Gustave Flaubert

Francia regényíró, elbeszélő. 1821. december 13-án született Rouenban, jómódú polgárcsaládban. Apja a roueni kórház sebészfőorvosa volt. Már diákkorában novellákat, cikkeket írt, diáklapot szerkesztett. A roueni gimnázium elvégzése után jogi tanulmányokat kezdett Párizsban. A fővárosban írókkal és művészekkel barátkozott, majd elhatározta, hogy ő is író lesz, és félbeszakította egyetemi tanulmányait. Apja 1846-ban bekövetkezett halála után özvegy édesanyjával vidéki birtokukon, Croisset-ban telepedtek le, de lakást tartott fel Párizsban is, ahol 1846-ban megismert szeretője, az írónő Luise Colet élt. Nagy hatással volt rá 1848-as februári forradalom. Az események hírére azonnal a fővárosban sietett, de inkább csak figyelte a történéseket, a megmozdulásokban nem vett részt. A következő években utazásokat tett Itáliában, Egyiptomban, Törökországban, Görögországban és Észak-Afrikában. 1849-ben fejezte be első jelentős művét, a Szent Antal megkísértését, de barátai tanácsára nem publikálta a művet. 1856-ban, több év munkájának eredményeképpen jelent meg első jelentős regénye, a Bovaryné, melynek hősnőjét megfolytja a kisvárosi élet kicsinyes polgári világának sivársága, és érdekesebb, boldogabb életre vágyik. A kisvárosi orvos feleségének egyetlen kitörési lehetősége, hogy megcsalja férjét, de ráébred, hogy szeretői is ugyanolyan unalmasak, mint férje, és végül öngyilkos lesz. A regényt Flaubert ironikus társadalomrajza, a modern pszichológiai felfedezéseket megelőző lélekábrázolása a világirodalom legjelentősebb regényei közé emelte. A regény botrányos sikert aratott, meghozta számára a várva várt elismerést - ugyanakkor a regény miatt perbe fogták erkölcs és közszemérem-sértésért, bár végül felmentették. 1862-ben jelent meg következő regénye a Szalambó, melynek témáját a sivár jelen helyett az ókori Karthágó színes világából merítette, de a zsoldoslázadás vérbefojtásáról szóló regény, végkicsengése ugyanolyan illúziótlan, mint a Bováryné. Az 1869-ben megjelent Érzelmek iskolája végre meghozta számára az igazi elismerést. A fejlődésregény során a főhős, Frédéric Moreau szenvedélyes ifjúból fokozatosan kiábrándult férfivé válik. A részben önéletrajzi regényben örökítette meg ifjúkora szerelmével, Madame Schlesingerrel való kapcsolatát. Flaubert politikai nézeteit tekintve III. Napóleon híve volt, de antimilitarista és liberális. Az 1870-es porosz háború elborzasztotta, a Párizsi Kommünt elítélte. Ebben az időben fogadta nevelt fiává ifjúkora reménytelen szerelmének fiát, Guy de Maupassant, akiben felfedezte a tehetséget, és segítette az írói pályán. Az 1870-es évek elején teljesen újraírta a Szent Antal megkísértése szövegét, és 1874-ben megjelentette a regényt. Az Egy jámbor lélek, az Irgalmas Szent Julián legendája és a Herodias című elbeszéléseit 1877-ben Három történet címen jelentette meg. Utolsó éveiben a Bouvard és Pécuchet című monumentális művén dolgozott, melyből két korlátolt kispolgár tudományok iránti ostobaságát ismerhetjük meg. A regény csak halála után, 1881-ben jelent meg. Flaubert 1880. május 8-án halt meg Croisset-ban. Az ifjúkora óta meglévő epilepsziája végzett vele.

Forrás: Magyar Könyvklub Online
http://www.mkk.hu