Heinrich Heine
(1797, Düsseldorf - 1856, Párizs)

Költő és esszéíró, a fájdalom és a szomorúság költője. Polgári zsidó családja kereskedői pályára szánta, ezért jogot és kereskedelmet tanult Bonnban, Göttingában és Berlinben. Tanárai, Schlegel és Hegel hatására az irodalom felé fordul. 1825-ben doktorált, és evangélikussá keresztelkedett. Liberális eszméi miatti üldöztetése viszont arra kényszerítette, hogy elhagyja az országot és Párizsban telepedjék le 1831-ben.

Első köteteiben a romantika hatása figyelhető meg: Lírai közjáték (1823); majd a népdal hangvétele párosul a politikai mondanivalóval, vagy a kiábrándult iróniával: Dalok könyve (1827-1844), Atta Troll, Nyáréji Álom (1843).

Az 1830-as francia forradalom után egyre inkább elfordult az irodalomtól a politika felé, és főleg a két kultúra megismertetésén fáradozott. Ragyogó tollú publicistaként a németeket tájékoztatta a francia állapotokról, a franciákat pedig a német filozófia és irodalom értékeiről: Francia állapotok (1833), A német vallástudomány és bölcsészet története (1834).

Forrás:
http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/romantika/heine.htm