a júdaizmus, a kereszténység és az iszlám, valamint a Jeruzsálemben virágzó és érte küzdő nemzetiségek és kultúrák mögött működnek.

Minden egyes városban, körzetben, országban és csoportban működnek intelligens szellemi lények; befolyásolják és irányítják az emberek beállítottságát, és viselkedését. Ez a rossz hír. A jó hír viszont az, hogy a Szent Szellem is jelen van mindenhol, és vezényli a hűséges angyalok munkáját, akik arra törekednek, hogy kijelentsék az igazságot olyan férfiaknak és nőknek, akiknek a szíve éhezi az élő Isten megismerését.

Mindezeknek értelme

Hadd foglaljam össze azt, ami hitem szerint a szellemi hadviselés hatásos megközelítése. Úgy gondolom, hogy a szellemi hadviselés sokszintű, sokoldalú jelenség, amely elsősorban az Isten és a Sátán, az angyalok és a démonok közötti konfliktust foglalja magába. Annyira keveset tudunk ennek világáról, hogy bár belemélyedni lenyűgöző, de spekulatív dolog. Fikciók kitalálására ösztönöz, amelyeket nehéz teológiailag megragadni.

Az Ige sokkal tisztábban írja le az ördög valóságát, aki hazugságainak fogságában tart embereket. A magvető példázatában (Máté 13:1-23.) Jézus a magvakat felcsipegető "égi madarak" kifejezéssel jellemzi a démonokat, akik elrabolják az igazság megértését annak a szívéből, aki hallja az evangéliumot. Félreérthetetlen a keresztények szerepe az imádkozásban, és hatalmuk a Szent Szellemmel való együttműködésben, amellyel meg kell törniük azt a démoni vakságot, amely férfiakat és nőket elválaszt az Evangélium világosságától.

Az Újszövetség a keresztények egyik feladatkörét a katonákéval hasonlítja össze, mind a helytállás, mind pedig azoknak az isteni fegyvereknek a használata szempontjából, amelyekkel le lehet rombolni a gonosz erődítményeit. A keresztényeknek meg kell ismertetniük a "mennybéli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal Istennek sokféle bölcsességét", hogy nyilvánvaló legyen az Ő kegyelme, ami a keresztben jut kifejezésre (Efézus 3:10-11.); le kell leplezniük a sötétség szándékait és cselekedeteit (Efézus 5:11.); ellen kell állniuk a gonosz ármánykodásainak, és tevékenyen fel kell lépniük azok ellen (Efézus 6:10-18.); valamint le kell győzniük a gonoszt, hogy megtörjék az emberi jellemre gyakorolt hatását (I. János 2:12-14.).

A legtöbb dolog, amivel te és én naponta foglalkozunk, tévedés, gyarlóság és természetes lényünk testi gyengesége, minden magunkkal hurcolt érzelmi és lelki teherrel együtt. Mindezeken túl valamennyiünk életében megvannak a bűn egyéni területei, amelyek gyötörnek, vádolnak és rémisztő rendszerességgel elgáncsolnak minket. Ha ez még nem volna elég, akkor a világ szellemének pénzsóvársága, élvezetei és humanista tetszelgései nyomasztanak valamennyiünket. Ezekben a csatákban vagy általuk, sőt esetleg a csatáktól függetlenül is, az ördög elvesz mindent, amit csak tud, és súlyosbítja megoldatlan érzelmi problémáinkat, a minket szorongató bűnöket és tudatosan elkövetett buta hibáinkat. Olyanok vagyunk, mint egy aprólékosan beállított óraszerkezet, amibe kavicsot szórtak. Az, ami az eredeti terv szerint megfelelően működhetett volna, tönkremegy, és egy idegen, külső befolyás hatására rosszul kezd járni.

Tartsd szemmel a kémet!

Ugyanúgy, ahogyan egy titkos ügynök jelzéseit éberen figyeli az ellenség, ha a keresztény Isten Szelleme iránti engedelmességben jár, kitart az imádságban és elkötelezi magát Isten Országa számára, az fel fogja szítani az ellenség ellenállását. A sötétség birtokán nagyobb kárt okozó veterán harcos számára nagyobb a kockázat. Állításomnak most már érthetőnek kell lennie: Jézus Krisztus minden szolgája, aki komoly fenyegetést jelent a pokol erői számára, célponttá válik, és ellenállásba fog ütközni, különösen a stratégiai fontosságú szolgálatok idején. Krisztus országa felkent ügynökének rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy felismerje az ellenség országának erőfeszítéseit, és le is tudjon számolni velük.

Egy biztató szó

Az, hogy támadás alatt vagyunk, nem jelenti azt, hogy nincs védelmünk. Isten szerető és védelmező jelenléte a mi pajzsunk minden pillanatban a vaktában indított támadásokkal szemben. Ha vétkezünk, a bennünk lakó Szellem azonnal működésbe lép tudatunkban, hogy meggyőzzön minket törvényszegésünkről. Egy darabig általában ellenállunk. Megpróbáljuk megmagyarázni, mit miért tettünk. Ha sokáig tart a keményszívűségnek ez az állapota, akkor abban a veszélyben vagyunk, hogy megszomorítjuk a Szellemet. De Ő folyamatosan kérlel minket, és azon fáradozik, hogy megbánjuk bűnünket és visszatérjünk Őhozzá.

Ha engedelmeskedünk a Szellemnek, és nem vágyakozunk arra, hogy kielégítsük a test kívánságait, akkor megtérünk, és bocsánatot nyerünk. "Az igazság mellvasa" megtisztítja tudatunkat, és eltakar minket az ellenség vádlásának nyilai elől. De ha kitartunk bűnünkben és megtagadjuk az azzal való leszámolást, akkor helyt adhatunk az ördögnek (Efézus 4:27.), megnyitjuk életünket körmönfont behatolása előtt. Tudnunk kell, hogy Isten meg akar nekünk bocsátani, és meg akar minket védeni a gonosztól, jobban, mint mi magunk (lásd János 17:15.). A mi Urunk nagyobb és hatalmasabb, mint a pokol összes hordája. Ha szívünket alázatosan alávetjük Neki, ha hajlandóak vagyunk kezünket a bűntől megtisztítani, és kitartunk az Ő követésében, akkor ezeknek a szavaknak a kimondása után: "Távozz, gonosz!", ez meg is történik (Jakab 4:6-10.).

Vannak olyan dolgok, amelyeket nem egy szemináriumon vagy egy könyvből tanulunk meg, hanem "ránk ragadnak" a csata folyamán. Nyitottaknak kell lennünk és meg kell engednünk, hogy Isten kiképezzen minket az ellenség körmönfont dolgainak felismerésére. Bárcsak támasztana Isten olyan férfiakat és nőket, akik készek az Ő szemével látni, és elkötelezik magukat amellett, hogy az Ő hatalmával ellensúlyozzák a sötétség birodalmát napjainkban!

Ebben a részben Amerika egyik legelismertebb pásztorának melegszívű, pásztori szavait olvashatjuk. Jack Hayford szolgálata alatt a kaliforniai Van Nuys "Church on the Way" nevű gyülekezetének taglétszáma 25-ről több mint 7000 főre emelkedett. Ezt a gyors növekedést a szellemi tényezők közül leginkább az ima erejének tulajdonítja. Ez az írás olyan igei jellegű intések közé tartozik, amilyeneket a Szent Szellem használ sok hívő életében, hogy támadóbb fellépésre bátorítsa őket a városaikért, településeikért és környezetükért folytatott imádkozásban.

Már három éve nehéz és világosan felismerhető teher nyomja vállamat városom, Los Angeles miatt. Van Nuys, ahol a gyülekezetünk található, nagy-Los Angeles része, és amint ez az imateher rámnehezedett, valóban a Szent Szellemtől fogant módon kezdtem szeretni Los Angelest.

Más vezetőkhöz fűződő kapcsolataim révén tudom, hogy egyre több és több hívő van szerte az Egyesült Államokban, és a világon, akik ugyanezt a szánalmat és a közbenjáró imának ezt a terhét élik át városaik és településeik miatt. Ha te is ezek közé tartozol, akkor imádkozom, hogy erősödj meg az elhívásban, amelyet kaptál, hogy szeresd városodat és gyülekezetedet, imádkozz értük, és hidd: Istennek új terve van a számukra. Józsuénál is látjuk Jerikó és más városok esetében, hogy a mi élő Urunk városokat is meghódít. Hitem szerint Isten valamennyiünk számára érvényes elhívása alapján számíthatunk arra, hogy városainkat el tudjuk foglalni - az ott lakók javára és Isten dicsőségére.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egyetlen gyülekezet meghódíthat egy várost Isten szeretetével, de hiszem, hogy a te gyülekezeted lehet az, amelyik elindítja ezt a folyamatot! Drága barátom, erre a látásmódra szükség van a városainkért végzett munkában, mert olyan hathatós szeretetre, szolgálatra és bizonyságtevésre szólít fel minket, amire korábban nem volt példa.

Sok emberrel találkozom, akik hallják a Szellem hívását ezzel kapcsolatban. Úgy látom, hogy egy ilyen szolgálatra való késztetés nagyon erősen hasonlít a Józsué könyvében lefektetett alapelvekre.

Figyelj meg két igeverset: 1) "Józsué pedig felkele jó reggel..." (6:12.) és 2) "És lőn a hetedik napon, hogy felkelének, mihelyt a hajnal feljöve..." (6:15.).

Itt találjuk meg Isten stratégiájának lényegét arra vonatkozóan, hogyan "vehetjük be" városainkat és településeinket az Ő szeretetével. Nekünk is az alapoknál kell kezdenünk, olyan emberekből álló imacsoportok kialakításával, akik közbenjárásukkal övezik városukat.

Az Úr nem ezt mondta: "Menjetek és árasszátok el a várost röpcédulákkal!", nem is ezt: "Készítsetek televíziós műsorokat - a legnézettebb csatornákon fő műsoridőben! - és beszéljetek Rólam." Bár fontosak lehetnek az általunk terjesztett anyagok, valamint a televízióban és a rádióban elmondott bizonyságtételek, az is biztos, hogy az események a történelem olyan pillanatába helyeztek minket, amikor ügyes fogások a legkevésbé sem hatják meg a világot.

De nincs védelem az ima ellen!

A mélyen átérzett, szenvedélyes és kitartó közbenjáró ima nemcsak leoldozza az emberi életekről a bűn szorítását, hanem újfajta érzékenységet szül Isten népében a Szent Szellem iránt. Ennek következtében elindítja őket abban a szolgálatban, amely segít a város szükségben és fájdalomban lévő lakóin. A Jézus nevében végzett könyörületes szolgálat elkerülhetetlenül nyitottságot munkál ki a világias gondolkozású emberekben, készséget, hogy meghallgassák a Krisztusban való élet üzenetét és ismét figyeljenek rá. Ha a sötétségben lévő emberek szeretetet kapnak és szolgálnak feléjük, készségesebben veszik fontolóra az igazságot.

Velünk is így kezdte a Szent Szellem.

Egy reggel felébresztett, és amit mondott, az nagyon hasonlított a Józsuéhoz intézett szavakhoz: "Hívd az embereket imádkozni a városért; olyan hatalmas imára, amilyet még nem láttak!" Ennek következtében hetente százak jönnek el hétvégi és hétköznapi imaszolgálatainkra, hogy hosszasan könyörögjünk városunkért. Bár az embereknek nem kell feltétlenül egy meghatározott helyre, például a kápolnánkba jönniük az imádkozás idejére, egy ilyen gyülekezőhely az Isten tervében szereplő szellemi földrengés epicentrumává válhat. Az imaösszejöveteleknek az a fajtája, amit például az Apostolok Cselekedeteinek 4. része mutat be, megrázhatja az embereket egymástól elválasztó falakat és lerombolhatja azokat a láthatatlan sátáni építményeket, amelyek a város lakói fölé tornyosulnak (Ap. Csel. 4:23-31.).

Amikor először éreztem Isten hívását, hogy beszéljek az ilyen ima szükségességéről, városunkat a pusztulás szélén láttam. Mennyire hasonlóan szólt Isten Józsuéhoz! "Pusztulásra ítéltem ezt a várost és mindent, ami benne van - csak a parázna Ráháb marad életben" (Józsué 6:17.).

Felismertem, hogy ez a "pusztulás" nem végzetes földrengésre utal (Los Angeles híres arról, hogy gyakran fenyegetik "próféták"). Egészen világosan láttam, hogy nem kell nyolcas erősségű földrengésre vagy óránként 200 mérföldes sebességű tornádóra, vagy arra számítanunk, hogy száz láb magas szökőár árasztja el városunkat. Már rombolják különböző dolgok belülről.

• Betegség dühöng körülöttünk: mindenféle kór, fertőzés és fájdalom.

• Halál leselkedik ránk számtalan ajtón át, mint az öngyilkosság, a gyilkosság és az abortusz.

• Általános az elkeseredés, növekszik a reménytelenség, az emberek vágyai és álmai semmivé olvadnak a szemük előtt.

• A kiábrándultság mélyül; a szülői kapcsolatok elszakadásával a gyermekek látják otthonaik összeomlását.

• Csalódás tarol le embereket; üzletek omlanak össze, szerződéseket szegnek meg.

Tisztességtelenség. Csalás. Válás. Csüggedés. Pusztulás!

Egyik városból a másikba költöznek az emberek, mert azt gondolják, hogy ez megoldja problémáikat - az élettel, az otthonnal, a feleséggel, a gyermekekkel, a munkával kapcsolatos kiábrándultságukat -, de az új helyen csak azt tapasztalják, hogy külsőleg minden más, de alapjában semmi nem változott.

Még több csalódás. Még több pusztulás. Még több csalás.

Újabb pusztulás, de egy másik városban.

Mindezek között nő a jövőbe vetett remény.

Az Úr elhív egy népet, amely imádkozva járja körbe városait. Ha megteszik, látni fogják a falak leomlását, amelyeket a pokol épített az egészséges otthonok és boldog családok ellen. Isten ereje össze tudja zúzni a sötétséget, amely összezúzza a családokat!

Isten képes a démoni erőket menekülésre kényszeríteni és a Szent Szellem ereje által kivezényelni az Ő igazságát képviselő szent hadakat. Kész megmenteni városaink Ráhábjait - azokat az embereket, akik csak azért élnek bűnben, mert soha senki nem beszélt nekik az Ő igazi szeretetéről.

Ráháb egy prófétikus üzenet. Ez a jerikói parázna egy azok közül az éhező lelkek közül, akik a te városodban laknak és keresik az igazságot.

A "Ráháb" héber eredetű név, ami ezt jelenti: "széles hely, tágas." Ez valahogyan az üres szíveket példázza, amelyek szélesre vannak tárva bármi előtt, amit az élet hozhat a számukra. Bár ő prostituált volt, amikor az izraeli kémek az otthonába mentek, Ráháb ismerte el elsőként, hogy az ő Istenük hatalmasabb minden más istennél. Bár egy pogány kultúra doktrínáinak és saját bűneinek csapdájában élt, nyitott volt arra a tényre, hogy van Valaki, - egy nagyobb Isten - az Élő Isten, aki jobb minden általa korábban ismert dolognál.

Ráhábot nyitottsága mentette meg, de ezen túl egy megragadó történet is kibontakozik. Máté Evangéliuma Ráhábot (aki, miután megmenekült, egy, a Júda törzséhez tartozó férfihoz ment feleségül) a mi Urunk Jézus, a Messiás egyik közvetlen ősének nevezi (Máté 1:5.).

Vajon hány olyan ember lehet a te városodban, aki ugyanolyan nyitott, mint Ráháb és aki, ha az imádság lerombolná a falakat, válaszolna Jézusnak és csatlakozna Hozzá?

Fogjuk meg egymás kezét, és imádkozzunk városainkért! Soha ne mondjunk le róluk!

Ezt le kellett írnom. És meg kellett hívnom téged is erre a kalandra. Ha biztosítva akarod látni a saját jövődet, öntsd ki a szívedet imában azokért, akiknek a jövője még kockán forog!

Valami történik Isten gyermekei között.

Valami történik a városokkal és a településekkel.

Ez a valami most történik.

Két királyság küzd a város lelkéért.

Még nem késő megszerezni a győzelmet, ha korán felkelünk.

A városok is megérdemlik, hogy legyen jövőjük.

A városok azonban nem tudnak a saját jövőjükről gondoskodni.

Józsué gyermekei - keljetek fel!

Anne Gimenez a Virginia állambeli Virginia Beach hírneves Rock Church gyülekezetének segédpásztora férjével, John-nal együtt. Éveken keresztül kiterjedt szolgálatot végzett, amely tartalmazott kézrátételt alkalmazó szellemi hadviselést is. Ebben a tanulságos írásban meggyőző, bibliai alapon bizonyítja, hogy a stratégiai szintű szellemi hadviselésben sem a csata, sem a győzelem nem a miénk. Ezt mondja: "Az Úré a harc, és már Övé a győzelem." Elmondja, hogyan tanulta meg Istentől: "győzelmem nem attól függ, hogy én milyen ügyesen verekszem az ördöggel."

Az Egyesült Államok légiereje a közelmúltban közzétett fényképeket az új "lopakodó bombázó"-ról - ez egy ragyogó, fekete repülőgép, amelyről azt állítják, hogy nemzetvédelmünk új eszköze lesz. De valójában semmi új nincs a lopakodó bombázókban. Évekkel ezelőtt láttam egy párat a texasi Wallerben, Houston közelében.

Egyszer hajnaltájt Isten figyelmeztetett egy engem érintő halálos fenyegetésre. Imádkozás közben felnéztem a sötétségen keresztül a szoba zárt ajtaja felé és két angyalt láttam őrt állni mindkét oldalon. Bár nem láthattam arcukat, hatalmas lények voltak, magasabbak, mint az ajtó.

Az Úr biztosított engem, hogy semmi gonosz dolog nem történhet velem, semmi nem juthat be az ajtón aznap éjjel. Nem sokáig láttam az angyalokat szellemi szememmel. Mégis tudtam, hogy védenek engem Isten "lopakodó bombázói" - mennyei angyalok, - akik sokkal éberebbek, hatásosabbak, és rejtettebbek az elképzelhető legügyesebb szerkezetnél is.

Mivel az angyalok sokkal inkább a szellemi, mint a természetes világhoz tartoznak, természetes szemünkkel nem láthatjuk őket, de Isten angyalai ugyanolyan valóságosak, mint nemzetünk légiereje. A szellemi világ valójában sokkal valóságosabb, mint a természetes, mert örökkévaló, és nincs kiszolgáltatva a romlásnak avagy halálnak. A II. Kor. 4:18-ban Pál apostol így írja le ezt a helyzetet: "Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók."

A szellemi világ abból a szempontból is sokkal valóságosabb, hogy minden természetes eseménynek van szellemi eredete. A Jakab 1:17. azt mondja, hogy: "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való". Minden más - a betegség, a nyugtalanság, a kicsapongás, a háború, és a pusztulás - a lázadó szellemektől származik.

A Sátán légiereje a szellemi világ része, ugyanolyan valóságos, mint az Úré. A sötétség fejedelme gonosz szellemek egész seregével rendelkezik, amelyek a sötétség fölött uralkodnak. Csata dúl a szellemi világban Isten angyalai és a Sátán angyalai között.

A Dániel 10. eleven képekkel festi le, milyen is ez a mennyei csata. Ebben a történetben Dániel három hétig imádkozott és böjtölt, kérve Istent, hogy magyarázzon meg egy látomást. 21 nap múlva megnyíltak szellemi szemei, és az Úr angyalát látta, aki ezt mondta: "Az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem" (12. vers). Az angyal ezután elmondta, hogy "Perzsia fejedelme" 21 napon keresztül ellenállt neki, míg végül Isten előkelő fejedelmeinek egyike, Mihály, a segítségére sietett. Ezután az angyalok felülkerekedtek, és áttörtek, hogy átadják Dánielnek Isten üzenetét.

Képzeld ezt el - ez a csata három héten át dúlt a szellemi világban és Dániel még csak nem is tudott róla. Nyilvánvaló, hogy a mennyei csaták megelőzik a földi győzelmeket. Ennek ellenére meg tudjuk határozni ebben a történetben azokat a fontos tényezőket, amelyek Dániel kezdeményezésétől a győzelméig sorakoznak.

Mindenekelőtt Dániel imádkozott és böjtölt. A győzelem akkor lesz a miénk, ha ezt a mintát követjük. Ha komolyan vesszük az Istennel való kapcsolatunkat, akkor nemet tudunk mondani testi étvágyunknak, hogy ezáltal szellemünk megerősödjön.

Hiszem, hogy a böjt, fontossága miatt, újból általános gyakorlattá fog válni. Ez Isten haditervének az a része, amelyben mi alkotjuk a földi csapatokat. Az angyalok lehetnek Isten légiereje, de az egyház a szárazföldi hadtest, és buzgó imáink megnyitják a menny ablakait. Ahogy Jakab mondta: "Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése" (Jakab 5:16.).

Mi az, amit Dániel imája és böjtölése mozgásba hozott? Isten válaszként elküldte Dánielhez mennyei felmentő seregeit. Az angyal azt mondta, hogy ez abban a percben történt, amikor az ima - a buzgó ima - elkezdődött. Azt is mondhatjuk, hogy Dániel indította el a csatát ima által, könyörögve Isten előtt.

Az Úr elküldte a választ, de a Sátán szembeszegült vele, és mozgósította saját erőit, hogy megzavarja Isten tervét. 21 napig dühöngött a csata, Dániel tudta nélkül. Tehát a gonosz erőkkel, ebben az esetben Perzsia fejedelmével, vívott csata nyilvánvalóan nem Dániel harca volt. A Dake féle Bibliatanulmány érdekes megjegyzést tesz erről: "Minden háború, amit a földön elveszítenek vagy megnyernek, azoknak a háborúknak a következménye, amiket a mennyei hadsereg megnyert, vagy elveszített." A Sátán és Isten angyalai a mennyei magasságban vívják meg a csatákat, nem itt lent.

Miközben ezeken a tényeken elmélkedtem, hirtelen új belátásra jutottam; "Istenem" - kérdeztem - ,"hát az én győzelmem nem a gonosz elleni harcomtól függ?"

Az Úr így válaszolt: "Nem, a te részed az, hogy böjtölj és imádkozz. Tudasd velem kívánságaidat, és engedd meg nekem, hogy elküldjem mennyei seregeimet a megmentésedre! Hadd küldjek valakit, aki méltó ellenfele lesz a gonosz szellemeknek! Te nem mérkőzhetsz meg a gonosszal."

"Higgy és imádkozz! Zörgess és megnyittatik! Kérj és kapsz! Imádkozz, dicsérd Istent, és fogsz kapni!"

Abban a hitben, hogy a válasz már úton van, Dániel tovább zaklatta a mennyet, és imái megerősítették Isten mennyei seregeit. Mintha adrenalint fecskendeztek volna vérkeringésükbe, erejük megújult. Új csapatok érkeztek a mennyei csatatérre, mert a szárazföldi erők imával és dicsérettel fedték be a csatateret. Bár a gonosz szellemek teljes erejükből harcoltak, nem tudták megakadályozni, hogy a válasz eljusson Dánielhez.

A gonosz a bolondját járatta velünk. Elhitette velünk, hogy verekednünk kell vele, meg kell kötöznünk, be kell vetnünk egy verembe, és rá kell ülnünk ahhoz, hogy győzhessünk. Ellene kell állnunk az ördögnek - de a csata és a győzelem nem a miénk. Az Úré a harc, és már Övé a győzelem is.

A hadviseléssel kapcsolatos félreértésünk valószínűleg a Máté 16:19. helytelen fordításához kötődik. A King James-féle Bibliafordításban Jézus ezt mondja: "És néked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen, és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen."

De az igeidőket pontosabban így kellene fordítani: "Amit megkötsz a földön, az az lesz, ami már meg van kötve a mennyben, és amit megoldozol a földön, az az lesz, ami már meg van oldozva a mennyben." Nem tőlünk származik a győzelem, hiszen nem tudjuk véghezvinni azt, ami már megtörtént.

Isten mindig támadó helyzetet foglal el. A Sátán erői megpróbálják szabotálni és megzavarni azt a győzelmet, amelyet Jézus Krisztus, az Élő Isten Fia már learatott, Aki erősebb volt a halálnál, Sátán legerőteljesebb fegyverénél.

Isten már megnyerte a háborút, nekünk csak az a dolgunk, hogy elkezdjünk imádkozni, és így a válasz eljuthasson hozzánk. Imádkozunk, és Isten szól, hogy úton van a válasz. Összehív néhány harcost, néhány "Lopakodó bombázót", és megparancsolja, hogy hatoljanak át a fejedelemségeken és a világ sötét hatalmasságain, hogy elhozzák a választ.

Soha ne kételkedj benne, hogy az isteni felelet közeledik! Néha hosszú és heves csatát kell kivárnunk. De az az elhívásunk, hogy szilárdan álljunk meg hitünkben, imádkozzunk, hogy az akadályok leomoljanak, és dicsérjük Őt a győzelemért.

Az Ószövetség tele van mennyei csatákról szóló beszámolókkal. A II. Krónika 20-ban Jósafát király és Isten népe több fenyegető sereggel néz farkasszemet. Mit tesz a király? Az Úrhoz kiált, népét pedig böjtre és imádságra hívja. Isten válasza ez: "Ne félj... nem ti harcoltok velük, hanem az Isten... nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok" (15-17. vers).

Ennek a válasznak a birtokában a nép tovább imádja és dicsőíti Istent a győzelemért. Egy kórus az Urat dicsérve vezeti őket az ellenség felé, akiket már legyőzve találnak. Isten egymásnak ugrasztotta az ellenséges hadseregeket, és azok elpusztították egymást.

Egy másik példa Gedeon története. Micsoda csata törhetett ki a szellemvilágban arra a hangra, amikor Gedeon 300 katonája trombitált, összetörte az agyagkorsókat, és ezt kiabálta: "Fegyverre! az Úrért és Gedeonért!" (Bírák 7:20.)! És az eredmény? A midiániták egész hadserege pánikba esik és halomra gyilkolják egymást.

Józsué hadserege körüljárja Jerikót és kiabál. A város falai leomlanak, és az ellenség egyszerűen azért szenved vereséget, mert Isten népe azt a győzelmet kiáltja ki, amit Isten a mennyei magasságban már megszerzett. Isten válasza eljutott az Ő népéhez.

Isten az Ő angyalainak gondjaira bízza gyermekeit. A 91. Zsoltár szerint az angyalok a kezükön hordoznak minket, hogy lábunkkal ne rúgjunk bele kövekbe. Mintha ezt mondaná az Úr: "Nem várom el tőletek, hogy tudjátok, hogyan kell elkerülni az ütközéseket az úton. Elküldöm angyalaimat, hogy hordozzanak titeket."

A Zsolt. 34:8-ban egy másik ígéret áll: "Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül és kiszabadítja őket." Ezek a tábort járó és szabadító angyalok túlerőben vannak az ellenséges erőkkel szemben, szám szerint is. Amikor a Sátán, mint egy villám, lehullott a mennyből, az angyali seregek harmada tartott vele (Jelenések 12:4.). Ez azt jelenti, hogy az Úr angyali erői kétszeresen múlják felül a Sátán seregeinek létszámát.

Már elég régen történt, hogy kívülről megtanultam azt az igeverset, amelyik egy csodálatos ószövetségi győzelmi történet csúcspontja. Szíria királya hadsereget küld Elizeus próféta felkutatására és foglyul ejtésére. Az éjszaka folyamán az ellenség körülveszi a várost, és Elizeus szolgája arról számol be, hogy lovak, harci szekerek és katonák vannak mindenhol. A szolga pánikba esik, de Elizeus imádkozik, hogy Isten nyissa meg a férfi szemét. "Ne félj!" - szólja Elizeus azokat a szavakat, amiket nem tudok elfelejteni - "Mert többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ő velök" (II. Királyok 6:16.).

Elizeus imádkozik és a fiatal férfi a maga valóságában látja a helyzetet: "és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül" (17. vers). Ezek az Úr harci szekerei, amelyek tábort járnak az Ő imádkozó profétája körül.

Egyetlen szíriai sem emelt kezet Elizeusra azon a napon. Veled sem kell semmilyen gonosz dolognak történnie. Böjtölj és imádkozz! A válasz már úton van.