A híres középkori versgyűjtemény, amelyet Orff immár hatvanöt éves kantátája tett különösen népszerűvé korunkban, hazánkban is sikeres. Az antológia sokáig lappangott, csak 1803-ban került elő a benediktbeureni kolostor könyvtárából. S mivel e helység latin neve Bura Sancti Benedicti, innen ered a Carmina (dalok) szó után a Burana jelző: ám fölfedeztetése után nem azonnal jelent meg - szabadszájúsága ezt még ama felvilágosult korban is megakadályozta, hanem csak majd fél évszázaddal később.
Mi is ez a gyűjtemény? Középkori, latin nyelvű diákdalok nagy válogatása, melyben éppúgy megtalálhatók a szerelmi dalok, mint a moralizáló természetűek, a szatírikusak, mint a paródiák, a történetek és "gyónások", a siralmak és szerelmi panaszok, s azok a versezetek, melyek talán a leghíresebbek: a kocsmai énekek, pompás bordalok, a világra fittyet hányás azóta is élő költői mintái. A magyar kiadás fordítójaként felvonult a magyar műfordításirodalom színe-java, kik közül különösképp kiemelendő Szabó Lőrincz, Csorba Győző, Jékely Zoltán, Weöres Sándor.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu/