FEDERICO GARCÍA LORCA
(1898-1936)

Költészetében ősi hagyományok és modern kori irányzatok különös ötvözetét valósította meg Lorca, ez a XX. század legnagyobb spanyol költőjeként számon tartott szerző. Szülőhelyének, Andalúziának tradíciói mellett műveiben cigány, arab és néger népköltészeti elemek mosódnak össze az avantgarde kubizmusával és szürrealizmusával.

Életében, művészetében leginkább a hajdanvolt romantikusok rokona: Shelley korlátlan szabadságvágya, a Keats-i életigenlés éppolyan része ennek a létnek, mint a Novalis-ra emlékeztető melankolikus elvágyódás az életből. Végtelen, romantikus szélsőségek közé feszülnek versei csakúgy, mint híres drámái: világában minden szín, gesztus és szó túlmutat önmagán, értelemmel telítődik, ezzel sötét, atavisztikus idők homályába kalauzol. Sejtelmes fényben játszó színfalai közt, ősi erők: szerelem, gyűlölet, fájdalom és bosszú mozgatják a hősöket.

Hősei többnyire tragikus sorsú nőalakok: tradíciók ellen lázadó asszonyok, lányok. Érzékiek, akárcsak az őket körülölelő táj; szenvedélyesek, és boldogtalanok. Tüzelő indulatok szabdalják át ezt a lüktető Mediterráneumot, hogy aztán lidérces éjszakákba hűtse sebeit.

Mély nyomot a szülőföld tája és lakóinak képzeltvilága, a granadai folklór hagyott benne. Mítoszok és legendák bizonytalan kontúrú világa rajzolódik elénk, nem mindennapi drámaisággal.

Híres darabok szerzője, olyan remekművek fűződnek nevéhez, mint a Vérnász, a bosszú erejéről, vagy a vérfagyasztóan nyomasztó Bernarda Alba háza. Az előbbi, a vérbosszú ősi, kegyetlen hajtóerejéről, és a tradíciókat túllépő szerelemről ír, akárcsak a szintén fülledt déli - bár ez esetben dél-amerikai - nap szülötte, Gabriel García Marquez az Egy előre bejelentett gyilkosság története című művében. Női hősei, legfőképpen pedig a már említett Bernarda Alba háza fojtogató légkörével erősen emlékeztet Németh László Gyászára.

Minden jelképes értelmet nyert művészetében - nem kivétel ez alól utolsó nagy műve sem, annyi csavarral talán, hogy ez az alkotás most személyesen kifelé, rámutatott. Barátja, a híres torreádor emlékére írta, Siratóének Ignacio Sánchez Mejías torreádor fölött címen. Saját siratóéneke is volt ez egyben - mintha csak megérezte volna korai halálát. A polgárháború első napjaiban közelget ez a méltatlan vég: két falangista csendőr elhurcolva barátai lakásáról, az út szélén agyonlőtte az andalúziai költőt.

Forrás:
http://www.sulinet.hu/irod/2nyelv/lorca.html